Találatok a következő kifejezésre: Az én minden (2914 db)

Ha látok kiláncolva kutyát, azt én, mint 18 év alatti, feljelenthetem az állatrendőrségnél?

És ha igen, akkor csak telefonos úton, vagy hogy?

Legjobb válasz: Nem tudom. Én is 18 év alatt vagyok, és én is látok a kocsmánál mindig kikötözve egy dobermann kölyköt... annyira sajnálom, néha a tüzõ napon van :C De utálom az ilyen embereket

Nem tudom. Én is 18 év alatt vagyok, és én is látok a kocsmánál mindig kikötözve egy dobermann kölyköt... annyira sajnálom, néha a tüzõ napon van :C De utálom az ilyen embereket
A kérdező hozzászólása: Jó, én megértem meg minden (az amit te gondolsz), de nem hallottál róla semmit, hogy fel lehet-e jelenteni vagy sem? Mert végsõ esetben szólok anyukámnak...
Nagyon sok kutya él láncon palota pincsitõl egészen bernáthegyiig. Végig mész egy falu utcáján minden házban kutya és jó estben minden második háznál láncon tartva. Most oké feljelented, de nem tudnak semmit tenni. Ha a lánc 2szer hosszabb mint a kutya nem ütközik törvénybe-vagyis én így tudom.
2.vagyok most találtam ezt a képet: http://www.blikk.hu/data/cikk/2/9/99/57/cikk_2099957/4_o_all.. Egy kiemelt kérdésben.
Nincs olyan, hogy állatrendõrség. Van Rendõrség és van Állatvédõrség. Hogy érted azt, hogy ki van láncolva. Pl. bolt elõtt van kikötve, amíg vásárol a gazda vagy egy telken van? Az sem mindegy, hogy milyen hosszú a kötél/lánc. Ha megfelelõ hosszúságú és a kutya amúgy "jól tartott", van elõtte víz, akkor abban nincs törvénytelen dolog. De egyébként igen, 18 alatt is tehetsz be/feljelentést.

Milyen programmal lehetne azt megcsinálni hogy egy zenéből kiszedni az éneket mind a karaoke-nél vagy pont fordítva?

vagy egyáltalán lehetséges ez? nagyon nehéz?

Legjobb válasz: Bocsi hogy kiírtam a kérdést most kerestem csak rá ezen az oldalon. De esetleg valaki nem tud valamit? Audacity-t ne mondjatok! MIDI zenéket sem :D

A kérdező hozzászólása: Bocsi hogy kiírtam a kérdést most kerestem csak rá ezen az oldalon. De esetleg valaki nem tud valamit? Audacity-t ne mondjatok! MIDI zenéket sem :D
én a éneket akartam eltüntetni de az nem lehetséges, mármint teljesen levenni a zenérõl nem lehet.
Csak akkor tudod megcsinálni ha külön hangsávban vannak hangok. De egy próbát lehet tenni a Sony Sound Forge-al is. És igen, NAGYON NEHÉZ!!

Miért van az hogy minden 10-20 (és\vagy ennél több-kevesebb) évesek szinte úgy használják a smyle-ket, mintha olyan szó lenne mint az "a" betű?

( :),XD, stb,) Vagyis minden mondatban, minden helyzetben. Miért? Ja és legyetek szívesek normálisan válaszolni. És még valami: Nem azzal van bajom hogy vannak ezek a hangulatjelek, hanem hogy mindenki - nagytöbség (én még nem találkoztam olyannal ki nem) mindíg, minden helyzetben és lassan még szóban is. Ha egyszer hangulat JELEK akkor használjuk jelként. Miért van ez? Aki nem ért ezzel egyet jelezze. Köszönöm el?re is.

Legjobb válasz: Hát, én hivatalos levélben sosem használom, mivel annak olyan hangnemben is kell íródnia, hogy hivatalosnak tûnjön, ugye. De a magánbeszélgetéseimben (barátoknak email, twitter, msn, néha itt is) ott igen, egyszerûen azért, hogy érezhetõ legyen a hangulat. Mert pl. tök más, ha azt reagálom valamire, hogy "Te hülye vagy." vagy azt hogy "Te hülye vagy. XD" Elsõ esetben gondolhatja úgy az illetõ, hogy komolyan idiótának tartom, másodikban pedig szerintem azért nyilvánvaló, hogy nem. És ez írásban elég sok mindennel így van, a hangulatjelek közvetlenebbé teszik a beszélgetést, nélkülük mondjuk egy msn-csevej kicsit olyan lenne, mint amikor élõben beszélget 2 robot. Hát szerintem ezért. (Oké, vannak akik tényleg szinte mindig, minden mondatukhoz csatolnak valami jelet, de ez szerintem ritkább, legalábbis én nem nagyon találkozom vele). Remélem értelmes válasz volt.

