Találatok a következő kifejezésre: A párommal veszekszünk. Sokszor nagyon trágárul (1 db)

A párommal sokat veszekszünk. Sokszor nagyon trágárul beszél velem, meg direkt meglök, megszorítja a kezemet, azt mondja, hogy kurva vagyok, meg önző. Hogyan lehetne ezen változtatni?

Soha nem csaltam meg, de az el?z? barátn?i igen. Amikor valamin összekapunk, olyan csúnyán beszél, hogy egyszer?en nem tudok még ránézni sem, és inkább elfordulok. Na ekkor ? teljesen kiakad.

Legjobb válasz: Nem tudom minek vagy még mindig vele? Megvárod amíg a veszekedések verésbe mennek át? Mert ismerõsömmel ugyanez volt, a csaj addig nem hagyta ott amíg egyszer csak jól meg nem verte a srác, mert beidegesedett. Egy ilyen kapcsolatot megmenteni is lehetetlen, csak egyre rosszabb lesz. A helyedben már rég otthagytam volna. Hisztizzen másnak.

Nem tudom minek vagy még mindig vele? Megvárod amíg a veszekedések verésbe mennek át? Mert ismerõsömmel ugyanez volt, a csaj addig nem hagyta ott amíg egyszer csak jól meg nem verte a srác, mert beidegesedett. Egy ilyen kapcsolatot megmenteni is lehetetlen, csak egyre rosszabb lesz. A helyedben már rég otthagytam volna. Hisztizzen másnak.
Eszedbe ne jusson közös hitelbe/házba/gyerekbe belemenni ezzel a beteg tahóval. Kapd össze a cumód és futás. Nem hallottál még elég sztorit olyan nõkrõl, akik tûrik hogy erõszakoskojdon a párjuk, meg hogy nem tudnak megszabadulni tõlük a közös vagyon/hitel kapcsán. Légy észnél, futás amíg nem késõõõõõõ!!!!!!
Szerintem keress más, normális pasit.Ha már most ilyen durva veled, mi lesz késõbb...Gondolom nem akarod megvárni az elsõ pofonokat is...Lépj ki ebbõl a kapcsolatból, amíg nem késõ.
Engem egyszer kellene megszorítania/meglöknie vagy lekurváznia, ráborítanám az asztalt és otthagynám... Nem érdemled meg, hogy így beszéljen és viselkedjen veled!! Amint lehet hagyd ott és felejtsd el, keress olyat aki úgy bánik veled, ahogy egy nõvel kell!
De fogsz találni!!! Hagyd ott ezt a szemétládát. Most ilyeneket meg hiába írsz, hogy de rendes, meg izé...Jó tényleg az, az alapján amit a kommentedben írtál. Dehát... Amúgy meg szerintem, amelyik kapcsolatban a szex nem mûködik úgy, ahogy kéne, abból már jó nem fog kisülni. Javítsatok ki, ha tévedek. Lehet, hogy nem vagy szexmániás, de azért ne mondd nekem, hogy nem kívánod meg legalább mittomén hetente 1X. És õ meg, ha szexmániás, és nem kapja meg tõled, amit akar, elõbb-utóbb más nõ után fog nézni. Abból pedig csak az újabb viták/verekedések fognak kisülni...Az meg kinek jó?
Én a helyedben összepakolnám a cuccait és páros lábal dobnám ki.
"Ja, meg állandóan azt vágja a fejemhez, hogy ha otthagyom, soha nem fogok találni rendes, normális pasit, meg hogy engem mindenki ki fog használni, meg jól megcsalnak..."ezt valószínûleg azért mondja, hogy ne merd otthagyni, de a végén akkor majd csak azért maradsz vele, mert félsz?Ezek szerint õ a normákis pasi, mert nem csal meg, csak pofoz meg kurváz? Figyelj, ez nagyon nem normális így.Lehet, hogy valami gyerekkori trauma miatt viselkedik így, vagy a sok tesztoszteron miatt ilyen