Találatok a következő kifejezésre: Az első születése (52 db)

Lányok, ti nem féltetek/féltek az első baba születése előtt, hogy nem fogjátok szeretni a babát?

Rettegek attól,hogy nem fogom szeretni! el sem tudom képzelni,hogy milyen lehet egy gyereket szeretni. ma is néztem egy szülős videót. amint kibújt a baba, anya azonnal nyúlt érte, bennem meg csak az merült fel,hogy ha én lennék ott, azt sem tudnám mit kezdjek vele,eszembe sem jutott volna nyúlni érte, pedig az enyém, szüksége van rám... ez szörnyű érzés! mi van,ha nem fogom szeretni? ti is éreztetek ilyet az első baba előtt?

Legjobb válasz: Dehogyisnem fogod szeretni. Nálam mondjuk nem elsõ pillanattól jött az a mindent elsöprõ szeretet, amirõl szoktak beszélni, hanem hetek kellettek, hogy kialakuljon. De már a születése után is szerettem, Te is fogod.

Dehogyisnem fogod szeretni. Nálam mondjuk nem elsõ pillanattól jött az a mindent elsöprõ szeretet, amirõl szoktak beszélni, hanem hetek kellettek, hogy kialakuljon. De már a születése után is szerettem, Te is fogod.
:) Igazán sok, félelmeim, aggodalmaim voltak, de attól az egytõl sosem féltem, hogy nem fogom szeretni! Nyugi, erõsebb az az anyai ösztön és szeretet mint gondolnád!Most még nem tudod elképzelni sem, de te is nyúlni fogsz érte!!!:)
Amikor szülés után megláttam, rámtették, azt hittem elájulok. Annyira gyönyörû s édes volt. Végre megismertem Õt! :) Nekem az elsõ perctõl ott volt a mindent elsöprõ szeretet. Teljesen más amúgy egy videót nézni errõl és megélni! Soha nem voltam gyerekcentrikus, nem tudtam mások babáival leülni gügyögni, stb. Az az extázis.. eufória... egyszerûen leírhatatlan, mikor megszületett... benne volt a boldogság, hogy minden oké, egészséges, és én is megvagyok.. mikor megfogod a kis puha meleg testét és olyan kis fancsalin rád néz :) na akkor tudni fogod mirõl beszéltem :)
nekem is van néhány parám a terhesség, gyermekvállalás bûvkörében, de ettõl kicsit sem félek. az enyém megleptés baba, de már aznap éreztem, h szeretem és ragaszkodom hozzá, amikor megtudtam, h terhes vagyok.
Ettõl én sem félek. Annyira szerettem volna már õt, olyan nagyon vágytam rá, el sem tudom képzelni, hogy nem fogom szeretni. Néha elnézegetem a már berendezett kis szobáját, simogatom a ruháit, elképzelem, ahogy majd pelenkázom és közben beszélek hozzá... Ááá, tuti te is imádni fogod a gyerkõcöt! A páromnak azzal a szöveggel megyek az idegeire, hogy "bele fogok õrülni, ha bármi történik a babával"... De tényleg így érzem. Õ az elsõ, már most.
Már akkor szerettem, mikor még csak krumpliszsák formájú volt, pedig elõtte nem csíptem a gyerekeket. Szerintem benned is fel fog ébredni az anyai ösztön. Akiben minimális anyai ösztön sincs, az nem tervez gyerekvállalást.
Megkérdezhetem hány hetes vagy? Vége felé? Nekem elsõ hónapokban voltak ilyen fura érzéseim, de pont a napokban döbbentem rá, hogy mennyire nagyon szeretném már látni ezt a kis embert aki itt rugdosódik a pocimban. :) Mindettõl függetlenül én szerintem tök természetes (és talán én is így leszek vele), hogy az ember eleinte nem rajong a kicsiért, hanem inkább megszeppent és nem tudja hova tenni az egész dolgot... minden a feje tetejére áll és ott van egy kis lény, aki csak sír meg alszik és az ember azt se tudja mit kezdjen vele, miközben azt hiszi, hogy elsõ másodperctõl kezdve "kötelessége" rajongani érte, és ha nem így van, akkor biztos rossz anya... pedig nem... nyugi, nagyon fogod imádni, de nem biztos, hogy elsõ perctõl :)
ahogy a 8.valaszolo mondja, en is pontosan ugy voltam, a fiam most 10honapos. hosszu, nehez szulesem volt, arra sem emlekszem, hogy azonnal odaadtak a mellkasomra.ha nem lennenek fenykepek, teljesen kiesett volna az az 1-2 ora... mikor hazavittuk csak ultem, neztem, szoptattam, pelenkaztam, azt sem tudtam igazan mi a dolgom, de mindent inteztem gepiesen. kb 1 honapos volt amikor sirva fakadtam, hogy hol van a nagy szerelem, a mindent elsopro anyai szeretet???!!! aztan eltelt a 6 hetes gyermekagy, osszeszedtem magam, Babacska es en megismertuk egymast, megszoktuk a masikat, beleszerettem, es most igazan azt erzem, hogy nincs jobb dolog Nala! ne aggodj, lehet lassan mint nalam, de kialakul!!
a kivsncsisagbol, a vagybol, a feltesbol, a felelembol, az akaratbol es sok sok apro erzesbol lesz majd az anyai szeretet, azt gondolom. szerintem.sz, hogy ki hogyan eli meg az anyava valast, fugg attol is, milyen korulmenyek kozott jott a baby. pl tervezett volt-e, hosszu probalkozas eredmenye, szerelembe erkezett e... stb. csak hogy mondjuk en osszehasonlitasi alap legyek (az anyai erzeseimet korabban leirtam) a baba teljesen varatlanul, semmifele tudatossaggal, 5 eves kapcsolatba egy nagyon szerelmes idoszakban fogant amikor nekem a karrierem elkezdett eroteljesen ivelni felfele. most kivancsi leszek a masodiknak hpgy alakul. o tervezett, erzelmoleg sokkal kiegyensulyozottabb idoben jon
