Találatok a következő kifejezésre: Akkor is ha (17533 db)

Ha sejtitek hogy tetszetek valakinek vallomásra akarjátok bírni, akkor is ha nektek nem tetszik?

Fiúról van szó...és én vagyok a lány, nekem tetszik ?, és szerintem észrevette, mert folyton megpróbál rátérni, hogy "sokat írogattál rám, és buta kifogásokkal"....meg ilyen megjegyzések, de mindezt egy jóhangulatú négyszemközti beszélgetés közben mosolyogva...tehát nem vallatás, vagy gúnyolódás.

Legjobb válasz: Kérdés: Te mit vársz pontosan a sráctól? :) Azért kérdeztem, mert nem tudom, ki hogy van vele, de a férfiak zöme alapból vadász típus. Mi általában mindenre lövünk, amire csak lehet, (szórjuk a világba magvainkat, persze párkapcsolat nélküli állapotról beszélek) hacsak valami nagyon durva, kizáró ok nem jön közbe. (Mondjuk kifejezetten visszatetszõ dologba nem futunk, mint pl. egy váratlan és kiábrándító hiszti, komolyabb higiéniai gond, nemibaj, menszesz, terhesség, stb. Ezeknél se feltétlen tántorodunk el, ha komolyabb kapcsolatot akarunk, de vadászati célra általában az ilyen vad nem pálya.) Szerintem az nem kérdés, hogy a srác le szeretne -e veled feküdni, mert ebben szinte biztos lehetsz - fõleg ha élcelõdik, kihívóan viselkedik, kacérkodik veled. Normális agyú férfiember ilyet ok nélkül egyszerûen nem tesz! Az a kérdés inkább, hogy csak ennyit akar, vagy komolyabb tervei vannak veled...? A lányoknál divatos "egókicsikarást", vagy hogy is nevezted, felejtsd el a férfiaknál: mert mi egyszerûen nem így szuperálunk. :))) Az efféle jellegû számító-bonyolító magatartás elõfordul, de igen ritka. Két pont közt a legrövidebb út az egyenes és kész, mi meg nem szeretünk sokat futni. Ha mégis, akkor az a nemesebb vad bekerítését szolgálja és nem önmagunk meggyõzését arról, hogy "no, ezt is megkaphattam volna, ha kellene..." Nálunk ennek a nõi vonásnak kb. az lehet a megfelelõje, ha 1...N-szer jó alaposan megrépázzuk a lányt, ám utána egyáltalán nem kívánunk mélyebb érzelmi kapcsolatba lépni vele. Akkor és addig jó és pont. Nincs tovább semmiféle érzelmi kötõdés. Kacérkodni, majd álló micsodával odábbébbálva az egónkat fényezgetni?!? Nohiszen! :))) Ennél sokkal jobb a megszerzett hódítás, azaz a sikerrel befejezett vadászat! Gondolj bele: ez egy vadászatra teremtetett fajnál pont így logikus. :) Ha viszont jól értettem, neked elegendõ annak biztos tudata, ha a srác meg akarna -e kapni. Nos, ebben a fentiek alapján szinte biztos lehetsz. Abban már kevésbé, hogy vadászati célra, vagy tartós párkapcsolatra törekszik, már ha ez érdekel egyáltalán. - Ennyibõl amit leírtál, sajnos nehéz eldönteni. Mondjuk ha huzamosabb ideig próbálkozik, személyesebb dolgaid iránt mélyebben érdeklõdik, azaz õszintén kíváncsi a belsõ értékeidre, meg akar ismerni, akkor esélyes a dolog. Ha szimplán csak "nyomul", azaz nem akar meglátogatni, barátnõiddel kedven háziállatoddal megismerkedni, munkádban, hobbidban segédkezni, akkor inkább egyszerû vadászatról van szó... :)

Kérdés: Te mit vársz pontosan a sráctól? :) Azért kérdeztem, mert nem tudom, ki hogy van vele, de a férfiak zöme alapból vadász típus. Mi általában mindenre lövünk, amire csak lehet, (szórjuk a világba magvainkat, persze párkapcsolat nélküli állapotról beszélek) hacsak valami nagyon durva, kizáró ok nem jön közbe. (Mondjuk kifejezetten visszatetszõ dologba nem futunk, mint pl. egy váratlan és kiábrándító hiszti, komolyabb higiéniai gond, nemibaj, menszesz, terhesség, stb. Ezeknél se feltétlen tántorodunk el, ha komolyabb kapcsolatot akarunk, de vadászati célra általában az ilyen vad nem pálya.) Szerintem az nem kérdés, hogy a srác le szeretne -e veled feküdni, mert ebben szinte biztos lehetsz - fõleg ha élcelõdik, kihívóan viselkedik, kacérkodik veled. Normális agyú férfiember ilyet ok nélkül egyszerûen nem tesz! Az a kérdés inkább, hogy csak ennyit akar, vagy komolyabb tervei vannak veled...? A lányoknál divatos "egókicsikarást", vagy hogy is nevezted, felejtsd el a férfiaknál: mert mi egyszerûen nem így szuperálunk. :) )) Az efféle jellegû számító-bonyolító magatartás elõfordul, de igen ritka. Két pont közt a legrövidebb út az egyenes és kész, mi meg nem szeretünk sokat futni. Ha mégis, akkor az a nemesebb vad bekerítését szolgálja és nem önmagunk meggyõzését arról, hogy "no, ezt is megkaphattam volna, ha kellene..." Nálunk ennek a nõi vonásnak kb. az lehet a megfelelõje, ha 1...N-szer jó alaposan megrépázzuk a lányt, ám utána egyáltalán nem kívánunk mélyebb érzelmi kapcsolatba lépni vele. Akkor és addig jó és pont. Nincs tovább semmiféle érzelmi kötõdés. Kacérkodni, majd álló micsodával odábbébbálva az egónkat fényezgetni?!? Nohiszen! :) )) Ennél sokkal jobb a megszerzett hódítás, azaz a sikerrel befejezett vadászat! Gondolj bele: ez egy vadászatra teremtetett fajnál pont így logikus. :) Ha viszont jól értettem, neked elegendõ annak biztos tudata, ha a srác meg akarna -e kapni. Nos, ebben a fentiek alapján szinte biztos lehetsz. Abban már kevésbé, hogy vadászati célra, vagy tartós párkapcsolatra törekszik, már ha ez érdekel egyáltalán. - Ennyibõl amit leírtál, sajnos nehéz eldönteni. Mondjuk ha huzamosabb ideig próbálkozik, személyesebb dolgaid iránt mélyebben érdeklõdik, azaz õszintén kíváncsi a belsõ értékeidre, meg akar ismerni, akkor esélyes a dolog. Ha szimplán csak "nyomul", azaz nem akar meglátogatni, barátnõiddel kedven háziállatoddal megismerkedni, munkádban, hobbidban segédkezni, akkor inkább egyszerû vadászatról van szó... :)
A kérdező hozzászólása: Biztosíthatlak hogy részemrõl nem szimpla vadászat, :) Õ pedig nem az az egyéjszakás fajta.
Ez esetben viszont mire vársz? Üljetek le és beszéljétek meg egyenesen a dolgot, mindenféle játszadozás nélkül. :)

Kimennétek külföldre dolgozni, feladni mindent, akkor is, ha eleinte csak alja munkát kapnátok?

Én USA-ba tervezem, de vannak érvek, ellenérvek. Ott eleinte csak a legalantasabb munkákat tudnánk csinálni, itthon viszont jobban van el?relépési lehet?ség, itt vannak a barátok, család. A kérdés,hogy az ember képes-e feladni mindent.