aggresszív.A börtönben nõi hormonokat adnak a raboknak, hogy ne verjék szét egymást...Te már nem sokat tehetsz, mert nem fél tõled, és tudja, hogy ugyse hagynád el.esetleg külsõ segítséget kérhetnél, pl.pszichológust, vagy elmehetne hipnotizálásra, nem tudom.Viszont úgy, hogy nem próbáltok esetleg közösen tenni valamit, inkább ne legyetek együtt...Ne félj változtatni.Végsõ esetben pedig biztos találnál okés pasit.Ha meg esetleg közös gyereketek lenne, és épp rossz napja van, akkor majd a kicsinek is ad egy-két pofont? Egyébként nálam is az a baj, hogy nem akarom annyit a szexet, de a barátom azért nem ilyen állat, csalódott szokott lenni, de nem tudna bántani semilyen formában, és megbízok benne.És mivel ilyen, én is szívesen elégítem ki más formában, vagy valami.
Tudom, hogy nehéz olyankor elküldeni...de egyszer gyûjts erõt és próbáld meg még egyszer utóljára elmondani, mi bánt, és kérd meg, hogy változtasson, és hogy ha 1x is lekurváz vagy hasonló, hagyd el azzal a felindultság segitsegevel, ami benned van, de akkkor végérvényesen.szüleidhez esetleg barátnõdhöz nem tudnál költözni?az is jobb, mint így...ugy látom, ezek a csatázások már napi szinten mennek.
szerintem nem érdemled meg igy bánjanak veled!!! hagyd el mert ha lesz gyereket közös hiteletek vagy bármi ami miatt nem tudsz szabadulni és télleg rájösz h nincs ás menned kell akkor majd késõ lesz és nagyon fogod bánni h nem léptél le. Lehet h sexuális téren nem paszoltok össze de azért mert te nem igényled annyira a sexet egyáltalán nem vagy kurva.sõt és ha késöbiekben gondotok lesz akkor is igy fogjátok "megbeszélni" amugy szerintem olvasd el Danielle Steel - Utazás cimû könyvét az alexandrában olyan 700Ft körül van, de nagy jo és nagyából ugyan ez az eset már ami most igy nekem lejött belöle
A kérdező hozzászólása: Az utolsó elõtti hozzászólónak annyit mondanék, hogy nagyon sok mindenben igazad van, félelmetes, hogy magamra ismertem a "tünetekbõl". Tényleg nincs önbizalmam és általában azt csinálom amit õ mond, mert ha nem, akkor jön a veszekedés. Ma megint nagyon összekaptunk, direkt cukkol, mondtam, hogy ne érjen hozzám mert már undorodom tõle, erre õ meg direkt végighúzza a kezét a combomon és hiába lököm el a kezét. Erre tökön rúgtam. Elhordott mindenféle szarnak meg kurvának, aztán meg ott sírt fél óra múlva az ölemben, hogy ne hagyjam el. Olyan egy hülye idióta vagyok, miért nem tudom elhagyni?
A kérdező hozzászólása: De, haza tudnék költözni, csak már nem akarom anyut ezzel nyaggatni, mert nem ez lenne az elsõ eset, hogy szétköltözünk. Vele nem lehet beszélgetni, már legalább ezerszer mondtam neki, hogy nem vagyok kurva, mint a többi barátnõje, de akkoris kimondja ezt a szót, ami nagyon szarul esik, mert nem vagyok az! De hát melyik nõnek ne esne szarul? Tegnap megint összeverekedtünk, lábra se tudok állni. Teljesen belebetegszem ebbe az állapotba, pedig 5 évvel ezelõtt egy nagyon csinos, vidám csaj voltam. Szeretnék ugyanaz lenni, aki régen voltam, de mellette nem tudok. Nincs személyiségem. Nem tudom ki is vagyok már és, hogy mit akarok az életben. Mindig azon jár az eszem, hogy ha majd egyszer lesz egy gyerekem, mennyire fogom szeretni, és ölelni fogom nagyon sokat, hogy érezze, hogy szeretem. Minden szeretetet meg fogok neki adni, amit én nem kaptam meg, õ lesz nekem a világon az elsõ. Egy pasiért se érdemes szenvedni, erre nagyon kezdek rájönni. Talán csak azért, aki megérdemli...
