Találatok a következő kifejezésre: A kisfiam nagyon agresszív gyerekkel (2 db)

A kisfiam egy nagyon agresszív gyerekkel került össze az óvodai csoportban. Már előre rettegek az akcióitól. Hogy előzzem meg a bajt?

A kissrácot a játszótérr?l ismerjük. A gyerekeket szándékosan üti-vágja, teljes lendületb?l nekikmotorozik. A kisfiamat is többször bántotta már. Maga az ovi jónak ígérkezik, ezért nem szívesen mennék máshová. De a kiskölök azért aggaszt...

Legjobb válasz: Szerintem beszélj az óvónõvel, mondd el neki mitõl rettegsz és kérd meg, ha lehet jobban figyeljen oda az agresszív gyerekre, hogy nehogy baj legyen.

Szerintem beszélj az óvónõvel, mondd el neki mitõl rettegsz és kérd meg, ha lehet jobban figyeljen oda az agresszív gyerekre, hogy nehogy baj legyen.

Hiperaktív kisfiammal ma voltunk pszichiáternél, aki azt mondta, hogy jól vigyázzak az állandó korlátozással, szidással, mert nagyon agresszív lesz tőle a gyerek. Akkor most hogyan álljak a neveléshez?

Már fogalmam sincs... Nem jellemz? rám a túlzott drákói szigor,igyekszem megtalálni az arany középutat. Most jelenleg ha valamiért szólok a kisfiamnak,hogy nem szabad,zavartan magyarázkodni kezd,hogy ? nem tudta,hogy nem szabad,meg nem direkt csinálta,azonnal ölelget,meg csókolgat,hogy ne haragudjak,mert ? nagyon szeret.

Legjobb válasz: Hány éves a gyerkõc? Ha motorozik akkor még elvileg ovis. Ovis gyerek pedig nem lehet hiperaktív... Esküszöm, nem értem ezeket a mostani "pszichiátereket", már sokadjára olvasom, hogy ovisnál "diagnosztizálnak" hiperaktivitást, pedig kisiskolás kor elõtt elvileg nem lehetne... Egyébként valóban nem érdemes a kisebb dolgok miatt is büntetni, nem is az agresszió miatt, hanem mert ha túl gyakran bünteted (és egy eleven gyereknél gyakorlatilag percenként rászólhatnál) akkor már nem fog komolyan venni, "immunissá válik" a sok "nem szabad"-ra. Akkor küldd büntibe, ha sokadszori figyelmeztetésre sem fogad szót, de kisebb dolgoknál inkább csak magyarázz, hogy miért nem szabad.

