Találatok a következő kifejezésre: A szereteten kapcsolatot (14 db)

Fiúk ti mit szerettek igazán egy tartós kapcsolatban? Mi legyen benne? ( itt gondolok a szeretetre stb)

Legjobb válasz: én a tartós kapcsolatokban a BARÁTNÕMET szeretem a legjobban! De szerintem ez egyértelmû! :)

én a tartós kapcsolatokban a BARÁTNÕMET szeretem a legjobban! De szerintem ez egyértelmû! :)
A kérdező hozzászólása: Hümm jo válasz ;)

A szereteten alapuló kapcsolatot (is) elronthatja az, ha az egyik fél nem úgy néz ki a ruhatakarta helyeken, mint ahogyan azt a másik elképzelte?

Fiúktól kérdezem els?sorban: ha igazán tetszik nektek egy lány, és elkezdetek járni vele, el?fordulhat-e, hogy vmi olyasmi miatt szerettek ki bel?le, amir?l nem tudhattatok el?re és amir?l a lány tul.képpen nem is tehet?

Legjobb válasz: Sztem ha télleg szerelem van egy kapcsolatban...nagyon mind1 mivan a ruha alatt! :) mert a szerelem megszépit! Ha valaki ezét szakitana egy csajjal mert kisebb a melle, akkor nem is szerelmes! sztem :)

Sztem ha télleg szerelem van egy kapcsolatban...nagyon mind1 mivan a ruha alatt! :) mert a szerelem megszépit! Ha valaki ezét szakitana egy csajjal mert kisebb a melle, akkor nem is szerelmes! sztem :)
igen és nem. Elképzelhetõ olyan hiba, ami olyan mértékben zavarja a másikat, hogy nincs más kiút. De ezek inkább csak extrémebb dolgok lehetnek szerintem. Némi hurka, narancsbõr még nem lehet ok ilyenre. A mellek már határeset. A kisebb, mint kinézett pl. hála egy szivacsos melltartónak még nem ez a kategória, de pl. az egyik hiányzik (pl. mert le kellett venni), az már lehet gond. Szép dolog azt mondani, hogy a belsõ értékek az igazán fontosak. Csak sajnos ez így nem igaz. Az aki azt mondja, hogy a külsõ egyáltalán nem számít, az hazudik.
Ezért nem szabad szivacsos melltartót viselni! És olyat se, ami nagyon megemeli a melleket... persze akkor, ha az ilyesmitõl félsz. Egyébként pedig szépen, lassan kell kitárulkozni a fiú elõtt. Ha már együtt jártok, kedvel téged, simogatott, megcsókolt - és még mindig félsz - akkor elõször ajánlom, hogy jótékony félhomályban (hangulatvilágítás) engedd csak a közelebbi ismerkedést. Ha van valami KOMOLYABB hibád (nagyobb seb, stb), amin ez már nem tud segíteni: akkor elõtte közvetlenül mondd el neki - de ne mutasd meg. Akkor elõször sötétben vetkõzz le elõtte. Hadd ismerkedjen egy kicsit veled így - utána, ha már szeret, a kisebb-nagyobb hibákkal már nem fog sokat foglalkozni. Egyébként, ha a melled nagyságával (kicsiségével) van gondod, van egy pár helyzet ami javíthat ezen. Az egyik, ha a hátadra fekszel: akkor úgyis eltûnik :-) A másik pedig, ha szépen mellé ülsz, és úgy simogat. Vagy közel hajolsz hozzá (pl. tánc közben) :-) Késõbb, ha már komolyabb a kapcsolat, hajolj fölé :-) Kerüld azokat a kelyzeteket, amikor ferdén (székben, nagypárnán, stb.) hátradõlsz. Ha leírnád, mi a gond, lehet, hogy konkrét tanácsot is kaphatnál.

Fiata (2 hetes kapcsolatom van). Mivel tudnám a szeretetét növelni?

Kérlek adjatok tippet!

