Találatok a következő kifejezésre: A parommal babat de o azt (3 db)

A parommal szeretnenk babat de o azt mondja, hogy a probalkozasokkal varjunk meg kb 2 honapot, mikor ra kerdeztem mert pont 2 honapot azt valaszolta szeretne magat felkesziteni az apasagra! Mit tegyek?

Na de szerintem nekem kellene jobban felkeszulni a kis joveveny befogadasara stb.. , szerintetek nem lenne eleg ido neki a 9 honap varakozas a felkeszulesre! En rokton neki fognek a babaprojektenek de nem akarom ot se nagyon surgetni!!

Legjobb válasz: Egy ffinek ugyanúgy fel kell készülnie. Az õ élete is gyökeresen megváltozik. Ha úgy érzi, még nem kész, ne erõltesd. Tudom, hogy rossz, de várd ki, míg õ is igazán akarja. Akkor az igazi!

Egy ffinek ugyanúgy fel kell készülnie. Az õ élete is gyökeresen megváltozik. Ha úgy érzi, még nem kész, ne erõltesd. Tudom, hogy rossz, de várd ki, míg õ is igazán akarja. Akkor az igazi!
Szerintem a 9 hónapnak elégnek kellene lenni :) Meg amúgy sem biztos, hogy egybõl összejön. Lehet, hogy még hónapokig nem esel teherbe. Addig is készülhet lelkiekben, mert azért egy férfinak is kell idõ, hogy megszokja a gondolatot, hogy apa lesz. Szerintem egy nõ hamarabb átérzi és felkészül, hisz ott nõ bennünk a kis manó és már ott is figyelünk rá és próbáljuk óvni, a férfinak meg 9 hónap után egyszerûen a kezébe adják a szülõszobán. Tehát 9 hónapig arra a pillanatra fel tud készülni véleményem szerint
Az utolsó szóig egyetértek a második válasz írójával. A babavárás úgy az igaz, ha mindketten ugyanannyira várjátok! 37 hetes kismami
Nálunk is így volt, csak nem tom a te párod, hogy értette: lelkileg, vagy testileg akar felkészülni? Mert mi lelkileg már felvoltunk készülve, testileg meg úgy készültünk, hogy nyomattuk a vitaminokat, a párom nem ivott egy kortyot se, nem tivornyáztunk hajnalig, és önmegtartóztatás volt a fogamzásig. 1x próbálkoztunk, és elsõre összejött, olyan 2 erõs csíkom volt, hogy szinte ahogy rápisiltem nem volt kétség, hogy sikerült. Úgy érzem a héten szülünk. Szóval ez a kérdés, hogy hogy értette, mert nem mindegy. Ha testileg akar felkészülni, még hálás is lehetsz, hogy milyen aranyembered van, ha lelkileg, akkor az gázos, mert nem biztos, hogy 2 hónap múlva készen fog állni, mert mindig lesz kifogás, miért ne fogjatok még bele. Szorítok, hogy tényleg csak az egészségetekre gondol, és ezért akar várni.
Szerintem nincs ezzel semmi gond. Azt a két hónapot még ki lehet bírni, türelem. Én értem, hogy miért nem elég neki az a 9 hónap a felkészülésre. Akkor õ már egy apuka, még ha a baba a te pocakodban is van. Kell neki ez a két hónap, amíg még "van visszaút", még ha komolyan is gondolja. Ha nem akarod sürgetni, akkor várd ki azt a két hónapot, utána pedig kezdhetitek. Persze nem biztos, hogy elsõre sikerül, de az is lehet, hogy igen. Egy férfit nem szabad az ilyesmiben sürgetni, mert a végén úgy érezheti, hogy õ mint ember felesleges és csak le akarod csapolni a spermáját. Persze ez nem így van, de van, aki így érzi, mert állandóan nyaggatva van, pedig ha békén hagyták volna, akkor már rég fel lehetne készülve a dologra.
