Mi a jó benyomáskeltés titka?

Képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem találnak szimpatikusnak az emberek. Nem vagyok rossz ember, nem ártottam senkinek. És mégis lehet valami a tekintetemben, az arcomban, a gesztusaimban, ami taszító, mert felszínes kapcsolatok során (ügyintéző, fodrász, pénztáros, szomszéd stb.) sem kapok sokszor semmilyen pozitív viszajelzést, még egy mosolyt sem.

Egy olyan 'kopj le minél hamarabb, te kis senkiházi' érezhető ki az emberek velem kapcsolatos metakommunikációiból. Nem értem, miért van ez. Egyre elkeserítőbb...:((((

Okozhat gondot, ha időként rivotrilt szedek? Nem mindennap, csak időként, ha nem tudok elaludni, beveszek egyet. Nem akarok rászokni, és azt sem szeretné, ha felborítaná az idegrendszeremet, de az elalvásban segít és nekem sajnos szükségem van rá.

Nagyon sokat vagyok egyedül, és állandóan hülye gondolataim vannak meg zenék mennek a fejemben. Megőrülök. Hogy kapcsolhatnám ki az agyamat?

Depressziós vagyok, és nagyon rossz a közérzetem. Arra jöttem rá, hogy az életemben rengeteg esemény meg se történik velem, csak a képzeletemben. Előrevetítek sok mindent, meg elképzelem, mit szólnak majd emberek, meg hogy fognak sikerülni dolgok. Meg filmeket nézek és azok járnak a fejemben, de alkotó tevékenységet nem végzek.

Véget akarok vetni ennek. De hogyan?

Ennyire romlott volna az állapotom, vagy mi történt ma velem?

Mielőtt bárki sértő megjegyzéseket tenne, annak kedvéért közlöm az elejétől.
14 éves koromban súlyos depressziót állapítottak meg nálam egy gyerekkori trauma miatt, amit életveszélyes betegség okozott és 8 évig kezeltek vele.
Természetesen megemlíteném, hogy van orvosom.
Azóta már eltelt sok év, és még mindig szedek gyógyszereket, de fél éve már felfüggesztette a doktor.
Most elkezdtem megint szedni. Az a bajom, hogy nem bírom a veszekedéseket, és az ehhez hasonlókat, mert felmegy a vérnyomásom, szédülök és elájulok.
Nem csak a betegségem tett erre, hanem az akkori iskolatársaim, kik nevettek rajtam. Pedig ehhez már nagyon nem normálisnak, neveletlen.... sorolhatnám... minek kell lenni, hogy valaki ezen nevessen! Ráadásul még bántsa is a másikat.....!
Most pedig rátérek a kérdésem tárgyára, aminek ehhez van köze. Próbálok barátkozni, társaságban lenni, kisebb nagyobb kudarcokkal megy is. Az orvosom szerint ezzel nagyot tettem előre, ami jó hír!
Csak az nem, amikor már rajtam dönti ki a dühét, aki a legközelebb áll hozzám.
A mai nap folyamán is ez volt, és mivel én ezt nem bírom... nem tudom mi volt ez, de sírni, ordítani kezdtem. Még ilyen soha nem fordult elő velem. Majd ütni kezdtem magam annyira, hogy tiszta kék lett a homlokom. Hozzá sem tudok érni, annyira fáj!
Ez még nem volt velem, s nekem ez új. Volt már öngyilkossági kísérletem, de a depresszióm legelején. Azóta állítólag sokat haladtam előre. De ez, hogy mi volt ma....!
Aki tud, segítsen! Én személyiségzavarra kezdtem gyanakodni, vagy dührohamra... !

1-2 éve volt egy nagy törés az életemben, azóta nem vagyok önmagam. Mit tegyek hogy változzon? 15/L

Hosszú lenne leírni, a lényeg hogy nem érdekel semmi. Semmi sem tud úgy igazán lázba hozni, azt érzem hogy ha mindenkit elvesztenék magam körül meg sem érezném. És ez szerintem nem normális. Jól tudom érezni magam egy ideig..utána már kínszenvedés jó pofát vágnom bármihez is. De van egy fiú akiért szó szerint bármire hajlandó lennék de ő emberszámba sem vesz. Vajon ez is hat erre az 'érzelmi' állapotra? Mit tegyek hogy újra önmagam legyek?

