Találatok a következő kifejezésre: A pánikbeteg hogyan tudják legyőzni (1 db)

A pánikbeteg emberek hogyan tudják legyőzni azt a félelmüket hogy elenjenek a munkahelyükre dolgozni?

Legjobb válasz: Mivel sikerült elérned a "gyógyulást"?Gyógyszereket sem szedsz már?

A kérdező hozzászólása: Mivel sikerült elérned a "gyógyulást"?Gyógyszereket sem szedsz már?
Úgy tudom segít az Omega-3 zsírsavbevitel (halolajban van), angliai egyetemi kutatások bizonyították. Egyébként meg személyiségsebészettel érdemes próbálkozni. Ez egy veszélytelen, nem hipnotikus pszichológiai módszer, meglehetõsen újkeletû.
Szia! Kezdetben pszichiáterhez jártam aki gyógyszert adott. A gyógyszer segitett, de amikor a párommal elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk akkor abba akartam hagyni a gyógyszer szedését. Ekkor viszont visszaestem. Aztán valaki ajánlott nekem egy kineziologust. Õ tudott segiteni, már nem szedek gyógyszert és utazni is tudok.
A legtöbb pszichológus rögtön gyógyszert ír fel, ami használ is, mert elhiszed, hogy használ, gondolatban erõt táplálsz bele, és ha beveszed a reggeli adagot ez az erõ belédköltözik, de ha kimarad, akkor gyengének érzed magad. Azt tudom tanácsolni, hogy ülj le otthon egy fotelben, lazítsd el magad, és gondolkodj el azon, hogy miért van ez, idézed fel magad elõtt gondolatban az utcát, a sulit, ahogy ott állsz és az a sok ember ott van körlötted, vagy elõször elég úgy is, hogy emberek nincsenek ott. Azt mondtátok, ha van veletek valaki, akkor nem féltek. Ez úgy tûnik, mintha félnétek a tehertõl ami rátok nehezedik az utcán, a suliban. Egyedül kell kiállnotok, beszélnetek, cselekednetek. Gyógyszer helyett, azt az erõt amit a gyógyszerbe táplálnátok, tápláljátok magatokba. És NEM lehetetlen, csak akarni kell!! Én már sok olyan dolgon változtattam magamon az akarással és a relaxációval, amire a pszichológus egy gyógyszeres kezelést ajánlott volna. Sanjeev
én úgy tudtam legyõzni a félelmemet h sokáig figyeltem másokat h "hát nekik se lesz semmi bajuk...." érted?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nem bírom már tovább? ! (többi lent)

Általános iskolában egész végig bántottak testileg és lelkileg is. Nem szóltam senkinek. Se a szüleimnek, se a tanároknak senkinek csak tűrtem. Rossz volt azt hallani, hogy haszontalan vagyok és, hogy nem vagyok jó semmire. Most 17 éves vagyok de most is egy senkinek érzem magam. Az iskolai problémákkal együtt itthon is voltak. A szüleim vitáztak rengeteget. Apám agresszív volt, csúnyán beszélt nagyon velünk. Egyszer a nővéremet úgy szájba vágta, hogy felrepedt a szája (előttem) én akkor még általánosba voltam és rossz volt nézni, hogy 1-2 hétig fel volt repedve a szája. Egyszer karácsonykor nem találtunk valamit és anyukámat megakarta ütni de anya kitért előle. Azóta a nővérem elköltözött, de még mindig sokat vitáznak. Apám nagyon agresszív, csúnyán beszél és üvölt. Az egyiknap megszorította úgy az arcom (mérgében) hogy utána pár napig fájt a teljes állkapcsom és enni is rossz volt. Mindig lehord minden szarnak. Olyanokat mond, hogy agyonver, ránk gyújtja a házat és hasonlók. Rengetegszer próbál megütni aztán pedig jön mintha minden rendben lenne és mondja, hogy szeret. De én nem bírom. Már 4 éve karcolgatom és vagdosom magam. Rengetegszer gondolok az öngyilkosságra. Most középiskolába járok és eléggé rosszul sikerült ez az évem :/ rengeteget hiányoztam mert nem akartam kimozdulni itthonról. Néha jobban érzem magam, jobb kedvem van aztán pedig olyan mélységig megy le az érzésem, hogy meg kell ölnöm magam és hogy úgysem szeretnek. Sokkal jobb lenne ha nem élnék. Nincs nap, hogy ne sírnék és ne karcolgatnám magam. Lehet valami komoly bajom van? :(

