Találatok a következő kifejezésre: A párom már van (1070 db)

Érdemes elmennie a páromnak is vizsgálatra? Nálam minden oké a nőgyógyász szerint, a páromnak már van egy gyereke.

Annyira szomorú vagyok, hogy megint megjött. Folyton arra gondolok, hogy talán nem is lehet gyerekünk. Már közel egy éve próbálkozunk.

Legjobb válasz: Jobb ha elmegy o is merthogy en a volt parommal 5 even keresztul probalkoztunk pedig neki 2 gyereke van mara volt kapcsolatabol, es soha nem estem teherbe,azt hittem nekem nem lehet babam.azota szilvesztertol az uj parommal osszekoltoztem es a masodik honapban teherbe estem.azt hittem egy csoda tortent velem.ma 12 hetes kismama

Jobb ha elmegy o is merthogy en a volt parommal 5 even keresztul probalkoztunk pedig neki 2 gyereke van mara volt kapcsolatabol, es soha nem estem teherbe, azt hittem nekem nem lehet babam.azota szilvesztertol az uj parommal osszekoltoztem es a masodik honapban teherbe estem.azt hittem egy csoda tortent velem.ma 12 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Gratulálok és sok boldogságot kívánok! Annyira szeretnék már én is egy ilyen sikersztoriban szerepelni!
Ha a te részedrõl minden OK, akkor jobb, ha õ is elmegy egy kivizsgálásra. Fõ a biztonság. :) És legalább ha kiderül, hogy vele sincs baj, akkor megnyugodhattak, és próbálkozhattok továbbra is. :) össze fog jönni. Szorítok.

Kismamák/anyukák, akiknek a párjuknak már van egy másik nőtől gyereke. Hogyan éreztek?

Mikor kiderült, hogy ti is babásak vagytok, ugyanugy tudtatok "viselkedni" a másik gyerekkel? Nálunk van már egy 6 évese a páromnak. Megszerettem a gyereket már az elején, ? is engem, annak ellenére hogy nagyon hasonlit az anyjára, és mikor itt van mindig eszembe jut az ? "egykori boldogságuk". Egy ideje tudjuk már, hogy én is babás vagyok, és ugyanugy szeretem, törödök a másik gyerekkel amikor nálunk van, de valahogy "fura " érzések is kavarognak bennem. Nem is tudom leirni.. Mintha már féltékeny lennék, mikor a nagyszül?k babusgatják, okos unokám-szép unokám stb, vajon az enyémmel is ennyit fognak törödni majd meg hasonló dolgok.A párom minden nap hangoztatja,hogy örül a babánknak, szóval ezzel nincs gond. Remélem értitek mit szerettem volna leirni. Ezek normális érzések, vagy velem van a baj?

Legjobb válasz: Ja és még annyit, hogy tudom, hogy a párom megint fiút szeretne, bár azt mondja bárhogyan lesz is szeretni fogja. De mesélték a rokonok,hogy mennyire örült, mikor kiderült az elõzõ gyereknél hogy fia lesz, és arra is gondolok, hogyha most lány, akkor megint "alulmaradok" az elsõvel szemben. Én viszont kislányt szeretnék a szivem mélyén, valahogy régi vágyam, egy szép nevetõs aranyos kislány, de ha fiú lesz, az is nagyszerû lesz,imádni fogom, tényleg az a fõ hogy teljesen egészséges legyen!

A kérdező hozzászólása: Ja és még annyit, hogy tudom, hogy a párom megint fiút szeretne, bár azt mondja bárhogyan lesz is szeretni fogja. De mesélték a rokonok, hogy mennyire örült, mikor kiderült az elõzõ gyereknél hogy fia lesz, és arra is gondolok, hogyha most lány, akkor megint "alulmaradok" az elsõvel szemben. Én viszont kislányt szeretnék a szivem mélyén, valahogy régi vágyam, egy szép nevetõs aranyos kislány, de ha fiú lesz, az is nagyszerû lesz, imádni fogom, tényleg az a fõ hogy teljesen egészséges legyen!
El sem tudom képzelni milyen lehet :-S Nálunk a párom családjában elsõ unoka lesz, az én apumnak már van 2 fiú unokája a féltestvérem révén, de mégis fiú unokát akart. Eddig kislánynak mutatta magát most meg fiúnak szóval már semmiben nem vagyok biztos :-D Párom is fiú párti volt. Én úgy érzem nem tudnám más gyerekét nevelni akár teljesen akár csak hetente pár napig :-( Ezért is félek kicsit mi lesz ha szétmegyünk és a férfiak is így állnak majd az én gyerekemhez :-S
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Persze, nem úgy szeretem mintha a sajátom lenne, abban én sem hiszek. Viszont soha nem hallottam sem a gyerektõl, sem a páromtól, sem a nagyszülõktõl azt, hogy azt mondta volna nekik a gyerek, hogy érzi vagy látja rajtam, hogy nem szeretem annyira. Sõt. Mikor megkérdezték, hogy szeret e engem, azt mondta igen, ezt mondja mai napig is. Szoval nem érzi, hogy én miképpen érzek most, de nem is szabad. Azt tudom hogyha megszületik az enyém, akkor biztos nagyon morcos lesz, féltékeny, mert az anyukájának már van mástól is gyereke, és vele is ilyen. A lényeg, hogy igen, nekem a sajátom az elsõ már most, és mindig is az lesz, de ez igy van rendjén. És nyilván az én szüleimnél is a mienk lesz az elsõ minden tekintetben.
Szia.Az én páromnak van egy hat éves fia.Nekem eleinte nagyon nehéz volt/ amikor még nem tudtam hogy lehet-e gyerekem/ hogy egy idegen gyerek fekszik az ágyunkban és mondja a páromnak hogy apa szeretlek, majd megszakadt a szívem hogy lehet hogy nekem soha nem fogja mondani a sajátom.De én sajnos nem tudtam vagy nem akartam megszeretni és mi ezt meg is beszéltük itthon hogy valamiért nem megy.A párom ezt megértette és azóta nem téma.Játszok vele meg elvagyunk ha itt van de ennyi.Nyolc éve szeretnék gyereket.Egy vetélés után összejött megint most 34-hetesek vagyunk.Apa nagyon vigyáz ránk és már alig várja a pici lányát hogy itthon legyen.Nem tudom hogy fog alakulni de nem fogom hagyni hogy a kisfia érezze amik bennem vannak.Nem tehet róla de azt hiszem én sem.
Szia! Az én páromnak is van egy 8 éves lánya. A kilánnyal nagyon jól kijöttem az elejétõl fogva, 3 éves volt mikor megismertem. Nagyon jó barátnõk lettünk. Õ az elsõ unoka anyósoméknak, és õt imádják, kényeztetik a legjobban. Nem voltam rá féltékeny, amíg meg nem született a fiam. Mikor megszültem, a párom elhalmozta nagylányát mindenféle játékkal, meg mindennel amit kitalált a kiscsaj. És olyankor bizony éreztem, hogy féltékeny vagyok, hogy õ sokkal több mindent megkap mint pl. a fiam. De ezek az érzések már elmúltak, minden olyan mint régen volt. A nagy imádja az öcsikéjét, és ez nekem mindennél fontosabb.
Teljesen normális érzések. Anya leszel, és az ösztöneid azt súgják, hogy a te gyereked az elsõ és mindenben az õ érdekeit nézed. Ezzel senkinek nem lehet problémája addig amíg nem jut el egy beteges szintre (de nálad errõl nincs is szó). Szeretni kell a másik gyereket is de nem lehet (és nem is kell)ugyanúgy mint a sajátodat...hiszen nem ugyanolyan gyereked(vajon õ ugyanúgy szeret téged mint az anyukáját?!). Tisztelem azokat akik azt tudják "mondani", hogy "úgy szeretem mint a sajátomat" (és nem is igazán hiszem el, mivel szerintem csak arról van szó, hogy nagyon jó emberek akik intelligensen tudják kezelni az ilyen szituációkat). Nálunk a párom elsõ gyereke már kamasz (fiatalkori kapcsolatból, elég érdekes édesanyával, aki nem kicsit nevelte a férjem ellen...), sajnos nem igazán érdekli mi van velünk, hiába keressük, neki minden fontosabb mint az, hogy elfogadja a meghívásunkat...A mi gyerekünk velünk él, õ neveli, õ fürdeti, az anyukáját(engem) imád stb...egyértelmû, hogy hozzá közelebb áll (nem mondhatom, hogy jobban szereti, mert ez így nem lenne igaz). Én mindig normális voltam vele amikor találkoztunk, nincs bennem rossz érzés hiszen tudtam, hogy õ van, ismerek minden részletet a férjem múltjából, így mentem hozzá, vállalva ezzel minden esetleges "kellemetlenséget". Soha nem bántom (akármilyen gonoszan viselkedik a férjemmel akinek ezzel fájdalmat okoz) még szavakkal sem minõsítem a viselkedését. Azt, hogy mennyire szeretem...mint a szomszéd kisfiút... A nagyszülõkkel meg nem tudsz mit csinálni. Vannak olyanok akiknek minden unoka egyforma(vagy õk is csak mondják és úgy tesznek?), és vannak akik különbséget tesznek ilyen vagy olyan okok miatt, és ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy jobban szereti egyiket vagy másikat. De szerintem ez is csak akkor fáj, ha a te gyereked a második. Végülis ez is érthetõ, hiszen neked is "egyforma" volt minden nagyszülõ? Van akihez közelebb álunk és van akivel felszínesebb a kapcsolatunk. Teljesen normálisak az érzéseid, és biztos sok ilyen lesz még, mert neked õ lesz a leg-leg-leg...:) )) Boldog babavárást!
2.vagyok Persze, ez is elõfordulhat, de nem izgulok, mert én 20 éves vagyok, párom 23 szóval még akkor se lenne baj, bár ez az opció nem túl valószínû.
Az eszetekbe sem jut, hogy mire a ti (leendõ) gyereketek annyi idõs lesz, mint a "régi" addigra a párotoknak új kapcsolata lesz, ahol esetleg éppen babát várnak? Komolyan.
Szia. :D Páromnak van már egy 3 éves kislánya. Sokat van nálunk, nagyon szeretem és õ is engem. Teljesen normális, hogy van egy ilyen fura érzésed, mert nekem is van. Nem is tudom, hogy mi erre a jó szó, de én félek, hogy, ha megszületik az én kislányom, akkor a páromét nem fogom már úgy szeretni. Én mondjuk a nagyszülöktõl nem félek, mert állandón a hasamat simogatják meg beszélnek a babához és már msot szeretik annyira, mint a másikat. Apuka titkos vágya nálunk is egy kisfiú volt, de azt mondta, hogy végülis mind1. Hát kislány lesz, de már most õ is apuci szeme fénye. Szerintem felesleges izgulnod. Nagyszülõk is ugyan annyira fogják szeretni, mint a másikat és apucija is. Barbi :)
Normális, de ne félj ilyenektõl. Eszedbe jutna ez, ha pl: a tesódnak lenne gyereke, aztán neked, hogy a szüleid vajon a tiédet is úgy szeretik-e, mint az övét? Minden gyerek más és más, de mindet ugyanúgy szeretni lehet. Másik gyereknél sokszor az a problémája az "új" anyukáknak, hogy a férjüknek már van mástól és akkor most vajon ezt is szeretni fogja-e. Ez is csak egy olyan félelem ami fel sem merülne, ha ugyanez az anyuka szülné esetleg a 3. gyereket a férfinek, hogy vajon szeretni fogja-e, hiszen már van neki 2. :) Arra gondolj, hogy az valamiért nem mûködött, de a most van és a mostban te vagy, és boldogok vagytok, aminek a koronája a pici.
A kérdező hozzászólása: Én is igy gondoltam egészen addig, ameddig meg nem ismertem ezt a péromat. Ugyanis az azelötti páromnak is volt már egy gyereke. Hiába, ugy látszik én vonzom ezeket a pasiakt. :) De a viccet félretéve, arra jó volt ez az idõ hogy tudjam milyen is egy gyerekkel foglalkozni, nevelgetni, tanitgatni, hogyan kell bánni velük. Magyarul, alap dolgokat már elsajátitottam, igy talán nem lesz annyira nagyon új amikor a sajátom lesz ennyi idõs. .)