A szenvedés igazán nem jó dolog, akkor miért kellene ezt kiérdemelje bárki?! Próbálj kialakitani egy olyan kapcsolatot ahol emberszámba vesznek és nem tapossák sárba az önérzetedet. Elsõ lépésben szabaditsd fel magad ebbõl a megalázó kapcsolatból. Ugye nem hiszed, hogy csak ennyire vagy érdemes, szedd össze a még megmaradt önbizalmad, merj változtatni. Ha igazán akarod menni fog. Kitartást és sok sikert!
Szerintem hagyd el! Sok lyen esetrõl hallottam már, pszichológusnak készülök. Ehyszer még megpróbáhatod az õszinte beszédet, de ez a helyzet csak romlani fog. Ha elhagyd, még van idõd megtalálni önmagadat, érvényesülni, amit csinálni szeretnél. Ha nem köt semmi ahhoz a helyhez ahol vagy, azaz nem dolgozol, nincsen saját lakásod, gyerekes, stb, akkor jól jönne egy kis környezetváltozás. Egy kis idõre utazz el, szerezz új ismeretsgeket, és tudom hogy ez nehéznek hangzik, de mindenképpen javasolt. A lényeg, hogy legyél önzõ, hagyd el, és foglalkozz magaddal. Mindenkire ráfér, hogy azt csinálja amit akar. Sajnos sok felnõt, leginkább nõ, elfelejti hogy van másik út is...
HA EL AKAROD CS*SZNI AZ EGÉSZ ÉLETED HAJRÁ, JÓ ÚTON JÁRSZ! De ha van egy kis eszed és rám hallgatsz, véget vetsz ennek a kapcsolatnak minél hamarabb! Hagy a francba ezt a s*ggfejt! Találsz magadnak százszor jobb embert nála!!!!!!
Ezt úgy hívják, hogy társfüggõség-ezért nem tudod õt elhagyni. Sürgõsen keress fel titokban egy pszichológust, aki tanácsot ad, mert teljesen át fogj formálni a személyeiségedet. Nem lesz önbizalmad, semmi, nem lesz önálló akaratod, de önnálló gondolatod sem lehet majd. Azt kell tenned majd amit párod mond. Ehhez jön még a testi bántalmazás és a lelki terror. Ne hagyd magad. Ennél jobbat érdemelsz.
A kérdező hozzászólása: Megint veszekszünk. Állást kellene keresnem, de most mondtam le, mert ahhoz sincs lelki erõm, hogy melózzak. Albérletben lakunk most, de elköltözni se olyan egyszerû. Meg pénzem sincs rá. Õ meg mindennel fenyeget, hogy mi lesz, ha szétmegyünk. Áááá, tele van a hócipõm! De mindenkinek igaza van, én vagyok a hülye.
Nem neked kellene változnod hanem neki, és ha ez nem megy akkor hagyd ott még most mert késõbb megbánod hogy éveket pazaroltál rá. Közös hitel, meg lakás csak még több gondot okoz, amibõl szintén veszekedések lesznek csak.
most írjam le én is h mekkora hülye vagy h még mindig ezzel a seggfejjel vagy? eszedbe ne jusson közös lakás/közös hitel, mert még a pénzedbõl is kiforgat. pakolj és tûnj el. jó tanács: változtass számot is
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a jótanácsokat! Tényleg nagyon nehéz kilépni egy kapcsolatból, és nem is nagyon bízom benne, hogy találok egy olyat, akivel jól megértjük egymást. De sokan mondták, hogy ne féljek változtatni. Még nem tudom mit csináljak, gondolkodom egy kicsit.