Hát, én hivatalos levélben sosem használom, mivel annak olyan hangnemben is kell íródnia, hogy hivatalosnak tûnjön, ugye. De a magánbeszélgetéseimben (barátoknak email, twitter, msn, néha itt is) ott igen, egyszerûen azért, hogy érezhetõ legyen a hangulat. Mert pl. tök más, ha azt reagálom valamire, hogy "Te hülye vagy." vagy azt hogy "Te hülye vagy. XD" Elsõ esetben gondolhatja úgy az illetõ, hogy komolyan idiótának tartom, másodikban pedig szerintem azért nyilvánvaló, hogy nem. És ez írásban elég sok mindennel így van, a hangulatjelek közvetlenebbé teszik a beszélgetést, nélkülük mondjuk egy msn-csevej kicsit olyan lenne, mint amikor élõben beszélget 2 robot. Hát szerintem ezért. (Oké, vannak akik tényleg szinte mindig, minden mondatukhoz csatolnak valami jelet, de ez szerintem ritkább, legalábbis én nem nagyon találkozom vele). Remélem értelmes válasz volt.
Mert most ez a menõ. Én más fonetikusan is láttam kiírva, dobtam is tõle egy hátast. Kb úgy volt írva, hogy iixdééééé. Kíváncsi vagyok, hogy egy hivatalos levelet hogy írnak majd meg a jövõben (illetve hogyan értelmeznek).
Figyelj, én egy 17 éves srác vagyok. És valóban, elõszokott fordulni, hogy írásban (persze így online) én is rakosgatom ezeket. És tudod miért? Mert már értettek félre amiatt, hogy nem volt ott egy mosolygós szmájli. Szóval elõfordulhat, hogy ha írok valamit, ami szemtõl-szemben egy mosollyal elmondva teljesen mást jelent, mintha fapofával tenném azt. Tehát online így eltudom kerülni ezeket a félreértéseket. :)
A kérdező hozzászólása: De nekem mondom nem azzal van bajom, hogy néha, esetleg sûrûbben használod. Hanem ha szóban, vagy gyakran szinte gondolkodás nélkül oda teszi az xD-t és ezzel "menõ". Én is szoktam használni de nem sûrûn (mert akkor ugye képmutató lennék (: ).


Csak az én babám "feneketlen" gyomrú? Már 10 hónapos, de még mindig annyit eszik amennyit én adok. Soha nem mondja elég. Megenne 2x ennyit is. Azt hittem ilyen korra elmúlik, de nem. Még mindig mérnem kell az adagját. Változni fog ez?

Legjobb válasz: az enyém is az :-) én csak fohászkodom a jóistenkéhez, h ez maradjon is igy. De mindenki azzal riogat, h ez meg fog változni és nagyon rossz evõ lesz. Lehet. De az is lehet, h csak irigyek a hasonló korú , rossz evõ babák anyukái, hogy az én babám ilyen nagyon jó evõ. én nem mérem az adagját. Úgy csinálom,hogy van egy tálkája, és abba szemre annyit teszek, mint egy 8 hós bébiételes üveg adag. plusz desszert annyi,mint pl. a humanas puding. két fõ étkezés között gyümölcsöt adok amikor csak akarja. vacsira is annyit eszik mint ebédre. majdnem két üvegnyi kaja.

az enyém is az :-) én csak fohászkodom a jóistenkéhez, h ez maradjon is igy. De mindenki azzal riogat, h ez meg fog változni és nagyon rossz evõ lesz. Lehet. De az is lehet, h csak irigyek a hasonló korú , rossz evõ babák anyukái, hogy az én babám ilyen nagyon jó evõ. én nem mérem az adagját. Úgy csinálom, hogy van egy tálkája, és abba szemre annyit teszek, mint egy 8 hós bébiételes üveg adag. plusz desszert annyi, mint pl. a humanas puding. két fõ étkezés között gyümölcsöt adok amikor csak akarja. vacsira is annyit eszik mint ebédre. majdnem két üvegnyi kaja.

éreztétek már úgy h van valami amire mindennél jobban vágytok és ennek mindig hangot adtatok, de a többiek csak azt mondták rá hogy hülyeség mert soha nem történhet meg?

De te a lelked mélyén nagyon is tudod hogy az a dolog megfog történni egyszer valamikor. De nem tudod hogy mikor és ez nagyon elszomorít és borzasztó nyomasztó érzésed lesz amikor rágondolsz? Ez nem is igazából olyan kérdés amivel tanácsot kérek csak kíváncsi vagyok arra hogy nem vagyok-e egyedül.

Legjobb válasz: Nem vagy egyedül. Nagyon sok ember, (köztük én is) érzek hasonlót. Mindenkinek vannak álmai, és én igen is mindig elmondom õket, és vannak akik bíztatnak, vannak akik lehurrognak hogy nem történhet meg sohasem. De én ezt nem veszem figyelembe! Nem érdekel hogy mit gondolnak mások. Az én életem,az én álmaim, az én döntéseim, az én hibáim, és majd én tanulok belõlük. ne foglalkozz az olyanokkal akik lehúznak. Ha valami miatt akkor az álmaid miatt soha se szégyenkezz! Mindenkinek vannak és mindenkinek más!

Nem vagy egyedül. Nagyon sok ember, (köztük én is) érzek hasonlót. Mindenkinek vannak álmai, és én igen is mindig elmondom õket, és vannak akik bíztatnak, vannak akik lehurrognak hogy nem történhet meg sohasem. De én ezt nem veszem figyelembe! Nem érdekel hogy mit gondolnak mások. Az én életem, az én álmaim, az én döntéseim, az én hibáim, és majd én tanulok belõlük. ne foglalkozz az olyanokkal akik lehúznak. Ha valami miatt akkor az álmaid miatt soha se szégyenkezz! Mindenkinek vannak és mindenkinek más!
Mindig is reméltem hogy találkozok egyszer Jézussal még életemben
Én egy saját családra vágyok mindenném jobban, ezt mindig szóvá is teszem, de a barátaim nem fognak olyat mondani, hogy ez sosem történhet meg. Mert egyszer lesz férjem és gyerekeim is. Tudom, hogy lesz. De még csak 18 éves vagyok.

Tényleg elrepül mellettem az élet, minden vagy csak én érzem úgy?

