Találatok a következő kifejezésre: Az anyósom a párom (61 db)

Van valaki abban a helyzetben, hogy az anyósék a párjuk, volt feleségével tartják a kapcsolatot?

Legjobb válasz: Nálunk nem volt közös gyerek az exemmel, de tartom a kapcsolatot a szüleivel. A férjemnek nem fáj.

Ha a fiad szereti, neked nem kell, nem te élsz vele, a fiad elfogadja ezt a felállást akkor azt szokták mondani, hogy az Õ döntése-fogadd el!!!
"Jól bánik"....ez két emberen múlik milyenné lesz a kapcsolat, ki mit vár el a másiktól....összetett.Neked konkrétan mi a problémád? azt írtad nem bánt jól a férjével, de mégis Õ a libling?Nem értem a problémád-bocsi
Nálunk nem volt közös gyerek az exemmel, de tartom a kapcsolatot a szüleivel. A férjemnek nem fáj.
Ha nem is egészen így, de faterom tartja a kapcsolatot (ünnepi iwiwes bájolgás keretében) egy korábbi exemmel. Gyakorlatilag nekem semmi hátrányom nem származik belõle.
Szia.Lehetséges, pl Én elváltam, de van közös gyerekünk és az "anyósommal" tartjuk a kapcsolatot. De elképzelhetõnek tartom egy hosszabb kapcsolat után, hogy megmaradhat a jó viszony, viszont azt diszkréten szokták kezelni, hogy az új társnak ne fájjon.Inteligencia kérdése.Szerintem
Na itt kezdõdik az inteligencia.....pl ha Õ van anyós dobhatna egy smst, hogy késöb gyertek mert...., és fordítva is.de én nem mennék a helyedbe egy ideig látogatóba, vagy szépen higgadtan elmondanám az anyósnak , zavar a dolog, és hogy milyen megoldást tanácsol erre a dologra.Én nem járok olyan helyre ahol konfliktus van.Elvégre a párodat kell hogy szeresd, nem az anyóst!
Mi ebben a rossz? Fõleg akkor, ha unokák is vannak? A fia vált el a feleségtõl, nem az anyósáék! Ezért nem kell haragudni egymásra.
A kérdező hozzászólása: nálad nincs privát..
A kérdező hozzászólása: Igen , itt én sem.Hát én is azt hittem hogy csak nekem ilyen furfangos.....anyosom:D
Jól van akkor, ott is van gyomorideg:) Ha van kedved priviben leírhatod, itt nem nagyon akarom taglalni. habár.. akkor nem egyedi eset:D
A kérdező hozzászólása: huuu a miénk is:)
Tartja, valamilyen szinten. De nem akar hozzánk jönni, ezért találkozni szoktak... meg mesélhetnék errõl sokat, hosszú történet ez.
A kérdező hozzászólása: na igen...egy gyereknek szüksége van nagyszülõkre, bár az enyémet pótoljak az én szüleim 100szorosan
Nálad sincs:D Most valamit ügyködtem, nézd meg légyszi!
A kérdező hozzászólása: tudom:Digen már jó..
A kérdező hozzászólása: átment?mert küldés közben megszakadt a net .
Nem-nem nem jött át!
Szerintem nincs ebben semmi különös, ha jól esik nekik, miért ne??
A kérdező hozzászólása: 18:15 próbáld meg te
oks, megtettem
A kérdező hozzászólása: átjött
A kérdező hozzászólása: ?
Lehetséges, nem tudom. ...és azt sem, hogy a gyerekemnek mit fogok mondani, amikor rákérdez, "miért ilyen a mama".
A kérdező hozzászólása: a férjed tartja a kapcsolatot a gyermekkel?Az ex nõk meg hogy örülhetnek hogy õk kellenek:S
A kérdező hozzászólása: Egy szülõ az miatt szereti a menyét vagy a vejét mert jól bánik a lányával / fiával.Itt ez nem igy volt.Ráadásul állitolag utálják, mát volt verekedés köztük és még sorolhatnám.
A kérdező hozzászólása: Akik ugy gondolják nincs ebben semmi..ha te a párod volt nõjével finoman szólva "nem vagy jó viszonyban"és a párod sem, mert a nõ egy hárpia, mit szólsz amikor mentek látogatóba és õ ott feszít anyukával a nappaliban?
A kérdező hozzászólása: Veca!ugy értettem hogy nekem is van egy fiam és ha a menyem nem fõz rá , a fiamnak kell majd a házimunkát végezni és a gyermeküket ellátni, mert a menyem nem hajlandó semmire, akkor mit szeressek majd rajta???
A kérdező hozzászólása: Szerintem meg egész egyszerüen semmi keresnivalója már ott.Be kell jelentkezni hogy mehetünk vagy sem, hogy vajon ott van-e az a nõ akit állitolag utálnak õk is, de közben jópofiznak vele?:S
Ha jól értem Te a meny vagy:) légy büszke, hogy Te a nõi szerepet játszod, mosol, fõzöl, az idõ majd igazol, nem kell versengeni a múltal-valamiért váltott a párod, CSAK AZ SZÁMÍT, HOGY TÉGED SZERET!a rokonokat meg tojd le...:)
Van gyereke a nõnek a párodtól?
A kérdező hozzászólása: van egy lánya, de zsarol mindenkit a gyerekkel, õket is és minket is
Van egy mondás...Okos enged....:) lépj már túl ezen, és legyél okosabb, ha azt látja hogy zavar a jelenléte, csak többet fog menni-hidd el! Mi is odaszoktunk szólni ha megyünk mivel nem ott lakunk, ezért úgy illik, és megspórolhatod a mérgelõdést, ezért írtam ne menj pár hétig hátha kapcsol anyósod!
Hát ha el is váltak, az unoka unoka marad. Az anyóst is meg lehet érteni, hogy nem akarja magára haragítani a nõt, nehogy eltiltsa tõlük a gyereket. Ne légy önzõ.
A kérdező hozzászólása: az elõbbi csak példa volt..nem járok oda max 1évben egyszer.nem rágodok ezen, csak érdekelt más véleménye
A kérdező hozzászólása: 16:53 végzés van róla hogy mikor láthatják igy nem lenne kötelezõ nekik sem jóban lenni a nõvel, ugy ahogy mi sem vagyunk.
Sajnos, van ilyen.Azt is el tudom képzelni, hogy a volt feleség téged akar bosszantani ezzel.Én azt aláírom, hogy az unoka unoka marad.Ennek semmi köze a volt menyhez.A párodnak kellene szépen elmagyarázni az anyjának, hogy õneki már te vagy a családja.Az unokájától nem is kell elszakadnia, de lehet ezt diszkrét keretek között is csinálni.Aki nem ért egyet a felháborodásoddal, az még nem élt át ilyet.
A kérdező hozzászólása: utolsó! igy van, ezt csak az tudja és ha unoka miatt?!akkor mindegyik unokájáért küzdjön, az enyémért nem küzd, nem is érdekli.Holott nekem is nyalhatna az unoka miatt. senki nem érti a környzetünkben, mindenki különbnek tart attól a nõtõl, és én még nem tettem vele azt amit "az" velük
Nálunk az "anyós" a volt menyével tartja a kapcsolatot, velünk nem. Ez így megy már lassan 4 éve. Igaz, ott van unoka... de itt is. Rá nem kíváncsi, azt az unokát hetente 1szer látogatja. Nem az elõttem lévõ nõt okolom, hanem az "anyósomat". Olyan, mintha büntetne minket, mert a párom nincs együtt a volt feleségével. Nem miattam mentek szét, az ex jött össze a fõnökével... Én szedtem ki a páromat az adósságból, depibõl. De lehet azért büntet, mert nem fogadja el a külsõmet. Passz. De már lezártam, éljük az életünket.
A kérdező hozzászólása: hát szinte ugyanaz van akkor nálatok is
oks

Mi van olyankor, ha az anyósomhoz vagyok párommal és két gyermekemmel együtt bejelentve, és ő önkényesen kijelent onnan engem, milyen hátrányaim származhatnak abból, ha a két kiskorú gyermekem viszont az ő lakcímén marad?

Legjobb válasz: Ha kijelent és te mégis ott élsz továbbra is, nem tesz ki téged a kijelentés után, ezt nem kezdeményezi sehol sem, akkor az anyósod szabálysértést követ el. Megsérti a lakcímbejelntés szabályait és pénzbírságot kell fizetnie a rendõrségnek. Ujjabban sokakat büntetnek így, akik kijelentkeztek és mégis a címükön találják meg õket. Itt az anyósod lenne a szabálysértõ, hiszen a kijelentésrõl te nem is tudsz gyakorlatilag semmit. Aki beenged a tulajdonjogába lévõ ingatlanba valakit, hogy ott éljen, annak KÖTELESSÉGE aláírni a szállásadót.