Igaz minden elõttem szóló véleménye! :) Egyébként meg a legtöbb pasi azt hiszi, hogyha nekifog gyereket gyártani, rögtön sikerülni is fog! Szegénykéknek ez a legnagyobb téveszméjük. :( Mi 2003-óta próbálkozunk (igaz ebbõl van két elveszített bébink is), de már azt mondja Õ nem képes rá. Nagyon nehéz dolog ez. Fõleg az, hogy eltervezi, aztán mégsem úgy sül el a dolog. Kívánok nektek és mindenkinek sok sikert és mihamarabb babásodást!

Már megtörtént az eljegyzés. Már tervezem magamban a lagzit de a párom sztem kicsit fél töle, de babát már ö is szeretne. Mit csináljak a lagzi kérdéssel?

Félek ha fincogtatom megunja.

Legjobb válasz: Szerintem a párodnak valahogy le kellene küzdeni a lagzitól való félelmét. Aki kisbabát szeretne, az elõször lagzizzon :) Igenis emlegesd csak neki, úgysem tudja kikerülni, elõbb-utóbb meg kell hogy történjen. Sok boldogságot! :)

Szerintem a párodnak valahogy le kellene küzdeni a lagzitól való félelmét. Aki kisbabát szeretne, az elõször lagzizzon :) Igenis emlegesd csak neki, úgysem tudja kikerülni, elõbb-utóbb meg kell hogy történjen. Sok boldogságot! :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a jo tanácsodat! :)
Ragaszkodj az esküvõhöz. Lagzihoz nem kell. A baba, és esetleg egy közös lakáshitel, jöjjön egy jogilag tisztázott helyzetbe. Sokkal könnyebb dolgotok lesz így a késõbbiekben.
Szerintem is az a jó, ha házasságba születik egy gyerek. Nekünk sem volt csinnadratta, csak egy szerény esküvõ 2 tanúval, mert már nagyon szerettünk volna babát. Az meg megint más kérdés, hogy ez a terv azóta sem sikerült :( (21 hónap)
Nem tudom jó helyre írok e!Azt szeretném megkérdezni hogy a már nálunk is megtõrtént az eljegyzés sõt baba is van mr, de viszont a võlegényem nem nagyon szeretné a lagzit.Én már tervezgetem!2-3 év-en belül lessz, de én már tervezem baj? Miért nem akarhatja a võlegényem a lagzit??
Szia kedves utolsó válaszoló, ezt írd ki egy újabb kérdésbe, mert itt nem látják a többiek, én is véletlen találtam ide.
A lagzi alatt gondolom a házasságra gondolsz most és nem az utána levõ bulira. Ha így van akkor az én véleményem az hogy nem számít hogy házasok vagytok-e. Ha szeret akkor kitart melletted akkor is ha sose vesz el feleségül és mindig számíthatsz majd rá. Ha nem szeret otthagy akkor is ha házasok vagytok és öt gyerek van. Egy papírfecni senkit nem láncol sehova. Én a te esetedben amúgy nem feltétlen gondolnék semmi rosszra - bár igazán csak TE ismerheted a párod!!! Lehet hogy csak a lakodalom anyagi vonzata ami miatt nem akarja a dolgot. Ugye nem két fillér és a gyereknek biztos jobban kell a pénz mint egy jó buli a násznépnek.

Ti hogyan reagálnátok az adott esetben? Próbálom röviden vázolni. Adva vagyok én és a párom egy 9 hónapos babával. Egy faluban élünk az ő szüleivel, nagyanyjával, húgával, de külön házban.

