Találatok a következő kifejezésre: A párkapcsolatban emberek miért (17 db)

Szerintetek ma miért éri meg párkapcsolatban élni egyedüllét helyett? Mik azok a tényezők, ami miatt a mai világban az emberek inkább a párkapcsolatot választják az egyedül élés helyett? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszaitokra, gondolataitokra!

Legjobb válasz: Erre én is kíváncsi vagyok. Körülöttem rengeteg kiégett, unalmas, elromlott párkapcsolatot látok, ahol a párok vagy veszekednek, vagy egymáshoz sem szólnak, csak élnek egymással párhuzamosan, mint a zombik. Az nyilvánvaló, ha találkozol olyannal, akibe beleszeretsz, és szerelmes vagy, akkor a párkapcsolatba egyértelmûen belemész. Bár körülöttem ez a legritkább, hogy szeretet-szerelem miatt vannak együtt az emberek. Szerintem a fiatalok a szex miatt meg az újdonság miatt vannak párkapcsolatban, izgi a másik ember stb. Meg hogy ne legyenek egyedül, mert a haveroknak is van csaja/pasija. A felnõtt férfiak a "biztosított" szex miatt keresnek párkapcsolatot - sokszor nem szeretik a párjukat, ahogy a nõk se. A nõk inkább a biztonság illúziója miatt keresnek párkapcsolatot, a visszaigazolás miatt. Egyébként általában véve elmondható a legtöbb emberrõl, hogy nem tud egyedül lenni. Tehát nem tud magával egyedül, elégedetten, boldogan élni, ezért az emberek többsége hajszolja a párkapcsolatot, mert inkább vannak benne valami szar alakkal, mint hogy egyedül kelljen szenvedniük. Szerintem ez az oka annak, hogy a legtöbb ember szar párkapcsolatban él, mert az egyedüllét elõl menekülnek bele minden szar emberrel a kapcsolatokba. Ezt mutatja a 80% válási statisztika is.

