Találatok a következő kifejezésre: Anyukám túlzásba a vallást, és nem (1 db)

Anyukám túlzásba viszi a vallást, és nem akarja hagyni hogy éljem a saját életem. Mit tegyek?

Elég nagy problémával állok szemben. Az édesanyám nagyon vallásos. Azóta lett ennyire vallásos mióta depressziós volt, úgy a születésem környékén, abban az id?ben váltak el a szüleim. Úgy magában nem is lenne vele gondom, hogy ennyire vallásos, de szerintem már kicsit túlzásba viszi, egész nap imádkozik, mellesleg pánikbetegségben szenved, és nem hagyja hogy elvigyük orvoshoz vagy kezeltessék valahogy. F?leg avval van problémám, hogy ezt a vallásosságot rám akarja er?ltetni. Én is hív?nek tartom magam, mivel hiszek Istenben, de azért nem akarok egész nap imádkozni, elvégre én nem akarok apálca lenni. Mikor még a továbbtanulás el?tt álltam, azt akarta hogy menjek katolikus iskolába vagy kollégiumba. Hála az égnek err?l le tudtam beszélni, de emiatt sokszor vannak nézeteltéréseink, amiért én nem vagyok hajlandó egész napomat az imádságra szentelni. Már teljesen megszállott lett, mindig azt mondja, hogy ez a legfontosabb, más nem számít... hogy beszéljek vele úgy, hogy el is érjek valamit? Van még problémám, ami ebb?l származik, már egy hónapja van barátom, de nem merem neki elmondani, mivel szerinte még ráérek a fiúzással, pedig már 18 éves vagyok. Apukám szerint el kellene neki mondanom, de tudom, hogy csak rossz sülne ki bel?le. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Anyukád beteg, úgyhogy legyél óvatos vele. Semmiképpen ne hagyd, hogy az életed tönkretegye - de azért lehetõleg ne is vessz össze vele, ha elkerülhetõ. Ahogy látom, édesapád normális és megértõ: inkább vele beszéld meg a dolgokat. Kicsit talán szokatlan, de 18 évesen már valószínûleg nem nagy gond.

Anyukád beteg, úgyhogy legyél óvatos vele. Semmiképpen ne hagyd, hogy az életed tönkretegye - de azért lehetõleg ne is vessz össze vele, ha elkerülhetõ. Ahogy látom, édesapád normális és megértõ: inkább vele beszéld meg a dolgokat. Kicsit talán szokatlan, de 18 évesen már valószínûleg nem nagy gond.
Hát, az én anyukám is nagyon vallásos, nekem is voltak ebbõl gondjaim a pasik terén...de aztán megszokta h nem minden úgy van ahogy õ elgondolta...:) Viszont van egy barátnõm, aki már tényleg olyan szinten van mint az anyukád, õ is egész nap csak gyülekezetbe jár vagy imádkozik...nem lehet vele elmenni egy moziba vagy buliba, csak olyan helyekre megy ahol vallás van...hát ez sztem is elég gáz, pedig én is katolikus vagyok... szóval sztem ha nem lehet errõl lebeszélni, hagyd rá, nem fog változni...õ ilyen...csak azt érd el legalább hogy a te életedbe ne szóljon bele...
A hitet senkire nem lehet ráerõszakolni!Az ilyen ember maga és a környezete életét is tönkreteszi!Édesanyád beteg, gyógyításra szorul!Valaki akibe megbízik vegye rá, hogy menjen el az orvoshoz, addíg amíg komolyabb probléma nem lesz!
Hát igen nehéz helyzetben vagy.Az lenne a legjobb megoldás ha megbeszélnél vele mindent õszintén mármint hogy van barátod ha ezek után nem megértõ akkor mond el neki a véleményed arról is hogy mit gondolsz a viselkedésérõl és mond meg neki hogy te teljesen más nézeteket vallasz ezen a téren ha okosan és nyugodtan beszélsz szerintem eléred a célod. :) sok sikert
Tedd hozzá, hogy nem Isten ellen vagy, csak más a véleményed. Mindenkinek számolnia kell azzal, hogy nem tévedhetetlen.
Szerintem nagyon semmit nem tudsz tenni, én anyukám is beteg és nem lehet rá hatni szavakkal. Akkor lesz esélyed, ha minél hamarabb el tudsz menni otthonról.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

A feleségnek joga van kidobni a közös tulajdonú házból a férj barátnőjét?

55

Mit csináljak? Hazudik?

