Találatok a következő kifejezésre: A kislányom éves és (491 db)

A kislányom 3 és fél éves és most ujjabban bepisil. Már 2 évesen szobatiszta volt. A védőnő ajánlotta hogy vigyem el kineziológushoz? Mit kell erről tudni?

Legjobb válasz: Rémálmoktól is lehet. Amikor én 6-7 éves voltam amikor állandóan bepisiltem. 'elmúlt' :) Ne idegeskedj. 20/L

Rémálmoktól is lehet. Amikor én 6-7 éves voltam amikor állandóan bepisiltem. 'elmúlt' :) Ne idegeskedj. 20/L
a második mondat elejére véletlenül írtam az amikor-t
Az anyakönyvi hivatalba kell menni.
A link, amit a masik kerdesednel kaptal, nagyon jo volt, ott mindent leirnak. Meg a mai nap folyaman menjetek be az anyakonyvvezetohoz, vigyetek a szuletesi anyakonyvi kivonatat a kislanynak, es ti ketten a ferjeddel alairjatok, hogy uj nevet szeretnetek a kislanynak.
Kaptál rá választ! Mit nem értessz? Születési név megváltoztatása, két szülõ beleegyezése, anyakönyvvezetõ, 10.000 Ft. Mi a kérdés?

2010. 02. 02-től itthol vagyok a kislányommal gyeden, és gyesen! 2 év után 30 évesen + az 1 gyerek után hány nap szabadság jár? Kötelezhet a munkáltató arra, hogy gyes alatt fel mondjak?

Legjobb válasz: Nem kötelezhet rá, hogy felmondj. Erre még akkor sem kötelezhet, ha nem vagy védett ( a kicsi 3 éves koráig a rendes felmondással szemben védett vagy), ha nem akarja, hogy ott dolgozz, akkor fel kell neked mondjon, de kötelezni nem kötelezhet. 22 nap rendes éves szabi jár, ha betöltöd a 31-et, onnantól 23. Plusz a gyerek után még 2 nap évente neked is, és az apának is.

Nem kötelezhet rá, hogy felmondj. Erre még akkor sem kötelezhet, ha nem vagy védett ( a kicsi 3 éves koráig a rendes felmondással szemben védett vagy), ha nem akarja, hogy ott dolgozz, akkor fel kell neked mondjon, de kötelezni nem kötelezhet. 22 nap rendes éves szabi jár, ha betöltöd a 31-et, onnantól 23. Plusz a gyerek után még 2 nap évente neked is, és az apának is.

Meddig motorozott a gyerkőcötök? A kislányom 3 és fél éves, ügyesen bicajozik is ( pótkerékkel), de motorozni jobban szeret. (gyorsabb).

Legjobb válasz: Enyém is szokott még motorozni (és néha bicikli, néha roller). Decemberben lesz 4 éves. Hát amíg szereti, hadd menjen a motorral, nekem mindegy.

Enyém is szokott még motorozni (és néha bicikli, néha roller). Decemberben lesz 4 éves. Hát amíg szereti, hadd menjen a motorral, nekem mindegy.
novemberben lesz 4, 5 a fiam és idõnként még motorozik. amíg nem növi ki tõlem használhatja.

Tényleg csak 1 éves kor után adjak a kislányomnak tejtermékeket, és lisztes dolgokat?

Gyerekorvosunk szerint majd 1 éves kor után vezessem be az étrendjébe a tejtermékeket, glutént.Addig csak zöldség, gyümölcs, husi legyen étlapon. A családban nincs alergiás, ugyhogy ez nem indokolja a fokozott óvatosságot. Halgassak a gyerekorvosra, vagy próbálkozzak el?bb ezekkel az ételekkel? Mi a véleményetek?

Legjobb válasz: 1. Én adtam 6 hós kortól kezdve, nem volt gond. 2. Külföldön (Németországban) most már azt mondják, hogy mégis inkább elõnn kell adni a liszteset és a tejet is, akkor amikor még szopik a gyerek, mert akkor kisebb az allergia kialakulásának lehetõsége. Pár éve még itt is az 1 éves kor felettet mondták. Tehát az én véleményem, hogy minden túlzás rossz. A teljes tiltás is hülyeség és a túl korai sem jó. Én a gyereket figyeltem, ha kellett már neki a kenyér akkor megkapta, (ha még nem akarta úgyis kiköpte) és tejterméket is kapott ja ízlett neki.

1. Én adtam 6 hós kortól kezdve, nem volt gond. 2. Külföldön (Németországban) most már azt mondják, hogy mégis inkább elõnn kell adni a liszteset és a tejet is, akkor amikor még szopik a gyerek, mert akkor kisebb az allergia kialakulásának lehetõsége. Pár éve még itt is az 1 éves kor felettet mondták. Tehát az én véleményem, hogy minden túlzás rossz. A teljes tiltás is hülyeség és a túl korai sem jó. Én a gyereket figyeltem, ha kellett már neki a kenyér akkor megkapta, (ha még nem akarta úgyis kiköpte) és tejterméket is kapott ja ízlett neki.
Szia! Én lisztes dolgokat kb. 8 hónapos kora óta adom a kisfiamnak. Akkor nagyon keveset hízott és a dokinéni mondta , hogy a fõzeléket egy gyenge rántással turbózhatom neki. Tejtermékeket is valahogy akörül kezdtem. Joghurt, kefir, túró gyümölccsel. Most 1 éves, már minden tejterméket eszik, kivéve a tejet. Azt egyszerûen nem hajlandó meginni.
Tejtermékek (túró, joghurt) bevezetését 8 hónapos korban ajánlják. Ezután a sajt és a kefír.Az én fiam imádta ezeket. Lisztes dolgokat is kapott. 7 hónaposan már kiflicsücsköt majszolt. Én úgy voltam vele, hogy adok neki, de nem ezekkel lakjon jól. Szerintem Te is nyugodtan adjál neki tejes és lisztes dolgokat, de figyeld a reakcióját.
Szia! Én is ezen filózok, tényleg mindenhol mást hall az ember. Nekünk is az 1 éves kor feletti bevezetést mondja a dokink. Lassan 11 hónaposak vagyunk, úgyhogy szerintem várok még...kicsit. Úgy gondolom, hogy el lehetne kezdeni korábban is, csak oda kell figyelni mit adsz. Teljes kiörlésüt szeretnék, nem azonnal élesztõset. Engem az riaszt el, hogy mondjuk egy kifliben is több minden van, amivel akkor találkozik elõször a szervezet pl: liszt, vaj, tej, élesztõ... Lehet, hogy csak túlparázom a dolgot!
A védõnõm és a gyerekorvosunk szerint lisztet már 6 hós kortól lehet adni, mert kiderítették, hogy a lisztérzékenység génhez kötötten öröklõdik. Én adok neki, nincs baja.
tejtermeket, tejen kivul 8 honapos kor korul ajanlott adni, tejet 1 eves kor utan, glutentartalmu etelt pedig lassan 8 honaposan be lehet vezetni.
7 hónapos a kislányom, tejen kívül sokféle tejterméket kapott már, semmi baja nincs. 6 hónaposan adtam már neki babapiskótát, kiflicsücsköt, semmi baja.

Mást is megőrjít az anyósa? 76 éves, rohadt erőszakos és világ életében unokát akart. A nyáron megszületett a kislányom (unokája), és azt érzem, hogy ki akarja sajátítani. Mit tegyek, hogy minél jobban el tudjam kerülni a társaságát?

