Találatok a következő kifejezésre: Az első születése után (28 db)

Ikres anyukák! Amikor szültetek (természetes szüléssel) az első baba után mennyi idővel született meg a második? Nehezebb volt a második baba születése?

Szülni már szültem kétszer is, de ikreket még soha :-) nem kicsit parázok milyen is lesz, birom-e majd er?vel stb. 33 hetes kismami

Legjobb válasz: 10 perc, tehát volt egy kis pihi. Ott már rögtön a tolófájások jönnek és ugye könnyebb kijönnie már neki, szóval sima ügy. Talán 1+0,05 szülésssel ér fel munkában, fájdalomban. De tényelg.

10 perc, tehát volt egy kis pihi. Ott már rögtön a tolófájások jönnek és ugye könnyebb kijönnie már neki, szóval sima ügy. Talán 1+0, 05 szülésssel ér fel munkában, fájdalomban. De tényelg.
Erre én is kíváncsi vagyok, 30 hetet töltöm én is ikrekkel vasárnap. Egyet már én is szültem, de kettõ biztosan más lesz. Bocs az off-ért. Egyébként hogy bírod?Méhszáj? Mit szedsz? (Nem akarok tolakodó lenni, bocs)
Sziasztok, én ikerpár vagyok, és én vagyok a B.magzat.A.magzat rendes(de nem túl nehéz)szülés tolásokkal.B. kb 5 perc múlva szinte csak kicsusszanva(az útat a tesókám elõkészítette!)37h.születtünk 2100, 2500gr és se inkubátor se semmi.Gratulálok az ikrekhez, én is reménykedtem de talán az unokák majd :) egy 22 hónapos kisfiú anyukája és 20h.kismama
NEm rosszabb, mint egyet megszülni. Nekem 6 perc telt el a két gyerek között.
A kérdező hozzászólása: Elsõ: köszi, bár igy lenne - a környezetemben mindenki mást és mást mond, én hajlok, hogy a te válaszodra koncentráljak :-)Amúgy elég könnyen szültem mindkétszer - és nem is akarok császárt. Kedves második : üdv! Két hete vltam orvosnál, méhszáj akkor még zárt volt, ma délután megyek ismét - hát kiváncsi vagyok! Amúgy van mikor görcsöl, meg fáj a derekam/csipõm is - remélem semmi komoly, még szeretném ha bent maradnának 3 hetet min. MgB6-ot szedek 3x2, progeszteron tablettát (Arefam) és méhlazitót (Diazepam) - de lehet ezek a nevek nem mondanak semmit, mivel külfõldön élek. Meg az utóbbi 2 hétben hatalmas lett a hasam! És te hogy birod?
A másik ikerterhes vagyok. Nekem sajnos már az elejétõl puha volt a külsõ méhszáj, 26 hetesen 3100 lett, vagyis kinyílt a külsõ, most voltam kedden, 2100, de puha már a középsõ is. Így sok pihi van, amennyit csak enged a 19 hós lányom. És azon aggódom most a legjobban, hogy nehogy elõbb jöjjenek, még 6 hetet ki kéne bírni legalább, illetve ne kelljen befeküdnöm, ezt meg fõleg a lányom miatt lenne jó megúszni, mert nem tudnám nyugdot szívvel senkire bízni, míg apa dolgozik. Vagyis akire tudnám, az is dolgozik, aki meg otthon van, hát.... Nem szívesen. Attól csak ideges lennék, és azért szülnék elõbb. Szóval fetrendgés van, de érzem nem lesz baj. Nekem is nagyot nõtt az elmúlt 3 hétben a hasam, a kicsik 28 hetesen 1 kg voltak kb, ugyanúgy mint a lányom annak idején. :-) Amúgy minden értékem, eredményem jó, nem görcsölök, nem keményedek, csak néha fájogat a hasam alja. Nem kaptam semmit magnéziumon kívül, ezért is érdekelt hogy más mit kapott.
A kérdező hozzászólása: Igen, a pihenés az nagyon fontos - csak hát nekem is másfél éves a kisfiam, tudom mit jelent kisgyerek mellett pihenni. Én elég sokat görcsöltem, meg volt bevérzésem is, mivel egyikük egész lent tapadt meg - ezért is szedek ennyi bogyót - mert a másik lehetõség a kórház lenne (és tudod miért nem akarom ezt én is...)Nekem is 28.héten kb 1 kg, körül voltak mindketten, ami a doki szerint nagyon jó, szépen fejlõdnek. Kitartást Neked és könnyü szülést!

Ha az első gyerek születése után rossz volt a szex hosszú ideig akkor a másodiknál is így lesz?

Szeretnénk másodikat, de félek belevágni :( Az első szülés után kb fél évig kellemetlen volt a szeretkezés, és utána sem tudtam élvezni még úgy egy évig. Nem akarom ezt újra átélni.

Legjobb válasz: Nekem az elsõ szülés után nem volt semmi gondom. Az elsõ együttlét picit fura volt, de utána minden mûködött. A második szülés után nekem is kb. 1,5-2 évig kellett míg helyrejöttek az együttléteket. Nem fájt soha, egyszerûen mintha nem történne semmi, pedig férjem is sokat dolgozott rajta, hogy jó legyen. Aztán egyre jobb lett. Mi szerettünk volna egy harmadik gyereket nagyobb korkülönbséggel a második után (az elsõ kettõ között 2 év van, köztük úgy 7et terveztünk), de szerintem már így maradunk. Én sem akarok kockáztatni, az is lehet hogy "úgy" maradok. Viszont láthatod, hogy nálam is máshogy volt a két szülésem után. Egy második gyereket lehet bevállalnék.

Nekem az elsõ szülés után nem volt semmi gondom. Az elsõ együttlét picit fura volt, de utána minden mûködött. A második szülés után nekem is kb. 1, 5-2 évig kellett míg helyrejöttek az együttléteket. Nem fájt soha, egyszerûen mintha nem történne semmi, pedig férjem is sokat dolgozott rajta, hogy jó legyen. Aztán egyre jobb lett. Mi szerettünk volna egy harmadik gyereket nagyobb korkülönbséggel a második után (az elsõ kettõ között 2 év van, köztük úgy 7et terveztünk), de szerintem már így maradunk. Én sem akarok kockáztatni, az is lehet hogy "úgy" maradok. Viszont láthatod, hogy nálam is máshogy volt a két szülésem után. Egy második gyereket lehet bevállalnék.
Az elsõ együttlét mindig kellemetelen, de én azt tapasztaltam, hogy minél többedik szülés, annál jobb volt utána.

