Találatok a következő kifejezésre: A veszekedés a kapcsolathoz (24 db)

Minden kapcsolatban sok a veszekedés?

már több mint 1 éve együt vagyunk a barátommal de nagyon sokat veszekedünk és ez elég zavaró. Nem olyan nagy dolgokon de minden kicsi apróságon össze tudunk veszni próbátuk megbeszélni és akkor jobb volt 1 darabig de utana megint minden a régi....:( 16 éves vagyok....

Legjobb válasz: 16 éves tûzrõlpattant leányzó, és keményvágású barátja - hát a veszekedést azért valahonnan hozza az ember, mintákat lát, és persze a már említett temperamentum. Nem, nem minden kapcsolatban sok a veszekedés, nálunk pl. egyáltalán nem, inkább mérgelõdés-szomorkodás ha vki megbánt vkit, de inkább a helyzet a rossz, nem a másik ember. Én kifejezettem hülyeségnek és energiafeleslegnek érzem a veszekedést. Lehet h kinövöd. Sõt, majd a tartós kapcsolatban, más fiúval lehet h te is más leszel, mindenki mást tud kihozni a másikból.

16 éves tûzrõlpattant leányzó, és keményvágású barátja - hát a veszekedést azért valahonnan hozza az ember, mintákat lát, és persze a már említett temperamentum. Nem, nem minden kapcsolatban sok a veszekedés, nálunk pl. egyáltalán nem, inkább mérgelõdés-szomorkodás ha vki megbánt vkit, de inkább a helyzet a rossz, nem a másik ember. Én kifejezettem hülyeségnek és energiafeleslegnek érzem a veszekedést. Lehet h kinövöd. Sõt, majd a tartós kapcsolatban, más fiúval lehet h te is más leszel, mindenki mást tud kihozni a másikból.
nem minden kapcsolatban sok a veszekedés..sõt, elég baj, ha folyton összeveszik egy pár. megint más dolog a cívódás, összezörrenés..ezek nélkül unalmas is lenne az élet. :) mi pl az 5 évünk alatt egyetlen egyszer sem veszekedtünk. meg kell beszélni a problémákat, és nem kapásból leordibálni a másik fejét. :)
Mi eleinte sokat veszekedtünk, nekünk elõre felé vitte a kapcsolatunkat. Miután összeszoktunk, megtanultuk, hogyan éljünk együtt, hogy mindkettõnk elégedett legyen, elmaradtak a veszekedések is.
Nekem volt egy 3 hónapos kapcsim, a srácot nagyon szerttem, elsõ szerelem volt, de szinte mindennapos volt a veszekedés, azt hittem hogy ez normális, utána már nyomasztó volt, késõbb elkezdtem beszélgetni egy másik sráccal és ráébresztett arra, hogy egy kapcsolat lehet veszekedésmentes is. Nagy nehézségek árán otthagytam a barátomat(ész a szív ellen, az ész gyõzött), amiatt a másik miatt, akivel már 2 éve vagyunk együtt boldog kapcsolatban, és ezalatt a 2 év alatt egyszer sem sikerült összevesznünk, persze kissebb sértõdések voltak, de mindent megtudunk beszélni, ezért is szeretek annyira vele lenni. Szóval légy erõs, hidd el jobb egy nyugodt kapcsolat mint egy olyan amiben sok a veszekedés.
Nem szabad annak lennie!Mi nem szoktunk.Összesen 7 hónap alatt 2-3 alkalom volt olyan, de azt is megbeszéltük!És akkor sem veszekedtünk, csak kisebb mérgelõdésrõl volt szó! 18/l
Nos, ez nekem ks igy volt egy pasimmal.Végül nem maradtunk együtt!
Ahol már sok a veszekedés ott már nem ok valami! Mi se szoktunk veszekedni, mi beszélgetunk a problémákrol, tudod azért ez általában igy mukodik. Felesleges dolog nem huzom fel magam és nem kezdek el vele veszekedni. Ha komolyabb a dolog vagy megbántott valamivel megmondom! Szoval kéne beszélgetni is nem csak veszekedni! Ha már egy éve egyutt vagytok ismernetek kéne egymás rikolyáit és kezelni kéne a dologot. De itt ez most nem nagyon megy. VAloban lehet jo lenne egy kis szunet!
egy kicsit tartsatok szünetet az nálunk jót tett próbáljátok meg
A kérdező hozzászólása: Hát már ugy éreztem hogy nem akarom folytatni tovább nem azért mert nem szeretem hanem azért mert túl sokat veszekedünk és nem akarom ezzel tölteni a hátralevõ életemet.és megmondtam ezt neki is akor rájött hogy nem akar elvesziteni mert õ is nagyon szeret és egy jó ideig nagyon jól megvoltunk veszekedés nélkül és most megint kezdõdik elõrõl az egész:( és szünetnek nevezhetõ pl az is hogy kb 2 hétig keveset találkoztunk+ beszéltünk és utana is csak veszekedtünk....
A kérdező hozzászólása: Mindig megszoktuk beszélni hogyha veszekedtünk vagy bocsánatot kérni ha netán megbántottuk egymást csak egy idõ után kezdõdik minden elõlrõl s megint mindenen összeveszünk...:(
Az az igazság, hogy velünk is ez volt..Mi szakítottunk..3 hónapig külön voltunk..nem sokáig bírtuk egymás nélkül..megint együtt vagyunk, és HASZNÁLT! Sokkal kevesebbet marakodunk.. (ez a tapasztalatom)

