Találatok a következő kifejezésre: A pasim durván játékfüggő, (1 db)

A pasim nagyon durván játékfüggő, mit lehet tenni ilyenkor?

Van (volt...) egy csodálatos,humoros, irtó helyes barátom, egyetlen hibával: teljesen bele van buzulva a world of warcraft nevezet? mmorpg-be vagy mibe, és másról se lehet vele beszélni. Hétvégeken néha 18 órát játszik naponta... már azel?tt is ennyit játszott miel?tt megismertem, de ennek ellenére bele tudtam szeretni, mert fogalmam se volt hogy csak ezt csinálja szabadidejében... tehetetlen vagyok, komolyan teljesen kétségbe vagyok esve. Nem eszik, nem iszik, nem alszik, csak hazaér és rögtön játszik mint egy robot. Amikor hívom, hogy találkozzunk, általában leráz (tudom, hogy otthon ül és játszik, beszéltem a mamájával ? is unja nagyon:D), de ha nem, akkor is csak blablabla warcraft blablabla warcraft blablabla ma ezt csináltam a warcraftban blabla... próbált bevezetni engem is a nyavajás játékába, de nekem már azel?tt rég elegem volt bel?le, miel?tt megmutatta volna... csak pár hete járunk, de NAGYON-NAGYON SZERETEM, szóval azt írjátok, hogyan segítsek rajta, ne azt, hogy dobjam, mert az nem menne... iszonyúan szeretem, de ha nem szeretném akkor se hagyhatnám magára ilyen állapotban...:( Nem merem választás elé állítani, hogy vagy én vagy a játék, mert ?szintén félek a válaszától... a szexuális életünk se valami nagy, mondjuk nekem pont elég szóval ez nem baj... Szombat este elsírtam magam el?tte, miközben játszott, mire átölelt és azt mondta nagyon szeret... aztán visszaült a géphez és nyomta tovább a hülyeségét... féltékeny vagyok egy játékra, eh néha én is meglep?döm mik vannak... mi lenne a megoldás?

Legjobb válasz: szia!nekem volt ilyen haverom õt elküldték egy iylen elvonóra..mondjuk õ már a sulit is kihagyta miatta...vagy ha ezt nem látjátok jó megoldásnak beszéld meg aszüleivel vagy akár a haverjaival h ha a fiú velük van és elkezdene a wowról dumálni,állítsák le vagy szóljanak rá.mindenesetre talán a lgjobb az lenne ha sikerülne belátnia h függõ..az elsõ lépcsõfok h kigyógyuljon..remélem segítettem

