Találatok a következő kifejezésre: A párotok veletek minden (16 db)

Lányok! Nőként bánjon veletek a párotok, vagy minden téren egyenrangú félként?

Legjobb válasz: Leginkább valahol a kettõ között :) Pontosabban helyzetfüggõ. Például nyissa ki nekem az ajtót és engedjen elõre, de hallgasson meg, ha van vélemyényem valamirõl és persze ne üssön meg soha 21/L

Leginkább valahol a kettõ között :) Pontosabban helyzetfüggõ. Például nyissa ki nekem az ajtót és engedjen elõre, de hallgasson meg, ha van vélemyényem valamirõl és persze ne üssön meg soha 21/L
Tudok magamra vigyázni :) )) Nem pótapuka kell és fõnök, hanem társ :) Attól még lehet férfi, hogy nem õ dönt, hanem MI döntünk :) Persze kinek mire van igénye....
sok a rinya... ha meg a pasi puhap*cs, azért rinyáltok kedves nõtársaim :) legyen igenis kicsit "feljebb" persze nem durván értelmezve...egyszerûen legyen õ az erõsebb, a határozottabb, aki vigyáz rám, stb :)
Miért van icipicit feljebb a férfi??? Mi alapján??? Egyébként pont az, hogy nõként és egyanrangó félként bánni valakivel nem zárja ki egymást.Az, hogy valaki udvarias még tekintheti a nõt egyenrangúnak.Vagyis nem csak meghallgatja a véleményét, aztán megrántja a vállát, hogy jó elmondtad, de úgyis én döntök, hanem megbeszélik a problémát és együtt hozzák meg a döntést.Az pedig, hogy lesegítem a nõrõl a kabátot még nem tesz kisebb emberré, egyszerû kedves gesztus.Ennyi.
Bocs én nem lány vagyok. Nekem az a véleményem, hogy egyenlõként kell bánni a nõkkel, de én úgy vagyok vele, hogy a férfi picivel feljebb van. Magyarán irányítson inkább a pasi, persze attól még ugyanúgy meghallgatott a nõ véleményét.
Velem bánjon úgy, mint egy nõi egyenrangú félként. Ezt a kérdést csak így tudom értelmezni, még a magyarázat után is felháborítónak tartom:@
A kérdező hozzászólása: Najó, elismerem nem a legnormálisabb kérdés. Csak arra gondoltam, hogy férfi és nõ között természetesen van különbség (nemcsak fizikumban) szerintem. Ez maradjon fent a mai modern világban is?
ez a kérdés icipicit felháboritó :/ :)
Nõként, azaz egyenrangú félként. Nekem ez ugyanaz a dolog. Ha neked vagy nõ, vagy egyenragú, akkor nálad valami baj lehet.
Szerintem minden nõnek eltérõ igénye van ezzel kapcsolatban, sõt EGY nõnek is lehet más-más idõrõl-idõre. Ugyanúgy mint egy pasinak. L

Van itt valaki aki szenvedélyes horgász, vagy a párja az? Hatással van ez a kapcsolatotokra, elhanyagoljátok a párotokat/elhanyagol a párotok ez miatt? Nem érzitek, hogy szívesebben van a folyóparton mint veletek/horgászok ez tényleg így is van?

Vélemények, tapasztalatok?

Legjobb válasz: Párom a nagy horgász. Eleinte zavart, hogy miért nem velem van addig, inkább ücsörög wgész nap egyedül. De mára már teljesen elfogadom, hogy õ ezt szereti, és a mindennapi munka mellett neki is jár a pihenés, kikapcsolódás. És ha õ ezt élvezi, hát miért is ne? Én is elkísérem, hacsak tehetem.

Párom a nagy horgász. Eleinte zavart, hogy miért nem velem van addig, inkább ücsörög wgész nap egyedül. De mára már teljesen elfogadom, hogy õ ezt szereti, és a mindennapi munka mellett neki is jár a pihenés, kikapcsolódás. És ha õ ezt élvezi, hát miért is ne? Én is elkísérem, hacsak tehetem.
Az exem az volt. Az egyetlen dolog amiért nem értettem meg ezt a szenvedélyét, mert ha a haverok hívták, akkor minden velem tervezett programját képes volt sutba vágni és menni. Én ezt nehezen viseltem, tényleg úgy éreztem, hogy ez a hobbi az elsõ szerelme, én meg valahol max a második helyen toporgok. Pluszba rájött, hogy a haverjaival nem jöttem jól ki, vagy is ez túlzás. Gyakorlatilag kezdettõl fogva falnak néztek, nem akartak bevenni a csapatba, tehát egyáltalán nem sikerült beilleszkednem. Másrészt nekem herótom van a halaktól. Képtelen vagyok megfogni õket, sajnálom, ahogy ott tátognak, fuldokolnak, még inkább rosszul érint, amikor fejbe kólintják. (megenni sem szeretem) Nem nekem való hely ez. Jelenlegi páromnak más hóbortja van, de ezzel egyelõre megtudok bírkózni.

