Találatok a következő kifejezésre: A pasim durván játékfüggő, (1 db)

A pasim nagyon durván játékfüggő, mit lehet tenni ilyenkor?

Van (volt...) egy csodálatos,humoros, irtó helyes barátom, egyetlen hibával: teljesen bele van buzulva a world of warcraft nevezet? mmorpg-be vagy mibe, és másról se lehet vele beszélni. Hétvégeken néha 18 órát játszik naponta... már azel?tt is ennyit játszott miel?tt megismertem, de ennek ellenére bele tudtam szeretni, mert fogalmam se volt hogy csak ezt csinálja szabadidejében... tehetetlen vagyok, komolyan teljesen kétségbe vagyok esve. Nem eszik, nem iszik, nem alszik, csak hazaér és rögtön játszik mint egy robot. Amikor hívom, hogy találkozzunk, általában leráz (tudom, hogy otthon ül és játszik, beszéltem a mamájával ? is unja nagyon:D), de ha nem, akkor is csak blablabla warcraft blablabla warcraft blablabla ma ezt csináltam a warcraftban blabla... próbált bevezetni engem is a nyavajás játékába, de nekem már azel?tt rég elegem volt bel?le, miel?tt megmutatta volna... csak pár hete járunk, de NAGYON-NAGYON SZERETEM, szóval azt írjátok, hogyan segítsek rajta, ne azt, hogy dobjam, mert az nem menne... iszonyúan szeretem, de ha nem szeretném akkor se hagyhatnám magára ilyen állapotban...:( Nem merem választás elé állítani, hogy vagy én vagy a játék, mert ?szintén félek a válaszától... a szexuális életünk se valami nagy, mondjuk nekem pont elég szóval ez nem baj... Szombat este elsírtam magam el?tte, miközben játszott, mire átölelt és azt mondta nagyon szeret... aztán visszaült a géphez és nyomta tovább a hülyeségét... féltékeny vagyok egy játékra, eh néha én is meglep?döm mik vannak... mi lenne a megoldás?

Legjobb válasz: szia!nekem volt ilyen haverom õt elküldték egy iylen elvonóra..mondjuk õ már a sulit is kihagyta miatta...vagy ha ezt nem látjátok jó megoldásnak beszéld meg aszüleivel vagy akár a haverjaival h ha a fiú velük van és elkezdene a wowról dumálni,állítsák le vagy szóljanak rá.mindenesetre talán a lgjobb az lenne ha sikerülne belátnia h függõ..az elsõ lépcsõfok h kigyógyuljon..remélem segítettem

