Találatok a következő kifejezésre: Az apának 5 (87 db)

18 éves vagyok lassan, és már 2 éve ismerek egy lányit. Legjobb barátok vagyunk, neki meghalt az apja 5 éve . és nagyon hinyzik neki Segítséget kaphatok?

Szerintetek jó ötlet lenne ha az egyik réSzerintetek jó ötlet lenne ha az egyik régi fotót A4-es méretû fényképet csinálnék belõle, és rányomtatnék egy szép idézetett? ( nem vagyok magyar anyanyelvû a fogalmazásért elnézést kéregi fotót A4-es méretû fényképet csinálnék belõle, és rányomtatnék egy szép idézetett? ( nem vagyok magyar anyanyelvû a fogalmazásért elnézést kérek)

Legjobb válasz: Nem a fogalmazással van a baj hanem hogy mindent kėtszer irsz.Amugy jo ötlet.

Nem a fogalmazással van a baj hanem hogy mindent kėtszer irsz.Amugy jo ötlet.
Valószínûleg szép gesztusnak tartaná, hogy törõdsz vele. Viszont szerintem személy függõ az, hogy most akar erre emlékezni, vagy próbálja elfelejteni, továbblépni. Érthetõen utóbbi esetén nem segítene rajta, sõt... De te ismered, nem mi. :)

A baba születése után kivehet az apa 5 nap szabit, ehhez milyen papírok kellenek?

Azt olvastam egy kérdésben, hogy a baba születési anyakönyvi kivonata és TAJ kártyájának másolata kell. Ma meg azt olvastam, hogy a TAJ kártya 3 hét kb, mire megérkezik. Akkor az 5 napos szabit is csak leghamarabb a baba születése után 3 héttel tudja kivenni az apuka?

Legjobb válasz: Kell valami igénylést kitölteni, mert ezt a kérvényt a munkáltató benyújtja a MÁKnak, és a MÁK fizeti ezt a szabadságot. Kellett az újszülött TAJ száma is, vagy a születési anyakönyvi kivonat, már nem emlékszem. Én SMS-t küldtem a fõnökömnek (éjjel születtek a gyerekek), hogy akkor holnaptól nem megyek, és utólag töltöttem ki és adtam le a papírt, miután visszajöttem dolgozni.

Utolsó! Nálunk nem kellett ilyen kritériumnak megfelelni!
Kell valami igénylést kitölteni, mert ezt a kérvényt a munkáltató benyújtja a MÁKnak, és a MÁK fizeti ezt a szabadságot. Kellett az újszülött TAJ száma is, vagy a születési anyakönyvi kivonat, már nem emlékszem. Én SMS-t küldtem a fõnökömnek (éjjel születtek a gyerekek), hogy akkor holnaptól nem megyek, és utólag töltöttem ki és adtam le a papírt, miután visszajöttem dolgozni.
Az 5 nap szabi alanyi jogon jár neki, semmilyen igazolás nem kell hozzá. De ha nagyon kekec a fõnöke, akkor is elég a baba anyakönyvi kivonatát felmutatnia, és kötelesek kiadni neki az 5 nap szabit.
Az is fontos, hogy a párod és te közös lakcímen legyetek, különben nem kapja meg az apa az 5 szabadnapot sajnos.
Ahhoz, hogy kiadják nem kell. MAx majd utólag kell bemutatni. Egyébként úgy van, hogy a baba születését követõ 3 hónapon belül kötelesek kiadni azt az 5 napot.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek! :) Akkor megnyugodtam, hogy nem csak kb.3 hétre rá vehetõ ki :)
A születési anyakönyvi kivonatot kell bemutatnia, a nyomtatványt pedig, ami a kifizetett összeg visszaigényléséhez kell, a munkáltató tölti ki, és nyújtja be.
A kérdező hozzászólása: Ilyenrõl mi sem tudunk, hogy közös lakcímen kellene lennünk...az õ állandója és az én ideiglenesem egyezik. De mint kiderült, a férjem már rákérdezett a cégnél is, hogy hogyan lehet kivenni, így már megtudta korábban :) Azért köszönöm mégegyszer mindenkinek!
Nem kell közös lakcímmel rendelkezni, nekünk is más a lakcím és megkapta a párom az 5napot. Utólag kérték a baba születési anyakönyvi kivonatának a bemutatását.
A kérdező hozzászólása: Köszi!
De kell a közös lakcím. Nekünk a férjem emiatt nem kapta meg sajnos.
Munkaltatoja valogatja ezek szerint. Mi nem vehettuk ki, amig nem erkezett meg a TAJ szama es azt mondtak, hogy szuletestol szamitott 2 honapon belul, ha nem veszi ki, akkor elvesziti (allami szfera). Ezt tartalmazza a torveny is, de vannak cegek, ahol ezt rugalmasabbban kezelik Nezd a leirast itt: http://www.ber-tb-cafeteria.eu/2012/03/03/munkaidokedvezmeny.. Jo babazast!

Az apának 5 nap szülési szabadsága van, amire úgy tudom távolléti díj jár. Az a fizetésnek hány %-a? Annyi jár, mint pl. betegállományban, vagy a teljes fizetés?

Legjobb válasz: Szia! A teljes fizetés jár arra az öt napra. Két hónapon belül lehet kivenni, és a munkáltató nem szabhatja meg, hogy mikor! :)

Szia! A teljes fizetés jár arra az öt napra. Két hónapon belül lehet kivenni, és a munkáltató nem szabhatja meg, hogy mikor! :)
Szia, Teljes összeg, és nem a munkáltatót terheli, õk visszamenõleg megkapják az államtól, van erre egy formanyomtatvány, amit a könyvelõ tölt ki és küld be az Államkincstárnak.


Egy apa 30 éves, a fia 5. Hány év múlva lesz az apa kétszer annyi idõs, mint a fia?

Hogyan kell egyenlettel ezt a feladatot felírni és megoldani?

Legjobb válasz: Legyen x: ahány év múlva bekövetkezik a kérdéses esemény. x év múlva az apa 30 + x éves lesz, a fia 5 + x. Azt akarjuk, hogy az apa kétszer annyi idõs legyen, tehát kétszer a fia kora egyenlõ legyen az õ korával: 30 + x = 2 * (5 + x) Ebbõl x = 20. Elleneõrzés: 20 év múlva az apa 50 éves lesz, a fia 25. Ez valóban a fele.