11-es: (9-es vagyok) szerintem nem teljesen ugyanaz pocakon "keresztül" szeretni a babát. Én is imádom õt és - ahogy írtam - alig várom már hogy láthassam a kis lábacskákat amik rugdosnak, a kis pofikáját, a pici kis hátát amitõl néha úgy kidudorodik a pocim :) De én abszolút elképzelhetõnek tartom, hogy egy nehéz szülés után elém raknak egy kis újszülöttet, hogy akkor most tessék õt szeretni, vigyázni rá és a következõ 18 évben mindent megadni neki... akkor nagyobb lesz az ijedtség/fáradtság/megszeppentség, akármi, mint a rajongó szeretet. Persze fogalmam sincs, hogy mi lesz, mivel most szeretem és alig várom, ezért úgy gondolom akkor is szeretni fogom, de közel sem vagyok 100%-ig biztos benne.
Itt 11es. Persze ertem en, es nyilvan nem tudhatom milyen lesz mar ugy hogy itt lesz velünk.Csak azt tudtam leirni amit most erzek. Ez az imadom szeretem erzes nekem akkor kezdõdött mikor megmozdult es egyre erõsödik ahogy telik az idõ. De nem vagyunk egyformak es ez igy van jol es ettöl meg egyikõnk nem fog jobban vagy kevesbe szeretni. En egyebkent is az a tipus vagyok aki nagyon tud ragaszkodni. Huszoneves fejjel ket napig sirattam a hörcsögöm mikor meghalt. :)
A kérdező hozzászólása: lányok örülök, hogy ilyen megérõek vagytok! :) az egyikõtök kérdésére válaszolva már csak 5 napom van hátra a szülésig. nagyon várom! a fájdalmakat is, épp azért, hogy itt lehessen velünk kint. éjszaka ha felébredek mindig belenézek a kiságyba, hogy milyen jó lenne, ha hallanám, hogy ott szuszog, vagy ha nem magamtól keltem volna, hanem épp gyerekvisításra :) de ez az anyai szeretet kérdés annyira felfoghatatlan nekem... vagy ezek mind azok lennének? csak még nincs "kézzel fogható" alanya a szeretetemnek és ezért nehéz átélnem? nem tudom, de nagyon remélem, hogy nem várat magára sokáig! :) köszönöm a támogatásotokat! ;)
Nem! Ilyen soha fel sem merült bennem!
Igen 12-es épp ezért fura nekem ez, nyilván a kérdezõnek meg amit én írok biztosan az fura :) De kedves kérdezõ: biztos vagyok benne, hogy nagyon fogod szeretni Õt. Hiszen ha nem érdekelne, ha máris nem szeretnéd (bár lehet ez még nem tudatosult benned igazán) nem félnél attól, hogy nem fogod eléggé szeretni. Szerintem. Ne félj, jó és szeretõ anyukája leszel :) 11-es
11. nem vagyunk egyformák, szerintem természetes, h mindenkinél másképp van. amúgy nagyon sok, az elsõ idõkben az újszülöttjét gépiesen ellátó anyukáról hallottam már én is. sokan nem tudnak rögtön belehelyezkedni az anyaszerepbe. de ennek kevés nõ tud ellenállni, elõbb-utóbb megjön a szeretet érzés. imádom a babámat az elsõ perctõl kezdve (még a pocakban van). de ilyen típus is vagyok. a kérdezõ azt írja, h el sem tudja képzelni, h milyen szeretni egy gyereket- én meg õket szeretem a legkönnyebben. nem is kell, h a sajátjaim legyenek ahhoz, h mélyen és nagyon tudjam szeretni õket. a kérdezõnek meg nyilván más megy könnyedén és magától értetõdõen, amibe esetleg nekem meg úgy kell belerázódni. mindenki másképp van bekötve. nem olyan riasztó ez, amíg az a vége, h rövid idõn belül beleszeretsz legalább a saját babádba :)
Nem tudom, olyan fura volt olvasni amiket írtok. Félre ne értsetek, csak belém most jött a para, hogy tényleg ennyire fura lesz ha itt lesz? Én 30 hetes vagyok, de máris imádom, máris õ a mindenem. Nekem tudjátok inkább mibe fura belegondolni? Hogy már nem lesz itt a pocimban, hogy milyen lesz ha már nem ott lesz. Imádom, hogy mindíg "velem van". Persze biztosan jobb lesz, ha már a kezemben tarthatom. :)
A kérdező hozzászólása: én is nézegetem mindig a berendezett szobát, állok a pelenkázó elõtt, nyúlok a pipere cuccokért, mintha már ott lenne õ is, simogatom a hasam, el sem tudom képzelni mi lenne ha nélküle kellene haza jönni a kórházból... csak mégis... szeretni, úgy igazán... nem tudom elképzelni milyen lesz! :S
En imadom a lanyomat de pl soha nem tudtam beszelgetni a hasammal:) Ez amugy erdekes dolog amennyiben normalis szulesed van a termeszet gondoskodik rola , hogy szeresd!!Olvastam, hogy ilyenkor olyan nagymerteku boldogsaghormon szabadul fel a szervezetben , hogy szo szerint az anya beleszeret a gyerekebe. Nem tudom, hogy csaszarnal mondjuk ez mikent megy vegbe de azt tudom, hogy a noverem aki csaszarral szult majd elvittek a babajat szolt a novernek, hogy sir a babaja adjak neki oda:) pedig nem egy szobaban voltak es rengeteg gyerkoc sirhatott volna de o megismerte a baba sirasat!!Ne aggodj az anya ott lapul benned!! Szerintem, hogy ezert aggodsz mar azt jelzi, hogy szereted a babad;)

