Találatok a következő kifejezésre: A páron Hogy tudnám erröl leszoktatni (4 db)

A párom alkoholista hogy tudnám erröl leszoktatni?

Amint pénzt kap abban a szent pillanatban irány az els? bolt és veszi is a söröket, feleseket addig, amig el nem fogy a pénze, utána tölem kérdezi hogy hova ment el annyi pénz!

Legjobb válasz: szia! Te nem tudod leszoktatni, minden csak belsõ elhatározás kérdése lehet! Ha õ le akarja rakni a poharat , akkor nagyon jó gyógyszeres lehetõségek vannak (pl. beültetnek egy tabit a bõre alá és nem ihat, mert akkor nagyon nagyon rosszul lesz tõle) . De ez tényleg csakis tõle függ! Ha nem akar változni, szerintem még most lépj!

szia! Te nem tudod leszoktatni, minden csak belsõ elhatározás kérdése lehet! Ha õ le akarja rakni a poharat , akkor nagyon jó gyógyszeres lehetõségek vannak (pl. beültetnek egy tabit a bõre alá és nem ihat, mert akkor nagyon nagyon rosszul lesz tõle) . De ez tényleg csakis tõle függ! Ha nem akar változni, szerintem még most lépj!
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat nagyon sokat tanultam belõlük és megfogadom a tanácsokat
Az alkoholizmust kezelni lehet, ha õ akarja. De kigyógyulni belõle soha, max tünetmentes lesz. Kár hogy a nõk mindig meg akarják menteni a férfiakat. Éld az életed, de ne vele.
Mesélek valamit . Volt egy barátom, hétvégente részegre itta magát . Elnézõ voltam , de nem helyeseltem a cselekedetét . Elmentünk nyaralni , felesbe vettük a dolgokat , kb. a nyaralás felénél szólt röhögve , hogy õ nem is tudna már hazajönni mert az összes pénzét elitta . Ezek után én napi egy sört vettem neki , meg rendeztem a kaját és fizettem a kettõnk hazautját . Aztán pár hónappal késöbb elhagytam . Nem hittem abban hogy megváltozik . Sok mindent kipróbáltam én is , 70 kilós felnõtt mebert betettem a kádba és ráengedtem a hidegvizet ... reménytelen , azóta családja van , de nem tudom , hogy a felesége boldog e ?
te sehogy ha õ nem akarja
TE sehogy nem tudod leszoktatni. az alkoholizmus egy betegség, aminek a kezeléséhez orvos kell. ha vakbálgyulladása lenne, gondolom, akkor sem TE próbálnád megoperálni. a probléma ott van, hogy a beteg általában nem nagyon akarja elismerni, hogy beteg, ezért nem hajlandó szakemberhez fordulni. próbálj meg itt segítséget kérni: http://www.szenvedelybetegsegito.hu/
Nem tudod. Hagyd el. Ennyi.
Ha elismeri, hogy alkoholista akkor doki tud segíteni.Próbáld meg, hogy adja oda a pénzt és írod, hogy mennyit költött, azt meg dugd az orra alá.
te sehogy. amúgy lehet hogy nem életveszélyesen sokat iszik, csak annyira kevés pénzt kap, hogy azt hamar elviszi a pia. magyarországon ez gyakori. :)
Ha õ nem akarja akkor sehogy inkább hagyd el mert a te életed is tönkre fog menni.

A páron szipuzik. Hogy tudnám erröl leszoktatni?

Legjobb válasz: Ha õ nem akar leszokni, akkor sehogy. Neki kell akarni. Próbálhatod elterelni a figyelmét, de ha õ nem partner, akkor erre nincs sok esély. Amúgy a szipuzásnál igényetlenebb dolog a világon nincs.