Azt vettem észre, hogy minden nap nagyon gyorsan eltelik, múlik az id?.Vannak barátaim, igazából nagyon sokan szeretnek, otthon jó a hangulat, a szüleimmel is jó kapcsolatot ápolok. Suli jó, nagyon jó tanuló vagyok, pedig nem tanulok sokat, inkáb barátaimmal vagyok, vagy a családdal. IQ tesztem nagyon jó lett. És ami a legfurcsább kontrollálni tudom az érzéseimet, például teljesen ki tudom kapcsolni azt ha szomorú vagyok, múltkor beleszerettem egy id?sebb férfiba és ki tudtam magamban kapcsolni 2 hét szenvedés során. Nem értem, hogy hogyan tudom ezt megcsinálni, mikor mások hosszú évekig nem tudják elfelejteni a szerelmüket. Néha úgy érzem, hogy én valahogy más vagyok, mintha az egész életemet álmodnám, kívülr?l nézném, mintha én irányítanám a történéseket és az érzéseket, ahogy én akarom. Nem tudom, hogy igazán élek-e. Úgy fogom fel az életet, hogy egy csodálatos dolog, amit én irányítok és az lesz amit én akarok. Ezért nem is nagyon tudok örülni semminek, most vagyok els?s a gimnáziumban, fölvettek az els? helyre amit megjelöltem. Els? tanuló vagyok az osztályban, sok barátom van, mégis úgy érzem, hogy elrepül az élet, anélkül, hogy valami érdemleges töténne. Lehet, hogy kicsit nyakatekert lett, és nem is értitek, hogy mit szeretnék kérdezni, ezért el?re is bocsi.

Legjobb válasz: Komolyan, mintha az én soraimat olvasnám... Annyi, hogy én 14 vagyok, de engem is felvettek az elsõ helyre, én is az osztály esze vagyok, pedig alig tanulok. Én is kontrollálni tudom az érzéseimet, és én is így vagyok a szerelemmel is, mint te. Meg nagyjából mindennel. Én is így érzek... Néha este úgy fekszem le, hogy megint egy nap eltelt, egy újabb, haszontalan nap... Tényleg nagyon hasonlítunk! =)

Komolyan, mintha az én soraimat olvasnám... Annyi, hogy én 14 vagyok, de engem is felvettek az elsõ helyre, én is az osztály esze vagyok, pedig alig tanulok. Én is kontrollálni tudom az érzéseimet, és én is így vagyok a szerelemmel is, mint te. Meg nagyjából mindennel. Én is így érzek... Néha este úgy fekszem le, hogy megint egy nap eltelt, egy újabb, haszontalan nap... Tényleg nagyon hasonlítunk! =)
A kérdező hozzászólása: Jó tudni, hogy mással is ez van, mint velem. :D
Ez úgy van, hogy az ember csak idõsebb korára fog akciódúsabb életet élni, amikor független. Majd amikor az életed saját magadon múlik, akkor még gyorsabban fog telni az idõ, megtanulsz egysmást, ilyesmi. Én most perpill úgy vagyok a dologgal, hogy még fiatal vagyok, és rohadtul nem történt eddig semmi említésre méltó dolog. De tudom, hogy ha minden úgy lesz, ahogy kisütöttem, akkor már lesznek bizony történések! Én is sokat gondolkodom ilyesmin, de azért ne szállj el a földrõl! Mert akkor jön a második szint, hogy megadepressziós vagyok, mit tegyek, közben meg csak halálra unod magad, és nincs jobb dolgod. Szóval valóban gyorsan repül, szerintem az embernek még ilyen kis tojáshéjas korban nem igazán lényeges, de késõbb tuti, hogy másmilyen lesz! ^^

Én látom rosszul, hogy több menynek van baja az anyóssal, mint fordítva?

A környezetemben legalábbis ez a statisztika. Lehet, hogy csak én fogtam ki épp ilyen ismer?söket persze...

Legjobb válasz: Kedves kérdezõ! Te vagy nagyon szerencsésnek mondhatod magad anyós terén,vagy csak nagyon fiatal még a kapcsolatod a férjeddel(5-6 év?).Vagy talán még össze sem házasodtatok,mert addig szokott minden szuper lenni.Nekem az a tapasztalatom,hogy azért van szinte mindig ellentét,késõbb utálat anyós és meny között,mert anyós mindig mindenben jobb,okosabb,ügyesebb,tapasztaltabb akar lenni.Amiben biztosan van is valami,de ha nem kérik a véleményét,tartsa meg magának.Riválisnak tekinti a menyét.Mert amíg Õ nem volt,addig szabadon intézkedhetett a fia életében.És jól látod,az egyik legnagyobb ok a babaszületés körül adódik a konfliktusokra.Anyós nem akarja tudomásul venni,hogy a menye sem hülye,és vannak saját elképzelései,amiket szeretne megvalósítani,és nem hagyja,hogy anyós legyen a fõnök náluk.Én ki merem jelenteni,hogy minimum 80%-ban az anyós a hibás ezekben a rossz kapcsolatokban.Mert mi menyek,amikor elõször mutat be a kedvesünk a családjának,igyekszünk kedvesek barátságosak lenni,és azok is maradni.És ami késõbb elrontja ezeket a kapcsolatokat az az,hogy beleavatkoznak a fiatalok életébe dolgaiba.Mert biztos,hogy nem fordítva van,hogy a meny akar anyós életébe belemászni intézkedni.Természetes,hogy ez ellenérzéseket vált ki.Ha erõszakos az anyós,annál jobban kivívja az ellenszenvet,ami esetleg utálatba csaphat át.Akit pedig utálunk persze,hogy nem szeretjük a gyerekünk közelében látni,nem szeretjük látogatni,azt sem ha Õ jön ez is egyértelmû.A lányos anyák azért mások,mert a férjnek általában semmi oka konfrontálódni az anyóssal.Ha meg az anyánkkal van nézeteltérésünk,azt jobban tudjuk kezelni,mintha anyóssal.Ha netán meg valamilyen formában segítenek,abban nagyon sok esetben nincs köszönet.Sok anyós ez esetben úgy gondolja,hogy cserébe joga van beleavatkozni mindenbe.Miért nem veszik azt tudomásul,hogy nem tartozik minden rájuk,nem kell tudniuk mindent a fiatalok életérõl dolgairól?Én ha nem tartanám a tisztes távolságot anyósomékkal,nekünk nem lenne egy perc nyugtunk tõlük,mert állandóan itt akarnának nálunk nyüzsögni.Szerintem ha mindenki tudomásul veszi,hogy van mindenkinek magánélete,amit illik tiszteletben tartani,még akkor is ha a kisfiunkról van szó,akkor sok problémát el lehetne kerülni.Egyszerûen intézkedjen mindenki a maga életében.A segítség pedig akkor az,amikor valaki abban segít,amire éppen szükségem van.És nem az,amikor helyettünk akarja élni az életünket úgy,ahogy neki tetszik,és letojja,hogy az érintetteknek errõl mi a véleménye.Mert ugye a régi szlogen"hisz mi csak jót akarunk nektek".Aztán amikor már elfajulnak a dolgok,akkor nem nagyon lehet visszafordítani sajnos.Így romlanak meg sok esetben egy életre a kapcsolatok.

