Találatok a következő kifejezésre: Anyukám túlzásba a vallást, (1 db)

Anyukám túlzásba viszi a vallást, és nem akarja hagyni hogy éljem a saját életem. Mit tegyek?

Elég nagy problémával állok szemben. Az édesanyám nagyon vallásos. Azóta lett ennyire vallásos mióta depressziós volt, úgy a születésem környékén, abban az id?ben váltak el a szüleim. Úgy magában nem is lenne vele gondom, hogy ennyire vallásos, de szerintem már kicsit túlzásba viszi, egész nap imádkozik, mellesleg pánikbetegségben szenved, és nem hagyja hogy elvigyük orvoshoz vagy kezeltessék valahogy. F?leg avval van problémám, hogy ezt a vallásosságot rám akarja er?ltetni. Én is hív?nek tartom magam, mivel hiszek Istenben, de azért nem akarok egész nap imádkozni, elvégre én nem akarok apálca lenni. Mikor még a továbbtanulás el?tt álltam, azt akarta hogy menjek katolikus iskolába vagy kollégiumba. Hála az égnek err?l le tudtam beszélni, de emiatt sokszor vannak nézeteltéréseink, amiért én nem vagyok hajlandó egész napomat az imádságra szentelni. Már teljesen megszállott lett, mindig azt mondja, hogy ez a legfontosabb, más nem számít... hogy beszéljek vele úgy, hogy el is érjek valamit? Van még problémám, ami ebb?l származik, már egy hónapja van barátom, de nem merem neki elmondani, mivel szerinte még ráérek a fiúzással, pedig már 18 éves vagyok. Apukám szerint el kellene neki mondanom, de tudom, hogy csak rossz sülne ki bel?le. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Anyukád beteg, úgyhogy legyél óvatos vele. Semmiképpen ne hagyd, hogy az életed tönkretegye - de azért lehetõleg ne is vessz össze vele, ha elkerülhetõ. Ahogy látom, édesapád normális és megértõ: inkább vele beszéld meg a dolgokat. Kicsit talán szokatlan, de 18 évesen már valószínûleg nem nagy gond.

Anyukád beteg, úgyhogy legyél óvatos vele. Semmiképpen ne hagyd, hogy az életed tönkretegye - de azért lehetõleg ne is vessz össze vele, ha elkerülhetõ. Ahogy látom, édesapád normális és megértõ: inkább vele beszéld meg a dolgokat. Kicsit talán szokatlan, de 18 évesen már valószínûleg nem nagy gond.
Hát, az én anyukám is nagyon vallásos, nekem is voltak ebbõl gondjaim a pasik terén...de aztán megszokta h nem minden úgy van ahogy õ elgondolta...:) Viszont van egy barátnõm, aki már tényleg olyan szinten van mint az anyukád, õ is egész nap csak gyülekezetbe jár vagy imádkozik...nem lehet vele elmenni egy moziba vagy buliba, csak olyan helyekre megy ahol vallás van...hát ez sztem is elég gáz, pedig én is katolikus vagyok... szóval sztem ha nem lehet errõl lebeszélni, hagyd rá, nem fog változni...õ ilyen...csak azt érd el legalább hogy a te életedbe ne szóljon bele...
A hitet senkire nem lehet ráerõszakolni!Az ilyen ember maga és a környezete életét is tönkreteszi!Édesanyád beteg, gyógyításra szorul!Valaki akibe megbízik vegye rá, hogy menjen el az orvoshoz, addíg amíg komolyabb probléma nem lesz!
Hát igen nehéz helyzetben vagy.Az lenne a legjobb megoldás ha megbeszélnél vele mindent õszintén mármint hogy van barátod ha ezek után nem megértõ akkor mond el neki a véleményed arról is hogy mit gondolsz a viselkedésérõl és mond meg neki hogy te teljesen más nézeteket vallasz ezen a téren ha okosan és nyugodtan beszélsz szerintem eléred a célod. :) sok sikert
Tedd hozzá, hogy nem Isten ellen vagy, csak más a véleményed. Mindenkinek számolnia kell azzal, hogy nem tévedhetetlen.
Szerintem nagyon semmit nem tudsz tenni, én anyukám is beteg és nem lehet rá hatni szavakkal. Akkor lesz esélyed, ha minél hamarabb el tudsz menni otthonról.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Összevesztem a párommal. Mivel engeszteljem ki? Én vagyok a nő.

10

Férfiak, ti visszamennétek a gyereketek anyjához az alábbi esetben?