Nagyon féltem a kislányom, mivel csodagyerek, mármint olyan értelemben, hogy csoda, hogy összejött. 3 hónapos koráig nem engedtem senkinek, hogy megfogja. Aztán, amikor el?ször megfogta az öreglány, torkaszakadtából ordított a gyerek, akkor is alig tudott megnyugodni, amikor átvettem. Az még hozzátartozik a dologhoz, hogy ingadozik a vérnyomása, szívbeteg és esik kel, szóval van mit?l félteni a kicsimet. Az hagyján, hogy ? elesik - nem kár érte- de ha a gyerekemmel esik el és összetöri mit csinál? Megölném. És állandóan er?lködik meg kapadozik a kislány után. Nem érti meg, hogy nem való a kezébe egy csecsem?.

Legjobb válasz: Ne haragudj de én is csak csatlakozni tudok ez elõttem szólókhoz, kicsit múbalhé és hisztéria szaga van ennek az egész dolognak. Gondolom 76 évesen isznyat örül annak, hogy megérte az unokája születését és még azt a kis idõt ami hátra van szeretné a közelében tölteni. 3 hónapig nem foghatta meg senki a gyereket? Ezzel tudod mit fogsz elérni? Hogy a gyerek egy kis hisztériás, anyja szoknyáján ülõ gyerek lesz. Kicsit te is próbák engedni anyósodnak, szerintem is ha ülve az ölében tartja, azzal még nem lesz semmi baja. Ja és szerinem örülj, hogy ez volt a legnagyobb trauma az életedben, hogy kivették a gyereket a kezedbõl...

