Találatok a következő kifejezésre: Az én csak (4524 db)

Van két hangfalam és egy mélynyomóm. Mindegyiknek külön-külön kábele van, és összeszeretném gépel kötni őket egy jack dugó segítségével úgy, hogy a mélynyomón ne szóljon az ének csak dübögjön. Ez lehetséges?

Mert most úgy van összekötve, hogy szól a mélynyomón is az ének nem csak dübög. A jack dugónak két kábele van és mindkett?ben két-két vezeték, de nem tudom hogy kössem össze úgy, hogy a mélynyomó csak dübögjön.

Legjobb válasz: Egy jó hangkártya mindent megold!:D Nekem az erõsítõn, keverõn kívül van itt egy 5.1em, amit sima jack-el kötöttem a gépemhez, a mélynyomó adja a mélyet, csak azt. A gáz az volt, hogy nem 5.1-es a kártyám, így ugye csak stereoban szól, tehát a jobb elsõ és a bal elsõt összekötöttem a hátsó párjával, lett egy 4.1-em..xd :D

Egy jó hangkártya mindent megold!:D Nekem az erõsítõn, keverõn kívül van itt egy 5.1em, amit sima jack-el kötöttem a gépemhez, a mélynyomó adja a mélyet, csak azt. A gáz az volt, hogy nem 5.1-es a kártyám, így ugye csak stereoban szól, tehát a jobb elsõ és a bal elsõt összekötöttem a hátsó párjával, lett egy 4.1-em..xd :D
A kérdező hozzászólása: Igen de nekem a mély nem csak a mélyet adja de mért?
A kérdező hozzászólása: Hogy kötötted össze?
hát az házi megoldás.. összetekertem a két kábel végét, és úgy az 5.1 elülsõ right, illetve left kimenetbe..:D a mély maradt a helyére bedugva. HOPPÁ! ez lehet még a baj. mondjuk a sima hangkártyán nincs mély, hátsó jobb hátsó bal, elülsõ jobb illetve bal. és így vagy jobbnak vagy balnak kezeli, lényegtelen. az 5.1-es dvdlejátszón külön vannak ezek. talán ezért kéne az 5.1-es hangkari.:D

Lehetséges hogy az én csak a bosszú miatt létezem?

Régen túl gatlasos felénk srac voltam ebből kifolyólag nem is volt baatnom. 2012 óta járok a szorongás miatt pszichológushoz és pszichiaterhez. Velük elértem azt hogy ne foglalkozzak annyit azokkal akik nekem keresztbe tettek vagy megalaztak. A szorongást elég jól legyoztem, felénk sem vagyok mar, sőt egyre kevésbé erzelgos. Viszont van nehány ember aki kihasznált, megalázott, belém rúgott átvert és ezeket kis időre el tudom felejteni de megis úgy érzem elégtételt kell rajtuk vennem. Amúgy sosem voltam igazán boldog, apám mar kicsikoromban kikerült külföldre dolgozni alig láttam, anyám meg óvott mindentől, illetve ő tulerzelgos is volt mindig is, így mostanság szinte depis. Baatnom sosem volt, ha kerestem nem volt ha nem kerestem akkor sem volt. Randijaim voltak, de a végen mégsem lett kapcsolat. Így azt sem tudom mi az a szerelem. Én úgy érzem nekem nem is lesz párom és nem is leszek igazán boldog sosem, viszont a bosszú úgy érzem egy eletcel lehet számomra. Más ezen kívül úgysem nagyon lehet szerintem, így lehetséges h erre kellene koncentralnom teljes erőbedobással? A bosszú az egyetlen eletcelom? Amúgy az erzelmeim egyre kevésbé tudom most mar kimutatni.

Legjobb válasz: 22/F

A kérdező hozzászólása: 22/F
Elbaszott egy forma lehetsz.
Érzelmi terápiára van szükséged. Aki nem éli meg a dühét és a keserûségét az kellemes érzelmekben sem részesül és marad a harag és a gyûlölet. Ha bosszút állsz még nem biztos hogy meg is éled az elfojtott érzelmeidet, ezért inkább hagyd ezt a 4 fal között végzett terápiára. Ha érdekel bõvebben írj privit.
A kérdező hozzászólása: Olyan bosszút akarok, ami hasonló volt amit velem tettek. Nekem az tökéletes lesz ha látom õket szenvedni, kiszolgáltatottak legyenek, és konyorogjenek :) Amúgy szedek citapramot a szorongás miatt.
A kérdező hozzászólása: Egyébként szeretnek egy szeretõ feleséget akivel mindent meg lehet beszélni, aki oda van értem és én is érte, szeretnek két nagyon szép gyereket, egy szép hazát és egy jó autót. Szeretnem ha meg tudnék adni nekik mindent, ha sokat velük tudnék lenni, én úgy mint apám velem. Viszont úgy érzem ezek csakis álmok maradnak. Úgy érzem ez egy elérhetetlen szép álom, és nekem csakis annyi öröm maradhat hogy blassam szenvedni azokat akik nekem ártottak....
A kérdező hozzászólása: Más gyógyszert is szedtem megis Kepes voltam abbahagyni pár hónap után. Ezt is sikerülni fog. Amúgy nem szeret a doki gyógyszert írni fel, de mondta h ez egyfajta mankó. Amúgy azt mondta ha nem akarnám szedni akkor nem írja fel. Egyáltalán nem erõszakos h szedjem ezt meg azt.
gyógyszeren kívül vlot még valami ami segített a szorongásban? kellett valami gyakorlatokat csinálni? bosszúra én nem pazarolnám az idõmet, valami durva [email protected]ás azzal akire haragszol úgy is törvény ellenes lenne utána meg te idegeskedhetsz megint, másik meg hogy lehet neki se teljes az élete szenved más problémáktól
A kérdező hozzászólása: Próbáltam különbözõ helyzeteket teremteni h legyozzem a felelmeim és a szorongasom. Amúgy meg akkor csak úgy hagyjam hogy ezt mûveltek velem, nyeljem le csak úgy, oroljem magam azzal h bosszút akarom mégsem teszem úgy hogy azoknak az illetoknek a nagy része éli Szépen boldogan a kis életet? A minimum h megtapasztalja azt amit én, azt kell visszakapniuk...
A kérdező hozzászólása: Egy valakit megis megöltek. Megöltek az az énem, amelyik régen voltam. Felénk, kedves, õszinte, érzelmes, megértõ, együttérzõ stb Most viszont ebbõl csomó tulajdonság kiveszett belõlem, és együttérzõ se nagyon vagyok mar. Az erzelmeim sem mutatom ki, és egyre kevésbé vagyok érzelmes és érzékeny.