1

Miért hiszi azt bárki, hogy elég felelős és tudatos a gyerekvállaláshoz?

eredendően mindenki nemző és befogadóképes, új életet vagyunk képesek teremteni magunkból, de miért csak úgy??? Miért nincs egy olyan szabály vagy isten tudja mi, ami csak akkor engedélyezi a családalapítást, ha a teremtő egyedek megfeleltek, azaz mindenfajta mentális kinevelődésre képesek a gyermek tekintetében. És akkor jönnek az ilyen szar, kamu, ostoba dumákkkal, hogy éhezik a gyerek? van ruhája? nincs annak akkor semmi baja, na ezek a beteg emberek vagy csak egyszerűen nagyon buták. Hány ember él ezen a Földön lelki betegséggel a felelőtlen gyermeknevelés miatt? Félelem, rettegés, szorongás, önbizalomhiány, bizonytalanság, megfelelési kényszer, elégedetlenség, depresszió, az ezekből kialakuló testi betegségekről ne is beszéljünk. Minden ami jelenünkben meghatároz minket, a SZEMÉLYISÉGÜNK hozott, kitanult, az a miliő alakította ki amiben éltünk hosszú-hosszú éveken át. Gépeket szakemberek kezelnek, használati utasítás kell hozzájuk. Az emberek meg csak úgy belevágnak egzisztencia nélkül is. De itt nem a szegényekre gondolok, átlagosnak tűnő megélhetéssel rendelkező emberekre, akik részben saját modelleket hozva részben saját baklövéseikkel emberéleteket keserítenek meg. És nem is tudnak vagy nem akarnak tudni róla. Adott esetben a gyermek akkor jön erre rá, amikor már elért arra a saját maga által kikövezett útra, ahol ezt már megértheti. De mi a gyógyír a sebekre, a személyiségünkön esett "lyukakra", hol a válasz a millió megválaszolatlan kérdésre...

0

Öngyilkosság — gondolat, elhatározás, nem tudom, mi ez, talán a bipoláris zavaron is túl van. Mit tegyek?

Tudom, hogy az oldal nem öngyilkossági kísérletet tervezőknek szóló segélynyújtóhely, de annyi remek választ olvastam itt mentális betegségben küzdőknek.

Február óta minden nap a fejemben motoszkál a gondolat, júniusban elhatározássá vált, és már nem hátráltat szinte semmi. Ma vettem kilencven szem (három doboz Rivotrilt), kijátszottam az orvost, a gyógyszerészt, de tudom, hogy hiába, azzal nem küldhetem magam a halálba. Attól sem riadnék vissza, hogy a vonat elé feküdjek. Mielőtt szánalmasnak tituláltok... az első öngyilkossági kísérletem 13 éves koromban történt. Azzal szabadultam a pszichiátriáról, hogy átvágtam az orvosokat, elhitettem velük, hogy a napos oldalt látom, és nincs semmi bajom, de azóta is van. Anyám alkoholista, apám gyógyszereken él, mióta az eszemet tudom. A nővérem drogfüggő volt kölyökkoromban, a kedves szomszéd bácsi, akit mindenki imád, molesztált tizenévesen. Az elmúlt négy évben mást sem csináltam, csak hibát hibára halmoztam, elszúrtam az életem, otthagytam a sulit, szanaszét van vagdosva mindkét karom a rendszeres öngyilkossági kísérletektől, amik mind kudarcba fulladtak. Szereztem egy nagyszerű állást külföldön, de előtört a múlt, és teljesen leamortizálódtam, amit az agyam eltemetett gyerekkoromban, minden visszatért. Inni kezdtem, nyugtatókon éltem. Végül otthagytam az állásom, az országot, és hazamenekültem a szüleimhez, mielőtt bekattantam volna. De nekik is aktívan hazudtam az elmúlt fél évben, talán kényszeresen, talán gyávaságból. Mindenről.