Ne haragudj de én is csak csatlakozni tudok ez elõttem szólókhoz, kicsit múbalhé és hisztéria szaga van ennek az egész dolognak. Gondolom 76 évesen isznyat örül annak, hogy megérte az unokája születését és még azt a kis idõt ami hátra van szeretné a közelében tölteni. 3 hónapig nem foghatta meg senki a gyereket? Ezzel tudod mit fogsz elérni? Hogy a gyerek egy kis hisztériás, anyja szoknyáján ülõ gyerek lesz. Kicsit te is próbák engedni anyósodnak, szerintem is ha ülve az ölében tartja, azzal még nem lesz semmi baja. Ja és szerinem örülj, hogy ez volt a legnagyobb trauma az életedben, hogy kivették a gyereket a kezedbõl...
Lehet, hogy nem pont ezt várod a válaszolóktól, hanem empátiát, én viszont most még is megkérdeznék valamit: az, hogy ülve a kezébe vegye nem fordult még meg a fejedben? akkor tuti tudja tartani, és azért valamennyire érthetõ, hogy már szeretné kicsit gondozni az unokáját. Alapvetõen van egyfajta ellentét az anyós és a meny között, mivel az anyós félti a "kisfiát", hogy elszerették tõle (fõleg az olyan anyukák, akiknek ez az egy szem fiuk van). Igazából sosem értettem, miért kell ilyen nagy feneket keríteni ennek a kisbaba dolognak. Az elsõ hónapban tényleg csak az anyuka és a baba legyen, viszont késõbb azért már lehetne fogadni látogatókat, hogy megnézzék a kis "jövevényt", mert ha mindig csak azt mondják, hogy nem akkor úgy érzik ez már nem is a baba miatt van, csak egy jó indok, hogy miért ne jöjjenek. Lehet most felháborodnak páran ezen, tegyék. Én csak leírtam a véleményem.
Azt nem tudhatjuk-és nem is tartozik ide, mert a kicsinek is joga van a nagyijához meg nagyinak is babához- hogy mi okoz benned ekkora ellenszenvet. Sugárzik a szavaidból, hogy utálod, gyûlölöd õt. De ebbe nem szabad belekeverni a gyerkõcöt, ha más nem indokolja, tehát pl nem kakis kézzel akarja fogdosni az unokáját, mint az egyik elõzõ kérdésben volt... A gyerek érkezése alkalmat adhatna arra is, hogy a köztetek lévõ konfliktus mederbe kerüljön... Szeretettel varázsolni sokszor jobb recept, mint a gyûlölködésre rápakolni mindig egy-egy lapáttal. Nem azt mondom ezzel, hogy ok nélkül utálod az anyósodat és nem is azt, hogy ezen túl szeressed.:) Sok örömöt a babához!
Bocsi, de szerintem nem az anyosod, hanem te akarod kisajatitani a gyereket. Az egy dolog, hogy sokat vartatok ra a picire, de az nem at jelenti, h el kell szigetelned a vilagtol. Attol, h nem adod mas kezebe, eltiltod az emberi kapcsolatoktol csak artasz vele, sokkal nehezebben alakul ki a szocializacios keszsege a gyereknek, es antiszocialis szemelyisege is lehet. Ne te es az anyosod legyetek a kozpontba, hanem az a pici gyerek, akit mindketten annyira vartatok. Megjegyzem ez nem ok arra, h kisajatitsd a picit. En mar csak tudom, en is tobb mint 10 ejol mondtad, o egy csoda. Azert kaptad az elettol, h megtanitsd, h kell ebben a vilagban boldogulni, es ismertesd meg vele a szeretetet, ne a gyuloletet lassa, ami koztetek van az anyosoddal. Gondolj bele, ha te egyszer nagymama leszel, neked hogy esne ha a lanyod ferje eltiltana toled az unokadat? Az eremnek mindig ket oldala van. Probald magad az anyosod helyebe kepzelni, es hogy az elottem szolok irtak, ez egy kivalo lehetoseg arra, hogy rendezetek a kapcsolatotokat.
Hát szerintem is túlzásba viszed az aggódást a gyerekkel, és ezzel neki ártassz a legtöbbet. Mi baja lett volna, ha 3 hónapos kora elõtt más is megfogja? Nem azzal teszel neki jót, hogy midentõl és mindenkitõl óvod. Hogy fog így késõbb beilleszkedni pl óvodába. És ne felejtsd el, hogy még rászorulhatsz más segítségére, de így késõbb senkire sem számíthatsz majd (pl. nem olyan könnyû egy óvis, iskolás gyereknél megoldani a szüneteket, sajnos ilyenkor muszáj mozgosítani mindenkit a környezetünkbe). Inkább örülhetnél, hogy próbálnak foglalkozni az unokájukkal. Ezt nem mindenki mondhatja el, az én anyósom pl sose volt kíváncsi a lányomra, 8 éve nem látta (még csak 9 éves lesz a gyerek), egy képeslapot se küldött volna soha akár a szülinapjára. Én ugyan megvagyok nélküle és a gyerek se érzi hiányát (elvégre ebben nõtt fel, hogy neki csak 1 nagymamája van), de azért rossz, amikor elkezd kérdezõsködni róla és én nem tudok ésszerû magyarázatot adni arra, hogy mér nem látogatja. Te pl felfogod vállalni a gyereked elõtt, hogy Te tiltottad el mindenkitõl?
Hát nem kell odamenni. Megmondod a férjednek, h ez milyen trauma volt, nem is neked, hanem a gyereknek, és hogy mennyire veszélyes az - szintén a gyereknek -, ha rángatják, elejtik. Szépen, logikusan magyarázd neki, nehogy bármi indulatot halljon a hangodban - miközben tudom, hogy halál ideg vagy már a gondolattól is, és joggal -, akkor talán felfogja. Mindig hangsúlyozd a gyerek érdekét, s hogy eddig milyen jóba voltatok az anyóspajtással.
Szerintem az anyósnak joga van ahhoz, hogy megfoghassa az unokáját, hogy a karjában tarthassa. Ültesd le, úgy add a kezébe, nem fog eltörni. Kicsit úgy érzem a szavaidból, hogy utálod az anyósot, és ez egy jó indok, hogy ne adhasd oda neki a gyereket. Nem kell mindennap arra menni, de néha igen és akkor engedd hadd lelje örömét, neki most ez az ami örömet szerez, gondolj csak bele. Miéárt éljen, ha nem az unokájáért? Én biztos odaadnám a gyereket a nagymamájának. Ha nem adod oda, milyen kapcsolatuk lesz? szerintem egy gyereknek szükség van a nagymamájára. hidd el, nem lesz baja. de engedd, hogy megfogja. És kicsit másszemmel nézz rá, ne úgy, hogy "öreglány" kicsit több tisztelettel lehetnél az iránt aki világra hozta a párodat. Üdv
Azért nem derül ki a leveledbõl, hogy te hû de egy szeretnivaló teremtés lennél... BOCS! Minden szavadból a gyûlölet meg a gonoszság sugárzik, meg sem indokolod, hogy miért haragszol a mamára. Azért, mert ingadozik a vérnyomása? Nagy bûn, tényleg....:-) Nem adtad a kezébe a babát? ez téged minõsít. Más is félti a gyerekét, de ez azért túlzás. Egy szót nem ejtessz arról, hogy mi rosszat tett ellened szegény öregasszony. Nyilván másképp viselkedik, mint egy fiatal, már a korából adódóan is... de ez csúnya, ahogy beszélsz róla. Azért (miután lepontoztál), gondolkozz el magadon.
Szia! Én nem "kiosztani" akarlak mint az elõttem szólók. Teljesen meg tudlak érteni. Én is rettentõen utálom az anyósomat, õ is engem. Mikor összejöttünk a párommal mindent elkövetett, hogy szétszedjen minket, végül rájött, hogy ezzel csak azt éri el, hogy megutálja õt a fia is. Sokszor azt mondta, nekünk lesz vagy 6 gyerekünk amilyen [email protected] vagyok... Ahhoz képest olyan nagyon nehezen jött a babánk, hogy már teljesen le is tettünk arról, hogy valaha gyerekünk lesz. Most hogy babát várunk, anyósom meg nyilvánulásaiból azt érzem, hogy ki akarja sajátítani a gyereket, aki még meg sem született. Még csak az 5. hónapban vagyok, de õ már bölcsõt néz. Minek??? Elmondtuk neki, hogy mi egy kisággyal is megelégszünk és már azt is tudjuk honnan lesz. Erre azt mondta, hogy nem baj õ megveszi magának, hogy ha elvisszük hozzá a gyereket tudja mibe tenni. Mit gondol ez? pár hetes vagy hónapos gyereket majd csak úgy lepasszolunk neki napokra?? Vagy mikor akarja már a bölcsõjébe tuszkolni? 4 évesen? Szóval nagyon nem értem mit akar az anyósom, de egyre jobban idegesít. Ráadásul azt sem tudja, hogy kell gyereket nevelni. A sajátját sem nevelte, inkább odaadta az anyjának, mert neki fontosabb volt a karrier. Még egy nagyon durva beszólása volt: Milyen jó lesz ha megszületik a kis baba, vesz neki jó sok grízt és megfõzeti az anyjával tejbe gríznek, mert õ nem tud azt sem csinálni. Azzal dicsekedett, hogy 1x fõzött tejbegrízt a fiának, de akkor is olyan görcsös lett, hogy a kutya sem ette meg. Minek vásárol a szülés elõtt 5 hónappal 10 kg grízt? Szerintem ez komolyan azt gondolja, hogy a gyerekek tejbe grízen élnek születésük óta. Legszívesebben soha nem adnám a gyereket a kezébe, sõt a közelébe se engedném, kitudja milyen hülyeségekre tanítaná. De ezt nem tehetem meg, joga van az unokájához. De azért azt biztos nem fogom hagyni, hogy elvigye napokra.
Azért megértem a kérdezõt. Az enyém is örökké azon van, hogy szüljek már gyereket, mert õ már öreg, és hogy fog majd vigyázni rá? Hát bocs, de ki mondta, hogy õ kell vigyázzon rá?! Amikor hozzá megyünk én felnõttként undorodom a koszos edényektõl, a hathetes szeméttõl a padlón meg a szõnyegen. A sógornõm is panaszkodik, hogy ahányszor odaviszi a gyereket, betegen hozza haza. Hát ennek én nem teszem ki magam... s a gyerekemet. Csak már születne meg!
Hát kaptál hideget meleget úgy látom. Az én véleményem szerint ne add oda neki a gyereket. Ha ne adj'Isten valami baleset történne a "mama" karjai közt, azt szerintem te sem tudnád megbocsátani magadnak. Az hogy utálod, érzõdik a leveledben, és ez elég ok ahhoz, hogy ne add oda neki a gyereket. Nincs joga a gyerekhez, miért is lenne? Lehet megkövezni érte, de én is utálom az anyósom, és eszem ágában sincs a gyerek közelébe engedni. Teljesen mindegy milyen okból, de ha veszélyeztetve érzed a gyereket, akkor semmiképp ne add ki a kezedbõl. Tökéletesen megértelek. Ha erõszakoskodik, meg lehet neki mutatni hol az ajtó. Az enyém már második alkalommal, még a küszöböt is megjegyezte.:)
Neked van a legtöbb jogod hozzá, te állsz hozzá a legközelebb, látszik hogy nagyon szereted, és ez így is van rendjén. A nagymama rokon, és nem édesanya, akkor láthatja ha mind a ketten megengeditek neki. Az én párom mellém állt ilyen vitákban, azért is vagyunk még együtt. Ha netaláltán történne valami a gyerekkel, és mondjuk a balesetin köttök ki, nem azt fogják rá mondani hogy a nagymama nem vigyázott rá, mert TE vagy érte a felelõs, akárhol is van.
A hozzászólásodból látszik, hogy neked van üldözési mániád. Senki nem esett a torkodnak, olyat meg egy szóval se mondott senki, hogy szemét vagy. Azt próbálták többen elmagyarázni, hogy a túlzásba vitt aggódás se jó. Magadat is csak idegesíted vele, és a környezetedben is mindenkit tönkre teszel. Ha így folytatod jó úton haladsz ahhoz, hogy a férjedet is elveszítsd, amiért persze majd megint az anyósodat okolod. Nem azzal van gond, hogy ragaszkodsz a gyerekedhez, hanem hogy mindenkit elakarsz üldözni a közelébõl (nem lepõdnék meg, ha a férjedet is rengeteg dologban korlátoznád a gyerekkel kapcsolatban). Lehet, hogy most még úgy érzed, hogy csak a gyereked létezik, de gondold át, tényleg megéri mindenkit elmarni magad mellõl? Ezt késõbb a gyereked se fogja megköszönni neked. Azt nem mondom, hogy joga van a nagyszülõknek a gyerekhez, de az apjának viszont igenis van hozzá köze. És miatta elkell fogadnod anyósodat is. Ha tényleg annyi hiba van benne elõbb utóbb a férjed fogja elküldeni.
