Találatok a következő kifejezésre: A kereszténység tilos az (1 db)

A kereszténység szerint tilos az Isten nevét a szánkra venni?

Mert szinte minden imában Atyának, Úrnak, Mindenhatónak nevezik, valamint az egyik filmben is láttam, hogy egy ember megkínozta magát, amiért a szájára vette Isten nevét

Legjobb válasz: Isten nevét HIÁBA szádra ne vedd! :) Tehát lehet beszélni róla, de csak akkor, ha tényleg róla akarsz mondani valamit, nem csak úgy töltelékszónak használod az "uramistent", az "atyavilágot", és társait.

Isten nevét HIÁBA szádra ne vedd! :) Tehát lehet beszélni róla, de csak akkor, ha tényleg róla akarsz mondani valamit, nem csak úgy töltelékszónak használod az "uramistent", az "atyavilágot", és társait.
A szent Tetragrammot nem szabad kiejteni!!! Csupán egy emlékeztetõ arra, hogy a Katolikus Egyház folytonos, egyértelmû és hivatalos tanítása szerint Isten Mózesnek kinyilatkoztatott legszentebb nevét, vagyis az ún. szent Tetragrammot (YHWH) nem szabad az emberi ajkaknak kiejteni. Éppen ideje, hogy ezt mind a teológiai fakultásokon (különösen a szentírástudományi tanszékeken), mind a szentimentális és vajmi kevés vallási vagy zenei értéket képviselõ vallási popzenében tudomásul vegyék. Kiváló alternatívákat lehet találni; ilyen pl. a judaisztika szakos barátom által ajánlott "ha Shem", azaz, "a Név". Õsi zsidó hagyomány... "A név, amely mindent magába foglal, Isten Fiának az a neve, amelyet megtestesülésében kapott: a JÉZUS név. Az isteni név emberi ajkak által kimondhatatlan, de amikor Isten Igéje felveszi emberségünket, nekünk megadja nevét és segítségül hívhatjuk: 'Jézus', 'YHWH megszabadít'." (A Katolikus Egyház Katekizmusa, # 2666) "Az emberemlékezetet meghaladó hagyomány értelmében, amely már a fent említett Septuaginta fordításban is jelentkezik, a mindenható Isten nevét, amelyet héberül a szent tetragram, latinul pedig a Dominus 'Úr' szó fejez ki, minden népnyelvben egy ezzel egyezõ jelentésû szóval kell visszaadni." (Liturgiam Authenticam, # 41, c. -- Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: Instrukció a népnyelvek használatáról a Római Liturgia könyveinek kiadásaiban; 2001. március 28.) "A pusztán filológiai megfontolásokon túl, ott van még az Egyház hagyományához való hûség: a kezdetektõl fogva a szent Tetragrammot keresztény környezetben nem ejtették ki, de nem is fordították le egyetlen nyelvre sem, amelyekre a Szentírás le lett fordítva." (Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója az Amerikai Püspökök Konferenciájához, 2008. június 29.) P.S.: A legutóbbi és legfrissebb tanítóhivatali állásfoglalást (ami történetesen elsõsorban a Szentírás liturgikus használatára vonatkozik) ajánlom figyelmébe pl. a Szent István Társulat-féle Biblia fordítóinak és kiadóinak (lásd, Kiv 3, 15-16).
Jehova: Jahve nevének helytelen kiejtésen alapuló változata. - 1100 k. keletkezett ill. terjedt el a Biblia maszoréta szövege alapján. A maszoréták ui. a JHVH mássalhangzóihoz az Adonáj ('az Úr') magánhangzóit illesztették, mégpedig a maszoréta vokalizálás szabályainak megfelelõen a helyett e-t. A Jehova szónak etimológiailag értelme nincs. Csak a nem zsidók körében vált használatossá, a zsidók sohasem használták. Jahve (héb. Jhvh): a Kiv 3, 13: Isten kinyilatkoztatott tulajdonneve héber nyelven, a JHVH (tetragram) kiejtett formája. - Az ÓSz-ben a legszentebb név, több mint hatezerszer fordul elõ, névösszetételekben jahu (pl. Jesajahu), jo (Jojakin), jah (Abija) elemként jelenik meg. A fogság utáni idõtõl kezdve a zsidók tiszteletbõl és félelembõl nem ejtették ki, hanem mindenütt Adonájt olvastak, s a gör. szövegben is ezt írták át. A Jahve kiejtés Theodorétosz és Alexandriai Kelemen átírására vezethetõ vissza. Az ÓSz héber szövegének tanulmányozásával került elõtérbe. - A Jahve szó gyöke a kánaáni jah, 'lenni' ige, s azt jelenti: 'aki itt van', 'aki mindig itt lesz'. A Kiv 3, 13: olvasható bemutatkozást a kat. hagyomány „én vagyok, aki vagyok” formában ismeri, ami Isten valóságát hangsúlyozza, ti. hogy Isten itt van és tevékenykedik, vele szemben a bálványok semmik, uakkor alkalmas az abszolút lét kifejezésére is. A modern (fõleg protestáns) egzegéták Isten rejtõzködését és gondviselõ jelenlétét hallják ki belõle. Kétségtelen, hogy titokzatos megnevezés, mégis igazi kinyilatkoztatás, mely egyszerre mutat rá Isten titkára és valóságára. - A Jahve név ismeretének kezdetét nem lehet pontosan meghatározni. A Ter 4, 26 az õsidõkben, a Ter 