szia!nekem volt ilyen haverom õt elküldték egy iylen elvonóra..mondjuk õ már a sulit is kihagyta miatta...vagy ha ezt nem látjátok jó megoldásnak beszéld meg aszüleivel vagy akár a haverjaival h ha a fiú velük van és elkezdene a wowról dumálni, állítsák le vagy szóljanak rá.mindenesetre talán a lgjobb az lenne ha sikerülne belátnia h függõ..az elsõ lépcsõfok h kigyógyuljon..remélem segítettem
Az én pasim is hasonló szindrómában szenvedett.... Teljesen átérzem amit érzel, ráadásul mi együtt éltünk (3 és fél évig) és mindent nekem kellett csinálni otthon mert neki "fontosabb dolga volt". Szerintem ha nem változik a helyzet, te magad fogod fogod megunni a dolgot és továbbállni, akármennyire szereted most, mert ez nem normális helyzet, ezt te is látod. Azt írod, hogy csak pár hete jártok, szóval nem akarlak elkeseríteni, de senki, egy lány sem bírná ezt sokáig. Ugyanis hol vagy te ebben a kapcsolatban?? Mondd meg neki mindazt amit ide leírtál és igenis válasszon, jusson ideje rád is, ez gondolom alapvetõ egy kapcsolatban. Vondd be tényleg a szüleit is, talán együtt többre mentek. Nem tudom hány éves a barátod? Az én pasim 26 éves volt... (szóval õ azért játszott, mert biztonságos volt, nem akart azon gondolkodni, hogy mi van a sulival, kellene dolgozni, itt ez a nõ mellette stb...A játékban volt cél, valamiért küzdeni, volt benne sikerélmény.) Gondolkodj el rajta hogy milyen hiányt pótol ez a játék neki, mert hidd el õ nem fölösleges vagy komolytalan játéknak veszi amikor játszik, életre halálra megy! Kizárja a külvilágot. De mivel csak pár hete jártok, ez nem lesz egyszerû, szerintem nem ismeritek egymást eléggé. Sok türelemre van szükséged és szeretetre hogy segíteni tudj, és ez csak az eleje a kapcsolatnak, ahol ismerkedni kellene, sokat beszélgetni, megnyílni, együtt programokat csinálni, ha ez most a warcraft, mi lesz késõbb? Tényleg segítségre van szüksége, például más értelmet találnia a mindennapokban. Valami célt. Talán ha az anyukájával együtt szövetkeznétek, hogy valami más programra "kényszerül", valamit kellene csinálnia, kirándulni hétvégén, vagy nem tudom. Nem azt tanácsolom, hogy "dobjad", hanem azt mondom, ha nem változik a helyzet, te magad fogod úgy gondolni hogy ácsi. Bocsi hogy ilyen hosszú lett és összefüggéstelen:) Remélem segítettem.
Vegyes érzésekkel olvasom, hogy van más is, aki ebben szenved. :( Maximálisan meg tudlak érteni. Az én pasim is totál játékfüggõ. Mikor hazamegyek 5 percet szán rám, de már ül is le a géphez játszani, legtöbbször hajnali 3.-ig. Ha meg nem játszik, mert egyszer õ is elfárad, akkor alszik. Kvázi hiába van otthon, olyan, mintha otthon se lenne. Egyszer volt egy olyan beszólása, hogy a játék közben legalább nem gondol a munkahelyi és egyéb gondokra, és csak az nyugtatja meg igazán. A kapcsolatunkban egyébként szinte minden oké, karácsonykor kérte meg a kezem, másfél éve vagyunk együtt. Mióta játszik, a szexuális életünk is meglehetõsen ritka. Január óta egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk együtt. :( Sokszor vagyok szomorú. Ilyenkor próbálom a pozitív oldalát nézni: - Nem csajozik, és mindig tudom, hogy hol van - Addig, amíg õ játszik, én tudok bármi mást csinálni (kitakarítok, tévézek, gyöngyöt fûzök, festek, én is játszok). - Amikor pedig már végképp unom, hogy állítólag van egy társam, állítólag nem a játék kéne hogy legyen az elsõ, akkor addig nyavajgok neki, amíg ki nem kapcsolja. De vannak még egyéb taktikáim, pl ha majd nagyon idegesít már hogy nem foglalkozik velem, akkor egyszerûen ki fogom kapcsoltatni a netet, meg pl mivel sokszor hajnalokig játszik ezért nem hagy aludni, ilyenkor azzal szoktam fenyegetõzni, ha még egyszer felkelt, ki fogom húzni a falból a dugót, és nem érdekel hogy elszáll az a hülye játék. Az a baj, hogy ennek ellenére is sokszor nagyon magányos vagyok, õ ezt tudja, de nem tesz semmit ellene. Már többször mondtam neki, hogy ha így folytatja, akkor el fog veszíteni, de semmi változás. A volt férjemtõl pont ezért váltam el, mert play station függõ volt, és 99%-ban a gép elõtt ült, csinálhattam akármit. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem mellettem, a közös programjaink nyugtatják meg csak igazán? Akárkit meg lehet kérdezni, senkisem mondta még rám sosem, hogy unalmas vagyok. De akkor is bennem van a tüske: az a játék fontosabb mint én?? És folyton szólnom kell, ha nem tetszik, magától miért nem veszi észre????? Kérdeztem már tõle, hogy tulajdonképpen minek vagyunk együtt, olyan jól elvan ezzel a játékkal, nem is kellek neki én. A válasz: mert szeret. Ennyi. De ha valaki szereti a másikat, akkor ne csak szavakkal mutassa ki, szerintem. Egyre többször lyukadok ki oda, hogy többet érdemlek, egy olyan pasit, aki mellettem van ha szükségem van rá.:(
Én hasonló helyzetben vagyok. A párommal két és fél éve vagyunk együtt, és egyszerûen nem tudom leszoktatni róla. Vannak pillanatok, amikor azt mondja, hogy nem akar már vele játszani, de utána megint azon kapom, hogy hazudott, és megint azzal a hülye szarral játszik. Én sem tudom otthagyni, de már nem tudom ezt sem elviselni, fõleg, hogy a családi hátterem is kezd összeomlani.:(
A kérdező hozzászólása: Jah, az enyém is ezt a szeretlek-dumát löketi állandóan Pár hete járunk, igen, de már egy éve ismerem, és elsõ látásra beleszerettem Köszönöm a válaszokat, mind segített a maga módján.
Márpedig állítsd ultimátum elé. Mi értleme van így együttlennetek? Mert szeret? Kérdezd meg tõle, hogy ezt hogyan mutatja ki feléd, ha feszt a gép elõtt ül? Változtasson vagy hagyd el!
Menekülj. Amíg a szülei nem rángatják ki ebbõl, a kapcsolatotoknak amúgy sincs nagy jövõje.
Az ultimátum nem segít, csak az elvonókúra (orvossal). De inkább búcsúzz el. Jobban jársz.
Pl. mutatsd meg neki ezt a naon tanulságos videót: http://www.youtube.com/watch?v=YQ-3gr80M-s


