Találatok a következő kifejezésre: A skizofrénia magas (1 db)

A skizofrénia a magas intelligenciahányadossal rendelkezők betegsége?

Nem pedig az alacsonnyal bíróké.Ezt hallottam.

Legjobb válasz: rosszul hallottad... illetve lehet, hogy jól, de aki ezt mondta neked, az nagyon nagy butaságot mondott. az intelligencia szintjéhez nem kötõdik semmiféle betegség, pontosabban nincs olyan betegség, amelyiknek feltétele a magas (vagy alacsony) intelligenciaszint.

rosszul hallottad... illetve lehet, hogy jól, de aki ezt mondta neked, az nagyon nagy butaságot mondott. az intelligencia szintjéhez nem kötõdik semmiféle betegség, pontosabban nincs olyan betegség, amelyiknek feltétele a magas (vagy alacsony) intelligenciaszint.
ismerek skizo lányt. eléggé súlyosan jelen van nála a betegség, viszont nem egy IQ bajnok...
nincs összefüggésben. sokkal inkább a családi háttér a befolyásoló tényezõ
Nem függ az intelligenciától, de az intelligensebb betegeknél kedvezõbb a lefolyása (valószínûleg mert jobban képesek együttélni vele).
Amire te gondolsz (szerintem), az nem a skizofrénia, hanem a többszörös személyiség, amely az eddigi tapasztalatok (nem saját :) alapján többnyire magas iq-jú személyeknél jöhet létre.
Az elsõ válaszolónak azért nem teljesen van igaza, van összefüggés néhány betegség és az IQ között. Pl.: Asperger szindrómásoknak gyakran magasabb az átlagtól

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi bajom lehet?

Már régóta tart ez de 4 éve jött elő leginkább. Sokszor fáj a fejem, álmos vagyok, vagy nem eszem semmit vagy napokig vagy falok. Folyamatosan rossz a kedvem és úgy érzem értelmetlen élnem, máskor ürességet érzek fájdalommal keverve. Van amikor úgy érzem fel vagyok dobva. Sűrűn iszok alkoholt. Reggelente a buszon szorongok. 4 éve vagdosom magam, mert úgy érzem ezzel kivezetem a fájdalmam. 2 naponta sírok. Az érzelmeim úgy változnak mintha egy hullámvasúton ülnék. Félek a magánytól de én lököm el magamtól az embereket. Egyszerre szeretem őket és gyűlölöm. Csúnyának, semmirekellőnek érzem magam. Mostanában 2 naponta megfordul a fejemben az öngyilkosság, lejátszom hogy milyen lenne. A barátaimat gyakran "fenyegetem" azzal, hogy most öngyilkos leszek. Olyan mintha egy érzelmi hullámvasúton lennék és borzasztóan fáj. Fizikai fájdalmaim is vannak. Fáj a nyakam is, a hátam, a csontjaim. Mi lehet ez? Komoly bajom van? :(

3

Húsz éves vagyok és még félek a sötétben, tanácstalan vagyok már, mit tegyek?

Nos majdnem egész életemben féltem a sötétben, és már ez egyre rosszabb. Ha nem vagyok egyedül akkor is , ha egyedül akkor még jobban. Ez nem csak kis félelem hanem elkap a pánik és fizikai tüneteket produkálok. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, de tanácstalanok voltak. Húsz éves vagyok és még mindig lámpafénynél tudok csak elaludni. Ja és ráadásul férfi is. Nem vezethető vissza semmi gyerekkori traumára, egyszerűen nincs magyarázat. Nem hallucinálok , egyszerűen magától a sötéttől félek. Mit tehetnék? Vagy bele kell már nyugodnom ,hogy ez így lesz egész életemben?

4

Szorongástól fejfájás, álmosság, enyhe szédülés és hányinger?

Vagy a hidegfront miatt? Esetleg azért, mert menstruáció előtt vagyok?

1

Mostanában nagyon sokat gondolok arra, hogy meghalok, meg arra is, hogy anyukám. Nem tudom, miért. Miért van ez?

2

Hogyan szabaduljak meg az önutálattól?

