Találatok a következő kifejezésre: Attól, hogy nem (1309 db)

A 32-ik hétben vagyok és úgy érzem kicsi a hasam. Attól, hogy nem óriási lehet bennem 3kg-os picike a végére? Mostanában fájdogál ott lent is a csontjaim meg mikor mocorog néha alig tudom elviselni. Ez normális?

Holnap megyek dokihoz.Nem tudom,hogy csinál e uh,de én olyan picinek érzem a hasam.Bár nem is vagyok óriási 155cm és most járok 59kg nál.Mindenki mondja,hogy pont jó a hasam meg nem is lehetne sokkal nagyobb.Február 26-ra vagyok kiírva.

Legjobb válasz: Szia! Nyugodj meg,attól még 4 kg is lehet a babád,hogy kicsi a hasad!Szerintem függ attól is,hogy hol helyezkedik el a placenta,ha hátsófali belül fekszik a babád.Nekem is hátsófali volt,és pici hasam volt 40-dik hétben is.A fiam 3050gr jött a világra,alig híztam,pici has,és 155 cm vagyok!SZÓVAL NYUGI!!Üdv:Zsuzsa11 hetes kisfiú anyukája

Szia! Nyugodj meg, attól még 4 kg is lehet a babád, hogy kicsi a hasad!Szerintem függ attól is, hogy hol helyezkedik el a placenta, ha hátsófali belül fekszik a babád.Nekem is hátsófali volt, és pici hasam volt 40-dik hétben is.A fiam 3050gr jött a világra, alig híztam, pici has, és 155 cm vagyok!SZÓVAL NYUGI!!Üdv:Zsuzsa11 hetes kisfiú anyukája
Mekkora a haskörfogatod?
Szermusz! Nekem is hátul helyezkedik el, 36 hetes kismama vagyok és "kicsi" a hasam. Ellentétben a barátnõmével neki "óriási" pocija volt, és nagy/nehéz egészséges babucit hozott a világra. Mind ketten fiút várunk/vártunk. =)
Szia! Én 158 cm vagyok 70, 5 kg-ról indultam, és 5-6 kg jött fel rám, csak a hasamon látszik, de az sem óriási. És 37 hetesen a doki mégis azt mondta, hogy a kislányom 3200 g körül van, és teljesen átlagos méretekkel rendelkezik. Már nekem is nagyon fájnak a csontjaim, és tud nagyon kellemetlenül mocorogni! 39 hetes kismama
Persze, hogy lehet benned nagy baba is. Én amikor kismama voltam, a 38.hétbe mentem ctg-re. Ült mellettem egy csaj, néztem rá kérdõ, hogy ez mégis minek ül itt ilyen kicsi hassal?? Azt hittem hogy kb. 25-27hetes lehet, magamból kiindulva. Addig-addig néztem, hogy rákérdeztem nála, hogy"bocsi, de lehet eltévetél, mert ez a ctg" Erre a csaj?boci, de jó helyen járok!!" Õ is 38. hétbe volt. Majd egymás után szültünk 3 nap különbséggel és 3220 grammos lett a babája. Õrület! :) ) Úgyhogy nyugi!!
A kérdező hozzászólása: Még ez eszembe se jutott hogy lemérjem, de köszönöm szépen a válaszokat!!
Szia! Szerintem lehet benned nagy baba:) Nekem pici volt a hasam, doki is megjegyezte... Össz-vissz 7kg-t híztam. 40+4 voltam, amikor szültem. Ekkor kb.akkora hasam volt, mint másnak félidõsen. Nem vagyok csontsovány, de kövér sem, amolyan átlagos. Viszont amikor megszületett a kisfiam, csodálkoztam, hogy hol fért el bennem, ugyanis 59 centi és 3750g volt!

Attól, hogy nem öltözködök úgy, mint egy EMOs attól lehetek az?

Legjobb válasz: >< qqqqqq az emo az emotion szóból származik ami az érzelmest jelenti, nem öltözködéstõl függ, hogy emo vagy e vagy sem :) ez belsõ dolog, az emok sokkal érzékenyebbek a világra, pl.:ha vmi öröm éri õket, akkor sokkal jobban át tudják élni, bárkit képesek lennének ölelgetni vagy ilyesmi, és az ellentéte, hogy nagyon mély depresszióba tudnak esni...és az emberek ezt jegyzik meg, hogy az emok egy depressziós kis k*csögök meg ilyenek, csak mert nem értenek semmit, aki meg érti az elfogadja õket :) " röviden" ennyi >< szóval nem öltözködésbõl leszel emo, kivéve ha divatemo akarsz lenni...mert ahhoz öltözködésnek kell járulnia...

>< qqqqqq az emo az emotion szóból származik ami az érzelmest jelenti, nem öltözködéstõl függ, hogy emo vagy e vagy sem :) ez belsõ dolog, az emok sokkal érzékenyebbek a világra, pl.:ha vmi öröm éri õket, akkor sokkal jobban át tudják élni, bárkit képesek lennének ölelgetni vagy ilyesmi, és az ellentéte, hogy nagyon mély depresszióba tudnak esni...és az emberek ezt jegyzik meg, hogy az emok egy depressziós kis k*csögök meg ilyenek, csak mert nem értenek semmit, aki meg érti az elfogadja õket :) " röviden" ennyi >< szóval nem öltözködésbõl leszel emo, kivéve ha divatemo akarsz lenni...mert ahhoz öltözködésnek kell járulnia...
A kérdező hozzászólása: köszi :) )

Veletek is van olyan a párotokkal kapcsolatban, hogy féltek attol, hogy nem szeretitek miközben tudjáűtok, hogy szeretitek?