Erre én is kíváncsi vagyok. Körülöttem rengeteg kiégett, unalmas, elromlott párkapcsolatot látok, ahol a párok vagy veszekednek, vagy egymáshoz sem szólnak, csak élnek egymással párhuzamosan, mint a zombik. Az nyilvánvaló, ha találkozol olyannal, akibe beleszeretsz, és szerelmes vagy, akkor a párkapcsolatba egyértelmûen belemész. Bár körülöttem ez a legritkább, hogy szeretet-szerelem miatt vannak együtt az emberek. Szerintem a fiatalok a szex miatt meg az újdonság miatt vannak párkapcsolatban, izgi a másik ember stb. Meg hogy ne legyenek egyedül, mert a haveroknak is van csaja/pasija. A felnõtt férfiak a "biztosított" szex miatt keresnek párkapcsolatot - sokszor nem szeretik a párjukat, ahogy a nõk se. A nõk inkább a biztonság illúziója miatt keresnek párkapcsolatot, a visszaigazolás miatt. Egyébként általában véve elmondható a legtöbb emberrõl, hogy nem tud egyedül lenni. Tehát nem tud magával egyedül, elégedetten, boldogan élni, ezért az emberek többsége hajszolja a párkapcsolatot, mert inkább vannak benne valami szar alakkal, mint hogy egyedül kelljen szenvedniük. Szerintem ez az oka annak, hogy a legtöbb ember szar párkapcsolatban él, mert az egyedüllét elõl menekülnek bele minden szar emberrel a kapcsolatokba. Ezt mutatja a 80% válási statisztika is.
Én is hasonlóan nagyon jól érzem magam egyedül , mindig feltalálom magam . Talán ezért is van az hogy sose hajkurásztam a nõket , bár ami adódott azt mindig megragadtam :) . Most szerencsére találtam egy olyan társat akivel mindig jobban érzem magam , mintha egyedül lennék . Ja , és hagyja , hogy 1-1 órát számitógépezzek akkor is ha épp velem van :) . Ez sok csajnál rossz pont , hogy ilyenkor egy 10 perc után elkezdtek unatkozni és ha unatkoztak akkor meg engem "baszogattak" , pedig kell a magány is néha . Egyébként ez a fõ (sztem) , hogy ne csak a szerelmet keresd , hanem egy nagyon jó barátot és társat .
ennek semmi köze ahoz hogy 9:31-es nõ... én is nõ vagyok, mégis hasznos igaz hsz-nek minõsítetted a hozzászólásom. Az igazh ogy a nõk hajlamosabbak rá hogy higyjenek az igazi mindent elsöprõ szerelemben, de nem kizárólagos, és nem minden nõ. Ez személyiségfüggõ, nem pedig enmfüggõ.
ma 09:31: Nem akarlak megbántani, elõre is elnézést kérek. Eddig mind komoly hangcételû és igaz HSZ-ek íródtak. De a tiéden meglátszi, ohgy lány/nõ írta (elnézést). A párkapcsoaltok döntõ többségében nem is volt soha szerelem. Maximum belemagyarázták. Ez megy már 5-10 éve. Van a fellángolás (ezt sokan szerelemnek minõsítik, holott nem igaz), aztán kész. Egy felnõtt embernél meg nincs rózsaszín köd és sokan emiatt megijednek, hogy nem tudnak szerelmesek lenni. Holott de képesek, csak úgy, mint egy felnõtt ember és nem úgy, mint egy tini.
Azért éri meg, mert ha nincs kapcsolatod, akkor úgy érzed, hogy valami hiányzik az életedbõl. Ráadásul szerintem az ember akkor lehet igazán boldog, ha szerelmes. Persze lehet örülni a munkában elért sikereknek is, de igazi hosszan tartó boldogság csak így érhetõ el. És mint tudjuk minden embernek az a célja, hogy boldog legyen. 21/L
Elõzõ vagyok. Az utolsón a 08:36-ost értettem.
Úgy van, ahogy az utolsó mondja. Illetve azzal kiegészíteném, hogy mivel a legtöbben tényleg nem a másik ember szerelme és szeretete miatt mennek bele a kapcsolatban, hanem pusztán a saját egyedüllétükbõl való menekülés és a társadalmi nyomás miatt, az nem feltétlenül tart rövid ideig, hanem sokszor eltart hosszú ideig, és rendkívül rossz és kiüresedett lesz. És éppen ezt támasztja alá a borzasztó magas válási statisztika is, a rengeteg családon belüli bántalmazás stb. Tapasztalataim szerint azok sikeresek a párkapcsolatokban, akik egyedülállóan is boldogok, és a saját elégedettségi szintjükön lévõkkel mennek bele párkapcsolatba, fõleg a szerelem és szeretet miatt. Nem nehéz látni, hogy miért ezek a sikeres házasságok / kapcsolatok.
Az ember álatlánosságban társas lény.De pl. magamból kiindulva utálok egyedül lenni, nekem szükségem van arra h. tudjak kihez odabújni, megcsókolni, h. tudjam h. nem egyedül öregszem meg.Na meg éjszaka pl. utálok egyedül alaudni(születésem óta mindig aludt velem valaki), kivéve 13 éves koromtól van saját szobám, de akkor si sokszor átmentem tesomhoz.Szóval ez is lehet benne, mert én félek egyedül+a sötétben.Na persze nem mondom azt h. néha nem jó egyedül lenni, de általánosságban jobban szeretem ha van mellettem valaki és az inkább akkor egy másik nembõl legyen akit át lehet ölelni, ha pl. rosszat álmodok.Na meg jó érzés az ha tudod, h. fontos vagy valakinek aki nem a vérrokonod, h. van akire tudsz számítani.Egy rossz kapcsolatban pedig simán az egyedüllétõl való félelem az ami meggátolja az embert abban, h. továbblépjen.
Szerintem ez nagyon múlik azon is, hogy melyik korban vagyunk...elsõsorban azt mondanám hogy a magyán elkerülése végett választanak sokan kapcsolatot. ezek nem túl tartósak. A másik ami ide vezethet a valakihez tartozás, az állandóságg biztonsága. ez erõsebb kötelék, de még mindig nem az optimális. Az optmiláis természetesen az, ha valaki nem a kapcsolatot magát keresi és szereti, hanem ez adott emberhez, a párjához kötõdik, és azért akar kapcsolatot mert vele akar lenni. Ezen felül tényleg korhoz kötött... Serdülõ és ifjúkorban szerepet játszik az identitáskeresésben, a hovatartozásban, a beilleszkedésben. Itt jellemzõbb az általános nagy elvakító szerelem. Rá lehet kenni a társadalmi elvárásokra is. Kicsit késõbb, ifjú felnõttkorban már komolyabbra fordulnak ezek a dolgok, és bár még nem családalapítás kora ez, de már annak az elõkészítése. (persze itt is végig érvényesek amiket általában leírtam...) Aztán felnõttkor, családalapítás, optimális esetben azzal a partnerrel akit szeretsz. Okai lehetnek maga a szeretet, a cslaádi háttér nyújtása önmagunknak és a gyerekeknek, anyagi biztonság, saját otthon kiépítése, megszokás. Egyébként szerintem körülbelül társadalmi elvárás már a kapcsolat...Ha megnézed aki egyedül van, az társat keres. Az emberek nemtudnak már külön élni, vagy nem akarnak. Egyszerûen azt gondolják hogy az egyedüllét csak egy tmeneti idõszak két pasi/csaj között, és kézzellábbal próbálják megtalálni a következõt.
Az elsõ válaszoló vagyok:) A saját élményem ezzel kapcsolatban az, hogy fiatal koromtól kezdve sokat voltam egyedül, és ezért lehet az, hogy én nem menekülök bele párkapcsolatokba. Én nagyon jól érzem magamat egyedül is, és nyilván csak akkor fogok párkapcsolatba lépni, ha úgy érzem a másik emberrel legalább olyan jó, vagy még jobb mint egyedül. De mivel egyedül annyira jól érzem magam, ez egy nehéz kihívás, mert úgy érzem a legtöbb ember engem "lehúz". Szóval elég szabad életet élek, és ehhez képest a legtöbb ember bekorlátozna stb., és nekem pedig ahhoz nincs kedvem, hogy egy mondvacsinált "párkapcsolat" miatt meg legyek kötve, felelõsségem legyen stb. Tehát én nekem többnyire ezért nem éri meg párkapcsolatba bele menni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, mindegyik elgondolkodtatott és tanított valamit. Nem olyan régen olvastam egy indián bölcseletet. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Engem nagyon megérintett. "Nem érdekel, mibõl élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e. hogy õrültnek tûnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtõl, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat, és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hû maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hûséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és, hogy tudod-e Isten jelenlétébõl meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tûz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy hol, mit és kitõl tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erõt belülrõl, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Miért a körülményeken múlnak manapság a párkapcsolatok? Miért nem irányíthatja az ember maga az életét?

Gondolok itt munkahely, lakás, egyéb problémákra

Legjobb válasz: Ezek az akadályok régen is megvoltak. Csak akkor az emberek (legtöbbször a nõk) hajlandóak voltak lemondani dolgokról a közös jövõ kedvéért. Most viszont valahogy önzõek lettek az emberek.

