Találatok a következő kifejezésre: A szülei és (2612 db)

Nálatok mennyi idő elteltével, és hogyan ismerkedtek össze a szüleitek és a párotok szülei?

Legjobb válasz: 3 és fél év után amikor megünnepeltük az eljegyzést, de azt hozzá kell tennem h 200 kmre lakunk a szüleimtõl párom szülei pedig 80-ra az én szüleimtõl :D

3 és fél év után amikor megünnepeltük az eljegyzést, de azt hozzá kell tennem h 200 kmre lakunk a szüleimtõl párom szülei pedig 80-ra az én szüleimtõl :D
Közel 3 év után. Más országban lakunk. Persze addigra már pár üzenetet váltottak egymással.
Több mint 6 év után, az esküvõ elõtti héten. Pár háznyira laknak egymástól, anyukámék még mentek is volna ismerkedni, de a férjem szülei elzárkóztak, bíztak abban, hogy szétmegyünk. Esküvõ elõtt is csak pár percre találkoztak, ahol anyósom elmondta, mi hogyan legyen, mit hogyan intézzenek szüleim és mi a lagzin, ahogy azt õ elképzelte. Gondolhatod, az volt az elsõ és utolsó találkozójuk.
Még nem találkoztak, valószinû majd az esküvõn fognak 2-3 év múlva (most másfél éve vagyunk együtt, fél éve együtt lakunk).Pedig csak 20 km-re laknak egymástól.
3 év elteltével. egy kiállításon mutattuk be õket egymásnak, kb 5 percet találkoztak, azt hiszem ennyi elég is volt. nem egy világ a két anyuka, szóval nem is erõltetjük. a párom és én is jól kijövünk az anyósokkal, de a két anyós egymással nem igazán.
közel egy év után meghívták a barátom szülei a szüleimet egy karácsonyi ebédre:) aztán mi is visszahívtuk õket, nagyon jól sikerült mind a két ebéd:)
Még nem ismerkedtek össze. De tekintve, hogy kisváros és egy iskolába jártak a szüleink illetve apukám itt sport legenda... így tudják kirõl van szó. Már 2, 5 éves a kapcsolat. 22/L
2 hónap után kb.
kb 6hónap után.Apukámék elmentek anyósomékhoz.Megbeszélték hogy lesz az eljegyzési vacsora.
2.5 év után, az eljegyzéskor. pedig egy városban laknak.
3 hónap után találkoztak. Võlegényem és az én szüleim nagyon egy világ, szinte mindenben egyeznek. Nagyon jóban vannak. 22/N

Fiatal hazasok kisgyerekkel! Mennyire segitenek be a szuleid es a parod szulei?

Es hogyan? Gyereknevelesben, anyagiakban?

Legjobb válasz: kedves kérdezõ a férjednek ne mond, hogy az õ szülei nem segítenek, mert nagy fájdalmat okozol neki ezzel. A párom már néha szóvá tette, hogy az én anyámék miért nem adnak annyi pénzt mint az övé. Ilyenkor a sírás kerülget, mert nem én tehet róla miért engem bánt ezzel. És nem rég párom elszólta magát, hogy a szülei kérdezgették, hogy az én szüleim mennyit segítenek anyagilag.Ez se volt valami kellemes érzés. Fogadd el, nyeld le ez már ilyen marad. Vigasztald magad azzal, hogy az unoka a te szüleidhez jobban fog ragaszkodni.

