Találatok a következő kifejezésre: A párom Ez mennyiben (155 db)

Mennyi munkanélkülit kaphat a párom ezek után? Többi lent.

Páromat minden szó nélkül kirúgták ma reggel a munkahelyéről,minden indok nélkül. Itt maradtunk pénz nélkül,albérletben,2 kisgyerekkel. Hirtelen csak a munkanélküli jut eszünkbe,mert munkát találni nehéz,de etetni kell a gyerekeket addig is. Mennyit kaphatunk,ha a nettó fizuja átlagosan 120 ezer ft volt?

Legjobb válasz: A párod egy barom már ne haragudj. Közös megegyezés esetén az jár amiben MEGEGYEZTEK. Ha azonnali hatályú felmondásban egyeztek meg minden kötelezettség nélkül akkor ennyi volt. Ha megegyeztek, hogy nincs felmondási idõ akkor az sincs... Hagyni kellett volna, hogy kirúgják fegyelmivel - kit érdekel? Semmi jelentõsége nem lett volna, sõt, akár kártérítésért támadható lett volna a bíróságon, ha mondvacsinált az indok. Így, hogy aláírt egy közös megegyezést semmilyen további követelésetek nem lehet. Ha volt a párodnak az elmúlt 3 évben 360 nap munkaviszonya akkor kaphattok álláskeresési járadékot max. 90 napig. (attól függ hány nap munkaviszonya volt) Ez az esetetekben kb. 90-100e forint lesz havonta. De hétfõn azonnal menjen be a munkaügyi hivatalba, mert a 90 nap a felmondástól ketyeg, amíg nem jelentkezik a hivatalba addig nem kap pénzt és késõbb is kevesebb idõre kap majd!

A párod egy barom már ne haragudj. Közös megegyezés esetén az jár amiben MEGEGYEZTEK. Ha azonnali hatályú felmondásban egyeztek meg minden kötelezettség nélkül akkor ennyi volt. Ha megegyeztek, hogy nincs felmondási idõ akkor az sincs... Hagyni kellett volna, hogy kirúgják fegyelmivel - kit érdekel? Semmi jelentõsége nem lett volna, sõt, akár kártérítésért támadható lett volna a bíróságon, ha mondvacsinált az indok. Így, hogy aláírt egy közös megegyezést semmilyen további követelésetek nem lehet. Ha volt a párodnak az elmúlt 3 évben 360 nap munkaviszonya akkor kaphattok álláskeresési járadékot max. 90 napig. (attól függ hány nap munkaviszonya volt) Ez az esetetekben kb. 90-100e forint lesz havonta. De hétfõn azonnal menjen be a munkaügyi hivatalba, mert a 90 nap a felmondástól ketyeg, amíg nem jelentkezik a hivatalba addig nem kap pénzt és késõbb is kevesebb idõre kap majd!
Gratulálok a közös megegyezéshez.... Ez tipikusan az amikor a kedves dolgozót beijesztik az meg eszetlenül aláír mindent!!! Nézegethettek a lyukon!
Akkor rúgja ki fegyelmivel, majd a munkaügyi bíróságon bizonyítsa is be. Ilyen pereket jellemzõen a munkavállalók nyerik.
Az utolsó 3. évet végig dolgozta? Ha nem akkor mennyi ideje dolgozik?
"kirúgták ma reggel a munkahelyérõl, minden indok nélkül." Ez azért nem így megy. Van felmondási idõ, a munkáltatónál indoklási kötelezettség, amely bíróságon támadható, megfelelõ idõmennyiség után végkielégítés stb. Elõbb ezeket kellene tisztázni, mert lehet, hogy a munkáltatóról is komoly összeget tudtok lehúzni.
Ha neked van munkahelyed és a kicsikre jár valami még, akkor az lenne a legjobb ha te visszamennél dolgozni az apa meg a munkanélküli alatt el tudja intézni, hogy õ legyen otthon gyed-en.
Munkanélküli 3 hónapig jár, elsõ hónapban a fizetés 80%, majd a többi két hónapban folyamatosan kevesebb.
A kérdező hozzászólása: Abban az esetben mi a helyzet, hogyha a munkáltató úgymond megfenyegette, hogy vagy fegyelmivel kirúgja, vagy pedig közös megegyezéssel küldi el? Ez a cég amúgy egy nagy bolthálózat.
OK nélkül senkit nem akarnak fegyelmivel kirúgni! Ha meg ok nélkül van akkor pedig nem írom alá és magam nem írom meg a közös megegyezéssel való felmondást!! Ezért sántít a dolog!
A kérdező hozzászólása: utolsó: nem tartozom senkinek hazudni! Igazat írtam!
JÓ nagy szerencsétlen akkor a férjed vagy pedig csak féligazságot mondtál!!
A kérdező hozzászólása: A papírt saját kezûleg párom írta meg, úgy, h a fõnök diktálta. nem állt benne olyan, hogy ne járna szabadságpénz és felmondási idõ. Akkor, hogy is is van?
# 11: Korábbi munkahelyemen csoportos létszámleépítés során 2 lehetõség volt: 1) munkáltatói rendes felmondás, az erre vonatkozó szabályok alapján 2) a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel mely esetben - a rendes felmondási idõ alatt a munkavégzés alól teljes felmentés - a munkaviszony megszüntetésének kitolása további 2 hónappal, melyre az alapbére illeti meg a munkavállalóit - a munkaviszony megszûnéséig (felmondási idõ + 2 hónap) béren kívüli juttatások - külsõ tanácsadó cég igényvételének ingyenes lehetõsége 6 hónapon keresztül Szóval a közös megegyezés nem minden esetben ördögtõl való.
itt senkinek nem jutott eszébe, hogy jogos lehet a fegyelmi? már bocs, ha nem, de simán lehet, nem mindig a munkáltató a gonosz.
Tessék megtanulni a jogainkat, közös megegyezést NEM ÍRUNK ALÁ SEMMILYEN ESETBEN SEM!
A kérdező hozzászólása: Voltak kisebb-nagyobb szünetek a munkahelyek között, de dolgozott végig.
A kérdező hozzászólása: Párom a közös megegyezést választotta, ebben az esetben is jár elvileg az 1 hónap felmondási idõ vagy az 1 havi fizu+ a fennmaradó szabadságpénz?
Csak, hogy választ is kapj: Amit leírtak a papírra (mindegy, hogy kézzel, géppel vagy lézergravírozóval márványtömbbe...) és aláírtak az úgy van, mivel KÖZÖSEN MEGEGYEZTEK! Amire nem tértek ki (pl.: felmondási idõ vagy törvényesen járó végkielégítés, stb...) azon pontokat a munka törvénykönyve szabályozza. Jó lenne, ha PONTOSAN, szóról szóra - személyes adatok nélkül - bemásolnád ide a közös megegyezés szövegét. Mert a nélkül csak találgatunk.

19 hetes kismama vagyok. Rengeteget veszekszünk a párommal. Ez az idegállapot mennyire hat ki a babám fejlődésére?

Legjobb válasz: Sajnos nem tul jó, mert ha Te ingerült vagy, õ is érzi. Az exemmel én is igy voltam, el is váltunk, és tudod nekem a kisfiam nem tul nyugodt gyerek, én erre vezetem vissza. Az én személyes tapasztalatom ez, szerintem beszélj a pároddal, mert ez egyikõtöknek sem jó, és a babának meg fõleg. Boldog és nyugodt babavárást!

