Találatok a következő kifejezésre: A pánikbeteg hogyan tudják legyőzni (1 db)

A pánikbeteg emberek hogyan tudják legyőzni azt a félelmüket hogy elenjenek a munkahelyükre dolgozni?

Legjobb válasz: Mivel sikerült elérned a "gyógyulást"?Gyógyszereket sem szedsz már?

A kérdező hozzászólása: Mivel sikerült elérned a "gyógyulást"?Gyógyszereket sem szedsz már?
Úgy tudom segít az Omega-3 zsírsavbevitel (halolajban van), angliai egyetemi kutatások bizonyították. Egyébként meg személyiségsebészettel érdemes próbálkozni. Ez egy veszélytelen, nem hipnotikus pszichológiai módszer, meglehetõsen újkeletû.
Szia! Kezdetben pszichiáterhez jártam aki gyógyszert adott. A gyógyszer segitett, de amikor a párommal elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk akkor abba akartam hagyni a gyógyszer szedését. Ekkor viszont visszaestem. Aztán valaki ajánlott nekem egy kineziologust. Õ tudott segiteni, már nem szedek gyógyszert és utazni is tudok.
A legtöbb pszichológus rögtön gyógyszert ír fel, ami használ is, mert elhiszed, hogy használ, gondolatban erõt táplálsz bele, és ha beveszed a reggeli adagot ez az erõ belédköltözik, de ha kimarad, akkor gyengének érzed magad. Azt tudom tanácsolni, hogy ülj le otthon egy fotelben, lazítsd el magad, és gondolkodj el azon, hogy miért van ez, idézed fel magad elõtt gondolatban az utcát, a sulit, ahogy ott állsz és az a sok ember ott van körlötted, vagy elõször elég úgy is, hogy emberek nincsenek ott. Azt mondtátok, ha van veletek valaki, akkor nem féltek. Ez úgy tûnik, mintha félnétek a tehertõl ami rátok nehezedik az utcán, a suliban. Egyedül kell kiállnotok, beszélnetek, cselekednetek. Gyógyszer helyett, azt az erõt amit a gyógyszerbe táplálnátok, tápláljátok magatokba. És NEM lehetetlen, csak akarni kell!! Én már sok olyan dolgon változtattam magamon az akarással és a relaxációval, amire a pszichológus egy gyógyszeres kezelést ajánlott volna. Sanjeev
én úgy tudtam legyõzni a félelmemet h sokáig figyeltem másokat h "hát nekik se lesz semmi bajuk...." érted?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Az érzelmek kifejezésének hiánya a kommunikációban családon belül lehet gyökere mentális betegség kialakulásának?

lehet ennek a dolognak ekkora jelentőséget tulajdonítani? egyszerűen nem beszélnek érzelmekről. vannak ilyen tabuk. semmi lelkizés, érzékenykedés.

gondoskodás van más téren (anyagiak, vagy élethelyzetek megbeszélése) de az érzelmek, vagy a lélek doglai, hogy ki hogy van, hogy érzi magát, ez így a szőnyeg alá van seperve.

barátom családja ilyen, és ő pánikbeteg. én mint kívülálló két nap alatt rosszul leszek ettől a jelenségtől, mert úgy érzem senki nem kíváncsi rám, nem figyelnek oda rám. igaz nekem ilyen téren más volt a családom, mert mi többet foglalkozunk egymás lelkével. de én ennek a hiányát teljes képmutatásnak élem meg. felszínesnek.

és mivel rám ez ilyen negatívan hat (nem rosszak ők csak mások) nem lehet hogy a barátom ettől lett pánikbeteg? Nekem ez nagyon szembetűnő jelenség. Bár ő azt mondja, hogy neki nem nagyon hiányoznak az érzelmek megbeszélése, mert hogy ő ezt szokta meg, neki ez nem lehet baja. De olyan szintű "képmutatás" folyik ott (az én értékrendem szerint-de ez lehet alapvető emberi igény is) hogy már teljesen azonosult ezzel, és olyan mélyen el vannak benne nyomva a dolgok, hogy már fel sem ismeri a betemetett dolgokat a megjátszás kitanulása miatt.

tapasztalatok? vagy nagyon elvetemült ez az elmélet?

