Találatok a következő kifejezésre: Az anyósom a (453 db)

Miért utálják az anyósok a mennyüket és fordítva?

Talán azért mert egy anya nem könnyen engedi el a kicsi fiát aki ő nevelt, és mert egy feleség nem szivesen veszi ha a drága anyuci nem érti meg hogy a pici fia már nem is olyan pici és mindenbe bele szólna. Egyszerű el kell vágni a köldökzsinort és meghúzni egy határt. Jó anyuka meghallgatunk és köszönjük a tanácsokat a segítséget, de a döntés a miénk. Ez így lenne tiszta. Vagy nem?

Legjobb válasz: A legtöbb nõ rivalizál, és ez valóban benne van a génekben, viccen kívül. Amúgy fura, de sokszor ha az anyós rendes, a meny hülye, ha meg a meny rendes, akkor az anyós hülye. :D Ritka, amikor mind a kettõ normális. :) Sokszor amúgy a meny már csak azért elitéli az anyóst, mert az anyós, és nem kell vele túl jóban lenni, de van, hogy az anyósnak nem jó egy nõ sem, mert az õ pici fiáról van szó, és nem lehet elég tökéletes a jelölt...szóval nehéz ügy :D

A legtöbb nõ rivalizál, és ez valóban benne van a génekben, viccen kívül. Amúgy fura, de sokszor ha az anyós rendes, a meny hülye, ha meg a meny rendes, akkor az anyós hülye. :D Ritka, amikor mind a kettõ normális. :) Sokszor amúgy a meny már csak azért elitéli az anyóst, mert az anyós, és nem kell vele túl jóban lenni, de van, hogy az anyósnak nem jó egy nõ sem, mert az õ pici fiáról van szó, és nem lehet elég tökéletes a jelölt...szóval nehéz ügy :D
Meg kellene tanulni az embereknek nem beleszólni egymás dolgába. Még akkor sem ha az történetesen az én gyerekem.
Én nem szeretem az anyósomat. régebben mikor még csak a férjem baránõje voltam nagyon szerettem. A viszonyunk akkor változott meg, amikor konkrétan elkezdtük szervezni az esküvõt. Megsértõdött azon, hogy nem abban a faluban lesz az esküvõ ahol õ lakik (ami egyébként egy vendég lakhelyéhez sincs közel és az egész faluban 36 vendégágy van), és, hogy a szülõk dolga megszervezni az esküvõt.
A kérdező hozzászólása: Én se utálom az enyémet. Remélem õ se engem. Köszönöm a válaszokat.
Én nem utálom az anyósom, és õ sem engem... Sose szólt bele semmibe.
Mert bunyóznak a friss csirkecombon a kotkodák.
Lehet, hogy ez benne van a génállományunkban:D Monjuk én jól kijövök az anyósommal, szeretem is, de csak egy bizonyos szintig. Amíg bele nem szól az életünkbe.
Nem tudom. Mi jóban vagyunk. Tisztelem, mert ha õ nem lenne, akkor a férjem sem. Szerintem jó ember lett a férjem, szóval jó munkát végzett :) Õ meg szeret engem, mert szeretem a fiát :) Nincs felesleges vita, nem pletykálkodunk. Elfogadtuk egymást, ez a titok nyitja, mint minden emberi kapcsolatnak, ami jól mûködik
én jól kijövök vele. még mellém is szokott állni, ha valamin vitatkozuk a férjemmel. nálunk az apóssal van a gond..
Szerintem ha a nõk annyit "tûrnének" a férjük szüleinek mint a saját szüleinek sokkal kevesebb balhé lenne.
kérdezõ, igazad van! nehéz elengedni egy fiúgyermeket, aki felnõtt egy anyának, és egy másik nõ lesz ezentúl az elsõ és legfontosabb, de van egy határ azért. Nálunk a párom a legfiatalabb fiú, ezáltal beállt az az anya pici fia szerep. Amikor elõször bemutattak nekik, akkor kedvesnek találtuk egymást. Õk azt mondták, hogy kedvelnek mert csendes vagyok. Sajnos tudok háttérsztorikat róluk, anyós második férje állandóan sz.rszemétnek állít be minket meg irigy a páromra, mert szerinte neki kellene az istennek lennie anyós szemében, nem a páromnak, meg kihasználja anyóst, meg minket is, ezáltal anyós is más lett... a legrosszabb tulajdonságom meg az, hogy ha valakirõl tudom hogy nem szeret, vagy ezeket állítja a hátam mögött akkor képtelen vagyok velük beszélni.... anyós is folyamatosan szúrkál, múltkor is skypeon beszéltek párommal, mert külföldön élünk, pont fõztem, és flegmán odanyomta hogy jaóó munkát, mert szerinte nekem ki volt világ életemben nyalva a seggem és nem kellett sose fõznöm, amit persze õ tud.... jogsit is most szerzek majd, arra is tett megjegyzést, meg ha veszünk valamit azt is a párom mindig elmondja, és erre az jön hogy miért költekezünk. Nem utálom, hanem inkább nem kedveljük egymást, örülök, hogy messze vagyok tõlük, így nincs balhé, és nem leszek ideges sem.

Miért mindig az anyós a fekete bárány?

Id?sebb n? vagyok és anyós! Olyan sokat olvasom itt, hogy ilyenek vagyunk mi anyósok meg olyanok. Bele szólunk, és különben is mit értünk mi, ma modernebb a világ stb. Az én menyem is ilyen. Folyamatosan uszítja a fiúnkat ellenünk. Amit mondok kifordítja és úgy mondja tovább, a fiam nem is akar szóba állni velünk. Most született meg az unokám egy képet nem küldött hiába kértük az apjával. Nem erre neveltük! Az elején amikor jöttek elvárták, hogy mindent Õk kapjanak, mikor mondtuk, hogy ácsi vannak testvérek is, akkor megsért?dtek. Nem panaszkodni akarok, csak jelezni, hogy nem mindig Mi ANYÓSOK vagyunk a gonoszak.

Legjobb válasz: Nálam pl azért fekete bárány az anyós, mert amikor meg tudta, hogy egyetlen fiának gyermeke fog születni, egy kicsi örömöt sem mutatott, hanem azon morfondírozott, hogy mit fognak szólni a szomszédok. Ugyanis nem vagyunk házasok a párommal... És így falun inkább szégyen a gyerek, mint öröm. Hát én ezért nem szeretem anyósomat. Nem tudom felfogni, hogy képes valaki a közösség véleményét az unokája érkezése elé helyezni. Ennek ellenére én nem hergelem ellene a fiát. Nem szólok egy szót sem, megyünk is hozzájuk, de én megtartom a 3 lépés távolságot! És irigylem azokat az ujdonsült anyukákat, akik jó viszonyban vannak anyósukkal. Nekem is könnyebb lenne, de ezt soha nem fogom neki elfelejteni. Fõleg ha ránézek a gyönyörû kisfiamra, és eszembe jut, hogy van aki (a saját nagyanyja) nem örült neki. Még anyukámnak is azt mondta az anyós, mikor elõször jöttek látogatni a kórházba, hogy "Viszem a cuccokat az UNOKÁDNAK" Mintha az övé nem lenne...