Mennyire szamit az a születesi datum amit a vedönö az elsö magzatmozgassal szamol ki?

nekem az 2 hettel elöbb esik mint a meretek alapjan kiszamolt.es az az idö raadasul az amikortol mindennap ereztem,tehat meg annal is korabban ereztem csak azota mindennap.miert adnak erre?hisz ez olyan veletlen ki mikor erzi elöször nem?van aki akkor szült amikorra igy szamoltak?

Legjobb válasz: Én nem is hallottam ilyenrõl, hogy az elsõ magzatmozgásból is ki lehet számolni a születést. Nem OFFolni akarok, de hogyan kell? Neked mit számolt pontosan?

Én nem is hallottam ilyenrõl, hogy az elsõ magzatmozgásból is ki lehet számolni a születést. Nem OFFolni akarok, de hogyan kell? Neked mit számolt pontosan?
szia! Én se hallottam errõl, de én is okt. 19-re vagyok kiírva.Mikor érezted elõször a babót? 2 hét múlva megyek, majd lehet rákérdezek, de szerintem is véletlenszerû, hogy ki mikor érzi, meg hogy az biztos e, mert én is éreztem hamarabb. Na mindegy, csak kíváncsi vagyok! Üdv 28 hetes kismama
Szia.Állítólag a félidõt jelzi a baba megmozdulása.Régen ez a nap fontosabb volt az utolsó menstr.napja.Nekem is 2 hét különbség van az idõpontok között.Üdv.33 hetes km
nekem is szólt a védõnõ, h figyeljem, mikor érzem elõször, mert azt feljegyzik és 5 hónapot hozzáadva megkapjuk a szülés várható napját.nekem ez pont egybeesik a már megállapított szülés dátumával.Mensim rendszertelen volt, ezért ahhoz nem is kalkulálhattak.
A kiskönyvbe mi magunk nem is irhatunk semmit. Igen, megkérdik , mikor érezted elöször mozogni, és be is jegyzik. A doki az utolsó menstruáció elsõ napjához képest számol, de nincs nõ a földön, akinek ez egybe esne a peteérésével. A 2 hét eltérés ebbõl adódik. Azonkivül , nagyon kevés nõ szül pont azon a napon, amit a doki kiszámol neki. Ezért ne nyugtalankodj, ha rendesen növekszik a babád, akkor tök mindegy ki, milyen napot számolt, és teljesen mindegy a hasméreted is, a babád idõben , amikor õ alkalmasnak találja , akkor megszületik. Sõt, , , az elsõ gyermekem fogantatásának napját is mondtam anno a dokinak, de õ mégis utolsó menses alapján számolt..Hát akkor született, amikorra én kiszámoltam:) :) Amúgy van , aki azt mondja 266 nap, van aki azt mondja 270 nap..
A kérdező hozzászólása: hat a terhes könyvemben van olyan resz hogy elsö magzat mozgas, es oda kell beirnom, ök pedig az alapjan is kiszamoljak hogy mikor varhato a szüles de szerintem ez egyaltalan nem lehet pontos, a doki okt 20-t mond ez meg okt 8-at.erdekes nem?4, 5honapot adnak hozza.neked nincs a könyvedben?azt mondjak fontos ez a datum

Az orvos mikor számolja ki a baba születését és miből (az első mozgásból)?

Legjobb válasz: Tudnod kell, hogy mikor volt az utolsó mensid elsõ napja! Ebbõl számolnak (szerintem CSAK) Hozzáadsz 40 hetet, és az lesz a születési dátuma.