onyolult kérdés de akinek volt hasonló az megérti majd

Legjobb válasz: igen. bennem az van hogy jobb lenne nélküle. hogy nem is szeretem igazán, hogy talán átverem az egész világot, de legfõképpen magamat azzal, hogy minden nap a fülébe súgom "mennyire szeretlek". de ha elveszíteném elégé összetörnék. rám foghatja mindenki hogy nem értékelem igazán ezt a fiút, de ez nem így van. lesem minden kívánságát, vágyait, próbálok mindig örömet okozni neki és boldoggá tenni. és sikerül, õ szerelmes és nagyon jól érzi magát velem. amúgy ilyenkor elgondolkozom. ha nem lenne itt nekem, elképesztõen rosszul lennék. annyira jó hozzá bújni, hallani a szívverését, hangját, csókolni a száját. jó vele=) nem akarom itt hagyni, és rettegek attól, hogy mi lesz ha egyszer itt hagy. tehát eléggé érdekese dolog, én nem tudom hogy mit érzek... L

igen. bennem az van hogy jobb lenne nélküle. hogy nem is szeretem igazán, hogy talán átverem az egész világot, de legfõképpen magamat azzal, hogy minden nap a fülébe súgom "mennyire szeretlek". de ha elveszíteném elégé összetörnék. rám foghatja mindenki hogy nem értékelem igazán ezt a fiút, de ez nem így van. lesem minden kívánságát, vágyait, próbálok mindig örömet okozni neki és boldoggá tenni. és sikerül, õ szerelmes és nagyon jól érzi magát velem. amúgy ilyenkor elgondolkozom. ha nem lenne itt nekem, elképesztõen rosszul lennék. annyira jó hozzá bújni, hallani a szívverését, hangját, csókolni a száját. jó vele=) nem akarom itt hagyni, és rettegek attól, hogy mi lesz ha egyszer itt hagy. tehát eléggé érdekese dolog, én nem tudom hogy mit érzek... L
Én sose éreztem még ilyet :O Több, mint 3 éve vagyok a barátommal, de mindig is azt éreztem/érzem és tudtam/tudom is, hogy fülig szerelmes vagyok belé. Elég furán hangzik, amit írtál :/ 20/L
Elsõ! Nem lehet, hogy nem azért nem akarnád, hogy otthagyjon, mert Õ hiányozna, hanem azért, mert VALAKI nem lenne melletted?


Ti is féltek attól hogy nem jön el az igazi?

Én nagyon:( 16/L

Legjobb válasz: Én inkább attól,,hogy egybõl utána meg is halok. Az az én formám lenne :D

Én inkább attól, , hogy egybõl utána meg is halok. Az az én formám lenne :D
Akkor legalább biztos boldogan halnál meg...:D Én abban nem hiszek, hogy van "igazi", de nyilván aki nem él boldog párkapcsolatban annak vannak ilyen aggályai. Én inkább attól félnék, hogy van valaki aki úgymond "az igazi" számomra, viszont neki nem én vagyok.
Szerintem mindenkinek van odakint valakije, egy lelki társa, akit neki teremtettek. A kérdés hogy alakul-e úgy a sorsod, hogy belebotlasz-e. Vagy lehet pont telefonozol az utcán mikor elmegy melletted. Vagy õ nem vesz észre téged. Nekem ez a teóriám :D de ez miatt én is félek, hogy mi van ha végül olyas valaki lesz a férjem, akibe nem is leszek szerelmes. Vagy ha 40 évesen majd elválok. Vagy ha soha nem is lesz férjem mert mindig csak keresgélni fogok. Olyan jó lenne szerelembõl megházasodni ami majd a sírig fog tartani :( de lehet sok hollywoodi filmet nézek.. 17/L
Igen féltem, fõleg mert külsõleg nem vagyok jó nõ sajnos. Végül sokat is csalódtam. 5 éven keresztül, viszont az igazi is eljött:) 24 éves korom óta vagyok vele, már házasok vagyunk:) csak pozitívan:) 27/N
Nem, mert mi a frásznak féljek. Az élet nem félelemre való.
16 évesen még bõven van idõd, én 26 vagyok, de még nem találkoztam az igazival. Aggódhatnék, de mégsem teszem. 26F
Nekem is elment már.Innentõl nem érdekel.
Nem.Szerintem már el is ment.
Én is félek. 16/F
Ahhoz megfelelõ partner is kell. Én is fiatal anyuka szeretnék lenni, 30 elõtt legalább két gyerekkel, de ez nem csak ezen áll, és nem is azon, hogy most 3-4 éve együtt vagyunk... Most vagyok 20 éves, a barátom 21 (amúgy ne félj, még bõven van idõd addig, ezernyi pasi lesz, akire rámondod, õ az igazi, aztán rájössz, hogy mégsem). Koliban lakom és egyetemen tanulok, az ösztöndíjból élek. Így hiába akarnék babát, nem igaz? :) Pláne, hogy a barátom még fiatalnak érzi magát ehhez, és talán egy kicsit még én is. De miután már lesz munka, saját lakás, stb, akkor már esetleg megfontolandó. De ha 35 évesen még mindig nem les biztos állásom sem lakásom, akkor nem vállalok be még egy kutyát sem, nemhogy gyereket. Sajnos a mai világban már inkább anyagiakban kell gondolkodni, mintsem a fiatal anyukaságban... Elõbb karriert kell kiépíteni, hogy utána mindent meg tudj adni a picidnek. Mellesleg, akkor kezdj el majd félni az igazi hiányától, ha 20 év múlva se találkoztál vele :D
A kérdező hozzászólása: Azért félek ennyire, mert fiatal anyuka szeretnék lenni, 30 alatt szeretnék szülni..Viszont a szülés elõtt szeretnék legalább egy 3-4 vagy több éves kapcsolatot..:)
Én néha igen, bár egy kicsivel több vagyok nálad. Nekem mindig azt mondják, hogy eljön az én hajóm is, erre szoktam mondani, hogy amilyen az én formám, akkor épp a reptéren leszek. :D
szerintem meg több igazi is létezhet, de ez személyenként változó. bár szerintem 16 évesen még nem kell ettõl félni, majd pár évtized múlva ;D
Szerintem nem létezik igazi.
nem kell parázni ettõl, ha nem jön akkor nem jön. Cult... Az vicces lenne azért. xd
én nem félek :D manapság már nemtudnak élni az emberek egyedül csak akkor ha van párjuk és sajnos a legtöbb esetben nem is szerelembõl vannak együtt na én inkább leszek egyedül mint egy érdekkapcsolatban L/19
Optimista vagy ebben, úgyhogy nem félek tõle.
A kérdező hozzászólása: igen, 17/L teljesen igazad van:(

Attól hogy nem vagyok kimondottan okos meg ügyes, és a tanulmáyi eredményem sem a legfényesebb, attól még lehetek megbízható, a munkájában precíz, jól kereső szakember?

az a helyzet hogy lusta vagyok és sokszor nincs kedvem tanulni mert fáradt vagyok álmos vagyok. megjegyzek dolgokat, főleg a gyakorlatias részeket. 2es 3as jegyeket szerzek olyan tárgyakból amiknek nem sok értelmét látom vkszont amiért odavagyok azokbol éppen lecsúszok az 5ösről. ezért amikor a tanárok meglátják a naplót elkönyvelnek közepes képességűnek és szeretnek szivatni. oyan kérdéseket kapok hogy csak lesek. amugy szerintem a tanár az kényszerűségből tanár én biztos nem akarnék napi 8 órában a gyerekeimnek megfelelő életkorú srácokaat oktatni akik pimaszok és lenéznek plusz semmit nem ér a diplomám a szemükbe. amugy rengeteg haverom van de a régi barátaimmal nem igazán tartom a kapcsolatot csak amit muszáj. nem látok bennünk sok közöset csak amig játszani kellett az oviban addig elvoltunk. de az újonnan megismert emberekben már több fantáziát látok. viszont ugy érzem hogy a tanulmányi eredményem miatt nem vagyok eléggé értékes.