Nálam pl azért fekete bárány az anyós, mert amikor meg tudta, hogy egyetlen fiának gyermeke fog születni, egy kicsi örömöt sem mutatott, hanem azon morfondírozott, hogy mit fognak szólni a szomszédok. Ugyanis nem vagyunk házasok a párommal... És így falun inkább szégyen a gyerek, mint öröm. Hát én ezért nem szeretem anyósomat. Nem tudom felfogni, hogy képes valaki a közösség véleményét az unokája érkezése elé helyezni. Ennek ellenére én nem hergelem ellene a fiát. Nem szólok egy szót sem, megyünk is hozzájuk, de én megtartom a 3 lépés távolságot! És irigylem azokat az ujdonsült anyukákat, akik jó viszonyban vannak anyósukkal. Nekem is könnyebb lenne, de ezt soha nem fogom neki elfelejteni. Fõleg ha ránézek a gyönyörû kisfiamra, és eszembe jut, hogy van aki (a saját nagyanyja) nem örült neki. Még anyukámnak is azt mondta az anyós, mikor elõször jöttek látogatni a kórházba, hogy "Viszem a cuccokat az UNOKÁDNAK" Mintha az övé nem lenne...
Szerintem senki nem gondolja, hogy mindig az anyós a hibás.És igen, gyakran az anyukák nagyon önérzetesek, "ki ha én nem".Úgy gondolom, hogy az anyukáknak sokszor azután romlik meg a kapcsolatuk az anyósukkal, mikor gyermekük születik.Nálunk is így volt.Semmi problémám nem volt vele, illetve ami most is, az már akkor is megvolt.Úgy gondolom, hogy nagyon elnyomták a férjemet már kicsi korától kezdve.Szegény mivel csendesebb fajta, ezért nagyon jól ki lehetett tölteni rajta a mérgüket, vagy ha valami nem tetszett.Mindig lehett õ a hülye, mindig lehettt õ a béna, a hibás, stb.Aztán mikor összekerültünk, akkor elkezdett mellettem kinyílni.Afolyamatos piszkálás helyett bátorítottam.Mostmár szembe mer szállni (na nem nagyon) a saját anyjával, ha valamivel nem ért egyet vagy bántják.Úgyhogy most az a baj, hogy tiszteletlen (szerintük).A gyermekénél szeretné elkerülni ezt a hibát, ezért tudatosan odafigyel erre, illetve azt gondolom, a saját sérelmeiért is revansot akar venni a gyermeén keresztül.Így aztán persze anyós azt látja, hogy mióta velem van a fia és gyermeke született, már "nem szeretik" õt.Mások a nevelési elvei is, mint nekem.És ez nem modern kor kérdése, hogy nem adunk csokit a gyereknek és nem adunk neki ételt az anyja megkérdezése nélkül.Az én szüleim mindent megkérdeznek tõle, vagy az apjától, még azt is, ha fel akarják venni.Ezzel azt érték el, hogy bármikor rájukb merem bízni és nem kell rajtuk tartani a fél szemem.Lassan ott járunk, hogy a párom jobban szereti az én szüleimet mint a sajátjait.Pedig az én anyám neki is anyós.Ez persze csak egy példa, bocs, hogy hosszú lettem.
Van egy sógornõm.Õ imádja anyukámat (az anyósát).Rábízza a gyerekeit naponta.Ha baj van, inkább õt hívja, mint az anyukáját. Pár éve éjszaka az egyik babájához mentõt kellett hívni.Elsõ volt, hogy anyut felhívja.Saját anyukájának nem is szólt, pedig nincsenek rosszban. Szóval nem minden anyós fekete bárány.
Sajnos a legtöbb helyen a fiú a lány családjához húz egy idõ után ha az asszony sokáig rágja a fülét! Én sem szeretem az anyósomat mert õ sajnos mindent megtett azért hogy minket szét válasszon még két kisgyerek után is!Nem engem szánt a fiának és ezt a mai napig érezteti és nem csak velem hanem a gyerekekkel is mert egyáltalán nem kíváncsi rájuk!Mindezek ellenére én még mindig azt mondom a páromnak hogy néha meglátogathatnánk mert mégis csak az anyukája de õt ez nem érdekli a gyerekek végett! Amúgy nálatok ezek szerint a menyed lehet a hunyó aki jól elcsavarta a fiad fejét!:(
Szerintem sok esetben egyesek tényleg eltúlozzák viszont az igazság az h tényleg nagyon sok anyuka bele akar szólni a fiatalok életébe és nem csak a fiús anyák ilyenek.Sokszor tényleg ne veszik figyelembe azt h a gyerekeik már felnöttek és nem kell segítség és bele szólás.Én azon az elven vagyok h ha kérdezek válaszoljanak esetleg adjanak tanácsot de ne szóljanak mindebe bele.Nálunk az én szüleim a beleszólósak ill a párom nagymamája.de én nem utálkozok nem szitok veszekedést igyekszem meg hallgatni de ha hülyeséget mondanak akkor leállitom öket azonnal.Egyébként meghallgatom öket max nem fogadom meg amit mondanak.szóval biztos h mmind2 oldalon vannak hibák és mindig lehet vmelyik félre sarat dobálni.De sztem a kompromisszum kötés a megoldás.
Ez így van.Nem mindig az anyós a hibás. Szoktam itt olvasni olyan túlzásokat, hogy már az sem jó ha saját unokáját elkényezteti. Ezeket egy része kötekedés. Nem mondom az én anyósommal sem mindig értek egyet, de a családi béke többet ér mint a morgás. Amúgy érdekes mert én az apósommal nem vagyok egy hullám hosszon. De nem érdekel mert amíg úgy látom hogy a gyerekemet szeretik és jól bánnak vele, addig nincs baj.Nekünk meg nem kell mindig egy véleményen lenni!
Az a baj, hogy az anyóa-meny kapcsolatból is hiányzik a kommunikáció. Honnan tudja az anyós, hogy nem úgy gondolja vagy szeretné az anyuka ha nem mondja? Nekem is van anyósom, õ is szokott mondani/csinálni olyat amit én nem úgy tennék, de akkor mondom neki hogy én így szoktam. Semmi gondunk nem volt még, mert meg tudjuk beszélni. Sokan úgy vannak, hogy jajj nem szólok neki, csak csúnyán nézek...Nem végeztek az anyósok gondoltolvasó tanfolyamot:)
Nekem is feltûnt, hogy sokan panaszkodnak az anyósukra! Az ilyen hozzászólások olvasásakor mindig az jut az eszembe, hogy ugyan ezek az emberek milyen anyósok lesznek majd. Mondjuk az tény, hogy a mai világban - akár ismeretlenül is - az emberek szeretnek beleszólni, és belekötni mások életébe! Sokszor nem tanácsot adnak, hanem (tények ismerete nélkül) kioktatják a másikat. Mit megadnék, ha az Én anyukám, vagy a férjem anyukája "beleszólna" az életünkbe! De sajnos õk már nincsenek velünk!
teljesen egyetértek veled.Én éppen ezért nem veszek rész anyósok szidásában, vagy esetleg nem az fiatal mellé állok.mindig meg kéne kérdezni nézni a másik felet is, és akkor sokan megdöbbennének a sok anyóst szidó anyán, hogy még se annyira õk a szenvedõk.Persze van ami jogos, 2 hónapost pl nem etetünk tejszínnel, meg ilyenek.azért ez a másik véglet, ezért én is ugrok, mert ennyi esze talán lehet egy idõsebb embernek is.de azt mondom próbáljatok azért valahogy békességre törekedni.én nagyon szeretem az anyósom, nagyon jóban vagyunk.anyám már sokat bosszant de azt is elnézem mert az anyám, inkább nyelek, ki tegye meg ha nem én.próbáld békességre buzdítani a családot mert akkor van igazán nagy szívfájdalom, ha már nem lesz valaki.
A kérdező hozzászólása: Mediátor, megnézem:-) Köszönöm a tippet. Annak a hölgynek aki írta, hogy anyósa az anyakirálynõ, hát nem vagyok rossz indulatú, de szerintem a mi kis menyünk is így képzelte, hogy együtt lakunk és mi idõsek melózunk Õ meg élvezi a helyzetet.
Meg ezt: "mediáció az a konfliktuskezelési módszer, amikor ellenséges kapcsolatok megoldásához egy harmadik, semleges felet hívnak segítségül"
Ezt találtam: "A mediátor feladata a szembenálló felek közötti indulatok fékezése, a megoldásra váró érdekalapú konfliktus okának tisztázása, konstruktív párbeszéd kialakítása a felek között. Ezzel segítve a feleket abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amely számukra a legkedvezõbb."
Két fél között közvetít, hogy megértsék egymást. Nagyon hasznos tud lenni.
A kérdező hozzászólása: mediátor? Az mi?
Nem is pszichológus kell, hanem mediátor. Azok pont erre vannak.
Menjetek el pszichológushoz, vagy valami hasonlóhoz, hátha tud megoldást.
A kérdező hozzászólása: Én aránylag modern vagyok, elfogadok sok mindent.Több gyermekem is van, és van vejem is. A lányoméknál nincs ilyen gond, mondjuk unoka sincs még:-( Sose hittem, hogy ilyen helyzetbe kerülök egy nap:-( Olyan szomorú vagyok:-( Többszõr próbáltunk békülni az apjával, de a feltétel vagy a lakásunk vagy autó volt. Mert milyenek vagyunk ott a lakásunk(egy élet munkája) és Õk albérletbe laknak. Mikor mondjuk, hogy mi is így kezdtük akkor azt meg se hallják:-(
Õszintén belegondolva, valószínûleg senki nem tesz fel olyan kérdést, hogy "Hú nekem tök jó fej az anyósom, minden rendben vele, és a tietekkel?", mert itt nincs mit megoldani. Általában csak akkor kérdezel, ha gond van. Úgyhogy felesleges azt gondolni, hogy minden anyós rossz, csupán azért, mert itt olyan kérdések vannak. Ne vedd fel.
szia! Én jól megvagyok az anyósommal, fõzni, befõttet eltenni is tõle tanultam. Viszont tudom, hogy neki is van hibája (mint ahogyan gondolom nekem is), így például a gyermekemet nem bízom rá, csak akkor, ha én is ott vagyok. Mi is megszenvedtünk a házunkért, és bevallom, elég telhetetlen is vagyok, de mindíg óvatosan kérdezem meg, ha valamit akarok tõle (például kötni való fonalat). Szeretem, hogy önálló vagyok és a családomat ellátom, így nem is akarok ráakaszkodni. Anyukám más tészta, de abban kezdettõl megegyeztünk a férjemmel, hogy egyik nagyszülõvel sem akarjuk megszokatni, hogy vigyázzanak a gyermekre. Például (tudom, hogy jó, meg régen divat is volt), eszünk ágában sincs „lepasszolni” hetekre vagy hosszú napokra a gyereket a nagyszülõknek nyaralás címszó alatt. Mi küzdöttünk meg ezért a babáért, mi fogunk a többiért is, így a mi feladatunk vigyázni rá akkor is, ha nehéz és a mi feladatunk úgy megszervezni az életünket, hogy õt is el tudjuk látni. (A)

Akik utálják az anyósaikat - a ti édesanyátok különb?

Kíváncsi vagyok, akik annyira nem szívlelik az anyósukat, hogy vélekednek a saját édesanyjukról? Ha van gyereketek, anyukátoktól szívesebben fogadjátok a tanácsokat a babával vagy bármivel kapcsolatban, mint anyóstól? Õ jöhet gyakrabban, mint anyós, csak mert a ti édesanyátok? A férjetek/párotok kedveli őt, őt nem irritálja a saját anyósa? Õszinte véleményeket kérek! :)

Legjobb válasz: Megint egy általánosítás. Mibõl szûrted ezt le? Azért mert ide panaszkodó menyek járnak? Nekem az elsõ anyósom nagyon rossz természetû, mindenbe beleszóló anya volt. Na tõle semmilyen tanácsot nem fogadtam volna el, mert tudtam, nem szívbõl jön. A második anyósommal semmi bajom (igaz, volt konfliktusunk, de túlléptünk rajta), tõle elfogadom a tanácsokat, nem irritál, jöhet bármikor (de tudja, hogy illik megtartani a kellõ távolságot, nem állandóan a s..ggünkben lenni). Anyámtól fenntartásokkal fogadok tanácsot, azért mert másképp nevel, lazábban, mint én. Nem szeretem, amikor mondjuk olyanokat mond a lányomnak, hogy s...ggedre csapok, nem csap, csak mondja. Én nem annak függvényében fogadok el/avagy nem fogadok el tanácsot, hogy azt anyám vagy anyósom adja, hanem, hogy jó-e az a tanács vagy sem, illetve jóindulattal adják-e vagy sem.

