Találatok a következő kifejezésre: A mi hagyomány (35 db)

Mit szoltok a regi hagyomanyhoz, miszerint az elso szulott fiunak az apja nevet kell kapnia?

szerintem rem ciki. Nagyon fantaziatlan. Mivel a vezeteknev ugyis az apjae, akkor a keresztnevet miert kell eroltetni? Konkretan nem a parom nevevel van bajom, de mikor kiderult, hogy kisfiunk lesz a csaladjaval egyutt kijelentette, hogy a csaladi hagyomanyhoz hiven ezt a nevet kell kapnia. Ez naluk generaciok ota szokas /bezzeg engem nem venne el hiaba regi szokas/ regebben hajlottam volna ra, de igy! Mostmar ha meghallom ezt a nevet gorcsbe randul a gyomrom. Szerintetek tulreagalom?

Legjobb válasz: Én nem szeretem ezt a hagyományt,de mindenkinek szíve joga eldönteni,hogy akarja elnevezni a gyerekét.

Én nem szeretem ezt a hagyományt, de mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy akarja elnevezni a gyerekét.
Mikor kiderült, hogy fiúnk lesz, a férjem kijelentette, hogy mindegy hogy milyen nevet szeretnék, de az õ keresztneve kizárt:) Egyébként nem volt sértõdés a nagyszülõk részérõl.
Szerintem ebbõl tök sok kavarodás van, pl. még vezetékes telefon idejében hívtam osztálytársat, mondtam Ferivel szeretnék beszélni, erre adták az apját :D . Ha meg valami becézésen hívod, hogy ne legyen kavar valami ovis név fog rajta ragadni 50 éves koráig. Bár ha kicsit morbid vagyok van praktikus oldala, ha idõsebb Kovács János meghal nem kell mindenféle szolgáltatóknál (víz, gáz, villany) átíratni a nevet.
A férjem Tamás. Mindig is a kedvenc férfi nevem volt, de kizárt volt, hogy a fiam is Tamás legyen, mert ez a szokás nekünk sem tetszik. A gyerek önálló személyiség, önálló névvel.
Én sem szeretem ezt a hagyományt, mi többszörösen is megszakítottuk, volt is érte sértõdés bõven. 2 nagymamának azonos a keresztneve, nem adtuk egyik lányunknak sem. A ff név generációk óta öröklõdik, azt sem kapta meg egyik gyerek sem. Most azzal szívatnak, hogy szüljek egy 5.-et, akinek végre "normális "nevet adunk.
Hála az égnek, a párom családjában nincs ilyen buta szokás. Ha lenne sem adnám az õ nevét a fiúnknak, nem azért mert nem tetszik a neve, hanem mert külön egyéniség, nem ifjabbik xy. Szerencsére õ is mélységesen egyetért velem :)
9-es vagyok megint, nagyon elgondolkodtató az is amit itt írt valaki, hogy megkapta az anyukája nevét, így anyukája halála után minden névnapja nagyon szomorú volt :(
Nekem két lány után most fiam lesz. És bizony az apja nevét fogja kapni. Nem azért mert KELL, hanem mert így szeretném. Ezt mindenki maga döntse el, te nem mondhatod másnak azt, hogy jajjj ez olyan ciki. A te fiad nem az apja nevét fogja kapni, ennyi, téma lezárva.
Csak abban az esetben adnám neki , ha tetszik nekem is a név..pl Dániel, Roland, Krisztián ...de tuti nem nevezném el jancsikának vagy ferkónak vagy misikének xd egyébként az a legjobb ha 2 nevet adtok neki egyik az apjáé másik meg amit te akarsz, és majd azon a néven szólítod amit te szeretnél.Mivel te vagy az anyja, hozzád fog a legközelebb állni és úgyis arra fog hallgatni :)
A kérdező hozzászólása: Engem mindenki velemenye erdekel. Nem tudom ki szorakozik a lepontozassal. Ha ertekelek, akkor azt zold kezzel.
A kérdező hozzászólása: Todornak a macskat hivjak:-) , de van olyan nev a tarsolyomban., ami mindenkinek tetszik.
Ahogy a bölcs mondás tartja, aki besértõdik, majd kisértõdik. Szüljön magának anyós-após, ha nevet akar adni. Vagy vegyenek kistutyát :) Õ a te fiad lesz, neked meg a papájának kell egyetértésre jutnotok, senki másnak. Ha Tódor lesz, Tódor lesz, ha Tasziló, akkor Tasziló. Tökmindegy, kinek mi tetszik.