Legjobb válasz: Egy kulcsszó volt a szövegben, mégpedig az, hogy Te is tudod magadról, hogy lusta vagy. Ha ezen változtatsz, igyekszel odatenni magad, szorgalmasan tanulgatsz, akkor megkapod az élettõl a méltó jutalmad. :-)

Egy kulcsszó volt a szövegben, mégpedig az, hogy Te is tudod magadról, hogy lusta vagy. Ha ezen változtatsz, igyekszel odatenni magad, szorgalmasan tanulgatsz, akkor megkapod az élettõl a méltó jutalmad. :-)
Elég sok emberben ott a lustaság, és mégis van közülük, aki egyetemre megy. Én is elég lusta vagyok, szeptembertõl mégis egyetemre megyek, és jó pontom is lett.:D hogy hogyan? a két felvételi tárgyam olyanok voltak, amiket szerettem, könnyen megjegyeztem, meg érdekelt is. Felvételinál dipláztam egyet, és benn is vagyok.A többi tárgyam sem volt annyira rossz, ezzel nem azt akarom mondani, csak nem sok kedvem volt olvasgatni belõlük az anyagot. :)
Hát ha nem leszel lusta, akkor lehetsz jól keresett szakember. Bár ha tényleg jól keresett akarsz lenni, akkor ahhoz szorgalom, elszántság és tehetség is kell. És az, hogy még a kedvenc tárgyaidból sem tudsz ötöst szerezni, nem biztos hogy sok jóval kecsegtet. Persze ezen még tudsz változtatni.

Házasok, ti annak idején féltetek attól, hogy nem lesz házasságotok és gyerekeitek?

Irigylem az id?sebb generációkat (21 éves férfi vagyok), mert szerintem sokkal nagyobb volt az akarat a házasságra, mint az én generációmban. Jogosan félek, hogy olyan komolytalan generációban születtem, ahol nehéz lesz feleséget találnom? Vagy bennetek is volt ilyen félelem még régen?

Legjobb válasz: Én régen szintén nem akartam,mert ugyanúgy voltam vele,mint itt valamelyik válaszoló.A szüleim házassága [email protected],a környezetemben szinte mindenki elvált és attól féltem,hogy az én életem is pokol lesz.Ilyen gondolataim meg nem is voltak igazából soha,hogy házasság.Elõször inkább legyen valakim,aki szeret.

Én régen szintén nem akartam, mert ugyanúgy voltam vele, mint itt valamelyik válaszoló.A szüleim házassága [email protected], a környezetemben szinte mindenki elvált és attól féltem, hogy az én életem is pokol lesz.Ilyen gondolataim meg nem is voltak igazából soha, hogy házasság.Elõször inkább legyen valakim, aki szeret.
Feleség?? Lázas vagy?
Én nagyon féltem 18-19 évesen, h nem lesz majd férjem és gyerekem. Aztán hülye fejjel 21 évesen férjhez mentem, most vagyok 28, van egy két éves kisfiam és válok. Fiatal voltam és naiv. Ha annyi eszem lett volna, mint most, biztos nem aggodok ilyeneken.
Én ettõl soha nem féltem, mert érdekes módon minden pasim feleségül akart venni eddig, legalábbis mondogatta. A mostaninak már talán sikerül is. És ezel meg is cáfoltam azt, amit mondtál, hogy a fiatalabb generáció így meg úgy. Én az ilyenektõl félek, mint te vagy, akik mindig a körülöttük lévõ világot hibáztatják a saját szerencsétlenségükért. Ahhoz hogy feleséged legyen, elõbb barátnõdnek kell lennie. Ha ez megvan, akkor majd ráérsz a házasságon gondolkodni, tökfej!
Ettõl nem kell félned, a legtöbb nõ még mindig házasodni szeretne. Aki nem annak meg szerintem jó oka van. Itt van pl az enyém: A szüleim házasságban éltek sokáig, de hazugság volt szinte az egész, utólag kiderült hogy apám mindig csajozott, anyám nem vált el miattunk- a gyerekek miatt, csak mikor már tönkrement idegileg. A rokonok közt mindenki már többször elvált, vagy rossz házasságban él. A munkatársaim mindig mondják hogy de jó hogy még nem mentem férjhez, a házasság egy rémálommá válik pár év alatt (õk mondják, akik házasok). Mindig azt mondják sose menjek férjhez. Ezeket végiggondolva valóban nem látom értelmét. Soha senki nem mondott még jót róla, soha nem láttam még jó házasságot. Nekem az egész egy rossz dolognak van beállítva a fejemben, ami minden kapcsolatot tönkretesz idõvel. Ezért nem fogok férjhez menni soha. 27N
36N vagyok, ez lemaradt
félni éppen nem féltem, bár nem is sürgettem soha a házasságot. az egyetlen, amit kora tizenévesen "elhatároztam" magamban, h csak házasságban szülök, mert aki nem szeret annyira, h elvegyen, annak a hûségében, kitartásában sem lehetek biztos, ami a közös gyerek felnevelését illeti. lehet ezzel vitatkozni (nyilván van is rengeteg ellenpélda, kissé dogmatikus is a részemrõl, nem tagadom) - de én így gondolom. már messze nem a te korostályod vagyok, de ismerek jó néhány lányt a kor huszonévesek közül. valóban van egy ilyen tendencia, de korántsem olyan széleskörú, mint gondolood. inkább csak arról van szó, h õk hallatják jobban a hangjukat. valójában azonban a házasság iránti igény örök. a mai lányok min 70%-a ma is azt szeretné, ha megtalálná élete párját és összeházasodna vele. csak a fennmaradó 30% a hangosabb :) . szóval ne aggódj, a látszat ellenére uolyan esélyed van párt találni és házasodni, mint bmely más korban
Igen, én is féltem, és szerintem a férjem is félt, mint Te. (most már 3 gyerek után furcsa visszaemlékeznünk erre) Valóban, most "nem divat" - és ez még nehezíti. De nem érdekes a divat, ez: szerelem, társ, család, gyerek a divaton felül áll. Szerintem sok félénk, kedves lány van, aki a "divat" miatt nem mer errõl beszélni, és talán még elbújós is.. de: "Aki keres, az talál" :) ))
24 éves vagyok! Soha nem akartam férjhez menni, mert minden honnan azt hallottam nem fontos az a papír, ha két ember szereti egymást az papír nélkül is jó stb... Aztán láss csodát, én a nagy esküvõ gyilkos mégis csak férjhez mentem! Természetesen nem a papír miatt, hanem mert így akartuk. Szóval nem féltem attól, hogy nem megyek férjhez, mert igazából mindegy volt. A gyerek téma már húzósabb dolog.Jobban befolyásolják az anyagiak, mert minden szülõ a legjobbat akarja a gyerekének, de a házasság és a gyerek téma csupán két ember elhatározásán múlik. A mai generáció valóban komolytalanabb, késõbb alakúl ki bennük a felelõség érzet, de azért bízom abban, hogy nem hal ki az emberiség.
A 21 éves lányoknak is pont ilyen gondjaik vannak. Ne agodj.
Még nem vagyok házas(a jelenlegi párommal lehet, hogy nem is leszek, mert õ nem akarj)de: én igenis féltem/félek attól, hogy nem fogok neki kelleni feleségként.22 éves vagyok, a párom 25, jól élünk, saját házamban lakunk, megengedhetnénk magunknak, de a párom nem akarja. Elõttem csak rossz példák vannak házasság terén, de mégis, én szeretnék egyszer feleség lenni, anya is talán.Én is az a típus vagyok, aki ha egy mód van rá, házasságban szeretnék gyereket vállalni. Csak, hogy lásd, a mi "generációnkban" is vannak ilyen nõk. :-)
Tegyél fel görbét, így nem lehet megmondani.