kedves kérdezõ a férjednek ne mond, hogy az õ szülei nem segítenek, mert nagy fájdalmat okozol neki ezzel. A párom már néha szóvá tette, hogy az én anyámék miért nem adnak annyi pénzt mint az övé. Ilyenkor a sírás kerülget, mert nem én tehet róla miért engem bánt ezzel. És nem rég párom elszólta magát, hogy a szülei kérdezgették, hogy az én szüleim mennyit segítenek anyagilag.Ez se volt valami kellemes érzés. Fogadd el, nyeld le ez már ilyen marad. Vigasztald magad azzal, hogy az unoka a te szüleidhez jobban fog ragaszkodni.
Elsõ vagyok. Jó olvasni ezeket, a sok "utálom a családomat, szüleimet, púp a nyakunkon " sztori után.
Anyagiakban úgy, hogy a párom anyja fizeti a víz számlát itt még leolvasós van és helyben kell kifizetni, mivel õ vele szokták leolvasni így ki is fizeti amit nem fogad el tõlünk. Bútorok vásárlására is adtak pénzt. A gyerekre bármikor vigyáznak van mikor csak úgy elviszi, hogy pihenjünk mi. Az én szüleim már annyira nem tudnak támogatni anyagilag, de anyukám szokott venni pár apróságot pl. öblítõ, mosópor, edényeket, bébi kaját. Nyáron sokat jött hozzánk a kertet csinálni. Mivel messze lakunk és ha hazautazok akkor autóval visszahoznak, nekem már ez is nagyon nagy segítség. A gyerekre nekik még eddig nem kellett vigyázni de biztos szívesen vállalnák, mert az én babám az elsõ egészséges unoka, és vele sokkal másabb lenni mint egy betegek babával.
Mivel anyukámmal élnünk együtt, így õ mindig segít, legyen az etetés, gyerekfelügyelet, fõzés, bármi. Férjem szülei is bármikor "kaphatóak" bármire. Anyagilag? Amikor nagyon beruházást csináltunk, akkor anyósék szó nélkül adtak kölcsön, nem is kellett mindet visszaadni. Összességében nagyon segítenek. Szeretem is õket.
A feleség vagyok. Ruhát még nem kellett vennünk, mivel a családom (jó nagy) szép szokása, hogy elteszik a kisruhákat és unokatestvéri szintig vándorolnak a dobozok, korosztály szerint válogatva. Ha meg vesz valaki az is megy a többi közé. A szüleim õstermelõk, tejet, tojást disznó és marhahúst szoktak adni, a nyulainknak pedig takarmányt. A férjem szülei devizások, elváltak. Apósomékkal sokkal jobb a viszonyom, mint anyóssal. Apósom második feleségétõl kapom a lelki erõt, és csodálom õket, hogy a sok nehézség ellenére kitartanak. Sajnos nagyon messze laknak, fõleg Skype-on beszélgetünk, de ha a sógorkám (16) jön le, akkor szegény meg van rakva tejpéppel, jóreggelt kekszszel, mert az unoka szereti. Szegény srác jön tavaszi szünetben, már most könyörög az anyjának, hogy ne küldjön annyi mindent, inkább itt megveszi.
Pénzt nem kapunk, de apósomék falun élnek, ha ellátogatunk hozzájuk mindig csomagolnak ételt, fõttet is és nyerset is.
Anyagilag szerencsére nincs rá szükség. Gyerekre vigyázásban szoktak besegíteni, sokszor kérés nélkül is, elviszik ide-oda, nagyon szeretnek neki mindenfélét megmutogatni :) Szerencsés vagyok, mert az én szüleim is, meg a férjem szülei is szívesen vannak vele, lehet rájuk számítani. Pedig az anyósomék csak "mostohanagyszülõk", de odáig vannak érte :)
Mi már nem vagyunk "fiatal" házasok, de 2 éves a kislányunk. Szülés után édesanyám átjött hozzánk, eredetileg úgy volt, hogy 2 hétig marad, de nagyon beteg lettem, így a 2 hétbõl 5 hónap lett. Szerencsére már nyugdíjas és akkor egyedülálló volt. Szinte mindent õ csinált, nekem csak a kicsivel kellett foglalkoznom, de még abban is sokat segített. Azóta is jön minden héten, olyankor kicsit lazíthatok, besegít a háztartásba is. Hozzá kell tennem neki egyszem unokája a lányunk. Anyagilag is sokat segít nekünk. Egy angyal, na. Édesapám ritkábban jön, kb. 1-2 havonta. Férjem édesanyja is ritkábban jön, inkább csak akkor, ha megkérjük, mert vigyázni kell a kicsire, de õ már 72 éves, bár viszonylag jól tartja magát. És ugyan imádja a kicsit, de neki õ a 6. unokája. Édesapám és anyósom anyagilag nem segítenek, de nem is várnám el tõlük, nagyon alacsony a nyugdíjuk. De mindhárom nagyszülõtõl rengeteg szeretetet kap a kicsink, és ez a legfontosabb.
Az én szüleim és a pároméi is sokat segítenek. Alapból anyósék biztosítják a lakhatásunkat, így szinte minden nap felmegy a gyerek egy órát a mamához, ha vigyázni kell rá, akkor is lehet rá számítani. Ugyanúgy az én anyukámra is, fõleg akkor segítettek sokat, amíg egyetemre jártam egy másik városba. Mindketten adnak a kertbõl gyümölcsöt-zöldséget, szüleimtõl kapunk húst és mézet is. Konkrétan pénzt csak akkor, ha valami nagyobb kiadásunk van, és mi nem tudnánk finanszírozni, pl. autó javíttatás. Kisebb dolgokat is kapunk hébe-hóba ajándékba (harisnyát, édességet, gyümölcslevet).
Szüleim messze laknak és még dolgoznak. Anyagilag segítenek, másképp nem tudnak. Anyósék nem olyan messze, és nyugdíjasok, de jobban élvezik sétálgatva, ücsörögve tölteni a nyugdíjaséveiket, az unokáik felé igen ritkán néznek. A lakáshozjutásban támogattak, de volt mibõl. Azóta anyagilag nem, de idõt sem pazarolnak unokákra...Én sokkaljobban örültem volna, ha nem adnak semmit, de szeretik a gyerekeket.
Párom szülei közel laknak, anyukája hetente 1x átjön, de nem segít csak babázik.Ha hétvégén megyünk, akkor viszont külön fõz nekünk másnapra is. Az én szülei messze laknak. 4-6 hetente 1 hetet ott vagyok a babával, ilyenkor nem fogadnak el pénzt, max néha én vásárolok, de semmi extra. Amikor anyukám jön hozzánk, akkor elmegy vesz tisztítószert, háztartási dolgokat stb. Babafelügyeletet vállal anyósom bármikor, ha pedig anyukáméknál vagyunk, és valaki otthon van, akkor szinte csak etetni kapom meg a picit :-)
Anyukám hetente 2X átjön, kicsit segít a házimunkában, ami éppen kézreesik, azt megcsinálja, és amikor ittvan, õ büfiztet, õ pelenkáz, õ altat. Néha hoz egy csomag pelenkát ajándékba, vagy néhány babaruhát, de effektív pénzt nem kapunk tõle.
A kérdező hozzászólása: Nem mondom a ferjemnek, tudom hogy faj neki is nagyon, ez van. nalun is van ugy hogy anyum kerdi hogy anyosomek segitenek e? Ok is hoznak mindig valamit, szeretik az unokajukat is, csak ok elvannak ketten az o dolgaikkal es ennyi, ez zavar, de nekik soha nem mondtam semmit es nem is fogok. A kislanyomnak is mindig jot mondok a nagyszulokrol, nem nevelem ellenuk.
Sokat segítenek. Az én szüleimtõl havonta kapunk 30 ezer forintot (ciki vagy nem, ez van), néha vesznek a kisfiunknak ruhát. Anyósom ennyi mindent nem engedhet meg magának, de soha nem jön üres kézzel, legalább egy kis gyümölcsöt mindig hoz magával. Illetve nyáron sok zöldséget kaptunk tõle, ami az õ kertjében termett. Ha tudnak, vigyáznak is a gyerekre, de ilyen ritkán van, mert még mindannyian dolgoznak.
Gyerekfelügyeletben sajnos nem tudnak segíteni, mert messze lakunk mind a két családtól, anyósomék rokkantnyugdíjasok, õ már jelezte, ha alkalomadtán beteg lesz a gyerkõc, jön és vigyáz rá, bármikor mozgósítható. Tõlük fõleg zöldséget, gyümölcsöt kapunk, mivel rengeteget dolgoznak a kiskertjükben, befõtteket, savanyúságokat, hagymát, lecsót stb. A szüleim szerencsére még aktívak, dolgoznak, tõlük általában rengeteg tojást kapunk, télen disznót vágnak, onnan szalonna, hurka, kolbász, hús kerül. Anyósomékkal ez a segítségnyújtás kölcsönös, mert mi szoktunk nekik tartós élelmiszert venni, mosószert, vagy besegítünk a téli tüzelõ vásárlásába. Amikor megyünk, mind a két család felpakol friss kajával is, hogy ne kelljen két-három napig fõzni a baba mellett.
Nekem nagyon sokat segített a családom, fõleg felügyeletben, lényegében semmilyen programról, amit nagyon akartam. Amikor külföldön dolgoztam, akkor vállalták. Ha anyagi gondjaim voltak, akkor is besegítettek. Nagyon közel lakunk egymáshoz, 1 buszmegállóra se, szóval hetente többször látogatjuk a nagyszülõket, dédszülõket.
Mind két oldalról sokat segítenek a szülõk. Mikor megszületett a pici és hazamentünk a kórházból azon a héten vett ki 1 hét szabit anyósom és mindennap jött, hogy miben tud segíteni, a másik héten pedig az én anyukám. Azóta már eltelt 1, 5 év. Mikor megvettük a házat akkor is volt bõven felújítás és ott is támogattak minket anyagilag. Sokat segített ekkor, hogy a családban volt festõ, csempézõ stb így ezzel is tudtunk pénzt spórolni. Most is amiben csak tudnak segítenek. Nagyon jó anyós-apóst "találtam". :) A szüleim pedig a lehetõ legjobb emberek!