Sajnos, semmi jóval nem bíztathatlak. Az ilyen embereknek olyan, mintha két személyiségük lenne, és az, hogy melyik kerül elõtérbe, attól függ, hogy éppen mennyire van megelégedve a te viselkedéseddel. Márpedig olyan úgysincs, hogy mindíg mindenben megfelelj... Saját tapasztalatból írom ezeket, én 8 évig küszködtem egy hasonló férfival. Ha "jól viselkedtem", nagyon kedvesnek és mély érzésûnek tûnt, de amint valamiben nem úgy viselkedtem, ahogy neki tetszett volna, bizony, kifordult önmagából. Akkor jöttek a válogatott sértések, gyalázkodások, és egyszer még egy pofon is, amit egyszerûen azért kaptam, mert nem voltam hajlandó tovább hallgatni a becsmérléseit. Mindíg azt hittem, hogy változni fog, és a jobbik énje gyõz, de nem. Elõbb-utóbb mindíg kiderült, hogy ugyanúgy megvan a másik énje is. Én 8 évet pazaroltam erre a harcra az életembõl, feleslegesen. Ne akarj te is így járni, fejezd be, amíg nem késõ, bármilyen nehéz is! Hidd el, vannak olyan férfiak, akik értékelni tudnak téged!
A kérdező hozzászólása: Igen, ebben igazad van. Már több mint 5 éve vagyunk együtt, és abban biztos vagyok, hogy nem csalt meg, mert mindig azt mondja, hogy senki nem tûrné ezt el, amit én csinálok vele, hogy nem adom magam, csak heti egyszer kb. De nem lehet valami olyan módszert kitalálni, amivel leszoktathatnám az agresszióról?
A kérdező hozzászólása: Ja, meg állandóan azt vágjaa fejemhez, hogy ha otthagyom, soha nem fogok találni rendes, normális pasit, meg hogy engem mindenki ki fog használni, meg jól megcsalnak, és akkor majd megtudom, hogy milyen szemét ez a világ, hogy milyen szemetek a pasik. Magyarul, hogy nem fogok találni olyat, aki nem csal majd meg, mert nem vagyok egy szexmániás csaj. És a pasik többségének ez kell. De én bízom abban, hogy találok olyat, aki nem ilyen, csak van még rendes pasi valahol!
A kérdező hozzászólása: Kaptam már pofont is. Meg õ is tõlem. Van, hogy tele vagyok foltokkal, õ meg karmolásokkal. A kapcsolatunk elején a szex miatt kezdett el erõszakoskodni, õ eléggé szexcentrikus, én meg annyira nem. Amúgy azért nem egy állat, érzékeny lelkû ember, csak amikor veszekszünk, azzá válik. Sokszor kényeztet, megmasszíroz, simogatja a hajamat meg behozza nekem a reggelit az ágyba, mindenben lehet rá számítani, az utolsó gatyáját is odadná ha kell. Ha valamit kérek tõle, soha nem mondja azt, hogy nem kapom meg (már ha az anyagiak engedik), inkább rám költi a pénzt, mint magára. Csak egyszerûen szexuálisan nem passzolunk és ebbõl vannak a viták, majd a verekedések. Én mármondtam neki, hogy ha ilyen agresszív marad, akkor ne is várja el, hogy majd megváltozok a szexben. Tiszta hülye vagyok, nem tudom miért ragaszkodok még hozzá. Ha valakinekmég van ötlete, írjon..
Remélem már réges-rég otthagytad!! Nem érdemel meg téged! Én nem hagynám hogy eddig fajuljon a helyzet! Ha csak egyszer is leku*vázna a férjem vagy megütne azonnal pakolnék. "Egy fiú sem érdemli meg hogy sírj miatta! Aki viszont megérdemelné az soha nem fog megríkatni!, ,