Ha õ nem akar leszokni, akkor sehogy. Neki kell akarni. Próbálhatod elterelni a figyelmét, de ha õ nem partner, akkor erre nincs sok esély. Amúgy a szipuzásnál igényetlenebb dolog a világon nincs.
Állítsd választás elé. Vagy te vagy a szipuzás. És nincs kompromisszum, hogy na még egy hétig, stb. Azonnal hagyjha abba, vagy keresel másik párt.
Szia õt nem fogod tudni leszoktatni.21éves fiú uncsim is szipuzott, és senkire nem hallgatott.Aztán 2007 novemberében, meg is halt.De mondjuk õ tüdõgyulladást is kapott, de a szipuzás is közre játszott azt mondta a doki.próbálj vele beszélni.vagy hagyd el. az én barátom is csinálta, és otthagytam.mondtam neki, ha majd ugy érzi hogy én fontosabb vagyok neki, akkor tegye le értem.És megtette.sok szerencsét

Bimbóvédővel szoptatok és pár hete a 3hónapos fiam evés után elkezdte 'rágni' a mellbimbómat a nagyon kemény inyével. Miért csinálja ezt és hogyan tudnám leszoktatni erről, mert eléggé fáj?

Nem cumizik,de komfort szopni nagyon szeret.

Legjobb válasz: Nem bimbóvédõvel szoptatóknál is eljön ez a szakasz. Valahol már készülõdik a fogacskája. Következetesen vedd el tõle a cicidet és mond, hogy "Nem", azonnal, amint rágni kezdi. Pár nap alatt meg fogja tanulni, hogy nem szabad.

Nem bimbóvédõvel szoptatóknál is eljön ez a szakasz. Valahol már készülõdik a fogacskája. Következetesen vedd el tõle a cicidet és mond, hogy "Nem", azonnal, amint rágni kezdi. Pár nap alatt meg fogja tanulni, hogy nem szabad.


Hogy tudnám leszoktatni a páromat erről az idegesítő szokásáról?

A problémám az, hogy párommal semmit nem lehet el?re tervezni. Soha nem tudja eldönteni, hogy akar-e valahova menni. Ha meghívnak bennünket egy szülinapra, házibuliba bárhova. "Mindenre az a válasz, hogy majd eldöntöm, még nem tudom!" Kezdetben elígérkeztünk, aztán az utolsó pillanatban lemondtuk, mert neki mégsem volt kedve. Ezt én nagyon rosszul viseltem, ezért újabban semmire nem ad választ. Ha esetleg szombat este közös programot szerveznénk barátainkkal, akkor azt még szombat este 8 órakor nem lehet tudni, hogy mi is csatlakozunk-e hozzájuk! Barátaink már megszokták, hogy nálunk semmi sem biztos. De én nem tudom megszokni. Utálom hogy párom kedvéhez kell alkalmazkodnom. S?t én nagyon is tervez?s típus vagyok, ha tudom hogy programom lesz szeretem beosztani úgy az id?met, hogy mindre sok kerüljön amit szeretnék. Párommal ez kivitelezhetetlen. Nem kevés konfliktusunk volt már emiatt. Mert úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok és utálom hogy ? rendelkezik az id?mmel...pontosabban az én programjaim is attól függnek, hogy neki épp milyen kedve van és várjak egész nap amíg méltóztatik kitalálni, hogy mégis mit szeretne.

Legjobb válasz: Ha valahová meghivnak benneteket, akkor ha NEKED van kedved, fogadd el, és ha ö megsem akar elmenni, akkor menj el egyedül. Ha megkérdezi, hogy miért, akkor elmondod, hogy TE ezt eltervezted, és attól, hogy NEKI nincs kedve sehová menni, neked még nem kell otthon gubbasztani. Vagy mondja meg mindjárt, hogy nem akar majd menni, akkor te is mást tervezel, vagy pedig vegye tudomásul, hogy te nem akarod mindig az utolsó pillanatban lemondani a megbeszélsz programokat.