Legjobb válasz: A kérdés az, hogy mersz-e ekkora lépést tenni a saját életed érdekében, vállalva a rizikókat? Miért kéne mindent feladni? A család és a barátok akkor is ott lesznek, ha hazajössz vagy hazalátogatsz, nem tûnnek el az életedbõl. Akkor adnád fel, ha úgy mennél külföldre, hogy soha nem is térnél vissza és nem tartanád a kapcsolatot senkivel. Jó lenne tudni hány éves vagy, és hogy mi a cél a külföldi munkavállalással. Ha fiatal, szakma nélküli és pl. az angol nyelv miatt mennél, számomra nem kérdés, én minden további nélkül mennék. Ha idõsebb, szakmailag tapasztalt vagy és egy új élet reményében mennél, hogy majd ott jól keresel egyszer, családot alapítasz, nos, ezt valóban nehezebb elérni, de én még ekkor is szó nélkül pakolnék. Valamint érdekelne, hogy mit értesz "alja munka" alatt. Én eddig soha nem találkoztam olyannal, hogy sz*arlapátolásra, vonatsín vagy utcatakarításra keresnek külföldi embert pl. Németországba. Persze, nyilván ilyen munka van ott is, de azért javarészt a munkaerõközvetítõ cégek/portálok hirdetései inkább takarításról, beteg- és gyerekgondozásról, felszolgálásról szólnak (ezekkel találkoztam többnyire). Én spec. ezeket nem tartom alja munkának, hiszen itthon is léteznek ezek az állások szép számmal. Az, hogy eleinte kevés a fizetés, mindenhol így van. Oda ugyanúgy "be kell dolgoznod" magad, az meg a másik, hogy azért h valami mûködjön vagy jó legyen, ugyanúgy áldozatot kell hozni, kompromisszumot kötni, de ezzel itthon sem lennél másként. Ha lenne lehetõségem én mindenképp utaznék (bárhová /persze nyelvtudástól függõen/, hiszen a munka csak munka, el kell végezni, és én hoznék annyi áldozatot, hogy eleinte szenvedjek kicsit a saját boldogulásom érdekében. Annyit még mindenesetre tanácsolnék, hogy a legjobb ha hivatalos munkaerõközvetítõ által mész külföldre, nem valami nevesincs cégecske által, mert kevesebb a kockázat. Múltkor volt a FélKettõben egy pasas aki elmondta hogy törvényileg/jogszabályilag a munkaerõközvetítõ pl. sosem kérhet tõled pénzt, sem adminisztrációra, sem semmire, pláne ilyenre hogy "fizess be ennyit vagy annyit és mi szerzünk neked melót". Ezeknek a dolgoknak jó utánajárni. 23/L

A kérdés az, hogy mersz-e ekkora lépést tenni a saját életed érdekében, vállalva a rizikókat? Miért kéne mindent feladni? A család és a barátok akkor is ott lesznek, ha hazajössz vagy hazalátogatsz, nem tûnnek el az életedbõl. Akkor adnád fel, ha úgy mennél külföldre, hogy soha nem is térnél vissza és nem tartanád a kapcsolatot senkivel. Jó lenne tudni hány éves vagy, és hogy mi a cél a külföldi munkavállalással. Ha fiatal, szakma nélküli és pl. az angol nyelv miatt mennél, számomra nem kérdés, én minden további nélkül mennék. Ha idõsebb, szakmailag tapasztalt vagy és egy új élet reményében mennél, hogy majd ott jól keresel egyszer, családot alapítasz, nos, ezt valóban nehezebb elérni, de én még ekkor is szó nélkül pakolnék. Valamint érdekelne, hogy mit értesz "alja munka" alatt. Én eddig soha nem találkoztam olyannal, hogy sz*arlapátolásra, vonatsín vagy utcatakarításra keresnek külföldi embert pl. Németországba. Persze, nyilván ilyen munka van ott is, de azért javarészt a munkaerõközvetítõ cégek/portálok hirdetései inkább takarításról, beteg- és gyerekgondozásról, felszolgálásról szólnak (ezekkel találkoztam többnyire). Én spec. ezeket nem tartom alja munkának, hiszen itthon is léteznek ezek az állások szép számmal. Az, hogy eleinte kevés a fizetés, mindenhol így van. Oda ugyanúgy "be kell dolgoznod" magad, az meg a másik, hogy azért h valami mûködjön vagy jó legyen, ugyanúgy áldozatot kell hozni, kompromisszumot kötni, de ezzel itthon sem lennél másként. Ha lenne lehetõségem én mindenképp utaznék (bárhová /persze nyelvtudástól függõen/, hiszen a munka csak munka, el kell végezni, és én hoznék annyi áldozatot, hogy eleinte szenvedjek kicsit a saját boldogulásom érdekében. Annyit még mindenesetre tanácsolnék, hogy a legjobb ha hivatalos munkaerõközvetítõ által mész külföldre, nem valami nevesincs cégecske által, mert kevesebb a kockázat. Múltkor volt a FélKettõben egy pasas aki elmondta hogy törvényileg/jogszabályilag a munkaerõközvetítõ pl. sosem kérhet tõled pénzt, sem adminisztrációra, sem semmire, pláne ilyenre hogy "fizess be ennyit vagy annyit és mi szerzünk neked melót". Ezeknek a dolgoknak jó utánajárni. 23/L
Elõzõ, 12:30-as vagyok.. Értem. Így tényleg nehezebb eldönteni, ha egyáltalán nem akarsz visszajönni. Így valóban fel kell adni a barátokat, a családot is részben, mert mégsem lehet rendszeresen hazalátogatni, ha az ember építgetni szeretné az életét. Nos, ezesetben csak annyit tudok tanácsolni, hogy gondold végig, mennyire szeretnél kimenni, és mennyire fontosak az itteniek. Fontosabb a saját életed, boldogulásod, vagy maradsz egy olyan helyzetben, amibõl szeretnél "kitörni" (gondolom, különben nem rágódnál a kérdésen). Nem lehet könnyû, nem irigyellek.
Megint én vagyok.. bocsi, csak nem válaszoltam teljesen a konkrét kérdésedre. Szóval, szerintem, ha fontos neked az hogy ott kezdj (új) életet, akkor vállalni kell a rizikót, hogy netán olyan melót vállalsz, ami nem éppen az elképzeléseidnek megfelelõ. Minden helyen alul kezd az ember, persze nézõpont kérdése, de senki sem kezdi a karrierjét vezetõ pozíción. ha pedig már ott vagy, akkor onnan könnyebb másik irányba nézelõdni, mint innen rágódni.
én kimennék mindenképpen, ha lenne rá lehetõségem
A kérdező hozzászólása: 27 éves lány vagyok és van kint ismerõsöm, így mennék Amerikába. Van fõiskolám, de azzal nem lehet elhelyezkedni, sem itt, sem ott. Ha kint vagyok, akkor már nem szeretnék visszajönni, bár félek, hogy meg tudom-e szokni odakint.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod. Igen, bennem van egyfajta kettõsség, hogy itt hagyjak mindenkit, de levezettem magamban.Apukám már nem él, anya és mamám és a barátnõim viszont hiányoznának, azonban nem lehetek anya mellett örökké, a barátnõim is élik az életüket (gyerek, család, barát), szóval ha úgy vesszük kezdhetek új életet. Kicsit már bele is fásultam az itteni életbe, de még nem tudom mi tegyek. Itt lehetne hamarabb családom, mint kint, meg jobb munkám, de emellett meg vonz a kinti élet és az új élet reménye. Nehéz döntés nagyon. És akkor még nem is beszéltem mindenrõl...
A kérdező hozzászólása: Ha számít felpontoztalak, hogy ilyen jókat írtál és ilyen kedvesen. :)
Köszönöm a pontokat :) Valóban nehéz, talán azért mondtam eleinte h én szó nélkül pakolnék, mert még nem is gondoltam bele ennyire mélyen. Most az én fejemben is gyûlnek a kérdések, mert nekem az álláskeresés okoz gondot itthon, és annyival egyszerûbbnek tûnik azt mondani, hogy összepakolok és viszlát, hogy az ember talán fel sem fogja, mirõl is kell döntenie. Mondjuk én csak dolgozni mennék külföldre, és ha netán akkor alakulna úgy az élet, lehet kint maradnék.. ezek után mindenképp végig fogom gondolni rendesen is. Neked pedig kívánom, hogy a döntésed a legjobb legyen számodra.