Előfordult már veletek az, hogy nem szexeltek annyit mint a kapcsolatotok elején (miközben ugyan úgy szeretitek a párotokat és vágytok is rá)? És ha előfordul, akkor mi lehet az oka?

Legjobb válasz: ez engem is érdekelne... az elsõ hónapban nálunk is minden nap volt szex, volt,mikor több is egymás után...most meg minden második nap, és ha még egy menetet akarok, jön a kifogás, h már volt egy és jó volt...pedig tudom, h a szerelemmel és a vonzalommal nincs gond....és amikor együtt vagyunk, látom rajta, hogy mennyire élvezi 22/L párom 31/F

ez engem is érdekelne... az elsõ hónapban nálunk is minden nap volt szex, volt, mikor több is egymás után...most meg minden második nap, és ha még egy menetet akarok, jön a kifogás, h már volt egy és jó volt...pedig tudom, h a szerelemmel és a vonzalommal nincs gond....és amikor együtt vagyunk, látom rajta, hogy mennyire élvezi 22/L párom 31/F
Na, akkor már hárman vagyunk.Talán attól van, hogy már nincs a kezdeti rózsaszín köd.23/F
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem a rózsaszín köd miatt fekszenek le egymással valakik, inkább a szerelem miatt... habár ki tudja. Nálunk ez a helyzet van, eleinte hetente 5-6 szor, most fél év után hetente 2-3, de van h csak egyszer... Pedig ugyan ugy, sõt jobban szeretem a barátomat mint eleinte, és nagyon vágyom rá!
Nem is írtam azt, hogy amiatt fekszenek le egymással a párok..A kezdeti sûrûség oka, avagy a késõbbiekben a hiánya a ritkulás oka.Ez csak egy feltételezés részemrõl.
Visszakérdezek, létezik rózsaszín köd szerelem nélkül?:) ) Persze, az idõ múlásával a kapcsolat feltöltõdik emlékekkel, érzésekkel, tartalommal, kiépül a bizalom, ragaszkodás-ezek nagyon mély érzelmeket váltanak ki.Én is úgy érzem, még sok év után is, hogy jobban szeretem, mint a legelején.Viszont az a mindent elsöprõ vágy, ami a legelején megvolt, szó szerint lángoltunk mindketten-nos, az mára már megkopott.Ezért gondolom, hogy köze lehet a rózsaszín ködnek a dologhoz.
Az elején az újdonság varázsa miatt többet kívánják egymást az emberek. Aztán ez a vágy alábbhagy és az élett megszokott dolgaival is foglalkozni szeretne legalább az egyik fél.
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen :) )

A párotok megy veletek minden vizsgálatra?

Nálunk mindig jött velem még vérvételre is. Ma délután mentünk volna megint dokihoz, de most nem jön velem mert a barátaival találkozik... Most ezen teljesen ki vagyok borulva! Lehet gyerekesen hangzik, de megígérte hogy majd mindig jön velem és most nagyon rosszul esik hogy nem akar jönni.. Ez az els? ilyen alkalom a 25 hét alatt, de már sírtam is miatta. Lehet csak én túlzom el, s?t biztos de egyszer?en nagyon zavar. Mit csináljak? Mivel nyugtassam le magam?

Legjobb válasz: Nahát, én ezt nagyon furcsállom hogy a barátai fontosabbak mint te és a kisbaba. Beszélj vele errõl.