Legjobb válasz: a neved azért boy, mert fiú vagy? vagy csak angolretard vagy?

a neved azért boy, mert fiú vagy? vagy csak angolretard vagy?
Félek ha erre válaszolok kibannolnak.
A kérdező hozzászólása: Fiu vagyok és 16 éves
A kérdező hozzászólása: Szeretjük egymást...csak ritkán találkozunk 100 km van közöttünk
azzal, ha vársz. komolyan, én percrõl percre egyre jobban szeretem a barátomat. 17/L
Tök aranyos vagy hogy ezen gondolkozol most. De sok pasi követi el ezt a hibát. Az elején mindent belead, aztán mikor már érzi hogy megkapta a lányt és totál odáig van érte akkor ez a kedvesség alábbhagy és a lánynak ez nyilván nem tetszik mert hozzászokott hogy egy igazi fõnyereménnyel jár. Szerintem add önmagad mindig, én is ezt szoktam így nem okozok csalódást a pasiknak azzal hogy hirtelen megváltozok...


Egy kapcsolatban a szerelem fontos? Vagy elég a szeretett?

Most vagyunk 2hete együtt a párommal.Én nagyon szerelmes vagyok belé.Tegnap megkérdeztem ,hogy hogyan szeret,szerelem vagy szeretett.Azt mondta jobban mint egy egyszer? szeretett ,de még nem szerelem ,de hajlik a szerelem felé.Picit szarul esett,igaz jobb mint ha hazudott volna.Csak nem értem ,ha nem szerelmes belém miért van velem állandóan.Egy hete minden nap átjön hozzánk pedig 10km re lakik t?lünk.Szerelem meg jöhet id?vel?Vagy egyáltalán számít a szerelem vagy elég a szeretett? én 23/l ö 24/f

Legjobb válasz: Szerintem te sem tudod meghatározni, mi az a szerelem, lehet õ sem tudja, de már azt érzi. De idõvel persze, hogy jöhet. Nem 2 hét alatt ismered meg az embert, hanem hosszabb idõ alatt, felfedezhetsz benne új tulajdonságokat, amik mégjobban megfognak, stbstb :) 21/L

Szerintem te sem tudod meghatározni, mi az a szerelem, lehet õ sem tudja, de már azt érzi. De idõvel persze, hogy jöhet. Nem 2 hét alatt ismered meg az embert, hanem hosszabb idõ alatt, felfedezhetsz benne új tulajdonságokat, amik mégjobban megfognak, stbstb :) 21/L
Szerintem is nagyon kevés két hét ehhez, szinte nevetségesen kevés. 10 km meg nem távolság, én is kb. annyira lakom a páromtól, igaz egy városon belül. És õ is mondta, hogy simán beléd tudna szeretni, ennek örülni kell. A fiúk nem olyan "elsõre látásra beléd esek" típusok, aminek lássuk be, értelme sincs. Amúgy megkérdezhetem, miért írod következetesen két t-vel a "szeretet" szót?
Így ahogy az elõttem szóló mondja. A szerelem nem egybõl jön. És nem is két hét alatt. De az is elõfordulhat hogy nem is jön.
A kérdező hozzászólása: és ha nem jön a szerelem idõvel neki akkor attól még szerethet igazán??
Igen. Én is sokmindenkit szeretek igazán :P De amúgy persze, hogy szerethet.
A kérdező hozzászólása: Tegnap este bevalota hogy rájött hogy szerelmes belém.Elõször azt se tudtam, hogy mit mondjak.Mikor napokkal ezelõtt még azt mondta akkorát csalódott hogy többet nem hiszi hogy szerelmes lesz-e.Állítólag nagyon félt tegnap hogy elveszít mivel tegnap volt a volt a válási tárgyalásom(5hónapja élünk külön)azt hitte hogy kibékülök az exemmel.Nem tudom most hogy bevalotta hogy szerelmes belém örülnöm kellene de semmit se változott.Én ugyanugy imádom....persze örülök neki hogy már szerelmet érez és nem csak szeret.de azért még irjatok hogy szerintetek meik a fontosabb...