Aki az első baba születése után depressziós lett, az a második baba után is az lesz?

Legjobb válasz: Az voltam az elsõ után,mert besárgult,kórházba kötöttünk ki,infuzió,kikötve a kiságyhoz,kanül a fejecskébe-mert ott találtak csak vénát...tejem el-elapadt stb... 5 évre jött a második,azt hittem elfelejtettem,de ujra jöttek elõ az emlékek,és a görcsölés,hogy nehogy vele is elõforduljon...depresszios nem ,de labilis voltam az elsõ 3 hónapban.Végül minden szépen alakult,és a mai napig szoptatok...1 éves.minden para elmult.

Az voltam az elsõ után, mert besárgult, kórházba kötöttünk ki, infuzió, kikötve a kiságyhoz, kanül a fejecskébe-mert ott találtak csak vénát...tejem el-elapadt stb... 5 évre jött a második, azt hittem elfelejtettem, de ujra jöttek elõ az emlékek, és a görcsölés, hogy nehogy vele is elõforduljon...depresszios nem , de labilis voltam az elsõ 3 hónapban.Végül minden szépen alakult, és a mai napig szoptatok...1 éves.minden para elmult.

Az első gyermek születése után a másodikat mennyi idő után vállalnátok be? Szerintetek mi a minimum idő, aminek el kell telnie a kettő között?

Legjobb válasz: Szerintem 2 év a minimum. De van aki ennyit sem vár, van aki többet. Neked mennyi idõs a gyermeked? Az enyém 2 éves. Mi két évet szerettünk volna, de a tesó fél éve nem jön. :-( Pedig a lányunk elsõre sikerült. Így ha sikerülne ebben az évben kb. 3 év lenne a különbség. Remélem ez a hónap sikeres lesz! :-)

Szerintem 2 év a minimum. De van aki ennyit sem vár, van aki többet. Neked mennyi idõs a gyermeked? Az enyém 2 éves. Mi két évet szerettünk volna, de a tesó fél éve nem jön. :-( Pedig a lányunk elsõre sikerült. Így ha sikerülne ebben az évben kb. 3 év lenne a különbség. Remélem ez a hónap sikeres lesz! :-)
Én minimum két évet szerettem volna a gyerekek között. Persze máshogy alakult, a nagyfiam áprilisban lesz kettõ, a kislányom most 2 hónapos, becsúszott a drága:) Marhára féltem az elején, de eddig okés minden.
22 hónap van a fiaim között. Nem így terveztük, 13hónapos volt a nagy, mikor a kicsi becsúszott. Most a kicsi 3 éves és 13hetes kismama vagyok.
18 hónap van a lányaim között. A nagy áprilisban lesz 4, a kicsi októberben volt 2. A legkisebb pedig márciusra várjuk :) Nem mondom, hogy nem volt (és lesz) az elején nehéz, de nem sokkal nehezebb, mint ismerõs családoknál, ahol nagyobb a korkülönbség.
Vasárnap volt egy mûsor a TV2-n Czeizel doktor Úrral és épp errõl volt szó benne. Sajnos az az adás még nincs fent, de azt mondta, hogy egészséges, élve születés utáni terhességnél 15 hó az ideális. De ugye ez csak stat. Szerintem fel fog kerülni az az adás is, nézegesd majd: http://tv2.hu/9honap
Második vagyok. Én sajnos csak 3 hónapig tudtam- tápszerkiegészítéssel szoptatni (hiába fejtem éjjel-nappal). Remélem most sikeresebb leszek! Van, akinek nem zavar be a terhesség és simán tandemben szoptat szülés után is, van, akinek idõvel elapad a terhesség folyamán a teje vagy a megváltozott íze miatt elválasztja magát a nagy, és van, akinek el kell választani a nagyobbat, mert a szoptatáskor termelõdõ oxitocintól görcsei leszek és fennáll a vetélés esélye (fõleg ha még napi többször szoptat). Ez teljesen egyéni.
nálunk 18 hónap van a 2 kisfiunk között. nem bántuk meg a kis korkülönbséget. nagyon jó mostmár így. a nagyobbik májusban lesz 4 éves, a kicsi tavaly októberben volt 2 éves, most 27 hónapos.
Szerintem, ha az elsõ sima szülés volt, akkor fél év múlva lehet próbálkozni a tesóval, de az a jobb, ha egy év eltelik a következõ teherbe esésig. Nálunk a kettõ közé sikerült. 15 és fél hós a kisfiunk és 23 hetes kismama vagyok a kislányunkkal. Császár után mindenképp megvártuk volna mi is legalább az 1 évet a következõ próbálkozással.
A kérdező hozzászólása: Az én picim még csak 3 hónapos:) Én úgy másfél-2 évre gondoltam, hogy ne legyen olyan nagy a korkülönbség! Elõbb nem szeretnék, mert szeretném a picit egy jó darabig szoptatni. A teherbeesés amúgy van valamilyen hatással a tejtermelésre?Mármint elapadhatok? Vagy a baba nem fogadja el esetleg?
Attól függ, milyen módon szülted az elsõ gyermeket, mert, ha császárral, akkor természetesen nem árt kivárni a javasolt három évet. Egyébként szerintem az a jobb, ha minél kevesebb van a gyerekek között. Persze a szülõknek ez a nehezebb verzió, de én pl. négy évvel vagyok fiatalabb a testvéremtõl, és borzasztó volt a kapcsolatunk: pont annyi a négy év, hogy egyáltalán ne találjunk közös érdeklõdési pontot....És ez nem is változott egészen addig, amíg mindketten családot nem alapítottunk. De persze ez sem törvényszerû, a nevelésen, és a gyerek alaptermészetén is sok múlik, nálunk "kedvezõtlenek voltak a csillagok" :D

Van itt olyan anyuka, akinek házassága, kapcsolata veszélybe került az első gyermek születése után? Mi történt veletek? Helyre álltak a dolgok?