Nahát, én ezt nagyon furcsállom hogy a barátai fontosabbak mint te és a kisbaba. Beszélj vele errõl.
Csak annyit tudok hozzátenni, hogy akivel a párja mindig mindenhol ott tud lenni, az nagyon szerencsés! Az én párom dolgozik, 2 munkahelye van, hogy én itthon pihenhessek és ne legyen anyagi gondunk! Nem is várom el tõle, hogy mindig mindenhol ott legyen, bõven elég, hogy aggódik és érdeklõdik az eredményekrõl. Az, hogy van egy hobbija, vagy vannak barátai, szerintem örülj neki! neki is meg kell osztani a gondolatait az érzéseit, vagy éppen a félelmeit a barátaival. Ez nem jelenti, hogy nem szeret úgy mint eddig, és azt sem, hogy nem várja a babót!
Mi mindig úgy kérünk idõpontot védõnõhöz, dokihoz, hogy el tudjon jönni. Eddig mindig ott volt, vérvételeknél is ott állt mellettem, és simogatta a fejemet. :)
Szerintem pedig szerencsés vagy hogy elmegy veled minden vizsgálatra (most nem megy, de legközelebb el fog, és a továbbiakra is). Az enyém is eljön velem mindig, és nagyon örülök hogy ott van velem. Úgyhogy szerintem inkább örülj neki hogy eddig mindig elkísért.
Szerintem te vagy egy kicsit érzékenyebb. Meg már neki is sok lehet egy picit, hogy minden a baba körül forog. Gondolj csak bele, eddig õ volt az elsõ, most meg már nincs egyedül. Amúgy én 32 hetes vagyok. És a párom egy vizsgálaton sem volt velem. Egyszer jött el velem a 12. heti uh-ra és ennyi. De mondjuk õ azért mert mindig dolgozik...
Az én párom mindig elvisz kocsival, de ott meg is vár. Rendelõfóbiás, nem tudok vele mit kezdeni, a legutóbbi UH-ra bejött, mert beerõltettem. Nagyon élvezte, de rendesen rosszul is lett. Szóval, próbálj megnyugodni, és egy "szabadnapot" engedni neki :) Fel a fejjel, a következõre ugyis elmegy veled.
Hidd el, a terhesség miatt érzékenyebb vagy, és azért érzel most így. 1 év múlva csak legyintsz majd, ha eszedbe jut. Lehet, hogy most olyan programja lesz a párodnak a barátaival, ami neki nagyon fontos, és máskor nem lehet megismételni. Azért se hisztizz, követelõzz vele szemben, mert akkor a jövõben úgy érzi kötelességbõl kell veled tartania, és az mégsem olyan ha muszájból kell menni, mintha önszántából kísér el. Egyébként nekem is jön a férjem minden vizsgálatra, csodálkozom is, hogy férfi létére így bírja... mert anyáink idejében fel sem merült szerintem, hogy az apuka is ott legyen, (jó, akkor nem volt ultrahang, de akkor is). Szerintem ha hazajön mond el neki hogy milyen rossz volt neked egyedül menni (hiszem úgyis látni fogja rajtad), de tedd hozzá, hogy a hormonok miatt vagy érzékeny. Így nem érzi úgy, hogy szemrehányást teszel.
A kérdező hozzászólása: Majd rákérdezek, hogy most akkor akar e jönni vagy mivan. Próbálok majd nem hisztizni, bár tudom hogy nemtudom befolyásolni ezeket a "kitöréseket", de majd megoldom valahogy. Köszi szépen mindenkinek a választ! Mostmár nem érzem magam olyan hülyén, hogy tudom nem csak nekem fontos hogy ott legyen a párom!:)
Biztos te is érzékenyebb vagy, mint terhesség elõtt, de teljesen érthetõ, hogy szeretnéd, ha veled menne. Én is elvárom a férjemtõl, hogy ott legyen. Nálunk is elõfordult egyszer, hogy nem tudott eljönni, mert külföldön volt, de nagyon nem esett jól. Szerintem kérd meg, hogy gondolja át, végül is a vizsgálat után is találkozhatnak, ez nem vesz egy egész napot igénybe. Ha így sem szeretne elmenni veled, akkor lehet, hogy más oka van.
Eddig mindig ment, most egyszer elmenne a baratokkal, es kivered a hisztit? :) Ne tedd, mert jusson eszedbe, ezek csak a terhessegi hormonok, gondolom alapban nem vagy ilyen sarkanylany :)
Nekem is mindig eljött a párom minden vizsgálatra és én is hasonlóan éeztem volna mint most te he 1x nem így tette volna ezért abszolút megértelek. Próbáld megbeszélni vele azt hogy a vizsgálat után menjen el a barátaival találkozni, mert igaz hogy neki is fontos hogy néha kicsit kikapcsolódjon, de neked meg az fontos, hogy ott legyen veled.
én nem csak a vizsgàlatokra nem viszem, de a szülésnél sem akarom, hogy ott legyen. nem minden férfi romantikus, vagy érzékeny.az enyém sem.ezért nem engedem meg ö maga se jön.az nem jelenti, hogy nem lesz jo apa, vagy nem örül a babànak, de a vizsgàlatokhoz neki annyi kedve van, mint nekünk a focihoz.... szerintem ne szomorkodj!
A kérdező hozzászólása: Kinek mi a túlzás... Nálunk ez egyáltalán nem számít túlzásnak, minden kapcsolat más és én nagyon örülök neki hogy mindenhova jött velem eddig!! Nem én erõszakoltam rá! Ezen, hogy nem jön velem majd próbálok túllépni, lehet én reagálom csak túl, kicsit érzékenyebb vagyok mostanában. Igen, az uh-s képre már én is gondoltam. Nem lettem nyugodtabb, de azért köszi a válaszokat!:)
helo. Az én férjem nem jön velem vizsgáatokra.Nem is szeretném.Sztem teljesen fölösleges.Elmegyünk majd egy 4D-s babamozira, oda eljön.meg valószínûleg a szülésre.de minden vizsgálatra.ugyan már.azert nem kell túlzásba vinni a dolgokat.
ugyan már!! nem lehet hogy te vagy érzékenyebb? hiszen dolgoznak benned a hormonok. persze ha tényleg megígérte hogy mindenhova megy veled akkor nem szép dolog most ez tõle, de szerintem neki is fel kell dolgoznia hogy apa lesz. ne ess abba a hibába hogy erõszakos vagy mert annak soha nincs jó vége. van amikor te nem akarsz valamit és akkor õ sem sír! ne úgy fog fel hogy nem érdekli a baba vagy hogy a haverok fontosabbak. egyszerûen neki is kell egy szabad lélegzetvétel, hiszen nemsokára nem lesz haverozás csak oákolás! különben vele próbáltad megbeszélni? mit mondott? lényeg hogy ha beszélsz vele akkor higgadtan. ne hisztizz és követelj mert azt a pasik ki nem állhatják. jó egészséget a babának. ja! és ha uh-ra mész akkor kérj egy fotót és mutasd meg neki kedvesen ha hazamegy! lássa csak mirõl maradt le(de ne dörgöld oda neki). legyen csak lelkiismeret furdalása neki!
A kérdező hozzászólása: Igen, nekem is furcsa. Eddig mindig nagyon lelkes volt és egyébként nagyon jól elvagyunk. Látja, hogy mennyire zavar hogy nem jön velem és annyit mondott csak, hogy: "ne haragudj", inkább azt kellett volna mondania hogy eljön velem és majd máskor találkozik velük.. Dehát nem!:( Ezek után nem is szivesen beszélgettem vele. És õ se mondott semmit.
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek! :) Hát elmentem nélküle, minden rendben volt, nem hisztiztem neki. Kiderült, hogy focizni mennek a barátaival de hogy már régóta tervezték és csak most sikerült úgy összehozni hogy mindenki ott legyen aki számít!:) Nem tettem neki szemrehányást és nem vittem magammal senkit! De ez Nektek köszönhetõ hogy lenyugodtam, úgyhogy nagyon szépen köszönöm Mindenkinek!:) És kellemes nyarat kívánok!:)

