Találatok a következő kifejezésre: A mai mi számít pontosan (1 db)

A mai világban mi számít pontosan élettársi viszonynak?

Legjobb válasz: hogy ha ugy éltek mintha házasságban lennétek, csak nem vagytok összeházasodva tehát lényegében olyan mint a házasság csak papir nélkül.együtt éltek, sokak már több mint 10 év együtt vannak gyerekük van csak papir nincs róla h házasok, mert nem házasok törvényesen de együtt élnek, gyereket nevelnek, stb...

hogy ha ugy éltek mintha házasságban lennétek, csak nem vagytok összeházasodva tehát lényegében olyan mint a házasság csak papir nélkül.együtt éltek, sokak már több mint 10 év együtt vannak gyerekük van csak papir nincs róla h házasok, mert nem házasok törvényesen de együtt élnek, gyereket nevelnek, stb...
Érzelmi és gazdasági viszonyban állnak, jövedelmüket közösen költik el, és együtt élnek. Ezek a feltételei az élettársi viszony létrejöttének JOGI értelemben.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lehet tenni ilyenkor valamit jogilag?

A szüleim elváltak, a ház közös tulajdonban van (50-50%-ban tulajdonos mindkét fél) viszont az egyik fél nem járul hozzá anyagilag a ház fenntartásához, de mindent használ (víz, gáz, villany). Valamint ez a fél minden ingóságról lemondott, erről bírói végzés van, de folyamatosan eltűntet dolgokat, ha kérdőre vonjuk, azt feleli, hogy az az ővé.
A ház eladás alatt áll, de anyagilag egyik fél sem engedheti meg, hogy albérletbe, vagy máshová költözzön.

4

Utálom az egész életemet és a családomat is?

Nincsenek barátaim, úgy érzem senkinek se kellek.
Az egész életem egy csödtömeg.
Már itthon se szeretek lenni. Anyám az egyetlen akivel nem szoktam veszekedni.
Van két testvérem
(húg, növér) akikkel minden nap veszekedunk. Itthon állandó veszekedés. Növérem a férjével itt lakik, akit szintén ruhellek.
Az egész családomban az apámat utálom a legjobban. Bármit csinálok semmi nem jó. (és igazábol senkinek) Az egész nyarat végig dolgoztam és a fizetésböl ruhákat stb. vettem hogy nekik ne kelljen rám költeniuk. Bármit segitek itthon az nekik semmi. Ha 1 heti folyamatos munka után egy Vasárnapot itthon pihentem már el kezdett közözködni. Ha 7 óra után kelek fel, már azt is szóvá teszik. Rappelni szoktam és gyakran eljárok futni, emiatt csak lenéz(nek). Folyton beleszol az életembe, miatta nem mentem magasépitésznek továbbtanulni. Mindig másokhoz hasonlít és az arcomba vágja hogy én mekkora szar vagyok. pedig gimibe járok és nagyon jól is megy...
Az utcára se jobb kimenni mert úgy érzem mindenki csak lenéz.
EGYSZERUEN UTÁLOM AZ ÉLETEM!
Csak a zenét szeretem az egészben. Egy ideje csak metál zenéket hallgatok (föleg slipknot, hollywood undead...) amit eddig utáltam.
Gyakran elgondolkodom az öngyilkosságon is mert már nem bírom.
16/F

4

Hogyan tudnám kibékíteni a szüleimet?

Apa külföldön dolgozik, így nagyon keveset van itthon. Mikor itthon van akkor anyát mintha kicserélték volna mert mindig elkerüli apát és ha éppen egy szobába kerülnek, akkor a pénzen veszekednek. Egy éve már kibékítették őket nagynénémék de az csak télig tartott, mert télen a fűtési szezonban sok a számla, így azon veszekedtek. Mit lehetne tenni? Légyszi segítsetek!

3

Normális hogy ennyire nem szeretem az életem?