Tudnod kell, hogy mikor volt az utolsó mensid elsõ napja! Ebbõl számolnak (szerintem CSAK) Hozzáadsz 40 hetet, és az lesz a születési dátuma.
Àlltalában úgy számolnak , hogy az utolsó mensi napj´´ahoz hozzáadnak 10-et, és a hónapból kinonnak 3-at. nekem, 2007.04.07, a szüle´si dátum 2008 01.14. De attól függ, milyen hosszßu a ciklusod.
Normál ciklusnál az utolsó menstruáció elsõ napjához hozzáadnak 7 napot, majd visszaszámolnak 3 hónapot. Ez lesz a kiírt szülési dátum.
Ha valakinél nem ismert az utolsó vérzés idõpontja, vagy teljesen rendszertelen a ciklusa, akkor az UH-on mért méretekbõl BPD, OFD, Femur is megállapítható a magzat kora, amibõl kiszámolható a szülés várható idõpontja, illetve a megmozdulásból is lehet rá következtetni, kb. + 20 hét (inkább csak hagyomány. A vérzést szokták alapul venni elsõsorba.
En most a 21. hetben jarok es nincs pontos kiirt datumom, csak annyit tudok, hogy szept. eleje. Nekem is rendszertelen volt a ciklusom es hosszabb idore jott meg mindig, mint a normal 28 nap. A dokit meg mindig figyelmeztetni kell, hogy ne az utolso menstuaciobol szamolja ki, mert az uh 1 hettel kisebb babat mutat. Amugy normal ciklus eseten tenyleg az utolso menzesz a mervado.

Ha az első gyerek születése után rossz volt a szex hosszú ideig akkor a másodiknál is így lesz?

Szeretnénk másodikat, de félek belevágni :( Az első szülés után kb fél évig kellemetlen volt a szeretkezés, és utána sem tudtam élvezni még úgy egy évig. Nem akarom ezt újra átélni.

Legjobb válasz: Nekem az elsõ szülés után nem volt semmi gondom. Az elsõ együttlét picit fura volt, de utána minden mûködött. A második szülés után nekem is kb. 1,5-2 évig kellett míg helyrejöttek az együttléteket. Nem fájt soha, egyszerûen mintha nem történne semmi, pedig férjem is sokat dolgozott rajta, hogy jó legyen. Aztán egyre jobb lett. Mi szerettünk volna egy harmadik gyereket nagyobb korkülönbséggel a második után (az elsõ kettõ között 2 év van, köztük úgy 7et terveztünk), de szerintem már így maradunk. Én sem akarok kockáztatni, az is lehet hogy "úgy" maradok. Viszont láthatod, hogy nálam is máshogy volt a két szülésem után. Egy második gyereket lehet bevállalnék.

Nekem az elsõ szülés után nem volt semmi gondom. Az elsõ együttlét picit fura volt, de utána minden mûködött. A második szülés után nekem is kb. 1, 5-2 évig kellett míg helyrejöttek az együttléteket. Nem fájt soha, egyszerûen mintha nem történne semmi, pedig férjem is sokat dolgozott rajta, hogy jó legyen. Aztán egyre jobb lett. Mi szerettünk volna egy harmadik gyereket nagyobb korkülönbséggel a második után (az elsõ kettõ között 2 év van, köztük úgy 7et terveztünk), de szerintem már így maradunk. Én sem akarok kockáztatni, az is lehet hogy "úgy" maradok. Viszont láthatod, hogy nálam is máshogy volt a két szülésem után. Egy második gyereket lehet bevállalnék.
Az elsõ együttlét mindig kellemetelen, de én azt tapasztaltam, hogy minél többedik szülés, annál jobb volt utána.

Aki most Gyed-en van az első gyerekkel (9 hónapos) és már lehet van második, az a második gyerek születésekor megkapja az elsőkor kapott munkabérből számított GYÁS, GYed-et vagy ezeket veszik bérnek és így számolják?

Legjobb válasz: Nekem a 2 gyerkõc közt 25 hónap van, tehát mikor lejárt a lánykámmal a gyed,utána megigényeltem a gyest, amit kaptam 1 hónapig.Mikor megszületett a kisfiam ugyanolyan összegû tgyást kaptam, mint a lányommal.A gyed most szintén annyi(lenne) mint akkor a lányom után kaptam.Persze a kormány új törvényeinek köszönhetõen kevesebb, de egyébként ugyanannyi lenne.Tehát igen azt fogod kapni, amit az elsõ után kaptál, persze ha addig valami újabb törvényt nem alkotnak ezzel kapcsolatban....

Nekem a 2 gyerkõc közt 25 hónap van, tehát mikor lejárt a lánykámmal a gyed, utána megigényeltem a gyest, amit kaptam 1 hónapig.Mikor megszületett a kisfiam ugyanolyan összegû tgyást kaptam, mint a lányommal.A gyed most szintén annyi(lenne) mint akkor a lányom után kaptam.Persze a kormány új törvényeinek köszönhetõen kevesebb, de egyébként ugyanannyi lenne.Tehát igen azt fogod kapni, amit az elsõ után kaptál, persze ha addig valami újabb törvényt nem alkotnak ezzel kapcsolatban....
A kérdező hozzászólása: Köszi!
Nem kapod meg, én sem kaptam meg, mert nem mentem vissza két gyerek között dolgozni. Kellett volna legalább 180 nap munkában eltöltött nap, vagy 365 nem is tudom már, de a lényeg, hogy most max gyedet kapok, de a tgyás is annyi volt mint a gyed. Ezt valamikor 2012 augusztusában vezették be, elõtte megkaptad azt amit az elsõ után.

Akiknek nem volt semmi segítségük, hogy oldották meg az első pár hetet a tesó születése után?

26 hónap lesz a 2 fiú között, decemberben szülök.

Legjobb válasz: Elsõ és legfontosabb tanácsom, h ne kezdj el azon gondolkozni, h "hogy néz ki a lakás??" "Már 3 napja porszívózni kellene" stb. 6 hét. Legalább ennyi a gyermekágy. No nem azt mondom ezzel, h addig megehet a kosz, de elég elõkapni a porszívót 4-5 naponta, nem baj ha nem áll mindig tisztán a konyha stb. A babára , a másik gyerkõcre és magadra figyelj elsõsorban. Próbáld a kettõt együtt altatni, és amikor alszanak Te is dõlj le.

Elsõ és legfontosabb tanácsom, h ne kezdj el azon gondolkozni, h "hogy néz ki a lakás??" "Már 3 napja porszívózni kellene" stb. 6 hét. Legalább ennyi a gyermekágy. No nem azt mondom ezzel, h addig megehet a kosz, de elég elõkapni a porszívót 4-5 naponta, nem baj ha nem áll mindig tisztán a konyha stb. A babára , a másik gyerkõcre és magadra figyelj elsõsorban. Próbáld a kettõt együtt altatni, és amikor alszanak Te is dõlj le.
Nekem sem volt itt senki. De az úgy jött magától, hogy mit, hogyan. A férjem reggeltõl-estig dolgozott. A nagyobb mindig sertepertélt körülöttem, nem volt gond ebbõl. Amíg bármit csinálsz, tedd be az ágyába a picit. Játszatok körülötte.
Nálunk 18 honap különbség van a két legkisebb gyerek között (amugy 5 gyerek van). Amikor a pici aludt akkor kell mindent megcsinálni , fõzni , mosni, takaritani. Az jo , ha a pici babát nem szoktatod rá , hogy mindig kézben legyen , nem lesz semmi baja , ha egyedül van a kiságyban , ha jol elvan , akkor a közelébe sem szabad menni , mert akkor rögtön azt várja , hogy felvedd. A nagyobbal meg kell tanitani , hogy tudjon várni , nem kaphat meg mindent azonnal. Probáld meg nem elhagyni magad szülés után, ha jol érzed magad , akkor meg fogod tudni oldalni a dolgokat , de azért a szoptatási idö pihenésre is jo. Tudom , hogy nem könnyü , de ha lehet ugy idõzitsd hogy amikor a nagy alszik , akkor te vagy szoptasd a kicsit fekve és akkor te is tudsz egy kicsit szundikélni közben. Ha meg egyszerre alszanak , akkor te is feküdj le , a háztartás ráér.
A kérdező hozzászólása: Igazán köszönöm a válaszokat, most kicsit megnyugtattatok, már nem látom annyira "zordnak" a helyzetet:) Mondjuk a takarítás már most is sokszor csúszik, mert elég hamar elfáradok:) De azért összeszedem magam, és nagyon odafigyelek, hogy szülés után se hagyjam el magam, aztán csak belerázódom.