Ezek az akadályok régen is megvoltak. Csak akkor az emberek (legtöbbször a nõk) hajlandóak voltak lemondani dolgokról a közös jövõ kedvéért. Most viszont valahogy önzõek lettek az emberek.
egyetértek... mindenki a sajátmagát tartja szem elött és azt h mi a jó magának!!!:(
Ez mindig is így volt. Sajnos manapság nagyon sok minden múlik az anyagiakon, azon, hogy van-e lakásotok, vagy albérletrõl albérletre vándoroltok. Nagyon szomorú dolog, de azért van egy elõnye is ennek. Ha anyagiak terén mindketten felelõsségteljesek vagytok, gondolok itt arra, hogy egymást támogatjátok olyan mértékben, ahogy azt a lehetõségetek engedi, az kifejezi azt, hogy Ti tényleg összetartoztok, a párkapcsolatotok nemcsak egy üres lufi. Én úgy hiszem, hogy a szerelem nagyon fontos dolog, és biztosan jól tud mûködni egy kapcsolat akkor is, ha nincs lakás, csak albérlet, vagyha nem egy túl jól fizetõ állásban vagy. Persze most nem a létminimumra gondolok, mert az talán mindenkit felörölne. Ha jó a párkapcsolatotok, akkor a kevésbõl is sokminden kihozható, de ehhez mindkettõtöknek tenni kell valamit azon kívül is, hogy kedvesek, megértõek stb. vagytok egymás irányába. Le kell mondani dolgokról, hogy elõbb utóbb saját lakáshoz jussatok, ha nincs munkahely neki kell állni keresni, mert elõbb utóbb a másik nem fogja tudni húzni az igát egyedül. Szóval arra próbálok kilyukadni, hogy nagyon sok külsõ probléma merülhet fel, de az is nagyon fontos, hogy Ti hogyan álltok hozzá a problémához.
Az én barátommal már 5 hónapja vagyok eggyütt és sok olyan akadály van ami közénk áll.Messze lakunk egymástól, egy csaj zaklat minket, mindenáron azt akarja hogy szakítsunk, .nagyon szeretem õ is nagyon szeret.Dehát oldjuk a problémákat. :) Ha igazán szeretitek egymász semmisem álhat közétek!

Sok ember miert erõlteti a szarkazmust parkapcsolatban vagy mas tarsas kapcsolatokban is, amikor szerintem ez egy sablonos tomegstilus lett mar?

Legjobb válasz: Most figyelj, légyszíves magyarázd már el, hogy miért nem használsz ékezetet?

Most figyelj, légyszíves magyarázd már el, hogy miért nem használsz ékezetet?
Nem erõltetem, magától jön. Nem viszem túlzásba, de senki kedvéért nem is finomkodok. Eddig mindenki csípte. Tudni kell a "mértékét" tartani.
A kérdező hozzászólása: mobil...
Én bírom a szarkazmust. Persze, csak ha nem minden errõl szól. Párkapcsolatban sem bánom.
ékezset pls...
Én is mobilon vagyok! :)


Miért lehet az, hogy neheztelek akaratlanul is azokra a párkapcsolatban lévő emberekre, akik megtehetnék, hogy boldoggá teszik egymást, de folyton cirkuszolnak?

Miért nem lehet megbecsülni, ha van valakink? F25

Legjobb válasz: A jót hamar megszokod,aztán meg hamar el is dobod.Emberi gyarlóság.Ha nincs probléma,gyártanak.

A jót hamar megszokod, aztán meg hamar el is dobod.Emberi gyarlóság.Ha nincs probléma, gyártanak.
Mert ilyen az ember. Természetes a reakciód. Én is szoktam igy érezni csak más témával kapcsolatban. Egyébként meg azért cirkuszolnak mert nem illenek ösze épp ezért nem is tudnának igazán boldogok lenni....
A jót gyorsan meglehet szokni, lemondani róla nem is igen tudnak. Az emberek nem tudják értékelni amijük van, csak akkor ha már elvesztették. Majd meglátod. N
Van valakid?Ha nincs, akkor azért van ez. Egy kapcsolat nehéz dolog. Mi is viszonylag sokat vitázunk, mert sok dologban túlzottan hasonlítunk, viszont más dolgokban meg egymás szöges ellentétei vagyunk--> vitákhoz vezet, ami pedig béküléshez..és az nagyon jóó.... ;)
Neked ennyire nincs saját életed, hogy ilyen [email protected]ágokkal foglalkozol?
A kérdező hozzászólása: 2-esnek üzenem: Hogy hívja fel Édesanyját egy emelt díjas számon.

Vajon mikor értik majd meg az emberek, hogy a párkapcsolati-randizgatós kérdéseik nem a családi kategóriába tartoznak? Egyáltalán miért pakolják ide?

...Tudom, ez sem ide tartozik :)

Legjobb válasz: Mert itt értelmesebbnek mondhatók az emberek, mint a szerelem-szex kategóriában.

Mert itt értelmesebbnek mondhatók az emberek, mint a szerelem-szex kategóriában.
Mert a szerelem-szex katban fõként tizenévesek vannak, és párkapcsolati problémájuk pedig huszon, harmincon éveseknek is vannak, és nem biztos, hogy egy pl. 31évesnek megfelelõ tanácsot tud adni egy 15éves. Vagy lehet, hogy jó tanácsot adna, de a kérdezõ a saját korosztálya véleményére lenne kíváncsi. Márpedig a családi katban nagyobb esélye van, hogy a harmincas korosztályból válaszolnak.

Manapság miért siettetik az emberek a párkapcsolatukat?