Legyen x: ahány év múlva bekövetkezik a kérdéses esemény. x év múlva az apa 30 + x éves lesz, a fia 5 + x. Azt akarjuk, hogy az apa kétszer annyi idõs legyen, tehát kétszer a fia kora egyenlõ legyen az õ korával: 30 + x = 2 * (5 + x) Ebbõl x = 20. Elleneõrzés: 20 év múlva az apa 50 éves lesz, a fia 25. Ez valóban a fele.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm

A kisfiam a volt férjem (az apja) nevét viseli. Az apa gyerektartást fizet, de soha nem látogatja a gyereket, egyetlen egyszer látta még a 1, 5 éves fiát. Az élettársam a nevére veheti-e a kicsit, örökbe fogadhatja-e?

Legjobb válasz: 1. Csak akkor fogadhatná örökbe, ha egyrészt férjed lenne (élettárs nem), másrészt az apa beleegyezne az örökbefogadásba. (Olyan nincs, hogy nevére veszi, CSAK örökbefogadás) 2. Ha az apa nem egyezik bele, akkor semmiképpen sem lehetséges. Viszont ettöl kezdve nem lenne köteles a gyerektartást fizetni. 3. Ha az új férj örökbefogadná, akkor attól kezdve ö számit az apának, és ez azt is jelenti, hogy egy esetleges válás után NEKI kellene a gyerektartást fizetnie a gyerek után.

1. Csak akkor fogadhatná örökbe, ha egyrészt férjed lenne (élettárs nem), másrészt az apa beleegyezne az örökbefogadásba. (Olyan nincs, hogy nevére veszi, CSAK örökbefogadás) 2. Ha az apa nem egyezik bele, akkor semmiképpen sem lehetséges. Viszont ettöl kezdve nem lenne köteles a gyerektartást fizetni. 3. Ha az új férj örökbefogadná, akkor attól kezdve ö számit az apának, és ez azt is jelenti, hogy egy esetleges válás után NEKI kellene a gyerektartást fizetnie a gyerek után.
Csak akkor, ha az apa beleegyezik! Ha viszont az élettársad örökbe fogadja, akkor ha külön mennétek, neki kellene a gyerekedet felnõtt koráig eltartani, és gyerektartást fizetni utána. Egy ismerõs férfi járt így.
Nem. Csak a hazastarsad fogadhatna orokbe, o is csak a biologiai apa beleegyezesevel. Elettars nem fogadhat orokbe es olyan, hogy "a nevere veszi" nem letezik. Ha a biologiai apa nem akarja az orokbefogadast, akkor a gyamhivatalt es a birosagot kell bevonni. Ha az orokbefogadas megvalosul, a biologiai apa nem fizet tobbe tartasdijat, a gyerekkel kapcsolatban minden jog es kotelesseg az orokbefogado apara es az anyara szall.
1 év után nem fogadnám örökbe az élettársam gyerekét. Ha szétmegyünk, akkor nekem kellene fizetni más gyereke után a gyt-t. Mellesleg a gyereknek sem jó, hogy most megkapja a 2. nevét, aztán ha szétmentek, akkor örökbefogadtatod a 3.-kal, 4.-kel... A gyereknek az exed az apja. Ez a tény független attól, hogy látogatja-e.
Nem.
És kitõl van a gyerek? Csak azért kérdezem, mert egy 1, 5 éves gyerek mellett neked már új élettársad van, aki annyira elfogad téged és a gyereket, hogy örökbe fogadná. Nen kevés idõ ez egy házasság megromlásához, új pasi találásához és ennyire belemélydni az új kapcsolatba?
Kiigazítanám a 3as válaszom, még mielõtt letámadtok, h nem tudok szöveget értelmezni. Ha a nõnek házasságban születik gyereke, az "apa" automatikusan a férj.
A kérdező hozzászólása: A gyerek a volt férjemtõl van. Lelépett amikor terhes lettem, 1 hónappal késõbb már új kapcsolata volt. A fiunkat egyedül neveltem 8 hónapos koráig. A párommal 1 éve vagyunk együtt. A kisfiam õt szólítja apának. Mint már írtam a vér szerinti apja nem is látogatja.

5, 5 hónapos a kisfiam. A férjemmel a válás folyamatban van. Mennyi lesz az apának a joga alapból a gyermek láthatására? Milyen jogszabály szabályozza ezt? Hol lehet utánanézni? (ügyvéden kívül)

Legjobb válasz: azért vigyázz, hogy ne szakadjon meg a baba-apa kapcsolat nagyon, mert a fiad is férfi, és ha egy nap egy másik nõ teszi ezt vele akkor az meg neked nem fog tetszeni. mondom ezt úgy, hogy nem tudom miért váltok. ha alkesz és ver, bocsánat. de ha nem és amúgy jó apa lenne, a kéthetente egy órányi láthatásból nem lesz semmilyen kapcsolat, az pedig a fiadnak fog fájni.