Nem tudom, mit csináljak. Már hetek óta itt hever a búcsúlevél a fiókban, amit már két hónapja megfogalmaztam. Egyedül arra várok, hogy véget érjen ez a hónap, belefáradtam az állandó hazugságba. Tisztában vagyok azzal, mekkora fájdalmat okoznék a szüleimnek. De csak nekik. Nem maradt senki más, minden barátom ellöktem magamtól. És tudom, hogy mindez szánalmas, mások annyira szeretnék élvezni az életet. De én nem tudom.

7

A galagonya tea mint stresszcsökkentő, feszültségcsökkentő mennyire hatásos?

Hogyan fejti ki hatását? Egyéb béta blokkoló alternatív megoldása lehet? Nagyon sokat stresszelek mostanában remeg a kezem szívtájéki görcs érzés.. Nem akarok még dokihoz menni de lassan nem bírom... Lehet hogy depressziós vagyok. Vagy pánikbeteg. De nem akarom az ördögöt a falra festeni.

9

Ezek a tűnetek utalhatnak skizofréniára?

Rengetegszer képzelek el olyan dolgokat, amik nem valósak.
Ilyeneket csinálok:
Megfogok egy ceruzát, vagy botot, és olyat játszok, hogy varázsló vagyok.
Hangokat adok ki, rohangálok, közben a fejemben tényleg életszerűen lejátszódik minden.
Vagy..
Zenét hallgatok, felállok, elkezdek táncolni, mert azt képzelem, hogy híres táncos vagyok, és hogy mindenki rajong értem.
Van, hogy átköltöm a zenék szövegét teljesen értelmetlen halandzsává, és úgy éneklem.
Azt képzelem, hogy világhírű énekes vagyok, és eljátszom, mintha lenne egy klippem.
Ha megtetszik egy mondat, mozdulat azt számtalanszor ismétlem el hangosan.
Dühkitöréseim vannak, olyan érzésem, hogy figyelnek.
Eljátszom, hogy pl. egy adott dalnál én vagyok az énekes, és nem az, aki valójában énekli.
Hangokat adok ki.
Ezeket csak úgy, hogyha egyedül vagyok.
De volt már, hogy társaságban is ismételgettem szavakat, meg mondatokat, de nem veszik észre.
Nem köt le hosszú távon semmi, a gondolataim rohannak, könnyen el lehet terelni a figyelmem.
Meg még annyi dolog van, amikor úgy viselkedek, mint egy őrült.
A hangulatom, és a gondolataim kb. 10-20 percenként váltakoznak, össze vagyok zavarodva folyton.
Van, hogy kiégek, nem érzek semmit, nem érdekel semmi/senki.
Ez lehet skizofrénia?
15/F

15

Mennyire vagyok elmebajos? Van-e ebből egyáltalán kiút?

Évek óta tudom, hogy ez lesz a vége, de csak most tudatosult újra letaglózó erővel - meg kell, hogy haljak.

Nagyjából 2 éve tudom, hogy ez lesz a vége, de mindig elhalasztottam, eltologattam... Idén márciusban már nagyon közel voltam a dologhoz, de sajnos elszúrtam és most megint csak az időt húzom. Pedig tudom, hogy nem nagyon van más módom elszakadni ebből amibe belerángattam magam.

Vegyük sorra: Egy jellemtelen féreg kezdek... (kezdek? már régen az vagyok) lenni és egyre több olyan gondolatom van ami iszonyat gonoszságra enged következtetni. Tartok tőle, hogy még pár év és veszélyt jelentenék a társadalomra. Gondolataim között egyre több van amire egészséges lelkületű ember nem is gondolna, viszont nálam ezek lassan "listavezetővé" válnak ráadásul nem csak amolyan kis kósza gondolatok, hanem tényleg a részleteken meg a módszereken tűnődöm. Rablás, drogárulás, csalás, nemi erőszak, gyilkosság... Már megőrültem nem vitás. Nem tudom hol rontottam el, hogy ennyire gonosz lettem. Az emberek többségét egyszerűen utálom, irigykedem rájuk vagy csak lenézem. A nőket tárgynak tekintem amolyan "amikor éppen kellenek akkor kellenek" (nem nehéz kitalálni mikor kellenének) de utána tűnjenek el. (Ez is csak tovább mutatja a jellemtelenségem) Nem érdekel a szövegelésük, nem akarok megismerni senkit, mert én erre alkalmatlan vagyok. Nem megy. Ráadásul gyáva és gerinctelen is vagyok. Lehet kinézetre nem vagyok cigány, de a jellemem a legszemetebb cigánybűnözőé.