szia!nekem volt ilyen haverom õt elküldték egy iylen elvonóra..mondjuk õ már a sulit is kihagyta miatta...vagy ha ezt nem látjátok jó megoldásnak beszéld meg aszüleivel vagy akár a haverjaival h ha a fiú velük van és elkezdene a wowról dumálni, állítsák le vagy szóljanak rá.mindenesetre talán a lgjobb az lenne ha sikerülne belátnia h függõ..az elsõ lépcsõfok h kigyógyuljon..remélem segítettem
Az én pasim is hasonló szindrómában szenvedett.... Teljesen átérzem amit érzel, ráadásul mi együtt éltünk (3 és fél évig) és mindent nekem kellett csinálni otthon mert neki "fontosabb dolga volt". Szerintem ha nem változik a helyzet, te magad fogod fogod megunni a dolgot és továbbállni, akármennyire szereted most, mert ez nem normális helyzet, ezt te is látod. Azt írod, hogy csak pár hete jártok, szóval nem akarlak elkeseríteni, de senki, egy lány sem bírná ezt sokáig. Ugyanis hol vagy te ebben a kapcsolatban?? Mondd meg neki mindazt amit ide leírtál és igenis válasszon, jusson ideje rád is, ez gondolom alapvetõ egy kapcsolatban. Vondd be tényleg a szüleit is, talán együtt többre mentek. Nem tudom hány éves a barátod? Az én pasim 26 éves volt... (szóval õ azért játszott, mert biztonságos volt, nem akart azon gondolkodni, hogy mi van a sulival, kellene dolgozni, itt ez a nõ mellette stb...A játékban volt cél, valamiért küzdeni, volt benne sikerélmény.) Gondolkodj el rajta hogy milyen hiányt pótol ez a játék neki, mert hidd el õ nem fölösleges vagy komolytalan játéknak veszi amikor játszik, életre halálra megy! Kizárja a külvilágot. De mivel csak pár hete jártok, ez nem lesz egyszerû, szerintem nem ismeritek egymást eléggé. Sok türelemre van szükséged és szeretetre hogy segíteni tudj, és ez csak az eleje a kapcsolatnak, ahol ismerkedni kellene, sokat beszélgetni, megnyílni, együtt programokat csinálni, ha ez most a warcraft, mi lesz késõbb? Tényleg segítségre van szüksége, például más értelmet találnia a mindennapokban. Valami célt. Talán ha az anyukájával együtt szövetkeznétek, hogy valami más programra "kényszerül", valamit kellene csinálnia, kirándulni hétvégén, vagy nem tudom. Nem azt tanácsolom, hogy "dobjad", hanem azt mondom, ha nem változik a helyzet, te magad fogod úgy gondolni hogy ácsi. Bocsi hogy ilyen hosszú lett és összefüggéstelen:) Remélem segítettem.
Vegyes érzésekkel olvasom, hogy van más is, aki ebben szenved. :( Maximálisan meg tudlak érteni. Az én pasim is totál játékfüggõ. Mikor hazamegyek 5 percet szán rám, de már ül is le a géphez játszani, legtöbbször hajnali 3.-ig. Ha meg nem játszik, mert egyszer õ is elfárad, akkor alszik. Kvázi hiába van otthon, olyan, mintha otthon se lenne. Egyszer volt egy olyan beszólása, hogy a játék közben legalább nem gondol a munkahelyi és egyéb gondokra, és csak az nyugtatja meg igazán. A kapcsolatunkban egyébként szinte minden oké, karácsonykor kérte meg a kezem, másfél éve vagyunk együtt. Mióta játszik, a szexuális életünk is meglehetõsen ritka. Január óta egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk együtt. :( Sokszor vagyok szomorú. Ilyenkor próbálom a pozitív oldalát nézni: - Nem csajozik, és mindig tudom, hogy hol van - Addig, amíg õ játszik, én tudok bármi mást csinálni (kitakarítok, tévézek, gyöngyöt fûzök, festek, én is játszok). - Amikor pedig már végképp unom, hogy állítólag van egy társam, állítólag nem a játék kéne hogy legyen az elsõ, akkor addig nyavajgok neki, amíg ki nem kapcsolja. De vannak még egyéb taktikáim, pl ha majd nagyon idegesít már hogy nem foglalkozik velem, akkor egyszerûen ki fogom kapcsoltatni a netet, meg pl mivel sokszor hajnalokig játszik ezért nem hagy aludni, ilyenkor azzal szoktam fenyegetõzni, ha még egyszer felkelt, ki fogom húzni a falból a dugót, és nem érdekel hogy elszáll az a hülye játék. Az a baj, hogy ennek ellenére is sokszor nagyon magányos vagyok, õ ezt tudja, de nem tesz semmit ellene. Már többször mondtam neki, hogy ha így folytatja, akkor el fog veszíteni, de semmi változás. A volt férjemtõl pont ezért váltam el, mert play station függõ volt, és 99%-ban a gép elõtt ült, csinálhattam akármit. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem mellettem, a közös programjaink nyugtatják meg csak igazán? Akárkit meg lehet kérdezni, senkisem mondta még rám sosem, hogy unalmas vagyok. De akkor is bennem van a tüske: az a játék fontosabb mint én?? És folyton szólnom kell, ha nem tetszik, magától miért nem veszi észre????? Kérdeztem már tõle, hogy tulajdonképpen minek vagyunk együtt, olyan jól elvan ezzel a játékkal, nem is kellek neki én. A válasz: mert szeret. Ennyi. De ha valaki szereti a másikat, akkor ne csak szavakkal mutassa ki, szerintem. Egyre többször lyukadok ki oda, hogy többet érdemlek, egy olyan pasit, aki mellettem van ha szükségem van rá.:(
Én hasonló helyzetben vagyok. A párommal két és fél éve vagyunk együtt, és egyszerûen nem tudom leszoktatni róla. Vannak pillanatok, amikor azt mondja, hogy nem akar már vele játszani, de utána megint azon kapom, hogy hazudott, és megint azzal a hülye szarral játszik. Én sem tudom otthagyni, de már nem tudom ezt sem elviselni, fõleg, hogy a családi hátterem is kezd összeomlani.:(
A kérdező hozzászólása: Jah, az enyém is ezt a szeretlek-dumát löketi állandóan Pár hete járunk, igen, de már egy éve ismerem, és elsõ látásra beleszerettem Köszönöm a válaszokat, mind segített a maga módján.
Márpedig állítsd ultimátum elé. Mi értleme van így együttlennetek? Mert szeret? Kérdezd meg tõle, hogy ezt hogyan mutatja ki feléd, ha feszt a gép elõtt ül? Változtasson vagy hagyd el!
Menekülj. Amíg a szülei nem rángatják ki ebbõl, a kapcsolatotoknak amúgy sincs nagy jövõje.
Az ultimátum nem segít, csak az elvonókúra (orvossal). De inkább búcsúzz el. Jobban jársz.
Pl. mutatsd meg neki ezt a naon tanulságos videót: http://www.youtube.com/watch?v=YQ-3gr80M-s


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek így erősebb a kapcsolatunk?