Legjobb válasz: Kedves utolsó!Nekem az elsõ férjem pont ilyen volt,mint a tiéd,pedig sok év próbálkozás után lombikkal fogant a lányunk/az õ betegsége miatt/sajnos õ már meghalt,de 2 éves volt a lányom,mikor elegem lett és szétmentünk.Jó pár évig voltam magányos,mert elegem lett a pasikból....és láss csodát,ma újra férjnél,van egy 5 hós fiunk,imádjuk és a férjem csoda jó apuka.Pedig még fiatalabb is nálam 6,5 évvel,dolgozik,rohan haza,szereti a lányomat,rengeteget játszik,foglalkozik velük,a kicsit teljesen ellátja,nem iszik,nem haverozik,nincsenek bulik....néha el sem hiszem,h ilyen normális pasi is létezik.Ma már tudom,aki menni akar el kell engedni,mert úgyis jönni fog olyan,aki megérdemel Téged!

Kedves utolsó!Nekem az elsõ férjem pont ilyen volt, mint a tiéd, pedig sok év próbálkozás után lombikkal fogant a lányunk/az õ betegsége miatt/sajnos õ már meghalt, de 2 éves volt a lányom, mikor elegem lett és szétmentünk.Jó pár évig voltam magányos, mert elegem lett a pasikból....és láss csodát, ma újra férjnél, van egy 5 hós fiunk, imádjuk és a férjem csoda jó apuka.Pedig még fiatalabb is nálam 6, 5 évvel, dolgozik, rohan haza, szereti a lányomat, rengeteget játszik, foglalkozik velük, a kicsit teljesen ellátja, nem iszik, nem haverozik, nincsenek bulik....néha el sem hiszem, h ilyen normális pasi is létezik.Ma már tudom, aki menni akar el kell engedni, mert úgyis jönni fog olyan, aki megérdemel Téged!
Párommal fiam születése után megromlott minden, mint ha megundorodott volna tõlem, mert bent volt a szülésnél(amig lehetett, mert császár lett a vége) Minden kezdett fontosabb lenni mint mi. próbáltam sok mindenen változtatni, de õ nem akart. nem akart megváltozni, igy fiam mikor 2 éves volt, megmondtam neki h ez nem életcél számomra, és egy ideális kapcsolat nem ilyen. Különmentünk, azóta megtaláltam azt a pasit akinek mi vagyunk a fontosak:) ))és a kisfiamat is elfogadja.
Kedves utolsó én is teljes családban nõttem fel, de sajnos igenis produkálhat olyasmit az élet, amire 25 évesen nem gondolsz.Nekem beteg lett a férjem pl, több mûtét, leszázalékolták, nem tudott dolgozni, elvesztette a látását .....és ez csak egy része.Gondolod, hogy nem változott a személyisége?Hála, ritka az ilyesmi, mint nálun k volt, de ezt nem tudhatod elõre huszonévesen!Persze, h vannak felelõtlen döntések, "butus" nõk, akik nem látnak a szerelemtõl, de ki nem butus kicsit fiatalon?Mindannyian követünk el hibákat, ki nagyobbat, ki kisebbet, de vannak kivédhetetlen dolgok is, mint nálunk volt.Nem szabad általánosítani.
Hát kívánom Neked, hogy sikerüljön a tuti ember mellett a tuti élet, én csak azt próbáltam megértetni, hogy igenis vannak kivédhetetlen dolgok.Fogalmunk sincs róla, mit hoz az élet.Én 25 évesen teljesen másképp láttam a világot, mint most 39 évesen, kicsit bölcsebben már.Meg kell tapasztalni sok mindent ahhoz, hogy az ember kicsit megértõbben, ne a világot akarja megmenteni.A felelõtlenség egy dolog és a sors alakulása egy másik.Hidd el, nem mindig Te fogsz irányítani.Az anyagiakra én mindig azt mondtam, persze, kell pénz de ha a nagy szerencsére várnék , sosem lenne gyerekem.Ilyenkor a sors úgyis kárpótol mindenért, mint ahogy velem is történt.
Elsõ vagyok:24 évesnek írom- (írj privit ha gondolod, csak jelezd itt mert ritkán nézem azt a postafiokot) nem bántottál meg egyáltalán, csak leirtam mit gondolok, csak sajna írásban ne igazán tudjuk visszaandi a hangsulyt ahogy mondanánk Igen van mikor egy csak elvakultan szeret egy srácot és nem látja a valóságot, de az ellenkezõjét is láttam már...(én is voltam ilyen elvakult, de nem abban a kapcsolatomban ahol a kisfiam született)
elsõ vagyok: remélem ebböl a mélypontbol is jol jöttök ki:) utólag tudtam meg h nagy valoszinüséggel és is hasonloan jártam a pár hónaposommal, csak õ ugy csinálta h ne tudjam meg...
A kérdező hozzászólása: Hát én is remélem, lehet azért kellett most ennek kiderülnie, hogy még idõben megbeszéljük a problémákat.Meg is beszéltük csak még nem tudok vele mit kezdeni.Fel kell dolgoznom és ez idõ. Köszönöm nektek még egyszer!
24 éves!irj lécci privit!én nem tudok rád írni!! elsõ voltam.
Elsõ!Írtam mail-t, vagy elment vagy nem!:)
8.04-es vagyok. Biztos, hogy olyan kapcsolatba nem szabad szülni, ahol már az elejétõl nincs egyetértés és állandóak a veszekedések, ebben teljesen egyetértek. Én sem tettem volna ilyet. De azt tényleg nem lehet tudni, hogy 5-10 év múlva is ugyanolyan egyetértés lesz-e a felek között, tényleg annyi minden történhet, amit nem lehet elõre látni. Az anyagi helyzet is labilis a mai világban, nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövõ, ha most rendben mennek is a dolgok!
A 24 évesnek üzenem: minden ok, volt mig meg nem született a baba, vártuk nagyon, addig kivánni se tudtam volna jobb párt magamnak, de egy gyerek születésével sok pasi megváltozik... elsõ voltam.. ui:szerinted ha tudom h ilyen lesz, szülök neki???