Egy friss kapcsolatban miért kell napirendszerességgel találkozni? Miért kell kibukni azon, ha egy héten mondjuk legfeljebb csak kétszer tudnak találkozni? Miért van az hogy ha a "pár" még nincs egy éve se együtt, és a karácsonyt külön töltik akkor az egyik fél már a dolog végét látja benne? Vagy hogy egy alig egy hónapos kapcsolatban nincs meghívva az egyik fél valami családi eseményre? Miért kell siettetni mindent?

Legjobb válasz: Mert szerelmesek és mindig együtt akarnak lenni.Viszont az már nem korrekt,ha az egyik fél rángatja a másikat és zsarolja,ha a másiknak esetleg máshoz is van kedve.Egyénfüggõ.A zsarnokoskodó embereket mindenesetre kerülni kell,mert azok csinálják ezt.

Inkább miért ne lenne az :) A pár is ugyanúgy a családhoz tartozik. Vágyakozás: szerintem ennek a tetõzése még a párkapcsolat elõtt van (randiról randira), nem alatta!
Mert szerelmesek és mindig együtt akarnak lenni.Viszont az már nem korrekt, ha az egyik fél rángatja a másikat és zsarolja, ha a másiknak esetleg máshoz is van kedve.Egyénfüggõ.A zsarnokoskodó embereket mindenesetre kerülni kell, mert azok csinálják ezt.
Általában a "friss szerelmesekre" az a jellemzõ, hogy nem szeretnek egy pillanatig sem lenni a másik nélkül, így a napi rendszerességgel való találkozás teljesen reális igény. Mi egy hónapja se jártunk, mikor a párom hazavitt a szüleihez, és a család kérte, hogy nyugodtan menjek családi eseményekre, és az én családom is így állt hozzá. Elég hamar összeköltöztünk (3 hónap után), de elõtte is napi szinten a másiknál aludtunk, nekünk erre volt igényünk. Majdnem egy éve vagyunk együtt, teljesen egyértelmû volt, hogy a karácsony is együtt lesz. Egyedül a bátyja és a felesége voltak kiakadva, hogy miért visz haza "ilyen hamar nõcskéket", de szerencsére a család kiállt mellettem :) Szóval szerintem ezek egyáltalán nem siettetések, csak sokaknak erre van igényük. Én azt furcsállom, ha valaki nem így érez, de az õ dolga.
Bárcsak lenne akivel igy vágyunk egymásra ahogy itt írtátok !! Én is ezt akarnám hogy ne kelljen gondolkodnom ha sokat lát rámun :(. Ez tényleg borzasztó. Mondjuk az se jobb ha a másik lelkes én meg nem ua érzem. DE az is rém [email protected] mikor én vagyok a lelkesebb nõként .. a másik meg patikamérlegen méregeti a ráfordított idõt, energiát. Lépek is ilyenkor, de majdnem 30 évesen még nem voltam viszonzottan szerelmes :( és most igy h közel a karácsony nagyon fáj..:(( Viszont olyan jó volt olvasni hogy van akiknél mûködik és megélhetõ a szerelem mennyiségi és minõségi korlát nélkül!
Úgy látszik, te nem voltál még szerelmes. Napi talákozás esetén is lehet vágyakozni. Az, hogy egy pár együtt karácsonyozzon (ha nem is szenteste), számomra teljesen természetes igény. Persze attól is függ, hány évesekrõl van szó.
Miért kell naponta találkozni? Együtt karácsonyozni? Talán mert szeretik egymást? A családba való bevezetéssel viszont érdemes várni egy kicsit.
a nap mint nap találkozás nem öli meg a másik utáni vágyat, csak kielégíti azt. ha neked elég heti kétszer látni a szerelmedet, akkor nem is vágysz rá igazán. amiról te beszélsz, az egy langyos állívíz, nem szerelmi kapcsolat. ami ilyen bárgyún lagymatagon kezdõdik, azon nincs is mit sietteni, mert nem érdemes vele foglalkozni.hacsak nem tizenévesek, illetve korai huszonévesek vagytok, mert ott tényleg elfogadható ez a tempó és nincs is hová sietni. de ha túl vagyt a 25-26-on és így járogasz a barátnõddel, dobnálak :)
Valószínû mert olyan rohanó világban élünk.Minden felgyorsult, az emberek türelmetlenek.Mindenhol azt reklámozzák, hogy azonnal az öné lehet, pl.ha most megrendeli.A mobiltelefonon is szinte mindig elérhetõek az emberek.Megszûnt már a postai levelezés, amikor sóvárogva vártuk a levelet, hogy mikor dobja be a ládánkba a postás.Az internet is felgyorsított mindent, és így mi is próbáljuk felvenni a tempót.Nem szeretünk várni az áruházakban a sorban, vagy az orvosnál.Szerintem ez lehet az oka.De én saját magamon is ezt tapasztalom, hogy ha valamit a fejembe veszek akkor azt minél hamarább szeretném véghez vinni.Mintha attól tartanánk, hogy lemaradunk valamirõl.
Kinek mire van igénye. Engem az, hogy nem láthattam 2 napig, csak pár óráig hozott lázba a következõ találkozásig, (a találkozás utáni kis idõben, meg a találkozás elõtti órákban), közte meg inkább szomorú voltam hogy nem láthattam. Pár hét után már napi találkozásra volt igényünk, az 1-2 esetleg 3 napos kimaradásoknál már minden bajunk volt. Már együtt élünk, de én még mindig ugyanígy érzem. ideig óráig mielõtt újra együtt nem lehetünk izgulok, meg nem tudom, örülök, hogy várhatom, de elõtte meg inkább szomorú vagyok... Pedig csak egy délután, egy délelõtt választ el minket. :) Gondolom mindenkinek más az igénye. A közös karácsony meg: a karácsonyt a szeretteiddel tölti az ember, nem? :) Ha szereti az ember a párját, még ha nincsenek is sok ideje együtt, akkor is szeretne vele lenni. Legalább egy napot a 3ból.
