Találatok a következő kifejezésre: Az abortusznak, a beteg (5 db)

Ha abortuszt kell csinálnunk, mert elég nagy az esélye, hogy beteg lesz a kisbabám, akkor ettől függetlenül eshetek majd még teherbe?

Legjobb válasz: Sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültetek. Az abortusz után - ha az orvos szerint rendbejöttél, nincs akadálya újabb terhességnek, ettöl függetlenül lehetsz még terhes. Az abortusz csak nagyon ritka esetben okoz késöbb problémát a teherbeesésben és a terhesség kihordásában. De feltétlen beszélj(etek) elötte az orvossal, hogy egyrészt te mennyire jöttél rendbe, másrészt mikor javasolja legkorábban az újabb gyereket.

Sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültetek. Az abortusz után - ha az orvos szerint rendbejöttél, nincs akadálya újabb terhességnek, ettöl függetlenül lehetsz még terhes. Az abortusz csak nagyon ritka esetben okoz késöbb problémát a teherbeesésben és a terhesség kihordásában. De feltétlen beszélj(etek) elötte az orvossal, hogy egyrészt te mennyire jöttél rendbe, másrészt mikor javasolja legkorábban az újabb gyereket.
Én is nagyon sajnálom. :( Esetleg annyit még meg lehetne tenni, hogy elmész másik dokihoz is, hogy megerõsítse a szomorú hírt. Tudod, emberek az orvosok is, tévedhetnek. Csak ez után döntsetek. Sok erõt kívánok!
Sajnálom. Minden esélyed megvan egy újabb babára. Nagyon ritka az olyan szövõdmény, hogy nem lehet több babád. Ha megírhatom a véleményem, én biztos, hogy nem tartanák meg beteg babát. Nem miattam, hanem a babám miatt. Milyen élete lenne betegen (bár attól függ, hogy mirõl van szó). Munkaköröm miatt nagyon sok beteg gyermekkel találkozom. Vannak nagyon szépen fejlõdõ gyermekek, de olyanok is akiket leültetsz a sarokba, és ott marad, nehéz vele a kommunikáció.Ez így nem élet szerintem.
nocsak, itt minden nem tetszõ válasz töröltetve van? én voltam az elsõ, semmi de semmi csúnyát nem írtam, csak visszakérdeztem....de azért köszi ... :/
Én ugyan nem szóltam hozzá, de nagyon örülök :D Látod minden rendben van :D Jajj dejó :D Boldog babavárást :)
Mi a helyzet kérdezõ?
A kérdező hozzászólása: Voltunk megint vizsgálaton és minden rendben van. az a vacak is múlik már a picikém fejében, úgyhogy nagyon boldog vagyok!! és nem tudom elégszer leírni nektek, hogy mennyire hálás vagyok!! köszönöm megint!!
Nagyon örülök! Boldog babavárást!! :-)))
Hála Istennek, nagyon örülök nektek :) Sok boldogságot kívánok!
Azt a mindenségit, bele borzongtam a soraidba!!!!! Hát úúúúúgy örülök! Nagggggyon-nagyon boldog babavárást és várjuk a további híreket! :) ))
Hát remélem tényleg fog beszélni vele! Jajj úgy örülök nektek! :)
Jaj, de jó! Ez tényleg nagyon jó hír, az én szívemrõl is egy hatalmas kõ esett le. :) Örülök, hogy segíthettünk mindannyian, és végül jól alakultak a dolgok.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Igen, mondtam a doktor úrnak, hogy mit mondott a kolléganõje és hát kiszaladt a száján, hogy "ez nem normális". Tehát biztosan fog vele beszélni vagy akár még több is lehet, de most nem akarok ezen agyalni. Azt hiszem találtam egy remek orvost, nála tudok majd szülni is és nem utolsó sorban nagyon kedves volt végig. És megígérem, hogy fogok nektek írni! Elvégre csak nektek köszönhetek mindent!!
Utolsóval egyetértek. Hátha mint kolléga beszélne vele. Azt írtad, fiatal nõ, lehet, hogy még totál tapasztalatlan e téren, a stílusán pedig mindenképpen finomíthatna, mert így nem sok páciense lesz... Õszintén örülök én is nektek, boldog babavárást, minden jót!!! Tényleg beszámolhatnál, hogy mi lett, hogyan csökken a ciszta.
Jaj de örülök neki! Hát azért szép csapatmunkát végeztünk! Boldog babavárást kívánok neked, és nyugi, nem lesz semmi gond! Egyébként említetted a doktorúrnak a másik "dokit" ? Én a helyedben nem hagynám ezt annyiba, hisz életekrõl van szó!
Istennek legyen hála! :) ) Nagyon reméltem, hogy így lesz! :) Jó egészséget és sok áldást kívánok a családnak! :)
Ez egy nagyon jó hír, látod érdemes volt elmenni másik orvoshoz!Még jó, hogy nem vetettétek el.Ilyenkor érdemes másik orvoshoz is elmenni!Boldog Babavárást!Azért írhatsz még ide, én kíváncsi vagyok, hogy mi lesz veletek a továbbiakban!
A kérdező hozzászólása: biztosan nem megyek vissza a csajhoz. ez a doktor úr akinél most voltam, nagyon kedves és rendes volt, így szerintem maradunk nála!!
Gratulálok és örülök, hogy nincs semmi baj :-) További boldog babavárást, a dokit meg a helyedben gondolkodás nélkül lecserélném...
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! nos, voltam a másik orvosnál és azt mondta, hogy ez teljesen rendben van, nincs okom semmiért izgulni, ráadásul elég kicsi, tehát semmi baj nincsen!!! elmondani nem tudom, hogy mennyire boldog vagyok!! már nagyon régóta vágytunk a babára és most végre megnyugodhattam, hogy lesz kisbabám!! nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki biztatott, ez nekem nagyon sokat jelentett és remélem most már élvezhetem majd a babavárás minden pillanatát!!! még egyszer köszönöm mindenkinek!!!
Jaj drágám, nehogy elvetesd azt a babát!Az én babámnak is a 14.héten derült ki hogy van ciszta az agyában, a dokimnak a mai napig hálás vagyok hogy melettünk állt és nem beszélte tele a fejemet marhaságokkal.Havi 1 uh-án néztük a babának a fejecskéjét amin minden hónapban egyre kisebb lett.Végül nem is olyan késõn 29.héten már semmi nem volt ott:) Azóta már 3 és fél éves és makk egészséges Írj hogy mi volt!!!!SZORÍTOK!!!
Nagyon örülök, hogy minden rendben! Ha rossz napom van, mindig elolvasom ezeket a válaszokat, és olyan jó kedvem lesz! Baba nemét tudjátok már?
Hajrá! Nekem is két lányom van, szuper!:-) A mi dokink is vicces, én a 2. szülésemet röhögtem végig. Az jó, ha ilyen normális az orvos minden tekintetben. Rendes vagy, hogy beszámolsz nekünk:-) (Singer-könyves)
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Sajnálom, hogy régen írtam, de nagyon elmerülök mostanában a baba- témában. Meg oda- vissza vásárolgatunk :) )) Csak szerettem volna elmondani nektek, hogy hétfõn voltunk az orvosomnál és már semmit nem látni a kicsi fejében!! Hihetetlenül boldog vagyok!! Most éppen a neveken agyalunk ezerrel, mert sehogy sem értünk egyet!! De szerintem ez nem is baj :) ) Már ezredszerre vagy nem is tudom hogy hanyadszorra, de megint megköszönöm amiket írtatok nekem/ nekünk!!! És ha megtaláljátok a kis bejegyzésemet, esetleg írnátok nekem olyan lányneveket amik nektek nagyon tetszenek??? Elõre is köszönöm szépen!!
Gratulálok a kislányodhoz! :)
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! na, most már 100%-ra mondhatom, hogy kislányom lesz!! és tuti, hogy Silvi, legalábbis most már nem ellenkezik az apuka, csak morcos, hogy én a doki elsõ, még nem teljesen biztos következtetésébõl levontam, hogy kislány és az is lett :) ) jaj, most megint megköszönjem nektek? azt hiszem igen, hiszen csak nektek köszönhetem!!! tehát már kétmilliomodszorra is KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!!! és ígérem, hogy majd rakok fel képet, csak bújjon már ki, nagyon szeretném!! puszi nektek
Hihi, én is Szilvia vagyok. ;) További jó egészséget nektek, remélem, most már gondtalan és boldog lesz a terhességed!
Ide tudsz feltölteni könnyen. http://kepkezelo.com/ És linkeled válaszba:)
A kérdező hozzászólása: 21-dik hétben vagyunk, de a picúrnak esze ágában sincsen megmutatni, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e pedig már nagyon szeretném tudni :) )) és mindenképpen mutatok képet, addig kitalálom, hogy mégis hogyan!! puszi nektek!!
Jaj de örülök! Ígérd meg, ha megszületik a manó, raksz fel nekünk képet:) olyan jó lenne látni:)
Orom ezt hallani! :-) Szep neveket valasztottatok! Gratulalok, boldog babavarast! Hany hetes terhes vagy most? Mar nem is tudom mikor volt, mikor biztattunk, hogy nezetsd meg a babat mas dokival is.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! jaj, ég az arcomról a bõr, hogy milyen régen írtam nektek, pedig csak nektek köszönhetem ezeket a csodálatos heteket :) remekül vagyunk a picivel és ma azt mondta a doktorbácsi, hogy semmit nem lát már a kicsikém fejében aminek nem kéne ott lennie :) úgyhogy most nagyon- nagyon boldogok vagyunk és a neveket is eldöntöttük. Florian lesz ha fiú és Silvia, ha kislány. és még egyszer leírom, hogy nagyon- nagyon- nagyon hálás vagyok nektek!!! köszönök szépen mindent!!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Hát még nem igazán döntöttünk véglegesen. Azt elfelejtettem írni, hogy német a párom, így szeretnénk olyan nevet amit mindkét nyelv megért. De még mindig nagyon sok van a papírunkon!! Köszönöm az ötleteket!!
Sikerült választani?
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Kapott fejmosást rendesen, legalábbis az orvosom ezt mondta. Állítólag ha még egy hibája lesz, repül a kórházból és nem ajánló levéllel. És köszönöm a neveket!!
Az engem is érdekelne, hogy a fiatal doki végül tudja-e, hogy semmi baja a kicsikéteknek... Az én két lányom Borbála és Emma, de tetszik még az Olívia, a Blanka, a Kata, a Zsuzsanna, Vera.
Nagyon örülök, hogy ennyire jól alakultak a dolgok! Kirázott a hideg! :) Ha mindenki ír neveket, a végén felsoroljuk a naptárat. :) A lányaimat Boginak és Jankának hívják. Nem tudom inspirál-e téged! Tényleg, és a doki, akinél elõször voltál kapott fejmosást? Tudja már, hogy emiatt nem kell abortálni egy magzatot?
A hideg futkosott végig a hátamon, mikor olvastam a kérdésedet, és most is, hogy ismét írtál. :) Annyira örülök!!! Nekem a tuti befutók lánynevekben az Emília és a Nóra. További boldog babavárást!!
Nagyon szépek az Anna, Krisztina, Erika, Imola, Laura és ezek kimondotaan ritkák is mostanában. Sok örömet a babaváráshoz!
Szia! Örülök, hogy minden rendben, olyan jó volt ezt olvasni, mert sajnos én is olyasmi helyzetbe kerültem mint te:( A nevek, amik nekem tetszenek: Lili, Mirella? Dóra? Nikolett? Amanda? Olívia? Flóra
A kislány az nagyon jó!! Na jó, a kisfiú is, de nekem csak lányaim vannak! További gondtalan babavárást, és köszönjük, hogy raksz képeket! Ha esetleg kell egy elég jó, természetes recept a könnyû, kevesebb fájdalommal járó szüléshez, szólj, és elküldöm neked. Magamon és a barátaimon sikerrel teszteltük:-)
Nem bírom kikapcsolni a gépet...
Én is azt mondom, amit a többiek.Menj el egy másik orvoshoz!Fõleg, hogy sokan írták itt, hogy más babájával is volt ilyen és egészséges!!Szurkolok, hogy semmi gond ne legyen!!!
Majd írd már meg légyszi hogy hogy alakul a sorsotok, nagyon izgulok értetek.Szorítok!
:-( Mindenképp nézesd meg másik orvossal is! Remélem nem lesz semmi gond, szorítok nektek!
Nagyon sajnálom, ami veled történt, de én is azt tanácsolom, hogy keress fel mindenképpen egy másik orvost! Sok magzatnak van ciszta a fejében, ami sok esetben felszívódik! De ha nem, akkor is sokat lehet javítani a helyzeten, a kicsik agya csodálatos. Elmesélem, mi történt a kistestvéremmel: 24 hétre jött a világra, és sajnos a sok apnoe miatt epilepszia alakult ki nála, ami hatására az agya egy része ugyanígy elcisztásodott, és felszívódott. Azonban szerencsére ilyenkor még hatalmas az agy regenerálódási képessége, és az idegsejtek átvették a kiesettek feladatát. 1.5 éves koráig jártunk vele Dévény-tornára, mára már 8 éves, iskolás, jó tanuló, és csak egy kicsit fáradékonyabb, mint a többiek (de ez az epilepszia gyógyszerek miatt van), szóval teljesen normális! Én mindenképpen elmennék másik orvoshoz a helyedben!
Az agyi ciszta viszonylag gyakori, és fel szokott szívódni. Felelõtlenség az orvos részérõl ilyet mondani, hogy biztos beteg lesz! Barátnõmnél két ciszta is volt, felszívódtak, ma már 4 éves a kislánya. Persze nyilván minden eset más lehet, de mindenképp menj másik orvoshoz is, kérj ki akár több véleményt és aztán dönts csak!
A kérdező hozzászólása: jaj, istenem. nagyon szépen köszönöm. megyek is egy másik orvoshoz amint tudok, nagyon remélem, hogy én is örülhetek majd!!! köszönöm még1x
Jaj ez nagyon jó! Látod kérdezõ mondtam neked hogy ne add fel! Reméljük a legjobbakat! Felcsillant a remény!
A kérdező hozzászólása: 13-dik hétben vagyok. felszívódott? ez komoly? azt hiszem tényleg jobb lesz, ha felkeresek egy másik orvost
Hany hetes terhes vagy? Egy ismerosom babajanal a 12 hetes uh-on talaltak cisztat a fejeben, es az felszivodott. Egeszseges gyermeke szuletett.