Attól hogy nem jártunk még mindenütt a világegyetemen miért lenne minden hülyeség lehetséges?

Például:

Legjobb válasz:
Nagyon jól gondolod,csak a megfogalmazás kissé konyhanyelvû.Ha valakinek nem csapódna le a kérdés,a következõrõl lenne szó:Nem számoltuk meg még az összes számot.Gondolom senki nem fog erre olyan kommentet írni hogy "de,én már elszámoltam a végtelenig...kétszer". Na,ezen továbbhaladva elérkezünk addig hogy ismerjük e,az ismerteken túli számokat?Hiszen lehet hogy teljesen más szabályok szerint mûködnek! Itt jön a képbe a számok szabályainak megismerése.Elég csak az elsõ 10 számot megismernünk,és akár a 30 számjegybõl állókat is könnyedén értjük,anélkül hogy valaha is elszámoltunk volna odáig.Hisz ha megnézzük az elsõ 10 számot,akkor láthatjuk melyikek oszthatóak 5-tel.Az 5 és a 10.A biztonság kedvéért azért nézzük meg a többi néhányat is:15,20,25... Mit látunk?Csak a 0-ra és 5-re végzõdõek oszthatóak 5-tel. Akkor vajon a 354679664879876543225464356645676 osztható lesz 5-tel? Nos,rááldozhatnám az életem egynegyedét hogy elszámolok odáig,aztán szépen kis 5-ös csomagokba rendezem õket,és ha kijön egész számú csomag akkor rájövök hogy igen,ha nem akkor nem,de megcsinálhatom azt is,hogy az elsõ 10 számnál felfedezett szabály alapján megnézem az utolsó számjegyet,és levonom a tanulságot. Tá dááá!Nem jártam még életemben az említett számnál mégis tudom a tulajdonságait!Innen is látszik hogy a már megismert szabályok univerzálisak,és ez nem csak a matematikára korlátozódik!A fizikában,biológiában,kémiában is ha megismerünk egy szabályt,azzal már számolhatunk bárhol bármikor.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nagyon jól gondolod, csak a megfogalmazás kissé konyhanyelvû.Ha valakinek nem csapódna le a kérdés, a következõrõl lenne szó:Nem számoltuk meg még az összes számot.Gondolom senki nem fog erre olyan kommentet írni hogy "de, én már elszámoltam a végtelenig...kétszer". Na, ezen továbbhaladva elérkezünk addig hogy ismerjük e, az ismerteken túli számokat?Hiszen lehet hogy teljesen más szabályok szerint mûködnek! Itt jön a képbe a számok szabályainak megismerése.Elég csak az elsõ 10 számot megismernünk, és akár a 30 számjegybõl állókat is könnyedén értjük, anélkül hogy valaha is elszámoltunk volna odáig.Hisz ha megnézzük az elsõ 10 számot, akkor láthatjuk melyikek oszthatóak 5-tel.Az 5 és a 10.A biztonság kedvéért azért nézzük meg a többi néhányat is:15, 20, 25... Mit látunk?Csak a 0-ra és 5-re végzõdõek oszthatóak 5-tel. Akkor vajon a 354679664879876543225464356645676 osztható lesz 5-tel? Nos, rááldozhatnám az életem egynegyedét hogy elszámolok odáig, aztán szépen kis 5-ös csomagokba rendezem õket, és ha kijön egész számú csomag akkor rájövök hogy igen, ha nem akkor nem, de megcsinálhatom azt is, hogy az elsõ 10 számnál felfedezett szabály alapján megnézem az utolsó számjegyet, és levonom a tanulságot. Tá dááá!Nem jártam még életemben az említett számnál mégis tudom a tulajdonságait!Innen is látszik hogy a már megismert szabályok univerzálisak, és ez nem csak a matematikára korlátozódik!A fizikában, biológiában, kémiában is ha megismerünk egy szabályt, azzal már számolhatunk bárhol bármikor.
A NASA már dolgozik a WARP drive (avagy a tér "összegyûrésével" való utazás) kifejlesztésén, és egyenlõre nem zárják ki hogy lehetséges. Csak mert a technológiánk még nem elég fejlett, még nem biztos hogy valami lehetetlen. Egykor még el se tudta képzelni az emberiség hogy repülõket építsen.
"A hasonlatodban szereplõ hangyának se kell minden egyes homokszemet átnéznie, mert elég ha megnéz mondjuk 1 négyzetmétert és ezt szépen kivetíti az egész Szaharára. Vagy te minden egyes homokszemet megnéznél?" A saját logikai hibádból nem tudsz kikecmeregni. Ki kellene nézni a csõ mellett! A homokszemek egyformák lehetnek! A baj azokkal a hangyákkal van, akik azt merik állítani, hogy van oázis, meg szánkóznak a sarkokon, meg hajók úszkálnak a tengeren. Ezek a hangyák a bolondok házában végzik, mert csak az öttel osztható végû osztható öttel, akkor a világegyetem csak homokszemekbõl áll és kész! Aki mást állít, máglyán, vagy a bolondok házában a helye!
Ez egy jogos kérdés, egy igazi "hívõ" válasza lenne itt érdekes. Szerintem azért van szükség ilyen dolgok "létére", mert különben az itt elég sokat emlegetett plejádiak a létezõ kémiai hajtómûvek által elérhetõ sebességgel (legyen mondjuk a 3. kozmikus sebesség nagyságrendje) kb. 2.5 millió évig utaznának a Földre, ha nem számoltam el. Ergo, ha ezeket nem találnánk ki, az ufómizéria még hihetetlenebb lenne. A lebegõ kék tigris amúgy simán hihetõbb sok dolognál, amit itt olvastam eddig...
sok olyan lehetetlen dolog létezik amirõl nem tudunk, de ezekrõl nem is nagyon fogunk tudni, Mivel az a titkos katonai technológiák már olyan lila kockákat hoznak létre ami a hold mögött megvílágítsa az egész holdat. Az a véleményem, hogy ne törprengj ilyeneken. Vannak bizonyos lehetetlen dolgok, addig amég az ember vagy más idegen civilizáció vagy maga a véletlen meg nem csinálja.!
A véleményem az, Kérdezõ, hogy alapvetõen egyetértek veled. A fizikát tekintve mindenképp, ugyanis a fizika törvényei egyetemesek, az univerzumunk bármely pontján ugyanúgy mûködnek. De a biológiával már lehetne vitatkozni. Persze nem kémiai szinten kérdõjelezem meg az állítást, hiszen nyilván hasonló körülmények esetén ugyanolyan kémiai reakciók mennek végbe innen 1 millió fényévre is, mint nálunk, inkább az az érdekes, hogy magáról az életrõl alkotott elképzeléseink, tudásunk eléggé korlátozott, hiszen csak azt ismerjük, ami itt a Földön van. Tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy máshol nem alakulhatnak ki akár már molekuláris szinten teljesen más alapon szervezõdõ életformák.
