Találatok a következő kifejezésre: A szüleim szólnak egymáshoz, és ha (1 db)

A szüleim alig szólnak egymáshoz, és ha szólnak is akkor is veszekedés van belőle, de ez már kb fél éve így megy és már unom. Mit tehetnék én a családért?

Az használhat ha leülök velük beszélgetni, vagy semmibe se vennéknek? amugy 18 éve házasok.

Legjobb válasz: persze, beszéld meg velük nyugodtan.Fontos az is , hogy mi a kiváltó oka a veszekedésnek, mert kell legyen ha te nem is tudod. Ha beszélsz velük azzal sokra mehetsz, próba szerencse.sok sikert

persze, beszéld meg velük nyugodtan.Fontos az is , hogy mi a kiváltó oka a veszekedésnek, mert kell legyen ha te nem is tudod. Ha beszélsz velük azzal sokra mehetsz, próba szerencse.sok sikert
Az én szüleim 15 éve élnek így és semmilyen beszélgetés, vagy ráhatás vagy kérés nem használt. De azért próbáld meg, hátha a te õseid mások!
Szerintem sok szülõ azzal áltatja magát, hogy a gyerek úgyse veszi észre, hogy gond van köztük. Nem feltétlen kell tudnod, hogy mi miatt ilyen feszült a helyzet az elmúlt idõkben, de mindenképp próbálj beszélgetni velük, hátha kicsit észbe kapnak, és rendezik a soraikat. 'Békebíró' ne legyél, de kezdeményezõ lehetsz, én biztos megpróbálnám.
én úgy látom ezt a kérdést, hogy nem beszélni kellene velük. Mivel, ahogy azt már elöttel is leírták a szülõk hajlamosak azt hinni, õk akkora zsírmájer módon csinálják ezt az egészet, hogy a gyerek ebbõl semmit nem vesz észre, ha beszélni próbálsz velük, akkor simán letagadják, elaltalva a te gyanakvásodat (gondolják õk). Szerintem verd ki a balhét. Mond meg nekik, hogy tele van a piros napozód a baromságukkal, ezt nem lehet elviselni, kezdjenek már valamit a dologgal, beszéljenek, vagy váljanak el, de ez így nem mehet tovább. És hasonlók. Ha fél éve belerágták magukat egy játszmába, mert ez az, akkor abból csak kizökkenteni lehet õket, más megoldás nincs.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit lehet kezdeni az olyan rokonnal, aki úgy bolondul meg, hogy a családját akarja hivatalosan bolonddá tenni, hogy bármit megtehessen?

A gyerekét már félig sikerült bolonddá nyilváníttatnia, pedig egyetemista, a férjét meg ki akarja semmizni. A gyerek elmondása (és láttuk is) az anyja a bolond. De mégis az ő kezében van egy olyan bírósági papír, hogy a gyereke zavart volt a tárgyaláson. Fogalmunk sincs hogy érte ezt el. Sajnáljuk a srácot de nem tudunk rajta segíteni, elköltözni se tud. Mit tudna csinálni? Senki sem hisz neki, sőt, már lassan börtönbe fogják záratni emiatt a hazug banya miatt.

12

Szerintetek hogyan lehet egy nö tudtára adni, hogy a párja megcsalja?

14

Mit tegyek ha egy rokon nagyon szeret, én pedig szinte utálom?

Kicsi koromban nagyon szerettem,ő volt a példaképem de felnőve nagyon megváltoztam.Kedves velem,viccelődik,mindig segíteni akar,ha valami bajom volt mindig kitalált valamit,de rájöttem hogy mindenki más életét darabokra szaggatja,és azt hiszi jót csinál.A saját fia és lánya életét eleven pokollá tette(és még mindig ezt teszi)és őket hibáztatja érte,mert a fiú nem bunkó a nőkkel és munkanélküli,a lány meg nem lett prostituált.

Azt vallja szent meggyőződéssel hogy a k*rvák az élet császárai és ők csinálják jól,a lányát 14 éves kora óta szabályosan kínozza ezzel(már 25)az a lány annyira utálja már magát is,mindig az volt a fejébe verve hogy sose jó amit csinál,sose volt elég szép,12 éves kora óta fogyóztatva van,mert hogy annak a nőnek fontos a szépség(őszerinte nem felszínes,szerinte nagyon mélyre lát az emberekbe)de a lány már szinte lázadásból rosszul evett hogy ne legyen vékony,nem akart megfelelni egy olyan embernek aki nem érdemli meg a próbálkozást,és jól tette!