Nagyon sajnálom:-(. Én is elmennék egy másik orvoshoz. De attól, mert esetleg sajnos el kell vetetni a babát, lehetsz megint terhes. Nagyon sok erõt kívánok!
Értem, és nagyon sajnálom! Szerintem azért nézesd meg még egy dokival , és ha õ is ezt mondja akkor igen, szerintem is az abortusz a legmegfelelõbb megoldás! :( Nagyon-nagyon abortuszellenes vagyok, de erre én is azt mondom, hogy talán mindenkinek így lesz "jobb". Majd azért még írj, hogy mi történik ezek után! Nagyon sajnálom, szia
A kérdező hozzászólása: azt mondta, hogy kérdéses, hogy akár még a szülés idõpontjáig is életben marad vagy éppen szülés után. és mûteni kéne ha megszületik, de hát egy picuri csöppséget orvosok kezére bízni valahogy nem nagyon szeretnék. és nem lehet tudni, hogy mikben korlátozná majd ez a ciszta, hogy a fejecskéjének melyik részét nyomja is pontosan
A kérdező hozzászólása: ne haragudj, nem én töröltelek. semmi okom nem lett volna rá. csak egyet töröltem ki, amelyik kicsit szíven ütött
5-ös vagyok! Utánam szólónak igaza van, érdemes lenne megkérdezni egy másik dokit is. Tudom, hogy nagyon nehéz, de reménykedni kell, nem szabad feladni. :( És pontosan mit mondott errõl a cisztáról a doki? Azt nem mondta, mennyire lenne beteg?
A kérdező hozzászólása: egy ciszta alakult ki a baba fejében. legalábbis az orvos ezt mondta és azt is, hogy nem tud ezzel mit tenni
A kérdező hozzászólása: én is így gondolom. nem szeretnék beteg gyermeket. belemennék abba, hogy elvetessem, csak nagyon tartottam tõle, hogy nem lesz több lehetõségem. de köszönöm a megnyugtató szavakat, nagyon jól estek! és remélem, hogy egyszer majd az egészséges kisbabámat tarthatom a karomban
Szia! Nálam is volt ciszta, mármint a babámnál...de ez gyakori, majdnem minden gyerkõcnél van, csak fel is szívódik, illetve lehet hogy észre sem veszik, de akkor is felszívódik!Nagy %ban felszívódik! Én elmentem egy magánklinikára...Kútvölgyi-Maternitybe(genetikai uh-ra), ott megnézték, rá egy hétre vissza a saját dokimhoz, aki már nem látta! Ez 12-14hetesen volt! Ne aggódj, menj jó genetikushoz a jövõ7en! Üdv!
a részlet: A könyv bevezetõ tanulmánya I.rész A tudományos fejlõdésnek néha iszonyatos az érzelmi ára. A magzati diagnosztika éppen egy ilyen terület, ahol a technikai elõrehaladás megelõzte a gy ógymódokat. A szûrõvizsgálatok alkalmával egyre több magzati rendellenesség felismerhetõ, ugyanakkor ezek nagyobb része nem gyógyítható. A szülõknek fájdalmas döntést kell meghozniuk: megtartsák-e a gyermeküket, vagy váljanak meg tõle? Bármilyen döntést is hoz a szülõ, végtelenül nehéz helyzetbe kerül. Ha megöli gyermekét, akkor viseli annak lelki következményeit. Ha szeretné megtartani, az a kérdés gyötörheti, hogy vajon nem önzõ ragaszkodás-e egy elõreláthatóan szenvedésre ítélt gyermeket világra hozni? Persze mit nevezünk szenvedésnek? Hiszen sokunknak még a szeplõink viselése is lelki problémát jelent, míg mások derûvel képesek élni betegen, mozgássérülten vagy értelmi fogyatékosan. Egy Down-szindrómás gyermek például köztudottan boldog, ugyanakkor, ha súlyos szívbetegség is társul a kromoszómarendellenességhez, akkor már fizikai szenvedések várhatnak rá. Hol a határ? Mikortól mondhatjuk azt, hogy ami a gyermekre várna, az már méltatlan az emberi életre? Egyáltalán, képes-e a magzati diagnosztika pontosan megjósolni, mi várható a születéskor? Fel tudja-e mérni a szülõ a saját erõtartalékait, képes-e elhinni magáról, hogy meg tud majd küzdeni azokkal a rá váró nehézségekkel, ami egy sérült gyermek nevelésével, fejlesztésével jár? Kibírja-e a kapcsolat, összetartja-e a közös tragédia a szülõpárt, vagy éppen ellenkezõleg, valamelyik tag elmenekül a számára elviselhetetlenül megnõtt terhek alól? Hívõ emberek számára melyik kijelentés igaz? Talán ez? Hiszen ez nem valós döntéshelyzet, mivel nem az emberek dolga megítélni, ki jogosult az életre, és ki nem, ez Isten feladata. Vagy inkább ez? Köszönet Istennek, hogy lehetõséget adott az emberek kezébe, hogy idõben felismerhessék a bajt, és ez által megelõzhetõ a beteg gyermekek megszületése. Az élet kioltása magzati korban olyan bonyolult bioetikai, erkölcsi, teológiai, filozófiai és jogi kérdés, amelyre nem keressük ebben a könyvben a választ. Természetesen a szülõk történeteit és a szakemberekkel folytatott interjúkat olvasva, ki-ki választ kaphat a dilemmájára, hiszen a történetek mindegyikében ott a tanulság, amelyet mindenki úgy értelmezhet, ahogy számára elfogadható. Nagy nyomás nehezedik a szülõkre, hiszen az a társadalmi elvárás, hogy a beteg gyermekektõl meg kell válni, mivel életük terhet ró a társadalomra, és aki mégis vállalja, felelõtlen és önzõ. A szülõk többsége végül is elutasítja a beteg gyermeket, így egyre több anya írja alá gyermeke halálos ítéletét, és mûvi abortusznak, vagy ha már nagyobb a magzat, akkor egy idõ elõtt megindított szülésnek veti alá magát. Amikor a döntését meghozza – látszólag könnyedén, vagy a poklok poklát megjárva –, még fogalma sincs döntésének következményeirõl. Nem tudja, hogy szülés közben majd azt éli át, hogy legyilkolja a gyermekét, akirõl úgy érzi, folyamatosan szenved. Nem tudja, hogy nem lesz képes elengedni õt, így akár napokig vajúdhat, nem tudja, hogy a gyermeke ezért hosszú ideig küzd, rugdos a hasában, míg meghal, nem tudja, hogy ehhez többnyire semmilyen lelki támogatást nem kap, nem tudja, hogy útravaló nélkül bocsátják haza – tisztelet a kivételnek –, és azt sem, hogy nincs utógondozás. Azt végképp nem sejti, amikor hazamegy, akkor sincs túl a nehezén, hanem kezdetét veszi egy mély gyász, bûntudattal, haraggal, csalódással, keserûséggel. Fogalma sincs arról, hogy életre szólóan sérül az önértékelése, hogy onnantól a meglévõ gyermekeivel szemben rossz anyának érzi magát, hogy tönkremennek kapcsolatai, hogy pszichoszomatikus betegségek és lelki problémák fogják kínozni. Azt sem tudja, hogy ráadásul beszélnie sem illik errõl. Ugyan már, lépj túl rajta, majd jön a következõ gyerek, különben is van már akárhány egészséges gyereked, örülj azoknak! – mondják neki, ami még tovább nehezíti a helyzetét. Kommunikációs zárlat veszi körül, és a megértés legteljesebb hiánya. Az anyák magukra hagyva próbálnak megküzdeni az átélt traumával, több-kevesebb sikerrel. Néhány szülõ, szembeszállva a társadalom elvárásával, vállalja gyermekét, bármilyen is. Rájuk, akik a gyermekük életére szavaztak, bizonytalansággal teli várakozás vár, amely alatt nem tudják, milyen lesz a születendõ gyermekük. Próbálják elfogadni azt, amit hozott számukra az élet. Igyekeznek felkészülni a várható nehézségekre lelkileg és konkrét tennivalókkal is, mint amilyen például egy lehetséges mûtétnek az elõkészítése. Vagy bíznak, remélnek, és a lelkük mélyén nem hiszik el, hogy bármi baja lesz a gyereküknek. • Néha a rossz diagnózis ellenére egészséges gyermek születik. • Sok esetben megpróbáltatások sora veszi kezdetét. Harc a gyermek életéért, mûtétek, kezelések. Ha a gyermek élete nem menthetõ meg, távozása gyászba borítja a szülõket. • Más esetekben a kezdeti nehézségeken túljutva, kisebb-nagyobb mûtétekkel végleges gyógyulás érhetõ el a gyermeknél, és a szülõk megkönnyebbülve élhetik az egészséges gyermekkel az életüket. • Végül vannak szülõk, akiknek az a sors jut, hogy testi, illetõleg értelmileg sérült gyermeket neveljenek. A könyv célja az, hogy rámutasson arra, hogy mindaddig, amíg jelen van világunkban ez a szülõi tragédia, addig a jelenleginél sokkal nagyobb felelõsséggel kell részt vállalni a szülõpár támogatásában, segíteni kell õket a döntés meghozatalában, a döntésük következményeinek viselésében, bármi legyen is az. Az átgondolt, felelõsségteljes döntés érdekében a magzat betegségére vonatkozó körültekintõ tájékoztatáson felül automatikus lépésként szükséges beiktatni a professzionális segítõhöz való irányítást, akivel a szülõk alaposan átbeszélhetik a választási lehetõségeket, és azoknak az egész életükre kiterjedõ következményeit. Kívánatos lenne, ha a beteg vagy sérült gyermeket vállaló szülõk nagyobb elfogadásra számíthatnának, és több segítséget kapnának a gyermek nevelésében is. Ez azonban olyan bonyolult szociálpszichológiai és szociálpolitikai kérdés, ami csak hosszú távú szemléletformálással valósítható meg, és aminek a taglalására ezúttal nem vállalkozhatunk. Sokkal könnyebb hatékony változást elérni azoknak a szülõknek a támogatásában, akik úgy döntenek, hogy megválnak a gyermeküktõl. Ebben az esetben az orvosnak fel kell készíteni az anyát arra, hogy milyen testi és lelki megpróbáltatásokkal kell számolnia a kórházban, és ehhez milyen segítséget tud igénybe venni. Már ebben a beszélgetésben sort kell keríteni a magzat megtekintésére vonatkozó igényrõl, segítve a párt abban, hogy mi szolgálná hosszú távon az érdeküket. A kórházban gondoskodni kell a vajúdás intim terérõl, hogy az anyának ne kelljen sem olyanokkal összezárva lennie, akik nem kívánt gyermek miatt választották a mûvi abortuszt, sem olyanokkal, akik egészséges gyermekkel vajúdnak. Biztosítani kell pszichológust neki, aki segíti az elengedés nehéz folyamatát, és csökkenti a beavatkozással járó traumát. Kívánatos lenne az egészségügyi dolgozók rendszeres továbbképzése a rendkívüli kommunikációs helyzetek kezelésére vonatkozóan. Az elbocsátást elõzze meg egy alapos beszélgetés, amelyben az orvos pontosan tájékoztatja a szülõket a gyermek betegségérõl, különösen a rendellenesség ismétlõdési kockázatára vonatkozóan. Végül elengedhetetlenül szükség van igen komoly utógondozásra, hogy az anyák ne maradjanak magukra a gyászfolyamatban. Örömteli tény, hogy egyes kórházakban már igyekeznek külön figyelmet szentelni az úgynevezett sikertelen terhességek gondozására, azonban ez még messze nem általános. Az anyákkal, szakemberekkel folytatott beszélgetéseknek, a különbözõ topikok olvasásának, és saját gyásztanácsadói munkámnak a tapasztalatai alapján kirajzolódtak bizonyos hasonlóságok, összefüggések, tanulságok. Azok a szülõk, akik megtartották a gyermeküket betegen is – bárhogyan is végzõdött a történetük, legyen szó akár a kisbaba haláláról –, úgy tûnik, sikeresen feldolgozták a veszteségüket, vagy legalábbis jó úton vannak a felé, hogy ne legyenek súlyos lelki következményei a választásuknak. Ugyanez nem mondható el azokra, akik megváltak a gyermeküktõl, ezért most elsõsorban róluk lesz szó. A szakembereken kívül csak anyákkal beszélgettem, ezért kutakodásaim nem érintik az apák tapasztalatait. A gyermeküktõl való megválást az anyák elsõsorban a maguk történetének élik meg, ugyanakkor, csendesen meghúzódva ugyan, de igen erõs támasztként, végig jelen vannak a férjek is . Meghatott az a töretlen segítõ szándék és szeretet, amely kivétel nélkül minden esetben kiviláglott a szomorú beszámolókból. Remélem, egyszer sor kerül még arra, hogy nekik is több figyelmet szenteljek.
13. valaszolo vagyok. En irtam eloszor, hogy egy ismerosom babajanal felszivodott a ciszta. A doki egybol elkonyvelte a betegseget? Lehetosegkent sem emlitette, hogy ez rendbejohet? Kuldott meg valamilyen vizsgalatra, vagy az uh alapjan allitotta szinte 100%-ra, hogy beteg a baba? Nem is emlitette, hogy mi varhato egy ilyen helyzetben? Teljesen sokkol, hogy szinte egybol abortuszra kuld. Hihetetlen, hogy ilyen dokik is vannak, marpedig vannak. Kivanom a legjobbakat. Remelem egy masik orvostol jobb hireket kapsz majd.
Sokan drukkolunk Nektek, remélem, érzed az erõt!! És számolj be!
Már nagyon-nagyon izgulok, hogy mi a helyzet!
Persze ez a te döntésed, de most gondolj bele, ha nem szólunk, lehet már meg lett volna az abortusz! :( Azt könnyen mondja bárki, hogy szabadulj meg a gyerektõl! Tudom, milyen érzés, és kiálltam a gyerek mellett, és most 3, 5 éves, most vittem az oviba! :) A második terhességem sem volt épp zökkenõmentes, ott is ajánlották az abortusz, és õ pedig most épp játszik, 14 hónapos! :) Szóval mindkét gyerek makk egészséges, pedig abortuszra akartak küldeni! :( Ha hazaérsz, majd írj, hogy mit mondtak!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Komolyan elmondani sem tudom, hogy mennyire hálás vagyok nektek! A könyv részleteket és az ötletet is köszönöm, már meg is rendeltem. Ami pedig a doktornõt illeti. Egy nagyon fiatal, majdhogynem frissen végzett hölgy, de sokan mondták, hogy menjek hozzá bátran. Lehet, hogy még nem volt dolga ilyennel és még nem nagyon tudja, hogyan kezelje a dolgokat. Bántani semmiképp nem akarom, majd holnap kiderül, hogy mi a pontos diagnózis. Remélem örülhetünk!! És Németországban élek, így valószínû, hogy nem kerültök a doktornõ kezei közé, most költöztem nem rég ki a barátomhoz és õt ajánlották orvosnak!! Még egyszer köszönök mindent és szeretnék már túl lenni a holnapin és egybõl írok, mihelyst megtudok valamit!!