azért vigyázz, hogy ne szakadjon meg a baba-apa kapcsolat nagyon, mert a fiad is férfi, és ha egy nap egy másik nõ teszi ezt vele akkor az meg neked nem fog tetszeni. mondom ezt úgy, hogy nem tudom miért váltok. ha alkesz és ver, bocsánat. de ha nem és amúgy jó apa lenne, a kéthetente egy órányi láthatásból nem lesz semmilyen kapcsolat, az pedig a fiadnak fog fájni.
A férjed 3 éves koráig csak a te felügyeleteddel látogathatja a picit. Elvileg mindennek a fele jár neki: fél szünidõ, fél ünnep...stb. Ezt úgy szokás elintézni, hogy egyik szünet itt, másik ott. Majd a következõ évben csere. Jogod van tudni, hogy majd a volt férjed hova viszi a kicsit és ha veszélyhelyzetet sejtesz, akkor megtagadhatod a láthatást. Persze, a láthatás megtagadásához már jogi út szükséges, hiszen csak úgy önkényesen nem tilthatod el apát és gyermekét egymástól. Ez hosszadalmas procedúra. Azért, hogy mind a két fél érdeke képviselve legyen, üljetek le ügyvédek társaságában és beszéljétek meg, írjátok le, hogy mi lesz és hogyan szeretnétek. Ebbõl nem kell haragnak lennie, de a késõbbiek folyamán könnyebb, ha tisztázni tudjátok, hogy kit mikor illet meg az ünnep.
17:06-os vagyok! Egyébként a láthatást a gyermek érdekében az otthonában szokták javasolni, amikor még kicsi. Jelen pillanatban, amikor még baba, akkor nektek kell eldönteni, hogy hogy a legjobb nektek a találka, hogy ne ütközzön ebédidõbe, alvásba, stb...
A férjednek pont ugyanannyi joga van a gyerekhez, mint Neked, amíg a bíróság mást nem mond.
Mi a biztosíték arra, hogy neked ítélik a gyereket? Ítélhetik neki is és akkor neked lesz láthatási jogod.
Miért kezeli minden nõ úgy a gyereket, mint ha saját tulajdonuk lenne?
Én most váltam ikreim vannak 3, 5 hónaposak!Az apa nem tehet semmit mert még nem 3 éves!!!És a láthatás is csak otthon a gyerek lakhelyén történhet és nem viheti el!!!És

5, 5 éves és 3 hós a kislányaim, és ma megtudtam, hogy az apja 3, 5 éve csal. Egyedül fellehet nevelnni két gyereket? Most mihez kezdjek?

Lehet nem ide illik a kérdés, de ha máshol teszem fel, ?k nem értik meg azokat, ll nem látnak bele abba, h milyen kisgyerekkel egyedül. Lebukott a drága, a telefonja elárult mindent, eddig pakoltam össze a cuccait, reggel hatkor jár le a szolgálata, és jön érte. Mondtam vagy ? vagy én. Nem ellenkezett. Van egy 5.5 éves lányom is. Vannak itt egyedül álló anyukák? Ki lhet ezt bírni, és meg lehet tisztességgel és becsülettel ezt csinálni?? Teljesen kivagyok, mérhetetlen düh és bánat van bennem. Most mihez kezdjek? 2 gyerekkel egyedül??????

Legjobb válasz: http://kuzdelmesen.freeblog.hu/ A fenti link egy blogé, 3 gyerekes anyuka maradt magára, hasonló gondok miatt. Baromi nehéz lehet, hiszen még nagyon kicsik a lányok, nem is értem a férjedet, milyen apa az ilyen.:((( Légy erõs, remélem lesz itt rajtam kívül valaki, aki jobban tud segízeni!

http://kuzdelmesen.freeblog.hu/ A fenti link egy blogé, 3 gyerekes anyuka maradt magára, hasonló gondok miatt. Baromi nehéz lehet, hiszen még nagyon kicsik a lányok, nem is értem a férjedet, milyen apa az ilyen.:((( Légy erõs, remélem lesz itt rajtam kívül valaki, aki jobban tud segízeni!
Szia! (bocsi a tegezésért, már megszoktam anonim oldalon) Én ugyan nem vagyok anya, de az anyám példáját tudom felhozni. Én 3 éves, bátyám 8 éves volt, mikor apám behülyült és elhagyott minket, mondván, õ még fiatal ehhez (27 éves volt). Anyu teljesen összetört, nem tudta, hogy most mi lesz, mert apám nem fizetett gyerektartást és egyedül kellett mindennel szembenéznie. Nagyon nehéz volt, de elment még 27 évesen tanulni és azóta szerzett 2 diplomát. Nálunk sok segítséget nyújtott a nagyim és anyu tesója, de anyagilag mindent neki kellett megoldania támogatás nélkül. Fizette a tandíjat, dolgozott és mellette minket nevelt. Nagyon ügyesen csinálta, összehozott egy vállalkozást is. Nekünk nagyon rossz volt, hogy apánk így lelépett, de anyura felnéztünk és ez tök jó. Meg lehet oldani, egész biztos vagyok benne. Ne add fel, az én anyukám is megcsinálta és szörnyen nehéz volt, de sikerült..ráadásul normális, törekvõ emberek lettünk a tesómmal. Sok sikert és kitartást, Drága Anyuka! 16/L
Szia, attol fugg, hogy mennyire lesz nehez, hogy van-e hol laknotok majd a gyerekekkel? Van-e, lenne-e munkahelyed, vissza tudnal-e menni dolgozni? Van-e nagyszuloi segitseged? Ott laknak-e a nagyszulok, testvereid a kozeledben? Ezeket mind at kell gondolnod. Ha van segitseged, lenne hol dolgoznod, a kicsi menne bolcsibe, akkor konnyebb lenne a helyzet, mint akkor, ha nincs munkad, nincs nagyszulo, csak te vagy a kicsikkel. A ferjedtol a gyerektartast mindenkepp kerd majd, valjal el tole, es akkor torvenyesen megitelik a gyerektartast. De azert mielott kirakod a cuccait mindent alaposan gondoljal at!!! Elhiszem hogy latni se akarod most a ferjedet, es gyulolod, de gondold at, hogy hogyan tudsz a ketto gyerekkel meglenni anyagilag, fizikailag a tovabbiakban.
Szia! Nehéz lesz!!! Egyedül két gyerekkel. Anyukám 4 gyereket nevelt egyedül. Nem volt segítsége de meg lehet oldani. Se nagyszülõk, se rokonok nem segítettek, mert messze laktak. Emlékszem rá, hogy nem volt mindig hús az asztalon de azért felnõttünk. Az apám még arra is képes volt, hogy felmondott és feketén dolgozott hogy ne keljen gyerektartást fizetni. Csak egy dologhoz tudsz kezdeni neveled a gyerekeidet és a legtöbb szeretetet adod nekik. Ha tudsz valakitõl segítséget kérni kérj. Kitartás! Neked fontos dolgod van nem zuhanhatsz össze!
Nagyon nehéz lehet kettõ ekkora gyerekkel egyedül. Gondolom nem 50 éves vagy, így még lesz lehetõséged az újrakezdéshez. Hidd el rosszabb lenne 25 év után koppanni.
Szia! Hú, de rosszul kezdõdik az éved.Nagyon sajnálom. Apám minket akkor hagyott el, amikor a bátyám 3, én másfél éves voltam.Anyu erõt vett magán, és dolgozott, sokat foglalkozott velünk.Mindkettõnknek több diplomája van, új ház stb. Keress bölcsit, és ne szégyellj segítséget kérni szüleidtõl!Ha tudsz, menj vissza dolgozni.Ez anyagilag és lelkileg is majd jót tesz.Idõvel biztos találsz magadnak új párt.Hidd el, vannak még normális férfiak is!Lehet, hogy õ majd többet megtesz értetek, mint a férjed. Eddig nem is gyanakodtál?Én is annyira bízom a férjemben, hogy eszembe sem jutna. Szorítok, hogy legyen erõd, és kitartásod az új életedhez:) Boldogabb Új Évet!
Szia.Baromi nehéz lesz.Saját tapasztalatból mondom.Én albérletbe költöztem két gyerekkel, bár nekem már iskolásak voltak, én tudtam dolgozni járni, de amit kerestem az elment a rezsire, csak a családi maradt, volt hogy egy hónapig én vajas kenyéren éltem, hogy a gyerekeknek minden meglegyen.De túl éltük.Ha van segítség azt fogad el, nekem anyukám nagyon sokat volt velünk.És ne keseregj, mert nem érdemli meg a férjed erõsnek kell lenni!
anyám 6.ot nevelt egyedül. én pedig most várom a 2.-at. és nem zavar.a pasik csak a sexre jok és a gyereknemzésre.tisztelet a kivételnek