Aki az első baba születése után depressziós lett, az a második baba után is az lesz?

Legjobb válasz: Az voltam az elsõ után,mert besárgult,kórházba kötöttünk ki,infuzió,kikötve a kiságyhoz,kanül a fejecskébe-mert ott találtak csak vénát...tejem el-elapadt stb... 5 évre jött a második,azt hittem elfelejtettem,de ujra jöttek elõ az emlékek,és a görcsölés,hogy nehogy vele is elõforduljon...depresszios nem ,de labilis voltam az elsõ 3 hónapban.Végül minden szépen alakult,és a mai napig szoptatok...1 éves.minden para elmult.

Az voltam az elsõ után, mert besárgult, kórházba kötöttünk ki, infuzió, kikötve a kiságyhoz, kanül a fejecskébe-mert ott találtak csak vénát...tejem el-elapadt stb... 5 évre jött a második, azt hittem elfelejtettem, de ujra jöttek elõ az emlékek, és a görcsölés, hogy nehogy vele is elõforduljon...depresszios nem , de labilis voltam az elsõ 3 hónapban.Végül minden szépen alakult, és a mai napig szoptatok...1 éves.minden para elmult.

Anyukák, érdekelne, hogy az elsõ babátok születése hogyan hatott a házasságotokra/párkapcsolatotokra, fõleg az elsõ hónapokban?

4 hónap múlva szülök és annyi helyrõl hallani hogy a baba születése után mentek szét, stbstb. Érdekelne, hogy tényleg ennyire kemény?

Legjobb válasz: Szerintem nagyban függ attól, hogy mennyire szerették volna a gyereket, és mennyit vártak rá. Mi 2 évig vártunk, közben volt egy vetélésem. Számunkra megváltás volt a baba, szerintem én már belehülyültem volna ha nem születik gyerekünk. Szóval ránk jó hatással volt/van.:)) Ja, és a szexhiányra szokták fogni... Hát nálunk a terhesség alatt egyáltalán nem volt, és utána sem egy jó darabig (megvolt az oka). Szerintem egy gyerek nem változtatja meg az embert alapvetõen. Elõtte is vannak jelek, amiket vagy észreveszünk, vagy nem vagyunk hajlandóak tudomást venni róluk. Szerintem általában az a baj, hogy a párok nem ismerik meg egymást igazán.

Szerintem nagyban függ attól, hogy mennyire szerették volna a gyereket, és mennyit vártak rá. Mi 2 évig vártunk, közben volt egy vetélésem. Számunkra megváltás volt a baba, szerintem én már belehülyültem volna ha nem születik gyerekünk. Szóval ránk jó hatással volt/van.:) ) Ja, és a szexhiányra szokták fogni... Hát nálunk a terhesség alatt egyáltalán nem volt, és utána sem egy jó darabig (megvolt az oka). Szerintem egy gyerek nem változtatja meg az embert alapvetõen. Elõtte is vannak jelek, amiket vagy észreveszünk, vagy nem vagyunk hajlandóak tudomást venni róluk. Szerintem általában az a baj, hogy a párok nem ismerik meg egymást igazán.
Ha a férj szeret és nem önzõ, akkor nem lesz semmi gond. Nekem az elsõ gyerek születése után sokat segített a párom, és addig is szerettük egymást, de a baba még közelebb hozott minket egymáshoz.
Mi nem mentünk szét, de nagyon csúnya összeveszések voltak. Túl aggódott/okoskodott mindent. Volt, h felhívott kakilt e ma a gyerek, és ha igen hányszor. Hányszor evett, és mennyit. Meg ilyen hülye kérdések, könyörgöm, melyik férfit érdekli h hányszor kakált a gyerek??
Függ az anyukáktól is. Ha csak a gyerekkel törõdik, állandóan kezébe veszi, akkor nincs ideje a háztartásra, saját magára és a férjére sem. Ezt pedig az apukák nehezen viselik. Fõleg, ha a gyerektõl éjjel sem tudnak aludni. Az elsõ 1-2 hónapban valóban sokat kell a babával foglalkozni. De késõbb már be kell állni egy napirendnek, és akkor nincsenek komoly problémák. Egy 3 gyerekes anyuka
3as vagyok. Egyébként nagyon sokat segített a baba körül, fürdette, pelenkázta stb, csak ezek a hülyeségei... Az még rátett egy lapáttal, h engem a szülés nagyon padlóra vágott, nem volt ilyenekhez türelmem, energiám. Meg volt a saját bajom, na és persze a babáé.
hát a kapcsolatra, az együtt maradásra nincs garancia. viszont olyan nagy boldogságot hoz az életedbe a gyerek, hogy az örömödet semmi se tudja elvenni. amúgy csak várandósság miatt vagy érzékenyebb, aggodalmaskodóbb valószínû, de hidd el, minden rendben lesz! :) legyél optimista!!! és higgy magadban! :) (ha pesszimista vagy, ....lehet igazad, csak hát akkor nem a rossz esemény után vagy rosszkedvû, hanem már elõtte is!) :)
Ez sajnos benne van a pakliban, mármint hogy szétmennek a párok. De tény, hogy sok függ a felektõl. Mi is szerettük volna a babát, nem is jött össze nehezen. Viszont miután megszületett a párom nem sok mindenben változtatott a dolgokon, ugyanolyan volt minden mint elõtte. Ugyanúgy késõn jár haza este, még hétvégén is megy mindig valamerre, alig látom. Eleinte még valamennyire készséges volt, de így, hogy lassan egy éves a kislányom, már tök egyedül vagyok mindenben. Nem mondtam, hogy dolgozik és azért nincs velük, nem nõzik meg ilyesmi, nem az a fajta, csak annyira túlzásba viszi, hogy tök elhanyagolva érzem magunkat, és ez nagyon fáj, persze ha felhozom még én érzem magam rosszul, pedig egyébként néha megtehetné, hogy velünk is tölt egy kis idõt...de nem. :) Ez a pechem. Éppen most is ezért vagyunk fasírtban.....
Hát akkor itt az ellenpélda, amire vártál. 10 hónapja voltunk együtt, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Nem terveztünk még babát, de úgy gondoltuk, hogy nincs akadálya, jöhet.Nekem is volt munkám elõtte, párom is dolgozott.Én 24 , õ 30 éves volt. Nagy nagy szeretettel vártuk õt.Megszületett, ennek már 9 hónapja.Sajnos minden megváltozott, az egész életünk. Sokat veszekedtünk.Minden héten.Én is könnyebben ugrottam minden szóra, és õ is.Alapból az, hogy mi eléggé szórakozni járó társaság voltunk.Ugye én sehova sem jártam a baba miatt, de a párom nem mondott le errõl, továbbra is eljárt a barátokkal.Rosszul tûrtem.Szépen lassan kihûlt a kapcsolatunk.Már nem az a szerelmespár voltunk, akik egykor...lehetne, és tudnék is mesélni a nehézségekrõl, de együtt vagyunk most is, próbálkozunk, mert szeretjük egymást és a lányunkat, akinek anya és apa kell, együtt, és nem külön.Nem veszekszünk már annyit.Próbálunk helyrehozni mindent, hogy újra olyan legyen minden mint rég!
A kérdező hozzászólása: Tudjátok mi a durva? Vagyis nem is tudom hogy durva-e. Hogy nagyon fiatalok vagyunk(én 21 õ 23) és 9 hónapja vagyunk együtt.. És annyira de annyira félek hogy tönkremegy a kapcsolatunk :(
mi életünk legboldogabb idõszakának tartjuk a születéstõl eltelt hónapokat. de nem egymás miatt - a gyerek miatt. a kapcsolatunk az ugyanolyan, mint eddig... talán annyit változott, hogy jobban megbecsüljük egymást, párom felnéz rám, mert jó anya vagyok, én meg felnézek rá, hogy jó apa. köztünk már rég nem izzott szenvedély, mondhatni lapos volt a kapcsolat, most se vagyunk vad szenvedélyes, szerelmes páros, de átértékelõdött amúgy is minden, mert CSALÁD vagyunk, egy közös célért vagyunk - hogy a kisfiunknak mindent, de legfõképpen a boldogságot megadhassuk. szerintem összekovácsolja a jó embereket a gyerek, még ha nincs nagy szerelem, szenvedély. ha viszont az apa vagy az anya nem él-hal a gyerekéért, ott ennek az összetartás látja kárát, szerintem.
Hát... Igen, kemény dolog. Az elsõ idõkben mindkettõnket megviselt az új szerep, az hogy a babánk ordított egész nap és éjjel. Amikor õ hazaért a munkából, ahol keményen dolgozott, nem egy nyugis légkör várta, én meg alig vártam, hogy valakinek egy kicsit lepasszoljam. Fáradtak voltunk mindketten, sokszor vitatkozrunk, de! De hihetetlenül összehozott is minket. Mikor etetett, hogy szoptassak, kizavart fellélegezni a kisbömbölõ mellõl stb. Jó kis emlékeink vannak :) Nem mondom, hogy veletek is ez lesz, de elõfordulhat. Tényleg minden megváltozik :)
Most 4, 5 hónapos a babánk. A szeretkezésekkel sajna vannak gondok, mert mióta szoptatok nem nagyon kívánom. Imádom a férjem, ha valakivel akarnék szexelni, csak õ lenne az, de rám így hatnak a hormonok, pedig amúgy nem vagyok frigid. :) Nomeg persze hulla fáradt is vagyok az éjszakázásoktól és hiába szültem császárral elég kellemetlen a dolog még mindig. Persze azért igyekszem néha "rávenni" magam :) és valamennyire élvezem is, de páromat nyilván zavarja, hogy nem olyan hévvel esek neki, mint régen. :) Ezt leszámítva minden teljesen rendben, nagyon boldogok vagyunk hármasban... de ez azért a fentiek érzõdnek a kapcsolatunkon. :/
Semmi nem változott, csak kevesebb idõ jutott egymãsra, meg saját magunkra.Ahol több figyelmet igényel a pasi vagy egoistább, ez gond lehet.Na meg ha ez fontos, érdemes vigyázni a vonalakra, meg az ápoltságra.
a mi fiúnk egy éves. elõtte se voltunk napi szinten együtt, kb 2x egy héten, de most sajnos ritkábban...reménykedem hogy hamarosan visszatérek :-D az elsõ félévben gondolni se tudtam szexre, most már legalább eszembe jut néha...most próbálom a 2-3 hetente 1 alkalmat rendszeresíteni és remélhetõleg idõvel emelem a "tétet" :-D amúgy mi nagyon boldogok vagyunk együtt, még erõsebbé tette a kapcsolatunkat és még a szexhiányos idõszakok sem rengették meg a házasságunkat..keménynek kemény ez az idõszak igen, nagyon fárasztó (egyém még ma sem alussza át)..ahogy írták is sokat számít milyen személyiségek vagytok. mi mindketten nagyon áldozatkész, rugalmas, békeszeretõ és humoros emberek vagyunk, szerintem ez rengeteget segített ebben az évben...nem görcsöltünk be, hanem röhögtünk magunkon és azt mondtuk ennél csak jobb jöhet akkor sem engedjük el egymást! ugyanakkor mindkettõnket lezúz a fáradtság, hogy nincs idõ semmire...ezeket a változásokat nehezebb elfogadni de muszáj!

