Találatok a következő kifejezésre: Az baj, valaki nem (223 db)

Miért baj az, ha valaki nem vágyik társra?

Huszonéves lány/nõ vagyok (kinek hogy tetszik) és pár éve lett vége az utolsó kapcsolatomnak. Azóta egyedülálló vagyok. Én teljesen jól érzem így magamat, nem vagyok eleve egy bulizós típus, úgyhogy nem hiányzik az, hogy valakivel eljárjak szórakozni, az meg fõleg nem hiányzik, hogy máshoz kelljen igazítani a szabadidõmet. Egyszerûen nem hiányzik semmi egy párkapcsolatból, még a testiség sem. Persze a késõbbiekben szeretnék majd családot, de most egyáltalán nem vagyok rajta azon, hogy legyen valaki mellettem. Úgy vagyok vele, hogy majd jön amikor jön... én nem keresem direkt módon. Viszont a környezetemet (rokonságot) ez láthatóan aggasztja, de nem értem miért. Azt sem nézik jó szemmel, hogy sok próbálkozót elutasítottam az utóbbi idõben. Én viszont úgy gondolom, hogy ezerszer inkább vagyok egyedül, mint egy olyan valakivel együtt, akivel nem illünk össze.

Legjobb válasz: Nálam is ez a helyzet, sokszor idegesít is, hogy állandóan azt kérdezgetik hogy nincs e pasid meg ilyenek. Egyébként nincs ezzel semmi baj sem, szerintem az ember életében kell lenni olyan idõszaknak amikor valaki egyedül van, meg van olyan is aki egyedül is akar lenni, mert egyszerûen nem kell neki társ. De ahogy írtad a mai világban sajnos szinte mindenki társfüggõ, aztán már hülyén néznek az emberre ha neki ilyen korban nincs pasija/csaja.