Megint egy általánosítás. Mibõl szûrted ezt le? Azért mert ide panaszkodó menyek járnak? Nekem az elsõ anyósom nagyon rossz természetû, mindenbe beleszóló anya volt. Na tõle semmilyen tanácsot nem fogadtam volna el, mert tudtam, nem szívbõl jön. A második anyósommal semmi bajom (igaz, volt konfliktusunk, de túlléptünk rajta), tõle elfogadom a tanácsokat, nem irritál, jöhet bármikor (de tudja, hogy illik megtartani a kellõ távolságot, nem állandóan a s..ggünkben lenni). Anyámtól fenntartásokkal fogadok tanácsot, azért mert másképp nevel, lazábban, mint én. Nem szeretem, amikor mondjuk olyanokat mond a lányomnak, hogy s...ggedre csapok, nem csap, csak mondja. Én nem annak függvényében fogadok el/avagy nem fogadok el tanácsot, hogy azt anyám vagy anyósom adja, hanem, hogy jó-e az a tanács vagy sem, illetve jóindulattal adják-e vagy sem.
Na erre én is kíváncsi vagyok. Mondjuk én azt tapasztalom-környezetemben, hogy a fiús mamák közül kerülnek ki fõként a "sárkányok". Hála Istennek, az én anyósom jó "arc", van pár hülyesége, de kinek nincsen?
Igen, különb. Amikor megszületett a kisfiam, soha, soha, soha nem csinált semmit a megkérdezésem nélkül, anyósom szó nélkül kiszedte a babát a kezembõl, vitte volna fürdetni, pelenkázni, öltöztetni. Anyukám minden nap ételt hozott a kórházba, terhes idõszakomban bevásároltak nekünk apuval amikor én már nehezen mozogtam, férjem meg két mûszakozott, anyósom annyit se kérdezett: segítsek valamit? Anyu mindig megkérdezi, mikor érünk rá, anyósék bejelentik: ekkor menjünk. Anyuék jönnek is, anyósék meg, ha nem visszük unokát a helyükbe, inkább bevállalják hogy 3 hétig nem is látják. Õk nem jönnek. Ha mi nem megyünk át kocsival a babával, õk inkább otthon maradnak és tv-znek. Amikor a kicsi megszületett, anyósom el akarta venni a babát ringatni, amíg én elmosogatok. Anyu elmosogatott, hogy ringassam a háromnapos babámat. Anyuék értünk jöttek a kórházba amikor született a kicsi, a lakás kidíszítve, feliratokkal várt minket, kedvenc csokim, virág, ételem :) Anyósomék közölték, õk nem tudnak jönni mert inkább lementek a haverjaikkal a Balcsira, mert a haverjaik csak ezen a hétvégén fizetik ki nekik a szállást, utána már nem. Soroljam még, vagy a válasz már egyértelmû? :) )
Én fiatalkoromban, 19évesen leszögeztem hogy az anyósom jöhet, úgyanúgy megkapja a gyereket mint anya, de amikor már mindenbe belekotyogott, és mindig kivette a gyereket a kezembõl szó nélkül kicsit pikkeltem, anya sem különb, õ mindig az én érdekeimet nézi hogy meg legyen a kényelmem meg ne olyan életem legyen mint neki és ez is egy kicsit idegesítõ! Párom sem szereti anyát ha belekotyog de amúgy semmi extra az anyós vej-meny között!
Nálunk is ez van, anyós bejelenti, hogy akkor mikor menjünk át. Tegnap ideszólt telefonon, hogy akkor szombaton átmehetnénk. Igaz, én már 2 hete lebeszéltem a barátnõmmel, hogy végre átmegyünk hozzá babalátogatóba, de most azt fel kellene rúgnom a kedvéért...mert õ most ér rá.
Nem különb, sõt van, amiben rosszabb. Viszont õ az anyám, és neki elnézem, hogy mondjuk parancsolgat, beszól vagy ugráltat. Az anyósom egy "idegen" nõ, neki nem nézem el, ha hülyének néz, vagy zsarnokoskodni próbál felettem. Felnõttként ismert meg, bánjon velem egyenrangú felnõttként. Anyám születésemtõl "ismer", õ nyilván valahol mindig gyereknek fog tartani.
igen, különb. bár még csak anyósjelöltem van, de egyszerûen nem tudok vele mit kezdeni. mikor bemutattam anyámnak a páromat, õ beszélgetett vele, megkínálta süteménnyel, szívesen látta. engem mikor bemutatott a párom, az anyja odamorgott egy "örülök"-et és azóta hozzám se szól. kivéve ha becsöngetek és a párom mondjuk még zuhanyzik, akkor mondja hogy üljek le és várjam meg. ennyi köztünk az összkommunikáció. a párom azzal mentegeti hogy nem szeret magyarul beszélni az akcentusa miatt. könyörgöm, több mint 15 éve él itt és majd biztos ki fogom nevetni amiért furán beszél -.- . az én anyámmal ellentétben õ soha, még 1 teát se lökött elém. bezzeg a volt barátnõt szerette. ennyire mint õ, még soha senki nem vett semmibe.
ma 18:44 De gondolom, ha a párod értene hozzá, csak esetleg nem volt ideje megcsinálni, , nem hiszem, hogy örülne neki. A férfiak sem szeretnék, ha az após elmenne, s elkezdené az autóját kérdezés nélkül szerelni!:D
A kérdező hozzászólása: "Lehet, ha kicsit megvakargatnád a párodat, kibukna, hogy õ sem örül apád szerelõmániájának. Az én férjem hülyét kapna, ha apám nekiállna itt konnektorokat szerelni." Nem zavarja, inkább ég a feje, hogy nem õ csinálta meg. Igazság szerint nem igazán ért az ilyesmikhez, míg apám ezermester.
Az én anyósom konkrétan nem áll szóba velem, mert külföldön élek, és nem felelek meg külföldiként az elvárásainak. Egyszerûen levegõnek néz, ha összefutunk, pedig én próbáltam vele beszélni. Ha nem, hát nem... De most már az sem érdekel, ha megenyhül, én ezek után nem is akarok vele semmilyen kapcsolatot. Életemben nem aláztak még meg ennyire. A párom kapcsolata is megromlott emiatt az anyjával. Most ott tartunk, hogy ha a páromnak bármi problémája van, azt az én anyukámmal beszéli meg. Akár fel is hívja. Az õ kapcsolatuk a lehetõ legideálisabbnak mondható.
Hát figyi, az én házamban senki ne mozogjon úgy, mintha otthon lakna. Se az én szüleim, se a férjemé. De ez az én hülyeségem, tudom. Lehet, ha kicsit megvakargatnád a párodat, kibukna, hogy õ sem örül apád szerelõmániájának. Az én férjem hülyét kapna, ha apám nekiállna itt konnektorokat szerelni. Az unokát meg bármikor felvehették, ha akarták. Anyósfel is vette náluk, a pár hónapos gyerekkel kiszaladt az utcára megmutatni a szomszédnak- kérdezés nélkül, viszonylag hideg volt, de kabátot, se sapkát nem adott rá. Szerintem a jó segítséggel senkinek nincs baja, de nekem az marhára nem segítség, ha a vizes ruhát újra teregethetem ki meg hasonlók. Azért ne csináljon semmit, hogy a hasznosságát bizonygassa.
"de mi van, ha segít kérdezés nélkül? Miért kell sok nõnek éreztetnie, hogy ez az én házam az én váram, senki semmihez ne nyúljon, " Van aki szereti, van aki nem, és ezt tiszteletben kell tartani! Kölcsönösen kell tisztelni egymást, ilyen egyszerû. Nekem semmi bajom az anyósommal, de ha az én magánszférámba nyúlkál, nem szeretem. Van, aki szereti, ha megvan a saját intim szférája. Miért kell abba erõszakosan belemászni?
A kérdező hozzászólása: Most arra gondolok, nekem milyen szemrehányást tehetne a párom? Apám, ha jön hozzánk, egybõl nekiáll valamit barkácsolni. Pl. a konnektorokat megigazította, a csaptelepet kicserélte, másutt a szifont tisztította ki. Említettük, hogy nem jó, õ meg nekiállt. Párom nem hõbörgött, hogy minek nyúlkál bele mindenbe, mi köze hozzá? Inkább örül neki, hogy nem neki kell. Meg nem értem, egy szülõ, akár a férfié, akár a nõé, miért ne mozoghatja úgy a gyereke házában, mintha otthon lenne? Ok, ha hülyeséget csinál, az nem jó, mert több a kár, mint a haszon, de mi van, ha segít kérdezés nélkül? Miért kell sok nõnek éreztetnie, hogy ez az én házam az én váram, senki semmihez ne nyúljon, jóformán az unokát sem foghatja kézbe, ha nincs írásos engedély.
A kérdező hozzászólása: "ma 18:44 De gondolom, ha a párod értene hozzá, csak esetleg nem volt ideje megcsinálni, , nem hiszem, hogy örülne neki. A férfiak sem szeretnék, ha az após elmenne, s elkezdené az autóját kérdezés nélkül szerelni!:D" Akkor sem zavarná. Õ nem ilyen típus. Örül, ha fekhet és megcsinálják helyette
Szia! Nem olvastam végig a kommenteket, ha merült fel közben kérdés, akkor arra nem tudok válaszolni. Nos igen szívesebben fogadom meg édesanyám tanácsát. Hibázott õ is a nevelésben, de nem akkorát. Egyetlen egyszer kaptam ki, amikor felmásztam a fára, és fennakartam (mint a filmekben, lógtam a gatyámon) leszedett és úgy képen vágott, hogy csak pislogtam. Elvonultam sírva, õ pedig bocsánatot kért. Anyósom büszkén vállalja, hogy a 4 és 6 éves fiait egyedül hagyta a lakásba, és bármi bajt csináltak, nadrágszíjjal és fakanállal ütlegelte õket. Mikor a férjem hat éves volt, gondolt egyet és elutazott, a férjemet meg bezárta a lakásba. Apósom elhagyta és neki ítélték a gyerekeket. Nos. Egy ilyen asszony ne adjon nevelési tippet. Továbbá csak akkor jön ha kell neki valami: pénz, hús, ilyesmik. Ha megyünk hozzá. is azzal kezdi: hoztatok valamit. Ha a szüleimhez megyünk, apánk inkább hazavisz minket (két utcára lakunk) mert anyám megpakol minket fagyasztott cuccal, zöldségekkel, stb. Persze anyukám tanácsaival sem értek mindíg egyet. Nagyon szereti anyu a férjemet, míg anyósom nem képes felfogni, hogy már nem hat éves. Nem hittem a szememnek, hogy mikor ott voltunk, felvágta neki a húst ! Komolyan... Na mindegy.
"de mi van, ha segít kérdezés nélkül? Miért kell sok nõnek éreztetnie, hogy ez az én házam az én váram, senki semmihez ne nyúljon, " Ez nem azt jelenti, hogy sok nõ érezteti hogy az õ háza az õ vára. Ez azt jelenti, hogy bunkó, paraszt, illetlen és udvariatlan dolog valaki másnak az otthonában rendezkedni, kontárkodni. Ennyi. Illetve vannak nõk, akik szeretik ha más elpakol helyettük a kérdezésük nélkül: a lusták. Akik örülnek annak, ha anyós elpakol.. Ezért örülnek, ha megteszi helyettük valaki más, legalább nekik nem kell. Én nem ilyen vagyok.
A kérdező hozzászólása: Érdekes, én gyerekként otthon éreztem magam mindkét nagyszülõnél. Sehol sem kellett haptákban ülni, bár az anyai nagymamám azért arra érzékeny volt, hogy mit szólnak a szomszédok (õ társasházban lakik). Szóval azért kiabálni meg házban, folyosón labdázni nem lehetett. Az ott alvás meg részemrõl sokáig nem ment. Apai nagymamához anyám engem nem engedett (addigra már a bátyámat is eltiltotta onnét a szemétje), az anyainál meg nem igen maradtam meg. Sajnos anyám elég szerencsétlent nevelt belõünk, hogy úgy mondjam, túl ragaszkodtam az otthonhoz. Meg hát nyíltan különbséget tett a nagyszülõk közt, de szerencsére minket gyerekeket nem érdekelt, annak ellenére is szerettük az apai nagymamát, hogy õ látványosan fölényeskedett. Sõt, emiatt inkább neki szóltunk be és tõle távolodtunk el. Visszaütött a dolog. :)
Kérdezõ, fogadd már el, hogy az emberek különböznek! Én azt látom, hogy neked rettenetesen rossz kapcsolatod volt az anyukáddal, de ez nem jelenti azt, hogy másnak is! Egyébként meg a "nem érzi magát otthonosan" témához, nekem ez nem azt jelenti, hogy valaki nekiáll pakolni a lakásomban. Az öcsém külföldön él, van hogy évekig nem látom, de ha itt van nálunk, simán végigfekszik az ágyunkon, mondjuk ha fimet nézünk.Nekem ez az, ha valaki otthon érzi magát, nem pedig az, ha nekiáll rendet rakni a szekrényemben, vagy takarítani. Azt is meg kellene értened, hogy nem mindenki tudja magát idegen helyen elengedni, nálunk pl az apai nagyanyámnál igenis haptákban kellett ülni, naná hogy nem éreztem jól magam.
