Találatok a következő kifejezésre: A hugom hónapos (10 db)

A fiam 15 honapos, 1 honapja megszületett a kishuga. A hugival nem agressziv simogatja, de velem igen és nagyon hisztis lett, földhöz veri magát. Remélem ez csak 1 korszak, probälok jobban foglalkozni vele, de nem javul. Mit tehetnék?

Legjobb válasz: Féltékeny a hugira átmeneti de embert probáló idõszak, foglalkoz vele amenyit lehet vond be a baba gondozásba, idõvel javul a helyzet sopk kitartást kivánok.

Féltékeny a hugira átmeneti de embert probáló idõszak, foglalkoz vele amenyit lehet vond be a baba gondozásba, idõvel javul a helyzet sopk kitartást kivánok.
Hisztikorszak elején jársz, van akarat, de nincs elég ész. A lányom 3 éves és még mindig a földön fetreng néha. Még 5 évest is láttam hisztizni a játszótéren a nyáron. Majd eléri a 6 éves kort és iskolába megy és leszokik a hisztirõl. Két gyerek esetében a szenvedés 12 évig tart.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a vàlaszokat
Kicsit régi a kérdés, de hátha másokat még érdekel: szerintem is testvérféltékenységrõl van szó. Az én fiam is "hidegen" viselkedett velem, miután a tesó megszületett. Néhány hét alatt elmúlt, de nagyon odafigyeltem rá, hogy ha lehet, minden nap legyen közös idõnk, amikor a tesó nincs ott (pl alszik) és mi olyan közös tevékenysége csinálunk, amiben örömét leli (pl. meseolvasás).

A húgom teljesen megbolondult: babát szeretne 16 évesen. van egy 4 honapos kapcsolata (ami ehhez nagyon nagyon kevés! ) és hajthatatlan. hagyjam, hogy bevállalja vagy beszéljem le róla?

Legjobb válasz: Szia. Próbáld meg lebeszélni róla. 16 évesen mire szülne gyereket? Gondolom még tanul. És a fiú? Vagy annyival idõsebb tõle, hogy biztos anyagi hátteret tud teremteni? És szerintem 16 évesen egy 4 hónapos kapcsolat még kevés egy életre szóló döntéshez.

Szia. Próbáld meg lebeszélni róla. 16 évesen mire szülne gyereket? Gondolom még tanul. És a fiú? Vagy annyival idõsebb tõle, hogy biztos anyagi hátteret tud teremteni? És szerintem 16 évesen egy 4 hónapos kapcsolat még kevés egy életre szóló döntéshez.
Beszéld le róla!!!! 16 évesen akármilyen érett is, még nem kész egy babára! Vágyni lehet rá, én is legalább azóta vágyom rá, de az embernek van józan esze is. Ha még 2-3 év múlva is együtt lesz a párjával, akkor lehet kezdeni gondolkodni a dolgon. Addig magyarázd el neki, hogy egy baba mellett nem lehet bulizni, nem lehet elmászkálni, minden más háttérbe szorul majd. Rengeteg ideje lesz még babázni, de most egy csomó dolog van az életében, ami bepótolhatatlan lesz. (Bulik, szerelmek, suli-ami most utálatosnak tûnhet, de késõbb hiányozna az a klassz érzés amikor visszagondol a gimis évekre-kalandok, utazás, szabad nyarak, stb...) Nagyon nincs még itt az ideje egy babának 16évesen!!!! Fõleg nem egy 4 hónapos kapcsolatban. Nekem 16 évesen kezdõdött olyan kapcsolatom ami eltartott egészen 3 évig, mégis vége lett, mert ebben az idõben akkorát változik az ember, hogy egyáltalán nem csoda ha rájövünk, mégse egymásra van szükségünk. Ez egy baba mellett már nem ilyen egyszerû!!
Jézusom!Én si vágyom rá pedig még scak 15 elszek ynáron.-De én úgy rettegek egy terhességtõl, hogy el nem tudom mondani!!Mondd meg neki, hogy soha nem tud majd bulizni, nem lesz ideje barátnõzni, lenézik majd az utcán stb. Anyukátokkal beszéltél már????
Sürgõsen beszélj a fejével.Egy gyereke nem játék, h csak úgy bevállalom egy 4 hónapos kapcsolattal.Szólj a szüleidnek akárkinek, akirõl úgy érzed tud rá hatni, hátha valaki lebeszéli.Hiszen az a pasi is gyerek még.És a srác is szeretné?Nem hiszem el!A 17 éves fiúk sok mindent szeretnének, de gyereket azt nem nagyon.
A kérdező hozzászólása: a fiú 17 éves, tehát még mindketten nagyon nagyon fiatalok, viszont az anyagi háttér biztosítva lenne.még sosem láttam ilyen elszántnak a húgomat.tényleg nem tudom mit tegyek...
A kérdező hozzászólása: elvileg a srác is szeretné, és nagyon odavannak egymásért, de nagyon nem tartom jo ötletnek...probálok beszélni velük!köszönöm hogy megerõsítettetek a gondolataimban!
A kérdező hozzászólása: köszönöm szépen a válaszotokat, rengeteget segítettetek!
Lett gyerek?

A 3 éves fiam ütögeti, fellöki, megrúgja a 10 hónapos húgát. Mit csináljak?

