Találatok a következő kifejezésre: Anyukám és is (315 db)

Én öltem meg a dédimet? Elmondtam hogy meleg vagyok egy hete anyukámnak, és a dédim is hallotta, és tegnap meghalt:S anyukám azt mondja én tehetek róla, mert felizgattam. Ugye nem?

16f

Legjobb válasz: Anyukádnak gratulálok... Nyilván nem te ölted meg... Ezen próbáld túl tenni magad, anyukádnak meg mondd meg, hogy gondolkodjon el, hogy mit beszél...

Anyukádnak gratulálok... Nyilván nem te ölted meg... Ezen próbáld túl tenni magad, anyukádnak meg mondd meg, hogy gondolkodjon el, hogy mit beszél...
bocs, de anyád egy idióta
Ha tényleg az izgalom vitte el, akkor az is elvihette volna, ha valaki mellette fékez le (majdnem elüti), vagy rádudálnak. Nem tehetsz róla!!! De valószínûbb, hogy egyszerûen öreg volt és ennyi év volt a természetes életkora.
Nyilván nem te ölted meg! Anyukád lehet , hogy ezzel akar rád hatást gyakorolni, hogy megváltozz!
Nem Te ölted meg, ne is járjon ilyen butaság a fejedben, anyukádnak ne higgy!
Hány éves volt a dédid? Gondolom már nagyon idõs és egyszerûen ennyi év volt a genetikája szerint megírva.
hány éves volt?? volt mellette valami baja pl szívbetegség, cukor, vagy valami más?
Dehogy, semmi köze hozzá. S valószínûleg meleg sem vagy, csak a hormonok.
29 es! A gondolatmeneted szép, de nem helytálló. A házasság nem attól válik szentté, mert élet fakadhat belõle. Mert mi van akkor például a 'józsefi' házassággal, (ami egyben, többek között évszázadok óta a homoszexuális nõk és férfiak kiskapuja is volt)? (Tiszta házasságot jelent, és Szent Józsefrõl kapta a nevét, mert hogy a hagyomány szerint õk nem éltek nemi életet Máriával. A szent család szent házasságában.) Másfelõl viszont a Te gondolatmeneted alapján minden modern életkori kapcsolat, sõt, még egy bordélyházi aktus is szentnek számítana, hisz élet születhet belõle. A házasságban az elhatározás a szent, hogy két ember kitart egymás mellett, gyermekáldással, vagy anélkül. Olvasva Téged azoknak a pároknak a kétségbeesett utolsó próbálkozása jut eszembe, akik gyermekvállalással akarják (többnyire hasztalanul) megerõsíteni düledezõ kapcsolatukat, mivel õk is összekeverik a házasság és a szülõi közösség fogalmait, s ezzel sok esetben aztán jól megkeserítik a saját és a gyerekük életét is. A másik gondolatod, miszerint a házasság az ellentétek egységétõl válik szentté, szép, és nem is vitatkoznék vele. De látszik, hogy nincsenek meleg barátaid, rokonaid. Akkor tudnád, hogy a melegek lelkivilága nem mindig férfias. Vannak, akik nagyon is nõiesen éreznek, gondolkodnak, nem is tudnak másként. És természetes, hogy egy másik nõ nem válhatna ellenpólussá számukra, csak egy férfi. Ebbõl adódoan a mûködõ meleg párkapcsolatok is a jinrõl és a jangról, a feketérõl és a fehérrõl szólnak lelki és szellemi értelemben. Attól függetlenül, hogy az ágyban, fizikai formában nem egészítik ki egymás testét. Az ókori civilizációkat, az állatiassá fajuló orgiák, a mértéktelen élvhajhászás süllyesztették erkölcsi mélypontra, hogy aztán szétessenek. A házasságkötés éppen a monogámia, a mértékletesség, az erkölcsös szerelem szimbóluma. Ha a heteroszexuális társadalom megtagadja azoktól a melegektõl, akik erre vágynak, s közben, mivel úgymond 'a négy fal között marad', hagyja, hogy a különbözõ fürdõkben, meleg bárokban és egyéb helyeken más melegek részérõl burjánozzék az egy éjszakás kalandok és a vad perverziók gyakorlata, ezzel a hteroszexuális társadalom nem-e éppen a mértéktelenség, a vad orgiák és a züllés terjeszkedését támogatja?
Dehogy ölted meg! Dédid korosztálya igazán edzett, olyan szempontból, hogy nem az élet napos oldalán jártak. Háború, forradalom, nem sorolom. Az õ idejükben is voltak, akik más szexuális beállítottságúak voltak, mindenki tudta, csak nem illett róla beszélni. Nem tehetsz róla! Ennyi erõvel minden rossz hírbe belehalhatnák, fõleg idõsen.
Egyetértek az elõttem szólókkal, abban, hogy biztos nem te öltek meg. De, hogy 16 évesen meleg vagy és voltál már férfival, ne haragudj de ez kritikán aluli számomra.
"De, hogy 16 évesen meleg vagy kritikán aluli számomra.." Jó, akkor legközelebb vár két évet mire meleg lesz. Vicces vagy:D
Akkor ugorj neki meg egyszer utolso, es olvasd el ujra, mert nem ezt irta...
Kedves válaszoló! A dédik és nagyik már abban az szerencsés állapotban vannak, amikor a gyereknevelés anyagi oldala, s késõbb az ifjú taníttatásának költségei már nem az õ vállukat nyomja. Egyetlen állapotbeli "feladatuk" a szeretet marad. Egy nagymama, egy dédmama szeretete pedig szinte mindig bölcs és letisztult, és fõképp: feltétlen. Neki mindegy, hogy meleg vagy-e, vagy sem, AZ UNOKÁJA vagy. Az unoka a jövõ. Az õ életének a gyümölcse, és annak a jövõnek a várományosa, amelyet õ már nem élhet meg a koránál fogva. Lehet, hogy fájt neki, amit hallott, lehet, hogy nem értett meg téged, lehet, hogy féltett. De biztos vagyok benne, hogy szeretett. Egy idõs dédmamának egy ilyen bejelentés már nem törheti meg a szeretetét, nem kergetheti olyan kiúttalan rémületbe, amitõl halálos rosszullét fogja el. Nem te ölted meg õt. (Ki tudja, lehet, hogy õ már sejtett is valamit azelõtt is, és aggódott érted. S ez az aggodalom tartotta életben. Aztán mikor látta, hogy így vagy úgy, kezedbe veszed a sorsodat, megnyugodott, és el tudott menni. Vannak ilyen rejtélyes lelki folyamatok az idõs embereknél.) kedves 15ös! Értem, tehát semmi bajod a melegekkel, azon kívül, hogy a Dunába lõnéd õket, ha ne adj'Isten össze szeretnének házasodni (no nem veled, nem más, ellenkezõ hetero férfiakat kényszerítve az oltár elé), hanem) egymással, mert szeretik egymást, és örök hûséget szeretnének esküdni egymásnak. Ez tényleg "extra jog" lenne a részükre Szerinted??? Szerintem csak emberi jog! Ha a magadfajta homofóbok(mert az vagy!), és a magukat az egyetemes isteni szeretet közvetítõinek hirdetõ keresztény egyházak nem sajátítanák ki a házasság intézményét, talán az emberek is rájönnének, hogy a melegek sem mind ágyrajáró rózsaszín b-zik, és polgárpukkasztó felvonulók, hanem közülük is éppen annyian vágynak konszolidált életre, és igaz párkapcsolatra a hererok között. Dehát, mint írtad, a házasság a heterok kiváltsága... Azért szerencsére nem mindenki gondolkodik így, lásd, az elmúlt hetekben Brazília után Nagy Britannia és Franciaország is pozitív döntést hozott ez ügyben. Kedves homofób 15ös! Azért nincs harag. De kérlek mielõtt életre szóló négy fal közötti bújkálásra ítéled a melegeket, gondolj bele, hogy a világ nem csak a tiétek, heteroké. Voltál már szerelmes? Milyen érzés lett volna, ha csak a rejtekben foghatod meg a kevesed kezét, csókolhatod meg õt, vagy szólíthatod kedves becézésekkel? Egy jó érzésû melegnek, ha tekintettel van a társadalomra, mindezt alapból el kell fogadnia. És azt is, hogy nem lehet hagyományos értelemben vett családja, gyermekei... Miért fájna nektek heteroknak még az is ennyire, ha házasodhatnának? Nektek nem ártanak vele. S nem kell õket a Dunába lõni érte.
Aha, oké, én meg - akár homofóbnak tartasz, akár nem - még mindig azt mondom, hogy házasodni akkor se akarjon két azonos nemû személy. Szerencsétlen gyerekeknek a lelki világára szerinted mindez milyen hatással lenne (akár a szeme láttára történik meg, akár csak hallja valakitõl)? Így is mosdatja eleget a szennymédia a b*zikat, amit rengeteg TV elõtt ülõ gyerek lát, amit ugyebár az okoz, hogy a TV neveli fel a mai generáció nagy részét. Azt meg ne mondja senki nekem, hogy az azonos nemûek általi örökbefogadás nem undorító, és nem gyomorforgató... tök mindegy, hol volt, mit csinált elõtte az a szerencsétlen kisgyerek, a teljes életét eltorzítja majd az efféle "családmodell". Na, ezeket a b*zikat kell a Dunába lõni. Amelyik ki akar tûnni, hangoztatja abberáltságát, házasodni akar, mert felõlem legyenek együtt, legyenek "élettársak" (s igen, ezt se hangoztassák, mert akárhogy nézzük, ez bizony nem nagy "büszkeség"), de ne mocskolják be ezzel az "eseménnyel" a házasodás örök és szent fogalmát, a nõ és férfi életének házasság általi összekötését. Tudom, igen, vannak olyan agyhalott szélsõliberális politikusok, akik nemhogy fontolóra veszik ennek a felrúgását, de még engedélyezik is. Ez a mai társadalmuk erõteljes züllése. Nevezz homofóbnak, viszont amíg egy "meleg" normális emberként éli életét, s visszafogott életvitelt folytat - azaz összefoglalóan nem feltûnõsködik, nem provokálja a normalitáspártiakat -, addig semmi bajom nincsen vele, "nem lõném a Dunába", mert nem lenne miért. Remélem, érted az álláspontomat. Ha valamit kihagytam, bocsi, hosszú volt a válaszod.