Megbánta valaki, hogy nem lett saját gyereke? A páromnak már van egy.

Boldog vagyok a kislánnyal, 7 éve vagyunk együtt az apukájával. 3 éves volt amikor összejöttünk, egy hetet velünk van, egy hetet az anyukájánál. Ezt még most is tökéletesnek érzem. Van is, meg nincs is :) Van id?nk egymásra, barátokra. Közben mégis van egy "gyerekünk". Nagyon szeretem. Õ is engem. A párom nem akar több gyereket, már csak anyagi szempontból sem, neki akar mindent megadni, illetve hogy mi úgy éljünk hogy az kicsit átlag felettinek mondható talán. Megértem, én is egy gyereket terveztem mindig, hasonló okokból. Szóval most így jó, de kérdezgeti mostanában (esküv? el?tt állunk), hogy biztos nem fogom e megbánni. Erre azt mondom, hogy nem. Így is érzem. De kíváncsi lennék, hogy kés?bb 40-50 évesen nem bánta meg valaki, hogy nem született sajátja?

Legjobb válasz: Én 40 éves vagyok. Van egy fiam akit imádok.. Amikor fiatal voltam úgy voltam vele, hogy 1 gyerek bõven elég. 12 éve élek boldog házasságban.(második házasság) A férjem az elsõ nap kijelentette, hogy õ soha nem akar saját gyereket. A fiamat imádja, de ennyi elég is neki. Mi is átlag felett élünk, és sokáig én is elvoltam így édes hármasban. Ma hogy én 40 a fiam 20 éves néha-néha bánom hogy nincs egy lányom.. Néha eszembe jut hogy milyen jó lett volna ha lenne egy lányom. Imádom a fiam de õ magabiztos, önálló, és nincsen benne azokban a nõi dolgokban.. Olyan jó lett volna ha mondjuk ma 16-17 éves lányomat kényeztethetném, eljárhatnék vele szoláriumba, meg minden nõies helyekre.. Bizony mostanában bánom, de már 40 évesen nem szülnék.. Nem szeretnék a nagymamája lenni egy tinédzsernek..