Figyelj Kérdezõ, mindenkinek más a tapasztalata, ezért se Te, se én, se egyik válaszadó nem hibás. Vannak jó anyák, rossz anyák, jó anyósok, rossz anyósok. Mindenki aszerint foglal véleményt, amelyikkel a sors összehozta. Én, mint írtam, jól kijövök anyósékkal, sõt, nagyon sok mindenben segítettem nekik, kiálltam értük. Igen, jólesik, ha segít, ha éppen szükségem van rá. De van olyan dolog, amit nem szeretek másra bízni, mert akkor érzem jól magam, ha én azt megcsinálhatom. Pl. én imádok fõzni-sütni. Képes vagyok azért felkelni hajnalba, hogy tortát süssek. Tehát ezt miért csinálná meg helyettem az anyósom? Akkor engem fosztana meg attól az élménytõl. Érted mire gondolok? Vannak, amiket az ember maga szeret intézni, mert attól érzi magát fontosnak, jónak, egyedinek. S ha ért is hozzá, akkor miért kellene másnak illembõl megcsinálnia? Igen, vannak olyan emberek(amit írt is egy másik válaszoló), akik örömmel átadják a munkát anyósnak-apósnak, mert õk nem szívesen foglalkoznak vele, vagy nem értenek hozzá. Ezért mondtam, hogy nem vagyunk egyformák, el kell fogadni, s tiszteletbe tartani a másik magánéletét. Most én is mondhatnám, hogy de sok lusta ember van, mert elnézi, hogy az anyós-após idõsen megcsinálja helyette. De lesza.rom. Ha neki ez a jó, tegye. :D
A kérdező hozzászólása: Mondtam én olyat, hogy nem értem meg, hogy másnál hogyan mennek a dolgok? :) Sõt, be is ismertem, mert én egy utolsó féregnek tekintem az anyám, elfogultságot hoz elõ a részemrõl, de tiszteletben tartom, hogy mindenki nem így van ezzel. De az azért fura, hogy a férjek ennyit nem panaszkodnak az anyósukról, apósukról, mint a nõk. :D
Jaj istenem, már megint be kellett szúrnod egy mondatot az anyósok védelmében és a menyek gyalázására. Nem tudod megérteni, hogy nincs ebben semmi fura, ha egyszer sajnos az embernek rossz tapasztalatai vannak a saját anyósával kacsolatban? Mi ebben a fura?
A kérdező hozzászólása: "Értettem a kis célzást kérdezõ, de nem, nem viselkedem kivagyi módon. Egyszerûen lusták, és ha lenne netes rendelõs Tesco, még oda sem mennének hanem netrõl nem rendelnének." Sajnálom, ha célzásnak vetted, mert én nem annak szántam. Én a saját anyámra gondoltam, õ nézte le látványosan a mamámat, úgy, hogy az már nekem, gyereknek is feltûnt. Meg hát szidta is otthon, én meg nem értettem, mirõl magyaráz. Voltak elvileg sérelmei feléje, mert a házasságuk elsõ 2 évében ott laktak és anyámnak, mint városi tyúknak derogált a vidék, és ezért persze a mamám volt a hibás mindenért. 26-os: Nem vagyok anyóspárti, ha kötekedõ anyósom lenne, tuti nem tûrném el én sem, mert ismerem magam. Csak úgy érzem, a nõ ági anyósok sem lehetnek tökéletesek. De talán én nem tudok elfogulatlan lenni, mert én rühellem a jellemtelen anyámat. De emiatt az anyósom sem áll hozzám közelebb. Elbeszélgetek vele és ennyi. Amilyen anyás voltam kisgyereknek, késõbb az anyakép kitörlõdött belõlem. Nem volt olyan anyám, aki nekem példakép legyen, ez van. :S
Értettem a kis célzást kérdezõ, de nem, nem viselkedem kivagyi módon. Egyszerûen lusták, és ha lenne netes rendelõs Tesco, még oda sem mennének hanem netrõl nem rendelnének.
" A kérdező hozzászólása: Miért van ez, hogy az anyós nem akar a menyéhez és a fiához járni? " Nálunk azért, mert rohadt kényelmesek. Sehova nem mennek, csak dolgozni és közértbe, meg a haverjaikkal olyan programra, ahol a haveri házaspár fizet. Nem csak hozzánk nem járnak, hanem velünk sem. Se Állatkert, se séta, semmi. Nálunk tehát ez az ok. Valaki írta, hogy mindenki egyforma, akár anyós akár saját édesanya. Ez nem igaz. Minden embernek van jelleme, ami nem mindegy, hogy milyen. A kérdezõ anyóspárti, talán mert neki jó a kapcsolata, nem tudom, de van olyan, ahol ez sajnos nem így van.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat! Utolsó: Én nem általánosítok, csak feltettem egy kérdést, aminek az az alapja, hogy belegondoltam: az itteni sok anyós ellenes kérdésbõl az derül ki, a férjek anyja a rossz, ellenben a viccek épp a férfi anyósokra épülnek. Ebbõl fogalmazódott meg a kérdés, mi a helyzet a nõk anyukáival? Õk különbek, vagy nekik el van nézve minden dilijük, és égik vannak magasztalva, míg az anyós egy apró tanácsot nem adhat, mert már beleszól mindenbe... (olvastam itt olyat, amibõl ez sült ki. Szerencsétlen anyós egyszer mert tippet adni, a menye már habzó szájjal szidta, hogy mit képzel, ez az én gyerekem!)
A kérdező hozzászólása: A válaszom a 6. válaszadónak szólt, közben jött még egy.
A kérdező hozzászólása: "Viszont õ az anyám, és neki elnézem, hogy mondjuk parancsolgat, beszól vagy ugráltat. Az anyósom egy "idegen" nõ, neki nem nézem el, ha hülyének néz, vagy zsarnokoskodni próbál felettem." Pont az ilyesmi válaszokra is gondoltam, mikor a kérdés eszembe jutott. :) Hogy az anyóst idegen nõnek tekintik, aki nem szólhat, míg a lány anyja igen.
Hát igen! Ez már csak így van. Anyánknak elnézzük a dolgokat, az anyósnak nem. De fordítva is igaz különben, hogy a férfit az apja ugráltathatja, és hülyének nézheti, az apósa nem, mert erre ugrik. Csak a férfiak nem lelkiznek itt, és nem ócsárolják oldalakon keresztül az apósukat, ha bajuk van vele, de náluk is így van szerintem.
Nézd, ez valahol tényleg így van. Nem csak anyós-anya variációban, hanem millió másféle variációban. Az ember a hozzátartozójának lehet, hogy ugyanazt elnézi, amit egy "idegennek" (még ha nem a szó szoros értelmében idegen) nem. Szerintem ezzel nagyon sokan így vagyunk.
Eleve nekem após-anyós nem olyan családtag, mint a vér szerinti családtagjaim. Õk "járulékos rokonok", azaz a férjem családtag lett, õk meg "vele együtt jöttek". Ez most irtó hülyén hangzik, de én nem tudom családtagként kezelni õket. Nem tudok úgy nézni rájuk. Õk nem az én családom, hanem a férjem családja. Lehet hogy valaki szerint gáz, de ez van, én ezt érzem, nem tehetek róla.
Én értem, amit írtál most kérdezõ (én írtam feletted, hogy nekem anyósék a férjem családja). És igazad is van. Én úgy gondolom, hogy a nagyszülõ-unoka kapcsolatért a nagyszülõnek kell tennie. De nálunk apai nagyszülõk nem nagyon tesznek. Elvárják, hogy vigyük a kicsit, de ha nem visszük mert férjem dolgozik vagy volt olyan, hogy tél volt és rossz volt a kocsink, a baba pár hónapos, õk nem jönnek. Ha nem visszük a helyükbe, nem jönnek. És anyósom elvárta (most már nem, mert megértette a dolgot), hogy a gyerek ugyanúgy örüljön neki, mint anyukámnak, akivel a kicsim naponta találkozik. Én nem szólok bele a nagyszülõ-unoka kapcsolatba, pl. engedem, hogy adjanak neki túró rudit, csokit, azt játszanak vele amit akarnak, de igenis dolgozzanak meg a jó unoka-kapcsolatért õk, ne én! Anyósomék ránk haragszanak amiért nincs a gyerekkel közeli kapcsolatuk annyira, mint én szüleimnek. Hát igen, de én ezt úgy magyarázom: ha Józsika olvasni szeretne, elbattyog a könyvtárba és kivesz egy könyvet, és olvashat. De ne várja, hogy majd a könyvtáros csenget az ajtaján, hogy "Józsika, nem akarsz olvasni? hoztam könyvet!" Mi is visszük hozzájuk a kicsit, kéthetente. De õk a lábukat nem teszik át hozzánk, mert ahhoz kényelmesek. No, EZÉRT van jobb kapcsolata a fiamnak anyukámmal. Mert anyukám TESZ ÉRTE, hogy jó kapcsolatuk legyen, nem csak akkor, ha a helyébe viszem.
Ja, kihagytam: 15 percre laknak kocsival! Munkájukból hazafelé konkrétan ÚTBA ESIK A LAKÁSUNK.
Egyik ismerõsöméknél pont fordítva van. Az apai nagyszülõkhöz járnak jobban, mert onnan kapnak anyagi támogatást, az anyai nagyszülõk szegények, oda nem fûlik a foguk menni, mert csak étellel kínálják meg õket. Volt is vita a 2 nászasszony között emiatt. Én nekem a szemem kisülne, ha azt nézném, hogy melyik nagyszülõ a gazdagabb, s afelé húznék. Õk ilyenek, a gyerekek keresztszüleit is aszerint választották, hogy ki a jobb módú rokon, nem is ám a szülõk testvére.
Mondjuk az igaz, hogy ha az anyós és a meny között rossz a kapcsolat, az kihat az unoka-nagyi kapcsolatra is. Ezt kár lenne tagadni.
Szerintem mindenki egyforma, csak a gyerek anyja az mégis az anyja, az anyos meg mindig anyos marad. Igy van fordítva is. A menyecske az mindig csak menyecske marad, a fia meg mégis a fia. 25N/ 16 honapos kislány anyukája és egyben egy menyecske :)
Kedves ma 15:42! Nem is hittem volna, hogy van még így más is! Esküszöm, mintha magamat olvastam volna!:) Mi is kéthetente megyünk anyósomékhoz, ezelõtt hetente mentünk, reggeltõl késõ délutánig ott kellett lennünk. (õk mondjuk 50 km-re laknak) A fiam 19 hónapos múlt, de hogy egyetlen kezemen meg tudom számolni, hogy õk hányszor jöttek hozzánk, ez fix. Csecsemõkorában kétszer, aztán mostanában szintén kétszer, de utóbbi alkalmakkor csakis azért, mert dolguk volt a városban, nem kizárólag mi voltunk a cél. Bezzeg hogy mi 2 hetente megyünk, azért elvétve kapok egy-egy finom beszólást, hogy rég nem voltunk. Amúgy nem utálom anyósomat, egyáltalán. Csak nem egyeznek a szokásaink. Olyan idétlen hanghordozása van, kifejezései, gondolkodásmódja sok mindenben. Szegény fiam néz rá kerek szemekkel sokszor, hogy mit mond neki anyósom. Pl. "Nézd, ott vannak a kaaaamcsiiiik" azaz kamionok. Sok apróság, ami nevetséges, de együtt mégis idegesítõ. Ezzel együtt anyukám sem piskóta, mert õ meg a túlféltõ tipus. Elhalmoz tanácsokkal, amik többségével én már tisztában vagyok, õ is tudja, de így érzi magát fontosnak. Ugyanazon háztartásban nem is férünk meg ketten, ez már bebizonyosodott. De õ legalább jön, és nem várja el, hogy mi menjünk mindig. A férjemmel kijönnek, de inkább tisztes távolságban maradnak egymástól. Nekem így is jó, nem erõltetek senkire semmit, addig jó, amíg nincs vitatkozás.
A kérdező hozzászólása: Miért van ez, hogy az anyós nem akar a menyéhez és a fiához járni? Nem lehet, hogy ott nem érezheti magát otthonosan, mert az a meny birodalma? Fõleg az a gyanús, ha van egy lánya is, oda mégis megy. Nem furcsa ez? Elvégre a ti édesanyátok is házhoz jön, õ meg az õ lányához. Az én apai nagyszüleim sem sokat jártak nálunk, szerintem azért, mert anyám a ki ha nem én stílusával éreztette velük, hogy õk senkik, vendégek és még véletlen sem családtagok. Pl. az anyai nagyszülõk sokszor nálunk is aludtak, karácsonykor, vagy mikor már csak a mamám élt, ha beteg volt és lábadozott, nálunk lehetett, hogy legyen neki segítve, de ugyanezt az apai nagymamával nem így volt. Sõt, anyámnak még az sem tetszett, mikor beteg volt a mama, apám és mi is naponta jártunk hozzá.
Anyukám meghalt, de amíg élt, igen, sokkal többet elnéztem neki. Anyósék a saját fiúkat sem szeretik, ezek után nehéz lett volna, h engem megszeressenek. Amikor megszületet a fiunk, csak annyit kértem, h õt próbálják meg szeretni, ez sem sikerült nekik. Kb félévente találkoznak, mi megyünk, õk sosem jönnek, aztán anyós meg van sértõdve, h a gyerek nem ugrik rögtön a nyakukba. Ezt a fél évenkénti találkozást sem bírják ki, megy az érzelmi zsarolás, h mit hogyan csinálunk rosszul, adják a sok okos tanácsot. Az utolsó csepp a pohárban az volt, legalábbis nálam, h meg akarta ütni a gyereket anyós, mert szaladgált a lakásban. Hogy ez milyen neveletlenség, az õ fia sosem viselkedett így. 3 éves volt ekkor a gyerek... Nem szeretem õket, és ez kölcsönös, csak az fáj, h így a gyereknek nincs nagyszülõje...
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy sok lehetetlen anyós van, én is olvastam itt olyan dolgokat, hogy csak lestem döbbenten. Nem az anyósok védelmére keltem, csak megjegyeztem, a férfiak kevésbé panaszkodnak, ha az anyósról, apósról van szó. Persze nem feltétlen azért, mert nincs okuk rá, csak õk inkább megtartják maguknak.