Szornyek? Igy hivod oket. Nem tudtok elkoltozkodni egy masik varosba, esetleg kulfoldre? Azt irod, mindennek anyos az oka, sot meg APOST is !!!!!! ennyi felkialtojellel, es nagybetukkel irod. Szoval apos sem veheti ki a kezedbol a kincsedet? Miert, nem ertem. Menjetek at hozzajuk neha, 1-1 orara, es ultesd le oket a szobaba, es ott babazhatnak, dumalhatnak az unokanak. Mi van ebben annyira rossz, erthetetlen. Aztan 1 ora mulva hazamentek, es kesz. Miert nem foghatja meg a babadat a nagymamaja?????? Koltozzetek mashova, a legjobb lenne minel messzebbre. Akkor remelhetoleg megnyugodnal te is, mert nagyon ki vagy idegileg.
Szóval idáig jutott a világ... Nincs már tisztelet az idõsek ellen, aki megöregedett, az dögöljön meg, nehogy elnézzük a hibáit, nehogy segítsünk, nehogy örüljön az a szerencsétlen öreg néni, hogy a kezében tarthatja az unokáját.... Szomorú ez az egész, és ilyet egyre gyakrabban hallani. "Kedves" kérdezõ! Megnyugtatlak: te is megöregszel egyszer, és ezt a bánásmódot, amit te tanúsítasz az öreg mama iránt, minden bizonnyal kamatostul visszakapod, és tudod mit? Meg is fogod érdemelni...!
Az õszinteség a legjobb szerintem. Mondd meg anyósodnak hogy csak úgy adod a kezébe ha ül és azt is csak akkor ha ott vagy mert félted. Mi történhet? Megsértõdik? Hát tegye, akkor is Te döntesz. Az én anyósom is mindenbe beleszólt egy ideig gyûlt bennem aztán lesz ami lesz szépen de azért megmondtam neki a magamét és sokmindenre hogy nem. És láss csodát a viszonyunk rendbe jött :) . Nyugodtan pakolj ki. Nem kell hogy szeressenek (de azért tisztelettel).
Kedves Kérdezõ! Rövid történet: Férjem nagymamája 77 éves volt amikor született a kislányunk. Az elsõ két hónapban szinte én sem engedtem felvenni senkinek a gyereket. Kb. fél évesen elvittük a dédihez Vandust. Persze, hogy az volt az elsõ megmozdulása, hogy felvegye. Megengedtük, pedig hasonló állapotban lehetett mint a Te anyósod. /Azzal a különbséggel, hogy nem volt ennyire erõszakos. Igaz Neki is voltak húzásai, na de mindegy mindenkinek vannak./ Aztán hirtelen agyvérzést kapott, és bekerült a kórházba. Mindenkinek az Õ dédunokájával dicsekedett, mert Rá emlékezett. Minket nem mindig ismert meg, de nem volt alkalom amikor mentünk hozzá, hogy a Vandát ne emlegette volna. És tudod miért? Mert büszke volt Rá! És Én is magamra, hogy megengedtem Neki, hogy megfogja, sétáljon vele, /Persze csakis kizárólag a Mi társaságunkkal együtt/. Amikor meghalt szegény a dédunokájának a fényképével a kezében halt meg. Vélemény: /bocsi, ha nem értesz vele egyet!/ -Szerintem is meg kellene engedni Neki/k/, hogy néha napján dajkálják. Persze, nem kell minden naposra venni a dolgot, de alkalmanként. - A problémáidat meg próbáld vele tudatni. Kizárólag nyugodtan és tisztelettel. Sok baj forrása lehet, hogy ha nem tudjuk kinek mi baja lehet. - Had dicsekedjen a barátnõinek!!! EZ A TE ÉS A FÉRJED ÉRDEME! ELVÉGRE TI HOZTÁTOK ÖSSZE A PICURT ÉS NEM Õ! Így van? Ezáltal Titeket dícsérnek!!! - ha sétálni szeretne vele akkor csakis VELED!!!! És esetleg ne õ fogja, hanem baba kocsival. Bocsi, ha kiábrándító volt a válaszom! Sok sikert!!! Juci
Kedves kérdezõ! Türelem. A férjed egy idõ után rájön, h. a kedves anyukája árthat a SAJÁT gyermekének. Nálunk az apai kötõdés valahogy lassabban indult be. Ma már õ sem akarja, h. anyós pajtás a fiunkat etesse, vigyázzon rá "babusgassa" felügyeletünk nélkül. Próbáld a látogatást kerülni (tudom, nehéz). Akkor magyarázd el a férjednek, h. mi lehet a babátokkal, ha leesik, amikor nem hallják anyósodék. Legközelebb talán õ tiltja meg az anyjának, hogy totyogjon vele. Ja, és a szívbeteg anyós nem állandóan gyenge, ezt jól tudom, hanem rá-rájön. Akár derült égbõl, és õ sem érzi elõre. Elejtheti a babádat, amikor épp barátnõzik is. Nagyon megértelek. Sok sok erõt kívánok. És ha Te úgy érzed, valami nem jó a babádnak, az úgy van. Egy anya megérzi, hol, kivel jó a gyerekének. Ettõl még nem vadul el a gyerek a nagyanyjától. Én is viszem anyóshoz (ritkán), és követem úgy, ahogy egy válaszoló már írta. De jól látható, hogy nem szereti az unokáját, csak akkor van rá ideje, ha más vendég is látja. Egyébként volt olyan, h. le se ült mellé, pedig a fiam hívta játszani. Sok sikert!
Juci rulez. Eleje is, vége is. Számból vette ki a szót. B
Cukorból van az a gyerek, vagy mi? Vagy van vmi betegsége, törékeny csontok vagy ilyesmi? Vagy direkt antiszociálissá akarod nevelni? Hogyhogy nem fogta meg senki 3 hónapos koráig? Azért, mert sokat vártatok rá, még ugyan olyan mint a többi. az nem betegség.Nem kell ennyire félteni.Képzeld el, akinek van mondjuk 3 ovis meg kisiskolás tesója, az mit él át..mégse lesz baja. sõt
Azt nem értem, miért megy a férjed egyedül haza? Egy család vagytok, együtt menjetek 3-an! Ha odaértek, nyomd a mama kezébe az unokáját, aztán pihenj egy kicsit, rád fér! Élvezd, hogy nem neked kell fõzni, meg pesztrálni 24 órás szolgálatban, lazíts egy kicsit. Túl fogja élni a csemetéd, meglátod. Még talán Te is. A férjednek biztos rosszul esik, hogy az õ anyját ilyen feltûnõen utálod.Végül is szeretned kéne a hibáival együtt, hiszen õ nevelte fel életed szerelmét. Úgy beszélsz a kicsirõl, mintha egy tulajdonod lenne, pedig a helyzet fordított: õ a rabszolgatartó, Te a személyzet. Te vagy az anyja, neked kell biztosítanod, hogy a lehetõ leghamarabb a legjobb viszonyt alakítsa ki a családjával. Nem véletlen nagyanya a mamák neve a magyarban.Õ biztosan szeretni fogja minden nagyszülõjét, ha te nem neveled ellenük. De ha mégis, akkor nemcsak a gyerekkel tolsz ki, hanem magaddal is.És két év alatt elmarhatod a férjedet magad mellõl. Soha ne jöjjön el az a nap, de Nem biztos, hogy neked ítélnék majd a gyereket, ha válnátok, Te mit szólnál, ha csak messzirõl nézhetnéd? Különben a mamának joga van a gyerekhez, de a gyereknek is a nagymamájához. A férjednek meg egy szeretõ feleséghez.Neked hogy esne, ha õ kicibálná anyád kezébõl az unokáját? Ha pedig legközelebb húzzák, engedd el! Nem plüssmackó! Salamon király híres volt bölcsességérõl, igazságos ítéleteirõl. Egy napon két asszony jelent meg elõtte. Az egyikük a következõket mondta: „Uram, én és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Nemrégen a világra hoztam egy fiút. Három nappal késõbb neki is fia született. Továbbra is együtt éltünk ugyanabban a házban. Mindegyikünk a saját gyermekét gondozta. De az elmúlt éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia. Erre éjnek idején felkelt, s míg én aludtam, és nem vettem észre, hogy mit cselekszik, elvette a mellemrõl a fiamat, és a halott gyermeket fektette oda helyette. Virradatkor vettem észre, hogy nem a saját fiam fekszik mellettem.” A másik asszony azonban ellene szólt: „Hazudsz! A te fiad halt meg, az enyém maradt életben.” A másik azonban váltig állította, hogy az õ gyermeke az, aki életben maradt. A király végighallgatta õket, és elgondolkodott a történteken. Nagy csend lett körülötte, mindenki várta az ítéletet. Akkor a király a következõt mondta: „Rajzoljatok egy krétakört a földre, és helyezzétek el benne a gyermeket!” A szolgák teljesítették a parancsot, és mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Salamon király akkor így szólt az asszonyokhoz: „Azé lesz a gyermek, aki a kettõtök közül magához tudja húzni õt, az igazi anyának biztosan nagyobb az ereje.” Akkor az az asszony, akinek meghalt a fia, teljes erejébõl maga felé vonta a gyermeket, mert erõsen akarta, hogy az övé legyen. A másik asszony azonban megijedt, hogy fájdalmat okoz a kicsinek, és elengedte õt: „Inkább lemondok róla, minthogy ketté szakítsam!” Salamon erre meghozta az ítéletet: „Az az igazi édesanya, aki inkább lemond a gyermekérõl, de nem engedi, hogy baja essék. Kapja tehát õ vissza a fiát!” Gondold át, és vezesd be a szeretetet és megértést a családba! Meglátod, hatni fog. És menj a férjeddel, ahová õ megy!
Off: uhhh, olyasmi az anyósod, mint a mi exnejünk... Azaz a páromé.. Részvétem. ON
jah, és az elõbbi választ is a kérdezõ írta, vagyis én.
Nos, úgy látom, szinte mindenki a torkomnak esett. De a véleményekre voltam kíváncsi, úgyhogy azért, mert valaki õszinte, nem fogom lepontozni. Visszatérve a problémámra: nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek depressziós. Biztos, hogy bennem is van hiba, van önkritikám. A férjemet pedig sajnos még mindig úgy irányítják, ahogy akarják. Amikor az APÓSOM!!!!! kivette a kezembõl a kislányt, a férjem is ott volt, és bamba szamárként csak nézte a történéseket, meg se szólalt, hogy nem kéne vagy valami... Az anyóst okkal utálom: semmi sem jó neki úgy ahogy van, mindent pakolászik, mindenbe beleszól. A gyerekem születése óta hangolja a férjemet ellenem. Tökéletes harmóniában élünk mindaddig, amíg el nem megy a párom hozzájuk. Utána mintha kicserélnék, ordítozik velem is meg a gyerekkel is, (lek * rváz ha éppen úgy gondolja, pedig senki más nem volt az életemben csak õ), csapkod, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Még ha én is vagyok a szemét -az itt írók szerint-, egy anyának, aki annyira szereti a kisfiát, az lenne a kötelessége, hogy összetartsa a fia családját, nem az, hogy szétbarmolja. Az én anyám sem bírja kifejezetten a férjemet, de ezt sosem érezteti vele, és esze ágába sem jut hangolni engem ellene. Dehát nem vagyunk egyformák. Sokszor elgondolkoztam már a váláson, de szeretem a férjemet, és a gyereknek az a legjobb, ha családban nõ fel, csak nem mindegy, hogy milyenben. És megint ismétlem magam: ha az anyósom nem kavar, tökéletesen élünk!!!!!!
Az erõszakossághoz két ember kell: egy, aki erõszakkal elveszi a babádat és Te, aki erõszakkal nem adod.. Szegény gyerek... Nem akarom elképzelni a huzavonát, amin átment. Teljesen érthetõen sír-érzi ui a feszültséget.
Azért azt a kijelentést is túlzásnak érzem, hogy kitépték a kezedbõl. Egyik mondatodban azt írod, hogy állni is alig tud a mama, de a következõ percben már erõszakkal eltudja venni Tõled a gyereket? Jó erõben lehet a nénike :)