Sziasztok! Mostanában kicsit depressziós vagyok, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok ahogy szeretném és egyedül érzem magam. Szerintetek ez a kor velejárója (16 éves lány vagyok) és majd kinövöm vagy már nem normális? Gondolom mindenkinek volt már ilyen hogy utál mindent és mindenkit, de szerintem én egy kicsit komolyabban veszem ezt a dolgot. Aki kíváncsi annak szívesen válaszolok bármire privátban, de a lényeg annyi hogy mostanában (elmúlt évek) egy csomó rossz dolog történt velem. Ráfoghatjuk mondjuk arra is, hogy a szüleim elváltak, anyukám most a harmadik pasijához készül férjhez menni akit szerintem nem is szeret, főleg úgy hogy az előző pasija halála (!!!) után pár héttel jöttek össze, apukám barátnőjével nem találkozhatunk és amikor közösen voltunk nyaralni a szüleimmel egyszerűen szörnyű volt stb. De ezeket már túléltem... Pár barátnőmről kiderült hogy elég kétszínű, folyamatosan csak kihasználtak, vagy 4 éve elköltöztünk és az előző város beli barátokkal már nem is nagyon tartom a kapcsolatot csak párral, a mostani barátnőkkel pedig nem érzem azt, ha egyszer szólnék nekik hogy most rögtön szükségem van rád, átjönnének... :( Pasik terén sem volt valami szerencsém, ha ismerkedtem sem lett semmi(pedig még táborban is voltam) pedig nem vagyok nagyon csúnya meg ilyesmi (ne kérjetek képet). Fél éve kifogtam (egy vonaton találkoztunk) egy 23 éves pakisztáni fiút, aki végig csak hülyített, szerelmet vallott stb. én meg ugye nem akartam és sok hónap után itthagyott.. Én hülye pedig beleszerettem... egy menekültbe aki még magyarul sem beszél!!! A sulitól undorodom, a sok röhigcsélő plázacicától, meg attól a hülye elit gimitől amit nem is én választottam, gyűlölöm... Másrészről az egész nyaramat elszúrtam - egyrészt a pakisztáni fiúval, másrészt földrajz előrehozott érettségit teszek :/ Pedig igazából nem is nagyon szeretnék, de ez az utolsó alkalom... Tanár nélkül. Ha pedig anyának beszélnék róla, akkor nem ér rá, vagy nem érdekli, mert ha mások meg tudják csinálni, akkor én is... Apukám pedig röhög. Két lánytesóm van még, az egyik szemétkedik, a másik azt hiszi ő a világ legokosabb embere. Egyik mamámmal nem tartom a kapcsolatot (mellesleg ő az aki 4 éves koromig nem akart látni, mert neki elég volt egy unoka) a másik pedig kedves ugyan, meg szerintem szeret de elég sunyi dolgokat csinál... Olyan szerencsétlennek érzem magam... Más már mindenki tudja hova megy tanulni, orvos, ügyvéd lesz, de nekem nincsenek ilyen álmaim. Eddig a zene volt a mentségem de idén azt is abbahagyom, annak is vége, pedig az volt szinte az egyetlen dolog amit szerettem. Régen versenyszerűen úsztam, tavaly pár év kihagyás után újrakezdtem, és nem valami kellemes nézni a diákolimpia nyertes társaimat akik úsznak 5 hosszt amég én egyet. Nem akarok megfelelni senkinek, nem is akarok olyan lenni mint a többiek, de olyan elnyomva érzem magam. Nincs senki aki meghallgasson. És nehogy azt higyjétek hogy ez azért van mert nem próbálkozok... valamelyik nap cukrászdázni mentem a lányokkal és elég szar érzés volt hogy úgy beszélgettek mintha ott sem lettem volna... Mindig újrspróbálok mindent, nem vagyok emós, akkor is mosolygok ha fáj. De az hogy küzködök és semmi... Senki nem hiszi el hogy nem könnyű négyesnek lenni az ország második legerősebb gimijében, pedig kiköpöm a belem! Ráadásul anyukámnak még az idegrenszerével is probléma van, nemrégen mondtam valami finom dolgot hogy ez nem tetszik így nekem, erre nekem rontott, meg akart tépni a saját anyám!!! Pedig csak azt mondtam ha jó lenne ha egyszer meghallgatna és lejött neki hogy nem valami jó anya. Gyűlölöm a hangulatingadozásait, néha teljesen normális. Ma pl. rendkívül viccesnek találta hogy tanuljak csak... De mindezek felett azt az idióta pakisztánit nem tudom kiverni a fejemből!! :'( Hiányzik... Szerintetek mi velem a baj? Eddig csak magamat hibáztattam, nem kentem mindent a családomra, de egyre rémesebb a helyzet! Oké, tudom, jobb mintha nem lenne csakádom, vagy az utcán laknék, hálás lehetnék nekik, de akkor is! Ezt már nem bírom sokáig... Mit tegyek? Vagy mit mondtok, én vagyok az idegbeteg, szerencsétlen csődtömeg? Adjatok valami tanácsot légyszi...