Kedves kérdezõ! Te vagy nagyon szerencsésnek mondhatod magad anyós terén, vagy csak nagyon fiatal még a kapcsolatod a férjeddel(5-6 év?).Vagy talán még össze sem házasodtatok, mert addig szokott minden szuper lenni.Nekem az a tapasztalatom, hogy azért van szinte mindig ellentét, késõbb utálat anyós és meny között, mert anyós mindig mindenben jobb, okosabb, ügyesebb, tapasztaltabb akar lenni.Amiben biztosan van is valami, de ha nem kérik a véleményét, tartsa meg magának.Riválisnak tekinti a menyét.Mert amíg Õ nem volt, addig szabadon intézkedhetett a fia életében.És jól látod, az egyik legnagyobb ok a babaszületés körül adódik a konfliktusokra.Anyós nem akarja tudomásul venni, hogy a menye sem hülye, és vannak saját elképzelései, amiket szeretne megvalósítani, és nem hagyja, hogy anyós legyen a fõnök náluk.Én ki merem jelenteni, hogy minimum 80%-ban az anyós a hibás ezekben a rossz kapcsolatokban.Mert mi menyek, amikor elõször mutat be a kedvesünk a családjának, igyekszünk kedvesek barátságosak lenni, és azok is maradni.És ami késõbb elrontja ezeket a kapcsolatokat az az, hogy beleavatkoznak a fiatalok életébe dolgaiba.Mert biztos, hogy nem fordítva van, hogy a meny akar anyós életébe belemászni intézkedni.Természetes, hogy ez ellenérzéseket vált ki.Ha erõszakos az anyós, annál jobban kivívja az ellenszenvet, ami esetleg utálatba csaphat át.Akit pedig utálunk persze, hogy nem szeretjük a gyerekünk közelében látni, nem szeretjük látogatni, azt sem ha Õ jön ez is egyértelmû.A lányos anyák azért mások, mert a férjnek általában semmi oka konfrontálódni az anyóssal.Ha meg az anyánkkal van nézeteltérésünk, azt jobban tudjuk kezelni, mintha anyóssal.Ha netán meg valamilyen formában segítenek, abban nagyon sok esetben nincs köszönet.Sok anyós ez esetben úgy gondolja, hogy cserébe joga van beleavatkozni mindenbe.Miért nem veszik azt tudomásul, hogy nem tartozik minden rájuk, nem kell tudniuk mindent a fiatalok életérõl dolgairól?Én ha nem tartanám a tisztes távolságot anyósomékkal, nekünk nem lenne egy perc nyugtunk tõlük, mert állandóan itt akarnának nálunk nyüzsögni.Szerintem ha mindenki tudomásul veszi, hogy van mindenkinek magánélete, amit illik tiszteletben tartani, még akkor is ha a kisfiunkról van szó, akkor sok problémát el lehetne kerülni.Egyszerûen intézkedjen mindenki a maga életében.A segítség pedig akkor az, amikor valaki abban segít, amire éppen szükségem van.És nem az, amikor helyettünk akarja élni az életünket úgy, ahogy neki tetszik, és letojja, hogy az érintetteknek errõl mi a véleménye.Mert ugye a régi szlogen"hisz mi csak jót akarunk nektek".Aztán amikor már elfajulnak a dolgok, akkor nem nagyon lehet visszafordítani sajnos.Így romlanak meg sok esetben egy életre a kapcsolatok.
Jó kérdés!:) Jót derültem azon, hogy ösztönösen nem szeretik az anyósukat.:) ) Mintha evolúciós örökségünk lenne.:DD Viccet félretéve, szerintem igazuk lehet az elõttem válaszolóknak. Én ugyan férfi vagyok, és még csak most állok a küszöbén a dolognak, hogy anyósommá avassam párom édesanyját, idén házasodunk össze. Máris árgus szemekkel figyelem a leendõ familián belüli viszonyokat. Köztem és párom édesanyja között nincs konfliktus, kissé távolságtartóak vagyunk egymással szemben, de ugyanakkor kedvesek is. Ezenfelül igyekszünk figyelmesek lenni egymás iránt. Természetesen, igyekszem mindig a legjobb formámat hozni. Meg elég távol is laknak tõlünk, kb. 20 km-re, egy félreesõ faluban, és mivel autójuk nincsen, igen ritkán látjuk egymást. Viszont kedvesem és anyum között kibontakozni látszik az, amirõl beszéltek. Sajnos anyum tipikus példája annak, amit elõttem leírtak: mindig mindenben segíteni szeretne, mindig ott lenni, szereti a véleményét hangoztatni dolgokban, és sajnos nem véleményként tárja elénk, hanem úgy, hogy "sikerült megoldást találnom a számotokra". Ha mi másként gondoljuk, akkor nagyon be tud ám sértõdni, fontosabb kérdésekben még el is bõgi magát, hogy õt nem szereti senki.. Kritikus a szituáció, mert édesanyámról van szó, egész gyerekkoromban nagyon anyás voltam, még felnõttként is napokra kiborított, ha rosszkedvûnek láttam. De beláttam, hogy az életem hátralevõ része elsõsorban a leendõ friss, pici családomról szól, és nem õróla. Egy adott szitu kapcsán anyumnak négyszemközt a tudtára adtam, hogy olyan szinten élje bele magát a "segítésbe", hogy tudnia kell, ha konfliktus támad közte és a kedvesem között, akkor nekem kötelességem a kedvesem pártjára állni. Részemrõl annyit tehetek, azt hiszem, hogy figyelem a kapcsolatukat, és még csírájában igyekszem elfojtani a konfliktust, hogy ne tudjon elfajulni. Igyekszem mindkettõ lelki szemetesládája lenni. Most anyum kitalálta, hogy a megspórolt pénzébõl építeni szeretne egy házat, és a mi udvarunk végét szemelte ki, ami miatt a sógoromék már ki is buktak rendesen (nõvérem és férje), az én párom is nagyon morog érte, meg én sem tartom jó ötletnek, hiszen tudjuk, hogy minden percen náluk lesz. Jó kihívás lesz számomra ezt elsimítani, azt hiszem.:)
A kérdező hozzászólása: Most kicsit elkezdtem félni magamtól. :-) Nekem fiam van és elképzeltem egy olyan képet, hogy 15-20 év múlva betoppanok a lakásunkba munka után és látom, hogy az akkor már nagy fiam barátnõje meglepetés vacsorát fõz (az én konyhámban)... Szerintem pár pillanatig lenne egy elég érdekes arcszerkezetem és soha az életben nem hinnék el nekem, hogy nem az õ fõztjével van a bajom, hanem a helyszínnel, mert felõlem még a pápa is kéredzkedhetne a tûzhelyemhez, õt sem engedném oda. Lehet, hogy jobban tenném, ha már most kinyomtatnám ezeket a hozzászólásokat és naponta egyszer újraolvasnám, nehogy én is nyomulós anyós legyek...
nem jól látod.fordítva is igaz, hogy tobb anyósnak is /mármint a férj anyja/ baja van a menyével.sajnos saját tapasztalatból tudom.én is úgy voltam vele lánykoromban mint te és mindig azt mondtam, hogyan lehet nem szeretni egy anyóst?hát jól megjártam.megkaptam a világ "leggonoszabb" anyósát és tíz év alatt megtanított a "gyulolet" szó érzésére, amilyent soha azelott még nem éreztem.és ne higyjétek, hogy mindig a menyecskék a hibásak sajnos vannak olyanok akik alapvetoen gonoszak és abban telik oromuk, hogy mást testileg lelkileg tonkretegyék.annak a szenvedésnek a leírására amit nekem és a családomnak okozott a leghosszabb "dallas" is kevés lenne , mindemelett hívo lévén elment a templomba mindazt a szornyuséget amit elkovetett leimádkozni. nagyon szerencsés vagy és kívánom , továbbra is ilyen legyen a kapcsolatotok.