Amióta feláll a kicsi, gyakran előfordul, hogy a fiam lefejti a kezét az ágy vagy szék széléről, direkt belerúg, ütögeti. Nem nagyot, de mégis. Elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad, de inkább csak kiröhög. Nem tudom, hogy nem akarja megérteni vagy tényleg nem tudja megérteni. Elfogadom, hogy azt érezheti, hogy minden a kicsi körül forog, nyilván többet és máshogy kell vele foglalkoznom. De erről az ütlegelésről hogyan tudnám leszoktatni?

Legjobb válasz: Ugyan már 2-es.. Nehogy már járókába kelljen rakni egy 3 évest hogy normálisan viselkedjen Jesszus...te ezt csináltad ??? Tanulja neg hogy nemlehet rugdosni,verekedni.... ÉS attól még hogy a kezére csapsz ha rosszat csinál nemlesz baja Gondolkodj...téged/minket hogy fegyelmeztek ?? Rácsaptak a fenekedre,kezedre...lett bajod ??? Nem..sõt.megtanultad hogy azt nem szabad

Ugyan már 2-es.. Nehogy már járókába kelljen rakni egy 3 évest hogy normálisan viselkedjen Jesszus...te ezt csináltad ??? Tanulja neg hogy nemlehet rugdosni, verekedni.... ÉS attól még hogy a kezére csapsz ha rosszat csinál nemlesz baja Gondolkodj...téged/minket hogy fegyelmeztek ?? Rácsaptak a fenekedre, kezedre...lett bajod ??? Nem..sõt.megtanultad hogy azt nem szabad
Uram ég.. ÉS TE Elnézed a fiadnak hogy kiröhög ? Ennyiben hagyod ?? Na nem azért, de én tuti rácsapnék a kezére, fenekére.stb nehogy már azt higgye hogy ezt lehet Fegyelmezd ..az se baj ha felemeled a hangod.. Egy 3 éves már érti-tudja hogy mit szabad és mit nem...úgyhogy bünti stb lehet már Ha továbbra is csinálja..háát..
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az újabb válaszokat! Együtt érzek mindenkivel, aki hasonló cipõben jár és megnyugtat, hogy túl lehet élni derûsen is ezt az idõszakot. Köszönöm az ötleteket, tippeket! Részeredményrõl is beszámolhatok!!! Eddig mindig azt mondtam, hogy a KICSIT nem szabad bántani. Hiba volt. Pár napja mondom, hogy SENKIT nem szabad bántani, se apát, se anyát, se a papát, se ... Ez jobban ül nála, végigmondja velem a sort. Szerintem ennek lesz eredménye hosszútávon. Próbálok vele több idõt tölteni kettesben, a kicsit is látványosan fegyelmezni, ez jót tesz a kis lelkének. Ma együtt tologatták a dömpert, s nem volt balhé, hogy de az az övé és elvette:-) Szép napot, rengeteg türelmet mindenkinek! Aki hasonló cipõben jár, öntse ki nyugodtan a szívét! Már az is sokat segít, ha leírjuk, megfogalmazzuk a gondjainkat.
Most biztos megszólnak, de nekem az vált be, hogy megmutattam, hogy kis tesónak ez hogy esik. Pl. ha meghúzta a nagy a kicsi haját, akkor én is meghúztam a nagy haját és elmondtam neki, hogy látod neked is mennyire fáj neki is ugyan úgy fájt. Majd elmondtam, hogy mennyire szeretem és ilyet nem szabad csinálni és megmutattam, hogy mi a helyes. Mikor a kicsi már tudott menni és elvette a játékokat akkor megint volt egy idõszak amikor jöttek a bántások, de mindig elmondtam a nagynak, hogy nem szabad irigynek lenni játszanak együtt vagy vettem vmi más játékot és akkor én játszottam vele. Na meg a kicsi sem vehette el mindig azt a játékot ami a nagynál volt. Most a nagy 3 éves a kicsi meg másfél. Most egész jól eljátszanak együtt. Nagyokat nevetnek és bohóckodnak csak néha a nagy nem tudja, hogy a kicsi mennyit bír. De most már csak annyit kell mondjak, hogy figyeljen rá és óvatos legyen és már egészen máshogy nyúl hozzá. De azt persze hozzá kell tennem, hogy a nagyobb gyerek egy nagyon nyugis szófogadó. Szóval az hogy nálam ezek a dolgok beváltak tuti annak is köszönhetõ, hogy Õ milyen természetû. A kicsi már sokkal akaratosabb és nem nagyon érdekli, hogy mit mondok neki. Most jön a harmadik gyerek tuti, hogy vele már nem fogom tudni olyan könnyen megértetni, hogy nem bántjuk a kisebbet. Nála majd vmi mást kell kitaláljak :) Sok sikert és nagy türelmet!
Ne félj, nem lesz baj. Próbálj neki trükköket mutatni, hogy lehet a kicsir "kicselezni". Ez oldja a feszkót és nagyosít. Pl. a kicsi valamit kivenne a kezébõl: terelje a figyelmét másra, és azt adja a kezébe, így megtarthatja azt, ami éppen nála volt. A kicsi boldog lesz bármivel amit a nagy kezébõl kap, a nagy meg örül, hogy megtarthatta a magáét. Nevessetek a kicsi "butaságain", meséljetek róla apának. Altassátok énekelve. Tanítsd, hogyan szabad a tesóhoz nyúlni. Lábsimogatás, popó paskolás, amivel még véletlenül se okozhat kárt. Buksihoz nyúlni tilos... Könnyebb korlátozni a rosszat, ha van elfogadott akció, és megtanulja a különbséget a helyes és helytelen mozdulat között. Barátnõmék titokban megmosolyogták a nagyobbat, amikor a totyogni kezdõ öccsét folyton fellökte. A kicsi alig valamivel huppant nagyobbat, mint magától, és mivel nem rémültek meg, nem lett "produkció" a dologból. A gyerekek imádják, ha megrémülünk, vagy bosszankodunk, és provokálnak. Derûs közegben viszont, ha gyerekszemmel nézve nincs a cselekedetüknek ránk nagy hatása, könnyebben feladják, hogy rajtunk "szórakozzanak"... Nyugi! Nem lesz semmi baj! Sok sikert és rengeteg találékonyságot kívánok.
Utolsó vagyok, és azt elfelejtettem, nálunk öleli, puszilgatja a picit, majd egyszer csak hirtelen ráüt, vagy ilyesmi, tehát teljesen kiszámíthatatlan. Ezért próbálom elkerülni, hogy a kicsi olyan helyen legyen, ahol bántani tudja, de lassan õ is mozogni szeretne majd.