Miért van az, hogy ha egy kapcsolatban kimutatom amit érzek, soha nem kapom vissza olyan intenzitással a szeretetet?

Miért van az, hogy egyik fél mindig játssza a nagy rideg embert, akihez mindig neked kell oda menni? Viszont ha meg én vagyok a kapcsolatban ez a bizonyos rideg ember, akkor azonnal bújnak, ölelgetnek stb. Eddig mindegyik kapcsolatomban érdekes módon akkor kaptam a legtöbb szeretet és tör?dést, amikor leszartam és nem foglalkoztam a barátn?mmel (mármint olyan értelemben,hogy soha nem kezdeményeztem egy ölelést, csókot, simogatást stb) , akkor foglalkoztak velem a legtöbbet, azonban ha kimutattam amit éreztem(persze mértékkel), már semmi érdekeset nem találtak bennem és nem kaptam semmit (pedig szerettek, és ez az elhidegülés sem egyik pillanatról a másikra történt)

Legjobb válasz: Én lány(20)vagyok én dettó ugyanigy jártam mindigis a fiúkkal!!Ha kimutattam mit érzek szerelmet,vágyat nem törödtek velem,ha ridegen álltam hozzá mindig jöttek!! S persze sosem színészkedtem ez igy jött ki,a bizalmatlanság hozta magával ezt h igy védtem magam! S védem is még a mai napig,de rájöttem h én nem megyek senki után,nem mutazom ki mit érzek mert most is van egy férfi aki eleinte udvarolt de én nem tudtam mit is akarok tõle,s most h kezdtem megszeretni nem foglalkozik velem! De én nem mmegyek utána..sztem tei s hagyd magad sodródni s majdcsak találunk olyan társat akivel nem kell taktikázni nyíltan fel lehet válllalni minden kúsza érzésünket is!! Zs