Csak az én picurkám ilyen ráérős típus?

9 hónapos múlt a lányom 2 napja.Picit lazábbak az izmai, ezért járunk havonta egyszer Dévény tornára.Forog ezerrel, kúszik, háton is löki magát, halad el?re, és a kezére támaszkodva ül.De ennyi!Se mászás, se ülés, se állás..nagyon el vagyok keseredve.Tudom, hogy minden baba más, de úgy fest, hogy mindenki babája ügyesebb az enyémnél.Ezen az oldalon is csak zsenikr?l lehet olvasni, akik 6 hónaposan másznak, ülnek, 7 hónaposan felállnak..A családban tesóm kisfia 5 hónaposan már négykézlábra állt, az én lányom még most sem.A sógorn?m kisfia egy hónappal fiatalabb, de mászik, ül, áll.A barátn?m vele egyid?s kislánya szintén ül, mint a cövek, áll, mászik.Szóval ki vagyok teljesen.Miért az én kisbabám ilyen "béna"?Ne értsetek félre, nekem ? a legügyesebb, legszebb stb, de elkeserít, hogy ilyen nehézkes minden..

Legjobb válasz: Nem csak a Tied, az enyém is! És szerintem vannak még mások is, csak tudod NEKEM személy szerint a sok - ahogy te fogalmaztál - zseni baba között rohadtul nincs kedvem leírogatni, hogy az én fiam ezt se, meg azt se, meg amazt se csinálta/csinálja... Kezdõdött nálunk is a mászással. 9,5 hónaposan kezdett mászni a fiam. (barátnõm ugyanilyen idõs kislánya ekkor már lépegetett, 10 hónaposan szabályosan szaladt) Ülni, csak azután tudott szépen, stabilan egyedül, hogy megtanult felállni. Ez pedig 11,5 hónaposan volt. 13 hónaposan kezdett bútorokba kapaszkodva lépkedni, és még mindig csak itt tartunk, pedig már 16,5 hónapos. Egyedül csak 2-3 lépést tesz meg a szobában köztem és az apja/kiságya között. De ezt már 3-4 hete csinálja, és nem akar, nem tud, nem mer bátrabb lenni. Nem tudom, de én már hónapok óta nem olvasom el a "mit tud..." kezdetû kérdéseket, mert mindig csak bosszantom magam, és mindig az az érzésem, hogy valamit én nem csinálok jól. Ha meg mégis válaszolok, akkor jönnek azok a szövegek, hogy a "tied biztos másban jó, pl már beszél". Hát ez sem igaz, mert beszélni sem beszél. Az egyetlen értelmes szava, amit néhány napja mondogat, az, hogy baba. De ezt is csak úgy találomra mondja, nem a másik gyerekekre az utcán. Meg itthon mutogat a falra, ahol róla van egy kép. Szóval néha én is nagyon neki vagyok keseredve, és biztosra veszem, hogy valamit rosszul csinálok, vagy keveset foglalkozok vele, vagy biztos ültetnem/állítanom/sétáltatnom kéne, annak ellenére, hogy meggyõzõdésem szerint ezek nem tettek volna jót neki. A lényeg, nem vagy egyedül, de én is így imádom az én kis lustácska gyerkõcömet ahogy van!