A fiúról meg ne is beszéljünk,mindennek lehordja aminek lehetséges,egy anya egyszerűen nem beszélhet ÍGY a gyerekével,én is rondán beszélek,nem ítélem el a káromkodást,de az a nő a 27 éves fiát is sírva fakasztotta.Olyanokat mond neki amiket egy EMBERI LÉNYNEK nem kéne a másik szájából hallani,nem hogy egy gyereknek az anyjától!Öngyilkos akart lenni,az az izé meg 2 órán keresztül ecsetelte hogy milyen béna pancser az ő fia és hogy jól teszi ha megöli magát!És mindez azért mert nem irányította a barátnőit és mert nincs állása.

A saját anyámnak is ő tette tönkre az életét!Mindig úgy állítja be hogy ő az ő megmentője,meg semmire se menne nélküle,pedig pontosan ő miatta ilyen depressziós és gyenge az anyám!Nincs olyan rész anyu életében ahol az a szörnyeteg ne nyomta volna el és nem alázta meg.Miatta van kisebbségi komplexusa,miatta rontja el még az alap dolgokat is,miatta hiszi azt hogy semmire se képes,mert ezt is akarta elérni,hogy felsőbbrendűnek érezhesse magát.
Minden pillanatban figyeli anyut,és akkor is kommentálja hogy mit csinál rosszul amikor abszolút SEMMIT SEM CSINÁL ROSSZUL.Olyanokba köt bele a nap minden percében hogy ne fésüld így a hajad,miért ilyen a körmöd,ne így vágd a hagymát,ne így keverd a tésztát,nem így kell fogni a poharat,ne úgy gyújtsd be a gázt,ne így vegyél levegőt(komolyan)miért teszed így le a lábad,ne ülj így,és ezekben egyébként tudjátok mi a legrosszabb?Még elviselném ha csak mondaná ezeket...de nem.
MINDEN.SZÓT.ÜVÖLT.Nem,nem csak hangosan beszél mint a halláskárosult öregasszonyok,ÜVÖLT.KIABÁL.Az az ér pattanós kiabálás.Egyébként egyfajta trauma is ért engem ezzel kapcsolatban,ha valaki kiabál,nem is kell dühösnek lennie,elég egy hangos HÉÉÉ,mindig a gyerekkoromra emlékeztet és nagyon megijedek egy pillanatra.A rémálmaimban a szörnyek az ő hangján ordítanak.

Mindent megszab.Mindent az ő szabályai szerint kell csinálni.Nem ölelhetem meg anyám,mert az a nő nem szereti a kényeskedést.Nem lehetek lelki beteg őszerinte,merthogy az ő zseniális logikája szerint akkor már szép vékony és jobb lennék.
Ha anyu nem csinál mindent pontosan mint ő,ráüvölt és lehordja mindennek,de akkor is ha jól csinálja,neki csak az számít hogy amíg anyu lélegzik addig tiporhassa.

A legkisebb dolgai is felhúzzák már az agyam,ahogy erőltetetten nevet ha másokkal beszél,ahogy minden egyes tanácsát amit az évek alatt adott 600-szor elismétli mintha újdonság lenne,és mintha annyira jó tanácsok lennének,ahogy ül,ahogy finom modorral eszik mintha arisztokrata lenne,ahogy ártatlannak gondolja magát,minden.

Csak akkor vagyok boldog ha ő nincs ott.
De az a baj hogy ő ott akar lenni,és akármennyire is undorítónak látom,valahol mélyen szeretem,és nem akarom ugyan úgy tönkre tenni az életét ahogy ő tette másokéval.

8

Hogyan zajlik egy regisztrált élettársi kapcsolat elintézése? Mi szükséges hozzá? Mennyibe kerül?

Meddőségi kezeléshez ez mindenféleképpen szükséges. Külön lakcímen vagyunk jelenleg bejelentve.

11

A haszonélvezet a háznal örökölhető?

11

Mit érezhet a feleség, akit a szeretője végig átvert, hogy kicsalja a férje pénzét, a férj pedig elválik tőle, pedig már bánja az egészet?

Szegény feleségem így járt, most próbálom átérezni a fájdalmát.

47

Párom megütött amiért csúnyán beszéltem vele. Neki van igaza?

25

Mi lehet a bajom?

Látszólag mindenem meg van,és nem lenne okom panaszra.Van egy szerető párom,akivel már több mint 1 éve együtt vagyunk,a családom is rendben van,kisebb-nagyobb veszekedésekkel,az anyagiakban nem dúskálunk,sokszor le kell mondanom dolgokról,de már hozzászoktam ehhez.Még suliba járok,idén fogok érettségizni.Körübelül 1 hónappal ezelőtt lehangolt lettem,rossz kedvem volt és van is,sokszor küzködöm a sírással,nincs kedvem semmihez,szó szerint semmihez,úgy érzem,hogy semmire nem vagyok képes,nincs önbizalmam,nem érzem magam erősnek.
Nem tudom miért,de ezt a párommal hoznám kapcsolatba.Mióta vele vagyok nagyon sok barátomat elvesztettem,igazi barátom/nőm már nincs,ő az akire mindig mindenben számíthatok.Nagyon szeretem őt,és ő is engem,jelenleg úgy érzem,hogy belehalnék ha elhagyna,azonban megfordult a fejemben hogy mi van ha pont ő a "problémám"? Egyszerűen ok nélkül elvesztettem önmagam,mintha csak a testem végezné a dolgokat és én valahol el vagyok veszve :(

Tudom,most bizonyára be fognak szólni,amiért nyilván nem tudok mit kezdeni a jó életemmel,másnak sokkal rosszabb.Én ezt tudom.