Én 40 éves vagyok. Van egy fiam akit imádok.. Amikor fiatal voltam úgy voltam vele, hogy 1 gyerek bõven elég. 12 éve élek boldog házasságban.(második házasság) A férjem az elsõ nap kijelentette, hogy õ soha nem akar saját gyereket. A fiamat imádja, de ennyi elég is neki. Mi is átlag felett élünk, és sokáig én is elvoltam így édes hármasban. Ma hogy én 40 a fiam 20 éves néha-néha bánom hogy nincs egy lányom.. Néha eszembe jut hogy milyen jó lett volna ha lenne egy lányom. Imádom a fiam de õ magabiztos, önálló, és nincsen benne azokban a nõi dolgokban.. Olyan jó lett volna ha mondjuk ma 16-17 éves lányomat kényeztethetném, eljárhatnék vele szoláriumba, meg minden nõies helyekre.. Bizony mostanában bánom, de már 40 évesen nem szülnék.. Nem szeretnék a nagymamája lenni egy tinédzsernek..
1. Nem pontoztalak le. 2. A kislányon van a hangsúly. Hogy eszedbe sem jut, hogy kisfiú is lehetett volna a második. 3. 26 éves vagyok. 4. Mint mondtam, az ismerõseim mind fiatalosabban gondolkodnak, viselkedek, nem türelmetlenek a késõn született gyermekükkel.
elsõ vagyok. Vajon miért lettem lepontozva??
Az én anyám 41 éves volt amikor szült. Én 20 évesen képtelen vagyok anyámmal egy hullámhosszon lenni. Kedves, aranyos, szeretem, de túl nagy a korkülönbség. Barátom 21 éves. Az anyja 40 éves. Sokszor irigylem õt, hogy milyen jó kapcsolat van köztük. Keresztnevén szólítja, jókat nevetnek, mindent meglehet vele beszélni, és képes haladni a mai korral. Az én anyám a múltban él..Bár igyekszik, de mindig az jön vissza, hogy az õ idejében így az õ idejében úgy volt.. Én sem szülnék úgy hogy hatalmas korkülönbség legyen köztem és a gyerekem között. 20/L
Azért lettél lepontozva, mert 40-50 évesen manapság egy nõ nem számít már öregnek egyáltalán. És a gyerekvállaláshoz sem. Sõt még egy 60 éves sem. Ez azon múlik, mennyire tartod rendben magad, mennyire adsz a külsõdre, mennyire vagy tájékozott, nyitott a világra. Manapság már pont hogy nem 20 évesen szokás szülni, mint ahogy nálad alakult anno...
Hát ahogy manapság elnézem a velem egykorú harmincasokat...lombikbébiprogramra szokás járni, meg évekig tartó hormonkezelésekre...Ahogy elnézem magamat, tök felesleges volt évekig megszakítással védekezni, mert 1 éve nem védekezünk sehogy és mégse esek teherbe. Lassan 35 vagyok, úgy tûnik van még sok idõm az 50-ig:) Amúgy nem vagyok kétségbe esve, mert idegesítenek a gyerekek és cseppet sem vágyok gyerekre, csak a párom. Hogy késõbb bánni fogom-e? Már nem hiszem. 20 évesen még odavoltam minden kis taknyos gyerekért...De elmúlt és 15 éve nem változik. A világból is ki tudna kergetni a legtöbb gyerek.
Szerintem azért pontoztak le, mert nem biztos, hogy kislányod született volna, és így visszatetszõ az, amit írtál. Egyébkét szerintem 40 évesen is szülhetsz. Az ilyen idõs ismerõseim visszafiatalodtak a gyerekükhöz.
Az a "baj", hogy azok, akiktõl tanulhatnánk, akik elmondhatnák, hogy mit tanultak az élettõl, mit bántak meg és mi az amiért megérte, õk nem ülnek számítógépek elõtt. Legalábbis a többség nem. És az a baj, hogy személyesen pedig ritkán adódik olyan élethelyzet, hogy ilyen kérdést feltehetnénk/fel mernénk tenni nekik.
nézd, tök mindegy, hogy itt mit írnak! Ez a te életed! Valószínûleg erõsen dolgozik benned a kérdés, ezért írtad ki! inkább azt tisztáznám vele, hogy mi lesz akkor, ha meggondolod magad és mégis szeretnél sajátot! Azért az életben ilyet kijelenteni, hogy te ezt vagy azt biztosan nem fogod megbánni, elég nagy bátorságra vall! Minden változik!
Nem bántam meg. Ha te tudod, hogy nem vagy anyatípus, és nem akarsz gyereket, akkor tartsd magad ehhez; nem kell hallgatni olyan emberekre, akik szögesen más tipusúak, mint te és csak magukból indulnak ki. Õk szoktak károgni, hogy "majd megbánod késõbb!". Õk bánnák meg, és azt képzelik, hogy mindneki más olyan, mint õk, úgy érze és gondolkodik, mint õk. Hát nem. Éppenhogy azt bánnád meg, ha annak ellenére szülnél, hogy nem vagy anyatípus vagy nem akarsz gyereket. És elmondhatatlan és jóvátehetetlen pszichés károkat okoznál annak a kis embernek, akit akaratod ellenére szülnél meg.
Azért 40 felett már igazán nem kell szülni.Akármilyen fitt jól néz ki valaki.Még, hogy vissza fiatalodik egy kisgyerektõl.Úgyan már.Van a környezetemben elég idõs anyuka aki tiszta idegbeteg a kicsitõl.na meg itt fáj ott fáj amott fáj.Szerintem bánni fogod, igy sosem tudod meg ki lehetett volna belõletek...Más anyának lenni, meg más anyjának lenni
35 éves kor körül szoktak a nõk ezzel kapcsolatban bepánikolni.
A kérdező hozzászólása: Akkor tipikus nõ vagyok, mert 34 vagyok :) Bár még nem pánikoltam be.
A párom felesége elhunyt szüléskor. Fél éves volt a kislányuk, mikor megismerkedtünk, másfél, mikor egymásba szerettük. A kislány tudja, hogy nem én vagyok az édesanyja, de mégis anyának szólít, mellettem nõtt fel. Nekem ez bõven elég, soha nem bántam meg, hogy nem született saját gyermekem, pedig a "kis"lány is 25 éves már.
Szuper ötlet már legalább kétszer megkérdezted ezt.
Nem jó ötlet. Sõt, nagyon gáz, hogy a párodnak lesz 2 István nevû fia. A párod is István? :D
Mekkora hülye vagy!
Kovács Lázárnak is két Lázár fia van.
Szerintem nagyon gáz.
gáz
Nincs másik név? Nem igaz, hogy csak István lehet. Ez gáz.
Biztosan nem adnám neki azt a nevet.Szerintem találsz másik ugyan olyan szépet ami tetszik!Gondolj bele nagyobb korában a gyerek sem örülne neki.
Szerintem jó ötlet, ha neked ez a név tetszik, akkor add ezt a gyerekednek.
Egyáltalán nem gáz! Miért ne adhatnád a gyerekednek azt a nevet, ami neked tetszik?
Nem tudom, milyen a kapcsolat a párod és a fia közt, de akár jó, akár nem, elõfordulhat, hogy a jövõben a két fiú találkozik, esetleg tartani fogják a kapcsolatot egymással is, talán még az apjukkal is... Hogy szólítják majd egymást? Pisti1, Pisti2 ? :D Vagy ha megkérdezik tõle, hogy hívják: - István - Van testvéred? - Igen, egy bátyám. - Õt hogy hívják? - István :D
I. István, II. István :D De hogy lehet ilyen nevet adni szegény gyereknek, undorító, ahogy a saját nevem is rühellem :D
Vicc ugye? Pistike es pistike mennek.... Melyik Pusti hat a nagy istvan fia de melyik? Hat az az elallofulo szeplos ? Nem az az x labu.
Legyen akkor Dávid István
Az István tényleg szép név.
-adj neki két nevet- István, Dávid és még lehet egy harmadik is.
Egyszer már volt itt hasonló kérdés, ott kiderült, hogy a mostohaanya szívbõl gyûlölte az elsõ kisfiút és direkt ki akart vele babrálni, mindezt azért, mert a gyereknek fájt, hogy az apja újranõsül. Én egy bizonyos IQ-szint alatt nem is engedném, hogy valaki szülõ, akár mostohaszülõ legyen... Ha az én páromnak lenne már gyereke, szeretném azt a gyereket teljes szívembõl, nem viselkednék úgy, mintha nem vennék tudomást róla és az emlékét is el akarnám törölni.
Jaj, ne. Ne legyél már annyire buta, bocs. Azt akarod, a másik gyerek neve ugyanaz legyen, mint a tieteké? Csomó félreértéshez vezetne, ráadásul lelkileg mindkét srácot megviselné. Nem hiszem, hogy ne lenne még egy fiúnév a világon, ami tetszene.
Azigen:D de ne csodálkozz ha ezért utálni fog a fiad
Hihetetlen, hogy milyen balfék szülõk léteznek!!!
Csapj fel egy naptárat, lapozd végig, és keress valami más nevet.
Ez olyan, mint amikor Kenny meghal a South Parkban. Egyszer volt egy rész, amikor Kenny újjá született és a szülei Kennynek nevezték el. Megkérdezték, hogy hányadszorra történik már ez meg? Vagy 52-szer:D
Jogod van úgy elnevezni a gyerekedet, ahogy te szeretnéd, ebben ne befolyásoljon, hogy így hívnak valakit, akihez neked semmi közöd.
A féltestvérem úgy hívják, ahogy a mostohaapámat. 2 évvel ezelõttig mi gyerekek nem tudtuk, hogy van egy másik, ugyanilyen nevû, csak idõsebb fia is egy korábbi kapcsolatából. A két fiú most elég jóban lett, ne tudd meg mi a véleményük a szüleik szellemi és érzelmi képességeirõl, vagy inkább ezek hiányáról. Szóval a te döntésed, de ne csodálkozz, ha errõl majd a fiadnak meglesz késõbb a véleménye.
Teljesen normális dolog, hogy a gyerekednek olyan nevet választasz, ami neked tetszik. Nyugodtan nevezd Istvánnak, egyáltalán nem gáz. :)
Szerintem nagyon sz@r ötlet, de ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, akkor legalább legyen két keresztneve csórinak.
Azzal nincs baj hogy gáz csak azzal hogy két testvért nem lehet elnevezni ugyanúgy. Oké hogy féltestvérek lennének de ha a másik gyerek is az apja vezetéknevét kapja meg akkor az hatóságilag tilos. Maximum úgy lehet ha harmadik neve lesz István ás a második neve mondjuk András vagy amilyet akartok.
És, ha ikrek lesznek akkor is mindkettõ legyen István. Akkor már 4 en lesznek, ha az apát is így hívják :DDDDDD
A kérdező hozzászólása: A párom a Dávid nevet szeretné adni. Amúgy a nagyfiú nem az apja vezetéknevét viseli.
15-ös hatóságilag biztos nem tilos, apám eljátszotta ugyanezt. családnév és keresztnév is egyezik..... Tartja a fiával a kapcsolatot a párod???? Mert ha igen, akkor ultragáz az ötlet... Ha nem tarja a kapcsolatot akkor igazából teljesen mindegy. Nem bántja majd a másikat hisz nem tud a féltesóról, de kérdés a gyereketeknek hogy fog esni ha felnõ és véletlenül kiderül.
Szerintem elég rossz ötlet. Párod mit szól hozzá, hogy a két fiának ugyanaz legyen a neve?
Hát, a párod csak nem ért ezzel egyet!!!! Te jó ég..... ROSSZ ötlet!!!
Nem, nem jó ötlet. Add úgy a nevet, ha már adni akarod, hogy két keresztnév legyen és az elsõ NE István legyen, hanem egy másik. Még ez is ciki, de mindenképpen jobb, mint a te verziód.