Szerintetek gáz hogy a mamámnál lakok? Elváltak a szüleim és külön élek mindenkitől.

Elváltak a szüleim, apukám a barátn?jével él anyukám egy másik városban. Apukám közel lakik hozzánk és tartja velünk a kapcsolatot

Legjobb válasz: Miért lenne gáz? Nem megszokott az tény, de z én szüleim nem váltak el, mégis a nagyszülõkkel együtt élünk. Sok szempontból jobb így, és legalább nem kellett szülõ-szülõ között választanod.

Miért lenne gáz? Nem megszokott az tény, de z én szüleim nem váltak el, mégis a nagyszülõkkel együtt élünk. Sok szempontból jobb így, és legalább nem kellett szülõ-szülõ között választanod.
jó neked!Te tudtál dönteni, hogy elhagyod apádat.Légy büszke magadra.Nagyon jól tetted.Kitartást és minden jót kívánok hogy megtudj a magad lábán állni a jövõben!
Szia! Szerintem inkább az a gáz, hogy apud hagyta hogy elköltözz. Szerintem kicsit helyretehette volna az élettárást, bár nemtudom mi miatt nem jöttetek ki egymással. És egyáltalán nem gáz hogy a mamádnál laksz. Én sokkal jobban becsülöm és szeretem a nagymamámat mint a családom többi tagját. Szívesen laknék inkább vele!
A kérdező hozzászólása: Igazság szerint apukámmal laktam, de a élettársával nagyon rossz volt a kapcsolatunk. De így legalább nem veszekszünk:)
A kérdező hozzászólása: Nem hagytam el az apámat, csak nem lakok vele:) de nem akarok egy családban élni az élettársával:)

Ha egy 12 éves gyerek elmegy egyedül az orvoshoz, akkor szól az orvos a szülőnek? És egy 14 éves gyerek be tud váltani egy receptet vagy kell hozzá szülő?

Legjobb válasz: 14 éves válthat ki receptet és nem szokta a szülõt az orvos felhívni,csak akkor ha valami nagyon súlyos esetrõl van szó és mûteni kellene a gyereket.Tehát ha mondjuk fáj a torkod és elmész dokihoz akkor ír fel receptet és esetleg kiír,de nem fogja a szüleidet felhívni,de persze a gyereknek szólni kell hogy hé anyu rosszul voltam elmentem dokihoz és kiírt a hétre.Én sokszor mentem egyedül dokihoz.

14 éves válthat ki receptet és nem szokta a szülõt az orvos felhívni, csak akkor ha valami nagyon súlyos esetrõl van szó és mûteni kellene a gyereket.Tehát ha mondjuk fáj a torkod és elmész dokihoz akkor ír fel receptet és esetleg kiír, de nem fogja a szüleidet felhívni, de persze a gyereknek szólni kell hogy hé anyu rosszul voltam elmentem dokihoz és kiírt a hétre.Én sokszor mentem egyedül dokihoz.
Szerintem se lesz probléma, nem fogják a nyomozóhatóságot anyukád után küldeni, ha nem érik el.
17:17: hát ez cifra... Szerintem be tudod váltani, minden probléma nélkül.
Azt mondjátok, hogy elutaztak, azért nincsenek otthon, és kész. Õszintén szólva kíváncsi lettem, leírhatnád néhány szóban, hogyhogy nincs szülõ?
A kérdező hozzászólása: Köszi. Nem attól félünk, hogy a szülõk megtudják, hanem attól, hogy az orvos (vagy más) tudja meg, hogy nincs szülõ...
Én esetembe nem szóltak a szülõknek, sok fiatal ment egyedül dokihoz mert a szülõje dolgozott, de hogy most mi van nálatok azt nem tudom.Ha te viszed el az öccséd, veled menne, és te is bemennél vele és mivel 14 éves vagy akkor szerintem nem lesz baj.De mért féltek ennyire ne hogy megtudják a szülõk?Mi a baj?
A kérdező hozzászólása: Semmit, csak akkor biztooos hogy nem szólnak a szülõknek? Légyszi valaki még mondja meg, mert tényleg fontos..
erre én is kíváncsi lennék..
Mit titkoltok ennyire?
A kérdező hozzászólása: Akkor jó, köszi. Mert a rendelõbe a váróba ki van írva, hogy 14 év alatt értesítik a szülõket, de lehet csak "fenyegetésnek" van odaírva. Az öcsém akar elmenni, aki 12 éves. A receptnél meg tudom, hogy vmit alá kell írni, de akkor azt én is aláírhatom (én 14 vagyok) vagy az öcsém (aki ugye 12)?
Sajnálak, sajnos vannak ilyen bonyolult családok, na akkor annyi hogy te 14 éves vagy és 14 éven aluli esetében értesítik a szülõket csak, akkor állj elõ egy olyannak hogy te kísérd el a tesód és ha kérdik hol vannak a szülõk mond meg sajnos dolgoznak, titeket csak az anyukátok nevel és anyukád így mivel nehéz 1 szülõként nevelni titeket ezért megkért hogy kísérd el az öccsédet orvoshoz és nem lesz baj, receptet meg te is kiválthatód.