Én nem látom az összefüggést a korai összeköltözés, és a kapcsolatok zátonyra futása között :) Ha valaki 2 hónapon belül összeköltözik, akkor hamarabb kiderülnek azok a tulajdonságok, amik miatt összeférhetetlen egy pár. Ha viszont ugyanez a pár 1 évet együtt járna elõtte, ugyanúgy nem menne az együttélés, hiszen az ember az alap tulajdonságaiban nem változik, csak elõtte "húzták az idõt". Nekem a párom elõtt (akivel pár hónapon belül összebútoroztunk) volt egy 4 éves kapcsolatom, ahol bármennyiszer utaltam az összeköltözésre, elutasító választ kaptam, meg hogy "nem akar megunni". 4 év után nagyon nehéz volt a szakítás, de a mostani kapcsolatomban látom, hogy ez mennyire visszás volt, érdekes módon a párom bármennyit vagyunk együtt, sosem "unt rám". Szóval ha egy pár összetartozik, akkor összeköltözhetnek akár 1 napon belül is, semmi probléma nem lesz. Ha viszont nem, akkor húzhatják a dolgot hónapokig, évekig, úgy is szakítás lesz belõle.
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó! Látod, Ti is csak fél év után találkoztatok napirendszerességgel? Másfél év után már én is összeköltöztem a férjemmel. Nem tudom, szerintem az is közre játszik a sok zátonyra futott kapcsolatnál, hogy mindent elhamarkodnak. Nem mondom azt hogy az én kapcsolatom tökéletes, mert ilyet legfeljebb 50év múlva mondhatnék, de ha szánnának az emberek idõt egymás teljes megismerésére és nem ugranának egybõl fejest az összeköltözésre és az együttélésre, lehet tartósabb kapcsolatok alakulnának ki. (de lehet hogy tévedek!)
Mi fél év járás után napi rendszerességgel találkoztunk, elõtte csak egy héten 3szor.Igy is hiányzott mikor nem volt velem.Volt olyan hogy jöttem haza felszálltam a buszra, látta hogy pityergek és felszállt utánnam, vagy elindult õ haza és megfordult és visszajött hozzám.Mi ilyenek vagyunk mindketten, ragaszkodunk egymáshoz.1év után költöztünk össze hivatalosan, rá két évre összeházasodtunk.Nem vagyok hive a hosszú járásnak, nálam az csak idõhúzás, nem is volt elõtte egyikönknek sem 2-3 hónapnál hosszabb kapcsolata.Az elsõ karácsonykor már egymás szüleinél voltunk, ez természetesnek tünt akkor.11éve vagyunk együtt és a mai napig szeretem a férjem, minden áldott nap úgyanúgy várom haza a munkából mint az elején.29N
Szia! Szerintem semmi baj nincs azzal, ha napi szinten találkozik egy pár ha mindkettõjüknek erre van igénye. Így is tudunk vágyakozni egymást iránt, így is meg tudjuk becsülni az együtt töltött pillanatokat.
hát nem kel....szerintem nem jó sietetni az ilyen dolgokat hanem majd mindent fokozatosan
36 évvel ezelõtt is az elsõ 2-3 hét után naponta találkoztunk a ma már férjemmel, pedig akkoriban nem volt divat a házasság elõtti szex. Mégis 2 évig jártunk esküvõ elõtt, még ma is szívmelegítõ érzés azokra az idõkre gondolni, pedig már nagyszülõk vagyunk:) Annyiban volt más, hogy karácsony estéjén a szüleinkkel voltunk, aztán egyik nap az egyikünk, másik nap a másikunk szüleinél ebédeltünk. Mára annyi változott, hogy már a karácsonyi ebédek nálunk vannak, egyik nap itt vannak a dédszülõk, gyerekek , unokák, másik nap a gyerekek a másik szülõnél, a dédszülõk a másik gyerekük családjánál vannak.
A kérdező hozzászólása: Akkor ezekszerint bennem van a hiba! Voltam én is szerelmes! Sõt most is az vagyok a férjembe! És félreértés ne essék, nem õskövület vagyok, de nekem ez akkor is furcsa. Számomra olyan jó volt az hogy számoltam a napokat hogy mikor láthatom megint a Szerelmemet! Sokkal inkább tudtuk értékelni egymás társaságát! Sõt természetes volt az is számomra, hogy amíg össze nem költöztünk addig mindenki a saját családjával a karácsonyozott és mi csak utána találkoztunk. De mivel mindannyian egy véleményen vagytok, lehet valóban a hiba nálam keresendõ! Mindenesetre köszönöm a válaszokat!
A kérdező hozzászólása: Okés én ezt megértem! De akkor hol marad a másik utáni vágyakozás, hogy újra láthasd, ha nap mint nap úgyis találkoztok? Ha nem élnek együtt miért lenne természetes a közös karácsony?
Mi az elsõ két karácsonyunkat külön töltöttük a saját szüleinkkel, én 19 Õ 18 volt mikor összejöttünk, kb 3 hónapja voltunk együtt, mikor a vonzalom, fellángolás, a kedvelés átváltott szerelembe.4 hónapja voltunk együtt, mikor szilveszterkor megismertem a szüleit, és 6 hónapja mikor Õ az én szüleimet.Mióta szerelme vagyok belé, 1 órát is rossz távol lenni, tõle az éjszakák borzalmasak voltak, nagyon fájt ha egy nap nem találkoztunk.1 éve voltunk együtt mikor összeköltöztünk, aztán 1, 5 éve mikor eljegyzett.Jelenleg 23 éves vagyok a párom 22, több, mint 3 éve vagyunk együtt, nem tudok nélküle aludni, mikor napközbe nem vagyunk együtt, mert dolgozunk, vagy suliba vagyunk akkor nagyon hiányoljuk egymást, nagyon hiányzik a ha nincs mellettem, nagyon szeretem, nem siettetünk semmit, de mindketten nehezen viseltük a másik távollétét.Nyilván 14-16 évesen tinikapcsolatban másképp mûködik, mint egy felnõtt kapcsolatban, szerelemben.