Én lány(20)vagyok én dettó ugyanigy jártam mindigis a fiúkkal!!Ha kimutattam mit érzek szerelmet, vágyat nem törödtek velem, ha ridegen álltam hozzá mindig jöttek!! S persze sosem színészkedtem ez igy jött ki, a bizalmatlanság hozta magával ezt h igy védtem magam! S védem is még a mai napig, de rájöttem h én nem megyek senki után, nem mutazom ki mit érzek mert most is van egy férfi aki eleinte udvarolt de én nem tudtam mit is akarok tõle, s most h kezdtem megszeretni nem foglalkozik velem! De én nem mmegyek utána..sztem tei s hagyd magad sodródni s majdcsak találunk olyan társat akivel nem kell taktikázni nyíltan fel lehet válllalni minden kúsza érzésünket is!! Zs
Szia!Nem vagy naiv....Nem megfelelõ embert választottál eddig, ilyen egyszerû.Kevés ember találja meg az igazi társat, rengeteg olyan "kapcsolat" van, ahol nem is ismerik igazán egymást a felek.Ez szomorú....Az ismerõseim között -meg merem kockáztatni- senki sincsen, aki valóban érez szerelmet, szeretetet a párja iránt..csak úgy elvannak egymással, közben totál langyos az egész.Én mindig kimutattam az érzelmeimet, és ha hihetetlen is , de a párom férfiként szintén ezt tartja normálisnak.Olyan jó érzés....és ezek a pozitív dolgok segítenek a következõ 5 vagy 10 vagy remélem 100 évben is.... :) Szóval csak türelem kell-bármilyen sablonos amit most írtam- és lesz, aki értékel téged.Üdv
Én is igy éreztem sokszor.. egy több éves kapcsolatom erre ment rá, meguntam , hogy szinte pár pincsiként kell pitiznem egykis szeretetért.perzse én voltam a hüyle h addig elviseltem
igen, nagy mértékben befolyásolja sajnos.
befolyásolhatja, de ez nem törvényszerû. van aki ezen felülkerekedik, és nem hagyja h ez befolyásolja. ésakkor válhat belõle normális férfi, nemilyen anuycikedvence mócsing
A kérdező hozzászólása: dehogyis teljesen normálisak vagyunk sztem ez csak iylen lelki , , beteg" ség sztem ezvan csak nálam ez amoylan felvilágosodás volt..
23:34-es vagyok: Még az is közös bennünk, hogy faterunk alkoholista volt. Az enyém sem iszik már, de régen elég sokszor nézett a pohár fenekére, volt, hogy naponta 2x fél liter pálinkát megivott! Ilyenkor gyakran verte anyámat, mi meg testvéremmel csöndben néztük :S Ez manapság persze már nem így van, normálisak a családi körülmények (szerencsére). Ezzel oda akartam kilyukadni, hogy valszeg ez játszott fõként közre abban a foltban, ami a személyiségfejlõdésünkön esett. Am még mindig, amikor az írásaidat olvasom, azthiszem, hogy én írtam, csak nem tudok róla xD Ilyet még sosem tapasztaltam, tényleg különös :) A szupertitkos bajokról: rólam még csak elképzelni sem tudnák, hogy vannak. :D Jól tanulok, mindig jókedvem van, rengeteg minden érdekel, sokan nagyon tisztelnek, sztem még én magam sem tudnám pár emberrel a környezetembõl elhitetni, hogy ez van. (így attól sem kell féljek, hogy ezen írásaim alapján rámismernek :D) No mind1, egy szónak is 100 a vége :) Engem megnyugtatott a kérdésed, mert idáig mindig azt hittem, egyedül vagyok ezekkel a bajokkal, de mostmár tudom, hogy nem :D (remélem nem vagyok skizofrén, én nem saját magamnak válaszolgatok xD)
A kérdező hozzászólása: 23:34 dettó kettõs életet élek! senki nem vágja le ezeket a dolgokat h nekem iylen szuper titkos bajaim vannak.suliba, partikba, eddzésen kívülrõl teljesen mást mutatok így próbálom meg leküzdeni ezta belsõ fusztrációt...
Én megértelek téged is. 43F
A kérdező hozzászólása: ezeknek a dolgoknak sztem okai vannak és nem hinném ezek normális fiatalkori bajok, és az sem h halak vagyok mert ugyebár a halak alapból jellemzi érzelmi kilengések, alacsonyönbizalom ennél sztem ez súlyosabb
A kérdező hozzászólása: ez nõs téma csak 1 példaéletben kb mindenre igaz pl múltkor ültem mellette kocsiba és az egész 1 kellemetlen feszült dolog volt...meg pl elõfordul állok megállóba és nagyon rossz közérzetem van nem találom a helyem sokszor nemtudom magam hova tenni nincs útmutatóm zavart vagyok nincs , , hátországom" , nincs meg bennem az a magabiztosság ami másnál alapvetõ tulajdonság, félek a csalódástól és nem bízok magamba, anyukámmal vmivel jobb a kapcsolatom de nagyon zárt vagyok felé is
A kérdező hozzászólása: de én most nem hibáztatok senkit nem hibát vétettem nem érted a kérdésemet 19 éves koromra fedeztem fel h vmilyen törés volt mentális egészségemben fél felnõtt fejjel foglalkozok ezzel...és az okait keresem sokszor rádöbbenek ha nem lennék tele gátlásokkal, amiket már elég jól leküzdöttem meg feszélyezve teljesen sokkal normálisabb lennék...
Hát, nekem például lettek ilyen zavaraim. És megértelek, mert felnõtt fejjel döbbentem rá, hogy az apám SOHA nem beszélt nekem nõkrõl, sem semmirõl ezzel a témával kapcsolatban, és más fontos dolgokról sem. Milyen apa az ilyen? Így aztán én sem beszélek neki a magánügyeimrõl, vannak barátaim, akikkel megtárgyalhatom.
Nem azért vagy ilyen, mert nem kaptál apai szeretetet, hanem azért, mert 19 éves fiú vagy. Teljesn normális viselkedés ez. Persze az is jó, hogy tudatában vagy, hogy ezzel a viselkedéssel nem sokáig lehet megélni. Ki fogod nõni. És jut eszembe: ne apukádat hibáztasd ezért, mert hozzászoksz, és mindíg más lesz a hibás, ha marhaságot csinálsz.
Egy darabig az megy, hogy a baràtaid elött màsnak mutatod magadat, de egy idö utàn fàrasztó lesz neked is.Jobban teszed, ha azt mutatod, ami a valósàg. Pontosan ezért nem tudod apukàddal megbeszélni a dolgaidat, mert talàn azt érzed, hogy ö ismer téged és nem tudod megjàtszani elötte màst mutatni, mint amilyen valójàban vagy. Legyél eredeti jó teszel ezzel magadnak is!
A kérdező hozzászólása: 19 fiú vagyok, ma mesélte egy haver faterjának mit mûveltünk este (csajozás stb) és elgondolkodtam én soha semmit nem mesélek neki nem is merek nincs meg a bizalom meg zavarba vok mellette bezzeg ha 1 jó haverral vagyo kteljesen felvok lazulva stb és ez a feszélyezett érzés a mindennapjaim végig kiséri h tudnék kilépni ebbõl?? tele vagyok szélsõségekkel a külsõm miatt 1 kúróhercegnek tûnök valójában itt irogatok az érzelmi bajaimma. Ezis a személyiség zavaromat jellemzi h többet szeretnék mutatni mint aki vagyok meeg másnak próbálom beállítani magam? lehetnek összefüggések? segítsetek mer igy sz_r az életem
Természetesen. Én nagyon szeretem az édesapámat, de Õ nem túl érzelgõs ember, nehezen mutatja ki az érzelmeit. Igaz én sem. De mivel a családomban sajnos nagyon nincs más rajta kívül. Így elég nehéz, hiszen sokszor szükségem lenne a szeretetére. Bár én lány vagyok.
Abszolùt befolyàsolja, mert nekem az anyàmmal volt igy, és tudom, hogy milyen érzésed lehet.
orvos??? nanemár...ezeket beképzeled magadnak...aki normálisan apával+anyával nõ fel, annakis lehetnek ilyen bajai h céltalannak érzi magát. ez fiatalkorban ráadásul baromira jellemzõ, a fiatalok 95%-a átesik ezen, h nemismeri az útját, a céljait, nemtudja merre tartson, stbstb. nincsen neked semmi bajod bazeg, csak most értél abba a korba h elgondolkodsz a jövõdön és nemcsakúgy élsz...gondolkodj tovább, válassz magadnak célt, és érd el. ezt kell csinálni. és nem orvoshoz menni, neked semmi bajod nincsen.
Magyarázd magadnak hogy õ a gonosz.
A kérdező hozzászólása: ?
Egészségére:D Gondolj arra: te nyertél, egy tapasztalatot minimum, õ vesztett egy olyan embert aki egyenes volt felé.
Miért érdekel téged?Nem a te pasid.
A kérdező hozzászólása: Mert a volt barátom és mèg szeretem:/