Miért tartanak tovább azok a kapcsolatok ahol mindig van valami veszekedés ellenben azzal a kapcsolattal ahol sohasincs veszekedeés, mindig egyetértés van?

Utobbiban a szerelem is hamrabb kih?l, na de miért?

Legjobb válasz: hát ha az ember veszekszik a másikkal akkor a kibékülésnél csak mégjobban egymásra hangolódnak,és elmélyül a kapcsolatuk..én is ilyenben vagyok már sok ideje,és nagyon mély a kapcsolatunk a veszekedések miatt,mert a veszekedéseknél megérezzük h milyen rossz is lenne a másik nélkül,és mégjobban kapaszkodunk egymásba

hát ha az ember veszekszik a másikkal akkor a kibékülésnél csak mégjobban egymásra hangolódnak, és elmélyül a kapcsolatuk..én is ilyenben vagyok már sok ideje, és nagyon mély a kapcsolatunk a veszekedések miatt, mert a veszekedéseknél megérezzük h milyen rossz is lenne a másik nélkül, és mégjobban kapaszkodunk egymásba
én 11 eve elek a parommal egyutt lassan, nem vagyunk veszekedosek, bar nagyon kulonbozunk, még mindig szerelmesek vagyunk egymásba. remélem megfelelõ ellenpélda vagyok :) )
A 'veszekedõs' kapcsolatok akkor tartanak tovább, ha ezzel tisztázni tudják a problémáikat! Tehát így meg is tudják oldani! Ha te szeretnél hosszú kapcsolatot, ahhoz a veszekedés nem kötelezõ. De a problémák megbeszélése, tisztázása, megoldása igen! Nem lehet azzal elintézni, hogy szeretitek egymást, nem idegesítitek vele a másikat - hiszen így nem oldódnak meg, és ez hosszú távon visszaüt! Mondjuk túlzásba sem kell esni: nem fogtok tudni MINDEN problémát megoldani. De törekedni kell rá.
Én is ugyan így vagyok.Dobtam a barátom, de visszamentem hozzá, pedig nem szeretem.És sose veszekszünk mi se.és úgy érzem sose fogom szeretni.:( Te is ilyen hülyét fogtál ki minta amilyen én vagyok.Sajnállak.
Mi az hogy akkor lesz szerelmes ha csalódik? Ezt hogy kell érteni?
Ez butaság, nem kell veszekedni vele azért hogy tartósabb legyen a kapcsolatotok. Minden kapcsolat más és minden kapcsolat más miatt mûködik. Az hogy a barátnõd nem szerelmes beléd, az nem ettõl van. Egy lány általában akkor lesz igazán szerelmes ha csalódik. De most nem azt mondom hogy direkt okozz csalódást, mert az sem jó, de hidd el eljön az idõ amikor szerelmes lesz. Minden kapcsolatban fordul a kocka egyszer.
mi lassan 2 és fél éve vagyunk együtt /pontosan 2 én 4 hónap/ és nagyon veszekedtünk régen...egy nap akár többször is bármin összetudtunk veszni nagyon durván, többször szakítottunk is /bár másnap már ált. megint összejöttünk/...de hát ismeritek..nincs rózsa tövis nélkül...ugyanígy szerelem sincs veszekedés nélkül, sokszor veszekedtünk és megbántottuk egymást de sose gondoltuk komolyan, egyszerûen elég erõs természetûek és makacsak vagyunk mind2en de szeretjük imádjuk egymást és soha nem tudnánk egymás nélkül meglenni :) )
Néha ki kell engedni a gõzt.
Mi 7 éve vagyunk együtt a barátnõmmel és szinte sose veszekszünk mégis nagyon szép a kapcsolatunk. Ez is egy ellenpélda. chris
Szerencse, vérmérséklet, élethelyzet függvénye minden egyes kapcsolat.A veszekedések hiánya nem mindig pozitív jel, lehet az is a háttérben, hogy a partnerek nem elég õszinték egymáshoz, elhallgatnak egymás elõl dolgokat;hogy õszinte legyek, én sem hiszek a "minden rendben, sose veszekszünk"-effektusban, ahol ez mûködik, ott sok függ a partnerek kompromisszumkészségétõl is.
A kérdező hozzászólása: Köszi XD Ha nem szereted miért vagy vele? Amugy szerintem ha egyszer sikerült magamba bolonditanom sikerülni fog mégegyszer. Ha meg nem akkor nincs értelme a kapcsolatnak
A kérdező hozzászólása: Akkor ha azt szeretném hogy hosszu legyen a kapcsolatom a bnõmmel , veszekedjek vele ? :/ Eddig sose veszekdetünk, minden jó volt közöttünk, és a szerelem elis mult nála, szakitottunk. De azóta ujra összejöttünk, azt mondta szeretné ujbol ezt a kapcsolatot, de továbbra sem szerelmes belém...
:)

