Találatok a következő kifejezésre: Az emberek spontán (7 db)

A spontán égés, hogyan alakul ki és, hogyan éghet az ember spontán?

Csak kiváncsiságból kérdezem mert semmit nem tudok róla csak nemrég halottam .

Legjobb válasz: Mármint, hogy magadtól kigyulladsz? Sehogy. Öngyulladás nem létezik.

Mármint, hogy magadtól kigyulladsz? Sehogy. Öngyulladás nem létezik.
Ha fing valaki, és pont akkor keletkezik egy kis szikra(pl két ruhaanyag összedörzsölõdésébõl)akkor akár be is gyúladhatsz!Ha alkoholt ittál, veszélyesebb, de annyi az esélye, min hogy egyszerre szar le egy veréb, egy gólya, meg egy lilik!
South Park---> Kinyírták Kenny-t!!!

Az emberek általában spontán veszítik el a szűzességüket vagy épp ellenkezőleg?

Legjobb válasz: Sokan tervezik, de szerintem fõleg spontán jön össze. A tervezés általában az ilyen középiskolai szerelmekre jellemzõ, ahol mindkét félnek a másik lenne az elsõ. Aztán ezek közül sok végetér a "beteljesedés" elõtt. Tapasztaltabb párral a srác szinte biztos, hogy spontán, amint feláll neki elveszti, a lányokat esetleg gyõzködni kell, de az se feltétlenül elõre megbeszélt idõpont.

én nem terveztem semmit, kicsit meg is voltam illetõdve, amikor értementem este, behívott, szülõk sehol, és minden elõkészítve.
nekem nem spontán volt, a barátnõm mondta h "pénteken szeretkezni fogunk"... :D elõtte persze már ismertük egymás testét, szóval nem volt 100%-ig új, tudtuk kinek mi jön be.
Nagyon meglepodtem a valaszokon, hogy mindenki a spontant irta. De szerintem az elsot nem lehet spontan, azt meg kell tervezni hogy tokeletes legyen es a biztonsag is nagyon fontos. Aztan persze kesobb mar a spontan lesz a legjobb. Ez az en velemenyem. Nekem bevalt a tervezes, es soha nem fogom elfelejteni.
Sokan tervezik, de szerintem fõleg spontán jön össze. A tervezés általában az ilyen középiskolai szerelmekre jellemzõ, ahol mindkét félnek a másik lenne az elsõ. Aztán ezek közül sok végetér a "beteljesedés" elõtt. Tapasztaltabb párral a srác szinte biztos, hogy spontán, amint feláll neki elveszti, a lányokat esetleg gyõzködni kell, de az se feltétlenül elõre megbeszélt idõpont.
Én annak a híve vagyok, hogy sokkal jobb elõre megtervezni! Mégiscsak az elsõ, és jobb, ha minden készen áll.. ráadásul sztem kicsit felelõtlen az, aki csak úgy egy spontán pillanatra bízza a dolgot. Sok mindent el lehet úgy szúrni szerintem.
spontánspontán. bááár....ha az annak nevezhetõ, hogy már mindketten tisztában voltunk azzal hogy nem bírunk magunkkal ugysem (meg ezt azért ki is jelentettük korábban ^^) és legközelebb mikor a srácomnál voltam ejjj....meg is történt, pedig mikor elindultam otthonról még eszembe se jutott, h ez fog történni velem, komolyan! :D:D nadeszóvalspontán.
Nálunk már kicsit volt tervezve, mert spontán nem jött össze! Nálad hogy volt?
Én szépen elterveztem, hogy majd az igazival romantikus estén stb. Aztán végül (hát nem az igazival) az akkori kedvesemmel viszonylag spontán jött össze! :)
Is-Is.. de szerintem több a spontánok száma
A spontán azért jobb, mert nem izgul annyira az ember, és akkor nincs lelki teher, ami miatt aztán a lány nem izgul fel eléggé, a pasinak meg nem áll fel.A spontán szerintem több örömöt is okoz(azért legyen az embernél óvszer..)
Nálunk is úgy volt h terveztük és akkor soha nem jött össze, aztán 1x spontán felindulásból összejött és sokkal jobb volt úgy. :)

Mit értenek az emberek rohanó világ alatt? Miért gond, hogy nem mosolygunk spontán magunkban az utcán?

Elõre szólok, sok dolgot másképp látok, mint az átlag, esetleg 1000 emberrel is szembemegyek. Az olvassa tovább, aki nem akad ki alapból a más nézõpont miatt!! Akinek nincs ehhez türelme, kérem, ne olvassa!