Ha kijelent és te mégis ott élsz továbbra is, nem tesz ki téged a kijelentés után, ezt nem kezdeményezi sehol sem, akkor az anyósod szabálysértést követ el. Megsérti a lakcímbejelntés szabályait és pénzbírságot kell fizetnie a rendõrségnek. Ujjabban sokakat büntetnek így, akik kijelentkeztek és mégis a címükön találják meg õket. Itt az anyósod lenne a szabálysértõ, hiszen a kijelentésrõl te nem is tudsz gyakorlatilag semmit. Aki beenged a tulajdonjogába lévõ ingatlanba valakit, hogy ott éljen, annak KÖTELESSÉGE aláírni a szállásadót.
Szerintem nem lehet valakit kijelenteni.
A kérdező hozzászólása: De igen, ki lehet, bármikor, mivel õ a szállásadó, ez az õ döntése.Kicsit komolyabb válaszokat várok, amit elõre is köszönök.
HA együttéltek (házasok vagytok), akkor nem jelenthet ki. Ha csak együttéltek, akkor nyugodtan kijelenthet, a gyerekek meg maradnak az apjukkal egy lakcimen.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyunk házasok, mégse szeretném, ha nála lennénk bejelentve, mivel ha bizonytalanná válik az apjával való együttélésünk és gyermekelhelyezésre kerül sor, félek, hogy elõnyben lesznek õk, az állandó lakcím miatt.
A kérdező hozzászólása: Az igazat megvallva, nem lakunk ott vele, mindösszesen a párom fejébõl pattant ki a gondolat, mert így könnyebben kapnánk önkormányzati támogatást, én mégis abszolut ellene vagyok a dolognak, mert ismerem anyósomat és tudom, hogy CSAK VISSZAÉLNE a helyzettel, õ maga venne fel mindenféle segélyeket, egyéb segítségeket vehetne igénybe a névleges lakcímért fejében, és én ezt semmiképpen nem akarom - nem neki akarok kersztbe tenni, de nem szeretném, ha a két gyermekemmel élne vissza, és akkor még ráadásul azt gondolom, ha gyermekelhelyezésre kerülne sor, elõnyben lennének a fiával együtt..De lehet hogy kiírom ezt a köv.kérdésbe, ha itt nem kapok választ.
Semmi nem lesz, mert nem ezen múlik a gyermekelhelyezés.
Azért így nem kicsit más a leányzó fekvése, hogy valójában nem laktok ott, csak az önkormányzati támogatásért jelentkeznétek be oda. Anyósod nem önkényesen jelent ki ebben az esetben, hanem törvény szerint jogosan jár el a kényszerkijelentéseddel: nem laksz ott, neked kötelességed lenne kijelentkezni, ha nem teszed meg, õ kijelenthet. Anyósod nem tudna visszaélni a helyzettel, azért, hogy ti oda vagytok bejelentve, õ nem vehet fel semmilyen segélyeket, egyéb segítségeket. Ha pedig gyerekelhelyezésre kerülne a sor, az nem számít, hogy hova vannak bejelentve a gyerekek. Anyósodnak meg semmi köze a gyerekelhelyezéshez, hacsak nem õ a gyerekeitek gyámja. Mellesleg a bejelentkezésetekkel csak anyósod veszíthet: ha oda vagy bejelentve állandóra és végrehajtás indul ellened, akkor viszik a cuccait, amirõl nem tudja hitelt érdemlõen bizonyítani, hogy az övé. Ráadásul ha már most azon jár az agyad, hogy mi lesz majd a gyerekelhelyezésnél, nem valószínû, hogy békességben fogtok "elválni" az élettársaddal.

Tulajdonosként kijelenthetem a páromat és az anyósomat a lakásból ha egyedül megyek az okmányirodába?

A párom állandóra az anyósom ideiglenesen van bejelentve.

Legjobb válasz: Párja a zokninak van, és nincs jelentõsége, mert nem a bejelentettség keletkeztet jogcímet az otttartózkodásra.

Párja a zokninak van, és nincs jelentõsége, mert nem a bejelentettség keletkeztet jogcímet az otttartózkodásra.
Persze kényszer kijelentés a neve. A tulajdonos bármikor megteheti.
Igen, de kell vinned tanút is ha jól tudom.


Mi ez a divat mostanság, hogy az anyós ráerőlteti párra a házassági szerződést?

Nem csak itt olvasom, ismer?si körömben is hallom. Mi köze az anyósnak ehhez? Mit gondoltok a kérdésr?l?

Legjobb válasz: sajnos nem érint a kérdés,mert egyikõnknek sincs semmi ingósága (kivéve párom kocsiját,de annak az ára se lenne sokmindenre elég:D) de biztos nem hagynám magam...minek szerzõdés? amit házasság elõtt megszerzett,az nem felezõdik,amit meg már házasként...akkor pl ha lakás az övé,akkor a felujitástol kezdve amit én is ráköltök,akkor az kié? meg elég rossz már házasságkötéskor a válásra gondolni...

sajnos nem érint a kérdés, mert egyikõnknek sincs semmi ingósága (kivéve párom kocsiját, de annak az ára se lenne sokmindenre elég:D) de biztos nem hagynám magam...minek szerzõdés? amit házasság elõtt megszerzett, az nem felezõdik, amit meg már házasként...akkor pl ha lakás az övé, akkor a felujitástol kezdve amit én is ráköltök, akkor az kié? meg elég rossz már házasságkötéskor a válásra gondolni...
Hát, nekem nem kellene erõltetni, anélkül nem házasodnék. Szerintem kb. ez az egyetlen dolog, ami jogos az anyós részérõl. Akár fia van, akár lánya, bõven lehet ocsmány válás a vége, amit szerzõdés nélkül nagyon csúnyán meg lehet szívni. Így mindenki azt viszi, amit hozott. Akik szeretik egymást, szerintem ott nem okoz gondot egy ilyen papír.
Irgalmatlan nagy baromság..és megcáfolnám amit az elsõ válaszoló mondott:éppen az hogy ha szeretik egymást, akkor meg is bíznak egymásban, akkor minek ilyen papír???Aki ilyet csináltat, minek házasodik meg?Maradjon pártában és akkor az övé ténylegesen amit megszerzett...
Amikor biztosítást kötsz akkor sem feltételezed, hogy bármi baj érhet.
Én is ezt mondom, hogy naiv és meggondolatlan, aki nem készül fel mindenre.
Miért fejezne ki bizalmatlanságot? Attól még nem jelenti azt, hogy nem ülhetsz be az õ kocsijába, nem léphetsz be a lakásába, vagy mindent külön kell számolni a házasságban. Ha válásra kerülne sor, hidd el, hogy jól jön. És lehet, hogy soha nem lesz erre szükség, de naívság azt hinni, hogy soha semmi nem tehet tönkre egy házasságot.
Tudod, én láttam már olyan párt, akik 10 évig házasok voltak, akkor is imádták egymást, egyik napról a másikra anyuci lelépett egy 10 évvel fiatalabb pasival és még vitte a házat is, holott soha életében nem dolgozott, nem keresett. Ennyit az igaz szerelemrõl.
Szerintem igenis jól teszi. Ha a házasság egy csúnya válással végzõdik, akkor a házassági szerzõdés kölcsönösen védi mindkét személyt attól, hogy elveszítse azt, ami az övé volt már a házasság elõtt is.
A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 19:30 azért egy lakás általában egy élet munkája. sokaknak egy normális kocsi is az. lehet h a szülõ soha nem élt nagylábon, nem választott költséges hobbit, nem utazgatott, és mindezt azért, hogy egy lakással elindíthassa a gyerekét az úton. ugye evidens, hogy 10-40 milliókról beszélünk?! ez kicsit nagy áldozat v ajándék ahhoz, hogy meggondolatlanul, vagy épp véletlenül, vagy ostobaságból egy rózsaszínködbe burkolt, sokszor naív, vagy tapasztalatlan, az életbõl még keveset látott, még komoly csalódáson soha át nem esett fiatalra lehessen 100%ig bízni. Gondolom te szívesen vennéd, ha abba a lakásba, amiért te gürcöltél egy életet mások vetnék meg a lábukat, akármiért is. És oké, hogy különvagyon... de itt nem is errõl van szó. hanem arról a túlbiztosításról, hogy soha, még véletlenül se vesszen el ez a vagyon. sok embernek más vagyona nincs is, ez az egész életük gyümölcse! én fiatalon sok baromságot elkövettem, amit szüleim elõtte már 5 évvel megjósoltak, hogy ha nem hallgatok rájuk, és a saját romantikus életérzésemet követem, a kkor megszívom. Xartam rájuk, megszívtam. Ha akkor szigorúbbak és könyörtelenebbek lettek volna, akkor most már lenne lakásom, lenne jó állásom, és kitudja, lehet a férjemmel nem azért kéne gürcölnünk 33 évesen, hogy a kocsihitelünket kifizessük és utána vért izzadva baba-projektre gyûjtsünk, aztán gyes-gyed után lakásra, hanem mindenünk meglehetne és már most belefoghatnánk a gyerekbe. A szülõk mivel többet láttak, elõrelátóbbak vagy aggódóbbak, és szeretik több eshetõségre bebiztosítani a GYEREKÜKET. Pláne, ha semmi másuk nincs e földön mint az, amit neki adtak.
"Akik szeretik egymást, szerintem ott nem okoz gondot egy ilyen papír." Az elsõhöz szólnék. Én ugyan nem kötnék házassági szerzõdést a párommal. Ha elvesz feleségül tiszteljen meg a bizalmával, mert én is megtisztelem az enyémmel ez a minimum. Ha úgy megyünk neki a dolgoknak, hogy elválunk (azaz kell a szerzõdés mert MI VAN HA) akkor a fene megette az egészet. Tehát én az elsõ válaszát kijavítanám azzal, hogy "aki szeret annak nem okoz gondot, hogy NINCS ez a papír". Amúgy ha anyós ilyesmin gondolkodna, akkor helybõl besértõdnék a bizalmatlansága miatt, ha meg a párom adná a lovat alája akkor nem mennék feleségül hozza. A házasság pont a BIZALOMRÓL szól és nem arról, hogy mi van ha szét válunk?! Szerintem aki szerzõdést köt inkább ne házasodjon/menjen férjez...
az anyósnak azért elég sok köze van hozzá! valószínüleg azért erõlteti a dolgot mert a fia sokat köszönhet neki anyagilag lakás, ház, autó, ingatlan stb... én meg is értem az anyós ezen aggodalmát, manapság csak pénzvadász nõk léteznek, gondolom nem szeretné, hogy egy ilyen nõ elvegye a vagyon felét pár év házasság után -jobb esetben a felét-. ennek ellenére ha nõsülni fogok, nem hiszem, hogy fogok kötni, túlzottan megválogatom a partnereim, nem lesz rá szükség. 23f
Szerintem meg pont ez a kifogás szánalmas, hogy azért mert az õ munkája van benne..Ha vett egy lakást a gyerekének, onnantól kezdve már nem az övé, hanem a gyereké. Nem kérheti számon, hogy mit csinál vele.
Ahogy irtad: az tanacs, nem eroltetes. Eroltetni ilyet felnott emberre nem lehet, hacsaknem eletkeptelen. Akkor meg ne hazasodjon, nem igaz? Tanacsot meg csak adhat, nem? Miert ne adhatna? Te majd nem adsz tanacsot a gyerekednek? Es nem latom, hogy ez miert olyan rosszindulatu...
én láttam már olyat, hogy az anyós azért akarta, mert az õ általa a fiának ajándékozott vagyonról szólt volna. Amiért õ dolgozott meg, és nyilván még véletlenül sem akarja, hogy egy válás esetén (mindegy miért és ki hibájából történik) ne a fiáé legyen az egész. Akkor van ehhez joga, ha az õ élete munkája van benne. akkor sztem jogos.
A kérdező hozzászólása: Nekem a papírral is bajom van, pláne ha az anyós erõlteti. Nem hiszem, hogy itt tapasztatról lenne szó, egy 3o körüli ember ugyanúgy tudja, h sok a válás, nem kell ehhez az anyós jóindulatú tanácsa.
A kommentjeid alapján úgy tûnik, hogy neked elsõsorban magával a papírral van bajod és nem azzal, hogy az anyós köti. Amúgy az anyósnak annyi köze van hozzá, hogy a gyerekérõl van szó és szeretné megóvni attól, hogy kisemmizzék válás esetén. Bár az igaz, hogy nem kényszerítheti a gyerekét.
Na ez meg a másik. Ha nem akarja nem csinálja, de ez abszolút nem rossz szándékú gondolat, de egy idõsebb, tapasztaltabb emberre ilyen téren érdemes hallgatni, mert csúnyán pofára lehet esni.
Mar elnezest kerdezo, de gondolj bele, hogy milyen felnott ferfi vagy no az, akire ilyet ra lehet eroltetni. Ott abban a szemelyben is hiba van. Ha egy felnott ember ilyet alair, senki sem erolteti, max. ezzel a kifogassal jon. Az az o felelossege, nem az anyose.
A kérdező hozzászólása: És az anyósnak mi köze hozzé, ha a felnõtt gyerek nem akarja?
A kérdező hozzászólása: Ha valaki idõsen házasodik, sok-sok vagyona van, akkor megértem, hogy félti, de manapság 2 fiatal mit félt egymástól? És az anyós mit félt? Ami a házasság elõtt volt, az úgyis megmarad. Bár még mindig nem tudom, mire gondolnak két huszonéves esetén.. Én biztos nagyot csalódnék a páromban, ha ilyesmit akarna írni, mert ez pont hogy nem a szeretetrõl szól, hanem bizalmatlanságoz fejez ki.
A kérdező hozzászólása: 19:36 Szerintem mindenki megválogatja a házastársát. Csak azt lehet átverni pénzvadász saukáknak, aki hagyja magát. Mindanzonáltal örülök annak, hogy te sem egy ilyen papírral indítanál házasodáskor.