A 24 éves lánynak üzenem, még elõtted az élet, megtapasztalhatod Te is azt, amit itt sokan, hogy a férfiak/mi nõk is/folyamatosan változnak.Pláne fiatal korban, nem biztos, hogy az az ember, akihez hozzámész 25 évesen az 30 évesen ugyanolyan marad.És ha pl "másféle"irányban változnak, az egyik komolyodik, a másik nem, elõfordulhat, hogy szétváltok.Nálunk ez történt.Meg hát millió dolog befolyásolja ezt:betegség, pénz, munkahely elvesztés......Nem biztos, hogy felelõtlenül döntöttünk, csupán az élet másképp alakította a kapcsolatot.Hidd el, tapasztalsz még Te is sok mindent!
A kérdező hozzászólása: Sajnálattal olvasom a történeteket.Nálunk a szitu a következõ: Férjemmel 13 éve vagyunk együtt.Voltak kisebb nagyobb problémák, de megoldottuk.Elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, aki 1 évvel késõbb jött össze.Hatalmas boldogságban vártuk, szülésnél is bent volt és büszke volt.Imádott minket! .Aztán haza jöttünk a kórházból és elkezdõdött a közös hármas életünk.Minden kívánságomat teljesítette.Nehéz volt az eleje, fõleg nekem, mert õ külföldön dolgozik és havonta jön haza.Most 5 hónapos a kislányunk továbbra is imád, csókol és megtesz mindent nekem, DE a napokban kiderült, hogy a férjemnek viszonya van.Egy világ omlott össze bennem, mert én nem éreztem azt, hogy velünk nincs rendben valami, sõõõõt...boldogok voltunk.Elmondtam neki, hogy tudok a nõjérõl és persze jött a nagy megbánás, sajnálom duma, és hogy nem tudom miért tettem, de ez most engem cseppet sem érdekel, hogy mit bánt meg és mit nem.Nem érzek vele kapcsolatban semmit csak megvetést és átnézek rajta, mint egy függönyön.Nem tudom, hogyan tovább, ezért is kérdeztem, hogy kinél, hogy alakultak a dolgok.
Elsö vagyok:nálunk szinte azonnal jött a baba, és azt hittem akiknél éveket vártak, ott ez összetartó erõ...
Nálunk is nehezen jött össze a baba, és amikor végre sikerült, én azt hittem, nem lesz nálunk boldogabb a világon....de nem így történt. A férjem nem volt bent a szülésnél ugyan, de mégis eltávolodtunk egymástól, talán nehezen dolgozza fel, hogy apa lett (pedig tervezett baba volt). De már a terhesség alatt is éreztem, hogy kihûlt a kapcsolatunk. Mi a váláson gondolkozunk, de még azért próbálkozunk helyrehozni a dolgokat. Vagyis inkább én próbálkozom :(, próbálok türelmes, kedves lenni vele, de a viszonzást továbbra sem érzem. Nem tudom, mi lesz velünk, együtt maradunk-e?!És tulajdonképpen hiába próbálok beszélni vele a dologról, még mindig nem tudom, mi is történt velünk valójában?! És nálatok mi a helyzet?
Az én férjem 35 éves, sokáig nem lehetett babánk, mikor pár hónapos volt a kicsi, talált magának egy jóval fiatalabb lányt és most elhagyott bennünket... Voltak problémák:pénz, sosem volt itthon, semmit nem lehetett rábízni, nem foglalkozott a picivel, stb.Ott nem kell felelõsséget vállalni senkiért, akkor kocsmázik, amikor akar, nem kell elszámolni a pénzzel, sem az idejével.Nagyon remélem, hogy létezik olyan ember a földön, aki nem csak magával törõdik és fontosak leszünk a számára.Veletek?
Hát nálunk is voltak-vannak gondok. 2 év sikertelenség után jött össze a babánk, amit talán egyikünk sem tudott feldolgozni még. (6 hós a fiunk, mi 30 és 33 évesek vagyunk.) Sokat veszekedtünk az elején, mert a férjem nem segített semmiben, szinte soha nincs itthon, mert éjt-nappallá téve dolgozik. Próbáljuk megbeszélni a dolgainkat, de még mindig nem az igazi. Az újabb lendületet ad mindkettõnknek, ha végre valahova sikerül kettesben kimozdulnunk. (Amúgy én is úgy érzem, hogy valami megváltozott, nem úgy néz rám a férjem, mint szülés elõtt, õ is bent volt végig a szülésnél. Persze, ha megemlítem neki, akkor tagadja, és azt mondja, hogy büszke rám stb...) Szóval vannak jobb és rosszabb idõszakaink, de nem tudom mi lesz késõbb...
Az én férjem 33 éves, de nagyon sokáig nem tudta felfogni, hogy apa lett...most 14 hónapos a kisfiúnk, már úgy ahogy belejött az apaszerepbe. De voltak vitáink nagyon sokszor. Nem tudta felfogni, hogy fáradt vagyok, mivel jár egy gyerek, és hogy általában estére már semmi máshoz nincs kedvem, mint vízszintbe lenni és aludni. A helyzet mondom javult már, de még mindig nem az igazi...
24 vok!:) :) Rám ragadt, de nem baj! :) Tuti kapuzárásija van!Te ismered, ha tényleg nem ment el a szexig akkor lépj túl rajta!Végül is nektek szinte kimaradt ez a rész az életetekbõl így valamilyen szinten érthetõ, de azért nem kell megdicsérni érte!:S Csak kérdés h ezek után h fogsz megbízni benne?Mármint nem fog õrölni mikor kint van, h mi van ha mégis.., vagy ha nem most de késõbb?:S Amúgy meg az egót fent lehet tartani mindenféle megcsalás nélkül is!Gondolom te is szülés után nem épp topmodellnek érezted magad, még se mentél el senkivel vissza igazolni h csini vagy!Nem?Pedig ugyan úgy te is egyedül vagy, ugyan úgy van egód is és ráadásul Nõ vagy szóval....

Akiknek nem volt semmi segítségük, hogy oldották meg az első pár hetet a tesó születése után?

26 hónap lesz a 2 fiú között, decemberben szülök.

Legjobb válasz: Elsõ és legfontosabb tanácsom, h ne kezdj el azon gondolkozni, h "hogy néz ki a lakás??" "Már 3 napja porszívózni kellene" stb. 6 hét. Legalább ennyi a gyermekágy. No nem azt mondom ezzel, h addig megehet a kosz, de elég elõkapni a porszívót 4-5 naponta, nem baj ha nem áll mindig tisztán a konyha stb. A babára , a másik gyerkõcre és magadra figyelj elsõsorban. Próbáld a kettõt együtt altatni, és amikor alszanak Te is dõlj le.