Segítsetek,mi lenne a megoldás???
19/L

1

Az örök kérdés: van szerintetek nő és férfi között barátság?

Vagy az egyik fél mindig többet akar? Adott egy tisztességes, családos férfi, kedves, csinos feleséggel, a másik oldalon egy gyermekét egyedül nevelő nő. Mindkettejük gyereke egy helyre jár bölcsődébe, a gyerekek barátkoznak egymással, ezért a két szülő is sokat kommunikál egymással. Barátság kezd kialakulni közöttük vajon, vagy valami más inkább? Szerintetek?

50

Elmondjam a páromnak a gyanúmat? Engem szörnyen zavar.

Két éve vagyok a párommal, egy éve együtt élünk. Neki régen volt egy nagyon hosszú kapcsolata egy lánnyal. Igazából kb. 4-5 évig voltak együtt zavartalanul úgy igazán, mint egy pár, utána kb. ugyanennyi ideig a lány hol lelépett, hol visszajött hozzá.
Kb. 4 éve már végleg vége ennek az egésznek, a párom túl is van rajta. A csaj külföldön él a pasijával, aki körülbelül az apjával egyidős, de eltartja. Van egy fiuk is. Pontosabban a csajnak... És itt jön a gondolatom, ami csúnyán furkálja az oldalamat, és nem hagy nyugodni:
A kisfiú kb. 4 éves. Utoljára a csaj úgy érintkezett a párommal, hogy egy pár hónapot kavargattak, egy időre megint eltűnt a hölgyemény, aztán utoljára egy kéréssel fordult a páromhoz: terhes, el akarja vetetni, de nincs pénze abortuszra, és a párom adjon neki kölcsön. Megadni nem tudja, mert munkanélküli, de majd ledolgozza takarítással (a párom amúgyis bejárónőt keresett) meg egyéb házkörüli munkával. Itt már kapcsolatról meg szexről nem volt szó. A párom odaadta neki az abortusz árát, de a végén mégsem vették el a csajtól a gyereket, mert kifutott az időből jócskán, 18 hetes volt már. Így a pénz visszakerült páromhoz, és a csaj is eltűnt - végleg.
Ekkor viszont már elvileg megvolt neki ez az apjakorú pasija, elvileg ő csinálta neki a gyereket is. Elvileg.
Gyakorlatilag viszont, mivel a párommal is volt együtt akkor, simán lehet akár az övé is.
A páromat nem érdekli, a csaj nem keresi, nem kér számon rajta semmit, sosem mondta, hogy az övé lenne a kisfiú.
Soha nem akar és nem is akart a párom gyereket, és én sem. Egyszerűen nem szeretjük őket, nem lennénk jó szülők, és kész.
Szóval a lényeg, hogy felötlött bennem, hogy nem-e az övé az a gyerek, meg is kérdeztem, ő röhincsélt egyet, hogy dehogyis, legalábbis reméli, de esélytelen (tudni kell, hogy a párom már igen régóta úgy "védekezik", hogy kiveszi, szóval megszakítással, és csuda büszke magára, hogy sosem volt baj még, velem sem - naná, hiszen én gyógyszert szedek... a többiekkel meg maximum szerencséje lehetett), mert ő "vigyázott" mindig.
Õ ennyivel lerendezte, nem is érdekli tovább, de engem nem hagyott nyugodni, és összehasonlítgattam a csaj által a kisfiúról Facebook-ra feltöltött képeket a párommal, és hát eléggé kezd hasonlítani... Sokat mondjuk nem látok anyuka profiljából se, mert nem az ismerősöm, de az a 3-4 kép nekem elég gyanús...
Egyszerűen gyűlölöm a csajt is, amiért anno a párommal viselkedett (a fél város igazolja, még a valamikori barátai is a lánynak, nem csak a párom egyoldalú állításai alapján ítélkezek), és egyszerűen nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy gyereke van tőle.
Elmondjam a páromnak, hogy én nagy hasonlóságot látok? Vagy hagyjam inkább, mert csak önzőség lenne? Végülis őt nem is érdekli, csak az én gondolataimat nem hagyja nyugodni a téma...

19

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!