Teljesen megértelek, sajnos offolok, mert ugyanebben a cipõben járok. Teljesen tanácstalan vagyok, és épp a nevelési tanácsadót fontolgatom, hogy segítséget kérjek, mit csinálok rosszul. Ugyanez a szitu, oviba még nem mehet, 2 hónap múlva lesz 3 éves, és nem vették fel (amúgy sem erõltettem a testvérféltékenység miatt). Amíg csak velem van, egész jól elvagyunk, nem bántja a kicsit (2, 5 hónapos), de amint jön valaki, sajnos elõfordul. Pedig mindenki csak vele foglalkozik, szegény kicsit akkor babusgatom, ha a nagy alszik. A kötelezõ körökbe próbálom bevonni, szoptatás alatt mesét olvasok neki, ha lemegyünk csak vele foglalkozom, mégis. Durva és agresszív lett, pedig sosem bántjuk, nem ütünk rá, még a kezére sem csaptunk sosem. Betudtam a testvérféltékenységnek (mondjuk nagyobb tesója is van, tehát a testvér dolgot õ már ismeri), de már kezd betelni a pohár, úgy érzem elszalad a ló, ha nem lépünk fel erélyesebben vele. Persze, ha nagyon durva, rákiabálok én is, de csak annyit érek el, hogy visszakiabál, ha büntibe teszem sír egyet, aztán bocsánatot kér, de nemsokára kezdõdik minden elõröl. Baromi fárasztó tud lenni egész nap, és én sem értem, miért csinálja ezt, mikor nagyon szeretjük, foglalkozunk vele, visszük programokra, nagyszülõk dédelgetik, apuka nagyon sokat foglalkozik vele, nagytesó úgyszintén. Õ is néha kiröhög, tehát látom rajta, hiába 3 éves, de õ viccnek veszi ezt. Próbálok néha tudatosítani dolgokat, hogy ez nem vicc, de elég nehéz. Mondjuk nálunk már a kistesó születése elõtt jóval elkezdõdött ez, de félek, ha a kicsi nagyobb lesz, még rosszabb lesz, mert most még biztonságban van a kiságyban, hordozókendõben, stb..., de ha elindul, ahogy te is írod!? Szóval tanácstalan vagyok, és én sem tudom, mi a megoldás. Védõnõm szerint öleljem meg ilyenkor, és tudatosítsam benne, hogy szeretem, de olyankor annyira haragszom rá, hogy nem megy. Hogy ölelhetném meg, mikor épp a kicsit fejbe vágta, és az üvölt?
" Elmagyaráztam neki hogy nem szabad, de inkább csak kiröhög." De írtad azt hogy kiröhög
A kérdező hozzászólása: Egy szóval nem írtam, hogy elnézem neki, hogy ilyeneket csinál meg kiröhög, néha eljár a kezem és a hangomat is felemelem. DE. Tudom, hogy ezzel semmit nem érek el, és igen, ha én ütöm, akkor õ miért NE üthetné a kicsit? Igyekszem ezt elkerülni. Õ a verésbõl nem fogja megtanulni, hogy nem lehet. Lehet, hogy más gyereknél ez beválik, a fiamnál nem. Talán azért, mert én magam se hiszek benne. A járókába néha õ akar bemenni, ott szétpakolhatja az apró játékait, szóval ez nem hülyeség. De ez csak akkor mûködik, ha õ akar belemenni, ha én teszem bele, akkor 5 perc után kijön. Sajnos nem ovis, pedig lett volna hely, mehetett volna 2 hét múlva (akkor lesz 3), de mivel még nem teljesen szobatiszta, így nem mehet. Segítségem jelenleg szinte semmi, igyekszem a legtöbb házimunkát éjjel megcsinálni, de így is néha elég egy perc, hogy minden a feje tetejére álljon. A kicsi meg mindent a szájába vesz, nagyon résen kell lenni, hogy semmi veszélyes ne jusson a keze ügyébe. Játszótérre járunk, amikor a kicsi alszik, vagy festünk, olvasunk, együtt fõzünk. Hetente talán egyszer-kétszer fordul elõ, hogy nem tudok hosszabban a naggyal foglalkozni napközben. Tudom, hogy testvérféltékenység, meg dackorszak, én ezt értem. De félek, hogy egyszer valami baj lesz... Azt szeretném megelõzni.
Szerintem ez nem ritka, és sima testvérféltékenység. A nagy ovis már? Ha akad segítséged, a kicsit bízd rá, és légy a naggyal külön valamikor, vagy a baba alvását ne házimunkával, hanem a nagyra szánt idõvel töltsd. Lassabban hat, de többre mégy vele, mit a veréssel.
valamit csináljál ne üsse a tesót nehogy rosszúl csapjon valahova..
Kedves 1#! Ha Te ütöd a gyerekedet, akkor ne csodálkozz, hogy õ is ütni fogja a nála kisebbet! Hiszen erre tanítod! Kérdezõnek egy tipp: tedd a 3 évest a járókába a kedvenc játékával, színezõjével, így a kicsi nem fogja elvenni tõle, eggyel kevesebb konfliktusforrás.
Nekem 3 éves a nagyobbik, 1 éves a kisebbik fiam. Amit a kérdezõ írt, azt az idõszakot nagy nehezen túléltük, a nagy lassan megunta, hogy bántsa a kisebbet, szerintem õt is megviseli, amikor a kicsi sír. Most már a játékokon megy a veszekedés. Általában a nagy veszi el a játékokat a kicsitõl, vagy nem engedi játszani. A kicsi is már hisztizik, sír, csapkod, dobál. Én legtöbbször együtt szidom le õket: "Gyerekek, ne veszekedjetek, mert bemegyünk" (ha kint játszunk), vagy "mert elteszem az összes autót". Így a nagy nem érzi úgy, hogy mindig õ van leszidva. A kicsi még úgysem érti :) Másik lehetõség az elkülönítés: ha a nagy bántja a kicsit, elküldöm másik szobába játszani. Persze maradni akar, ezért inkább egy ideig jól viselkedik. A kicsitõl is bocsánatot kell kérnie, ha bántotta, még ha véletlen is volt. Ha a kicsi bántotta a nagyot, én kérek tõle bocsánatot a helyében. Ezt nagyon fontosnak tartom, és persze ha megvolt a bocsánatkérés, megdicsérem, megszeretgetem a nagyot. Nagyon nehéz idõszak volt ez nekünk, onnantól kezdve, hogy a kicsi elkezdett "közlekedni", felállni, de mostanában mintha jobb lenne a helyzet. Persze még így is nagyon fárasztó, nagyon oda kell figyelnem rájuk, nem hagyhatom õket egy percre sem kettesben.