Én 22 évesen a következõre jutottam. Nem, nem vagyok jó matekos, se fizikus, se semmi ehhez hasonló (inkább mûvészlélek és programozó), de egyet tudok. Az ember kapott 5 (vagy több fizikailag nem kimutatható) "buta" érzékszervet. Korlátozott színskálát láthatunk, korlátozott hangfrekvencia közegben hallunk, stb, stb, stb elég ezt alapul venni. Ugyan mi zárná ki BÁRMINEK is a lehetõségét, létezését? Az emberrel pont az a legnagyobb baj, hogy tud fejlõdni, és nem csak normálisan élni azzal együtt, amit kapott. Ezek az állatok, igen eléggé primitívek, de õk legalább nem baxnák szét ezt a Föld nevû bolygót. Szóval én egy olyan emberré váltam 22 évesen, aki nem zárja ki semmi ismétlem SEMMI-nek sem a létezését. Lehet fizikai testek vagyunk, lehet egy porszemek, lehet az egész bejárhatatlan univerzumunk egy darab sejtecskéje, ami egy hozzánk, vagy nem hozzánk hasonló nagyobb emberke parányi darabkája (ebben az esetben mi éppen rákkeltõek vagyunk azzal hogy szennyezünk, kiélünk mindent). De mint programozó elképzeltem, talán lehet az egész létünk szimulált is. Ha mi emberek tudunk írni számítógépes programokat és mesterséges intelligenciát, akkor mi zárja ki azt a feltételezést is, hogy minket is tényleg úgy alkotott valaki, és most is úgy figyel minket, hogy s mint viselkedünk? Kettõ dolog ami talán a legfurcsább, amire sosem kapunk tán választ. 1. A semmibõl hogyan lehetett a valami (bármi), vagy ha soha nem létezett semmi és mindig létezett valami az mégis honnét, mibõl? 2. Te vagy TE és nem más. Te érzel egy testben, és nem máséban. Ez az illúzió mégis mi alapján létezik?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Azokat a dolgokat, amiket te hülyeségnek tartasz, én átéltem! Találkoztam velük, kommunikáltam velük. Nem írom le a részleteket, mert nincs értelme! Úgysem tudnám bebizonyítani, el sem hinnéd, tehát elhanyagolhatjuk. Azt szokták ezekhez a témákhoz írni, hogy kézzelfogható bizonyíték kell, sokszor megismételhetõ kísérletekkel kell igazolni. Igen, vannak ilyen dolgok, de nem mindenütt kivitelezhetõ. Kolumbusznak az õ korában nem mindenki hitte el, amit mondott. Sokan hittek is, meg nem is! Kézzelfogható bizonyítéka, meg marha messze volt! A szkeptikusok kiröhögték és el sem indultak megnézni, mára azt is elfedték, hogy voltak ilyen emberek. Azok "hozták" el a kézzelfogható bizonyítékot, akik annak idején nem tartották lehetetlennek, hülyeségnek! Ehhez a technika is kellet, de fõleg az kellett hozzá: technikai fejlõdés! Képzeld el ezt a "kézzelfogható bizonyítékot" fordítva! Elmegyünk egy távolabbi bolygóra, ahol találkozunk valamiféle primitív organizmussal. Talán viszünk nekik egy-két okos emberkét is, hogy kísérletezgessenek velük, hogy elhiggyék, hogy vagyunk? No, ez a baromság! Nem viszünk senkit csupán ezért, hogy sokszor "meg tudják kísérletezni", mert másképp el sem fogadják, hogy létezünk! Sõt! Oda sem megyünk minden egyedhez, hogy a saját értelmi szintjén elmondjuk, elmagyarázzuk neki, hogy létezik egy Kék-bolygó, azon meg emberek laknak! Azokkal, akikkel valamilyen formában tudunk érintkezni, talán kommunikálni is megpróbálunk. Majd õk lesznek azok a "bolondok", akik "mindenféle marhaságot összehordanak"! A többiekkel nem foglalkozunk, sem idõnk, sem energiánk nincs erre, de még csak nem is célunk, hogy mindenkivel megértessük a létezésünk! Azokkal fogunk szóba állni, akik elhiszik, hogy létezünk. A világegyetem nem egy matematikai azonosság, hanem ebben a világban van sok-sok azonosság, amelyek halmazávak alkalmazásaival, talán le tudjuk képezni az általunk ismert világot. Ezt, már a mi golyóbisunkon is csak nagyon kevesen és nagyon nehezen tudják követni! Ha rájöttünk egy számsor törvényszerûségére, még egyáltalán nem vagyunk matematikusok! Nagyon sok ilyen-olyan törvényszerûség lehet, melyekrõl halvány lila gõzünk sincs!
"de, én már elszámoltam a végtelenig...kétszer". És visszafelé is! (bocsi) (bocsi) (bocsi)..... Teljesen egyetértek azzal, hogy a kipróbált, és bizonyított szabályokat alkalmazva egyszerûsíthetjük a megismerés folyamatát - azaz egy ismeretlen dologra az ismert sémákat alkalmazva az ismeretlent sokkal hamarabb, sokkal egyszerûbben megismerhetjük. Végülis ez az a folyamat, ami emberré tesz minket: az ELVONATKOZTATÁS képessége. Ez az, amire (eddigi ismereteink szerint) csak mi vagyunk képesek. (Most ne foglalkozzunk az idegen civilizációk lehetõségével.) Mindezekkel együtt a megalkotott sémáink lehetnek tévesek is. Ha huszonötmilliószor is beváltak, és jó eredményt kaptunk egy séma felhasználásával, semmi biztosítékunk nincsen arra vonatkozóan, hogy a következõ kísérletnél olyan eredményt kapunk, amely cáfolja az egész sémát. Konkrét példa: régóta (több évtizede) tudjuk, hogy a relativitáselmélet és a kvantumelmélet nem lehet egyszerre igaz, mert létezik olyan matematikai levezetés, amely a két elmélet alapján különbözõ eredményt ad ugyanarra a jelenségre... Vagyis még nem igazán tudjuk modellezni a minket körülvevõ világot. Emiatt idõnként szükséges megkérdõjelezni az eddig felállított modelljeinket, sémáinkat, hogy egy-egy új felfedezés, elmélet alkalmazásakor, új sémák, modellek megjelenésekor még mindig érvényesek-e a régebbiek, vagy esetleg pontosításra, kiegészítésre szorulnak. Ilyen például a newtoni mechanika, amely a maga idején (az akkori ismeretek szerint) tökéletes leírása volt a mechanikának. A relativitás ismeretében viszont pontosításra szorult, vagyis a newtoni mechanika korlátozott érvényû, mert csak (a fényhez képest) kis sebességek esetén érvényes. Járhatunk így a többi elméletünkkel is. Mivel még nem ismerjük 100%-osan a Világegyetemet (én úgy hiszem, hogy soha nem is fogjuk), mindig marad egy olyan lehetõség, hogy az általunk ismert fizika bizonyos körülmények között "csõdöt mond" vagyis nem írja le a kísérletileg bizonyítható valóságot. Természetesen