Mit tegyek? Van egy 3, 5 éves fiúnk akit az apja elvisz hétvégén magával délután és másnap du hozza vissza.

A gyerek nem akar a kocsiból kiszállni vele akar maradni. És sírva mondja hogy nem a akarok anyához menni mert anya bánt. eddig max 2 kapott a fenekére. Én inkább rászolok hangosabban. Apja azt hiszi bántom :( És hogy ne veszekedjek a gyerekkel. Akkor hogy neveljem?

Legjobb válasz: Semmit ne tegyél. Hagyd szerencsétlen gyereket, hogy az apjával lehessen békességben. Azért az már kemény, hogy 3,5 évesen azért sír, hogy ne kelljen az anyjával lennie...:/ És tudod, ez nem azt mutatja, hogy max. 2x kapott a fenekére, hanem azt, hogy félóránként 2x, és ráadásul következetlenül (tehát nem tudja a gyerek, miért kapta) és agresszívan.

Semmit ne tegyél. Hagyd szerencsétlen gyereket, hogy az apjával lehessen békességben. Azért az már kemény, hogy 3, 5 évesen azért sír, hogy ne kelljen az anyjával lennie...:/ És tudod, ez nem azt mutatja, hogy max. 2x kapott a fenekére, hanem azt, hogy félóránként 2x, és ráadásul következetlenül (tehát nem tudja a gyerek, miért kapta) és agresszívan.
Kérdezõ gondolj bele, hogy te mennyire szívesen mennél olyan helyre, ahol folyamatosan veszekednek, kiabálnak veled és leszólnak? Egy felnõtt se bírná hosszú távon. Ráadásul azt látja, hogy te kiabálással oldod meg a problémákat, akkor leutánoz és sírva ordítja h nem akar menni, csak ezt a fajta problémamegoldási módszert ismeri, mert ezt látja tõled. Van rengetegféle nevelési módszer, olvass el pár errõl szóló könyvet és próbáld ki a különbözõ módszereket. Egyik se fogja leírni a tutit, de te a sokfajtából ki tudsz alakítani egy olyat ami a te gyerekednél mûködni fog. Az a baj, hogy sokan azt hiszik, hogy a nevelés velünk született képesség, pedig csak kevés embernek jön zsigerbõl, másoknak nem ártana tanulmányozni a szakirodalmat és abból következtetéseket leszûrve kialakítani a saját gyereknél hatékonyat. (Nekem is sokat kellett utánaolvasnom, mire megtaláltam a megfelelõ módszert, pedig pedagógus vagyok több diplomával, amit tanultunk mégse volt jó az én gyerekemnél.)
Hol írta a kérdezõ, hogy állandóan veszekszik a gyerekkel és kiabál vele? Azt írta, hogy nem üti meg, inkább hangosabban rászól, ha rosszalkodik a gyerek. Erre mindenki egy gyerekverõ elmebeteg nõnek írjátok le. Komolyan ennyire frusztráltak vagytok?
És még le is pontozz az egyik nagyeszû.
23. Ezt már megszokhattad volna. Ezért nem érdemes figyelni a pontozást.
Már hogyne taktikázna egy ilyen korú gyerek? A lányom 4éves de olyankat kitalál hogy csak lesek.Ha apa rászol akkor õ a fõgonosz és utálja ha ad neki valamit akkor apa az Isten.Azt is észrevettem hogy megprobál kijatszani egymás ellen minket.Pl ha én nem engedem hogy kimenjen akkor megy az apjához és azt mondja anya azt mondta kimehetek, mi ez ha nem taktikázás?nem süket, tudta hogy nem engedem ki, de igy hogy õ azt mondta megengedtem az apja kiengedte.
Néhány válaszoló szerintem azért elég rendesen el van tévedve, mert úgy írnak szegény kérdezõrõl mintha valami mumus lenne. Pedig valószínûleg arról van szó, hogy mivel az apukájával tölti a kevesebb idõt a kisfiú ezért ott szinte nincs is lehetõsége hisztizni meg hát miért is tenné hiszen gondolom apa ebben az egy napban elhalmozza mindennel, így persze, hogy nem akar haza menni oda ahol anya azért megmondja, hogy mit szabad, és mit nem, sõt ha valami olyat csinál akkor igen is a fenekére csap. Persze nem azt mondom, hogy üssük verjük a gyereket, és azt sem, hogy ordítsunk vele állandóan, pláne, hogy én személy szerint gyûlölöm ha valaki ordít, de azért nem attól lesz lelki sérült egy gyerek ha rászólnak ha olyat csinál amit nem szabad, vagy ha éppen a fenekére csapnak ha elszalad az utcán.
Még hogy egy három és fél éves nem tud taktikázni. Hajajj Pont hogy tud. A saját lányom olyan dumát levág néha, hogy csak lesek. Multkor az óvónõk elõtt kijelentette, hogy õt megverte a testvére, és ezért nem akar hazajönni velem, csak az apjával. Nos az egyetlen testvére egy húsz hetes magzat. Nyilván éjjel elõbújt, és jól megverte a nõvérét... Akkor itthon sírva kért enni, mert az oviban nem kapott semmit.
Én annyit csinálnék a helyedben hogy amikor apuka hazaviszi a gyereket! Behívod apukát is pl. így : Bejönnél egy kávéra/üdítõre olyan rég beszélgettünk már!? A gyereket szépen elküldöd játszani, és kedvesen elkezdesz vele beszélgetni, felhozod a témát hogy Te szereted a gyereket, és bármit megtennél érte, és mikor hazahozod olyan furcsa a gyerek, nem akar odajönni hozzám! Te errõl mit gondolsz? Apuka elmondja amit gondol! Te meg mondod neki hogy a gyerek érdekében próbáljatok már meg együtt mûködni! Megkérdezed hogy ha ketten vannak hogy bánik vele?!
Gyereket megviselte a válás, hogy ritkábban látja az apját. Majd az idõ megoldja, ezen nagyon más nem segít.
Itt a nyár, én odaadnám az apjának legalább egy hétre. Annyi idõ alatt, apuka is kénytelen lenne fegyelmezni, a gyereknek meg remélhetõleg hiányoznál. Veszekedni ne veszekedj, ne kiabálj, legyél határozott, és hozzá mérten büntess. Pl. 4 éves lesz lassan, ha rosszat csinál 4 percet álljon a sarokba. Vagy legyen egy butaság láda, ahova ha butaságot csinál beteszi egy játékát, és csak akkor veheti ki, ha csinál valami jót. Én egy hisztis gyerkõcnél simán nyugodt hangon elmondom, hogy ebben a helyzetben nem célravezetõ az óbégatás, ne alázza magát így meg, abba is szokta hagyni, mert érti. Kiabálni szükségtelen, és csak a te tehetetlenségedet látja, annál rosszabb lesz.