Hogy dolgozzam fel h a páromnak már van egy gyermeke?

Én 17/L vagyok!A párom 23 éves! Fogalmam nincs h miért de nem tudom h viszonyuljak a párom exéhez? Az ex- azt akarja elérni h minden féle képpen szétmenjünk! A babát alig engedi a páromhoz! És olyanokat mondott h én nem tudja h bánok a gyermekkel! Ez természetes h félti a gyermekét de ha igazán félti nem a háta mögött beszéli ki és hordja le hanem akkor beszélgetvele! És ezt is én kezdeményeztem! Szeretem a párom nagyon is! Volt olyan éjszaka h sirva keltem föl, a depresszióba hajt ez a n?személy! Van mikor feljön a szobánkba... Ráadásul azt tudni kell h miközbe a Párom és az Csaj eggyüt voltak a csaj fél éven keresztül csalta! Úgy h már megszült... MIT TEGYEK... NEM BIROM FELDOLGOZNI EZT A SOK MINDENT... ?!!

Legjobb válasz: Vagy keress egy másik fiút, vagy mondd meg neki, hogy állítsa le a nõjét, különben szakítassz és kész. Neki kell megoldania.

Vagy keress egy másik fiút, vagy mondd meg neki, hogy állítsa le a nõjét, különben szakítassz és kész. Neki kell megoldania.
Én 22 voltam amikor összejöttem a párommal, akinek van 3gyereke, és egy sárkány exe.Nálam nem volt kérdés "hogy dolgozzam fel hogy van 3 gyereke", ha nálad ez kérdés, akkor sehogy, felejtsd el az egészet! Ha viszont ugy döntesz hogy kitartasz mellette, akkor NE FOGLALKOZZ AZ EXÉVEL, mert igy elõbb utóbb ti bekattantok, egymást fogjátok csak b@sztatni, mert idegesek vagytok az ex miatt, és õ eléri amit akar.Nem tudom miért kell vele foglalkozni?Nem tök mindegy kinek miket beszél?Ha akarja tudni hogy bánsz a gyerekkel, menjen el, vagy találkozzatok, és észreveszi hogy te sem ütöd a gyerek fejét, meg hogy normális vagy.Ha meg látszik rajta hogy esze ágában sincs megismeri azt akivel a gyereke van néha, akkor semmi értelme foglalkozni vele, komolyan mondom, zárd ki az életedbõl, ne is gondolj rá!Attól lesz a legboldogabb ha látja rajtatok hogy õ a központi téma, és bele tud zavarni az életetekbe.
Nem azért írjuk, hogy fiatal vagy, hogy bántsunk, "hogy nem értesz Te ehhez", hanem azt, hogy 17 évesen még legalább 8-10 évnyi bulizás kell, hogy álljon elõtted, utazás, tanulás, gondtalanság, karrier. Nem egy ilyen idegbetegség. :-S Senki nem ment hozzá ahhoz a pasihoz, akivel 17 évesen járt. (tisztelet a kivételnek) Élj!
hidd el, ennél idõsebb nõk se tudnak mit kezdeni párjuk volt családjával.nagyon kevés az okos inteligens nõ, aki ilyen helyzetben jol reagálna.már írtad, hogy nem érzed magad fiatalnak.viszont az évek nem téged igazolnak.hidd el, ez a pasi téged is el fog hagyni, és ne agyja az isten, hogy neked is legyen tõle gyereked.akinek családja van, annak már nem igy kéne gondolkodnia.egy gyerek nem játék, az övé sem és a majdani tied sem.annyi édes egyedülálló pasi van.én is rengeteg sületlenséget csináltam amikor kamasz voltam, de ilyen fiatalon ilyen bulikba nem érdemes belemenned.ez örök harc, a baba és az ex mindig megmarad.így a harcok is.mindennek meg van a maga ideje.10 év múlva rá érsz még harcolgatni, egy babával, és anyukájával.szerintem itt te mindig vrsztes leszel.
Nézd, valószínüleg nem ez "életed szerelme/kapcsolata", kár ebbe tönkremenni. Keress egy kevésbé macerás pasit. 17 évesen nem kéne még ilyen szomorú dolgokkal foglalkoznod.Szerintem a szüleiddel is kéne beszélned, biztos adnak tanácsot.
Fiatal vagy te még ehhez!
A kérdező hozzászólása: A szüleim szeretik a párom csak azt h van gyereke azt nem!!! Folyton bántanak vele... de már terveztük h majd 2 év mulva összeköltözünk... de szerintem még bizonyitania kell a szüleimnek! meg persze egymásnak...
A kérdező hozzászólása: Mindenki ezt irja h fiatal vagy! most nem irom h pedig nem :D mert de igen :) csak szerintem éretebb mint más... Otthagyni nem fogom mert szeretem! a csajt nem lehet le állitani... de mit mondjak neki h állitson magán? a párom az szabályszerüen megverné a tehetné, rühelli... De én mit tegyek?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm h Õszinték vagytok! Ez is sokat segít nekem!
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen! Igazad van!!

A nők egy részének miért kizáró ok, ha a párjuknak már van gyereke?

A férjemnek is van gyerek az el?z? házasságából és soha nem merült fel bennem, hogy gond lenne. Férfiak részér?l egy fokkal jobban megértem, mert a gyerekek többnyire az anyánál maradnak és így egy háztartásba kerül a gyerekkel, heti hét nap, napi 24 órában. Viszont ha egy férfinek van gyereke, az rendszerint nem vele él, hanem látogatja, találkoznak (gyerek korától és a láthatási megállapodástól függ?en). Egy szóval, érdekelne, hogy ez miért lehet gond, hiszen ebben a cip?ben járok, mégsem jöttem még rá...

Legjobb válasz: Egyszerû. Mindenki a saját utódját akarja elõtérbe helyezni. Meg pl: Apuka folyamatos mûszakban dolgozik, ami kéthetenkénti szabad hétvégét jelent. Azt, ha jó apa, akkor a gyerekével tölti. Így viszont az aktuális partnerre nincs ideje. Egy gyermekes pasinál, ha jó apa, soha nem lesz annyira elõtérben, mint a gyerek. Ez sok nõt frusztrálhat.

