Találatok a következő kifejezésre: Az egyértelműen vagy szakértőt igénylő (1 db)

Az egyértelműen orvost vagy szakértőt igénylő kérdéseket miért itt teszi fel a sok ember?

Az egyik azt hiszi, hogy az állatorvosi kérdésére itt fog egyértelm? választ kapni, mindenféle vizsgálat nélkül, a másik aki ráadásul most szült gyereket it kérdezi, hogy a babának ett?l vagy attól lehet-e baja és még sorolhatnám.

Legjobb válasz: Valószínûleg azért, mert hátha valakinek már volt hasonló tapasztalata, és el tudja mondani, hogy ez nála hogy történt.

Valószínûleg azért, mert hátha valakinek már volt hasonló tapasztalata, és el tudja mondani, hogy ez nála hogy történt.
Mert a kérdezõknek szükségük van arra, hogy meghallgassák mások véleményét, és amíg eljutnak a tényleges szakértõhöz, fel tudjanak arra készülni, hogy ott majd körülbelül mire számíthatnak. Vannak olyan kérdések is, amelyek egyáltalán nem igényelnek szakértõket, ezeket a saját tapasztalataink alapján válaszoljuk meg. Mert például arra a kérdésre, hogy mondjuk "Mivel lehet még behrántani a fõzeléket, ha nem szeretnék lisztet használni?", te mit válaszolnál? Hogy keressen fel egy éttermet, hívassa ki a szakácsot, és kérdezze meg tõle??? Ha minden kérdéssel szakértõket keresnénk, akkor másból sem állna egy napunk, minthogy sorban állunk a háziorvosnál, a nõgyógyásznál, a kisállatkereskedésben, az ügyvédnél, az óvónõnél, a pszichológusnál, és satöbbi... Azt ugye te is belátod, hogy ez nem mûködik???
Valo´színü, hogy azért , va´laszt remél (megnyugtatáskánt)amíg elér az orvoshoz.Vagy a másik va´lasztás az, hogy ugyan az a doog már sok emberel elöfordult, és tala´n választ tudnak adi.Gondolom én.Nagyon sok ember próálja kihúzni az orvoshoz menés idejét.
nem mind1?ha ö ezt hiszi akkor ezt hiszi ez mindenkinek a kis magán élete ennyi erre ugysem fogsz olyan választ kapni ami kielégítene téged gondolom
Bocsi.(dolog, e´s pro´bálja)akart leni.
Talán mert már jobban bízunk embertársaink tapasztalataiban, mint az orvosokban!?
Kérdezz meg egy szakembert! Mondjuk egy pszichológust, az emberi lélek rejtelmeirõl...
debrecenben alig van pszichológus.... nem mindenki jut el, így ott kér segítséget ahol tud, hogy csak ezt említsem


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Pánikbetegek! Volt más is, aki inkább a megőrüléstől félt, mint a haláltól?

Kb. 4 éve vagyok pánikbeteg. Eddig szerencsére egyedül meg tudtam oldani a rohamokat, szorongást. Általában félévente pár hétre előjön, akkor rosszul vagyok, de eddig még mindig helyrejöttem.
Egy hete kb. koncerten voltunk és amikor hazaértünk, még zúgott a fejem a zenétől. Bementünk a férjemmel a hálóba aludni, és egyszer felkaptam a fejem,hogy a nappaliban szól a tévé, nem kapcsoltam le. De nem ment! És hirtelen jött egy érzés, hogy Úristen már hangokat is hallok. Alig bírtam megnyugodni. Szegény férjem meg nyugtatott, hogy vele is van ilyen,hogy azt hiszi szól a tévé, csörög a telefon stb. De én totál megijedtem,hogy most már biztos megőrültem és skizofrén leszek.
Azóta is eszembe jut naponta többször, hogy mi van,ha megőrülök egyszer!
A pánikbetegségbe egyébként bele lehet őrülni? Lehet valaki ettől skizofrén!

3

Tanulási problémáim vannak, szeretném kipróbálni a Ritalint?

Nem vagyok beteg, de rohadtul nem tudok tanulni, fókuszálni, koncentrálni. Ötször annyit kell tanulnom egy kettesért mint másnak. Segítene a ritalin?

5

Tegnap delutan begyogyszereztem magam, mi legyem?

evettem minimum 60 masfajta gyogyszert es eselytelen,hogy most aludjak,ugy faj a gyomrom. gyerekorvosnak nem merem elmondani mert nem akarok pszihiatriara menni meg korhazba. nem merek fajdalom csillapitot bevenni,ra se birok nezni. ha esetleg hashajtozom vagy ilyesmi,akkor ki urul ?

6

Osztálytárs, tippek? 15/L

15/L

Nincs különösebb célom a kérdéssel csak a kíváncsiság vezérelt,és érdekelnek a véleményeitek,tippeitek.
Ma tanakodtunk az osztálytársnőmmel arról,vajon milyen mentális zavarral küzdhet az egyik osztálytársunk(fiú).
Figyelgetem rövid ideje,észrevételeim;
Van egy bizonyos kényszertevékenysége,mégpedig a pislogás,ami már-már mondhatni kacsintás. Ha valaki ránéz,megszólítja,vagy zavarba jön,esetleg hirtelen kizökkentik ha koncentrál valamire,rájön a ,,pislogási-roham(vagy hogy is nevezzem)". Ilyenkor visszahúzódóbb,a leghétköznapibb helyzetektől is zavarba jön.
És most jön a lényeg,egyik nap olyan,ahogyan az utóbb leírtam,aztán a következő nap mintha egy teljesen más ember költözne belé. Magabiztos,kicsit nagyszájú(pl visszamer csipkelődni a tanárnak),akaratos,a testbeszéde is egészen más,nem forgatja ide-oda zavartan a fejét és nem is hajtja le,abszolút nem jön elő a pislogása,egyenes a testtartása...