Az meleg örökbefogadásnak én sem vagyok a híve, az általad leírt okok miatt. Mindazonáltal, vágy szinten megértem, ha egy homoszexuális is vágyik gyerekre. Viszont kérlek, vizsgáljuk meg mirõl is szól a házasság örök és szent intézménye? A hûségrõl, a örömének és bánatának megosztásáról, az õszinteségrõl, a problémák közös megoldásáról, a megbocsátásról, esetleg egymás családjának elfogadásáról. Mennyi, de mennyi hetero kapcsolatban nem mûködnek ezek a dolgok manapság!! És aztán jön a megcsalás, a hazudozás, egymás hibáztatása, válás, pocskondiázás. Férfi és nõ között, akiket elvileg Isten egymásnak teremtett. Ha ennyie nem mûködnek a való életben ezek az elvben szép ideák, akkor kérdem én, nem lehet, hogy az ideákkal is baj van? S nem csak én kérdem: a világ egyik legkonzervatívabb közössége, a katolikus egyház párszáz éve még kiátkozta, aki elvált (lásd VIII Henrik hírhedt példáját) Ma pedig az elváltak lelki segélyezésérõl beszél. Ha egy férfi és egy nõ közt nem mûködnek az örök ideák, az manapság már nem botrány. Azonban miért nem lehet esélyt adni arra, hogy azonos nemûek között mûködhessenek? Ha azok kaphatnak esélyt (sõt, aztán új esélyt) akik belebuknak, másoktól milyen alapon lehet elve megtagadni? A házasság elsõsorban lelki fogadalom, spirituális intézmény, s persze fontos vagyonjogi, örökösödésjogi és egyéb folyományai is vannak. Két ember közti életszövetség, két ember legszentebb MAGÁNÜGYE. Ehhez minden párnak joga kellene, hogy legyen! A gyerekek pedig: sok mindenrõl látnak, hallanak. A melegfelvonulást elõbb utóbb biztosan, mert mindig nagy a hírverés körülötte. És mi fog rögzülni bennük? Hogy a melegek (a b_zik) mind léha, ágyrajáró, rózsaszín, harsány, magamutogató emberek. Vannak ilyenek is. És vonulnak. hitem szerint társadalomra, és a melegekre nézve is kártékonyan, mert feszültséget szítanak, és hamis képet festenek. És a gyerekek egy része semmi más információhoz nem jut felnõttkoráig se errõl a témáról. Belõlük nõ majd fel egy újabb homofób generáció. Ha utat engednének a melegházasságnak, ezek a gyerekek azt is látnák, hogy két férfi vagy két nõ között tiszta érzések is ébredhetnek. Hogy melegek társadalma is éppolyan sokszínû, mint a heteroké. Ettõl a felismeréstõl nem válna egy gyerek sem homoszexuális felnõtté. azonban toleránsabb lenne. A homoszexualitás ugyanis se nem fertõzõ, se nem belenevelhetõ. A homofóbiáról viszont ugyanez nem mondható el!
"a házasság örök és szent intézménye" -az fentebb említetteken kívül a duális a kettõsség megszüntetése is- a két ellentétes pólus egyesítése által. Két azonos pólus taszítja egymást - ez természeti törvény- ezért mindig megmarad az ádáz harc. A házasság Egységre törekvés: nõ-férfi, yin-yang, fekete-fehér - a duálisból Egy lesz (szándékosan nagybetûvel). Az Egy - a teljesség. "Az egész több, mint a részek összessége"- Arisztotelész szerint. Erre törekszenek az emberek - még a megromlott, perventálódott, sikertelenül végzõdõ esetben is. Nem könnyû, de nehéz. És szent, mert életet lehet lehozni, teremteni vele. A legnagyobb természeti törvények mûködnek benne. A természetellenesség a hanyatló, felbomló társadalmaknál erõsödött fel, és fel is gyorsította a pusztulásukat. (L. görögök -akiket a harcias, virilis rómaiak odakentek, hogy nem is értették, hogy lehetett ennyire egyszerû) * * * "Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nõk a nõk - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb..." /József Attila
"Akkor ugorj neki meg egyszer utolso, es olvasd el ujra, mert nem ezt irta..." Ó dehogynem, hiszen ha két 16 éves szerelmes tinédzser biztonságosan szeretkezik egymással, az tök oké, két 16 éves fiú ezt miért ne tehetné meg?:D jásszusz
Már bocsi..de anyud azért gyereknevelésbõl 5-ös..-.-" Nem. Nem te ölted meg. Ez az élet velejárója. Senki sem tudja, hogy épp mikor és hol éri utol az a "bizonyos". Ne idegeskedj e miatt. Nyugodj meg. Lépj túl rajta. Tudom, hogy nem könnyû, de én is valami hasonlón mentem keresztül, de ott voltak a barátaim, akik nagyon sokat segítettek ennek a feldolgozásában.. Szóval én azt tanácsolom, hogy ne itt kérd ki a véleményeket, hanem menj és barátkozz. Jobb lesz, hidd el! :) 18/L
Csak azt nem értem, hogy egy dédikének miért kell arról hallani, hogy szemefénye fartúró? Miért kellett ezt neki elmondani??? Biztos, hogy fájt.
Nem ismeri a felzaklatás fogalmát abban az értelemben, ahogy a kamaszok. Egy kisebb gyereket nyilván felzaklat, ha megtudja, hogy a bátyja meleg, mert az õ számára a bátyja egyben mintát is jelent, akihez egész addig igazodott valamennyire. Egy dédszülõ szeretheti az unokáit, de nem jelentenek felnövekedési mintát a számára. Ezért az ezzel kapcsolatos ilyesféle dogok nem zaklatják fel, neki az egész más, õ nincs úgy belefonódva a részletekbe, mint a kamaszok vagy a fiatalabb felnõttek. Az Õ számára az egész csak annyi lehetett, mintha csak azt mesélted volna el, hogy foltos bundájú macska született a szomszédéknál. A régi idõket sem úgy képzelem, hogy akkor az öregek tagadták ki volna melegeket. Nyilván akkor is a középgeneráció ízlése volt a mérvadó, az akkori öregek viszont szerintem akkor is inkább a mérsékeltségre hajlottak.
A kérdező hozzászólása: a szívére szedett valamit azt tom, de nem volt cukros, és nem idegesítette fel magát akkor.... nem értem... :( Nagyon rosszul érzem magamat. meghalt a dédim, akit szerettem, és most lehet miattam:(
A kérdező hozzászólása: # 5 nem, én meleg vok. voltam már pasival is, és volt pasim is már, és akarok is pasit. ne idiótázd anyukámat kérlek!
NEM te tehetsz róla! Anyukád nem tudja, mit beszél! Ha te izgattad volna fel, akkor nem napok múlva halt volna meg, hanem akkor, amikor hallotta, hogy mit mondasz az anyukádnak.
Édesanyád szégyellje el magát, megértem, hogy szomorú, de azt kimondani, hogy te tehetsz róla hatalmas marhaság és iszonyat érzéketlenség. Nyugodj meg, ez nem a te hibád, ennyi volt dédidnek megírva, ez az élet rendje.
megvan rá az esély a dédik idejében ha valakirõl kiderült hogy homár azt a család kitagadta
11-es. 17 evesen mar azert tobb eszed is lehetne, igy eleg ostobenko vagy. Igen, betegseg, gondolod, h oromeben tancot jart, h de jo, homar vagyok!? Nem tehet rola, nem kell meg alaznod is, kapjal mar a fejedhez Kiscsillag!
Van abban valami, amit az elõttem szóló írt (hogy az õ idejükben kitagadhatták a b*zikat). Én viszont azt mondom, nem emiatt halhatott meg, és részvétem. Szerintem a kora miatt volt az egész. Továbbá, egészen addig semmi bajom a homoszexualitással, amíg nem kezdõdnek el a propagandakampányok, a felvonulások, extra jogok, "házasság" és hasonló témák, egyszóval amíg az egész a 4 fal között marad. Ha ez a te esetedben is így van/lesz, addig te is ugyanolyan értékû vagy, mint a többi ember. Ahogy azonban elkezdõdik az idegbeteg heccáradat, onnantól kezdve az összes ilyet lényt Duna-érettnek kell tekinteni. Anyukádra meg ne hallgass, szerintem õ sem gondolta komolyan... Beszélgess el vele, ennyi erõvel - ahogy már írták - bármilyen nagyobb zaj is felizgathatta volna. Nem emiatt a tény miatt halt meg.
Én úgy tudom, ilyen idõs emberek gondolatait egyszerûen egész más dolgok kötik le, õk az ilyeneken már felül vannak, nem véletlen, hogy a családi vitákban is az öregek többnyire a mérséklõ szerepet szokták betölteni (ma is és a régi társadalmakban is). Szerintem még csak fel sem izgattad, nyilván egész máson gondolkodott akkor is meg az azutáni órákban is (régi fiatalkori emlékek, régi ismerõsök).
Elmenekült elõled a halálba, mikor megtudta, hogy homár vagy. Nem is csodálkozom :/
Nekem volt egy hosszú idõszak az életemben, amikor próbára tettem a hozzátartozóim idegeit és tûrõképeségét. Nagypapám váratlanul meghalt agyi érgörcs következtében, Apám utána a fejemhez vágta, hogy miattam halt meg a Nagypapi.. Sajnos, azóta már Apám sem él, hogy ezt megbeszélhessem vele, így ezzel a teherrel kell élnem. Nem köszönöm meg Neki, még a sírjánál sem..
bocsánat, nem életkori, élettársi