Milyen szinten változott meg a párkapcsolatotok az első baba születése után? Párotok ha megváltozott, miben lett más? (Gondolok itt arra, hogy többet segített, mint korábban a terhesség alatt? . Stb. )

Legjobb válasz: Nekem nagyon sokat segített a férjem az elsõ 2 hónapban! Fõleg,hogy depressziós voltam...de segített túl lenni rajta és elfogadni az új életünket! Õ csinálta az éjszakai etetéseket is ,ha nagyon fáradt voltam,segített takarítani,fõzni stb.

Nekem nagyon sokat segített a férjem az elsõ 2 hónapban! Fõleg, hogy depressziós voltam...de segített túl lenni rajta és elfogadni az új életünket! Õ csinálta az éjszakai etetéseket is , ha nagyon fáradt voltam, segített takarítani, fõzni stb.
Utolsó vagyok, az kimaradt, hogy azért ha az ideje/állapota engedi, sok segítséget kapok a páromtól. Nem többet és nem kevesebbet, mint elõtte, csak más teendõket. Ezt sztem le lehet szûrni a férfi alapvetõ tulajdonságaiból már elõtte is.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy átértékelõdött. Van jó és rossz oldala is. Összekovácsol, szövetségessé tesz, és ez valóban szorosabbá fûzi (érzelmileg) a szálakat, hogy van egy ember, akit TI ketten hoztatok létre. Ez csodálatos dolog. Másrészrõl viszont nagyon nehéz hozzászokni, hogy onnantól megváltozik az egész életetek, nem akkor van idõtök egymásra vagy bármi másra, ahogy addig, vagy amikor szeretnétek.. Nálunk pedig még tovább nehezítette, hogy a páromnál a túlzott aggódás/felelõsségérzet elõhozta a pánikbetegséget, ami még több türelmet követel. Ettõl függetlenül boldogok vagyunk, de ez csak akkor mûködhet, ha az a kapcsolat szilárd alapokon állt addig is. Ezért tartom hülyeségnek, ha vki azt hiszi, majd a gyerek összetart... Ha addig nem volt százas, azután még úgy se lesz!
Pozitív irányba változott! Sokat segít a házimunkában, pedig én mondtam neki, hogy nem kell, ha nem tudom megcsinálni aznap, majd másnap meglesz! Ennek ellenére segít, és emellett jó apa is, pedig kicsit féltem tõle, mert nálunk igaz, hogy õ is akart babát, de viszont õ félt is tõle! Ahhoz képest, le a kalappal elõtte!!!
Baba: Elõször sokat segített, aztán kevesebbet a babázásban. Házimunkában baba elõtt, amíg dolgoztam, õ is segített, azóta nem jellemzõ.. Kapcsolatunk változó. Van, hogy rettenetes, van hogy jó. Õ egyszer azt mondta, nem hullámvölgyek vannak, hanem ez egy mélyföld. Azóta is cseng a fülemben a mondat. Aztán párszor elmentünk templomba, kicsit jobb lett. Aztán megint közepes. Most átlagosan jó. Nálunk is jön ezzel az elkényeztetem a gyereket dologgal, pedig mindig külön aludt a babánk. Szexuálisan én mindig mindent próbáltam megadni. Terhesség elõtt nagyon jó volt a szex, közben siralmas (minõségileg, nem mennyiségileg), aztán lassan javult, de a 4 kilós gyerek megszülése eléggé megviselt engem... tehán én annyira nem élvezem, mint korábban, de a mennyiséget igyekszem tartani.
a mi esetünkben rosszabbá vált a helyzet, a fiunk születése után eltávolodtunk egymástól. Nekem lekötötte a pici minden percem, fáradt voltam, kimerült, ideges, aggodalmas a férjemre pedig sokkal több feladat hárult, a vállalkozásunkból, mert az én addigi feladataimat is el kellett látnia. Ráadásul kiélezõdtek az addig a felszín alatt rejlõ nehézségeim anyósomékkal, ami végképp ártott, hiszen emiatt már veszekedni is kezdtünk. hála Istennek idõben észleltük, hogy hova tartunk és juthatunk így, és sikerült megbeszélni a gondokat és változtatni a kritikus pontokon. Most egy éves lesz a fiunk és jó néhány hete újra minden rendben van közötttünk. Tapasztalat: ne gyûjtsetek egyetlen tüskét sem a lekisebb gond is megfekszi aaleket, mindent rögtön meg ekll beszélni, le kell rendezni
negatív irányba....nem nagyon segített. ráadásul terhesség alatti gondok miatt éretlen idegrendszerrel született a babám, és nagyon sok teskontaktsra volt szüksége, éjjel sokat ébreedt, együtt aludtunk , nappal is sokáig nagyon nyûgös, sírós volt. elláttam a házimunkát + a a kicsit 100%-ban szinte, mert segítség nincs, de rá már nem jutott idõ. na meg mivel õ ezt úgy látta, hogy elkényeztetem, haw lett is vlna energiám rá, akkor se volt meg az a hangulat már. mára már rendbe jöttek a dolgok a kislényommal, nemsoká 3 éves, de sajnos a mi kapcsolatunkat nagyon megrontotta, hogy azt hallgattam hogy elkapatom, rosszul csinálom stb. nagyon szomorú dolog, mert már 10 éve együtt vagyunk és nagy szerelem volt. (amíg a kislnyom meg nem született).
:) Nem "változott"mert elõtte is segített nekem, olyan típus aki nem érzi kevésbé férfinek magát mert mondjuk kiporszívózik.Családi házunk van mindent nem is gyõznék egyedül.Õ hamarabb kezdte a baba dolgot is mondogatni, szóval tiszta erõvel vágyott az apaságra, és olyan aktív apa lett, amilyet elképzeltem róla.A mi kapcsolatunk a babázáskor még magasabb dimenzióba lépett, és még szorosabb lett, mint férj és feleségként. :) Annyira hogy azóta még egy babát szültem :) egy 3 éves és egy 9 hónapos fiúnk van
Nem sokat változott. Igaz a baba miatt kevesebb idõnk van egymásra, de ezt pótolja a sok élmény amit a baba fejlõdése ad. A sex nálunk is ritkább lett, viszont mindig van orgazmusom, akármilyen fáradt vagyok:) Régen korántsem így volt. Sokat segít a párom, de õ amúgy is házias.
hát én terhesség alatt sem kaptam sok segítséget, egyik oldalról sem: sem párom, sem anyósoméktól, sem a szüleimtõl. terhesség alatt a páromnál és szüleinél laktam de nem bírtam sokáig( velem együtt egy háztartásban 9 laktunk) gondolhatod. A párom egy vizsgálatra sem kísért el.ritkán láttam a szüleim.nem tudtam normálisan felkészülni az anyaságra mert váratlanul betoppant a baba :) nem bánom, de a párommal megromlott a viszonyunk: elmúlt a szerelem, ma már csak a szeretet van jelen, és nem kívánom a szexet sem vele sem mással(vagyis nem fantáziálok hogy mással szexelnék).Szeretem és ha nem lenne velünk hiányozna, de nem kívánom.Valószínûleg az elsõ baba "miatt": nem akarok egyáltalán több babát, nem akarok teherbe esni: szoptatok és fogamzásgátlót nem szedek mert kb. 10 ezer forintba kerülne a tabletta és ha megjön dobhatok ki újabb összeget egy másik tablettáért.Nekem a fiam mindennél fontosabb.Adok magamra, de nem akarok senkinek sem tetszeni. A párommal meg folyton vitázunk, hol a hozzátáplálásban, hol a nevelésben.nem tudunk közös nevezõre jutni, én nem engedek, de õ sem. Ráadásul a családi körülményeink sem egyformák így ebbõl is adódnak viták. Nem tudom mi lesz, mert én tényleg nem tudok ellazulni vagy kikapcsolni hogy szeretkezni tudjunk.
A kérdező hozzászólása: Én úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. A terhességem alatt is sokat segített a párom és ez hála égnek a kisbabánk születése után sem lett másképp. Örülök, hogy számíthatok rá, imádja a kisfiúnkat és én is szeretem a páromat. Kezdetben kicsit megriadtam, hogy mi történik akkor, ha mindent nekem kell megcsinálnom, hogyha õ esetleg nem segítene, akkor mi lenne.. De tény, hogy erre nem került sor. Így mi szépen éldegélünk hármasban, aztán tervben van egy kis tesó.