12, 8 a pátr-k korában említi Jahve tiszt-ét. Lehet, hogy Lévi törzsében már megvolt, erre mutat Mózes anyjának neve: Jochebed (Szám 26, 59). Mózestõl kezdve Jahve Izr. Istenének a neve. - A kiejtés. A ránk maradt héb. szövegekbõl nem lehet megállapítani, hogy Izr. fiai miként ejtették ki a JHVH nevet, mert a magánhangzókat nem jelölték (héber nyelv), amikor pedig a maszoréták bevezették a magánhangzók jelölését, Izr. fiai már rég nem vették ajkukra az Isten nevét. Megtalálható a Szentíráson kívüli szövegekben is, így Theodorétosz megjegyzi (Qaestiones 15 in Exod., 7; 5. sz.), hogy a zsidók nem mondják ki a tetragramot, a szamaritánusok viszont Jabenak ejtik. Minthogy a szamaritánusok elszakadásuk következtében a vallási fejlõdésben bizonyos mértékig elmaradtak a zsidók mögött, bizonyítékul szolgálnak a tetragram maszoréták elõtti kiejtése mellett (a héber v-t b-nek is át lehetett írni a gör-ben). A szamaritánusok kiejtését más helyen Jabaiként adja vissza Theodorétosz. Epiphaniosznál (4. sz.) szintén elõforul a Jabe olvasat. Alexandriai Kelemen (Sztrómata V, 6; 34; Kr. u. 200 k.) Jaouet és Jaouait ír; ezek nyilvánvalóan a Jabenak és a Jabainak felelnek meg. Órigenész (Comm. in Psalm.) a Jaé formával él, mely minden további nélkül érthetõ, hiszen a gör-ben sem a héb. h-t, sem a héb. v-t nem lehetett jól visszaadni. - A zsidók Jahve nevét tiszteletbõl még közvetlenül a Krisztus elõtti idõben sem ejtették ki. Ugyanígy tiszteletbõl eredt az a korai zsidó szokás, hogy a héb. kvadrátírásban a tetragramot óföníciai írással írják, amint azt a kumráni leletek tanúsítják. Hogy a tetragramot mióta tekintették olyannak, melyet nem szabad kiejteni, nem tudjuk biztosan megállapítani. A lachisi levelek tanúsítják, hogy a számûzetés elõtt a profán szövegekben és a mindennapi életben a Jahve nevet minden további nélkül leírták, sõt ki is ejtették. Hogy a fogság utáni idõben Krisztusig mi volt a helyzet, nem tudjuk pontosan. Biztos, hogy Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után megszûnt a Jahve olvasat, ahogy azt az atyák tanúsítják. Órigenész (a Zsolt 2, 2-höz) megjegyzi, hogy a héb-ek a tetragrammát Adonájnak ejtik, a hellének pedig Küriosznak. Minthogy a tetragrammának már a LXX-ban is Küriosz felel meg, nem lehet minden további nélkül arra következtetni, hogy az Adonáj kiejtés már a Kr. e. 3-2. sz: ált. volt.
Ajánlott mû: Huber Lipót: Jahvé-Adonáj-Jézus http://huberjahveadonajjezus.hostzi.com
Isten neve nem Jehova, hanem maximum Jahve. A "Jehova" kiejtést katolikus papok és szerzetesek találták ki tévedésbõl, mert azt hitték, hogy az ADONÁJ (Úr) szó magánhangzóihoz passzol a JHVH. Szerencsére azóta belátták, hogy tévednek... Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött" (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betûhöz (JHVH) értek, tiszteletbõl Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigébõl ered, ezért a ma leginkább valószínûsített JaHVeH változat tkp. a létige jövõ idejû, mûveltetõ alakja: "aki léteztetni fog" = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betûformával jelzi: "Úr". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetû teológiai mûszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan"). A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Õ. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz fõnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más. A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illetõ tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívõk tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsõbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltõn Szeretõ Isten, Kõszikla, Atya stb. Attól, hogy az Újszövetség az adott helyeken utal az Ószövetségre, még nem válik ténnyé, szöveggé, adattá az a ti mögöttes feltevésetek, hogy ott az eredeti, apostoli-evangélistai szövegben is JHVH állt. Ti pedig saját írásaitokban mondjátok (bár a tényszerû vita során már nem tudjátok megvédeni), hogy a hitehagyott másolók hagyták ki a Nevet stb. De egy fia újszövetségi kéziratot nem tudtok kiizzadni, amely itt benneteket támogatna. A "hitehagyott másolók" hipotézise mindenre jó és semmire sem jó. Ezzel a módszerrel azt is igazolni lehetne, hogy a lélekvándorlás benne volt a Bibliában, csak azok a fránya hitehagyott másolók kihagyták. Ne feledd: az újszövetségi írók nagyon sokszor a Septuagintát idézik, nem a maszoréta héber szöveget. És a tiáltalatok elõásott pár kézirat dacára