Hány hetes terhesen mondtátok el a szülőknek (és a párod szüleinek, hogy gyermeket vársz, hogyan volt nálatok?

Legjobb válasz: Kimaradt a vérzésem, volt mindenféle tünetem, teszt- 3 pozitív. ELmentem a nõgyógyászhoz, akkor kiderült, hogy igen, terhes vagyok :) 7 hetes voltam. Hazamentünk és közöltük a szülõkkel, és a Párom szüleivel is. De mindenki másnak csak a 12-14ik hét környékén. 26hkm

Kimaradt a vérzésem, volt mindenféle tünetem, teszt- 3 pozitív. ELmentem a nõgyógyászhoz, akkor kiderült, hogy igen, terhes vagyok :) 7 hetes voltam. Hazamentünk és közöltük a szülõkkel, és a Párom szüleivel is. De mindenki másnak csak a 12-14ik hét környékén. 26hkm
Elsõ poziteszt: párom felhívta az anyját. :) Második pozi teszt, elmondtam a legjobb barátnõmnek, de lelkére kötöttem, hogy ne adja tovább, csak a harmadik hónapban. 6 hetes voltam, amikor elmentünk az elsõ uh-ra, utána elmondtam anyuéknak. Aztán 12 hetesen elmondtam a többi barátomnak, 16 hetesen pedig pocakfotót feltettem közösségi oldalra. Így már mindenki tudja. 20 hkm
12 hetes uh után (én akartam húzni addig). Vittük a pár addigi fényképet albumban és a kezükbe nyomtunk. Én szüleimnek nehezebben esett le, mert õk nem láttak ilyet. 34 hetes kismama
5 hetesen. 2 hónapos baba anyukája
Anyunak a teszt után, 5 hetesen, a többieknek az elsõ vizsgálat után (6 hetesen).
Szia!Gratula a babucihoz!Hat en megcsinaltam az elsö tesztem az nap amikor meg kellett volna hogy jöjjön!1 tesztet csinaltam pozitiv lett!A ferjem akkor ert haza ugy hogy neki elmondttam egyböl, ra 1 orara hivtam a szuleimet is!:DBoldog baba varast!18hkm:)

Egy gyerek családja mitől lesz csonka: ha elválnak a szülei és ő az egyikkel él, vagy ha meghal valamelyik szülő?

Legjobb válasz: Mindkét esetben. Az a lényeg, hogy csak az egyik szülõ nevelje, de hogy ennek mi az oka, az lényegtelen, lehet válás és haláleset egyaránt.

Mindkét esetben. Az a lényeg, hogy csak az egyik szülõ nevelje, de hogy ennek mi az oka, az lényegtelen, lehet válás és haláleset egyaránt.
jobban szeretik az "egyszülõs család" kifejezést, kevésbé lekezelõ
Fuu ehhez aztán ész kell....-_-"

Hogy mutassam be a szüleimnek? És mit mondjak el rólunk nekik?

19 éves lány vagyok, a barátom 25, 5 hónapja járunk. ? már bemutatott az egész családjának szinte - náluk ünnepeltük a születésnapját, és egyébként is voltam már többször náluk.(aludtam is ott, és náluk ez teljesen természetes, a szülei invitáltak, hogy nehogymár 10 után hazainduljak)..... de ? élt már együtt volt barátn?ivel (a családjával is), ellenben nekem az els? komolyabb kapcsolatom. félek, hogy azt hiszi, nem veszem komolyan.. de nincs így, csak egyszer?en nem tudom mithogyan kéne.

Legjobb válasz: tudjak hogy van baratod, ugye? hat mondd meg, hogy anya apa tudjatok lassan fél éve jarok vele, kezd komolyodni, nagyon szeretem, és nagyon orulnek neki, ha ti is megismernétek. arra gondoltam, hogy elhivom ekkor es ekkor :D vagy elmehettek negyesbe valahova, az nem olyan kotott, ha a szuleid kaphatóak rá, most hideg van az allatkerthez sajnos, pedig az jo lenne :D vagy ilyesmi. batran, ne felj, a szuleid is orulni fognak neki, es a parod is. csak légy õszinte, kedves, lelkes, és ne parázz :D sok szerencsét :D (pl szilveszterre ha nincs programozok, vagy ket unnep kozott, stb :D)

