Találatok a következő kifejezésre: Az emberi mi (4300 db)

Van egy barátom aki elég jól néz ki, mégis valahogy mániákusan érdekel hogy mit gondolnak róla az emberek. Mit csináljak a "mániámmal"?

Vagy nemis tudom minek lehetne ezt nevezni...Szóval van egy barátom aki elég jól néz ki, mármint tudom hogy jól néz ki mégis valahogy mániákusan érdekel hogy mit gondolnak RÓLA az emberek :S... szal komolyan nekem esne rosszul hogyha valaki azt mondaná rá hogy csúnya :S(mert elhinném hogy az pedig nem az :S) olyan mintha engem min?sítenének . Pedig tudom jól néz ki , eddig szinte mindenki aszonta ,és azt is tudom hogy nincs olyan ember aki mindenkinek tetszik , és nem ez a lényeg , és SZERETEM is, de ez a dolog nagyon zavar hogy ekkora Fax vagyok :S Mit csináljak ????Mit?l van ez Kérlek ne írjatok olyanokat hogy "azért van mert egy hülye vagy ".. mert ezt igazából tudom ,de szeretnék ellene tenni . Elmennék én pszichológushoz de most ilyen hülye problámával beállitani .. áhh . miért van az hogy mást nem érdekel hogy hogy néz ki a barátja/barátn?je ?:S annyira szánalmas vagyok .Légyszi segítsetek :S

Legjobb válasz: Nem vagy szánalmas! Miért gondolod ezt? Természetes, hogy ha az ember szeret valakit, akkor szépnek látja, legyen az egy barát vagy szerelem.... Viszont az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal akinek negatív a kisugárzása.... ezt én egyszer a fejemhez megkaptam elég rendesen, elgondolkodtam rajta. Igen, igaza volt, nem lehet vele mit kezdeni. Különben is, miért akarsz másoknak megfelelni? Miért akarod, hogy a Te ízlésed megfeleljen másoknak? Akitõl nem függesz, leszarni magasról! Stimm? Merj saját magad lenni, merd felvállalni az érzéseidet, az ízlésedet! Ha nem is mindig egyezik másokéval. O.K. képzeld el hogy minden ember egyforma. Milyen rohadt unalmas lenne az élet! Nincs ezzel semmi baj amit Te érzel, hogy Õ a legszebb, de ne akard magad mellé állítani a fél világot, nem is bizots, hogy érdekli õket! Te érezd jól magad, és jól legyetek ezzel a barátoddal, az a lényeg! Más nem számít! O.K.?

Nem vagy szánalmas! Miért gondolod ezt? Természetes, hogy ha az ember szeret valakit, akkor szépnek látja, legyen az egy barát vagy szerelem.... Viszont az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal akinek negatív a kisugárzása.... ezt én egyszer a fejemhez megkaptam elég rendesen, elgondolkodtam rajta. Igen, igaza volt, nem lehet vele mit kezdeni. Különben is, miért akarsz másoknak megfelelni? Miért akarod, hogy a Te ízlésed megfeleljen másoknak? Akitõl nem függesz, leszarni magasról! Stimm? Merj saját magad lenni, merd felvállalni az érzéseidet, az ízlésedet! Ha nem is mindig egyezik másokéval. O.K. képzeld el hogy minden ember egyforma. Milyen rohadt unalmas lenne az élet! Nincs ezzel semmi baj amit Te érzel, hogy Õ a legszebb, de ne akard magad mellé állítani a fél világot, nem is bizots, hogy érdekli õket! Te érezd jól magad, és jól legyetek ezzel a barátoddal, az a lényeg! Más nem számít! O.K.?
A kérdező hozzászólása: Majd elgondolkodom :) Köszi a választ asszem valamelyest segített :)
A kérdező hozzászólása: amugy "pasim" -barátomról van szó... csak ha nem lenne egyértelmû..

Mi alapján keresitek az embereket? Min múlik, hogy valaki el tudja magát fogadtatni?