Úgy gondolom, amit az egyik hozzászóló írt, az evolúciós örökségben van valami. Mégpedig az, hogy mi menyek elvettük az anyósunk fiát, netán egyetlen szem fiát, hát persze, hogy a tudatalattijuk lázad! Úgy látszik, hogy mindenki olyan anyóst kap a sorstól, hogy tuti kihívást jelentsen neki. Nekem az olyasmik, amiket a kérdezõ írt, nem is tûnnek problémának, ahogy ezt másoknak sem, akik írták is. Az enyém alattomosan irányította a családját, már eleve úgy nevelte õket, beleértve a fiát, unokáit is felhasználta eddig az alattomos céljaihoz. Tehát itt szó sincs szócsatározásokról, véleményerõltetésrõl meg amikrõl írtatok, mert ugye ez nekem nem lenne probléma. Egyetértésem, hogy a férjnek kell a saját anyjával, feleségnek is a sajátjával elintézni a felmerülõ dolgokat, de van itt egy kis probléma: mi van, ha az anyós már eleve úgy nevelte a fiát (pl 30 évig), hogy a saját egyéniségét, autonómiáját az anyósé mögé helyezze? Amúgy erre is van megoldás, és hiába áskálódik anyóspajtás a hátam mögött, mert hosszú távon a malmok nekem õrölnek, elõbb-utóbb a férjem is átlátja, csak bírja valaki kivárni... Nálunk így 5 év után, sokat tettem érte, úgy értem, mindig résen voltam, és tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a férjem 180 fokot változott, és ha anyósom így folytatja, csak maga ellen fordítja teljesen. Hogy a rokonsága mit lát át a mesterkedéseibõl, mit nem, az engem annyira érdekel, amennyire õket az én helyzetem. A teljesen külön kertes házba költözésünk már csak pillanatok kérdése. (Ugyanis szinte gyerekként anyósom házához épült férjem, feláldozva az összes pénzét és igénybe vehetõ kedvezményes támogatást. Most meg ha kérdezem: egyetlen elõnyt sem tudott mondani, és maga sem érti, hogy lehetett ilyen "hülye" - és ezek nem az én szavaim!) Azért írtam ezt le, mert biztos sokan olvassátok, hadd bátorítsalak benneteket! Tiszta szándékkal meglesz az eredménye! Nálunk egyébként pont a szüleim ilyenek, amiket leírtatok, hogy erõltetnek ezt-azt, tököt meg véleményt is, de ugye azt nekem kell megoldanom, az eleve nem probléma, férjem szinte semmit se vesz észre abból. Úgyhogy teljes mértékben amellett vagyok, hogy minél kevesebb kapcsolat mindkét szülõvel, és az akadékoskodó rokonokkal (akik az anyu vagy az anyós játszmáit támogatják). Sokakat megmozgatott a kérdés, és lám, lám, egyetlen anyós sem írt, hogy megvédje az anyósok "becsületét"... Pedig ha nem is az enyém, de vannak köztük, akik tudnak netezni... :) Úgy gondolom, hogy valóban szerencsésebbek, akik "könnyebb diót" kaptak, de valamilyen mértékben minden anyós-meny viszonyban megvan ez, mert minden meny elvette az anyós fiát.
kedves kérdezo! ilyen felfogással valóban te is "házisárkány" anyós leszel.már most el kell gondolkodnod azon, hogy "tolerancia" is létezik a világon és ilyen csip-csup konyha kérdés csak egy lesz a sok kozul
Szerintem az anyósoknak ugyanannyi bajuk van a menyükkel, hiszen õk mindent másképp csinálnának, ugyebár, akár a meny. De van egy dolog, ami miatt ez a statisztika látszik ki a dolgokból: az anyósok nagy része nem tud netezni, hoyg kérdéseket tegyen fel a menyet illetõen... :-)
Az én anyósomnak rengeteg de rengeteg hibája van!De mellette egy csupa önzetlen nõ aki imádja a Fiacskáját akit én is imádok!!!!Ja!És mellesleg nem egyszer mondta hogy úgy szeret mint a saját lányait és szinte biztos benne hogy elöbb fordulhatna hozzám mint a Lányaihoz! Amúgy én is többre becsülöm Öt mint a saját szülõ anyámat!
Én 10.5 éve élek a férjemmel, és nagyon szeretem az anyósom, amikor együtt éltünk egy fél évig, akkor sem volt semmi. A gyerekemet szívesebben bízom rá, mint saját anyámra. Nagyon rendes családból származik a férjem, én nagyon rosszból, nekem hihetetlen élmény volt megtapasztalni az "igazi családot", és nagyon becsülöm, tisztelem õket.
A kérdező hozzászólása: A hetedik válaszolónak a konyhakérdéssel kapcsolatban: én abban reménykedem, hogy az utolsó válaszolónak lesz igaza. A gyermekeim valószínûleg tisztában lesznek a szokásainkkal és remélem, hogy ezt figyelembe is veszik majd. Addig ugyan még sok dolog változhat, lehet, hogy sokkal lazább leszek ezen a téren is, mire eljön az idõ, mert az ellen például semmi kifogásom sincs, hogy a gyermekeim velem fõzzenek majd, segédkezzenek, sõt kifejezetten örülnék annak, ha majd lenne lányom, akinek a fõzést is megmutathatnám (feltéve, ha érdekli). Szerintem a tolerancia nem ott kezdõdik, hogy minden számunkra nem fontos dologba kérdés nélkül belenyúlunk, hanem ott, hogy megkérdezzük, vagy megfigyeljük, hogy mit szabad és mit nem egy adott háznál. Mert tegyük fel neked a konyhai munka és a konyhai eszközeid semmilyen jelentõséggel nem bírnak, nem úgy, mint nekem, de szívrohamot kapnál, ha valaki berobogna hozzád és lesúrolná a csempédet, kipucolná a cipõidet, vagy vízkõoldó nélkül indítaná el a mosógépedet. Ilyen dolgok anyóséknál is vannak, amikor elõször jártam náluk, akkor megkértem, hogy magyarázzák el, hogy gyûjtik a szemetet (merthogy szétszedik), nem akartam önállóskodni és változtatni a szokásaikon, valamint arra is figyelmeztetett a férjem, hogy ha az apja meccset néz és a szoba ajtó zárva van, akkor be ne merjünk nyitni, kivéve, ha atomrobbanás van. (Megjegyzem, számomra minden válasz hasznos volt eddig, nem én pontoztalak le. Azért tettem fel a kérdést, mert szerencsére csak kívülállóként láthatok ilyen jellegû kapcsolatokat és élõben a barátnõk messzirõl sem tértek ki annyira a részletekre, nem mesélték el a tapasztalatokat, mint itt az anonim hozzászólók.)
A konyhakérdés megoldását egyszerûnek látom.:) Az egyik megoldás valóban a tolerancia, bár ismerem az érzést, én a technikai eszközeimre vagyok hiperérzékeny, beleborzongok, ha látok valakit babrálni az irodai felszerelésemmel, fényképezõgépemmel, olyan dolgoimmal, amik fontosak számomra, sokba kerültek, és évek óta nem vásárolok magamnak gyakorlatilag semmit, mert ezeknek a részleteit törlesztem. Viszont a mindennapi élet során ezt éreztetem is, illetve különféle témák kapcsán meg is említem, mintegy "elszórom" ezt az információt a környezetemben, hogy világos legyen számukra, hogy oda nem piszka. A gyerekedet Te neveled majd fel, bõven lesz idõd 15-20 év alatt, hogy tudtára add, eszükbe ne jusson ilyen meglepivel szolgálni.:)
engem már kiküldött a konyhámból a 17 éves gyerekem barátnõje, hogy ne zavarjam, mert fõz. Nem beleszólni akartam, csak egy kávét magamnak. De jót derültem, végülis. De itt a gyakorikérdeésekben a férj anyja Kb= aszörnyördöggel. S egyetértenek a válaszolók: "meg ne fogja a gyereket, elejti, én oda nem adnám, mi köze stb. Szerintem ez a versengõs szinglivilág az oka: azt hiszik, a munkahelyen vannak, s ki kell könyökölni a jobb helyet.