Mit tegyek, hogy néha a lány is fusson utánnam? Akármikor összeveszünk, mindig nekem kell keresnem őt, még akkor is ha ő a hibás. Mindig én keresem őt és én kezdeményezem a talit! (8 hónapos kapcsolat)

Legjobb válasz: Ez jó! Végre egy pasi, aki fut a lány után... Én " futottam " eddig mindig a pasi után, mikor meguntam nem mentem, szakítottam vele ( meg volt az okom rá ), utána már futott õ is. De nekem akkor már nem kellett. :) Ha nem keres, azt jelenti, hogy kényelmes, tudja, hogy Te úgy is keresni fogod. Persze, ha Te vagy a hibás, akkor keresd. De ha õ a hibás akkor jöjjön rá, és ne rohanj akkor utána... Akkor Neki kell!!!

Ez jó! Végre egy pasi, aki fut a lány után... Én " futottam " eddig mindig a pasi után, mikor meguntam nem mentem, szakítottam vele ( meg volt az okom rá ), utána már futott õ is. De nekem akkor már nem kellett. :) Ha nem keres, azt jelenti, hogy kényelmes, tudja, hogy Te úgy is keresni fogod. Persze, ha Te vagy a hibás, akkor keresd. De ha õ a hibás akkor jöjjön rá, és ne rohanj akkor utána... Akkor Neki kell!!!
Ha Õ a hibás miért futsz utána? Hagyd akkor, mintha nem érdekelne, ha érdekled és akar téged akkor keres, ha nem én a helyedbe szakítanék vele..:S
Ha õ a ludas, akkor ne menj utána!
Egyetértek az utolsóval. Ha õ a hibás, ne Te keresd. ha fontos vagy neki, és látja, hogy nem lépsz, akkor õ biztos fog. Ha meg nem, akkor nem éri meg veszõdni vele.
szerintem meg azért nõ, hogy fuss utána! kicsit régimódi, de igaz...


Gyedet csak akkor kap vki, ha folyamatosan be volt jelentve 1 évig a szülést megelőző 2 évben, vagy akkor is, ha ez az 1 év úgy jön össze, hogy pl. dolgozom 2 hónapot, aztán 7et, aztán mondjuk még 4et, de ezek között volt szünet is?

Legjobb válasz: Ha max 30 nap szünet volt, de az is bejelentve munkanélkülin, akkor jó. De ilyenkor is csak akkor jár, ha az igénylés pillanatában munkaviszonyban állsz.

Ha max 30 nap szünet volt, de az is bejelentve munkanélkülin, akkor jó. De ilyenkor is csak akkor jár, ha az igénylés pillanatában munkaviszonyban állsz.
A kérdező hozzászólása: Köszi!
Az elsõ nem jól írja. A gyedhez szükséges biztosítotti idõ nem kell folyamatos legyen. Akkor is megvan a 365 nap, ha dolgoztál 5 hónapot, aztán egy évet nem, és a szülésig még 7 hónapot dolgozol. Annyi a lényeg, hogy a szülés napjától visszafelé számított 2 éven belül legyen meg 365 nap. Például ha 2013. december 15-én szülsz, akkor megvan a 365 nap akkor is, ha dolgoztál 2012. december 15-tõl szülésig, de akkor is, ha pl. dolgoztál 2011. december 15-tõl 2012. június 15-ig, majd utána 2013. június 1-tõl szülésig -tehát volt egy év szünet a biztosítotti idõben.
A kérdező hozzászólása: Juj komolyan?? Köszi! Ez tök jó! :) sokkal jobb hír :) már nagyon el voltam keseredve...
Nyugalom :) http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBE.. 3. oldal, második bekezdés, vastagon kiemelve :D
3-nak van igaza!! Lehet benne megszakítás, akár 1 év is, csak a szülést megelõzõ 2 éven belül legyen meg a 365 biztosított nap. A 30 nap megszakítás nem erre vonatkozik!

Más gyermeke is aki cumi függő az követeli a cumit akkor is ha saját kezűleg dobta ki a kukába?

Órdít mint a sakál már fél órája ,oda vissza ráncigálom már mérgemben a langyos víztől az ágyig , de követeli a cumit. Tegnap már cumi nélkül aludt mert kidobattam vele az egyiket mert tönkre ment. Ma meg megvan bolondulva, takarót , párnát elővetet velem az se jó játszana menne a sógorhoz mert nem adok neki cumit, de mondtam neki már aludni fog ha már elő vettette velem a takarót. De ő nem alszik cumi nélkül. 4 éves lesz a nyáron. És úgy csurog a nyála mintha öntenék éjjel nappal. Mérgemben mellévágtam a cumit a falnak egyből elhallgatott ment aludni. Mikor fog leszokni már?Olyan akaratos hogy én ilyet még nem láttam és egyszerűen nem hagyja abba képes órákig ordítani. És apróságokon bepukkad aztán a végén már azt se tudom miért kezdett el ordítani. Teljesen ki vagyok tőle. Mindenki megszól minket mert ekkora gyerek és még cumi van a szájában még napközben is. Tegnapi nap kivételével.Semmitől nem hadgyta abba a bőgést már csíptem a seggébe is, akkor mégjobban ordított, következőleg csak fenyegettem vele az se használt. Mi jó módszer arra hogy az ilyen akaratos gyermek szót fogadjon?

Legjobb válasz: Na az én lányom is akaratbajnok. Nálunk ez vált be. MEgmondtam neki, hogy én mindenért csak 3szor fogok szólni és 3szor fogok rászólni, ha rosszat csinál. 4edjére megy a sarokba és ott fog állni 2percet. Kb 3szor álltunk sarokba, én is vele, fogtam a kezét :) Aztán megtanulta, másodjára szólok, akkor mondom neki, hogy egyszer szólok már. Ha rosszalkodik tovább, akkor mondom neki, hogy utoljára szóltam, szeretnél a sarokba állni? És ez bevált, hatásos nagyon :) Az meg nem irigység, hogy nem engedi, hogy más is egyen a tányérjából. Én 29éves vagyok és utálom, amikor a férjem beleeszik a kajámba. Egyszerûen nem szeretem és inkább odaadom neki. Õ ilyen. Az irigység nem itt kezdõdik, hanem ott, ha azt sem adja oda, amit oda tudna. De nálunk ez alap, hogy más kajájához nem nyúlunk, nem eszünk bele.