Legjobb válasz:
A rohanó életben nagyobb stressz éri az embereket, és így könnyebben lehet õket irányítani, ami azért szükséges, mert egyre többen leszünk, egyre kisebb helyen. Most mindegy, hogy ez egy önmagát alakító folyamat e, vagy direkt indukálja valaki/valakik. Egyébként a rohanó élet inkább azt jelenti, hogy sokkal több információ ér minket, mint eddig a történelem során bármikor. Az emberek nagy része azért nem mosolyog az utcán, mert folyton az jár a fejükben, hogy mit kéne még elintézni, mi az amitõl félnek stb. De van olyan is, aki egyszerûen nem tud idegenekre mosolyogni. Nem baj, engem nem zavar. Én is szeretek egyedül lenni, viszont egy ideje, ha eszembe jut valami az utcán, vagy a villamoson akkor mosolyognom kell, és nem tudom visszafogni. Az emberek amúgy ilyenkor inkább néznek hülyének, mint hogy örüljenek annak, hogy valaki végre mosolyog. Most már direkt csinálom, mert az érdekel, hogy az emberek hogyan reagálnak rá. Persze van, aki viszonozza, de a legtöbben inkább furán néznek.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); A rohanó életben nagyobb stressz éri az embereket, és így könnyebben lehet õket irányítani, ami azért szükséges, mert egyre többen leszünk, egyre kisebb helyen. Most mindegy, hogy ez egy önmagát alakító folyamat e, vagy direkt indukálja valaki/valakik. Egyébként a rohanó élet inkább azt jelenti, hogy sokkal több információ ér minket, mint eddig a történelem során bármikor. Az emberek nagy része azért nem mosolyog az utcán, mert folyton az jár a fejükben, hogy mit kéne még elintézni, mi az amitõl félnek stb. De van olyan is, aki egyszerûen nem tud idegenekre mosolyogni. Nem baj, engem nem zavar. Én is szeretek egyedül lenni, viszont egy ideje, ha eszembe jut valami az utcán, vagy a villamoson akkor mosolyognom kell, és nem tudom visszafogni. Az emberek amúgy ilyenkor inkább néznek hülyének, mint hogy örüljenek annak, hogy valaki végre mosolyog. Most már direkt csinálom, mert az érdekel, hogy az emberek hogyan reagálnak rá. Persze van, aki viszonozza, de a legtöbben inkább furán néznek.
A kérdező hozzászólása: Egyszerûen nem látok abban semmi kivetnivalót, ha az utcán nem a másikakat nézed, hanem mondjuk az épületeket, vagy... észre se veszed, mit nézel és lelkileg nem is ott jársz. Ekkor fapofát fogsz vágni. Az önkéntelenül elmosolyodás más, velem is szokott lenni. Vagy mondanak valami vicceset a többiek, szétválunk és a metrón magamba ücsörögve jut eszembe... Szóval még csak nem is mindig vagyok fapofa, csak általában. Az, ha a napi - stresszes - teendõkön gondolkoznak, az nem jó szerintem. Legyen, ami érdekelje õket és lesz min gondolkozni. Én még ezt látom, hogy sokakat nem érdekel semmi, nem lelkesednek semmi iránt, állandóan unatkoznak. Szerintem rohanni nem rohanunk sehova. Én meg inkább úgy érzem, minden lassú. Amit írtam is... Gépekre, más emberekre vársz, ahelyett, hogy te csinálnád: te nyitnád ki a könyvet, stb. Az információ tényleg sok. Nem tudom, erre gondolsz-e, de engem a negatív hírek bosszantanak. Kit érdekel, hogy égett ki autó, hol siklott ki vonat, hol raboltak ki valakit? Sokan paranoiásak többé-kevésbé. Félnek az autóbalesetektõl, a tolvajoktól. Mást nem érnek el a rossz hírek, de ezt igen... Meg ötletet adnak a jövõ bûnözõinek.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "A mai rohanó/erõszakos/önzõ/... világban" - ilyen beszólásokat, és bármilyen hasonló általánosítást a "mai világról", maximum egy olyan, legalább 90 éves, ma is aktív (!), szellemileg friss (!) embertõl fogadnék el, aki mondjuk végigdolgozta az elõzõ századot, harcolt háborúban, megélt különbözõ rendszereket stb ÉS a most zajló folyamatoknak is tudatában van. Ilyen ember alig van, és általában ugye nem õk osztják az észt ilyen témában. Hanem mai 20-30, de ha a gyakorin szétnézel, 10-en évesek! Vicces! De inkább elképesztõ! Egyszer megkérdeztem egy ismerõsömet, mire gondol mikor azt mondja hogy "manapság nem figyelnek egymásra az emberek" - miért, 100 éve jobban figyeltek? Ott voltál? Erre csak hebegett, habogott, azt mondta jó, nem akkor, hanem mondjuk 10 éve. 10 éve mindketten középiskolások voltunk, no comment, mondtam erre. (De azért ha a felgyorsult világgal kapcsolatos gondolatmenetet nézzük, van valóságalapja. Én irigylem is a régi parasztokat (mondjuk õseimet, nem rossz módú, egyszerû de tartalmas életet élt emberekrõl van szó), az õ életük jobban illeszkedett