Mit tegyek ha az anyósom minden áron ki akar készíteni? Nem hagyja, hogy boldogan éljem az életemet a párommal? ( Ja és egy háztartásban élünk)

Szabályosan érezteti azt,hogy jó lenne az,hogyha nem lenék az életükben. Nem hagyja,hogy nyissak felé!! Nem hagy szóhoz jutni!! Ha mondani akarok neki valamit nem hallgat meg!! Mit lehet ilyenkor csinálni :(

Legjobb válasz: Karcsival költözz el.

Karcsival költözz el.
Ja, nem kéne együtt élni!
8-as tökéletesen igazad van. Mi annak idején 7-en éltünk egy fedél alatt. A szüleim, mi hárman tesók, és a nagyszüleim. Külön konyha, külön háztartás. Lehetett a nagyiékra számítani. Õk apai szülõk voltak. Mondjuk ez a hatvanas években volt.
Nos, némi ellentmondás azért van. Ha a van võlegényed, akkor nincs anyósod. A võlegényeddel beszélj, hogy hasson az anyjára. Miért nálatok lakik az anyós jelölt? Ez nem egészséges, még olyan esetben sem, ha alapvetõen jól kijönnek az egy lakásban élõk, nem hogy olyankor, amikor eleve nem. Igen, lehet élni nagycsaládban is, de ahhoz tér kell. Ti hogy éltek? Egy 2 szobás panellakásban nem, fog 2 generáció békésen eléldegélni, fõleg, ha jön a 3. generáció is.
Tényleg csak a költözés lehetne a megoldás, csak ahhoz meg gondolom nincs elég keret. Valahogy nem tudjátok megoldani? Gondolom a párod nem akarja kitenni a mamát a házából, de így meg mégse normális dolog élni, bár sok ember így lakik a szülõkkel. Sajnos így nem a pároddal éled az életed, hanem bizonyos értelemben vele is - hisz vele laksz. Próbálhatsz jófejkedni, hátha elõbb-utóbb megkedvel (mit szeret, tudsz neki segíteni?) de vannak ilyenek, akiknek senki se jó a fiacskájuk mellé.
Az anyák iszonyatosan féltékenyek, ha imádott fiacskájuk mellett feltûnik a gaz démon. Lehetsz Te csodálatos, szeretni való, odaadó boldog feleség, anyós szemében perszona non grata maradsz. Még sokszor az unoka sem enyhíti meg. Ha a párod szeret, és melletted állapodott meg, beszélj errõl vele. Ha nem történik semmi, tudni fogod, hogy fél az anyukájától.
Mondd neki, hogyha nem tetszik neki valami akkor el lehet húzni a francba!!!!
Mi egy 3 szobás panellakásban éltünk együtt az anyósommal és a férjem két testvérével. Sõt, nekünk született egy babánk is., Ritkán volt nézeteltérés közöttünk, és kijöttünk egymással. A párodnak kellene leállítani az anyukáját.
Beszélj a pároddal a problémáról, ezt neki kell/kellene kezelni. Egyébként miért akar veletek élni? Nincs hova mennie?
ülj le vele, és kérd meg, hogy ha nincs jó szava hozzád, akkor inkább nem is kell beszélgetni, mert úgy érzed, h nem szolgáltál rá az ellenszenvére. elsõsorban a párod tudná leállítani. hidd el, ennek is van kulturált módja, csak tuti, h valami oka van, h nem szól az érdekedben.
A kérdező hozzászólása: Sajnos ez egy nagyon hosszú sztori, hogy mért lakik velünk! Mert a párom apukája nem egy kapcsolat ember" egyszóval tipikus olyan hapsi aki iszik és terrorizál másokat" Ez miatt él velünk. De nem egy házban élünk csak egy azon telken
Bátor vagy, hogy egy ilyen anyóssal együtt élsz. Nekem is hasonló a párom anyja, de én magamat is védem, így párom tudja, hogy nem bírjuk egymást elviselni, ritkán is találkozok velük. A sztorihoz hozzá tartozik, hogy a párom válasza az anyja viselkedésére, hogy de hát mit tud tenni, hisz az anyja. Szomorú, de eljutottunk oda, hogy én nem látok közös jövõre egy békés családias lehetõséget, mert beleszól anyóspajti mindenbe, a fia ráhagyja. Szeretjük egymást, de életképtelen ez a felállás. Szenvedünk, épp szakítás szélén vagyunk. :(
Valamit nem értek? 1 éve vett a võlegényed egy lakást, és ott költöztetek össze. Hogy került oda az anyós, õ is beköltözött veletek? Azelõtt hol lakott? Nem tud ugyanoda visszamenni? Nem azért, de ha nem otthon van, akkor milyen alapon osztja az észt? Én megpróbálnám visszaköltöztetni oda, ahonnét jött. CSúnyán hangzik, de ebben a helyzetben nem lehet normálisan élni, gyereket meg fõleg nem lehet ilyen feszült helyzetben bevállalni.
Örök törvény! ANYÓSSAL NEM JÓ EGYÜTT LAKNI!!!
Mit lehet csinálni? Én inkább laknék egy penészes, szoba-konyhás putriban kettesben a párommal mint anyjával éljek egy fedél alatt, erre csak ennyit tudok mondani.
Gyerekek, tudomásul kellene végre venni, hogy anyós pajtással nem bútorozunk össze!!!
@10: Örülj neki. Nyilván van ilyen is, csak nem ez a jellemzõ.
A kérdező hozzászólása: Sajnos már mindent meg próbáltam! Ha 1-hétnél tovább béke van akkor sokat mondok õ neki semmi nem számít csak az, hogy hol és kinek mit tud hazudni rólam és az õ fiáról egy szóval nem nagyon érdekli az , hogy mindent le rombol maga körül!!! Már tényleg mindent meg próbáltam!! De a vég az, hogy oltári nagy ordibálás lesz belõle ( élvezi ha bosszanthat. Elköltözni meg nem akarunk 1-éve költöztünk össze a Võlegényem saját lakásába amit vett.A fiacskája nem fél tõle ( de a válasz mindig az, hogy mégis csak az anya) Én meg értem de ilyen helyzetben még gyereket sem lehet vállalni!!
A kérdező hozzászólása: Ui: A võlegényemé az ingatlan!!
Nincs egy anyós sem aki ezeket az oldalakat olvassa???? Az anyós címszó alatt CSAKIS a fiacskájukba szerelmes BETEG anyósok miatti segélykiáltásokat olvashatjuk! Nem veszik észre, hogy ezzel a saját fiuknak is ártanak?! Nem is keveset! Ember az olyan, aki nem anak örül, ha a gyereke boldog??? Miért törvényszerû az, hogy az anyós gonosz legyen, a fiatalok életét meg romba döntse?! És miért van az, hogy ezeknek az anyósoknak a fiai, a mi férjeink, mind anyuci pici katonái, végrehajtói és nem állnak mellettünk???? Én is ebben a cipõben járok... MIT LEHET ITT TENNI?????