Volt már veletek olyan, hogy miután szakítottatok a párotokkal, újra összejöttetek, és jobb volt mint azelőtt?

Legjobb válasz: Van hogy teszünk olyanokat, amiket utólag már nem tartunk jó ötletnek. Mi már másodszorra szakítottunk, mert nem bírja az elkötelezettséget. Kétszer éreztem azt hogy összetört a szívem, kétszer sírtam miatta nagyon. Mégis még most is szerelemes vagyok belé. És az elsõ szakításunk után 2hónapig nem voltunk együtt, de olyan volt minden mintha továbbra is járnánk... aztán 1hónapig dúlt a love, aztán 2 hónappal késõbb vége lett újra... Most egy hónapja nem vagyunk együtt, de újfent mintha nem történt volna semmi azon kívül hogy nem tudják a haverjai hogy beszélünk és találkozgatunk. s mellesleg szerintem nagyon kevés az olyan kapcsolat amiben nincs szakítás vagy szünet, és én is úgy vélem, hogy a külön töltött idõ csak megerõsíti a másikat abban, hogy mennyire is akarja, ha meg pont az ellenkezõje lép fel, akkor nincs is értelme... olyan pedig, h mit gondol hogy meggondoltad magad ne agyalj, ha akarod õt szerezd vissza! mond meg neki hogy tévedtél, hogy hiba volt, és szeretnéd ha adna neked még egy esélyt és te bebizonyítod neki, hogy mennyire szereted