kell egy ésszerû döntési határ, hogy milyen változások, elméletek, sémák kialakítása után kell visszaellenõrizni az eddigi elméleteink, sémáink "mûködõképességét". Például a Maxwell-egyenletek (vagyis az elektromágneses törvények leírása) megalkotása (közvetlenül) nem tette szükségessé a mechanika felülvizsgálatát, de a relativitás egyenletei már igen. Hogy miért lenne minden hülyeség lehetséges? Mert miért ne? :-D Na jó, azért disztingválni kell, ahogy fentebb is írtam, az új ismeretek tükrében ellenõrizni kell a régebbi elméleteinket - de azért a régebbi elméletek alapján elõre szoktuk vetíteni, hogy mik a lehetõségek, milyen valószínû folyamatok, ismeretek lehetnek. Bár ezek csak kis mértékû, egy-két konkrét dologra vonatkozó elõrejelzések, de éppen ezek sikerei/balsikerei szokták bizonyítani vagy éppen cáfolni a felállított elméleteinket, sémáinkat. Tehát tisztán _elméleti alapon_ én azon a véleményen vagyok, hogy nem kell elvetni semmit - de azért komolyan felül kell vizsgálni, hogy mekkora a valószínûsége az adott dolognak. Ha valaki például azt állítja, hogy tömeggel bíró test át tudja lépni a fénysebességet, ez természetesen lehetséges, ha a relativitáselmélet nem igaz. Mekkora az esélye ennek? Nagyon kicsi, hiszen az elmélet folyamatosan "tesztelõdik", és eddig minden esetben igaznak bizonyult. De _elméleti alapon_ nem zárható ki, hogy téves. Csak roppant kicsi a valószínûsége. A _gyakorlat_ viszont egész más dolog. Az ennyire kicsi valószínûségekkel a gyakorlatban már nem érdemes számolni, gyakran figyelembe sem veszik. Nem is lehetne, mert az teljesen megbénítaná az életünket, nem lehetne egy házat építeni, egy gépkocsival közlekedni, de még csak sétálni sem, ha folyamatosan attól kellene félnünk, hogy a ház összeomlik, hogy a súrlódás nem mûködik, stb... Vagyis a hasonló kérdésekre szerintem egyszerre kétféle válasz adható: - Elméletben lehet, sõt idõnként kell is ilyen "lehetséges hülyeségekkel" foglalkozni, mert ahogy mondani szokták "lehet, hogy van benne valami" az új felfedezések tükrében. - Gyakorlatban viszont tényleg felesleges dolog az eddigi ismereteinknek, elméleteinknek, sémáinknak ellentmondó dolgokat "fejleszteni". Ezeknek elõbb a lehetõségét kell megismernünk, felfedeznünk, utána jöhet a gyakorlati megvalósítás. Már persze ha tényleg lehetséges. Szerintem. Pedro
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "Minden hülyeség biztosan nem lehetséges, de ki alkalmas arra, hogy ezt eldöntse? Te, ti, tudósok? A tudósok összessége majdnem ismer a sivatagból egy homokszemet! Mi, meg annyit sem, csak ítélkezünk?" Te elolvastad az elsõ kommentemet?Mert most pont abba a hibába esel amit leírtam. Ezek szerint te elszámolnál 354679664879876543225464356645676-ig, auztán ezt 5-ösével csoportosítanád.Végül is te azt mondod hogy ami kis léptékben mûködik, nagyban már nem mûködik. Pedig de.A világegyetem néhány alapvetõ törvényen alapul, aminek a megismeréséhez elég a Föld is.Nem kell elmennünk a Marsra, és ledobni ott is az almát hogy leesik-e ott is.Elég ha Földön rájövünk erre a szabályra (gravitáció). A hasonlatodban szereplõ hangyának se kell minden egyes homokszemet átnéznie, mert elég ha megnéz mondjuk 1 négyzetmétert és ezt szépen kivetíti az egész Szaharára. Vagy te minden egyes homokszemet megnéznél?
A kérdező hozzászólása: A tévével semmi probléma nem volt.Ha levezeted egy akkori fizikusnak a mûködési elvet akkor semmi baja nem lesz vele.De ha olyan lehetetlen hülyeségeket állítanak, amiknek nincs semmi alapja, akkor azzal már értelmetlen foglalkozni.
Ez most, mi akar lenni? Földönkívüliek, vagy az emberi technológia?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "Attól hogy nem jártunk még mindenütt a világegyetemen..." Ez úgy van megfogalmazva, mintha majdnem mindenütt jártunk volna már! Egy hangya, aki felmászik a sivatag egy nagyobb kõ göröngyre és elkezdi kiabálni, hogy ismeri a világ nagy részét! Ez a hasonlat azért sántít egy kicsit, mert a valóságban nagyon sokkal kevesebbet ismerünk a világegyetemrõl, mint a hangya a sárgolyónkról! A Jupiter a világegyetemben akkora távolság sincs a világegyetemben, mintha a hangyácskánk arrébb menne néhány rög távolságot! Ezért elhiszem, akinek ez elképzelhetetlen, annak értelmetlen is! Aki fel tudja fogni, hogy mekkora porszemek vagyunk, az gondolkodhat rajta. Egyébként sohasem azok alkottak újat akik meg voltak róla gyõzõdve, hogy majdnem mindent megismertek a világról! Néhány száz évvel ezelõtt elképzelhetetlen lett volna a televízió is! Még szerencse, hogy nem így gondolkodott mindenki! Minden hülyeség biztosan nem lehetséges, de ki alkalmas arra, hogy ezt eldöntse? Te, ti, tudósok? A tudósok összessége majdnem ismer a sivatagból egy homokszemet! Mi, meg annyit sem, csak ítélkezünk?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm 1., valóban nagyjából erre gondoltam.
"A NASA már dolgozik a WARP drive (avagy a tér "összegyûrésével" való utazás) kifejlesztésén, és egyenlõre nem zárják ki hogy lehetséges." Persze, hogy nem zárják ki, mert tudósok. De egy rakás problémával szembesülnek, nem csak gyakorlati szempontból, hanem elméletileg is, amik eléggé valószinüsitik azt, hogy lehetetlen. "Csak mert a technológiánk még nem elég fejlett, még nem biztos hogy valami lehetetlen." 1. Itt nem technológiai problémákkal állunk szemben egyelõre, hanem elméleti problémákkal 2. A technológia nem fejlõdik a végtelenségig, épp ezért simán elképzelhetõ, hogy már a végsõ fejlettségi fokhoz nagyon közel vagyunk, és egyszerüen nincs mód arra, hogy messzire utazzunk "Egykor még el se tudta képzelni az emberiség hogy repülõket építsen." Ez teljesen más tészta, a szükséges elméleti tudásnak sem voltak birtokában. Mi viszont már elég sokat - igazából majdnem mindent - tudunk a fizikáról.