Nem csak a Tied, az enyém is! És szerintem vannak még mások is, csak tudod NEKEM személy szerint a sok - ahogy te fogalmaztál - zseni baba között rohadtul nincs kedvem leírogatni, hogy az én fiam ezt se, meg azt se, meg amazt se csinálta/csinálja... Kezdõdött nálunk is a mászással. 9, 5 hónaposan kezdett mászni a fiam. (barátnõm ugyanilyen idõs kislánya ekkor már lépegetett, 10 hónaposan szabályosan szaladt) Ülni, csak azután tudott szépen, stabilan egyedül, hogy megtanult felállni. Ez pedig 11, 5 hónaposan volt. 13 hónaposan kezdett bútorokba kapaszkodva lépkedni, és még mindig csak itt tartunk, pedig már 16, 5 hónapos. Egyedül csak 2-3 lépést tesz meg a szobában köztem és az apja/kiságya között. De ezt már 3-4 hete csinálja, és nem akar, nem tud, nem mer bátrabb lenni. Nem tudom, de én már hónapok óta nem olvasom el a "mit tud..." kezdetû kérdéseket, mert mindig csak bosszantom magam, és mindig az az érzésem, hogy valamit én nem csinálok jól. Ha meg mégis válaszolok, akkor jönnek azok a szövegek, hogy a "tied biztos másban jó, pl már beszél". Hát ez sem igaz, mert beszélni sem beszél. Az egyetlen értelmes szava, amit néhány napja mondogat, az, hogy baba. De ezt is csak úgy találomra mondja, nem a másik gyerekekre az utcán. Meg itthon mutogat a falra, ahol róla van egy kép. Szóval néha én is nagyon neki vagyok keseredve, és biztosra veszem, hogy valamit rosszul csinálok, vagy keveset foglalkozok vele, vagy biztos ültetnem/állítanom/sétáltatnom kéne, annak ellenére, hogy meggyõzõdésem szerint ezek nem tettek volna jót neki. A lényeg, nem vagy egyedül, de én is így imádom az én kis lustácska gyerkõcömet ahogy van!
Megírom az én kislányom fejlõdését, hátha jobban érzed magad utána. Forgás hátról hasra: 7 hónapos Forgás hasról hátra: 14, 5 hónapos Kúszás hátrafelé: 9 hónapos Felülés egyedül: 10 hónapos Mászás: 11 hónapos Felállás: 1 éves Most lesz 15 hónapos és most kezdett lépegetni oldalra. És ne aggódj, szerintem semmi gond nincs a babáddal, még csak elmaradva sincsen.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!!Most legjobban az ülés aggaszt.Olyat már láttam tõle, hogy térden közlekedik, csak a karja nem mozdult hozzá, félig kúszás, félig mászás volt.A felállást még nem is várom.De ülhetne már ennyi idõsen..
Szia! Nekem 3 gyerekem van, tapasztaltam mind a kettõ verziót. Nagyfiam 6 hónapos koráig, csak feküdt a hátán, nem forgott egyik irányba sem. 6 és fél hónapos volt, mikor hajlandó volt megfordulni. 8 hónaposan tanult meg felülni, 9 hónaposan kezdett mászni, 11 hónaposan állt fel és 13 hónapos volt majdnem mikor elindult. Semmi gond nem volt vele, csak lusta volt, azt mondta a doki. Ma 10 éves kitünõ tanuló. Lányom mindent a maga idejében csinált, se nem korán, se nem késõn, az 1 éves szülinapja elött 2 nappal indult el, tehát tök átlagos volt. Kisfiam, aki most 18 hónapos, olyanokat csinált, ha nem én látom, nem hiszem el, de ezt most komolyan mondom. 6 és fél hetes volt, mikor elkezdett hasról hátra átfordulni, amit minden nap többször is csinált.3 hónaposan hátról is visszafordult hasra. Orvosnál voltunk, mert azt hittem gond van, de semmi nem volt, azt mondták erõs baba, hagyjam had csinálja. Hozzáteszem 4 kg fölött született, 3 hónaposan 7 és fél kiló volt. 5 hónaposan kúszott hátrafele, négykézlán hintázott. 6 hónaposan felült.7 hónaposan elkezdett mászni, és még ebben a hónapban felállt. Viszont elindulni egyedül csak 14!hónaposan indult el. Amilyen gyorsan fejlõdött az elején, az egyszercsak "lelassult", totyogott bútorokban kapaszkodva 9 hónapos korától. Ne aggódj, látod nekem mind a 3 gyerek másképpen fejlödött.Az egyiknél azért izgultam, mint te, hogy miért nem csinálja, a másiknál pedig, hogy nem-e korai ez.
Írjátok, h egyes babák 7 hónaposan már járnak, de akkor mikor másznak, kúsznak?! Az kimarad náluk? Csak azért kérdezem, nem tudom hallottátok-e, de azok a babák, akik ilyen gyors ütemben fejlõdnek (nincs mászás pl, hanem 1bõl állnak) valószínûbb a diszkalkulia, diszgráfia kialakulása. Ezt olvastam vhol, nem tudom mennyi a valószínûsége v h igaz-e, de nem hiszem, h csk hasra ütöttek és úgy mondták! Kitartás Lányok!
