Találatok a következő kifejezésre: A lappangó, betegségeket ha hajlamom van (1 db)

A lappangó, pszichés betegségeket (ha hajlamom van rá) csak a drog hozhatja felszínre, vagy anélkül is előtörhet egyszer?

(pl skizofrénia, paranoia, pánikbetegség, halálfélelem és társai)

Legjobb válasz: Bizonyos élethelyzetek elõhozhatják pl. stresszes életmód, kilátástalan, megoldhatatlannak látszó helyzet, traumák.

Bizonyos élethelyzetek elõhozhatják pl. stresszes életmód, kilátástalan, megoldhatatlannak látszó helyzet, traumák.
Szia! Én pánikbeteg voltam és mint késõbb kiderült a nagymamám halála volt a kiváltó ok. A haláleset és a betegségem között eltelt 1 év. Ezt még tetõztem azzal hogy fõsulira jártam és a stressz csak fokozta a dolgot.
Szia!Én is pánikbeteg voltam.20évesen (a kutyám halála után) jött ki és 3 év volt mire kigyógyultam belõle.De visszavezetve még kiskoromban a szülõ fõleg az apám viselkedése miatt alakulhatott ki.Szóval ha lelkileg egy picit gyengébb vagy egy nagyobb trauma kihozza, de az okára csak orvosi segítséggel fogsz rájönni.
Szted minden pszichés beteg drogozik/drogozott?!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

1-2 éve volt egy nagy törés az életemben, azóta nem vagyok önmagam. Mit tegyek hogy változzon? 15/L

Hosszú lenne leírni, a lényeg hogy nem érdekel semmi. Semmi sem tud úgy igazán lázba hozni, azt érzem hogy ha mindenkit elvesztenék magam körül meg sem érezném. És ez szerintem nem normális. Jól tudom érezni magam egy ideig..utána már kínszenvedés jó pofát vágnom bármihez is. De van egy fiú akiért szó szerint bármire hajlandó lennék de ő emberszámba sem vesz. Vajon ez is hat erre az 'érzelmi' állapotra? Mit tegyek hogy újra önmagam legyek?

3

Miben fogom észre venni hogy hat az antidepresszáns?

4. napja szedem. Felet, de holnaptól egy egészet kell bevennem. Szorongásos depresszióra kaptam. Hogy fog ez nekem segíteni? Mikortól? Mostanában épp jobb időszakom van, de a háziorvosom "utasítására" mentem el pszichiáterhez. Érdekes, mikor beszélnem kellett a problémáimról, még ott is elbőgtem magam. Ezek a problémák elfognak tűnni az életemből?

Valaki írjon nekem valamit!

26N

8

Milyen étkezési zavarom van? ! Bulímiás vagyok? Tudnátok segíteni?

Azt hiszem, abban biztos vagyok, hogy étkezési zavarom van. Sokat olvastam a bulímiáról, ugyanis elkezdtem magam hánytatni evés után, de nem olyanok a tüneteim, mint amiket olvastam.
3-4 hete kezdődött az egész önhánytatás, főleg ebéd után, mikor úgy érzem, hogy annyit eszek, mint egy disznó. Egyébként nincsenek nagyobb falásrohamaim, nem is szoktam édességeket vagy gyorskaját enni. Továbbá megrögzött mozgásmániás lettem, nem tudok elaludni éjszaka, ha nem futottam legalább 5 kilométert, sőt most már reggel is felkelek tornázni, így hogy elkezdődött az iskola.
61-62 kiló vagyok, testtömeg indexem 21-22, de egyszerűen nem vagyok megelégedve magammal. Utálok tükörbe nézni, sokszor elfog a sírhatnék, mikor ráállok a mérlegre, de mikor meghánytatom magam, büszke vagyok önmagamra! Pár napja elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy milyen problémám van, miután már az iskolában is meghánytattam magam. Szólni akart anyának, de lebeszéltem róla.
Kordában tudom ezt tartani, vagy nekem is lesznek falás és hánytatásrohamait, mikor ez evések között egyre kevesebb idő telik el?
Bulímiás lennék?

4

Van Csernus doktor stílusához hasonló pszichiáter Magyarországon?

Tudtok olyan pszichiátert aki hasonló mint Dr.Csernus Imre de nem olyan népszerű és olcsóbb?

10

Tudnátok ajánlani internetes oldalt, ahol pszichológustól kérhetek tanácsot? Illetve jó pszichológust, akinek a szakterülete a pánikzavar, a kisebbrendűségi érzés és a szociális fóbia?