Úgy néz ki a 3 éves párkapcsolatom megszakadni látszik kisebb apró veszekedések miatt ha valaki tud segíteni hogy menthetném meg az írjon. Hogy mentsem meg a kapcsolatom?

Legjobb válasz: Talán ki kéne kerülni azokat a dolgokat amik veszekedéshez vezetnek!!! És nemárt egykettõ szót megjegyezned:Jó igazad van,megbocsájtom neked,stb

Talán ki kéne kerülni azokat a dolgokat amik veszekedéshez vezetnek!!! És nemárt egykettõ szót megjegyezned:Jó igazad van, megbocsájtom neked, stb
Ûljetek le közösen az apjával!!!Nem hiszem el hogy nem lehet bizonyos dolgokat leülni és megbeszélni!!! Szólj a szüleidnek és hivatasd meg õket vacsorára vagy nemtom...
A kérdező hozzászólása: annak jobban örülnék ha velem lenne baja az apósnak de nem:/ a fiát kezeli 5 évesként:s hidd el már rég ot lennék ha tehetném de csak rosszabb lenne a helyzet mert ö vessze össze az apjával:s
A kérdező hozzászólása: amúgy igen ezt is elmondtam neki:(
Hát nemtudom de valami szitu lehet amit megkéne oldanotok együtt közösen...menj el hozzá lepjed meg ha kell apósoddal próbálj kibékülni vigyél neki sütit vagy nemtom... Azzal hogy otthon gubbasztasz azzal csak veszni hagyod az egészet , ne várj egy percet sem menj és tegyél az ügy érdekében hogy jobb legyen!!!
A kérdező hozzászólása: "szeretnék gondolkodni mert nagyon fáj nekem ez az egész megmondom az õszintét de nem mondtam le rólad " Ezt írta ma OO
És ezt mondtad már neki????
A kérdező hozzászólása: Nagyon szeretem õt és nem alkarom elveszíteni:(
Ez a bizonyos elsõ komoly kapcsolat amirõl azt hiszi az ember hogy soha nem lehet vége....Pedig egyszer mindennek vége van.... 18évesek vagytok és fiatalok, Talán más mellet jobb helyed lessz ha vége lessz a kapcsolatnak!!!Te inkább jobban félsz attól hogy egyedül maradsz és nem leszel soha se boldog!Pedig ez nem így lessz!!!!
A kérdező hozzászólása: 18 évesek vagyunk mind a ketten és olyan hülyeségeken vesztünk össze mint pl hogy elkésett a találkozóhelyrõl vagy én késtem el. vagy hogy megbeszéltük hogy szolunk egymásnak ha késõbb leszünk msn.en hogy ne aggodújuk egymás miatt .Vagy olyanon hogy van egy csaj az iskolában aki az osztálytársa volt a csaj szerelmet valót neki és rá is szált viszont 9 báttya van a csajnak és ö mindig mondta hogy inkább ne tegyek semmit majd leáll és csak védeni akart hogy ne verjenek össze de én akkor is féltékeny vagyok a csajra ..:s meg az apósom egy nagyon kemény ember 3 év alatt 3 szór aludhattam náluk meg kell kérdezni e hogy át e mehettek hozzájuk és ez volt a fõ veszekedés téma:s mert begurultam az apjára:s
Akkor ez kevés amit leírtál!!!! Hány évesek vagytok?Fiú vagy vagy lány? Miért és miken ment a veszekedés? Ha azt akarod hogy segítsünk akkor ehhez jóval többet kell tudnunk , mert ez is egy olyan kérdés mint a terhes kérdés..remélem érted!
A kérdező hozzászólása: 3 év után ..:s nem tudnék vele szakítani .:s és amit vele felépítettem mással egyszerûen ugyan ez nem menne:s ö mindent tud rólam ahogy én is róla ö adott bizalmat nekem én adtam:s pánikbetegsége van és én kitartottam mellette még a durva apósom mellet is álltam a sarat nekem nem menne 3 évet így eldobni végsõkig küzdök:( ezért is fordultam ehhez az oldalhoz hátha valaki segíteni :( a legrosszabb hogy októberbe volt egy éve hogy eljegyzett múlt hónapban töltöttük a 3 dik évünket:s:(
Szerintem téged meguntak és már a párod eldöntötte hogy vége van vagy talált magának mást... Ezzel már sok mindent nem tudsz kezdeni, lépjél te elöbb és dobd!!!
A kérdező hozzászólása: kértem:( elmondtam neki mindent hogy bocsájtson meg nekem ha akármikor megbántottam ha nem úgy beszéltem ahogy kellet volna:s erre azt válaszolta hogy vagy mi adtunk ennek a kapcsolatnak vagy az idõ:(Mondtam neki hogy de ha esélyesem adunk arra hogy megjavuljon nem is fog:s
Kérj tõle megbocsájtást!!!
A kérdező hozzászólása: Ez igaz erre késõn jöttem rá:( tegnap mondta hogy gondolkodnia kell rajtunk... elmondta hogy ugyan úgy szeret mint eddig de nem tudom mit mondhatnék neki hogy elhiggye van még esélyünk.15 éves korunkban jöttünk össze és tényleg nagyon apródólgokõn veszekedtünk mindig de nem tudom mit mondjak neki
A kérdező hozzászólása: próbáltuk sajnos:S holnap találkozom vele sztem az döntõ lesz remélem tudom mit mondjak majd neki OO félek:s