Nálam is ez a helyzet, sokszor idegesít is, hogy állandóan azt kérdezgetik hogy nincs e pasid meg ilyenek. Egyébként nincs ezzel semmi baj sem, szerintem az ember életében kell lenni olyan idõszaknak amikor valaki egyedül van, meg van olyan is aki egyedül is akar lenni, mert egyszerûen nem kell neki társ. De ahogy írtad a mai világban sajnos szinte mindenki társfüggõ, aztán már hülyén néznek az emberre ha neki ilyen korban nincs pasija/csaja.
A kérdező hozzászólása: Kb 1 éve én is regisztráltam magamat 2 társkeresõn, gondolván (naivan), hogy ott úgyis idõbe telik, míg rám ír valaki és elkezdünk ismerkedni. A 3. napon töröltem magamat mindenhonnan, mert az idõ alatt kb 100 levelet kaptam. Úgyhogy ez így lehetetlen. Köszönöm szépen mindnyájatoknak a választ. Valahol megnyugtató, hogy akad még rajtam kívül olyan, aki szintén így él/gondolkodik. Egyébként 24 vagyok, tehát még közelebb a 20-hoz, mint a 30-hoz.
Eszem megáll, pontosan ugyanúgy vagyok, ahogy te, szintén huszonéves, pár éve egyedül. Annyi különbség, hogy én még ennél is tovább megyek, családot sem igazán akarok, de persze nem mondom, hogy nem vátlozhat meg a véleményem. Szerencsére a körülöttem élõk nem igazán szólnak bele, mert tudják, hogy úgysem érdekel mit mondanak, nekem így jó. :D Az idegenek viszont elég viccesek szoktak lenni. Sokan meg vannak róla gyõzõdve, hogy csak hazudok, mert ilyen nincs. A pasik akiket visszautasítok, persze azt hiszik, hogy csak azért mondom, hogy hagyjanak békén pedig tényleg senkit sem akarok. Valaki azt mondta, hogy nem érti miért vagyok egyedül, mikor még csinos is lennék. Hát mondom wtf? Ha nem lennék az, akkor nem lenne jogom kapcsolatra? Arra is gondoltam már, hogy aszexuális vagy aromantikus vagyok, de fogalmam sincs. Azt még soha senki nem tudta megmondani, hogy õket miért zavarja, hogy én egyedül vagyok-e vagy nem. Az õ életüket ez nem befolyásolja. Szóval vagyunk így egy páran, csak ezt ma még félnek kimondani, mert ugye egy nõnek családközpontúnak kell lennie a szokások szerint.
Én is így vagyok jelenleg. Kb 1 éve lett vége az elõzõ kapcsolatomnak. Legfõképp a nyaggatás zavar, meg az ostoba kérdések. :D Persze, jó lenne társ, de sajna az nem bújik meg minden bokorban. Keresni direkt módon pedig én sem keresem. Pár hónapja felregisztráltam egy társkeresõre, de pár hét alatt eljutottam odáig, hogy ha nem törlöm magam azonnal, akkor végleg megundorodom a férfi nemtõl. Úgyhogy inkább töröltem. :D
Szerintem tökre igazad van! Én is pont ugyanígy gondolom. Eleinte engem is kérdezgettek, de aztán leszoktak róla, szerintem azt hiszik, hogy reménytepen eset vagyok. :D De nem zavar. Voltam már olyan helyzetben, hogy engedtem a társadalmi nyomásnak, hogy elfogadjanak, de nem fogadtak el, viszont én saját magam elõtt jól leégtem és rosszul éreztem magam. Ezért már nem teszek ilyet. Hozzáteszem én ezt az "esélyt adni" dolgot nem nagyon értem. Ha nem vagyok valakire kíváncsi, akkr minek beszélgetni? Ha valaki nem akar barátot, akkor az elsõ randi is felesleges.
Sziasztok Lányok! Nagyon érdekel a téma, mert én is hasonló helyzetben vagyok, csak fiúként. Beszélgethetnénk privátban Kérdezõ és Kommentelõk?
Szerintem egyáltalán nem kétségbeejtõ ez a hozzáállás, bár tény, hogy egy nõ esetében sokkal furcsább mint ha ugyanígy vélekedne egy férfi. Elvégre is egy nõ jó esetben 30 körül már családot alapít, legalábbis így lenne egészséges, gondolok itt a szülésre és a nõk biológiai órájára ami ketyeg. Itt szerintem fontos kérdés, hogy hány éves is vagy most? Ha 22-23 körül, tehát 25 alatt akkor még ráérsz a karriereddel foglalkozni és élni, de 25 fölött azért már kicsit szem elõtt kell tartani a családalapítást is. Hiszen nagy szerencse kell, hogy egybõl olyat találj aki neked tökéletesen megfelel, kiismered és úgy gondolod, hogy hosszú távon is jó választás lesz. Szóval 26-27 körül szerintem egy okos és céltudatos nõ aki szeretne családot az célirányosan ismerkedik. Addig amíg elérsz életed ezen szakaszáig addig pedig érdemes bulizni és sokat szexelni, ismerkedni mindenféle kötöttségek és következmények nélkül és természetesen sokat dolgozni és tanulni, hogy vidd valamire az életben. Work hard, play hard! Számomra szimpatikus ha egy nõ nem társfüggõ és egyedül éppolyan jól tudja érezni magát mint párban. "Értelmetlen idõpocsékolás olyannal lenni, akivel nem maradsz végleg együtt." Ehhez annyit hozzáfûznék, hogy a párkapcsolatoknál is fontos a tapasztalat, hiszen ez is tanulható és nem a könyvekbõl fogod kitapasztalni, hogy is kellene megtartani egy férfit. Nem tudom, hogy eddig hány kapcsolatod volt, de ha tegyük fel, hogy csak az az egy és ha találkozol a megfelelõvel akkor azt meg is kell tudni tartani, tudnod kell, hogy ne bas*zd el az egészet. Szóval azért fontos az ismerkedés, hogy tapasztalatot szerezz. A sportolók is azért edzenek keményen, hogy a versenyen amikor számít a teljesítményük akkor jól szerepeljenek. Persze a társfüggõség szerintem elég szánalmas. A társadalom beidegzõdésével pedig egy szinten túl kár foglalkozni. Kit érdekel, hogy mit gondolnak az "átlagos" emberek ha te száz százalékos meggyõzõdéssel tudod, hogy neked mi a jó és mi nem.