Le fogom pontoztatni magam miattad, de bevallalom:) Ez nem pontjatek, hanem hogy a kerdezonek segitsunk, elvegre azert kerdez, ez nem egy forum. Nem engedtel privit kuldetni magadnak, gondolom megvan az okod. Azert uvoltott a kicsid, mikor a kezebe adtad, mert meg nem ismeri meg, gondolom nem gyakran latja, azonkivul "veszi a jeleidet" hogy nincs biztonsagban ott ahol van. ( gondolom nem mosolyogsz ra, hanem roppant aggodalmas arcot vagsz, tapasztalatbol tudom, en is ezt csinaltam....;) Ne engedd hogy masik helyisegbe vigye ki, mindig menj utana. ( Az en anyosom majdnem felkenodott az ablakra, en mentem utana, egyre csak hatralt, de az ablaknal kenytelen volt megallni, ahol is kivettem a kezebol.) A leultetve kezebe adni egesz jo otlet, illetve, ha a kezebe veszi, ott lenni a sarkaban. En csipore tett kezzel, illetve osszefont karral szoktam par percig hagyni, hogy a kezeben legyen, utana egyszeruen kiveszem a kezebol, mondjuk o is keredzkedik hozzam. Kitepni az anyja kezebol a gyereket felhaboritonak es gusztustalannal tartom, mert az anyai osztonoket probalja lenyomni, amit nem lehet. (hol van ilyenkor a parod?) A masik megoldas: bizz a gyerekedben, es kuldd a jeleidet fele, par perc mulva " kiuvolti" magat a mama kezebol, utana minden tovabbi indoklas nelkul kiveszed es kesz. Teljesen nem tilthatod el tole, de vannak modszerek, hogy a leheto legkevesebbre csokkentsd a talalkozasok szamat. Valoban latszik hogy utalod az anyost, de gondolom tett is valamit erte, es nem zsigerbol utalod. A gyerek legszorosabban az anyjahoz kotodik, es aki az anyjat nem szereti, az tole sem szamithat sok jora, ne aggodj. Nem szavakbol ertenek, hanem rezdulesekbol, mimikabol. 76 eves...egy kis toleranciat is...mar nem sokat orulhet az unokanak, mire iskolas lesz, valoszinuleg mar nem lesz. ( az en anyosom sajnos meg csak 55! gondolj bele..:) Egyeb kerdesek eseten priviben megtalalsz:)
Szia! Nálunk is van bõven konfliktus:( Ez nagyon csúnya volt amit mûveltek veled anyósék!! Velem ezt tuti nem csinálták volna meg mert én képes vagyok a gyerekemért bármire!! Nálunk is volt olyan, hogy jöttek fel hozzánk anyósék, és apósom akibe óriásit nagyot csalódtam, ezt mondat.Ott van vedd ki ezt a gyerekemre mondta, és anyósomnak miközben aludt a 2 hónapos babám a pihenõszékébe.Tûrtem nem szóltam semmit de lógót valami a levegõben.Felvették babám, õ sírt hagytam sírt már torkaszakadtából, erre szorította anyós magához, én meg mondtam adja oda a gyerekemet, és nem akartam fogtam és kiszedtem a kezébõl.Azt be rágtam meg mondtam nekik elég volt, és nem fognak többet kérdõre vonni, és nem fognak a gyerekemmel erõszakoskodni! mikor kihoztuk a kicsimet a kórházból 2 hetesen elakarta vinni anyósom, mert õ a nagymama én meg meg mondtam szó sem lehet errõl, hogy képzeli ezt.Erre ezt mondja akkor holnap jövünk a többi dédivel mondtam nem!Nem lesz átjáróház a lakásunk, és 1 héten csak 1x jöjjenek fel!!Egy darabig ez így is volt még nem eltelt pár hét, és minden nap minden órába itt akart lenni anyósom, és fogta a babámat közbe grimaszolt rám, és semmibe vett.Én már ezt nem tûrtem tovább 4 éve megaláz bánt lenéz, semmibe vesz. Azt berágtam úgy érzem eleget tûrtem, és az én kicsimnek ilyen nagyszülõk nem kellenek!Még terhes voltam akkor is bántott, végig veszélyeztette terhes voltam.De arra sem volt tekintettel, õ szerinte férjemet elvetem családjától, és tõle, mellettem magányos, és boldogtalan a férjem.Most haragba állunk bár néha a dédiket is be vonja anyós, és hívogatja velük a férjemet, hogy vigye le a babámat csak nem ér rá sohasem a férjem levinni a babát:) ))) Meg értem, hogy félted a babád, mert mióta nekem is meg van a picurkám még jobban karakán ab lettem.Úgy-e érted? Akik meg írták, hogy babát szeretne anyós azok község fel a nadrágjukat mert akkor lesz ám sok balhé ha meg születik a picike!!Akkor mi anyák anya tigrisé változunk, hihetetlen mit tud egy picike ember kihozni az anyából.A anyósok meg meg lesznek veszve az unokáért és maguknak akarják....Én sem gondoltam hogy ilyen leszek ha megszületik a picim, de bízza jók az anyai ösztöneim, mint minden anyukának...Üdv:Bea
Hát persze, hogy ordít a gyerek a kezében, hiszen fogalma sincs, hogy kicsoda az öreglány. Nálunk a dédimama 86 éves, õ is esik-kel, de már a három hetes bébit a kezében fogta. Nagyon egyszerû a képlet: le kell ültetni az öreglányt, odaadni a gyereket és készenlétbe lenni, hogy átvedd, ha PROBLÉMA van. Az, hogy reszketeg az nem probléma. Nem akarlak megbántani, de szerintem valami nem stimmel a fejedben, nem tudod feldolgozni, hogy nagyon sokára jött, félted õt a széltõl is, de a szüléssel különváltál a gyerekedtõl. Amíg világ a világ neked õ lesz a gyermeked, de abból amit leírtál az jön le, hogy ez a féltés már-már beteges. Nem lennék meglepve, ha a szülés utáni depi is elkapott volna. Keress fel egy orvost, mert ebbõl sokkal komolyabb problémák lehetnek. De minden éremnek két oldala van. Az egy dolog, hogy te kisajátítod a gyereked, de az, hogy kikapják a kezedbõl, azt egy kicsit durvának tartom. Amirõl egy szót sem írtál az a férjed. Õ hogyan látja ezt a kérdéskört? Ebben a helyzetben a te vagy a szüleinek a pártján áll? Mert ha a szüleién, akkor érdemes elmenned az orvoshoz mielõtt teljesen becsavarodsz, ha viszont a te oldaladon, akkor valószínû, hogy nem írtál le mindent. Még egy gondolat: nem szégyen az, ha valaki a szülés után lelki problémákkal küzd. Segítséget kell kérni, mert egyedül nem lehet leküzdeni semmilyen problémát.
Megértelek, teljes mértékben, de valahogy kompromisszumot kéne kötni. Tudom, hogy rettenetesen félted a kicsit, de ha leülteted majd az anyóst és úgy adod a kezébe, akkor valószínûleg nem lesz baj. A másik, amire felhívnám a figyelmed az az, hogy éreznie kell az anyós-após párosnak, hogy azzal, hogy kitépték a kezedbõl a gyereket, komoly hibát követekkel el, a bizalmad megrendült és meg kell nekik mondani szemtõl szembe, hogy ezt nem bocsájtod meg nekik, és evégett akár retorziókra is számíthatnak. Azzal egyetértek, hogy a nagyszülõknek joga van az unokához, de egy valamirevaló nagyszülõ nem engedheti meg magának, hogy erõszakkal vegye el az unokáját, pláne amíg az ilyen kicsi. Belegondoltak vajon abba, hogy ennek nem csak lelki, hanem akár fizikai következményei is lehetnek? Mondjuk véletlenül elejtik a babát, vagy meghúzzák a karját és az megrándul? Vagy megnyomódik a kutacsa? Egy JÓ nagyszülõ erre is gondol...
10:22! Nem hallottál olyanról, hogy anyai ösztönök??? Sajnállak, hogy bele akarod beszélni a kérdezõbe, azt hogy depressziós!lehet vagy az!Kezeltesd Te magad!
Kedves Kérdezõ! A történetedben egy az egyben ráismertem a sajátomra. Mármint amikor én voltam kisbaba, és anyám került ilyen helyzetbe nagyanyámmal szemben... Azt tudom mondani, most már több évtizedes megfigyelések alapján, hogy a gyerek mindig megérzi, ha valami probléma van, és ha nem érzi magát biztonságban, elkezd bõgni. Az én nagyanyám, ahogy fenn már írtam, ugyanígy viselkedett. Beteg volt õ is, de szentül hitte, hogy õ, aki felnevelt négy gyereket, sokkal jobban ért a gyerekekhez, mint anyám, ezért állandóan követelõzött, hogy felvehessen, tisztába tehessen, stb. Valamiért én mindig elkezdtem torkomszakadtából bömbölni, mikor nagyanyám hozzám ért... Egyéves koromban a szüleim elváltak, és apám rendszeresen elvitt engem láthatásra, ami úgy nézett ki, hogy engem lepasszolt a nagyinak, õ meg elment kocsmázni. Mondanom sem kell, hogy nagyanyám többször elejtett (a kérdezõ által leírt okból), eltört a karom, a lábam, állandóan zúzódásokkal voltam teli. Apám nem egyszer vit haza tetõtõl talpig pisisen-kakisan, mert nagyanyám egész nap nem tett tisztába. (Pedig õ ugyebár négy gyereket felnevelt...:P). Egyszer elõfordult az is, hogy nagyanyám a fotelben ülve tartott engem, elaludt, én pedig szépen lecsúsztam a földre. Nagyanyám nem ébredt fel a koppanásra, és az üvöltésemre sem, még szerencse, hogy egyik nagynéném éppen otthon volt, õ felvett... Egy idõ után anyám egyszerûen nem adott oda láthatásra. Ekkor rögtön bírósággal fenyegetõztek apámék, és állandóan el akartak perelni anyámtól (merthogy õ állítólag "nem viselte gondomat", hiszen egész nap dolgozott, így a másik nagyanyám, anyukám anyja nevelt). Késõbb a szüleim újra összejöttek, anyám adott még egy esélyt apámnak. Született egy öcsém, akivel érdekes módon ugyanezek történtek... Anyám, mikor elõször látta az öcsémen a zúzódásokat, többé nem engedte láthatásra elvinni az öcsémet. Nagyanyám (aki nyolcvan felett jár már, nehezen mozog, a kezei félig lebénultak, öltözni, enni sem tud egyedül) a mai napig nem érti, miért nem adta oda anyám az öcsémet láthatásra, állandóan azt bizonygatja, hogy anyám szívtelen és gonosz, hogy nem engedi gyakorolni "nagyanyai jogait", pedig õ ugye négy gyereket felnevelt... Kedves Kérdezõ! Teljességgel megértelek, szerintem azzal, hogy el szeretnél kerülni egy balesetveszélyes helyzetet, csak a gyerek érdekeit nézed, és egyáltalán nem vagy kisajátító és gonosz.
Már bocsánatot kérek, de a kérdezõ nem írta le miért alakult így az anyós és közte a viszony.Ugyanis ha a kezdetektõl például nem fogadták be és nem érzi a kérdezõ, hogy szeretik akkor nyilván nagyon nehéz szimpatizálni és pozitívan hozzáállni az anyóshoz és a familiához.Lehet hogy túlzott, de az biztos, hogy onnantól kezdve, hogyha nem úgy fogadják az embert(akármennyire is kedves figyelmes tisztelettudó és nincs hibája)hogy abból lerí hogy nem szeretik, akkor nehéz úgy odaadni a gyereket az anyósnak hogy az ember leányát ne fogja el a kétségbeesés és az aggodalom.Saját tapasztalat...28 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. A második válaszolónak csak annyit mondanék, hogy próbáltam mondani, hogy üljön le, de persze úgy nem felelt meg neki. Járkálni akar vele, meg hencegni a barátnõi elõtt. Az unoka nem azért kellett neki, hogy szeretgesse, hanem "státusz-szimbólum" jelentõsége van. Ha többi öreglánynak van unokája, akkor hogy néz ki az, hogy neki eddig nem volt...egymással versenyeznek, hogy ki hova viszi az unokáját, meg mit csinál vele.
Kis ellentmondást érzek... Az írod alig bír menni meg állni, nem hiszem, hogy bárhová is akarná vinni a gyereket.. Azt sem hiszem ha ilyen szarul néz ki akkor bandázna a barátnõkkel..
Ne lepõdjetek meg, hogy a nagymamák minden áron vigyázni akarnak a gyerekre. Van olyan nagymama, aki nem kisajátításból csinálja az ilyeneket, csak egyszerûen mikor õ szült mások voltak a szokások. Elég idegesítõ ez, de el kell fogadni, mert nekik sokszor nem lehet megmagyarázni. Régen ment a komaasszony vagy hogy hívták, aztán az segített a ház és a gyerek körüli teendõket ellátni szülés után, aztán a mai nagymamák meghülyülnek az aggodalomba, hogy jaj majd az anyuka halálra fárad a szüléstõl, meg nem tudja ellátni a háztartást, nem tudja megfelelõen/eleget gondozni a gyereket, az meg nem jut eszükbe, hogy ma már a férjek is besegítenek a házimunkába, a mosógép kimossa a ruhákat, babát-mamát látogatja a védõnéni, aki megmutatja, hogyan kell gondozni a csecsemõt. Komolyan, mintha a nõ aki szült nagybeteg lenne. Viszont az, hogy a gyerekedet kitépték a kezedbõl felháborító! Nekem ez elég indok lenne arra, hogy "hanyagoljam" õket.