Hogyan lehetne az anyóst a családi házból kipaterolni, mert mindent tönkretesz, egyszerűen nincs családi életünk?

(hallgatózik, hazudozik...)

Legjobb válasz: Sok anyóst érintõ kérdésen csodálkozom. Mindenki csak behúzza a nyakát és tûr! Kérem szépen, miért nem lehet a drága anyóst, úgy helyreigazítani, hogy többet ne legyen kedve útálatoskodni??? (nem bántalmazásról beszélek). Nem kell senkitõl semmit eltûrni. Faképnél kell hagyni, és nem kell megmondani az új címeteket. Ja igen, a lakbér, a rezsi, meg a fõzésmosástakarítás rátok marad. A szabadságnak bizony ára van... Jómagam 23 évesen kiléptem a családi kötelékbõl, és a saját lábamon állok. Minden szülõvel, anyóssal, apóssal teljesen jóban vagyok. De az én házam, az én váram. Ott senkinek nincs joga hazudozni, meg hallgatózni, különben kisétálhat az ajtón.

Sok anyóst érintõ kérdésen csodálkozom. Mindenki csak behúzza a nyakát és tûr! Kérem szépen, miért nem lehet a drága anyóst, úgy helyreigazítani, hogy többet ne legyen kedve útálatoskodni??? (nem bántalmazásról beszélek). Nem kell senkitõl semmit eltûrni. Faképnél kell hagyni, és nem kell megmondani az új címeteket. Ja igen, a lakbér, a rezsi, meg a fõzésmosástakarítás rátok marad. A szabadságnak bizony ára van... Jómagam 23 évesen kiléptem a családi kötelékbõl, és a saját lábamon állok. Minden szülõvel, anyóssal, apóssal teljesen jóban vagyok. De az én házam, az én váram. Ott senkinek nincs joga hazudozni, meg hallgatózni, különben kisétálhat az ajtón.
sajnos az én anyóso is ezt mûvelte ezért albérletbe költöztünk.esetleg ha övé a ház felajnlhatjátok neki hogy vesztek neki egy kisebb házat ahol sokkal kényelmesebb lesz neki.vagy ti költöztök el.sajnos egy rossz a nyós képes tönkretenni egy házasságot is.mióta mi elköltöztünk még vitánk sem volt a férjemmel.
en is kiakarnam tenni de ove is a haz, en tobbszor mondtam ferjemnek h hagyjuk itt, de beteg es nem meri, amellett undok de o fizeti a szamlakt, erre en aztmondom hagyjuk meg meg a penzre szuksegunk van nekunk is, elobb utobb meg elpatkol.de az en anyosom nagyon durva, volt h komaba esett mert cukros es besz*rt, mi mostuk ki belole egy nappal kesobb meg en voltam a ribanc a fia a barom a gyerekunk meg miert sir?reggel sexeltunk kopogas nelkul bejott a szobankba es megkerdezte jol vagyok e, mert fura zajt hallott.azthitte a baba csinalt vmit.maskor halal suket de mikor musor van mindent hall meg lat is.ez is hazudik is ha van megoldasod ird meg nekem is legyszi koszi
Ha ennyire nehéz élni vele, miért nem költöztök el, nekem is hasonló volt a szüleimmel lakni, el mentünk albérletbe nagyon nehéz volt , de azóta vettünk lakást ön erõbõl, becsülettel na meg egy kis hitellel.Akármilyen akkor is a párod édesanyja, lehet, hogy most haragszik rá de biztosan szereti.Sok sikert!!!!
Szerintem mindenképp a férjed feladata lenne beszélni vele Persze a férfiakra ilyenkor nem igazán lehet számítani, de vigyázz nagyon Nekem barátnõm nagymamája már 10 éve velük lakik és annyira tönkretette a mamája idegeit az anyós, hogy most volt egy hónapig szanatóriumban de a férje még most sem keregeti haza (a nagyinak van saját háza és nem is különösebben beteg hisz mindent megkap még a számlákba se ad bele) ne hagyd hogy tönkretegye az életeteket minnél elõbb költözzetek külön!
Kergesd az õrületbe, hátha elviszi egy infarktus. Éreztesd vele, hogy teher, éreztesd vele, hogy NEM FÉLSZ TÕLE. Te is hazudozz róla az ismerõsöknek, állandóan kritizáld, hogy mit miért tesz, szembesítsd vele, hogy õ aztán nem ér fel hozzád, és nem utolsó sorban tudasd vele, hogy a férjed nem egyszerûen csak az õ fia hanem A TE ÉLETED PÁRJA. Közöld vele, hogy tönkre teszed az életét, ha megpróbál közétek állni. NE HAGYD MAGAD! HINNED KELL BENNE, HOGY EZERSZER TÖBBET ÉRSZ MINT Õ! Kívánom, hogy meg tudj szabadulni tõle minél hamarabb, tudom mit érzel, ismerem a fajtáját! Üdv! Mia
állits neki tükröt, amit tesz te is utánozd, vagy kérdezd meg tõle, õ mit szólt volna ha az anyósa vele is ezt tette volna? miért nem vagy a barátja, miért kell vele lakni? egy albérletben nem boldogabban élnétek? igaz kevés pénzzel de anyós nélkül....

Lassan 3 éves fiam, nem szereti az anyósomat, a szüleimet meg imádja, vajon mért lehet ez?

Legjobb válasz: Nálunk is így van. Érzi a gyerek,ha az anyja nem szeret valakit. Szívbõl gyûlöljük egymást anyóssal,de a gyerek elõtt nem mutatjuk.Õ mégis érzi,és õ sem szereti az anyóst. Van ilyen.

Nálunk is így van. Érzi a gyerek, ha az anyja nem szeret valakit. Szívbõl gyûlöljük egymást anyóssal, de a gyerek elõtt nem mutatjuk.Õ mégis érzi, és õ sem szereti az anyóst. Van ilyen.
nállunk is pont ugyanaz mint az elsõnél....

Első babánál kinek milyen volt az anyósával a viszony?

Els? unoka lesz a családban és tartok t?le,hogy anyósom túlzásba fogja vinni a dolgokat. Tipikusan az a fajta aki nem veszi észre magát és folyton burkolt sértéseket tesz.

Legjobb válasz: Én is ettõl tartottam. Normálisnak mondható a viszonyom. Nem visszük túlzásba egymás ajnározását sem és szidását sem. Gyerektémában viszont én vagyok a fõnök! Ezt már elõre elmondtam neki (jó, nem így), de azért finoman/viccesen lehet. Most sem problémázik azon, ha valamire nemet mondok, csak hajtogatja magának néha. Sokat segít az, hogy a Papa támogat ebben (és persze az apuka is). Mikor megszületik, legyen fontos, hogy a pároddal összhangban neveljétek és akkor nem lesz gondja az anyósodnak sem. A férjed segítsége ebben nagyon fontos. Szépen, nyugodtan, de határozotnak kell lenni. Üdvözlettel másfél éves baba anyukája, aki egy épületben lakik az anyósával

Én is ettõl tartottam. Normálisnak mondható a viszonyom. Nem visszük túlzásba egymás ajnározását sem és szidását sem. Gyerektémában viszont én vagyok a fõnök! Ezt már elõre elmondtam neki (jó, nem így), de azért finoman/viccesen lehet. Most sem problémázik azon, ha valamire nemet mondok, csak hajtogatja magának néha. Sokat segít az, hogy a Papa támogat ebben (és persze az apuka is). Mikor megszületik, legyen fontos, hogy a pároddal összhangban neveljétek és akkor nem lesz gondja az anyósodnak sem. A férjed segítsége ebben nagyon fontos. Szépen, nyugodtan, de határozotnak kell lenni. Üdvözlettel másfél éves baba anyukája, aki egy épületben lakik az anyósával
Utolsónak : Az enyém, mikor terhes voltam átadott 3 lapot fiúnevekkel és be volt húzva filccel, hogy neki melyik tetszik. Hát gyorsan ment a kukába :D
Szia! Hát sajnos nekem sem túl jó a kapcsolatom az anyósommal. Még csak most fogok szülni pár hét múlva, de már most rámszállt, hogy mit hova, mikor, miért tegyünk, meg a néven is összeugrottunk, pedig Én udvarias voltam vele, a férjem mellém állt, de mégsem állítja le magát... Nem tudom mi lesz, de nagyon rossz érzés, hogy majd a gyerekemnek nem nagyon lesz nagyanyja, mert már most látom, hogy nagy gáz lesz...:-( Minden jót! 37 heteske
Sziasztok! Sajnos én is csak az utolsó hozzászólók táborához tudok csatlakozni. Az anyósomnak két baja van az unokájával: 1. én vagyok az anyja 2. fiú. Ugyanis õ kijelentette, hogy mivel már van egy fiú unokája, neki lány kell, a fiúnk nem fogja érdekelni. És valóban így van, az egész terhességem alatt csak keresztbe tett nekem - nekünk - pl. tudta mit nem tudok megenni, és direkt azt fõzte, mert nem fogta fel, hogy amit én eszek azt eszi az unokája is gyakorlatilag. Most 34 hetes terhes vagyok, de soha meg nem kérdezte hogy vagyok, és sosem hív telefonon.Ha a páromat hívja, azt kérdezi csak: hogy vagy kisfiam... Szerencsére a párom nem törõdik vele, én meg nem fárasztom magam ezzel. Csak a párom és a fiam a fontos! Jó tanácsként csak azt tudom mondani a kérdezõnek, hogy már az elején fektesse le az aranyszabályokat, így késõbb nem lesz belõle gond sem és "elszállás" sem.
Nekem eszembe se jutott, hogy a szülés után esetleg megváltozik majd a kapcsolatom az anyósommal, mivel addig minden rendben volt. A szülést követõen azonban minden rosszabb lett: sokszor beszólt, utasítgatott, hogy mit hogy csináljak a gyerek körül, szándékosan keresztbe tett (majd eljátszotta, hogy véletlen volt) stb. Mai napig nem értem, hogy miért változott meg ennyire, hisz a fia gyerekérõl van szó... :(
Én is rettegtem tõle, hogy ha megszületik a kisfiam akkor anyósom állandóan itt lesz. Amíg nem volt baba, sokszor ha jött kopogott és már bent is volt -a szomszédban lakik, így csak átcsattog-. Gondoltam ha baba lesz akkor ez még rendszeresebb is lesz, de képzeld azóta nem jött így. Kopog és vár, ha nem nyitunk ajtót akkor pedig elmegy :)
Szia! Én fel voltam készülve rá, hogy a párom anyukája utálni fogja a gyerekemet mert az enyém. Az egész terhességem alatt azt hajtogatta, hogy minek ez a gyerek, õ ezt nem is akarta (kit érdekel???) meg hogy úgyis csúnya lesz mint az apja volt. (idióta...) Ahhoz képest most odáig meg vissza van az unokáért. Nem mondom hogy mindennap itt van, ki is akadnék, de hetente tesz egy fél órás, órás villámlátogatást, tele tömi a gyerek fejét hogy senkit ne szeressen csak õt aztán elmegy.
Én három hónapig voltam kórházban, mert koraszülött baba anyukája vagyok és egyszer SEM hívott fel telefonon! Kétszer látogatott meg, vagy háromszor de ezek is az utolsó két hétben voltak, amikor már tudtuk, hogy jöhetünk haza. Az unokáját, aki fél éves kb 10-szer látta, de amikor itt van, akkor kommentálja a dolgokat, mintha a kislány mondaná. "Nem kérek, nem vagyok már éhes." Ezt mondja 90 ml után, majd még megeszik a lányom 50 ml. :) Sajnálom szegényt!
Az enyém nem rosszindulatú, egyszerûen ilyen természet, az a taktikám, hogy a fülem mellett elengedem a dolgokat. Amikor mondom pl. , hogy induljunk hazafelé a sétából, mert éhes a gyerek, akkor egyszerûen rávágta, hogy "dehogy éhes", meg amikor du 4-kor piknikeztünk és mondtam, hogy kenjük be a gyereket, nehogy leégjen (fehér bõrû), akkor is azt mondta, hogy "dehogy ég le" :) ))) Hálisten az apja épeszû és mindig megmondja a nagyinak, hogy az úgy van, ahogy én mondom, nekem nem kell konfrontálódnom.
Sajnos én is hasonló helyzetben voltam. Csak nekem még azzal sem fárasztotta magát, hogy burkolja a sértéseit. Most már a második gyerek megszületése után, már egy kicsit én is lazábban fogom fel a dolgokat. Rájöttem, hogy igazából mik a fontos és mik a kevésbé fontos dolgok, amikbõl lehet inkább engedek arra a pár alkalomra, amikor velük van. A sértéseit szinte meg sem hallom, bár van amit már az én gyomrom sem vesz be, de általában ezeken is elég hamar túlteszem magam. Egyszerûen a józan ész határáig én hagytam, had mondja a hülyeségét, amikor már sok, akkor pedig jó alaposan elkerüljük egy ideig. Általában észre veszi ilyenkor magát.
Nekem szerencsére nagyon kedves "anyós"-om van. Semmi gond nem volt, örült mindenki a jövevénynek, sokat segítettek/segítenek.
Hát ja, ez a megoldás, mi sem hagytuk magunkat ám, csak [email protected] érzés, hogy harcolni kell, hogy a saját gyerekemnek olyan nevet adhassak, amit mi szeretnénk... szió

Én, vagy az anyósom a hibás?