Egyszerû. Mindenki a saját utódját akarja elõtérbe helyezni. Meg pl: Apuka folyamatos mûszakban dolgozik, ami kéthetenkénti szabad hétvégét jelent. Azt, ha jó apa, akkor a gyerekével tölti. Így viszont az aktuális partnerre nincs ideje. Egy gyermekes pasinál, ha jó apa, soha nem lesz annyira elõtérben, mint a gyerek. Ez sok nõt frusztrálhat.
Pedig szerintem elég egyértelmû, elég szétnézni az itteni kérdések között is. Ha egy férfinak már van gyereke, a nõ soha nem fog számára elsõ helyen állni, mindig háttérbe szorul a gyerekkel szemben - a hétvégéket általában mindig a gyerekhez kell igazítani, stb... Természetes ilyenkor, hogy a férfi életének része marad a gyerek anyja is, aki ha olyan, akkor bekavar a kapcsolatba. Elõfordulhat, hogy a pasi, mivel már van sajátja, nem akar több gyereket, de ha vállalnak is, a közös gyerekre kevesebb jut a gyerektartás miatt. Én pedig egyébként egyáltalán nem szeretnék gyereket, így másét sem szeretném pesztrálni, tehát nekem ezért is kizáró ok.
Amit az elsõ írt: természetes, hogy mindenki a saját utódját helyezi elõtérbe. Ha szeretek egy férfit, jogos és természetes az igény, hogy az utódaink kizárólag tõlünk, kettõnkbõl származzanak. Akkor talán másként gondolnám, ha az lenne a helyzet, hogy már nekem is vannak más kapcsolatból származó gyerekeim meg neki is, de mivel nekem még nincs gyerekem, azért érzem ezt a "kizárólagosságot". 25 N
Nekem is pont emiatt volt mindig is kizáró ok, mert nem szerettem volna örökös második lenni, sem azt megkockáztatni hogy éreznek még valamit egymás iránt a volt partnerrel. De az élet másképp rendelte... Pont olyan férfival jöttem össze, akinek van egy 13 éves lánya. Nagyon szeretem a kiscsajt, inkább olyan, mintha a barátnõm lenne. És az 1 éves lányommal is jól kijön. Pedig úgy tiltakoztam, hogy én soha... De sosem érzem, hogy második lennék vagy el lennék hanyagolva. Ez emberfüggõ szerintem, hogy ki hogy àll a dolgokhoz.
2. ....és tipikus általánosítás, hogy továbbfûzzem a gondolatod.
Nem tudom kedves utolsó, hogy ironizálsz-e?
Ezt en se ertettem. A nok allandoan szajkozzak, h milyenek a ferfiak, h nemjonnek ossze gyerekes anyaval. Holott forditott helyzetben ok se komoljak. Tipikus kettos merce.
Nem kell olyan pasi, aki már ellõtt egy patront. Szeretem annyira MAGAMAT, hogy én legyek neki az elsõ, akinél megéli az élete legnagyobb részét: a gyereke születését! Nálam nem fér be mellékvágány még akkor se, ha az illetõ pasi lenne a nagy Õ! Más fattya meg ne legyen az én családomban, csak a saját véremet terjesztem, késõbb halál után más fattya ne kapjon vagyonrészesedést. Kb. ennyi. 26 L
ne bántsátok a kérdezõt! Nem sok mindenkinek adok igazat, fõleg azoknak nem akik olyanokat írtak hogy az ex visszacsábithatja meg jó lesz talonnak, ez baromság. Mért csábitaná vissza? Nem hiszem hogy az ex arra vár hogy visszakapja, meg újra 1ütt stb. Én sem vártam az exre sosem, és szerintem senki sem, akkor nagyon sokan egyedülmaradnánk! Kedves kérdezõ ne parázz az extõl, az már a mult, és senki sem ott él! Csak elõre. Mondjuk és sem ismerkednék gyermekes nõvel, de ez már 1 másik történet!
A kérdező hozzászólása: Nagyon meglepõdnék a megcsaláson az exszel. EGyrészt ilyen alapon az összes exnõjétõl retteghetnék, másrészt a gyerek becsúszott, így a házasság is mondhatni kényszerházasság volt. Ha meg meg akarna csalni, akkor nem lenne még pármillió potenciális partner az országban? Ugyan már, ez a "féljünk az extõl" szerintem hülyeség. Én is sok exszemmel baráti viszonyban maradtam, mert bár a párkapcsolat nem mûködött, emberileg megkedveltük egymást. Õ se féltékenykedik rájuk. Szóval köszönöm, de nem tartok az extõl. Ha valaki el tudja vinni a férjemet, akkor vigye, ott alapvetõen más probléma van akkor, nem a harmadik belépése és akkor magammal kell számot vetnem, nem az esetleges harmadikat üldöznöm.
Senki nem mondta, hogy üldözzed az esetleges harmadikat. Viszont ez a nõ és a többi ex között az a különbség, hogy a régi exek NORMÁLIS ESETBEN idõvel eltûnnek, lekopnak (elköltöznek, házasodnak...stb.stb.) viszont ezzel a nõvel össze lett egy életre (!!) kötve a férjed. S ez a nem mindegy, mivel ott a gyerek...
Magyarul folyamatos ingernek van kitéve a férjed. S egy férfi szívesebben megy egy idõ után a fixbe vissza, mint elõre. Ha ne adja Isten közöttetek valami éppen nem okés vagy mélypont van (mert hát ilyen is elõfordul) akkor ott lesz neki mindig ez a folyamatos hívogató inger, még akkor is, ha éppen most utálják egymást és a legszívesebben kitekernék egymás nyakát. Az embernek mindig jól esik egy talon, és sajnos az ilyen nõk és férfiak (akikkel közös gyerek van) mindig talonok maradnak egymás számára. Ennél biztosabbat nem kívánhat az ember! Sajnos... én pont emiatt nem kezdenék olyannal, akinek már gyereke van. Akarom mondani: emiatt SE, de még tudnék sorolni millió érvet.
Naiv vagy, ha szerencséd van, maradhatsz is. 1 gyerek esetén még megeshet az, hogy elhamarkodták, és közösen úgy döntöttek, külön tovább. De ez a ritka. Ha valaki gyereket szül egy kapcsolatba, fõleg, ha többet is, nyilván komolyan gondolja, hogy ásó-kapa, hiszen neki nagy eséllyel nincs több lehetõsége. Megtesz minden tõle telhetõt a család egybentartásáért.Mind a gyerekeket, mind õt rengeteg hátrány éri a család felbomlása miatt. Akit nem, az a férj (csak -gyerektartás), és õ is szokott lépni. Mi miatt mehet szét egy többgyerekes család:1. apuka kapuzárási pánikja, ekkor nem szereti igazán sem a gyerekeit, sem a feleségét, kötõdése, empátiája gyak. 0. 2. Alkoholizmus, más szenvedélybetegség, amit ideig-óráig leküzdhet, titkolhat. 3.Durva, agresszív, elmebeteg, nem lehet vele együtt élni, felesége elhagyta 4. a feleség kibírhatatlan, de ekkor vajon hogyan tudott vele élni eddig, és mi vitte rá, hogy otthagyja vele a gyerekeit, szívják csak õk tovább? 5. feleség elhagyta egy másik férfiért, de szerintem ez ritka, mint a fehér holló, fõleg több gyerekkel. Nálam az utolsó jöhet szóba, ami ugye ritka.Vagy az elsõ, de az is kicsit rizikós, nem túl felelõs gondolkodásra vall. És akkor még jönnek a problémák: pénzhiány, idõhiány, a gyerekem jövõjére sem tudok annyit biztosítani, amennyit egyébként, örökségre sem igen számíthat apai részrõl, stb.Akinek gyereke van, keressen olyan társat, akinek szintén, ez így lenne rendjén.
A kérdező hozzászólása: Te meg nem olvastad végig a válaszaimat. Mint mondtam, a gyerek becsúszott, ezért házasodtak. Egyiket se akarta, de ha már így történt, vállalta a felelõsséget. Aztán már annyira nem bírták egymást elviselni, hogy elváltak, mert mindennaposak voltak a veszekedések. A válása után találkoztunk, jártunk, összeházasodtunk, ennek már néhány éve. De örülök, hogy itt mindenki jobban ismeri a férjemet, mint én :)
A kérdező hozzászólása: Akinek gyereke van, keressen olyan társat, akinek szintén, ez így lenne rendjén. Akkor gondolom félre kellene söpörni a kölcsönös szimpátiát és vonzalmat, szerelmet, csak mert gyereke van és a gyikon néhány válaszoló így gondolja? Tényleg, logikus...
Én is úgy vagyok vele, hogy aki már (csúnyán fogalmazva) "megvolt" nekem, arra úgy érzem, hogy a továbbiakban is jogom van. S általában ez be is szokott jönni, mivel ezek az emberek nem felejtenek el engem. S ha kicsit erõlködök vagy akármi, akkor meg is tudjuk szerezni egymást. S hát igen...mivel régebben bejött (mert hát miért is lettem volna vele anno!?) az normál esetben most se változik. Az embernek ez meg nyaldossa az egoját, ha ezek az emberek legyeskednek és továbbra is reménykednek. Az ember el tud lenni ezzel. Függetlenül attól, hogy miért mentünk szét. Azt tudom, hogy vannak olyanok, akikkel nem lehetne újrakezdeni, mivel emiatt is mentünk szét. (Tejes személyi ellentét) Viszont trotzdem megvan ugyanúgy a megcsalás esélye. Ilyen az élet sajnos.
Akinek az életében jelen van az ex (itt sajnos csak a gyerek miatt a te esetedben), annak mindig meglesz az esélye az újrakezdéshez. Akárhogy is nézzük, ha valakinek egyszer már valaki bejött (s neki bejött az asszony, mivel lefeküdt vele, gyereket csinált neki...stb.stb.) az a késõbbiekben se változik meg. S az ördög nem alszik. Csak olyan esetben veszti el teljesen az ex az esélyét, ha valami (ne adja Isten...!) betegség vagy baleset miatt kemény külsõ változáson megy át. (Pl. megég, meghízik 100 kg fölé, kihullik a haja...stb.stb.)
4. vagyok Teljesen logikusan megcáfolod az egyes érveket, kedves kérdezõ!Pont, mert ezek a dolgok nálatok szerencsére jól mûködnek. De sok ember más, mint Te és a férjed, vagy az õ exfelesége, ott még lehetnek ezek korábbi rossz tapasztalatok, beállítósásbeli különbségek miatti problémák. Szerintem fontos elfogadni azt, ha valaki egyedülálló, gyermektelen embert keres társnak, joga van hozzá. Nekünk attól nem kell ilyennek lenni, de nem szabad lesöpörni az érveit az asztalról, nem célszerû meggyõzni, mert tényleg korrektebb, ha ismeri a saját ellenállásának okát és nem okoz lelki sérülést sem magának, sem a párjának, sem a gyereknek azzal, hogy meggyõzõdése ellenére felvállalja a helyzetet, amit aztán nem tud kezelni. Van, akinek ez igenis gond, és hála az égnek, hogy még idejében felismeri, és nem rombolja magát, másokat.
A kérdező hozzászólása: A "gyerek fontosabb neki" dolog se értelmezhetõ nekem. Persze, hogy fontosabb, ha nem lenne, akkor kételkedhetnék, hogy a közös gyerek majd mennyire lesz fontos neki. Viszont MÁSHOGY fontos. Innentõl nem hiszem, hogy versenytársként kellene kezelnem, mert igencsak meglepõdnék, ha azonos típusú szeretettel szeretne mindkettõnket. No meg a szeretet nem egy véges dolog, hogy ha valaki kap, akkor másnak nem jut... Vagy akkor a szülõkre is fújhatna mindenki, hogy õket is szereti a partner, meg az esetleges testvéreket, azok gyerekeit??
Szerintem azért, mert alapvetõen minden emberben van önzõség nemre való tekintet nélkül, hogy õ legyen a legfontosabb egy kapcsolatban és ne a második. Egyébként pont ezért fogadtam 2 éve fenntartással én is a páromat, amikor ismerkedni kezdett velem, mert nekem már van egy kisgyermekem, akit elváltként egyedül nevelek, neki meg nincs. Ahogy õ is eleinte csak barátkozott velem, mert nem tudta elképzelni, hogy nem apát keresek a gyermekemnek, mert az válás ide vagy oda, de van neki, hanem társat keresek. És végül 8 hónapnyi barátkozás után rájöttünk, hogy a rengeteg beszélgetés kapcsán igazából többek lettünk már egymásnak mint szimpla barát.29N
A kérdező hozzászólása: Az öröklés vérségi alapon mûködik, tehát ha lesz közös gyerekünk, akkor utánam 100%-ot kap, férjem után 50%-ot. A másik ötven százalékot a korábbi gyereke kapja (vagy idõsebb, na, értitek :) ). Ha nagyon csûröm-csavarom, akkor még az idõsebb gyerek jár rosszabbul, mert így nem 100%-ot, hanem csak 50-et örököl az apja után. A volt feleség persze, hogy nekem nem családtag, ezért találták ki a válást. A gyerek miatt meg nyugodtan beszélgessen a férjemmel. Ennyi erõvel az összes nõismerõsétõl eltilthatnám, hogy ne beszélgessenek. Annak meg csak volt oka, hogy elvált tõle és csak van oka, hogy engem elvett. Ezek után miért foglalkozzak az exfeleséggel? A léte nekem nem oszt, nem szoroz.
10:50: Az én szememben meg a te kölköd más fattya. Nagyon remélem, hogy nem komolyan írtad, így nem lehet egy gyerekrõl beszélni.
Nekem nem kellene olyan nõ, legyen akármilyen csinos, aki már elkapta a legyet! Nem nevelném más gyerekét, és nem akarok második lenni! Szóval csak olyannal ismerkedem aki még nem szúlt! Nálam ez kizáró ok! 31/f
Amúgy az érdekes, hogy ennek a hozzáállásnak lettem az áldozata gyerekkoromban. Apám újranõsült és az új nõnek mindig is szálka voltam a szemében. Amikor kezdett nyiladozni az értelmem, nagyon felháborítónak találtam ezt és nem is amiatt, hogy nem kedvel, hanem amiatt, hogy tudta nagyon jól, hogy apámnak volt egy elõzõ élete a házasságuk elõtt, mibõl ÉN származom és mivel õ ezt elfogadta és vállalta apámat is így, utólag ne bunkóskodjon és szemétkedjen. Én sem óhajtanék olyan pasival közös jövõt tervezni, akinek van korábbi kapcsolatából gyereke, csak épp az a különbség köztem meg apám neje közt, hogy én vállalom, hogy mivel ezt nem tudom elfogadni, így nem is állnék össze ilyen férfival és nem ocsmánykodnék utólag a "fattyún".
A kérdező hozzászólása: Azt jogos indoknak tartom, hogy ha nem akar gyereket a partner, a nõ meg szeretne, abból gond van. A férjemtõl én is megkérdeztem idejekorán, hogy mi a hozzáállása, mert nekem nincs még, szeretnék, ha õ nem, akkor ne vesztegessük egymás idejét, mert ez pont nem kompromisszum kérdése. Viszont sok egyéb okból is dönthet egy férfi úgy, hogy nem akar gyereket, nem csak azért, mert neki van már egy, tehát ezt sem tudom teljesen a "van már mástól gyereke" témához kötni.
Ha már elvált vagy utána jobban belefér egy gyerekes apuka, de mindenki szereti az elsõ gyermekvállalást olyannal megosztani aki szintén elõször éli ezt át. Nekem soha nem kellett volna egy gyerekes férfi. Lányként megteheti az ember hogy válogasson. Miért szüljek más levetett pasijának gyereket.