A kislányom 2 és fél éves, és mindig sír, amikor az apja elviszi, de akkor is, amikor hozza vissza a láthatásról. Miért?

Legjobb válasz: szerintem ez tipikus viselkedés ilyen kicsinél, az állandóságot szeretik, ezért sír, amikor menni kell, és ezért amikor vissza kell jönni az enyém is ilyen, nem akar lemenni a nagyihoz (egy szinttel lejjebb lakik) aztán ha ott van pár órát, akkor meg nem akar följönni

szerintem ez tipikus viselkedés ilyen kicsinél, az állandóságot szeretik, ezért sír, amikor menni kell, és ezért amikor vissza kell jönni az enyém is ilyen, nem akar lemenni a nagyihoz (egy szinttel lejjebb lakik) aztán ha ott van pár órát, akkor meg nem akar följönni
Nem akar tõled elválni mikor viszik, utánna meg apától nem akar elválni, mikor hozzák!
Olyan picike még, lehet nem is érti, hogy apa és anya miért van külön. Lehet rajtad is érzi a szorongást, amikor el kell mennie, ugyanezt pedig az apján, amikor hozza vissza. Jó a kapcsolatod az apával? Elõre felkészíted a kislányod a láthatásra? Szerintem nagyon sokat kell beszélgetni, mert ha nem is tud még válaszolni, de mindent megért. Az a legfontosabb, hogy azt érezze rajtad is, hogy ez neki jó, hogy az apjával lesz egy kicsit és az apának sem szabad szomorkodnia, hogy vége a láthatásnak, mert a kicsi megérzi, hogy a szeretett apuka szomorú és lehet, azért is sír.
A kérdező hozzászólása: Nem jó a kapcsolatom az apával, nem is beszélünk szinte, csak õ csinálja a fesztivált mindig, mindig van valami rosszindulatú megjegyzése, amikor jön. Múltkor is amikor hozta vissza, akkor a kislány sírt, õ meg mondta neki, hogy muszáj mennie, mármint a kislánynak hozzám. Mintha engem nem szeretne az a gyerek. Meg szerintem ellenem is fogja beszélni.
Akkor ezt nagyon sürgõsen le kell tisztázni a gyerek érdekében, hogy egymás ellen elõtte ne beszéljetek. Nagyon össze lesz zavarodva és óriási lelki tehernek teszitek ki. Ha igazán szereti a lányát, akkor fogja fel, hogy ezzel a viselkedéssel neki árt, nem neked.