Na az én lányom is akaratbajnok. Nálunk ez vált be. MEgmondtam neki, hogy én mindenért csak 3szor fogok szólni és 3szor fogok rászólni, ha rosszat csinál. 4edjére megy a sarokba és ott fog állni 2percet. Kb 3szor álltunk sarokba, én is vele, fogtam a kezét :) Aztán megtanulta, másodjára szólok, akkor mondom neki, hogy egyszer szólok már. Ha rosszalkodik tovább, akkor mondom neki, hogy utoljára szóltam, szeretnél a sarokba állni? És ez bevált, hatásos nagyon :) Az meg nem irigység, hogy nem engedi, hogy más is egyen a tányérjából. Én 29éves vagyok és utálom, amikor a férjem beleeszik a kajámba. Egyszerûen nem szeretem és inkább odaadom neki. Õ ilyen. Az irigység nem itt kezdõdik, hanem ott, ha azt sem adja oda, amit oda tudna. De nálunk ez alap, hogy más kajájához nem nyúlunk, nem eszünk bele.
Hagynám had cumizzon alváshoz. Ha neki kell még, akkor neki az fontos valami miatt. Lehet biztonságban érzi magát tõle, hogy cumizhat. Ezen ne problémázz, tök felesleges. Hogy mások mit mondanak, az meg a kutyát ne érdekelje. Nem az õ gyerekük, neveljék a sajátjukat. Az én lányom cicizik alváshoz 2.5éves, és? Kell neki, biztonságot ad. Ha más megszól, az az õ baja. Én haladok a tempójában. Ne aggódj, nem fog 18évesen is cumizva elaludni. Eljön az idõ, amikor már nem fog kelleni neki. Én lányom is, már mondogatja, hogy simogassam inkább a pocakját, és múltkor Apával is elaludt. Nyugi!
Elõzõ vagyok..Még annyit az egyik ismerõsömnél úgy szokott le a kisfiú, hogy elkapta a hányásos vírust és azt mondták neki a szülei, hogy a cumitól hányt..így a kis srác megutálta..Nálunk ez nem jött be...
Hát, igazából nem is õ dobta ki a cumit, hanem te dobattad ki vele az egyiket, nem ugyanaz. Nem saját akaratából tette. Õ még nem áll készen arra, hogy elhagyja. Semmi mást ne tegyél, csak mondd neki gyakran, hogy õ már milyen okos ügyes nagy fiú, milyen büszke lennél rá, ha már nem cumizna. És ha úgy gondolja, hogy cumi nélkül is el tud aludni, mint a többi nagyfiú (sorolj fel ismerõs gyerekeket), akkor majd együtt kidobjátok AZ ÖSSZES cumit, és akkor kap valamilyen jutalmat. Én hónapokig tartottam otthon eldugva egy kisautót, hogy adott helyzetben elõ tudjam venni. A kisfiam fogzott és szétrágta a cumiját, elõször az egyiket (azt eltettem és onnantól csak egy cumija volt), aztán a másikat is. Mondtam neki, hogy most már ideje kidobni, és akkor a cumitündér reggelre hoz neki egy szép meglepetést. Egyszer csak mondja nekem, hogy kidobta a kukába a cumit, és tényleg. Reggelre az ablakba tettem az ajándékot, és együtt találtuk meg. Két nappal késõbb kérte volna a cumit, mondtam neki mosolyogva (persze belül kicsit aggódtam), hogy dehát õ már milyen ügyes okos stb és nem emlékszik, hogy õ dobta ki a cumit? Már elvitte a kukásautó a szeméttel együtt, azt már nem tudom visszahozni (egy szót sem mondtam neki soha arról, hogy boltban is lehet venni másikat). De arra is emlékeztettem, hogy megkapta a cumitündértõl az ajándékot, ugye milyen klassz kisautó? Annak semmi értelme, ha bántod õt emiatt nap mint nap. Egyébként meg azért ilyen akaratos, mert te is az vagy: mérgedben odavágod a cumit, belecsípsz... Szerinted kitõl tanul egy gyerek viselkedni? Próbálj meg egy picit te is megváltozni, kedvesebb, nyugodtabb lenni, minél több szeretetet adni, és elérni, hogy újra megbízzon benned.
Még valami: ha nem tud cumi nélkül elaludni, nem meglepõ, azzal nyugtatja magát. Erre nem az a megoldás, ha ráncigálod, hanem inkább meg kellene nyugtatni, majd megtanítani máshogyan ellazulni. Vegyél neki valami szép új alvós játékot, amit csak akkor adsz neki oda, ha már nincs cumi. Nálunk van pl. alvós kutyus, át lehet ölelni, ráfeküdni, puha és aranyos.
A kérdező hozzászólása: Van itt neki 2 zsák játék , plüss játék nem játszik semmivel egy zacskóval pedig eljátszódik órákig.
az én lányomat se érdekli a halom játék, a fél l-es palackba tett gombok a menõk :) sokszor a leggagyibbak a legjobbak.
4 éves gyerek már rég nem játszik plüssökkel, kislány még talán (fiad van?). Vannak filléres játékok, ha érdekel pár tipp, a kisfiam ilyeneket szeret (3 éves): reklámújságból kivágott autók, játékok képei, be is szoktuk ragasztani egy füzetbe, imád pakolni pl. varrósdoboz tartalmát, internetrõl szoktam neki nyomtatni kifesteni való képeket, imád gyurmázni, homokozni (egy földrakás vagy sóderrakás is nagyon érdekes tud lenni), odakint kavicsokat gyûjteni stb.
A húgom volt ilyen cumifüggõ, elég komoly gyûjteménnyel rendelkezett. Anyukám szép lassan eltüntette. Az utolsónál pedig jött a cumimanó. Elmentek a tescoba, és anyukám elmesélte, hogy szólt neki a cumimanó, hogy elvinné az õ cumiját, a húgom pedig cserébe választhat egy játékot, amit szeretne. Kiválasztott egy mûanyag motort. Egy hétig várta mikor jön a cumimanó. Végül kiraktuk a cumit a lépcsõre, és reggel ott állt a helyén a motor.
Csak vigasztalni tudlak...Az én lányom is 3éves múlt, de nagyon cumi függõ...Eddig semmi nem vált be a leszoktatáshoz.De én nem erõltetem, mert az nem vezet jóra..Azt viszont észrevettem, hogy már kezdi néha szégyenleni..Szerintem el fogják hagyni maguktól, ne erõltesd.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat .Igyekszem betartani mindent.
9es vagyok, annyi percet álljon a sarokba, ahány éves. Ezt még a szuperdadán láttam az egyik ismeretterjesztõn. Így kezelték a hiszit, kipróbáltam :) tényleg jó
Úgy tûnik nála még jócskán tart a dackorszak. De sajnos nem tudok mondani semmi tutit, meg tanácsot se tudok adni nekem még kicsi a lányom. rengeteg dolog van fenn neten a hiszti kezelésrõl olvasgass hátha találsz egy jól beváló módszert! és tényleg kitartás! biztos nehéz de nehogy a végén féljen tõled :(
A kérdező hozzászólása: Egyébként van mikor fél az idegen emberektõl de van mikor oda megy idegen emberekhez és lekezel velük puszit ad stb...kedvétõl függ.
A kérdező hozzászólása: De nem csak a cumis ordításért van problémánk hanem alapból nagyon akaratos nem érti mi az hogy nem és nagyon sértõdékeny. Ha valaki hozzá ér evés közben , vagy le emel 1 falatot a tányérjáról és azt mondja neki hogy majd én megeszem mert neked nem kell, akkor van még hiszti. Mert sem megenni nem eszi meg , sem oda nem adja másnak de késõbb sem eszi már meg mert ha olyan étel akkor késõbb már nem jó megszárad....A füsvénység az irígység benne van. Nem tud várni múltkor elmentünk a párommal és 2 barátnõmmel le a boltba a bolt elõtt van egy ki ûlõke kiültünk oda , és nem adtam a kezébe a cukorkát a fiamnak még a boltba, erre õ megsértõdött és a barátnõim ha hozzá szóltak akkor egyre jobban bújt a székre össze gömböjödve. Eleinte csak hallom ám halkan szipog de elõtte kínálgattam neki a cukrot nem kellett neki 1 szemet a székre tettem neki. És hozzám akarta vágni , de megfenyítettem ha hozzám meri vágni vagy valakihez is akkor nem fogunk a játszótérre menni. Ekkor ledobta a földre maga mellé, én megláttam felvettem ez nem tetszett neki és jobban kezdett már ordítani , aztán már annyira ordított hogy idegesített hogy mások néznek és nem hallgat el. Aztán a párom az ölébe akarta ültetni de kapálodzott rugdosodott mintha erõszak lenne. Aztán fogtam a kezét és félútig hazavonszoltuk mert ordított és alig akart menni. Megálltam vele 4 szer is és kérdezem tõle akarsz menni játszótérre?, Ha abba hagyod a sírást akkor megyünk ha nem akkor megyünk haza. És mint aki nem hallja ordít tovább, én meg fogtam és elntünk hazafele erre a fiam már ugrált mérgében hogy még mindig abban az irányba tartunk ameddig elõtte. Aztán megkérdeztem tõle ismét. Utoljára kérdem akarsz menni játszótérre?, ....na akkor elkezdett bólogatni de nem szólt semmit, egyszerûen nem mondja mi a baja. Valószínûleg õ amikor mi leültünk már akkor ment volna játszótérre csak annyira nem tudott várni hogy rosszul volt. Rágcsálni való és bambi nélkül nem is merem elvinni sehova mert csinálja a cirkuszt. Amíg én várok pl orvosra õ addig rágcsál.
próbáld ki azt hogy viheti magával mondjuk egy kis táskába ha mentek valahová de a szájába nem veheti. de éjjelre hagyd neki.
Ne érdekeljen! Ez van, cumifüggõ :) Nálunk meg cicifüggõ. Tudod, hány rosszalló megjegyzést nyeltem le, mert cicizék még a 2.5éves lányom? Kit édekel? Neki kell, õ szereti, majd leszokik róla. Erõszakkal úgysem fog menni. Majd megérik rá. Addig is próbálj vele beszélni, nagyfiú már, megérti. Mondd meg neki, hogy tudod, hogy fontos neki a cumi, nem is szeretnéd elvenni, de tûzzetek ki egy idõpontot, pl gyereknap, vagy anyáknapja és akkor onnantól már csak alváshoz legyen. Addig cumizhat, nem fogsz rászólni. Így õ is tudja tartani magát a megállapodáshoz. Nálunk ezek az apró kompromisszumok mindig beváltak, és sírás nélkül hagytuk el a ciciket és most már csak alváshoz van.
A kérdező hozzászólása: De mit mondok neki ha majd követelni fogja napközben is a cumikáját? Mert éjjel oké , nem lássa senki, de amikor megyünk az útszán és ott lóg egy 4 éves gyermek pulcsiján a cumi láncostul az kicsit tényleg szégyen. Sokan fõleg idegenek , próbálják elkérni tõle ezzel jelezve és mondva hogy minek ekkora nagy fiúnak cumi.
Elõször is nyugodj meg, tudom nem könnyû ha folyton ordít de félni fog tõled ha ilyen mértékû dühöd van. én is hagynám legalább alváshoz hadd cumizzon, és tényleg ne foglalkozz azzal más mit mond.
üdv a klubban, 4 lesz nyáron, de a cumi a mindene :( én még ki se terveltem mit csináljak, mert nincs szívem hozzá, nem is akarok rágondolni se, én eredetileg azt terveztem, hogy megvárom míg leteszi magától, de nem akarja, esze ágában sincs engem mondjuk a legkevésbé sem érdekel hogy megszólnak, ez mindennapos, mintha mindenkinek ez lenne a legnagyobb baja, hogy én gyerekem cumizik