A kérdező hozzászólása: Nem verem! Szidni akkor szoktam mikor 25 elmondom megmutatom elmagyaràzom és mégis csinálja! Nagyon sok idöt töltünk együtt a fiammal. De ha azt kérdezed hogy pl. Jòzsi bàcsi kiabál veled azt mondja igen. És nincs is ilyen ember a környezetbe! Ja és mikor apàval nem akar menni mert màssal van elfoglalva?
A kérdező hozzászólása: Milyen apuka az aki nem tud 2 nap szabit kivenni a gyerek miatt? Az ürügy nem kapott szabit . De làss csodàt utànna azon a héten a többi szabit megkapta
A kérdező hozzászólása: Tudna több idöt tölteni a gyerekkel de mindig dolga van. Ez nekem fàj. Sose tiltottam nem is fogom egyiket a màsiktol de nem tudok mit csinàlni ha nem szàn rà több idöt :( és a kisfiunk ragaszkodik hozzà
Uh, 27. vagyok. A kislányom legdurvább sztorijat kihagytam. Hogy mikor apa dolgozik, anya a másik apaval van. (egy kicsit úgy hangzik mindha szeretõm lenne) Továbbá minden rosszasagot a másik Lilla csinálja, és apjának elmondta, hogy hozzon neki egy olyan anyukát, aki nem fõz zöldbabot.
Huh, azért az ilyen kérdéseknél megérne egy pszichológiai értékelést, hogy ki milyen következtetéseket von le ugyan abból a három darab információból - anya veri, apa elkényezteti, nyilván... (Azért a kedvencem mégiscsak a tizenegyes válaszoló, aki szerint a drogosok és pszichopaták baja az, hogy nem verték õket eleget. Meg egy pofon az még nem verés, hát persze, remélem, ezt akkor is így gondolod, amikor valaki bokszerrel vág gyomorszájon, "nevelési célzattal") Na de hogy érdemben válaszoljak, magát a gyereket már kérdezted, hogy miért viselkedik így, miért mond ilyeneket?
Azért nem biztos, hogy anyuka olyan szörnyeteg, mint ahogy itt páran gondolják. Valóban, elég gyakori a gyerekeknél, hogy ahhoz a szülõhöz mennének, akivel csak hétvégén vannak, hiszen ott nincs lecke, házimunka, számonkérés, tehát mindaz, ami otthon igen. Tudom, itt még kicsi a gyerek, de nyilván azért otthon megvannak a határok, amik apukánál nincsenek. Egyébként meg gyereke is válogatja, hogyan kell bánni vele. Anyám szomszédjában van két gyerek, egy kb. 5 éves és egy 3 éves. A nagyobbik, a kislány, csendes, visszahúzódó típus. A szülõk mind a két gyereket úgy nevelik, hogy se hangos szó, se seggrepacsi, semmi, mindig magyaráznak-magyaráznak a gyerekeknek. A kisebbik viszont... hát az szörnyû. Én az évek alatt talán kétszer találkoztam vele úgy, hogy nem ordított és hisztizett valamiért, pedig hetente látom. Én már lazán nyakon vágtam volna, vagy bezavarom a szobába, hogy akkor jöjjön ki ha lehiggadt. Ugyanolyan nevelés mellett két különbözõ gyerek sikerült nekik. Most akkor ki a hibás? A hisztisebbet keményebben kéne fogni, de akkor a "lelkébe gázolnak", így viszont tök antiszoc a gyerek, állandóan panaszkodtak a bölcsiben, most az oviban a nevelõk, szóval nála talán elférne, ha néha leordítanák a haját.
Nekem furcsa csak, hogy egy 3, 5 éves nem megy oda az anyjához, mert az bántja? Szerintetek tényleg csak kétszer csapott a fenekére, vagy a kiírásba került ennyi, mert az igazság az anya ellen lenne másként. Nem tagadom, volt olyan, hogy rácsaptam a fiúk fenekére, de soha nem mondták, hogy bántom õket, sose féltek tõlem, sose akartak nélkülem lenni. Egy 3, 5 éves gyerek még nem taktikázik, legalábbis nem egy általános dolog. Egyszerûen õszinte, és a maga nyelvén kér segítséget. Nem hiszem, hogy két fenékreverés elegendõ ahhoz, hogy egy ilyen kicsi gyerek elforduljon az anyjától. Kedves kérdezõ. A kérdés szépen meg lett fogalmazva, de attól még nem gondolom igaznak. Hibásnak se gondollak igazán, de érzelmileg nagyon is labilisnak. Türelmetlen vagy, és folyton ideges. Szerintem mielõtt a gyereked áldozattá válik, /itt arra gondolok, hogy egész felnõttkorába az fogja gyötörni, hogy miért utáltad annyira/ keress fel egy pszichológust, aki segít feldolgozni a válást, az egyedüllétet, és a gyerekhez való viszonyulásodat normális formába hozza.
Nekem pont ennyi idõs a gyerekem, kicsit van is rálátásom. Annyi baromságot összehordani, amit itt olvasok. Az, hogy a gyerek azt mondja, hogy az anyja bántja, ilyenkor a gyerekek simán kitalálnak ilyet. A fiam is azt mondja, hogy bántotta az apja, pedig nem, sõt ma épp a szomszéd csirkéje bántotta, aminek még a közelében se volt. Nem akar kiszállni a kocsiból? Imád minket a fiam, de egy ideje segít nekem egy pár házzal arrébb lakó néni, õ lett a "Mama". Ha nála van soha nem akar hazajönni, elmondja, hogy õ odaköltözik stb. Lejárunk Balatonra, kérdeztem, hogy jön e velünk, vagy marad a Mamánál, hát már nem akart a Mamánál maradni. Most a Balaton a csúcs. Szeretettel nevelni, persze, de sokszor van az az eset, amikor a gyerekre erélyesebben kell szólni. Ilyen álomnevelési módszerek maximum olyanoknál válik be, akiknek egy mimóza gyerekük van, vagy azok gondolják komolyan, akiknek nincs gyereke.
A nevelés nem a veszekedésbõl áll. Ekkora gyereket már lehet szép szóval, de határozottan is nevelni, és következetesnek kell lenni. Ha megtiltasz valamit, akkor mindig meg kell tiltani. Ha hisztizik miatta, akkor nem törõdni a hisztivel, beküldeni a szobájába és csak akkor jöhet ki, ha abbahagyja a hisztit. Ez eredményesebb, mint a kiabálás és az állandó fenékre verés.
"És hogy ne veszekedjek a gyerekkel. Akkor hogy neveljem?" Szeretettel, megértéssel, figyelemmel és határozottsággal. Nem könnyû. De a hangos, ingerült rákiabálás nagyon fáj a gyereknek, az a lelkének verés. Mert rendszerint nem is érti, mirõl van szó és megijeszti.