Az anyósom olyan amilyen, elég rossz természet, a faluban senki nem szereti tesz is ezért, én sem nagyon csípem. Õ sem engem, de tulajdonképpen ő a lányán kivül nem is nagyon szeret senkit, ezt nem is titkolja. A férje és a párom dolgozik családi vállalkozásban, ő és a lánya nem dolgoznak, a lány 30 éves, még mindig "iskolás", ezért neki nem is kell dolgozni.Nagyjából ennyi amit tudni kell első lépésben róluk. Én 35 éves vagyok, első babák, szeretjük egymást, boldogok vagyunk. Na és ami a bibi az egészben. Amikor átmegyünk hozzájuk, akkor folyamatosan jönnek a megjegyzések anyósomtól, és az anyjától. De nem direkt nekem hanem a párom húgához intézik, de a következő formában: Jajj kisbaba (még mindig így hívják) milyen csinos vagy, milyen szép a hajad, mennyit fogytál (amúgy dagi), hogy ragyogsz, stb. Ami engem nem érdekelne, mert nem vagyok egy irigy, féltékeny tipus, de most már kezd zavarni, hisz rájöttem, hogy ezt ellenem csinálják. Ugyanis ők nap 24 órájában látják a lányuka, tehát ráérnének dicsérni akkor is amikor én nem vagyok ott. De nem, ők akkor dícsérik, és főként akkor amikor én a legslankosabban vagyok, mert rohannom kell a gyerek után, valóban én nem tudom magam mindig kisminkelni, vagy nem tudok naponta hajat mosni, és anyával berakatni, hogy szép legyen, nekem nincs időm napjában 3szor átlakkozni a körmömet. És eddig ezt nem éreztem "fogyatékosságnak", de mostanában mégis elkezdtem ezzel foglalkozni. Zavar, mert kevesebbnek érzem magam a társaságukban. És nem tényleg nem írigykedem a szép királylányra, mert nincs miért, hisz egy percet nem cserélnék el az ő unalmas életére az enyémből, mert egy unalmas, felszínes, igazi vidéki lány. Csak nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Más mit csinálna? Nem menne oda többet? Vagy mit lehet tenni?

Legjobb válasz: Saját magadnak gyártasz problémát. Ez csakis téged zavar, erõsen kétlem, hogy az egész család azon munkálkodna, hogy akkusztikailag megfelelõ pozícióban téged kibeszéljenek. A saját hozzáállásod kellene megváltoztatni.

Saját magadnak gyártasz problémát. Ez csakis téged zavar, erõsen kétlem, hogy az egész család azon munkálkodna, hogy akkusztikailag megfelelõ pozícióban téged kibeszéljenek. A saját hozzáállásod kellene megváltoztatni.
Ha anyósék véleményén múlik az önértékelésed, akkor mégsem gondolod magad csinosnak.
mit csinálnék? konkrétan leszarnám hogy mit dicsérik a másikat... egyik fülemen be a másikon ki.... vagy amit még jobban élveznék: beszállnék énis.... "oh de szépen csillog a hajad, befestetted?Milyen sampont használsz?"
Egyik füleden be, a másikon ki. Hadd mondják. Ha együtt akarsz (félig) lakni másokkal akkor meg kell tanulnod "megsüketülni".Foglalkozz addig a gyerekkel, játsz vele, beszélj hozzá
Kedves Kérdezõ! Nagyon alacsony az önértékelésed, a következõt teheted magadért: ha az anyósodhoz mész, nézz ki úgy, mint aki az elsõ randiára megy. Ne menj leharcoltan, zsíros hajjal, ápolatlanul, lógó göncben. Azért érzed magad rosszul, mert nagyon jól tudod, hogy 100-szor szebben tudsz kinézni, mint ahogy épp akkor sikerült. Adj magadra, még akkor is, ha macerásnak tûnik az elfoglaltságaid miatt. A férjed is díjazni fogja, hidd el! És a te önbizalmad is nõni fog, amitõl úgy fogod érezni, hogy képes vagy megváltani a világot.
Túldimenzionálod a semmit.