Fiúk! Főleg a ti segítségetek kellene! A párom már nagyon szeretné, hogy leszopjam, de kezdő vagyok e téren és nem tudom, hogy hogy csináljam hogy élvezze. Vannak különféle módszerek?

Legjobb válasz: Ki kell majd tapasztalnod, hogy a párod egyénileg mit szeret, de vannak alap dolgok, amiket megtehetsz. Mindenképpen bõ nyállal végezd, használd a szád és kezed is. Lehet szívni, nyalni, körbenyalni a makkot, a kezed körbemozgatni, szorítani, mell közé tenni... Nézz pár igényesebb pornófilmet, ahol szépen van megoldva, nem pedig szörcsögõsen vadállat módjára. Legyen szemkontaktus, amikor érzed, hogy mindjárt elmegy (jóval keményebb lesz), akkor már ne lassíts, tartsd a tempód. Elõször még nem lesz olyan jó, de idõvel bele lehet jönni. :) Majd megismered a párod és te is kitapasztalod, hogy hogyan bánj vele. Párom szerint 2 év alatt rengeteget fejlõdtem, azt mondja, hogy egy csoda, amit mûvelek vele. Pedig az elsõnél orrba vágtam magam vele...

Ki kell majd tapasztalnod, hogy a párod egyénileg mit szeret, de vannak alap dolgok, amiket megtehetsz. Mindenképpen bõ nyállal végezd, használd a szád és kezed is. Lehet szívni, nyalni, körbenyalni a makkot, a kezed körbemozgatni, szorítani, mell közé tenni... Nézz pár igényesebb pornófilmet, ahol szépen van megoldva, nem pedig szörcsögõsen vadállat módjára. Legyen szemkontaktus, amikor érzed, hogy mindjárt elmegy (jóval keményebb lesz), akkor már ne lassíts, tartsd a tempód. Elõször még nem lesz olyan jó, de idõvel bele lehet jönni. :) Majd megismered a párod és te is kitapasztalod, hogy hogyan bánj vele. Párom szerint 2 év alatt rengeteget fejlõdtem, azt mondja, hogy egy csoda, amit mûvelek vele. Pedig az elsõnél orrba vágtam magam vele...
Sok nyelvmunka, no fogazás és nem csak a robotszerû fejmozgás... :) F/19
ne fogazzá:)
A kérdező hozzászólása: ezt õ is elmondta hogy vigyázzak a fogakkal...:D valamiért nem tudom rávenni magam, és ez már engem is zavar... tippek hogyan szedjem rá magam?
Az elôzô jól mondja. Amúgy hány éves vagy? És a pasid hány éves?
Szerintem a módszerekrõl inkább lányokat kellene kérdezned :D

Olyan nők, akiknek a párjuknak/férjüknek már van gyereke az előző kapcsolatából/házasságából, azok nem érzik úgy, hogy a párjuk már nem úgy fog örülni a babának?

Hisz ők már átélték ezt...nem az első babájuk lesz, nem mi leszünk az elsők, akik megadják nekik az első babát....Az én párom azt mondja, hogy persze nagyon szeretné a babát, ő nem érzi úgy, hogy ezen már túl van és nem akarja átélni még egyszer az éjszakai sírásokat stb. stb. Még is állandóan ez jár az eszembe... hogy ő már lehet nem lesz olyan izgatott ha majd megszületik...volt már így valaki. Egyébként jó a kapcsolatunk, de hülyén érzem emiatt...