5

Kigyógyult valaki a szcientológiának köszönhetően a depresszióból?

depresszió, szcientológia

7

Milyen gyógyszert lehet szedni vagy mit lehet kezdeni a lent leírt "tünetekkel"?

A fő problémám az, hogy nincs semmi szociális életem, mert egyszerűen nem bírok emberek közé menni. Amint 2-3 embernél több van körülöttem(1 helységben velem) elkezdek izzadni(főleg metro-n meg egyéb bkv járműveken, mikor még közel is vannak), az megy a fejemben, hogy engem bámulnak, ítélkeznek felettem. Egy mondatban: rosszul érzem magam emberek között(ez már olyan mértékben elhatalmasodott, hogy csak akkor megyek ki a lakásból ha muszáj/egyetemre járok/, minden bevásárlást, stb-t a lakótársam intéz helyettem). Ezen okok miatt nem mozdulok ki soha itthonról, 21 éves vagyok és még nem volt barátnőm(állítólag nincs ronda arcom, annyi, hogy kicsit nagydarab vagyok(190 cm 95 kg)).

Ez a legnagyobb gond. Ezen kívül folyamatosan azon gondolkozom, hogy a szüleim biztosan csalódni fognak bennem bármit csinálok.

Az utolsó, legkisebb dolog ami zavar, az az, hogy nem érzem elég jónak magam ahhoz a szakhoz amit tanulok(matematika). Értem ezt úgy, hogy ez ugye egy elméleti tudomány, ahol az a "menő" aki újat alkot. Folyamatosan úgy érzem, hogy teljesen felesleges(értéktelen) ezt csinálni, ha az ember nem tud valami újat, áttörőt alkotni, és félek, hogy ez nekem nem sikerül.

Ezekkel mit lehetne kezdeni? Érdemes gyógyszerrel kezelni, vagy több lenne a kár mint a haszon? Ismerősöm szerint a Frontin nevű gyógyszer jó ilyenekre. Ha ezeket elmondom a háziorvosomnak ír fel nekem ilyet?

2

Súlyos agybaj mi lehet?

Nincs erőm leírni,csak listázva:
-állan rossz közérzet
- probléma láttán azonnal meneklnék iszonyatosan stresszel
-félbehagyott munkák
- életuntság
- semmi célom,semmi öröm
-nincsenek érzéseim
-erőtlennek érzem magam
- nehezn barátkozok..barátaim sincsenek
MI BAJOM? hogy kezeljem magam? 18 éves lány

3

Szerintetek ez így van?

Azt hallottam, hogy a sírás felszabadulttá teszi az embert. Hallottam ezt a nővéremtől, tanáromtól, filmekben stb.
Én egy 17 éves fiú vagyok, és van egy "rekordom", hogy 9 éves korom óta nem sírtam és eddig erre büszke voltam. Akkor egy olyan dolog miatt sírtam, amit később nagyon szégyelltem.
Nagyon sok mindenen görcsölök mostanában (halál,túlvilág,szüleim).
Szerintetek fontos lenne sírni? Ha igen hogyan?

3

Szerintetek? Lehet valami komoly bajom?

Szóval pánikbeteg vagyok meg depressziós..gyógyszert nem akarok szedni hanem inkább egyedül szeretném leküzdeni ezt az egészet kisebb nagyobb sikerrel..de sokszor érzem magam feszültnek mintha szét akarna robbanni a fejem mert eléggé szorongok..ez hosszabb távon rosszabb lehet??vagy lehet valami bajom??ha érzem azt hogy ideges vagyok szorongok megfeszülnek az izmaim!!?? elöre is köszönöm

1

Gondolatokkal tudok segíteni a gyógyulásomon?

Arra gondolok, hogy pl. meg vagyok fázva, és ha sokat gondolok arra, hogy "termelj még fehér vérsejtet" meg hasonlókra, meg pl. arra, hogy a mandulámban harcoljanak igazán, mert az fáj, akkor felélénkül a fehérvérsejt képzés? Vagy ilyen nem létezik?

5

Glosszofióbiás vagyok, ezen háziorvos v pszichiáter tud segíteni?