Mennyire befolyásol egy ismerkedést párkapcsolatot egy esetleges csúnya vagy hiányzó fogak? Be lehet-e szeretni egy ilyen emberbe? Miért számít ennyire manapság fontos szépségpontnak a fogak?

Tegyük fel minden megvan benne jó a belseje neked is tetszik, de ez az egy hibája megvan. Ez mennyire befolyásolja a kapcsolatot? Túl lehet tenni magunkat hogy ezzel a hibával rendelkezik, tehát gondoljuk ha megcsináltatja a fogait akkor már úgyis szép lesz

Legjobb válasz: Ezen lehet segíteni ---> fogorvos

Ezen lehet segíteni ---> fogorvos
meglátásom szerint nagyon.. bár fontos h fiú vagy e vagy lány.
Szerintem a 2 nincs meg egymás nélkül.Nem hiszem ha vki igényes akkor gondok lennének a fogaival.Tehát ez okból már nem tetszene a belseje.Alap elvárás hogy igényes legyen az ember akit megismerek .
Nekem nincs teljesen szabályos fogsorom, mégsem éreztem magam sosem hátrányos helyzetben miatta. Szerintem nem ezt nézik elsõsorban, azt tapasztaltam, hogy élõben ez tök lényegtelen. Nyilván ne rohadjon a szája, tehát legyenek épek (az enyéim azok). 24/N
Hat szerintem nagyon is befolyasolja az, hogy milyen a fogsorod azt, hogy mennyire fog valaki rad nezni egyaltalan. En nem tudom, hogy mas hogy van ezzel, de en 3 honaponta jarok ellenorzesre a fogorvosomhoz, tanulmanyi osztondijam mindig erre megy el, mert a szervezetem nem tartja meg a kalciumot es emiatt gyengek a fogaim. Sokszor inkabb sem ruhakat meg semmi mast nem veszek magamnak, csak rendben legyenek a fogaim, mert mindenki latja a mosolyod es igy a fogaid...es most oszinten szerinted jo smarolni olyan emberrel, akinek szuvasak a fogai...meg 5 meterrol buzlik a szaja???...mert ha rosszak a fogaid a fogmosas es a ragozas sem sokat segithet a szajszag eltunteteseben
A kérdező hozzászólása: És akit így megszeretsz és amiatt nem jön be mert olyanok a fogai attól még nem szeretheted meg? gondolj arra hogy ha megcsináltatja jó lesz szerintem egy olyan hiba, amin lehet változtatni, mert mondjuk egy ronda fejformán már nehezebben lehet változtatni
én elõször egy fiúnál a fogait nézem meg 23l
Mondanám azt, hogy nem fontos, de akkor hazudnék. Nagyon tetszik egy férfi, de csak addig amíg ki nem nyitja a száját, hogy mosolyogjon. Egészen addig minden tökéletes. Ahogy mosolygott, egy világ dõlt össze bennem, annyira el vannak rohadva a fogai. Nagyon illúzióromboló volt...
Szerintem befolyásolja az embereket és nemcsak a párválasztásnál, hanem a munkaerõ piacon is. Mindenképpen érdemes megcsináltatni.
kérdezõ: nem
Szerintem sokat számít, hisz mire figyelsz fel elõször amikor ránézel valakinek az arcára? Nem a mosolyára? Párom mesélte, hogy a sulijukban van egy szép csaj, az õ szavukkal élve: "jó csaj". Csak hát.. elöl is rohadnak a fogai. Párom és a haverjai épp arról beszélgettek, hogy persze jól néz ki.. de ki tenné be a nyelvét egy olyan lány szájba, ahol kb az összes fog már elkezdett "rohadni"?! Szerintem teljesen igazuk van. Igen igazad van drága, és tudom hogy nem teheti meg mindenki hogy 100ezreket csak úgy "kidobáljon az ablakion", én sem. De idõben elmegyek a fogorvoshoz és betömettettem a fogam, vagy épp amire szükség van (körzeti dokihoz járok, így fizetnem sem kell). Ha valami baleset folyamán nincsen meg a fogad (pl elestél kerékpárral és valahogy kiverted- ez csak egy feltevés volt) akkor én a helyedben mindig félre tennék egy kis pénzt, és a végén egyszer összegyûlne arra a fogra a megfelelõ összeg.
A kérdező hozzászólása: Nem lehet hogy a fogászati szépségipar tette ennyire fontosnak hogy mennyire fontosak a fogak esztétikai kérdésekben?
a pénz kérdés attól függ h hány éves meg pontosan mi van a fogaival
A kérdező hozzászólása: 100 ezer ft alatt nem úszod meg a fogaid rendbetételét
12. vagyok Nem azt mondtam, hogy nem tudom megszeretni, sõt, szeretem is! Ha olyan helyzet adódna, hogy a párom lehetne, nem tiltakoznék azért mert nem szépek a fogai. De ismerem már 3 éve és nem értem miért nem csináltatja meg. Nem foghatja az anyagiakra, mert tudom, hogy lenne rá pénze...