tudjak hogy van baratod, ugye? hat mondd meg, hogy anya apa tudjatok lassan fél éve jarok vele, kezd komolyodni, nagyon szeretem, és nagyon orulnek neki, ha ti is megismernétek. arra gondoltam, hogy elhivom ekkor es ekkor :D vagy elmehettek negyesbe valahova, az nem olyan kotott, ha a szuleid kaphatóak rá, most hideg van az allatkerthez sajnos, pedig az jo lenne :D vagy ilyesmi. batran, ne felj, a szuleid is orulni fognak neki, es a parod is. csak légy õszinte, kedves, lelkes, és ne parázz :D sok szerencsét :D (pl szilveszterre ha nincs programozok, vagy ket unnep kozott, stb :D)
gáz ha 25 évesen a szüleinél él és a szülei invitálgatnak, h aludj ott. 19 éves vagy nem? Hát akkor meg ne vesztegesd az idõdet a jövõdre gondolj. Nem gazdag faszikra gondoltam itt mielött beszólogatnátok de talpraesett nomrális emberekre!!
igen szerintem sem kell félned csak beszéld meg a szüleiddel hogy beszeretnéd mutatni a párod nekik:D szerintem nem fognak nemet mondani:) sõtt szerintem szivesen megismerkednének vele:) sok sikert:) majd írj hogy mi történt
Teljesen egyetértek az elõttem szólóval! Mond meg nekik mi a helyzet, hogy komoly kapcsolatod van és hogy milyen jól érzed magad vele és megértitek egymást! Mesélhetsz nekik a barátodról bátran, mert ugyis látják majd rajtad milyen lelkes vagy! Ha beszéltél nekik róla, akkor idõvel be is mutathatod, ha jól érzed magad vele biztos nekik is szimpatikus lesz! A barátodnak is mondhatod, hogy õ neked az elsõ komolyabb kapcsolatod és szeretnéd bemutatni a szüleidnek! Biztos örülne neki! És igy nem hinné azt hogy nem veszed komolyan! Ennyi.
A kérdező hozzászólása: 1) a barátom oldala.. õ tudja hogy nem volt elõtte senki, max 2-3 hónapig .. és .. szóval tudja hogy õ az elsõ. (minden szempontból elsõ) imádom. 2) a szüleim. talán az a baj, hogy alapjába véve nagyon keveset beszélgetünk. anyukám netfüggõ - és ez furán hangozhat, de tényleg.. sokkal többet foglalkozik az internetes barátaival és az emailjeivel meg a honlapszerkesztéssel meg minden ilyesmivel mint velem vagy a testvéremmel vagy a családdal.. az apukám pedig keveset van itthon, amikor meg õ hazaér, én vagy tanulok (mostépp a vizsgák miatt), vagy itthon se vagyok, mert a barátaimmal vagyok.. hétvégén.. akkor néha együtt.. pl közös ebéd.. de közös programjaink régóta nincsenek.
Figyelj nekem is nagyon rossz anyukámmal a kapcsolatom, sõt szinte nem is tartjuk! Apámat meg nem láttam már vagy 13 éve! Most ezt nem azért irtam hogy sajnálni kell, mert én már ugy mond meg szoktam! Arra akartam kijukadni hogy ha anyám ilyen lenne biztos már bocsi, de meg mondanám neki a magamét! Mi az hogy fontosabb neki az internet!!!? Ha majd egyszer lesz gyereked akkor se fog érdeklõdni! Azért én biztos elbeszélgetnék vele, egyébként én irtam a kommented elõtt! Bocs hogy ilyeneket irok, de ezt nem hagyhattam szó nélkül! Nem akarlak elkeseriteni, de ez nem szép dolog anyukádtól! Szóval ezért nem tudod hogyan is mutasd be a barátod! Hát ez anyukádon függ, most komolyan!! Minden esetre jó lenne ha felnyitnád a szemét egy kicsit! Rád bizom hogy hogy! Ha megbántottala volna akkor ne haragudj! Sok szerencsét
A kérdező hozzászólása: nem a szüleivel él, csak hétvégente.. :) mert hétköznap egy másik városban albérel ahol tanul is. és nem gondolom hogy vesztegetném az idõmet rá. másik kommentezõ: nem bántottál meg, én is érzem hogy ez így nincs rendben.. hogy hogy lehetne változtatni rajta az megint más kérdés.
mi olyan nagy dolog ebben, miert is kell bemutatni nekik? En mar 1.5 eve egyutt vagyok a parommal, igaz, mas orszagban elunk, de meg en sem talalkoztam a szuleivel, o sem az enyemmel. Most ha ennyire felsz, hogy hogy add be a szuleidnek, akkor ne mutasd be es kesz, igy ahogy elmondod, sztem anyudat ugysem nagyon izgatja.

Srácok! Titeket zavarna ha a csaj másfél hónap után haza visz bemutat a szüleinek. És ha a szülei nem szimpik? Vagy nem tetszik mondjuk a csaj családjának a lakása?

Szakítanál ezért egy csajjal akit szeretsz ?

Legjobb válasz: Nem zavarna. Ha valakit szeretek maga miatt szeretem, nem a háza vagy a szülei miatt. Biztos zavaró tényezõ lenne ha a szülei pl utálnának engem, próbálnának keresztbe tenni, de ez nem indok a szakításra.

Nem zavarna. Ha valakit szeretek maga miatt szeretem, nem a háza vagy a szülei miatt. Biztos zavaró tényezõ lenne ha a szülei pl utálnának engem, próbálnának keresztbe tenni, de ez nem indok a szakításra.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Ez így lenne alapvetõ.
Most Te vagy a Nõ? És félsz, hogy barátod csalódott lesz ? Vagy, Te vagy a [email protected]?
A kérdező hozzászólása: Nõ vagyok
másfél hónap után kissé korainak találnám a szülõkkel való találkozást - ennyi idõ alatt a lányt se ismerem még annyira, lényegében még mindig ismerkedünk, felfedezzük egymást, akkor meg hova jöjjenek még a szülõk is? És ennek megfelelõen még egy igazán mély kötelék se alakulhatott ki, tehát ha a szülõk és a lakás kellõ mértékben mellbevágó, akkor igen, fennáll az esélye, hogy ennek kihatása lesz a kapcsolatra is, hogy én tényleg egy ilyen helyen szocializált emberrel szeretnék-e komolyabb dolgokba bonyolódni. Ez természetesen fõleg akkor igaz, ha komoly kapcsolatot keresek, ilyen esetben igenis el tudja rontani a dolgokat, ha másfél hónap után szembesül azzal az ember, hogy a lány háttere olyan, amilyennel õ nem tud azonosulni, és elgondolkodik azon, hogy akkor érdemes-e ebbe belemenni.
Az 5-ös jól mondja. Én kérdeztem, hogy most Te vagy-e a Nõ. Magamból kiindulva úgy érzem, hogy ha a macska a tányérban feküdne, meg a mosogatóban mászkálna, akkor tuti idegbajt kapnék. Nálam egyetlen szempont van, ami nagyon fontos... Nem számít, hogy régi, kevésbé modern, ütött - kopott a lakberendezés, az sem zavar, ha egyszerû házról van szó, ami kicsit romosabb. Egyetlen dolog számít, hogy alapvetõen legyen tiszta hely. A WC, az étkészletek stb. Egy alap tisztaság az igényem. A szülõk meg olyanok, amilyenek, ezért elsõre szerintem nem szakítanék. De, ahogy az 5-ös is mondta, elõfordulhatnak nagyon mellbe vágó dolgok is. De, feltételezem, esetedben nem errõl van szó.

Miért fáj az másoknak, ha valakinek gazdagok a szülei és lakást meg autót vesz neki?

Ne essék félreértés, nem rólam van szó. Én szegény családból jöttem, most is hitelt nyögök, hogy legyen hol laknom. Azt fel nem foghatom, hogy miért kell lenézni azt, akinek megveszik ezeket a dolgokat a szülei. Nézzünk már magunkba! Mi is elfogadnánk. Én bizony igen!