A hugom 6 hónapos terhes. Sajnos műteni kellett vagbélre. Lehet valami baja a babának?

F?leg az altatás miatt aggódunk, s?ritett oxigénnel altatták.

Legjobb válasz: Szia. Az orvosok tudják,hogy mit csinálnak.Biztosan nem lett semmi baja a babának.

Szia. Az orvosok tudják, hogy mit csinálnak.Biztosan nem lett semmi baja a babának.

Kiderült, hogy a húgom 4 hónapos gyerekének rühes bőrfertőzése van. A kisfiú volt nálunk a napokban. Van okom aggódni, a saját gyerekeim elkaphatták?

Van értelme kezelnem őket, úgy hogy egyelőre nincs semmi "tünetük"?

Legjobb válasz: Én inkább egyenlõre nagyon nagyon figyelném mert pillanatok alatt elkapja. Nem tudom mivel kezelik az ilyen bõrfertõzést de ha nem lenne semmi baja tõle ha úgymond "feleslegesen" használod én használnám. Nagyon borzasztó egy olyan. De ha nem ajánlott nem betegen használni minden tekintetem folyamatosan a bõrén lenne h elõjön-e!

Én inkább egyenlõre nagyon nagyon figyelném mert pillanatok alatt elkapja. Nem tudom mivel kezelik az ilyen bõrfertõzést de ha nem lenne semmi baja tõle ha úgymond "feleslegesen" használod én használnám. Nagyon borzasztó egy olyan. De ha nem ajánlott nem betegen használni minden tekintetem folyamatosan a bõrén lenne h elõjön-e!
A kérdező hozzászólása: Elég erõs szer, azt hiszem kivárok vele. A háziorvos szerint is várjak.
Minden ruhanaemt és ágynemû moss át 90 fokon! ezt fertõzöttségkor is meg kell tenni , elõzd meg a bajt, a rühatkát ki lehet fertõtleníteni a textíliákból.
A kérdező hozzászólása: Ágynemût és mindent amit lehetett lecseréltem, kimostam. Amit lehetett fertõtlenítettem. Az miatt aggódom, hogy mi van ha esetleg már bennünk van. De beszéltem a gyerekorvossal, egyelõre mást nem kell tennem, csak figyelni hogy kijönnek e a pöttyök.
Nagyon figyelni se kell, mert úgy viszket, hogy kiakasztó:( Egyébként megnyugtatásként, nekem volt ilyen fertõzésem, de rajtam kívül senki nem kapta el a családban. Pedig velük együtt éltem.
A kérdező hozzászólása: Utolsó és kezelted magad az erre való kencével?? A családtagokat nem kented le?? Erre lennék kiváncsi, hogy akik érintkeztek a babával azokat lekenjük e. Irtózom a viszketéstõl.. nem akarok eljutni odáig. :S
Igen! Anyukámék és tesómák is lekezelték magukat.