10

Hogyan fognak önállósodni és családot alapítani a mai fiatalok?

Munka alig akad, a fizetès, az árak az egekben - hiszen ti is tudjàtok

21

Mezőgazdaságból élő családoknál mi a nő szerepe?

A nőnek csak a háztartást kell vezetnie és a gyerekeket nevelnie vagy dolgoznia is kell?

4

Szerintetek kinek van igaza? A férjem szerint menjek vissza dolgozni, én viszont nem kockáztatnám a fix pénzt.

A férjem munkanélküli lett egy hónapja. Én még GYED-en vagyok a második gyerkőccel, maximum összeget kapok. A férjem kitalálta, hogy menjek vissza dolgozni néhány hónapra, amíg ő nem talál magának munkát. Nem érti meg, hogy amint én visszamegyek dolgozni, a főnököm valami átlátszó indokkal ki fog rúgni, mert minden kisgyerekes anyukával ezt csinálja és akkor leshetem a fizetésemet és a GYED-emet is, mert egyik sem lesz, csak a GYES, ami semmire sem elég. A férjem viszont biztos benne, hogy ez nem így lesz, mert akkor bepereljük a céget. Ezt olyan magabiztosan mondja, mintha jártas lenne ezekben a dolgokban, pedig köze sincs hozzá.
Ha nekem van igazam, hogyan győzzem meg?

18

Mi a véleményetek, igaza van a családomnak, nagyon kiszolgáltatom így magam a férjemnek? Rossz döntés lenne?

A saját hülyeségem miatt nem mentem egyetemre, menekültem otthonról, szakma után rögtön elkezdtem dolgozni. Nem igazán szerettem, de őszintén szólva nem is tudtam, mihez lenne kedvem.
Aztán megismertem a férjemet, összeházasodtunk, született 2 gyerekünk. A nagy most 6 éves, a kicsi 2 lesz. Én persze dolgoztam közben.

Most viszont szeretnék egyetemre menni, de olyan szakra ami csak nappalin van. A férjem fizetéséből meg tudnánk élni, de a családom szerint nem okos dolog, hogy így kiszolgáltatom magam neki.

Én teljesen bízok a férjemben, amíg a gyerekekkel voltam otthon addig sem élt vissza azzal hogy ő többet keres. Támogat a döntésemben, végig támogatott eddig is amíg újra érettségiztem és letettem a nyelvvizsgát, hogy meglegyenek a pontjaim.

Mi a véleményetek?

17

Loptam a szüleimtől, hogyan tehetem jóvá?

Elvettem a széfből rengeteg pénzt, RENGETEGET és elköltöttem. Nagyon nagyin bűntudatom van, még sosem volt ennyire. Anyáék nem tudnak persze róla......történt már valakivel hasonló? Mit tegyek? 16/L

49

Nudista családban mit tesztek, ha a gyerek szégyenlős lesz?

Mostanàban már nem akar meztelenül mutatkozni a kamasz gyerek, pedig nen szégyenlős vagy gátlàsos! Másoknál volt ilyen? Hogy oldottátok meg? Akár privátban is várom a választ.

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!