Anyukámmal és a házunkkal is vannak problémák. Mit tegyek ebben az alábbi helyzetben?

Anyukám 10 évet dolgozott tanárként,6 munkahelyen,mindenhonnan elküldték mert alkalmatlan volt.Most átképzi magát,márciusba indul a tanfolyam.Egy évig fog tanulni,de azalatt is dolgoznia kéne mert akkor apukám fizetéséb?l nem igazán tudjuk fentartani a családot.De ? arra vár hogy talál valami csoda munkahelyet és nem igazán akar dolgozni.Pedig most nyílik majd nálunk Aldi,oda jelentkezhetne.De lusta.Hogyan gy?zhetném meg hogy ne várjon csodákat hanem vállaljon olyan munkát amilyet tud?Egy tanári fizetésb?l,hogyan éljünk meg?Ráadásul anyám szórja is a pénzt csokira,kólára nem érti hogy spórolni kéne most.Persze inkább rajtam spórol és nem vesz nekem az iskolába szükséges dolgokat.Amásik pedig az hogy egy lepukkant,régi parasztházban élünk,aminek nagy portája van.Ez a ház nagyapám nevén van,? itt n?tt fel.Apukám szerint el tudnánk adni mert nagyon jó helyen van,nagy telekkel.De a nagyapám nem engedi eladni mert ragaszkodik ehez a romhalmazhoz.Nagyon fontos lenne:Hogyan gy?zhetnénk meg nagyapámat hogy ne ragaszkodjon ehez a házhoz és engedje meg eladni?Tudom hogy másnak ezerszer nagyobb problémái vannak de én utálok itt élni,szeretnék boldog lenni.Megérdemlem.Jó tanuló lány vagyok,jöv?re felvételizek a megye legjobb gimijébe.

Legjobb válasz: Nagyapádat nem fogod tudni meggyõzni , ha jó helyen van nem biztos hogy el kéne adni , lehet hogy a parasztház helyett építeni kéne egy ujjat vagy ezt felujjítani . Mi is egy pici parasztházban élünk , vályog , mindenki a fûtésünket irigyli mert minimálisat kell szénre kiadnunk annyira jó a hõszigeteélse.Építkeznénk mi is csak nincs mibõl . Anyuddal nem tudom mit tudnál csinálni, ha benne nincs meg a változtatni akarás akkor te a fejed tetejére is álhatsz akkor se tudod jobb belátásra bírni . Ha elmész gimibe , nem tudsz koleszba menni és élni valamennyire a saját életedet?

