Mit tehetnék ha a nővérem már egyértelműen az őrület jeleit mutatja?

Az a helyzet, hogy lassan többet üvöltözik, mint amennyit nem. Az összefüggések, logika, humor terén teljesen zéró. Százból kilencvenkilenc viccet nem ért (és ez nem vicc). Viszont bármiből bármikor képes veszekedést csinálni. Gyakran rekedt sikítással üvölt és mindenki megdöbben. Visszafojtja egy darabig, aztán kitör. Mondataiban semmi összefüggés, csak indulatok és hibáztatás. Volt olyan, hogy utólag teljesen másképp emlékezett valamire. Például összekeverte, hogy ki mondott neki valami csúnyát. Évek óta megy ez és egyre rosszabb lett. Megvan már negyven éves és még mindig otthon él. Senkinek nem volt szíve diliházba csukni, sőt még csak beszélni se szoktak erről. De hogy mehetne ez így tovább?? Szerintetek mit kéne tenni?

Szerintetek igaza lehet?

Sziasztok

Nemrég jöttem haza a munkából,a szomszéd néni
kérdezgetett,hogy mikor hozom el hozzánk a páromat,
anya azt mesélte,hogy jól megvagyunk,kíváncsi rá.

Amit tudni kell:
2011 augusztusában ért véget egy 2 éves kapcsolatom,
szeptemberbe lett egy új,másfél évig,ami januárban
véget ért,még a hónapban megismertem egy srácot,
fél évig flörtöltünk,randizgattunk,majd összejöttünk,
de nyár végén szétmentünk,azóta szingli vagyok,és
most jó így,úgy érzem rám fért már.

Megkérdeztem anyát,miért hazudta azt,hogy párom van.

Erre annyit válaszolt,hogy engem akart védeni a szomszéd néni előtt,mert ez olyan szégyellni való,mármint a szinglisség,főleg,hogy mindig volt valakim.

Szerintetek egy lassan 2 hónapos szinglisség,
tényleg ekkora szégyellni való?

22/L

Ez már biztos jele a megcsalásnak? Mit csináljak?

A férjemmel 7 éve vagyok házas, van két lányunk.

A munkája miatt sok emberrel van napi szinten kapcsolatban, köztük egy 20 éves lánnyal is. Már találkoztam vele, beszéltem vele egyszer. Az iskolája környékén gyakran van dolgom, sokszor megesik, hogy velem szemben megy el, de nem ismer meg.

A férjem nem rég jött haza. Annyit mondott, hogy elment egy faluba alkatrészért. Többet nem mondott és lefeküdt aludni. Èszrevettem, hogy egy idegen telefont tett le az előszobában. Megnéztem és a fent emlìtett lányé! Sokkot kaptam egy pillanatra! Tudom, nem szép dolog, de alaposabban szétnéztem a telefonban. A lány valakinek írta, hogy 'megfogadtam, hogy nem ülök be ... mellé az autóba' (a férjem nevét írta), mire azt a választ kapta, hogy 'már megint vele vagy?'

Mit csináljak? Korábban már csinált hasonlót ezzel a lánnyal! Megcsalt?

34N

Melyik szebb név? Izsák vagy Gyárfás?

Párom és sógornőm szeretne egy "verset" íratni az apukájuk sírkövére. Melyik a jobb? Az apukájuk 36 éves korában halt meg, öngyilkos lett.

1 . ,,Àlom volt az életem, egy kis rövid álom.
Letörte ifjú életem, rövid boldogságom."

2. ,,Mert a halál csendes álom, de az elválás szívtépő fájdalom."

3. ,,Nehéz volt elválni tőletek, de ha el is mentem.
Mindig itt leszek veletek.
Mindig itt leszek, titkon s észrevétlen.
Ha el is mentem itt marad a léptem.
S végig kopog a csendes éjen."

Tobbgyermekes szulok, ti hogyan oldjatok meg a pihenest betegseg eseten? Tudtok labadozni?

Kivancsi vagyok mashol hogyan mukodik. Erosebb betegsegre gondolok, influenza, virusos jarvanyok, mutet utani labadozas.