Van aki normális, barátkozna, nyitott, eljárkálna, lehet vele beszélgetni, humora is van, bár nem beszél állandóan minden hülyeséget, mégsem érdekel senkit. Mitõl van az, hogy valaki nem tudja elérni, hogy õszintén érdekeljen bárkit is érdek nélkül?

Legjobb válasz:
Nekem az a tapasztalatom, hogy a baráti körök azért vannak együtt, mert nem szeretnek unatkozni, és megtalálják egymásban azt a közeget, ahol értik egymás vicceit, és lehet szórakozni. Ez egy nagyon nagy általánosítás volt, de pl. gondolj bele, te mit szeretsz csinálni? Mirõl szeretnél beszélgetni? Mit tartasz viccesnek? Ha olyanokat találsz, akiknek kb. olyasmi ezekre a válasza, mint neked, akkor jó eséllyel jól meglesztek. Ha nem tudod elengedni magad egy társaságban, és jólérezni magad velük, azt általában érzik a többiek is, és úgy fognak rád gondolni, mint aki távolságtartó. Õk azt látják, hogy te kívülálló maradsz, mert nem nyílsz meg feléjük, te meg azt látod, hogy õk kívülállóként kezelnek téged. Nem mondom, hogy ez minden esetre igaz, de amit én szoktam látni, arra általában ez jellemzõ. Olyat is láttam már, hogy valakit azért nem tudott befogadni egy társaság, mert túl nyitott volt, és nem tudtak vele lépést tartani. Általában ha magadhoz hasonló embereket keresel, akkor sok közös pont lesz, és jól megértitek egymást, ha meg másmilyent keresel, ahhoz az is kell, hogy a másik fél is nyitott legyen olyanokkal ismerkedni, akik nem olyanok, mint õ. Pl. van aki azt élvezi, ha minél többféle embert ismer meg. És van olyan is, aki nem hajlandó olyannal szóba állni, aki nem pont ugyanúgy gondolkodik, mint õ maga. Ha sokat keresel, idõvel találhatsz olyanokat, akikkel jól megvagy.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nekem az a tapasztalatom, hogy a baráti körök azért vannak együtt, mert nem szeretnek unatkozni, és megtalálják egymásban azt a közeget, ahol értik egymás vicceit, és lehet szórakozni. Ez egy nagyon nagy általánosítás volt, de pl. gondolj bele, te mit szeretsz csinálni? Mirõl szeretnél beszélgetni? Mit tartasz viccesnek? Ha olyanokat találsz, akiknek kb. olyasmi ezekre a válasza, mint neked, akkor jó eséllyel jól meglesztek. Ha nem tudod elengedni magad egy társaságban, és jólérezni magad velük, azt általában érzik a többiek is, és úgy fognak rád gondolni, mint aki távolságtartó. Õk azt látják, hogy te kívülálló maradsz, mert nem nyílsz meg feléjük, te meg azt látod, hogy õk kívülállóként kezelnek téged. Nem mondom, hogy ez minden esetre igaz, de amit én szoktam látni, arra általában ez jellemzõ. Olyat is láttam már, hogy valakit azért nem tudott befogadni egy társaság, mert túl nyitott volt, és nem tudtak vele lépést tartani. Általában ha magadhoz hasonló embereket keresel, akkor sok közös pont lesz, és jól megértitek egymást, ha meg másmilyent keresel, ahhoz az is kell, hogy a másik fél is nyitott legyen olyanokkal ismerkedni, akik nem olyanok, mint õ. Pl. van aki azt élvezi, ha minél többféle embert ismer meg. És van olyan is, aki nem hajlandó olyannal szóba állni, aki nem pont ugyanúgy gondolkodik, mint õ maga. Ha sokat keresel, idõvel találhatsz olyanokat, akikkel jól megvagy.
"Aki nem õszinte, titkolózik, nem vesz komolyan senkit inkább azokhoz közelednek. " Ezt honnan veszed? :O
A kérdező hozzászólása: Ezt tapasztaltam. Fiúbarátaim összevissza csalják, hazudoznak nekik, rám meg nem kíváncsiak pl.
A kérdező hozzászólása: Mindezt úgy, hogy külsõmmel nincs baj, mielõtt még itt benyögné valaki...
Egy teljesen átlagos külsejû és gondolkodású emberként nekem is meggyûlt a bajom ezzel a problémával.Aztán kinõttem a kamaszkort, továbbtanultam, dolgoztam, és megtanultam, hogyan kell nyitottnak lenni mások felé.Nem olyan nehéz ez, mint amilyennek tûnik.Add önmagad, légy barátságos, és lesz olyan, akinek úgy leszel szimpatikus, ahogy vagy.Ehhez viszont le kell vetned a gátlásokat vagy az elõítéleteket neked is.Valamilyen szinten muszáj lesz megnyílnod a környezeted felé, máshogy nem megy.