A hugom 6 hónapos terhes. Jobb oldalon a hasa nagyon húzódik, feszül és erős szúró fájdalmat érez. A kórházban semmit nem találtak, minden rendben van. Azt mondták, hogy nő az anyaméhe, feszül és feszülnek a kötőszövetek azt érzi. Lehetséges ez?

Legjobb válasz: Biztosan azt érzi. Nekem volt 6 éve vakbél mütétem és a hasam alján van jobb oldalt a heg és nekem nagyon húzódik, de tényleg nincs gáz mert nõ a kicsike azért van.

Biztosan azt érzi. Nekem volt 6 éve vakbél mütétem és a hasam alján van jobb oldalt a heg és nekem nagyon húzódik, de tényleg nincs gáz mert nõ a kicsike azért van.
Biztos csak errõl lehet szó, fõleg hogy megvizsgálták.Szerencsére nincs gond, boldog babavárást a húgodnak!

6 hónapos a fiam, de nem fordul még hasra. Húgom szerint ez nem jó jel, visszamaradottság lehet. Ki járt hasonló cipőben? Mikor kezdett el hasra fordulni a babátok?

9.5 kiló a fiam, tehát nem kis súlyt kellene megmozgatnia hozzá, de akkor nem értem, hogy egyéb mást miért csinál olyan könnyedén. Pl.: nem kell tartani a hátát, ha ölben viszem, mert megtartja magát, a feje már 3 hónapos kora óta stabil, felül félfekvésb?l, háton fekve a lábával elnyomja magát az ágytól, stb...

Legjobb válasz: 3 hónaposan fordult hasra a babám, 6 hónaposan már mászott, forgott stb. Én megkérdezném a gyerekorvost.

3 hónaposan fordult hasra a babám, 6 hónaposan már mászott, forgott stb. Én megkérdezném a gyerekorvost.
Azért nem forog, mert nagy súlyt kellene megmozdítania hozzá. Egy-két hét és forogni fog. A barátnõm fia 7 hónapos korára forgott, 9 kiló. Majd belejön, ne aggódj.
rengeteg hasonló kérdés volt már, olvasgass vissza, látni fogod, hogy semmi okod az aggodalomra. Nagy a súlya, ezért lassabb.
A kérdező hozzászólása: Mielõtt kiírtam volna a kérdést, utánanézegettem és az olvasottak alapján éppenhogy aggódnom kell, nem megnyugodnom... :( Az itteni anyukák babáinak a 95%-a 4-5 hónaposan már vígan forgolódott...
Az én fiam 6 hónapos korában 9.2 kiló volt. Nem forgott semerre. Egy ideig gondolkoztam, hogy vigyem-e orvoshoz vagy ne. Aztán olvastam valahol, hogy ha ráfekteted egy plédre és oda-vissza görgeted segíthetsz neki rájönni, hogy hogyan csinálja. Azon kívül, hogy nagyokat kacagott mindeközben egy-másfél hét alatt megtanult forogni. Közben leköltöztünk a padlóra(plédet teszek a baba alá) és itt még könnyebben csinálja a dolgát. A napokban tölti a 7. hónapot és van, hogy úgy elgurul, hogy keresem. Nem kell egybõl a legrosszabra gondolni.
nekem 4 gyerekem va.a legkisebb nekem is 6 hós.és az enyém sem forog.de azon kivûl õ is sok mindent csinál.én nem aggódom rajt.minden gyereknek más a ritmusa.nekem mindegyik nagy baba volt és mindegyik csak 7-8 hós kora körül forgott.majd ha ugy érzi itt az ideje megfordul.és az enyémek ennek ellenére 10 hósan mentek.
Nyugi, ez egy ilyen súlyú babának megengedett! :) Az 1. lányunk 6 kg volt fél évesen, õ már 4 hónaposan legurult az ágyról. A 2. lányunk fél évesen több mint 8 kg volt, és csak 7 hónaposan kezdett forogni. Most 10, 5 hónapos, és ha valami kell neki, akkor vagy ordít, vagy odagurul és felül. Állásba is csak akkor húzza fel magátt, ha valaki kezét foghatja:)
a hugod talán szakember??? tudhatnátok, hogy nincs két egyforma baba!! azért mert a többi anyuka azt mondja, hogy forog az övé, nem jelenti hogy a tied beteg lenne vagy bármi!! Persze viheted orvoshoz, megnézetheted, de szerintem ha a gyerekorvos nem mondott semmit, tök felesleges, ne sürgesd, ez nem verseny....
Én sem kezdenék még aggódni, de ha egy hónap múlva sem kezd el forgolódni, azért én konzultálnék gyerekorvossal, fejlõdésneurológussal, esetleg Dévényes gyógytornásszal. Az én kisfiam sem kezdett el idõben forgolódni, és még héthónaposan is azt mondta rá a gyerekorvos, hogy biztosan lusta. Végül "önszorgalomból" én elvittem egy Dévényes gyógytornászhoz, aki azonnal megállapította, hogy az izmai kötöttek, tornára van szüksége. Végül 8 hónaposan kezdett el forogni, de 9 hónapig kellett vele tornára járni, mert mindenben elmaradása volt, és csak 16 hónaposan kezdett el önállóan járni... Szóval aggódni nem kell, de egy vizsgálatot azért megér szerintem.