Veszekedtünk de nagyon! Párommal elég rossz a kapcsolatunk, mindennaposak a veszekedések, mindegy én vagy ő kezdi! Igy történt tegnap is! Elveszett minden?

Mondtam neki elköltözöm! Erre ? és (jó flegmán) hova mennél, anyádékhoz? Ugy is csak a pénzedért kellennél nekik? Én reagálom túl? Vagy mi van most?

Legjobb válasz: Hát nem túl bizalomgerjesztõ történet. Ha mindennaposak a veszekedések akkor minek húzni, halasztani?? Ennek így semmi értelme, egy kapcsolat ne errõl szóljon!!!!!! Én költöznék és keresnék magamnak egy normális párt. Nézne nagyokat, ha tényleg megtennéd!

Hát nem túl bizalomgerjesztõ történet. Ha mindennaposak a veszekedések akkor minek húzni, halasztani?? Ennek így semmi értelme, egy kapcsolat ne errõl szóljon!!!!!! Én költöznék és keresnék magamnak egy normális párt. Nézne nagyokat, ha tényleg megtennéd!
Fontos a kommunikáció és a kompromisszum. Sajnos van olyan ha már nem lehet leülni és megbeszélni mindent, akkor sokszor inkább jobb külön. Próbáljatok meg leülni megbeszélni mindent hátha még sikerül rendbe hozni a dolgokat, de ehhez mindkettõtöknek nagyon akarnotok kell és meg kell beszélni a problémákat. Hogy miben kell változtatni mindkettõtöknek hogy mûködjön a dolog. Sokan mondják ha ide jut az ember akkor ott mindkét fél hibás. Lehet hogy azért is válaszolt ilyen flegmán, mert tudja hogy szükséged van rá és nem mersz lépni.
Hány évesek vagytok? Házasságban esetleg? Ha nem lehet megbeszélni a dolgokat, szerintem jobban tennéd, ha nem fájdítanád a szived tovább és elpakolnál. Vagy lehet igazság abban amit õ mondott és a szüleidnek tényleg kéne a pénzed? Mert akkor tényleg nincs hova menni... 25/f
A kérdező hozzászólása: Utolsó válaszadó:a szüleim nem olyanok!Soha nem kértek inkább én segitettem amikor egyedül voltam!Mivel most van a párom ezt nem mindig engedi!Nem a férjem csak a võlegényem de már 3 éve!
Nos ha ez a fennforgás, akkor bármikor hazaköltözhetsz a szüleidhez. Gondolom ha szeretnek és úgy olvasom hogy igen, akkor nincs félni valód a jövõdet illetõen. Legyen bárhogy, van támaszod, van ahol szeretettel várnak. Adjon erõt ez neked! És azt hiszem fel kell készülnöd a hazaköltözéshez. Nem gondolom, hogy kínoznod kellene magad. Minden jót és sok sikert, erõt a változáshoz! 25/f