a Septuagintában megtalálható az a tendencia (és nem is csak oldalvízen, hanem fõáramlatként, és már jóval az Újszövetség leíratása elõtt), hogy a JHVH nevet az Úr szóval adják vissza. Lehet ezzel a tendenciával vitázni, és indítóokát babonásnak minõsíteni - de úgy látszik, az újszövetségi szerzõk nem gondolták sem babonásnak, sem Istent sértõnek, mert valahányszor az Ószövetséget idézik, nem írják át görög betûkkel a tetragrammát, hanem Úrnak mondják. E tekintetben tehát õk jóváhagyták a tiáltalatok babonásnak mondott zsidó szokást. És legalábbis abban ellenetek tanúskodnak, hogy az Újszövetségben is olyan fontos és elengedhetetlen volna a JHVH név, hogy annak hirdetése nélkül maga az egyház omlana össze. Arra a kérdésedre, hogy ha szabad az Ószövetségben a JHVH nevet fordításainkban átírni, akkor nektek miért nem szabad az Újszövetségben visszaírni, ezt felelem: te figyelmen kívül hagysz egy nagyon fontos szempontot. Mi szabadok vagyunk arra, hogy a JHVH nevet Jahve vagy Jehova néven következetesen kiírjuk fordításainkban (mint pl. J. N. Darby vagy a magyar Komáromi Csipkés György), és nem harapjuk le a fejét annak, aki talán a "ne vedd hiába" parancs miatti túlzott félelembõl vagy más okból (pl. mert nem akarja helytelenül kiejteni) inkább körülírja a Nevet. Nálunk tehát szabadság van: a JHVH név ki (nem) mondása, le (nem) fordítása nálunk nem hitkérdés. Ráadásul az újabb fordítások is különbséget tesznek Úr (Adonáj) és ÚR (JHVH) között, így aki akarja, a szokott helyettesítésen keresztülnézve rekonstruálhatja magának az eredetit. Így tesz az Új prot. ford. és sok idegen nyelvû fordítás. Ezt a mi szabadságunkat nem használhatod ki annak igazolására, ahogy ti meghazudtoljátok az újszövetségi görög kéziratokat, amelyek - mint az elõbb megmutattam - ugyanígy hûvösen bánnak a tetragrammával, és ugyanolyan szabadon fordítják Úrnak, mint mi. Sõt: ti hitehagyottnak szidalmazzátok mindazt, aki eltávolította a JHVH nevet mindkét szövetségi irataiból. De bizonyossá vált, hogy ez a vádatok az apostolokat találja el elõször. Mert ha õk hitkérdésnek vették volna, amit ti annak vesztek, akkor úgy kerülték volna a Septuagintát, mint a pestist. Arra nem fogok neked válaszolni, hogy szerintünk "nem ez a neve" stb. Te eltorzítod és kiforgatod ellenfeleid álláspontját. Senki nem képviselte veletek szemben azt az állítást, hogy "JHVH nem neve Istennek." Csak azt, hogy nem egyetlen neve Istennek, és nem is elengedhetetlen neve neki. Tanuld meg ellenfeleitek állításait abban az értelemben felfogni, ahogy õk azt képviselik, és ne vetíts oda a helyükbe valami mondvacsinált, bár nyilván könnyebben támadható zöldséget. És ne várd el, hogy ezt a zöldséget én majd mindenki helyett védelmezni fogom. Nem: itt a te tudathasadásos, vagy-vagy logikád vezetett félre téged, amely azt kiabálja a füledbe, hogy Istennek csak egy igazi és elengedhetetlen neve lehet (a JHVH), és aki ezt tagadja, az máris tagadásba veszi azt is, hogy JHVH neve Istennek. Mondvacsinált piszkálódás ezek után a részedrõl az, hogy Károliék honnan vették a Jehova nevet. Tudhatták a zsidóktól vagy koruk hébertudósaitól - ez a pofonegyszerû válasz. De te ezt mint valami megfejthetetlen rejtvényt adod fel nekem, amibõl csak az válik világossá, hogy nem tudod valódi álláspontunkat cáfolni, csak valami annak helyébe képzelt madárijesztõre lövöldözöl. Végül felteszed a szónoki kérdést: megváltozott-e az Isten? A válasz egyértelmû nem. Isten akkor sem változott, amikor azt mondta, hogy a pátriárkák elõtt még nem volt ismeretes az õ JHVH nevén. És akkor sem kezdett el változni, amikor Jézusban mint Atya (mint Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk) jelentette ki magát. Ez már átvezetne a másik vitaszálra, ezért itt nem is fejtegetem tovább. ...igen újkeletûnek látom azt a vihart, amellyel JT-i a JHVH nevet rátornyozzák az Újszövetségre. Hogy a Septuagintával meg a mai fordításokkal ki hogyan járt el, azt semmiképpen nem tartom üdvösségi kérdésnek, és ugyanolyan szívesen olvasom Darbyt, mint a King Jamest, úgy Komáromi Csipkést, mint Károlit. Nem tudom, hogy ez náluk programként le van-e fektetve, de úgy érzem, hogy ebbõl õk csináltak elõször üdvösségi kérdést. Ha pedig a vita már idáig jutott (hogy az egyik fél a másikat eretnekíti és hitehagyottnak nevezi azon az alapon (is), hogy az a JHVH nevet Küriosszal, ÚR-ral, Örökkévalóval akarja fordítani), akkor eléggé tehetetlen az, aki eddig szabadosnak, ártatlannak