Elsõ és legfontosabb tanácsom, h ne kezdj el azon gondolkozni, h "hogy néz ki a lakás??" "Már 3 napja porszívózni kellene" stb. 6 hét. Legalább ennyi a gyermekágy. No nem azt mondom ezzel, h addig megehet a kosz, de elég elõkapni a porszívót 4-5 naponta, nem baj ha nem áll mindig tisztán a konyha stb. A babára , a másik gyerkõcre és magadra figyelj elsõsorban. Próbáld a kettõt együtt altatni, és amikor alszanak Te is dõlj le.
Nekem sem volt itt senki. De az úgy jött magától, hogy mit, hogyan. A férjem reggeltõl-estig dolgozott. A nagyobb mindig sertepertélt körülöttem, nem volt gond ebbõl. Amíg bármit csinálsz, tedd be az ágyába a picit. Játszatok körülötte.
Nálunk 18 honap különbség van a két legkisebb gyerek között (amugy 5 gyerek van). Amikor a pici aludt akkor kell mindent megcsinálni , fõzni , mosni, takaritani. Az jo , ha a pici babát nem szoktatod rá , hogy mindig kézben legyen , nem lesz semmi baja , ha egyedül van a kiságyban , ha jol elvan , akkor a közelébe sem szabad menni , mert akkor rögtön azt várja , hogy felvedd. A nagyobbal meg kell tanitani , hogy tudjon várni , nem kaphat meg mindent azonnal. Probáld meg nem elhagyni magad szülés után, ha jol érzed magad , akkor meg fogod tudni oldalni a dolgokat , de azért a szoptatási idö pihenésre is jo. Tudom , hogy nem könnyü , de ha lehet ugy idõzitsd hogy amikor a nagy alszik , akkor te vagy szoptasd a kicsit fekve és akkor te is tudsz egy kicsit szundikélni közben. Ha meg egyszerre alszanak , akkor te is feküdj le , a háztartás ráér.
A kérdező hozzászólása: Igazán köszönöm a válaszokat, most kicsit megnyugtattatok, már nem látom annyira "zordnak" a helyzetet:) Mondjuk a takarítás már most is sokszor csúszik, mert elég hamar elfáradok:) De azért összeszedem magam, és nagyon odafigyelek, hogy szülés után se hagyjam el magam, aztán csak belerázódom.

Ha az első baba és a második baba születése után nem mentem vissza dolgozni (mert, gyesbe szültem) a munkahelyemre, jár-e mindkétbaba után (a tgyás és gyed 1 évére) a szabadság?

Pontosabban mindkét babára igénybe vehetem a 2X 1,5 évre járó szabadságokat? Vagy ez a második babánál elévül,mert folyamatosan fizetésnélküli szabadságon voltam?

Legjobb válasz: Csak az egyik baba után veheted igénybe.

Csak az egyik baba után veheted igénybe.
most akkor, hogy is van ez, mi jár a második babaval?
szerintem meg jár szabi mindkét baba után, mert addig is foglalkoztatott voltálk, csak fizu nélküli szabadságon.
Természetesen jár mindkét baba után. Már miért ne járna? Alkalamazottjuk voltál mindkét esetben. Semmi köze ahhoz, hogy gyesbe szültél.
Jõ esetben (ha gyesbe szülsz bele)6 évig otthon vagy. 6 évre viszont nem halmozódhat fel a szabadság. Pontosan azt nem tudom hogy hány évig lehet halmozni, de biztos nem 6 ig. (talán 3 vagy 4 de ez nem biztos) Gondoljatok bele ha 6 évig otthon van valaki akkor minimum 6*20= 120 nap szabija lenne (az utolsó válaszolók szerint)
Nem, az egyik utolsó válaszoló vagyok és olvashattad, hogy csak a gyed elsõ évére és a tgyásra jár a szabadság. De az mindegyik gyerek esetében.

Milyen szinten változott meg a párkapcsolatotok az első baba születése után? Párotok ha megváltozott, miben lett más? (Gondolok itt arra, hogy többet segített, mint korábban a terhesség alatt? . Stb. )

Legjobb válasz: Nekem nagyon sokat segített a férjem az elsõ 2 hónapban! Fõleg,hogy depressziós voltam...de segített túl lenni rajta és elfogadni az új életünket! Õ csinálta az éjszakai etetéseket is ,ha nagyon fáradt voltam,segített takarítani,fõzni stb.