A kérdező hozzászólása: Látod, ez eszembe se jutott.Én se várok tõle semmi extrát, csak annyit szeretnék, hogy nagyon ne maradjon le.Tudom, hogy nem lusta, de a lazább izomzat miatt picit késnek a dolgok.Bõven ráér 11 hónaposan felállni, és 13 hónaposan lépegetni, nem siettetek semmit.Csak feltûnt, hogy minden baba profi az enyémen kívül.De nekem akkor is õ a mindenség.
Egyik csoporthoz sem tartozom, a lányom nagyjából átlagosan fejlõdik a mozgást illetõen, se nem túl gyors, se nem lassú. Viszont amikor én is olvasom ezeket a 7 hónaposan járó babákat mindig az jut eszembe amit a gyerekorvosunk mondott, hogy a túl korai mozgásfejlõdés a hiperaktivitás egyik jele. Szóval õszintén szólva én örülök neki, hogy a gyerek nem három hónappal hamarabb tanult meg járni, hiába járt már a vele egyidõs szomszéd gyerek akkor.
A kérdező hozzászólása: Persze, mindig minden választ elolvasok.Én azt utálom, hogy pl. anyósom a lányom keresztelõjén is a másik unokáját istenítette.Bezzeg õ már ül, áll, és ezzel a dumával fárasztotta mindkét nagymamámat.Ezen nagyon kiakadtam, mert nem kéne versenyeztetni, megkülönböztetni õket.Az enyémnek meg ötször értelmesebb a tekintete, de soha nem hangoztattam.Már csak legyintek az ilyenekre.Késõbb ezek a dolgok eltörpülnek.Amikor 2-3 évesek lesznek, és ugyanazokat csinálják, senkit nem fog érdekelni, hogy mikor kezdett mászni.Az óvónéni se fogja megkérdezni, hogy mikor ültél fel?Ezek csak most tûnnek problémának nekünk.Köszi!
Szia! Remélem, még olvasod a válaszokat. Csatlakozom, az enyém 10 hónapos és õ is lassú mozgásfejlõdésben. Másnak már kúszott a babája 6 hónaposan, az enyém csak akkor kezdett forogni. Aztán 3 hónapig csak ezt csinálta, amíg másoké már mászott és felállt. 9 hónaposan kúszni kezdett, de a mai napig csak hátrafelé kúszik.Négykézlábra csak ülésbõl áll, és úgy vissz is tud ülni. A felállást még csak próbálgatja, de ezt is már 3-4 hete. Szóval hidd el, vannak ilyen babák, pedig mi is gyógytornászhoz jártunk, mégsem fejlõdik gyorsabban. A legrosszabb az, amikor az ismerõsök, vagy csak idegenek jönnek a kérdéssel: ÉS? MEGY MÁR EGYEDÜL? Ezen már aggódni is kezdek, mert nem, nem lépeget, nehezen áll fel, és nem, nem megy még egyedül, mint sok más baba. Pedig én is úgy gondolom, mint az elõttem válaszoló, hogy én is teszek annyit a mozgásfejlõdédéért, mint mások, ha nem többet, mert tornázunk is. De muszáj elfogadnunk, hogy ez van, lassabban fejlõdik, és meg kell próbálni nem törõdni azzal, hogy mások mit mondanak.
A kérdező hozzászólása: Köszi Nektek! Picit megnyugodtam.Már én se olvasom el a mit tud a babátok 9 hónaposan, mert nincs kedvem magyarázkodni, hogy miért nem csinálja..már az interneten se nézek utána, mit kéne tudnia.Egyáltalán nem olvasok ilyeneket!Kedves elsõ!Semmit nem rontottál el!!Mi nem tudjuk befolyásolni, hogy hogyan fejlõdik, mit mikor csinál, mert a baba tudja, mikor, mire képes.Õ irányít!Mi attól nem vagyunk rosszabb anyák, hogy a gyerkõceink nem a mozgásban a legjobbak.És semmivel se jobb anyák a szuper ügyes gyerekek anyukái, mivel közük nincs ahhoz, hogy mire képes a baba.
Én is úgy vagyok vele, hogy ha van 5 válasz arról, hogy kinek milyen korán kezdett a babája mozogni, nincs kedvem leírni 6-nak, hogy az enyém még ezt sem tudja, meg azt sem. Szóval nem minden baba ilyen gyors, ne aggódj! Megnyugtatásul: a fiam 9, 5 hónaposan ült fel és kezdett mászni, 10 hónaposan állt fel, azután nemsokkal a bútorok mellett lépegetett, de egyedül csak 16 hónaposan indult el! Már 20 hónapos, ugyanúgy szalad, mint azok, akik már 10 hónaposan elindultak!
inkább élvezd az anyaságot, és lazíts! nembéna, csak késõbb fogja csinálni. a lányom 10 hósan kezdett kús7ni, 11 hósan mászni, 14 hósan járni. na és? voltunk orvosnál, azt mondták, minden ok. így eszembe sem jutott aggódni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm Neked!Aranyos vagy!