A kérdező hozzászólása: Koszonom a valaszokat! Kenyes kerdes ez, mert ha finoman, eszervekkel probalok rajuk hatni, akkor lehurrognak, ha odacsapok az asztalra, akkor pedig megsertodnek, amit nem szeretnek. Jobb a bekesseg, de a nevvalasztast nem hagyom masra. Annyi kompromisszumra hajlando lennek, hogy 2 nev legyen, de akkor mi lesz ha a 2. baba is fiu lesz?
A kisfiunk egyértelmû volt, hogy kapja az apja nevét is, mert nagyon szeretem a keresztnevét (Péter), de kapott egy második keresztnevet is, és azt használjuk!
Ez a hagyomány a mi családunkat, és a férjemékét is végig kísérte. Nõvérem, anyám, nagyanyám és dédnagyanyám ugyanazt a nevet viselik, apám, az Õ apja és a nagyapja is egyazon nevû. Férjem, apósom és a nagypapája is mind László. Nekünk mind a 2 gyerekünk saját, "külön bejáratú" nevet kapott. Eszem ágában sem volt olyan nevet adni a gyerekeknek , ami már elõfordult a családban.
Nagyon jó fej vagy! Bezzeg téged nem venne el, pedig az is régi szokás... :D Én nem adnám neki semmilyen élõ vagy holt családtag nevét. Annak a gyereknek legyen már saját neve, könyörgök. Õ nem az apja kicsinyített mása, hanem egy önálló személyiség. Kislaci, Nagylaci, Kisbéla, Nagybéla... áááááá Ki nem állhatnám.
Engem is zavar ez a hagyomány, tiltakoztam is ellene, a szüleim is anno direkt más neveket adtak nekünk mint az övék. Aztán megismertem a mostani páromat, és már az elsõ pár randin kiderült, hogy õ mindenárona saját nevét akarja majd adni a fiának, mert már 4 generáció óta öröklõdik. Hát nagyon elgondolkodtam, de aztán a kapcsolatunk maradt, és mára már kezdem megszokni a tényt hogy ha fiunk lesz Gábor lesz az édesapja után, már ki is találtam neki egy becézést, amit csak õ rá fogunk használni, és fog kapni egy második keresztnevet is. Lehet neked is ha lett volna idõd felkészülni a dologra, jobban fel tudod dolgozni. Hát az sajnálatos, hogy a Házasság hagyománya nem fontos neki. Sajnállak, de remélem azért boldogok vagytok, lesztek! Mindenképpen a két keresztnevet ajánlom, azt már vitassátok meg melyiket kapja elõbb. Szerintem próbáld meg nem katasztrófaként felfogni, tudom könnyû ezt mondani, én is sokat vívódtam ezen, de nekem volt idõm. Ráadásul a párom az össze kedvenc fiú nevemet is kritizálta, de azóta már egyik sem tetszik :) Fel a fejjel, és keressétek a kompromisszumot. Anno nagynéném is engedett a férjének és a fiuk elsõ névként az apjáét kapta, de õ a másodikon szólítja, mindenki így hívja, csak hivatalos papirokon használja az elsõ keresztnevét.
Nálunk nem hagyomány de nem is gondolkodtunk fiú néven mert már elõre meg volt beszélve ha fiunk lesz akkor apa nevét kapja!
Nálunk az elsõ fiú az apja nevét kapta de van második neve is de az apjáét használja "mert mégiscsak õ az 5. generációs Gipsz Géza!!!" A második is fiú de neki teljes egészében én választottam a nevét és neki is két neve van. UI: Ha egyszer születne egy lányunk megkapná az én nevem csak hogy én se maradjak ki a jóból!!!
Körülmetéléssel? ;/
Mindenesetre, ha úgy adódik, maradj a magyar nyelvnél. Ha erõlteted a latin orvosi szavakat, gáz, ha összetéveszted a circumcisiot a casrátioval. :D
nem csinál neked disznópörköltet

Nem tudná leírni valaki hogy mi a Magyar most? és hogyan őrizheti egy fiatal a nemzeti hagyományokat?

Legjobb válasz: Például a helyesírási szabályok betartásával.