Nagyapádat nem fogod tudni meggyõzni , ha jó helyen van nem biztos hogy el kéne adni , lehet hogy a parasztház helyett építeni kéne egy ujjat vagy ezt felujjítani . Mi is egy pici parasztházban élünk , vályog , mindenki a fûtésünket irigyli mert minimálisat kell szénre kiadnunk annyira jó a hõszigeteélse.Építkeznénk mi is csak nincs mibõl . Anyuddal nem tudom mit tudnál csinálni, ha benne nincs meg a változtatni akarás akkor te a fejed tetejére is álhatsz akkor se tudod jobb belátásra bírni . Ha elmész gimibe , nem tudsz koleszba menni és élni valamennyire a saját életedet?
A kérdező hozzászólása: Egyébként ezt a házat már nem érdemes ujitgatni már a falak is penészednek, dohos szaga van.Utálok itt élni és nincs ki út.Csak akkor tudnánk elköltözni ha nagyapám meghal.De szerintem biztos birja még pár évig.Pont addig hogy sikerül tönkretennie a gyerekorom aztán ugy is húzok el innen.A felnõtkor ugy is szar, a gyerekorom miért ne lehetne jó????
Ne a szüleid életét akard megváltoztatni, hanem azon igyekezz, hogy a tiéd majd jobb legyen. A kedvezõbb életkörülmények nem járnak automatikusan minden gyereknek. A boldogságot így nem fogod megtalálni, ha Anyukádban keresed a hibát. Tanulj jól, dolgozz keményen, és teremtsd meg magadnak a megfelelõ anyagi feltételeket, amelyek szerinted a boldog élethez szükségesek. Egyszer majd rájössz, mekkorát tévedtél.
Amúgy meg ha megtalálod a számításodat, pl. olyan munkát sikerül találnod, amit szívesen csinálsz, ami alatt nem csak az órát nézed, hogy leteljen végre a munkaidõ, akkor nem szar ám a felnõttkor!
Biztos, hogy igazságosan ítéled meg a családtagjaidat? Ha pl. Anyukádat "boldoggá teszi" egy kis csoki, ne sajnáld tõle - attól, hogy szülõ, még nem mártír! Persze az iskolai felszerelés fontos, és dolgozni elmehetne, -van, amiben igazad van - de ebben Rád nem fog hallgatni szerintem - kérj meg egy rokont, valakit, akire hallgat, hogy beszéljen a fejével. De egy kirúgott tanárnak valóban megalázó, ha a pénztárban szolgálja ki volt kollégáit, netén vele korábban szemtelenkedõ tanítványait. Gondolj azért erre is! Sokaknak tényleg nehéz gyermekkorban, és felnõttkorukban les jobb, amikor már õk hozzák a döntéseket.
A nagyapádat szidod, akinek a házában élsz, és várod, hogy meghaljon??! Ostoba vagy és beképzelt? Tudod mit érdemelnél, egy seggrepacsit, hogy ébredj fel!!!
A kérdező hozzászólása: Nagyon rossz koleszok, vannak meg egyébként se tudnék ott lakni nem vennének fel.De nem is szeretnék koleszos lenni, mivel szeretek néha elvoulni magamba, nem szeretnék idegenekkel együtt lakni.Nem nekem való.
Na tesem vagy százas...Magadat küldöd a halálba, hogy még az orvosnak is hazudsz...
Nem az a legnagyobb baj, hogy az orvosnak, és anyukádnak hazudtál, hanem az, hogy MAGADAT CSAPOD BE!!!
A kérdező hozzászólása: de olyan az anyam ha megtudna h miket csinalok eltiltana mindentol..es ezt nm akarom..de nekem sem esik jol h igy hazudok.
Lehet, hogy, ha az elején elmondtad volna neki, akkor nem tiltana el mindentõl, mert bevallottad, hogy cigizel.Most meg szerintem, ha bevallanád nem az fájna jobban neki, hogy cigizel, hanem, hogy ennyit hazudtál neki..

Anykák, kismamák! Van olyan köztetek, aki itt az oldalon "ismerkedett" meg pl. egy másik anyukával és azóta tartjátok a kapcsolatot? Mióta leveleztek az oldalon kívül is?

Legjobb válasz: Nekem szobatársam volt a szülés után az anyuka, aki az egyik itteni válaszomban rám ismert, és üzenetet küldött, vajon tényleg én vagyok-e, akivel egy szobában volt miután megszült. Akkor nem kértük el egymás elérhetõségét, úgyhogy nagy volt a meglepetés, hogy itt, egy anonim oldalon "találunk egymásra". :-) Lassan 3 éve tartjuk a kapcsolatot emailben.

Nekem szobatársam volt a szülés után az anyuka, aki az egyik itteni válaszomban rám ismert, és üzenetet küldött, vajon tényleg én vagyok-e, akivel egy szobában volt miután megszült. Akkor nem kértük el egymás elérhetõségét, úgyhogy nagy volt a meglepetés, hogy itt, egy anonim oldalon "találunk egymásra". :-) Lassan 3 éve tartjuk a kapcsolatot emailben.
De van ám!! Napi kapcsolatban vagyunk, nagyon jó barátok lettünk. Idõnként találkozunk is. Lassan 2 éve.
Igen, tavaly januárban kezdtünk el levelezni és cseréltünk emal címet, meg a Fb-on bejelöl és kb. egy fél év alatt ismerkedtünk össze úgy, hogy levelezünk majdnem mindennap a Fb-on keresztül. Próbáltam egy másik kismamával is beszélgetni. De úgy éreztem, hogy tolakodónak tart és furcsálja, hogy így nyomulok, így õ lekoptatott sajnos. De nem vagyok szatír vagy ki tudja mit gondolt rólam. Csak beszélgetni akartam. :D
Velem pont fordítva volt: volt itt egy anyuka, aki nem is igazán volt szimpatikus, név nélkül írt, de elég konkrét dolgokat, úgyhogy be lehetett azonosítani. Aztán egyszer a játszótéren szóba elegyedtem egy anyukával, és egyre biztosabb lettem benne, hogy ez bizony õ. Csak az életben szimpi. Most már 1000 százalékig tudom. :) Egyre többször találkoztunk, már számot is cseréltünk, keressük egymás társaságát, a gyerekeink is jól kijönnek, de én a mai napig nem mondtam el neki, hogy innen korábbról már "ismertük" egymást, és nem is tervezem. Én sem örülnék neki fordított esetben.
Szia! Én is itt ismertem meg egy mostmár anyukát-akkor kismama volt. Kb januárban lesz két éve. Rendszeresen levelezünk, de személyesen még nem sikerült találkoznunk. Mostanában tervezem-szervezem, hogy eljussunk Pestre és tudjunk találkozni.
A kérdező hozzászólása: Köszi neked is. Én szívesen levelezek veled, ha gondolod, írjál :-)
Hát én eddig 3 anyukával kezdtem el beszélgetni, de sajna nem bizonyultak hosszútávúnak! Pedig én szívesen csevegnék így anyukákkal! Aki szeretne akár írhat is! :)
A kérdező hozzászólása: Köszi neked is :-). Én is 3 emberrel tartom innen a kapcsolatot és néha többet segítenek, mint a "barátok". Nem gondoltam volna, hogy itt találkozom majd ilyen emberekkel és örülök neki :-)
többen is vannak, bár napi kapcsolatban nem vagyunk, ami nagyrészt az én hibám, mert nincs netünk már hónapok óta, telefonon pedig szörnyen utálok pötyögni . 4 ilyen anyuka van, most kezdtük az ismerkedést az 5.-el. :) én nagyon örülök az ilyen kapcsolatoknak , és hiába élünk messze egymástól , jó lenne egyszer össze is futni velük :)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat, mentek a kezecskék :-).
A kérdező hozzászólása: Köszi, mentek a kezek :-). Kedves 9! Milyen kicsi a világ :-). Mennyi esély volt erre, hogy ugyanazzal az emberrel levelezel ismeretlenül, akivel egy játszóra jártok?

Hogy segítsek az anyukámnak és a testvéreimnek akik családon belüli erőszak áldozatai, anélkül hogy a bejelentésem után az apám péppé verje az anyukámat és talán még a testvérimet is? A bejelentésem után kapnak védelmet, hogy zajlanak a dolgok?