Miben fogom észre venni hogy hat az antidepresszáns?

4. napja szedem. Felet, de holnaptól egy egészet kell bevennem. Szorongásos depresszióra kaptam. Hogy fog ez nekem segíteni? Mikortól? Mostanában épp jobb időszakom van, de a háziorvosom "utasítására" mentem el pszichiáterhez. Érdekes, mikor beszélnem kellett a problémáimról, még ott is elbőgtem magam. Ezek a problémák elfognak tűnni az életemből?

Valaki írjon nekem valamit!

26N

Milyen étkezési zavarom van? ! Bulímiás vagyok? Tudnátok segíteni?

Azt hiszem, abban biztos vagyok, hogy étkezési zavarom van. Sokat olvastam a bulímiáról, ugyanis elkezdtem magam hánytatni evés után, de nem olyanok a tüneteim, mint amiket olvastam.
3-4 hete kezdődött az egész önhánytatás, főleg ebéd után, mikor úgy érzem, hogy annyit eszek, mint egy disznó. Egyébként nincsenek nagyobb falásrohamaim, nem is szoktam édességeket vagy gyorskaját enni. Továbbá megrögzött mozgásmániás lettem, nem tudok elaludni éjszaka, ha nem futottam legalább 5 kilométert, sőt most már reggel is felkelek tornázni, így hogy elkezdődött az iskola.
61-62 kiló vagyok, testtömeg indexem 21-22, de egyszerűen nem vagyok megelégedve magammal. Utálok tükörbe nézni, sokszor elfog a sírhatnék, mikor ráállok a mérlegre, de mikor meghánytatom magam, büszke vagyok önmagamra! Pár napja elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy milyen problémám van, miután már az iskolában is meghánytattam magam. Szólni akart anyának, de lebeszéltem róla.
Kordában tudom ezt tartani, vagy nekem is lesznek falás és hánytatásrohamait, mikor ez evések között egyre kevesebb idő telik el?
Bulímiás lennék?

Van Csernus doktor stílusához hasonló pszichiáter Magyarországon?

Tudtok olyan pszichiátert aki hasonló mint Dr.Csernus Imre de nem olyan népszerű és olcsóbb?

Tudnátok ajánlani internetes oldalt, ahol pszichológustól kérhetek tanácsot? Illetve jó pszichológust, akinek a szakterülete a pánikzavar, a kisebbrendűségi érzés és a szociális fóbia?

Sajnos régóta hordozok magamban egyfajta öngyűlöletet, a kisebbrendűségi érzésem miatt. Történt velem egy családi probléma, ami hatalmas csalódást okozott több emberben is, becsapva és megalázva érzem magam, és egyrészt magamra haragszom,hogy ostoba voltam, és megbíztam olyan emberekben,akikben nem kellett volna, másrészt ezek iránt az emberek, főként egyik iránt gyűlöletet érzek,és attól félek ez felemészt. Próbálom feldolgozni és úgy éreztem jól haladok, de az emlékek gyakran előjönnek, és ilyenkor eluralkodik rajtam a szomorúság és a düh, úgy érzem megérdemelnék, hogy ugyanaz történjen velük, amit velem tettek, közben a lelkiismeretem és az ép elmém tiltakozik a bosszú ellen, tudom, hogy érzelmileg felnőtt ember nem áll bosszút másokon a vélt sérelmeiért.
Hogyan dolgozzam fel a gyűlöletet?

Pánikbetegek! Ti sem tudtok sportolni?

Én úgy érzem, hogy már kilábaltam belőle, de sportolni továbbra sem tudok! Nem tudom elviselni, ahogy felmegy a pulzusom, mint még a rohamoknál. És utána nagyon sok idő, mire visszaáll, mert figyelek rá...

Veletek is így van?

Két éve még rendszeresen és intenzíven sportoltam, mostmár a lépcsőzést vagy a busz után futást sem bírom.

Van olyan, aki már átesett ezen? Hogy oldotta meg?

A válaszokat előre is köszönöm!!!