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Kiben van a hiba?

Megkérdeztem a párom mit szeret bennem és nem tudott válaszolni. Azóta nem ír vissza és már nagyon fáj odabenn :(
Rengeteget sírok miatta és az öngyilkosságon jár a fejem amiről mindenki lebeszél. (Az öngyilkosság az elcseszett életem miatt)

17

Valóban szakítanom kéne?

20L vagyok a barátom 26. 3 éve ismerem, kb 2 éve vagyunk együtt. Mondhatni rengeteg mindenen átmentünk, például ott volt az, mikor meghalt az apja (az apja nevelte az anyja kiskorában meghalt), akkor nagyon összetört, ami természetes, én mellette voltam, de neki kellett egy kis szünet a világából és egy hónapra lelépett. Megértettem, elfogadtam, nehéz volt, de én is ezt tettem volna. Egyszer már szakítottunk, kicsit több mint fél éve. Nem azért, mert nem jöttünk ki jól vagy ilyesmi, csak az öccse külföldön él és elég nagy szarba került, neki ki kellett mennie hozzá egy hosszabb időre, én nem tudtam menni és akkor megbeszéltük, hogy ahelyett, hogy egymást kínoznánk a távolsággal, fejezzük be. De másfél hónap után visszajött, és folytattuk. Aztán most 3 hete az egyik legjobb barátja meghalt. Baleset volt, ő pedig nem nagyon tudta elfogadni. Megváltozott, kifordult magából. Időközben az öccse is haza tudott jönni. 3-an élünk egy lakásban (fantáziadúsaknak: külön szobában:)) és az öccse mondta, hogy talán el kéne mennem egy időre még mielőtt rossz dolog történik. A barátom agresszív lett, folyton ideges, van, hogy csak úgy elmegy otthonról kocsikázni... Én megértem, hogy nehéz neki, én is elvesztettem mindkét szülőmet, nem egy barátomat és nekem sem volt könnyű, sőt még most is sokszor kiborulok pedig már nem most történtek. Minden nap többször elmondom neki, hogy mellette állok, vele vagyok és segítek neki és ez tényleg így van. Nagyon szeretem. De nem tudok segíteni ha nem hagyja. Nem akarom, hogy ostobaságot csináljon. Az öccse szerint el kéne kicsit tűnnöm míg lenyugszik. Én nem akarom itt hagyni, de sajnos semmilyen megoldást nem látok. Mit mondtok?