Ha hugomnak meghalt a párja, de 6 honapos terhes, elintézheti hogy az apuka nevét kapja a baba!?

Legjobb válasz: Van egy ismerõsöm, aki 4 hónapos terhes volt, amikor meghalt a párja. Nem voltak házasok, így amikor a gyerek megszületett a nõ vezetéknevét kapta. Ha jól emlékszem, olyan 3-4 éves volt a kislány, mire sikerült elintézni, hogy megkaphassa az apja nevét. Volt valamilyen bizonyítási eljárás is, amely során tanúkat hívtak be annak bizonyítására, hogy õk márpedig tényleg együtt voltak, és nem csak hasznot akar húzni egy ember halálából.

Van egy ismerõsöm, aki 4 hónapos terhes volt, amikor meghalt a párja. Nem voltak házasok, így amikor a gyerek megszületett a nõ vezetéknevét kapta. Ha jól emlékszem, olyan 3-4 éves volt a kislány, mire sikerült elintézni, hogy megkaphassa az apja nevét. Volt valamilyen bizonyítási eljárás is, amely során tanúkat hívtak be annak bizonyítására, hogy õk márpedig tényleg együtt voltak, és nem csak hasznot akar húzni egy ember halálából.
Szia. Elõszöris õszíntén sajnálom, ami a hugoddal történt. Sajnos az egyik ismerõsöm is így járt, és ott a fiú szülei kérték, hogy a baba kerüljön a nevükre, így az apa nevét kapta. De ha házasok voltak, akkor automatikusan az apa nevét kapja.
A gyamugy es az anyakkonyvvezeto PONTOS valaszt ad neked!
Szia, énis nagyon sajnálom, hogy ilyen kegyetlen az élet:( de igen el lehet intézni, csak tudod idõ kell hozzá...

Ti hogyan reagálnátok az adott esetben? Próbálom röviden vázolni. Adva vagyok én és a párom egy 9 hónapos babával. Egy faluban élünk az ő szüleivel, nagyanyjával, húgával, de külön házban.

Az anyósom olyan amilyen, elég rossz természet, a faluban senki nem szereti tesz is ezért, én sem nagyon csípem. Õ sem engem, de tulajdonképpen ő a lányán kivül nem is nagyon szeret senkit, ezt nem is titkolja. A férje és a párom dolgozik családi vállalkozásban, ő és a lánya nem dolgoznak, a lány 30 éves, még mindig "iskolás", ezért neki nem is kell dolgozni.Nagyjából ennyi amit tudni kell első lépésben róluk. Én 35 éves vagyok, első babák, szeretjük egymást, boldogok vagyunk. Na és ami a bibi az egészben. Amikor átmegyünk hozzájuk, akkor folyamatosan jönnek a megjegyzések anyósomtól, és az anyjától. De nem direkt nekem hanem a párom húgához intézik, de a következő formában: Jajj kisbaba (még mindig így hívják) milyen csinos vagy, milyen szép a hajad, mennyit fogytál (amúgy dagi), hogy ragyogsz, stb. Ami engem nem érdekelne, mert nem vagyok egy irigy, féltékeny tipus, de most már kezd zavarni, hisz rájöttem, hogy ezt ellenem csinálják. Ugyanis ők nap 24 órájában látják a lányuka, tehát ráérnének dicsérni akkor is amikor én nem vagyok ott. De nem, ők akkor dícsérik, és főként akkor amikor én a legslankosabban vagyok, mert rohannom kell a gyerek után, valóban én nem tudom magam mindig kisminkelni, vagy nem tudok naponta hajat mosni, és anyával berakatni, hogy szép legyen, nekem nincs időm napjában 3szor átlakkozni a körmömet. És eddig ezt nem éreztem "fogyatékosságnak", de mostanában mégis elkezdtem ezzel foglalkozni. Zavar, mert kevesebbnek érzem magam a társaságukban. És nem tényleg nem írigykedem a szép királylányra, mert nincs miért, hisz egy percet nem cserélnék el az ő unalmas életére az enyémből, mert egy unalmas, felszínes, igazi vidéki lány. Csak nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Más mit csinálna? Nem menne oda többet? Vagy mit lehet tenni?

Legjobb válasz: Saját magadnak gyártasz problémát. Ez csakis téged zavar, erõsen kétlem, hogy az egész család azon munkálkodna, hogy akkusztikailag megfelelõ pozícióban téged kibeszéljenek. A saját hozzáállásod kellene megváltoztatni.