Figyu, Te egy értelmes, szép, aranyos nõ vagy.Õk meg eddig jutottak el a jellemfejlõdésben.Én is hülyét kapnék tõle, ha állandóan kicsicsázva kellene a dolgokat csinálnom.Többek között pl. kutyát nem lehet magas sarkúban sétáltatni.Illetve lehet, csak az a baj, hogy nem vagyok plázacicus.Ha nagyon zavaró a helyzet, költözzetek el.DE szerintem tiszta vicces lenne, ha adnád alájuk a lovat.A legközelebbi "kisbabás" megjegyzésnél kontrázzál rá: persze, és még a harisnyája is milyen szép!Ha folyton helyeselsz nekik, egy idõ után megunják a játékot.ÉN a helyedben mondjuk regényt írnék inkább róluk.Ki sem kell lépned az udvarból, ott van egy teljes tragikomédiára való anyag a szomszédban.
A kérdező hozzászólása: Ezer hála és köszönet utolsó. Tényleg lehet, hogy csak elbizonytalanodtam és megerõsítésre vágyom, hogy én vagyok a normális:-) Párom...a párom, csak legyint hogy hagyjam, hülyék, õt nem igazán érdekli, én meg nem nagyon akarom ilyenekkel bombázni, mert mindig féek, hogy rosszul csapódik le, hogy én "szidom" a családját. Ha érted...
Elõzõ vagyok. Egyébként ja, szerintem tele vannak komplexusokkal, és szerintem a sógornõd se 100-as a magas sarkús viráglocsolással. Persze õk úgy állítják be, mintha õk lennének normálisak. De ne higgy nekik, nem így van. Párod mit szól ehhez? Errõl nem nagyon írtál.
A kérdező hozzászólása: Igen, igazad van. Biztos az én önértékelésemmel van a baj, és nem velük.
A kérdező hozzászólása: Azt tudni kell még, hogy nem vagyok egy csúnya buta liba, értelmes, diplomás, csinos nõ vagyok.
Mondj nekik olyankor valami szex-re utaló dolgot.Hogy te meg úgy de úgy tudsz lovagolni, hogy csak na, kérdezzék csak meg a férjedet.Te is tudsz drága sógornõm?Döfjél beléjük, hogy te meg legalább megtaláltad életed párját. Vagy mond olyankor, hogy nagyon sokra ment a tökéletességével, akkor miért nincs már családja?Tuti valami nem stimmel vele.Mond ezt nekik. Egyébként, csak hogy még én is megerõsítselek, TE VAGY A NORMÁLIS ÉS NEM ÕK!!Majd nézd meg a sógornõd pár év múlva hol lesz, meg mi lesz belõle.Fõleg ha majd kihalnak az ajnározók.Látom elõre, hogy azon fog hisztizni, hogy nincs aki dicsérgesse.
A kérdező hozzászólása: :-) Köszi lányok...de tényleg. Sokat számít ez most nekem, hogy helyrebillenjek. Egyébként utolsó Te rátapintottál, mert a sógórnõm..de érdekes, hogy sosem hívtam így, szóval õ ha 9 percig nem foglalkozik vele valaki akkor kieszközöli a figyelmet. Volt olyan, hogy az anyósom nálunk volt kb.40 percet, közben 2 alkalommal csörgött a telefonja a lánya volt, hallottam a párbeszédet, anyós: Most itt vagyok édes kislányom, majd visszahívlak, hogy tudjunk nyugodtan beszélni. (nyilván én zavartam) Késõbb megint csörög a telefon anyósom nem is mondott semmit, csak ennyit hallottam a telefonból: Mit tudsz ott csinálni ennyi ideig?? Akartam kérdezni, hogy a répaszínû nadrágot vagy a kéket vegyem meg, de úgy látom neked van fontosabb dolgot is! És rávágta az anyjára a telefont:D Nooormális?? Hozzá kell tenem, õk együtt élnek!
27/N vagyok. Sógornõd nem vált le az anyjáról. Szimbiózisban élnek. Sztem neki pszichológusra lenne amúgy szüksége, és lehet, anyósodnak is. De ez legyen az õ dolguk.