Például a helyesírási szabályok betartásával.
Elõször azt kellene körbejárni, hogy mit jelent egy nemzethez tartozni. Ez sem egyszerû kérdés, illetve többféle értelmezése van a dolognak. Magyar-e az, aki itt él Magyarországon, magyarul beszél, de a legfõbb álma, hogy kimenjen külföldre, és ott élje le az életet? Szerintem a magyarság számos kulturális összetevõbõl áll össze, köztük olyan triviális dolgokból, amit nem is szoktunk annyira számon tartani. Pl. nem eszünk embert, vagy gusztustalannak tartjuk egy kutya elfogyasztását, viszont szeretjük a disznóhúst. A nyelv, a zene, a tánc, a történelem, irodalom, a gasztronómia, a szokásaink, közmondásaink, ünnepeink mind-mind meghatározzák, hogy mi itt Magyarországon hogyan élünk, milyen értékrendünk van, milyen világképet alakítunk ki. De igazán magyarnak lenni, ahhoz az is kell, hogy szeresd ezt a kultúrát, tudj vele azonosulni, érezd szomorúnak a mohácsi csatát, legyél büszke arra, hogy mi találtuk fel a golyóstollat, stb… Ma sokkal nehezebb ezt a magyarságtudatot kialakítani, hiszen egy globális világban élünk. A nemzeti, népi zenék, táncok helyett az egyenkultúra virágzik. Egy magyar ugyanazt a zenét hallgatja, ugyanolyan diszkóba jár, ugyanazt a pizzát, hamburgert, gyrost eszi, ugyanazt a munkát végzi, mint mondjuk egy német vagy egy szlovák. De ennek ellenére azért megvannak még ma is a különbségek, azok a dolgok, amik csak minket jellemeznek. Vagy ha más nemzeteknél is elõfordulnak bizonyos jelenségek, akkor is csak itt él ilyen kapcsolatban, összefüggésben. #1 csipkelõdõ megjegyzése teljesen jogos. Igen, az egyik módja a kultúra továbbörökítésének, ha megtanulod a nyelvet helyesen használni, olvasol, tanulsz, bõvíted a szókincsed. Ha húsvétkor elmész locsolni, ha karácsonyra bejglit sütsz, meg kocsonyát fõzöl, ha tudsz paprikás krumplit csinálni, ha szereted a magyar verseket és tudsz párat fejbõl, ha tudod ki volt Mátyás király és miért szólnak róla mesék, ha a Rubik-kockáról az jut eszedbe, hogy „ezt is mi találtuk ki”, ha ismered a Süsü a sárkányt vagy a hétszûnû koponyányi monyót, ha szerinted a Rám-szakadék csodálatos, ha tudod mit jelent az, hogy 6-3, ha megfogod a gombod, ha kéményseprõt látsz, ha gyerekkorodban féltél, hogy elvisz a mumus, akkor te is õrzöd a hétköznapi kulturális elemeket. Persze lehet kicsit mélyebbre is menni. Pl. népzenét – vagy népzenei feldolgozásokat – hallgatni, neadjisten játszani, elmenni táncházba, megtanulni magyar táncokat, vagy beállni egy néptáncegyüttesbe.
Szerintem leginkább úgy, hogy tisztában vagy a saját néped helyzetével, kultúrájával, történelmével, nyelvével, ezeket tiszteled, és betartod. Továbbá, hogy az életeddel igyekszel valami olyasmit kezdeni, amire joggal nézhetnek fel a külföldiek (példának okáért szerintem azok sokkal többet tettek a magyarságért, akik mondjuk híres sportolók, tudósok, írók, stb., mint a magukat Nagy Magyarnak deklaráló csürhe, akik szemében a magyarsághoz való tartozás egyenlõ a kirekesztéssel.) Tehát, légy megértõ mások kultúrájával szemben, ne ítélkezz felettük, te magad viszont légy hû a sajátodhoz, és igyekezd kivívni más kultúrák megbecsülését mind magad, mind a nemzeted iránt.

Mit jelent nektek, ortodox testvéreinknek az Ökumené? Hogy viszonyultok hozzá? Ugyanezt kérdezem katolikus testvéreimtől is. Vajon meg akarjuk-e ismerni a másik hagyományait, érzületét, vagy teljesen közömbösek egymás iránt a két nővéregyház tagjai?