A könyv bevezetõ tanulmánya III.rész Tagadás, majd kétségbeesés Az elsõ sokkot a hitetlenség állapota váltja fel. Az anyák nem hiszik el a hallottakat, azzal vigasztalják magukat, hogy az orvos bizonyára tévedett, vagy a gép nem volt jó, és majd egy másik orvos, egy nagyobb szakértelmû valaki felülbírálja ezt a „téves” diagnózist. Az elsõ érzésem az volt, hogy ez itt a világ vége. Teljes megsemmisülés. Kimentem, anyuhoz fordultam: Meg fog halni a baba! – Miért meghalt? – kérdezte szegény jó anyukám. Még nem, feleltem. De a következõ gondolatom az volt, hogy ez tévedés, majd kiderül, majd az orvosom megmondja. Vagy elmegyek másik orvoshoz, és akkor majd az mondja meg. Egy hét múlva mentem a barátnõmmel a vizsgálatra. Viccelõdtünk, bolondoztunk, hogy ha túl leszek rajta, akkor bevásárolunk a babának, mindent megveszünk neki, és annyi pénzt el fogunk költeni, hogy utána majd szégyenkezünk miatta. Semmi baja nincs, nagyon jól tudjuk, hogy semmi baj, csak ijesztgettek. Mennyit fogjuk majd emlegetni ezt az ijedelmet, mondjuk majd, ha valami rossz fát tesz a tûzre, hogy lám, lám Andriska, megmondták, hogy agyatlan vagy. A tagadás nem tartható fenn sokáig, így a szülõk eljutnak odáig, hogy felismerik, a várva várt gyermekük súlyos beteg. Ekkor kétségbe esnek, helyzetüket reménytelennek, kilátástalannak érzik. Apa és anya gyakran közösen sír, összekapaszkodik, máskor az apa megpróbál támaszt nyújtani az anyának. Utána négy napig sírtam egyfolytában, nem ettem, nem beszéltem senkivel. Anyósom – tiszteletben tartva a képtelenségemet az emberi érintkezésre – az ablakon adta be az ételt, amihez aztán hozzá sem nyúltam. Magamba fordulás, düh, teljes bizonytalanság, keserûség, a miért pont én értetlensége… ezek jellemezték az érzésvilágomat. Gergõ is összezuhant, de õ mégis képes volt cselekedni, felhívta a fõnököm, hogy alkalmatlan vagyok most mindenre, õ beszélt a családtagokkal is. Férfi volt és „anya” egy személyben, védett engem és a gyereket is. A gyermek betegségének a tagadása az anyában folytatódhat még akkor is, amikor már több orvos alapos vizsgálata utána belátja, hogy a gyermeke menthetetlen. Valamiféle csodában bízik az utolsó pillanatig, sokszor még a vajúdás közben is. Másnap reggel elindultunk a kórházba. A terhes ruhámban, kismamaként ültem a kocsiban, hogyan másképp, mégis, olyan szörnyû volt, szörnyû! Visszagondolva az egészre, nem is tudom, hogyan tudtam végig csinálni. Kijelentettem, hogy a csomagokat nem kell bevinni az ultrahangra, mert ott úgyis megállapítják, hogy csoda történt, és megyünk haza, és nem lesz itt semmi baj, majd meglátják! A tudatom egyik felében az volt, hogy szeretném, ha ezen túl lennék, és a szerek hatnának, a másik felem meg azt mondta kajánul, hogy tágíthattok ti itt engem, ahogy akartok, de én mindjárt szépen összecsomagolok, és itt hagyok csapot-papot. Jó még a burok, igaz, kinyílt a külsõ méhszáj, de hát hányan hordanak ki gyereket ennél rosszabb helyzetben is? Holnap reggel itt hagylak benneteket, semmi baja nincs ennek a babának, remekül van, nem tudjátok ti bántani, szépen lelépek innen. De azt mégsem fogtam fel, hogy vége a babámnak. Utolsó pillanatig bíztam, tudod, az anyai ösztön, azért ez nagyon belénk van kódolva. Képtelen voltam elhinni, hogy nem lesz õ. Dilemma Egyes anyák arról számoltak be, hogy nem kerültek döntési helyzetbe, mivel az orvos egyértelmûen a terhesség befejezését javasolta. A férjem ment be érdeklõdni. Az orvosom szabadságon volt, így a helyettese tájékoztatta. Elsorolta a további lépéseket: két nap múlva magzatvízvizsgálat, ha ez is pozitív, akkor másnap befekvés a kórházba, éhgyomor, a magzat kap a szívébe egy káliuminjekciót, és megindítják a szülést. Nincs olyan, hogy elmondanák az alternatívákat. Egyetlen utat jelöltek ki számunkra, a terhességmegszakítást, mint ahogyan minden hasonló helyzetbe került szülõpárt is erre az útra terelnek. Sokan nem is kerülnek döntési helyzetbe, mert fel sem fogják, hogy maguk dönthetnének. A fenti idézet olyan anyától származik, aki az egyértelmû utasítás ellenére vállalta Down-szindrómás gyermekét. Megtörténik azonban, hogy a szülõk jóformán még gondolkodási idõt sem kapnak, mert a rossz hír közlésekor már egy közeli idõpontot is kijelölnek számukra a kórházi felvételhez. Õk utólag becsapva érezhetik magukat, fõleg azért, mert felkészületlenül kerültek bele egy olyan kegyetlen helyzetbe, amirõl elképzelésük sem volt. Egy anyában fokozatosan tudatosodott a kórházban, hogy mit is tesz valójában, és a döntés mivel jár: A férjem mesélte el, hogy azt kiabáltam, hogy megölik a gyerekemet! Megölik a gyerekemet, és én segítek benne! Lassan tudatosodott bennem, hogy átvertek. Azt állította az orvos, hogy a vajúdás maximum pár óra, a végén lesz egy kis menstruációs görcs, de a magzat ebbõl mit sem érez, sõt, jót teszünk vele azzal, hogy befejezzük a terhességet. Azt nem említette, hogy nekem kell azt aláírni, hivatalosan úgy döntök, megszakítom a terhességet. Elõször is semmit nem döntöttünk, hiszen valósággal utasítva voltunk, másfelõl maga ez az aktus egy borzalom, amikor nekem kell aláírnom a babám haláláról való rendelkezést. Semmi egyéb nem hangzott el, szó sem volt arról, hogy ez milyen testi és lelki gyötrelemmel jár, akkor is, amikor átélem, és utána is örökké, amíg csak élek! Bagatellizálta az egészet, én pedig minden szavát elhittem. Választási lehetõség fel sem merült, azt akarták, mindenképpen szakítsuk meg a terhességet. Az dühít engem, hogy úgy kezeltek, mintha döntésképtelen kiskorúak lennénk, még morális szempontokkal is érveltek, hogy nem tehetjük meg a babánkkal szemben sem, hogy megtartjuk, de nem tehetjük ezt a nagyobb testvérrel sem. Más szülõpárnak lehetõsége van pár napot, sõt egy-két hetet is gondolkodni. Segítik õket abban, milyen specialistákhoz forduljanak a további információkért, így alapos tájékoztatást kapnak a felismert betegségrõl, és annak várható kimenetérõl. A jó orvos ennél tovább nem megy, és természetesen nem veszi át a döntés felelõsségét. A szülõk ekkor megválaszolhatatlan kérdések tömegével találják magukat szemben. Kétségbe voltam esve. Világéletemben elképzelhetetlen volt számomra az abortusz. Elfogadó tudok lenni a nõk iránt, akik számára ez jelenti a kiutat szorult helyzetükben, de nekem ez nem járható út. Hogyan is ölhetném meg a gyermekemet? Nagy nyomás nehezedett rám. Még a tágabb családom is arra biztatott, szabaduljak meg ettõl a beteg babától, ne vegyek ekkora terhet a nyakamba, illetõleg az egész család nyakába. Önzõnek neveztek, aki nem gondol a nagyobb gyerekekre. Azt akarod, ha meghalsz, az õ terhük legyen? – kérdezték. Férjem is ambivalens volt, természetesen megrémült attól, hogy mi várhat ránk egy beteg gyermek nevelésével. Mégis, én is úgy láttam, ennek a sok szenvedésnek semmi értelme, kegyetlen operációk várnak rá, és az eleve kilátástalan küzdelem után mégis csak meghal a végén. Nagyon kerestem a segítséget, a választ a kérdésemre: merre tovább? Megtartsuk, ne tartsuk? Nem tudtam dönteni, hívtam a nõgyógyászomat, aki adott még egy hetet. Rengeteget sírtam, folyton magam elõtt láttam a babámat betegen, kiszolgáltatottan, és azt, hogy megszületik, és azt a pici testet fölvágják, majd utána csövek lógnak ki mindenhonnan, ahonnan csak el lehet képzelni! Nem akartam így látni a gyerekemet! Nem akartam szenvedésre világra hozni! Választ kerestem arra a kérdésre, miért etikusabb egy ilyen súlyosan beteg babát megtartani, és azután végignézni, ahogy szenved, majd meghal, mint véget vetni a terhességnek? Nem értettem, miért jobb az, ha megszülöm, de nem teszem ki fájdalmas és reménytelen mûtéteknek, hiszen ez pont olyan halálos ítélet, mintha elvetetném õt. Mi a különbség morális szempontból? Egyes esetekben a döntés könnyû, mivel a magzat élettel összeegyeztethetetlen károsodásban szenved, és esélye sincs az életre a születése után. Szerencsések vagyunk, mert nem kerültünk igazi döntési helyzetbe. Egy agy nélküli emberrõl nem kell dönteni, nincsenek benne remények, háthák, mégisek, talánok, nincs benne igazi morális kérdés sem, nem érzed magad gyilkosnak vagy Istent játszónak, aki dönt élet-halál kérdésében. Csupán azt döntöttem el, hogy nem növelem fel ezt az agy nélküli kis lényt, hanem elõbb elbúcsúzunk. Más anyának ugyanebben a helyzetben sem könnyû a döntés. Az alábbi idézet arra példa, hogy az anya a rettenetesen nehezen kiverítékezett döntés után, még a kórházban, a szülés megindítása elõtti vizsgálaton is esélyt adott volna a gyermekének. Bementünk az ultrahangra, ahol az orvos vizsgálat nélkül közölte, hogy nem változott semmi, és lecsapta a vizsgálófejet. Az orvosok annyira kegyetlenek tudnak lenni! Ez a gyereknek egy halálos ítélet, akit néhány órán belül elpusztítanak, joga lenne egy utolsó esélyre! – De uram, ennek a gyereknek az életérõl van szó – mondtam –, legyen szíves, mérje meg az agykamra-távolságot, vegye már a fáradtságot, hátha csoda történt, és kisebbedett a tágulat! Amikor megszületik egy döntés, az az ész döntése, és nem a szívé. A férjem egész komolyan azt mondta: Nézd Adri, ha én lennék a gyerek helyében, akkor azt kérném a szüleimtõl, hogy ezt ne tegyék meg velem! És én azt feleltem: Jó. Az egész olyan hivatalos volt, mintha egy bíróságon elmondták volna az ítéletet, amihez mindenki hozzátette a véleményét, csak én nem szóltam egy szót sem, mert tudtam, hogy igazuk van. Sok anya már úgy indul neki a várandósságának, hogy az orvosoktól elvárja, ismerjék fel, ha valami nincs rendben a magzatnál, és tudja, hogy abban az esetben azonnal megszakítja a terhességét. Az ilyen anyák látszólag könnyebben viselik el a döntés lelki terheit, hiszen nincs is dilemma, egyértelmû a választás. Esetükben azonban ugyanúgy elmondható, hogy a döntés az ész döntése, és ha nem is látható módon, de sérül az anya az ellentmondásba keveredett anyai ösztön és a tudatos elutasítás miatt. A szülõk szûkebb, tágabb környezete is befolyást gyakorol, vagy próbál gyakorolni a döntésre. Náluk is aludtam, és vacsora közben elmeséltem, milyen nehéz napom volt, mennyire megijedtem, de szerencsére megnyugtatott az orvos. Rám nézett ez az asszony: Vetesd el! Meddig lehet elvetetni? Hogy mondhatsz ilyet!? – kérdeztem hüledezve. Hogy jöhet ez ki a szádon, hiszen senki nem mondta, hogy el kell vetetni, csak javasolták, hogy meg kell nézni még egyszer, elvetetésrõl szó sem volt! De õ csak mondta, mondta, hogy nehogy már a másik kettõ nyakára egy hülyét hozzak világra, meg nem is tudom, még miket. Meglátogattam egy barátnõmet, akinek három gyermeke közül az egyik sérült. Tõle vártam megerõsítést, hiszen tudom, hogy imádja a beteg gyermekét is. No, csalódtam. Õ is azt javasolta, jól gondoljam át a döntésemet, mert nagyon nagy teher egy beteg gyermek. Mindenki azt mondta, el kell vetetni, de mi szembe szálltunk velük, feltettem a kérdést, hogy vajon, ha egy egészségesen született gyerek leesik az asztalról, súlyosan megsérül, akkor elaltatnák vagy reszketve ülnének az intenzív osztályon? Nekem ugyanúgy a gyerekem, mint az, aki már megszületett, nem tudnám elaltatni! Hát az nem ugyanaz, felelték. – Neked nem, de nekem igen, akinek a hasában van! Egy beteg gyermek vállalása nem mindig talál jó fogadtatásra az orvosok körében. Ha mégis, akkor azt a szülök örömmel fogadják, hiszen megerõsítést kaptak a döntésükben. Elmentem az orvoshoz, és bejelentettem, hogy nem megyek a magzatvízvizsgálatra. Azt mondta, helyesen döntöttünk, õ is így tett volna, de õ, mint orvos, nem befolyásolhatta a döntésünket. Biztosított róla, hogy mindenben mellettünk áll, minden segítséget megad. A genetikus felelete is megnyugtatott: A saját lányomnak sem engedném, hogy megszúrják. Mondott sok minden egyebet is, de elképzelésem sincs, hogy mit, nem voltam olyan állapotban. (folytatjuk...)