Támogassam anyagilag Anyukámat, akkor is, ha még tanulok? Kötelességem?

Megpróbálom röviden összefoglalni a helyzetet.. 2 nappali szakon tanulok az egyetemen, majdnem kit?n? átlaggal. Tavaly novemberig dolgoztam (diákmunka), de mivel az egyik szakomból már csak fél év van hátra (szakdolgozat és nyelvvizsga), úgy gondoltam, hogy a tanulás most fontosabb, mint a pénzkeresés, emiatt nem vállaltam több munkát. A szüleim elváltak. Apukám minimálbérb?l él, de keményen dolgozik és devizahitelt fizet. Anyukám szintén, de ? kb. 150 ezer Ft-ot vagy többet keres havonta. A testvéremmel most vele élünk.. Én a suli miatt, mert a városi egyetemen tanulok, a testvéremet pedig Apukám küldte el, mert nem bírta nézni az otthoni tétlenségét.. Anyukámról annyit kell tudni, hogy kifolyik a kezéb?l a pénz.. A régi nagyvonalú életét próbálja még mindig élni, de a hitel és a panel rezsije miatt alig marad pénze. Nem hajlandó lemondani a m?körömr?l, a 6000 Ft-os fodrászról, a kozmetikusról és arról sem, hogy autóval járjon dolgozni. (Még a nekünk félretett pénzt is elköltötte a válás el?tt. – Kb. 2 millió Ft) A testvérem egy naplopó. Egész nap a számítógép el?tt ül vagy cigizik, nincs munkája mióta befejezte a sulit (6 hónap).. Nem is keresi.. nem is akar dolgozni. Most úgy állunk, hogy ki akarják kapcsolni a villanyt, mert Anyukám nem tudta befizetni a 33 ezer Ft-os év végi elszámolást. Nekünk kellett kifizetni a testvéremmel.. Anyukám mindig bennünket, f?ként engem okol a saját hibája miatt.. T?lem várja a segítséget! Ha pedig nem adok neki pénzt, azt mondja, hogy él?sködöm.. és hogy takarodjak Apukámhoz. A testvérem persze mindebb?l okosan kimarad. Neki Anyukám sohasem mondja.. Az ösztöndíjam kb. 12 ezer Ft, de ez csak zsebpénz.. Ebb?l a pénzb?l próbálom összespórolni a nyelvvizsga és a vezetés árát. Ebb?l veszem a ruháimat, ebb?l etetem a macskámat.. ebb?l „élek”. Anyukám elvárja t?lem, hogy adjam neki oda ezt az összeget.. de nem tudom / akarom, mert akkor nem tudom befejezni az egyetemet. Nem lesz jöv?m.. (A szüleimt?l sosem vártam, hogy támogassanak anyagilag!!!) A minap is próbáltam Anyukámmal megértetni, hogy ha ezek nem lesznek meg, akkor hiába tanultam annyit. De mintha nem akarná felfogni. Mindig azzal jön, hogy ? ki*****ja a s******et, és hogy csak a saját érdekeinket nézzünk, vele pedig senki sem foglalkozik. Szerinte egy 22 éves fiatalnak az a dolga, hogy tanuljon és dolgozzon iskola mellett (vagy dolgozzon) és ha együtt – ha külön él a szüleit?l, támogatnia kell ?ket. Dolgozni most tényleg nem tudok elmenni az iskolák miatt. Novemberig volt, hogy végigmelóztam a hétvégét is. Erre majdnem ráment a párkapcsolatom és Anyukám is folyton csesztetett, hogy alig voltam otthon és hogy alig segítettem. A házimunka 65-70%-át én végzem, mamám f?z ránk, a testvérem semmit sem csinál, de Anyukám még ennél is többet vár el t?lem! Régebben még a barátomat is megpróbálta ellenem hangolni. Amikor felhoztam, hogy kollégiumba kellene költöznöm, majdnem rám rúgta az ajtót.. hogy itt akarom hagyni ebben a helyzetben. Talán Apukámhoz kellene költöznöm, de ?t sem akarom addig leterhelni, amíg nincs diákmunkám a nyárra, mert nem biztos az állása. A barátommal pedig még nem tudunk összeköltözni, mert ? is tanul.. Mit kellene tennem, hogy egy kicsit nyugodtabb legyen az életem? Segítsem Anyukámat anyagilag vagy egy id? után már ez sem lesz neki elég? Kötelességem ?t támogatni?