A háttér: költöztünk idén tavasszal, egész nap a bérház 4. emeletér?l cipeltem dolgokat, estére dögfáradt voltam. Anyósom (mindig is utáltam, egy kétszín?, számító - csak a pénz számít neki, bár semmilye sincs (se intelligenciája, se végzettsége, se egzisztenciája), voltaképp semmit sem ért el az életben, a 9.-en nyomorog, amit a férje hagyott ott neki 15 éve (jól tette az öreg, azóta már a sírba küldte volna sztem), azóta sem tudott senkit keríteni, mivel mindenki egyb?l otthagyja, amint kiismeri, de az észt nagyon tudja osztani - bár talán érettségije, ha van, és irtózatosan rosszindulatú, haragban áll az egész világgal, mindenkit gy?löl, se kutyája-se macskája, egy igazi megsavanyodott ember, aki szánalomra sem méltó - ezeket fontos volt leírnom, h a szituáció teljesen megérthet? legyen) este sajnos még ott volt, már messzir?l hallom, amint feleségemnek mondja, h "Én mondtam nektek, h adjátok el a lakást, költözzetek ide? Stb." Felbaszta az agyamat, jól kiosztottam, azóta haragszik rám feleségem. Ez egy nagyon irigy némber, aki még a lányára is féltékeny, merthogy - mint említettem, ? semmit sem ért el - kertesházba költöztünk. Befolyásolja, ellenem hangolja a lányát, akit nagyon szeretek, de nagyon naiv sajna. Arra buzdítja, h váljunk el. Ti mit tennétek a helyemben?

Legjobb válasz: Szerintem meg a leírtak alapján jogosan utálja az anyóst. Vannak ilyen nõk, tetszik vagy sem.. én sem bírom párom anyjának egy két dolgát, és ezt jeleztem párom felé, aki egyetért ebben, tehát ez nem ad újabb konfliktust. Kérdezõ..elég pocsék a helyzeted. Elõször is azt kéne tudni, hogy a lánya hogy viszonyul az anyjához..mert ha isteníti és nem talál benne hibát, akkor te leszel a bûnös, még ha igazad is van, mi ugye taccsra teheti az egész kapcsolatot. Ha nem vak és elfogult, beszélj vele errõl, h te mit gondolsz errõl, persze kissé finomabban mint a leírásodban..próbáljatok együtt megoldást keresni:)És kérj bocsánatot a feleségedtõl ,hogy nem így akartad a helyzetet kihozni, csak nagyon feldühített..Ha igazi a kapcsolat, akkor túl tudtok lépni, õ is látja, hogy mi a helyzet, nem akarhat neked rosszat..:) És fölösleges egymásra ujjal mutogatni, mert anyósod szemébe te vagy a hibás, a te szemedben õ.. Sok sikert!

Szerintem meg a leírtak alapján jogosan utálja az anyóst. Vannak ilyen nõk, tetszik vagy sem.. én sem bírom párom anyjának egy két dolgát, és ezt jeleztem párom felé, aki egyetért ebben, tehát ez nem ad újabb konfliktust. Kérdezõ..elég pocsék a helyzeted. Elõször is azt kéne tudni, hogy a lánya hogy viszonyul az anyjához..mert ha isteníti és nem talál benne hibát, akkor te leszel a bûnös, még ha igazad is van, mi ugye taccsra teheti az egész kapcsolatot. Ha nem vak és elfogult, beszélj vele errõl, h te mit gondolsz errõl, persze kissé finomabban mint a leírásodban..próbáljatok együtt megoldást keresni:) És kérj bocsánatot a feleségedtõl , hogy nem így akartad a helyzetet kihozni, csak nagyon feldühített..Ha igazi a kapcsolat, akkor túl tudtok lépni, õ is látja, hogy mi a helyzet, nem akarhat neked rosszat..:) És fölösleges egymásra ujjal mutogatni, mert anyósod szemébe te vagy a hibás, a te szemedben õ.. Sok sikert!
Mi a kérdés? Elköltöztetek a közelébõl, nem? Innentõl kezdve nem kell vele foglalkoznod.
"Én mondtam nektek, h adjátok el a lakást, költözzetek ide? Stb." Felbaszta az agyamat, jól kiosztottam... ezen? nem volt érdemes. anyós gyûlölöd tiszta szívedbõl, így nehéz megállapítani, h mennyi a valós és mennyi a vélt sérelem. nyilván, ha értek rossz hatások általa, akkor könnyebben bepöccensz. de ezt még az sem indokolja. tanuld meg fékezni az indulataid
kicsit furán írtad le, de lehet érteni. Ülj le a feleségeddel és magyarázd le neki, hogy az anyukájának semmi joga nincs ahhoz, hogy beleszóljon az életetekbe, de ha õ mégis neki add igazat akkor még most azonnal beadjátok a válópert és mindeni megy amerre lát. Ha ennyire befolyásolható és az anyukája uszítja ellened akkor semmi értelme így élni egy házasságban. neked ott soha nem lesz igazad õ soha nem fog kiállni érted, mert mindig az lesz amit az anyja akar. Nem tudom van-e gyerek de annak a nevelésébe is belefog szólni
bármennyire is rossz anyósról van szó, a párodnak a szüleit tilos szidni, különben te iszod meg a levét, ha valaki így beszélne az én anyámmal, én is otthagynám
az ilyennel nem kell leállni veszekedni, fõleg nem úgy, hogy a feleséged is hallja. Elköltöztetek, kész. Ne találkozzál vele. A ti házasságotokba meg ne szóljon bele.
Ha a férjem igy beszélne az anyámról, akkor nem kellene senkinek sem rábeszélni, hogy elváljak töled. Itt egyszerüen az van, hogy bunkó vagy, a feléseged anyjával is, és érthetö, ha emiatt megutál téged.
Elsõnek igaza van 100%-ba
Férfiként nem kellett volna ilyen kérdéssel elõállni ...... Ha egy nõ írja ugyanezt, akkor maradéktalanul lehet anyóst szidni.
A kérdező hozzászólása: Az elsõ "kedves" válaszadónak: hat évig befogtam a számat, a megjegyzéseit elengedtem a fülem mellett. Ha én kötözködtem volna, kezdtem volna a vitát, igazad lenne, de nem így volt. Õ is utál engem, ugyanígy beszél rólam, én is tiszta szívbõl gyûlölöm. Sztem ez nem egyedi eset, számtalan ilyen van, ettõl még nem kellene, h a párunkkal megromoljon a kapcsolat...
Az elsõ hozzászólónak üzenném, anyuci szoknyája mellõl ideje lenne eltávolodni, és nem feltétlenül bunkó az aki hosszú halgatás után beolvas az anyósának mert már tele lett az a bizonyos pohár. Neked pedig javasolnám hogy beszéld meg a feleségeddel, nem akartad te igazán bántani csak már sok volt hogy kikezdi a házasságotokat, és emiatt talán át kéne goldolnotok a hozzá állásotokat az anyóshoz, mielõtt komolyabb problémákat vet fel az hogy folyton fúrja a kapcsolatotokat.
Ahogy elnézem, leginkább is mindketten, valahogy elfelejtettetek sorban állni, ahol a türelmet és toleranciát osztogatták. Másfelõl hát, az anyósodról mondod, hogy számító meg anyagias, miközben az egzisztenciáján meg az iskolai végzettségén lovagolsz magad is... lehet, hogy a sznobság-sorba álltatok be mindketten triplán tévedésbõl?:) Az ember a párját maga választja, a saját rokonait meg a párja rokonait nem, azokat a vak véletlen dobja. Ezt tudomásul kell venni, és a feszkót csökkenteni kell, nem fokozni... A történetben igazándiból a két malomkõ közé szorult feleségedet sajnálom... Hogy mit tennék a helyedben? Vennék egy csokor virágot, felkeresném az anyóst, és bocsánatot kérnék a "kiosztásért"... ha másért nem, hát a feleséged védelmében...
Az anyós akkor jó ha porhanyós. A feleségednek kellene megérteni, hogy te õt vetted el és nem az anyját, úgyhogy igazad volt, neked õ senki, és semmi joga beleszólni az életedbe. Ha vitátok van azt kettõtöknek kell megbeszélni, neki nincs köze hozzá. Próbáld meg megbeszélni a nejeddel ezt, pár nap alatt valószínûleg lecsillapodik, csak ne engedd közel magatokhoz, hogy újra kavarhasson. De sajnos az anyósok többsége szarkeverõ, jobb minél távolabb lenni tõle, egy házban semmiképp sem szerencsés. A mondás szerint olyan messze kell lakni az anyóstól, hogy papucsban ne tudjon átmenni. Viszont könnyen lehet, hogy a te feleséged is ilyenné válik hosszútávon, úgyhogy ezt vedd figyelembe.

Mikor hagyta abba az anyósod a gyűlölködést?

Most válunk a férjemmel és hát egy nagy lapáttal rátett a kedves mama is. Utolsó cseppként hazaküldött a közös házból és le k. anyázott. Azóta is fúj rám, pedig a sógoraim szerinte is nekem volt igazam, mikor megvédtem magam....na de az igazságnak sok fajtája van, mint tudjuk.

Legjobb válasz: Nálunk akkor hagyta abba az anyós a gyûlölködést, mikor megtudta, hogy válunk. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot, mert gyerek nincs.