Anyósom szerint én ne beszéljek a párom előtt a babáról és a terhességemről, mert untatja a téma, hiszen ő még nem fogja fel az egészet, még nincsen rá felkészülve. Túlzás, hogy két napja bőgök emiatt?

Hogyan titkolhatnék a párom el?tt bármit is a gyerekér?l? Hogyan lehet azt mondani, hogy ez a téma zavaró egy családban? Hát nem ez a legcsodálatosabb dolog, ami emberrel megtörténhet?

Legjobb válasz: Az anyósod jól van összerakva? Lehet, hogy a párodnak még idõ kell, mire felfogja apuka lesz, de az, hogy untatná a téma, nem hiszem. Az anyósod mi alapján jutott erre a következtetésre? Ne sírj, és leginkább ne az anyósoddal beszéld meg ezt a kérdést. Szülõkké, családdá válni csodálatos dolog. Ezt a párod is biztosan így gondolja/fogja gondolni. Eleinte az én párom számára hihetetlen volt, hogy apuka lesz, kicsit féltette az eddig meglévõ szabadságát, de ez gyorsan átalakult. Vízválasztó volt az is, amikor már érezte, hogy mozog. Most pedig már alig várja, hogy megszülessen. Minden este beszélget vele, hogy most már igazán megszülethetne. :)