Emberi kapcsolataim nincsenek, vagy ha vannak azok is általában érdekből vannak fenntartva vagy mert kötelező. Akik velem kapcsolatot tartanak szerintem ugyanezért teszik (anyám kötelességtudatból, nagyszüleim mert muszáj, a többiek meg max. udvariasságból vagy csak hogy mutogathassák az "erkölcsi nagyságukat"... Netes ismerősök meg... Nem tudom. Annyira természetellenes ez, hogy csak neten dumálok mindenkivel, mert élőben nem merek a határtalan gyávaságom miatt.

Ráadásul lusta is vagyok. Nem tudok mit tenni ellene. Próbáltam nem ment. Nekem az a legjobb ha semmit nem kell csinálni csak pihenni vagy utazni. A munkákra is ezért vagyok alkalmatlan. Én nem tudok 12 órát állni. A gerincem is rossz, csámpás is vagyok. A szellemi munkához hülye, a fizikaihoz gyenge és lusta, a művészetiekhez béna, a kreatívakhoz meg gyáva vagyok.

Utálom a valóságot. Aludni szeretek vagy maratoni videózást tartani, hogy ne kelljen a valóságra gondolni. Éppen ezért gondolom úgy, hogy meghalni nem lehet olyan rossz. Mint egy örökké tartó álom. Az álmoknál pedig szebb nincs. Imádom az álmaimat. Utálok felébredni reggelente - visszatérni ebbe a rideg valamibe... Jövőm nincs, az országom halálraítélt, és minden csak rosszabb lesz jobb nem. Nem vagyok "harcos jellem" éppen ezért én nem szeretem a kihívásokat, mert úgyis csak felsülök bennük.

Mik a lehetőségek? Bűnözés útjára lépni ahol viszont kikerülhetetlen a börtön. Vagy elmenni külföldre ahol amolyan kivert kutyaként lehetek az ungárise svájnhund mivle még a nyelvet sem beszélem ráadásul a kommunikációm még magyarul is rossz. Ha még a saját hazámban sem tudok kapcsolatokat ápolni akkor mi esélyem van egy idegen országban? Az első nap kinyírnak, mert "takaroggyon innen maga féreg". Teszem hozzá jogosan.

A belsőm egy nulla, egy hányadék, de sajnos a külsőm sem jobb semmivel. Sőt. Soha nem fogom tudni elfogadni magam. Soha. Mindegy hány kiló leszek. Ennyi hibával másnak se menne. 22 évesen őszülök... Ami nem túl jó hír. Ráadásul a hajamban szinte csak forgók vannak amitől egy káosz az egész. Utána széles már ráncos homlok, véreres kancsal szarszín szemek amiknek az alakja is a "tipikus szemétláda" emberre utal. Ráadásképp arikásak a szemeim és sajnos újabb hátrány hogy kénytelen vagyok szemüveget hprdani ami máris megbélyegez a normálisak közt. Utána bazilika kilincse orr, lapátfülek, lyukas fogak, asszimtrikus fogsor ami ráadásul sárga is. Ráadásul tele van az állam meg a nyakam ilyen ocsmány valamikkel... Nyaktól lefelé még rosszabb a helyzet: hízékony vagyok ráadásul a legrosszabb módon: egy helyre. Csak hasra szinte (újabb cigány-genetika lásd a kövér "kubikus" kancigányokat) Övön alul tragikomédia a helyzet (nekem tragédia, másoknak komédia) még lejjebb eldeformált alsólábszárcsont, és csámpás vagyok ötvenes lábbal.
De a belső szerveim se jobbak: magas vérnyomás, kicsi kapacitású tüdő, egyre lassabban forgó agy, savban úszó gyomor (fekély?), rossz gyomor, aranyér, fájó gerinc, állandó álmosságérzet szinte mindig aludnék. A múltkor délután is sikerült elaludnom - pedig éjjel is aludtam 9 órát kb...