Legjobb válasz: teljesen ugyanígy vagyunk mi is.Akár én is írhattam volna soraidat... Páromnak van két lánya, még mi nem tudjuk, hogy a közös gyermek milyen nemû, mindig azt mondtam, hogy mindegy csak egészséges legyen, de a lelkem mélyén fiút szeretnék inkább.Pont azért, mert fia még nincs a páromnak.A fiút legalább én adhatnám meg neki. Utolsó vizsgálaton a doki azt mondta, hogy nem igazán lehet látni, mi van a lába között, de nem nagyon lát ott semmit, de ezt nagyon ne vegyem biztosra. Én teljesen összetörtem, hogy lányom lesz.Páromnak meg teljesen mindegy. Mostmár beletörõdtem,meg örülök is, de aznap elkeserített a dolog, nagyon fiút szerettem volna.

teljesen ugyanígy vagyunk mi is.Akár én is írhattam volna soraidat... Páromnak van két lánya, még mi nem tudjuk, hogy a közös gyermek milyen nemû, mindig azt mondtam, hogy mindegy csak egészséges legyen, de a lelkem mélyén fiút szeretnék inkább.Pont azért, mert fia még nincs a páromnak.A fiút legalább én adhatnám meg neki. Utolsó vizsgálaton a doki azt mondta, hogy nem igazán lehet látni, mi van a lába között, de nem nagyon lát ott semmit, de ezt nagyon ne vegyem biztosra. Én teljesen összetörtem, hogy lányom lesz.Páromnak meg teljesen mindegy. Mostmár beletörõdtem, meg örülök is, de aznap elkeserített a dolog, nagyon fiút szerettem volna.
Én hasonló helyzetben voltam, páromnak tizenéves fia van már. Nem izgult annyira a vizsgálatok elõtt/után, mint én, de lehet, hogy egyébként sem zizgett volna, mert nem az a típus. De én mégis kicsit szomorú voltam, és abban bíztam, legalább kislányunk lesz, az mégis egy kicsit "új" dolog számára. Már a 12. héten tudtuk, hogy kisfiú lesz...:) Ráadásul a környezetemben mindenki ezzel stresszelt, hogy jajj, párom most már biztosan kislányt szeretett volna, stb. Aztán a szülés napján volt nagy izgalom, ahogy szokott lenni, párom hihetetlenül édesen csinálta végig az egészet, nagy segítség volt számomra, és akkor már láttam rajta az izgalmat és azt, hogy mennyire szeretne segíteni nekem, enyhíteni a fájdalmon. Abban a pillanatban, ahogy felsírt a kisfiunk, a pocakomra tették, õ pedig elvágta a köldökzsinórt...potyogtak párom könnyei, teljesen meg volt hatódva, sosem láttam még ilyennek.:) A babánkat elsõ pillanattól fogva imádja - és õszintén szólva sokszor jól is jött, hogy õ már tapasztaltabb, pelenkázás/ öltöztetés/ altatás területén. Sokáig padlón voltam a szülés után fizikailag, õ pedig nagyon szívesen éjszakázott, kisfiam rengetegszer aludt el a mellkasán. Most 1 éves a kisfiunk, és a mai napig különleges kapcsolat van közöttük, imádja az apját, és bármi van, rögtön megnyugszik a kezében. Az "elsõ baba csodája" mítoszon túl kell tenni magunkat..., hisz gondolj bele, ha te is már a második babádat fogod várni, neked magadnak sem lesz már újdonság a terhesség-babázás, mégsem gondolnád magadról sosem, hogy nem vagy már annyira lelkes a második babádért, nem?:) UI: egyébként, most beszélgetünk már a második babáról, és én ugyanolyan lelkes és izgatott vagyok a babatervezés gondolatára, mint anno, szóval ez nem a babák számától függ.:)
A kérdező hozzászólása: Kedves Elsõ! Szintén ugyan ez, a páromnak van két lánya...mi még most tervezzük a babát de én már minden körül jártam hogy mikor és hogyan csináljuk hogy fiú legyen. Én is nagyon azt szeretném mert fia nincs és hihetetlen boldog lenne, én lennék az aki egy fiúval ajándékozza meg. Az ismerõsök is mondják majd te fiút szülsz neki...én is nagyon nagyon azt szeretném, de õ azt mondta egyértelmû h csak egészséges legyen és a kislánynak is nagyon fog örülni... :)
A kérdező hozzászólása: Kedves Második! Olyan olvasni a sorokat amiket írtatok... kicsit meg is hatott :) )) igen arra én is gondoltam hogy már gyakorlottabb hisz túl van kis lányon és jobban fogja tudni mit hogy mint én. Még azt mondta h akár még éjszakai felkel majd. Ezek mind olyan jól esnek! De valahogy még is sokszor jut eszembe hogy nem én leszek az elsõ....persze ha fiú lenne akkor ez már eszembe sem jutna...minden esetre próbálok nem ilyenekre gondolni. És még az is eszembe jut hogy hogyan fognak a gyerekei viszonyulni az én gyerekemhez. Õ mindig azt mondja h biztos nagyon örülnek majd a kistesónak. :)
Szia! Nálunk is ez a szitu, a páromnak van egy 5 éves kislánya. Most várjuk a közös kisbabánkat, aki kisfiú! :-) Én is ugyanígy éreztem az elején, ahogy Te, hogy talán nem fogja annyira várni, meg is beszéltük, és mondta, hogy butaság, hiszen imád engem, és ne gondoljak butaságokat! Aztán kiderült, hogy kisfiú, nagyon örültünk, de kislánynak is teljesen ugyanúgy örültünk volna, és szeret velem eljönni ultahangra, látom, hogy alig várja, simizi a pocim, beszél hozzá, mostmár tudom, hogy alaptalan volt az aggodalmam... :-) Ne izgulj, nem várja kevésbé, ez biztos, hiszen Te vagy neki a párja, a szerelme, és ez a legfontosabb! :-) De nézheted onnan is a dolgot, hogyha neked lenne mástól gyermeked, akkor a mostani párodtól kevésbé várnád-e (?) Ugye hogy nem? :-)) Boldog babavárást! :-) 36 hkm
Én látom rajta, hogy nem fog úgy örülni...:(((
A kérdező hozzászólása: Aranyosak vagytok, köszi a válaszokat, jól estek! Utolsó, ha majd megszületik biztosan más lesz :) Fog õ örülni :) vagy te mibõl gondolod ezt?
Abból hogy nem is igen akar gyereket, ameglévõket is ha itt vannak látom h halálra idegesítik, pedig imádja õket!!!!
A kérdező hozzászólása: az nem jó :(

Miert nem tudok elelvezni? ! Mikorra mar en is elveznem a dolgot a parom mar el is megy . Talan velem van a baj vagy keves az ido ami alatt elmegy? (kb 10 perc )

Legjobb válasz: Gondolom itt hölgyrõl van szó aki kérdez, mert nem derül ki. Nem szoktátok ezt megbeszélni? Sokszor van, hogy megkérdem feleségemet, hogy sok kell-e neki, mert pl így 1xrre tudunk elmenni, vagy hogy ne menjek el hamarabb, mert ugye a férfiaknak, míg 1x megvan, hölgyeknek, lehet többször is. Ha meg tudjátok beszélni, akkor nem gond, mert pl elõjátékkal fel lehet úgy izgatni egy nõt, hogy már behatolás után is elélvezhet. Másrészt pedig a párodnak gyakorolnia kell a vissza tartást. Én is voltam így, ez lehet stressz miatt is. Vissza én úgy tartottam, hogy mikor már nem sok kellett, akkor kijöttem és kézzel szájjal is lehet izgatni a párunkat mire õ el is mehet, nem kell vissza tartani pl, hogy 1xrre menjetek el. Élvezd nyugottan. Utána vissza lehet "költözni" a ritmusba és nem lesz gond. Ha ezt sokáig így csinálja és nem fog stresszelni sem, akkor elõbb utóbb menni fog megszakítás nélkül is. Remélem segítettem. A többi rajtatok múlik, vagy rajtad, ha meg mered mondani neki. Csak finoman.