A munkahelyeden írásbeli megrovást kapsz. Milyen embernek érzed magad ettől? Mit gondolsz arról hogy az embernek mit gondolnak rólad, rossz embernek tartanak-e? Váltanál-e ezek után munkahelyet?

Legjobb válasz: Kaptam és kinevettem az egészet, mert igazságtalannak tartottam ugyanakkor hülye voltam. A fegyelmi az már más, komolyabb, de ez az írásbeli megrovás elég dedós fenyegetés. Az, hogy mit gondolnak rólam... aki ezért elítél, jobb ha kerül nagyívben. Melóhelyet meg csak ezért biztos nem váltanék.

Kaptam és kinevettem az egészet, mert igazságtalannak tartottam ugyanakkor hülye voltam. A fegyelmi az már más, komolyabb, de ez az írásbeli megrovás elég dedós fenyegetés. Az, hogy mit gondolnak rólam... aki ezért elítél, jobb ha kerül nagyívben. Melóhelyet meg csak ezért biztos nem váltanék.
finoman szólva selejt embernek gondolnám magam, és keresnék másik munkahelyet
Engem minden félévben leminõsítettek, totál idegesített, egy idõ után már nem is bírtam tõle teljesíteni. Mások meg jobb eredményeket könyvelhettek el maguknak, és közben tudtam róluk, hogy mit nem tudnak, csak a vezetõk nem, de nálunk nem derült ki. Engem ez az egész zavart, hogy felnõttként is mint egy kisiskolást minõsítsenek. Most vállalkozó vagyok, így jobb, most a pénzen aggódom csak, azon nem, hogy félévente milyen baroxságokat írnak le rólam. Olyanokat, ami nem is igaz.
A kérdező hozzászólása: Én nem tartom magam ettõl rossz embernek, csak dühít hogy kaptam, és az olyan embereket is utálom akik a hátam mögött beszélnek, majd csak egyszer kijön egy ilyen papír...
Én nem megrovást kaptam, hanem rögtön fegyelmit. Persze az elõzmények közt ilyenek vannak, hogy a fõnök, akitõl kaptam, ellehetlenítette a munkámat, irritálta, hogy ügyes vagyok, jó meglátásaim vannak, megmondom, ha valamivel nem értek egyet, és emellett nõ vagyok stb. Egyébként nem verte nagy dobra, hogy ilyen papírkát adott nekem, de nem különösebben érdekelt, a sumák szöveg sem, tudtam, hogy elõbb-utõbb eljövök onnan. Már nem vagyok ott.
magasról teszekrá, ne ez [email protected] a napomat, és a mai helyzetben örülök, hogy melóm van.


Utálom az embereket! Mit tegyek?

Jó, talán az utálat erős kifejezés, de mostanába egyre erősödik bennem a pesszimizmus. Mindenkiben látom a hátsó szándékokat, a gonoszságot. Mindenki rosszindulatú és önző a maga módján.. Egyik barátomban sem bízok már teljesen. Nem vagyok depressziós, de egyre kevesebb kedvem van midnenhez. Már bulizni sem szeretek igazán. Nem találom a helyem. Nam találom önmagam. Szeritnetek ez normális? 16 éves lány vagyok.

Legjobb válasz: Élettapasztalatból mondom, hogy ez a fázis azt jelenti valójában, hogy az ember saját magát nem szereti éppen, ezt vetíti ki a többi emberre. Természetesen mindig akadnak nem szimpatikus emberek, de egy önmagával harmóniában levõ embernél ez megáll ott, hogy mondjuk 100 ismerõsbõl 4-5-öt nem szívlel.