vélt szokását továbbra is mint szokást akarja fenntartani. Mert mi elismerjük, hogy nálunk ez nem törvény, nem üdvösségi kérdés, és elvban bármikor megváltoztatható (persze a fordítások átírása nem megy egyik napról a másikra, különösen ha nincs rá kényszerítõ ok) - de õk ránktörnek, és mindennek elmondanak bennünket emiatt. Arra a kérdésedre, hogy milyen nyelven beszélt Jézus, egyszerû választ tudok adni: arámul. A görögbe is bekerültek az általa e nyelven mondott mondattöredékek, mint Éli, Éli, láma sabaktáni, Effata, Ráka és hasonlók. A például hozott zsoltáridézet azonban nem igényli, hogy a kedvéért az Újszövetség szövegét átírjuk. Ha az evangélistának jó volt az "Így szólt JHVH az én Adonim-hoz..." visszaadására az, hogy "Így szólt az Úr az én Uramhoz", akkor jó lesz nekünk is. Másrészt nem tudom névértéken elfogadni, hogy a JHVH név kultikus használata bármiképpen is feltétele volna annak, hogy a pogányok Õhozzá tartozzanak. Az általad idézett prófétai szó ("szeressék JHVH nevét és a szolgái legyenek") egyszerû körülírás arra, hogy "szeressék Jahvét és a szolgái legyenek." (Ez a körülírás egyébként is szokásos Ószövetség-szerte.) Bizony továbbra is megáll, hogy annyira, amennyire az apostolok szerették Jahvét (az Atyát), úgy mi is szeretjük Õt. Amennyire õk pogánykeresztény környezetben használták a JHVH nevet, úgy használjuk mi is. Felvetéseddel és sürgetéseddel, amely az Újszövetség dokumentáló pecsétjét megkerülve kívánja (ráadásul egy próféciát a maga szakállára értelmezve és tételes paranccsá formálva) a nem zsidó származású keresztényekre a JHVH név valamiféle "használatát" rátolni - szóval e sürgetéseddel az apostolokat kerülöd meg, és olyat követelsz meg tõlünk, amit õk nem. Még a jeruzsálemi tanácskozáson sem került szóba ez a dolog, s bizonyára nem azért, mert az apostolok és vének kiindulásként feltételezték, hogy a megtért pogányok azonnal elkezdték Jahvénak szólítani Istent. Nem: ha õk sem ott, sem máshol nem szorították rá amazokat, hogy Izraellel való egybeköttetésük jeléül vagy feltételéül kezdjék "használni" a tetragrammát, akkor mi igenis gyanakodva fogjuk szemlélni azokat a kísérleteket, amelyek hol ezt, hol különféle étkezési tilalmakat, hol más ószövetségi rendeléseket akarnak az üdvösség elvesztésének terhe alatt ránk tornyozni. "A “Jehova ” név-az üdvösség kulcsa? Akik találkoztak már személyesen Jehova tanúival, tapasztalhatták, hogy egyik Nagy Témájuk a "Jehova" Isten-név. Sok megszólított emberrel kikerestették a Biblia Károli Gáspár fordításából a II. Mózes 6:3, és a Zsoltárok 83:19-et: " Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes. " *** "Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön." Nekem az a meggyõzõdésem volt éveken keresztül, hogy a Biblia a Nagy Titkok Könyve, ami a keresztény egyházak elõtt "le van kódolva"-míg Jehova tanúi nyitott könyv-mert Õk tudják a "PIN-kódot": JEHOVA ! Tehát az Õrtorony Társulat "kezében" van a Biblia-értelmezés "kulcsa" Hét éve voltam már aktív "királyság-hírnök" ( missziós-szolgálatot végzõ Jehova tanúja), amikor kezdtem elgondolkodni:Ha Isten-csak, és kizárólag- egyetlen Személy, akkor minek Neki (megkülönböztetõ) Név? Kitõl kell megkülönböztetni? Mi lehet az üzenete a II.Mózes 6:3-nak? Én úgy hiszem / értem, hogy szembeállítja önmagát a Mindenható a tehetetlen, a Tíz Csapás alatt Egyiptomot megvédeni nem tudó hamis "istenekkel". Õk-a nem létezõk ("Anti-JHVH") vereséget szenvedtek az abszólút Teljhatalmú Létezõvel, a "Vagyok, aki Vagyok" (JHVH) -tól. De az Úr Isten megelégedett avval, hogy úgy ismerjék meg Õt az emberek: "Vagyok, aki Vagyok"? Én úgy értem a Szentírásból, hogy tovább akar lépni! Jézus Krisztus Személyében az ÚR elmozdítja az akadályt az Ember és az Örök, és Teljes Élet közott van.Ez az örökölt (Õs)bûn, és az Ítélet, amit Jézus Krisztus szenvedett el értünk, és helyettünk-hogy aki hisz az Úr Jézusban "el ne vesszen, hanem örök Élete legyen" (János3:16) Az Úr Jézus Krisztus a Teremtõt, mint Atyát mutatta be, és tanítot Róla. Néhány példa: János 6:37: "Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza õt az Atya, aki elküldött engem" *** János 14:11:" Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, ha pedig másért nem magukért a cselekedetekért higyjetek" Szembetûnõ, hogy Jézus nem a "JHVH" nevet hangsúlyozta-tanította...