Gondolom itt hölgyrõl van szó aki kérdez, mert nem derül ki. Nem szoktátok ezt megbeszélni? Sokszor van, hogy megkérdem feleségemet, hogy sok kell-e neki, mert pl így 1xrre tudunk elmenni, vagy hogy ne menjek el hamarabb, mert ugye a férfiaknak, míg 1x megvan, hölgyeknek, lehet többször is. Ha meg tudjátok beszélni, akkor nem gond, mert pl elõjátékkal fel lehet úgy izgatni egy nõt, hogy már behatolás után is elélvezhet. Másrészt pedig a párodnak gyakorolnia kell a vissza tartást. Én is voltam így, ez lehet stressz miatt is. Vissza én úgy tartottam, hogy mikor már nem sok kellett, akkor kijöttem és kézzel szájjal is lehet izgatni a párunkat mire õ el is mehet, nem kell vissza tartani pl, hogy 1xrre menjetek el. Élvezd nyugottan. Utána vissza lehet "költözni" a ritmusba és nem lesz gond. Ha ezt sokáig így csinálja és nem fog stresszelni sem, akkor elõbb utóbb menni fog megszakítás nélkül is. Remélem segítettem. A többi rajtatok múlik, vagy rajtad, ha meg mered mondani neki. Csak finoman.
Ami kimaradt. Az elõjáték az nagyon fontos! Én még szoktam utána is kézzel. Egy faszi.
A kérdező hozzászólása: Igen lany vagyok ! Es lehetseges hogy a stressztol lehet .. Mert mostansag eleg stresszesek voltunk. Koszi a valaszt !

Ha valaki a párjával már egy pár éve együtt él és van közös gyerekük akkor van még értelme összeházasodni?

A párom szerint semmi értelme, ha már szült nekem egy gyereket és előtte nem házasodtunk meg akkor minek összházasodni.

Legjobb válasz: Ha a pár tagjainak fontos, akkor igen, van értelme.

Ha a pár tagjainak fontos, akkor igen, van értelme.
Mi lassan 8 éve vagyunk együtt. Van 2 gyönyörû kislányunk. A párom pár éve még hallani sem akart az esküvõrõl, ebbe bele is nyugodtam, hogy csak álom marad. Aztán most újból szóba került köztünk, és most jutottunk el arra a pontra, amikor össze akarunk házasodni. Jövõ augusztusra tervezzük a "nagy napot". A lányaink lesznek a koszorúslányok :) Szerintem van értelme :)
Miért ne lenne értelme? Ha a párod házasságellenes, akkor érthetõ a véleménye, de amúgy nem.
Talán a házasok sokkal több mindent megtesznek a kapcsolatukért, mint akik nincsenek megházasodva, ha gyerek van akkor meg fõleg.Jó érzés, hogy férj és feleség vagytok, hogy összetartoztok hivatalosan is nem csak úgy.Vagy , hogy van karikagyûrû az ujjadon, én szeretem, hogy van.Szeretni egymást azért papírral és papír nélkül is ugyanúgy lehet.Ha az anyagiakat nézzük, nem éri megházasodni, sokkal több támogatást kapnak akik papíron külön vannak.Ingyen tankönyv, gyermekvédelmi, ingyen étkezés stb.Mi házasok vagyunk egy gyerekkel, semmit nem kapunk, mindent fizetünk a gyereknek, sokan ezek miatt képesek elválni a mi környékünkön, ill.hogy 5 év házasság után felezõdik a vagyon. Ha ragaszkodsz a házassághoz, beszélgess a pároddal, hogy te attól jobban éreznéd magad stb, és , hogy hivatalosan is összetartozzatok. Mi nem bánjuk, a házasságot, én is pocakosan mentem férjhez :)
Eddig még sosem került szóba nálatok a házasság? Úgy értem, sosem beszéltetek róla, hogy ki, mit szeretne?
Nagynénémék 20 éve vannak együtt (van egy 18 éves gyerekük is) és még csak most fognak összeházasodni.
Számomra nem lenne értelme. Nekem az esküvõ azt jelenti, hogy hivatalosan is kijelentem, hogy elkötelezem magam, komolyak a szándékaim, a párom mellett szeretném leélni az életem, vele szeretnék családot alapítani. Ha már éljük a közös életünket, van családunk, és ezt mindenki tudja, akkor nincs mit kijelenteni. Más szóval: a házasságban két ember összeköti az életét, a fent említett esetben pedig már össze van kötve. De ez az én szubjektív véleményem, ettõl függetlenül persze mindenki cselekedjen úgy, ami a leginkább boldoggá teszi.
Igen van ertelme es a gyerek fele is hogy hazasok a szulei nem csak ugy osszealltak. Peldamutatas a gyereknek ezen kivul jogilag is szerencsesebb hazassagban elni pl egyik fel halala eseten orokles stb.
Teljes mértékben egyetértek a pároddal. Ha eddig nem, akkor mostmár minek? Úgyis a gyerek a legnagyobb dolog két ember életében! Mi pont ugyanígy vagyunk a párommal. 5 éve vagyunk együtt, van egy kisfiúnk. Még az elején akartam házasságot, de már nem érdekel.
Bocsi, kapcsolat..
Szeretõi viszony??? Mi van?! Szerintem ezen sokan kiakadnának...
Hogyne lenne értelme!! Örülni kell, hogy ha megjön a pár esze és nem akar tovább szeretõi kapcsolatban lenni, ráadásul gyerekkel. Attól még, hogy eddig nem gondolta át, rájöhet bárki, hogy úgy jobb neki. A lényeg, hogy a pár tagjai egyet értsenek. 25N
Szerinted egy gyerek nem sinyli meg az elettarsi kapcsolat szeteseset csak a valast? Ez butasag es onamitas ket szulo szetmegy akkor mindegy hazasok voltak vagy sem igaz egy hazassag szetbontasa es gyerekelhelyezes egyszerubb es tisztabb dolog.
Kísérletezni? Ez nem kísérlet. A gyerek, családalapítás egyszerûen elõrébb volt a fontossági sorrendben, mint a házasság. Ennyi. Az pedig tény, hogy a gyerek születése utáni 1-2 évben történik a legtöbb válás. (Késõbb pedig a gyerekek kirepülése után is megnõ a válások száma a statisztikák szerint). Nem vagyunk egyformák, van aki fél év után már férjhez menne, más meg 20 év után sem akaródzik, mert minek. Azt meg senki nem írta, hogy félne a házasságtól, egyszerûen csak nem fontos. Engem maga a felhajtás is elborzaszt, egyszerûen semmi igényem nem volt rá, ezért meg is oldottuk két tanúval. Nem szeretem az esküvõket, ennyi. A keresztelõket is utálom, azt is kihagytuk a gyerekeknél :P
Mi nem akartunk egy gyerekkel kísérletezni, hogy vajon kibírja-e a kapcsolatunk, hogy megszületett.Elhatároztuk 3 év után, hogy összeházasodunk, mert szorosabb kötelékre vágytunk, 3 év házasság után pedig babánk született és azóta is együtt vagyunk.A házasság nem "veszélyesebb", mint egy gyerek, mi van, ha elválik valaki gyerek nélkül, semmi?De, ha gyerekkel szakít, annak a gyerek issza meg a levét.Akkor kell gyereket vállalni, amikor úgy érezzük jó emberrel tesszük, nem a házasságtól kell félni, hanem ettõl.
egyetértek az utolsóval. mi viccesen csak annyit szoktunk mondani, hogy majd a gyerekünk 5. szülinapján lesz az esküvõnk. ha addig minden oké, és túljutottunk a kezdeti nehézségeken, akkor van értelme. 5 éve vagyunk együtt, közös az otthonunk, és mivel láttam a túl korán kötött házasságok hátulütõit, így inkább várok vele.
Én nem akartam házasodni. Aztán végül a 3. gyerekkel voltam terhes, amikor sor került rá. A párom szerette volna nagyon, én mondjuk nem tartom fontosnak, teljesen közömbös nekem. Amiért mégis az igen felé dõlt a mérleg, hogy a 2 gyerek szerette volna, hogy az én nevem is az legyen, mint az övék. Ez mehetett volna sima névváltoztatással is, de egy sima kéttanús esküvõre szavaztunk. A férjem azóta is nagyon büszkén mutat be, mint felesége. Én 2 év alatt nem szoktam meg a nevem viszont... :) De egyébként nem vagyok házasságellenes, és imádom a férjem. Nem vagyok az a típusú nõ, aki 2-3-4 év ismeretség után férjhez megy. Az nekem olyan kevés ahhoz, hogy igazán megismerjük egymást. Ráadásul a válások 2/3-a a gyerek születése utáni 1-2 évben történik. A gyerekvállalás elég nagy falat a kapcsolatnak. Ha erõsíti, jobbá teszi, akkor tényleg jó eséllyel fog mûködni jóban-rosszban.
Kiakadhatnak, de a váltásnak ez lehet az oka, hogy nem elégedett tovább a pár /egyik tagja az aktuális kapcsolattal. A szeretõ itt nem negatív jelzõ, hanem régies kifejezése a nem hivatalos kapcsolatnak. 25N

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!