Élettapasztalatból mondom, hogy ez a fázis azt jelenti valójában, hogy az ember saját magát nem szereti éppen, ezt vetíti ki a többi emberre. Természetesen mindig akadnak nem szimpatikus emberek, de egy önmagával harmóniában levõ embernél ez megáll ott, hogy mondjuk 100 ismerõsbõl 4-5-öt nem szívlel.
Sajnos én is ilyen vagyok.:/ A környezetem már depressziósnak titulált... Az én számomra normális, de engem ezért hülyének néznek.. Én pl. olyan szinten utálok emberek között lenni, hogy egyszer a párommal össze is vesztünk, mert nem bírtam elviselni a körülöttem lévõket, pedig nem hisztis tinik voltak, hanem már 25 felettiek.. De mégis egyszerûen irritáltak. Szerintem teljesen igazad van, mert tényleg mindenki szemét a maga módján, és a páromon kívül 2 olyan barátom van akiket szeretek, de megbízni bennük sem bízom meg. Egyébként olyan szempontból ez nem rossz, hogy nehezebben vágnak át, így nem fogsz akkorákat csalódni, és munkahelyen is hamar észreveszed ha át akarnak vágni a fizuval kapcsolatosan. De olyan szempontból viszont borzalmas, hogy a végén már te nem fogod normálisnak tartani magad, és fájni fog a magány.. De majd megfog oldódni. Minden jót kívánok! 17/L
Én is utálom, na jó de azért nem mindenkit mert vannak még jóemberek csak sajnos kevesen. Sajnos az emberek többsége rossz indulatú, kötekedõ, kritizáló, arogáns, irigy stb...

Miért ennyire közönyösek az emberek? Mit lehet tenni?

(Láttam, hogy volt már hasonló jelleg? kérdés, de akkor inkább a kérdés 2. részére helyezném a hangsúlyt!)

Legjobb válasz: Én közönyös vagyok. Nem tudom miért. Azt hiszem, nem szeretem az embereket és ezért nem akarok foglalkozni a problémáikkal. Ha egy idõs asszony nem tud le/fel szállni a buszra, akkor én biztosan úgy csinálok, mintha nem is látnám, hogy szenved. A helyemet soha nem adom át senkinek...stb. Csak egy helyzet van, amikor kitör belõlem a szociális, az az, amikor látok egy kóbor vagy szökött kutyát, akkor rögtön megfogom és hazaviszem. De emberekkel már nem vagyok ilyen empatikus, nem tudom, miért...

Én közönyös vagyok. Nem tudom miért. Azt hiszem, nem szeretem az embereket és ezért nem akarok foglalkozni a problémáikkal. Ha egy idõs asszony nem tud le/fel szállni a buszra, akkor én biztosan úgy csinálok, mintha nem is látnám, hogy szenved. A helyemet soha nem adom át senkinek...stb. Csak egy helyzet van, amikor kitör belõlem a szociális, az az, amikor látok egy kóbor vagy szökött kutyát, akkor rögtön megfogom és hazaviszem. De emberekkel már nem vagyok ilyen empatikus, nem tudom, miért...
Pont ilyen lányt keresek, amilyen te vagy:) Bár mindenki ilyen lenne:)
Semmit nem lehet tenni az emberek ilyenek sajnos, én is hasonló vagyok mint te.:)
Ha csak egy ember látna, ugrana, hogy segítsen. De így mindenki a másikra vár.
A kérdező hozzászólása: Ja amúgy az orrvérzõs sztoriban az a poénos, hogy egyszer pont az alatt a hirdetés alatt álltam meg szenvedni a metró ajtóban, amin vmi ilyen szöveg áll: "Fáj valamid? ... Ha nem add át a helyed!" XP
Nekem se adták soha át a helyet, akármilyen sápadt voltam és remegtem már látványosan(szociális fóbia). Ha el volt törve valamim, ha teli voltam pakkokkal, akkor sem. Addig amig ezek meg nem történtek(3-4éve), én is mindig átadtam a helyem. Most már nem teszem. Nem érdekel, én sem fogom nyalni senkinek se a valagát, egyszerûen nekem is lehet shit napom, én is lehetek fáradt és ingerült, kimerült a korom ellenére is... -.-" Sokkal nagyobb stresszben lehetnek a kb korombeliek mint az öregek, akik spirntelnek a busz után, utána meg összeesve is szidják a fiatalságot, mert nem pattan azonnal.... hát könyörgöm, 10percenként jön busz, mi a reteknek kell száguldozni fél lábbal a sirban? -.-' 16/L
A kérdező hozzászólása: Elõzõ! Nem teljesen értek egyet veled, de a stílusod megnevettetett. XD Azért vannak olyan idõszakok, mikor teljesen egyetértek. :)
Szerintem nagyon égõ a közönyösség!Csak bámuljuk egymást, mint tyúkudvarban a betontörmelék.Sokkal élhetõbb lenne ez a világ, ha egy kicsikét odafigyelnénk egymásra.