Egy srác vagyok, akinek egyre nehezebb a kapcsolata az édesanyjával. Múltkor odáig fajult kettőnk között a veszekedés, hogy azt mondta, haza se menjek. Szerintetek milyen megoldás lehet hosszútávon egy ilyen kapcsolatra?

Egyedül nevelt fel és tényleg mindenben odatette magát, ami az anyagiakat illeti. Szeretetet sajnos már kevesebbet tudott adni, emiatt nem is haragszom rá, mert mindenki annyit ad, amennyit tud. Kiskoromban mindent?l eltiltott, annyira er?sen szeretett maga mellett tudni. Egészen tavalyig laktam otthon, azóta külön költöztem. Amióta elköltöztem, azóta egyre jobban érzem magam, úgy t?nik, hogy kezdek feln?tt férfivá válni, viszont anyummal egyre többet veszekszünk és most már odáig jutott a helyzet, hogy azt mondta, haza se menjek többet inkább. Mégiscsak ? nevelt fel, mégha szeretethiányosan is és kissé autoritaire módon, de neki is volt része abban, hogy itt tartok az életben, ahol. Ha feln?tt férfivá akarok válni, muszáj teljesen szakítani?

Legjobb válasz: Nem, nem kell teljesen szakítani, de ehhez kell, hogy te is megértsd õt és õ is elfogadja, hogy önálló, felelõs férfi lettél.

Hagyd a pics*ba!27 évesen már rég alig kéne tudnotok egymásról valamit, anyukádnak törekednie kellett volna már rég arra, hogy levállj róla-önállósodj, és nem csak neki, hanem neked is, amit most jól is teszel. Fel kell fognia, hogy te egy önálló emberi lény vagy, nem pedig egy kib*szott tárgy ( vagy drog), ami boldogságot okoz neki. Õ nevelt fel, de te elvárod majd a gyerekedtõl, hogy ezért körberajongjon? Ha egy kicsit is gondolkozol, nem. Szóval hagyd ott.Úgyis eljön az ideje (hónapok, netán évek után) mikor egyikõtök vagy mindketten érzitek, hogy hiányzik, hogy beszélni akarok vele, s akkor majd rendezitek a dolgokat.
Nem, nem kell teljesen szakítani, de ehhez kell, hogy te is megértsd õt és õ is elfogadja, hogy önálló, felelõs férfi lettél.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a hasznos kommenteket mindenkinek, sokat segítettetek! Segítséget kérek mindenképpen pszichológustól is, az segíteni fog a dolgok feldolgozásában, mert azt hiszem, van mit. :) A legjobbakat mindenkinek!
Azért te legyél vele szemben türelmes, elnézõbb...Remélem megbékél..
Szerintem üljetek le és beszéljétek meg hátha jobb lesz!És mivel egyedül nevelt ezért biztos elfáradt és legyél vele türelmes!(szerintem!)
Nem vagy a tulajdona. Attól még szeretheted, mert leválsz tõle. Itt az ideje, hogy felnõjetek mind a ketten. Ki mondta, hogy ez nem jár szenvedéssel? "Szenvedés van." - Buddha
Engem anyum anno kizárt a házból, a pincében vagy a sufniban aludtam, feltúrta a cuccaimat, kötekedett amikor a barátnömmel voltam, szó szerint mondta, hogy "senkinek nincs ilyen [email protected] gyereke a földön"...... annyi mindent sorolhatnék, annyiszor megbántott, a sárga földig tiport. Egy napon otthagytam, összeomlott, 3 hónap elteltével meglátogattam. Azóta külföldön vagyok, egy évben egyszer találkozunk, támogatom anyagilag, normálisan beszélünk, viszont soha nem fogok rá példa értékü anyaként tekinteni.
A kérdező hozzászólása: Akkor tudna csak lenyugodni, ha mindent úgy és pontosan úgy csinálnék, ahogy azt õ szeretné és kitervelte. Picit mintha az õ álmait akarná bennem megvalósítani. Ez viszont lehetetlen, mivel zsákutca helyzet. Csak nem a behódolás az igazi helyzet, mert azt késõbb bánnám és a belsõ hang is azt súgja, hogy ez a helyes út, amin most vagyok.
Lehet egy hónap szünet helyrerázná. ennyi idõsen természetes, hogy önálló vagy, de õ meg elhagyva, egyedül érezheti magát nagyon:(
A kérdező hozzászólása: Úgy érzem, egy kis szünet tenne jót kettõnknek, mit gondoltok?
A kérdező hozzászólása: Ezt én is így látom, igyekszem is vele türelmesebb lenni, viszont õ még nem tudta ezt a helyzetet teljesen elfogadni. Most 27 vagyok, de úgy kezel, mintha még tini lennék, pedig már saját állásom is van. Ha az õ részérõl nincs fogadókészség a türelem ellenére sem, akkor csak az idõ gyógyít?
Nem, és nem is szabad. Legyél türelmesebb, és megértõbb vele.