Sajnos nem tul jó, mert ha Te ingerült vagy, õ is érzi. Az exemmel én is igy voltam, el is váltunk, és tudod nekem a kisfiam nem tul nyugodt gyerek, én erre vezetem vissza. Az én személyes tapasztalatom ez, szerintem beszélj a pároddal, mert ez egyikõtöknek sem jó, és a babának meg fõleg. Boldog és nyugodt babavárást!
A fizikális fejlõdésére nem, hacsak nem károsítod magad alkohollal, vagy cigivel, vagy mással. De a lelkiállapotodat õ is érzi, így az nem jó. Miért veszekedtek? Egy baba csodás dolog. Ideje lenne lenyugodni, vagy még most külön útra menni minhármotok érdekében. BEszéljétek meg, mit is akartok, de ne tegyétek tönkre egymást.
Bizony tényleg kihat a babára, és én is olvastam, hogy a gyerek ingerültebb lehet a kelleténél, ha az anyuka a terhesség alatt stressznek, idegességnek van kitéve. Min veszekedtek? A gyerekre legyetek tekintettel.Most õ legyen a legfontosabb az életetekben.
Szia. Eggyet értek az elöttem szólókkal.A konkre´t fejlöde´se´re nincsen kihata´ssa, de a pszichére igen.Ö e´rez mindent, amit te.Ìgy az ingerültséget, örömöt. próbálj lenyugodni.
Szia En 21 hetes kismama vagyok, es Mi is eleg sokat veszekszunk, de leginkabb a parom cigizese miatt, mert annyira zavar, h el sem tudom mondani.Na es persze En sem lettem megertobb ezekben a honapokban, hanem inkabb meg hisztisebb, ami tudom, h nem jo, es probalok is valtoztatni ezen. De tenyleg amin veszekszetek az ilyen "kis ugy" mint nalunk, mert akkor tenyleg butasag az egesz mar rajottem En is, ha viszont tenyleg vmi gond van a kapcsolatotokban akkor probalj leulni a paroddal es nyugodtan mond el neki, h ez a kicsire igen is kihat, es Te es O sem artanatok neki soha, es biztosan O is belatja, es megoldodik a problematok! En nagyon drukkolok nektek!!!Nagyon boldog babavarast kivanok!
Akkor én leszek az ellenpélda. Bár ne kövessétek, ha nem muszáj. Az én terhességem maga volt a pokol, olyan szinten megromlott a viszonyom a gyerek apjával, hogy mindennaposak voltak az ordítozások, volt, hogy kizárt a lakásból, volt, hogy én dobáltam ki a holmiját az erkélyrõl, bár nem akarom õt gyalázni, de ezt õ váltotta ki a minõsíthetetlen viselkedésével, meg sok minden mással. A vége az lett, hogy szétmentünk (miután úgy megpofozott, hogy felrepedt a szám), de örülök, hogy ez még a szülés elõtt történt, és a fiamnak nem kell együtt élnie ezzel az agresszív barommal (már elnézést, tudom, hogy én választottam õt páromnak, de istenbizony, akkor még normális volt), és lássatok csodát, a kisfiam olyan nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós kisbaba, hogy álmodni sem lehet ilyet :)

Mennyire lehetek fontos a páromnak ezek alapján?

Mennyire lehetek fontos a páromnak, ha a születésnapom elött velem alszik reggel egy "Boldog Szülinapot" puszi. Nagyon sokat dolgozik ajándékot, utólag kapok mert nem volt ideje venni. Közös ebéd és közli hogy haza kell mennie segíteni a szüleinek. (Egyáltalán nem fontos, elhalasztható dolgokban) És amikor mondom, hogy azt hittem a születésnapomat legalább együtt töltjük (alig vagyunk együtt munkája miatt) és elmegyünk valahova vagy csak romantikázunk vagy bármi amit tudja hogy szeretek akkor annyit válaszol, hogy "tul sok romantikus filmet nézel"! Mit gondoltok? Mert én most eléggé egyedül érzem magam!

Legjobb válasz: Felköszöntött,mi a gond? Ha valamibõltöbbet akarsz,akkor mondd meg neki,szervezd meg.

Felköszöntött, mi a gond? Ha valamibõltöbbet akarsz, akkor mondd meg neki, szervezd meg.
Attól még, mert nem ugrált körbe, lehetsz neki nagyon is fontos, sõt. A férfiak azért nagy százalékban nem azok az untyulipuntyuli típusúak.(hála a jó égnek) Menj el a barátnõiddel koktélozni inkább! :)
ebbõl szerintem nem nagyon lehet megállapítani hogy mennyire vagy neki fontos. szerintem túl sok rosszat nem tett ezzel úgyhogy annyira ne kenõdj el ez miatt
Legalább felköszöntött. Örülj, hogy ilyen pasit találtál, vagy beszéljétek meg, ha neked ez kevés. És utólag is boldogot!
Annyira nem lehet oda érted.... A szüleinek kellett segítenie, ez ok.De az, hogy nincs ideje ajándékot venni a nõnek, akit ¸¸szeret½, azért az már szerintem nem szeretet.Meg tudta volna oldani, hidd el.Mindenki meg tudja oldani.Meg az idézõjeles rész szerintem már sok.->Szerintem nem igazán van beléd esve.
Én soha nem kaptam az egyiktõl ajándékot, de még azt sem, hogy ja ma van a szülinapod? Akkor boldogat. Illetve egyszer kaptam egy csokit ( tudja h utálom a fehéret, de neki az a kedvence) mondtam, hogy köszi ( tényleg örültem h gondolt rám) de mondtam, hogy egye meg mert ezt nem szeretem. Azt mondta ja tényleg. És megette egyedül elõttem aztán hazament. :D
Érzéketlen tuskó... Ilyen természet, ne várj tõle többet. Fogadd el ilyennek vagy keress romantikusabbat.
A kérdező hozzászólása: Utolag megtudtam, hogy nem volt kedve segíteni a szüleinek, inkább elment sörözni a haverjaival. Szerintetek?


Mennyire normális, ha egy házastárs mindent meg szab a párjának? Ez másnak is válóok lenne? Folyt. Lent

A férjem szinte mindenben gátat akar szabni Nekem, amiben nem arra meg húzza a száját, és folyton teszi a megjegyzéseket. Pl: Ha találkozom egy olyan barátnőmmel, akit Õ nem szeret, akkor morog, és húzza a száját. Legszívesebben eltiltott volna ettől a bnőmtől, de ezt már nem hagytam. Ha elmegyek valahová, akkor húzza a száját, hogy miért annyit voltam ott, amennyit. Anno leszoktam a cigiről, most a sok stressz miatt újra "rászoktam" (heti 2-3 alkamlommal szívok 4-5 szálat). Ezt kifejezetten megtiltotta, különben elválik. Beleszól, hogy mennyit internetezzek, ha annál többet sikerül, mert olvasok valamit esetleg, akkor húzza a száját, és kiselőadást tart. Ha egy konfliktust Én másképp intézek el, mint ahogy Õ tenné, az nem jó! Csak úgy jó, ahogy Õ intézi el a konfliktusait. Teljesen át akar "nevelni". Hirtelen ennyi! Nagyon-nagyon elegem van ebből! Lassan 30 leszek, és nem csinálhatom azt amit akarok, éppen amikor akarom! Boldogtalan vagyok! Már volt szó válásról, de az utsó pillanatban meggondoltam magam, mert van egy kislányunk is, és gondoltam miatta még próbálkozom, tűrök.. de, hogy meddig, azt nem tudom! Mielőtt kérdeznétek: azért mentem hozzá, mert akkoriban nem volt ennyire gáz, ráadásul nagyon szerelmes voltam, nagyon meg akartam felelni Neki!