A kérdező hozzászólása: Nem vadidegeneket utasítok el, természetesen. 1-2 találkozóra minden "jelentkezõvel" elmegyek. Szerintem ennyi beszélgetésbõl pontosan kiderül, ha két ember nem illik össze. Nincsenek egyébként hatalmas elvárásaim, de számomra pl fontos az, hogy az érdeklõdési körünk és ízlésünk legyen (közel) azonos. 1-es: szabad megkérdeznem, hogy hány éves vagy?
Azért abban helyesbítenék, hogy szerintem egy férfiról sem tudod elsõ ránézésre, hogy együtt maradtok-e örökre, avagy sem, kivétel, ha olyan alap dolgokban különböztök, ami egyértelmûvé teszi ezt. Az ember honnan tudná, hogy nem a nagy szerelem ment-e el mellette az utcán, ha nem tesz azért, hogy megismerje? Nekem van párom és hasonló korú is vagyok, mint te. 2 éve vagyunk együtt és vele is tervezek, nagyon úgy érzem, hogy minden klappol. Nem kényszer, hogy együtt töltsük minden idõnket (pedig együtt élünk), sem az, hogy csak együtt járhatunk el szórakozni. A legkevésbé sem érzem azt, hogy nem jó választás lett volna számomra a párom. Ennek ellenére szíved joga eldönteni, hogy te hogy szeretnéd élni az életedet, neked szükséged van-e egy társra, avagy sem. Olyannal nyilván ne legyél, akibe úgyérzed nem tudnál beleszeretni, vagy aki egy cseppet sem vonz, de ez gondolom nyivánvaló! Az idõpocséklás, igen. A jelenlegi párom elõtt nekem sem volt senkim másfél évig és jól megvoltam a bõrömben egyedül is, viszont jelen pillanat elképzelni sem tudom már az életemet nélküle. Szóval ennek két oldala van. :)
Szia:) Én is mesélnék kicsit. Én 20 évesen vetettem véget egy majd 1 éves kapcsolatnak a võlegényemmel, aminek nagyon csúnya vége lett. Lelkileg feldolgozni volt nehéz a dolgokat amik történtek, fiatal is voltam, hülye is, hogy nem láttam át rajta milyen ember valójában és stb... Annyi a lényeg hogy utána nem akartam kapcsolatot jó darabig. Engem minden pasi hagyjon békén alapon. 2 évig voltam teljesen pasi, ismerkedés, randizás , szex mentesen egyedül. Ez alatt mindent átgondoltam, megemésztettem a dolgokat a szakítással exxel kapcsolatban. Elkezdtem újra reménykedni, hogy nem minden férfi szemét alak, és lassacskán kibújtam a csigaházamból. De el se tudod képzelni, hogy milyen megjegyzéseket kaptam...az alatt a 2 év alatt: hogy nekem csak fagyasztott gyerekem lehet, mert nem kellek senkinek, azért vagyok egyedül, hogy nem is vagyok emberi lény, mert az embernek társ kell stb.... mindezt a saját családomtól.... 22 évesen elkezdtem újra ismerkedni. Mindent csak fokozatosan... Aztán úgy éreztem hogy kész vagyok. Már hiányzott egy pasi érintése, simogatása, szex, nevetés...stb.. azok az idõk, amik szépek egy párkapcsolatban. 24 éves voltam, amikor Felregisztráltam egy társkeresõ oldalra. Itt aztán 6 hónap alatt volt 3 elkezdett de nagyon rövidke kapcsolatom. 1 hónap, 2 hónap, 3 hét :D, még egy 1 éjszakás kaland is ( ami életem legpocsékabb élménye volt) Amikor a 3 hetes kapcsolatkezdemény volt, és a pasi ennyi idõ után nekiállt szemét módba váltani, akkor szakítottam, és azt mondtam elég! Ez volt 2010. márciusban. Onnantól csak lustaságból nem töröltem magam a társkeresõrõl, de nem foglalkoztam vele. Úgyis vizsgaidõszak volt, tanultam mint egy kis stréber. Éltem a kis életemet, találkoztam a haverokkal, magoltam, hobbimnak éltem, olvastam egy csomót:) 6. hónapban, május közepén épp polgári jog vizsgám után mentem haza, és ott találtam egy üzenetet a társkeresõn. (emailben értesítettek ha levelet kaptam) Egy elsõ nekifutásra kedves szimpatikus pasi írt nekem. Olyan dolgokról ami az adatlapomon szerepelt. Még tetszett is hogy nem sablonos ismerkedjünk szöveg... Elkezdtünk levelezni. 18 napig ez ment, közben randira hívott. Június 5. én találkoztunk elõször. 12 órás maratoni randi sikeredett belõle. Volt több csók is. Kézen fogva sétáltunk, végig dumáltuk az egészet, nevettünk...Elszaladt az egész nap, annyira jól éreztük magunkat együtt. Mikor búcsúzkodtunk a vonatnál, azt mondta nem tud otthagyni, ezért egy megállóra még eljött velem:) Mikor aztán leszállt, belém hasított, hogy én szerelmes lettem ebbe a pasiba... Megbeszéltük hogy msnen beszélünk hazaérkezés után. éjjel 3ig beszélgettünk. Közben én kérdeztem tõle, hogy akkor valójában mit is szeretne tõlem. Õ meg azt mondta, hogy azt hitte egyértelmû hogy kapcsolatot:) hogy a párja legyek:D úgy hogy az elsõ randi a hivatalos évfordulónk is:D A második randin szerelmet vallott nekem. Aztán én is neki. A 3. randin pedig , nos, akkor voltunk együtt elõször. Utána pedig hetente 4-5 napot is együtt töltöttünk együtt aludtunk meg minden. 1 év után összeköltöztünk, és fél évre rá összeházasodtunk. Azóta is imádjuk, szeretjük egymást, és boldogok vagyunk. Nem tudnám már elképzelni az életem nélküle. Ezzel csak azt akartam leírni, hogy te döntesz a saját sorsodról, az életed alakulásáról, hogy mikor akarsz párt, és mikor nem. Te irányítasz. Mindenki a saját sorsáért felelõs. Senkinek se hagyd, hogy beleszóljon. Ne foglalkozz vele ha furcsán néznek. Ha társadalmi nyomás hatására jössz valakivel össze, úgysem leszel vele boldog... Csak akkor legyen párkapcsolatod, ha te magad ezt akarod. 27/N

Miért baj az ha valaki nem olvas könyvet, annak ellenére hogy intelligens?