Saját magadnak gyártasz problémát. Ez csakis téged zavar, erõsen kétlem, hogy az egész család azon munkálkodna, hogy akkusztikailag megfelelõ pozícióban téged kibeszéljenek. A saját hozzáállásod kellene megváltoztatni.
Ha anyósék véleményén múlik az önértékelésed, akkor mégsem gondolod magad csinosnak.
mit csinálnék? konkrétan leszarnám hogy mit dicsérik a másikat... egyik fülemen be a másikon ki.... vagy amit még jobban élveznék: beszállnék énis.... "oh de szépen csillog a hajad, befestetted?Milyen sampont használsz?"
Egyik füleden be, a másikon ki. Hadd mondják. Ha együtt akarsz (félig) lakni másokkal akkor meg kell tanulnod "megsüketülni".Foglalkozz addig a gyerekkel, játsz vele, beszélj hozzá
Kedves Kérdezõ! Nagyon alacsony az önértékelésed, a következõt teheted magadért: ha az anyósodhoz mész, nézz ki úgy, mint aki az elsõ randiára megy. Ne menj leharcoltan, zsíros hajjal, ápolatlanul, lógó göncben. Azért érzed magad rosszul, mert nagyon jól tudod, hogy 100-szor szebben tudsz kinézni, mint ahogy épp akkor sikerült. Adj magadra, még akkor is, ha macerásnak tûnik az elfoglaltságaid miatt. A férjed is díjazni fogja, hidd el! És a te önbizalmad is nõni fog, amitõl úgy fogod érezni, hogy képes vagy megváltani a világot.
Túldimenzionálod a semmit.
Figyu, Te egy értelmes, szép, aranyos nõ vagy.Õk meg eddig jutottak el a jellemfejlõdésben.Én is hülyét kapnék tõle, ha állandóan kicsicsázva kellene a dolgokat csinálnom.Többek között pl. kutyát nem lehet magas sarkúban sétáltatni.Illetve lehet, csak az a baj, hogy nem vagyok plázacicus.Ha nagyon zavaró a helyzet, költözzetek el.DE szerintem tiszta vicces lenne, ha adnád alájuk a lovat.A legközelebbi "kisbabás" megjegyzésnél kontrázzál rá: persze, és még a harisnyája is milyen szép!Ha folyton helyeselsz nekik, egy idõ után megunják a játékot.ÉN a helyedben mondjuk regényt írnék inkább róluk.Ki sem kell lépned az udvarból, ott van egy teljes tragikomédiára való anyag a szomszédban.
A kérdező hozzászólása: Ezer hála és köszönet utolsó. Tényleg lehet, hogy csak elbizonytalanodtam és megerõsítésre vágyom, hogy én vagyok a normális:-) Párom...a párom, csak legyint hogy hagyjam, hülyék, õt nem igazán érdekli, én meg nem nagyon akarom ilyenekkel bombázni, mert mindig féek, hogy rosszul csapódik le, hogy én "szidom" a családját. Ha érted...
Elõzõ vagyok. Egyébként ja, szerintem tele vannak komplexusokkal, és szerintem a sógornõd se 100-as a magas sarkús viráglocsolással. Persze õk úgy állítják be, mintha õk lennének normálisak. De ne higgy nekik, nem így van. Párod mit szól ehhez? Errõl nem nagyon írtál.
A kérdező hozzászólása: Igen, igazad van. Biztos az én önértékelésemmel van a baj, és nem velük.
A kérdező hozzászólása: Azt tudni kell még, hogy nem vagyok egy csúnya buta liba, értelmes, diplomás, csinos nõ vagyok.
Mondj nekik olyankor valami szex-re utaló dolgot.Hogy te meg úgy de úgy tudsz lovagolni, hogy csak na, kérdezzék csak meg a férjedet.Te is tudsz drága sógornõm?Döfjél beléjük, hogy te meg legalább megtaláltad életed párját. Vagy mond olyankor, hogy nagyon sokra ment a tökéletességével, akkor miért nincs már családja?Tuti valami nem stimmel vele.Mond ezt nekik. Egyébként, csak hogy még én is megerõsítselek, TE VAGY A NORMÁLIS ÉS NEM ÕK!!Majd nézd meg a sógornõd pár év múlva hol lesz, meg mi lesz belõle.Fõleg ha majd kihalnak az ajnározók.Látom elõre, hogy azon fog hisztizni, hogy nincs aki dicsérgesse.
A kérdező hozzászólása: :-) Köszi lányok...de tényleg. Sokat számít ez most nekem, hogy helyrebillenjek. Egyébként utolsó Te rátapintottál, mert a sógórnõm..de érdekes, hogy sosem hívtam így, szóval õ ha 9 percig nem foglalkozik vele valaki akkor kieszközöli a figyelmet. Volt olyan, hogy az anyósom nálunk volt kb.40 percet, közben 2 alkalommal csörgött a telefonja a lánya volt, hallottam a párbeszédet, anyós: Most itt vagyok édes kislányom, majd visszahívlak, hogy tudjunk nyugodtan beszélni. (nyilván én zavartam) Késõbb megint csörög a telefon anyósom nem is mondott semmit, csak ennyit hallottam a telefonból: Mit tudsz ott csinálni ennyi ideig?? Akartam kérdezni, hogy a répaszínû nadrágot vagy a kéket vegyem meg, de úgy látom neked van fontosabb dolgot is! És rávágta az anyjára a telefont:D Nooormális?? Hozzá kell tenem, õk együtt élnek!