Sajnos régóta hordozok magamban egyfajta öngyűlöletet, a kisebbrendűségi érzésem miatt. Történt velem egy családi probléma, ami hatalmas csalódást okozott több emberben is, becsapva és megalázva érzem magam, és egyrészt magamra haragszom,hogy ostoba voltam, és megbíztam olyan emberekben,akikben nem kellett volna, másrészt ezek iránt az emberek, főként egyik iránt gyűlöletet érzek,és attól félek ez felemészt. Próbálom feldolgozni és úgy éreztem jól haladok, de az emlékek gyakran előjönnek, és ilyenkor eluralkodik rajtam a szomorúság és a düh, úgy érzem megérdemelnék, hogy ugyanaz történjen velük, amit velem tettek, közben a lelkiismeretem és az ép elmém tiltakozik a bosszú ellen, tudom, hogy érzelmileg felnőtt ember nem áll bosszút másokon a vélt sérelmeiért.
Hogyan dolgozzam fel a gyűlöletet?

4

Pánikbetegek! Ti sem tudtok sportolni?

Én úgy érzem, hogy már kilábaltam belőle, de sportolni továbbra sem tudok! Nem tudom elviselni, ahogy felmegy a pulzusom, mint még a rohamoknál. És utána nagyon sok idő, mire visszaáll, mert figyelek rá...

Veletek is így van?

Két éve még rendszeresen és intenzíven sportoltam, mostmár a lépcsőzést vagy a busz után futást sem bírom.

Van olyan, aki már átesett ezen? Hogy oldotta meg?

A válaszokat előre is köszönöm!!!

4

Depressziós lennék?

Sokat szeretek egyedül lenni itthon. Nem szeretek senkivel beszélgetni.

4

Elég komoly depresszióval és pánikrohamokkal küzdök, ami azzal is párosul, hogy nem igazán akarok emberekkel találkozni. Egy teljes környezetváltozás segítene, vagy csak rosszabb lenne?

Lehet, hogy lenne lehetőségem kimenni külföldre dolgozni, itthon nem igazán maradt, amiért itt maradhatnék. 25 éves koromra teljesen meggyengült a kapcsolatom a szüleimmel és a barátaimmal is. Csak attól félek, hogy kint még inkább egyedül lennék és még mélyebbre süllyednék.

5

A bipoláris zavar mennyire számít súlyos betegségnek?

Ha egy tízes skálán mondjuk a szorongás 1-es, a skizofrénia 10-es?

5

Túl sokat gondolkodom! Hogyan butuljak el?

A gondolkodás eddig szinte mindenben csak hátráltatott. Csajoznál, bulikban, ismerkedéskor... sajnos teljesen antiszociális lettem tőle, mert eddig még nem találkoztam olyan emberrel aki egyáltalán felfogná amit tudok. Rossz közegbe születtem volna? Túl sokat gondolkodom az élet értelmén, valláson, politikán, az emberek viselkedését és testbeszédüket elemzem állandóan és túlkomplikálok mindent. ELEGEM VAN EBBÓL! Úgy érzem, hogy egy 8 általánost végzett analfabéta embernek jobb élete van, mint nekem ami végtelenül kiábrándító. Tudom hogy szörnyű, de néhány abszolut uninteligens személyt szó szerint állatnak tekintek rassztól függetlenül. Csak annyi közös van bennünk hogy tudunk írni és olvasni, habár még ez sem mondható el egyesekről. De inkább lennék egy közülük és csak vegetálnék ebben a rohadt életben... egyszerűbb lenne nem gondolkodni, ennék-innék, felélném mindenem, egy páviánnak betanítható munkát végeznék napi 12 órában alamizsnáért egész életemben és ösztönös cselekedeteknél nem lennék képes többre. Letudni a kötelező dolgokat (pl. érettségi), megfogni az alfahímet (erről a szóról egy regényt tudnék írni), összeköltözni, gyereket szülni 19 évesen és... és ennyi az életük! Azt hiszed van tovább, de nincs! Szerintem ezek után nyilvánvaló hogy miért tekintem őket állatnak: mert erre még az is képes. Ezek a rohadt ösztönlények nem fogják fel mekkora szerencséjük van és tudnak gondolkodni... és nem élnek a lehetőséggel. Nap mint nap találkozom ilyenekkel és attól tartok, hogy kiégtem, innen már nincs visszaút. Lenézném az embereket? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Számít-e a végzettség? Nem minden esetben. Nagyapám 4 elemivel Nietzsche-t olvasott... Több emberrel kellene találkozzak, hogy találjak ellenpéldát? Éppen elég embert láttam már szerintem és inkább nem kérek belőlük. Beképzelt vagyok? Nem vagyok az. Felfogtam, hogy igazából semmit sem tudok...

Szóval a kérdésem a következő lenne: hogyan tudnék nem-gondolkodni?

Jöhetnek a kritikák, hátha észhez térek... vagy épp ellenkezőleg?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!