Van hogy teszünk olyanokat, amiket utólag már nem tartunk jó ötletnek. Mi már másodszorra szakítottunk, mert nem bírja az elkötelezettséget. Kétszer éreztem azt hogy összetört a szívem, kétszer sírtam miatta nagyon. Mégis még most is szerelemes vagyok belé. És az elsõ szakításunk után 2hónapig nem voltunk együtt, de olyan volt minden mintha továbbra is járnánk... aztán 1hónapig dúlt a love, aztán 2 hónappal késõbb vége lett újra... Most egy hónapja nem vagyunk együtt, de újfent mintha nem történt volna semmi azon kívül hogy nem tudják a haverjai hogy beszélünk és találkozgatunk. s mellesleg szerintem nagyon kevés az olyan kapcsolat amiben nincs szakítás vagy szünet, és én is úgy vélem, hogy a külön töltött idõ csak megerõsíti a másikat abban, hogy mennyire is akarja, ha meg pont az ellenkezõje lép fel, akkor nincs is értelme... olyan pedig, h mit gondol hogy meggondoltad magad ne agyalj, ha akarod õt szerezd vissza! mond meg neki hogy tévedtél, hogy hiba volt, és szeretnéd ha adna neked még egy esélyt és te bebizonyítod neki, hogy mennyire szereted
igen, egy ideig, aztán ugyanolyan lett és újra vége lett... most nem vagyunk együtt csak "játszunk" és jobb ez az izé ami köztünk van mikor együtt voltunk, igaz fájdalmas is, mert nem ugyanazt érezzük a másik iránt anyukám egyszer otthagyta apukámat mielõtt hozzáment, 25éve házasok nagypapám 4x hagyta ott a nagymamámat mielõtt megkérte a kezét, lassan 50éve házasok
Van egy mondás: Felmelegítve a töltött káposzta.... Sajna voltam hasonló helyzetbe 1-2 hónapig minden nagyon szép és jó aztán romlik, romlik és elvesztegettünk az életünkbõl pár hónapot évet... Persze vannak kivételek biztos.
igen! egyébként meg próbáljátok meg veszíteni már úgyse tudtok nagyon semmit ha újrapróbáljátok... néha pont hogy csak megerõsíti a kapcsolatot az a rész is amikor nem voltatok együtt, így rájöttök hogy tényleg "nem bírtok egymás nélkül élni" és az az idõ amig nem voltatok együtt bele olvad majd a kapcsolatba, mert az is a részévé válik, hogy hogyan befolyásolta azt! hajrá! (tanpasztalat ;))
A kérdező hozzászólása: Nem tudom. Most szakítottam a párommal, nem is tudom komolyan gondoltam-e. Rájöttem, hogy hülye voltam mostanában, és folyton csak bántottam, most meg valószínûleg sír. Annyira sajnálom. De mégsem kérhetek tõle olyat, hogy felejtsük el. Nem egy játékszer õ. Hülye voltam, hogy tehettem ilyet.
igen volt, de csak egy hónapig bírtuk, utána megint vége lett...
Mi az ok, amiért szakítottál?
velem most is ilyen helyzet van de nem jobb a helyzet egyáltalán. Az alapproblémák ugyanúgy visszajönnek. igen, nálam is megvolt ez az érzés mint nálad hogy nem volt tisztességes vele szemben, de emberbõl vagyunk. Csak akkor érdemes újrakezdeni, ha szereted. Ha nem, lépj tovább.
Velem volt. (BARÁTI kapcsolat)

Előfordult már Veletek olyan (lányok), hogy sokszor olyan napotok van, hogy mindig kritizáljátok, nem hisztek benne, a hibát keresitek a párotokban és ezzel megbántjátok? Vagy csak Én vagyok nehéz eset?

Félek, hogy emiatt megromlik a kapcsolatunk, pedig imádjuk egymást. Azokon a bizonyos napokon tudja miért vagyok hisztis stb... de vannak máskor is rosszabb napjaim. Ha olyan dolgot mondok amit tudok, hogy nem igaz és mikor megkérdi "hogy most mit csináltam már megint" pedig tudom semmit, de mindig ráteeszek egy lapáttal.

Legjobb válasz: Nekem is van ilyen, sajnos mostanság nagyon sokszor. A párom már a haját tépi, de mi mindjárt másfél éve vagyunk együtt így ezt már csak átvészeljük semmit sem ront. De azértjó hanyagolni az ilyen napokat, mert a végén elkülönülve érzitek magatokat a másiktól és oda lesz minden, amiért küzdöttetek.