Tényleg valami baj van? A kislányom 2 és fél éves, és rendkívül akaratos néha hisztis. Pl. Ha megyünk az utcán elszaladgál tőlem, hiába szólok rá hogy álljon meg. Van mikor rájön a hiszti, olyankor földözvágja magát, vagy csapkod.

Amiért mindezt leírom:az anyósom.Kiakaszt azzal, hogy vigyem idegorvoshoz a gyereket,mert valami nem stimmel nála.Merthogy az ő gyerekei nem csináltak ilyet,mindig szót fogadtak.Hiába mondom neki, hogy minden gyerek más, az ő unokája egy talpraesett,okos ámde akaratos lány, nem lehet őt meggyőzni.Szerintetek is valami baj van vele?

Legjobb válasz: dehogyis, inkább anyósoddal van baj, de elég nagy!

dehogyis, inkább anyósoddal van baj, de elég nagy!
Minden második ennyi idõs gyerek így viselkedik az utcán, játszótéren, boltban, otthon. Sõt, még sok idõsebb is. Anyósod meg utálatos.
Az enyém 3 éves éppen, pár hónapja csinálja ugyanezt. Egyszerûen a dackorszakban van, túl kell vészelni. Az anyóssal ne foglalkozz! Én sem törõdök senki véleményével. Igyekszem türelemmel lenni, nevelni, irányítani a gyerekemet. De tudom, hogy nagyon nehéz, naponta átélem.
szerintem ovis korig ez elég jellemzõ viselkedés, néha még utána is....
Én már megállapítottam, akinek nagyobb gyereke van, mint a dackorszak, azé sose csinált ilyet. Minél idõsebb az illetõ, annál inkább úgy emlékszik, hogy az övé mindig szót fogadott, sose akart semmit a boltból, maximum szépen kérte, hogy anyuka vegyen már ugyan egy szem almát, nem ám Túró Rudit; pláne el nem mozdult anya szoknyája mellõl, sose semmit meg nem akart szemlélni a járda repedésein kívül. Ja, a másik, akinek nem volt ilyen, a névtelenül beszólogató anyukák. Majd túl lesztek(leszünk) ezen is, kell az egészséges önkép kialakításához, hogy feszegesse a határokat. Én is elgondolkodom néha, hogy vajon mikor leszünk túl rajta (bár hónapokig nyugi volt), de a bölcsiben megnyugtattak, hogy látszik a gyerkõcön, hogy próbálgathatja a szárnyait, DE csak bizonyos határokon belül.
A fiam is csinálja. Mivel a belvárosban lakok, mindennap látok ugyanilyen hisztizõs gyereket. Amúgy meg szegény anyós hazudik, ha van a párodnak testvére inkább õt kéne megkérdezni, valószínû jobban emlékszik. Anyukám is a tesómról mit össze szokott kamuzni, hogy ilyen meg olyan volt. Tiszta vicc.
1 hónap múlva 3 éves lesz a fiam. Néha õ is földhözvágós hisztiket rendez, nagyon akaratos. Õ szereti nyitni az ajtót, a fürdõvizet engedni, az ágyát megcsinálni, levetkõzni/felöltözni.... akkor is ha nem megy neki. Húsvétkor apósoméknál irdatlan hisztit rendezett, mert apósom elkapta, de a fiam nem akart az ölében lenni és rúgkapált. Apósom kioktatott, hogy azonnal vigyem pszichológushoz! :-o A másik tegnap történt, apósoméknál volt a fiam, míg én elmentem a bababörzére, délután mentem át érte, a fiam az udvaron játszott és folyton sikított, ha bogarat látott (fél tõlük). Meglátott egy legyet és õrült visításba kezdett, hogy "úristen dongóóóó". Én megnyugtattam, apósom meg megint jött a pszichológus dumával. Hát nemtom.
Az én anyósom is magával példálózik állandóan ha gyerkenevelésrõl van szó!Azt szeretné ha mindent úgy csinálnék ahogy õ, meg azt gondolja h õ minta anya volt!Ilyenek ezek az anyósok!
En naponta elkiserem a kis unokaimat az oviba- bolcsibe.Mindketten szaladnak ..ja! es sikitoznak .. persze amikor mondjuk , hogy csendesebben ...ha rajuk szolunk osszenevetnek es meg jobban sikitoznak.Vannak oregebb nagyik akik csak amulnak bamulnak.. na de ezert megbuntessuk? NEM! Amint latom minden kisgyerek "szaladgal". Egy pillanat es mar alig erjuk utol..figyelni kell rajuk ! ennyi.A nagyobbik kislany unokam 4.5 eves a kisfiu 2.5. Ez a dac es hisztikor naluk , remeljuk hamar veget er:) En 58 eves vagyok, de emlekszem a lanyom is ezt csinalta. Tul eltuk:) Persze az idosebb nagyiknak mas mentalitasuk van./tisztelet a kivetelnek/. En ugy imadom oket amilyenek.:)