Leginkább azért nem szeretem magam, mert kövér vagyok. Próbáltam már mindent. Sorra vettem azokat az embereket, akiket szerethetőnek találok és szintén kövérek, de ez sem segített. Hiába mondom magamnak, hogy a környezetemben van nálam külsőleg csúnyább ember, aki boldogságot és teljes elfogadást talált valaki mellett, ez sem segített. Néha már úgy érzem nem is vagyok ember. Irigykedem azokra, akik vidáman végig tudnak menni egy csinos ruhában az utcán és elég egy mosoly, hogy a fiúk felfigyeljenek rájuk. Míg nekem ennél többet kell letegyek az asztalra, ha azt akarom, hogy esélyt adjanak egy ismerkedésre.

Azt ne mondjátok hogy fogyjak le, mert az önmagában még nem old meg mindent. Agyban akkor is ilyen maradok, maximum valami mást találok, amiért utálni fogom magam. (nem tudatosan).

Valaki esetleg tapasztalatot is írhatna, hogy ő hogyan keveredett ki ebből.

5

Régóta van kisebb nagyobb hullámokkal, hogy nincs kedvem semmihez. Úgy kell magamon erőt venni, hogy főzzek, takarítsak, elmenjek itthonról. Ilyen esetben ki mit tanácsol?

Tudom lenne rá válaszom, hogy itt a két gyerek...fél óra mire kijutunk a lakásból ( Ruben egyedül öltözik már) és hiszti is akad...na meg mire bekészítem a ropogtatni valót, innit -nehogy éhes,szomjas legyen vmelyik :)) és plusz pulcsi stb... vaaaa
Nah szóval erre is rá lehet fogni,de tényleg nem stimmel ez. Nem ilyen voltam...sokk biztosan ez az 5év amióta itthon vagyok ( terhesség-szülés-gyes-második baba)
Várom az őszt és remélem, hogy változást hoz a rendszer (Ovi) az életünkben...de most is nagyon erőtlennek érzem magam.
Kicsi gyermekem másfél éves lesz, szóval még egy évet itthon kell lennem vele.

0

Normális hogy 22 évesen sokszor jár a fejemben az öngyilkosság?

2 éve nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Ezen 2 év alatt volt 2 komoly kapcsolataom. Mindkettő lányba nagyon szerelmes voltam (vagyok is még az egyikbe).
A mostani kapcsolatom ténylegesen 1 hete ért véget. De már ezt megelőzően is egy darab sz/r nak éreztem magam. Senkinek. Most meg pláne, hiszen már a szerelmem sincsen mellettem.
Az életkörülményeimet tekintve nem lehet panaszom. Család, anyumék, még ugyahgy barátok is rendben van minden. A lehetőségekhez képest mindig mindent megkaptam.
(most itt nem autóról beszélünk, szegény családból származom)
Munkám nincsen jelenleg, abba nem tudok temetkezni.
22 vagyok, és pánik vna rajtam szinte, hogy milesz ha nemtalálok még egy olyan lányt aki elfogad és szeret. hiszen annyi de annyi oylanról hallani, hogy 18, meg 20 éves koruk óta együtt vannak, és már együttélés, meg gyereket tervezik.

Csak a családom miatt vetem el mindig ezt a lehetőséget. Hiszen tudom, hogy nekik okoznám a legnagyobb fájdalmat ezzel. Õk mit sme tudnak a problémámról, sőt senki sem, és nem is akarom őket beavatni, megvna a saját bajuk.
Csak miattuk látom értelmét az életnek, hiszen nem akarok szomorúságot hagyni magam után...:/
Úgygondolom 22 évesen ez nem az a felfogás amiben élnem kellene. A bulról, barátokról, hülyülésről, munkáról kellene szólnia az életemnek, de nem erről szól..hanem az önmaracangolásról és a kérdésről , hogy: "Minek vagyok én a Földön? Minek élek? és vajon Isten milyen céllal teremtett engem?"

Vallásos vagyok, katolikus, de nem elvetemült mélységekig, és ilyenkor sokszor fordulok Istenhez, akár könnyekkel is az arcomon, hiszen senki másra nem számíthatok.