Nekem is van ilyen, sajnos mostanság nagyon sokszor. A párom már a haját tépi, de mi mindjárt másfél éve vagyunk együtt így ezt már csak átvészeljük semmit sem ront. De azértjó hanyagolni az ilyen napokat, mert a végén elkülönülve érzitek magatokat a másiktól és oda lesz minden, amiért küzdöttetek.
A kérdező hozzászólása: Sajnos tavaly kb. 2 hónapig tartott ez az idõszakom :((( Szerencsére olyan férfi van mellettem mint amilyen Õ, és megérti, vagyis próbálja elfogadni az ilyen idõszakomat. Mi 2 hónap múlva leszünk 2 évesek. Együtt akarjuk leélni az egész életünket, és emiatt is félek, hogy ezek a dolgok miatt megromlik a kapcsolatunk :(
Mi is egyutt terveztuk az eletunket es emiatt lett vege mert en ijen hulye, idiota, ribanc vagyok :@

Lányok! Mit szólnátok ha a párotok több időt töltene a haverjaival, mint veletek egy több éves kapcsolatban?

Ha a párotoknak legalább annyira, vagy talán még fontosabbak lennének a haverjai, meg a bulik, mint ti. Titeket sem hanyagolna azért el, de nagyon sok időt töltene nélkületek is a barátaival. Ha elmenne pár hónapra távol, és azt hajtogatná, hogy mennyire hiányoznak neki a haverjai, és persze ti is..

Legjobb válasz: Én valószinüleg nem lennék vele.

Én valószinüleg nem lennék vele.
ilyen nem fordulna elõ, mert magamhoz illõ, kissé antiszociálisabb társat választok mindig, épp az ilyen helyzetek elkerülése végett
Hát eléggé [email protected] esne a dolog és ott hagynám. Velem van kapcsolatban nem a haverjaival...
Én elõbb megpróbálnám helyre hozni a kapcsolatot és ha semmi remény, akkor igen.
2 éves volt a fiam mikor leléptem.szoval a válaszom:IGEN!
Nyilván ennyibõl, amit írtál nem lehet válaszolni. Minden helyzet más...
Ilyen embertõl alapból nem akartam volna gyereket....
Szia!Ez annyiból nehéz kérdés, hogy ott van a pocakodban a pici...gondolom te is azért gondolkodsz ennyire.Én neked erre anyit tudok mondani, ha most ilyen mi lesz késöbb?Én az elözõ kapcsolatomban 5, 5 évet szenvedtem egy ugyan ilyen kaliberü pasi mellett, de döntöttem elhagytam.....és azóta megtaláltam az igazit....a nagy Õt.Ha van valaki, aki támogat és melletted van ebben a nehéz idõben...szülõ, barát, testvér akkor lépj.Nekem ez a véleményem.

Veletek is előfordul, hogy néha a párotok nélkül akartok pihenni, mert egyszerűen idegesít minden és mindenki?

Kérdésem elsősorban nem az otthon naphosszat facebook előtt lógó fiataloknak (és tizenéveseknek) szólna, hanem akik már dolgoznak, ráadásul sokat. Mi a párommal még nem élünk együtt. Én egyetem mellett dolgozom, minden nap hajnalban kelek, rohangálok estig, a hétköznapokon sajnos rendkívül ingerlékeny és túlfeszített vagyok. Hétvégén tudunk csak együtt lenni a párom egyéb elfoglaltságai miatt. Szóval mostanában néha úgy érzem, hogy hétvégére egyszerűen "elfogyok". Mindennel ki lehet hozni a sodromból, az is elég ha nem hallotta amit mondtam és visszakérdez. Az is, ha meg akarja tudni, hogy pontosan mikor találkozzunk - mert én már a hajamat tépem, annyira túlzsúfolt a napom, és úgy érzem KÉPTELEN vagyok még ezzel is foglalkozni... Vagy például előző héten a közös barátaink meghívtak magukhoz, én pedig sírógörcsöt kaptam, hogy már megint mennem kell valahova időre. Tehát.. Szerintetek normális dolog, ha úgy érzem, szeretnék néha egy-két napot teljesen egyedül tölteni és az ég egy adta világon semmit sem csinálni, senkihez se szólni, sehova se menni időre? Ez persze csak a hétvége lehetne, amivel meg félek, hogy megbántanám őt... :( Ti mit csinálnátok? Ez nem állapot, hogy mindenért leugatom a hajat a fejéről... 24/L

Legjobb válasz: Beszéld meg vele. Nekem is kell idõ, amikor senki nincs a közelembe. 22/L