Én is nagyon bízom benne, hogy nem lesz semmi baj! Én is olvastam azt a könyvet, amit ajánlottak, az Áldatlan állapotot. Érdemes neked is elolvasni mindenképpen, akármi történik. Ott is írtak hasonló szituációkról. Nagyon-nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok nektek!
35. válaszoló: abban igazad van, hogy lehet tényleg olyan baj a babával, ami INDOKOLJA az abortuszt, de kategórikusan kijelenteni, hogy "ebböl abortusz lesz" enyhén szólva is nem megengedhetö dolog, legfeljebb javasolhatja, de majdnemhogy kötelezönek tartani nem lehet.
Mielott barmilyen dokit is megkoveznenk meg kellene varni mas orvosi velemenyt is. Ciszta es ciszta kozott is lehet kulonbseg. Azt azert leszogezem, hogy eleg undorito megoldas volt a doki reszerol. Ennyivel elintezni. Biztos nem volt konnyu ezt atelni. Szurkolok kedves kerdezo, hogy minden rendben legyen.
Elõzõ vagyok. Még annyit akartam írni, hogy mindenképpen 2-3 másik orvost is keress meg, nem árt, ha genetikus is van köztük.
Tudom, hogy nem vigasztal, de egy barátnõmet minden áron rá akarta venni az orvos 4D UH-ra, mondván, hogy ott jobban kiderül, ha van valami rendellenesség, mert akkor ugye minek megszülni a babát...A nõ mondta, hogy nem megy, és ha beteg lenne se vetetnék el, meg keresztény is (ezt tudta az orvos), erre az nem hagyta abba, és még el is mesélte, hogy az õ családjában is vannak keresztények, és nem normális, hogy azok is ellene vannak az abortusznak...
Én is gondoltam rá, de még nem akartam zargatni a kérdezõt! De most akkor leírom mit gondolok: sztem kezdeni kéne vmit a dokival, mert megérdemelné. Nem játszadozhat életekkel. Ki tudja, hány nõt vitt bele már abortuszba... Ti mit gondoltok errõl?
"egyszerûen csak benyögte, hogy ez bizony abortusz lesz" Ilyen valakit orvosnak nevezni eléggé nehéz: eleve nem ö dönti el, hogy megtartjátok-e a gyereket, még akkor sem, ha tényleg súlyos fogyatékos lenne is - ez kizárólag a ti döntésetek.
Szia! Én is szorítok értetek!!! Megírnád, hogy hol voltál vizsgálaton, melyik városban? Köszönöm!
Remélem nektek a legjobbakat! Majd írd meg mit mondott az orvos! Puszillak, és kitartás!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok!! Sehová nem küldött a doki, egyszerûen csak benyögte, hogy ez bizony abortusz lesz, pedig direkt magánorvoshoz mentem kezdettõl fogva, hogy hátha az másképp figyel rám! De sajnos így jártam! Holnap délelõtt megyek a másik orvoshoz, aki már egy 50-es úr, nem egy fiatal doktornõ és nagyon sokan ajánlották. Remélem vele szerencsésebbek leszünk és még a kisbabámat is megtarthatom!! Köszönöm a sok kedves írást!!
Kedves 13as, igen, sajnos vannak ilyen dokik! :( Nem egy olyanról hallottam, akinek az abortálás a szenvedélye! Gondolom szegény kérdezõ meg pont ilyet fogott ki! Hihetetlen, hogy más kárának hogyan tudnak örülni egyesek! :( Felháborító, és elszomorító! Jaj úgy izgulok érded kérdezõ! Mikor mész másik dokihoz?
A kérdező hozzászólása: az orvos szerint kb 99%, hogy beteg. elmondani nem tudom, hogy mit érzek. nagyon régóta vártunk egy babára és tessék! nagyon kétségbe vagyok esve. nem tudom, hogy ha most elvetetem, akkor lesz-e még rá esélyem, hogy ismét kisbabám legyen
természetessen operácioval végzik el a beavatkozást, altatással!reméljuk erre nem kerul sor..
sajnálom, hogy ezt kell írjam de az én barátnõmnek 21 hetesen meghalt a picije és neki rendesen meg kellett szülnie
Elég borzasztó, de én átéltem.20 hetes voltam amikor kiderült hogy beteg a babám, és igen meginditják a szülést és nem altatással végzik.Elõtte van egy méhfeltöltés, azután kötnek infuzióra.Ha megszültél utánna altatnak el amég "kitakaritanak" belülrõl.Sajnos nem könnyû de én is tul éltem fizikailag, de lelkileg soha nem fogom.Remélem tudtam segiteni.Irj ha többet szertnél megtudni errõl.
A baba mérete nagyban befolyásolja, hogy mit választ az orvos. Nekem tavaly a 16 hetes terhességnél méhen belül elhalt a pici, de mérete szerint 14 hetes terhességnek felelt meg. Szerencsémre altatásban végezték a mûtétet.

Az abortusznak, ha a beteg kéri, milyen anyagi vonzatai vannak?

Legjobb válasz: SZia! Én úgy tudom 30.000,- Ft. Legalábbis nekem ezt mondta a doki, amikor még úgy volt a szituáció 2007. márciusában.

SZia! Én úgy tudom 30.000, - Ft. Legalábbis nekem ezt mondta a doki, amikor még úgy volt a szituáció 2007. márciusában.
Miket kérdeztek hogy ez az össszeg jött ki? függ valamitõl nem tudjátok?

Kedves abortuszt nem ellenzők! Miért nem értitek meg, hogy aki ellenzi az nem ellenzi akkor ha a magzat beteg vagy önhibádon kívül történik?

Szinte minden abortuszos kérdésben feljönnek azok a hozzászólók akik olvasni nem olvasnak, csak írnak habzó szájjal.

Legjobb válasz: "Tb finanszírozást levenném és teljes összeget fizettetnék abban az esetben ha egyszerû felelõtlenség lenne az abortusz oka." És ezt hogy lehet objektíven megállapítani? Pl. minek számít, ha valaki naptár módszer mellett teherbe esik? Vagy pl. mi az akadálya annak, hogy bárki azt mondja, hogy kiszakadt a gumi?

"Tb finanszírozást levenném és teljes összeget fizettetnék abban az esetben ha egyszerû felelõtlenség lenne az abortusz oka." És ezt hogy lehet objektíven megállapítani? Pl. minek számít, ha valaki naptár módszer mellett teherbe esik? Vagy pl. mi az akadálya annak, hogy bárki azt mondja, hogy kiszakadt a gumi?
Figyelj. Tökmindegy, hogy egy nõ hogy esik teherbe. Szerintem senkinek semmi joga megmondani neki, hogy mit és hogyan tegyen a saját testével, fogd már fel! Egy gyerek életre szóló döntés, nem pedig holmi vitatéma, hogy most a piacon kacsát vagy csirkét vegyél!!!!
Jobbikos vagyok, és nem tudom hogy a részleteit tekintve mit is tartalmazna a program ide vonatkozó passzusa. Egy biztos! A Tb finanszírozást levenném és teljes összeget fizettetnék abban az esetben ha egyszerû felelõtlenség lenne az abortusz oka, és nem az adófizetõk pénzébõl „orvosolnék” egy felelõtlenséget. Emberileg viszont nem tartom helyesnek az abortuszt, ha csak nem valami egészségügyi oka van.
Szerintem nem szabad korlátozni az abortuszt, inkább a fogamzásgátló tablettákat kellene ingyenessé tenni bizonyos hátrányos szociális helyzetû csoportok számára.Ha tiltod akkor még több gyerek fog születni például a romák között.Ezt akarod?
És azt miért nem lehet megérteni, hogy egy nemkívánt gyereknek sokkal rosszabb, ha megszületik? Netán olyan körülmények közé, ahol egy kutyánál is rosszabb élete lenne??! (megjegyzem, mielõtt letépnétek a fejemet, én biztos nem vetetném el a nemkívánt magzatomat semmilyen körülmények között - maximum ha erõszak áldozata lennék).
Én akkor is ellenzem, ha a magzat beteg vagy erõszak történik. Ugyanis: a beteg gyerek is az enyém, ha pedig annyira beteg, úgyis meghal magától (de inkább ne). Az erõszakból fogant pedig mit tehet arról, hogy hogy fogant? Õ is az enyém.
az elsõnek adok igazat
De senki nem kérte hogy segíts. Legalábbis abban nem amiben te próbálkoztál. A férfi dologban jobban esett volna egy kis támogatás. És mégis segíteni akarsz azt miért kitalációkkal csinálod? Én megértem ha neked rossz de az már mindennek a teteje, hogy újból és újból bepróbálkozol ilyen hazugságokkal (elõtte kedvességgel, könyörgéssel majd szítkozódással)! Egyszer azt mondod felelõs voltam és megérted (mint ahogy az is voltam hisz megbeszéltem vele az elején, ráaádsul neki csak azért kellett mert "azt úgy kell") aztán elfelejted és újból felhozod és olyanokat találsz ki amiket nem is mondtam vagy nem történt meg! Miért felejted el azt amit megbeszéltünk, mertértetted és elfogadtad, egyetértettél? Csak magad zaklatod fel, miközben az amirõl beszéltél, nem volt kérdés.
Mégegyszer köszönöm! Nagyon szépen kérek mindenkit, ne gyilkoljuk egymást! Értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja. Szerintem értelmes vita volt, talán mindkét oldal tanilt belõle valamit... Jó éjszakát!
Miután megszületett a fiam tudtam meg, hogy MEG FOGOK HALNI EGY ÉV MÚLVA, +- hónapok, rákos vagyok! Tényleg minden flottul megy. A gyerekemnek marad egy alkesz nagymama, egy rokkant nagymama, egy kicsit kattant(elvakult keresztény) nagypapa, és egy apa, aki imádja, de nem tudom ki figja e bírni, egyedül, gyásszal, felelõsséggel mindennel. És akkor én most egy szemét felelõtlen [email protected] vagyok, mert megszültem? És tudod mit, nem bánom, hogy ennyi ideig is anya lehetek... és túl kell élnem, reggel fel kell kelnem, el kell látnom a gyermekem, akit mindennél jobban imádok, és csak remélhetem, hogy jó sorsa lesz, ha nem lesz már Anya neki. És ha elõbb tudom meg, hogy beteg vagyok, akkor is élne, nem rohantam volna abortuszra, vagy korai szülésindításra. Amíg erõm van, lélegzek, addig nevelem, ez ad erõt, hogy ne engedjem el magam, hogy ne sürgessem a halált. Nem csak a te életed [email protected]
00.19: Az ember felsõbbrendû az állatoknál. Ez a természet törvénye. Tanultál egyáltalán biológiát, vagy csak úgy ábrándozol a nagyvilágban?
Ó megvan! A másik kérdésnél éppen férjnél vagy. Szóval a lényeg, tényleg nagy gondban vagy... Állatorvos szép hivatás.Vajon ilyen lelki problémákkal, hogy fogod viselni, ha boncolni kell majd az iskolában(mert majd kell).Azonkívûl nem cuki macsekokból áll a tananyag, hanem különbözõ betegségekbõl álló állatokból, aminek legtöbbje, tény és való eléggé undorító. Ráadásul az állatoknál jóval nagyobb az elhullás, plussz ott az altatás.Ezt bírni fogod?Egy kiegyensúlyozott embernek is nagyon nehéz. Egyébként jót tenne neked az a gyerek.Rájönnél, hogy van valaki aki feltételek nélkül szeret, akit te is szerethetsz csalódás nélkül-hisz olyan lesz, amilyenné neveled és ez most nagyon kellene neked.
Figyelj hiába erõlködsz. Nem érdekel. Eljutott az agyadig? :) Persze mindenki magából indul ki:) Én pár hónap múlva befejezem az iskolát, de azért kösz hogy közlöd velem ebben az iskolában mi vár rám. :) Aki szerint az emberek felsõbbrendûek az gondolkozzon el egy kicsit! Igen az emberek elvileg fejlettebbek! De ez nem hatalmazza fel õket arra hogy uralkodjanak az állatokon, kipusztítsák az élõhelyüket stb! Azért kéne hogy okosabbak legyenek hogy védjék a gyengébb állatokat és segítsék õket! Nézd meg pl. az Earthlings címû filmet, vagy a neten keringõ élvenyúzós videóket! Ha van egy kis szíved napokig sírni fogsz tõle és soha többet nem bírsz majd húst enni! Ha majd meglátod hogy õfelsõbbrendûségednek hogy készítik a pipi vagy a marhahusit!
csak az abortuszra hatalmaz fel az a fene nagy fejlettséged...
Te ostoba vagy, az ember felsõbbrendû, ennek egyszerû az oka:az evolúció.Persze ahol tanulsz ezt se tanítják. Az állatokat meg nem élve nyúzzák meg(kiv.Kína, Norvégia, Kanada), persze te ezt se tanultad.Sõt azt se hogy az állattenyésztés fõ célja az az élelmezés, és bizony az állatorvosokra is fõként e célból van szükség. Oké elhiszem, hogy láttál már állatorvosi egyetemet kívülrõl..
A himalája perzsás 28 éves anyuka vagyok. Meglérdezhetem, melyik volt az a tegnapi kérdés? Esküszöm, nem szólok bele - már szerintem is megbeszéltünk mindent - csak szeretném végigolvasni a válaszokat. Köszönöm!