Szia. Az utolsó kommentedre. Hidd el várja õ, meg szereti is a babát, de mivel a terhességel kapcsolatos dolgokat Te érzed, ugyanúgy az örömöket, mint a kellemetlenségeket, neki ez az egész megfoghatatlan. Nálunk ugyanez van. Pedig a páromnak van már az elõzõ házasságából két gyerkõce, és látom milyen csodálatos apa is õ. De neki ott az egésznapos robot, míg nekem nincs más dolgom, mint várni, felkészülni a baba érkezésére. Ezért próbálok vele minden másról is beszélni, munka, barátok, eljárunk együtt vásárolni, vacsorázni, moziba. Ha meglesz a baba, akkor kézzelfoghatóvá vállik számára is, és meglátod, ugyanúgy fogja szeretni, mint Te. Azért mert a legtöbb ffi nem mutatja, hogy untatná, az állandó babatéma, attól még untatja. Törõdni kell velük is, hiszen õk is olyanok mint a gyerekek. Szerintem ne aggódj, ne várd, hogy ugyanúgy élje át a terhességed, mint Te. Boldog babavárást!
Közben láttam jött egy kommented. Hát akkor is a párodnak kell szólni, nem könnyû, de én tegnap szóltam a páromnak, mert 4 éve mindennap megnézzük az anyukáját, akit szeretek, de már szóltam, hogy elég, mert nem kell mindennap menni elég hetente, persze énbõgtem, mert sajnáltam, hogy megbántottam, de legyen mármagánéletünk, fõleg most, hogy jön a baba..ez nálatok is így kéne legyen... Én kicsit besokalltam, , mert az én szüleimhez csak keveset megyünk, és nekem is szükségem van rájuk, meg az õ anyukája tényleg aranyos, de nem akarom napirendbe tenni azt, hogy látogassam..és így a sok közelség miatt olyan kérdéseket is feltesz, amihez úgy gondolom nincsköze, de ezt mégsem válaszolhatom..megkérdezi mikor mit csinálunk, hol voltunk és ezt az én anyámék nem csinálják, így marad egy kis magánügyem, de ha mindent kifaggatnak, mint nálad is gondolom, mert a párodnak semaz anyjával kellett volna megbeszélni ezt, hanem jobb lett volna, ha neked szól... A férfiakkal légy türelmes, mert nem azonnal tudatosul bennük a dolog és, mivelnem értik úgy mint te, ezért únhatja, de ez átmeneti, és csak azért van, mert nem tud a helyzettel mit kezdeni..viszont beszélj vele, hogy elõször neked szóljon , ha gondja van, és ha nem juttok dûlõre, akkor beszélhet róla az anyjával, decsak közlésszinten. Az anyjának pedig azt kellett volnA válaszolnia, hogy legyen veled türelmes és próbáljon csatlakozni a gondolataidhoz, nem pedig az , hogy rádförmedjen..õ tudhatná a legjobban, hiszen már szült.
A kérdező hozzászólása: Akarja a babát, persze, meg eddig úgy tûnik nekem, hogy szereti is. De valahogy mintha kezdene eltávolodni tõle. Az elején nagy esemény volt, hogy teherbe estem, s most mintha már nem lenne olyan érdekes számára. (Tény, hogy nem látja, nem érzékeli õt.) De valójában csak találgatok, miért érezhet ilyesmit. Az anyósom rendkivül maradi. Számára a férfi az úr a házban, s hozzá alkalmazkodunk a végtelenségig mi, oldalbordák. :(
Én ezt egy kicsit furának tartom, hogy ezt mondta a férjed. Tényleg akarja ezt a babát? Mert akkor ha egész nap is errõl beszélnél, akkor sem szabad, hogy untassa. Az én férjem mindig olyan boldog, mikor a babáról beszélek. Beszélj még vele errõl, ha tudsz.
Sehogy ne titkold a párod elõtt a dolgokat! Az anyósod ésa párod közül a párodnak van a legtöbb köze a dolgokhoz..nem tudom honnan való az anyósod, deha probléma van a kapcsolatodban a pároddal, az is kizárólag rád tartozik és a közös gyereketek is , Anyósoddal jobb ha pihenteted a dolgokat, a beszélgetéseket, amiket vele megbeszélsz inkább a párodnak mondd!! Végülis gondold már át ! Kivelfogod nevelni a gyereket...remélem ne anyósodnak szülsz! Talán együtt laktok, , ?? ha igen akkor sincs joga beleszólni mit beszélj meg a pároddal és mit ne.. Hát ez felháborító!!! Túlzáshogy 2 napja bõgsz, mert a következõbeszélgetésnélmeg kellett volnamondani a párodnak a kedves anyuka véleményét...ha anyukát pártolja, akkor nem is értem a kapcsolatotokat.
Csatlakozom az elõttem szólókhoz.Ugyan ez volt nálunk is a helyzet, míg a párom hozzászokott a gondolathoz, hogy apuka lesz.Ilyenkor egy kismamának ugyan mi járhatna az eszében nap mint nap, mint a kisbaba? Igenis beszélj róla a párodnak, ami csak eszedbe jut.Ha már kissé unja a témát, akkor is!!! Ha majd megszületik a kisbabátok, akkor meg megint más lesz a téma, mint pl.miért sír, eleget evett-e, stb.Nem teheti meg, hogy unja a témát, az õ gyereke is! Egy gyerek nem tárgy, amit ha ununk, egyszerûen félrerakjuk, sem az édesanyját!Nyugodj meg és hagyj a párodnak egy kis idõt, míg felfogja hogy apa lesz.Ha kell, oszd ki az anyósodat is. A baba "összehozásához" két ember kellett! Az õ fia is! Kérdezd meg õ mit szólt volna hozzá mikor terhes volt, ha magára hagyták volna? Neki hogy esett volna? Nem túlzás ha sírsz emiatt, más dolgok miatt is fogsz még sírni valószínû, hiszen a terhesség alatt mi nõk érzékenyebbek vagyunk amúgy is. Tapasztaltam kétszer is. Ha majd nagyobb lesz a pocakod és a baba rugdosását is érezni fogja a párod, biztos változni fog a helyzet, büszke lesz rátok! Anyósoddal kapcsolatban állj a sarkadra, a Te férjed, a Te gyereked, ha a "fejedre nõ", a babagondozásban, gyermeknevelésben is sokszor törhet még borsot az orrod alá. Ne hagyd magad. Boldog babavárást kívánok Neked!
teljesen egyet ertek veled.szerintem a ferjedet egyältalän nem untatja a tema-hisz a sajät gyereke.szerintem itt inkäbb az val a dologban, hogy anyosod azt szeretne, hogy mindent neki mondj el inkäbb.legaläbbis nekem ez jutott az eszembe.nem kell emiatt sirnod.azt meselsz el a ferjednek amit jonak lätsz.ne engedd, hogy iränyitson anyosod.inkäbb örüljetek a babucinak! ez a legfontosabb! :)
Én ezt nem így látom. Anyósod vagy egyszerûen rosszindulatú, vagy õ nem akar hallani a babáról. Szerintem üljél le a pároddal és õszintén kérdezz rá. Ha azt mondja zavarja a dolog, akkor meg sem érdemel téged, se a babát. Akkor gondolkozz mi legyen. Ha viszont fordítva van akkor megnyugodhatsz és boldog lehetsz. A párodra hallgass.18 hetes
Az anyósod jól van összerakva? Lehet, hogy a párodnak még idõ kell, mire felfogja apuka lesz, de az, hogy untatná a téma, nem hiszem. Az anyósod mi alapján jutott erre a következtetésre? Ne sírj, és leginkább ne az anyósoddal beszéld meg ezt a kérdést. Szülõkké, családdá válni csodálatos dolog. Ezt a párod is biztosan így gondolja/fogja gondolni. Eleinte az én párom számára hihetetlen volt, hogy apuka lesz, kicsit féltette az eddig meglévõ szabadságát, de ez gyorsan átalakult. Vízválasztó volt az is, amikor már érezte, hogy mozog. Most pedig már alig várja, hogy megszülessen. Minden este beszélget vele, hogy most már igazán megszülethetne. :)
Az én anyósom is mondott ezt-azt amit állítólag nem szabad elmondani a párunknak mert ez csak a nõkre tartozik.Nem hallgattam rá mert azért párom a párom hogy mindent megbeszéljünk, és õ el is várja ezt.Szerintem ne hallgass az anyósodra, ne engedd hogy õ diktáljon.Igenis kell beszélni a babáról, és ha azt fel tudta fogni hogy hogy kell csinálni a gyereket, akkor azt is fel tudja hogy gyereke lesz.Beszélni kell a babáról, a papákat egyáltalán nem untatja, fõleg ha szereti a gyermeke anyját.Csak a szívedre hallgass, neked kell tudni mi a jó.Ne sírj hanem állj ki magadért, magatokért!Anyósod felfoghatná hogy már felnõtt az õ pici fia!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm lányok a sok hozzászólást és bátorítást! Valóban hármónkra kell koncentrálnom, s anyósommal nem foglalkozni. A párommal megpróbálok még beszélni errõl, hogy pontosabban lássam, mi a helyzet, s türelmesen kivárom, hogy õ is kapcsolódni tudjon a babavárás öröméhez. Mert ugye minden nyûgjével, fájdalmával együtt, ez tényleg csoda klassz idõszak!
A kérdező hozzászólása: Már meg is nyugodtam. :) )
Az én párom is örül. De én 3 éve kérleltem hogy legyen gyerekünk. Félt és lehet most is fél hogy nem lesz jó apa. A felelõségtõl most már nem csak ketten leszünk stb. Nekik is ezt fel kell dolgozni. Sokszor én is be vagyok ilyedve és itt nem egy kismama írta ugyan ezt. :-) Szokta simogatni a hasam de nem beszélget még vele. Azt mondta még fura én elfogadom. Beszélgess a pároddal a babával kapcsolatban mik az érzései. Nálunk is a párom nagymamája és a növére (anyukája meghalt) még nem tudja hogy babát várunk pedig már a 16. hétben vagyok. Nem igazán fogadnak el engem de nem érdekelnek. És nem fog érdekelni a véleményük sem. Te is ne foglalkozz anyósod mit hord össze.
Szia! Szerintem örül a párod, csak õ még nem egészen úgy éli meg a dolgokat, mint te. Majd amikor már látszik a pocakod és õ is érezni fogja a babát, hidd el, megváltozik a hozzáállása és ugyanúgy fog örülni, mint az elején.
A kérdező hozzászólása: 4 hónapos terhes kismama vagyok.
Szegénykém, nem lesz egyszerû a terhességed, és lehet, hogy pont akkor nem számíthatsz majd a párodra, mikor a legnagyobb szükséged lesz rá. A hormonok miatt a neheze még hátravan. Szükséged lesz minden lelkierõdre. Nálunk akkor változott nagyot a helyzet, mikor megszületett a baba, addig MINDEN aggályomat és kétségemet barátnõkkel beszéltem meg. Baromi nehéz volt, de annak örülök, hogy anyósomat még az elején leszereltem a saját anyámmal együtt, és az elsõ heteket szigorúan hármasban töltöttük.
Az én férjem mikor megtudta, hogy talán terhes lehetek nagyon boldog lett és beparázott mikor a rendelõt elhagyva csak bõgtem mint egy kislány és nem tudtam megszólalni. Mikor végre kiböktem hogy apa lesz nagyon boldog lett. Késõbb õ is bekattant mert õ igazából csak egy pasi és nem õ élte át. Nagyon kiosztottam. Felesleges volt, mióta rugdos a bébink szinte a hasamra van tapadva és olyan odafigyeléssel vette meg a babakocsit, hogy meglepõdtem még én is. Sajnos viszont ezen szinte minden nõ átmegy mert a férfi nehezen viseli hogy nem õ az elsõ és beijed: ha most ez van mi lesz késõbb. 23 hetes kimami
Még valamit ! Azanyósod gondolkodjon az õküszöbén belül..a te kapcsolatodban, meg legyen a ti dolgotok ki kinek az oldalbordája.. Ez a nyanya egy maradi majom! - annyira felidegesedtem, hogy na..! A nõk rég többet dolgoznak mint a férfiak, meg milyen oldalborda? -na szerintem szüntessétek meg a beleszólási jogát...mert ha most ebbe beleugat, mi lesz késõbb??- te leszela világ legroszabb anyukája stb...a férjed meg nem fog megvédeni elõle..most kell rendet tenned! Elnézést a stílus miatt, de ettõl mindig frászt kapok..van ilyen a környékemen sajnos elég közel.
Én arra gondoltam most hogy lehet hogy csak ez a téma köztetek, és másról nem is beszélgettek.Félre ne érts nem azt akarom mondani ezzel hogy ez baj lenne, de mivel a férfiak másként élik ezt meg mint mi nõk, ráadásul nem éreznek semmit pl hányingert sem nem tudnak azonosulni vele azonnal idõ kell nekik tényleg vízválasztó lehet ha megmozdul.Na szóval azt akartam kihozni belõle hogy én azt javaslom beszélgessél vele másról is pl munkahelyrõl milyen napja volt hogy érzi magát mit evett evett e én mindig ha hazajön elmeséltetem a napját aztán meg én is mesélek vagy fordítva meg a napi dolgokról és nem utolsósorban a babáról meg milyen lesz ha itt lesz már köztünk stb.Szóval ne csak ez legyen a téma és akkor szerintem nem lesz baj azzal hogy untatja mert érzi hogy az is érdekel téged ami vele történik, anyósoddal meg ne foglalkozz, anyósok már csak ilyenek csak a baba, párod és te legyél most fontos! Boldog és egészséges babavárást!
en is az utlso välaszoloval ertek egyet
A kérdező hozzászólása: Beszéltem a párommal errõl. Õ azt mondta, hogy valóban említette az anyjának, hogy én folyton a babáról beszélek, másról nem is tudok, és hogy ez idõnként untatja õt. Megjegyzem, ez nem teljesen igaz. Egyáltalán nem beszélek róla sokat. Én inkább úgy érzem, neki sok az a kevés is. Egyébként meg életünk legnagyobb eseménye, miért ne beszélhetnék róla?
A kérdező hozzászólása: Köszi! :) Azóta beszéltem a párommal tök õszintén, elmondtam mennyire fáj ez nekem, stb., és azóta sokkal aktívabban részt vesz a babás dolgokban. Szombaton kezdett el mozogni a babó és ez már beindította a fantáziáját, s kérte, hogy jelentkezzünk be magán UH-ra is, mert õ is szeretné látni a babát. Szóval, azt gondolom, tényleg csak idõ kell a férfiaknak. Az anyósommal meg karácsonykor találkozom egyébként is legközelebb...