Aki tud valamit,esetleg van tapasztalata,az írjon mert nagy szükségünk van rá. 13 vagyunk testvérek, egy apától. Abból 3-an nem lakunk otthon, köztük vagyok én is. A többiek otthon vannak, belőlük 2 nagykorú az egyik dolgozik, a másiknak jelenleg nincs munkája. A többi 8 kiskorú, 4 iskolás, 2 óvodás és 2 otthon van anyukámmal. Az anyukám nem iszik, nem dohányzik, tisztán tartja a lakást, főz és én mint a gyermeke úgy látom mindent megtesz azért hogy a gyermekei ne szenvedjenek hiányt. Emellett nagyon sokat szenved az apám miatt aki egy alkoholista. Ha van pénz akkor állandóan iszik, aminek hatására agresszív lesz. Ha nincs pénz, akkor nincs mit inni ilyenkor ismét agresszív... A gyerekeivel nem törődik, nem törődik az iskolával, a jövőjükkel, az érzéseikkel, van-e mit enni... és sokszor előfordul, hogy rajtuk és anyukámon tölti ki a mérgét ha nincs mit inni, nincs cigije vagy nincs mit főzni. Ilyenkor kiabál velük, trágár szavakkal illeti őket, mindenbe beleköt, semmi sem jó neki és van, hogy meg is veri őket. Mindenről mindig anyukámnak kell gondoskodnia egyedül, ő viszi ő hozza el a gyerekeket az iskolából, óvodából, ő neki kell kölcsön kérni ha nincs mit enni, ha nem tudja befizetni az iskolába szükséges dolgokat... Mi akik már elköltöztünk, ahogy tudunk segítünk az anyagiakban és anyukám anyukája is nagyon sokat segít, persze apám ezzel a is visszaél. A húgomtól aki szintén nem él otthon kéri a pénzt agyba főbe, a 23 éves húgom aki 1500 km-ről is fél attól, hogy ha nem ad pénzt az apánk agyonveri az anyukánkat és fél attól, hogy nem mehet haza ha nem ad neki pénzt. Nem egyszer küld kajára pénzt amire már én is küldtem ez minden hónapban van és ezzel még nem is lenne gond, csak az a gond hogy abból is elvedel valamennyit és akkor megint meg van a baj... Emellett a 23 éves húgom fizeti az apeh tartozását ami 40ezer Ft per hó na meg persze én is fizettem már bele egyszer és ami a legszörnyűbb hogy ha hazamegy a húgom kétszer egy évben, nem szeretettel bánik vele, nem, akkor is csak kihasználja, kéri a pénzt sörre és ha jól berúgott akkor megalázza, bántja és elzavarja a háztól. A nagyit is mindig szidja. Magyarul mi akik elköltöztünk sem tudunk boldogulni az életben miatta, de hozzá teszem hogy amíg otthon laktunk, addig sem hagyta hogy rendesen fejlődjünk, mert ha rosszul tanultunk az lett a fejünkhöz vágva, ha meg jól akkor meg az, de olyan formában hogy elvagy szállva te kishülye, meg ilyenek... A nagyobbik öcséméket is megalázza aki nem él otthon, de szalad amikor baj van, ha tud, mert két gyermekes apa, akkor ő kapja az ívet, nem egyszer védte meg anyukámat és az apám nem egyszer ment már neki. A két öcsém aki otthon lakik, az egyik nem dolgozik jelenleg, őt most azért szidja, bántja, alázza 24 éves, de amíg dolgozott addig is azt csinálta miután már megkapta amit akart, új hűtő mert a régi tönkre ment, festék a házfelújítására aztán meg jött a terror. A harmadik öcsém aki dolgozik és otthon él őt is nagyon sokszor megalázza elveszi a fizetése nagy részét, volt olyan hogy mezítláb kellett elmenekülnie a - fokban mindez azért volt mert oda mert állni anyukám mellé. Az anyukám és a tesóm utána ment 2 órát keresték mindketten, de nem találták meg és pár nap után kiderült hogy az egyik haverjához menekült és még sorolhatnám ezeket a dolgokat... Az anyukámat is hátráltatja, mert ugráltatja és nem hagyja hogy a gyerekeivel foglalkozzon. Részegen sokkal durvább. Nagyon sokszor kékre, zöldre verte az anyukámat, volt olyan hogy eltörte az orrát stb... és nem foglalkozott azzal hogy a gyermeki végig nézték emellett történtek olyan dolgok amik ennél durvábbak, itt erről nem beszélnék. Nagyon sok mindenen keresztül mentünk már... De már nem bírom nézni, ahogy az anyukám és a testvéreim tönkre mennek. Érzem, hogy az anyukám már nem bírja tovább és nem akarom őt elveszíteni és a testvéreimnek, különösen a kicsiknek szükségük van rá. 26. éve ebben él, élünk. Kérem, hogy aki tud segítsen és írjon nekem, mert lépni szeretnék, de csak akkor ha már tisztában vagyok mindennel. Köszönöm mindenkinek aki elolvassa és válaszol majd a kérdésemre.

Legjobb válasz: hívjátok meg az egész családot hozzátok egy pár napra(apa nélkül persze) hívjátok rá a gyámügyet, meg a rendõrséget, ha a ház nem az õ nevén van adjátok el és költözzenek minél távolabb hogy ne találjon meg

hívjátok meg az egész családot hozzátok egy pár napra(apa nélkül persze) hívjátok rá a gyámügyet, meg a rendõrséget, ha a ház nem az õ nevén van adjátok el és költözzenek minél távolabb hogy ne találjon meg
Ez nagyon nehéz dolog. Anyukád és ahogy a család összes tagja ebben él, ezt látta mindn nap, nehéz ebböl kiszakadni. Az egyetlen aki tudna valamit tenni az édesanyád. DE ehhez óriási elhatározás és lelki erö kell, támogatás a család egész részéröl. Ez iszonyatosan nehéz. lehet jó tanácsokat adni, de sajnos, ha nincs elhatározás anyukád részéröl, akkor semmi nem fog történni. Amit tehetesz, hogy anyukáddal leülsz beszélni és megkérdezed töle, hogy hogyan bírja, akar-e ebböl kilépni, akarja-e hogy jobb legyen. Gondolt-e már apád nélküli életre? Ha mindenre 100%-s igen a válasz, akkor lehet elgondolkodni mit tezstek. amit elsö írt talán ezt lehetne, hogy mindenki elköltözik apádtól. a gyámügy és a rendörség sem tud sokmindent csinálni, mert ez néha fordul elö, igazán nem nagy dolog. ha a gyámügy nagyon kemény akkor elveszi a kiskoru gyerekeket, ezt meg gondolom anyukád nem akarja. De elöször anyukádat kérdezd ki rendesen.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszodat 06:31-es! Erre már én is gondoltam, de ennél sajnos bonyolultabb az ügy. A ház nem csak az anyukám nevén van, hanem az apukámén is, fele fele és van rajta hitel amit a családi pótlékból és a gyesbõl vonnak. A többi pénz pedig kell ennivalóra, rezsire, ruhára... Persze az a kevés pénz nem fedezi minden kiadásukat. Ha az apukám dolgozna és nem lenne alkoholista, minden más lenne. Akkor sem lenne könnyû, de valamivel még is csak könnyebb lenne és lenne szeretet, béke, összetartozás... de sajnos nem így van.
A kérdező hozzászólása: Neked is köszönöm, hogy írtál 08:10-es! Már nagyon sokszor beszéltem az anyukámmal errõl. De õ mindig csak azt mondja, hogy õ elmenne ha lenne hova. Sajnos nincs hová mennie. Az anyukája nagyon öreg és hát rá nem tud számítani. Én vagyok neki és a 23 éves húgom akikre számíthat és akik támogatják. De mi sem tudunk már vele lenni, mellette lenni mert mindketten külföldön élünk. Amíg otthon éltem, addig odaálltam mellé és védtem ahogy tudtam, de sajnos már nem tehetem meg... jelenleg 1 gyermekes anya vagyok a húgom dolgozik a párjával és nem tudunk szaladni ha baj van, mert mindkettõnknek megvan a saját kötelezettségünk a saját életünkben és ott van a távolság is... Anyagilag tudunk segíteni de akkor sem mindig. De azt sem tudjuk megoldani csak átmeneti segítség, hiszen az apám iszik és iszik, nem törõdik azzal mit esznek másnap vagy be van-e fizetve a sulikirándulás stb... ilyenkor jövünk mi és segítünk ha tudunk. Az apám meg szép kényelmesen éli világát és mindenkit magával ránt. Ja és még van egy öcsém, róla is beszéltem a levélben, rá is lehet számítani, sokszor megvédte anyukámat ha apám neki ment, de õ sem tud menni mindig mert 2 gyermeke van és dolgozik. A gyermekjólétinél aszem az a neve, vagy gyámügy már nem tudom, de tettem egy bejelentést 14 éves voltam de nem történt semmi, ki jöttek és anyum elzavarta õket és utána soha többet nem jöttek. Nem csináltak semmit. Egyszer már a rendõség is volt kint de õk sem csináltak semmit, csak felszólították hogy nézzen körbe milyen szép otthona, családja van és hogy becsüljön meg minket. Anyukám valóban nem akarja elveszíteni a tesóimat, anno azért is zavarta el azokat az embereket. Mindenesetre, nem adom fel valamit tenni fogok, mert tennem kell, ez így nem mehet tovább!
A kérdező hozzászólása: A kérdésemre nem kaptam választ. :( Aki olvasta a kérdésemet, levelemet és van valami tapasztalata vagy csak információja ezekrõl a dolgokról az írjon. Nagyon köszönöm!