Azért szerintem kérdezõnek se könnyû, mert nincs állandóan ott egy fegyelmezõ apa... Meg ki tudja, milyen a gyerek, nem mindegyik egyforma. Apával biztos csak nevet meg játszik, meg õ másképp fogja fel hisztijeit is, ennyi.
Apával sincs ott egy szeretõ anya, mégis eléri akkor csak nem az anyával van a baj utolsó.
Biztos nem könnyû, ráadásul lehet, hogy megkeseredett, mert elhagyták. De mindezt a feszültséget a gyereken leordítani káros. Próbáld meg a vele töltött idõt - amikor csak vele vagy úgy alakítani: hogy csak rá figyelj. A veszekedés mögött általában az van, hogy nem érti a szülõ a gyereket, mert nem figyel rá elborítják a gondjai stb.
nem semmi vagy kérdezõ: három és fél év alatt leromboltad a gyerekben nemcsak az irántad érzett szeretetet, de a hozzád való ragaszkodást is kiölted belõle. Az, hogy vered a gyereket és veszekszel vele NEM nevelés. A gyerek nem kutya, akit idomítani kell. Szeretetet és türelmet igényel. És ha te ezt képtelen vagy neki megadni, akkor inkább nevelje az apja.
Jézus....ugye ez nem komoly...Attól, hogy 1-2 npot vele van, nincs vele állandóan, hogy azt lehessen mondani, nincs ott a szeretõ anya..ezt nem is értem... HA ez a gyerek olyna, akkor apuka se bírna vele hoszsú távon...
Símán lehet, hogy csak több idõt szeretne tölteni az apjával, ami normális, akinél ráadásul nincsenek hétköznapok úgymond.
Az szerintem nem kimondottan "verés" hogy rácsapott 2x a fenekére! Az anyuka neveli nagyobb részt a kisgyereket! Apuka elviszi 2 napra gondolom játékkal és édességgel "le van fizetve" a gyerek és persze hogy apával akar lenni! Én mikor kisgyerek voltam (nagyobb 3 évesnél) akkor emlékszem rá hogy a mamám mindent megvett nekem, babát, édességgeket, mindenféle játékot! Anyuék alig bírtak velem, mert mama elkapatott! És persze mama volt a minden! Bizony, aki nevel, és szigorú, azt nem mindig kedveli a gyerek, de ha nagyobb lesz és maga is gyereket nevel, rá fog jönni, hogy igenis, anyám jól csinálta, hogy ezt meg azt nem engedett és kaptam is érte! Én is kaptam néha egy két pofont, sõt mikor olyat csináltunk hugómmal fakanállal kergetett anyám, mégis felnõttünk, egészséges emberek lettünk, dolgozunk, gyereket nevelünk! Nem lettünk drogosok, gyilkosok, pszichopaták... Azért mert ha megérdemeltük kaptunk egy nyakast, és szigor is volt otthon! Mi még tartottunk a szülõi szigortól, mert tudtuk hogy a tetteinknek következményei lesznek! Ma mi van??? Gyerek feljelent ha vmi nem tetszik neki otthon, ! A gyereket meg kell dicsérni ha hülye.... A gyerekkel nem lehet kiabálni... mert lelki sérült lesz! Nem kell ütni-verni a gyereket, meg megalázni, nem errõl van szó! Régen is tisztelték a szüleiket a gyerekek, pedig régen mi volt?? Nem volt gyerekszobájuk, egy halom játékuk, mégis felnõttek! Ahogy hallottam akkor szíjjal verték a gyerekeket! Na most, itt manapság egy pofonról van szó, mégis az már verésnek számít!
Utolsó azért szerencsére nem csak szélsõségek vannak.
Ezt hogy érted?
Válasz a kérdésedre: Legyél kedves a gyerekkel, szeretgesd soksat, ölelgesd, stb. Amikor haza hozza az apja, legyél láthatóan nagyon boldog, hogy újra látod, mosolyogj rá, és ha azt mondja, apával akar maradni, ne vedd annyira komolyan! Az én kis 3 évesem sokszor mond olyant a játszótéren, hogy a barátjával akar maradni, amikor indulnunk kellene hazafelé. Emlékeztesd azokra a játékokra, édességekre, amiket együtt játszotok.. Pl. gyere, vár a .... (ez és ez) a játékod. Már hiányoztál neki. Vagy: Gyere, mutatok neked valamit.. Vagy: Gyere, megnézzük együtt a ...valamit. Vagy: Gyere, vettem nekled túró rudit, kérsz egyet? Néha kell a gyereknek a fegyelmezés, nincs semmi baj azzal, ha idõnként rászólsz hangosabban, vagy nyomatékosabban. Legyél határozott, magabiztos, Te vagy az anyja, és mindigis te leszel!
12-es! Számomra az a röhejes, mikor anyuka nyávogós hangon elkezdi rendere utasítani a gyereket, aki persze kineveti, és majdnem fellöki az anyját!
Nemcsak a verés és a s.ggrepacsi számít bántásnak. A gyakori veszekedés vele, a rászólás, kiabálás, dirigálás, kritizálás mind-mind idetartozik. Emellett borítékolható, hogy nemcsak rászólsz hangosan, hanem gyakorlatilag semmi lelki-érzelmi kapcsolat nincs köztetek. Ha nem is hangoskodnál vele, pusztán csak ez utóbbi hiányozna önmagában, már akkor is szomorú lenne az a gyerek, így meg fõleg menekülne, és ez nem csoda! Persze, hogy nem lehet minden hülyeséget megengedni egy gyereknek, de nem az állandó civakodás a megoldás! Olyan falakat emelsz ezzel közéd és a gyerek közé, hogy azt senki az életben le nem bontja! Én már csak tudom, anyám is ilyen volt. Errõl kisregényt írhatnék, de most nincs kedvem. Annyi csak, hogy tekintsd embernek és ne egy bábúnak, akinek parancsolsz! Ha butaságot csinál nem kell egybõl szirénáznod, legyél türelmesebb, nevess rajta egyet, és inkább vedd az öledbe, meséld el neki, hogy azt miért nem kellett volna megtennie, vagy legközelebb miért csinálja másképp. Nem hülye, meg fogja érteni, és ha barátibban állsz hozzá, akkor még igyekezni is fog, hogy neked megfeleljen. Ellenkezõ esetben direkt ellened fog tevékenykedni... És idõnként öleld át, és kérdezd meg errõl-arról a véleményét! Majd rájössz, hogy okosabb, mint azt gondoltad...
Az a baj hogy apuka nem neveli a gyereket igy valószinû azt sem tudja mennyire kiboritó néha egy 3éve viselkedése.Birka türelmem van, de néha nálam is elszakad a cérna, mégsem mondja a férjem hogy nem jól nevelem a lányunk. Nagy kunszt 1napot lenni egy gyerekkel....Ha vele lenne állandóan lehet nem igy vélekedne. Normális a kapcsolatod az apjával?
FiUnk. Rövid u. A fiúnk, az kicsit mást jelent...