Nem látok kiutat. Ahhoz hogy kijussak sok-sok pénz kellene. Ahhoz meg rabolni kellene vagy legyilkolni a rokonságom, hogy örököljek. Ez utóbbira még gondolni is rossz, az elsőnél meg garantált a 20 év börtön. És még a pénzt sem tarthatom meg...

Igazából senkit nem tudok megkedvelni, mivel magamat sem. Sőt magamat utálom a legjobban, ezért rontok el mindent gondolom tudat alatt bennem van a "legyen neked rossz te féreg".

Élvezetek egyre gyatrábbak nem olyan mókásak mint régen. Új élvezetek többsége eddig gyors leépüléssel és börtönnel járnak (DROG)

Nem merem felvállalni magam, gyáva vagyok, undorító ahogy másokkal szemben viselkedek legszívesebben láthatatlanná válnék és úgy mászkálnék mert akkor nem izzadnék állandóan meg nem lenne avérnyomásom se 200 nál is több. Fogyni sem tudok már, mindig ugyanannyi vagyok mindegy mit teszek. És az még mindig sok.

A világ számomra nagyon rosszfelé menetel. Olyan zenéket bírok amik 20 éve voltak "menők", a társadalom egyre züllöttebb - persze nem törvénytelenl hanem a "le vagytok ti sz**va" mentalitássl ordítozás, gagyizene bömböltetés. Biciklisták, femnisiták, liberálok mindenhol egyre erősebbek lesznek. Hamarosan az európai fehér férfiakat börtönbe csukják mert "elnyomók és rasszisták"

Néha javulok, de utána csak nagyobb az esés.

Mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége, de csak az időt húztam. Most szombatig. Ha a munkaözvetítőm nem tud egy jót mondani vagy nem nyerek a lottón akkor végem van. Ennyit rólam. Irány az örök álomvilág. Ott legalább boldog leszek. Itt erre nincs mód. Csórónak születtem a legelrontottabb genetikával. És a legrosszabb, hogy lehetne rosszabb. De nem akarom megtudni. 50 év gyári rabiga a semmiért, mindenki utálni fog a környéken, emberi kapcsolatim nem lesznek és minden este tajtrészeg leszek: nagybátyám is ezt az életet éli... Szóval itt a "jó példa"... :S

Ehhhhh... Minden mindegy.

11

Ha bejelentkezek a pszichiátriára és ott fognak kezelni, lesz valami előjegyzés rólam?

Úgyértem, ha pl a jövőben dolgozni akarok, akkor a munkáltatóm számára hozzáférhető lesz hogy mi a betegségem? Vagy például továbbtanulásnál, ezeket meg kell adni? 17 éves vagyok és egy kicsit félek hogy ez befolyásolná a jövőmet, például hogy nem választhatnám azt a munkát amit szeretnél mert van egy papír rólam hogy borderline vagyok...

5

Miért szokták mostanába vagdosni magukat az emberek? (főleg 12-20év közöttiek) Aki csinálja, az mondja el h miért vagy mi történt. (Ez nem az emósok szokása)

8

Mik a jelei, ha "összebalhézik" a két agyfélteke?

6

Nem tudok felejteni, minden bennem marad, olyan dolgok is amiket mások simán elfelejtenek pár nap alatt. Mit tegyek?

28 éves vagyok. Mindig érzékeny kislány voltam, lelkemre vettem olyan dolgokat is, amik másokról leperegtek volna.
A problémám mindig fennállt, de csak 2-3 éve kibírhatatlan.
A problémám abból áll, hogy nem tudok felejteni, olyan rossz emlékek jutnak eszembe napközben bármikor, és este is amelyek már 5-20 éve voltak.
Ezek általában rossz emlékek, olyanok amelyektől szomorú leszek, és nagyon fájnak. Nagyon szeretnék felejteni, de egyszerűen nem megy.
Bármit megadnék érte, ha ezeket az emlékeket kitörölhetném.
Mit tehetnék?
Tönkretesz az életemet!

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!