Megbocsátottam a barátomnak mert megcsalt és most úgy érzem h nem érek semmit minden az én hibám, mit tegyek?

Legjobb válasz: milyen isemrõsek a gondolataid :) Figyelj picit!...én HÁROMSZOR megbocsátottam neki (KÉTSZER csalt meg), még mindig rohadtul szeretem-bármit is tett-, két hónapja elhagytam õt, de kibírom mert erõs vagyok és az idõ majd segít, még nem vesztettem a világon semmit ezzel a tettemmel, egy lány NE fusson a fiú után! ha úgy döntesz, hogy szakítasz vele, légy büszke, ha nem érzed "õ" mellette a helyedet, akkor ne "szenvedj" a kapcsolatban nyugodj meg, nem a te hibád, engem is ilyen szöveggel próbált meggyõzni a fiú, vagyis enyhén célozgatott, hogy õ két lányt szeretne egyszerre "hülyíteni", nem adtam meg neki az örömöt, és mégis most itt vagyok, igaz szenvedek nagyon is, de mindig lesz egy új nap új esélyekkel ne haragudj, hogy leírtam az önéletrajzomat, csak olyan jól esett :( én is úgy érzem még néha, hogy az én hibám, de KÖZEL SEM BIZTOS, hogy ez így van :| NEM TE VAGY A HIBÁS!!! Szerintem ez afféle pasi ösztön (tisztelet a kivételnek) NE KESEREDJ EL, EZ MÉG NEM VILÁGVÉGE!!! Már csak azért is kéne õt hagyni gondolkozni (nem szakítás, csak néha kevesebb találkozás-sok beszélgetéssel ;)...hogyha tényleg szeret nem fogja két napnál tovább bírni, hogy nem hívjon fel! :) LEGYEN BENNED NÕI BÜSZKESÉG!!! (de csak mértékkel) :) na oks most egyszer ennyi, hagyok másnak is helyet, csak hát "beszédes" természetû vagyok, pláne néha "ILYEN" témába :( sok sikert! :)