Érdekelne,mit gondoltok,mi lehet ez?Persze tudom,így látatlanból meg nem lehet mondani,és hosszú folyamatba telik a mentális zavarok megállapítása,de így elsőre mire tippelnétek?

3

Segítene nekem valaki kibogarászni a szakkifejezésekből, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet velem?

diagnózis:
kevert személyiségzavarok előtte pedig ezt írták elkerülő avagy averzív személyiségzavar
nem-meghatározott szorongás
státusz: esékeny hangulat,labilis affectiv strukturák,szorongó magatartás

Nagyjából betudom határolni a fent említetteket.. a keresőben pedig mindig más-más választ találok a kifejezésekre ezért tettem fel ide a kérdést,hogy valaki hozzáértő kielemezze és lefordítsa nekem laikus nyelvezetre :)

4

Miért nem tudok felszabadulni, és élvezni az életet?

Sziasztok.
Dióhéjban összefoglalnám a problémámat. Lassan 18 éves lány vagyok. 1-2 éve nagyon sok problémám volt, családi zűrök, magánéleti problémák, iskola, tehát mindent összevetve csak a szar volt körülöttem, de sikerült kimásznom belőle. A családi gondok rendeződtek, iskolát váltottam, ahol jól érzem magam, és egy éve élek párkapcsolatban, vannak barátaim.
Ennek ellenére mégsem találom a helyem a világban, folyamatosan szorongok, negatív és paranoiás gondolatokkal van tele az agyam, rettegek attól, hogy a párom elhagy/megcsal, attól, hogy elvesztem a barátaimat, pedig semmi nem támasztja alá az aggályaim, de mégsincs nap, hogy ne kezdjek el azon agyalni, milyen rossz dolog történhet velem. Félek a jövőmtől, hogy nem lesz belőlem semmi, hogy egyedül fogok meghalni, hogy egy gyógyíthatatlan betegség lesz rajtam úrrá, és hasonlók.
Persze ezek minden ember fejében megfordulnak, de én folyamatosan szorongok ezek miatt, de erről senki sem tud, mert nem vagyok képes az érzéseimről és a problémáimról beszélni.
Azon gondolkoztam, hogy tudomásom szerint a mentális betegségek örökletesek, és emiatt vagyok ilyen, mivel a családomban rengeteg depressziós beteg volt.
Mi lehetne erre a megoldás? Hogyan lehetnék pozitívabb?
Tudom, siránkozó fiatalnak tűnök, de nagyon megkeserítik a mindennapjaim ezek a dolgok.

3

Apám egy pszichopata?

Nem igazán lehet rajta érezni hogy valakit igazán szeretne. Szereti a családtagjait megbántani, szeret minket idegesíteni. Minket bántogat, míg mások előtt megjátssza a jó embert. Más embereket lejár, de ha találkozik velük jópofázik velük. Egyáltalán nem érdekli mi történik velünk.

8

Nagyon magányosnak érzem magam, mi tévő legyek?

Kiskoromba folyton egyedül voltam,a félénk,visszahúzódó természetem miatt. Mára ez megváltozott,de mégis szörnyen magányosnak érzem magam,pedig vannak barátaim,de ők másokkal szoktak kijárni engem nem nagyon hívnak,és úgy érzem mindig hogy teher vagyok a számukra,pedig én imádom őket. Ebbe a szeretethiányos életbe egyszer belefogok őrülni,mit csináljak? 18/L

4

Mi történik velem? !

Az első, hogy már régóta nem vagyok boldog.
Úgy élem a mindennapjaim, mint egy robot, épp csak azért kelek fel, mert muszáj.
Már egyre kevesebb dolog vált ki belőlem örömérzést, úgy érzem, teljesen elveszek.
Minden nap van bennem egy görcsös érzés, rengetegszer érzem a szívverésem, és nagyon sokszor szoktam félni tiszta jelentéktelen dolgoktól.
Nem tudok koncentrálni semmire, folyton agyalok.
Nem tudok tanulni, könyvet olvasni, megnézni egy filmet, meg semmit, amihez figyelem kell.
Rengetegszer vagyok ideges, feszült.
Úgy érzem, hogy én nem élhetek úgy, mint a hétköznapi emberek.
Nem tetszhet egy könyv, film, zene, meg semmi.
Félek a gondolataimtól is.
Az érzéseim dolgokkal, emberekkel percenként változik, teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem érzékelem az idő múlását, olyan, mintha leragadtam volna a múltban, és teljesen be vagyok parázva, hogy már október van, és a szeptembert észre sem vettem.
És hiába próbálok a jelenben lenni, elszaladnak felettem a napok, és mindegyik olyan számomra, mint egy szürke kép.
Teljesen egyformák, letörtek, nincs öröm, egyhangú minden..
Én így nem tudok élni, valaki segítsen!
Mit tegyek? :'(
16/F

7

Hogyan gyógyuljak meg egyedül bulémiából?

19éves vagyok, nem túl súlyos a helyzet, de szeretnék jobban lenni...

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!