újra, és újra Istenrõl úgy tanít, hogy Õ a hívõk Atyja (Apja). A Jézustól tanult Imádságban ( A "Mi Atyánk" kezdetûben) sem említi...pedig simán helyet kaphatott volna-ha tényleg a JHVH név lenne az "üdvösség kulcsa"! Nem így szólt Jézus:"Mi Atyánk, akinek neve Jehova..."-hiszem, hogy n e m v é l e t l e n ü l ! Hiszem, hogy Jézus nem végzett "fél-munkát", abban az Imádságban minden benne volt! Megszentelõdik Isten neve: A t y a ! Jézus Krisztus mondta: "Kijelentettem a Te Nevedet az embereknek" (János 17:3) De ez semmiképp sem a "JHVH" (Jahveh / Jehova) név-amit korábban is ismerhettek. Jézus Krisztusnak több konfliktusa is volt Pl.:a farizeusokal, de egyszer sem üldözték a "Jehova" név használata miatt! Pedig biztosan "ugrottak volna"! Népszerû érv még Jehova tanúitól még az Ap.Csel 15:14: " Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten elõször arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az õ nevének." Akár az Ószövetségi Gyülekezetet, nézzük, akár az Újszövetségi Gyülekezetet, egyik csoport sem a "Jehova" névrõl lett elnevezve: Izrael/ Jiszra Él: Isten harcosa. (Él= Elohim, azaz Isten) Az újszövetségi hívõket keresztényeknek nevezték, ( Krisztus követõje)-amit már az õs-keresztények elfogadtak, felvállatak. Ez sem a "Jehova" névbõl származik. Jézus Krisztus kereszten elhangzó utolsó szavait az eredeti (arámi) nyelven örökítették meg az Evangéliumok írói, ami így szólt:"Éli, Éli Lama Szabaktani" (Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?) Ha az üdvösség kulcsa a "Jehova" név lenne, biztos hogy legalább az egyik "Istenem" szó helyében a Jahve / Jehova szó lett volna! Ahogy én értem a Bibliát, Jézus egészen közel hozta Istent, az akarja a Megváltó, hogy megtagadva az Istentõl elidegenedett életet ismerjük (f)el önmagunkban a bûnöst, aki csak bûnbocsánatot tud kérni-és ismerjük fel Istenben nem csak a Bírót, a Királyt-hanem az Atyát is. Ennek fényében értem meg, hogy az elsõ századi keresztények nem "Jehova tanúi", hanem Krisztus tanúi voltak! Nem történt "sérülés" a fenntmaradt Bibliai kézíratokban, nem "vágták ki" a Jehova nevet, hanem felváltotta a teljesebb Név:Mennyei Atya Jézus Krisztusról mondja a Szentírás: "És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk" (Ap.Csel.4:12)"
http://huberjahveadonajjezus.hostzi.com A Yahweh (Jahve) név, amelyben Isten megnyilatkozott az ószövetségi zsidóságnak, annyit jelent „Aki Van”, aki létezik, aki a létezés attribútumaival b ír. A szó a hayah igébõl ered, ami annyit jelent - lenni, létezni, illetve minden bizonnyal ugyanezen ige elsõ személyébõl, a eheih- bõl, ami annyit tesz „Vagyok”. Ugyanakkor ennek az igének van egy dinamikus értelme is: nem pusztán a létezés tényét jelzi, hanem valamiféle állandóan érvényes létezést, élõ és tevékeny részvételt. Amikor Isten azt mondja Mózesnek: „Vagyok, aki vagyok” (Kiv 3, 14), az azt jelenti: élek, itt vagyok, melletted vagyok. Emellett ez a név kiemeli Isten létének mindenek felettiségét a többi létezõ létéhez képest: ez önálló, elsõdleges, örökkévaló lét, a létezés teljessége, ami maga a mindenek feletti lét. „Jelentõségénél fogva az, Aki van, természetfelettien felette áll a létezés egészének, lévén egyetlen Oka és Alkotója minden létezõnek: az anyagnak, a lényegnek, a létezésnek; az, Aki van, kezdete és mércéje az örökkévalóságnak; oka és mércéje az idõnek minden létezõ számára, és mindennek, ami keletkezik, létrehozója. Tõle ered az örökkévalóság, a lényeg, a létezõk, az idõ, a keletkezés és az összes keletkezõ, lévén, hogy Benne nyugszik minden létezõ, a változóak csakúgy, mint azok, melyek változatlanok… Isten nem pusztán az, Aki van, hanem maga a Létezõ, aki a létezés minden formájának teljességét magába foglalja – a jelen idejûeket csakúgy, mint a jövõ idejûeket” – írja az „Isteni nevekrõl” szerzõje, Areopagita Dénes. Az õsi hagyomány az mondja, hogy a babiloni fogságot követõ idõktõl a zsidók a hozzá fûzõdõ áhítatos flelem miatt nem ejtették ki a Jahve (Aki Van) nevet. Csak a fõpap, amikor évente egyszer bement a szentek szentjébe, hogy megtömjénezze azt, ejtette ki ezt a nevet. Ha pedig egy egyszerû ember vagy akr egy pap szeretett volna mondani valamit Istenrõl, a Jahve nevet felcserélte valamilyen más névvel, vagy azt mondta „ég”. Létezett egy olyan szokás is, mely szerint ha Isten nevét kellett kimondani, az ember elhallgatott és szívére tette a kezét, vagy kezével az égre mutatott, és mindenki megértette, hogy Istenrõl van szó, de maga a szent Név nem hangzott el. Írásban a zsidók Isten nevét a szent tetragrammal (YHWH) jelölték. Az ószövetségi zsidók