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ugye az nem szerelem, ha valakit úgy szerettem, hogy belsőleg nem is ismertem, nem tudtam róla semmit, de külsőleg oda voltam értem?

De ha ez nem szerelem, akkor miért voltam 2 évig oda érte? Ráadásul úgy, hogy havonta egyszer láttam, 2-szer beszéltünk csak, még akkor, amikor megtetszett, de utána soha.

Nem érdekel már ez a fiú egyáltalán, csak azt akarom tudni, hogy ez lehetett-e szerelem, vagy mi a franc volt ez?

4

Fiú lány barátság, what should I do?

üdv!
van egy olyan problémám, hogy még a nyár elején egyik jó barátomba beleesett egy kedves lány, de a barátom igazából csak kihasználta, és nem akart tőle semmi komolyat, szokásos sztori, a csaj pedig beleesett.. a csávó egy bunkó volt vele, stb
Én pedig végignéztem az egészet, közben jól megismerkedtem a csajjal, és idővel elég szimpatikus lett nekem, pedig elsőre észre se vettem igazából, külsőleg se vonzott, azóta eltelt jó pár hónap ugyebár... a barátom és a csaj már nem beszélnek, én pedig azóta elég jó barátja lettem a lánynak, mondhatni cseszettsokat dumálunk, és nagyon jól kijövünk, az ízlésünk meglepően egyezik, és szó mi szó kialakult közöttünk egy fajta kapcsolat, amit nem is tudom minek nevezhetnék, mivel tudunk féltékenyek is egymásra lenni, meg teljesen közömbösek is; bár a féltékenységünk lehet csak a hiúságunkból fakad, és úgy kezeljük egymást mintha barátok lennénk, persze a flörtök megvannak.
de mivel alapjában véve barátként néztünk egymásra a kezdetektől, ezért elég furcsa lenne ha ebből más lenne,
na most a problémám az, hogy a lány elmondta, hogy nem akar elveszíteni, mert már pár nap alatt is hiányzok neki
de ha picit is közeledek hozzá úgy, mint aki többet érez, akkor gyerekesen, vagy komolytalanul hárítja, és viccet csinál belőle, kb mintha zavarba jönne (pont ezért nem tudok hinni neki)
mert elmondása szerint, szeretné ha boldog lennék egy másik csajjal.. ami 50%ban hihető (csak a büszkeség beszél belőlem?)
Én nem igazán tudok rá barátként tekinteni, és amíg sokat beszélek vele, és találkozgatok vele, addig nem is tudok más lányra koncentrálni, kb mint tiltott gyümölcs effekt.. pedig igazából nem rá van szükségem(vagy nem vagyok biztos benne) mert már jó ideje magányosnak érzem magam, mert aki egy kicsit is látott bennem valamit, azokat lepattintottam az utóbbi időben, aki meg nem lát bennem semmit, azok után meg rohanok (szokásos)

a kérdés a következő, hogy az istenbe oldjam én ezt meg?
már egyszer megmondtam neki, hogy nem tudom barátként kezelni, mindig is többet akarok majd tőle, nem tudok egy lányt barátként kezelni, ő pedig a bőség zavarában( jól néz ki) és az éretlen személyiségével.. mérlegel, de nem tudja mire van szüksége, csak akar valamit, amiről ő sem tudja, hogy mi az.. (tipikus nő, má elnézést)

ha nem teszek semmit, akkor én nem jutok előlrébb, mert ami most van, azt hiába kéne értékelnem.. ha szinte szenvedek benne, akkor az nem jó
saját meglátásom szerint legjobb lenne ha önző lennék, és megszakítanám vele a kapcsolatot, és más csajokra pazarolnám az energiám, és az időm
mert ő valszeg biztos hogy talál olyan srácot magának, aki mellett nem lesz magányos, főleg mert még fiatalabb is, na meg mert nő ;>

köszi hogy végigolvastad, kritizálni ér, de azért ne küldjetek el a picshhhába :D elvileg szabad ide írnom unalmamba!

21F 18L

13

Miért cserébe áldoznád fel a párkapcsolatodat? Ha bármit kérhetnél!

Mondjuk, hogy éljen még egy elhunyt ismerősöd... Más most nem jut eszembe.

Feláldoznád-e egyáltalán valamiért a kapcsolatodat a pároddal? Nem kéne meghalnia, csak nem lehetnétek együtt, cserébe valamilyen kívánságért.

16

Hogyan legyek szerelmes?