Ha megcsalt akkor az nem a te hibád hanem az övé! Nem te nem vagy elég jó neki, hanem õ nem elég jó hozzád! Te sosem csalnád meg gondolom akkor nem a te hibád...Õ volt hülye
milyen isemrõsek a gondolataid :) Figyelj picit!...én HÁROMSZOR megbocsátottam neki (KÉTSZER csalt meg), még mindig rohadtul szeretem-bármit is tett-, két hónapja elhagytam õt, de kibírom mert erõs vagyok és az idõ majd segít, még nem vesztettem a világon semmit ezzel a tettemmel, egy lány NE fusson a fiú után! ha úgy döntesz, hogy szakítasz vele, légy büszke, ha nem érzed "õ" mellette a helyedet, akkor ne "szenvedj" a kapcsolatban nyugodj meg, nem a te hibád, engem is ilyen szöveggel próbált meggyõzni a fiú, vagyis enyhén célozgatott, hogy õ két lányt szeretne egyszerre "hülyíteni", nem adtam meg neki az örömöt, és mégis most itt vagyok, igaz szenvedek nagyon is, de mindig lesz egy új nap új esélyekkel ne haragudj, hogy leírtam az önéletrajzomat, csak olyan jól esett :( én is úgy érzem még néha, hogy az én hibám, de KÖZEL SEM BIZTOS, hogy ez így van :| NEM TE VAGY A HIBÁS!!! Szerintem ez afféle pasi ösztön (tisztelet a kivételnek) NE KESEREDJ EL, EZ MÉG NEM VILÁGVÉGE!!! Már csak azért is kéne õt hagyni gondolkozni (nem szakítás, csak néha kevesebb találkozás-sok beszélgetéssel ;)...hogyha tényleg szeret nem fogja két napnál tovább bírni, hogy nem hívjon fel! :) LEGYEN BENNED NÕI BÜSZKESÉG!!! (de csak mértékkel) :) na oks most egyszer ennyi, hagyok másnak is helyet, csak hát "beszédes" természetû vagyok, pláne néha "ILYEN" témába :( sok sikert! :)
Hát én nemtom milyen világszenzációs pasijaitok vannak, akiknek ennyiszer megbocsájtjátok hogy félrekefélgetnek. ( és akkor amirõl még nem tudtok). Engem egyszer csaltak meg, repült mint a franc. Ha problémák vannak egy kapcsolatban nem más nõhöz kell menni dugni hanem leülni megbeszélni. Aki meg ezen az intelligencia szinten van az talán nem hozzátok való. Pont az ilyenek miatt mondják a nõkre hogy velük mindent meg lehet tenni, és meg is teszik, meg hogy milyen hülyék a nõk. Erre nem büszkének kéne lenni, hogy hányszor hagytad hogy félredugjon, hanem összeszedni magad, vagy valami tartást varázsolni magatokba, mert ez így szörnyû. 27/N
beszélgettél vele errõl? megkérdezted mért csinálta? Lehet nem kellett volna megbocsájtani, hiába hogy szereted! aki egyszer megtette, megteheti másodszor is!!!!! 19/F
egyetértek az elõttem szólóval. Szerintem ez nem valami jó dolog, hogy a pasik megcsalnak minket aztán úgyis tudják hogy semmi baj nem lesz belõle, mert a nõk mindent elnéznek.. ennek rohadtul nem így kéne lennie!
A kérdező hozzászólása: Nem szoktam fel emlegetni...probálom elfelejteni
Ha valakit megcsalnak az egy icipicit a megcsalt hibája is.Ahogy írtad:szexuálisan nem adtál meg neki valamit stb.Vagy ki tudja?Ha egy kapcsolat harmónikus, akkor SOHA nem lép be harmadik fél.Ez nem azt jelenti, hogy az egész a Te hibád.DE!Ha tényleg megbocsátottál, akkor ne vágd állandóan a fejéhez, hogy mit tett.Ezzel csak tönkreteszed magad és õt is.
Hogyhogy a te hibád? Úgyérzed miattad lépett félre, hogy te lennél az oka? Vagy mi?
A kérdező hozzászólása: Köxönöm szépen h mind ezt elmondtad nekem. Nálunk ez az elsõ és nem érzem magam rosszul a társaságában csak magamban keresem a miérteket lehet h bennem van a hiba h nem elégítem a vágyait szexuálisan vagy nem tudom...ezt az esélyt ha el játsza akkor nem lesz több esély de remélem nem kell benne többet csalódnom remélem becsüli azt h minden szitkozódás és pofon nélkül csendben eltûrtem .
A kérdező hozzászólása: igen beszélgettünk azt mondta nem az én hibám csak kíváncsi volt mással milyen meg hogy soha többé nem tesz ilyet mert nagyon bánja és nem tudna nélkülem élni de ugy érzem még ezek után is hogy az én hibám pedig azt hittem minden rendben van
A kérdező hozzászólása: hogy én nem vagyok elég jó neki és nem adtam meg neki mindent ezért lépett félre
Ne feletjsd el. Sõt. Jajj istenkém...... Nem a te hibád!Az övé!!! És nem akarok beleszólni semmibe se, de fogalmam sincs, mért jársz egy olyan fiúval, aki hátba döfött, majd semmibe vette az érzéseidet. Legyél boldog, és ne búslakodj senki miatt sem! Ennél többet érsz:)