Nézd, marhára ráérhetsz, ha akármikor írok, 10 percen belül jön a válasz, azaz kb mindig a gép elõtt ülsz. Én azért ülök itt, mert dolgozom a gépen, és több fület tartok megnyitva egyszerre, így aztán haladok, meg néha benézek hozzád is. Na nem, tegnap direkt maradtam fenn veled, emlékszel, amikor azt írtam neked, hogy hajnali negyed négykor nem véletlenül írogatok neked, egy számomra ismeretlen embernek. Nagyon segíteni akartam, és most is, de mindenben támadást látsz, így nem lehet. Biztos tudod, hogy én voltam az a 24 éves lány, akinek valószínûleg nem lehet gyereke, ezt a másik topicban megbeszéltük. Most elköszönök, itt a vége részemrõl, mert mindent elmondtam, sõt még annál többet is, amit csak jószándékkal tudtam mondani neked. Emberi érzéseim nekem is vannak, és nem volt olyan hûûûûû de jóóó érzés egy gyermek biztos haláláról lebeszélni egy teljesen eltökélt "anyukát", egy 99 %-ban lehetetlen vállalkozásban, úgy hogy közben minden hozzászólásnál telebõgtem a laptopot. De mivel én nem szoktam feladni semmit, azt az 1 %-ot még megpróbáltam. Emlékezz rá, amikor majd nagyon szükséged lesz rá, mert eljön az a pillanat. Kívánok neked egy kegyelemteljes életet, és azt, hogy Isten irgalmából ez is jóra forduljon számodra, illetve bocsánatot nyerj, mikor arra kerül sor. Kérlek, ezt a mondatot most ne szóld le, csak majd jusson eszedbe. Minden szeretetemmel a legjobbakat kívánom neked, mert közben ha hiszed, ha nem, megkedveltelek (ha ez téged zavar, akkor bocs). Üdv.: 24/L
Nem érdemelsz több szót. De remélem ezt tanítod a gyerekeidnek is... Had öröklõdjön. Errõl beszéltem azoknak akik nem értették eddig. De az nem baj hogy te ilyen szépeket mondasz met neked szabad! Hát persze! Csak aztán ne sírj ha a gyereked beteg lesz! Szerintem orvosként többet fogok az asztalra tenni mint te néhány kölykökkel!
Sajnálom, soha nem leszel orvos. Elöbb fogsz összeroppani, mert ahogy gondolkodsz az nagyon egészségtelen és valószínûleg súlyos trauma következménye.Amit még mindig nem dolgoztál fel és így soha nem is fogsz.Azonkívûl ekkora arroganciával nem lehet valaki orvos, vagy bárki, aki emberekkel foglalkozik.Majd rájössz. Most nem a gyermek vállalásáról, vagy nem vállalásáról beszélek.Nekem is barátnõm aki soha nem akar gyereket.Viszont tett róla, hogy ne is lehessen terhes soha.Nehéz döntés volt neki és én õt tisztelem érte. A gyermekeimnek meg igen ezt tanítom:tisztelet az annak jár, aki megérdemli. Hoppá, orvostanhallgató létedre hogyhogy nem tudod, hogy a petevezeték elkötésével nem szûnik meg a menstruáció, a hormonháztartás nem változik, a méhed megmarad?Érdekes én eüi középiskolában már tanultam. Szerintem nagy gondod van, és amiket ide írsz, az nem igaz, csupán szeretnéd ha figyelnének rád, azért provokálsz, mert a "negatív" figyelem is jobb a semminél. Ha tényleg iskolás vagy, beszélgess el az iskolai pszichomókussal, sokat fog segíteni.
Te nem tudod milyen orvos leszek. Sajnálom az leszek akkor is beleõrülsz. :) És tudom mi mivel jár. Éppen csak azt nem tudom a sterilizáció alatt elkötés vagy teljes kivételt értesz. De nem tudom, mert ez a téma eddig nem érdekelt és most sem érdekel. Nem a nõi testbõl leszek orvos, ha megmondom mibõl akkor mégjobban lenézel majd mert az embereken kívül senki nem ér semmit, az emberek a föld urai szerinted... :) Te el vagy tévedve, mert én felelõs voltam... És most értetlenkedj tovább. :) Aztán majd ha gyereked esetleg nem akar gyereket vagy nem adja át a helyet akkor lõdd le magad... Hajrá
20:31-es vagyok. Valószínûleg állatorvos leszel, hiszen az állatoknál a sterilizáció manapság már teljes méheltávolítással történik, és ezzel keverhetted te össze a nõk sterilizációját. Sajnálom, ha nem érdekel a téma, mert így egész életedben fennáll majd a veszélye, hogy újra teherbe ess. De nem is ezért írok újra. Amit a 20:29-es hozzászólásodban írtál, az valóban erõs kissé. Nem hiszem, hogy egy nagy pocakú nõnek kérnie kellene a helyet a buszon, ugyanis tíz kilókat cipel a hasán, és az ácsorgás iszonyatosan megterheli, legtöbbször a dereka is megfájdul a súlytól... Nem azért szorul rá a helyre, mert felsõbbrendû. Nem is azért, mert gyereket vár, és ezért tisztelni kell. Hanem azért, mert emberek vagyunk, és nem megyünk el egy szó nélkül amellett, ha egy másik embert (élõlényt) szenvedni látunk... Evidensnek kellene lennie, hogy az ember átadja a kismamának a helyét. Nem arról beszélek, hogy állandóan azt kell lesned, hogy mikor száll fel valaki pocakkal, de ha már észreveszed, és elfordulsz, akkor igenis önzõ vagy, mint ahogy mindenki más is az, aki elfordul. Én nem járok busszal, pánikbeteg vagyok rajta, pontosan az érzéketlen, önzõ emberek miatt. Terhesen csak egyetlen egyszer utaztam buszon, 8 hónaposan, jól látható pocakkal. Mondanom sem kell, végigálltam az utat... Amit az állatokkal kapcsolatban írtál, szerintem ott sem árt megnézni mindkét oldal álláspontját. Érthetõ, hogy az ember nem szívesen engedi a gyerekét oda egy ismeretlen, esetleg nagy termetû kutyához, (fellökheti a gyereket, ráugorhat, és sajnos szélsõséges esetben meg is haraphatja, fõleg, ha nincs hozzászokva a gyerekek gyakran heves, dögönyözõs állatimádatához), mint ahogy szerintem te sem néznéd szívesen végig, hogy a kedvenc kiskutyádat egy kisgyerek merõ szeretetbõl összenyomorgassa, vagy megtapossa... Én magam macskákkal élek, himalája perzsákat tenyésztek, a fiam mellett is, és egy percig nem jutott eszembe, hogy a baba miatt megváljak tõlük. Két cicám van, és évente egyszer az õ kölykeik, ami általában 4-6 kis szõrmókot jelent. Védettségem van toxoplazmára, és nem vinnyogok, ha a gyerkõcöm megsimogatja õket. Kutyánk is van, menhelyi border collie keverék, ivartalanított, szelíd kan. Nagyon szeretem az állatokat, és a fiamat is erre tanítom. Nincs ebben semmi ellentmondás. Sajnos sok anyuka kissé hevesen reagál, ha a gyerekérõl van szó. Érthetõ, hiszen a gyereked fontosabb az életednél is. De azt hiszem, ideje lenne békét kötni az anyukák, és az állatbarátok között, fõleg, hogy nagyon sok állatbarát maga is anyuka! Evidens kellene, hogy legyen, hogy kutyát nem hozunk a játszótérre, mert az a gyerekeké, és eltakarítjuk utána az ürüléket a parkban. Evidens kellene, hogy legyen, hogy a kutyát megtanítjuk arra, hogy hallgasson ránk, és csak akkor engedjük el, ha vissza is tudjuk hívni. Evidens kellene, hogy legyen, hogy megtanítjuk a gyerekeinknek, hogy az állatokat tisztelni kell, és hogy idegen kutyát csak akkor simogatunk meg, ha ott a gazdája. Evidens kellene, hogy legyen, hogy a gyerek ne bántsa az állatot, és el kellene végre fogadni, hogy a szomszéd macskájának joga van átmenni a kertünkön, ha akar. (És ettõl még nem lesz baja a gyerekünknek...) Kicsit többet kellene beszélgetni, és kicsivel több empátiával egymás felé... És nem csak a szélsõségeket látni, meg a sebeinket nyalogatni. Nekem errõl ez a véleményem.
Igazad van. Én úgy értettem hogy aki betart mindent (hajlandóságot érez átadni a helyét vagy nem csinál semmi szabály elleneset az állataival, megneveli õket, nem engedi oda stb) azzal bánjanak õk is rendesen... ) avval viselkedjenek õk is szépen. Mert valljuk be sokszor igenis fenhordják az orruk... Kicsit elfogadóbbá kell válniuk. Nem velem ha én megsértettem õket, hanem azokkal akik csak elmondják hogy nekik nem... és nem csinálnak semmi mást. Amúgy én is imádom a macskákat, nekem házimacska perzsa keverékem van, olyan a szeme mint egy vérvörös narancs, és lapos a feje mint egy kígyónak de az orra nem nyomott xD Mindig félek hogy valaki bántja az utcán ha odamegy hozzá mert úgy játszik h harap... És pont az van amit mondasz félek mert van itt egy mérges anyuka, és az én macskám kinti-benti és hát megy arra is.. :S De remélem ha ivartalanítva lesz akkor bent tarthatom de úgy szeret kint is lenne :( Ha megyek ki akkor lesz egy mudim akit magammal viszek. Csak ez nem az állatos topic :D
Jó érzés, hogy valaki ennyire szereti az állatokat. De elõbbre helyezed õket a gyerekednél és minden embernél. Ez nem helyes. Akárhogy is azt érzed, nem az. Te nem szereted az embereket. Párod is, gondolom azért volt, mert azt "úgy kell", de nem szerethetted igazán, ha képes voltál úgy vele lenni, hogy nem egyeztetek meg a legfontosabb kérdésben: az élet továbbadásában. Erre most rámegy egy gyermek élete. Ez felelõtlenség volt. Anyukádat is ápolod, mert mégiscsak az anyukád, de nem kedveled igazán az emberek társaságát, elvagy te magadban is. Ezért is leszel állatorvos, ott állatokkal (de nem számolsz azzal, hogy gazdikkal is) kell lenni. Ez bizony lelki defekt. Érdemes lenne megvizsgáltatnod magad, hogy honnan ered ez a magadnakvalóságod, ez az emberkerülésed, s ha egyszer rájössz, hogy igazam van, akkor lépsz majd a gyógyulás útjára.
Mi vaaan? Azért mert elmondtam hogy milyen színû szeme van macskámnak már jobban szeretem az állatokat??? :D Honnan veszed hogy magamnak való vagyok? Ki mondott ilyet? Beszéltél valaha velem élõben? Ki mondott itt valamit is állattal és gyerekkel kapcsolatban. Nem azért nem akarok gyereket mert van egy macskám és lesz egy kutyám! :O Ha valaki állatorvos lesz az magának való és nem szereti az embereket? Honnan a francból veszed ezt? Én csakis az olyan embereket nem szeretem akik felsõbbrendûnek gondolják magukat az állatoknál vagy a nálam mert nem vagyok olyan mint õk. De azért szerencsére nem mindenki ilyen. Azt az egyet viszont tudhatod, hogy engem nem érdekel hogy "azt úgy kell" hiszen akkor gyerekem is lenne, mert az az élet rendje! Azt is mondtam hogy a párkapcsolat az egyik legfontsabb dolog az életemben! És azt is mondtam, hogy MEGBESZÉLTÜK. Én elmondtam hogy nem akarok gyereket soha, õ azt mondta hogy õ is ilyen és örül neki hogy talált hasonlót! Akkor te hol és mit is olvástál félre? Direkt nem azt olvasod amit odaírok? Miért hiszed azt hogy te akármit is állíthatsz rólam mikor nem is ismersz? Arról nem is beszélve hogy anyámat is bedughattam volna az idõsek otthonába, de nem tettem és nem azért mert "azt úgy kell" hanem mert szeretem az anyám, õ is jön velem ha kimegyek dolgozni. Nem kéne neked szemüveg? Vagy én nem tudom honnan találsz ki ilyeneket...
Hát persze hogy nem mester :) Naívan homokba dugni tényleg kellemesebb... http://igyirtotokti.blogspot.com/2008/01/earthlings-az- Pewreszesszefoglals.html
Tudom mi van pár oldallal ezelõtt! Épp ezért mondtam hogy nem neked írtam! Ez egy szabad oldal, valaki írt valamit amire reagáltam. És most nem fogok kezet csókolni mert pár oldallal ezelõtt azt mondtam hogy nem írok többet és mégis írtam. Ennyi. Letojom hogy ki ír utoljára. Olyan gyerekes vagy... Te beszélsz amikor idejössz teljes gõzzel hogy "utolsó szó" :D Mit érdekel az téged? Engem ugyan nem. Amúgy sajnos attól senki nem lesz szent hogy anyuka, sõt még csak okos sem!
Te olvasni se tudsz???? Olvasd vissza h mi van par oldallal elorebb, te parancsoltal ram h tied lehessen az utolso szo arra irta valaki h "kulonben is pont" de nem te mindenre tudsz valami okosat irni. Az csak egy dolog h "te nem hagyod h mase legyen az utolso szo" de vedd mar eszre h nem csak te vagy a vilagon. Egy elkenyeszetetett kis hisztis [email protected] vagy. Ja es jo lenne ha az anyukakat nem oktatnad ki h hogyan kell "viselkedni" mert semmi tapasztalatod nincs rola masreszt meg elobb magadon probalj mar valtoztatni!!!
Kedves hogy itt keménykedsz, de az az igazság hogy eszmbe sem jutottál, mert másnak írtam :) És nem azért mert olyan gyerekes vagyok érdekeljen az utolsó szó. :) Úgyhogy törõdj a saját dolgoddal.
16;09-es. Te osztottad nekem az eszt meg vartad h a tied legyen az utolso szo de nem vagy kepes TE IS BEFOGNI VEGRE A KEPEDET!? A hulyesegedet tartsad meg magadnak mert ha eszrevenned senkit sem erdekel.
A "vér szava" dologról meg csak annyit, hogy minden vágyam az, hogy a saját gyerekeim mellé örökbefogadhassak még néhány gyerkõcöt... Nem a vér számít, hanem az élet.