tökéletesen megértették, hogy emberi nyelven nem létezik olyan név, szó vagy kifejezés, amellyel le lehetne írni Isten lényegét. „Az isteni megnevezhetetlen – mondja Teológus Szt. Gergely. Nem csak maga az értelem mutatja ezt, de […] a legrégebbi és legbölcsebb zsidók is. Hiszen azok, akik az Istenit úgy tisztelték, hogy különleges jelekkel írták le nevét, és nem tûrték, hogy egy és ugyanazon betûkkel legyen leírva Isten neve és a teremtményeké […] vajon valaha is bátorkodhattak szertefoszló hangon kiejteni az elpusztíthatatlan és egyetlen természet Nevét? Ahogyan soha senki nem tudta magába szippantani az összes levegõt, ugyanúgy az értelem sem fogadhatta tökéletesen magába, és a szavak sem ölelhették fel az Isten lényegét”. Azzal, hogy nem mondták ki Isten nevét, a régi zsidók megmutatták, hogy Istennel nem annyira szavak és kifejezések, mint inkább az áhítat és az alázatos hallgatás útján lehet kapcsolatba kerülni…
1.JEHOVA NÉV A JEHOVA NÉV SZEREPELT AZ EREDETI HÉBER ÉS GÖRÖG IRATOKBAN TÖBB MINT 7000 SZER!! VAGYIS A TETRAGRAMA! AMI NEM JHVE AHOGY A MELÉKLETBEN SZEREPELT HANEM JHVH!!!!!! JELENTÉSE: AZÁ VÁLOK AMIVÉ VÁLNI AKAROK ÉS EZ TÖRTÉNELMILEG IGAZOLT! MIVEL A HÉBEREK NEM HASZNÁLTAK MAGÁNHANGOZKAT AZ ÍRÁSBAN EZÉRT NEM LEHET TUDNI HOGY HOGYAN EJTETÉK KI AZ OKORI IZRAELITÁK! SOK TUDOS A JAHVE FORMÁT RÉSZESITI ELÖNYBEN DE NEM BIZTOSAK HELYESÉGÉBEN ÉS NINCS IS KÖZÖTÜK EGYSÉG.UGYANAKOR A MAGYAR NYELV HASZNÁLATBAN ÉVSZÁZADOK OTA A JEHOVA ALAK TERJEDT EL JEHOVA TANUITOL FÜGGETLENÜL!!!!!! TÖBBEK KÖZÖTT KÁROLI GÁSPÁR BIBLIA FORDITÓ IS EZT A NEVET HASZNÁLTA SZÁMOS HELYEN AMI A LEGELTERJETEBB AZ EMEREK KÖZÖTT.EZEKNEK ÉRDEMES TÖRTÉNELMILEG UTÁNAJÁRNI, ÉS FOGHATÓ BIZONYITÉKOKAL AZ IGASÁGROL MEGBIZONYOSODNI! MI ATYÁNK......SZENTELTESÉK MEG A TE NEVED......(JHVH) (Máté 6:9) EZ IS BIZONYITJA HOGY ISTENEK VAN NEVE ÉS AZ HOGY NEM TUDJUK PONTOSAN HOGY HOGYAN EJTETÉK KI AZ OKORBAN AZ NEM JELENTI AZT HOGY NEM IS KELL HASZNÁLNI! PL: A SOGOROMAT ZSOLTNAK HÍVJÁK ÉS MIVEL EZ EGY MAGYAR NÉV EGY KÜLFÖLDI SZÁMÁRA LEHETETLEN, VAGY NAGYON NEHÉZ A PONTOS KIEJTÉSE!TÖBBNYIRE " SHOLTNAK, , VAGY " ZOHTNAK, , EJTIK!ATOL FÜGGETLENÜL TUDJA HA HOZÁ SZOLNAK VAGY A NEVÉT MONDJÁK!HA MI EMBEREK FONTOSNAK TARTJUK A TULAJDON NEVÜNKET AKOR MINÉL INKÁBB FONTOSNAK KELL TARTANUK AZ ISTEN TULAJDON NEVÉT!
Az isteni név melyik formája helyes: a Jehova vagy a Jahve? Ma már egyetlen ember sem lehet biztos abban, hogy a héber nyelvben hogyan ejtették ki eredetileg ezt a nevet. Miért nem? A bibliai héber nyelv írott formában kezdetben csak mássalhangzókat tartalmazott, magánhangzók nélkül. Amikor a nyelvet még nap mint nap beszélték, az olvasók könnyen kiegészítették a szöveget a helyes magánhangzókkal. Idõvel azonban a zsidóknál az a babonás elképzelés alakult ki, hogy helytelen kimondani Isten nevét, ezért helyettesítõ kifejezéseket használtak. Évszázadokkal késõbb a zsidó tudósok pontrendszert alakítottak ki annak jelölésére, hogy milyen magánhangzókat kell az ókori héber szöveg olvasásakor kiejteni, csakhogy az isteni név négy mássalhangzója köré a helyettesítõ kifejezések magánhangzóit tették be. Így az isteni név eredeti kiejtése feledésbe merült. Sok tudós a „Jahve” kiejtést részesíti elõnyben, de nem biztosak helyességében, és nincs is egység közöttük. Másrészt a Jehova a név legismertebb alakja, és tartalmazza a héber tetragram mássalhangzóit. A magyar nyelvhasználatban az elmúlt évszázadok során a „Jehova” alak terjedt el. J. B. Rotherham a „Yahweh” formát használta a Héber Iratok fordítása során a The Emphasised Bible lapjain. Késõbb azonban, a Studies in the Psalms címû munkájában a „Jehovah” alakkal találkozunk. Így magyarázza: „JEHOVAH — Az emlékeztetõ név ezen angol formájának alkalmazása . . . a Zsoltárok könyvének jelen változatában nem holmi bizalmatlanságból fakad, mintha ez pontosabb kiejtés lenne, mint a Yahwéh, hanem kizárólag gyakorlati szempontok vezettek ebben a döntésben, mivel kívánatos, hogy eljussunk a nagyközönség füléhez és szeméhez e dologban, amelyben az alapvetõ tényezõ az isteni név könnyû felismerésének szándéka volt” ([London, 1911] 29. o.). Gustav Friedrich Oehler német professzor a név különbözõ kiejtési változataival foglalkozott, majd erre a következtetésre jutott: „Ettõl kezdve a Jehova formát fogom használni, mert e név polgárjogot nyert a szókincsünkben, és nem lehet onnan kiszorítani” (Theologie des Alten Testaments. Második kiadás [Stuttgart, 1882] 143. o.). Paul