Általános alsóban, amikor megtanultam olvasni, még nagyon új volt az érzés így olvastam pár korosztályomnak való könyvet akkoriban. Viszont ahogy jöttek a kötelez?k, egyre inkább elvesztettem az érdekl?désem. Hiába rugaszkodtam neki bármilyen könyvnek, amir?l jókat hallottam, pár oldal után sosem vettem el? többé. Ett?l eltekintve szerintem semmi gond nincs az intelligenciámmal, a viselkedésemmel, a helyesírásommal, a tájékozottságommal (az interneten minden érdekesebb hírt elolvasok). A könyvolvasás viszont egyszer?en nem vonz, nem érdekel, de miért tartják ezt az emberek gondnak?

Legjobb válasz: Egyébként nem "baj", ha valaki nem olvas, csak az élete lesz egy fajta élménnyel kevesebb.

Egyébként nem "baj", ha valaki nem olvas, csak az élete lesz egy fajta élménnyel kevesebb.
Bár látszik az írásodból, hogy nem vagy egy mûveletlen bunkó, én csak javasolni tudom mindenkinek az olvasást. A szókincs fejlesztésének leghatékonyabb módszere, és bizonyos társalgási beszédfordulatokat is szinte kizárólag innen lehet megtanulni.
Mert az igazi mûveltség alapja a könyv. Az interneten tíz információból kilenc hamis, másrészt tudományosan bizonyított tény, hogy az internetes szövegolvasás felületes, és a szövegek szerkezete és mélysége is ehhez igazodik. A könyv nem csak a szépirodalmat jelenti, a humán tudományok és a természettudomány is csak könyvekbõl sajátítható el. Régen én sem olvastam szépirodalmat például, de rengeteg tudományos ismeretterjeszõ, késõbb az egyetemen tudományos mûvet olvastam el, annyira megszerettem az olvasást, hogy ma már rendszeres szépirodalom fogyasztó is vagyok. Egészen más belemélyedni egy könyvbe, mint interneten szörfözni.
Az olvasáshoz kell egy készség, ami sajnos a mostani fiatal generációnál már nem mindenkinek van meg: az agyi képalkotás. Akinek ez megvan, az ha folyamatosan olvas egy szöveget, akkor egy idõ után nem a betûket "látja", hanem képszerûen megjelenik elõtte a történet, mintha filmen látná. Az ilyen emberek élvezik az olvasást. Ez a készség kisgyerekkorban alakul ki, ha egy kicsinek sok történetet mesélnek, olvasnak, és csak korlátozottan engedik tévét nézni. Ha viszont egy gyerek picikorától napi szinten tévére, filmnézésre van szoktatva, és az agyának csak készen kapott képeket kell feldolgoznia, akkor ez a készség nem alakul ki nála, a könyv nem lesz több szavak sorozatánál, és sosem fogja igazán élvezni az olvasást.
Intelligencia nem függ az olvasástól. Aki olvas az nem intelligensebb lesz, hanem esetleg mûveltebb, tágabb látókörû, tájékozottabb (vagyis ez egy másik téma). Ahogy leírták, azt olvasd el ami érdekel. Én pl. azért nem olvasok, mert nincs itthon egy normális könyv sem (pénzem nincs, a szüleimnek sincs pénze könyvekre, ill. mivel egy könyvet egyszer olvasok el, ezért pénzkidobás is lenne). Erre lehetne mondani, hogy menjek könyvtárba, de a legközelebbi valamire való könyvtár 50 km-re van. Pont ezért fogok ebook olvasót venni (erre azért van pénzem, mert egy ebook olvasó ára 5-6 könyv elolvasása után megtérül, így ez kedvezõbb befektetés mint a könyvvásárlás). A kérdésre vissza térve. Nincs azzal semmi gond, ha valaki nem olvas könyvet. Aki ez miatt beszól csak magát minõsíti, de ez igaz fordítva is. Pl. a volt suliban volt egy lány aki rengeteget olvasott és magának való volt, ezért rengetegen piszkálták. Az viszont tény, hogy az olvasástól "több" lesz az ember, már, ha csak az abból származó élményeit is nézzük egy adott személynek. (Fejleszti az egyén személyiségét, bõvíti a látáskörét, tudását, olyan élményekkel lesz gazdagabb amit pl. egy film megnézése nem adhat meg, fejleszti a kreativitást (ami a mai világban egyre fontosabb), beszédkészséget és még millió más kisdologot.) Az olvasás soha sem fog kimenni a "divatból", esetleg csökkenni fog az olvasók száma. Pl., ha nem lennének könyvek akkor nem születhettek volna meg azok a filmek amik mára a legnagyobb sikereknek örvendhetnek (pl. Gyûrûk ura, hogy csak egyet említsek a legnagyobbak közül). 18/F
Egyetértek az elõzõekkel. Sõt, az olvasás a képzeletet is fejleszti. Olvasás közben elképzeled a szereplõk külsejét, a tájat, ahol játszódik, azt a közeget, ahol játszódik és ez megsokszorozza az olvasás élményét. Aki nem olvas jó mûveket, az nem lehet igazán intelligens, legfeljebb némely dologban tájékozott.
Azt írtad, elvesztetted az érdeklõdésed... nem idézem tovább. Kérdezek: tudtad pl. hogy aki intelligens, az kíváncsi a világra és nem veszti el az érdeklõdését? Vizsgálták már az intelligens embereket, sok különféle tesztek születtek, de egybehangzó a világra való-, az új dolgok megismerésére való nyitottság. Az érdeklõdés folytonos megújulása, képesség a dolgok újszerûen, egyedi módon való meglátására. Ez a fajta érdeklõdés elvesztésed a könyvolvasás iránt viszont épp az ellenkezõjét mutatja. Ha vagy olyan intelligens, aminek beállítod magad, akkor ezen eltünõdhetnél. :D
"épp nem izgatnak a témák és karakterek" Én a kezembe kerülõ könyvek felét nem olvasom el, van, hogy két, van, hogy ötven oldal után félredobom. Olyan könyvet olvass, ami leköt, biztosan találsz ilyet, egy nagyobb könyvtárban százezer számra talász könyveket, válogathatsz kedvedre. Az, hogy néhány könyv unalmas volt neked, az nem jelenti azt, hogy a világ többi milliónyi könyvét is unni fogod. Nem leszel fogyatékos attól, hogy nem olvasol. De én úgy látom már csak azért sem olvasol, mert frusztrál, hogy ezzel cseszegetnek.
A kérdező hozzászólása: yuda: Nagyon sok minden érdekel, van hogy leülök a hírportál elé és mire észbe kapok, már két órája bújom a tudományos cikkeket, fejlesztéseket, stb. mert nem birok leállni az információ bekebelezésével. Ezek viszont szerintem külön témát képeznek kitalált történetektõl, mert aligha leszek okosabb attól hogy elolvasom a Harry Pottert (természetesen csak egy véletlenszerû könyvcímet írtam).
A kérdező hozzászólása: Nem mondanám, hogy nem tudtam elképzelni a könyv tartalmát, amikor még olvastam. Még most is emlékszem néhány képre, ahogy elképzeltem, mi történik a Vukban, vagy A két Lottiban. Eképpen a képzeletemmel szerintem nincs gond, csak épp nem izgatnak a témák és karakterek amiket mások írnak le, én inkább magamnak találok ki történeteket minthogy olvassam õket. TV-t sem nézek soha, még gyerekkoromban is csak szombat-vasárnap reggel néztem a kölyökklubot, ennyi volt az összes tévézésem. :) Igazából csak az zavar, hogy ha elejtem hogy "nem olvasok könyvet", akkor rögtön egy kultúrálatlan paraszt vagyok az emberek szemében. Utána meg már olyan rosszul veszi ki magát magyarázni, hogy ettõl még nem vagyok értelmi fogyatékos.
Én sem sokat szoktam olvasni, mert nehezen találok olyan könyvet ami leköt. Nemrég vettem egy kindle-t, azóta konkrétan pár nap alatt 2 könyvet is kiolvastam és állnak még sorban könyvek. Lehet csak kis motiváció kell és kell találni egy témakört amit szívesen olvasol.
Én nem nézem le a nem-olvasó embereket, igazából egy csak idõ és pénz kérdése. Vannak jó könyvek, amelyek igazi élményt adnak, ezeket szerintem neked is érdemes lenne elolvastod - de elõször megtalálnod õket. Nem csodálkozom, hogy a kötelezõk elvették a kedved, még a jó kötelezõket is rossz idõben adják a gyereknek, egyszerûen koránál fogva nem fogja érteni, sem érdekelni. Az igazság az, hogy nincs jó kortárs ifjúsági irodalom, legalábbis magyar. Szerintem próbálkozz egy könyvtárban, vagy egy könyvesboltban, hátha rákapsz a könyvekre, de ha mégsem ne érezd rosszul magad. Aki az olvasásra vág fel, az nagyon unintelligens, még akkor is, ha mûvelt.
Az, hogy intelligens vagy és tudsz helyesen írni, félsiker. Olyan, mintha mondjuk jó lenne az énekhangod és a zenei hallásod, de nem tanulnál szolfézst, mert az nem érdekelne. Az internetes hírek és információk fele kamu, sõt, az újsághíreké is, így erre én nem építenék. A könyvek olvasása szélesíti a látókört és megad egy elengedhetetlenül szükséges alapmûveltséget. A kötelezõk többsége engem sem kötött le, fõként azért, mert frusztrál, ha valami kötelezõ. Rejtõ Jenõvel próbálkoztál már? Még egy dolog. Ha az ember nem bõvíti folyamatosan a látókörét, a gondolatai elõbb-utóbb ugyanabban a körben fognak mozogni. Szükséges, hogy az ember folyamatosan szélesítse a látókörét szépirodalmi és igényes szórakoztató irodalmi mûvek olvasása, igényes filmek nézése, színvonalas zenék hallgatása, és más élmények - kulturális élményt adó koncertek, színházi elõadások, tárlatok megnézése stb. - által. Ha nem teszi ezt, meg fog rekedni egy bizonyos szinten, nem fog gyarapodni, a látóköre beszûkül.
A 11.-es írta, hogy az olvasáshoz le kell lassulni...igen, az olvasás az idõigényes... Ha nem olvasol, az nem jelenti azt, hogy bunkó vagy, esetleg leszel... A helyesírás(i készség) alapja a sok olvasás..példul az igényes napi/hetilapok...az is megteszi...(egyelõre)..
Egyébként próbálkozhatsz más mûfajokkal is: novellákkal például. Amúgy olvasni biztos, hogy jó dolog. Nem jelenti azt, hogy aki nem olvas, az unintelligens, de szerintem azért a kötelezõket el kell tudni olvasni. Elhiszem, hogy nem köt le, de a kötelezõket (sajnos!) nem is azért adták föl. Egyébként ez meglátás kérdése. Pl. az ember alapvetõen azt gondolná, hogy aki nem tud helyesen írni, az bunkó. De a gimiben megismertem egy lányt, aki kifejezetten intelligens, nagyon okos, értelmes, stb., de képtelen megtanulni nagyon rossz a helyesírása. Van ilyen. nehéz kérdés, hogy ezek vajon társadalmi konvenciók-e, bár tény, hogy ha valaki nem tud helyesen írni, az az olvasást nehezíti meg, és másoknak okoz vele félreértést, ha viszont valaki nem olvas, az csak magával szemben lehet jó vagy rossz. Én imádok olvasni, de szerintem arról van szó, hogy a legtöbb könyv Téged egyszerûen nem köt le.
"stb., de képtelen megtanulni nagyon rossz a helyesírása." Bocs, itt kimaradt, hogy helyesen írni.

Valaki csekken adott fel nekem ma pénzt délután. Mikor ér ide nekem? Postás hozza vagy bekell menni a postára érte? Oda utaltattam ahol lakom, de nem oda vok bejelentve az baj? Személyimbe nem ez a cim van amit a csekkre irtak, de ott lakom

Legjobb válasz: Attol fugg hogyan lett feladva: T0:egy oran belul megerkezik a postan kell neked jelentkezned erte a titkos koddal. T1:kovetkezo munkanap kezbesitik haznal. T2:2 munkanap mulva kezbesitik haznal. Valoszinuleg te holnap kapod meg (mivel a T2 a legolcsobb). Az nem baj hogy nem vagy bejelentve arra a cimre mivel te leszel a cimzett.