az ember természetes ritmusához is: tavasztól õszig kemény kint munka, vásározás, télen viszont nagyrészt phenés, beszélgetés, könnyebb, benti munkák, amikor volt idõ kulturálódni, egymással beszélni stb. És irodában sem kellett ülniük, amirõl tudjuk hogy a legegészségtelenebb elfoglaltságok egyike. Gyalog jártak, friss levegõt szívtak, nem ettek tartósítószereket. De ez csak a dolgok egyik szelete, és általában nem erre gondolnak a fráziskkal dobálózók. Fõleg akkor, mikor a nagy bölcselkedés közben beülnek a kocsijukba és elmennek bevásárolni a lidl-be mindenféle szemetet :D ) Utcán való mosolygás: én is így gondoltam, míg nem kezdtem el jobban figyelni az arcokat/kezdtem játszani ezzel. Rengetegen csak maguk elé néznek, kerülik a szemkontaktust. Ehhez csak hozzáadódik a rengeteg savanyú pofa. Aztán a szúrós tekintetek. A ráncolt homlokok. Brr. Nemcsak nagyvérosban, ez hülyeség, Budapest egyes részein láthatóan jobb állapotban van a legtöbb ember mint a vidék egyes részein. Nem azt mondom én se, hogy mindeninek orrba-szájba kéne vigyorogni, de néha ijesztõ ha az ember kimegy az utcára. És akkor még a boltokban, hivatalokban uralkodó hangulatról nem is beszéltünk... ahonnan én jövök, pláne.
Ahogy én gondolom te ilyen húsz év körül emberke lehetsz. Ez igazából nem baj, csak annyit mondok, hogy nem a mosolygás a lényeg, de valakinek ezzel fel tudod dobni a napját. Például ahol én dolgozok cég, itt valamikor kötelezõ volt a mosolygás, ma már nem az. Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy teljesen más ám egy nagyvárosból nézni az életet, mint egy kisebbõl, mert az emberek mást látnak. Az egyedüllét is fontos, de ha olyan helyen élsz akkor ritkán adatik meg.
Én nem vagyok elég bölcs, hogy a rohanó világról beszéljek, meg nem is éltem még annyit, de talán Popper Péter véleménye megfelel neked: http://www.youtube.com/watch?v=iXBrCAhFGLI Amúgy ez a gépre várni tényleg érdekes, mert régen még én is papíron leveleztem és heteket vártam válaszra. Ma meg az emailre alig tudok várni napokat. Én ilyen apró dolgokban érzem a gyorsulást és nem igazán tetszik. Bár én szeretek még órákat sétálni, mint régen.
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); #4: Egyszerûen ne várják el tõlem, hogy ne foglaljam el magam, ne kapcsoljak ki az utcán vagy a villamoson egy kis idõre, ne gondoljak semmire, hanem a másikok arcát nézzem és ha rám néz õ is, belemosolyogjak. Sokszor van haveri körben, hogy csend keletkezik egy idõre, majd valaki néz ki a fejébõl és fapofát vág. Ha rákérdezel, mi a gond, azt mondja, semmi, csak elgondolkozott. Szerintem ugyanezt látni közlekedés közben is, legalábbis rajtam biztos. A kivetnivalót nem értem. #5: Szerintem más heteket várni és napokat. Szerintem az a kibírhatóbb várakozás. Ám amikor már megérkezett a levél, akkor gyorsabb kibontani és te bontod ki, viszont idegörlõ a gép betöltését várni, mikor tudod, hogy ott a mail. Amúgy a levélre való várakozás... Tudod, hogy napi egyszer jön a postás, kb. azt is, hogy mikor. Tehát napi egyszer megnézed a ládát, és tudod, hogy aznap már ne várd. A mail bármelyik pillanatban jöhet. Én csak azt látom, hogy nem csinálunk semmit gyorsabban - sõt, sokszor csigalassan -, nincs kevesebb szabadidõnk - én akiket látok "régi típusú" életmódot élni, télen-nyáron sokat dolgoznak, és este tudnak leülni, ugyanúgy, mint a hivatalnokok -, és többet és többet kell várakozni. És nem levélre, csomagra, az más... És valahogy lehet elsõ látásra fura, de szívesebben járnék gyalog, mint BKV-val. Egyszerûen szellemi szabadság, mikor végre se beszélgetni nem kell, se koncentrálni, se tanulni. És lehet lassabb gyalogolni, de semmire nem várok: a zöld lámpára, ahol elindul a busz, magára a buszra. Amúgy az odafigyelés másokra... Nem tudom, de... Az aluljáróból felsegítik az idõsek banyatankjait. Sõt, egyszer én segítettem, de ketten alig bírtuk a nénivel :D Egyszercsak könnyebb lett: hátulról egy srác is megfogta. Általában átadják egymásnak a helyet, elõreengedik a férfiak a nõket, a fiatalabbak az idõsebbeket. Leveszik a csomagot az ülésrõl, ha közeledik egy új utas. Igen, ilyenek rendszeresen vannak! És talán az ellenpélda kevesebb. De ez is magyar mentalitás: nyafogni.