Adott egy kapcsolat, ami romló félben volt. Srác le akart lépni, a csaj egy kis időt kért, gondolják át, közben terhes lett, amit nem közölt. A kapcsolat előtte arról szólt, mennyi pénzt tud lehúzni, a pasit semmibe nem vette, megcsalta, csak a pénz kellett. 5 hónaposan bejelenti, terhes, pasinak nem kell, megszüli, nem maradnak együtt. Addigra a pasinak már új kapcsolata lett, ami harmónikusan működött. Viszont kezdődtek a zsarolások, fenyegetések, további pénz könyörgés, amit nem kapott meg a gyerektartáson kívül. Eltelt pár év, gyerek nem épp olyan körülmények között él, ahogy kellene. Kicsi ruhákban jár, nincs rendes cipője, amiben óvodába mehetne, hisztis lett, közben anyuka továbbra is pasizik+buli+fodrász, de a gyerekruhára nincs pénz és próbálkozik vissza. Srác+családja is elmondta minden utolsónak, még a telefont sem vette fel, viszont mostanában mintha elnézné az eddigieket.
Te visszamennél egy olyan kapcsolatba, ahol kihasználtak, megaláztak, átvertek, úgy hogy látod most sem változott a helyzet??
( a történet nem rólam szól, egy nagyon kedves fiú barátomról és az ő mostani barátnőjéről, aki kicsit fél)

15

Hogyan mondanád meg az unokatesódnak, hogy nem kéne egy 14 éves lánnyal járnia?

Ráadásul a csaj 14-nek is néz ki, cseppet sem koraérett, olyan kis visszahúzódó, csendes típus. Ezzel szemben az unokatesóm 23 éves "menő focista", és nem épp a hűségéről ismerjük.

Ez csak szerintem nem normális? Hogyan közöljem velük finoman, hogy nem kéne?

9

Nem birom elviselni a kapcsolatomat? Szerintetek hogy lehet megoldani?

Barátom rengeteget dolgozik és csak vasárnap délután tudunk találkozni. Amikor meg találkozunk mindig azzal jön, hogy azt mondták neki a munkahelyén vagy otthon, mikor hol, hogy miért egy ilyen fiatal lánnyal van, meg hogy mocskos, perverz, pedofil disznó mert velem van. ( ő 20 éves én 17) A régebbi barátnői persze mind öregebbek voltak tőle és azok tökéletesek voltak a számára. Kezdem úgy érezni hogy semmi keresnivalónk nincs egymas mellett. Ha ezt szóváteszem akkor ő kiakad. Mégis mit csináljak? A fejem tetején jön ki ez az egész!

6

Ez nem undorító?

Tegnap tudtam meg, hogy haldoklik a nagymamám. Messze lakunk tőle, és várandós is vagyok, sajnos nem valószínű, hogy el tudok menni elbúcsúzni tőle. Pedig nagyon szeretnék. De most nem is ez a lényeg. Anyám viselkedése borít ki. Mikor pár éve megpróbáltam kibékíteni a nagyival, lehordott a sárga földig. Pedig a nagyi annyira szeretett volna vele megint normális viszonyt. Anyám megsértődött rá egy kis hülyeség miatt, amiben nem mellesleg a nagyinak volt igaza. (Vendégségbe volt nálunk, és a végén szóvá tette, hogy az 1 hét alatt a 13 éves húgom minden este a pasijánál aludt. Szóvá tette, de csak megjegyzés címen, még csak nem is hangosan mondta, és elintézte egy mondattal, hogy az anyámnak ezt nem lehetett volna a húgom korában.) Most meg, hogy megtudta, haldoklik az anyukája, felváltva mondogatja, hogy mit érdekli őt, hiszen sohasem szerette, és ezzel együtt azon mélázik, hogy vajon most mit fog örökölni. Persze, ha valaki ismerőssel találkozik, akkor ő a világ legszomorúbb embere, hiszen most már árva gyerek lesz, nem lesznek szülei, és zokog. (Tatim nem az ő édesapja, de ettől még nagyon szeretjük, hiszen ő a Tati.) Felfordul ettől a gyomrom, undorít a viselkedése. Remélem nem örököl semmit. Van egy öccse, remélem ő örököl mindent, már ha van mit. Mit tehetnék azon kívül, hogy lehordom anyámat a sárga földig? Mert ezt már megtettem, és semmi változás nem történt. Mit lehetne tenni, hogy rájöjjön, ez így nem jó?

3

Miért akkora dolog, hogy átmenetileg megcserélődtek a szerepek?