Nálunk akkor hagyta abba az anyós a gyûlölködést, mikor megtudta, hogy válunk. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot, mert gyerek nincs.
nem hagyta abba a drága :)
A kérdező hozzászólása: igazából semmi oka az utálatra, nekem meg ugye lenne, mert éveken át pokollá tette az életemet, most mégis én nem szítanám tovább a feszültséget....anno még volt szó arról (férjem részérõl) h kérjek bocsánatot....hülyeség......elegem van a színjátékból és valamelyest dühít, h még mindig az a téma h ki a jobb háziasszony, anya.... köszönöm a válaszokat, jó h olyan is írt akinek már nagyfia van, talán ez egy folyamat, h anyós kihullajtja a méregfogát az évek alatt!!!
Látom legtöbbeknél váláskor...ajjaj, én 6 éve vagyok a párommal, azóta sem beszélünk anyósommal, csak õ az én hátam mögött. Bocsi, de ez nem megoldás a problémádra, csak eszembe jutott.
A kérdező hozzászólása: alapból azt eljátszották, h együtt menjenek/menjünk nyaralni, lófráljanak valahol v náluk lógjon a gyerek.....nem bosszú, mindössze csak nem tudom megbeszélni velük, h mi hogy szoktuk a dolgokat, mert nem hallgatnak rám Viszont úgy gondolom, h heti egy-két óra az jót tesz mindenkinek, láttam már olyat ezen az oldalon, h valakit épp ezért nem engedtek a nagyszüleihez és nagyon bántotta, ezt nem akarom.
13.29-es vagyok.. Én is féltem azoktól a gondolatoktól amitõl te félsz..De az idõ mindent megold..Amíg a fiam kicsi volt az apja vitte-hozta..Úgy voltam vele, hogy innentõl kezdve minden rajtuk áll.Ha a fiam egy nap azt mondta volna, hogy õ többet nem akar menni a mamához vagy az apjához akkor nem erõltetheti senki, akkor nem megy és kész...De jól érezte magát.Az anyósom soha hangolta ellenem.A fiam már 18 éves, de a mai napig elmegy meglátogatja a mamáját..Ma már saját maga megy nem kell kísérgetni... Szóval ha az apja, és nagyszülei jól bánnak vele, nem bántják lelkileg akkor úgyis örömmel fog menni a fiad, és neked is jó lesz, mert az apjával is tartja a kapcsolatot..Hanem szeret ott lenni, akkor úgyse megy el, és a gond megoldva...Hagyd idõvel rájössz majd, hogy mit tegyél..
Sztem van egy adag az anyósban még, hogy majd a gyereket is ellened hangolja. Én tuti a közelébe nem engedném ezekután. Akkor már inkább a te szüleid legyenek a nagyszülõk!!
A kérdező hozzászólása: örülök h van aki megbékélt..... Anyu is megbékélt az anyósával, pedig volt ott is minden, bár õ is csak 50 felé! Igen, a lek. egyébként azt minõsíti aki mondja, ezen túl lehet lépni, annak tudatában h nem lesz soha a bizalmi körödben!
Nem kell annak a gyereknek az iylen nagy szülõ hidd el, csk kára lehet belõle! Távol kell tartani a barmokat a gyerektõl különben õ is olyanná válik..
Mikor meghalt!
A kérdező hozzászólása: õk akarják minden héten látni, én hagyom is hogy vigye az exem, mert kell egy kis szusszanás, de azon gondolkodtam, h vajon h lesz ez a jövõben, mindig olyan lesz a gyerek mint egy szállítmány, amit csak az apja adhat át??? tudom, h késõbb majd próbálnak majd ellenem beszélni a gyerek elõtt, de a fiam tudni fogja h az anyja milyen, ettõl nem félek.....ettõl függetlenül rossz h így állnak hozzá
Én is elváltam , és nekünk is van egyközös fiúnk..Én a válóper után személyesen nem vittem le soha a fiamat a mamához. Az apja jött a fiamért, és hozta is vissza..Az anyósommal a válóper után, és hogy rájött nem tiltom az unokáját megbékélt.Ma már nagyon jóban vagyunk, és idõnként felhívom telefonon...Ma már a régi sérelmek is elmúltak( engem is qrvázott, sõt én minden voltam csak jó nem..)
Engem is azóta hagy békén, amióta elkezdõdött a válás. Az elsõ tárgyalás napján reggel még megpróbált felhívni, de nem beszéltem vele, nem voltam abban a lelki állapotban, és idõm sem volt, mert rohantunk. Azóta nem keres, a gyereket a (még) férjem viszi hozzá.
nem lehet vele beszélni?és mi az h lek.anyázott?? a vén szipirtyó!pfff... annyira ne erõltesd a gyereket a vén boszorkányra, nehogy az egyen h ellened akarja majd forditani!:@
A kérdező hozzászólása: köszönöm a választ, szerencsés vagy, ha mondhatok ilyet...:)
Apam mindig azt mondta, hogy "akkor jo az anyos, ha porhanyos" Sajnos van nemi alapja, mert az en anyosom is ellenem fordult, holott en megadtam neki a kellö tiszteletet, szeretetet es mindent megtettem a jo kapcsolatunkert. Nalunk nem volt valas, es 2 kisgyerekünk lett, de anyos nem nyugszik es hatam mögött kibeszel minden rossznak. Szerintem nalatok sem lesz jobb valas utan, vigyazz vele, es ahogy az elöttem szolok irtak, ovatosan engedd a gyermeked a közelebe, mert ellened fordithatja, hizelegve, ajandekokkal megfüszerezve...vannak taktikai minden anyosnak, hogyan tudja a menye eletet pokolla tenni, es elettapasztalata miatt jo szineszi adottsagai is. En a helyedben kicsit "kemenyebb" lennek, ha kell mondd ki az igazadat, ne felj az anyos reakciojatol. SOK SIKERT!

Ha a válás után meghal a férj, elviheti-e láthatás jogán az anyós a gyereket?

Legjobb válasz: A nagyszülõnek amúgy is van kapcsolattartási joga, de azt külön bírálják el, nem "száll" át az anyósra.

A nagyszülõnek amúgy is van kapcsolattartási joga, de azt külön bírálják el, nem "száll" át az anyósra.
Ha nem akarod, hogy tartsa a kapcsolatot a nagyszülõkkel, Õk bírósági úton érvényt szerezhetnek a láthatási joguknak. Beszéljétek meg egymás közt ha tudjátok, mindenki jobban jár.Fõleg a gyereked.
Azért utolsó válaszadó nem kívánom neked, hogy te ne láthatsd többé az unokádat, mert valaki öntörvényûen elviszi örökre. Majd gondolj bele ebbe a helyzetbe, ha esetleg neked is unokád lesz. Ez nem ilyen egyszerû. 25%-25%-ban mégis csak a nagyszülõk vére. Nagy fájdalom lehet egyáltalán nem látni az unokákat fõleg olyan miatt, amihez a gyerekeknek köze sincs.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat!
Költözzetek külföldre vagy nagyon messze, meg van oldva a probléma:)
Az jó kompromisszum lehet, ha õk jönnek hozzájuk, vagy te is mész a gyerekekkel, így nem "elviszi" a gyerekeket az anyós. Ha nem bízol benne teljesen, akkor így tudod felügyelni a helyzetet. Persze ez azt jelenti, hogy erre az idõre el kell viselned az anyóst.

Ti elhívnátok a keresztelőre az anyóst a helyemben, ha? (bővebben lenn)

a fia saját örökségét megtartja magának. Jó, nem egy nagy összeg, csak az eljárással van bajom. Férjem lemondott egy ingóságról papíron, hogy ne kelljen hazautazni aláírni, ha eladásra kerül. Eladta és mi egy fillért sem kaptunk belőle. Férjem szerint ez oké, mert az anyjának most nagyon kell a pénz. (Ez hosszú lenne leírni, hogy miért, de tényleg kell neki.) Viszont a tulajdonában van több millió forint értékű föld, amit nem hajlandó eladni. Gondolom, mert abból kap évente jó kis összegű bérleti díjat. Én ezt azért találom felháborítónak, mert mi albérletben élünk GYÁST kapok, férjem sem több százezret keres. Most született babánk és kell a pénz, lenne mire költeni, és ez az anyósnak eszébe sem jut. Döbbenet szerintem. Nekem is gyomorgörcsöm van, ha esetleg jön, igaz ritkán, de akkor is tiszta ideg vagyok, mikor itt van. emellett hajmeresztő dolgai vannak. Mikor kórházban voltam a szendvicset szemeteszsákba hozta. Magától semmit nem tud, mindent a férjemtől vár. Emellett néha olyan hangnemben beszél a férjemmel, hogy az döbbenet, pedig Õ mindig nagyon szépen beszél vele. Nem érdemelné meg, hogy a fia így bánjon vele. A lagzinkat az én szüleim fizették, tőle egy vasat sem kaptunk. Most lesz a gyermekünk keresztelője jövő hónapban. Nekem ez nagyon fontos esemény, de Õt nem szívesen látom. Viszont a férjemet szeretem, és tudom, hogy neki ez nagyon fontos. Csak Õ lenne ott az Õ családjából. Tudom, hogy jó keresztény mindent félre tesz, és meg kell hívnom a férjem anyját is, de akkora bennem a düh, hogy nagyon nehéz "jó keresztényként" viselkednem. Ti mit tennétek a helyemben? Köszönöm a válaszokat!

Legjobb válasz: 1. a ferjed es csaladja anyagi ugyei rajuk tartoznak. az anyos foldje is. ha ad, megkoszonod, de ne varj semmit, mert nem a tied. 2. hogy gogy beszel a fiaval, szinten nem rad tartozik, hanem a ferjedre. ha o hagyja, akkor neked nincs beleszolasod. szerintem csak felspannolod magad es mar az is idegesit, ha bolint a fejevel. probalj sajnalknivalot, vagy mulatsagosat talalni rajta, es ha idegesednel, akkor gondolj arra. es arra, hogy a ferjedet neki koszonheted. es termeszetesen hivd meg. ott a helye