Megéri a ZSKF - szabad bölcsészet fizetősön? A suli honlapján azt írja ennél a szaknál a munkaerőpiaci lehetőségeknél, hogy kutatóintézetek. Szóval a diploma után végezhetek kutatásokat, de jó lenne, bár én csak szimplán gondolkodni is szeretek

Legjobb válasz: A szabad bölcsészetet csak akkor ajánlom, ha van kedved RENGETEGET tanulni. Ebbõl ugyanis csak úgy tudsz majd megélni, ha kijárod a fõiskolát, aztán elmégy valamilyen mesterképzésre, meg doktorizni, megtanulsz mindent, amit csak lehet, és aztán hasznos kutatásokat végzel, könyveket írsz, esetleg elvégzed a tanárképzõt, és tanítasz. Ugyanis semmilyen konkrét szakmád nem lesz, egyszerûen csak jártas leszel a humán tudományokban. Nekem legalábbis ez a véleményem, szerintem is tanulj elõször valami olyat, ami ad szakmát is, és ha már rendesen keresel, "kedvtelésbõl" tanulhatsz szabad bölcsészetet. :) De ez persze csak az én véleményem, szerintem keress olyanokat, akik már diplomáztak "szabad bölcsészként", és kérdezd meg, mire mennek vele.

A szabad bölcsészetet csak akkor ajánlom, ha van kedved RENGETEGET tanulni. Ebbõl ugyanis csak úgy tudsz majd megélni, ha kijárod a fõiskolát, aztán elmégy valamilyen mesterképzésre, meg doktorizni, megtanulsz mindent, amit csak lehet, és aztán hasznos kutatásokat végzel, könyveket írsz, esetleg elvégzed a tanárképzõt, és tanítasz. Ugyanis semmilyen konkrét szakmád nem lesz, egyszerûen csak jártas leszel a humán tudományokban. Nekem legalábbis ez a véleményem, szerintem is tanulj elõször valami olyat, ami ad szakmát is, és ha már rendesen keresel, "kedvtelésbõl" tanulhatsz szabad bölcsészetet. :) De ez persze csak az én véleményem, szerintem keress olyanokat, akik már diplomáztak "szabad bölcsészként", és kérdezd meg, mire mennek vele.
ZSKF egy olyan iskola, amiért alapból nem fizetnék, kutatásért meg pláne.
hát ha ráérsz, tanulhazsz, de késõbb mibõl fogsz megélni? jobb lenne elõbb egy szakma.
A fõiskolai lét szinte az elsõ perctõl kezdve anyaggyûjtésrõl, olvasásról, ergo kutatásról szól... Az elején ezt oldalakban mérik és jeggyel értékelik, s ha kitartóan csinálod, akkor idõvel diplomával "javadalmazzák" és pénzt kapsz kutató-háttér-elemzõ munkáidért a munkaerõpiacon... De most õszintén? Melyik szakon nem ez megy? Marketinget tanulsz...írsz ezer házi dolgozatot: marketingmix, marketingkutatás, piacelemzés stb., aztán bekerülsz egy multihoz és mit csinálsz?! prezentációkat gyártasz, amihez ezer adatnak nézel után! (kutatsz...) beszámolókat írsz..., elõtte kutatsz... folytassam? Ugyanez igaz, ha jogász, tanár, mérnök, kommunikációs, politológus vagy éppen bölcsész-filozófus leszel... Az alapokat követõen, hogy a kutatói munkádat mivel párosítod, az pedig csak rajtad áll...!
Szerintem inkább ne tanulj tovább..!
Kuttásban helyezkednek el - eg ypáran. Atöbbiek mind másból élnek.Ha lesz kenyérkeresõ szakmád, aztán mellette kitanulod abölcsészetet és kutatsz, és sikeres vagy, akkor majd abbahagyod a polgári foglalkozást. Úgy is lehet valami egyszerût. Pl. kulcsmásolás. És mellette foglalkozol a bölcsészettel. De enni és lakni neked is muszáj lesz. Nme azt írja ahonlapon, hoyg 100% elhelyezkedik kutatóintézetben.Hanem hogy ESETLEG kutatóintézetben, De nem mindenkinek jut annyi hely. http://kutatointezet.lap.hu/ de egy munkatárs hosszú évtizedekig maradhat, és nincs sok munkahely ilyen helyen.
A kérdező hozzászólása: Miért nem a kutatásban van a jövõ?
4-es számú hozzászóláshoz keveset lehet hozzátenni. Nem lacafacázott, leírta. Igaza van. Bár a ZSKF-et jó sulinak tartom, bölcsész szakra semmi pénzért nem mennék oda. Szakma! Figyelni kell állandóan az álláshirdetéseket, hogy mire van kereslet és aszerint választani. Persze konkrét tervek is kellenek.

Csak az én anyám ilyen?

17 éves leszek. Azzal jött hozzám ma, hogy el kéne beszélgetnünk. Elmondta, hogy szerinte a szex korai, ´Äs hogy reméli, még nem feküdtem le a barátommal. Több, mint fél éve járunk, és lefeküdtünk, de persze neki nem mondhattam azt, hogy " de, anyu lefeküdtünk már " Inkább azt mondtam, még nem érdekel a téma. Félek megmondani neki az igazat, tőle még az is kitelik, hogy ezért megütne vagy ilyesmi. Nem találom korainak, ugyanis elég komoly vagyok, és a barátom is 19 éves. Vigyázunk, használunk gumióvszert, és nem az a csajozós tipus. Előttem csak 1 kapcsolata volt, az is 3 évig tartott. Én pedig szintén nem a pasizós életmódot kedvelem, inkább hosszútávra tervezek :) Szerintem anyának pszichológusra lenni szüksége, nem tudja elviselni, hogy nem leszek örökre a kislánya? :/ Hogy mondjam el anyának hogy mi a szituáció? Valaki járt már így mit tett? Annyira el vagyok keseredve... :( Köszönöm, ha válaszoltok.

Legjobb válasz: Hm.. Én anyám teljesen rendben van, jó a viszonyunk, olykor intimebb dolgokról is lehet vele beszélni, ha úgy alakul. De mikor én 17 voltam, összejöttem egy sráccal és kivertem neki, anyu meg megtudta, kicsit meg volt ütközve. Az is elhangzott, hogy korai, de szerintem inkább csak új volt neki, mert azelõtt nem történt semmi ilyesmi. Késõbb már attól volt kiborulva, hogy úristen, meddig leszek még szûz (23-ig az voltam), hát elüldözöm a pasikat! :) Ennek ellenére én nem vagyok olyan optimista a te esetedben. Ha egy középkorú nõ, aki gondolom kommunikál emberekkel, néz tv-t, olvas stb. de mindezidáig mégsem jutott a tudatáig, hogy a szexuális érdeklõdés tizenéves korban megkezdõdik, és 17-18 körül már normálisnak számít megkezdeni – azzal innentõl kezdve nem tudom, mit lehet csinálni :( De persze ettõl még nem jó a titkolózás. Ha nem is most, de egy idõ eltelte után talán elkezdhetnéd adagolni.. Visszatérve az én anyukámra – nem lehet, hogy nála is inkább csak arról van szó, hogy az elsõ reakciói szélsõségesek, mikor valami számára váratlan történik, de késõbb leülepednek a dolgok?