Legjobb válasz: Akik jó családból jöttek, azoknak sajnos nehéz megérteni hogy vannak rossz szülõk is. Igen rosszak. Az én anyám is [email protected] hogy dolgozzak iskola mellett, adjam le a pénzt amit diákmunkából kaptam. Mindet. Hogy ne lógjak a nyakán, ne tartassam el magam. Amikor elköltöztem, akkor realizálódott bennem hogy nemhogy családi pótlékot kapott, utánam járt neki az árvajáradék is (apukám meghalt sajnos). Cirka 60ezer forintot kapott havonta, tehát - mivel nem ruházott meg ilyenek - az összeg fedezte is az ellátásomat. A diákmunkából szerzett pénzem, amit egyébként tanulásra fordítottam volna, elúszott tudja a fene hogy hova. A páromnak szintén kötelezõ volt középiskola mellett, helyett dolgoznia hogy anyagilag kisegítse a szüleit, akik saját hülyeségük miatt nyakig ülnek a hitelekben. Drága anyja óvodában dolgozik, õ evett ott, apja vett magának kaját a munkahelyén, párom ette a maradék száraz kenyeret meg némi felvágottat amit otthon talált. Anyuci meg apuci szórta a pénzt, párom meg járt szakadt ruhákban és koplalt, holott keresett legalább 50ezer forintot havonta. Hát így állunk. Manapság divat lett hogy a szülõ a gyerekén élõsködik. Menj el kollégiumba, ne fájjon anyád után a szíved, aki azért szül gyereket hogy késõbb az eltartsa, koppanjon is jó nagyot. Itt is él az az opció is: aki hülye, haljon meg. Én elég érzékeny ember vagyok, de azt nem tûröm hogy egy gyerek azért tegye tönkre az életét mert a szülei képtelenek a saját lábukon megállni... Õk vállaltak gyereket a semmibe, ne szerencsétlen gyerek szívjon utána...

Akik jó családból jöttek, azoknak sajnos nehéz megérteni hogy vannak rossz szülõk is. Igen rosszak. Az én anyám is [email protected] hogy dolgozzak iskola mellett, adjam le a pénzt amit diákmunkából kaptam. Mindet. Hogy ne lógjak a nyakán, ne tartassam el magam. Amikor elköltöztem, akkor realizálódott bennem hogy nemhogy családi pótlékot kapott, utánam járt neki az árvajáradék is (apukám meghalt sajnos). Cirka 60ezer forintot kapott havonta, tehát - mivel nem ruházott meg ilyenek - az összeg fedezte is az ellátásomat. A diákmunkából szerzett pénzem, amit egyébként tanulásra fordítottam volna, elúszott tudja a fene hogy hova. A páromnak szintén kötelezõ volt középiskola mellett, helyett dolgoznia hogy anyagilag kisegítse a szüleit, akik saját hülyeségük miatt nyakig ülnek a hitelekben. Drága anyja óvodában dolgozik, õ evett ott, apja vett magának kaját a munkahelyén, párom ette a maradék száraz kenyeret meg némi felvágottat amit otthon talált. Anyuci meg apuci szórta a pénzt, párom meg járt szakadt ruhákban és koplalt, holott keresett legalább 50ezer forintot havonta. Hát így állunk. Manapság divat lett hogy a szülõ a gyerekén élõsködik. Menj el kollégiumba, ne fájjon anyád után a szíved, aki azért szül gyereket hogy késõbb az eltartsa, koppanjon is jó nagyot. Itt is él az az opció is: aki hülye, haljon meg. Én elég érzékeny ember vagyok, de azt nem tûröm hogy egy gyerek azért tegye tönkre az életét mert a szülei képtelenek a saját lábukon megállni... Õk vállaltak gyereket a semmibe, ne szerencsétlen gyerek szívjon utána...
Ne anyukádat támogasd, hanem tartsd el saját magad. Nyugodtan költözz el. 22 évesen anyukád tart el, és te mégis úgy érzed, hogy ha pénzt adsz neki, akkor õt támogatod. Ha elköltözöl, akkor tudni fogod, hogy amit kifizetsz, azt saját magadra költöd. Nehogy azt hidd, hogy 150ezer Ft olyan nagyon nagy pénz egy lakás fenntartására, és 3 ember teljes ellátására.
tûrjél és próbálj anyagilag is segíteni, majd ha elkezdesz dolgozni akkor sokkal könnyebb lesz.
Kerdezd mar meg meg 1x!
Ha meg tudod oldani, akkor menj kollégiumba, mármint ha azt ki tudod fizetni valamiböl. Ha nem, akkor inkább apukádhoz költözz. Ha nincs jövedelmed, mert tanulsz - és nem mert nincs kedved dolgozni -, akkor nem tudod támogatni és nem is kell.
huszonhat éves korig jár családi pótlék ha államin vagy. sok szülõ odavágja, hogy egy dolga van a fiatalnak hogy tanuljon, stb, de úgy gondolom a mai világban már nem csak ez mint a régebbi egyszerûbb világban. Az, meg, hogy anyagilag támogatni egy olyan embertõl elvárni, aki még ezután kezdi megalapozni az életét szerintem nem fer. Most akkor egész életében vegye azt is számításba, hogy jaj, még anyunak is adni kell vagy mi? Ezt a hozzáállást nem értem.
Mivel tanulsz és nincs kereseted nagyon nincs is mit beadnod.
Mondjuk ha otthon laksz, evidens, hogy hozza kell járulj a költségekhez.....
persze ha már nem is tanulnál és akkor is évek óta otthol henyélnél jogos, de így még nem hiszem. suli elvégezte után is a mai világban kell legalább fél év úgy gondolom még akkor is, ha jó a szakmád, hogy találj.
Tamogatja. Van hol laknia, van mit ennie, van viz, stb.
Az , hgy van hol laknia és engedi is ott lakni az azért a 21.században ne olyan nagy dolog legyen már egy szülõtol jóhogy nem már tök elfogadott lenne, ha 18. életévet betöltenénk és bármikor kidobhatna a szülõ ha tehetné mert még erkölcsileg is elfogadott lenne. azért gyerekek..... senki nem kérte, hogy megszüljék, azért dúrva ez a mondat, de ez igazság.....
De az is durva, hogy valaki huszonevesen termeszetesnek vegye, hogy anyuci tartsa el o meg semmit ne fizessen
Nemtom mennyire élsz nagylábon kérdezõ..... de amit leírtál anyukádról is az sem egy jó dolog szerintem. okés, néha néha fodrász, stb.... de ha számléák vannak elmaradva azért döntsük már el mi a fontosabb.... ez a bort iszok és vizet prédikálok dolog én családanyaként költöm a lóvét, a gyerekemet meg baxtatom, hogy mért nem megy dolgozni.
Nem hajlandó lemondani a mûkörömrõl, a 6000 Ft-os fodrászról, a kozmetikusról és arról sem, hogy autóval járjon dolgozni. azért ez nekem nem egy olyan szitunak tûnik ahol nincs pénz már elnézést. tudtommal az alap szükségletek után jönnek az "extra" dolgok úgy mint ezek. tehát nyilvánvalóan ki lehet következtetni az egészbõl ha a kérdezõ elmenne dolgozni, ne adj isten a sulija is rámenne az nem azért lenne hogy jusson betevõ falatra hanem azért hogy az anya még több extra dologgal jutalmazza kényeztesse magát. mondjuk welness hétvégék teszem azt. azonfelül ha nem lenne betevõ falatra akkor nyilván az imádott testvért is próbálná küldeni az anya a SZÜKSÉG miatt. itt nyilvánvaló hogy az anya élõsködni akar a gyerekén semmi mást, különben annak még csak örülne ha kollégiumba menne ("felhoztam, hogy kollégiumba kellene költöznöm, majdnem rám rúgta az ajtót.") mert egy éhes szájjal kevesebb nem pedig idegbajt kapna hogy de márpediglen maradjon otthon végezze a házimunkát, tanuljon és még dolgozzon is hogy legyen még több pénz! kicsit a dolgok mögé kellene látni és nem azzal a 150el számolgatni mert nyilvánvaló hogy nem ennyi pénz van a kasszában ha kocsival járkálok mindenhová, meg kozmetikus meg minden!
25-ös Totál egyetértek a véleményeddel
Másrészt viszont, ha költözik és tanul tovább akkor diákhitelt kell felvennie.És ha nem talál rögtön munkát az iskola után akkor könnyen összejöhet egy milliós adósság.
nyílván többe van egy gyerek evése, ivása, a rezsirésze. nemtom hogy egyeztek meg, de én úgy gondolom hogy mivel folyamatos a tanulása, akkor még ha nem is nagybetûsen kötelezõ lenne támogatnia, de támogatni kéne. Most abban mi a jó, ha lenyúlja a tanulás után járó ösztöndíját? de most komolyan.... vagy ha dolgozni küldi. nem éppen biztos nyugalmat kéne addig biztosítani, amíg ki nem tanulja a szakmáját, hogy profi legyen benne? oda sem tud az ember figyelni ha baxtatják, hogy de meló meló meló... ti odatudnátok tiszta nyugalommal?
Tudod mennyi a csaladipotlek? 12e. Na abbol mire futja? A kerdezo 24ezerbol megelne? Meg elelmiszerre se eleg.
de nem érted, hogy kap családi pótlékot az anyukája utána mivel még tanul? és még külön adjon is lét? sok szülõ a családit vagy az árvaságit elfelejti, hogy azt azért kapja a gyerek után, hogy arra költse, nem pedig fizetségül, mert szült egy gyereket. az árvasági is ezért van, nem azért, hogy másra költsék a szülõk, és még utána követelõzzenek.
Nem azt irtam, hogy a kerdezo hibaja es nyilvan nem jol csinalja az anya se, de beleszolasi joga nincs a kerdezonek, oruljon hogy eltartjak. A havi 12e osztondijabol meg az etelere se futna, ha nem otthon elne. Igenis hozza kell jarulnia valamennyivel a koltsegekhez, amig otthon el. Ha nem tetszik neki, menjen kollegiumba, alberletbe. At lehet iratkozni levelezo kepzesre es lehet mellette dolgozni.
Én nem támogatnám, és mielõbb elköltöznék koleszba, hogy ne lehessen irreális elvárása felém. Amíg nem fejezted be a sulit, inkább az õ kötelessége lenne támogatni téged, mint fordítva. Ha pedig nehéz az anyagi helyzet, akkor mindenkinek áldozatot kell hozni, nem csak neked. Ha a család ebben nem partner, szerintem jobb a mielõbbi függetlenedés.
Persze hogy nem könnyû három embert eltartani annyiból ha anyuka csak magára költi :D
ma 10:32 tehát azért mert az anyuka úgy dönt hogy a mûköröm és a kocsival szaladgálás fontosabb mint a számlák fizetése a kérdezõ a hibás? vagy azért mert a hazimunka több mint felét õ végzi el a testvére meg él mint marci hevesen kötellessége elmennie dolgozni hogy mindezt támogassa? egyetlen mondatoddal értek csak egyet: el lehet menni.
Mar nem azért, de az anya dolgozik. Az o dolga, hogy hogyan osztja be azt a pénzt, amit o keres. Ésszerû lenne ugyan a számlákat fizetni, de ha neki az nem tetszik.... Mellesleg 150 nem olyan sok pénz, abból 3 embert eltartani nem könnyû. A huszonezer es villanyszámla se gondolnám, hogy csak anyuka mûve, hiszen nyilván pl a kérdezõ is hozzájárult, gondolom a számítógép nem napelem el megy. Igenis, ha otthon el, járuljon hozza a költségekhez. Kap ösztöndíjat, adjon belõle a közösbe. Szép dolog spórolni, meg más [email protected] verni a csalánt, de ha nem tetszik, tessék elköltözni.
Ó, nálunk ugyanez volt. Most például azt kaptam meg, hogy mivel végül otthagyom az egyetemet, mennyire kiszúrok velük, mert így nem számítunk nagycsaládosnak és a húgom nem kap emelt szoctámot. Meg a csp is csökken (az egyébként már csak 21 éves korig jár ha tanulsz, akkor is). De amikor az elején ez ment és leléptem, a diákhitel volt a megoldás. Neked is ezt tudom javasolni. Vedd fel erre a fél évre a havi 40 ezret és jelentkezz kollégiumba. A diákhitel és az ösztöndíj elég a havi megélhetésed fedezésére, és diploma után lesz egy 200 ezres hiteled, gond nélkül akár egy éven belül vissza tudod fizetni. Nekem az elsõ évre kellett, akkor 300 ezret vettem fel, és közben folyamatosan törlesztgettem apránként, most már alig van belõle :) Szóval ne parázz, ilyen esetben nyugodtan vedd fel, aztán majd igyekezz minél elõbb visszafizetni, hogy ne legyen túl sok kamat rajta. Bár valószínû mindenképp kevesebbet buksz, mintha mindig minden pénzed leadnád anyukádnak..
Elég szomorú volt elolvasni! Én azt nem értem az ilyen szülõknél hogy elvárják hogy adj haza pénzt úgy hogy nem dolgozol (és még nagy lábon él anyád). MEg amúgy is MIBÕL? Sajnos nekem is volt ilyen tapasztalatom És a legbosszantóbb hogy te vagy a g*ci ahogy éltek (anyud gondolata szerint) és le merném fogadni hogy tesod pedig a szent lehet a családban Én az ilyen szülõre azt mondanám hogy a saját gyerekét akarja kihasználni Bocs hogy ezt mondom de ez undorító amikor a saját anyád használna ki
nehezen tudom elképzelni hogy ne tudná visszafizetni ha már most amikor csak tud diákmunkákra jár! majdnem biztos az is hogy ha végzett simán el tud menni állandóra valamelyik ilyen helyre amelyiknél diákként dolgozik addig amíg nem talál másikat, tehát pénze lesz.