Legjobb válasz: A késõbbiekben sokkal rosszabb lesz, azért mert elfogadtad a hibáival együtt és meg akartál neki felelni mindenben! En is erre fizettem rá, amiben még mindig türök!

A késõbbiekben sokkal rosszabb lesz, azért mert elfogadtad a hibáival együtt és meg akartál neki felelni mindenben! En is erre fizettem rá, amiben még mindig türök!
A gyerek miatt ne maradj vele! Attól a gyereknek lesz rosszabb. Szerinted neki milyen érzés lesz olyan tudattal felnõni, hogy te CSAK MIATTA maradtál boldogtalan? Olyan bûntudata lesz szegénynek. A gyerekek nem hülyék, akármilyen kicsi, megérzi ezt. Amúgy az exem ilyen volt, ezért dobtam ki. Most vagy elfogad valaki olyannak, amilyen vagyok, vagy nem rám van szüksége, ennyi. És nekem az a véleményem, hogyha egy kapcsolatban nincs szabadság, az a kapcsolat már halott.
De ez hogy a fenébe nem derült ki házasság gyerekvállalás elõtt.
Lassan 30 leszek Fel kell nõni. Ha te magad gyerekként viselkedsz, ne csodálkozz, hogy úgy kezelnek. Amúgy meg miért mentél hozzá? Nem hiszem el, hogy nem voltak ennek jelei esküvõ elõtt.
Ezt nevezik érzelmi bántalmazásnak. Ezek után én már csak a további kritikákat várnám és a teljes elszigetelést és további bántalmazást. A kislányod meg megtanulja, hogy anyával így kell bánni, ahogy a férjed teszi. Üljetek le megbeszélni még idejében, mert ez borzasztó ahogy van.
Na én ezt biztos nem tûrném el, ilyen emberrel nemhogy családalapításig és házasságig, de a 2. randiig sem jutottam volna el. Persze gondolom idõvel jöttek nála elõ ezek a dolgok, nem az elsõ randevún, de egy idõ után azért gondolom már sejtetted, hogy egy uralkodó típus, aki mellett nem lehetsz önmagad, nem csinálhatod azt, amit szeretsz. Én nem gondolkodnék egy percet sem, ha nem változna ( és sajnos az csak egy tévhit, hogy valaki megváltozik egyik pillanatról a másikra ), akkor dobbantanék a gyerekkel együtt. Mert egy idõ után a gyerek is boldogtalan lesz, az apja felette is uralkodni fog, semmi nem lesz úgy jó, ahogy õ csinálja, megkeseríti majd az õ életét is. Ismerek olyat, akinek ilyen az apja, kisgyerek kora óra ilyen légkörben nõtt fel, gondolhatod, milyen a srác lelkivilága, az anyukája pedig egy életre bánhatja, hogy nem cselekedett idõben, és boldogtalanul él 25 éven lassan.
Én simán otthagynám!
hidd el egy ilyen ember kitûnõen tudja rejtegetni a rossz oldalát akár évekig.Az apámról a mai napig nem hiszi el nekem senki hogy bántott, még az sem aki nagyon közeli barát volt.
Én azt tanácsolom válj el.Miért jó a lányodnak, ha látja boldogtalan az anyja? Nekem volt ilyen apám kiskoromban mindenben irányította az anyámat, de amint nagyobb lettem 7 évesen már engem is ugráltatott, volt hogy a wc-zést is megszabta volna mennyi ideig használjam stb. Szóval válj el mert most csak téged fojt meg aztán már a lányodat is és késõbb már nem csak ezeket tiltja meg hanem mindent megszab az égadta világon.
Nem passzoltok. Mondtam volna, hogy szakíts vele, még mielõtt gyereketek lesz, de hát írod, hogy már van, így viszont egyáltalán nem ajánlom a válást!!! Megérdemli minden gyerek a családot (apát+anyát), és a nyugalmat is! Szóval most ne a váláson agyalj, hanem azon, hogy hogy teremthetnél békét és nyugalmat! " azért mentem hozzá, mert akkoriban nem volt ennyire gáz, ráadásul nagyon szerelmes voltam, nagyon meg akartam felelni Neki!" Látod itt rontottad el! Szerelmes voltál belé, ez fél siker, kell is, legtöbben nem is szerelmesen házasodnak, az még rosszabb... No de! Már akkor láttad, hogy nem klappol minden, hisz "meg akartál felelni neki"... Mindent úgy tettél, hogy az neki tetsszen, hogy megszerezd. Hogy magad mellé láncold, az elején nyilván tûrtél, és lemondtál bizonyos szokásaidról, programjaidról, bármirõl. Aztán mikor már nyeregben voltál, szép lassan vissza változtál a régi éneddé. Csak az a baj, hogy õ nem ebbe a nõbe szeretett bele, hanem abba, aki voltál akkor. Persze mindenki változik, és bizonyos változásokat el kell fogadni a másikban, de az ilyen jellegû változás az más! Eleinte megfelelsz neki, lenyeled, ha nem vagy önmagad, utána amikor már kész család vagytok, kiderül, hogy az nem is te voltál... Ez súlyos hiba! Nem akar õ téged átnevelni, csak épp hiányzik neki az, aki régen voltál! A cigi elleni tiltakozását teljesen megértem, én sem tudnék együttélni egy dohányossal, nem még megcsókolni... Az, hogy találkozol a barátaiddal, meg internetezel, elég aprócseprõ ügynek tûnik. De ha belegondolsz, mindkettõ az idõbeosztásoddal kapcsolatos. Vajon mért zavarja õt? Nem lehet, hogy vele nem foglalkozol eleget? Pl szeretné, ha többet lennétek kettesben. De erre nem fordítasz elég idõt, a barátnõidre meg a netre viszont annál többet... Gondolkodj, és ha már megfeleléssel indítottad a kapcsolatot, akkor tartsd is fenn ezt, próbálj neki újra megfelelni, és nem lesz gond! mást nem tehetsz, ha így házasodtál.
Szerintem nincs olyan anya a világon, akinek nem a gyereke(i) a legfontosabb(ak)
Már ha a nõnek jelent egyáltalán valamit a házasság, és szereti a férjét.
Vadszeder (#39) azért szerencsére van olyan nõ, aki nem csinál efféle rangsorokat, jól kell párt választani, ennyi. Viszont másfelõl Kérdezõ esetében nem csodálkozom a dolgon, egy zsarnokhoz képest nyilván mindenki fontosabbá válik, elég hamar. Ez a "lemondási verseny bizonyítási célból" ez meg valami totál elmebaj, ha én valakit szeretek, akkor miért várnám el, hogy lemondjon valamirõl ami jó neki különös, komoly ok nélkül? Hacsak nem látens szadista az ember, nem az fog örömet okozni neki, hogy a társa szenved...
Már bocs Kérdezõ (#43), de amíg a kérdésed alapján úgy tûnt, hogy abszolút neked van igazad, ennek a folyamatnak az ismeretében meg már azt kell mondanom, hogy nagyon is kettõn állt a vásár, egy eltérõ értékrendet, pro-kontra elhibázott párválasztást és annak evidens következményeit látjuk, te azt nem tudod elviselni a párodban, hogy mi az, hogy neki nem az anyaság a világ legfontosabb dolga, õ meg azt nem tudja elviselni benned, hogy mi az, hogy neked viszont az. Ennyi. A baj az, hogy a helyzet meg az évek alatt már valszeg jobban elmérgesedett annál, mint hogy kompromisszumot tudjatok találni, már mindketten neheztelések tonnáit hordozzátok a másik fele. És hogy ez kinek a hibája: mindkettõtöké. Alapban feltételezhetõ ugyanis, hogy a kapcsolatotok kezdetén, meg a gyerekvállalás kapcsán egyikõtök sem volt õszinte a másikkal, Te nem mondtad meg magyarul neki, hogy nálad a gyerek ki fogja õt szorítani a helyérõl, Õ meg nem mondta meg magyarul neked, hogy számára a gyerekvállalás nem annyira fontos, hogy az ezzel járó dolgokat gond nélkül viselje. Ennyi. Ha ezt idõben tisztáztátok volna, mindez nincs, ami most van.
Utolsó, Te abból amit a Kérdezõ leírt hogyan vontad le ezt a következtetést? Szerencsétlen pont azt írta, hogy bevonta a férjét mindenbe, de az megunta. Az, hogy egy nõ teste a szüléssel változik nem ok arra, hogy a férje elforduljon tõle. Ez sem a Kérdezõ hibája, ahogy az sem, hogy ezek után már Õ sincs úgy oda a férjéért. Az pedig, hogy neki a gyerek a legfontosabb, normális. A legtöbb anyánál így van. Nagyon szeretem a férjemet, de ha például egy adott helyzetben választanom kellene, hogy õt vagy a fiamat mentsem meg, bizony a fiamat választanám és fordított helyzetben a férjemtõl is ezt várnám el.