Nagyon jól megvagyunk a párommal, de az Anyósom nem fogadott el, s ezért a párom nem szeretne esküvőt, normális ez?

Legjobb válasz: És csak esküvõtök nem lesz vagy gyereketek sem? :) Engem sem fogadott el az anyósom. (bár szerintem õ senkit nem tud semmilyen élethelyzetben) Túlélem. Férjemnek rosszul esik, de õ is. Azért mert anyósom ilyen nekünk ne legyen családunk? Ugye te sem gondolod ezt komoly indoknak? Vagy szakítotok vagy lenyelitek mindketten hogy ez van!

És csak esküvõtök nem lesz vagy gyereketek sem? :) Engem sem fogadott el az anyósom. (bár szerintem õ senkit nem tud semmilyen élethelyzetben) Túlélem. Férjemnek rosszul esik, de õ is. Azért mert anyósom ilyen nekünk ne legyen családunk? Ugye te sem gondolod ezt komoly indoknak? Vagy szakítotok vagy lenyelitek mindketten hogy ez van!
Nem normális. Most nem az a legnagyobb baj, hogy nem lesz esküvõ, csak hát ha ebben az anyósod dönt a párod helyett, akkor másban is. Ezután az összes közös döntéseteket az anyósod fogja meghatározni? Mondjuk ha õ nem akarja, hogy összeköltözzetek, soha nem fogtok, ha nem akarja, hogy gyereketek legyen, soha nem lesz, ha egyszer megmakacsolja magát és úgy dönt, hogy márpedig szakítson veled a fia, akkor erre is rábeszéli? Na, hát ezért nem hiszem, hogy ez hosszútávon így mûködni fog.
Szerintem minél gyorsabban szakíts ezzel a pasival, csak vesztegeted rá az értékes idõdet!... Igaza van a #4-es beírónak : ennek a pasinak mindig anyuci fogja megmondani, mikor mit csinálhat, kivel állhat szóba, milyen kanapét vegyen a nappalijába és mi legyen az ebédje...
De mire vársz? Döntsön most. Nem értem miért szenvesztik magukat a nõk feleslegesen..
az egy dolog, hogy anyós azt hiszi, hogy a fia úgy fog élni ahogy õ elõírja neki, ezzel önmagában még nincs is nagy gond a bosszúságon kívül. a valódi gond az, hogy úgy tûnik igaza is van (ilyen "férfi"tól menekülni kell)
Lapát! Elõször azt hittem, hogy poénból kérdezted. De ha ez komoly, akkor jobb menekülõre fogni még idõben. Nehogy azt hidd, hogy ha választás elé állítod, és mondjuk úgy dönt, hogy te vagy a gyõztes, azzal bármit megoldasz. Egyrészt keményen a mama drillje alatt áll, ha belement abba, hogy ha anyuka nem szeret téged, akkor nuku esküvõ. Másrészt az embernek nem olyan könnyû "szakítania" az anyjával. Harmadrészt ha a pasi megpróbál bekeményíteni, az anyja pontosan tudni fogja, hogy te vagy mögötte, és megnézheted magad. A fene se akarná azzal vesztegetni az idejét és az energiáját, hogy megpróbáljon hármasban élni az anyósával. Akkor kellett volna a srácot elhajtani, amikor képes volt kimondani, hogy nem lesz esküvõ, mert az anyja nem csíp téged. Csodálom az önuralmadat...:)
Nem. Anyuci pici fia. Veled csak szórakozik, amíg meg nem találja azt, aki megfelel anyukának?
Tudom én könnyen beszélek mivel nincs felelõsségem rád nézve. A párodat az anyjával együtt építsd le tedd õket parkoló állásba fordíts hátat menj el onnan és hátra se nézz. Ezek nincsenek melletted. Ezek ketten 2 darab nehéz homokzsák a hõlégballonodban ami mindig megfog akadályozni hogy szárnyalj és elérd a célod és a boldogságod. Takarítsd el a nehezéket. Ha a párod igazán melletted volna a világot kifordítaná a sarkából érted.. Vedd át az irányítást, készíts egy tervet és vidd véghez csak a magad érdekét nézd ebben a buliban, mert levisznek az õ szintjükre és ott nem rúgsz labdába. Már csapdában vagy.Már nem irányítod a történéseket. Ne hogy már õk irányítsanak.Ha ezt meg tudod fordítani ahhoz gratulálok :) Vagy a másik lehetõség, elfogadod ezt a helyzetet és bele törõdsz a sorsodba..Üdv..
A kérdező hozzászólása: Teljesen igazad van!Még tartom magam, de már nem sokáig.Tudom, hogy elõbb vagy utóbb az lesz a vége, hogy választania kell, a szülõ vagy én!
A kérdező hozzászólása: Azért nem akar esküvõt, mert úgy érzi a fia nem érett meg a családalapításra.A fiát meg annyira befolyásolja, hogy el is hiszi!
Nem, nem normális. Miért nem akar esküvõt? Mert akkor anyuci rosszallóan néz rá? Egyáltalán házasságot sem akar, vagy csak lagzit nem? És mi az, hogy azt akarja, hogy gyereketek se legyen? Mi köze hozzá?
ez alapvetõen egy olyan szituáció, amikor a férfi lépése a döntõ. ha õ nem lép fel az anyjával szemben, hogy márpedig õ veled akar lenni, és anyu ezt nem akadályozhatja meg, akkor ki kell kerülnöd ebbõl a kapcsolatból, különben pokol lesz az életed. az én anyósom békésnek tûnik, azt nem tudom, szeret e, de elfogadott, végülis soha egy rossz szót sem szólt rám, és ezt a férjem sem hagyta volna. nem is nagyon volt választása. elfogadás, beletörõdés. ezt úgy mondom hogy tisztában vagyok azzal hogy a férjem sokkal szebb lányt is kaphatott volna...és gondolom az anyja is olyan lányt akarna neki alapvetõen. a férjem errõl annyit mondott, ha nem fogadott volna el, attól még én lennék a felesége. max egyedül menne el meglátogatni.:) illetve még annyit mondott ha nem jött volna el az esküvõnkre, akkor hozzá se szólna az anyjához. alapvetõen a férjem is anyu kisfia, de egészen máshogyan. õ a kedvenc gyerek (egyetlen fiú) 2 lány mellett. anyósom igazi szerelmének gyümölcse alapon) de sosem hagyná magát így irányítani, befolyásolni: ahogyan az anyósod a pároddal teszi. meg az én anyósom nem is így bánik vele. 27/N
Nálunk is ez volt, én a sarkamra álltam akkor, amikor anyósom meg akarta hiúsítani az esküvõnket. Én vesztem össze anyósommal és a kedves lányával (mert együtt támadtak engem), miközben a férjem a sarokban kuporgott, és egy szót sem mert szólni! Bár megvolt az esküvõ, azóta is anyósék irányítanak. Én a véleményemet nem mondhatom ki, mert Anyuci szent, õt nem lehet ócsárolni a háta mögött, de a szemébe sem. Anyósom másik lányt nézett ki a fiának, de jöttem én... Soha nem fognak elfogadni, de én sem õket. Elérték azt, hogy tönkremenjen a házasságom. Már csak veszekszünk... Ennek tudatában dönts, hogy hajlandó vagy-e életed végéig ezt tûrni, vagy még idõben lelépsz. Bárcsak én is okosabb lettem volna!
Ha nagyon jól meglennél a pároddal, akkor akarná az esküvõt. Nyilván szereted, de neked kell eldöntened, hogy egy olyan ember mellett akarsz-e lenni, akinek az édesanyja nem fogadott el, és a fiú meg inkább meghunyászkodik az anyja akarata elõtt ahelyett, hogy rád koncentrálna.
Az utolso, az elso mondataval szivembol szolt. Miert huznad az idot, csak menekulsz a mar meglevoproblema elol, es az ido telik. Ez mire jo. Dontse el, hogy az anyukajaval akar parkapcsolatot vagy veled.
Ne húzd az idõt tovább, csak pazarolod az éveidet! Nem az a baj, hogy anyós mit mond, a legtöbb anyós ilyen :) az a nagyobb baj, hogy vannak ilyen anyuci fiacskák, akik hallgatnak is rá, és mindig azt teszik, ami anyucinak jó! Soha nem fog változni, menekülj tõle, kínlódjon vele anyukája!
A kérdező hozzászólása: Anyucinak senki nem lesz megfelelõ, és nem hogy esküvõ nem lesz, de közölte, hogy unoka sem kell neki.Tehát gyerek sem.
12-es vagyok Ebben az esetben akarmilyen is az anyja, igaza van. Hiszen ha valaki el tudja vele hitetni, hogy nem erett egy hazassaghoz, akkor nem az. Ha valaki erett ra es meg akarja tenni azt , senki nem tudna meggyozni az ellenkezojerol...

Az agyamra megy a párom-anyósom-testvérek közötti kapcsolat. Vagy én reagálom túl az életvitelüket?