2.5 éves a kislányom és még nem nagyon akar beszélni csak pár szót mond mama tata baba kuka tej enni meg még pár szót mond amúgy értelmes kislány meg értünk neki mindent küzd valaki ilyen problémával?

Legjobb válasz: semmi gond. Férjem és bátyám is 3 éves koráig meg sem szólalt, utána mondatokban beszélt. Kisfiam 28 hónaposan kezdett mondatokban beszélni. Most volt 3 éves, de még sok mindent nem értünk. Egyébként helyesen ragoz, jó a szó összetétel is, csak néha érthetetlen.

semmi gond. Férjem és bátyám is 3 éves koráig meg sem szólalt, utána mondatokban beszélt. Kisfiam 28 hónaposan kezdett mondatokban beszélni. Most volt 3 éves, de még sok mindent nem értünk. Egyébként helyesen ragoz, jó a szó összetétel is, csak néha érthetetlen.
Ha már mond egy-két szót, akkor nincs baj. Az lenne a baj, ha semmit sem beszélne. Õ egyszerûen csak késõn érõ típus.

Tényleg kövér a kislányom? Kislányom 1, 5 éves 12 kg és 84 cm. Jó kis masszív, igaz jó kis hurkás a comnja, de én (lehet elfogultságból ) nem látom kövérnek. Ti babáitok ilyen súlyhoz milyen magasak.

Legjobb válasz: Az én kisfam 2 éves 84 cm és 11,3 kg. Igaz a te kislányodnak kicsit több a súlya ugyanehez a magassághoz, de én azért nem hiszem,hogy kövér lenne.

Az én kisfam 2 éves 84 cm és 11, 3 kg. Igaz a te kislányodnak kicsit több a súlya ugyanehez a magassághoz, de én azért nem hiszem, hogy kövér lenne.
kisfiam 10hós múlt és 11, 5kg, nem kövér, csak magas és husis. nag baba ennyi
jajj dehogy kövér :) Az én fiam, 15, 5hónapos, 14kg, 88cm, és még a doki se, senki nem mondta rá soha hogy kövér :) Jó massziv, de nem is hurkás egyáltalán, szóval én sem értem hogy lehet ennyi kg...
kisfiam, szintén 1, 5 éves. Õ 13 kg, 84 cm, és egyáltalán nem kövér, van a combján 1 nagyon enyhe hurka, de már annyira nem is látszik. Tényleg csontozat függõ. Multkor mikor a torokgyulladásra kaptunk antibiotikumot, akkor az adagolás miatt kérdezi a doki- hány kg, olyan 9 kg:-), mondom nem 12-13. elképedt a doki, hogy nem is gondolná. Tényleg csontozat függõ szerintem.
másfél éves a kislányom ( 20 hós ) szintén 12 kg és 85 centi õ is aranyos édes kis húsos combú baba de nem kövér!
Dehogy kover. A lanyom 1eves lesz par nap mulva 11kilo.Senki nem mondta meg hogy kover lenne. Olyan 80 centi magas(itt nem merik nem tudom pontosan).
Az én lányom is 1, 5 éves. Kb. 88cm és közel 13 kg. Nagy baba, sose mondták rá, hogy kövér, még csak nem is hurkás. Szerintem a Tied se kövér. Egyébbként meg, ha nagyon aranyosak a dundi babák! A barátnõm fia 6 hetesen már 7 kg volt(pedig 3300-zal született), de 2 éves korára teljesen arányos kisgyerek lett, azóta meg inkább vékony, pedig a jó étvágy megmaradt.:) Itt egy táblázat is, ime: http://www.gekkonet.hu/fejlodes/gyermekek-fizikai-fejlodese...
Szia :) ezek olyan hülyeségek, kövér baba vékony baba.....szerintem inkább husisabb legyen, de mi ellen példák vagyunk :) kislányom 3éves 94cm 11kg... vékonyka.Eleve rettentõ keveset eszik, csipeget mint egy madárka. Ha beteg még annyit sem, szóval ne foglalkozz olyanokkal akik azt mondják, hogy "kövér".Örülj neki, hogy ilyen kis masszív :)
A fiaim 11 hónaposan voltak 11 és 11, 5 kilósak és 78 centisek na de nagyon erõs csontozatúak innen ez a nagy súly ennyi idõsen...nem mindig zsírban kell a pluszt látni:) Tuti nem kövér:) te vagy a párod vastagcsontozatú???mert akkor nálatok is úgy van mint nálunk:)
Dehogy kover, szep baba. Lanyom 1evesen volt 11kg es 85cm, mar azota sokat nott. O viszonylag nagy gyerek korahoz kepest, ugy no mintha huznak.
10.5kg 77cm, 14hós. :) Hurkás a lába, a hónalja, a karja, nagy a cici, a poci :) Anyatejes. Gondolom a tiéd is :) ))
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ. Azért írtam ki a kérdést, mert mostanában sokan lekövérezik. Felöltözve, sapkában persze még nagyobbnak látszik.
kisfiam 11kg és 80cm:) ) Mindig megkapom, hogy te jó ég mekkora gyerek, de én sem látom kövérnek!!Masszív, édes:) )) szerintem ne aggódj, minden gyerek más, pár éves korukra úgyis összenõnek:) )
Nekünk egyszer az ügyleten kérdezte a gyerekorvos , hogy a gyereknek mindig ilyen nagy a hasa, pedig azért a piciknál általában természetes egy kis pocak.
Dehogy kövér!:) Kisfiam holnap lesz11 hónapos, 10, 5 kg.78cm.
Az én kislányom 20 hónapos 11kg 85 cm.Nem kövér nem sovány pont jó.
kislányom 22 hónapos 13, 75 kg és 90 cm én sem látom kövérnek...
Egyáltalán nem kövér, de szép nagy baba. (hosszra gondolom)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Én sem látom kövérnek. Rájöttem , hogy szerintem azért kövérezik le, mert akikkel sétálni szoktunk õk viszont a korukhoz képest kicsik és soványak és az én lányom mellettük tényleg nagy, pedig csak 3 és 4 hónap van közöttük. Mindenkinek szép napot!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!