Úgy tudtam, 3 hónap után a babák egyre kevesebbet alszanak napközben. Az én babum eddig az evések után fél órát aludt, most a napokban meg szinte minden szopi után 2 órát. És éjjel is többet alszik, mint eddig. Hasonlót tapasztalt valaki?

Legjobb válasz: Gyereke is válogatja. A lányom a nagykönyv szerint aludt, hónaposan már kevesebbet, mint elõtte. A fiam úgy látszik, nem olvasta ezt a könyvet, õ 5 hónapos koráig aludt annyit, mint a csecsemõk, minden evés után legalább 1,5 órát. És még én féltem, hogy hogy leszek el az elsõ idõben a két picivel...

Gyereke is válogatja. A lányom a nagykönyv szerint aludt, hónaposan már kevesebbet, mint elõtte. A fiam úgy látszik, nem olvasta ezt a könyvet, õ 5 hónapos koráig aludt annyit, mint a csecsemõk, minden evés után legalább 1, 5 órát. És még én féltem, hogy hogy leszek el az elsõ idõben a két picivel...
ez normális az én fiam 2 éves koráig minden nap delelt most mar 4 éves és most mar csak néha delel csak arra ugye-ly hogy azért 6-7 óra este mar ne nagyon delejen mert asztan nincs alvás :-) de ilyen pici babáknál ez normális az én fijacskam szinte csak aludt meg evet mar volt akiktõl olyan kommentet kaptam hogy "ez a gyerek meg el?" pff hat jó hogy tele pocival jókat tud csicsikálni :-)

Az én kisfiam ma volt 1 hónapos. A kórházban azt mondták, hogy nem kell ot minden nap mosdatni elég minden másnap, mert koraszulott volt. Mikortól ajánlott minden nap furdetni?

Legjobb válasz: Szerintem az, hogy koraszülött volt nem jelenti azt, hogy nem kell fürdetni minden nap. Az én babám idõben jött és kb 2 vagy 3 nap volt, hogy csak mosdattam. Most lesz 3 hónapos de már követeli a fürcsit, ha elmarad. Szerintem fürdesd nyugodtan, ha szívesen csinálod, ha õ eleinte tiltakozik is hamar megszereti majd. csak az öltöztetést nem szokták szeretni de azt fürdés nélkül is kell csinálni minden nap. És ha már pucéron van miért ne fürödhetne egyet?

Szerintem az, hogy koraszülött volt nem jelenti azt, hogy nem kell fürdetni minden nap. Az én babám idõben jött és kb 2 vagy 3 nap volt, hogy csak mosdattam. Most lesz 3 hónapos de már követeli a fürcsit, ha elmarad. Szerintem fürdesd nyugodtan, ha szívesen csinálod, ha õ eleinte tiltakozik is hamar megszereti majd. csak az öltöztetést nem szokták szeretni de azt fürdés nélkül is kell csinálni minden nap. És ha már pucéron van miért ne fürödhetne egyet?
Szerintem ezt csak te döntöd el. Mi minden nap fürdünk, egyrészt azért, mert része a napi programjának, ezután mindig tudja h evés és alvás következik, másrészt pedig azért, mert nagyon élvezi a pancsizást. mi ezért is járunk babauszira.
Szia! Nekünk is koraszülött volt a babánk, de nem mondták, hogy emiatt ne fürdethetnénk minden nap. Általában kétnaponta fürdettük, de ennek nem volt semmi különösebb oka. Egyszerûen így alakult. -Macska-
Errõl voltak itt már nagy viták. Én minden másnap fürdettem a babámat amíg nem mászott, mert nem koszolta magát, így is megszerette a fürdést, de nem volt törés a rutinban akkor se, ha kimaradt. A bõrgyógyászok pedig tényleg azt mondják, hogy szárítja a bõrüket a mindennapi fürdés. Ettõl még persze mindenki úgy csinálja ahogy akarja, egyik verzióval sem lehet semmi rosszat tenni.
Én az elsõ naptól minden nap fürdetem, és a kórházban is minden nap vitték a babákat fürödni.
szerintem fürdesd minden nap mosdokenõccsel és akkor nem szárad ki a bõre sem. azért bukik, nyakába folyik a tejcsi szoval nem árt a locsi. a másik nagyon fontos hogy a baba megszok egy esti rituálét és onnan tudja h este van és utánna szopi/kajcsi és szunyálás
én minden nap fürdetem, de ha valami miatt elcsúszott a napi program (pl. fájt a poci és keveset aludt), akkor csak áttörölgetem meleg, nedves mosdókesztyûvel és irány az ágy. ha nagyon fáradt nem érdemes fürdéssel nyúzni, de a napi rutin-fürcsi egyébként nem árt.
A kérdező hozzászólása: Koszi mindenkinek a válaszokat! Már én is rááltam a mindennapos furdetésre és a picúr a vízben meg sem nyikkan csak akkor sír, ha kiveszem a vízbol.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!