Remélem jól írtam, tehát rettegek attól, hogy néhánynál több ember figyel arra, amit mondok és csak rám, síri csend stb. Már csak simán, amikor megy a bemutatkozás mondjuk év elején a csoporton belül, akkor is rettegek, hogy mikor kerül rám a sor. De szó szerint halál félelmem van, szinte kiugrik a szivem, felszökik a vérnyomásom, elkezdek kissé izzadni, remegek, minden bajom van és olykor még a nyelvem is összeakad. Úgy hallottam, olvastam, hogy ezeket a fóbiákat lehet gyógyítani, stb, azt konkrétan nem h hogy. Sajnos már olyan szakaszában vagyok az életemnek, a pályámnak, hogy ezzel nem tudok együtt élni, ezért kérdezlek titeket.
A "vicces" alakok, akiket taplónak és bunkónak hívunk, ne kommenteljenek. Kösz!

4

Hogy küzdjem le az antiszociális hajlamaimat?

30 éves koromra, teljesen egyedül maradtam, a gyerekkori barátaimmal nem tartom a kapcsolatot, a családom sem igazán foglalkozik velem. Úgy érzem, teljesen megfolyt a magány és az egyedüllét, de ugyanakkor, meg a kapcsolatokat teljesen üresnek érzem. Antiszociális vagyok, ami nálam annyit tesz, hogy nem szeretek emberek közé járni, nem rajongok a nagy társaságért, nem is érzem jól magam. Tudom, hogy depressziós vagyok, szeretnék ismerkedni, barátnőt találni, de egyre rosszabbul érzem magam emiatt.

2

Pszichológushoz kéne mennem, vagy csak túlreagálom?

Számomra ismeretlen társaságban:
-korábban csak akkor volt problémám, ha személyesen beszéltem valakivel, amennyiben közvetett volt a társalgás, nyugodtan voltam képes válaszolni/reagálni, mostanában már attól is ideges leszek, ha interneten keresztül kell levelet írnom valakinek. (Arra is edzettem magam pár hétig, hogy ide írjak.)
-ha valaki hozzámszól, félek attól, hogy tulajdonképp nem is nekem szánta a mondandóját, ezért nem válaszolok hallhatóan, ezt pedig nyilván sokan félreértik
-ha muszáj beszélnem valakivel ideges leszek és görcsölök, de aztán elboldogulok valahogyan és kitalálom, mit szeretne hallani az illető (ilyenkor egy társalgás után végtelenül fáradtnak érzem magamat)
-gyakran olyan érzésem van, mintha ez nem is az én életem lenne, nem ezzel kéne foglalkoznom (arra, hogy mivel kéne, sosem tudok álaszolni)
-az utóbbi időben vettem észre (nem tudom, hogy korábban is csináltam-e), hogy ha nézek valakit, lemásolom az arckifejezését, ha pedig valaki engem néz, automatikusan fintorgok
-ha nevetést hallok, rögtön rosszul érzem magamat és legszívesebben elbújnék, mert biztos vagyok benne, hogy rajtam nevetnek
-Stb.
Számomra ismert társaságban (nem az összes találkozásra vonatkozik, nagyjából 65%-ra):
-olyan, mintha egy álomban lebegnék, amiben mindenkivel szemben ellenségességet érzek, ezt az érzést nem találom a sajátomnak
-általában sikerül normálisan válaszolnom másoknak, máskor viszont egyszerűen olyan szemét módon reagálok a legkedvesebb kérdésekre, hogy még én is meglepődök (ilyenkor is úgy érzem, mintha valaki más beszélne az én számmal és ha megkérdezem magamtól, hogy mi a fenéért reagáltam így, nem tudok válaszolni rá)
-bűntudatom van, de folytatom vele a veszekedést, mivel nyilván az én stílusomra ő is így válaszol
-szokásom nevetni veszekedés közben, pedig nem érzem magam boldognak
-volt már olyan, hogy egy olyan emberrel próbálkoztam, akit látszólag nem lehetett felidegesíteni, ezért megütöttem és még csak nem is éreztem rosszul magam utána, ez pedig megijesztett
-Stb.
(Elnézést, ha hosszú lett!)

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!