Kérem, hogy csak katolikus és ortodox érzület? emberek írják le a véleményüket! Az utóbbi id?ben azt látom, hogy nagyon alábbhagyott az egyetemesség igazi lelkülete: teljes szívb?l bocsánatot kérni a katolicizmus pökhendiségéért, hatalmaskodásáért és szeretettel megbocsátani a nyugati kereszténységen ütött sebekért. Igazán 'katolikus' nem lehet önmagában a Nyugati Egyház, mélységesen szomjazza Kelet szívét, amelyt?l igazán dobog a liturgia. Vágyva vágyott szép álmom a teljes egység: egymás vállára borulunk, és mindent megértünk: széthúzásunkkal Krisztus testét szakítottuk szét, de ha újra a Lélek tüze loboghat benne, a legfájóbb fekély is beforr. Vajon szükségét látjuk ennek? Vagy jól van minden úgy, ahogy van? Évente egyszer egy hétig beszélünk az oly távoli egységr?l, vagy észrevesszük, hogy Krisztus arcát a két egyház csak egymásban láthatja meg.

Legjobb válasz: Köszönöm szépen a válaszod. Természetesen a protestáns testvéreinkkel való egység is elengedhetetlen a nyugati kereszténység újjászületésében. Alapvetõen úgy gondolom, hogy az ökumenikus törekvések ún. belsõ és külsõ törekvéseken alapulnak. Belsõ törekvés a protestantizmus egységének növelése (ez legfõképp protestáns testvéreink feladata), a Római és a Keleti (Görög, Szír, Kopt stb.) 'Katolikus' Egyházak szeretetkapcsolatának elmélyítése (ez a mi feladatunk), illetve az autonom ortodox egyházak közötti minél erõsebb kötelék kialakítása (ez ortodox testvéreink feladata). A 'külsõ' törekvések pedig: a protestantizmus és a katolicizmus illetve az ortodoxia és a katolicizmus mind mélyebb találkozása. Az utóbbiakban azonban nekünk kell kezdeményezõnek lennünk (mivel sajnos a 'sárdobálást' is mi kezdtük, nekünk kell õszinte bocsánatkéréssel fejet hajtanunk mind a protestáns mind az ortodox egyházak elõtt). Úgy gondolom, hogy ha ezen kapcsolatok megerõsödnek, a kereszténység egysége valóban a Lélek útján halad.