Csak akkor szívjátok a babárok orrát, ha beteg vagy akkor is, ha nem?

Legjobb válasz: Nekem még nem volt beteg,de az orrát minden nap kiszívom ,mert nekem is mohón eszik és összegyûlik a tejcsi az orrába. Néha én is meglepõdök mit szed ki az orrsziporszi az orrából. Inkább ez ,minthogy arcüreg gyulladása vagy fülbajos legyen.Arról nem is beszélve ha nem kap rendesen levegõt akkor kihat az alvására és az evésére is. Én megkérdeztem a gyerekorvost és azt mondta ilyen esetben is nyugodtan lehet csak használjak tengervízes sóoldatot. 8 hetes fiúcska anyukája

Nekem még nem volt beteg, de az orrát minden nap kiszívom , mert nekem is mohón eszik és összegyûlik a tejcsi az orrába. Néha én is meglepõdök mit szed ki az orrsziporszi az orrából. Inkább ez , minthogy arcüreg gyulladása vagy fülbajos legyen.Arról nem is beszélve ha nem kap rendesen levegõt akkor kihat az alvására és az evésére is. Én megkérdeztem a gyerekorvost és azt mondta ilyen esetben is nyugodtan lehet csak használjak tengervízes sóoldatot. 8 hetes fiúcska anyukája
Csak ha beteg.
? Erdekes kerdes! Csak ha beteg....
Az én kislányom olyan mohón eszik hogy néha az orrán jön ki a tej.ugy higy én olyankor is kiszivom mert akkor is szörcsög.de ez nem mindennapos
CSAK ha beteg. Vagy fogzással járó orrfolyása van. Pl most.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!