Ez már önálló lépésnek számít? Kisfiam 10, 5 hónapos és ma az apjával egymással szemben ültünk a kisfiam egyszer hozzám jött utána meg az apjához! Elenegedtük a kezét és 2-3 szor lépet 4-5 lépést teljesen egyedül, nem fogtuk!

Annyira édes volt ahogy totyogot!

Legjobb válasz: nem az még nem.De szerintem hamarosan elindul egyedül is.fiam 1 éves volt amikor így el kezdett kettõnk között egyedül menni,meg bútorok között is,ami nem volt nagy távolság.aztán 1 hónap múlva egyszer csak kitotyogott a konyhába majd vissza a szobába,és mivel annyira örült mindenki,hogy tapsoltunk meg minden,hogy még vagy 20* körbeszaladta örömében a nagy asztalt,sikongatott,nagyon boldog volt.tudom milyen nagy dolog ez.én hetekig alig csináltam itthon valamit,csak örültem,hogy megy,és figyelte,néztem,fényképeztem,folyton vele voltam.

nem az még nem.De szerintem hamarosan elindul egyedül is.fiam 1 éves volt amikor így el kezdett kettõnk között egyedül menni, meg bútorok között is, ami nem volt nagy távolság.aztán 1 hónap múlva egyszer csak kitotyogott a konyhába majd vissza a szobába, és mivel annyira örült mindenki, hogy tapsoltunk meg minden, hogy még vagy 20* körbeszaladta örömében a nagy asztalt, sikongatott, nagyon boldog volt.tudom milyen nagy dolog ez.én hetekig alig csináltam itthon valamit, csak örültem, hogy megy, és figyelte, néztem, fényképeztem, folyton vele voltam.
Szerintem, ha egyedül lépegetett, a táv mindegy, akkor az igenis elsõ önálló lépések kategória.Senki nem fogta, egyedül csinálta.Mi másnak lehetne nevezni?!Azért mert a cél Apa és Anya volt, attól még Önállóan végezte!
elsõ vagyok.Nekem a védõnõm hangsúlyozta ki, mert lebujhegyen közlekedett, és így mondta hogy majd ha egyedül önállóan megy saját maga folyamatosan.Ezt nevezte önálló egyedül menésnek.persze egyedül csinálta.

Az 5 évesemet születése óta ritkán látogatja az apja. Ma azt mesélte a lányom, hogy apa megszorította a karját és ezért félt tõle. Mit reagálnátok?