Tegnap veszítettem el a szüzességemet! Nem tudom hogy el e mondjam anyumnak és több kérdésem is lenne! Lécci help!? 14/L

Nagyon ideges vagyok és biztos tele lessz helyes írási hibákkal és a fogalmazásom is tréé lesz szóval elölre is bocsi!(az a baj hogy még a gondolotaimat se tudom szinte össze gyüjteni)

Legjobb válasz: 1.: ne mondd el anyudnak (csak ha nagyon jóban vagytok) 2.: sztem nem vagy hozzá túl fiatal igaz ráért volna még 1 év 3.: azért nem fájt mert nagyon be voltál nedvesedve 4.: azért szakadt el mert gondolom a fiu ügyetlenül rakta fel a gumit

1.: ne mondd el anyudnak (csak ha nagyon jóban vagytok) 2.: sztem nem vagy hozzá túl fiatal igaz ráért volna még 1 év 3.: azért nem fájt mert nagyon be voltál nedvesedve 4.: azért szakadt el mert gondolom a fiu ügyetlenül rakta fel a gumit
Kamu szag.
hát én úgy vagyok vele hogy szerintem nem vagy túl fiatal én is 14 vagyok de még nem csináltam de már nagyon várom az elsõ alkalmat
1. Ha azt akarod h bízzon benned a jövõben mond el. 2. Igen fiatal vagy hozzá eléggé, de ha pozitív élmény volt akkor úgy is ez marad meg benned. 3. Mert el tudott lazítani kellõképp v nem volt ép a szûzhártyád v stb. 4. Rosszul raktátok fel pl.
'másokik kérdés: Szerintetek is túl fiatal vagyok hozzá és nagyon nagy butaságvolt?' - ha ennyi kérdésed van akkor igen. Elsõ alkalomnak olyannal kellett volna hogy megtörténjen, akivel már hónapok óta jársz. Én 15 vagyok majdnem 5hónapja vagyok a barátommal és csak mostanába fog megtörténni. És nem azért mert õ akarja, vagy külsõ befolyások. Egyszerûen megvártam míg én is szeretném, és felkészülök, azaz: kérdések és gátlások nélkül meg tudom tenni.És én elmondanám anyámnak, ha rákérdezne, vagy szóba jönne, de csak azért mert nagyno jó kapcsolatba vagyok vele.
ha már felmerül benned, hogy rossz döntés volt, akkor nem kellett volna.ez olyan dolog, amit nem kéne megbánni.amugy én is 14 éves vagyok, nekem van barátom, de várunk. és hogy ribanc vagy-e? hát....ha ezek után mondjuk együtt maradsz sokáig a sráccal és nem orrba, szájba szexeltek, akkor nem feltétlen.
Fake
Elõtte kellett volna beszélgetni anyukáddal és ráhallgatni. Komolyan nem értem a mai fiatalokat pedig én sem vagyok õskövület, de miért nem lehet megvárni az igazi szerelmet, aki meg is érdemli. Gondolkozz el a következõ barátod mit fog szólni, hogy ennyi idõsen már nem vagy szûz? Elég kiábrándító, senkinek nincs kedve olyan lánnyal járni, aki már ilyen korban sem tudta türtõztetni magát, max azok fognak keresni, akiknek csak egy éjszakára kellesz. Mindegy, ha ennyi eszed volt, késõ bánat, elõtte kellett volna gondolkodni! Az hogy fáj-e vagy nem az egyénfüggõ. Remélem azzal is tisztában vagy, hogy innentõl kezdve nem árt majd évente legalább egyszer látogatást tenni a nõgyógyásznál...
hát ha tényleg 14 vagy az még kicsit korainak hangzik... ha magadban tudod tartani akkor ne mondd el, a leírtak alapján én inkább kihagynám, hogy beszámoljak róla neki... a helyedben énis szarnék.. én 16 voltam mikor elvesztettem , de vártam vele 1 évet és utána mondtam el a szüleimnek.. szóval ha nem akarsz balhét inkább ne élj még nemi életet max petting azt olyan 16ik éved után mesélj, hogy elvesztetted a szüzességed (kegyes hazugság senkinek sem fáj!)
Ugyan így voltam vele én is... én is eddig leribancoztam azokat akik 14 évesen vesztették el.. és erre tessék.. én is. és amúgy szerintem ne mond el anyudnak .. legf. majd csak késõbb.. amúgy meg azért nem fájt mert biztos már ki voltál tágulva annyira vagy nagyon nedves voltál.:) é amúgy az szar ügy ha elszakadt..remélem azonnal kivette nehogy terhes legyél, amúgy meg mert a pasi rosszul tette fel, vagy a gumi a szar ( hiába volt drága ) és bocsi a regényért. :D

Kisfiamat nevelési tanácsadóba vittem, mert nem tudtam kezelni, az oviban szót fogad az óvónénik és egy ismerős anyuka szerint is aki beszoktatja a sajátját a csoportba, nekem miért nem fogad szót mégsem?

A tanácsadóban azt mondták legyek szigorú vele.Itthon nagyon mozgékony,folyton bohóckodik,nem teljesíti a kéréseimet els?re mindig,én már el is könyveltem,hogy biztosan hiperaktív,de azt mondták csak enyhe figyelemzavara van.

Legjobb válasz: Nekem az az érzésem, túlzottan marcangolod magad. Nem kell mindent ezerszer átgondolni. A te fejedben kell eldõljön a dolog. Te vagy az anyukája, a te felelõsséged, hogy milyen lesz, teljesen mindegy, ha elõször kinevet, attól még te vagy a felnõtt és te tudod, hogy mi a helyes. Vagy ha nem helyes, mert néha rosszul dönt az ember, akkor is a te döntésed, neked kell ott és akkor reagálnod. Ha saját magad elõtt sincs tekintélyed, akkor õelõtte sem lesz.