Mi zajlik le az emberben, mikor elkezdődnek a fájások?

ugyértem hogy izgalom hogy mostmár tényleg eljött a várva várt nap meg ilyenek?vagy a fájdalomtol félelem?

Legjobb válasz: Ez egy érdekes kérdés:)Mindig egyéni ember függõ. Én baromira örültem,hogy végre beindult,a harmadik túlhordott napon voltam.Elõször vártam egyik fájás után a következõt,aztán mikor megbizonyosodtam róla,hogy ezek bizony 2-3 prcenként jönnek,akkor elraktam a telefont,nem akartam látni,hogy hány órája vajúdok,csak jártam fel s alá a kórteremben.(Befektettek túlhordással elõzõ nap..)Igyekeztem nem várni a következõ fájást,hanem elterelni a gondolataimat,viszont mikor jött,akkor az egész testemet átadtam neki.7óra után meglett a baba.

Ez egy érdekes kérdés:) Mindig egyéni ember függõ. Én baromira örültem, hogy végre beindult, a harmadik túlhordott napon voltam.Elõször vártam egyik fájás után a következõt, aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy ezek bizony 2-3 prcenként jönnek, akkor elraktam a telefont, nem akartam látni, hogy hány órája vajúdok, csak jártam fel s alá a kórteremben.(Befektettek túlhordással elõzõ nap..)Igyekeztem nem várni a következõ fájást, hanem elterelni a gondolataimat, viszont mikor jött, akkor az egész testemet átadtam neki.7óra után meglett a baba.
Én nagyon örültem , mikor elkezdõdtek az igazi fájások, mert tudtam, hogy minden egyes fájással elõrrébb jutok, és utána az öröm marad.

Mit tehet olyankor az ember, mikor teljesen érdektelenné válik minden iránt?

amikor semmiben és senkiben sem leli boldogságát

Legjobb válasz: Mivel semmi sem állandó, ezért majd jön valami helyzet vagy ember, és értelmet ad az ürességnek.

Mivel semmi sem állandó, ezért majd jön valami helyzet vagy ember, és értelmet ad az ürességnek.
Olyankor kivár.
A kérdező hozzászólása: és mire ?
ilyenkor válik az élet üressé
keres egy olyan dolgot ami érdekli és leköti. Én is ezt csináltam.

Mire számíthat az ember? Mire gondolhat az ember?

Van egy lány akivel ismerkedem. A lány arra hivatkozva mondta le a talit, mert lelkileg padlón van és meglepte a felvetésem. De azt mondta, hogy jó lenne talizni.

Legjobb válasz: A lányoknál ez bonyolult. Ha azt mondta, hogy lelkileg padlón van, inkább ajánld fel neki, hogy még beszélgessetek. Ismerjétek meg egymást jobban és ha úgy érzi felkészül a találkozásra, majd szóljon. Ezzel éreztetnéd vele, hogy valóban figyelsz rá.