Kb. héthetente 1-2 órát tölt együtt a lányom az apjával, nincs szoros kapocs köztük, de nem volt eddig probléma, minden látogatás jó hangulatban telt. Amúgy a láthatás korlátlan, sosem akadályoztam, csak az apa nem él túl gyakran a lehetõséggel... Ma az 5. szülinapját ünnepelték az apai nagyinál, és amikor mentem érte, az apa már elment dolgozni, mert délutános, úgyhogy csak a nagyival találkoztam, aki elõre magyarázkodva gyorsan elmesélte, hogy volt egy kis sírás, mert a lányom rácsapott az apjára, mire az próbálta rábírni, hogy kérjen bocsánatot, és a lányom sírva tiltakozott. A kocsiban ezt a lányom úgy adta elõ, hogy valóban rácsapott az apjára, és tudja, hogy ez csúnya dolog volt, de az apja erre meg megszorította a karját, és haragszik rá, úgyhogy nem kér bocsánatot. Kérdezgettem, és kiderült még, hogy a lányom nem mondta meg az apjának, hogy fájt neki a karszorítás, mert félt tõle. Pontosan tudom, hogy a lányom olykor hajlamos eltúlozni dolgokat, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy nem kell mindent készpénznek venni. De azért bánt a dolog. Gondolkodom, hogy felhívom az apját, na nem azért, hogy felháborodottan számonkérjem, hanem hogy simán megkérdezzem, mi történt, de tartok tõle, hogy veszekedésbe torkollana, mert nem vagyunk túl jóban, és tuti támadásnak venné a dolgot, akármilyen normálisan is próbálnék kommunikálni. De azért valahogy még sincs ez rendben, mert ha tényleg agresszív volt (velem amúgy annak idején az volt, néhányszor megütött), azért valahogy szeretném, ha tudná, hogy nem ez a legjobb módszer a gyereknevelésre. Vagy felfújom?

Legjobb válasz: Azt gondolom, te nagyon intelligensen közelíted meg a helyzetet, de tényleg nehéz a dolog. Elképzelhetõ, hogy ha olyan a fellépése apukának, tart tõle a lányod. Esetleg a nagymamát nem lehetne megkérdezni, vagy õ a fiának "falaz"? Esetleg apukát is felhívhatod, mondjuk szépen megkérdezed, hogy telt a szülinap, mert mondta a volt anyósod, hogy sírt kicsit a leányzó stb. De nem muszáj most, csak emiatt felhívni, inkább akkor említsd meg neki, ha legközelebb beszéltek, alapvetõen más témában.

Azt gondolom, te nagyon intelligensen közelíted meg a helyzetet, de tényleg nehéz a dolog. Elképzelhetõ, hogy ha olyan a fellépése apukának, tart tõle a lányod. Esetleg a nagymamát nem lehetne megkérdezni, vagy õ a fiának "falaz"? Esetleg apukát is felhívhatod, mondjuk szépen megkérdezed, hogy telt a szülinap, mert mondta a volt anyósod, hogy sírt kicsit a leányzó stb. De nem muszáj most, csak emiatt felhívni, inkább akkor említsd meg neki, ha legközelebb beszéltek, alapvetõen más témában.
Felfújod, gondolom erõsebben fogta meg a karját amikor bocsánatkérésre szólította fel. A gyerek nem hal bele, és lelkileg se sérül .Ráfér a nevelés fõleg ha sûrûn eltúloz dolgokat magyarán hazudik.
Elsõ vagyok. Azzal én is egyetértek, hogy nevelni kell a gyereket, mi is kaptunk anno egy-egy pofont apukánktól. De az más tészta, ha az édesapa alapjáraton agresszív és a gyerek konkrétan fél tõle. Ezt mg így látatlanban nem lehet tudni. De ha anyukát verte, nem csoda, hogy elgondolkozik ezen.
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); azt, hogy eltúloz dolgokat, úgy értettem, hogy az õ szemszögébõl másképp értelmezhet dolgokat. például egy határozottabb vagy gorombább figyelmeztetést elõfordulhat, hogy durva kiabálásnak minõsít. de nem azért, mert hazudik, hanem mert õ úgy élte meg. ugyanígy lehetséges hogy erõs szorításnak érez olyasmit, amit nem annak szántak. azzal egyetértek, hogy nem szabad hagyni a gyereknek, hogy ütögessen bárkit is, én sem hagytam volna szó nélkül a lányom tettét, de ugyanígy a felnõttektõl is elvárható hogy mellõzzék az agressziót. az apa amúgy nem vert igazán, csak párszor megütött, de nem egy agresszív állat alapjáraton. nem hiszem, hogy megütné a lányunkat, de azt el tudom képzelni, hogy a durva rángatás, karszorongatás, vagy ilyesmi egyre jobban belefér nála majd, ahogy nõ a gyerek. amúgy a lányom sem félt eddig tõle, csak most. teljesen eldönthetetlen számomra, mi történt igazából, mindenesetre rossz érzéssel tölt el ez az egész történet, és nem tudom, kell-e, és ha igen, mit kellene reagálnom.
Az én fiam is nagyon ritkán ha nyûgõs, fáradt és nem tud uralkodni az érzelmein van hogy egy kicsit meglegyint!MINDÍG elmagyarázom neki, hogy ezt nem szabad, ez csúnya dolog(3, 5 éves eddig talán 3-4* fordult ez elõ tehát nem arról van szó hogy neveletlen és üt vág)DE!!! Ez sztem nem jogosítja fel az Apát, hogy õ is visszaüssön vagy megszorítsa a kezét, fõleg ha két hetente látja csak 1-2 órára!Ez má milyen??Gondolom amúgy sem valami bensõséges a kapcsolatuk!De akkor is a gyereknevelés arról szól, hogy ezeket megtanítsuk a gyereknek szép szóval türelemmel és nem azzal hogy visszavágok, szorítok stb! meg különben is, minek kellett ahhoz történni, hogy a lányod csapjon!Tehát ott már eleve volt valami történet! Na egy szó mint száz, nem fújod föl, abszolút neked van igazad sztem nincs joga Apukának szorítgatni a lánya kezét, széoen türelmesen nevelni ahhoz van joga!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!