A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszod. Természetesen a protestáns testvéreinkkel való egység is elengedhetetlen a nyugati kereszténység újjászületésében. Alapvetõen úgy gondolom, hogy az ökumenikus törekvések ún. belsõ és külsõ törekvéseken alapulnak. Belsõ törekvés a protestantizmus egységének növelése (ez legfõképp protestáns testvéreink feladata), a Római és a Keleti (Görög, Szír, Kopt stb.) 'Katolikus' Egyházak szeretetkapcsolatának elmélyítése (ez a mi feladatunk), illetve az autonom ortodox egyházak közötti minél erõsebb kötelék kialakítása (ez ortodox testvéreink feladata). A 'külsõ' törekvések pedig: a protestantizmus és a katolicizmus illetve az ortodoxia és a katolicizmus mind mélyebb találkozása. Az utóbbiakban azonban nekünk kell kezdeményezõnek lennünk (mivel sajnos a 'sárdobálást' is mi kezdtük, nekünk kell õszinte bocsánatkéréssel fejet hajtanunk mind a protestáns mind az ortodox egyházak elõtt). Úgy gondolom, hogy ha ezen kapcsolatok megerõsödnek, a kereszténység egysége valóban a Lélek útján halad.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, ki õ, csak azt, hogy a szimandron.hu-n is idézik. Eddig úgy tudtam, hogy ez az oldal elég hiteles ortodox forrás, de javíts ki, ha nem. Amúgy megkérdezhetem, hogy mi a problémád a II. Vatikáni Zsinattal?
Katolikus vagyok. Szerintem az egység a pravoszláv egyházzal hamarabb jöhetne létre, mint mondjuk a protestánsokkal, mert az ortodoxok közelebb állnak hozzánk. A protestánsokkal több az olyan ellentét, amit nehezebb áthidalni. Természetesen örülnék az egységnek, de ennek szerintem nem az a módja, hogy a múlt sérelmein rágódunk, hanem közösen teszünk a világért. Örülök minden olyan lépésnek, ami az egység felé mozdít: pl. mikor az ortodox egyház is a szentjei közé emelte Szent István királyt, aki eddig az egyetlen olyan szent, akit az egyházszakadás után avatott szentté a Katolikus Egyház, és ezt a keletiek is elfogadják.
A kérdező hozzászólása: http://www.ortodox-keresztenyseg.eoldal.hu/cikkek/basilios-s..
Szia! Katolikus vagyok, és bár ez a pátosz távol áll tõlem, sokat dolgozom az ökumené ügyéért. Nem bocsánatkéréssel, nem könnyekkel, nem ölelkezéssel, hanem nagyon egyszerû érdeklõdéssel-bemutatkozással, barátkozással, együttdolgozással. A figyelmem középpontjában nem pont az ortodoxia áll (ennek nagyon prózai oka az, hogy nincsenek körülöttem keleti keresztények), hanem a protestáns testvérek, illetve a zsidóság mint idõsebb testvér. Mélyen hiszem, hogy a találkozásban, a védekezésmentes és nem vitára kész, hanem õszinte érdeklõdésben mindannyian csak növekszünk. Nincs mit veszíteni egymás által, csak nyerünk...
Nem sikerült megtalálnom hogy ki ez a Basilios St. Pseftongas, te tudod ? Melyik patriachátushoz tartozik és ki a püsköke ? Mert amit állít, az enyhén eltér az igaz hittõl.
Röviden válaszolok: 1. a megadott link rákattintás után kiírja hogy nem létezik... 2. nem átkoztam meg a 2. vatikáni zsinatot! hanem csupán rámutattam a felgyorsuló hitehagyásra...ettõl az idõponttól 3. nem neveztem a római egyházat a sátán gyülekezetének... ez nem igaz amúgy sem 4. orosz patriarchatus és magyar bagyok 5. a Jelenések könyvének értelmezésérõl tudok egy nagyszerû könyvet oroszul, több helyen fenn van például itt: http://pravosl.narod.ru/library/tayna.htm
A kérdező hozzászólása: Még valami: érdekelne a Jelenések könyvének eme értelmezése. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a jánosi többszintû szöveghatás mégis milyen módon fordítható le ennyire egyértelmûen a Vatikánra és a bíborosi kollégiumra. Valahogy mintha csak egyfajta projekcióról lenne szó, mintha Nyugat Kelet árnyékszemélyisége lenne... Érdekes ez a hirtelen fordulat Szent János apostol mondanivalójában: a többszálú tartalom hirtelen egysíkúvá válik, ráfókuszálva Rómára, a Mala Malorumra? Lehet, hogy ez van benne. Mégis valamiért hiányolom belõle a szenthagyománybeli folytonosságot, akár a keletit is... (Amúgy 1-2 jobb érzésû Jehova és Mormon is hasonló érvekkel hozakodik. Nem hinném, hogy igazhitû emberhez méltóak lennének, de javíts ki, és világíts rá, ha nem így van...)
A kérdező hozzászólása: Azt azért megtudhatom, hogy mely patriarchátushoz tartozol (román, szerb, orosz, görög)?
A kérdező hozzászólása: Természetesen én sem állítom, hogy mindig ezekrõl kell beszélni, ha tetteink errõl az alázatról tanúskodnak, nem haladunk rossz úton. Azonban minden alkalmas pillanatban emlékeztetni kell keleti testvéreinket, mennyire mélységesen gonoszok voltunk, és hogy csak az Isten irgalmában és az õ testvéri szeretetükben bizakodhatunk. Az igazi bûnbánat megnyitja a bezárt kapukat, lerombolja a felhúzott falakat, és újból módunk nyílik a közeledésre.
5-ös vagyok még mindig. Nyilván tisztázni kell a múltbéli félreértéseket, kezdjük ott, hogy maga az skizma is egy félreértés volt. Viszont nem kéne túlzásokba sem esni, hogy az egész a régi sérelmek felhánytorgatására menjen. II. János Pál pápa többször is tett gesztusokat a görögkeleti testvérek irányába, de nem egyszer elutasítás volt a válasz. Természetesen megértem az õ nézõpontjukat is, de fájdalmas dolog, ha a közeledésbõl csak ennyi lesz. De nem szabad feladni! Van egy riportkönyv Benedek pápával, amiben azt mondja, hogy fontos elõkészületei zajlanak a moszkvai pátriárkával való találkozásnak. Meg azt kell hangsúlyozni, hogy közösen kell tennünk ezért a világért. Hiszen lényegében ugyanazt mondjuk. A Szentatya is így nyilatkozott: "Fontos, hogy minden különbözõségünk ellenére, amely az évszázadok során kialakult, és amelyet a kulturális és egyéb különállások határoznak meg, mindig lássuk és megértsük, hogy bensõnkben - lelkiekben közel vagyunk egymáshoz. Úgy gondolom, ezen a téren teszünk elõrelépéseket."
A kérdező hozzászólása: Nagyon sokat találkozok reformátusokkal, ugyanis több csoporttársam jár a református egyetemi gyülekezetbe. Nagyon szeretek a bibliaköreikre járni, mert számomra irigylésre méltó, hogy objektivitásukkal teljesen korrekt, a nyugati szenthagyományba is illeszkedõ állításokra tudnak következtetni a Szentírásból. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy szeretettel befogadnak, és jelen lehetek az életükben, sõt, ezen túlmenõen szívesen meghallgatják azt is, hogy miben látom másképp gyakorolni igyekezõ katolikusként
A kérdező hozzászólása: Sajnos nem tudok oroszul. Nem fordította le valaki magyarra ezt a könyvet?