Sziasztok.Nemrég olyan kérdést tettem fel,hogy szakítsak vagy ne...szerencsére minden gond megoldódot.Tegnap találkoztunk,amikor bejött,nem az volt az első,hogy megcsókol,hanem szorosan megölelt,kb 5percet voltunk így,filmeztünk és rengeteget beszéltünk a jövőről.pl hogy ha szakítunk,mindig egymásnak ott leszünk jóban rosszban,legjobb barátok leszünk és egymás lelki társai.Nagyon örülök,hogy gondolkodtunk mindketten sokat,mert végülis rájöttem,hogy nincs miért szakítsunk,imádjuk egymást,és nem szakíthatunk minden veszekedés után :).Mi a véleményetek?

10

Ugye az nem szerelem, ha valakit úgy szerettem, hogy belsőleg nem is ismertem, nem tudtam róla semmit, de külsőleg oda voltam értem?

De ha ez nem szerelem, akkor miért voltam 2 évig oda érte? Ráadásul úgy, hogy havonta egyszer láttam, 2-szer beszéltünk csak, még akkor, amikor megtetszett, de utána soha.

Nem érdekel már ez a fiú egyáltalán, csak azt akarom tudni, hogy ez lehetett-e szerelem, vagy mi a franc volt ez?

4

Fiú lány barátság, what should I do?

üdv!
van egy olyan problémám, hogy még a nyár elején egyik jó barátomba beleesett egy kedves lány, de a barátom igazából csak kihasználta, és nem akart tőle semmi komolyat, szokásos sztori, a csaj pedig beleesett.. a csávó egy bunkó volt vele, stb
Én pedig végignéztem az egészet, közben jól megismerkedtem a csajjal, és idővel elég szimpatikus lett nekem, pedig elsőre észre se vettem igazából, külsőleg se vonzott, azóta eltelt jó pár hónap ugyebár... a barátom és a csaj már nem beszélnek, én pedig azóta elég jó barátja lettem a lánynak, mondhatni cseszettsokat dumálunk, és nagyon jól kijövünk, az ízlésünk meglepően egyezik, és szó mi szó kialakult közöttünk egy fajta kapcsolat, amit nem is tudom minek nevezhetnék, mivel tudunk féltékenyek is egymásra lenni, meg teljesen közömbösek is; bár a féltékenységünk lehet csak a hiúságunkból fakad, és úgy kezeljük egymást mintha barátok lennénk, persze a flörtök megvannak.
de mivel alapjában véve barátként néztünk egymásra a kezdetektől, ezért elég furcsa lenne ha ebből más lenne,
na most a problémám az, hogy a lány elmondta, hogy nem akar elveszíteni, mert már pár nap alatt is hiányzok neki
de ha picit is közeledek hozzá úgy, mint aki többet érez, akkor gyerekesen, vagy komolytalanul hárítja, és viccet csinál belőle, kb mintha zavarba jönne (pont ezért nem tudok hinni neki)
mert elmondása szerint, szeretné ha boldog lennék egy másik csajjal.. ami 50%ban hihető (csak a büszkeség beszél belőlem?)
Én nem igazán tudok rá barátként tekinteni, és amíg sokat beszélek vele, és találkozgatok vele, addig nem is tudok más lányra koncentrálni, kb mint tiltott gyümölcs effekt.. pedig igazából nem rá van szükségem(vagy nem vagyok biztos benne) mert már jó ideje magányosnak érzem magam, mert aki egy kicsit is látott bennem valamit, azokat lepattintottam az utóbbi időben, aki meg nem lát bennem semmit, azok után meg rohanok (szokásos)

a kérdés a következő, hogy az istenbe oldjam én ezt meg?
már egyszer megmondtam neki, hogy nem tudom barátként kezelni, mindig is többet akarok majd tőle, nem tudok egy lányt barátként kezelni, ő pedig a bőség zavarában( jól néz ki) és az éretlen személyiségével.. mérlegel, de nem tudja mire van szüksége, csak akar valamit, amiről ő sem tudja, hogy mi az.. (tipikus nő, má elnézést)

ha nem teszek semmit, akkor én nem jutok előlrébb, mert ami most van, azt hiába kéne értékelnem.. ha szinte szenvedek benne, akkor az nem jó
saját meglátásom szerint legjobb lenne ha önző lennék, és megszakítanám vele a kapcsolatot, és más csajokra pazarolnám az energiám, és az időm
mert ő valszeg biztos hogy talál olyan srácot magának, aki mellett nem lesz magányos, főleg mert még fiatalabb is, na meg mert nő ;>

köszi hogy végigolvastad, kritizálni ér, de azért ne küldjetek el a picshhhába :D elvileg szabad ide írnom unalmamba!