ahogy olvasom a kommentjedet, úgy látom, hogy tisztában vagy a "hibáiddal"-csak nem mersz rajta változtatni.
Nekem az az érzésem, túlzottan marcangolod magad. Nem kell mindent ezerszer átgondolni. A te fejedben kell eldõljön a dolog. Te vagy az anyukája, a te felelõsséged, hogy milyen lesz, teljesen mindegy, ha elõször kinevet, attól még te vagy a felnõtt és te tudod, hogy mi a helyes. Vagy ha nem helyes, mert néha rosszul dönt az ember, akkor is a te döntésed, neked kell ott és akkor reagálnod. Ha saját magad elõtt sincs tekintélyed, akkor õelõtte sem lesz.
ahhoz látnunk kéne, hogy viselkedsz vele, mennyire vagy határozott stb..! Gondolom látja és érzi rajtad, hogy könnyû belõled hülyét csinálni, ezért tojik a fejedre. Amikor fegyelmezni akarod, akkor úgy hangsúlyozz, hogy komolyan vegye, és ha nem fogad szót legyen valami következményei is a tetteinek
Hát ne haragudj, de a legrosszabb az, aki folyon csak a problémákat hajtogatja de nem tesz semmit ellenük. Szívod a saját energiádat is meg a környezetedét is. Ne gondold, hogy tutyimutyi vagy és kész, ennyi, ezen nem tudsz változtatni. Vagy ne gondold, hogy a változtatás olyan eget rengetõ dolog. El kell döntened, hogy ezután így lesz. Tekintsd ezt próbatételnek, feladatnak, erõpróbának vagy újévi fogadalomnak, tökmindegy. Ha eléggé tele van a puttonyod a helyzettel, akkor nem lesz nehéz dologod. Csak döntsd el fejben iagzán, és ha megvan, ezen a vonalon haladj tovább. Nem vagy tutyimutyi csak eddig így viselkedtél. Ezután meg másképp fogsz.
A kérdező hozzászólása: " Ha saját magad elõtt sincs tekintélyed, akkor õelõtte sem lesz." Rátapintottál a lényegre, elég súlyos önértékelési problémáim vannak, pedig sikeres vagyok a szakmámban, rendben az életem, de sosem tartottam magam túl sokra, szorongó alkatú, másoknak nagyon megfelelni vágyó ember vagyok. Hogyan tudnék megváltozni, meg tudnék egyáltalán ?
így már teljesen érthetõ a kisfiad viselkedése! azt írod, hogy:ismer már a kisfiad, hogy milyen vagy. hát akkor ne csak eljátszd egy-két percig, hogy te most szigorúbb vagy, hanem tarts is ki emellett. elõszõr még mosolyogni fog és megróbál kizökkenteni de ne hagyd magad. Fegyelmezés nélkül csak egyre nehezebben fogsz tudni vele bánni.most még javíthatsz ezen de pár év múlva már nagyon nehéz lesz!!
A kérdező hozzászólása: "természetes, hogy egy beteg gyerekkel másképp bánik az ember. Viszont ezen érdemes elgondolkodni, hogy ha azt az utat választod, ami neked könnyebb, és nem azt, ami a gyereknek jobb, annak õ viseli majd a következményeit. " Lehet , hogy ez is csak egy kifogás nálam, hogy erre hivatkozok, hogy de hiszen beteg és hát mégsem bánhatok vele túl szigorúan, lehet, hogy nem is olyan beteg , mint amilyennek kezelem és csak magamat takargatom ezzel is, hogy a könnyebb utat választva ne kelljen erõfeszítéseket tennem, a gyerekembe pedig beletáplálom, hogy "szánalomraméltó beteg", érzem, hogy nagyon tévúton járok és nem lesz jó vége annak amit én gyereknevelés címén mûvelek.
A kérdező hozzászólása: "Nem kell kiabálni vele, csak legyél határozottabb. Neki tetszel jót vele." Ismer már annyira a kisfiam, hogy tudja milyen vagyok, próbáltam eljátszani , hogy én most nagyon határozott és következetes vagyok, rendszerint megmosolygott a gyerekem ebben a szerepkörben . Talán a gyerek érdekében képes leszek hitelesen képviselni a szülõi tekintélyt, de ehhez rengeteget kell dolgoznom magamon, nagy hiányosságaim vannak ezen a téren.
kedves kérdezõ, a gyereknek nyugodt, meleg légkör kell, de emellett következetesség. Nem kell kiabálni vele, csak legyél határozottabb. Neki tetszel jót vele.
Felesleges ostoroznod magad, természetes, hogy egy beteg gyerekkel másképp bánik az ember. Viszont ezen érdemes elgondolkodni, hogy ha azt az utat választod, ami neked könnyebb, és nem azt, ami a gyereknek jobb, annak õ viseli majd a következményeit. Azt hiszed, hogy jót teszel ezzel, pedig nem.
A kérdező hozzászólása: Mézes-mázos , megengedõ, alázatos stílusban nevelem :-/ , sajnálgatom, ha valami miatt sír, hogy miért nem szabad, nagyon várt gyerek volt, sajnos elég komoly autoimmunbetegsége van . Elõfordult, hogy ha a testvérem , vagy a barátnõm erélyesen rászólt, hogy elkezdett zokogni és az ölembe szaladt, mert annyira nincsen hozzászokva , hogy indulattal reagáljam le a viselkedését. Kedvesség, türelem még nem elég a sikeres gyerekneveléshez, belõlem pedig teljesen hiányzik az, hogy másokkkal konfliktusba legyek képes kerülni, nem vagyok képes magamat megváltoztatni, mindig tutyi-mutyi ember leszek sajnos, ilyen vagyok alapból. Sosem leszek sajnos más ember és ennek lehet, hogy a gyereke issza majd meg a levét.
Szakember majd eldönti. Minket meg azért küldtek nevtanba, mert a gyerek az oviban egyáltalán nem fogad szót, nem vesz részt semmiben, nem játszik senkivel. Nekem meg szót fogad. Csodálkoztak is, hogy csak szólok a gyereknek és csinálja. Ha nem a saját szememmel látom, hogy földhözvágja magát az óvó néninek, el sem hiszem.
Minden gyerek jobban viselkedik "idegenek" vagy akár nagyszülõk felügyelete alatt. Olyankor fegyelmezik magukat. Ez nagy önuralmat kíván tõlük. Este otthon (akárcsak mi) õk is eleresztik magukat. Megtehetik, hiszen olyankor már annak a személynek a felügyelete alatt vannak, aki akkor is szereti õket, ha rosszak. Azért jól tetted, hogy elvitted nevelési tanácsadóba. Jobb biztosra menni, nézze meg egy szakember, így interneten keresztül, látatlanban csak okoskodni lehet :)
Mintha a tesóm kisfiáról írtál volna. Õ is az oviban egy angyal, otthon meg kirúgja a ház oldalát. Pedig a húgom nem egy tutyi-mutyi anyuka, határozottan fegyelmezi a fiát. De nála nem hat sem a szép szó, sem a kiabálás. Szóval én nem mondanám, hogy biztosan a Te határozatlanságod, halk szavúságod az ok. A szakember majd kielemzi a kisfiam, megmondja hol a hiba.

Amikor még nem voltál anyuka, és elméletben már tudtad hogy fogod a gyermeked nevelni, azt valóra is tudtad váltani? 2-3 éves gyerkőcnél?

Gondolok pl. "az én gyerekem ha ebéd van, akkor oda ül az asztalhoz" "az lesz amit én mondok" "jó fog viselkedni" "mindent meg fog enni" "ha rászólok abbahagyja a hisztit" stb......

Legjobb válasz: Többé kevésbé sikerül betartanom, már majdnem 3 éves a lányom. Persze akad olyan, mikor megsajnálom, nem vagyok egy vaskezû, de alapjában véve szépen tudja már mikor mit hogyan kell, és általában minden gond nélkül csinálja. Fõleg az evés téma, azzal nagyon kevés gondunk volt. Akaratból neki bõven jutott, de mégis általában sikerül megbeszélni a dolgokat. Felajánlok mást, vagy elmondom, hogy sajnos ez most nem lehetséges, és megölelgetem. Nem szokott raplizni, vagyis csak ritkán. Szerintem ez a gyerek alaptermészetétõl is függ, mennyire befogadó a szabályokra, képes-e kompromisszumra.