Mit tudtok Libanonról? Inkább a kulturális dolgok érdekelnének, mint pl a családi hagyományok.

Hallottam, hogy nagyon vallásosak a Libanoniak,és, hogy a családokban szigorú szabályok vannak a fiatal kapcsolatokra nézve

Legjobb válasz: En kitettem egy kerdeset tobb mint egy hete , de egyetlenegy valaszolon kivul senki nem reagalt.Szoval arra a megallapitasra jutottam h a magyarok nem igazan ismerik a libanoniakat, amit meg is ertek.En ismerek Libanoniakat, de nem nagyon beszelnek a szabalyaikrol.Mindenesetre az egik ismerosom 33 eves es egy 16 -17 eves lany fog elvenni most nyaron...a lany meg elvileg suliba jar meg egyetemre is akar menni.Es 1,5 - 2 eve jegyezte el.Jah es csaladon keresztul ismerte meg.Na innentol mar tamadt egy ket gondolatom...h a regi szabalyok meg ervenybe vannak azert.Es meg a mai napig a csalad valasztja ki a kiszemeltet. csak azt nem ertem aki lassan 15 eve kinn el kulfoldon es haza akar koltozni, az minek tartja meg ezt a hulye szokazt? bar lehet en tevedek...

En kitettem egy kerdeset tobb mint egy hete , de egyetlenegy valaszolon kivul senki nem reagalt.Szoval arra a megallapitasra jutottam h a magyarok nem igazan ismerik a libanoniakat, amit meg is ertek.En ismerek Libanoniakat, de nem nagyon beszelnek a szabalyaikrol.Mindenesetre az egik ismerosom 33 eves es egy 16 -17 eves lany fog elvenni most nyaron...a lany meg elvileg suliba jar meg egyetemre is akar menni.Es 1, 5 - 2 eve jegyezte el.Jah es csaladon keresztul ismerte meg.Na innentol mar tamadt egy ket gondolatom...h a regi szabalyok meg ervenybe vannak azert.Es meg a mai napig a csalad valasztja ki a kiszemeltet. csak azt nem ertem aki lassan 15 eve kinn el kulfoldon es haza akar koltozni, az minek tartja meg ezt a hulye szokazt? bar lehet en tevedek...
Jah azt kihagytam, h aki hazassag elott letesit nemi kapcsolatot, az naluk egyenlo a rib.anccal.Amikor megindulunk kocsival mindig imadkozik.Alkoholt iszik nagyon ritkan, es mivel Hollandia igy neha fuvezik is.Disznohust nem eszik.Es azt vettem eszre h a nagy reszuk k.vanak tartja az europai noket es lenezoek.Olyan felsobbrenduseg tudatuk van.Meg nem jottem ra miert.
A kérdező hozzászólása: ez érdekes... (am lány vagyok) Én ismerek egy családod, akik Libanoniak (külföldön élünk) a lány 17 éves, barátnõk vagyunk, és egy út kapcsán megismertem a húgát, és a bátyját is... Megemlítettem a két lány testvérnek, hogy nekem bejön a bátyjuk, nagyon meglepõen reagáltak, mondták, hogy ezen meg sem lepõdtek, mert ezzel olyan érzésük van, hogy jót tesz a testvérük, és azért szeretik a lányok... Kérdezgettem a hagyományokról is, említettek pár dolgot. Pl a fiút nem engedik randizni, még csak nem is csókolózhat, nagyon vallásosak. Nos, én ugye 19 éves vagyok, a srác 18, nekem nagyon tetszik, de igazából nem beszélgetünk, de ha valami csoda folytán neki is tetszenék, eléggé nehézkes lenne randizni, mivel a szülei nem engedik... ezért is érdekel engem minden, ami ezzel kapcsolatos...
Ez erdekes.Lehet ott is ki van mar elore valasztva a feleseg vagy egyszeruen nem akarnak europait a csaladba. De szerintem, azert ne add fel.Jah es a libanoniak nagyon buszkek az orszagukra, szoval nemzeti erzuletben nincsenek hijjan.:) Akit ismerek o volt hazas hollandiai novel, aztan elkepzelheto h az allampolgarsagert.Aztan volt egy hosszu kapcsolta is egy romania novel.Lehet jgyesek voltak, de nem igazan szoktam faggatni, rajottem h nem szereti ha tul sokat "fecsegek, kerdezoskodok"Szoval mindettol fuggetlenul szerintem lehet eselyed.jah es a libanoni nok eleg szepek , szoval fel kell kotni a gatyat... naluk szepsegkultusz van.plusz h irtad nagyon vallasosak....van kedved muszlimanak lenned?xD
A kérdező hozzászólása: nem muszlim, katolikus... nincs kivalasztva neki senki, egyszeruen megmondtak neki a szulei, hogy az egyetem/fosuli vegeig nincs randi, mert a tanulasra kell figyelni...
katolikus? ohhh...akkor meg no para!:)