Az történt, hogy meg ismertem egy helyes fiút. Rengeteget beszélgettünk, lelkitársammá vált. Találkozgattunk, és egyszer kétszer csókoloztunk. Nekem ennyi elég is lett volna, viszont ő szerelmes lett belém. Eléggé meggyötört a múltam, és annyit csalódtam, hogy nem is akartam férfit sem látni, viszont valamiért ez a fiú vonzott, mégsem akartam komoly kapcsolatot, ám de ahogy telt múlt az idő választás elé kerültem: Kapcsolat avagy viszontlátás. Amúgy is tisztában voltam a ténnyel, hogy ez hosszú távon nem lesz jó, hogy barátok meg mégsem. Mondtam neki, hogy nem fog menni, és ekkor többet nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy elveszítettem, iszonyatosan hiányzott és gondoltam egye fene megpróbálom. Ahogy az idő telt boldog voltam, és egy adott pillanatban még azok a pillangók is megjelentek, én meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, senki másra nincs szükségem csak rá. Sajnos, és itt jön a bökkenő, napok óta úgy érzem, hogy még sem szeretem, szabadságra lenne szükségem, de az a baj, hogy ő meg nagyon szeret és sajnálnám feldúlni ezt az egészet, ráadásul ő az egyetlen, akiben megbízok. Túl fontos és szeretném ha szerelmes lehetnék belé. Segítség! Különben majdnem 3 évvel kisebb nálam, és lehetséges, hogy ez is zavar annak ellenére, hogy nem is mutatja. 19/L

2

Miért nem találnak hozzáillő párt maguknak az átlagos tulajdonságú középkorú férfiak ebben az országban?

Rengeteget olvasom mostanában a gyakorikérdéseket és gyakran tapasztalom, hogy rengeteg átlagos, intelligens középkorú férfi nem talál magának párt. A nők között is akad ilyen típus, de inkább csak elvétve. szerintetek ez hova vezethető vissza? Mi a jelenség valódi oka? Emiatt idővel ki fog halni a magyar kultúra teljesen, halálra van ítélve a magyar nép?

5

Ha már egyszer "annyira főnyeremény vagyok", miért nem visznek el?

Sok lány ezt mondta, akivel ismerkedtem, de aztán mindig találtak egy (szerintük) jobbat, aki mellesleg alázza őket, megcsalja, aztán hónapokkal később hozzám jönnek sírni, majd újból összeszednek egy olyan p*csöt, ha lenyugodtak...

Ennyire nem számít ma már a kedvesség? Tény, hogy nem vagyok egy talpraesett macsó, de az anyámasszony katonájától is messze állok.

11

Titeket ez nem zavarna?

A párotok képei alá kommentelgetne az exe, hogy milyen cuki, aranyos, stb... Miközben nem is tartják a kapcsolatot, állítólag...

2

Mi miatt csaltátok már meg a párotokat?

5

Nagy szerelem utáni új kapcsolatnál ez normális?

3 éve összejöttem egy sráccal, tényleg nagy volt a szerelem, az első szerelem, mindkettőnknek volt már előtte kapcsolata, de ez volt az amire azt lehet mondani, hogy szívből szerelmesen szerettük egymást, szóval értitek. Tökéletes volt ő nekem, és én neki, kívül/belül/mindenhogyan. Lassan egy éve már, hogy szétmentünk, sajnos nem volt más választásunk mivel elköltöztünk.

Most úgy tűnik összejövök egy sráccal, már volt néhány randink. Nagyon jól érzem magam vele, szeretek vele lenni, meg beszélgetni akár facen is, bár élőben jobb persze. Viszont amikor nem vagyok vele sokszor elfog az érzés, hogy én ezt nem akarom, és nem fog menni, a következő pillanatban meg már azt várom, hogy mikor találkozunk végre újra... Nagyon össze vagyok zavarodva. Félek attól, hogy nem lehetek újra szerelmes. Meg sem közelíti az előző barátomat, sem külsőre, sem belsőre. Más a belsője viszont pont ez tetszett meg benne és ezért kedvelem. Már ezelőtt is barátok voltunk. Normális hogy így össze vagyok zavarodva?

4

Hogy lehet megszivatni az ilyen idióta pasikat akik teszik a szépet és miután jól belezug a csaj kiderűl, hogy 2 éve barátnője van?

Elnèzèst tisztelet a kivètel,de milyen ember az ilyen?s a barátnõje is nenem lássa ezt?kitudja mèg hánnyal szórakózik,vagy max olyan vak mint èn :(

18

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!