Hm.. Én anyám teljesen rendben van, jó a viszonyunk, olykor intimebb dolgokról is lehet vele beszélni, ha úgy alakul. De mikor én 17 voltam, összejöttem egy sráccal és kivertem neki, anyu meg megtudta, kicsit meg volt ütközve. Az is elhangzott, hogy korai, de szerintem inkább csak új volt neki, mert azelõtt nem történt semmi ilyesmi. Késõbb már attól volt kiborulva, hogy úristen, meddig leszek még szûz (23-ig az voltam), hát elüldözöm a pasikat! :) Ennek ellenére én nem vagyok olyan optimista a te esetedben. Ha egy középkorú nõ, aki gondolom kommunikál emberekkel, néz tv-t, olvas stb. de mindezidáig mégsem jutott a tudatáig, hogy a szexuális érdeklõdés tizenéves korban megkezdõdik, és 17-18 körül már normálisnak számít megkezdeni – azzal innentõl kezdve nem tudom, mit lehet csinálni :( De persze ettõl még nem jó a titkolózás. Ha nem is most, de egy idõ eltelte után talán elkezdhetnéd adagolni.. Visszatérve az én anyukámra – nem lehet, hogy nála is inkább csak arról van szó, hogy az elsõ reakciói szélsõségesek, mikor valami számára váratlan történik, de késõbb leülepednek a dolgok?
Üzenném, hogy nem csak a kisgyerekek titkolóznak. Hanem épeszû felnõtt ember sem mond el mindent az anyjának; ha ISMERI. Az õszinteség önmagában szép dolog, de ha eleve nem vagyok valakivel olyan kapcsolatban, hogy tudom, hogy megüt, mert én másképp gondolom mint õ, vagy nem úgy, és akkor, és olyan sorrendben tettem, akkor tán a magánéletem is megtartom magamnak, mert nem vagyunk olyan bizalmi viszonyban. Ami szomorú, de ez van. Egy felnõtt ember beállítódásán, aki történetesen anyuka, nem lehet már egykönnyen változtatni, mert az nem hajlik, hanem törik. Hiába mondaná el ezt így el a kérdezõ, az ilyen anyák általában fanatikusak.
De igen, te mindig is az õ kislánya leszel. :) Ezt akkor fogod megérteni, amikor anya leszel. Én is csak most értettem meg. Szerintem próbálj meg vele õszintén elbeszélgetni. Ha valóban ilyen érett és felelõsségtudó vagy, akkor nem lesz gond. Azt írod lehet, hogy megütne. Ha ez igaz, akkor elég rossz lehet a kapcsolatotok, ezt viszont sajnálom. Én mégis azt mondom, hogy próbáld megbeszélni vele, hogy bízzon benned, hiszen, ha õ jól nevelt téged idáig, akkor nem lehet gond.
Igen te a kislánya leszel mindig is õ ebben van. DEEEEEE õ nem látja be azt hogy már gyakorlatilag nõsz fel érett vagy már szinte és már érdekelnek jóval másabb dolgok is õ ezt nem fogja fel és még sokan mások sem. Én szüleim felfogták amikor a nõvérem elkezdett pasizni és összeköltözött a sráccal 19 évesen, még támogatták is õket, szexuális életet is élhettek sõt anyám még óvszert is vett nekik, amit nekem is vett amikor elsõ barátnõmet hoztam haza, állati kellemetlen volt de ezt is szerencsére nem a barátnõm elõtt csinálta. Nekem ugyanúgy kis elõadást tartott errõl hogy nagyon vigyázzunk szex közbe lehetõleg ne vigyük túlzásba és mindig gondoljunk a védekezésre.
"Félek megmondani neki az igazat, tõle még az is kitelik, hogy ezért megütne vagy ilyesmi." Hmm... tudod kik titkolóznak- hazudnak az anyjuk elõtt, mert félnek a következményektõl? A kisgyerekek. Szóval anyu kezeljen téged felnõttként, miközben te még messze nem nõtted ki a gyerekes viselkedést..
Várom a magyarázatot, hogy mi olyan szörnyût írtam amiért le kellett pontozni. (Elsõ válasz)

Hogy lehet az ilyen dolgokat ennyire félreérteni? Más is járt már így? és ez csak az én hibám? Lent kifejtem.

van egy ismerősöm aki tetszett/tetszik nekem,egyszer csak elkezdtünk egymás felé "közeledni" (ezalatt azt értem hogy egyre jobban elbeszélgettünk és a viselkedésében vettem észre változást olyan tekintetben h nyit felém,érdeklődik,és meg-meg érint) majd egy idő után vettem a bátorságot elmondtam neki h tetszik nekem stb,erre azt felelte h észre sem vette rajtam(elhiszem h igy látta ugyanakkor kétlem is mert legalábbis én belűről ugy érzem h teljesen más voltam akkor mikor a közelében voltam)és hogy ő nem érez úgy ahogy én.nem akarom megismételni a kérdéseket de tényleg lehet ennyire vak az ember?

Legjobb válasz: Persze, jártam már így, és én mostanában igyekszem az ilyet tisztázni. Nem csak úgy, hogy "ja bocs, félreértettük egymást", hanem ennél mélyebbre menni. És ha mélyebbre megyek, akkor bizony kiderül, hogy nem is annyira értettük egymást félre. Mert ha vonzódsz valakihez, akkor igenis jeleket adsz, és a másik AKARATLANUL is reagál rá, mert tetszik neki a dolog. Legyen férfi, vagy nõ, ad egy kis biztatást. Ezt vagy észreveszi magán, vagy nem. A kérdés az, hogy neki mennyire jössz be, mennyire nyitott egy kapcsolatra, mennyire tud veled elképzelni bármit is. Ha csak a szituáció tetszik neki, de messzebb nem menne, akkor magának sem fogja bevallani, hogy bizony õ adott biztatást, mert nagyon is tetszett neki a dolog. Akkor jön ez a "félreértettél" duma. Én láttam kívülrõl ilyen szituációt, és elképesztõ, hogy az emberek mennyire nem látják magukat kívülrõl! Pl. egy nõ, akinek egy olyan pasi udvarol, aki egyáltalán nem jön be neki - de a nõ szabályosan kelleti magát, hogy MÉG! MÉG! udvaroljanak neki. Már én szóltam az illetõ csajnak, hogy vigyázz, mert félre fogja érteni - illetve nem fogja, mert egyértelmûen biztatod. És nem értette, hogy mirõl beszélek! Szóval így mûködünk és kész. Szeretünk tetszeni a másik nemnek, és igen, ennek látszanak is a jelei. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel össze is jönnénk, akinek jeleket adunk, és ez ad okot félreértésre.