Kérlek olvassátok el, kicsit lehet hosszú. Köszi :) Párom kb 4 évvel ezelőtt koránt sem volt olyan kapcsolatban az anyjával és a hugával mint most. Talán azért, mert az anyja akkoriban még mindenbe beleszólt, párom nem tudott nyugodtan, átlagosan élni. (pl szólt neki azért ha telefonált, mert zavarta, vagy szólt azért ha este 10 kor ment haza, hogy hol járt, vagy hogy miért költ olyan sokat, miért vett ilyen autót, miért teszi ide vagy oda a cipőjét, miért zuhanyzik le 3.szor is aznap, vagy miért csinálja, miért megy be az ő házukba a haverja, dumált rólam is, hogy én nem vagyok hozzá való, meg hogy ne vegyen soha el engem, meg még fiatal vagyok stb)Párom ekkor 26 éves volt, én 20. Talán ezért álltak távolabb egymástól, mert párom unta a folyamatos piszkálást. Az anyósom pedig megváltozott, olyan szempontból, hogy már nem piszkálja a páromat minden apróbb dologért, hanem egyszerűen csak mindent ráhagy. Elpakol-elmosogat, feltöröl utána stb, úgy bánik velem mint egy gyerekkel, mindennap megkérdezi vagy 7-8x hogy nem éhes-e, vagy nem fáradt-e, vagy hogy mit csinált aznap. Náluk egy vacsora, kb 1.5 óriág tart, mert annyit kérdez tőle, hogy állandóan feltartja és előszeretettel osztogatja a tanácsait is. Hihetetlen, amikor én ezt egyszer láttam, már nem bírtam kivárni a végét, hogy mikor lesz vége. Olyan apróságokról is beszélnek, ami nekem eszembe nem jutna. (pl: mennyiért vett a kocsijába izzót és hol, adtak-e rá garanciát, vagy hogy sikerült-e felhívnia valakit, vagy hogy kivel mit beszélt stb) Úgy veszem észre, hogy párom örül ennek a túlzott foglalkozásnak. Pl az anyjával egy nap 3-4x beszélnek telefonon, és ez a minimum, mert van amikor 10x is, minden apróság miatt. És ugyanígy van ez a hugával is. Vele is mindent megbeszél, és ez már nem beszélgetés, inkább beszámolás. És ez így megy minden nap. Én meg örülök hogyha átesik hozzám este 8-9-re, amikor persze már fáradt, egész nap kibeszélte magát a munkahelyén meg otthon az anyjáékkal és ha én megkérdezem milyen napja volt stb, akkor letud 2-3 mondatos válaszokkal, és látom rajta hogy nincs már kedve beszélgetni. Ezért van az, hogy az anyjáék sokkal de sokkal több mindent tudnak róla, mint én. Ha pl megyünk valahova, ami elég ritka, és van időnk beszélgetni, akkor meg folyton azokat a tanácsokat hallom vissza, amit a huga meg az anyja mondott, meg folyton róluk beszél. Régebben én voltam neki a legfontosabb, most pedig úgy érzem, hogy ez fordítva van. Nem érzem magam családtagnak, engem kihagynak mindenből. Beszéltem már párommal erről, hogy velem alig beszélget stb, de csak az rá a válasz, hogy értsem meg, hogy ő estére mindig fáradt. Én pedig már belefáradtam ebbe. Nem érzem azt ami régen, a törődést, figyelmességet. Remélem értitek a lényegét? Nincs bennem semmilyen rossz szándék, pedig nem szeretem az anyósomat sem, és a hugomat sem, mert irigyek rám. Pl az anyósom olyat mondott a minap nekem, mert párom még azt is elmondja neki, hogy mit veszek, hol, mennyiért, és anyósom megjegyzést tett, hogy minek veszek papucsot 3000 ft-ért, ami márkás, vegyek kínait, amit csak 2000 ft, ugyanoda megyek benne. Úgy érzem utál az anyósom és a huga meg irigyel, bár nem tudom miért. Átlagos, normális, szorgalmas csaj vagyok, illedelmesen viselkedek velük mindig, mégis rossznak érzem magam.

Legjobb válasz: Hát ne haragudj meg, de szerintem ahhoz semmi közöd hogy mennyit beszél az anyjával, igaz, ahogy leírtad elég tutyimutyinak tûnik, de azt és akkor beszéli meg az anyjával amikor akarja. Én ugyan lány vagyok de van olyan nap amikor 5x is beszélek anyukámmal mert ahhoz van kedvünk.. és minden baromságot megbeszélünk. Ha a pároddal nem tudtad ezt megbeszélni akkor igazán nincs rá megoldás mert nem kérheted számon anyósodat hogy ugyan miért beszél ki téged... Esetleg anyósoddal ülj le megbeszélni hogy miért nem szeret téged és próbáljátok kiküszöbölni a problémát.

Hát ne haragudj meg, de szerintem ahhoz semmi közöd hogy mennyit beszél az anyjával, igaz, ahogy leírtad elég tutyimutyinak tûnik, de azt és akkor beszéli meg az anyjával amikor akarja. Én ugyan lány vagyok de van olyan nap amikor 5x is beszélek anyukámmal mert ahhoz van kedvünk.. és minden baromságot megbeszélünk. Ha a pároddal nem tudtad ezt megbeszélni akkor igazán nincs rá megoldás mert nem kérheted számon anyósodat hogy ugyan miért beszél ki téged... Esetleg anyósoddal ülj le megbeszélni hogy miért nem szeret téged és próbáljátok kiküszöbölni a problémát.
A kérdező hozzászólása: Olyanokat is mondott rám az anyósom az utóbbi idõben, hogy nekem viszonyom van valakivel, mert hogy látott beszélgetni egy férfi ismerõsömmel. Ezt párom mondta el nekem, hogy az anyja ezt mondta, hogy hogy nagyon idegesíti. Ez már régebben volt, kb 2 éve. De nagyon zavar hogy a hátam mögött fúr. Meg az a sok beszélgetés a fiával meg a hugával együtt nem arra megy ki, hogy én otthagyjam a fiát, mert nem marad rám ideje??
A kérdező hozzászólása: Pl az anyja régebben nem is vett ajándékot páromnak születésnapjára évekig, meg még tortát sem. Én pedig elvittem étterembe kajálni, mert az anyja még csak kaját sem csinált, vettem neki tortát, ajándékokat. Rossz volt neki mondta is hogy az anyja még csak fel sem köszönti. Most meg már ott tartunk, hogy felvetem az ötletet a páromnak, hogy örülne-e ha születésnapjára ezt vagy azt vennék, erre õ elmondja otthon az anyjának, az anyja meg megveszi!! És üzeni nekem hogy majd õ megveszi én meg találjak ki mást. Mikor nekem is sok idõbe telik kitalálni bármit is, hiszen már évek óta együtt vagyunk, és páromnak már annyi mindent vettem, meg van sokmindene. Ilyen és hasonló jellegû dolgok napi-heti szinten történnek :((
Szerintem amíg nincs külön a párod a kedves mamától addig kiszolgáltatott helyzetben leszel.Addig pedig a te szavad semmit nem nagyon fog érni.És a párodnak ez így kényelmes nem biztos hogy lesz valami változás. Neki õ a pici kisfia és szereti majd egyengetni, beleszólni az életében.Nálunk is ez a helyzet pedig nem lakunk együtt külön család vagyunk, unoka stb. Ha a föld az éggel összeér akkor sem fogsz megfelelni az anyósnak.

Aggódtok vagy aggódtatok a szülés előtt, hogy a kisbabátok kinézetre és személyiségre nem rád és a párodra, hanem az anyósodra fog hasonlítani?

Legjobb válasz: Én igen. Az anyósom olyan, mint a vasorrú bába a mesében. :D Ezért nekem az elsõ az volt, hogy egészséges legyen a lányom, a második meg az, hogy csak ne az anyósra üssön! :D Szerencsére gyönyörû kislány lett belõle, csak a szeme színe az anyósé, de az meg szép kék neki (az egyetlen szép a kedves mamában a szeme). Most a fiamat várom, megint parázhatok, bár most már nem annyira idegesít a dolog. Egy kisfiúnál azért más. Bár nagyon fogok örülni, ha cseppet sem hasonlít majd az anyósra.