Legjobb válasz: Szerintem többnyire abból van gond, ha valaki ezt a lakás-kocsi dolgot mások orra alá dörgöli. De ez egy sima fizetésnél is így van, ha valaki kérkedik az átlagnál jobb fizetésével, könnyen szerezhet ellenségeket magának. Én is kaptam lakást, de errõl sokan nem tudnak. Sõt, tulajdonképpen nem is az enyém, mert a szüleim nevén van (az õ házuk meg az enyémen, mert egyke vagyok és akkoriban még volt öröklési illeték). A nagyon közeli barátokon kívül - akkor is csak kérdésre - inkább azt mondom, hogy a szüleim lakásában élek, mert õk nem használják. Az már nem tartozik másokra, hogy szóban megállapodtunk, hogy ha eladnám, akkor nem gördítenek akadályt az eladás elé.

Szerintem többnyire abból van gond, ha valaki ezt a lakás-kocsi dolgot mások orra alá dörgöli. De ez egy sima fizetésnél is így van, ha valaki kérkedik az átlagnál jobb fizetésével, könnyen szerezhet ellenségeket magának. Én is kaptam lakást, de errõl sokan nem tudnak. Sõt, tulajdonképpen nem is az enyém, mert a szüleim nevén van (az õ házuk meg az enyémen, mert egyke vagyok és akkoriban még volt öröklési illeték). A nagyon közeli barátokon kívül - akkor is csak kérdésre - inkább azt mondom, hogy a szüleim lakásában élek, mert õk nem használják. Az már nem tartozik másokra, hogy szóban megállapodtunk, hogy ha eladnám, akkor nem gördítenek akadályt az eladás elé.
nekem ugyan nem faj mivel mindenunk megvan ami kell, sajat erobol, munkabol viszont negativ tapasztalatom van sajnos az ilyen szemelyekkel. 3 ilyen embert ismerek emberileg mindegyik egy nagy 0. az egyik az unokatestverem. szuleitol kapott lakast kocsit, fizettek a kulfoldi tanulmanyait. aztan mikor az anyja a nagyanyjanak vett egy gaztuzhelyt unokatesom tajtekzott a duhtol hogy az "Ö örökseget" ne herdaljak el a nagyanyjara...es a masik ket pelda is hasonlo. nagyon sok esetben akinek mindene megvan es nem kellett erte megdolgoznia az nem is becsul meg semmit es senkit a vilagon, persze vannak kivetelek de sajnos az en tapasztalatom mas.
Nekem sincs semmim, mégsem nézem le a másokat. Nehéz a mai világban irigység nélkül, õszintén nézni azokra, akik mindent megkapnak. (sokszor nekem sem megy) mert más 60 évet gürizik egy kis lakásért. Lehet, hogy mindenki azt szajkózza, hogy dolgozz meg érte, csináld önerõbõl, de õszintén szólva, én baromira örülnék ha nem kéne semmiért halálra melóznom magam, megkapnék mindent. Bevallom. De nekem nem ez jutott. Ez van.
Valóban itt lehet az ok.Az hogy nem tettek semmit érte.Az általános normális felfogás az, hogy küzdj, dolgozz és haladj elõre.A saját erõdbõl érj el nagy dolgokat.Persze hogy a legtöbb embernek szúrja a szemét ha valaki csak úgy anélkül, hogy bármit is tenne megkap mindent.Ez a megbecsülés dolog pedig nagyon igaz.Ha valaki hosszú évekig küzd, dolgozik és erõlködik valamiért biztosan sokkal jobban becsüli mint az aki ezt csak úgy egyik pillanatról a másikra megkapja.
Ameddig nem hangoztatja és dicsekszik vele addig nincs gond. Nehéz világban élünk, örülnie kell annak akinek ez megadathat, az emberek többségének sokat kell güriznie és szenvednie mire saját lakás kaphat, nem hogy még autót.
Más elfogadni és más visszaélni vele, és élõsködni a szülõkön, akik azért jómóduak, mert kidolgozzák a belüket. Nekem is segítettek, vettek lakást, de mindig tudtam, hogy hol a helyem, ugyanúgy dolgozom, mint õk, ettõl eltekintve eltartom magam. A gond azokkal van, akik huszonévesen sem dolgoznak (nem is tanulnak!), hanem a szülõkön élõsködnek és elégedetlenkednek, hogy kevés a pénz cigire, és 2 hónapja nem vettek új bakancsot.
Nálunk a testvérem kapott autót, majd lakást, én meg nyögöm a hitelt, mert nem fiúnak születtem. Pedig bõven futná a szüleinknek, de ez van. A lelkem mélyén nagyon irigylem a bátyámat, ugyanakkor örülök neki, hogy amim van, azt egyedül magamnak köszönhetem, és nem kell a szüleimnek jópofizni. És azért fáj másnak, mert neki nincs, de ha olyan helyre születik, neki is lehetett volna. Az élet igazságtalan, az emberek meg irigyek, ez van. 26N
Mert irigyek és mert azt hiszik, hogy az illetõ egy elkényeztetett kölyök aki nem érdemli meg. Bezzeg õk megérdemelnék :-) Én nem kaptam sem lakást, sem autót, de nagyon remélem hogy a gyerekeimnek fogok tudni adni, vagy legalábbis valamennyi pénzt tudok nekik adni erre a célra. Kocsit nem, azért dolgozzanak meg :-)
Én nem nézem le õket. A szülõ részérõl érthetõ segíteni akar, a gyerek örül neki, elfogadja. Irigy se vagyok. De a legtöbb ilyen nem tudja megbecsülni, s szerintem nem is jó dolog mindent megadni. Nem csak hogy nem becsüli a legtöbb, de nem is úgy néz rá mint aki megdolgozott érte.
Miért fáj? Hát mert nekik senki nem vett és maguknak kell megszenvedni érte. Igen, nekem is "fáj" mikor valakinek látom hogy mindene megvan, pedig semmit nem tett érte. És vigyorgó fejjel menõzik az új kocsijában amiért sose tett semmit. Igen fáj ez nekem, mert én sose kaptam kocsit, se lakást mert csórók vagyunk. Lehet rossz a gondolkodásom, de én nem akarok másnak jobb életet mint nekem van... szenvedjenek õk is ha én is azt teszem.
én azokat nézem le, akik hitelt vesznek fel a mai világban, ergo: ennyire hülyék, utána meg nyögnek...