"nem Én vagyok a probléma okozója, hanem Õ!" O wazze!!! Szerencsétlen kapcsolat: "Én, Õ" Szerencsés kapcsolat: "Mi"
Nem, a férjem is a gyereket mentené, õ pont úgy szereti, mint én. Mellesleg 8 éve vagyunk együtt, jó házasságban élünk és nekem sem az anyaság van az univerzum tömegközéppontjában. Nem pátoszból írtam, amit írtam, sajnos nem értetted a lényeget. "rólam pl. pontosan tudja a zasszony az elsõ perctõl, hogy nekem bizony a társam az elsõ, és ezt is várom el, hisz az szüleimet 100%-ban a sors dobta, a gyerekeimet 50%-ban a sors dobta és 50%-ban a párválasztásomból eredõ tudatos döntés eredményei, de a párom az, akivel 100%-ban egymást választottuk..." Ez számomra döbbenetes hozzáállás, ne haragudj. Én ilyen emberrel nem tudnék hosszú kapcsolatot fenntartani, de szerencsére nem is nekem kell.
#48, "Ez számomra döbbenetes hozzáállás, ne haragudj. Én ilyen emberrel nem tudnék hosszú kapcsolatot fenntartani, de szerencsére nem is nekem kell." - ugyan, miért haragudnék egy percig is azért, mert meg tetszettél válaszolni a saját kérdésedet, miszerint miért látom én most már úgy, hogy mindketten hibásak... tedd az idézett mondatot a kérdés utolsó mondata mellé... ez a két ember egyszerûen becsapta egymást, és megfosztotta egymást a döntés szabadságától, másnak mutatva magát, mint amilyenek valójában, így egy jó ideje mindkettõnek olyannal kellett, kell élni, akivel valójában nemigen tud. ps: (Mellesleg mi meg 16 éve vagyunk együtt:) )
Valóban igazad van abban, hogy most már értem, ilyen felfogással miért látod úgy a dolgokat, ahogy. Ettõl még számomra ez szomorú. Mindegy, nem vagyunk egyformák.
#50 "Mindegy, nem vagyunk egyformák." - pontosan errõl van szó, a világ minden nõje és minden férfija nem lenne képes együtt élni egymással, ha bele feszül sem, mert egyenértékûek(!), DE különbözõek vagyunk. Az ember tehát azon igyekszik (Te is, én is, mindenki más is) hogy olyan társat találjon, akivel hasonlóan vélekedik alapdolgokról, le tudja élni az életét. Aki "nagyon megfelelni igyekszik" a sajátjától eltérõ gondolkodásnak, az semmi mást nem tesz, mint jegyet vált egy boldogtalan életre, kapcsolatra magának is, meg a másiknak is.
51#-es! és az elõzõ többi hozzászólásod... Csúcs! Teljesen jól látod a dolgokat és meg is tudod fogalmazni. Számomra "döbbenetes", hogy ezen mások miért döbbennek így le. Nem képesek magukba nézni, hogy mit rontottak el, vagy mit készülnek elrontani, ennyire nem tudják mi jó és mi rossz? önmaguknak is hazudnak? Mondanám, hogy magánügyük, csak az a baj, hogy ha tömegével gondolkodnak így, az nagyon silánnyá teszi a társadalmat...
Nem olvastam végig a kommenteket, bocsi, ha mást ismétlek: Ez, kedves kérdezõ, jobb nem lesz, csak rosszabb. Válj el mielõbb.
mi ez hogy felszedtek pár kilót, és már nem is akartok szexelni egymással? jesszus.... piszok felszínesek vagytok de mindegy... így nem csodálom hogy egyikõtök se boldog. milyen érdekes...a mi házasságunkban is fordult elõ hízás mindkét részrõl és ugyanúgy szexelünk...ugyanúgy kívánjuk egymást...azóta a férjem már lefogyott, én még folyamatban vagyok:D mert rajtam több a felesleg, de ez teljesen külsõség szerintem. attól hogy van rajtad pár kiló, még ugyanúgy te vagy az, akit elvileg a férjed szeret. már ha igazán szeretne. és te is dettó ugyanaz vagy. mindketten felszínesek vagytok. itt nem a gyerekkel van baj, hanem veletek.
#58 - "de én ebbõl azt látom, hogy szerinted igenis a gyerek születése rontotta meg a kapcsolatot." - na, most erre mit mondjak, miután leidézted tõlem, hogy a kapcsolat kezdetérõl, meg a gyerekvállalásról beszéltem? "Szerintem viszont amelyik férfi nem tudja feldolgozni (már ez is nevetséges felnõtt ember esetében) azt, " - nem tudom, arra tetszettél esetleg gondolni, hogy nem "nem tudja", hanem "nem is akarja"? Nem ilyen életre, nem ilyen párkapcsolatra vágyik, nem ebben érzi jól magát, boldogtalan, nem ilyen életet képzelt el magának, ilyesmi... és a Kérdezõvel szembeni mindenben korlátozni akaró reakciói valójában a "ha én se lehetek boldog, akkor te se legyél az" dologról szólnak? Mert idáig jutva ez elég logikus következtetésnek tûnik...
"...te azt nem tudod elviselni a párodban, hogy mi az, hogy neki nem az anyaság a világ legfontosabb dolga, õ meg azt nem tudja elviselni benned, hogy mi az, hogy neked viszont az." "Alapban feltételezhetõ ugyanis, hogy a kapcsolatotok kezdetén, meg a gyerekvállalás kapcsán egyikõtök sem volt õszinte a másikkal, Te nem mondtad meg magyarul neki, hogy nálad a gyerek ki fogja õt szorítani a helyérõl, Õ meg nem mondta meg magyarul neked, hogy számára a gyerekvállalás nem annyira fontos, hogy az ezzel járó dolgokat gond nélkül viselje. Ennyi." Tényleg nem kötekedni akarok és már unom is ezt a témát, de én ebbõl azt látom, hogy szerinted igenis a gyerek születése rontotta meg a kapcsolatot. Szerintem viszont amelyik férfi nem tudja feldolgozni (már ez is nevetséges felnõtt ember esetében) azt, hogy már nem csak õ létezik a párja életében, nem neki ugrál, nem csak az õ igényeit elégíti ki, az szánalmas.
Az teszi silánnyá a társadalmat: Hogy egyre többen és többen választanak rosszul, vagyis kozmetikáznak a kapcsolat elején, de mivel ezt nem tudják fenntartani, amikor már nyeregben vannak (házasak, ott a gyerek), akkor befejezik, és elõtör belõlük az igazi énjük, akit eddig rejtegettek. Ez nem változás, hanem visszaváltozás. Csak hogy errõl a párjuk nem tudott, nem ebbe szeretett bele, hanem abba a kozmetikázottba, abba az álságosba.innenstõl fogva egyéni, hogy hol milyen következmények lesznek, miféle csipcsup ügyeket fognak okként említeni, de az biztos, hogy veszekedés lesz, vagy válás is. A megoldást divat mellõzni manapság. A legtöbb gyerek is csonka családban nõ végül fel. És úgy értettem a silányságot, hogy egyre többen és többen veszik ilyen lazán a házasságot, családot, ami ahhoz vezet, hogy ez természetesnek számít már. CSAK NÉZD MEG ITT A VÁLASZOKAT! Hányan vágják ide válaszul gondolkodás és a háttér alapos ismeret nélkül, hogy váljon el a Kérdezõ és ne tûrjön...! Hát ez a silányság. Az elvált szülõk gyerekei meg felnõnek, és nekik is szinte természetes lesz, az ilyen meggondolatlan házasodás, hisz el lehet válni ugye. (Bár azért még az elvált szülõk gyerekei között igen sok az a kivétel, aki szinte fogadalmat tesz, hogy õ igazi családot fog biztosítani a gyerekének, vagy inkább nem vállal gyereket.) De sokan annyira megszenvedik az egy szülõvel (ált.anya) töltött gyerekkort, hogy eleve elmegy a kedvük bármiféle komoly elkötelezõdés mellett, úgyszólván, úgyis nála is válás lesz a vége... Ez a silányosodás... Aki a kérdezõ által vázolt szituban nem a megoldáson gondolkodik, hanem a váláson vagy további háborúzáson, az igencsak a silány gondolkodásúak kategóriájába tartozik...
Nem gondolom, hogy nem hibás, egy kapcsolatot ketten rontanak el, de azért a lelki terrort a leírtak alapján nem a Kérdezõ gyakorolja ebben a kapcsolatban. Azt pedig továbbra sem értem, mibõl vontad le, hogy a gyermekvállalás és fõleg a Kérdezõ anyává válása ill. a gyerekhez való kapcsolata rontotta el ezt a házasságot. Ilyenrõl a Kérdezõ nem írt, csak egy mondatban mellékesen megjegyezte, hogy a gyermeke számára a legfontosabb. Mint írtam nekem is, de ettõl még nem lett egy basáskodó, féltékeny, terrorizáló valaki a férjembõl. A Kérdezõ férjének szerintem inkább komoly elnyomó hajlama van, ami azért ne a Kérdezõ hibája legyen már.