Szerencsésnek mondhatom magam én is, mert csodálatos párom van. Terhesség elõtt is kedves és segítõkész volt és ez a 8 hós kisfiúnk mellett sincs másképp. Mondjuk míg nem voltam terhes, nem is igényeltem nagyon a segítségét, munka mellett és után megcsináltam mindent, pörgõs típus vagyok. Mióta megszültem és nagyon hasfájós volt a babánk 4, 5 hós koráig, így kellett a segítség. Sosem mondta, hogy nem pedig a 7 napból 6-ot dolgozik... Tény, mióta megvan a fiúnk, már nem jut annyi idõ egymásra és a kikapcsolódásunkra, de jól bírjuk:-) Imádjuk a gyermekünket, boldogok vagyunk. Nagyon ritkán veszekszünk, talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor... Nagyon nagy szerencsém van vele, szeretem is nagyon és tisztelem és megbecsülöm. Szexszel sem volt és nincs baj most sem, csak ritkábbak... Nincs okom panaszra:-)
az elsõ baba után negatív irányba nem is azt mondom, hogy nem segített, de inkább mindketten átmentünk gyerekfelügyelõbe, vagy az volt, hogy én voltam a gyerekkel, míg õ dolgozott, vagy szórakozott, van fordítva. egyszerûen elmentünk egymás mellett. de egy jó nagy balhé és majdnem válás után olyannyira rendbe tudtuk hozni a kapcsolatunk, hogy a második kicsinél már teljes egyetértésben oldjuk meg a dolgokat, ráadásul a nagyfiunk is ott van mellette. most úgy érzem nekünk már aligha jöhet olyan akadály ami elrontaná ezt az erõs összetartást.
Nálunk mondhatom szorosabb lett a kapcsolat, mert a gyerek mind kettõnknek nagy boldogság, oda vissza hálásak vagyunk egymásnak amiért ilyen szép, ügyes kislányunk van (mindenkinek a a sajátja a legszebb).Pici korától kezdve belefolyt a nevelésébe, ellátásába nem kellett eröltetni mert magától csinálta. Nekem is részem volt a depresszióba akkor még jobban odatette magát. Most 7 hónapos és bármikor rábízhatom amit nem mindenki mondhat el!! A szex eleinte minimális volt a fáradtság miatt de azóta rendezödött. Bele kell jönni mind a két félnek. Ez egy új élet amihez alkalmazkodni kell mindkettõnknek.
Sokat segít, a mai napig. De ha itthon van én inkább csak arra kérem, vigyázzon a 11 hós kisfiunkra amíg én takarítok, pakolászok, vasalok, stb... Szeret a gyerekkel lenni úgyhogy ezzel nincs gond. Az elsõ 3 hónapban nagyon hasfájós volt a kicsink, éjjel-nappal üvöltött. Nagyon sokat dajkálta, etette éjszakai is, hogy tudjak pihenni. Pedig õ hajnalba járt dolgozni, volt hogy mindössze 1 órát aludt. És ez hetekig így ment. Le a kalappal elõtte. Én nagyon becsülöm õt ezért. A szexuális életünk most kezd helyrerázódni. ;-)
Sajnos nálunk is rossz irányba változott. Nagyon vágytunk már egy picire, álmos órámban sem gondoltam, hogy valaha tönkre megy a házasságunk, bár a családja erõsen edzett erre. A mi babánk idegrendszere is sérült, de ez nálunk csak 4 hónapos korában derült ki, és azt hiszem ez volt az a pont, amibe én belebetegedtem, õ pedig magamra hagyott a kínomban, mert nem volt hajlandó errõl az állapotról tudomást venni, és mert a családja oltotta rendesen ellenem, mert én rossz géneket adtam. Télen 50 km-re csúszós úton vittem a pici lányom gyógytornára és elviselte, hogy egyedül menjek, nem jött velünk, mert anyósomnak kellett segíteni. Közben ahogy nõtt a gyerek, folyamatosan kaptam, hogy úgy kéne nevelnem a gyerekemet, ahogy a nõvére teszi, vagy ahogy anyukája õket annak idején, én túl tutujgatom, túl aggódom, túl parázom az egészet. Ma már mi sm élünk együtt.
Nekünk jó irányba! Imádja egymást apa lánya! Egyszer veszekedtünk hangosan a gyerek mellett (nagyon sajnálom, de így adódott), és kislányunk megrémült nagyon, bújt hozzám, és sírt! Akkor megfogadtuk, hogy soha többet nem veszekszünk a gyerek elõtt, és ezt be is tartsuk! Mindegyiküknek kellett alkalmazkodni, de jó a kapcsolatunk! (15 hós a gyerkõc) Viszont!!! Több válófélben lévõ friss babás ismerõsünk is van sajnos! Veletek mi újság, kedves kérdezõ?
Sokáig vártunk a Babára, mindketten "idõsek" vagyunk, bár a Férjemnek vannak gyerekei az elõzõ házasságából. Minden téren, mindig is maximálisan kiegészítettük és kielégítettük egymást, nagyon jól mûködött a szex és az élet egyéb nagy dolgai is. Amikor elvetéltem(2x is), úgy vígasztalt, ahogy el sem tudtam azelõtt képzelni. Amikor végre pozitív lett harmadszor is a teszt, szóhoz sem tudott jutni ... A terhességet végighánytam, ott volt velem, hordta haza a legnagyobb hülyeségeimet, amiket megkívántam, cserélgette a hánytálaimat, hordott dokihoz, együtt csodáltuk az Uh-n a Babánkat. A terhesség utolsó heteire szabadságra jött, együtt voltunk, készültünk, vártunk ... Naponta együtt mentünk NST-re, vizsgálatra, számomra ezek a napok talán életem legszebb napjai, komolyan ... Természetesen a szülésnél is végig ott volt, utána is hánytam, Õ tartotta a hánytálamat :-)) Kezelgette a hatalmas aranyeremet ... Tehát nem volt olyan "rész", amibõl kimaradt volna ... és közben egyáltalán nem papucsférj, sõt ... Mi is szoktunk veszekedni. A Kisfiunk 11 hónapos mindjárt, a szex ugyanúgy mûködik, mint elõtte, bár mindketten sokkal fáradtabbak vagyunk, és sokszor bealszunk a végére :-), segít, ahol tud, a háztartásban és a baba körüli teendõkben, számomra pedig fontos, hogy akkor is a kedvében járjak, ha éppen inkább aludnék. Szerintem minden ezen múlik, hogy ne feledkezzünk meg a másikról. Én azt mondtam, lehet, hogy hormonálisan nem ahhoz van kedvem, hogy Õt kényeztessem, de az eszemmel tudom, hogy neki szüksége van rá, és igenis, valamit valamiért. Mi kölcsönösen így vagyunk egymással, gondolom, ennek is köszönhetõ, hogy "idõs" korunk ellenére nagyon készülünk a következõ Babánkra :-)
Mi is válófélben... 11 hónapos ma a gyerek.:-( És Nálatok, kedves kérdezõ?
Teljes letargia, semmi segítséget sem kapok tõle. Borzalmas a kapcsolatunk.
Negatív irányba, teljesen, annyira, hogy el is váltunk.De sokkal jobb így : )
Negatív irányba változott a kapcsolatunk. A kisfiunk rengeteg idõt, türelmet, energiát vett el tõlem, ezért a férjemnek már kevesebb jutott - ezt õ megértette. Ennek ellenére még annyit sem segített, mint a terhesség elõtt. Ahogy terhes lettem az összes házimunka rám hárult és ez tart jelenleg is. A kisfiunkkal nem szokott 100 % figyelemmel játszani, inkább lerakja a tv elé, hogy közben a telóján híreket olvasson. A gyermek születése erõsen próbára tesz egy párkapcsolatot. De szerintem fõleg 3 éves korig lehet ez igazán megterhelõ, legalábbis ebben reménykedem.
Elõször semmi nem történt, ami miatt sokat veszekedtünk, mert nekem ugye bõvült a feladataim listája. Nem tudott játszani a gyerekkel akkor sem, amikor már õ igényelte volna. Aztán volt 1-2 nagyobb vita, és rengeteget változott. Sokat segített még egy könyv, a szeretet nyelvérõl, ami miatt én is változtam, máshogy álltam a férjemhez. (Nem jut eszembe sajnos a címe.) Voltak olyan pillanataink, amikor arra gondoltam, jobb lenne talán elválni, de ma már semmiért sem adnám fel ezt a kapcsolatot.
Elõtte is harmonikus, jó volt a kapcsolatunk, utána is az maradt - mindössze a problémák átalakulásának megfelelõen változott némileg a kapcsolatunk is. Ugyanúgy sokat segített, mint elõtte, csak mivel szülés után még többet kellett otthon segíteni, így ha elõtte a 98%-ot nyújtotta, akkor utána a 105-öt. Éjszakánként gyakran õ altatta a babát, amikor én már nem bírtam cérnával. Néha szabadságot is kivett, ha kellett itthon a segítsége. Õ egy álomférj. :)