Nalunk nem nagyon megy, probal a ferjem segiteni, de erzem, h nem igazan veszi komolyan azt, h fel sem birok kelni. Valahova mennie kell, valami fontosat csinalni kell, az en munkam nincs megcsinalva "majd ha jol leszel megcsinalod" cimszoval. Tehat nincs fott etel, nincs takaritva, nincs tiszta ruha senkinek belathatatlan ideig, ha tenyleg pihenek. A gyerekek ultetve vannak a tv elott, majd engem szinte szettepnek, ha atveszem oket, mert persze kipihentek magukat, unatkoznak, aktiv jatekot akarnak, en pedig vonszolom magam es sajnalom oket. Talan azert nem erzi at, mert o 1-2 nap alatt tulesik mindenen, de en nem. Hozzateszem, tenyleg van dolga, nem a tv elott ul, egesz nap porog, kozben szabadit fel egy-egy orat naponta, h pihenjek, vagy pl tegnap furdette a gyerekeket, ez mindig az en dolgom. Szoval segit, probalkozik, de kozben erzem, h talan lelkiismeret-furdalasomnak kell lennie ezekert.
Masfel hete influenzas vagyok, egyre rosszabb, mar reggel alig birok dolgomra indulni, folyamatosan lazas vagyok, faj mindenem.
Tavaly ugyanez tortent, akkor ket honap alatt lettem tul mindenen, mert az influenzabol lett arcureggyulladas, majd tudogyulladas es fulgyulladas, mindezt labon hordtam ki, kezdtem azt hinni, hogy nem elem meg a tavaszt. Vegul a gyerekek elvittem egy hetre a nagyszulokhoz, visszautaztam es fekudtem, gyogyultam. Ez jelenleg nem megoldhato, nem vihetem oket, jonni sem tud senki, van bebiszitterunk, de o most vesz ki szabadsagot.
Neha mar az is eszembe jut, hogy a korhazba kerules lenne a legjobb, akkor biztos minden meglenne oldva itthon nelkulem, mert muszaj lenne...

Tudom, tanacsolni nem nagyon lehet semmit, inkabb csak kivancsi vagyok, hogy mas csaladban mi a helyzet. (A szuleimnel kb ugyanez volt.)

Mit lehet kezdeni azzal a családtaggal, aki képtelen rendet tartani maga körül?

A háza egy szemétdomb. Szó szerint. Semmit nem dobott ki kb. 10 éve. Kosz, mocsok és penész van nála. Ha nem megyünk át megsértődik, ha átmegyünk meg az a baj, hogy szóvá tesszük a ház állapotát. Teljesen mindegy, hogy hozzuk fel a dolgot (szépen vagy csúnyán), támadásnak veszi és végigsértődik, nem hajlandó róla beszélni. Mindig fogadkozik, hogy összepakol és kitakarít majd, ha... Kb. 10 éve kezdődött, az elmúlt 2-3 évben mérgesedett el a dolog.

Milyen volt életed első összeköltözése valakivel?

Úgy értem, hogy pároddal, házastársaddal. Milyen érzés volt? Könnyű volt együtt élni?
Mi jövőhét csütörtökön költözünk, kicsit izgulok a közös élet miatt (jó értelemben) :)

Szerintetek mennyire lesz így a kapcsolatunk tartós hosszú távon?

4 éve ismerkedtem meg a jelenlegi párommal.Nagyon jól elvagyunk,jegyben járunk együtt tervezzük leélni az életünket.Viszont van itt egy kis gond ami engem valahogy nem hagy nyugodni.Nem szeretnék gyereket sem most sem később.Lehet hogy ezért néhányan most elég szép véleményt fognak rólam alkotni de hát ez van.
Mindig úgy voltam vele hogy aki erre született és van akinek egyszerűen nem szabad gyereket a kezébe adni.Hát én az utóbbiba tartozok.Képtelen vagyok akár odaköszönni is vagy megfogni egy gyereket.Nem tudom miért egyszerűen elhuzakodom az egésztől.Igazából férjhez menni sem szeretnék de úgy vagyok vele hogy ez még "belefér" és a páromért megteszem,mert neki minden vágya az esküvő.
A párom ezt megértette (úgy ahogy).Amikor eljegyzett akkor már tudta hogy állok ezzel a "gyerek-témával".
Õ is mindig azt mondja hogy nem szeretne gyereket mert nem lenne hozzájuk elég türelme,de mégis amikor úgy néha felhozódik,egyszerűen látom rajta hogy később Õ nagyon is szeretne legalább 1 gyereket.Amikor rákérdezek tagadja.

Oké,hogy nem tudom hogy fogok gondolkodni majd 5 vagy 10 év múlva,de eszem ágában sincs megváltoztatni a gondolkodás-módom és kitartok amellett amit elhatároztam.

Szerintetek ez mennyire lesz nagy baj hosszútávon?
Tönkreteheti ez a kapcsolatot?

23/N

Magyarországon mely városokban vannak árvaházak?