Mit tegyek? 1 éve volt utoljára kapcsolatom, de nem mondható a legszebb pillanataimnak, ütött, megcsalt, azóta sajnos tartók a fiúktól. Most viszont megismerkedtem egy sráccal aki bevallotta, hogy belém szeretett de félek új kapcsoltba kezdeni. :/

17 éves lány/

Legjobb válasz: Attól még,hogy elõzõleg egy gyökérrel voltál,attól még nem mindenki olyan. Bár gondolom,hogy elég nagy félelem van most benned miatta,de szerintem egy próbát megér :) Legalább ismerd meg.

Attól még, hogy elõzõleg egy gyökérrel voltál, attól még nem mindenki olyan. Bár gondolom, hogy elég nagy félelem van most benned miatta, de szerintem egy próbát megér :) Legalább ismerd meg.
Ütött???
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az elsõ kommentet! :) Ja és igen, sajnos ütött! Amit szégyellek is, hogy tûrtem...
Sajnálom. :/ Egyszer úgy összetörném egy ilyen ember arcát, aki üti a barátnõjét... :S
Szerintem fontos, hogy az elején tisztázd vele a félelmeidet. Ha megértõen reagál akkor biztos türelmes lesz veled és neked is lesz idõd, hogy bízni tudj benne. Ha nem reagál megértõen akkor legalább idejében megtudod, hogy milyen ember.
nem kell félni, ez nem az exed.:)

Meddig bírtad olyan kapcsolatban ahol te szerelmes voltál, de a párod nem szeretett igazán téged?