Nekem nagyon sokat segített a férjem az elsõ 2 hónapban! Fõleg, hogy depressziós voltam...de segített túl lenni rajta és elfogadni az új életünket! Õ csinálta az éjszakai etetéseket is , ha nagyon fáradt voltam, segített takarítani, fõzni stb.
Utolsó vagyok, az kimaradt, hogy azért ha az ideje/állapota engedi, sok segítséget kapok a páromtól. Nem többet és nem kevesebbet, mint elõtte, csak más teendõket. Ezt sztem le lehet szûrni a férfi alapvetõ tulajdonságaiból már elõtte is.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy átértékelõdött. Van jó és rossz oldala is. Összekovácsol, szövetségessé tesz, és ez valóban szorosabbá fûzi (érzelmileg) a szálakat, hogy van egy ember, akit TI ketten hoztatok létre. Ez csodálatos dolog. Másrészrõl viszont nagyon nehéz hozzászokni, hogy onnantól megváltozik az egész életetek, nem akkor van idõtök egymásra vagy bármi másra, ahogy addig, vagy amikor szeretnétek.. Nálunk pedig még tovább nehezítette, hogy a páromnál a túlzott aggódás/felelõsségérzet elõhozta a pánikbetegséget, ami még több türelmet követel. Ettõl függetlenül boldogok vagyunk, de ez csak akkor mûködhet, ha az a kapcsolat szilárd alapokon állt addig is. Ezért tartom hülyeségnek, ha vki azt hiszi, majd a gyerek összetart... Ha addig nem volt százas, azután még úgy se lesz!
Pozitív irányba változott! Sokat segít a házimunkában, pedig én mondtam neki, hogy nem kell, ha nem tudom megcsinálni aznap, majd másnap meglesz! Ennek ellenére segít, és emellett jó apa is, pedig kicsit féltem tõle, mert nálunk igaz, hogy õ is akart babát, de viszont õ félt is tõle! Ahhoz képest, le a kalappal elõtte!!!
Baba: Elõször sokat segített, aztán kevesebbet a babázásban. Házimunkában baba elõtt, amíg dolgoztam, õ is segített, azóta nem jellemzõ.. Kapcsolatunk változó. Van, hogy rettenetes, van hogy jó. Õ egyszer azt mondta, nem hullámvölgyek vannak, hanem ez egy mélyföld. Azóta is cseng a fülemben a mondat. Aztán párszor elmentünk templomba, kicsit jobb lett. Aztán megint közepes. Most átlagosan jó. Nálunk is jön ezzel az elkényeztetem a gyereket dologgal, pedig mindig külön aludt a babánk. Szexuálisan én mindig mindent próbáltam megadni. Terhesség elõtt nagyon jó volt a szex, közben siralmas (minõségileg, nem mennyiségileg), aztán lassan javult, de a 4 kilós gyerek megszülése eléggé megviselt engem... tehán én annyira nem élvezem, mint korábban, de a mennyiséget igyekszem tartani.
a mi esetünkben rosszabbá vált a helyzet, a fiunk születése után eltávolodtunk egymástól. Nekem lekötötte a pici minden percem, fáradt voltam, kimerült, ideges, aggodalmas a férjemre pedig sokkal több feladat hárult, a vállalkozásunkból, mert az én addigi feladataimat is el kellett látnia. Ráadásul kiélezõdtek az addig a felszín alatt rejlõ nehézségeim anyósomékkal, ami végképp ártott, hiszen emiatt már veszekedni is kezdtünk. hála Istennek idõben észleltük, hogy hova tartunk és juthatunk így, és sikerült megbeszélni a gondokat és változtatni a kritikus pontokon. Most egy éves lesz a fiunk és jó néhány hete újra minden rendben van közötttünk. Tapasztalat: ne gyûjtsetek egyetlen tüskét sem a lekisebb gond is megfekszi aaleket, mindent rögtön meg ekll beszélni, le kell rendezni
negatív irányba....nem nagyon segített. ráadásul terhesség alatti gondok miatt éretlen idegrendszerrel született a babám, és nagyon sok teskontaktsra volt szüksége, éjjel sokat ébreedt, együtt aludtunk , nappal is sokáig nagyon nyûgös, sírós volt. elláttam a házimunkát + a a kicsit 100%-ban szinte, mert segítség nincs, de rá már nem jutott idõ. na meg mivel õ ezt úgy látta, hogy elkényeztetem, haw lett is vlna energiám rá, akkor se volt meg az a hangulat már. mára már rendbe jöttek a dolgok a kislényommal, nemsoká 3 éves, de sajnos a mi kapcsolatunkat nagyon megrontotta, hogy azt hallgattam hogy elkapatom, rosszul csinálom stb. nagyon szomorú dolog, mert már 10 éve együtt vagyunk és nagy szerelem volt. (amíg a kislnyom meg nem született).
:) Nem "változott"mert elõtte is segített nekem, olyan típus aki nem érzi kevésbé férfinek magát mert mondjuk kiporszívózik.Családi házunk van mindent nem is gyõznék egyedül.Õ hamarabb kezdte a baba dolgot is mondogatni, szóval tiszta erõvel vágyott az apaságra, és olyan aktív apa lett, amilyet elképzeltem róla.A mi kapcsolatunk a babázáskor még magasabb dimenzióba lépett, és még szorosabb lett, mint férj és feleségként. :) Annyira hogy azóta még egy babát szültem :) egy 3 éves és egy 9 hónapos fiúnk van
Nem sokat változott. Igaz a baba miatt kevesebb idõnk van egymásra, de ezt pótolja a sok élmény amit a baba fejlõdése ad. A sex nálunk is ritkább lett, viszont mindig van orgazmusom, akármilyen fáradt vagyok:) Régen korántsem így volt. Sokat segít a párom, de õ amúgy is házias.
hát én terhesség alatt sem kaptam sok segítséget, egyik oldalról sem: sem párom, sem anyósoméktól, sem a szüleimtõl. terhesség alatt a páromnál és szüleinél laktam de nem bírtam sokáig( velem együtt egy háztartásban 9 laktunk) gondolhatod. A párom egy vizsgálatra sem kísért el.ritkán láttam a szüleim.nem tudtam normálisan felkészülni az anyaságra mert váratlanul betoppant a baba :) nem bánom, de a párommal megromlott a viszonyunk: elmúlt a szerelem, ma már csak a szeretet van jelen, és nem kívánom a szexet sem vele sem mással(vagyis nem fantáziálok hogy mással szexelnék).Szeretem és ha nem lenne velünk hiányozna, de nem kívánom.Valószínûleg az elsõ baba "miatt": nem akarok egyáltalán több babát, nem akarok teherbe esni: szoptatok és fogamzásgátlót nem szedek mert kb. 10 ezer forintba kerülne a tabletta és ha megjön dobhatok ki újabb összeget egy másik tablettáért.Nekem a fiam mindennél fontosabb.Adok magamra, de nem akarok senkinek sem tetszeni. A párommal meg folyton vitázunk, hol a hozzátáplálásban, hol a nevelésben.nem tudunk közös nevezõre jutni, én nem engedek, de õ sem. Ráadásul a családi körülményeink sem egyformák így ebbõl is adódnak viták. Nem tudom mi lesz, mert én tényleg nem tudok ellazulni vagy kikapcsolni hogy szeretkezni tudjunk.
A kérdező hozzászólása: Én úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. A terhességem alatt is sokat segített a párom és ez hála égnek a kisbabánk születése után sem lett másképp. Örülök, hogy számíthatok rá, imádja a kisfiúnkat és én is szeretem a páromat. Kezdetben kicsit megriadtam, hogy mi történik akkor, ha mindent nekem kell megcsinálnom, hogyha õ esetleg nem segítene, akkor mi lenne.. De tény, hogy erre nem került sor. Így mi szépen éldegélünk hármasban, aztán tervben van egy kis tesó.