Joüon jezsuita tudós kijelentette: „Fordításainkban a (feltételezett) Yahweh forma helyett a Jéhovah alakot használtuk . . . , amely a hagyományos és szokásos francia irodalmi forma” (Grammaire de l’hébreu biblique. [Róma, 1923] 49. o., lábj.). A legtöbb név bizonyos mértékû változáson megy át, ha lefordítják egy másik nyelvre. Jézus zsidónak született, és nevét héberül talán Jé·sú′a‛-nak ejtették ki, a Keresztény Görög Iratok ihletett írói azonban nem haboztak e név görög I·é·szusz′ formáját használni. A kiejtés a legtöbb nyelvben egy kicsit eltér ettõl, mégis bátran használjuk a saját nyelvünkben megszokott formát. Ez más bibliai nevekkel is így van. Hogyan tudnánk akkor megfelelõ tisztelettel adózni a legfontosabb név viselõjének? Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését? Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, éspedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendõképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az õ imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?
De ha arra kérdeztél rá esetleg amit a Jehova névre írtam, kerestem arra is. Abban a részben, ami a Rabbiképzõ rektorának Schõner Alfrédnek a beszédérõl szól. http://www.or-zse.hu/hirdetes/ottemplomgyor2006.htm
Ezt én az egyetemen tanultam, (OR-ZSE), próbáltam keresni a neten ezzel kapcsolatban, nem túl sok van, de sikerült. :) http://www.jcc.hu/orki/alef/99okt10.html
Ha jól tudom, a zsidóknak tilos kiejteni az Isten (Jahve) nevét. Az elõttem szólónak igaza van, csak a káromkodás és hasonlók tilosak. A filmben esetleg valami szélsõséges "kisegyház" tagja lehetett, akik szintén kereszténynek vallják magukat, de lehetnek különleges szabályaik.(Az önkínzás sincs szokásban katolikus körökben.)
Az Ószövetség korában Isten nevét soha ki nem ejtették, ehelyett körülirták, pl.Jézus perében a fõpap azt kérdezte az Úrtól;"Te vagy-e a Messiás az Áldott (Isten) Fia?.De például Angliában csak a múlt században törölték el azt a törvényt(hivatalosan)amelyik az istenkáromlókat halálbüntetéssel sújtotta.De ha röviden akarok válaszolni(akarok) a lényeg az, hogy (szinte minden) vallás haqlálbüntetéssel sújtotta(sújtja az iszlám ma is) az istenkáromlókat.
Az isten nevét szádra hiába ne vedd azt jelenti hogy ne tégy dolgokat isten nevében ami nem tartozik rá. Például ne kéregess új kocsira isten nevében.
A kettõvel ezelõtti szép hosszú fejtegetés ott bukik el hogy maga a JHVH is egy körülírás, azt jelenti "vagyok". "És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."
A JHVH-t nem lehet egy szóval megfogalmazni, mivel összetett kifejezésrõl (névrõl) van szó, pl., mint a kínai írásjelek. Egy írásjel sem feltétlenül egy szót jelent. Az emberek neveinek is van jelentése, pl. Lídia: Lydiaból származó nõ. 1. Elõidézi, hogy szándéka valóra váljon, vagyis: az ember elgondolja, hogy ezt vagy azt tesz napközben, de nem biztos, hogy az összejön. Ha Istennek van egy gondolata, akarata, az tuti, hogy valóra válik. Nincs ember, aki megakadályozhatná, hogy szándéka valóra váljon. Maga a Jahve név ezt jelenti. A Jahve vagy a Jehova még annyit tesz, hogy elõidézi, hogy legyen. Mi legyen? Teremtésmû legyen. Mivel Isten az alkotónk, joggal mondható el róla, elõidézi, hogy legyen valami, pl. az élet.
Az nem igaz, hogy a Jahve, ill. Jehova név a zsidóságnál használatos lenne. Kialakulása ugyanis egy félreolvasás eredménye. Tudni kell hozzá, hogy a héberben a magánhangzókat a mássalhangzók alá írt pontok jelölik. I.ten nevét nem szabad leírni, és kiejteni, ezért a Bibliában ezt úgy oldották meg hogy a J.H.V.H mássalhangzók (Aminek a jelentése egyébként Örökkévaló) az Elohim I.tennév magánhangzóit pontozták alá, hogy nehogy véletlenül összeolvassák, és kiejtsék azt a nevet. Így a jhvh mássalhangzókból, és az elohim magánhangzói összeolvasva adják a Jehova nevet. De ilyen I.tennév nincs. A JHVH-t amúgy vagy Ádonáj-nak olvassák (inkább csak imákban) vagy úgy olvassák, hogy HáSém-- A Név.
A J.H.V.H egyébként a jod, hé, vav, és hé betûkbõl tevõdik össze, a hájá, hove, jihje szavak kezdõbetûibõl "összerakva" , amik azt jelentik, hogy volt, van, lesz, tehát, hogy Örökkévaló. És ez sztem mindent elmond I.tenrõl, és nagyon szép... :)
Elõttem Szólónak! Milyen forrásanyag támasztja a válaszodat alá? Szeretném tudni, mert érdekeset írtál.
A válasz megírásának idõpontja: 2008-12-31 14:26 és A válasz megírásának idõpontja: 2008-12-31 22:50 alatt írottak adják a majdnem legközelebbi magyarázatot