"de sajnos ez nem mindenkinek sikerül és nem azért mert direkt rosszat keres." - #53, ebben igazad van - általánosságban. Valóban, a hosszú kapcsolatok esetén elõfordul, hogy két, kezdetben összeillõ ember az évek folyamán ellenkezõ irányban változtak meg, és így 10-20 év múlva már nem összeillõek, pedig egyikük sem tehet igazán errõl. Ilyen van, szomorú dolgok ezek, de tény. De most itt egy konkrét kérdésrõl beszélünk, ahol annyira egyértelmû, hogy a Kérdezõ "lakkozta magát", hogy ez le van írva a kérdésben. (az meg feltehetõ az egész szituból, hogy a másik fél szintén) Ezek alapján szerintem tök egyértelmû, hogy - szokás szerint - a párkapcsolatuk kudarca kettejük közös hibája, egymást vágták át. Ugye én ezt állítottam, és még mindig nem értem, hogy Te mibõl gondolod vagy gondoltad, hogy itt, ebben az esetben a Kérdezõ nem hibás, mindenben a férje az?
Mégis mi teszi silánnyá a társadalmat? Az, hogy egy szülõ, ha már gyereket vállalt, nem magát gondolja fontosabbnak a gyerekénél? Vagy inkább az, hogy valaki magát mentené illetve várná el a társától, hogy mentse ha baj van, nem a gyerekét? Te ezzel egyetértesz? Mert én erre írtam, hogy döbbenetes. Abban igaza van az 51-esnek, hogy szerencsés, ha az ember magához illõ társat választ/talál, de sajnos ez nem mindenkinek sikerül és nem azért mert direkt rosszat keres.
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek köszönöm a választ, és a bátorítást! :) Valaki kérdezte, hogy mióta vagyunk együtt: 5 éve, ebbõl 2 év házasság. Az a slusszpoén, hogy itthon mindig minden rendben van, van fõzve, senki sincs elhanyagolva, elég idõt is töltöttünk együtt, de szükségem van 1 kis magánéletre is.. ez az amit nem ért meg a férjem! Mindig azt mondja, hogy azt akarja érezni, hogy Õ a legfontosabb az életemben! Ez már csak azért sincs így, mert a gyerekem a legfontosabb.. de mindegy. Elmondása szerint tök mindegy mit adok neki itthon, tök mindegy, hogy rendben a ház, a kert, a minden, Õ abból érzi/látja, hogy Õ a legfontosabb nekem, ha áldozatot hozok érte, méghozzá ha olyan dolgokról mondok le, amik nekem fontosak.. Amúgy már eszembe jutott, hogy valami nem oké nála.. :(
#34 - " és gyerek marad nálam" - hát, ezt ugye adott esetben nem te döntöd el, és ebben az esetben azt kell mondanom, hogy szerencsére... tudod, azt hiszem, ha nõ lennék, pont az ilyen típusú férfit kerülném el nagy ívben, ahogy férfiként meg persze az ilyen típusú nõt kerülöm... tudod, amikor az ember végre sikeresen megszabadul a szülõi ház "amíg az én kenyeremet eszed" -c. terrorizmusától, ezt általában nem azért teszi, hogy az õt kontrollálni akaró személye változzon meg, hanem azért, hogy ne akarja õt senki sem kontrollálni a törvényi kereteken belül. Az a világ, amikor a házasság arról szólt, hogy a nõ az apa felügyelete alól a férj felügyelete alá került, szerencsére már vagy száz éve megszûnt, és kb ez a fajta magatartás az, amivel szemben egy nõ bármely szélsõséges vagy bármely drasztikus fellépését is el tudom fogadni. Ez a dolog egyik oldala. A másik, amiért az ilyen kérdésben is szereplõ férfitársaim esetében az általános felfogásommal szemben én a válás pártján vagyok, az pont a gyerek(ek) jövõje. Nem hiszem, hogy a Kérdezõtõl vagy a hozzá hasonló helyzetben lévõ nõktõl bármilyen okból is elvárható lenne, hogy a gyerek(ek) mondjuk 12 és 18 éves kora közt örökösen a villámháborítót játssza a felnövését elfogadtatni akaró gyerek, és a magát a pater familiaris avitt szerepébe képzelõ férj között, hogy aztán a gyerek 18 évesen mindkettõjükre vágja rá az ajtót... teljesen jogos és érthetõ módon. Márpedig az ugye kevéssé valószínû, hogy aki a párjával így viselkedik mint a Kérdezõvel a férje (vagy mint Te írtad le magadról) az majd 10-15 év múlva egy kamasz korú gyerekkel rugalmasabban viselkedne, fõleg, hogy az embernek pont nem nõni szokott a toleranciája meg a rugalmassága az évek múltával. Szóval na ya, azon még el lehet filózni, hogy önmaga mit szúrt el és mit nem, de a gyerek(ek)et ne tegye ki ennek, és önmagát se annak, hogy õ is ezen fogja elveszíteni a gyerekét. (mert legyünk õszínték, amit a Kérdezõ elõadott a férjérõl, meg Te itt magadról, azt én nem hogy a társ, de még a 16 éves gyerek helyzetébõl sem lennék hajlandó tolerálni... evvan)
Én sem vagyok szingli anyuka! Boldog házasságban élek. És nekem is volt dolgom olyan férfivel, aki irányítani akart, és a maga kedve szerint formálni. Szerencsére idõben rájöttem, és véget vetettem a dolognak. A férjemmel pedig 10 év után házasodtunk és vállaltunk gyereket. Ennyi idõ szerintem elég egymás megismerésére. Hidd el, nem véletlenül tanácsoljuk, hogy ne maradj vele. Sokkal boldogabb leszel, ha megtalálod azt az embert, aki mellett önmagad lehetsz.
Én is azt mondtam, hogy lépj. Nem vagyok szingli. Elvált vagyok, akinek betelt a pohara az elsõ férjével és mert változtatni. Most tiszteletteljes, boldog házasságban élek a második férjemmel. Van, aki szeret mártír lenni egy életen át, majd 50 évesen sírdogálni, amikor a gyerek elment otthonról, hogy neki már csak ez maradt, meg az idióta, aki minden lépésérõl elszámotlatja még akkor is. Mindenki azt az életet éli, amit megérdemel és amit kialakít magának. Én nem vagyok képmutató, tudom, hogy jól döntöttem. Hogy te mit nézel el a másiknak és mit nem, te tudod. Én az életben nem fogadnám el, hogy megmondják, mikor-kivel találkozhatok, mennyi ideig maradhatok, mit csinálhatok és mit nem. Ez akárhonnan is ered, elfogadhatatlan. Ha pedig egy felnõtt férifról beszélünk, nyissa ki a száját és mondja azt, hogy "keveset vagyunk együtt, csináljunk közös programot", ha ez a baja, és ne manipuláljon!
Én nem vagyok szingli mami!! Boldog párkapcsolatban élek ahol elfogadtuk a másik szokásait amint összeköltöztünk, pedig mindketten a szép arcunkat mutattuk a másiknak az összeköltözés elõtt.Aztán kiderült kinek milyen szokásai vannak és ezt elfogadtuk. Amúgy anyámék házassága boldogtalan volt és apám is zsarolta anyámat azzal mit tegyen aztán mi lett a vége? Én is lelki sérült lettem meg az öcsém is, hajrá mindenki maradjon együtt hisz egyszer szerelmesek voltak akkor kit érdekel ha most már nem az?! Szép kis tanács kínlódjanak még pár évig próbálják meg helyre hozni aztán a nõ rájön ezzel csak elpocsékolta a drága éveit, mindegy mit csinál a férjnek semmi nem lesz jó, de tegyük fel oké a nõ változott meg õ is hibás ám azt hogy meddig netezik meg kéne a férjnek szabni? vagy hogy hogyan kezeljen egy szituációt? ne álljon már meg a menet:P
Kérdezõ! Vedd figyelembe a válaszoknál, hogy itt többségében a szingli nõk, még inkább a szingli anyukák szoktak válaszolni, nem pedig azok, akik boldog kapcsolatban élnek, akik kompromisszummal lépik túl a felmerülõ problémákat... Ha a büszke szingli mamik sorsára akarsz jutni, akkor persze válj el! Amint szisszen egyet a férjed, add be a válópert, az se baj, ha meg sem beszélitek! Amúgy a 10-esnek igaza van! Hasonlókat javasolnék magam is!
Igen, ha képtelen lenne változtatni, akkor válóok lenne. Ezt érzelmi zsarolásnak, érzelmi bántalmazásnak hívják. Mi az, hogy nem enged ezt vagy azt? Ilyen nincs egy párkapcsolaton belül. És ha legközelebb válással fenyeget, akkor egyezz bele nyugodtan. Ezzel sem zsaroljuk a másikat.