Nem értesz. Éppen magadat hazudtolod meg, amikor azt írod, hogy 3 tesód van, és hogy a szüleid a nehéz körülmények ellenére is vállalták mindannyiótokat. Hiszen õk is gondolkodhattak volna hozzád hasonlóan "felelõsen", és akkor most nem lennének testvéreid... A gyerekeket pedig az sem "potyogtatja" magából, aki a nehézségek ellenére is inkább vállalja, semmint megölje a "becsúszott" babát. És attól még nem lesz senki automatikusan rossz szülõ, mert vállalja a felelõsséget, és megtartja a magzatát, miközben még nem tervezte. Nem minden nemvárt gyerekkel bánnak rosszul a szülei, mint ahogy tervezett gyerekkel is megtörténhet, hogy a szülei bántalmazzák, rosszul bánnak vele. Ez nem ezen múlik, hanem azon, hogy ki milyen EMBER. Amit te, és a hozzád hasonlóan gondolkodók nem képesek felfogni az az, hogy a magzat is érzõ lény. Egy apró, fejletlen ember. Tehát amikor valaki az abortusz mellett dönt, akkor nem csak a saját testérõl, nem csak a saját életérõl dönt. A magzatod nem a vakbeled. A vakbeled nem menekül, amikor ki akarják venni. Pláne nem sikít... Neked is javaslom a Napló múlt heti adását, abban egy nõ, aki túlélte magzatként az abortuszt, elmeséli, mit élt át, miközben az ikertestvérét kikaparták... Amit az állatokkal kapcsolatban írtál, arról csak annyi a véleményem, hogy igenis, aki teheti, fogadjon örökbe állatot! Ne tízet, csak amennyit tud. Nekem pl menhelyi a kutyám... És még valami: én nem írtam soha olyat, hogy mindenkinek kötelessége gyereket vállalni. Nem. Védekezz, vigyázz, légy felelõsségteljes ember! De ha "becsúszik", és elveteted, akkor gyilkos vagy.
De persze amikor láttok egy éhezõ gyereket, vagy akit vernek akkor milyen mocskokat tudtok szróni az anyjára! Hogy õ milyen szemét, és hogy anyja ne szülte volna meg, hogy sterilizáltatná magát! Na persze. És lehet hogy a szerencsétlen nõ pont a ti ( a társadalom) elvárásotok miatt szüli meg! De ha arról van szó hogy vetesse el akkor mint az õrültek küzdötök érte! Nevetségesek vagytok!
kedves tegnapi.. torzítasz, de bitangul: "Gratulálok, a te felfogásod szerint csak annak szabad megszületni, aki stabil anyagi és családi helyzetbe érkezik... Ezek szerint - ha jól értelmezem - halálra ítélnél mindenkit, aki nehéz körülmények közé érkezik, hiszen "az õ életük csak szenvedés"..." Ilyet egyáltalán nem mondtam, állítottam, és más azt tesz az életével, amit akar, ÉN magamról írtam, és nem titeket cseszegettelek, hogy ne vállaljatok gyereket, ha nem adott minden feltétel (ellentétben veletek, akik mindenkit [email protected], ha nem szüli meg egy véletlen folytán becsúszott babát). Egyébként mi 4-en vagyunk tesók, és ha a te csodás logikád szerint gondolkozom, akkor szívhatom a fogam 2 tesó miatt, mert a szüleim akkor szegények voltak, a lakás is kicsit volt, meg még mi is kicsik voltunk, így mi a francért vállalták be a másik 2 tesómat is?? Hát egyáltalán nem így gondolom. Szerintem meg az az önzõ, aki a világba potyogtatja ki a gyerekeit, miközben nincs rájuk se ideje, se pénze, se energiája. Ha én önzõ lennék, akkor most rögtön szülnék egyet, mert szeretnék. De ez az egy dolog nem elég. SEMMILYEN, azaz semmilyen feltétel nem adott, csak az, hogy szeretem a gyerekeket. Épp ezért tûrtõztetnem kell magam és kivárni addig, amíg legalább már lesz önálló keresetem (és mint írtam, védekezem, tehát én nem adok helyet egy véletlen-felelõtlenség miatti teherbeesésnek). És mellesleg alkotó ember vagyok, ami egy egész életet jelent, és amibe nem fér bele egy gyerek, hiába szeretnék. Vagy-vagy. Így én 30 éves korom elõtt biztos nem tervezek gyerkõcöt, és ezt biztosítom is védekezéssel, szóval ne cseszegess az abortuszos hülyeségeiddel. És képzeld, mivel annyira bitang önzõ vagyok, nem tartok állatot se a kis albérletben, a 2. emeleten, mert szerintem nem lenne jó az állatnak egész nap bent, egy kis helyen, pedig imádom az állatokat. Bár tudom, a te nézeted szerint, ki kéne hoznom az állatmenhelyrõl 8 kutyát és 10 cicát, csak épp kényelmes és önzõ vagyok, hogy az egy szobás lakásban nem tudok helyet teremteni 1 állatnak sem. Az állatiasságot is félreértetted, mint kb az egész kommentemet. A legtöbbségetek csak azért vállalja be a becsúszott gyerekét, mert az õ vére, húsa, akiben saját magát látja. Pusztán a vér szava az egész dolog, ez az egy számít, de hogy utána nem akar majd vele foglalkozni és csak nyûgnak fogja látni, az nem. Ja és nem vagyok se abortusz párti, se abortusz ellenzõ, én magam vagyok és én döntök magamról és az életemrõl, más [email protected] élet- és világnézetét meg nagy ívben [email protected] És jó lenne, ha ti is így tennétek, ahelyett, hogy frusztráltan pampogtok minden nõn, aki nem akarja elcseszni a gyermeke és saját életét egy önhibáján kívül történt baleset miatt.
Kedves tegnapi 10:44-es! Gratulálok, a te felfogásod szerint csak annak szabad megszületni, aki stabil anyagi és családi helyzetbe érkezik... Ezek szerint - ha jól értelmezem - halálra ítélnél mindenkit, aki nehéz körülmények közé érkezik, hiszen "az õ életük csak szenvedés"... Tudod, attól még, hogy te nem lennél képes feladni az eddigi életedet a gyerekedért, mások nagyon sokan megteszik, és én tisztelem õket érte. Bennetek, "abortusz-pártiakban" nagyobb az önzés, mint a szeretet a gyereketek iránt, foggal-körömmel ragaszkodtok a szabadságotokhoz, és éppen ezért szerintem nem velünk, abortusz-ellenzõkkel van a baj. Te "elvetetnéd" a gyerekedet, más viszont átalakítja az életét, rengeteg dologról lemond, és vállalja a nemi élet következményét. Nem a gyerekét bünteti azért, mert õ maga egyszer-kétszer jól akarta érezni magát... Tudod, ha arra vársz, hogy minden klappoljon, mire a gyereked érkezik, akkor életed végéig sem vágsz bele a babaprojectbe. Senkinek nincsen tökéletes élete, mindig adódhatnak gondok, hol anyagilag, hol pedig a párkapcsolatban. Ha pedig meg is találod álmaid pasiját, és még az anyagiakat is sikerül megteremteni, akkor pedig azzal szembesülsz majd, amivel itt olyan sokan: hiába próbálkoztok, nem jön a baba. Az abortusznak ára van. A magzat meghal, megölik, és szenved. Ha nem hiszed, nézz meg néhány videót, vagy nézd meg a múlt heti Naplót! De nem csak õ szenved. A nõ is megfizeti az árát, ki azzal, hogy egy életen át bûntudattal a szívében él, ki meg azzal, hogy soha többé nem fogan meg. Nem az az "állatias", aki egy gyenge, védtelen élet mellé áll. Hanem az, aki annyira önzõ, hogy elképzelni sem tudja, hogy a saját életén kívül más élet is ugyanolyan fontos, még akkor is, ha az az élet nem tud odaállni elé, és küzdeni az igazáért. Úgy gondolod, semmi közünk hozzá. Biztos akkor is ezt fogod majd gondolni, ha egyszer bajba kerülsz, a padlóra esel, de mindenki üres tekintettel megy majd el melletted...
huhh. Nem olvastam el az összes választ, a 4. oldalnál meguntam.. Szerintem az abortusz magánügy, nehogy már mások felett ítélkezzünk, hogy te rohadt szemét, miért nem szülöd meg a gyereked, ha nem védekeztél/védekezés mellett becsúszott? Nehogy már mi eldöntsük, hogy a szerencsétlen nõ képes-e felnevelni egy gyereket? Nem is értem, hogy oltogathatnak egyesek ennyire? Jó, én is elhúzom a szájam, ha valaki FELELÕTLENSÉG miatt teherbeesik és már rohan is elvetetni, de akkor sincs semmi közöm hozzá. Szerintem a saját életünket felügyeljük és csináljuk jól, ne másokat baszo gassunk, fõleg, ha még nem voltunk olyan helyzetben, amiben õ van. És akik itt térítenek ezzel, hogy az abortusz GYILKOSSÁG, nem tudom, hogy gondolkodnának, ha VÉLETLENÜL becsúszna egy gyerek a legrosszabb idõszakban? Mert szerintem az a felelõtlenség, ha megtartom a gyereket, akkor, amikor a legnagyobb [email protected] vagyok. Hány elcseszett emberi élet lett ebbõl? Rengeteg. Hogy az anyuka [email protected] a gyerekét, terrorizálta, utálta, csak gondot látott benne, bulizni, tanulni járt, ahelyett, hogy a gyereket nevelgette volna. Hány lelki defektes ember lett abból, hogy az anya inkább megszülte helyett, hogy elvetette volna? Ezen kéne gondolkozni. Mert akármilyen szörnyû is elvetetni, még mindig jobb, mintha megszülöm és elcseszem az egész életét (és életemet), nem? És inkább kísértsen az abortusz, minthogy a megszületett gyereken kérjen számon a miatta elvesztegett éveim. És mindezt úgy mondom, hogy szeretem a gyerekeket és tisztelem õket, éppen ezért én csak akkor fogok vállalni, ha MINDEN azaz MINDEN klappol. Most így 23 évesen, tanulóként, albérletben, bizonytalan anyagi helyzettel, ha becsúszna egy gyerek (gyógyszert szedek amúgy), nagyon nehezen (és a szívem szakadna meg), de az abortusz mellett döntenék. És ez az én döntésem lenne, a saját lelkiismeretemmel nekem kell elszámolnom. És már bocsánat, de ti, gyilkosságos oltogatók olyan szûklátókörûek és alacsony szellemi szinten vagytok, a legjobban ez ír le titeket: ha megerõszakolnak/sérülten születik a gyerek, akkor megtartanátok, mert az FÉLIG TI VAGYTOK, belõletek egy darab.. ja, csak a vérszava hajt titeket. Éppen ezért sokkal többre becsülöm azokat, akik örökbefogadnak egy idegen gyereket, és felnevelik õket úgy, mintha a saját gyerekeik lennének. Náluk tényleg a gyerek a lényeg, nálatok meg csak az, hogy titeket örökít tovább, hasonlít rátok, a ti véretek.. ennyi. Állati szinten vagytok.
És különben is. Pont.
Jaj és bocs, sajnos egy kicsike rossz érzést sem sikerült belõlem kicsikarnotok a döntésemmel kapcsolatban úgyhogy ezt buktad. :) Egyedül az intoleranciátok a gyerektelenséggel kapcsolatban zavart. Na de tényleg pont.
Mert nem érdekel, hogy mi az. Nekem nem álmom szülni, senki nem fog rá kényszeríteni. Nem fogom a te véleményed miatt utálni magam. És persze kidobtam, csak kiváncsi voltam más hogy dolgoz fel ekkora hazugságot. De köszönöm hogy te felvilágosítottál, mert te aztán ismersz engem. :) De akárhogy erõlködsz nem azért írtam ide és nem az vagyok amit te mondasz. :) De mostmár tényleg leszálhatnál rólam. Nem én kötözködtem, hanem kiírtam egy kérdés, itt pedig írtam egy választ és mások kötöttek ebbe bele, én meg persze sosem hagyom magam. De nem én kezdtem ti vagytok rámakaszkodva, akármilyen választ és kérdést kiírni jogom van. Pont.
Abortusz mint gyilkosság, meg kínzás.. :D de k.rva drasztikus itt mindenki, egy kis öntudatlan testet kipusztítani nem egy nagy pukk. Miért kell túldramatizálni?
Na ne csusztass!!! Te nem a pasid miatt jottel ide mert ot lerendezted azzlal h kidobtad vagy nem?Mit kell ezen taglalni? Te a lelkiismereted megnyugtatasa miatt jottel ide de szerencsere ez nem sikerult! Ugy h ezt szivtad!Most persze muszaly tovabb allnod! Amugy meg arra amiket irunk h az abortusz gyilkossag meg amit nagy betuvel ki is emeltem az elozo valaszommal azokra nagyon nem akarodzol valaszolni! Vajon miert nem?
Akkor hadakozz csak te is:) Senki nem kérte hogy maradjon fent velem akárki is. :) Én éjjeli bagoly vagyok. Azt sem kértem hogy segítsen valaki mert ami miatt fel vagytok háborodva az n e m v o l t k é r d é s. Felfogtátok? Az a mártír aki itt nyavalyog hogy õ prdig "segíteni" akart. A pasim ügyében kértem segítséget, de itt az ember csak mérgés ideges tirgiseket talál az ember. Na viszlát. :)
Ne is haragudj! De azon h az allatokat kinozzak az ennyire kiakadsz arra nem gondolsz h a gyerekedet is MEGKINOZZAK MIELOTT MEGHAL!!!!!! Nagyon kiverted a biztositekot nalam! Itt papolsz 3 napja meg azt is lehurrogod aki segiteni probal neked, fent marad veled h eszhez terjel! Okoskodsz ossze-vissza de nem veszed eszre h baromsagokat beszelsz csak h vedd magad! Hiaba minden kifogas amit keresel fogsz te meg szenvedni ezert a gyilkossagert amit elkovetsz de nem csak itt hanem az orok karhozatban. Mert Isten a gyilkosoknak nem kegyelmez meg. Nagyon jol irta a 24 eves lany. Amugy meg tudod mi a nagy budos igazsag: Errol a terhessegrol te tehetsz.A gumi nem biztonsagos ezt mindenki tudja, ha nem szeded a gyogyszert akkor szexelni se kell!Vagy nem csak gumival. Ha tudod h nem biztonsagos a vedekezesi mod amikor szet teszed a labadat es nem akarsz gyereket akkor szexelni se kell!Ennyi! Ugy ne tedd itt a martirt mert nem vagy az! Itt egyedul az a pici baba szivja meg a te-ti hulyesegeteket. Mindkettotoknek grtatulalok!Felelotlenek vagytok es ebbe egy baba elete kerult. Nekem majd meg szakad a szivem erte. Es mielott nekem is papolni kezdesz kozlom h egy 6, 5 honapos kisfiu anyukaja vagyok.Csak szolok mielott nekem is papolni kezdesz. En ugyanis befejeztem veled mert meg ilyen hulye emberrrel se talalkoztam mint te!