Ha sok egy kapcsolatban a veszekedés-kibékülés, meddig bírja ezt egy kapcsolat? Volt már ilyen kapcsolatod, meddig tartott?

A férfi veszekedős,a nő nyugodt természetű jelen esetben.

Legjobb válasz: Nekem csinálta a párom ezt, 18 évesen. Egy évig bírtam, mert amikor nem veszekedett, minden tökéletes volt. Ez összetartott. Aztán egyszer boritottam a bilit. Két hétig nem beszéltünk, aztán két hét után összeszedte magát és teljesen megváltozott. Már 5 éve vagyunk együtt tényleg kiegyensúlyozottan... Ma már ezt nem csinálnám végig még egyszer...ha valami nem mûködik nem kell erõltetni.

Nekem csinálta a párom ezt, 18 évesen. Egy évig bírtam, mert amikor nem veszekedett, minden tökéletes volt. Ez összetartott. Aztán egyszer boritottam a bilit. Két hétig nem beszéltünk, aztán két hét után összeszedte magát és teljesen megváltozott. Már 5 éve vagyunk együtt tényleg kiegyensúlyozottan... Ma már ezt nem csinálnám végig még egyszer...ha valami nem mûködik nem kell erõltetni.
Nálunk én voltam a veszekedõs, a barátom a nyugodt. Egy évig ment ez, aztán láttam, hogy nem jó ötlet tovább feszíteni a húrt. Azóta megvagyunk békességben, szeretetben, bár nekem így nagyon nehéz. Valamilyen oknál fogva attól félek, hogy így meg fog unni, vagy nem lát bennem kihívást, vagy nem is tudom. Amikor a veszekedéseink voltak, akkor nem aggódtam, hogy szakítunk. De gondolom ez a családi hátteremnek is köszönhetõ. Boldog vagyok így vele, de közben majd megõrülök, ha arra gondolok, hogy vajon mikor jön el az a pillanat, amikor megunja ezt a nyugodtságot. Persze ezt nem mondom neki, mert ettõl tuti kiakadna, hogy nem vagyok normális. És valóban, teljesen hülye vagyok.
Második vagyok. Most, hogy így gondolkodom a dolgon, lehet, hogy ez valamiféle védekezõ mechanizmus. Tehát, amikor a veszekedések voltak, én úgy gondolkodtam, hogy bár nem illünk össze, szeretjük egymást, és ha elmúlik a szerelem elválnak útjaink, és ez nekünk hosszútávon jobb lesz. Nem féltem attól, hogy elhagy, mert nekem az jó lett volna késõbb, hiszen nem sírok teszemazt minden héten kétszer (az én hibámból). Most, hogy beláttam, hogy alkalmazkodnom kell, olyan lelkiismeretfurdalásom van, hogy nagyon. A barátom annyira jó, hogy egyszerûen nem érdemlem meg. Én esküszöm, soha nem találkoztam ilyen jó lelkû emberrel. Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen létezik. És most. hogy tudom, hogy megfogtam az Isten lábát, már nagyon félek, hogy elveszítem.