Tudom mire gondolsz, de nem értem, mert nekem úgy tûnik neked a gépekkel van bajod és ezt kivetíted. Mármint egész nap stresszelni, hogy másnap megjön-e a leveled a postán, vagy pár percig tenni ezt, míg a gép tölt... hát én a párc percet választanám. Amúgy pedig mindkettõ külsõ körülmény miatti várokazás, szóval egyre megy szerintem. (Oké, embere válogatja, hogy ki mi miatt stresszel, tudom.) "Tehetetlenül várakozol." - A postásra is így várok, a vetés érésére is, a zh javítására is és még sorolhatnám. Mind rajtam kívûlálló okok miatti várakozás. Csak a várakozási idõ egyre kevesebb és mégis gyorsítani akarunk rajta. Persze van kivétel, tudom. És nyafogni is mindig lehet, ami nagyon unalmas szerintem is, de attól még gyorsabb a világ, mert gyorsabban történnek a dolgok. De ha tényleg érdekel a téma és nyitott vagy, akkor ott a videó. Olyan ember beszél rajta, aki sokat utazott, tapasztalt és saját foglalkozását is kritizálja, ha kell. A várokozás régen is megvolt szerintem. Mármint gyerekként sokat jártam nagymamámmal hajnalban a piacra és ott mindig nagy sorok voltak. Régebben pedig, amikor 15 napos vásárok voltak a nagyobb városokban és évente 7-szer, akkor még nagyobb várakozás lehetett. A gyaloglás nálam alap. Egyetemre 40-50 perc gyaloglás szerintem jobb, mint 20 perc tömegnyomor, zsivaly stb. Érdekes lenne részletesebben megbeszélni ezt. Érdekelnek a miértjeid.
Csak hogy egy kicsit mélyebbre ássak, az, hogy megy valaki az utcán és nem vigyorog, az nem jelent semmit. Ellenben, amikor mondjuk bent vagy a boltban, és nézed, hogyan kommunikálnak a pénztárossal, sokszor nem is köszönnek, a földet bámulják, kapkodva pakolnak, majd fülüket farkukat behúzva, amint lehet elkotródnak, ez az én észrevételem szerint úgy 10-bõl 8 embernél így van. Na, ilyenkor van az, amikor kontaktusba kerülnek, és ugyanúgy savanyú képpel néznek a semmibe. Ez már gond. Annak aki csinálja, és annak is aki szembekapja az ilyen embert, mert az õ kedvét is elrontja. Ezért, én lehetõleg, ha mást nem is, de a minimális tiszteletet megadom mindenkinek, a többi meg attól függ, õ hogy folytatja. Csak egyet nem értek....miért háborodtatok fel ezen annyira?
Köszi a részletes magyarázatot, így már értelek. Mondjuk én ugyanolyan nyugodt vagyok mindkét várakozást tekintve, kivétel amikor a gép maga hirtelen belassul. Mármint ami várható lassúsága a gépnek, a rendszernek azzal nincs bajom, csak a spontán lassulással. :) A mosolygásról csak annyit, hogy én speciel nem szoktam csak úgy, boltban persze próbálok kedves arcot vágni, de az utcán inkább szemkontaktust keresek. Bár nehéz találni. :D
fiú vagy, lány vagy, és hány éves?
A kérdező hozzászólása: 19l
táppénzen maradhat, ha szükséges, más nem jár
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ.
Táppénz is max.egy pár nap.Attól függ mennyire jóindulatú a dokid.
ez nem a doki jóindulatán múlik, ez azért komoly vérzéssel és mûtéttel járhat, utána muszáj felépülni a fizikai problémákból ...és akkor még a lelkiekrõl nem is beszéltünk a fizikai regenerálódás sem pár nap
nyugi, nem a te hibád volt, szemét orvosok vannak :(...a pszichológushoz tényleg menj el, nem szégyen és tud segíteni. Jobbulást!
De azért senkit nem tartanak táppénzen mert phsziológushoz jár egy vetélés miatt értsétek már meg.A sogórnõmet másfél hétre irták ki kb egy éve történt.Az más ha valakinek szülés közben hal meg a gyereke, akkor másképp kezelik a dolgot.
ha nem tudja ellátni a munkáját, akkor kiírják...pláne, ha jól értem itt nem pár hetes terhességrõl volt szó Sajnos járt így az ismeretségi körömben is valaki, õ nem vett igénybe pszichológusi segítséget, de 1, 5 hónapot otthon volt táppénzen, mert az orvosa úgy ítélte meg szüksége van rá...eredetileg tovább akarta otthon tartani, de a lánynak elég volt ennyi otthon és vissza akart menni dolgozni, jót tett neki
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. (23 hetes voltam) Én is visszamennék dolgozni, csak már nem bírnám azt a munkát csinálni, mint eddig, ezért szeretnék felmondani. Ásatáson dolgoztam. A rajzolással nincs gondom , de a fényképezésnél már több mindent kell cipelni, ha meg bontani is kell, már nem, megy, mert talicskázni, emelni egyáltalán nem birok egy fél vödör viznél többet. Ma a barátom elvitt pecázni is, hogy jobb kedvem legyen, mert az mindíg felvidít, de csak rosszabb lett. Emberekkel, ha meg nem muszáj egyáltalán nem akarok találkozni. Mégegyszer köszönöm a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: A babát megszültem (csak sajnos már bennem halott volt), és mivel 24 hét elõtt van spontán vetélésnek számít.