Van egy unokatestvérem, akivel kicsi korom óta nem túl jó a kapcsolatunk... Egy idősek vagyunk, így általános iskola alsójában egy osztályban voltunk, majd szerencsémre el tudtam menni 8 osztályos gimibe. Ez a fiú nagyon undok volt mindig és rosszindulatú. Engem mindig versenytársának érzett és ezáltal mindig minden áron túl akart rajtam tenni.
Most 14 éves vagyok és 11-12 éves koromban jöttem rá, hogy mennyire vonzódok a művészetekhez. Imádok festeni, rajzolni, írni is szoktam. Amikor bekerültem a gimibe, arra gondoltam, hogy akár komolyabban is foglalkozhatnék a rajzzal, hisz szeretem és ezt nem egóból mondom, de van is hozzá érzékem... Így hát Heti 10 órát tanultam rajzot... Ez nem állt a tanulás útjába, szóval örültem a lehetőségnek. A rajztanárom 3 éve foglalkozik velem és úgy gondolom, jelentős fejlődésen mentem keresztül, de nem is ez a lényeg.
Ez az unokatesóm mindig is utált rajzolni, nem is volt hozzá érzéke, ami nem baj, mert mindenki másban jó... Neki is megvan a tehetsége. A lényeg, hogy 2 hete elkezdett rajzolgatni és olyan képeket mutatott fel, amik az én képeim minőségét nagyban felérik... Sokkal jobbak és ez kétségbe ejtett.
Szerintem nem ő rajzolta a képeket... Nem rosszindulatból mondom, csak nem áll össze a kép...
A rajz volt az egyetlen dolog, amiben tényleg jó voltam... ahhoz tényleg értettem és szerettem is, ezért szerettem volna, ha fejlődök, magasabb szintre emelem a tudásom, mert a tehetség nem minden... És a 3 évnyi tanulás akkor feleannyit sem ért, mint egy srác 2 hetes firkálgatása, aki eddig kb. pálcika ember szinten volt???
Annyira bánt ez az egész... Mert most azt érzem, hogy semmire nem vagyok jó, ebben is kudarcot vallottam és egy csődtömeg vagyok... Ez az egész elvette a kedvem a rajzolástól... Tudom, hogy ez nem erről szól, nem a versengésről, de most nagyot csalódtam magamban és nem tudom, mit csináljak!
Hallottam anyu és a húgom beszélgetését és ők úgy gondolják, hogy talán nem is ő rajzolta... Kitelik tőle, az elmúlt években sok dolgot csinált. Eléggé megbízhatatlan, ritkán őszinte.
De ha tényleg ő rajzolta, akkor persze gratulálok neki, nagyon ügyes rajzok... Csak... akkor ezek szerint nekem nem éri meg komolyabban ezzel foglalkozni és a beleölt rengeteg idő felesleges volt és ez az, ami bánt... :'(((
Valaki nem tudna segíteni? Mit csináljak? Ti hogy látjátok ezt? Valami jó tanács? :S
Előre is köszi.
14/L

7

Hogyan tovább? Kiderült, hogy rákos a feleségem. Nem bírom ezt ki még egyszer.

Egyszer már voltam házas és elveszítettem hirtelen a feleségemet. Sok év volt mire nagynehezen felálltam és ebben a mostani feleségem segített a legtöbbet. Erre jön ezzel a hírrel és újra padlóra küld. Erős leszek és támogatom, amit csak tudok mindent megteszek, hogy meggyógyuljon. Nem fogom kimutatni az érzéseimet de előtörtek az emlékek és rohadtul félek. Nem tudom mit teszek ha ő is meghal, a gyereket fel kell nevelni! Mihez kezdjünk most?

13

Párom alkalmi munkákat szokott vállalni. A pénzt sosem adja ide, mondván én nem tudom beosztani, most szeretnék venni pár dolgot de csak az a "pénzünk" van amit ő kapott tegnap. Ellopjam tőle?

25

Rászóltam a férjemre, és halálosan megsértődött. Ez megy már kb.20 éve, de most lett elegem. Lehet, hogy én vagyok a hibás, de ideje lenne elköltözni?

Tegnap mindent elkészítettem a mai ebédhez. Megsütöttem a húst is, gyönyörű lett. Ma megkértem, tegye be a sütőbe, egy picit süssük át, mert akkor igazán finom..
Közben ki kellett mennem (muszáj volt), mire visszamentem, megégette. Teljesen fekete, szenes lett. Mondtam, hogy ez nem igaz, ennyi idő alatt (kb. 8 percig voltam távol),hogy tudtad szénné égetni? Erre azt mondta, grillezte. (Sose szoktunk grillezni ebben a sütőben). Erre kijöttem, mert ha maradok, még lett volna egy-két keresetlen szavam).
Bejöttem a szobámba, mert ilyenkor jobb, ha egyedül vagyok, erre két percen belül ő is bement a szobájába, hogy ő már megebédelt. Most meg van sértődve. Ezt csinálja kb. 20 éve. Rengeteg kárt tesz, butaságot csinál, de ha szólni merek, mindig megsértődik, hogy nekem legyen lelkiismeret-furdalásom. De most nincs.
Tudom, hogy apróságnak tűnik, de úgy érzem, most telt be a pohár.