Kezdõ férfinak miért tanácsolja a legtöbb ember azt, hogy elõször élje ki magát egy éjszakás kalandokkal utána keressen párkapcsolatot?

Sok ember miért ilyen csökött agyú szûk látókörû? Nem tudnak belegondolni abba, hogy nem mindenki akarja megfektetni az egész várost hanem inkább normális kapcsolatot keres. Ezért miért kell ezt a szart tanácsolni? 24/F

Legjobb válasz: Nekem inkább az a problémám ezzel, hogy nem mindenki képes ilyesmire. Az egyéjszakásokhoz nem árt némi vonzalomkeltõ képesség.

Nekem inkább az a problémám ezzel, hogy nem mindenki képes ilyesmire. Az egyéjszakásokhoz nem árt némi vonzalomkeltõ képesség.
# 8: miért lenne ellentmondás? Ábrándozásról volt szó, ami szerintem - és a szexuálpszichológiai szakirodalom szerint is - teljesen normális. Viszont a jól szocializálódott férfiak el tudják nyomni az ösztöneiket, és nem törekednek a fantáziáik mindenáron való megvalósítására, hanem egyéb - társadalmilag hasznos - tevékenységekben élik ki az ilyen irányú késztetéseiket. A pszichológiában ezt szublimációnak nevezik, és ebbõl születnek pl. a nagy mûalkotások. ;)
Ok, de honnan tudod, hogy soha életedben nem tér vissza ez a szándék?! Hmmm? Majd 10 év után térjünk vissza erre...
A kérdező hozzászólása: Nem azt mondom, hogy egybõl elkötelezõdnék, csak legyen érzelem. Az én hibámból nem jött össze eddig semmi, mert éretlen voltam. Volt olyan idõszak mikor akartam, hogy több nõvel lefeküdjek, de ez elmúlt.
Te írod már a kérdésben, hogy a "legtöbb ember" ezt tanácsolja... ez nem általánosítás? Én pl. nem tanácsolnám az egyéjszakás kalandokat, viszont több kapcsolatot az elkötelezõdés elõtt igen...
"És aki nem vallja be, az is arról ábrándozik, hogy a lehetõ legtöbb nõt meg kéne dugni (aki nem errõl ábrándozik, azzal valami gond van...)" Imádom az ilyen nõi önellentmondásokat! :)
A kérdező hozzászólása: Nõ létedre te sem vagy normális! Csak általánosítani tudsz. Ti komolyan azt hiszitek, hogy csak egyféle ember van? Hihetetlen hogy ennyire szûk látásotok van!
# 5: Te ezt honnan tudod? Az én környezetemben bizony van 40 éves pasi, aki most, két gyerek után találta ki, hogy õ még élni akar... És aki nem vallja be, az is arról ábrándozik, hogy a lehetõ legtöbb nõt meg kéne dugni (aki nem errõl ábrándozik, azzal valami gond van...) N
A kérdező hozzászólása: 3-as cáfolom amit írsz, mert több ismerõsömre ez egyáltalán nem jellemzõ!
Nyugi te nem is fogsz egyéjszakásba keveredni.
Azért, mert egy fantasztikus, évek óta tartó párkapcsolatot képesek vagytok eldobni csak azért, mert zavar, hogy másba még nem mártottátok a farkatokat azon az egy lányon kívül. Jobb ha ezt a kalandozós vágyat elõbb kiélitek.
A tapasztalat miatt. Ha van egy kis rutinja a szexben, akkor az a legtöbb lány szemében elõny.
A kérdező hozzászólása: Szerintem fejezd be az általánosítást! Lehet, hogy olyan férfival hozott össze a sors, aki félre lépett, de ez nem azt jelenti, hogy a következõ is ilyen lesz. Szerinted az jobb lenne, ha olyan férfival lennél együtt, aki átment az egész városon? Az ilyenek is képesek félre lépesekre, de a kezdõ pasik is, csak azt kéne megérteni, hogy NEM mindenki olyan. Nem értem mi olyan nehéz ezt megérteni?

Miért végződik szerintetek a mostanában (utóbbi évtizedek) kötött házasságoknak több mint fele válással és a párkapcsolatok túlnyomó többsége miért ilyen rövid életű és komolytalan? Mi a baj az emberekkel?