Beszéld meg vele. Nekem is kell idõ, amikor senki nincs a közelembe. 22/L
Teljesen megértelek. Én is ilyen típus vagyok. Kell a teljesen magamban töltött idõ, amikor nem kell a másikra figyelni, csak a saját gondoltataimmal vagyok elfoglalva. Az emberek másmás típusok. Van aki kapcsolatfüggõ, és minden percben a másikon lógna, és van aki független típus. A barátod vagy megérti, mert õ is ilyen, akkor viszont gyanítom nem tetted volna fel ezt a kérdést. Vagy csak azért elviseled a jelenlétét mert követelõzik meg megsértõdik, és egyre idegesebb leszel rá mert nem hagy békén... Szóval ha nem vagytok azonos típusok akkor kár eröltetni szerintem. 33/N
ha nem öröm a barátokkal találkozni meg a pároddal, ne tedd. Sõt, legyen egy nap a héten, ami csak a tiéd, akkor csinálj amit akarsz, töltõdjél fel, így majd örömmel tudod csinálni a többi dolgodat. Természetes, hogy ennyi tennivaló mellett besokalltál, muszáj ilyenkor kicsit magadban lenni.
25 éve vagyunk együtt, de mindkettõnknek szüksége van kis idõre a másik nélkül.Én elmegyek vitorlázni az én barátaimmal, õ elmegy motorozni az õ barátaival. Szerintem ez természetes.
Egy normális kapcsolatban szerintem az ilyesmit meg lehet beszélni. Nyugodtan elmondhatod neki, hogy ki vagy merülve és pihenésre van szükséged.
Én az exemnél éreztem így, nála nem volt elég erõs a kötõdés. Szerencsére lehetõségem volt rá, hogy havonta 1x, amikor hazalátogatott a szüleihez, egyedül legyek. De szerintem ez személyfüggõ is, mert a férjemnél eszembe nem jut ilyen, hogy de jó lenne, ha most nem lenne itthon egy kicsit... Szerintem nem kizárt, hogy nem a megfelelõ ember van melletted, hiszen az nem normális dolog, ahogy reagálsz a vele kapcsolatos dolgokra.
Nálam ilyen nincs.
teljesen normális. nekem is kell idõ, amikor egyedül sétálgatok boltokban, õ meg számítógépen játszik. Ettõl nem gondolom h ne szeretném, kell idõ magamra. Ha éjjel-nappal együtt vagyunk hetekig akkor elõbb utóbb mindig veszekedés lesz. De majd ha egyszer összeházasodunk, akkor is lesznek egyéb dolgaink, munka stb nem leszünk 0-24ben együtt emiatt nem aggódom
Velem még nem fordult elõ, pedig már jó 6 éve együtt vagyunk. Mi ilyen összenövõs pár lennénk, és nem csak én, párom is ilyen természetesen, nem akaszkodok rá. A stresszeddel kéne valamit kezdeni, de nagyon. És szerintem be kéne vezetni valami rendszerességet az életedbe barátok/pár találkozás terén, ha megoldható, így talán könnyebb lenne.
Ha igazán õ lenne a neked való társ, pár, szerelem, akkor nem idegesítene benne semmi....
Normális, hogy néha egyedül szeretnél lenni. Nincs ebben semmi. 6éve vagyunk együtt, 5éve házasok. Nálunk is van olyan, hogy külön töltjük a hétvégét. Olyankor mindenki azt csinál amit akar (persze azért nem teljesen :) ) Inkább az a furcsa, ahogy a stresszre reagálsz. Mindenképp kellene találnod valamit amin le tudod vezetni, hogy ne a szeretteiden töltsd le a feszültséget.
Persze hogy van! Személy szerint sose tartoztam a kapcsolatfüggõk csoportjába, így a szélsõséget képviselem, mert nagyon sok egyedüllétet igénylek. Nem élünk együtt, de a párom nagyon elfoglalt a munkája miatt, amit imád, sok idejét le is köti. Így csak akkor találkozunk, amikor igényli azt a másik, és sosem azért, mert megszoktuk, hogy ekkor és ekkor együtt vagyunk. Szerintem ezt a párodnak éreznie kellene, hogy így valami nem oké, és felajánlhatná õ is, hogy kicsit egyedül hagy. Talán azért tanácsolom, mert én ezt a módszert követem. Ha látom, hogy éjjelbe nyúló papírmunkák vannak, nem lógok rajta, és piszkálom mindennel, hanem hagyom, csinálja a dolgát, egyedül, nyugodtan, így biztosan kiegyensúlyozottabb lesz másnap. Elhiszem, hogy nem akarod neki ezt mondani, rosszul eshet neki, de próbáld levetíteni a miérteket.
Az normális hogy néha egyedül akarsz lenni. De azt szerintem nem teljesen ahogy élsz és ahogy reagálsz a stresszre. Más is tanul meg dolgozik mégis megoldja valahogy. Különben meg a legjobb módszer ha egyszerûen megmondod hogy mit szeretnél. Nem muszáj barátkozhoz menni ha fáradt vagy, a párod is néha ellehet nélküled.
Szia ugyanezt a kérdést full ugyanilyen formában akartam feltenni a napokban, ugyan én nem járok egyetemre, de 2 munkahelyen dolgook, általában napi 14-16 órákat, mindig rohanok át az egyik helyrõl a másikra, ugyanúgy ingerlekeny vagyok, fáradt vagyok, minden bajom van nap végére, már ha hazáértem kiabálok mindenkivel, örülök neki, ha lefekszem aludni. Munka miatt nem találkozunk minden nap a barátnõmmel, de vele is sokszor osszeveszek telefonon, sokat hív, de sokszor olyan fáradt vagyok, hogy már nincs kedvem beszélgetni vele, ha esetleg van szabad délelõttom, vagy délutánom, nagyon jól esik pihenni, filmet nezni, netezni, de akkor még vele is kellene talalkozni, már lefáradnék munka elõtt... Még mi sem lakunk együtt, nemsokára áprilisban költözünk össze, amiatt melózok ezerrel, akkor úgy is többet lennénk együtt. Van ilyen, amit leirtál.