9

Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

Először 19 évesen mentem férjhez, 6 évig tartott a házasság, elváltunk. Ennek már több mint 10 éve. Egy gyerekünk született ebből a házasságból. Azóta van már párom, akivel van közös gyerekünk is. A volt férjemnek is van egy élettársi kapcsolata, nevezzük Rozinak, így könnyebben le tudom írni a történetet. Volt férjemmel normális a kapcsolatunk, eljár a gyerekért, nagyon ritkán beszélünk (csak gyerekről). Volt anyósomékkal is nagyon jó a viszonyom, néha meg is látogatjuk őket, főleg ha kivisszük az unokát hozzájuk, vagy megyünk érte. Az új páromat is elfogadták, kedvelik, meg is hívták, hogy jöjjön ő is. A gond ott kezdődik, hogy Rozinak ez nem tetszik, szabályosan hisztériázik a volt férjemmel, hogy mi minek járunk oda anyósékhoz, miért vagyunk jóban. Õk nem ott laknak velük, tehát mi ott sosem futottunk még össze.
Mivel a párom kőműves, a volt anyósom felhívott, hogy meg kéne csinálni valamit a házon. Párom azonnal elvállalta, és felajánlotta, hogy délután ráér, elmegyünk megnézni mi a munka, elvisszük az unokát is. Mindent leegyeztünk, volt anyósom várt minket. Erre felhívott a volt férjem, hogy ne menjünk délután, mert ők most ott vannak Rozival estig, és Rozi ki van akadva, hogy mi oda be ne tegyük a lábunkat. Mondtam, hogy hát rendben van, akkor elmegy a párom máskor. (Nem mintha bármikor ráérne, mert elég sok a munkája). Most szegény volt anyósomat is sajnálom, hogy biztosan rosszul érzi magát. A volt férjemet is sajnálom, hogy valószínűleg így is hallgatja a cirkuszt. A párom is ki van akadva, hogy hogy lehet Rozi ilyen .... ki ő, hogy ő szabja meg, hogy ki mehet oda és mikor, és szítja a családok közt a feszültséget. Mondta is "adnák én neki"! Ez már a sokadik ilyen hiszti, próbáltam már beszélni Rozival, hogy nincs oka utálni engem, féltékenynek sem kell lennie, mert imádom a páromat, van már gyerekünk is, nekem az exem nem kéne már soha vissza, és volt anyósomékkal meg nem csak a gyerek miatt tartjuk a kapcsolatot, hanem mert nagyon kedves idős emberek, szeretjük őket. Kezd elegem lenni Roziból, már a gyerekem is, pedig még alig múlt 10 éves, azt mondta rá, hogy "de egy cserépedény!!!" Rá is szóltam, hogy nem beszélhet így a jövendőbeli mostohájáról. A gyerek is szenved tőle, hogy apjának ilyen nője van, és mondogatja nekem, hogy miért nem tud normális lenni az a nő, mint mi, meg a mamáék, meg a nagynénik... Velük is beszélünk, segítünk egymáson, ha kell valami. Nem tudom mit tehetnék. Exemmel már beszéltem erről, de nem tud mit tenni, azt mondja hiába magyarázza neki, hogy ne csinálja ezt, semmi oka, és hogy már gyomoridege van a sok feszkótól, inkább ő is kerül bennünket, hogy ne legyen gond.
Ti mit tennétek, hogy végre békesség legyen? Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

4

Szeretők! Hogy engedjem el?

Mennyi ideig voltatok szeretők? Bele szerettetek a pasiba? Hogyan tudtátok lezárni a dolgot,ha már úgy éreztétek "nincs tovább"?

2

Hogyan közölnéd finoman édesanyáddal hogy ezt inkább ne?

Szóval 21 éves lány vagyok, és van egy rendkívül zavaró szokása még pedig az hogyha telefonálok.
Utálok már itthon telefonon beszélgetni amikor itthon van.
Ha beszélek, képes oda jönni oda dugni a fülét a telefonhoz hogy hallgatózzon, akkor én szólok hogy anya-anya, teszem másik fülemhez.Nagyon zavaró főleg ha olyan emberrel beszélek.
A másik leteszem a telefont, ki volt és mit akart, ez az első kérdés. Szintén zavaró, mert magán ügy szerintem.

Mai eset, fekszek az ágyamban, csörög a telefon, felveszem beszélek, na és a szekrényem üvegén látom hogy ott van az ajtónál, és áll, és biztos hallgatózik.
Már a telefonban is úgy beszélek hogy igen, nem, jó aha stb.

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!