A kiválasztott torrent letöltését többször is el lehet indítani? Jó lesz akkor is ha nem egyszerre töltöm le? Ezt azért kérdezem mert amit töltök az nagyon nagy és kiszoktam kapcsolni a gépet egy idő után.

Legjobb válasz: persze. nem kell egyszerre letölteni. az utorrent kliens program megjegyzi mennyit töltöttél már le és onnan folytatja. persze csak ha van késõbbiek során is seeder az adott torrenthez éppen. mert ha akkor amikor folytatnád a letöltést nem lesz éppen seeder akkor várnod kell rá míg lesz ismét. de ha bekapcsolva hagyod a géped akkor a kliens látja mikor kapcsolódik fel seeder módba és folytatja a letöltésed...

persze. nem kell egyszerre letölteni. az utorrent kliens program megjegyzi mennyit töltöttél már le és onnan folytatja. persze csak ha van késõbbiek során is seeder az adott torrenthez éppen. mert ha akkor amikor folytatnád a letöltést nem lesz éppen seeder akkor várnod kell rá míg lesz ismét. de ha bekapcsolva hagyod a géped akkor a kliens látja mikor kapcsolódik fel seeder módba és folytatja a letöltésed...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm!

Szerelmi csalódás, visszautasítások után többen távkapcsolatba kezdenek akkor is, ha még egy találka is szinte esélytelen, de úgy tesznek, mintha ez az ügy egy életre szólna. Ez hogy van?

Legjobb válasz: Mi az hogy egy találka is esélytelen? Akkor még nem is látták egymást élõben? Akkor meg hogy járnak? Mert ha már többször találkoztak élõben csak mondjuk a távolság miatt ( elõzmény többszöri élõ 3D real life beszélgetés)és neten tartják a kapcsolatot aztán kialakul és meghatározott idõn belül ( extrém eset 1-2év) de komollyá válhat az ügy (összeköltözés, házasság) akkor az távkapcsolat. De ha még sose találkoztak élõben csak neten dumáltak és fényképen látták egymást az nagyon nem járás az semmi.

Mi az hogy egy találka is esélytelen? Akkor még nem is látták egymást élõben? Akkor meg hogy járnak? Mert ha már többször találkoztak élõben csak mondjuk a távolság miatt ( elõzmény többszöri élõ 3D real life beszélgetés)és neten tartják a kapcsolatot aztán kialakul és meghatározott idõn belül ( extrém eset 1-2év) de komollyá válhat az ügy (összeköltözés, házasság) akkor az távkapcsolat. De ha még sose találkoztak élõben csak neten dumáltak és fényképen látták egymást az nagyon nem járás az semmi.
én is így vagyok. Ad vmi reményt, vagy nemtudom...
Mert senkinek nem kellenek, érdektelen emberek, akik csak a neten lógnak vagy a telefonon. Sokan úgy vannak távkapcsolatban , hog azt se tudják mi az, továbbá nem is látták egymást, továbbá a legtávolabbi ismerõsömmel isk omolyabb a kapcsolatom, mint ezeknek a maradékoknak.
Pontosan, ahogy "ma 20:02" írja. Elõtted lévõ voltam.

Egy baba mindig szereti az anyukáját? Akkor is, ha már nap végére elfárad, és együtt sír a babájával? És, ha az anyuka próbálja nem mutatni, de a baba akkor is érzi, hogy feszült. Akkor is szeretni fogja?

Legjobb válasz: Meg akkor is szeretik egymast, ha kamaszkorban veszekszenek. Termeszetes a feszultsegerzet es a faradtsag, hiszen az anyukanak is es a babanak is vannak sajat szuksegletei, ami nem mindig egyeztetheto ossze, de a szeretetuk egymas irant mindig feltetlen.

Meg akkor is szeretik egymast, ha kamaszkorban veszekszenek. Termeszetes a feszultsegerzet es a faradtsag, hiszen az anyukanak is es a babanak is vannak sajat szuksegletei, ami nem mindig egyeztetheto ossze, de a szeretetuk egymas irant mindig feltetlen.
Jó esetben az anyuka a fix és biztos pont a baba életében, tehát szereti. Nekem egyik nap volt olyan lelkifurim, valami hülyeséget csinált a lányom, és rászóltam kicsit hangosabban, hogy nem szabad, és erre megijedt, és elkezdett sírni, és odajött és hozzámbújt, és mondta, hogy szeje (szeretlek-et jelent nála). Szóval még a kiabálásom után is szeret engem :) próbálok visszavenni, és nem kiabálni, hanem csendben rászólni, ha rosszat tesz :) különben hogy legyek hatásos szigorú és következetes anyuka, ha utána elolvadok, mert szerelmet vall nekem?? :)
Egy gyerek mindig szereti az édesanyját, feltétel nélkül! Gondolj azokra a gyerekere, akiket pl vernek a szülei, s azok a gyerekek sosem mondanak rosszat a szülõkrõl, még õk is szeretik a szüleiket! A baba mindent megérez, a boldogságot, és a feszültséget is egyaránt! Ezek a gyermekek még annyira ártatlanok és olyan õszinték!
Egy gyerek nagyon elnézõ az anyjával szemben, inkább aggódik érte, mint utálja. Szeretne neki segíteni. Amire te gondolsz inkább 14 év felett alakulhat ki, ha a szülõ sokat kínozta a gyerekét korábban és igazságtalanul bánt vele, nem állt ki mellette sohasem. Egy csecsemõ még nem ébredt öntudatra, benne az anya "gyengesége" csak szorongást vált ki, ha kivált egyáltalán bármit. Nagyon sokszor és hatalmas bûnöket kell elkövetni, hogy egy gyerek ne tudja már szeretni az anyját.
Nálunk Apa mostanában sajna (muka miatt) Nagyon ritkán tud hazajönni!És mikor hív akkor néha rámjöna sírás, meg hát feszült is vagyok...De mikor sírok, akkor a 9 hónapos lányom mindig odamászik és néz és mosolyog....Addig amíg vissza nem mosolygok!És minidg megvárja hogy abbahagyjam a sírást csak utána megy tovább játszani!olyan édes!Mondjuk ha rossz kedvem van vayg elõtte sírok, mindig elmondom neki hogy anya most ezért meg azért szomorú! De a gyermeked akkor is szeret! :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válszokat, tanulságos volt, és külöm köszönöm, hogy egyikõtök sem azzal kezdte, hogy "egy anyuka ne legyen türelmetlen, szegény baba nem tehet semmirõl...stb", hisz' ezeket mindenki tudja. Nekem csak lelkiismeret-furdalásom van, amiér nem tudok mindig az a mosolygós, mesélõs, gügyögõ anyuka lenni, és hátha megutál a babám(8hetes), mikor kiborulok. Köszönöm még1x a segítséget!
A gyermeked feltétel nélkül szeret mindig, sõt ez igazából sokkal több ennél. A baba egy jó darabig a tested része és késõbb is sokáig úgy tudja, hogy ti egy ember vagytok. Ennél szorosabb kötelék a világon nincsen! Viszont azért mégse idegeskedj annyit, mert neked sem használ. Este ha nagyon ki vagy már merülve, vedd fel a picit, hogy hallja a szívdobogásodat, tegyél be valami andalító zenét és táncoljatok egy nagyot. Engem ez mindig megnyugtatott. :-)
A kérdező hozzászólása: köszönöm szépen!egyre pocsékabbul érzem magam (na, nem a válszaitok miatt!!)csak mert a kérdést akkor írtam, mikor nagyon sokáig sírt és nem tudtam sehogy sem megnyugtatni, már szinte dühös voltam, hogy mért nem mondja meg, mi a baja?!(tiszta idióta vagyok..)Aztán elaludt, én írtam a kérdést, Ti válaszoltatok, most meg annyira szarul érzem magam, úgy hiányzik, és jó lenne, ha meg tudna bocsájtani...


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!