6

Fű, alkohol, játékgép. Le tudom szoktatni a párom ilyesmiről?

No, hogy pontos legyek: A párom kb 10 évig rendszeresen füvezett, ezt saját maga vallotta be, és tette hozzá, hogy már másfél éve abszolút nem szívja, mert érezte, hogy tönkre teszi magát. Közös barátainktól megtudtam, hogy az anyja 20 éves korában kirakta otthonról, mert a pénzt amit a rezsire kellett volna leadjon, eljátékgépezte. Utána az apjához költözött, és ott is megcsinálta ugyanezt többször, csak az apja nem rakta ki ezért. Mondjuk ez már régi sztori, azóta eltellt 10 év, de a barátnőm kb 3 éve ismeri a páromat (régebb óta mint én) és azt mondta 3 éven belül egyszer látta csak gépezni. Hát az alkohol meg... :( Mivel a kedvesem külföldön dolgozik, szállásokon lakott eddig munkatársaival, az volt a fő szórakozásuk, hogy hétvégente főztek meg jól beb.asztak. A hétköznapi munka utáni iszogatás (pár sör állítólag) az is 3x minimum előfordult. Én ezt soknak tartom. Mivel most már együtt fogunk élni, nem lesz lehetősége piálni, meg zülleni a kolegákkal, stb. Összeköltözésünket ő szerette volna jobban ő kezdeményezte, és hogy mondjak pozitívumot is, rengeteget tett azért, hogy működhessen a kapcsolatunk. Albérletett vett ki kint, ahol ketten fogunk lakni. Ha én nem lennék, maradt volna a szálláson a kolegáival. Magyarországon belül is 200 km távolságra lakunk egymástól, az sem volt neki gond soha, jött mindig. Voltam már nála kint külföldön is egyszer egy hetet, azt is lerendezte, hogy épségben ki-és hazajussak, meg még sok apróság. Szóval úgy látom, ami tőle tellik belead mindent, hogy működjön a dolog. Engem viszont ezek a dolgai iszonyat aggasztanak, amiket fent írtam. Azt állítja, hogy a fűről saját maga szokott le, a játékgép nem szenvedélye, mert ha annyira akarná, akkor neten keresztül is eljátszhatná a pénzét. Inni viszont szerintem sokat iszik. :/ Aztmondja, hogy ő így tudja magát lelazítani. Észre vettem már, hogy ha valamin ideges, vagy feszült,egyből kibont valami alkoholt. Azt mondja, ha kint leszek nem fog inni, mert ott ott leszek neki én, és én vagyok a fontos. Szerelmesnek nagyon szerelmes belém. De valahol attól tartok, hogy ezek a lemondásai csak ideig óráig fognak tartani. Szerintem aki ilyen beállítottságú, amilyen, az ilyen is marad. Én mindig is elítéltem a drogosokat (igen én a füvet is annak tartom), azokat akik sokat isznak, a játékgépről meg nem is beszélve... Változhat egy ember szerintetek kapcsolatban olyan mértékűt, hogy ezeket a dolgokat elfelejtse teljesen? Én is feldobtam az itthoni életem miatta, nem szeretnék csalódni. Szeretném hinni, hogy nem fog ilyeneket csinálni, de nem tudom...:( Szerintetek?

18

Ti nem érzitek úgy néha, hogy teljesen feleslegesek vagytok, nem volt értelme megszületni, nem hozhattok létre semmi maradandót, mert minden mulandó és semmi sem örök?