Te egy buta liba vagy raadasul eselytelen egy normalis gondolkodasi modra:D. Eld csak ki magad, legyen a tied az utolso ha ez teged ennyire boldogga tesz mert masba ugyse leled oromodet. Nem ersz annyit h a kicsi fiamtol h elvegyem az egyutt toltott idot. De a ferjem legalabb egy jot rohogott rajtad amikor vegig olvasta:D
Ha még mindig nem érthetõ egy evolúciós zsákutca ne kiabáljon jogokért.Mert nincs neki.Az az embereknek jár.
lehet, hogy a magzat nem a nõ teste, de a gyerek már az õ felelõssége. a nagy abortusz ellenzõk ebbe nem gondolnak bele??? hogy azt a gyereket fel kell nevelni. vagy mindegy milyen élete lesz, meg kell szülni? szép hozzáállás, mondhatom. ti nem a gyerekeket sajnáljátok, csak erkölcsi magaslatokról prédikáltok. ha sajnálnátok a gyerekeket, akkor mondjuk nevelnétek egy intézetis árvát. jaa, hogy azt már nem?? milyen érdekes. sz*rtok ti a gyerekekre, csak hangoztatjátok a nagy elveiteket, már elnézést. ilyet is leírni, hogy majd meghal magától. ne haragudj, de ez túlmegy minden határon. tényleg, szüljön meg mindenki kötelezõ jelleggel hlálra ítélt babákat, majd ráérnek a kórházban is meghalni. hihetetlen. édesanyám védõnõ és mikor kórházban dolgozott születette egy súlyosan vízfejû kisbaba. az orvosok megmondták, hogy 1 hónapja van hátra. a szülei, mondván, hogy nem akarnak kötõdni hozzá sose látogatták meg. ott halt meg a kórházban. ez sokkal jobb, mint az abortusz.
A kérdező hozzászólása: a kérdés elsõsorban nem arról szól, hogy tí'csuk be az abortuszt, hanem attól, hogy aki ellenzi azok többsége nem azokét ellenzi akik nem tehetnek róla. Speciel mint írtam, engem az zavar, hogy ha beírok normálisan egy ilyen témában, akkor kapok vagy 10 választ, hogy mennyire köcsög vagyok, mert mi van aki gyógyszer mellett, stb...
11.37: évi kb 44000 abortusz van. Az azért annyi, mert még azon is van támogatás.Ha a teljes összeget ki kellene fizetni, ennek a többszöröse lenne. Az én unokám nagymamája megfulladt a kórházba, mert kevés volt a nõvér, késõn vették észre, pedig fizetett õ is, én is, a fia is, a férje is tb.Szóval igen még abortuszt se engednék végezni közkórházban. Önrendelkezzen mindenki saját pénzén, magánkórházakban.
kedves konzervliba, akkor micsoda? idegen test? mint egy piercing? vagy egy tumor? igenis vannak olyan élethelyzetek, amikor indokolt az abortusz. nagoyn sokan írták már elõttem, igazat is adok nekik: mi a jobb, ha meg sem születik, vagy olyan helyre születik, ahol gyûlölik, kukába/emésztõbe dobják, állandóan megverik és megalázzák? kedves konzervliba, vedd be a gyógyszered, máris habzik a szád!
"Azzal értek egyet, aki azt mondja, hogy kivenni a tb-bõl, teljesen. Ja, ha valakinek kiszakadt a gumi?Akkor így járt, fizethet. Egyébként csak úgy mellesleg ez így is lesz, a kórházprivatizáció után.Mert akkor csak az életmentõ mûtétek lesznek ingyenesek, és az abortusz(kiv.méhen kivûli terhesség, rh-összeférhetetlenség, extrém cukor, vényomás kivételével nem az.Lásd Amerika)Szóval tessék hozzászokni a gondolathoz, hogy állambácsinak nincs tovább fizetni a mûtétes fogamzásgátlást, amit abortusznak hívnak.Innentõl kezdve nincs igazán mirõl vitatkozni, akinek lesz pénze, annak megcsinálják, akinek nem lesz rá, annak nem..." Te ostoba karórépa! Akkor mégis, mi a náthás [email protected] fizeti az ember a TB-t? Meg a többi adót? Állambácsinak kutya kötelessége, hogy ellásson engem a pénzemért(adómért) cserébe! Legalábbis egy jóóóól mûködõ országban így megy. Amikor a TB finanszíroz nem-megváltoztató mûtéteket, lelki traumában szenvedõ barmoknak, akkor pont az abortusz költsége aggaszt? Egy abortusz kb. 28.000- forint, egy nemátalakítás pedig több millió. A másik meg: az elején még, volt olyan hozzászólás, hogy ne már az állam mondja meg egy nõnek, hogy ki kell-e hordania a gyermekét....ez meg így jogos. Egyébként nem értem: életmentõ mûtétek maradnak el, emberek halnak meg emiatt, a szerv-átültetésre várók 95%-ának esélye sincsen, felelõtlen orvosok küldözgetik össze-vissza a beteget, aki útközben elhalálozik...és ti tényleg az abortuszon nyüszögtök, meg a költségein? Áááá...
fogjátok fel, emanci libák, hogy a magzat NEM a ti testetek!!!
Szerintem afölött, ami egy nõ testében van, csak annak az adott nõnek van joga rendelkezni. Jó ez a mostani abortuszrendszer.
Azzal értek egyet, aki azt mondja, hogy kivenni a tb-bõl, teljesen. Ja, ha valakinek kiszakadt a gumi?Akkor így járt, fizethet. Egyébként csak úgy mellesleg ez így is lesz, a kórházprivatizáció után.Mert akkor csak az életmentõ mûtétek lesznek ingyenesek, és az abortusz(kiv.méhen kivûli terhesség, rh-összeférhetetlenség, extrém cukor, vényomás kivételével nem az.Lásd Amerika)Szóval tessék hozzászokni a gondolathoz, hogy állambácsinak nincs tovább fizetni a mûtétes fogamzásgátlást, amit abortusznak hívnak.Innentõl kezdve nincs igazán mirõl vitatkozni, akinek lesz pénze, annak megcsinálják, akinek nem lesz rá, annak nem...
Ha megerõszakolnának, akkor a mamám igényt tartana a babára, és átvállalná.
az elsõ kommentelõt remélem jól megb.ssza vmi élõhalott söpredék, hordd ki a gyerekét és élj vele boldogan, addig pampogsz az abortusz ellen amig magadon nem tapasztalod hogy szükség lenne rá.
A gumit nem lehet elsõdleges védekezésnek tekinteni, azt inkább a betegségek elkerülése érdekében használja a felelõs ember. Már az abortusz alkalmával meg lehet állapítani hogy az adott rendszeresen szedett fogamzásgátlót használja-e a hölgyemény, vagy hogy hurok vagy pesszárium van-e? Ha nincs akkor az az õ felelõssége, és fogja fel úgy hogy egy nagyon drága romantika volt, mert én az adómból csak nem fizethetek egy lukas gumit, vagy egy felelõtlen tesztoszteron, ösztrogén túltengést!
Látom, megjött az önértékelési zavarokkal küzdõ lepontozó brigád is. :) )) Szegénykék...
Teljesen egyetértek a 10:21-essel!
azért, mert támadnak. kérdez valaki az abortusszal kapcsolatban, kap 5 rendes választ, meg 10 olyat, hogy mit kérdezgetsz itt te büdös k*rva, védekeztél volna mikor széttetted a lábad. és még enyhén fogalmaztam. nem tartom helyes dolognak az abortuszt, de jó, hogy van. persze ha valaki nem fogamzásgátló módszernek használja. senkit sem lehet arra kötelezni, hogy mondjuk beteg gyereket neveljen, én sem tenném. mint ahogy egy nemi erõszak áldozatának se kelljen újra átélnie lelkiekben az egészet, ha a gyerekére néz. vagy annak se kelljen gyereket szülni, aki tudtosan védekezett, csak becsúszott egy hiba. ugyanakkor olyan se szüljön, akinek nem kell. van a világon éppen elég gyerek, aki nem kell a szüleinek és pocsék körülmények között él, nem attól leszünk jó emberek, hogy szülünk még. aki gyereket szül tegye akaratból, nevelje szeretetbõl. az utcának, otthonoknak és a nemtörõdömségnek nem kell gyereket szülni.
azt gondolom hogy ezt a kérdést (szabad nemszabad) nem az államnak kell eldönteni, mert nem az állam fogja felnevelni a gyereket. és ha a szülõje nem akarja azt a gyereket, de meg kell tartania, mert mondjuk (tegyük fel fizetõs lesz az abortusz) nem tudja kifizetni, vagy nem engedik elvetetni, akkor sohasem fogja szeretni azt a gyereket.. hát milyen élete lesz annak a gyereknek? vagy ha mondjuk megszülik és árvaházba adják? legyen belõle is pszichopata meg lelkileg roncs ember? hasznára lesz ám a társadalomnak az biztos...
A kérdező hozzászólása: "És ezt hogy lehet objektíven megállapítani? Pl. minek számít, ha valaki naptár módszer mellett teherbe esik? Vagy pl. mi az akadálya annak, hogy bárki azt mondja, hogy kiszakadt a gumi?" szerintem az ember tudja bizonyítani, hogy gyógyszert szed már régebb óta, vagy azt, hogy a szakadt gumi után beszedte az esemény utánit.
A kérdező hozzászólása: akinél erõszak történik illetve önhibáján kívül, beteg, stb, ott nem mondom, hogy el KELL vetetni, hanem azt a nõt aki elveteti azt meg tudom érteni. Aki pedig megtartja azt becsülöm érte.
11.48. A gyermek nem a nõ felelõssége, hanem azé a nõé és férfié, akik a nemzõi. Azonkívõl a nõknek és férfiaknak is meg van az az önrendelkezési joga, egymástól függetlenül, hogy ELÕRE védekezhetnek a nemkívánt terhességek ellen. A gyermekintézetek kissé máshogy néznek ki már, ha védõnõ az anyukád, tudhatnád, nem éppen sanyarú az ott lakó gyermekek sorsa...mellesleg egy kis törvénymódosítással ezek a gyermekek örökbeadhatók lennének...és mielött bárki nekiállna a jókívánságoknak, közlöm engem sem az anyám nevelt fel.És örülök neki, hogy akkoriban nem mehetett abortuszra.Köszi Ratkó néni.
a nagynéném egy gyermekotthonban dolgozik, úgyhogy ne okítson ki engem senki arról, hogy hogy néz ki egy gyermekotthon. ahol az a legkisebb probléma, hogy állandóan tetvesek a gyerekek. és az a legnagyobb baj, hogy azok a gyerekek sem kellenek senkinek, akik örökbe adhatók. mert csak a kisbaba jó. van intézetis ismerõsöm, akit 16 évesen fogadtak örökbe, nagy szerencséje volt. de nem tudott írni és olvasni rendesen. szóval tessék már elmenni egy gyerekotthonba!!
20.29: Te egy s.e.g.g. vagy. Igen a buszon az öregeknek, a kismamáknak, kisgyerekeseknek átadjuk a helyünket, annélkül, hogy kérnénk.Mondjuk ezt én már általánosban tudtam.Mert jár nekik.Mert õk letettek a társadalom asztalára valamit. Eszméletlen, hogy ekkora egoista bunkóval szóba áll egyáltalán normális pasi...
Köszönöm hogy valaki normálisan válaszol. Igen lassan újra szedhetem a gyógyszert amit úgyis megszakítással szoktam bõvíteni általában. Soha többet nem hagyom hogy a férfi védekezzen.
18:48: Köszönöm, hogy válaszoltál. Ha arra céloztál az angol kifejezéssel, hogy a gyermekteleneknek idõs korukra van elég pénzük arra, hogy szép életük legyen, hát ezt így aláírom. Nagyon sok pénzbe kerül egy lurkó felnevelése, iskoláztatása, és aki csak magáról gondoskodik egész életében, és a karrierre koncentrál, az jobb eséllyel lesz stabil anyagi hátterû, mint aki mondjuk 3-4 gyereket nevel. Ellenben voltam én magán idõsek otthonában is, és aki megbetegszik idõs korára, annak már szinte mindegy is, mennyi pénze van. Vehet rajta színvonalas egészségügyi ellátást, vehet kényelmet, vehet luxust. Egyedül szeretetet, aggódó arcokat, megértést, õszinte törõdést nem vehet. Persze azért valóban nem kell szülni, hogy legyen, aki a kezedet fogja halálod óráján. Senki sem tudja megmutatni, milyen életed lenne akkor, ha megtartanád a gyermekedet. Ha tehetném, hidd el, megmutatnám neked. A sterilizációval kapcsolatban: én személy szerint tisztelnélek érte, ha megcsináltatnád a mûtétet. Abortuszellenes vagyok, igen, de abban igazat adok neked, hogy senkit nem kötelezhetnek rá, hogy gyereket szüljön, és ez egy felelõsségteljes döntés lenne a részedrõl, hiszen elejét vennéd az újabb "baleseteknek". A külsõ nemi jegyeid nem változnának, a belsõket meg nem látod úgysem... A menstruáció hiányát én nem tartom túl nagy árnak ezért, hiszen valójában csak kellemetlenséget jelent, egyetlen haszna a fogamzásképesség. A terhességem alatt nekem ugyan nem hiányzott! :) Egy szóval még mindig inkább a sterilizáció (ami a saját tested fölötti döntést jelenti), mint az abortusz. Nem tudom, mennyibe kerül, azt viszont igen, hogy jelenleg nagykorúként elvégezhetõ akkor is, ha még nincsen gyereked. Lehet, hogy az új kormány megváltoztatja majd ezt a törvényt, (sõt valószínû), de most még elvégzik a mûtétet. Abban is egyetértünk, hogy a te esetedben a fõ felelõsség a volt párodé, akinek minimum egy orrbavágás kijárna az ostobaságáért. A valódi áldozat azonban nem te vagy, hanem a babád. Ha nem kérsz a sajnálatomból, hát nem sajnállak. Nem értelek, valóban nem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, de azt, hogy nem akarsz gyereket, elfogadom. Arra viszont megkérlek, hogy nagyon vigyázz arra, hogy soha többé ne forduljon elõ az a helyzet, mint most. A te esetedben különösen fontos a fogamzásgátlás, így ha kell, minden alkalommal vizsgáld át az óvszert, mert az abortusz nem fogamzásgátlás, hanem legális gyilkosság. A volt párod ostobaságáért egy ártatlan magzat fog szenvedni, és szívbõl kívánom, hogy egyszer kapja ezt vissza a sorstól. Neked pedig azt kívánom, hogy valami úton eljuss abba az állapotba, hogy többé ne foganhass meg. Mindenkinek ez lenne a legjobb. Igazságtalan, hogy mások évekig próbálkoznak hiába, hogy gyerekük lehessen, annak pedig, akinek nem kell, az meg néhány alkalom alatt megfogan. :(
Szerintem semmiért. Ugyanolyan emberek mint én. Nem attól lesznek jó emberek mert szültek. Ha valaki szül az természetesen tegye mert természetes dolog és ne gondolja hogy ettõl felsõbbrendû... Ez csak a mai divat, hogy dicsõség, régen meg szó nélkül szültek 10-12 gyereket. Viszont õk elvárják, mert nekik jár a tisztelet. Node mire is kérem szépen amikor minden ok nélkül rondákat mondanak másokra (nem csak rám ha esetleg én megbántottam volna valakit, de minden ismerõsöm is errõl számol be aki nem akar gyereket!), ha nem adom át a helyem a pillantásukkal megölnek ahelyett hogy azt mondanák: "kérem át tudná adni a helyét, mert a 9. hónapban vagyok és már alig bírom állni? Igazán köszönöm." Áhh mit képzelek én a senki? Hiszen nekik az jár, sõt én azárt kell hogy buszozni járjak, hogy azt lessem egész úton, ki szurol rá az én helyemre! Vagy ha meglátnak egy macskát vagy kutyát egy közterületen akkor "Huzzál a drága Tamáska közelébõl a korcsaiddal 100 méteres körzeten kívülre" ahelyett, hogy "a kisfiam fél a kutyáktól, arébb tudnának menni kérem?" vagy " Megengedni hogy megsimogassa a kisfiam?" Áh hiszen nekik joguk van hozzá... És még sorolhatnám... Igenis ahogy hogy valaki kiérdemelje a tiszteletet úgy is kell viselkednie. És nem csak én mondom hogy manaspág ez nem jut eszébe az anyáknak. õk lenézik a pórnépet aki nem olyan mint õk, nem akar/még nem nem akar gyereket... Vannak gyerekes barátaim. Akik normálisan viselkednek, és elfogadnak, nem teszik magukat felsõbbrednûvé. És én tisztelem is õket. De olyan embereket nem tudok akik mindenféle mocskot zúdítottak rám régebben és most is mert különbözõ vagyok....