Mit gondoltok az Ars et Vita Alapítványról, a Sacrum Imperiumról és a Metafizikai Hagyomány Centrumáról?

Legjobb válasz: Szélsõségesen archaisták, és a metafizikában is a Hamvas-irányvonalat követik.

Szélsõségesen archaisták, és a metafizikában is a Hamvas-irányvonalat követik.
A kérdező hozzászólása: Ezen kívül? Van valakinek valamilyen tapasztalata velük?
Én beírtam a google-ba a "metafizikai hagyomány centruma" kifejezést, és láss csodát, az összes teremtés történetet megtaláltam! Köszönöm a kérdés feltevését!
Én nagyon szeretem mindhármat, szerintem értékes találmányok.

A mi családunkban hagyomány volt a 14-18 éves kor közötti szülés. Vékony testalkatú vagyok (15 éves) 48 kg és 165 cm. Lehet egészséges babám, hogy nekem se legyen bajom?

Legjobb válasz: Lehet.ez nem alkati kérdés.Régen a nõk ilyen korban már anyák voltak.A mai civilizáció azért fél az ilyen korai babázástól,mert iskola,meg nincs szakmád.Tény,h a régiek nem voltak 18éves korukig tankötelesek.Szerintem csak akkor vállalj babát,ha van egy biztos kapcsolatod,egy keresõ apával.Mindenesetre én mindenképpen korainak tartanám.Én 20évesen vagyok babás,és nekem is korainak tartják.Szerintem élethelyzete válogatja,de direktbe semmi képpen sem vállalnék babát!

Lehet.ez nem alkati kérdés.Régen a nõk ilyen korban már anyák voltak.A mai civilizáció azért fél az ilyen korai babázástól, mert iskola, meg nincs szakmád.Tény, h a régiek nem voltak 18éves korukig tankötelesek.Szerintem csak akkor vállalj babát, ha van egy biztos kapcsolatod, egy keresõ apával.Mindenesetre én mindenképpen korainak tartanám.Én 20évesen vagyok babás, és nekem is korainak tartják.Szerintem élethelyzete válogatja, de direktbe semmi képpen sem vállalnék babát!
15 évesen valóban korai lenne babát vállalni, dehát nem is azt írtad, hogy most szeretnél... A testalkatod miatt egyáltalán nem kell aggódnod, örülj neki, hogy nem vagy hízásra hajlamos. Azok a nõk számíthatnak arra, hogy az átlagosnál kisebb babájuk fog születni, akik a terhesség elõtt 45 kg-nál könnyebbek voltak és 150 cm-nél alacsonyabbak. Persze ezek a babák is többnyire egészségesek, csak kisebbek. Meg aztán az, hogy 15 évesen 48 kg vagy, nem biztos hogy így is fog maradni, kevés nõ õrzi meg leánykori testsúlyát.
A testalakat nem befolyásolja a babát. A barátnõm 17 évesen 41 kg-al esett teherbe, és gyönyörû egészséges 3 kg-os babát szült. dE azért neked nem feltétlen kell követned a hagyományt, jobb kicsit késõbb, de biztos háttérbe szülni, Inkább tanulj, szerezz érettségi, diplomát, még dologzhatnál is 2 évet, hogy legyen az "élethez" tapasztalatod, és akkor zsülj , ha tökéletesen biztos vagy a dologban.