Segíthet egy orvos ezen? vagy nemistudom kihez kellene forduljak, mert érzem, hogy ez nem jó így ahogy van..:/

12

Nem tudok belekezdeni semmibe, mitől van ez?

Nemértem mért jön rám mindíg valami rossz fájdalmas érzés mikor menni kéne valahova, ahogy elindulok akkor már semmi ilyesmi nincs. De valahogy ezt a hülye érzés nagyon nehéz leküzdeni és igy ezért nemis tudok eljárni semerresem. Ahhoz hogy csak az éjjelnappaliba lemennyek 10 perc mire összeszedem magam és erőt veszek. Nemazért van mert olyan gyengelennék vagy elfáradnék vagy ronda lennék vagy bármi olyan amit szlgyelnem kéne tök átlagos vagyok. CSakhát állandóan előjön ez a fájdalmas gombóc a gyomromba meg a mellkasomnál és már elegem van ebböl. Régebben nagyon sokfelé eljártam ,aztán egyszercsak előjött ez az érzés 2 éve nem szabadulok ettöl. Segítsetek légyszi 19 F

0

Szélhámosok által manipulált megkattant rokon, mit tehet a gyereke? 19L

Én diákmunkából élek, havi 30 ezer forintból, ebből alap élelmiszereket vásárolok, mert otthon nem kapok semmit, és bele is adok a rezsibe. Épp, hogy kijövök.
Árva vagyok, édesanyám egy ideje furcsán viselkedik, 2 éve nem jár le dolgozni, gyorshitelekből él. Mindenkit feljelentget maga körül, egyre több pénzt követel a rezsibe is, pedig nem változott meg a fogyasztásom, nemrég rám szállt és egy olyan feljelentést tett, ami a feljelentés tárgya miatt távoltartási végzést követelt (hogy bántalmaztam), valahogy látleletet is csinált, lehet, hogy odaverte magát valamihez.

Anyám betegsége tény, mivel pszichiáter kezeli szinte heti rendszerességgel, de a hatóságok erről mit sem tudnak és egyenlőre hiába mondom. Tehát egy munkaképtelen adósságokba boruló mentálisan nem túl ép ember, akit ráadásul rosszindulatú, pénzsóvár idegenek, uzsorások, eltartási szerződésre nyáladzók befolyásolnak kipaterol a jól megszokott otthonomból ahol ráadásul havonta beleadtam a rezsibe is.

2 hónapja tengődöm az utcán, jártam már albérletben is, de fix munka hiányában nem volt fenntartható, barátoknál is lehettem, de csak 1-2 hetet, már lejárt a végzés, de anyám továbbra sem akar hazaengedni. (jelenleg egy könyvtárból írok)

Most elhatároztam, hogy leadom az ügyet a gyámhivatalnál, beszélek az orvosával, minden segítséget megadok neki anyagilag és orvosilag is és ha kell erőszakkal (nem fizikaival) de hazaköltözöm. Mert nem tettem semmit.

Tanácstalan vagyok, nem kérek olyan lehordásokat, hogy dolgozzak és menjek albérletbe, mert mindamellett, hogy most ez a cél, egyenlőre nem olyan tiszta az oda vezető út. Jelenleg például ifjúsági szükségszállón laktam és ismerősnél zuhanyoztam le minden nap.... és nemrég eszméltem fel mennyire nem normális, hogy egy elmebeteg ember otthon ül és nem csinál semmit és a teljesen normális lányának kell szenvednie.

Tehát nem tudom mit tegyek, és kizárólag a kérdésre válaszoló, jóindulatú, segítő válaszokat várok. Én úgy érzem anyám betegsége nem akkora kényszer és katasztrófa, hogy megkockáztassak miatta egy kvázi jövőbeli bármikor bekövethező hajléktalanságot (ami gyakorlatilag már most fennáll, mivel nincs rendes fedél a fejem fölött)

Tehát az úgy helyes, hogy most mivel lejárt a végzés, hazamegyek, és ha kell gondnokság alá helyeztetem. És bármivel is kell szembenéznem nem lehet rosszabb mint a lassú leépülés.

1

Van aki volt már elmegyógyintézetben? Milyen volt? Véleményt tud mondani?

12

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!