Szerencsésnek mondhatom magam én is, mert csodálatos párom van. Terhesség elõtt is kedves és segítõkész volt és ez a 8 hós kisfiúnk mellett sincs másképp. Mondjuk míg nem voltam terhes, nem is igényeltem nagyon a segítségét, munka mellett és után megcsináltam mindent, pörgõs típus vagyok. Mióta megszültem és nagyon hasfájós volt a babánk 4, 5 hós koráig, így kellett a segítség. Sosem mondta, hogy nem pedig a 7 napból 6-ot dolgozik... Tény, mióta megvan a fiúnk, már nem jut annyi idõ egymásra és a kikapcsolódásunkra, de jól bírjuk:-) Imádjuk a gyermekünket, boldogok vagyunk. Nagyon ritkán veszekszünk, talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor... Nagyon nagy szerencsém van vele, szeretem is nagyon és tisztelem és megbecsülöm. Szexszel sem volt és nincs baj most sem, csak ritkábbak... Nincs okom panaszra:-)
az elsõ baba után negatív irányba nem is azt mondom, hogy nem segített, de inkább mindketten átmentünk gyerekfelügyelõbe, vagy az volt, hogy én voltam a gyerekkel, míg õ dolgozott, vagy szórakozott, van fordítva. egyszerûen elmentünk egymás mellett. de egy jó nagy balhé és majdnem válás után olyannyira rendbe tudtuk hozni a kapcsolatunk, hogy a második kicsinél már teljes egyetértésben oldjuk meg a dolgokat, ráadásul a nagyfiunk is ott van mellette. most úgy érzem nekünk már aligha jöhet olyan akadály ami elrontaná ezt az erõs összetartást.
Nálunk mondhatom szorosabb lett a kapcsolat, mert a gyerek mind kettõnknek nagy boldogság, oda vissza hálásak vagyunk egymásnak amiért ilyen szép, ügyes kislányunk van (mindenkinek a a sajátja a legszebb).Pici korától kezdve belefolyt a nevelésébe, ellátásába nem kellett eröltetni mert magától csinálta. Nekem is részem volt a depresszióba akkor még jobban odatette magát. Most 7 hónapos és bármikor rábízhatom amit nem mindenki mondhat el!! A szex eleinte minimális volt a fáradtság miatt de azóta rendezödött. Bele kell jönni mind a két félnek. Ez egy új élet amihez alkalmazkodni kell mindkettõnknek.
Sokat segít, a mai napig. De ha itthon van én inkább csak arra kérem, vigyázzon a 11 hós kisfiunkra amíg én takarítok, pakolászok, vasalok, stb... Szeret a gyerekkel lenni úgyhogy ezzel nincs gond. Az elsõ 3 hónapban nagyon hasfájós volt a kicsink, éjjel-nappal üvöltött. Nagyon sokat dajkálta, etette éjszakai is, hogy tudjak pihenni. Pedig õ hajnalba járt dolgozni, volt hogy mindössze 1 órát aludt. És ez hetekig így ment. Le a kalappal elõtte. Én nagyon becsülöm õt ezért. A szexuális életünk most kezd helyrerázódni. ;-)
Sajnos nálunk is rossz irányba változott. Nagyon vágytunk már egy picire, álmos órámban sem gondoltam, hogy valaha tönkre megy a házasságunk, bár a családja erõsen edzett erre. A mi babánk idegrendszere is sérült, de ez nálunk csak 4 hónapos korában derült ki, és azt hiszem ez volt az a pont, amibe én belebetegedtem, õ pedig magamra hagyott a kínomban, mert nem volt hajlandó errõl az állapotról tudomást venni, és mert a családja oltotta rendesen ellenem, mert én rossz géneket adtam. Télen 50 km-re csúszós úton vittem a pici lányom gyógytornára és elviselte, hogy egyedül menjek, nem jött velünk, mert anyósomnak kellett segíteni. Közben ahogy nõtt a gyerek, folyamatosan kaptam, hogy úgy kéne nevelnem a gyerekemet, ahogy a nõvére teszi, vagy ahogy anyukája õket annak idején, én túl tutujgatom, túl aggódom, túl parázom az egészet. Ma már mi sm élünk együtt.
Nekünk jó irányba! Imádja egymást apa lánya! Egyszer veszekedtünk hangosan a gyerek mellett (nagyon sajnálom, de így adódott), és kislányunk megrémült nagyon, bújt hozzám, és sírt! Akkor megfogadtuk, hogy soha többet nem veszekszünk a gyerek elõtt, és ezt be is tartsuk! Mindegyiküknek kellett alkalmazkodni, de jó a kapcsolatunk! (15 hós a gyerkõc) Viszont!!! Több válófélben lévõ friss babás ismerõsünk is van sajnos! Veletek mi újság, kedves kérdezõ?
Sokáig vártunk a Babára, mindketten "idõsek" vagyunk, bár a Férjemnek vannak gyerekei az elõzõ házasságából. Minden téren, mindig is maximálisan kiegészítettük és kielégítettük egymást, nagyon jól mûködött a szex és az élet egyéb nagy dolgai is. Amikor elvetéltem(2x is), úgy vígasztalt, ahogy el sem tudtam azelõtt képzelni. Amikor végre pozitív lett harmadszor is a teszt, szóhoz sem tudott jutni ... A terhességet végighánytam, ott volt velem, hordta haza a legnagyobb hülyeségeimet, amiket megkívántam, cserélgette a hánytálaimat, hordott dokihoz, együtt csodáltuk az Uh-n a Babánkat. A terhesség utolsó heteire szabadságra jött, együtt voltunk, készültünk, vártunk ... Naponta együtt mentünk NST-re, vizsgálatra, számomra ezek a napok talán életem legszebb napjai, komolyan ... Természetesen a szülésnél is végig ott volt, utána is hánytam, Õ tartotta a hánytálamat :-)) Kezelgette a hatalmas aranyeremet ... Tehát nem volt olyan "rész", amibõl kimaradt volna ... és közben egyáltalán nem papucsférj, sõt ... Mi is szoktunk veszekedni. A Kisfiunk 11 hónapos mindjárt, a szex ugyanúgy mûködik, mint elõtte, bár mindketten sokkal fáradtabbak vagyunk, és sokszor bealszunk a végére :-), segít, ahol tud, a háztartásban és a baba körüli teendõkben, számomra pedig fontos, hogy akkor is a kedvében járjak, ha éppen inkább aludnék. Szerintem minden ezen múlik, hogy ne feledkezzünk meg a másikról. Én azt mondtam, lehet, hogy hormonálisan nem ahhoz van kedvem, hogy Õt kényeztessem, de az eszemmel tudom, hogy neki szüksége van rá, és igenis, valamit valamiért. Mi kölcsönösen így vagyunk egymással, gondolom, ennek is köszönhetõ, hogy "idõs" korunk ellenére nagyon készülünk a következõ Babánkra :-)
Mi is válófélben... 11 hónapos ma a gyerek.:-( És Nálatok, kedves kérdezõ?
Teljes letargia, semmi segítséget sem kapok tõle. Borzalmas a kapcsolatunk.
Negatív irányba, teljesen, annyira, hogy el is váltunk.De sokkal jobb így : )
Negatív irányba változott a kapcsolatunk. A kisfiunk rengeteg idõt, türelmet, energiát vett el tõlem, ezért a férjemnek már kevesebb jutott - ezt õ megértette. Ennek ellenére még annyit sem segített, mint a terhesség elõtt. Ahogy terhes lettem az összes házimunka rám hárult és ez tart jelenleg is. A kisfiunkkal nem szokott 100 % figyelemmel játszani, inkább lerakja a tv elé, hogy közben a telóján híreket olvasson. A gyermek születése erõsen próbára tesz egy párkapcsolatot. De szerintem fõleg 3 éves korig lehet ez igazán megterhelõ, legalábbis ebben reménykedem.
Elõször semmi nem történt, ami miatt sokat veszekedtünk, mert nekem ugye bõvült a feladataim listája. Nem tudott játszani a gyerekkel akkor sem, amikor már õ igényelte volna. Aztán volt 1-2 nagyobb vita, és rengeteget változott. Sokat segített még egy könyv, a szeretet nyelvérõl, ami miatt én is változtam, máshogy álltam a férjemhez. (Nem jut eszembe sajnos a címe.) Voltak olyan pillanataink, amikor arra gondoltam, jobb lenne talán elválni, de ma már semmiért sem adnám fel ezt a kapcsolatot.
Elõtte is harmonikus, jó volt a kapcsolatunk, utána is az maradt - mindössze a problémák átalakulásának megfelelõen változott némileg a kapcsolatunk is. Ugyanúgy sokat segített, mint elõtte, csak mivel szülés után még többet kellett otthon segíteni, így ha elõtte a 98%-ot nyújtotta, akkor utána a 105-öt. Éjszakánként gyakran õ altatta a babát, amikor én már nem bírtam cérnával. Néha szabadságot is kivett, ha kellett itthon a segítsége. Õ egy álomférj. :)