Na már megint a sok példa-(akarom mondani kép-)mutató házasfél, aki szerint egyetlen megoldás létezik: "A férjed ilyen meg olyan rossz. Válj el!"
Igaza van az elõttem szólóknak! Nem szabad ezt a példát mutatni a lányodnak! Mert ha Õ is kifog egy ilyet akkor szenvedjen még felnõtt korában is?
A kislányod érdekében tûrsz? Milyen nõi példát mutatsz ezzel? Eleve ilyen életre neveled!!!! Azt akarod, hogy õ is így éljen, ezt tartsa normálisnak, hogy férfiak megmondják neki, mit tehet és mennyit és mikor???? Sürgõsen váljatok el! "Lassan 30 leszek, és nem csinálhatom azt amit akarok, éppen amikor akarom." Ez nem a férjed hibája, hanem a tiéd! Mert hagyod! Minden nap, amit ebben a "kapcsolatban" élsz, magadnak köszönhetsz! Lépj! Amíg még marad esélyed egy normális életre! N30
kedves utolsó! Anyám igyekezett helyrehozni állandóan próbált róla beszélni, igyekezett mindenben kiszolgálni vagy programokra járni, amikor apám depis lett orvoshoz vitte MINDENBEN támogatta.Mire õ csak hozzávágta a tányérokat és megalázta.Évekig megpróbált mindent a jó házasság érdekében, de apám fütyült rá.És házasság elején egyáltalán nem volt ilyen csak kirúgták, zugivó lett és szétitta az agyát ennyi.Egy házasság megromolhat, mert bármi közbejöhet és valaki teljesen kifordulhat önmagából, ha pedig nem akar változni illetve változtatni akkor házastárs akár fejen is állhat az nem fog megjavulni. Üzenem a túl optimistának miszerint mindenki szép és jó:P
És én sem vagyok szingli anyuka, boldog, kiegyensúlyozott házasságban élek, a férjem sosem utasít, legfeljebb megkér, nem zsarol és nem fenyeget. Ha ilyen lenne, nem lenne a férjem, de még a haverom se.
Ilyenhez hozzá se mentem volna. De neked megfelel, mert csak itt rinyálsz, ahelyett, hogy lépnél!
Valószínûleg ott követhetted el a hibát, hogy kezdetektõl neki próbáltál megfelelni, és nem magadnak. Most csodálkozik, hogy hirtelen miért változott ez meg, érthetõ hogy súrlódás van köztetek emiatt. Az biztos, hogy nem lehet egyértelmûen kijelenteni, hogy melyik a normális, amikor elvárnak bizonyos dolgokat a felek egymástól, vagy amikor ilyen kötöttségek nincsenek. Inkább szerintem az a normális, amikor úgy vannak (akár van elvárás akár nincs), hogy mindkettõ félnek tökéletesen megfelel. Ha pedig neked nem felel meg a jelenlegi helyzet, akkor lépni kell. Ha látod értelmét, és van olyan rugalmas a párod, hogy ezt megtudja érteni, és változtatni képes, akkor beszéld meg vele. Ha már úgy érzed, hogy nem vagy mellette boldog és csak a gyerek miatt maradnál, akkor ne habozz, válj el. A gyereknek jobb lesz két kiegyensúlyozott különállõ szülõ, mint együttélve veszekedve.
Apósom és anyósom házasságát látom a tiétekben Kérdezõ. Mi lett a vége? Anyósom idõrõl idõre a pszichiátrián, a két gyerekük már évek óta nem tartja velük a kapcsolatot, mert apósom egyszerûen összeférhetetlen, anyósomnak pedig mindennél ( a gyerekeinél is) fontosabb, hogy megfeleljen neki. Ezt szeretnéd? mert akkor tûrj csak tovább. Ja, én sem vagyok szingli, a mi házasságunk jó a férjemmel. Kompromisszumokkal természetesen, de nem egymás elnyomásával, terrorizálásával. Aki szerint azt, amit leírtál tûrni kell, az nem normális.
pff én gyerekként azt kívántam bárcsak csonka család lennénk. Ami nem megy az nem megy, oké beszélje meg a férjével mondja meg, hogy õ csak meg akart felelni de mostantól olyan lesz amilyen valójában és ha ez nem tetszik neki akkor keresse meg a számára igazit, de ez a régi elképzelés "házasodtál vele is maradsz örökre"elképzelés elég elavult.
#10 "Gondolkodj, és ha már megfeleléssel indítottad a kapcsolatot, akkor tartsd is fenn ezt, próbálj neki újra megfelelni, és nem lesz gond!" - ja, azon túl, hogy a Kérdezõ tönkreteszi a saját életét, tényleg nem... "mást nem tehetsz, ha így házasodtál." Dehogynem. Pl. leszoktatja a párját az elvárásairól, vagy ha az nem megy elválik...
Nézd, Kérdezõ, én férfi vagyok, és általában a kapcsolatok helyrehozásának pártján állok. De amit leírtál a kérdésben, az szerintem pont az az 1-2%, ahol egy lehetõséget érdemes adni, hogy a másik változtasson, aztán ha nem, akkor marad a válás. Ha bárhol, bármiért elõáll az "Ezt kifejezetten megtiltotta, különben elválik." szitu, arra az a nyilvánvaló válasz, hogy "drágám, ahogy gondolod.... akkor tedd azt, ne csak a szád legyen nagy." Azt meg már magad is felismerted, Kérdezõ, hogy a megfelelési kényszer az egy rossz, önpusztító dolog.
Mióta ismeritek egymást? Ebbõl ennyit éltetek "csak úgy" együtt és mennyit házasságban?
mármint kedves 20-as utolsó
kedves 10-es Szép elmélet a gyereknek apa-anya kell, de ez akkor jó ha a kapcsolat felhõtlen és nincs semmi elhidegülés ne adj isten viszály! Én úgy nõttem fel, hogy apám hideg volt anyámmal és éreztem valami nem stimmel, volt apám és mégsem voltam boldog vele, mert õ sem volt boldog.Egy párt nem érdemes házasságba kényszeríteni, mert a gyereknek apa kell!! A rossz házasság is rosszul hat a gyerekre és rossz értékrendet tanul ez által.
Kérdezz rá, hogy nagyjából mennyi szokott lenni a rezsi és mindenképpen menj, ha tudsz! Lehet hogy össze kell húzni a nadrágszíjat, de örökre ne maradj egy boldogtalan, rossz kapcsolatban csak azért, mert spórolnod kéne. Testvéred nincs? Nagyszülõk, egyéb rokonok?
Ha a rezsi valóban megvan 10-15ezerbõl akkor igen, 40-bõl ki lehet jönni szûkösen.
Ha 15ezerért ajálottak azt fogadd el, mert szerintem nagyon jó ár. Inkább mint hagyod, hogy verjenek!
A kérdező hozzászólása: Lenne szobatársam .. de minden közösen használható.
100 rugó.
Ez egy nagyon jó ajánlat, fogadd el szerintem.Kezdetnek mindenképpen jó lesz, aztán késõbb keresgélhetsz még jobbakat, ha ez nagyon nem jön be.
Az szinte ingyen van a mai világban, mégha 10-15ezer a rezsi akkoris! Mindenképp fogadd el, mert hidd el, ha csak a kajára be tudod osztani a maradék pénzt, biztosan kijössz egy hónapban.Aztán minél elõbb nézz olyan munka után, ha van rá lehetõséged, ahol többet kereshetsz, vagy vállalj valami másodállást, ha tudsz.Persze tudom, hogy a mai világban annak is örül az ember, ha egy munkahelye van, de próbálkozni kell és nem feladni! És inkább kicsit élj szûkösebben, mint egy vadállat férfinek nem nevezhetõ egyénnel élj együtt, aki ver! Mert akárki akármit is mond, aki egyszer megteszi, az meg fogja tenni sokszor, ez tuti!
Ja és ez hány szobásra vonatkozna egy szoba, vagy komplett?
az úgy jó
A kérdező hozzászólása: Debrecenben élek, a fizetésem 70 ezerft, . A szüleim elhagytak gyerekkoromba, rájuk eddig sem számithattam ezután sem fogok. Eddig a páromnál laktam , de már betelt a pohár, egy ismerõsöm 15 ezerért ajánlott albérletet, de ez csak natur.. ( nincs benne rezsi , azzal gondolom még egy tizes +-ban ) Gondolom 40 ezerbõl, nagyon összekéne huznom a nadrágszíjat.
Attól függ hogy mekkorák az igényeid és hogy van-e jövedelmed. ha vidéken laksz olcsóbb, ha Budapesten akkor drágább. Ha van jövedelmed akkor csak annyival kell számolni amit kauciónak leraksz és elsõ hónapban költesz. Ha még munkát kell keresnek akkor ugye több. Milyen az anyagi helyzeted és hol bérelnél lakást? Barátok, rokonok nem jöhetnek szóba?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, szerintem is korrekt ez az ár.