15.26os vagyok csak 3 megyjegyzés kedves utolsó hozzászóló: 1. ha beszedi mindig a tablettát ahogy kell, úgy is teherbe lehet esni mivel egyik védekezési megoldás sem 100%os 2. a gumira ugyanez vonatkozik ha rendesen használják akkor is becsúszhat, lásd az én esetem. 3. most sem 5000forint az abortusz hanem 30.000
Ezt egy másik abortuszos kérdéshez írtam, de ide is bemásolom: Itt mindenki a fiatal lányok, nõk jogairól beszél, miközben mindenki elfelejti, hogy az abortusz gyakorlatilag gyilkosság. A magzat nem a nõ teste!!! Nem neki fáj, amikor eltávolítják! A magzatot kitépik, felszabdalják, összetörik, lefejezik, ledarálják, savval elégetik. Miközben az a pici lény ott az anyukája méhében egy ember. Egy gyermek. Csak még nagyon apró, és fejletlen, aki csak élni akar, mint mi, mindannyian. Ma ott tartunk, hogy az a nõ, aki abortuszt végeztet, már bele sem gondol abba, hogy mit tesz azzal az aprósággal, aki az õ legnagyobb kincse, legnagyobb áldása kellene, hogy legyen. Ehelyett nyûg, felelõtlen döntések sorozatának az egyetlen, ártatlan áldozata. Igenis arra kellene törekedni, hogy azok a lányok, nõk, és partnereik akik szexuális életet élnek, tisztában legyenek a felelõsséggel. De itt csak a nõknek vannak jogaik, a magzat sorsa nem érdekel senkit! Aki nemi életet él, védekezzen! Nagyon sok nõ van, aki élete során akár 4-5 "kaparást" is csináltat! Az ilyen az nem nõ, csak szuka, és ivartalanítanám! Aki nem képes felelõsséget vállalni (mert túl fiatal, mert inkább a karriert választja, vagy bármi más ok miatt), az ne éljen szexuális életet! Senkinek sem kötelezõ!!! Manapság meg már 13-14 éves gyerekek élnek nemi életet ahelyett, hogy azok lennének, amik valójában: gyerekek. Igenis szigorítanék az abortusz végrehajtásának feltételein! Igenis fizetõssé tenném (Nem 5 ezer forintra, hanem sokkal nagyobb összegre gondolok! Hiszen ma már egy fogorvos is tízezrekbe kerül, hát legyen az abortusz is drága, nagyon drága mulatság!!!)! A befolyó pénzt felvilágosításra költeném! Aki tabletta mellett esett teherbe, annak azt üzenném, hogy nem jó tablettát szed, illetve, hogy a be nem szedett tabletták a polcon nem védenek semmi ellen. Valamint, hogy már feltalálták az óvszert is, ha a tabletta nem válik be. Ja, hogy sok pasi nem hajlandó felhúzni? Akkor nem kell szexelni vele! Kifogásokat lehet keresni. De a tény attól még tény marad. Az abortusz nem más, mint gyilkosság, amit a "szülõ" saját akaratból követ el a gyereke ellen. Utóírat: 28 éves nõ vagyok, egy 2 éves kisfiú anyukája. A kisfiam egy óvszer-kiszakadás eredménye, ahol az óvszer használat is, majd az esemény utáni tabletta be nem vétele is tudatos döntés volt mindkettõnk részérõl a párommal. Ha semmiképp nem akartuk volna a kisfiunk érkezését, elmentünk volna esemény utániért. De hálistennek, jól döntöttünk! Nincsen "véletlen" teherbeesés. Csak felelõtlen, nemtörõdöm emberek vannak. http://www.youtube.com/watch?v=t_3COaK2_V0 http://www.youtube.com/watch?v=31LfeczJF5s&feature=fvsr
A kérdező hozzászólása: az egész kérdés arról szól, hogy nem azzal van a baj, hogy ha elvetetik a gyereked INDOKOLT esetben. ne térjünk má'n el a témától kérem!
Nem a mondat értelmezése okoz problémát, hanem maga az eszmefuttatás, mert nem látom be, hogy a nõ miért nem rendelkezhet szabadon a saját teste felett INDOKOLT esetben. Ki és milyen alapon bírál bárkit is? Te miféle indíttatásból libázol le bárkit is az életvitele és gondolkodásmódja miatt? Fogantál már meg erõszak következtében? Estél már teherbe gyógyszer szedése mellett, vagy akár csak egy kiszakadt óvszer miatt? Kellett már bizonythatóan beteg gyermeket a világra hoznod és utána egy életen át gondoskodod róla úgy, hogy a lelked mélyén tudtad, a gyereked szenved a betegsége/mássága miatt? Azért, mert te demagóg vagy és csak arra tudsz gondolni, hogy márpedig meg kell szülni azt a gyereket, bármi is legyen a sorsa - mert ez jól hangzik, attól még szerencsére millióan gondolkoznak másképp. Kívánom, hogy sose kelljen ebbe a döntéshelyzetbe kerülnöd - nem miattad, hanem amiatt az ártatlan lélek miatt, akit esetleg csak azért szülnél meg, mert csúnyán mutat az "önéletrajzodban" egy abortusz.
de a felelõtlenségért nem az abortusz a felel.egyszerûen nem foglalkoznak vele. Amerikában csináltak egy hatalmas felmérést ez ügyben. az egyik államban nagyon sok felvilágosító elõadást, tanácsadást tartottak a szexualitás és teherbeesés témakörben, a másik államban nem foglalkoztak az iskolák a kérdéssel. az eredmény az lett, hogy semmivel sem volt másabb a fiatalok szexuális élete, sem életkor, sem védekezés tekintetében. itt nálunk sem akarnak a fiatalok abortuszra menni, tudják mi történhet, de le se sz*rják ez az igazság. ha nem lenne abrtusz, akkor is ez lenne. nézzetek körül a szexualitás témakörben, 14 évesek kérdeznek olyan hajmeresztõ ostobaságokat, hogy hihetetlen. mert természetes, hogy õk is élnek szexuális életet, meg van engedve. az abortusz viszont nem betiltható. az a néhány eset is elég, amit hallani arról, hogy valaki hogy szabadult meg a csecsemõjétõl. hát még ami ki sem derül. nem kell több.
én is Jobbikos vagyok, de egyetértek a kérdezõvel. a program alapján a Jobbik sem akarja betiltani az abortuszt, hanem ahogy a kérdezõ is felvetette a problémát az erkölcsi részére helyezné a hangsúlyt. és leginkább valóban ez a probléma amikor valakinek, fõleg a kis 13-14éves korosztálynak ahhoz van csak esze h keféljen, ahhoz nem h védekezzen. ez is valóban a nagy probléma. viszont most õszintén, akinek ennyihez sincs elég esze h annyit mondjon a partnerének h húzz már egy gumit, vagy nem csináljuk, annak lenne esze és felelõssége egy gyereket felnevelni? egyébként a kérdéshez még annyit h ahogy ezekbõl a válaszokból is láthatod sokan akik ellenzik nem csak a felelõtlenséget ellenzik, hanem a többi kategóriát is (lyukas gumi, erõszak, stb) . a lyukas gumi témájához meg annyit még, hogy nem csak ha kilyukad akkor lehet gond belõle. nekünk nem lyukadt ki, ellenõriztük mindig, és mégis megtörtént a baj. szóval így még annyit sem tudtunk tenni hogy eseményutáni tablettát vegyek be, mert nem tudtam h gond van/lesz.
de azért elszántan küzdesz az abortusz mellett, közben egy mondat értelmezése is problémát okoz... arra céloztam, hogy ha a magzat a nõ teste, akkor növessze ki magából, egyedül, mindenféle közremûködés nélkül
"kedves liba ha a te tested, akkor várd meg magad, míg kinõ" Lehet, bennem van a hiba, de ezt a képzavart én nem értem. Lennél szíves?
és attól, ahogy 1-2 embernek, akirõl te hallottál szerencséje volt nem kell azt hinni, hogy mindnek az van. mert a nagy átlag még le sem érettségizik, nemhogy dimploma. a nagynéném meg ne sértegesd, mert még mindig többet tesz, mint te valaha is fogsz.
már miért lenne hülyeség? tény hogy a többségnek baba kell, de elvétve fogadnak örökbe nagyobbakat is. elvétve. és szerinted egy otthonban ugyanolyan lehetõségei vannak egy gyereknek, mint családban?? hol élsz te, úgy mégis? biztos szeretik, foglalkoznak a tanulmányi eredményeivel, elmennek az iskolai programokra(mondjuk meccsek vagy egy anyák napjára), észreveszik ha tehetséges és órára járatják és szeretõ családként nevelik?? te tényleg ezt hiszed? van egy olyan érzésem, hogy a közelében sem voltál egy ilyen helynek, csak mondod a hülyeséget. olvass a neten, mielõtt azt állítod, hogy nekik semmivel sincsenek korlátozottabb lehetõségeik. és nem lusta az ismerõsöm se, szimplán szarnak arra egy ilyen helyen, hogy hogy csinálja az iskolát. könnyû úgy dumálni, hogy te rendes helyen nõttél fel és a te gyereked is rendes helyen nõhet fel.
Nem vagyok liba, pasiként gondolom, hogy az abortusz a nõ döntése.
12.04: Ekkora hülyeséget, szóval mindenkinek kisbaba kell, de az ismerõsöd 16 éves örökbefogadták.Ki a senki? Ha 16 évesen nem tud írni olvasni, akkor vagy bazi lusta, vagy tanulási zavarokkal küzd.Én jó pár 40-est ismerek, akik nem tudnak olvasni.Dislexiások.Viszont van közöttük olyan, aki lediplomázott, magnóról tanult. Az intézetekben, amennyiben a megfelelõ nevelõk vannak(vagy a nénikéd nem az?)semmivel sincsenek rosszabb helyzetben a gyerekek, mint egy olyan családban, ahol a szülõk 3-4 mûszakban dolgoznak.
kedves liba ha a te tested, akkor várd meg magad, míg kinõ
A kérdező hozzászólása: a fog gátló gyógyszere ingyenessé tétele jó dolog lenne igen, egyetértek. A romáknál viszont nem azért van sok gyerek mert nem ismerik a védekezést. direkt szülnek annyit, a hülye is tudja. Persze létezik olyan roma akire igaz az állításod, de az ugyanúgy a többi magyar közé sorolható. Annál az esetnél már nem az etnikum számít.

Nagyon félek a méhen kívüli terhességtől! Ez normális? Sajnos volt már egy megszakítzásom, mert beteg volt a magzat, és azt olvastam, hogy egy abortusz után nagyobb az esélye! Semmi görcsöm nincs, csak az a pici szurkálódás néha!

azt ugye megérezném ha baj lenne? 3 hét múlva megyek dokihoz,mert még csak olyan 4-5 hetes lehetek!

Legjobb válasz: Írnak az orvosi könyvekben tüneteket, de állítólag ezeket nem lehet észrevenni, mert simán összekeverhetõk a terhességi tünetekkel. Ha nagyon félsz, inkább menj el 6 hetesen az elsõ vizsgálatra, akkor már biztosan kell látszódjon, jó helyen van-e a baba, legfeljebb mégegyszer vissza kell menned a szívhang miatt. Azt kell eldöntened, számodra mi a megnyugtatóbb, várakozni vagy kétszer elmenni.

Írnak az orvosi könyvekben tüneteket, de állítólag ezeket nem lehet észrevenni, mert simán összekeverhetõk a terhességi tünetekkel. Ha nagyon félsz, inkább menj el 6 hetesen az elsõ vizsgálatra, akkor már biztosan kell látszódjon, jó helyen van-e a baba, legfeljebb mégegyszer vissza kell menned a szívhang miatt. Azt kell eldöntened, számodra mi a megnyugtatóbb, várakozni vagy kétszer elmenni.
Szia! Szerintem, ha ennyire félsz, menj el UH-ra. Én most vagyok öt hetes, és tökéletesen látni lehetett a petezsákot a méhen belül. Ha öt hetes vagy, téged is megnyugtathat a doki. (Egyébként nekem is volt már egy missed ab-om és mûtétem, de ennek ellenére jó helyen van a baba!) Ne izgulj! Jó babavárást!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!