jaj, véletlenül elküldte :) folytatom: szóval 50 éven keresztül nyomták így, egy szó nélkül. sokszor láttam rajtuk, h fáradtak, kimerültek. és pont ezért tudom értékelni, becsülni a lakásomat, és minden nap hálával gondolok rájuk. nem nagyzolok, nem dörgölöm a szerényebb sorsú barátaim orra alá, h nekem milyen jól megy. ezt megkaptam, innentõl az én dolgom, hogy fenntartom. autót akkor sem fogadtam volna el, ha a popóm alá tolják. az már tényleg luxus. immáron 5 éve spórolok, hogy pár év múlva ne BKVval kelljen járnom :) sokan tényleg csak azt látják, hogy a lakás csak úgy terem, pedig az esetek 99%ban komoly munka van mögötte. sok mai szülõt nem tudok egyébként megérteni: nagyzol, nagy kocsival jár, drága házat épít (miközben egy szerényebb is elég lenne mindkettõbõl), ahelyett, hogy az erre feleslegesen elherdált pénzt inkább betenné a takarékszámlára, hogy késõbb a gyerekeinek legyen mibõl elkezdeni az életét. inkább élek egy 3 szobás panelban az úszómedencés ház helyett, de 20 éves majd lakást tudok venni a gyerekemnek. ezt láttam a nagyszüleimtõl, ezt viszem tovább. õk sem nagyzoltak, nem akarták, h irigykedjenek rájuk, pedig õk tényleg a két kezükkel dolgoztak meg minden vagyonukért.
mert sokan nem látják, h mennyi munka van mögötte a szülõk-nagyszülõk részérõl. és ha megtehetik, miért ne adjanak? amit a nagyszüleim egy életen keresztül dolgoztak azért, hogy nekem lakásom legyen, sztem sok mai 20 éves egy hétig se bírná. reggel 4kor kelés, este 10kor fekvés, kb 50
Mert irigy majmok.
Utolsó, teljesen igazad van, és szerintem is tisztelet a kivételnek... Csak az a baj, hogy az én ismerõseim között kevés van. Mondjuk én is irigy vagyok néha a másikra, ezért törekszem arra, hogy nekem is legyen valami, de csak olyan, aminek tényleg hasznát is veszem.
Jajj, hagyjuk ezt mert azok meg akik gazdagok és megkapnak mindent, azokat nézik le akik csórók, ez fáj másoknak, nem az, hogy gazdagok. Ez oda vissza mûködik. A gazdag gyerek, szülõ, akárki hülyének nézi azt aki nem olyan mint õk, mert látni vélik, hogy butábbak, tehetségtelenebbek stb. Letolják a Mercivel meg a BMW-vel a Suzukit, mert az csak egy csóró kö.csög. A Suzukis meg elkönyveli, hogy minden gazdag bunkó, mert lám hogy viselkednek vele, innentõl kezdve õ szellemileg fölé helyezi magát ennek a kasztnak, és onnantól meg szerinte lesz minden ilyen "csak" egy újgazdag kö.csög. És egyébként is dögöljön meg a szomszéd tehene is. Nyilván van kivétel és nem mindenki ilyen, de próbáltam rávilágítani a körfolyamatra. Tulajdonképpen mindegy, hogy gazdag vagy szegény itt mindenki lelki sérült, magamat is beleértve.
Egyrészt irigység. Másrészt szerintem az ilyen emberrõl azt tartják mások, hogy a készbe beletette a s.ggét, nem dolgozott meg érte, emiatt nem tudja megbecsülni. Azért ez nagyrészt igaz is, tisztelet a kivételnek.
Én igen irigy vagyok mert az élet igazságtalan, mert az egyik mindent megkap a másik nem. Én nem úgy vagyok irigy hogy jajj ha nekem nincs másnak se legyen hanem hogy inkább nekem is legyen, nem fáj ha másoknak is van. Viszont igen kõkeményen gürizek nap mint nap és nincs látszata ezért frusztrál hogy másoknak mennyi minden jut munka nélkül. És lehet rám mondani, hogy na nagy magyar mentalitás, de ez az igazság mindenkinek szúrja a szemét ha Õ maga küzd és nincs látszata másnak meg minden van...
Ez érdekes felfogás. Én sokkal többre becsülöm azt, amit az édesanyámtól kaptam, mint azt, amiért saját magam dolgozom meg.
Még azt is fáj másoknak ha az ember a nagyszüleik lakásást megörökli. Itt is több helyen olvasni, hogy alá tolták a lakást, mintha a nagyszülõk nem egész életükben azért dolgoztak volna, hogy valamit tudjanak adni a gyerekeinek, unokának.
Bár nagyon becsülök mindenkit, aki saját erejébõl boldogul, mégis: õszintén bevallom, hogy nagyon szívesen adnék meg a gyerekeimnek mindent. Nem lakásra és autóra gondolok, hanem arra, hogy járhassanak nyelviskolába, ha kell különtanárhoz, lovagolni, sziklát mászni mehessenek-ha ahhoz van kedvük...vagy Erdélybe néptáncot gyûjteni... De nem tudjuk megadni. (Ennél sokkal hétköznapibb dolgok elõteremtése a napi gond)Pedig nagyon megérdemlik. Ha erre gondolok, engem is megpiszkál egy kicsit az irigység. Sajnos.
"de én nem akarok másnak jobb életet mint nekem van... szenvedjenek õk is ha én is azt teszem" Jajj, ez annyira tipikus magyar "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás. Neeeem, ne nekem legyen jobb, a másiknak legyen rosszabb! És csodálkozunk, hogy ez a kultúra egyik ragyogó politikust neveli ki a másik után magából...
Miért fáj azoknak, akik maguk kénytelenek megdolgozni érte? Azért, mert az "anyu-apu megveszi nekem" típusú vásárlások is felfelé hajtják az árat a piacon, mint minden vásárlás (kereslet-kínálat, ugye). Amelyik lakást a másiknak megvesz a családi háttér, azt te már nem veheted meg, így kénytelen vagy a maradékból válogatni, ráadásul drágábban. A piacon a tehetõsebb családok gyermekeivel kell konkurálnod a lakhatásért, és azért vagy hátrányban, mert rossz helyre születtél. Az "anyuapu lakást tol a fenekem alá" egy születési kiváltság, és mint ilyen, a kevésbé szerencsések szemét mindig is szúrta. Történelmi tapasztalat, hogy ha túl sokan vannak a szerencsétlen oldalon, akkor elõbb-utóbb bizonyos zavargásokkal el szokták törölni az ilyesmit.