A kérdező hozzászólása: Hát szerintem is...a párom mindig mondja, hogy degeneráltak, és, hogy beteges ahogyan élnek, vagy egymáshoz viszonyulnak. Erre mindig az a válasz: Ez így normális, ahogy mások élnek (nem szimbiózisban) az nem jó, az rossz.
Ez annyira szánalmas , ahogy viselkednek, de jókat lehet rajtuk nevetni. Nem is értem, hogy tudod õket komolyan venni, tuti nem komplettek :-DDD Nyilván a csaj féltékeny, hogy neked családod, gyereked van, neki pedig nem jött össze, pedig milyen szép fényes a haja :-DD Szerintem ne alacsonyodj le erre a szintre, nem kell velük foglalkozni, hát látod hogy idióták!
"Azt tudni kell még, hogy nem vagyok egy csúnya buta liba, értelmes, diplomás, csinos nõ vagyok." hát ez, ebben a storyban nem tûnt ki:) Ha valóban értelmes és csinos nõnak tartanád magad, lesza.nád ki mit mond...egyébként szerintem túl sokat agyalsz h.lyeségeken és gyártod a tévképzeteket!
„Én számtalanszor hallottam ahogy engem kibeszélnek, és még többször éreztem ezt. De engem nem is ez érdekel, hisz pont leszärom, beszéljenek, nyilván nincs más dolguk, a sekélyes életükben ez a fénypont, hogy mást szidhatnak.” „És eddig ezt nem éreztem "fogyatékosságnak", de mostanában mégis elkezdtem ezzel foglalkozni. Zavar, mert kevesebbnek érzem magam a társaságukban.” Szerintem gondold át, hogy akkor most mégis miért zavar téged, ha nem az alacsony önértékelésed miatt.
Sz*rd le az anyóstés a kisbabájukat :D Próbálj magaddal picit foglalkozni, amennyit bírsz és amennyi jólesik a párod és a gyermeked mellett :)
Hát mit ne mondjak, anyósodnak meg a sógornõdnek nincs kint mind a két kereke, de az anyjuk se semmi:) Mikor ennyire dícsérik a kisbabát, aki már 30 éves, akkor én csak röhögnék rajta. Dilisek és kész.Látják, hogy téged ez idegesít.Szerinted kit néznek hülyének téged aki egy gyerekkel foglalkozik ezért nem divatbemutatót tartassz, vagy azt akit kisbabának neveznek és magassarkúban locsolja a virágoskertet. Meg lehet szólni én meglátnám biztos jót röhögnék rajta.Na meg kisbaba.Sõt, az udvaron mikor véletlen többen vannak kint az utcán, ne a nevén szólítsd, hanem kisbabának.Neki lesz ciki nem neked. Hidd el egy idõ után leszakadnak rólad, mert rájönnek téged nem érdekel.Nyugi nem rajtad fog az utca röhögni, hanem rajtuk:) :)
A kérdező hozzászólása: Igen, sejtettem, hogy én leszek a hibás, és az önértékelésemben lesz a hiba megtalálva, de nem így van. Valaki írta, hogy "akkusztikailag megfeleõ pozicióban" engem kibeszéljenek, igazából eléggé beletrafáltál, ugyanis õk nem csak engem, de mindenkit a faluban kibeszélnek, nekik mindenki ringyó aki egy kicsit szebben van felöltözve, vagy 4 forinttal többet költ a boltban mint az anyósom:-) Én számtalanszor hallottam ahogy engem kibeszélnek, és még többször éreztem ezt. De engem nem is ez érdekel, hisz pont leszärom, beszéljenek, nyilván nincs más dolguk, a sekélyes életükben ez a fénypont, hogy mást szidhatnak. Én már ezt is elfogadtam, hogy ilyen családdal vagyok kapcsolatban. Ami engem zavar az az én ócsárlásom burkoltan, a másik javára. Pl, tegnap melegítõben és egy pacskerban szaladtam át hozzájuk gyerekkel, a hajam lófarokban, a lány aki kint volt a kapuban virágágyást locsolni tûsarkúban(!) tipeg utánam befelé, erre a nagyanyja