Hány év korkülömbség van közted és a párod közt? Mennyire árt a kapcsolatnak vagy kedvez ez a különbség?

Legjobb válasz: A nagy korkülönbség fõleg fiatalon megnehezíti a párkapcsolatokat pl.15 és 20 éves , húsz év fölött már Nem olyan gáz a korkülönbség

A nagy korkülönbség fõleg fiatalon megnehezíti a párkapcsolatokat pl.15 és 20 éves , húsz év fölött már Nem olyan gáz a korkülönbség
3 év, az õ javára. De ugyanmind1, én vagyok az érettebb, és nálunk pont õ kereste a fiatalabb, de mégis érett lányt. Én meg a már felnõtt, de nagy gyerek fiút..:D
25, 30 ev felett mar nem olyan lenyeges mint fiatalabb korban. Nalunk 8 ev van, de 30 on tul vagyunk, igy nem zavaro, meg epphogy belefer.
1000.
en 22 eves lany vagyok es a baratom 18. amikor en voltam 18, akkor szerettunk egymasba! egymasnak lettunk teremtve:) nem korfuggo a szerelem!
én 26 Õ 22 éves... észre sem venni a különbséget, ráadásul jobban szeretem mint eddig bárkit is... 26 L
24F, barátnõm 20.. Nálunk észrevenni a kor különbséget, õ teljesen máshogy gondolkodik mint én.. túl gyerekesen.
30 év jól megvagyunk már évek óta
9év van köztem és a párom között de ugyan úgy szeretjük egymást mint mások nincs vele semmi gond

Oligozoospermia (csökkent spermiumszám), mennyire súlyos? Esett valaki úgy teherbe, hogy a párjának ez volt a baja? Hogyan? Spontán vagy lombik? Mivel lehetne növelni a spermaszámot?