Persze, jártam már így, és én mostanában igyekszem az ilyet tisztázni. Nem csak úgy, hogy "ja bocs, félreértettük egymást", hanem ennél mélyebbre menni. És ha mélyebbre megyek, akkor bizony kiderül, hogy nem is annyira értettük egymást félre. Mert ha vonzódsz valakihez, akkor igenis jeleket adsz, és a másik AKARATLANUL is reagál rá, mert tetszik neki a dolog. Legyen férfi, vagy nõ, ad egy kis biztatást. Ezt vagy észreveszi magán, vagy nem. A kérdés az, hogy neki mennyire jössz be, mennyire nyitott egy kapcsolatra, mennyire tud veled elképzelni bármit is. Ha csak a szituáció tetszik neki, de messzebb nem menne, akkor magának sem fogja bevallani, hogy bizony õ adott biztatást, mert nagyon is tetszett neki a dolog. Akkor jön ez a "félreértettél" duma. Én láttam kívülrõl ilyen szituációt, és elképesztõ, hogy az emberek mennyire nem látják magukat kívülrõl! Pl. egy nõ, akinek egy olyan pasi udvarol, aki egyáltalán nem jön be neki - de a nõ szabályosan kelleti magát, hogy MÉG! MÉG! udvaroljanak neki. Már én szóltam az illetõ csajnak, hogy vigyázz, mert félre fogja érteni - illetve nem fogja, mert egyértelmûen biztatod. És nem értette, hogy mirõl beszélek! Szóval így mûködünk és kész. Szeretünk tetszeni a másik nemnek, és igen, ennek látszanak is a jelei. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel össze is jönnénk, akinek jeleket adunk, és ez ad okot félreértésre.
Mert te látod ám magad kívülrõl, és õ meg ismer téged annyira, mint te magadat...
Nem vett észre.Te pedig csak beképzelted, hogy õ fogta a küldött jeleid.Ez csak önmegnyugtatás....sorry
igen volt! szerintem ez feltétlen vakság, inkább önzõség. a egész úgy indult, hogy elég hamar kikosarazott és ennek ellenére jóba lettünk. mivel tudta, hogy nekem nagyon tetszik ezért úgy gondoltam, hogy ha keresi a társaságom az jelent valamit. hát nem! köpni-nyelni nem tudott amikor másodszorra elhívtam és természetesen nemet mondott... "félreértettél"... szóval megesik az ilyen, tanulni kell belõle, hogy többet soha ne forduljon elõ!
Én voltam így egy lánnyal, pont így ahogy elírod, és totál belé voltam zúgva, és késõbb kiderült, h Õ is belém, de én ezt addig nem vettem biztosra amíg nem mondta, a nõknél soha nem lehet tudni, h mit akarnak, talán épp ez a különleges bennük...

Csak az én babám "feneketlen" gyomrú? Már 10 hónapos, de még mindig annyit eszik amennyit én adok. Soha nem mondja elég. Megenne 2x ennyit is. Azt hittem ilyen korra elmúlik, de nem. Még mindig mérnem kell az adagját. Változni fog ez?

Legjobb válasz: az enyém is az :-) én csak fohászkodom a jóistenkéhez, h ez maradjon is igy. De mindenki azzal riogat, h ez meg fog változni és nagyon rossz evõ lesz. Lehet. De az is lehet, h csak irigyek a hasonló korú , rossz evõ babák anyukái, hogy az én babám ilyen nagyon jó evõ. én nem mérem az adagját. Úgy csinálom,hogy van egy tálkája, és abba szemre annyit teszek, mint egy 8 hós bébiételes üveg adag. plusz desszert annyi,mint pl. a humanas puding. két fõ étkezés között gyümölcsöt adok amikor csak akarja. vacsira is annyit eszik mint ebédre. majdnem két üvegnyi kaja.

az enyém is az :-) én csak fohászkodom a jóistenkéhez, h ez maradjon is igy. De mindenki azzal riogat, h ez meg fog változni és nagyon rossz evõ lesz. Lehet. De az is lehet, h csak irigyek a hasonló korú , rossz evõ babák anyukái, hogy az én babám ilyen nagyon jó evõ. én nem mérem az adagját. Úgy csinálom, hogy van egy tálkája, és abba szemre annyit teszek, mint egy 8 hós bébiételes üveg adag. plusz desszert annyi, mint pl. a humanas puding. két fõ étkezés között gyümölcsöt adok amikor csak akarja. vacsira is annyit eszik mint ebédre. majdnem két üvegnyi kaja.

Csak engem zavar az elmúlás, csak én nem tudok beletörődni abba, hogy öregszek és hogy nem élek eleget?