Eddig a párom dolgozott, én suliba jártam és közben vezettem a háztartást.
Suli után elkezdtem dolgozni (protekcióval, mert máshogy nem ment volna), alig pár hete a páromat kirúgták (kb 1 hónapja).
Most ő az aki "vezeti" a háztartást. Ez annyit jelent, hogy mire hazaérek elmosogat, vesz 1-2 apróságot (üdítő, felvágott), a többit majd együtt megvesszük. Néha főz valami egyszerűt (bolti szószból bolognait, főzeléket) vagy rendel kaját. Heti 1-2 alkalommal porszívózik. A portörlést és fürdőszoba takarítást én csinálom, mert szerinte ez az én dolgom.
Reggel 6kor indulok dolgozni, este 6 után érek haza, egész nap döglik és fekszik a párom... ami házimunkát elvégez az megvan 1-2 óra alatt.

Most teljesen fel van háborodva, hogy ő kiteszi itthon a lelkét, én meg nem értékelem. Mire hazaérek hulla vagyok, örülök ha nem alszom el állva.
Panaszkodik, hogy ő nem tudja kipihenni magát (mert én kitudom?). Az ismerősök meg azt hiszik, hogy valami hajcsár vagyok.

13

Szerintetek mi lenne a feladata a páromnak a kapcsolatunkban?

Az én házamban lakunk, az én fiamat neveljük "együtt". Napi 12 órát dolgozik, hétvégén szabad, heti kétszer konditerembe jár. Fizet nekem havi 100 ezret, de én is leteszek ugyanennyit plusz még a gyerektartást és családipótlékot is. Mindemellett sajnos rám hárul az összes házimunka, kertgondozás, gyerekről való gondoskodás, ügyek intézése, heti egyszer sütök-főzök. Hétvégén besegít amiben kell, de nem viszi túlzásba és önállóan szinte semmit nem csinál. Szerintem úgy van vele, hogy az én házam én gyermekem. Szerintetek jól van ez így? Hogy folyton dolgoznom kell ahhoz, hogy rendben menjenek a dolgok? Igy nincs időm olvasni, élni a hobbymnak és többet foglalkozni a fiammal aki 12 éves.

30

Mennyi idő után várható el jogosan, hogy komolyabbra forduljon egy kapcsolat, eljegyzés, házasság?

Mennyi idő után gondolkodnátok el, ha nem történne ilyen előre lépés, hogy lépned kell valamerre?

8

Az imént csúnyán összevesztem a párommal, egy kicsit rosszúl viselem, hogy mindig dolgozik és mégsincs pénzünk. Mit tegyek?

Most nem akar mellettem aludni és azt mondta, hogy holnap elmegy. Nem a hisztim miatt hanem azért mert nem becsülöm semmire. Hogyan engeszteljem ki? (Csak normális válaszokat kérek!)

29

Mit kellene tennem? ( Többi lent )

Nem is tudom hol kezdjem. Született egy csodás kisfiam 5 hónapja jelenleg 21 évesek vagyunk barátnőmmel 3 éve együtt. Mielött bárki mondana bármit igen korai volt hibáztunk mi is tudjuk. Az a helyzet hogy nem élünk együtt mert barátnőm szülei nem engedik mi szeretjük egymást és a fiamat is szeretem vannak elképzeléseink. Fiamat nagyon ritkán látom mivel barátnőméknél nem találkozhatunk, kicsit messze is lakok ezért problémásabb. Én teljesen megértem a szüleit csalódottság, harag, düh, meg minden. De szerintem kicsit túloznak, én felelősséget váltattam a tetteimért nem hagytam el őket soha nem is tenném mivel imádom őket, támogatom, apám is támogatja őket. Amikor kiderült az a dolog hogy terhes barátnőm, volt kis családi megbeszélés a szüleinél az hangzott el hogy ne menjek el dolgozni tanuljunk mind a ketten, most olyan dolgot hoztak fel hogy mikor megyek már el dolgozni stb stb. Hiányoznak nagyon. Próbálnak nekünk keresztbe tenni. Barátnőmmel nincs problémánk az anyagi gondokkal mivel nyáron dolgoztam én is abból van spórolunk, apám is támogat, meg persze amit kapunk az államtól. Tehát ara nem lehet panaszuk hogy nincs meg semmije a gyerekünknek mert mindene megvan és jelzem mióta megszületett a fiam megmondták 1 Ft-ot nem fognak adni így is lett.. annyi hogy ott élhetnek meg esznek mivel a lányáról van szó meg az unokájukról. Hozzáteszem a szüleinek nem megy rosszul. Természetesen nem állapot ez hogy így vagyunk de most szerintem eszt kell elfogadni örülni kell ennek 21 évesek vagyunk mindent megteszek ami tőllem telik és most hogy meglesz a jogosítványom is C-re lesz rendes állásom. De jelen pillanatban mit tehetnék még? Folyton piszkálják barátnőmet szülei kivan idegileg.

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!