A lányoknál ez bonyolult. Ha azt mondta, hogy lelkileg padlón van, inkább ajánld fel neki, hogy még beszélgessetek. Ismerjétek meg egymást jobban és ha úgy érzi felkészül a találkozásra, majd szóljon. Ezzel éreztetnéd vele, hogy valóban figyelsz rá.
Hagyd a fenébe, szép lassan rádtolja a problémás életét, kell az neked?
Írd meg neki, ha jobban lesz és lesz kedve talizni, akkor jelentkezzen.Közbe ismerkedj másokkal is.

Mire gondoljon az ember? Mire számíthat az ember?

Van egy lány akivel ismerkedünk. Most a találkozó előtt lemondta a dolgokat, munkára hivatkozva.

Legjobb válasz: -.- pff...

-.- pff...

Visszahúzódóbb lány vagyok és nem birnak az emberek. Min változtassak?

Barátaimmal nem vagyok visszafogott, de félidegenekkel eléggé. Ha szólok valamit akkoris útálnak. (1-2 ember kivételével) Mit tegyek hogy ne legyek lúzer és le tudjam "boritani" az ellenségeimet?

Legjobb válasz: Alapjába véve annyit mondtam volna, hogy a visszahúzódó személyiséggel semmi baj, én is sokkal felszabadultabb vagyok a barátaimmal, mint idegenekkel. Nem kell mindenképpen a figyelem középpontjában lenni, azt csak a hülye média sugallja, hogy akinek nincs nagy pofája és nem kreténkedik mindenki elõtt, az nem lehet nyertes. Viszont az, hogy te le akarod borítani az ELLENSÉGEIDET, az nagyon meghökkentett. Úgy érzem, komoly ön- és környezetértékelési problémáid vannak. Ha lennének is ellenségeim, akkor sem töltenék velük közös idõt. Egy bõvebb társaságban is, mint például az iskola, csak számomra nem szimpatikus emberek, esetleg vetélytársak voltak, de nem ellenségek. Ne csodálkozz, ha így állsz a környezetedhez, ugyan azt kapod vissza. Nem csoda ha utálnak az "ellenségeid", mégis mit vársz?

Alapjába véve annyit mondtam volna, hogy a visszahúzódó személyiséggel semmi baj, én is sokkal felszabadultabb vagyok a barátaimmal, mint idegenekkel. Nem kell mindenképpen a figyelem középpontjában lenni, azt csak a hülye média sugallja, hogy akinek nincs nagy pofája és nem kreténkedik mindenki elõtt, az nem lehet nyertes. Viszont az, hogy te le akarod borítani az ELLENSÉGEIDET, az nagyon meghökkentett. Úgy érzem, komoly ön- és környezetértékelési problémáid vannak. Ha lennének is ellenségeim, akkor sem töltenék velük közös idõt. Egy bõvebb társaságban is, mint például az iskola, csak számomra nem szimpatikus emberek, esetleg vetélytársak voltak, de nem ellenségek. Ne csodálkozz, ha így állsz a környezetedhez, ugyan azt kapod vissza. Nem csoda ha utálnak az "ellenségeid", mégis mit vársz?
A kérdező hozzászólása: Nem szoktam senkinek rosszat mondani, de mások ok nélkül kiszúrnak meg kiközösitenek mert nem tûrnek mert én nem vagyok nagy menõ.
Nem az a baj, hogy visszahuzodo vagy, hanem, hogy ilyeneket beszelsz. "Ha szolok valamit utalnak", "Mit tegyek, hogy ... le tudjam boritani az ellensegeimet", stb. Ket mondatod alapjan mar nekem is ellenszenves vagy. Tanacsom: valtoztass magadon, legy pozitivabb, a felgyulemlett feszkot pedig vezesd le valahol.
A kérdező hozzászólása: Erröl beszeltem. Nem is ismernek de útálnak...
A kérdező hozzászólása: "leboritsam az elensegeimet" annyit jelent, hogy mit szoljak vissza ha nekem beszólnak, gúnyos megjegyzéseket tesznek.
Én is visszahúzódó vagyok :) És ha ilyen történik velem akkor beoltom valami ütõssel ami rá jellemzõ. :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!