egy csalad vagytok, de o a masik csaladhoz is tartozik. es joga van az oroksegrol donteni. (ilyenkor szokott elofordulni, hogy az oroklo testverek szepen megegyeznek, de a penzehes, hazasparok boritjak a megallapodast) fogadd el, hogy az o oroksege, o rendelkezik felole (jogilag is, hiszen ha valnatok is, az oroklott javak nem szamntanak bele a kozosbe)
1. a ferjed es csaladja anyagi ugyei rajuk tartoznak. az anyos foldje is. ha ad, megkoszonod, de ne varj semmit, mert nem a tied. 2. hogy gogy beszel a fiaval, szinten nem rad tartozik, hanem a ferjedre. ha o hagyja, akkor neked nincs beleszolasod. szerintem csak felspannolod magad es mar az is idegesit, ha bolint a fejevel. probalj sajnalknivalot, vagy mulatsagosat talalni rajta, es ha idegesednel, akkor gondolj arra. es arra, hogy a ferjedet neki koszonheted. es termeszetesen hivd meg. ott a helye
Én is természetesnek tartanám, hogy ott van a keresztelõn. Hogy mit csinál a meglevõ vagyonával (földdel), addig, amíg az az övé, bármit tehet vele, ahogy a férjed is szabadon döntött arról, hogy lemond a saját örökségérõl.
Igen, elhívnám. Az, hogy hogy beszél a férjeddel rájuk tartozik. Ha a férjedet nem zavarja vagy nem tesz ellene, el kell fogadnod. Pénz: a gyereket ti vállaltátok, nem úgy kellett volna hogy "majd anyós biztos segít".
Nem ismered azt a mondást, hogy: Ha a kecskét meg akarod fejni, le kell hajolni hozzá? Tehát, ha te többet vársz az anyósodtól, meg kell alkudni vele, le kell hajolni hozzá.
A férjed édesanyja, ott a helye a keresztelõn, ennyit ki kell bírni.
Õ úgy gondolta, hogyha a fia lemondott az örökségrõl, akkor a pénzre sincs szüksége, amit azért kapott volna. Nem kellett volna könnyelmûen lemondani róla, vagy meg kellett volna beszélni az anyóssal, hogy adja el, de a pénzt utalja át nektek.
Nem értem, miért háborogsz azon, ha a férjed lemondott az örökségrõl, és azon, hogy nem adja el a földet? Majd ha meg hal, a tietek lesz. Addig meg hadd használja õ az ebbõl bejövõ pénzt! Nem kellett volna gyereket szülnöd albérletbe, ha nem tudod õt eltartani.
A keresztelõ a gyerekdrõl szól. Hívj meg mindenkit, aki szereti a picit. Tedd félre a sértettségedet. Képzeld csak el, ha majd x év múlva megkérdezi a gyereked, hogy miért nem látja a keresztelõi képeken a mamáját, hiszen õ úgy szereti? És te azt mondod: "éppen haragudtam rá" A saját gyereked elõtt lejáratnád magad.
A kérdező hozzászólása: Nem akarom, hogy eladja a földjét, se házát, se semmit. Soha ilyet nem kérnék. Csupán azt tartanám normálisnak, ha már soha segíteni semmit nem tudott és nem is akart, legalább a fia örökségét hagyta volna. Ha csak egy darab földet ad el, abból bõven mindent megoldott volna és pénze továbbra is megmaradna. Az én szüleimnek is egy nagy két szintes családi háza van, és ha ne adj Isten egyedül maradnának én sem kérném, hogy adja el a házat. Tudom, hogy van bennem hiba. Nem is kevés, de egy szörny nem vagyok. Itt már arról van szó, hogy én ki akarom forgatni anyósomat a vagyonából. Legtöbben úgy értelmezik. Én nem ebben nõttem fel, nem ezt láttam a szüleimtõl. Emellett néhány sorban nem tudtam átadni milyen a helyzet. Nem ismertek sem engem, sem az anyósomat. Ti sokkal különbek vagytok, hogy ítélkeztek?
Nem vagyunk különbek, de ezek a dolgok hogy jönnek a keresztelõhöz? Hívd meg, aztán a keresztelõ után verd meg. :) A férjednek nincs beleszólása a meghívásba?
Akármennyire is egy család vagytok, a férjed öröksége csak az övé, nincs beleszólásod.
A kérdező hozzászólása: Meg az Õ gyerekéé is.
Az az a rész, amit a férjed után örkölne, ilyenrõl pedig nincs még szó. Írod, hogy nem vagy pénzéhes és ítélkezünk, mégis szinte minden szavad a pénz körül forog.
"Nem akarom, hogy eladja a földjét, se házát, se semmit. Soha ilyet nem kérnék. Csupán azt tartanám normálisnak, ha már soha segíteni semmit nem tudott és nem is akart, legalább a fia örökségét hagyta volna." < > "a tulajdonában van több millió forint értékû föld, amit nem hajlandó eladni. Gondolom, mert abból kap évente jó kis összegû bérleti díjat. Én ezt azért találom felháborítónak, mert mi albérletben élünk GYÁST kapok, férjem sem több százezret keres." Olvasd vissza ezeket légyszíves és gondold végig amit leírsz! Rendesen ellentmondásba keveredtél már saját magaddal! A férjed örökségérõl egyedül NEKI a férjednek van joga határozni. Ha õ lemondott róla, akkor te miért nem vagy hajlandó ezt tudomásul venni? Nem vagyunk nagyokosok (vagy nem is tudom hogyan írtad), de ne haragudj meg érte, abból, amit leírtál, eléggé pénzéhesnek tûnsz, olyannak tûnsz, aki elvárná azt, hogy a családtagjai tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy jobban éljetek. Abból kell véleményt alkotnunk, amit ide leírnak. Egyébként akkor fölösleges kérdezni, mert nyilván itt senki sem ismer téged. Akkor miért nem mondod el ezt az anyósodnak (lehet, elküldene melegebb éghajlatra?) vagy miért nem támadod le a férjedet, hogy nem értesz egyet azzal, hogy lemondott az örökségérõl és hogy vegye már rá az anyját, hogy adja el a földeket (vagy egy részét), mert nektek kellene pénz?!
34-es válaszoló! A ti esetetek merõben más, hiszen nálatok MINDKETTEN így szeretnétek, te is és a férjed is - akinek az édesanyjáról ugyebár szó van. A kérdezõ esetében viszont tudtunkkal semmi ilyenrõl nincs szó, hogy a kérdezõ férjének bármilyen problémája lenne a saját anyukájával, az õ fejében meg sem fordul, hogy kérdésként merül fel az, hogy ott legyen a keresztelõn vagy sem. Úgy érzem merõben más a két dolog, te nem ezt látod?
A kérdező hozzászólása: Ja és elmondtam ezt a férjemnek is. Tudja, hogy vélekedem. Õ maga is próbálta rávenni már, hogy adja el a földjét, még amikor engem nem is ismert, és nem azért, hogy õ elherdálja azt, hanem, hogy könnyebb legyen az élete.
35-ös vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy az ingóságról mondott le a férjed és az nem a föld, nem is írtam ilyet. Az anyósod földjéhez a férjednek sincs köze, majd akkor lesz köze, ha az anyukája meghal. Az örökségrõl (az ingóságról) pedig õ mondott le, akkor miért mondott le? Ha lemondott, akkor nem kéne szapulni anyóst, hogy de miért nem adott belõle..... Nem hiszem, hogy nem érted az egész lényegét!
Hallod azért a férjed is megéri a pénzét, ha arra kéri az anyját, hogy adja el a földjét (vagy egy részét), hogy neki jobb legyen....
Egyébként éheztek?
Így van, ráadásul a férjednek ezzel az egésszel nincs gondja, csak neked, hiszen ezt írtad: "Eladta és mi egy fillért sem kaptunk belõle. Férjem szerint ez oké, mert az anyjának most nagyon kell a pénz." Miért nem a férjedre haragszol? Õ mondott le, neki nem kellett.
Minden szavad a pénzrõl szól. Soha nem kérnék pénzt a szüleimtõl, és végképp nem az anyóstól. Méghogy adja el ami az övé, és adja nekem a pénzt? Hol élsz te? Az az övé. AZt csinál vele amit akar. Õ dolgozott meg érte. szerintem te teljesen be vagy szûkülve, csak magadat és a te gyerekedet látod és senki mást. Albiban laksz és nem kerestek sokat. És? ha kevés akkor minek szültél? Miért nem vártálmég vele? Ha pedig elég, akkor mire a nagy sírás? Sajnálom aférjed, mert gondolom olyan kitartóan cseszteted õt is, amilyen kitartóan válaszolgatsz itt és véded amundér becsületét. ami nincs.
En se szeretem anyosom, de a fontos esemenyeken mindig ott volt.Mondjuk egyetlen kikotesem az volt, hogy szuleskor ne legyen a korhazban csak a ferjem.Ezen volt is sertodes, de nekem az tul intim.Eloszor harmasban akartam lenni veluk. De szulinap, nevnap, keresztelo...mindegyiken ott volt, nem is volt kerdes.
Én elhívnám.
A kérdező hozzászólása: Szerintem már egy család vagyunk, és engem is meg kellett volna kérdeznie, hogy mirõl mond le, de nem tette. Már ott a gyereke is, akire gondolnia kell. Az anyjának meg, ha már nem tud támogatni semmivel, legalább a fia örökségét nem kellene elvennie. Persze, csak szerintem... Én nem ilyen felfogásban nevelkedtem. És nem mondtam, hogy nem tudom eltartani a gyerekemet, csak, mert albérletben élünk, hanem azt, hogy lenne helye a pénznek.
A kérdező hozzászólása: Nem úgy vállaltam, hogy az anyós majd segít...Sõt senki segítségére nem alapoztam, fõleg nem az anyóséra, mert már ismertem, de az felháborító, hogyha Õ úgy látja, hogy segíteni nem kell semmit, azért a fia örökségét is megtartja magának. Nem érzem magam pénzéhesnek. Mint mondtam nem is a pénz esett leginkább rosszul, hanem az Õ gondolkodása. Ennyire nem lehet ezt megérteni?
nem ertem, mert te azt varod el az anyostol, hogy olyan legyen amilyennek te szeretned. nem ilyen. a legtobb ember nem olyan amilyennek te elvarnad. meg a ferjed se, hiszen o tiszteletben tartja az anya vagyonat es nem gondolja, hogy az oregnek mar nem kell semmi, elel egy kis vizen es kaven, id e a foldet! soha nem jutna eszembe, hogy akar csak elgondolkodjak a szuleim vagyonan. az ovek, ha akarjak elverik. soha nem gondolok arra, hogy akarhanyszor utaznak (es utaznak sokszor, nyugdijasok, orulnek, hogy van idejuk es bejarjak a vilagot) tehat nem arra gondolok, hogy ezzel az en oroksegem lesz kevesebb. Nemhogy meg ELETUKBEN igenyt tartsak penzre "kis berleti dij". az ove, azt csinal vele amit akar. es a ferjed ugy rendelkezik az oroksegerol ahogy neki tetszik.
A történeten csak átfutottam, a fõ kérdésre válaszolok. Nem, nem kell elhívni. Nem fog leszakadni az ég. Aki azt mondta, hogy muszáj, igen, ott kell, hogy legyen, az egy szerencsés ember, mert nem volt igazán rossz anyósa (apósa, akárkije...). Nekünk nem volt ott. Még véletlenül sem szóltunk neki, de a család többi tagja sem. Mivel az esküvõnk, aminek életünk legszebb napjaként kellett volna megmaradnia, miatta egy rémálomként van az emlékeinkben, és a saját fia sem bírta már a viselkedését, engem meg egyenesen gyilkolt lelkileg, akárki mondhatta volna, hogy hívjuk meg, simán kiröhögjük, mert nem élte át a dolgot, persze hogy a szokásokra hivatkozik. Kedves kérdezõ, ha szép keresztelõt akartok, amire nem gyomorgörccsel akartok visszaemlékezni, hagyjátok õt a fenébe.
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó! Végre valaki, aki nem gondol pénzéhesnek. Tényleg nem ezzel van a bajom. Arról nem is meséltem még, hogy az anyósom az esküvõnket is úgy ülte végig, mintha citromba harapott volna, meg sem próbált úgy tenni, mintha ez örömteli esemény lett volna. És még sorolhatnék dolgokat, de nem teszem.
"Viszont a tulajdonában van több millió forint értékû föld, amit nem hajlandó eladni. Gondolom, mert abból kap évente jó kis összegû bérleti díjat. Én ezt azért találom felháborítónak, mert mi albérletben élünk GYÁST kapok, férjem sem több százezret keres. Most született babánk és kell a pénz, lenne mire költen" Nem, te nem vagy pénzéhes, csak elvárnád, hogy eladja a tulajdonát, mert nálatok lenne helye a pénznek.
bocs, de te keresztenynek tartod magad? Mert a "jo kereszteny " mar nem kerdes, csak kerdezem, hogy egyaltalan annak tartod-e magad. Mert ha fontos a keresztelo, akkor menj el es kerdezd meg a papot/lelkeszt arrol amit gondolsz. Es ne csodalkozz, ha az itt egyezokkel azonos valaszt kapsz
Pedig a kérdésben csak a pénzrõl írsz szinte. Ha nem olyan fontos, miért azt emelted ki? Azt írod, a férjednek fontos, hogy ott legyen. Szerintem ezért írták többen (én is) hogy hívjátok meg. Nem anyós miatt, hanem a férjed miatt.
De nézhetjük a dolgok másik oldalát is: Anyósod eladja a földet, nektek adja az árát, és elesik a bérleti díj bevételtõl. Mivel valószínû, hogy a nyugdíja nincs annyi, amibõl akár szûken is, meg tudna élni, ezek után arra kényszerülne, hogy havonta tõletek kérjen valamennyit, hogy meg tudjon élni. Akkor mit mondanál? Hogy az eladott föld árát apránként visszakéregeti tõletek? Akkor az lenne a bajod, hogy kénytelenek lennétek havi nyugdíjkiegészítést adni neki, pedig ti is csak albérlet meg gyerek, meg ki tudja milyen gondotok lenne. Nézz a lelkedbe! Ez a variáció sem lenne kedvedre!
Szerintem is ott a helye a keresztelõn. A másik dolog, hogy a férjed döntött úgy, hogy lemond az örökségrõl, õt kéne ezért hibáztatni, nem anyóst. Jó tanács: felejtsd el anyós földjeit, vagyonát, bármilyen tulajdonát, az az övé, ne számíts rá, hogy kapni fogtok belõle és ne zsörtölõdj ilyenen, mert szerintem ez maximum még a fiára tartozik, másra nem.
azzal akarod büntetni az anyóst, hogy nem hívod meg a keresztelõre. Elég kisstílû... A férjednek nincs némi beleszólása abba, hogy te kiket hívsz meg?
"kap évente jó kis összegû bérleti díjat" nekem ennyi elég, hogy pénzéhesnek tartsalak
Kedves 12-es: mellényúltál, utolsó elõtti válaszoló vagyok, bizony éltem én 10 évet egy nagyon rosszindulatú anyóssal egy fedél alatt. Tehát a "biztos nem volt még rossz anyósuk" nem teljesen fedi a valóságot.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat!
Helo Kérdezö anyuka ! a kerszténység elvei közé az is beletartozik, hogy más vagyonát ne kivánd !-irigyeld ! sajnálom a férjedet, aki szereti az anyukáját, miközben te a háttérböl ellene hergeled..zrikálod..cseszeteted..duruzsolsz a fülébe , , milyen anyád van..nem adja nekünk a jövedelmét, ...-stb vizsgáld meg a lelkiismeretedet, ahogy a misén hallod és mondd: mea culpa, mea maxima culpa.. közben meg öszintén szégyeld magad ! talán az anyosod látja, hogy milyen vagy, azért nem adott az esküvöre pénzt a kersztelön legyen ott a férjed anyukája, és ne merj egy rossz szot se mondani a gyereked apjának erröl attol, hogy nem ad pénzt, még az unokáját szeretheti NEM???

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!