Az első babám születése után leghamarabb mikor érdemes teherbe esni a másodikkal?

Minél hamarabb szeretnék második, s?t harmadik babát is, de tudom, hogy kell valamennyi id? a szervezetemnek, hogy regenerálódjon. Minimun mennyit kell várni?

Legjobb válasz: Szia! Nekem az elsõ kisfiam 11 hónapos volt mikor terhes lettem a második fiammal.1.5 év van köztük.De én nem bántam meg,mert nagyon szépen eljátszanak együtt és nagyon szeretik egymást. :o) A kicsi meg 10 hónapos volt mikor ismét terhes lettem. 19 hetes kismama

Szia! Nekem az elsõ kisfiam 11 hónapos volt mikor terhes lettem a második fiammal.1.5 év van köztük.De én nem bántam meg, mert nagyon szépen eljátszanak együtt és nagyon szeretik egymást. :o) A kicsi meg 10 hónapos volt mikor ismét terhes lettem. 19 hetes kismama
A nõvérem 2 gyermeke között 51 hét van, azaz kevesebb, mint 3 hónap után esett teherbe a kisebbikkel. De szerintem ennél több idõ kell ahhoz, hogy a szervezet regenerálódjon.
Minden attól függ, hogy pl milyen szülésed volt. Császár után, ha jól tudom, kell 1 évet várni. Sima komplikáció mentes szülés után, azonban a tested tudja, mikor készült fel a következõ babára. Pl attól is függ, hogy szoptatsz e. Nekem 19 hónap van a két fiam között. Az elsõ 5 hónapos volt, amikor megjött. A másodikkal 10 hónappal szülés után mensiztem elõször. Addig (nem lehetetlen) nem valószínû, hogy teherbe esnél. De ha letelt a 6 hét, és újra van ciklusod, jöhet a baba, mert a tested már kész van rá. És persze a 6 hetes kontrollon a dokid is megmondja, rendben van e odalent minden.
Orvosilag a teljes regenerálódáshoz és a szervezet újratöltõdéséhez 1 év kell. ajánlatos ezt kivárni, utána bármikor mehet a buli :)
Anyukám akkor esett teherbe, amikor én 4 hónapos voltam, összesen 13 hónap van a tesóm és köztem. Normális szülése volt velem, a tesómmal komplikációs (köldökzsinór a nyakon, doktor bácsi hasra ugrik, Petike kulcscsontöréssel születik, de nem fullad meg). Szóval ez talán túl rövid, de mint látod, elvileg lehetséges. A fõ gond az volt, hogy én nem szoptam egy cseppet sem akkortól, amióta tesóm megfogant. Elõbb megéreztem, mint bárki, hogy anyukám terhes, mert megváltozott az anyatej. Elég sorvadtka is voltam, de sajna csak kicsinek, mára ennek semmi nyoma:) Szóval én tutira várnék, ha megszületne az elsõ egy kicsivel többet...
A tesóm és köztem 11 hónap van... :) )
Az illetékes okmányirodában kérj ügyfélkapu regisztrációt, azzal online is el tudod õket intézni a MÁK honlapján.
https://kormanyablak.gov.hu/web/v/kezdjeitt;jsessionid=98F47.. Innen elindulhatsz, a tgyás igénylésen kívül.
Ja, bocs, a tgyást is lehet innen. Itt van minden felsorolva: https://www.kormanyablak.gov.hu/web/v/tajekozodjon;jsessioni..
A kérdező hozzászólása: nagyon szépen köszönöm a segitségeteket

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!