Az orvos el?ször m?tétet javasolt a férjemnek herevisszértágulat miatt (varikokele), közben lesz egy herebiopszia is, amib?l megnézik, hogy vannak e érett ondósejtek, és ha az eredmény jó lesz (ha nem akkor szerintük nem lehet apa :-( az után egyb?l a lombikot javasolták...

Legjobb válasz: 4 évig próbálkoztunk mire kiderült,hogy lassú és kevés a sperma.Gyógyteákat itattak vele,diétázott,gyógyszert is kapott rá.Már az 1. hónapban siker volt.Nem biztos,hogy a mûtét jó lenne.

4 évig próbálkoztunk mire kiderült, hogy lassú és kevés a sperma.Gyógyteákat itattak vele, diétázott, gyógyszert is kapott rá.Már az 1. hónapban siker volt.Nem biztos, hogy a mûtét jó lenne.
Mennyi a spermiumszàm ? Szerintem a mütètet meg kellene csinàlni mert lehet az okozza a csökkent spermium szàmot. A pàromat is mütöttèk èvekkel ezelôtt ès a sprmaszàmmal nincs problèma. Vitaminok (fer 14 , maca vibe stb.) segíthetnek ès sokszor Clostival is kezelik a csökkent spermiumszàmot.Hormon vizsgàlaton volt màr a pàrod ?
A kérdező hozzászólása: Hát értékelhetetlen lett a spermaképe. Most fogják megismételni a vizsgálatot. Ennyi volt a papíron: egy natív cseppben: 3-4 mozgó, 6-8 nem mozgõ spermium van. Hormonjai és genetikája rendben van. Remélem, hogy a mûtét után javulni fog a helyzet.
Az elôzö vagyok . Ez sajnos nagyon rossz eredmèny , de a mütèt biztosan segíteni fog valamennyit. A normàl spermium szàm legalàbb 40-50 milliò ès szàmít a mozgàs is. Nem tudom miòta szeretnètek babàt , de èn a helyetekben biztosan mennèk a lombikra.
mi történt veletek azóta? sikerült javítani a férjetek spermáin? vagy csak lombik segíthet? férjemnek is ez a baja :(

Mennyi zöldséget és gyümölcsöt tegyek a tengerimalacomnak? Ez az összeállítás jó? Pár szelet alma, 4 karika sárgarépa, 4 karika uborka és táp mellé

Legjobb válasz: Nem nagyon. Szinte egy cukorbomba az egész. pár szelet alma és 6 karika fehérrépa, másnap meg pár karika sárgarépa és 6 karika uborka. De még számos más variációt csinálhatsz több gyümölcsbõl-zöldségbõl. Itt egy lista (bár ez nyuszis, de szerintem jó lesz), hogy miket adhatsz neki: http://www.torpenyul.hu/content/milyen-z%C3%B6lds%C3%A9get-g..

Nem nagyon. Szinte egy cukorbomba az egész. pár szelet alma és 6 karika fehérrépa, másnap meg pár karika sárgarépa és 6 karika uborka. De még számos más variációt csinálhatsz több gyümölcsbõl-zöldségbõl. Itt egy lista (bár ez nyuszis, de szerintem jó lesz), hogy miket adhatsz neki: http://www.torpenyul.hu/content/milyen-z%C3%B6lds%C3%A9get-g..
Mindig legyen elõttük széna és víz, napi kb. 1, 5-2 maréknyi táp. Zöldség-gyümölcs pedig nem kell, hogy túl sok legyen, de napi szinten kaphatnak azért pl. banánhéjat, félalmát, fél répát, stb.
Banánhéjat? Te tudod mivel kezelik azt a banánt?
Banánhéjat nehogy adj nekik.
Fûevõ állat, nem gyümölcs evõ, magevõ... Szóval az alap a széna legyen, aztán a tápból is inkább ami zöld, és aztán a zöldség, és aztán esetleg a gyümölcs. De ha megmondod a malacnak, hogy én akartam korlátozni az uborka adagját letagadom!!! :D A lényeg, hogy csak annyit nasiztasd zöldséggel, hogy a széna még fogyjon. És ha nem vágómalac, akkor ne hízótápot adjál neki...
Ez egy napra...? Nem! Az alap a széna! Pl. adj neki regggel szénát, és estefelé meg gyümölcsöt, zöldséget adj neki! A széna ha hiányzik az összeállításból betegsége lehet a tengerimalacodnak!
A kérdező hozzászólása: jó persze tudom a széna amúgy is bent lenne

Egy hosszabb kapcsolatban, akar hazassagban is, megcsaljak a parjukat a ferfiak? Mennyire altalanos ez? Es nok, ti ezt megbocsajtanatok?

Legjobb válasz: Nem tudom, mennyire általános, mert ugye errõl nem készül reprezentatív statisztika. Ami mégis, annak sem lehet feltétlen hinni, mert valaki bevallja, valaki nem, akkor is, ha lényegében névtelen az egész, nincs vesztenivalója. Azt tudom, hogy engem kíméljen meg a Sors hûtlen társtól. Bízom a páromban, õ is bennem.

Nem tudom, mennyire általános, mert ugye errõl nem készül reprezentatív statisztika. Ami mégis, annak sem lehet feltétlen hinni, mert valaki bevallja, valaki nem, akkor is, ha lényegében névtelen az egész, nincs vesztenivalója. Azt tudom, hogy engem kíméljen meg a Sors hûtlen társtól. Bízom a páromban, õ is bennem.
Engem nem csaltak meg a 40 évi házasság alatt, én sem õt. De biztosan megbocsájtottam volna, ha csak botlásból történt volna. A sok sok emlék és a gyereke léte nem engedte volna meg.
Bocsánat nem jól írtam, helyesen: ENGEM NEM CSALT MEG, ugyanis csak egy házasságom volt. Ma már özvegy vagyok.
Hát, nem tudom, hogy mennyire általános, de azért a kísértés ott van, az biztos, és annak a pasik nem nagyon tudnak ellenállni... Van, aki neten ismerkedik, van, aki csak "barátkozik" nõkkel (persze úgy, hogy a feleség elõtt titkolja), és elhiteti magával, hogy õ bizony nem csalja meg a párját. Szerintem ez sokkal rosszabb, mintha egyszer elveszti a fejét, mintha hónapokon, éveken át egy nõvel találkozgat titokban, még akkor is, ha nem történik köztük semmi.
Én ismerek olyan 'férfit', aki általában egy teljes órán keresztül sem tud hûséges maradni, akármilyen kapcsolata vagy házassága van éppen.:D Szerintem a félrekufircolás, mivel egészségügyi veszélyeket rejt magában, nem megbocsátható. Inkább csúnya felelõtlenség. És sértés is. A bocsánatot ki kell érdemelni, nem jön el csak úgy parancsszóra.
Nem lehet általánosítani, személyiség és fõleg DÖNTÉS kérdése. Van, aki direkt keresi az alkalmat, és olyan is van, aki akkor sem lép félre, ha nála kezdeményez valaki. Nem bocsátanám meg (és természetesen én is tartom magam a hûséghez). Majd ha 30 vagy 40 éve együtt leszünk és ráununk egymásra (bízok benne, hogy utóbbi nem lesz), akkor is beszéljük meg elõre (bár jelenleg bizarr számomra ez a lehetõség, és nem akarnám :) ) de a másik átverésénél nincs undorítóbb. 31/N
Pár nap, de van amikor csak pár óra a váltás.
A kérdező hozzászólása: Köszi!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!