kiugrik bokor alól, elõször nem is láttam, és nekikezdi jajj, kisbaba, milyen jólnevelt, és igényes vagy, hogy te még a virágot is ilyen csinosan locsolod. Én elkezdtem nevetni, mert ez a helyzet már annyira egyértelmû volt, hogy komolyan röhögnöm kellett. Nyilván egy kicsit megvagyok tépázva, nem olyan rég szültem, itt van a gyerek, néha még a fogmosást is 3 felvonásban végzem, de ez sok helyen így megy, mégis õk úgy csinálnak, mintha én egy trampli mangalica lennék aki állandóan zsíros hajjal, röfögve közlekedik. És ezzel rongálnak már 3 éve, ugyanis amikor még csak jártunk a párommal, és nem volt babánk, dolgoztam, akkor is ugyanzt csinálták, csak akkor nem találtak a lövedékek, igen lehet, hogy velem is van a baj, lehet, hogy meg van tépázva jelenleg az önbizalmam, és azért érnek utól ezek a beszólások, lehet....de engem inkább az érdekelne, hogy más mit csinálna. Ugyanazt mit én? Elengedem a fülem mellett, de utána képes vagyok napokig rágódni rajta. Pedig tudom milyenek, 3 évvel ezelõtt is ilyenek voltak. Van egy nagyon nagyon szép lány a faluban, de tényleg szép...én amikor elõször megláttam meg is jegyeztem milyen szép lányka, tényleg helyes, erre az anyósom az anyjával kánonba szidták, krva, ribi, nézzem meg a haját, nem is egyformán van levágva, a körmei bénán vannak kilakkozva, BUTA!, az anyja krva, az apja is, nincs a füvük rendszeresen vágva. Ezzel csak ábrázolni szeretném, hogy nekik mindegy ki az csak szidhassák, és bizonygathassák, hogy õk jobbak szebbek okosabbak. A férjem már rájuk szólt minap amikor a szomszédot kezdték el szidni, (mert ugatni mert a kutyája, és ez zavarta õket, ) hogy betegek.
A kérdező hozzászólása: 8:54-es, köszi. Igen...valóban jó volna, de ez nem mindig kivitelezhetõ. Ugyanis itthon nyilván nem a legjobb ruhámban, talpig sminkben szaladgálok a gyerek és a szarÖs pelenka között. A férjem jön, hogy szaladjunk már át az anyjáékhoz, ekkor én veszem a papucsom és átszaladunk, 9 percre. Szóval nincs arra energiám, hogy én 9 percért átöltözzek, megcsináljam a hajamat...stb. De igen...rátapintottál a lényegre.
mondom én bele mennék a játékba... legalább lenne valami amin jót szorakzol, és nyugodtan nevesd ki õket mint ahogy a tûsarkú viráglocsolásnál tetted.. Fûszerezd meg egy kis iróniával is..élvezni fogod hidd el... és utána az egész falu rajtuk fog röhögni....
A kérdező hozzászólása: Igen, persze próbáltam már, hisz én elég humoros ember vagyok, az a tipus aki simán röhög saját magán. Csak tudod egy idõ után már nem megy...mint ahogy eddig nem érdekeltek a beszólások, csak olyan mintha egy pohár lennék amibe töltik töltik a szrt és egyszer csak betellik. És most betelt. Egyébként ezerszer volt olyan, hogy felvettem a kesztyût, és vicceltem, de ezeken általában csak én nevettem, õk megsértõdtek, vagy azonnal mindhárman nekem jöttek. Olyanok akik a verébre is ágyúval lõnek. Ha belementem a buta játékba és visszadícsértem, akkor tudod mi volt? Féltékeny vagyok, és rosszindulatból dícsérem meg a lányt, vagy irigykedem a fényes hajára. Persze az enyém is fényes, de az övé MÉGfényesebb :-) Érted? :-)
Humorod is van, kérdezõ!!! Használd azt! Gondold azt, pulykák õk, és pulykául beszélnek.. Te nem is érted, mit mondanak! copy: Fehér Klára.