Attol fugg hogyan lett feladva: T0:egy oran belul megerkezik a postan kell neked jelentkezned erte a titkos koddal. T1:kovetkezo munkanap kezbesitik haznal. T2:2 munkanap mulva kezbesitik haznal. Valoszinuleg te holnap kapod meg (mivel a T2 a legolcsobb). Az nem baj hogy nem vagy bejelentve arra a cimre mivel te leszel a cimzett.
Kicsit javítanám az elõzõ válaszolót, mert nem pontos: T0: valóban egy óra után felvehetõ bármely nyitva lévõ postán, az utalvány azonosítójával és személyi okmányokkal T1: alapból ezt NEM viszik ki házhoz a következõ munkanap, hanem érte is postára kell bemenni. Akkor viszik ki, ha kértek hozzá házhoz kézbesítést. T2: 2. munkanap kézbesítik háznál (feltéve, ha a megengedett max összeg alatt van)
és akkor még én is hozzátenném azt, hogy ha nem vagy oda bejelentve akkor csak a postástól fogod megkapni mert a postahivatalban elvileg kötelezõ vizsgálniuk a lakcímkártyádat is nem csak az igazolványt. (Más dolog hogy ezt gyakran nem teszik) magyarán a postással jobban jársz


nem baj.
Egyáltalán nem baj. Az a baj, ha valaki azt mondja magáról, hogy tud, de mégsem. Láttad volna évekkel ezelõtt szalagavatónkat, ahol mindenki verte a mellét év elején, a bálon meg mindenki tánc helyett csak vonaglásra volt képes.
jót tesz a tánc. ha képes ráérezni az ember és elengedni magát és hagyni, hogy vigye szinte öntudatlanul az egyfajta transz. jót tesz a személyiségnek. tényleg. csak valahogy át kell siklani a fejben azon a gáton, ami nem hagyja.
Nem baj. Viszont tanulható. Persze van, aki tehetségesebb, könnyebben ráérez, míg másnak több erõfeszítés kell. Azt is megértem, hogy akinek nincs elsõre sikere, az inkább hagyja az egészet, mert nem érzi jól magát tánc közben. Pedig jó dolog. :) A lényeg, hogy nincs olyan, aki ne tudna megtanulni táncolni, ha mindkét lába egészséges.

Mi a baj azzal ha valaki nem viszi játszótérre a gyerekét?

Legjobb válasz: Milyen vicces, hogy 2 válasz érkezett, mind a kettõ azt írta,hogy nem baj, erre le lettek pontozva:D Na mind1... Ha lenne kertünk mi is ritkábban járnánk(most minden nap,akár 2x is). Viszont azért van elõnye...ha jó a gyerek közösség a játszón,akkor sok olyan dolgot tanulhat,tapasztalhat,amit egyedül játszva az udvaron nem tanul meg.Pl osztozkodás,hogy ki tudja várni a sorát,stb. A foglalkozók se feltétlen jók erre,mert ott sincs nagyon szabad játék.

a játszótérrel kapcsolatba érdekes nálunk a helyzet..én irigylem azokat akiknek van rá lehetõség hogy kihagyhatják... mi lakótelepen lakunk..este szoktunk játszizni..korábban sokan voltak a játszin én azt nagyon utáltam... mostanra már volt hogy csak mi a lányommal...ezt szeretem .. meg különben a sok utálatosság ami ott megy..pl.lányom barátkozna, még véletlenül se kedves hozzá a másik kiscsaj..vagy a veszekedés megy..vagy a kiközösítés..nem tudom hova fajul ez a világ.. szóval mi csak azért megyünk a játszira este, mert közel van..meg szeret hintázni..
Mi sem játszózunk gyakran. Kertes ház, kinti játékok. Néha persze elmegyünk. 4 éves lányom zárkózott természetû, a kiebbik 2 nyitott mindenre. Pedig ugyanannyit jártunk, járunk játszóra. Unokahugaimat szinte soha sem vitték játszóra, 10 és 6 évesek, semmi bajuk a szocializálódással. Panelban laknak. Persze nem ez a normális az tuti. Ha panelben laknék tui menni kellene gyakra, hiszen valahova le kell vinni a gyereket. Azért vidéken más. Sokszor tök üres a játszótér. Anyuméknál meg látom a panelek között tömve van az össze játszótér.
Milyen vicces, hogy 2 válasz érkezett, mind a kettõ azt írta, hogy nem baj, erre le lettek pontozva:D Na mind1... Ha lenne kertünk mi is ritkábban járnánk(most minden nap, akár 2x is). Viszont azért van elõnye...ha jó a gyerek közösség a játszón, akkor sok olyan dolgot tanulhat, tapasztalhat, amit egyedül játszva az udvaron nem tanul meg.Pl osztozkodás, hogy ki tudja várni a sorát, stb. A foglalkozók se feltétlen jók erre, mert ott sincs nagyon szabad játék.
elsõ vagyok én inkább nem állok le veszekedni, ha ennyire nem figyel valaki a gyerekére akkor sajnálom. egyébként meg nem szenved a gyerek társasághiányban és játékhiányban jobb dolga van mint a játszótéren. nagy pocakkal meg ha nem gond nem fogok hajolgatni, ha valaki ezért pontozott le vagy csak tényleg más a véleménye. vannak olyan kérdések amik úgyis csak veszekedést szülnek, mint most ez is..
elSÕ! Ha homokot szórna valaki a gyerekem szemébe az fix hogy rászólnék még ha ott az anyja akkor is!
Szerintem azért baj mert a játszótéren szocializálódik a gyerek ahogy elõttem is írták, sok gyerek azt sem tudja h létezik más ember is az anyukáján és apukáján kívül, jó esetben készségfejlesztõ játékok is vannak a téren ami megint csak kell!
azóta még érkeztek válaszok...:) Amúgy még annyit, hogy minden játszótér más.Nálunk van egy pici, tök jófejek az anyukák, a gyerekek nagyjából egy korosztály, nagyon jól elvannak. Viszont tõlünk van 1, az nagy, na oda nagyon ritkán és nem szívesen megyek.Maga a játszótér jó, de az anyukák szörnyûek(már bocsánat, hogy ilyet írok) a gyerekek nagyok és nem figyelnek a kisebbekre.
Emberek/gyerekek között van, szocializálódik, friss levegõn van, élményeket szerez. Persze nem egy olyan játszótér a cél, ahol olyan gyerekek vannak, amilyenekrõl írtál, keresni kell egy rendes, tiszta játszóteret. A fõ az, hogy ne a 4 fal között üljön a tv elõtt :)
nem értem miért kell lepontozni de ha jól esik tegyétek, elsõ voltam
Mi nem járunk. Igazából nem érdekel, hogy baj-e, mert minden nap sétálunk, sok emberrel és gyerekkel találkozunk közben, a szocializációja nem ezen fog múlni. A testvérével megtanul osztozkodni itthon is, ezen kívül meg rengeteg inger éri. Kertünk is van, két kutyánk, macskánk, homokozó. Bandázni ráér az oviban is. Két játszó van a környékünkön, az egyiken nagyobb gyerekeknek való játékok vannak, és nincs árnyék, a másikon kisebb, nekünk való hinták meg csúzdák vannak, de ide meg idõsebb, 6-7-8 éves gyerekek járnak. A fiam két éves, neki ez életveszély, mert a kölykök itt "egymásra" vigyáznak, míg az anyukák a padon beszélgetnek. Marhára félek, hogy lelökik a mászókavárról vagy ilyesmi, szóval ezt meg sem próbáljuk, mióta egyszer kinéztünk.
Nyugi, elsõ, itt akinek más a véleménye az lepontoz. Ebbõl látod hogy más a véleményük, ez semmi többet nem jelent...Látod, engem is szépen lepontoztak pedig aztán elég toleránsan állok a dologhoz...
én nagyon ritkán viszem pedig itt van egy köpésre. és azért mert tele van nagyobb gyerekekkel akik durvák és fellökik a lányomat 2 éves, homokot szórnak a szemébe és még sorolhatnám persze az anyukájuk nem szólnak rájuk, csak pletyiznek , én szóljak rá idegen gyerekre??? most meg amúgyse bírnék ugrándozni vele, 26 hetes a kisöccsével a minap mentünk egyet hintázni meg csúszdázni de meghúztam a hasam úgyhogy inkább hanyagoljuk...
Mi lenne vele a baj? Mondjuk én már most is viszem pedig még csak 5 hónapos, azért hogy ismerkedjen a többi gyerekkel, meg hát a kis rugós motorra már most is fel tudom ültetni úgy hogy fogom a hóna alatt, a feneke alatt meg rugózik az ülés, és nagyokat vigyorog közben. Szóval szerintem jó találmány a játszótér, de ha nem akarod használni akkor sincs vele semmi baj, nem kötelez rá semmi.
nem baj, de jó.jó a gyereknek, mert élvezi a sok játékot a sok gyereket, és a jó levegõt, és persze minden anyának az a jó, ami a gyerekének is.jó neked mert ki tudsz kicsit kapcsolódni, és itt most nem épp a sok anyuka csevegésére gondolok, hanem, hogy aktívan tudsz játszani a gyerekeddel.de ha otthon amúgy meg van minden ami játszótéren és igy nincs kedved külön ezért le járkálni, azt megértem, én se mennék.nem vagyok kifejezett játszóteres, de mivel tudom, hogy a fiam igényli, szereti, és jót is tesz neki, igy megyek.azért vagyok itthon hogy vele foglalkozzak, és ha ez tartozik bele, ám legyen.
keretetek van? vagy csak a panelban játszanak?
a kismama vagyok nem panelben lakunk hanem társasházban de a nagyszülõk mind kertes házban és hozzájuk megyünk, a szomszédban van több kis gyerek is és a kislányom aki 2 éves egyébként velük szokott játszani. sokszor mentem vele játszira nekem nagyon rossz tapasztalatom van e-téren, nem lesz rosszabb a lelki világa mert nem járunk éjjel nappal a játszótérre..
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat! Nem akartam én itt vitatémát feldobni, csak mi nem járunk, pont azért amit többen le is írtak, hogy a nagyobb gyerekek nem figyelnek a kicsire(enyém 2 éves) Mi kertes házban lakunk, úgyhogy nem ülünk egész nap a tv elõtt.Meg találkozik más gyerekekkel, meg felnõttekkel is a lányom.És szeptembertõl megy bölcsibe is. Csak annyira le tudják szólni az embert a játszótér miatt:(
Látod, itt is ez van, úgy látszik ekkora a játszótér lobbi:) Mindenki azt csinál amit akar, ha nem játszóztok akkor nem, senkinek semmi köze.