Hogy lett vége a kapcsolatnak, mennyi idő után? Én már 2 éve vergődöm ilyen kapcsolatban, többször volt úgy hogy szétmegyünk, de valahogy sosem sikerül elválni egymástól. Szomorú, de tisztában vagyok azzal, hogy szeret ő, de nem szerelmes. Nem avat be az életébe, nincs meg az a rutin, ahogy egy kapcsolatban kezelik egymást. Én 2 éve kapálózom, hogy minden jó legyen, úgy alakítom az egész életemet, hogy az neki jó legyen, mindig kedveskedek, próbálom elérni, hogy megszeressen, az élete része legyek, de már kezdek belefáradni. Napok óta rosszul alszok, ezen jár az agyam, hogy mit tegyek. Most kezd betelni a pohár, állandó feszültség van bennem miatta. Úgy érzem, elég volt, nem ezt érdemlem. De még sem tudok elszakadni tőle, nem tudom azt mondani neki, hogy ne jöjjön többet. Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat addig fog tartani, amíg én azt nem mondom hogy elég, mert neki marha kényelmes ez így. Sajnálom őt elengedni, mert én vele képzeltem el az életemet, ő olyan tökéletes férjnek való. Még egy ilyen házias, gondos, szeretetbombával nem találkoztam, annyira jó vele lenni amúgy, imádom ahogy átölel egész este... Annyira hiányozna, ha nem lenne, de ugyanakkor annyira is tudok szenvedni mellette. Segítsetek, mit tegyek...

Legjobb válasz: pont két évig. Persze ragaszkodott hozzám, vagy ahogy írod, a kényelemhez, de úgy gondoltam, jobbat érdemlek. Ahogy írod, kedves, jó természetû, lehet, hogy csak zárkózott? Biztos vagy benne, hogy tényleg nem szeret?