Van akinek már csak a veszekedés maradt mint kmmunikáció a sok semmi, mindegy, fáradt vagyok melett. Akkor talán elhiszi van még közük egymáshoz s ez tartja össze õket. Na mármost ha az ember párja vszont nem ilyen vagy ebbe blenyugvó ember akkor nem sokáig huzzák együtt. Nálunk is én vagyok a provokátor míg a pasi lassú víz partot mos típus. Semmi baj, soha semmi nem történik. Én meg felkavarom az állot vizet s azt hittem nagyon sokáig, ha kiabálok, veszekedek, provokálom talán sikerül megnyilnia, kihúzni belõle akármilyen reakciót is. Bármit hogy õ mit érez amirõl sose beszélt addig, ne halgassa el a gondokat szõnyeg alá, bármit amivel azt látom "él" hogy tûz is van az ereiben és szenvedély mint nekem nem csak "létezik" mint egy unalmas forró érzések nélküli béka. Nem sikerült õ tényleg béka. :(
Volt, kb másfél évig veszekedõs volt a kapcsolat, elõtte fél évig minden oké. Elhanyagolt, én panaszkodtam neki, majd ismerkedni kezdtem másokkal (semmi testiség!) ezek után féltékenykedni kezdett, úgy , hogy bevallotta, amikor gondok voltak õ épp nem szeretett. Itt már rég megromlott valami, akkor 19 évesen azt hittem õ a nagy szerelem. :) Tévedtem. De legalább tudom értékelni a normális férfiakat.
mintha az elõzõ kapcsolatomról szólna a kérdés, egy az egyben:D az exem volt veszekedõs, mindenen felhúzta magát, és minden hétvégén szakítottunk, volt hogy hétköznapokon is, szóval egy héten 1x minimum:) már elõre féltem mindig, volt h azon szakítottunk mert mondtam hogy nem lehet tudni mikor és min sértõdik meg a kedves exem...:D most már röhögök rajta, nagyon gyerekes volt és még most is az, másfél év távlatából. Konkrétan azon is szakított, hogy elfelejtettem hogy fél évesek vagyunk, plusz semmit nem vettem neki (én vagyok a lány) De amikor vissza akarta könyörögni magát, akkor meg már én voltam az istennõ, csak fogadjam vissza:) szóval nem hiszek ezekben a szakítós kapcsolatokban, szerintem nem értékeli sokra a párját az ilyen aki könnyelmûen ki tudja mondani, hogy vége. Jó, persze dühös, meg ilyesmi, de akkor mondja meg kerek perec a párjának, hogy ez és ez zavar. 22L
Mi a párommal két kibírhatatlan, forrófejû, zsörtölõdõs medve vagyunk. Azt nem tudom, a gyerek hogy fogja bírni, de mi bírjuk :D Most lesz az esküvõ. Nem veszekszünk mindig, de ha igen, utána mindig kibékülünk és szeretjük egymást, meg belátjuk, mekkora hülyeségeken veszekedtünk. Amikor összejöttünk õ egy részeges punk volt, [email protected] mindenre még rám is, én meg egy trehány bulip*csa voltam. Szépen lassan megváltoztattuk egymást, ma már fõzök, mosok, takarítok, kutyát etetek, minden, a párom meg havonta is nehezen iszik meg egy sört, és nem kell félnem hogy elkóvályog bulizni. Szerintem ha a szerelem megvan és nem múlik, akkor kibírhatóak ezek a veszekedések, végül is csak azért vannak, hogy a másikat minél jobban "magadévá tehesd", olyanra formáld ahogyan neked megfelel.

Van itt más is, akinek a kapcsolatában az első év veszekedésekkel telt, és utána minden rendbe jött?

Veszekedések, szakítások, viharos hangulat.