Miért baj az ha valaki nem ért a gépekhez és itt kérdez meg vmit?

Egy régi kérdésemben megkérdeztem hogy hogyan kell ujrarakni a gépet, erre nekemtámadt mindenki. -.-' tehát ma már csak az lehet okos aki egyben kocka is?? :O (jah és még nem raktam ujra egy gépet se, JOBB LETT VOLNA HA ELBASZOM?)

Legjobb válasz: Nem vagy hülye, de erre a kérdésre neten keresztül nem lehet válaszolni, mivel ezt inkább megmutatni kéne. Persze el lehet mondani, hogy kéne, de amint elkezded és vmi probléma van, akkor már nem tudod megoldani, mivel nem tudsz már visszalépni telepítés közben a régi volt windowsba. Van pár olyan dolog, ami vagy alap kérdés számukra vagy pedig nem igazán lehet elmondani. De azért beírhattad volna googleba, hogy gép újrarakás, aztán kidobott volna pár linket, meg van pár szakmai oldal, miért ezen az oldalon kérdezed? Itt nem igazán fogsz ilyenekre választ kapni.

Nem vagy hülye, de erre a kérdésre neten keresztül nem lehet válaszolni, mivel ezt inkább megmutatni kéne. Persze el lehet mondani, hogy kéne, de amint elkezded és vmi probléma van, akkor már nem tudod megoldani, mivel nem tudsz már visszalépni telepítés közben a régi volt windowsba. Van pár olyan dolog, ami vagy alap kérdés számukra vagy pedig nem igazán lehet elmondani. De azért beírhattad volna googleba, hogy gép újrarakás, aztán kidobott volna pár linket, meg van pár szakmai oldal, miért ezen az oldalon kérdezed? Itt nem igazán fogsz ilyenekre választ kapni.
Attól nem kocka valaki ha ért a számítógéphez, én pl szervizelem õket, de nem ülök elõtte 0-24, csak a munka miatt, itthon filmnézés napi max. 1-2 óra játék, ugyanúgy élem mellette a társasági életet, szóval ezt a kocka kifejezést sokan rosszul használják.
Én is azt javaslom, hogy írd be Google-be, vagy akár itt az oldalon a keresõbe, hogy Windows XP/Vista/7 telepítése, és biztos megtalálod a megoldást.
Engem meg az idegesít, hogy ha valaki nem veszi a fáradtságot, hogy magyarul helyesen írjon. Meg az, hogyha nem képes magán segíteni, a problémáját úgy megoldani, hogy rákeres a keresõkben, de arra van ideje, hogy elégedetlenkedjen. Tudod.
Ezzel a kérdéssel csak azt érted el, hogy az én kérdésemet is kilökted az aktuális 3-asból. Így is kevés válasz jön ebben a témában. Kösz [email protected]
A kérdező hozzászólása: jah, am tom h a kocka az aki egész nap csak gép elõtt tol vmi gamet, nekem ezzekel se lenne bajom, de az hogy emiatt vki oan nagypofáju hogy normális választ nem tud adni, akk is ha hivatásos akármi, az cseppet felnyomja az agyvizem :)
A kérdező hozzászólása: az 1. kommentelõ egy [email protected], mintha tehetnék én arról hogy elizéltem a kérdésed -.-' a többieknek meg köszönöm hogy tudnak választ normálisan is irni, mert már lélekben felkészültem mindenféle [email protected]ásra :D
A kérdező hozzászólása: enyi erõvel minek ez az oldal??? ma már bármire rákereshetel neten. Ha másnem, angolul TUTI fentvan amit keresel. Am meg a helyesirás nem netre való hanem a való életben, Magyar Nyelvbõl mindig 5-ös voltam.
A kérdező hozzászólása: jah és egy kis UI: ezen az oldalon van 180k felhasználó regisztrálva, ebbõl ha már 2 ad normális választ, arra egybõl jön 2 oan ami köcsög, és mien van enyi ember ha "segits magadon", ha mindenki ien felfogással élne akk senki se tartana sehol.
A kérdező hozzászólása: ...és minek van enyi ember...*
Hát ez van! pont olyan mint a való életben, ha odamész valakihez segitségért, van aki elzavar és leb... de néhányan tényleg megpróbálnak segiteni! ezen kár tépelõdni
"enyi erõvel minek ez az oldal??? ma már bármire rákereshetel neten. Ha másnem, angolul TUTI fentvan amit keresel. Am meg a helyesirás nem netre való hanem a való életben, Magyar Nyelvbõl mindig 5-ös voltam." Ezek után hadd ne vegyelek komolyan kérlek ;).