Nem győzök ezen csodálkozni, hogy miért ilyen felszínesek az emberek a párkapcsolatukban és miért hagyják el egymást házasságra, gyerekekre való tekintet nélkül ennyien, pár éven belül? Szinte mást sem látok közvetlen környezetemben, mint olyan egyedülálló szülőket, akiknek a házastársa a gyerekek születése után hagyta el őket. Az okokról nem kérdezgetem az embereket, de többségében valamilyen harmadik okról beszélnek egymás között (kollégák, ismerősök, csoporttársak tanfolyamon): talált egy újat, fiatalabbat, vékonyabbat, nagyobb mellűt, "bevállalósabbat" a szexben, vagy férfi esetében többet keresőt, nagyobb vagyonnal/jobb állással rendelkezőt és hagyja cserben a társát mindenféle erkölcsi gátlás nélkül, se szó se beszéd, mai világunkhoz igazodva "modernül", sunyin összepakolva -lelépve, sms -ben szakítva. A huszonegyedik századi Magyarország valóban az sms -ben szakítások és a gyerekükkel egyedül maradt nyomorgó reménykedők országává válik? Egyre inkább látom úgy nemcsak a magánélet, hanem a munka terén is, hogy a becsület, a tisztesség, az adott szó a mai világban nem létezik, sőt, aki ezt nyíltan fontosnak tartja, azt vesztesnek, naivnak, erkölcscsősznek tartják. Rosszabb esetben sokan a látszat kedvéért mutatják az erkölcs védelmezőjének az álarcát a külvilág felé, miközben titokban csalják rendszeresen társukat és valójában ezt az erkölcsi kötelességet -a hűséget és a szerelmet, szeretetet, elfogadást- csak a másik számára tartják kötelességnek, magukra valójában nem vonatkoztatják... és ha jön egy "jobb, szebb, újabb", ők is "lelépnek", ha anyagilag úgy éri meg nekik jobban. A fiatal magyar férfiak közül, többen internetes fórumokon azon vitatkoznak, hogy idézem: "Mi éri meg jobban: barátnőt tartani, vagy prostituálthoz járni?" Nők esetében: "Csak a lakása miatt vagyok vele, de ezt ő nem tudja, szerintetek ez így jó?"... Nem, nem jó. Főleg ha gyerek van, de ez az én szerény véleményem. - 28 éves egyedülálló, vidéki nő (akinek a szülei azt hiszik, hogy a párkapcsolat, a házasság egy életbiztosítás és be van betonozva, mint a munkahelyek a szocializmus idején).

Legjobb válasz: Jól írja az elsõ.. Mer ma már mindenki úgy van vele, hogy "én azt csinálok amit akarok" kezdve a 2 évestõl... Így bár tizenévesen hamar megtanulják mi az a szex, hogy kell mutogatni magunkat az egész országnak, hogy kell visszapofázni, verni az asztalt, dühöngeni..(lásd gyakori) de azt nem tanulják meg, hogy mi az illem, mi a türelem, mi a tolerancia, mi az együttérzés, mi a megértés, mi a megbocsájtás.. Ezek a tulajdonságok kihalóban vannak..

Jól írja az elsõ.. Mer ma már mindenki úgy van vele, hogy "én azt csinálok amit akarok" kezdve a 2 évestõl... Így bár tizenévesen hamar megtanulják mi az a szex, hogy kell mutogatni magunkat az egész országnak, hogy kell visszapofázni, verni az asztalt, dühöngeni..(lásd gyakori) de azt nem tanulják meg, hogy mi az illem, mi a türelem, mi a tolerancia, mi az együttérzés, mi a megértés, mi a megbocsájtás.. Ezek a tulajdonságok kihalóban vannak..
Egy ismerõsömrõl most derült ki, hogy a 25 évnyi házassága alatt, 11 éve csalja a párját... a felesége errõl mit sem sejt... egy csoporttársam anyja pár hónapja lépett félre egy nõs pasival... egy barátom meg 20 évnyi házasság után vált el, és még ezernyi példát tudnék hozni... a házasság egyre jelentéktelenebb, mert a környezetemben csak azt látom hogy szinte mindenki félremegy, ha pedig nem csalja meg a párját, attól függetlenül kapható lenne rá... ellenpéldát sajnos nem tudok említeni, és elég elkeserítõ... egy barátnõm pedig amiatt nem mer szülni a férjének, mert tudja hogy a pasi félremenne hogyha X ideig nem lenne köztük szex, vagy felszedne a terhesség miatt a barátnõm pár kilót...
Mert a mai minden szempontból értékvesztett világ ugyanúgy nem kíméli a párkapcsolatokat sem. Miért tennénk pont azzal kivételt ? Új kocsi, új cipõ, új lakás....., új pasi, új nõ. Közben pedig egyre jobban elmagányosodunk.
Mert könnyebb elválni mint megpórbálni rendbe hozni a dolgokat. Az emberek többsége nem ismeri mostanság a megjavítás fogalmát csak a lecserélést. Most is egy ismerõsöm 25 év házasság uton csalta meg a feleségét. Csak azt felejti el, hogy az új kapcsolatában is elõbb-utóbb jelentkezni fognak a problémák. De felfogása szerint ezeket úgysem megoldani kell, hanme váltani.
Mert egyszerûbb lecserélni mint megjavítani.
Épp az imént tettem fel egy ehhez kapcsolódó kérdést...
sajnos én is ezt látom... :(
a másik nem Nemleges válaszától!
Az elutasítástól. De egy idõ után mindenki belátja, hogy nem a világ vége és utána már nem lesz gond.
állítólag aki párkapcsolatban él hajlamosabb a szívproblémákra, nem csak genetikai hanem közvetlen mgasabb rizikó faktorok szempontjából is
Én pl a medvéktõl félek :D de a többség az elutasítástól ahogy már írták
Én pl nagyon félek a visszautasítástól+ egyszer volt egy túl komolynak nem mondható kapcsolatom, amiben a lány egy másik fiú miatt dobott, ezért ugyan szeretnék már egy kapcsolatot, de mégsem tudok kezdeményezni. 18/F
A férfiak a felelõsségtõl félnek, a nõk meg a bizonytalanságtól. Azaz, a pasik nem nagyon szeretnek felelõsséget vállalni semmiért sem, míg a nõk nem mernek belemenni egy kapcsolatba, mert félnek, hogy a férfi elhagyja, megcsalja, nem adja meg neki azt, amit szeretne.
3# FUCK YEA egyéjszakás :D am igaz, de sokan jó párt le találnak, mert a jó csajok vagy el....urvultak vagy nagyon nehéz megszerezni õket, íly aki próbálkozna, nem próbálkozik. Ergo marad a maradék :S


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!