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi a különbség Isten és Jézus között? Együtt teremtenek. Együtt váltsák meg az embert. És együtt itélkeznek. Akkor miért kell különválasztani az Atyát a Fiútól ha egyszer mindent együtt csinálnak?

17

Csak szűz férfi lehet pap és szűz nő apáca?

12

Igazságos az isten?

Miért csak annak ad örökéletet, aki megtér? Miért köti a hithez? Igazságos ez?

8

A 37. zsoltár mit tartalmaz?

Ismerőssel beszélgettem és azt mondta, olvassam ela 37.zsoltárt. megígértem neki, hogy átfutom. Sajnos nem tudom hova keveredett el a Bibliám és nincs idegem és agykapacitásom arra, hogy a szöveg értelmezését kihámozzam.

ezért kérem aki járatos a témában röviden leírnátok ? Ismertetnétek? Köszi :-).

3

Isten nevének ismerése, használata üdvösségkérdés?

8

Milyen vallások vannak Magyarországon amelyeket a szektákhoz is lehet sorolni?

Mitől szekta egy szekta?

7

Van e olyan elemzés amely összehasonlítja Jehova tanúi és az Adventisták Biblia értelmezését?

A tanúk adventista "gyökerekkel" rendelkeznek. Ami a kezdeteket illeti.

9

Reformátusoknál lehetséges keresztelő keresztszülő nélkül?

Sajnos nincs senki, akit meg tudnék erre kérni, és nem akarok a gyeremek felnőtt koráig várni a kereszteléssel, szeretném, ha meg lenne keresztelve.

4

Mi George A. Romero vallása?

1

Mi a sugalmazás fogalma röviden?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!