Baj az, ha valaki nem tud teljesen felnőni?

22 éves vagyok, vannak céljaim amikért küzdök, tanulok, dolgozok, ellátom magam. De más részr?l viszont kicsapongó vagyok, sokat iszok hétköznapokon is és élek más dolgokkal is, de nem tartom rossznak, mert tudom hogy hol a határ és nem egy híd alatt csövez? drogos vagyok. Egyszer?en képtelen vagyok 'feln?ni', vannak dolgok amikhez megrögzötten ragaszkodok, néha olyan mintha két énem lenne.

Legjobb válasz: Nagyon jól éled az életedet pajti! Ha ezt a kérdést majd ötven évesen felteszed, (én annyi vagyok) akkor esetleg el lehet gondolkodni. Addig élj boldog életet, amíg tudsz.

Nagyon jól éled az életedet pajti! Ha ezt a kérdést majd ötven évesen felteszed, (én annyi vagyok) akkor esetleg el lehet gondolkodni. Addig élj boldog életet, amíg tudsz.
ööö, azért a személyiségzavar, szenvedélybetegség, és a pánikbetegség nem beszariság...komoly elõzményei vannak a gyerekkorból...egy igazán jó pszichológust javasolnék, mert most még õrzöd az egyensúlyt, de évek múlva bele fogsz csúszni
"én úgy látom minden rendben van velem, " egy nagy frászt látod úgy, akkor nem írtál volna. Nincs rendben veled semmi és ezt te is jól tudod, csak egy beszari vagy, és nem mered a dolgok miértjét elmondani.
A kérdező hozzászólása: Biszexuális vagyok, volt barátom, most barátnõm van lassan 2 éve, én úgy látom minden rendben van velem, de más nem. Nem arról van szó hogy nem bírom lekötni magam, vagy nincs mellettem senki.
A kérdező hozzászólása: Nekem éppen az a baj, amit a válaszoló írt hogy csak ennyi élet...nem akarom hogy csak ennyi legyen az élet!Persze e bírom látni magam, ezzel nincs gond. Azért nem akarok 'felnõni' mert akkor azok a dolgok amik most színesítik az életet eltûnnének, engem az az õrületbe kerget! Nem szeretem az állandóságot, írták az új környezetet, Olaszországban éltem 1 évet, elköltöztem más országba, most úgy érzem minden rendben, bulizok, dolgozok, iszogatok, mégis úgy tüntetnek fel, fõleg az otthoni ismerõsök mintha rossz alkoholista lennék. Mintha nem lenne közép út a kettõ között.
"Ha el tudod látni azokat a mindennapi feladatokat amiket kell (tanulás, késõbb munka, nem halsz éhen, befizeted a számláid, stb) akkor teljesen mindegy mit csinálsz a szabadidõdben" Nyolcas, basszus, ne mond már, hogy ennyi az élet? Persze, tudom, konvencionálisan ez elég, de a kérdezõnek szerintem nem.
Ez a "felnövés" olyan hülyeség. Ha el tudod látni azokat a mindennapi feladatokat amiket kell (tanulás, késõbb munka, nem halsz éhen, befizeted a számláid, stb) akkor teljesen mindegy mit csinálsz a szabadidõdben, felnõtt vagy és pont.
Egy igen jó pali kellene neked. Valami olyasmi, mint én. Élnénk, mint Bonnie és Clyde.
Törékeny az az egyensúly amiben élsz. A legtöbb 22 éves lány még messze van az érettségtõl, akkor is, ha nincsenek ilyen extra körülményei, szóval ezért ne aggódj. Ha változtatni akarsz a világodon próbálj valami kihívást keresni, ami leköti a fölös energiáidat, esetleg egy olyan környezetet, ahonnan másféle impulzusok érnek.
A kérdező hozzászólása: Tudom hogy fura, de nem szeretnék elmenni orvoshoz mert nem akarom tudni hogy pontosan mi a bajom, sem azt hogy "megcimkézzenek". Annak idején xanaxot írtak fel szinte minden bajomra és személyiségzavart állapítottak meg, és amióta tudta hogy mi a bajom a pánikbetegségem csak nõtt. Ennek ellenére tényleg viszonylag kordában tudok mindent tartani, de azt a sok elnyomotz dolgot muszáj feloldanom valamivel.
értelek, a pánikodat tartod egyensúlyban a szerekkel hát van pánikos közeli ismerõsöm, de egyébként is, tudom milyen az de a szer, bármi is az, nem ellenszere a pániknak ezek szerint nem szedsz rá semmi? mert gyógyszerrel kordában tartható, bár meg nem szünteti
A kérdező hozzászólása: Könnyû drogok, alkohol, bár ezekre egy részrõl szükségem van mert pánikbeteg vagyok. Túl korán kellett felnõnöm ami miatt gyerekkorom nem volt, 12 éves koromtõl kezdve, vagyis 10 éve folytatom ezt az életmódot, mindig voltak jobb és rosszabb szakaszok, a rosszabbak mindig akkor ha elhagytam a káros szokásokat...másnál ez fordítva van, de nálam így. Elég mûvész hajlamú vagyok, és ezzel is foglalkozom, így egy részrõl érthetõ szerintem. Csak mindig megszólnak hogy lány létemre ideje lenne felnõnöm, én pedig nem értem miért, amíg mindent egyensúlyban tartok miért baj?
ha ez zavar téged, az azt jelenti, h nem érzed most így jól magad a bõrödben, nem vagy magaddal megelégedve de hogy 22 évesen még nem nõttél fel teljesen, az nem akkor baj, kb. ez a felnõtt kor határa, 22-24 év azt, h mihez ragaszkodsz, azt nem tudom megítélni, ha nem árulod el, h mi is az de hogy ehhez hogy jön a két én, azt nem tudom (de ha a szerhez kötöd, akkor értem mire gondolsz)
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok beszari, véleményre voltam kíváncsi kedves hozzászóló :) De nyilván nem fogom az élettörténetem leírni, de tény, hogy sok mindenben volt és van részem, amit másnak nem kívánok, ennek ellenére képes vagyok boldogan élni, még ha van másra is szükségem!