Valahogy mindig is volt bennem egy olyan érzés, hogy most vagyok fiatal és csak egyszer élek használjam ki amíg lehet és ne halasszak el semmilyen jó dolgot az életben. Ez az érzés az utóbbi időkben felerősödött. Egyszerűen azon kapom magam, hogy Úristen megint eltelt egy nap, hét, hónap úgy, hogy nem csináltam semmi különlegeset, csak éltem a szürke hétköznapokat és, hogy mennyire fogom én ezt bánni. Soha nem akarok megöregedni, felnőni, meg akarok ragadni minden pillanatot, de érzem, hogy nem sikerül. Minden este úgy fekszek le, hogy megint eltelt egy nap és nem csináltam semmit. Érzem ahogy elrohan mellettem az idő és nem éltem. Mi van velem, normális vagyok?

Legjobb válasz: Már régóta keresik az örök élet forrását, de nincs és nem is lesz meg. Én is így vagyok vele, és 2 dolog segít: - Annyi baromságot/élményt próbálok besûríteni amennyit csak lehet. - Kitûztem magam elé egy célt (nem kicsi de elérhetõ) amiért küzdök. Nem fogom megváltani a világot, de nem is akarom! Csak azért akarom véghez vinni hogy én magammal elégedett legyek. Amúgy az élet egy értelmetlen szarság, ez van. 15/F

Már régóta keresik az örök élet forrását, de nincs és nem is lesz meg. Én is így vagyok vele, és 2 dolog segít: - Annyi baromságot/élményt próbálok besûríteni amennyit csak lehet. - Kitûztem magam elé egy célt (nem kicsi de elérhetõ) amiért küzdök. Nem fogom megváltani a világot, de nem is akarom! Csak azért akarom véghez vinni hogy én magammal elégedett legyek. Amúgy az élet egy értelmetlen szarság, ez van. 15/F
Olvastam egy idézetet: , , millió ember szeretné, hogy örökké éljen, de nem tud magával mit kezdeni egy esõs vasárnap délutánon." Az elmúlás az élet része, éppen olyan, mint a születés. Nem érdemes bánkódni rajta, úgysem kerülheti el senki. És legalább nyugalomban leszel, nem zavarnak majd az élet problémái. Az is jó lesz, ne félj.
Szerintem normális, velem is gyakran ez van, bár nekem inkább az, hogy egyszer vége mindennek és minden, amit csináltam semmivé lesz. Ilyenkor jön az, hogy igazából az élet egy nagy "lóf." és nincs értelme semminek : )
Normális vagy. ÉS bizonyára nem csak téged zavar ez. De ezzel tudod miért nem érdemes törõdni? Mert folyton ezen fogsz gyötrõdni, és így fogod elveszteni azokat a pillanatokat. Inkább szórakozz, és ne erre gondolj. Öregkorodban majd visszanézve, akkor gondolkodhatsz el, hogy mit csináltál fiatalon. :)
Te is, akárcsak mi, rossz helyre születtünk...:( Vagy ha már valaki rossz helyen él, próbáljon a nyüzsgésbe beleköltözni, én még ezt se tehetem, mert vidéken élek normális emberektõl távol. Én már csak attól boldog lennék, ha normális emberek között lehetnék.
A kérdező hozzászólása: Már most ha vissza gondolok az eddigi életemre úgy érzem, hogy elpazaroltam fiatal éveim egy részét.
Én is gyakran érzem ezt, de nem szabad rágörcsölni! De tény, hogy ki kell használni minden pillanatot! Mindig azt élvezd amit éppen csinálsz és ne törpölj azon, hogy még mit lehetne. Élvezd és becsüld meg, hogy tanulsz, vagy éppen "semmit teszel", kirándulsz, barátokkal vagy, filmet nézel, könyvet olvasol!:)
Én kb. 24 éves koromtól kezdtem el érezni ezt. Rádöbbentem, hogy nagyon elszaladt az idõ, azóta, amikor 18-20 éves voltam. Sokan mondják, hogy ezek a legszebb évek. Én meg nem használtam ki rendesen..már lassan 2 éve folyamatosan ezt érzem. Már öregnek érzem magam ahhoz, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak, mint igaz barátságok kötése, beteljesült szerelem. Már csak a pénz hajszolása maradt nekem. Most vagyok 26, de már szórakozni sem szeretek járni, mert elszomorodok a sok fiatal, boldog ember láttán.

Létezik olyan program, amivel audió, vagy valamilyen formátumú zenéről le tudom szedni az éneket és csak a dallam marad?

van bármilyen megoldás, ill. a karaoke zenék hogyan készülnke?

Legjobb válasz: Ez már többször meg lett válaszolva itt. Ha multitrack felvétel (kétlem) akkor szét lehet választani az éneket és a zenei alapokat. De ezt csak stúdiókban használják. Ha csak egy sima MP3 vagy waw akkor nem lehet szétválasztani. Vannak olyan programok amikben a szûrõ kiveszi a beszédhanghoz hasonló jeleket, de ezzel a módszerrel a zene is sérül, vagyis hiányos lesz, és az eredeti ének sem fog teljesen eltünni, csak halkabb lesz.

Ez már többször meg lett válaszolva itt. Ha multitrack felvétel (kétlem) akkor szét lehet választani az éneket és a zenei alapokat. De ezt csak stúdiókban használják. Ha csak egy sima MP3 vagy waw akkor nem lehet szétválasztani. Vannak olyan programok amikben a szûrõ kiveszi a beszédhanghoz hasonló jeleket, de ezzel a módszerrel a zene is sérül, vagyis hiányos lesz, és az eredeti ének sem fog teljesen eltünni, csak halkabb lesz.
A kérdező hozzászólása: köszönöm

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!