Hogyan élte túl a kapcsolatotok az első baba születését, a gyerekvállalást?

Köztünk nagyon sok a feszültség, talán egyikünk sem elég érett még, pedig mindketten 30 évesek elmúltunk. Kíváncsi lennék mások tapasztalataira...

Legjobb válasz: Szerintem természetes a feszültség, az elsõnek tuti szerencséje volt, vagy fotoshop :D Nem ismerek olyan kisgyerekes párt, akinél nem lett volna bármilyen gond. Nálunk is volt, én úgy gondolom, hogy a kapcsolat annál erõsebb lesz, minél jobban felvállaljuk a konfliktusokat, mert én a saját részemrõl ha nagyon sok ideig nyelek, feszült vagyok, egy idõ után robbanok és akkor kõ kövön nem marad... Én sokat stresszeltem a fiam miatt, aki még mindig nem alussza át az éjszakát, nagyon fáradt voltam, mindenféle pénzügyi meg családi gondok jöttek, de most úgy érzem kezdünk helyre jönni. Ezért még erõsebbnek érzem a kapcsolatunkat, mint elõtte. Persze tényleg ehhez az kellett, hogy leüljünk többször beszélgetni a veszekedés helyett :P

Szerintem természetes a feszültség, az elsõnek tuti szerencséje volt, vagy fotoshop :D Nem ismerek olyan kisgyerekes párt, akinél nem lett volna bármilyen gond. Nálunk is volt, én úgy gondolom, hogy a kapcsolat annál erõsebb lesz, minél jobban felvállaljuk a konfliktusokat, mert én a saját részemrõl ha nagyon sok ideig nyelek, feszült vagyok, egy idõ után robbanok és akkor kõ kövön nem marad... Én sokat stresszeltem a fiam miatt, aki még mindig nem alussza át az éjszakát, nagyon fáradt voltam, mindenféle pénzügyi meg családi gondok jöttek, de most úgy érzem kezdünk helyre jönni. Ezért még erõsebbnek érzem a kapcsolatunkat, mint elõtte. Persze tényleg ehhez az kellett, hogy leüljünk többször beszélgetni a veszekedés helyett :P
Nálunk nem volt semmi gond, pedig 3 gyerekünk van. Nem csak a picivel foglalkoztam, hanem a párommal is. Egy kisbabával sem kell a nap 24 órájában foglalkozni. Két szopi között elvolt a kiságyában, és 2 hónapos kora után már nem szoptattam õket éjszaka. Az apuka az elsõ perctõl kezdve segített a pelenkázásban, fürdetésben, stb. A gyerekek csak jobban összetartottak bennünket.
9.16 vagyok, nem tudom, miért kellett ilyen durván reagálni, a kérdésre válaszoltam, a kérdezõnek, nem neked. (tudod, szövegértelmezés) Menj fotoshoppolni.
Jól csinálod! Amikor még nem volt bébim, nagy Suttogó párti voltam, abban van álometetés. De én nem merem álmában megetetni. Így tuti nem kell fel reggelig, de mi van, ha késõbb evészavaros lesz?! A melleim sem bírnák ki reggelig, így én az egyszeri kelést bevállalom. Úgy is öröm találkozni vele. Csak így pedig a férjemet nem tudom úgy kényeztetni, ahogy szeretném, mivel fáradt vagyok. Legszívesebben már feküdnék le én is fél 9kor. Pedig nagyon hiányzik, ez az ami miatt veszélyt érzek a kapcsolatunkban és két jövõképet látok. Az Aprólék miatt megszûnök nõnek és szeretõnek lenni... :(
A kérdező hozzászólása: Köszi! Nekem is elég jól alszik fél9-tõl szokott aludni, utána éjfél körül ébred, de még gyorsan megpróbálom elkapni amíg csak nyöszörög, de nem teljesen ébred fel. De akkor kipróbálom amit javasolsz, és megetetem álmában. Nálunk az van egyébként, hogy az éjféli evés után is fel szokott ébredni fél5 körül. Akkor magam mellé veszem, szopizik és megpróbálunk úgy aludni tovább. Ez van hogy akár fél10-ig is sikerül (közben egy kora reggeli pelenkázást beiktatok) de van, hogy egyáltalán nem alszik már vissza :( Jól csinálom azért?
Igaz, hogy nem az elsõ válaszadó vagyok, de nekünk is jobb lett a kapcsolatunk. Az én fiam 6 hetes korától átalussza az éjszakát, így nem szoptattam azóta éjjel. Lehet, hogy mi nem voltunk sokáig csak ketten és ezért nem "zavart be" a fiúnk születése, mert én 27 voltam, õ 32, mikor megszületett a kicsi, és 2 éve voltunk együtt úgy, hogy 4 hónap után összeköltöztünk.
A kérdező hozzászólása: 12:19-es: én is ezt érzem sokszor, hogy több jövõképet látok és ettõl nagyon megijedek. A férjem is többet lát szerintem. :( Nehééééz nagyon.... de muszáj lesz tenni érte, hogy változzanak a dolgok. Tényleg beszélgetni kell(ene) ezekrõl, ahogy az elején is írta valaki.
A kérdező hozzászólása: Az elsõ válaszolótól szeretném megkérdezni, hogy ha két szopi között elvolt a baba a kiságyban akkor az azt jelenti, hogy soha nem sírt újszülött korától? Vagy hagytátok sírni a kiságyban? A másik kérdésem, hogy azt hogyan oldottátok meg, hogy éjszaka nem szoptattad õket 2 hónapos koruktól? Nem ébredtek már fel? Vagy hogy? Ezek a dolgok tényleg komolyan érdekelnek, mert én még kezdõ vagyok, és egyelõre eléggé túlaggódom a dolgokat.
Most 2 hónapos a baba, azt hittem örömmámor és boldogság lesz a párommal kettõnk között, de nem. Nálunk is érezhetõ a feszültség, bár nem kimondott. Szokatlan, hogy a duónkból trió lett. Pedig mi álompár voltunk (vagyunk), a hatalmas szerelmes rózsaszín ködbe érkezett a tervezett babánk. Õ 40, én 28 vagyok. Néha azt érzem, hogy nem fogunk együtt maradni, hogy a babát magamnak szültem. Több jövõkép is kavarog az agyamban. Külön is és együtt is. Pedig rajongásig imádom õt! :(
09:16 "Nem mindenkinek megy tönkre, vagy rendül meg alapjaiban a kapcsolata egy gyerek érkezésekor." Mondom a feszültség természetes, nem a megrendülés, és nem is azt mondtam, hogy MINDENKINEK megy tönkre. Szövegértésbõl apuka korrepetáljon majd, oks? Attól hogy te ilyen szerencsés lány vagy, attól még nagyon nagyon, még egyszer megismétlem baromi sokan vannak, akiknek a kapcsolatában ezért vagy azért feszültség alakul ki. Tökmindegy, hiszen neked ehhez semmi közöd nem? Szánsájn hepinessz, ezt akartad a tisztelt olvasóval tudatni ;)
A mi kapcsolatunk is jobb, mint elõtte volt. A fiúnkkal lett teljes az életünk, így alkotunk egy igazi családot, tervben van már a második is. Elsõ perctõl fürdet, pelenkáz és segít mindenben, pedig mikor hazajöttünk a kórházból, megfogni is alig merte. :D De aztán a kezébe adtam, és onnantól szerelmesek egymásba. Sokszor ébredt hozzá éjjel is, altatta.
a mi babánk 2 és fél hós, de rengeteget vitázunk. én kimerültem teljesen és nincs türelmem még ahhoz sem ha valamit 2x kell elmondani. Azt mondjátok ez javul? nagyon remélem mert szeretem a férjemet.
Miért lenne az elsõ fotoshop?Nem mindenkinek megy tönkre, vagy rendül meg alapjaiban a kapcsolata egy gyerek érkezésekor. A mi kapcsolatunkat megerõsítette a baba. Egy éves múlt, és most várjuk a második gyerekünket, a múlt héten házasodtunk össze. A baba születését nagyon megszenvedtük, a kórházi napokat is. A férjem támogatása nélkül biztos összeomlottam volna, de õ a kezdetetktõl partner volt mindenben. Néha neki is vannak ilyen "dehát most mit csináljak a gyerekkel" megnyilvánulásai, de akkor leülök én is közéjük. De õ is ugyanúgy eteti, pelenkázza, elviszi sétálni. Kezdeti nehézségek nálunk úgy voltak, hogy a babával nem mindig tudtuk, mit kell csinálni.
Mi épp az éjjel estünk át egy igen komoly beszélgetésen. :( 15hós a kisfiunk. Mióta megszületett teljesen megváltozott az életünk. Alig marad idõnk egymásra, és ami szabadidõnk van, azt se egymással töltjük, hanem a gép, ill. a tv elõtt. Sajnos erre lyukadtunk ki. Mondjuk nálunk nagyban közrejátszik, h apa nem szeret játszani a gyerekkel, pedig imádja a fiút. "Nem tudja csinálni, hiába mutatom neki!" Értitek?! Sajnos a házasélet is ritka holló nálunk. Ez nagyrészt rajtam múlik. Annyira azt érzem, h a férjem csak akkor jön oda hozzám mikor szexre vágyik, h ezzel teljesen eltaszít magától, pont az ellenkezõjét éri el, mint szeretné. De megbeszéltük, h ez így nem mehet tovább. Próbálunk nem vitázni, jobban odafigyelni a másikra, stb... Remélem helyre jön, mert nagyon ragaszkodunk egymáshoz.
10 éve vagyunk együtt, 5 hónapja szültem, minket csak jobban össze hozott.
Hát rezgett a léc, de együtt vagyunk és a másodikat várjuk.
Nálunk is sok gond volt, ráadásul én csúnyán depressziós is lettem, mert borzalmas szülésem volt. Mi is (jócskán) elmúltunk 30 évesek, sokat vártunk a babára. Szerintem az is gond lehetett (ebbõl a szempontból), hogy elõtte 8 évig éltünk már együtt kettesben, megszoktuk ezt a létformát, nehezen kerekedett ki a mi kis hármasunk. Most 17 hónapos a fiam, pont tegnap a gyereknapi vadasparkozás után beszéltük a férjemmel, hogy milyen jó így hármasban programolni, egymástól függetlenül azt mondtuk jobb, mint kettesben. Nekünk az elsõ 6-7 hónap volt nagyon húzós, 3-6-ig volt a legdurvább.
Ja! és ez nem SZERENCSE kérdése.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!