Ha valahová meghivnak benneteket, akkor ha NEKED van kedved, fogadd el, és ha ö megsem akar elmenni, akkor menj el egyedül. Ha megkérdezi, hogy miért, akkor elmondod, hogy TE ezt eltervezted, és attól, hogy NEKI nincs kedve sehová menni, neked még nem kell otthon gubbasztani. Vagy mondja meg mindjárt, hogy nem akar majd menni, akkor te is mást tervezel, vagy pedig vegye tudomásul, hogy te nem akarod mindig az utolsó pillanatban lemondani a megbeszélsz programokat.
Hát tervezd a saját programod, aztán vagy veled megy, vagy nem. Nem vagytok összeláncolva!
A kérdező hozzászólása: Persze, de ha esetleg az õ barátaihoz mennénk. Adott esetben szülinapi buliba, akkor nagyon kellemetlen lenne, ha beállítanék egyedül. Mert páromnak nem volt kedve elmenni a saját barátaihoz. Vagy ha direkt úgy szervezünk programot, hogy párocskák együtt, oda se mehetek egyedül. Nem fog megváltozni soha?
Úgy érzed, vagy az is? Ha megkéred valami fontosra, akkor mi történik? Csak mert az, hogy nem tudja mit akar csinálni jövõ héten, az szerintem normális (bár lehet hogy egyszerûen én sem vagyok normális), de ha a gyereket felejti el elhozni bölcsibõl, vagy hasonlóan fontos dolgok, az más.
"ha megbeszéltük, h péntek este kocsma, akkor max akkor nem megy el valamelyikünk, ha épp a halálos ágyán fekszik. mert a többiek számítanak rá, vele (is) szeretnének lenni, azért hívták el. " Úristen! Marha toleráns társaság lehettek! Meg nagyon önállóak, hogy ha valaki nem megy el, kikészül az összes többi. Lincselés is van, ha valaki igazolatlanul marad távol?
..."csak egy döntés"
nekem nem gyerekem van, hanem férjem, aki a gyerekem is. Az igazság az, hogy borzasztó hosszú idõ alatt lehet elérni változást, és pont azt látják ellenségnek, aki meg akarja õket tanítani ezekre a dolgokra. Mert valószínûleg nekik soha senki nem mondta még meg mit hogy kell, ezért nem értik hogy most ez itt mit akar??? és erre rámehet a kapcsolat is, mert nem bírják elviselni hogy nekik valaki megmondja. Férjem néhány tisztább pillanatában belátja hogy "sehol se lenne nélkülem" de nagyon nehezen haladunk, állandóan ellenkezik, és azzal vádol, hogy én õt teljesen irányítgatom, holott nem veszi észre hogy önállóan szinte életképételen.
19:39 vagyok. én is ebben a cipõben jártam, kicsit más ügyben, de hasonló volt. Az volt a különbség hogy én ezt házasságban csinálom végig. a férjem döntés és felelõsség terén elég gyenge volt. igazából arra megy rá egy idõ mulva az ember lelkileg, hogy rongyosra beszéli a száját, és nincs változás. neki onnan kellett kezdeni a képzését, hogy azt magyaráztam neki, hogy "csak egy öntés" tanuljon meg dönteni, ez ment 5 évig. most azt tanitom neki hogy mi a megvalósitás ha már döntött. Az életem megy el erre. Az anyja helyett én tanitom ezekre az alapvetõ dolgokra.
ez a tisztelet és felelõsség nagy fokú hiánya, bizony... nálam ez már súrolja a bunkóság kategóriát. egy felnõtt ember sztem el tudja dönteni, hogy mit szeretne csinálni, hova akar menni. ez marha nagy kamu, h nem tervez semmit. az életében sem tervez? csak úgy él bele a világba? egy ilyen emberrel nem szívesen alakítanék ki komoly kapcsolatot. sõt, az ilyen barátokat sem tolerálom. ha megbeszéltük, h péntek este kocsma, akkor max akkor nem megy el valamelyikünk, ha épp a halálos ágyán fekszik. mert a többiek számítanak rá, vele (is) szeretnének lenni, azért hívták el. nyugodtan szervezz saját bulikat, én nem szenvednék csak mert a párom nem képes döntéseket hozni. játssza csak a sértõdöttet. lehet, h egy idõ után tanul belõle. csak ne add fel. vagy ha nincs kedved játszmázni, akkor keress egy megbízhatóbb barátot. nálunk ez úgy van, h mind a ketten tudunk tervezni, viszont a hétvégés esték különbulik, nem járunk el a másik társaságával különbözõ személyes okok miatt. viszont ha meg van beszélve, h jövõ héten szombaton strand, akkor nem pitsog jobbra balra, h nem tudom, ízé-hozé, hanem reggel beülünk a kocsiba és megyünk. mert megtiszteljük azzal a másikat, h nem baccuk át, nem ültetjük fel.