21F 18L

13

Miért cserébe áldoznád fel a párkapcsolatodat? Ha bármit kérhetnél!

Mondjuk, hogy éljen még egy elhunyt ismerősöd... Más most nem jut eszembe.

Feláldoznád-e egyáltalán valamiért a kapcsolatodat a pároddal? Nem kéne meghalnia, csak nem lehetnétek együtt, cserébe valamilyen kívánságért.

16

Hogyan legyek szerelmes?

Az történt, hogy meg ismertem egy helyes fiút. Rengeteget beszélgettünk, lelkitársammá vált. Találkozgattunk, és egyszer kétszer csókoloztunk. Nekem ennyi elég is lett volna, viszont ő szerelmes lett belém. Eléggé meggyötört a múltam, és annyit csalódtam, hogy nem is akartam férfit sem látni, viszont valamiért ez a fiú vonzott, mégsem akartam komoly kapcsolatot, ám de ahogy telt múlt az idő választás elé kerültem: Kapcsolat avagy viszontlátás. Amúgy is tisztában voltam a ténnyel, hogy ez hosszú távon nem lesz jó, hogy barátok meg mégsem. Mondtam neki, hogy nem fog menni, és ekkor többet nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy elveszítettem, iszonyatosan hiányzott és gondoltam egye fene megpróbálom. Ahogy az idő telt boldog voltam, és egy adott pillanatban még azok a pillangók is megjelentek, én meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, senki másra nincs szükségem csak rá. Sajnos, és itt jön a bökkenő, napok óta úgy érzem, hogy még sem szeretem, szabadságra lenne szükségem, de az a baj, hogy ő meg nagyon szeret és sajnálnám feldúlni ezt az egészet, ráadásul ő az egyetlen, akiben megbízok. Túl fontos és szeretném ha szerelmes lehetnék belé. Segítség! Különben majdnem 3 évvel kisebb nálam, és lehetséges, hogy ez is zavar annak ellenére, hogy nem is mutatja. 19/L

2

Miért nem találnak hozzáillő párt maguknak az átlagos tulajdonságú középkorú férfiak ebben az országban?

Rengeteget olvasom mostanában a gyakorikérdéseket és gyakran tapasztalom, hogy rengeteg átlagos, intelligens középkorú férfi nem talál magának párt. A nők között is akad ilyen típus, de inkább csak elvétve. szerintetek ez hova vezethető vissza? Mi a jelenség valódi oka? Emiatt idővel ki fog halni a magyar kultúra teljesen, halálra van ítélve a magyar nép?

5

Ha már egyszer "annyira főnyeremény vagyok", miért nem visznek el?

Sok lány ezt mondta, akivel ismerkedtem, de aztán mindig találtak egy (szerintük) jobbat, aki mellesleg alázza őket, megcsalja, aztán hónapokkal később hozzám jönnek sírni, majd újból összeszednek egy olyan p*csöt, ha lenyugodtak...

Ennyire nem számít ma már a kedvesség? Tény, hogy nem vagyok egy talpraesett macsó, de az anyámasszony katonájától is messze állok.

11

Titeket ez nem zavarna?

A párotok képei alá kommentelgetne az exe, hogy milyen cuki, aranyos, stb... Miközben nem is tartják a kapcsolatot, állítólag...

2

Mi miatt csaltátok már meg a párotokat?

5

Nagy szerelem utáni új kapcsolatnál ez normális?

3 éve összejöttem egy sráccal, tényleg nagy volt a szerelem, az első szerelem, mindkettőnknek volt már előtte kapcsolata, de ez volt az amire azt lehet mondani, hogy szívből szerelmesen szerettük egymást, szóval értitek. Tökéletes volt ő nekem, és én neki, kívül/belül/mindenhogyan. Lassan egy éve már, hogy szétmentünk, sajnos nem volt más választásunk mivel elköltöztünk.

Most úgy tűnik összejövök egy sráccal, már volt néhány randink. Nagyon jól érzem magam vele, szeretek vele lenni, meg beszélgetni akár facen is, bár élőben jobb persze. Viszont amikor nem vagyok vele sokszor elfog az érzés, hogy én ezt nem akarom, és nem fog menni, a következő pillanatban meg már azt várom, hogy mikor találkozunk végre újra... Nagyon össze vagyok zavarodva. Félek attól, hogy nem lehetek újra szerelmes. Meg sem közelíti az előző barátomat, sem külsőre, sem belsőre. Más a belsője viszont pont ez tetszett meg benne és ezért kedvelem. Már ezelőtt is barátok voltunk. Normális hogy így össze vagyok zavarodva?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!