Hány éves a gyerkõc? Ha motorozik akkor még elvileg ovis. Ovis gyerek pedig nem lehet hiperaktív... Esküszöm, nem értem ezeket a mostani "pszichiátereket", már sokadjára olvasom, hogy ovisnál "diagnosztizálnak" hiperaktivitást, pedig kisiskolás kor elõtt elvileg nem lehetne... Egyébként valóban nem érdemes a kisebb dolgok miatt is büntetni, nem is az agresszió miatt, hanem mert ha túl gyakran bünteted (és egy eleven gyereknél gyakorlatilag percenként rászólhatnál) akkor már nem fog komolyan venni, "immunissá válik" a sok "nem szabad"-ra. Akkor küldd büntibe, ha sokadszori figyelmeztetésre sem fogad szót, de kisebb dolgoknál inkább csak magyarázz, hogy miért nem szabad.
Elég érdekes "szaktanács" ez egy orvostól... minden gyereknek kellenek a korlátok, egy hiperaktivnak meg pláne. Mindenképpen keress kifejezetten hiperaktiv gyerekekre specializálódott terapeutát, alapitványt, tapasztalt anyukákat, stb, akiktõl konkrét nevelési tanácsokat kaphatsz, megtanulhatod, hogyan kell helyesen kezelni a gyerekedet, hogy terelgetheted õt. Az biztos, hogy a teljes kontrollvesztés lenne a létezõ legrosszabb út.
A kérdező hozzászólása: Hosszasan beszélgettünk és egymásnak ellentmondó tanácsokat adott, egyszer a korlátok fontosságáról beszélt, mert különben felnõtt korában nem tudjuk visszatartani a drogoktól, de ugyanakkor azt is mondta, hogy a túlkorlátozással agresszívvé is tehetjük.
Szia! Bocsánat, nem vagyok szakértõ az ügyben, csak felkeltette az érdeklõdésem, hogy azt írtad: „ha valamiért szólok a kisfiamnak, hogy nem szabad, zavartan magyarázkodni kezd, hogy õ nem tudta, hogy nem szabad, meg nem direkt csinálta, azonnal ölelget…” Azt hittem, ha valakit „hiperaktívnak” diagnosztizálnak, az inkább nem hallgat semmire-senkire. Ezek szerint a te fiad tökre lelkiismeretes, és bánja, ha rosszat tesz? Ez a reakció az én fiamra is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy néha még sírva is fakad, ha rosszat csinált (holott teljesen normális hangon és stílusban hívom fel a figyelmét erre). Mitõl hiperaktív a fiad? Mit csinál/nem csinál másképp mint a többi „normáisnak” titulált gyerkõc?
Elsõ vagyok. Épp azért mondtam, hogy keress olyanokat, akiktõl konkrét nevelési tanácsokat tudnál kapni, mert az ilyen rébuszokkal, amit ez a doki mondott, nem mész semmire. Ilyen szöveget akár a piaci kofa is elõadhatott volna neked, nem?
A kérdező hozzászólása: Nagyon mozgékony, nincs veszélyérzete, figyelemzavaros, nem méri fel a tetteinek a következményét, folyton esik-kel, összetör, leborít véletlenül , nem szándékosan. Nem agresszív szerencsére, a pszichiáter kérdezte ma, hogy ugye nagyon agresszív, mondtam neki, hogy egyáltalán nem az, erre válaszolta, hogya túlkorlátozással lehet azzá tenni. Ma történt, hogy kérlelt, hogy kimenne az udvarra a kis játékmotorjáért, mert azzal szeretne pihenni, mondom neki jó oké, de 1 perc múlva jössz pihenni, mert nagyon elfáradtál ma az orvosnál...várok...várok...várok...nem jön, kimegyek hát a gyerek a kerti medencében, amint meglát azonnal jön ki, kétségbeesetten magyarázkodik, hogy õ nem akart rosszat, õ nem direkt nem jött. Sajnos a figyelemzavaros gyerek ha el is dönt valamit, de közbe valami más eltereli a figyelmét, akkor el is felejti miért indult eredetileg.
az enyém nem hiperaktív, és figyelemzavarosnak sem nevezném, de voltak gondok a születése körül meg a terhrsséggel (jártunk korai fejlesztõbe is). viszont nagyon fel tud pörögni, ha az ember nem figyel oda. és nem mész vele semmire, ha azt mondod neki ezt vagy azt ne! inkább azt , hogy ha ezt vagy azt teszed, akkor ez meg ez fog történni, gyere inkább csináld ezt meg ezt. tehát pl. ha leugrálna a kanapéról, akkor az veszélyes, mert ööszetörheti magát, ha rosszul esik, ezért mondjuk van egy olyna kompromisszum, hogy ugrálhat a sámliról....és akkor senki nem veszített tkp, mert õ is ugrálhat, de te is nyugodt lehetsz, ha el is esik, nem lesz nagyobb baja. stb. én próbálok neki mindig kompromisszumot ajánlani, már egész kicsi kora óta, és úgy látom, ez az ami beválik leginkább. a szidás meg olyan dolog, hogy én nagyon ritkán szoktam konkrétan leszidni, ha valami egyértelmûen nagyon botor/veszélyes dolgot csinált tudatosan, egyrészt még nem is érti annyira az összefüggéseket, másrészt meg a bontakozó ön-és éntudatát nem fogom szidalmakkal megtépázni. inkább felhívom olyankor is a következményekre a figyelmét, pl. jól van, csináld csak, de anyuci ettõl nagyon szomorú lesz (elég empatikus, lehet ár hatni ilyenekkle, ha a te kisfiad hiper, õróluk úgy tudom, szintén empatikusak), vagy: ha nem hallod meg amit kérek, majd legközelebb én se hallom meg amit te kérsz stb. nagyon sok szájtépés és türelem, de alapvetõen így kordában tartható. nyilván a te kisfiad nehezebb eset sokkal, de talán nem írtam túl sok hülyeséget. õ amúgy 3 éves lesz decembre végén.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!