Szakított veletek a párotok, túltettétek magatokat. Nálatok kiderült az igazság később, hogy miért történt minden? Illetve milyen módon derült ki?

Hajt a kiváncsiság :), meg hogy mennyi esély van rá hogy valaha is megtudom mi a fene folyt itt.

Legjobb válasz: Nálunk az volt hogy egy idõben a barátom imádott engem, szerelmesebb volt belém mint egy tinilány, aztán pár nap alatt teljesen megváltozott. Nem keresett, pedig elõtte nem veszekedtünk, semmi. Majd mikor rávettem hogy találkozzunk, jött azzal hogy õ már nem szerelmes belém és legyünk újra csak barátok. Okot konkrétan nem mondott, de késõbb közös barátokon keresztül kiderült hogy a szex volt a baja, mivel én annyira nem kívántam õt, így nem éltem bele magam az egészbe, és ugye ebbõl kifolyólag neki se volt jó. Aztán ezzel kapcsolatban hátam mögött elkezdett pletykálni olyan dolgokat is amik nem voltak igazak, hogy õ legyen a kis szent. Na de a lényeg az, hogy az ember a (volt) párja legfõbb bizalmasaival ha jó kapcsolatot ápol, akkor szakítás után megtudhatja mi volt.

Nálunk az volt hogy egy idõben a barátom imádott engem, szerelmesebb volt belém mint egy tinilány, aztán pár nap alatt teljesen megváltozott. Nem keresett, pedig elõtte nem veszekedtünk, semmi. Majd mikor rávettem hogy találkozzunk, jött azzal hogy õ már nem szerelmes belém és legyünk újra csak barátok. Okot konkrétan nem mondott, de késõbb közös barátokon keresztül kiderült hogy a szex volt a baja, mivel én annyira nem kívántam õt, így nem éltem bele magam az egészbe, és ugye ebbõl kifolyólag neki se volt jó. Aztán ezzel kapcsolatban hátam mögött elkezdett pletykálni olyan dolgokat is amik nem voltak igazak, hogy õ legyen a kis szent. Na de a lényeg az, hogy az ember a (volt) párja legfõbb bizalmasaival ha jó kapcsolatot ápol, akkor szakítás után megtudhatja mi volt.
A fiúk is pletykálkodnak, úgyhogy ne aggódj, ki fog derülni.Igaza van az elõttem szólónak, ha jó kapcsolatot ápolsz az õ haverjaival, akkor egy idõ után megkérdezheted, de sztem ha összefutsz a volt pasiddal, akkor õ is el fogja ondani, de szintén egy idõ után.Ugyhogy ne aggódj tuti ki fog derülni!
mondani D
A kérdező hozzászólása: Én konkrétan fiú vagyok :) Amúgy közös barátaink nincsenek, legalábbis nem ápoltunk túl komoly kapcsolatot. A lány vidéki, és gyakorlatilag Pesten koliba lakott így találkoztunk egyik buli alkalmával, szóval még csak ismerõs sincs közös, ettõl függetlenül a családjába beilleszkedtem, viszont túlzás lenne õket megkeresni mi a pálya... Úgyhogy csak a kiváncsiság kedvéért gondoltam felteszem a kérdést, hogy ti hogyan voltatok ezzel. Köszönöm az eddigi válaszokat!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!