Hideg telefonos módszerrel, spontán álláskeresésnél mennyi az esélye, hogy sikerül elhelyezkednie az embernek?

Van itt olyan, akin látták az elhivatottságát és fel is vették pályakezd?ként?

Legjobb válasz: pontosan 35.65% esélye van. de most komolyan, ki tudna erre válaszolni? egy tuti, hogy ha megkeresed õket akkor több esélyed van arra, hogy kapsz. amúgy ahova tudsz oda szerintem érdemesebb mailban küldeni érdeklõdést. 25/F Programozó/webfejlesztõ amúgy érdemes iwiw-en is hirdetni

pontosan 35.65% esélye van. de most komolyan, ki tudna erre válaszolni? egy tuti, hogy ha megkeresed õket akkor több esélyed van arra, hogy kapsz. amúgy ahova tudsz oda szerintem érdemesebb mailban küldeni érdeklõdést. 25/F Programozó/webfejlesztõ amúgy érdemes iwiw-en is hirdetni
hát szerintem a hideg hívást felejtsd el, mert az esély a sikerre konvergál a 0-hoz. Ha már csak úgy látatlanba akarsz jelentkezni akkor az emailt javaslom én is. Amúgy sokkal egyszerûbb ha beregisztrálsz az álláskeresõ portálokra és ott rengeteg ajánlatot kapsz ahová beadhatod az önéletrajzod. Jobban jársz mint a vaktában telefonálgatással. jobline.hu proffesion.hu Még kismillió ilyen oldal van. Amúgy 22/F Brand manager (marketing) gyógyszeripar
A kérdező hozzászólása: E-mailben küldtem egy-két helyre. Telefonálni úgysem akartam igazán. Nem nagyok az elvárásaim, csak dolgozni szeretnék, mert van még két évem a mesterszakon és jól jönne a pénz. De a hosstesskedés, árufeltöltés nem az én világom. És amúgy sem szeretem a bizonytalanságot és ezek alkalmi munkák. Ügyfélszolgálaton hány embert alkalmaznak úgy általában a fõszolgáltatók??
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy közigazgatási a végzettségem és leginkább könyvelõket és értékesítõket vagy informatikai embereket keresnek a cégek.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!