19

Nemértem. Ez jel lenne?

Van egy lány az osztàlyba akivel elégjôbba vagy.. mostansàg az az a hetekbe egy csúfnevet talàltam rá és mosolyog rá. 1-2 meg is üt de viccesen.... óràn a szemem sarkából látom hogy néz és ha ránézek akkor elmosolygja magàt és elfordul.. kezemen a sebet néha megnézi és akkor megfogja a kezemet rendesen.. Van amikor felbukkan ès õ szivat.. Sokan szépnek tartjàk mint ahogy én is. chaten nem beszélünk csak személyesen.. gyorsan segitsetek :D 19/F

6

Lehetséges, hogy senkinek nem tetszem a földön vagy csak bebeszélem magamnak?

Szerintem nincs olyan nő ezen a földön, akinek esetleg tetszhetnék, legalábbis képtelen vagyok elhinni, túl sokat mondták nekem, és mondogattam magamban, hogy "ronda vagyok" ! :S Privátba küldenék akár képet is magamról, hogy megbizonyosodjak arról, hogy mennyire van igazam.

58

Vannak még nôk, akik hisznek a nagy ô-ben, mint pici gyerek a mikulásban?

31

Miért ilyen nehéz egy nekem tetsző lányt találni?

24 éves vagyok, és csak olyan lányokkal voltam együtt, akik igazából nem is voltak az eseteim.
Nem kezdeném el sorolni az érdemeimet, mert az meglátásom szerint ezen az oldalon nem vezet jóra, szóval csak így általánosságban kérdezem: átlagos kinézetű srácként örülnöm kéne, ha egy átlagos lány összejön?

10

A feleségem mást szeret mit tegyek?

Van két kisfiunk 2-5 évesek a feleségemmel 10 éve vagyunk együtt 6.éve házasok most megismert valakit azt mondja szerelmes engem már nem tud ugy szeretni elmúlt neki azt mondta nagyon szeret mint embert soha nem bántana nem is engedné senkinek mert nem érdemelném meg azt mondja nagyon jo ember vagyok a 10 évből egyetlen percet nem bánt meg. honapok ota huzodik ez a dolog ő nagyon válni akar én nagyon szertem őt. talán korán kötötte le magát igy hozta akkor az élet. én32 éves vagyok ö pedig 24 úgy érzem az életem cafatokra szakadt és nincs miért tovább persze a gyerekek de nagyon nehéz minden nap.

11

Mire számíthatunk így? Valakinek tapasztalata?

A barátommal most még nagyon jól megvagyunk, amíg semmi komoly döntést nem kell hozni. De ahogy beszéltünk, teljesen mások az elképzeléseink a jövőnket illetően. Messze áll még a megvalósítástól, de teljesen másképp képzelünk el mindent: esküvőt, jövendő házat, mindent. Alig vannak közös pontok. Ami most még nem gond, mert nagyon szeretjük egymást, és bár vannak súrlódások (hol nincsenek?), azért még minden rendben van. Persze, mindezek a témák csak elméleti beszélgetések, ki mit gondol, hogy majd a távoli, egyelőre beláthatatlan jövőben mit szeretne, de azért aggasztóak a különbségek. Jellemre nagyon jól összeillünk, csak hát a többi...
Elég a szerelem és a lelki összhang, hogy a későbbi akadályokat biztonsággal megoldhassuk? Olyan dolgokban különbözünk, amiben még kompromisszumot is nehéz kötni, főleg úgy, hogy- egyetlen megegyező tulajdonság- mindketten makacsok vagyunk és ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez.
Valaki volt már hasonló helyzetben? Átélte már hosszabb távon is a dolgot? Mik a tapasztalatok? Mire számíthatunk, ez hosszabb távon működhet?
Még nem vagyunk együtt túl régóta, nemsokára leszünk 1 éve. 20 és 21 évesek vagyunk.

Előre is köszönöm a válaszokat!

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!