A kérdező hozzászólása: ma 19:39 Osztom a véleményed! Számtalanszor próbáltam ezt elmagyarázni neki, vázoltam az álláspontomat kivetítettem ezt problémát a késõbbi életünkre...stb.
28 éves kora ellenére elég alacsony szinten van pl a felelõsségtudata, vagy a döntésképessége. valszeg nem tanulta meg gyerekkorában. Alap, ha helyzet elé állitanak, akkor tudok dönteni, vagy ha megigérek valamit, akkor tartom a szavam. Ezt nem lehet elmagyarázni neki?
Azt kifelejtettem még, hogy irtó rossz, hogy megígérem, hogy oké, jövõ hét végén megyünk ide vagy oda. Aztán még sincs kedvem, nem akarom, egyetlen porcikám sem akarja, és az utolsó pillanatban lemondom. Nem vagyok az a nagyon udvariasság mániás fajta, de azért zavaró. Utálok megígérni olyasmit, ami valamikor a jövõben lesz és ezer dolog befolyásolhatja. Akkor már inkább nem mondok semmit, csak az utolsó pillanatban. Vagy elõzõ nap.
"Barátaink már megszokták, hogy nálunk semmi sem biztos. De én nem tudom megszokni." Ezek szerint már csak téged zavar. Vagy toleráljátok egymás szokásait, vagy szakítsatok. Én pl. utálom ha elõre tudnom kell, hogy mit csinálok majd egy hét múlva. Hát mit tudom én, hogy mihez lesz kedvem akkor?! Nálunk szinte minden hétvége úgy alakul, hogy x ember mégsem jön, m vagy csatlakozik másik x akik azt mondták nem jönnek. Igaz, nem a páromról van szó, de hát ez van. Nincs kedve, nem jön, van kedve, jön. Maradtam már itthon is emiatt, pedig készültem, hogy bulizunk, aztán nem maradt kivel. Ez van, néztem a TV-t. Majd máskor.
Noha 17 éves vagyok, de nálunk is ugyanez a helyzet... Viszont nálunk én vagyok az ilyen típus. Sokszor felhív a barátom, hogy akkor pl. ekkor meg ekkor találkozunk, és nekem is mindig az a válaszom, hogy "majd meglátom, lehet addig meghalok, nem tudom" Tudom, hogy ez nem helyes egyáltalán :S De ha nekem valamihez nincs kedvem akkor egyszerûen morcos vagyok, ha mégis azt a valamit kell tennem. + Nekem ez amolyan fura érzés, hogy ha megígérek valamit, akkor ahhoz kell utána igazítanom az egész napomat.. Ha nagyon akarom, akkor viszont letudom ezt küzdeni, mégpedig úgy, hogy rábólintok egybõl a dolgokra, és utána meg már úgysincs visszaút. Lehet, hogy nehezen, duzzogva készülök el, de általában a végén sosem bánom meg, ha elmegyek valahová, hisz jó társaságban repül az idõ:P
Dettó nálunk is ugyanez a helyzet! Én is nagyon utálom, hogy kérdezem tõle, hogy holnapután akkor itt alszol? És az a válasz, hogy honnan tudja, azt se tudja, 5 perc múlva mi lesz. De és tényleg nem, nála mindig van valami változás, az utolsó percekben is akár. Igazából még én sem jöttem rá mit lehetne tenni ellene, én próbálok mindig egy B tervet is fenntartani magamnak. Ha mégse megyünk este sehova, vagy nem jön hozzám, stb, akkor kitalálok végszükség esetére vmi más programot, tennivalót is, ami szóbajöhet. De ha valaki tud jobb módszert, én is kíváncsi lennék rá!
szóval nehéz ügy, néha úgy érzem feladom, de valami még mindig azt súgja belül, hogy folytassuk, változni fog. persze egyre kevesebb türelemmel tudom õt terelgetni, így a nõ is egy idõ múlva hárpiává válik az idegtõl és egy ördögi kör lesz, mert végül az is igaz lesz, hogy õ a nõ miatt nem tud kiteljesedni, önállósodni. mert én meg azt tanultam meg az idõk alatt, hogy neki mindig meg kell mondani, hogy mit csináljon mert egyedül nem tud dönteni. szóval baromi nehéz.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!