Milyen gyakran találkoztok a szüleitekkel és mennyi időre? Támogatnak titeket valamivel a szülők?

Ti miben segítetek nekik? (Természetesen azok válaszát várom, akik már nem élnek a szül?kkel.)

Legjobb válasz: Fél évente kb,mert nem jó a viszonyunk. Semmivel nem támogatnak,nem is akarnám,mert csak rámkiabálják. Párom szüleihez megyünk 2 hetente,támogatni õk se,nem is kell,mert mi jobban keresnk mint õk.

Fél évente kb, mert nem jó a viszonyunk. Semmivel nem támogatnak, nem is akarnám, mert csak rámkiabálják. Párom szüleihez megyünk 2 hetente, támogatni õk se, nem is kell, mert mi jobban keresnk mint õk.
Itthon vagyok a babámmal, anyukámék messze laknak ezért 4-5 hetente megyünk le, de akkor 1 hetet maradunk. Pénzzel nem támogatnak, de segítettek berendezni a lakást. Ha pedig otthon vagyunk és elmegyünk vásárolni, én is veszek ami eszembe jut, anyu fizet. Párszor már volt, hogy én fizettem ilyenkor, de nem nagyon engedik.
apukámmal heti 1-2 alkalommal találkozom, de telefonon is beszélünk sokszor (egy városban lakunk). anyukám 2 hete halt meg :( nem támogat apu, mert nincs neki mibõl, én támogatom õt.
Két-három hetente megyünk hozzájuk, anyósomhoz gyakrabban, mert egyedül él. Mindenben támogatnak, nemcsak pénzzel (ha kérünk) vagy finomságokkal, de tanáccsal, szeretettel is. Nagyon hálás vagyok nekik, nagyon örülök, hogy vannak nekünk.
Apámmal nem tartom a kapcsolatot. Anyával is ritkán találkozok, mert évente max. 3-4 alkalommal tudok hazamenni. Nem támogattak soha anyagilag (tényleg SOHA), úgy jöttem fel Pestre, szóval nehéz talpra állni és önállósodni. Bõven van hova tenni a pénzt, ezért csak ritkán marad annyi, hogy haza is mehessek. Ez van, ha a szememre veti anya, akkor visszakérdezek, hogy õ mikor tervezi, hogy felhív vagy meglátogat engem, mindig mély hallgatás a válasz... Ettõl függetlenül szoktam haza küldeni neki pénzt, nem sokat, de rendszeresen. 23/N
Kb. 2 hetente megyek le hozzájuk egy hétvégére, vidéken laknak, de Budapesttõl csak 25 km-re. Nyáron a kerti munkákba mindig besegítek nekik, õk pedig mindig adnak abból ami a kertben terem és mindig úgy fõz anyukám, hogy ad nekünk is belõle. Egyébként a mindennapokban szerencsére el tudják magukat látni, nem öregek még (54, 55 évesek).
Én általában havonta megyek Anyuhoz, (180km van köztünk), van, hogy 1 hónapig ott vagyok, van, hogy csak jövök megyek. A kajámon kívül mindent megvesz nekem Anyukám, de ha eljövök Tõle, felpakol mindenféle finomsággal (kolbász, sonka, befõtt stb.) Mindenben támogat és segít! 26L
Kéthetente találkozunk velük. Mindig bevásárolnak, pedig nem kérjük, de már csak ilyenek. Krumplit pl. mindig hoznak, mert apu megtermeli, eddig 2x kellett vennünk az egy év alatt 1-2 kg-t, mindig abból fõztünk. Húsfélét, zöldségeket is szoktak hozni. Szülinapra meg dugdossák a pénzt. :S Volt, hogy apám is csak 5000-ret adott, egyszer meg 20at. Mióta nincs munkám, "kicsit" túllõnek a célon. Párom szülei nem támogatnak, még örülhetünk, ha nem kérnek. :D Egyszer akartak kérni, de nem adtunk, két kézzel szórják a pénzt.
Apummal heti 1-3 alkalommal találkozom pár órára, néha ott is alszom. Anyum külföldön dolgozik, ezért csak 3-4 havonta látom, kb. 1 hétig szokott itthon lenni. Anyagilag anyum támogat mióta külföldön dolgozik (kb. 10 hónap). Elõtte még a családi pótlékot is elvette tõlem, legtöbbször havi 4-5000 Ft-om volt. A számlák sem voltak fizetve (villany kikapcsolva hónapokra stb.). 16 éves koromban elköltözött egy másik városba (2-3 hetente járt haza). Persze apum mindig segített/segít ha tud, amiért nagyon hálás vagyok neki. Apunak segítek, amiben csak tudok, csak õ nem igazán fogadja el a segítséget senkitõl. Ha fõzök azt is "átcsempészem" hozzá, mert amúgy azt mondaná, hogy nem kell neki fõtt kaja, ott vannak a konzervjei, ha fõtt kaját akar enni. Ha bármi olyan dolog van, amihez internet kell, akkor azt elintézem neki (pl:gáz-vízóra állás leadása). 18L
Anyukámmal és Apukámmal is hetente 1-2-3 órát (elváltak) és mindennap telefonálunk egymásnak. Anyukám évközben heti 2-szer ad fõtt kaját, Apukám mérsékelt rezsit kér (hozzá mennek a számlák, neki adunk havonta pénzt). Nagyszüleim meg pénzt szoktak adni, havi 20 ezret. Ezek nagyrészt azért (is) vannak, mert még nem találtam állandó munkahelyet és hitelünk is van. Nagyon sokat köszönhetek nekik. 23N
A párom szüleivel egy faluban lakunk õ velük mindennap találkozunk, segítenek mindenben, gyerekvigyázás, anyagilag, házkörül. A szüleimmel ritkábban, õk nem is segítenek.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!