Attól, hogy nem többrétegű, tüllös aljú lesz a keringős ruhám, még lehetek szép, és kitűnhetek a többiek közül?

Kisebbségi érzetem van, mert az osztályunkban a legtöbb lány menyasszonyi ruhája szalagavatón, a most nagyon divatos tüllös aljú lesz. Az a naagy, terebélyes fajta. Az enyém is tüllréteg? felülr?l, de nem olyan nagy abronccsal és nem olyan hercegn?s stílusban. Szerintetek attól még érezhetem magamat majd úgy, h én vagyok a legszebb? Nem a ruha fogja eldönteni, ki a legszebb?

Legjobb válasz: Az a lényeg, hogy szép legyen a tartásod, normális a sminked (nem 10 kiló vakolat) és sugározzon rólad, hogy büszkén viseled a ruhát és tedd oda magad a táncban, mosolyogj sokat :) Amúgy a legtöbben ott rontják el a keringõt, hogy a partnerükkel nem néznek egymásra közben, pedig ez nagyon-nagyon fontos része ennek a táncnak. He ezt mind megcsinálod, akkor te leszel a legcsodálatosabb :) Ja és egy pillanatra se kattogj közben olyasmin, hogy xy ruhája szebb :)

Az a lényeg, hogy szép legyen a tartásod, normális a sminked (nem 10 kiló vakolat) és sugározzon rólad, hogy büszkén viseled a ruhát és tedd oda magad a táncban, mosolyogj sokat :) Amúgy a legtöbben ott rontják el a keringõt, hogy a partnerükkel nem néznek egymásra közben, pedig ez nagyon-nagyon fontos része ennek a táncnak. He ezt mind megcsinálod, akkor te leszel a legcsodálatosabb :) Ja és egy pillanatra se kattogj közben olyasmin, hogy xy ruhája szebb :)
A kérdező hozzászólása: A partnerem a szerelmem lesz, ezért is remélem, hogy sugározni fog rólunk az összhang. Csak sajnos hajlamos vagyok ilyen apróságokon kattogni... Nem szeretném, ha kisebbségi érzetem lenne!
Ha neked nem lesz olyan mint az összes többinek akkor kitûnsz. :) Tavaly néztem a szalagavatót a suliba háát mindegyik lány szinte ugyanúgy nézett ki.
persze, hogy érezheted szépnek. az számítson, hogy tudj táncolni a ruhádban, kényelmes legyen, és érezd jól magad!
Nem lehet mindenki egyforma! Attól, hogy neked másmilyen ruhád lesz, még lehetsz TE a legszebb! Ne a külsõségek legyenek a legfontosabbak, az a lényeg, hogy te jól érezd magad! :)

Háziasszonyok! Amikor először főztetek csak magatokra és a férjetekre/barátotokra/ élettársatokra, akkor nem féltetek attól, hogy nem is finom az az étel, amit főztetek, vagy, hogy nem a másik szája íze szerint csináljátok?