pont két évig. Persze ragaszkodott hozzám, vagy ahogy írod, a kényelemhez, de úgy gondoltam, jobbat érdemlek. Ahogy írod, kedves, jó természetû, lehet, hogy csak zárkózott? Biztos vagy benne, hogy tényleg nem szeret?
A kérdező hozzászólása: Szeret õ a maga módján, de tisztában vagyok vele, hogy ahhoz hogy tervezzen velem az õ részérõl kevés. Ha valaki külsõ szemmel néz minket, azt hiszi imád engem, szóval ezt a viselkedésén nem látni élõben. Az az igazság, hogy neki már volt komoly kapcsolat az életében nagyon-nagyon sokáig, és akkor õt hagyták el. Egy barátnõm mindig azt mondja, hogy szerinte fél közel engedni magához egy új szerelmet, azért ez a rés kettõnk között.
azért két év alatt eléggé sokat változnak az érzelmek, nem fog lángolni egész végig, talán meg kellene vele beszélni, tervez-e veled, vagy csak megvagytok. Az is lehet, fölöslegesen vekengsz és az is lehet, igazad van, de erre csak a párod tudja a választ. Némelyik pasiból harapófogóval kell kihúzni mindent, és nem azért, mert nem szeret, lehet, csak utál beszélni.
A kérdező hozzászólása: Már túl vagyunk ilyen beszélgetésen, sajnos nem csak én vak lármázok. Írtam, hogy úgy volt többször is hogy szét megyünk, az is miatta volt, mert idõnként rájött, hogy nem tudja hogyan tovább, nem tudja mit érez. Ezután amikor kibékültünk akkor sem úgy jött, hogy szerelmi vallomással, csak mintha semmi sem történt volna úgy csinál.
ha ez részérõl csak tényleg egy kényelmes kapcsolat, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy akarod-e ezt? Vagy esetleg viszonzott szerelmet mástól? Mi több? A jó vagy a rossz? Megéri? Boldog vagy? Ha még 20 vagy és nem 40 körül, akkor ne kapaszkodj belé, de ez csak szigorúan magánvélemény.
Mintha én írtam volna. Én úgy gondolom, hogy biztosan szeret téged, csak a maga módján.Én 16 hónapja vagyok egy olyan kapcsoltban mint amit te írtál.Õ is mondta már nekem, hogy nemtudja mit érez.Azt is mondta, hogy nem szerelmes.Aztán másnap írta, hogy hülyeséget mondott, szeret engem, különben nem gondolna rám ennyit, és nem lenne velem, ha nem szeretne.Bár az én barátom is nagyon el van kényelmesedve..Múltkor hétvégén úgy volt hogy szombaton lemegyek hozzá, vasárnap hazajövök.(a hétvége elõtt 3 hétig nem találkoztunk, dolgozni volt) és én kitaláltam hogy jöjjön haza velem vasárnap, és hétfõn menjen haza.El is jött velem de azt mondta neki eszébe sem jutott volna hogy átjöjjön.Kérdezõ, csak te látod rajta hogy szeret-e.Bizonyosodj meg róla.Ha valaha azt mondja, nem szeret már, hagyd el.
Ha elfogyott a sör itthon!
Egész életedben magányosnak lenni!!
Biztosan a közelmúltban csalódtál, ha ilyen kérdést teszel fel. Ha így volt, sajnálom. Én is nemrég éltem át, de egy percig sem bántam meg, hogy összejöttem vele, belészerettem, együtt voltam vele, mert csak nyertem. Pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt. Úgy érzem az, hogy õt megismertem, hozzásegített ahhoz, amivé váltam. Erõsödtem, jobban megismertem önmagam és önbizalmat is adott. Az egész életen át magányosnak lenni szerintem butaság... Még aki nem akarja is szinte kivétel nélkül megtalálja a párját elõbb vagy utóbb. Még ha harcol ellene akkor is. 24N
20 éves vagy? otthagyott a pasid? akkor hagyd a francba 3 hónap és találsz egy másikat vagy jobbat vagy mind1 de nem õt. és máris szerelmes vagy megint..
Mindenkinek az a legrosszabb, amelyik megtörténik vele. Nekem az utóbbi.
A kérdező hozzászólása: de nem ez volt a kérdés, úgy vagy szerelmes, hogy vége van, õ már nem szeret többé... van rosszabb a magánynál is, én is azt hittem, hogy annál nem lehet rosszabb, de ez még sokkal sz*rabb. amúgy 20L vagyok
te meg hülye kérdéseket teszel fel... hány éves vagy? szerinted szerelmesnek jobb lenni, vagy a sarokban ülni és szomorkodni?
A kérdező hozzászólása: hát hogyha nektek ez a szórakozás, ettõl érzitek jobban magatokat, hogy egy névtelen oldalra minden kérdéshez odaírjátok, hogy bojler, akkor sajnállak titeket..
sokkal jobb szenvedni... mindenki szenvedni akar.
Ba.szki 4 kérdést néztem meg és mindenhol ott az a ku.rva bojler...
A kérdező hozzászólása: normális válaszokat légyszi, tényleg érdekel mások véleménye errõl
Magányosnak lenni, és azért, mert akivel szakítottak, az volt szerelmes és voltak szép emlékei, csak vége lett. De aki magányos...Annak nem volt szép emléke sem, csak a szürkeség. És a szürkeség, a semmilyenség a legrosszabb. Õszintén szólva én nem tudom megérteni azokat, akik szenvednek, mert véget ért egy kapcsolatuk. És azért nem, mert örülniük kellene, hogy sok szép élménnyel gazdagodtak, amit soha, senki nem vehet el tõlük és hiába váltak el a párjával az útjaik, valaha együtt voltak. Nem tudok egyszerûen velük együtt érezni.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!