A kérdező hozzászólása: Igen..látom tényleg az lenne a legegyszerûbb ha egyszerûen nem venném észre, nem hallanám meg õket. Ezt még leírom, mert ez is sokat elmond róluk. Volt egy összejövetel náluk nem olyan rég, nagyon szépen fel voltunk öltözve én is a férjem is a kisbaba is, fodrász, smink, illatfelhõ, a lehetõ legjobb ruha, a legszebb cipõ. Megérkeztünk, még csak õk voltak ott, vendégek sehol, bemegyünk, köszönünk, a nagymama végigmér és hangosan, de tényleg hangosan szinte kiabálva: (pedig nem szólt zene se, semmi) Kisbaba, neked ma különösen szép a hajad, és mindenkiétõl szebb a ruhád, és szebben vagy kisminkelve mint egy menyasszony (kb. mint Amy Winehouse úgy sminkeli magát, csak zölddel és kékkel, roppan csinos)!! Rajtam gyomorgörcs, hisz csak a hülye nem veszi észre, hogy ez nekem szólt. Erre én kényszert érzek, hgy odaszóljak a nyanyának: Mármint tõlem "mindekitõl" szebb a ruhája Gyöngyi néni? Mosolyogtam. Erre Õ:Igen! Szebb is! És sokkal drágább is! Ebbe én nem mentem bele, engem ez nagyon elszomorít. Bólintottam, nevettem egy kényszeredettet és inkább hagytam a fenébe.
A kérdező hozzászólása: A helyzetet nem tudom kezelni. Nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Ez volna a lényege a kérdésemnek, de inkább panaszáradat lett belõle. Szóval nem tudom kezelni a helyzetet, hogy ilyenkor mi lenne jó? De legtöbben azt írják, hogy engedjem el a fülem mellett. Akkor nyilván ez a legkézenfekvõbb megoldás. Csak én már a pulykaméregtõl nem nagyon tudok reálisan gondolkozni, és azt gondolom, hogy fel kell vennem velük a "harcot" .
Ha harcolsz, csak te jöhetsz ki vesztesen. Tudatosítsd magadban, hogy csak az esik rosszul, amit hagysz, hogy rosszul essen. Engem a férjem exfelesége talál meg állandóan (pedig a megismerkedésünk elõtt váltak el). A legviccesebb az volt, amikor jobbhíján abba kötött bele, hogy milyen fehér a bõröm. Há' vazze tényleg az, ilyen a bõrtípusom. Én se vettem fel és nem is akarok ilyen "ki a szebb" jellegû gyerekes játszmákba beszállni. Azzal lealacsonyodnék az õ szintjére. Ha neki az kell a boldogságához, hogy ócsároljon, hajrá. Én tisztában vagyok a saját értékeimmel és különben se neki akarok tetszeni. Elégtételnek bõven elég, hogy TUDOM, hogy ezzel a saját komplexusait próbálja helyretenni, ergo nem boldog. Nem dörgölöm az orra alá, nem is reagálok rá. Nekem elég a tudat.
A kérdező hozzászólása: Igen igen...nagyon jókat írsz utolsó!
Egyik füleden be, a másikon ki. Gondolj arra, miközben ezeket mondják, hogy milyen szegényes a lelki és érzelmi világuk, ha õket ez örömmel tölti el és mosolyogj vissza rájuk. Majd következõ pillanatban felejtsd el.
A kérdező hozzászólása: Nem az volt a cél, hogy bármi is kitûnjön a storyból az általad felsoroltakból. De mindegy. És tévedsz, mert leírtam, hogy soha nem volt baj az önértékelésemmel, egészen addig amíg ezek nem kezdtek ki. 3 évig álltam a sarat. Azért a tévképzetekrõl adhatnál magyarázatot, mit gyártok ami tévképzet?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!