Én igen. Az anyósom olyan, mint a vasorrú bába a mesében. :D Ezért nekem az elsõ az volt, hogy egészséges legyen a lányom, a második meg az, hogy csak ne az anyósra üssön! :D Szerencsére gyönyörû kislány lett belõle, csak a szeme színe az anyósé, de az meg szép kék neki (az egyetlen szép a kedves mamában a szeme). Most a fiamat várom, megint parázhatok, bár most már nem annyira idegesít a dolog. Egy kisfiúnál azért más. Bár nagyon fogok örülni, ha cseppet sem hasonlít majd az anyósra.
Ne haragudj, de pont [email protected], hogy kire fog hasonlítani. Inkább az aggasztott, hogy egészséges baba lesz-e.
Nem, ez számomra már a hülyeség kategoria. Ezek szerint szép problémamantes terhességed van, hogy ilyenekkel foglalkozol. Jó neked! :) Nagyon sok boldogságot, és kívánom, hogy a babád Rád, és Párodra hasonlítson!
Igen :) A barátnõm mondta egyszer: mi lesz ha anyósra fog hasonlítani? Én nem fogom tudni szeretni :D szerencsére nem rá ütött :)
Nem aggódtam, anyósom helyes nõ. A jellemével sincs gondom, vagyis talán annyi, hogy túlságosan rendes és segítõkész, igazi jótét lélek. A mai világban ez nem túl nyerõ sajnos...
Nekem ez eszembe se jutott a terhesseg alatt. De a kislanyom tiszta anyosom, az arcmimikaja, a mosolya, a szemei. Szerencsere szep anyosom van, csak a termeszetet ne orokolje.
"Aggódni" én sem eszen aggódtam, hanem hogy rendeben legyen minden a kisbabámmal (nyilván Neked is ez az elsõdleges.). Mikor megszületett, mindenki azt mondta: tiszta apja a lányom. Aztán ez módosult tiszta nagyanyjára, a szája tényleg teljesen olyan, de az orrától fölfelé én vagyok a gyerekkori fotók alapján. És bevallom (vessetek meg érte), nekem valahol jól esik, hogy magamat is látom benne. Ami nekem nagyon rosszul esik, hogy anyukám "kivan", hogy a másik nagymamára hasonlít a lányka (és a 4D alapján a 2. is rá fog inkább) és 2 év alatt még egyszer nem mondta az unokájára, hogy szép. (Más, szõke kék szemû gyerekekre persze sosem felejti el megjegyezni.)
Hát tényleg elég gyagyás a kérdés. Én most a 3. babámat várom, mindkét gyermek tiszta apja, és a 4-d-s képek alapján ez a kicsi is kiköpött másik kettõ. Nekem is elég csúnya az anyósom, de könyörgöm, õ egy 60 felé járó nõ, a gyermekeim meg 4 és 2 évesek, szóval kiköpött õ nem lehetnek sehogyan se. Vonásokat lehet, hogy hordoznak, de annyi mindenki más családtagot is. Én ilyen dolgon nem aggódnék, ha meglátod, neked a legfontosabb szeretett személy lesz, akárhogyan is néz ki. Tulajdonságait nem lehet ugyan befolyásolni, de azért sokminden nevelés kérdése. Amihez jó adag kitartás kell :-)
Mindenki azzal szívatott minket, hogy majd vörös lesz a gyerekünk. Nekem szõke, férjemnek egészen sötét barna haja van. Én pont lesz.rtam, hogy milyen haja lesz a gyerekemnek, az foglalkoztatott, hogy minden rendben legyen velünk. Mondjuk azt sokszor elmondtam viccbõl, hogy csak ne az anyósra hasonlítson (alacsony, nagy fenekû, kis mellû, pont az ellentétem). Megszületett a kislányom, gyönyörû barna haja van, mint az édesapjának, és tiszta anyósom. Igaz korához képest jó egy fél fejjel magasabb, mint az átlag, szép karcsú alkatú. Talán még szerencsés is, hiszen azért anyósnak (hiába nem szívlelem, ez tényleg igaz) nagyon szép vonású az arca. A plusz poén, hogy utána szültem egy gyönyörû vörös hajú kisfiút...
Én mondjuk nem gondolkoztam ezen, de végül a lányom tök úgy néz ki mint anyósom. :) Mondjuk jóban vagyunk, és aranyos, szóval így nem zavar. :) Még picike, így a személyisége még nem tudom milyen lesz. De az tuti, hogy ha gonosz anyósom lenne, akkor én is nagyon féltem volna attól, hogy majd rá hasonlít.

Mit tehetek az anyósom ellen, hogy elfogadjon? Szeretjük egymást a párommal, de tehetetlenek vagyunk az anyukája ellen. Kérem mindenkit valamit tanácsoljon! Gondolom vannak itt sorstársaim!

Legjobb válasz: Együtt laktok az anyóssal vagy külön? Mert ha együtt akkor egy költözés sokat segíthet, nálunk is így oldódott meg, azóta semmi baj nincs, nagyon jó a kapcsolat az anyóssal, míg elõtte mindenbe beleszólt, okoskodott, stb.

Együtt laktok az anyóssal vagy külön? Mert ha együtt akkor egy költözés sokat segíthet, nálunk is így oldódott meg, azóta semmi baj nincs, nagyon jó a kapcsolat az anyóssal, míg elõtte mindenbe beleszólt, okoskodott, stb.
Sajnos vannak ilyen anyukák.Nem igazán tudsz mit csinálni.De azért van egy pár ötletem.1 körben:Próbálj meg vele beszélni, hogy tulajdonképpen mi a baja veled?Mit kéne ahozz tenned, hogy megváltozzon az egyoldalúsága?Ha eleget tudsz tenni a kérésének.Akkor sinen vagy. Nem szereztek tudomást az édesannyáról.És megpróbáltok különélni tõle.De mind a ketten!!!Ha igazán szeretitek egymást nem lesz gond.De a párodnak is erõsnek kellmaradnia.És nem szabad neki sem az édesannya felé mennie.Mert elõbb vagy utóbb telebeszéli a fejét szegénynek.Ilyenek az emberek.Akit el akarnak szakítani a másiktól, azt évek után is el akarják majd.Max kivárják az alkalmat mikor vesztek össze.De bízzunk az elõzõkben, hogy erre nem kell sort kerítenetek.Mindenesetre Én drukkolok nektek!És sok szerencsét kívánok!
Ha azt akarod, hogy elfogadjon akkor ne tegyél ELLENE semmit. Talán úgy könnyeb lesz...
" Az anyós akkor jó , ha porhanyós" Viccet félretéve, szeretettel és humorral!
Már a kérdés is rossz. Nem ellene kell tenni, csak simán tenni kell. Boldoggá a lányát, ennyi. Tréfának venni az áskálódásait, már ha tesz ilyet, valamint mondani ilyeneket: remélem messze esett az alma a fájától, vagy: remélem nem igaz a mondás, miszerint nézd meg az anyját, vedd el a lányát, és: anyuka, nyugtasson meg a lánya az apjára hasonlít. Gyakorlati: nyírd le a füvet 1, 5-2 hetente, mosd le a kocsiját, készíts finom ebédet az egész családnak, mosogass el utána, ha örülnek csak annyit mondj: ilyenek a szürke hétköznapok. Anyuka 30 évig kiszolgálta a drága szerelmemet, egyetlen lányát, ez a minimum, amit megérdemel tõlem. Ha meg nagyon idegesítõ az egész, hagyd ott õket, bárkibe lehetsz szerelmes (csak el kell fogadnod a párod, akár egy rossz anyóssal is), bármikor, amikor te akarsz. És semmire nincs jó recept.
Semmit.Én szó szerint a hátsóját nyaltam, megcsináltam neki mindent(nem együtt éltünk)mégis én voltam/vagyok a rossz.Nálunk sógornõ is rendesen bekavart. Ahogy látom, az aki normális már eleve szeretettel fordul a gyermeke választottja felé, aki meg nem, azzal tenni nem lehet semmit.Ez egyszerûen intelligencia kérdése.Az meg adott mindenkinél.Én megpróbálok nem tudomást venni róla.Egész jól megy már.
Végül is nem értem az egészet!Mért is érzed, hogy anyósod nem szeret?Vagy ellened van?
A kérdés felvetésbõl látszik a szemben állás, ami nem jó! A lényeg az az, hogy ne tudjon éket verni közétek! Én egyszer kezemben tartottam egy újságot, és az apróhirdetések rovatból felolvastam neki a következõt:" Anyósomat, társaság hiányában, bérgyilkossal összehoznám! Minden megoldás érdekel! Büntetett életûek elõnyben jeligére a kiadóba. Keresgélni kezdte a hirdetést, de nem találta! Rám nézett kérdõen, én meg õrá. Nagyot nevettünk, és szent lett a béke! Igy legyen! ÁMEN!
Kedvesség, segítõkészség, udvariasság, tisztelet. Egyébként mi a kifogása ellened ?? Ha ezt tudod, akkor tudsz csak változtatni a viselkedéseden. Ha már házasok vagytok, és külön éltek ((?) "anyósom") akkor majd megszokja....
Sajnos engem is utál anyós.Nem értem mért.Mikor férjem elõször bemutatott neki akkor rendes volt hozzám, kedves, és segítõkész.Második alkalommal, pedig megállított a lépcsõn, és minden ok nélkül kiabált velem, és elhordott.Nemértettem mi ez a dühkitörést, csak azt éreztem én velem így senki nem bánhat.Ott akkor elindul egy ellentét ami addig fajult, hogy nem állunk szóba egymással.Született egy babánk is, és mindent meg tesz anyós, hogy kikészítsen.De nem törõdõk vele!A jelszóm: ami nem megy nem kell erõltetni.Én már 100x kibékültem vele de nem megy, és kész!
Az én anyósom nem hagyott békén minket, még akkor sem mikor 400km-re költöztünk tõle. El is váltunk, férjem visszaköltözött.Most a lányaim elõtt szid, és bántja anyukámat, páromat, mikor a lányok ott vannak a szünetben!Nem lehet megszabadulni tõle!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!