Ti mi alapján választottak 2. keresztnevet a babátoknak? Hagyomány/valaki iránti tisztelet/vagy csak egyszerűen tetszett a név.

Mi lett a 2.név? Szólítja így valaki a kicsit?

Legjobb válasz: Dédimama után és mert tetszett a név. Fiamnál csak azért mert tetszett és a lányomnak is 2 van. A férjeméknél divat a családban a 2 keresztnév egyébként. Nem szeretném megírni a neveket, de igen, szólítják így néha õket.

Dédimama után és mert tetszett a név. Fiamnál csak azért mert tetszett és a lányomnak is 2 van. A férjeméknél divat a családban a 2 keresztnév egyébként. Nem szeretném megírni a neveket, de igen, szólítják így néha õket.
Nem, és nem is tetszett soha. Sõt, ahogy 18 lettem, hivatalosan is megszabadultam a második keresztnevemtõl. Nem érdekelt hogy mindenkinek van a családban, és ez "divat" volt, sosem láttam értelmét.
Anyukámnak nagyon tetszett ez a név amikor születtem. Benne volt az esélyesek között de végül nem az lett. Ezért adtam a kislányomnak 2.névnek, de nem szólítja senki így.
Én mindig szerettem volna két nevet magamnak, így tudtam, hogy a picúromnak kettõ lesz, az elsõt apával választottuk ki a második pedig Éva lett mivel anyósom is és édesanyám is Éva :) . Mindenki eldöntheti, hogy fogja majd hívni mivel még pocakban van :)
Kisfiamnal volt róla szó, hogy második neveket megkapja Apukája nevét, elsõnek egyikünk sem szerette volna, de végül nem kapta, egy neve lett, Zalán, közösen valasztottuk!
Mi második névként az apukája nevét adtuk a fiunknak, mert ritka és különleges név. Elsõ névnek azért nem akartuk, hogy legyen "saját" neve is. Késõbb majd eldönti, hogy használja-e. Most mindenki az elsõ nevén szólítja.
Nagyon tetszett a név, meg olyan hiányérzetem is volt, ahogy kimondtam a vezetéknevét és az elsõ keresztnevét. Heléna lett a második neve, nem szólítjuk így.
anyukám nevét kapta 2. nak, nem szólítjuk így, de majd õ eldönthtei, hogy akarja-e. nekem az apai nagymamám neve a 2., 14-20 éves koromban volt egy idõszak, amikor így hivattam magam a szûk családban.

Mi a különbség a szokás és a hagyomány között?

Legjobb válasz: A hagyomány több évre vagy több nemzedékre jellemzõ szokás.

A hagyomány több évre vagy több nemzedékre jellemzõ szokás.
Úgy ahogy az elsõ mondja. Nálunk már hagyomány, hogy a szokásainkat nem adjuk fel. :-DD
A hagyományt ápoljuk, az az ünnepélyesebb, a szokás pedig mindennapi életünk része. Pl. szokásból szoktuk mondani, hogy jaj, istenem, de hagyományból nem.
A házunkban megszokásból veszekszik néhány házaspár, nem azért mert a hagyomány így kívánja.
megszoktam enni a kaját már több évtizede ez mégse hagyomány... a szomszéd faluban pedig húsvétkor tojást szoktak gurítani... ez hagyomány..

A zsidó esküvőnél miért törik lábbal össze a poharat a friss házasok? Mi a hagyomány lényege?

Legjobb válasz: Azért, hogy minden problémát és balszerencsét elkergessenek, így azt gondolják sikerül is. õsi zsidó hagyomány

Azért, hogy minden problémát és balszerencsét elkergessenek, így azt gondolják sikerül is. õsi zsidó hagyomány

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!