Szerintetek baj az, ha valaki nem szeret alkoholt inni?

Nem vagyok antialkoholista, és azt sem bánom, ha körülöttem isznak, persze csak addig ameddig nem kell ?ket hazakísérni, mert már nem állnak meg a saját lábukon. :D Viszont én nem szeretem se az alkohol ízét, és ráadásul még fel sem pörget mint másokat. Kényszerb?l iszom egy-két pohárral a családi összejöveteleken (bár nem értem, hogy a saját születésnapom miért kell a saját egészségemre is inni mikor nem akarom...), és baráti társaságban, de nagyon nyögve-nyelve. Hogyan tudnám elfogadtatni a környezetemmel, hogy nem akarok alkoholt inni?

Legjobb válasz: Egyszerûen megmondod nekik.Nekem is van olyan ismerõsöm,aki nem iszik alkoholt.Ha egy névnapon nagyon erõltetik,akkor a felköszöntéskor a poharat az ünnepletre emeli,és visszateszi az asztalra.Elõbb-utóbb megértik,hogy nem akarsz inni.

Egyszerûen megmondod nekik.Nekem is van olyan ismerõsöm, aki nem iszik alkoholt.Ha egy névnapon nagyon erõltetik, akkor a felköszöntéskor a poharat az ünnepletre emeli, és visszateszi az asztalra.Elõbb-utóbb megértik, hogy nem akarsz inni.
Nem baj, sokkal nagyobb baj lenne ha állandóan innál.
Nem baj. A sör keserû, a bor savanyú. Egyiket se tudom igazán élvezni.
Én sem iszom. :) Én egyszerûen megmondom hogy nem és kész. Ha pedig nem tetszik valakinek akkor így járt... :) aki ezt nem fogadja el az nem is igazi barát.. errõl ennyit.. egy barát nem fog olyat erõltetni amit te nem akarsz hanem elfogad olyannak amilyen vagy...ha pedig ugy érzed ezzel kitaszitottnak érzed magad... akkor max 2 cent csokilikõrt kérj... azt aztán meg sem érezni.. és rettenetesen kevés... és igy ki sem maradsz a koccintásból :)

Az baj, ha valaki nem akar magának párt soha?

Huszas éveim elején járok és kb 10 éve határoztam el, hogy én egyedül fogok élni egész életemben, mert nem akarok társaságot. Voltak, akik azt mondták, hogy biztos homoszexuális vagyok, mert "ebben a korban csajozni kell"... Voltak, akik antiszociálisnak neveztek, mert "nem ismerkedsz senkivel"... Tényleg csak betegség lehet az ilyen életfelfogás mögött? Az nem lehet, hogy valaki csak egyszerűen nem akar párt magának, mert egyedül akar élni? Miért kirívó ez ma? Úgy érzem nem fogadnak el normálisnak emiatt.

Legjobb válasz: szerintem baj. persze sok más baj is van, de sok elõnye van a házasságnak, pl. téged is megtanít alkalmazkodni a másikhoz, valamint van melletted valaki, akire (jobb esetben) mindig számíthatsz. de tudom, a többiek csak a szexet említenék, mert fõleg addig lát az ember, h ha vkinek túl rövid, akkor nem jó vele, és ezzel merül ki a párkapcsolat fiataléknál.

szerintem baj. persze sok más baj is van, de sok elõnye van a házasságnak, pl. téged is megtanít alkalmazkodni a másikhoz, valamint van melletted valaki, akire (jobb esetben) mindig számíthatsz. de tudom, a többiek csak a szexet említenék, mert fõleg addig lát az ember, h ha vkinek túl rövid, akkor nem jó vele, és ezzel merül ki a párkapcsolat fiataléknál.
A kérdező hozzászólása: Az az igazság, hogy nem szeretem, ha kötõdök egy bizonyos emberhez, inkább több emberrel beszélek, de senkit nem engedek igazán közel magamhoz. Valószínû, hogy félek kötõdni.
Nem lehet, hogy félsz kötõdni, félsz kiadni magad másoknak?
Van ennek valamilyen konkrét oka, hogy így határoztál?
A kérdező hozzászólása: Maszturbálással. És igen, ma is ugyanaz a véleményem, mint akkor.
Szerintem mindenkinek joga van eldönteni hogy akar élni, ehhez senkinek semmi köze. Ha 10 éve döntötted el akkor meg lehet hogy nem számoltál a szexuális igényeiddel csak a társasághoz való viszonnyal. A szexualitást sem igényled? Ha igen hogyan tudod ezt a vágyadat kontrollálni?
A kérdező hozzászólása: Úgy érzem, hogy teljes értékû az életem, bár ritkán vagyok boldog.
ha te egyedul akarsz élni, akkor élj egyedul! a tobbiek szemébe ez mindig is furcsának fog tunni.ezzel nem tudsz mit kezdeni.majd abbahagyják a piszkálodást. de gyedul is teljes értéku életet tudsz élni? vagy valami miatt így elhatárolod magad? sértettség esetleg?
Egyrészt ez a te életed, és jogod van dönteni. Másrészt viszont arra is gondolnod kell, hogy nem mindig jó egyedül lenni, könnyebb megosztani a terheket, ha ketten vagytok, illetve ha van családod, vannak gyerekeid, akkor idõsebb korodban remélhetõleg fogsz tudni kire támaszkodni. De azt hiszem, hogy van valamilyen oka annak, hogy így döntöttél, talán betegség, talán nem, ezt mi innen nem tudjuk eldönteni.
Mindenkinek jogában áll a saját életérõl döntenie és ezzel mérlegeli a döntésének az elõnyeit és hátrányait, amikkel gondolom mint felnõtt ember te is tisztában vagy és más kivül állónak is el kell ezt fogadnia attól függetlenül hogy esetleg eltér a gondolkodás módja ebben a témában.

Az baj, ha valaki nem mosakszik meg együttlét után mindjárt, hanem másnap reggel?

Legjobb válasz: Bajnak nem baj, csak nem higiénikus, de végülis bajod nem lesz tõle.A sperma természetes dolog, nem fertõzõ.

Bajnak nem baj, csak nem higiénikus, de végülis bajod nem lesz tõle.A sperma természetes dolog, nem fertõzõ.
Bajnak tényleg nem baj, viszont utána mindenféleképpen jó ha pisilsz, ugyanis az esetleges baktériumok (melyet esetleg a párodtól elkaphatsz) így gyorsan távoznak szervezetedbõl. Hiába van tartós párkapcsolatod, így kapható el leggyorsabban a hólyaghurut, aztán vesemedencegyulladás, stb....


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!