Legjobb válasz: Igen.Mint ha magamat látnám:( egy és fél éve vagyok a barátommal,de az egy és 4 hónap veszekedésböl,szakításból,pofonból állt:( De aztán már kicsait kiábrándultam belöe és 2 hónapja nagyon megvagyunk(Még mindig szeretem de már nem tudnék neki állni veszekedni)

Igen.Mint ha magamat látnám:( egy és fél éve vagyok a barátommal, de az egy és 4 hónap veszekedésböl, szakításból, pofonból állt:( De aztán már kicsait kiábrándultam belöe és 2 hónapja nagyon megvagyunk(Még mindig szeretem de már nem tudnék neki állni veszekedni)
Elsõ 2 év vita, most léptem ki 5 évig tartott a kapcs. Meguntam, most mással vagyok. 21L
fordítva volt nálam.
Cr
bármilyen konfliktusból lehet szakítás:D
A kérdező hozzászólása: Konkrét példákra lennék kíváncsi...
mi már 8 éve együtt vagyunk. hát volt többször is vita, nagyobb veszekedés is, szakítás is.... többször azért, mert én sokat buliztam, így sokan udvaroltak és õ ezt nem tudta elviselni. aztán meg volt olyan, hogy mindketten feszültek voltunk és csak jött a vita, akkor napokig nem szóltunk egymáshoz. de volt olyan is, hogy a párom maga alatt volt az anyagiak miatt és akkor kiállhatatlan volt, hiába próbáltam neki segíteni. de általában féltékenység miatt, vagy nem tartottuk be a szavunkat. például hogy nem megyek bulizni, amikor õ nincs itthon és mégis elmentem. nálunk ilyenek voltak
megbocsátott félrelépésbõl hiába a megbocsátás, már a félrelépés is azért volt, mert nem szeretett igazán ezért megtörtént mégegyszer és még õ dobott ki mindenben engem hibáztatott, hogy mossa magát
Nálunk a féltékenység és a vallás. Volt, hogy majdnem szakítás lett a dologbl, de megbeszéltük ^^
Sokszor van ugy, hogy azért szakitunk, mert van egy probláma amit megbeszéltünk bár, de mégse talált megértõ fülekre. Nekem voltak problémáim, amit megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért vagyok ilyen egy helyzetben. Õ ugytett mint aki megértette, majd legközelebbi alkalommal ujra felhozta. Akkor csattant a pofon, hogy egyszer feleslegesen magyaráztam már el. Bár én nem szakitottam emiatt vele, igyekeztem elfogadni ilyennek. A végén õ szakitott. Talán jobb lett volna, ha nem söpröm a szõnyeg alá.
vagy a pénz miatt engem lassan kidobnak az albérletbõl, a barátom nem segít (de tudna, mert tele van, csak presztízskérdést csinál belõle) így el kell hagynom a barátomat, mert csak külf-n van esélyem megélhetésre, amit õ ellenez így vége a kapcs-nak

Ismertek olyan (házas) párokat, akiknek problémáik vannak a kapcsolatukkal, de meg akarják oldani? Elhidegülés, sok veszekedés, kevés romantika, esetleg megcsalás, ismerős fogalmak?

Nagyon szívesen megismerkednék ilyen emberekkel, mert szívesen segítenék, vannak ötleteim.

Legjobb válasz: üdvözlöm a törekvésed. és arra biztatlak, hogy ne legyél lusta, olvasd végig itt a kérdéseket:)

üdvözlöm a törekvésed. és arra biztatlak, hogy ne legyél lusta, olvasd végig itt a kérdéseket:)
Ezeket a dolgokat nem szokták nagydobra verni.
Dehogynem szokták, névtelenül könnyebb. Én ilyen helyzetben voltam, de már megoldódott. A férjem nem volt partner, úgyhogy kerestem mást! :D

Mi a teendő egy olyan "kapcsolatban" ahol állandóak a veszekedések?

Folyamatosan mindig el?vannak hozva a régi dolgok, folyamatosan veszekszünk. Már szétmentünk, barátok maradtunk, de még így is mindig el?jönnek a régi dolgok mintha még mindig együtt lennénk. Mi ilyenkor a legjobb megoldás?

Legjobb válasz: Ha nem tudjátok értelmesen megbeszélni és végleg lezárni a múltat, akkor jobb, ha szétválnak az útjaitok, mert így csak kínozzátok egymást!

Ha nem tudjátok értelmesen megbeszélni és végleg lezárni a múltat, akkor jobb, ha szétválnak az útjaitok, mert így csak kínozzátok egymást!
szerintem ha barátként is ez megy, akkor egy jó ideig ne beszéljetek egyáltalán aztán csak történik javulás
Hasonló szituációban voltam nemrég és szintén valamivel több, mint két éves kapcsolat volt. Tényleg jót tett az a pár hónap, amikor nem nagyon találkoztunk, nem beszéltünk. Elég kellemetlen a dolog, mert azonos a baráti körünk :S 23/L
A kérdező hozzászólása: 19:46-os. És azóta találkoztatok? Jobb lett a kapcsolatotok?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!