Többé kevésbé sikerül betartanom, már majdnem 3 éves a lányom. Persze akad olyan, mikor megsajnálom, nem vagyok egy vaskezû, de alapjában véve szépen tudja már mikor mit hogyan kell, és általában minden gond nélkül csinálja. Fõleg az evés téma, azzal nagyon kevés gondunk volt. Akaratból neki bõven jutott, de mégis általában sikerül megbeszélni a dolgokat. Felajánlok mást, vagy elmondom, hogy sajnos ez most nem lehetséges, és megölelgetem. Nem szokott raplizni, vagyis csak ritkán. Szerintem ez a gyerek alaptermészetétõl is függ, mennyire befogadó a szabályokra, képes-e kompromisszumra.
Hát persze..hogy nem....:) Vannak dolgok, amiket elgondolunk, aztán nem bírjuk "kötni az ebet a karóhoz".
Az én gyerekem, ha ebéd van, akkor odaül az asztalhoz, és nem válogatós. Szóval ez bejött, de nem azért, mert olyan fantasztikusan következetes anya vagyok, hanem mert szeret enni. :) Az alvás például problémás, a hisztije meg néha egyenesen riasztó. Úgyhogy nem, nem jött be a nagy könyv, vagy ami mégis, az szerintem merõ véletlenség.
A kérdező hozzászólása: :) Köszönöm a válaszokat! :) Akkor nem vagyok egyedül....:)
Amit én "elhatároztam", az az volt, hogy az én gyerekem nem fog hisztizni, mert mindig mindent elmagyarázok neki. Haha. Van, hogy meg se próbálok neki magyarázni, csak kiakadok rajta (sajna), vagy egyszerûen "bevágom" az ágyába, mert az az egyetlen hely, ahol képes lenyugodni... :(

15 éves lány vagyok, nincs itthon senki. Délután érnek haza anyuék, és megakarom őket lepni valami finomsággal. Sütikre gondoltam, amiket én is el tudok készíteni. Valami könnyebb receptek?

El?re is köszönöm!:)

Legjobb válasz: Én ma palacsintát eszem :) (ebben a hûvösben direkt jól esik sütni is). De javaslom még a túrófánkot is (csak összekevered az alapanyagokat - 5 perc!, olajban megsütöd, valami isteni). Vagy egy jó túrógombóc... Itt pontos mennyiségeket is találsz egy kalkulátorral, attól függõen, hogy mennyit szeretnél csinálni: http://www.desszert.eu/sutemeny

Én ma palacsintát eszem :) (ebben a hûvösben direkt jól esik sütni is). De javaslom még a túrófánkot is (csak összekevered az alapanyagokat - 5 perc!, olajban megsütöd, valami isteni). Vagy egy jó túrógombóc... Itt pontos mennyiségeket is találsz egy kalkulátorral, attól függõen, hogy mennyit szeretnél csinálni: http://www.desszert.eu/sutemeny
Erre van egy jó kis gyors és olcsó receptötletem:) Tészta: 2bögre liszt, 1bögre cukor, 1 sütõpor(ezeket szárazon összekevered:) )...hozzáadsz 1 bögre tejet 1 tojást és egy evõkanál olajat, ezt is elkevered, sütõbe be...20 perc és kész. Erre aztán mehet lekvár, puding, vagy máz( 3dl üdítõvel fõzöd meg a vaníliás pudingport tej helyett...isteni:) . Ami még egyszerûbb: http://www.nosalty.hu/bogreben_sult_suti_5_perc_alatt_recept..
Ja és pár órát hagyd állni a hûtõben!
Kókuszgolyó! Isteni, és könnyûmelkészíteni is :D
Sütés nélkül isteni: babapiskótát és cukorral kikevert tejfölt rétegezel egy mélyebb tálba, és gyümölcsöket raksz a rétegek közé. Meggybefõtt, és bármilyen lédús, apróbb gyümölcs jó bele: eper, málna, erdei gyümölcsök, õszibarack. Természetesen nem alkalmas: alma, dinnye, körte stb. Tehát a túl lédús és túl kemény gyümölcsök nem.
A kérdező hozzászólása: köszönöm:)

Hogyan lehetne kezelni? Nagyon szomoru vagyok amiota a batyam depisen viselkedik.2 hete nem szol senkihez, a csladjatol is kulon alszik, nem hivja fel az anyukamat, es meg az imadott kisfiahoz se szol.

A problema 2 hete tart amiota elmentek egy csaladi wellnessre es ott kikeszitette a kisfia(6eves) viselkedese,mert uvoltozott,szokasosan hisztizett..stb. De igazabol o rontotta el amikor kicsi volt,nagyon elkenyesztette.. szoval ez az egyik problema,a masik hogy amikor hazamegy munkabol azt mondja csak a problemak varjak es hogy a felesege azt kialtja ra hogy miert jott haza,mert csak ilyenkior rossz a kisfiuk..stb. azt mondja nem szivesen megy haza ezert inkabb sokszor tulorazik!

Legjobb válasz: Nem hinném hogy a te feladatod megoldani az õ problémáját. Mit tudsz tenni? hivd el fallabdázni, focizni, valamit játszani, szaunázni, úszni, vagy bármi amit szeret egyébként, ahol nem feltétlenül kell beszélni, de kellemes cselekvés. De ne traktáld a megoldásokkal és azza se hogy beszélgessen veled. Nyilván nem akar. Nyilván úgy érzi, hogy kudarc az élete, van egy elnevelt gyereke, egy hárpia felesége, és nem tudja mit tegyen. Nem hiszem hogy jó ötlet lenne haza költöznie, külön kéne menni egy idõre, amíg eldöntik mi legyen. Sajnálom szegény pasast, de õ is tehet róla hogy idáig fajult a dolog. Ha 2 hete van ez, akkor még kimászhat a letargiából.

Nem hinném hogy a te feladatod megoldani az õ problémáját. Mit tudsz tenni? hivd el fallabdázni, focizni, valamit játszani, szaunázni, úszni, vagy bármi amit szeret egyébként, ahol nem feltétlenül kell beszélni, de kellemes cselekvés. De ne traktáld a megoldásokkal és azza se hogy beszélgessen veled. Nyilván nem akar. Nyilván úgy érzi, hogy kudarc az élete, van egy elnevelt gyereke, egy hárpia felesége, és nem tudja mit tegyen. Nem hiszem hogy jó ötlet lenne haza költöznie, külön kéne menni egy idõre, amíg eldöntik mi legyen. Sajnálom szegény pasast, de õ is tehet róla hogy idáig fajult a dolog. Ha 2 hete van ez, akkor még kimászhat a letargiából.
Szerintem menjel at hozzajuk amikor mindenki otthon van, es beszeljel veluk, kerdezd meg, hogy mi a problema?! A feleseget is hallgasd meg, ne csak a testvered verziojat. Egy oszinte beszelgetes sokat segit, es egy kulsos, aki most te vagy sokszor nagyon jo tanacsot tud adni. Az nagyon furcsa, hogy az "imadott" gyerekehez nem szol. Vajon mennyire imadja, ha ezt meg tudja allni???
sok mindent nem tudsz te csinálni.neki kéne nyitottabbnak lennie és próbálni nevelni a gyermeket, nem pedig elmenekülni egy csendes sarokba.
Az egy asztalhoz való leültetés tényleg hasznos lenne. Persze a kisfiú nélkül. Ha így nem megy, családterápia vagy valami megoldás.
nekem van 2+1 (de nem velem él) kistesóm. Estére tényleg nagyon hisztisek tudnak lenni! Falra tudnék menni...:D Próbáld ezt bhogy elmondani, h elfáradnak a gyerekek estére, azért hisztis és az új környezetben is az egy darabig! De a nevelõapám aki a 2 kicsi apja, õ vmiért beszél velük meg megpróbálja õket megnyugtatni. Talán, ha Apuka leülne játszani este a picurral... sokat segítene. Valami ilyesmit próbálj mondani neki, és a kicsit nem bánthatja, csak jobban hisztis lesz, hogy akit õ szeret nem törõdik vele. Talán azért hisztizik, hogy vele legyen?? Elképzelhetõ! Sok szerencsét
Szerintem is az apukának kellene foglalkozni a kicsivel, az is elõfordulhat hogy a gyerek ezért hisztizik (apahiány).. Ha nagyon tanácstalan szerintem menjenek el egy nevelési tanácsadóhoz, de az semmiképp sem megoldás hogy az anya azt kiabálja, hogy miért jött haza stb. Lehetséges, hogy a válást fontolgatja? Ez elég sértõ, ha az én párom mondana ilyeneket sztem én is hasonlóan viselkednék.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!