Otthon is szoktam f?zni, de akkor nem voltak ilyen félelmeim. Most költöztem össze a barátommal, és állandóan attól félek, hogy nem ízlik a barátomnak az étel. Félek, hogy alul maradok az anyukájával szemben. Ha összehasonlítja az ? ételeivel, biztos, hogy az enyémek nem olyan jók. Azt is tudom, hogy a barátom szeret enni, és szereti a finom ételeket, viszont szeret engem is, így nem mondaná meg, ha valami nem ízlik neki. Ti hogyan bírkóztatok meg ezzel az egésszel? Állandóan recepteket lesek az internetr?l, meg praktikákat próbálok ellesni, de így is van, hogy elrontok valamit.

Legjobb válasz: Ne izgasd magad rajta! Teljesen felesleges. Nem anyucijával fog élni tovább, hanem veled. Ha esetleg nem ízlik neki az étel, kérd meg, hogy õszintén mondja el és sorolja fel azt/azokat is ami/amik hiányoznak belõle. Ha úgy érzed, hogy nem vagy 'magabiztos', kezd egyszerûbb receptekkel, amiket gyakran fõztél otthon is és mindenkinek ízlett. Az én párom is elõnybe részesítette az anyuci fõztjét .. aztán megkóstolta a rakott krumplimat, mondanom se kell, hogy azóta anyuci fõztje a második lett :]]]

Ne izgasd magad rajta! Teljesen felesleges. Nem anyucijával fog élni tovább, hanem veled. Ha esetleg nem ízlik neki az étel, kérd meg, hogy õszintén mondja el és sorolja fel azt/azokat is ami/amik hiányoznak belõle. Ha úgy érzed, hogy nem vagy 'magabiztos', kezd egyszerûbb receptekkel, amiket gyakran fõztél otthon is és mindenkinek ízlett. Az én párom is elõnybe részesítette az anyuci fõztjét .. aztán megkóstolta a rakott krumplimat, mondanom se kell, hogy azóta anyuci fõztje a második lett :]]]
1. Ha már tudsz valamennyire fözni - és szerintem igy van - akkor fözz úgy, ahogy szoktál. 2. A barátodnak mondd meg, hogy te úgy fözöl, ahogy megszoktad, ha valami nem izlik neki, akkor mondja meg, mert te azt szeretnéd, ha jól esne neki. 3. Az anyukát ne érezd vetélytársnak, te máshogy fözöl, meg ö is, de ettöl még nem rosszabbegyikötök föztje sem. 4. Ha van valami, amit a barátod CSAK úgy szeret, ahogy az anyuka fözi, akkor kérd meg öt, hogy mutassa meg, hogyan késziti azt az ételt. Hidd el, szivesen fog segiteni, és még a kapcsolatotok is barátságosabb lesz. Mellékesen mindenki ront el ételt, még akár nagy tapasztalattal is, emiatt ne idegeskedj, ha valami kicsit félresikerül, akkor azt kicsit javitasd fel és tálald saját receptként. (Nagyon sok ismert recept igy keletkezett - egy hiba feljavitásából) Sok sikert!
1. Nem az anyja vagy, hanem a barátnõje. Nem kell az összehasonlítás. 2. Ha nem ízlik neki és nem mondja meg, az az õ baja: legközelebb is ugyanolyat kap. 3. Nem kötelességed fõzni rá, azaz nem kell megfelelned. Örüljön, hogy fõzöl. Viszont: ha együtt fõztök (besegít), együtt rontjátok el vagy csináljátok finomra, megoszlik a felelõsség.
Nekem ez könnyû volt, mert elõtte is fõzõcskéztem otthon. Nem féltem, hogy elrontom, mert elõtte is ízlett neki, amit fõztem. Nagy ritkán rontom el, amit fõzök. 24L
én kicsilány koromban megtanultam fõzni anyukámtól /muszájból/persze alapdolgokat.aztán amikor a párommal tizenévesen összeismerkedtünk, elkezdünk együtt fõzöcskézni, hogy meglepjük dolgozó, fáradt szüleinket. volt balsiker is, de a sikerélmény több.így sosem volt vita, hogy kinek a családja fõz jobban, mert azt fõztük, amit akartunk és hálásak voltak érte. ha tehetitek fõzzetek ti is együtt, megismeritek egymás ízlését, jó alkalom az összecsiszolódásra. aztán eltelik pár év és a pasik úgyis kihátrálnak a konyhából elõbb-utóbb:) ))anyukám Te ezt úgyis tudod magadtól:) ) üdv
Fõzz úgy, ahogy tanultad, ahogy szoktad, az biztonságot ad. Úgyis látni fogod a párodon, hogy valamit csak "illendõségbõl" eszik meg. Akkor tenném azt, hogy megkérdezném a mamáját, hogy õ hogyan szokta. No persze elõször elmondanám neki, hogy én hogyan csináltam, márcsak azért, hogy lássa, én is tudom a módját, nehogy azt higyje, nem tudom, hogyan kell csinálni. Biztosan lesz valami "apróság", ami miatt más az íze annak, amit a mama fõzött. De alapjaiban azt mondom, szokjon hozzá ahhoz, amit te fõzöl, nem kell vele sokat foglalkozni.
Szia! Ezzel én is így voltam. A férjem anyukája széles körben elismert konyhatündér, a társaságban ha van valami (építkezés, bográcsozás, vendégség), mindig õ fõz, és lakodalmat csap 3 embernek is. Nagyon féltem, hogy én hogyan tudok majd a hagyománnyal szemben megfelelni? és, kiderült, a férjem nem szerette, ahogy az anyja fõz!!! Hiába dicsérték egy csomóan, pont hogy a családjának nem ízlettek az intenzív fûszerek, állandóan "nagy" kaják! Szóval, nagyon jó, ha hazajön munkából, nem pörkölt és nokedli várja, hanem saláták, (sima, majonézes, hagymás krumpli stb) vagy egyszerû kaják. Szóval, ne félj, ha szeret, akkor nem azért fog, mert úgy fõzöl, mint az anyukája! ha meg elrontasz valamit, hát nem tragédia, minden nem lehet tökéletes. :) Majd legközelebb.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!