27/N vagyok. Sógornõd nem vált le az anyjáról. Szimbiózisban élnek. Sztem neki pszichológusra lenne amúgy szüksége, és lehet, anyósodnak is. De ez legyen az õ dolguk.
A kérdező hozzászólása: Hát szerintem is...a párom mindig mondja, hogy degeneráltak, és, hogy beteges ahogyan élnek, vagy egymáshoz viszonyulnak. Erre mindig az a válasz: Ez így normális, ahogy mások élnek (nem szimbiózisban) az nem jó, az rossz.
Ez annyira szánalmas , ahogy viselkednek, de jókat lehet rajtuk nevetni. Nem is értem, hogy tudod õket komolyan venni, tuti nem komplettek :-DDD Nyilván a csaj féltékeny, hogy neked családod, gyereked van, neki pedig nem jött össze, pedig milyen szép fényes a haja :-DD Szerintem ne alacsonyodj le erre a szintre, nem kell velük foglalkozni, hát látod hogy idióták!
"Azt tudni kell még, hogy nem vagyok egy csúnya buta liba, értelmes, diplomás, csinos nõ vagyok." hát ez, ebben a storyban nem tûnt ki:) Ha valóban értelmes és csinos nõnak tartanád magad, lesza.nád ki mit mond...egyébként szerintem túl sokat agyalsz h.lyeségeken és gyártod a tévképzeteket!
„Én számtalanszor hallottam ahogy engem kibeszélnek, és még többször éreztem ezt. De engem nem is ez érdekel, hisz pont leszärom, beszéljenek, nyilván nincs más dolguk, a sekélyes életükben ez a fénypont, hogy mást szidhatnak.” „És eddig ezt nem éreztem "fogyatékosságnak", de mostanában mégis elkezdtem ezzel foglalkozni. Zavar, mert kevesebbnek érzem magam a társaságukban.” Szerintem gondold át, hogy akkor most mégis miért zavar téged, ha nem az alacsony önértékelésed miatt.
Sz*rd le az anyóstés a kisbabájukat :D Próbálj magaddal picit foglalkozni, amennyit bírsz és amennyi jólesik a párod és a gyermeked mellett :)
Hát mit ne mondjak, anyósodnak meg a sógornõdnek nincs kint mind a két kereke, de az anyjuk se semmi:) Mikor ennyire dícsérik a kisbabát, aki már 30 éves, akkor én csak röhögnék rajta. Dilisek és kész.Látják, hogy téged ez idegesít.Szerinted kit néznek hülyének téged aki egy gyerekkel foglalkozik ezért nem divatbemutatót tartassz, vagy azt akit kisbabának neveznek és magassarkúban locsolja a virágoskertet. Meg lehet szólni én meglátnám biztos jót röhögnék rajta.Na meg kisbaba.Sõt, az udvaron mikor véletlen többen vannak kint az utcán, ne a nevén szólítsd, hanem kisbabának.Neki lesz ciki nem neked. Hidd el egy idõ után leszakadnak rólad, mert rájönnek téged nem érdekel.Nyugi nem rajtad fog az utca röhögni, hanem rajtuk:) :)
A kérdező hozzászólása: Igen, sejtettem, hogy én leszek a hibás, és az önértékelésemben lesz a hiba megtalálva, de nem így van. Valaki írta, hogy "akkusztikailag megfeleõ pozicióban" engem kibeszéljenek, igazából eléggé beletrafáltál, ugyanis õk nem csak engem, de mindenkit a faluban kibeszélnek, nekik mindenki ringyó aki egy kicsit szebben van felöltözve, vagy 4 forinttal többet költ a boltban mint az anyósom:-) Én számtalanszor hallottam ahogy engem kibeszélnek, és még többször éreztem ezt. De engem nem is ez érdekel, hisz pont leszärom, beszéljenek, nyilván nincs más dolguk, a sekélyes életükben ez a fénypont, hogy mást szidhatnak. Én már ezt is elfogadtam, hogy ilyen családdal vagyok kapcsolatban. Ami engem zavar az az én ócsárlásom burkoltan, a másik javára. Pl, tegnap melegítõben és egy pacskerban szaladtam át hozzájuk gyerekkel, a hajam lófarokban, a lány aki kint volt a kapuban virágágyást locsolni tûsarkúban(!) tipeg utánam befelé, erre a nagyanyja kiugrik bokor alól, elõször nem is láttam, és nekikezdi jajj, kisbaba, milyen jólnevelt, és igényes vagy, hogy te még a virágot is ilyen csinosan locsolod. Én elkezdtem nevetni, mert ez a helyzet már annyira egyértelmû volt, hogy komolyan röhögnöm kellett. Nyilván egy kicsit megvagyok tépázva, nem olyan rég szültem, itt van a gyerek, néha még a fogmosást is 3 felvonásban végzem, de ez sok helyen így megy, mégis õk úgy csinálnak, mintha én egy trampli mangalica lennék aki állandóan zsíros hajjal, röfögve közlekedik. És ezzel rongálnak már 3 éve, ugyanis amikor még csak jártunk a párommal, és nem volt babánk, dolgoztam, akkor is ugyanzt csinálták, csak akkor nem találtak a lövedékek, igen lehet, hogy velem is van a baj, lehet, hogy meg van tépázva jelenleg az önbizalmam, és azért érnek utól ezek a beszólások, lehet....de engem inkább az érdekelne, hogy más mit csinálna. Ugyanazt mit én? Elengedem a fülem mellett, de utána képes vagyok napokig rágódni rajta. Pedig tudom milyenek, 3 évvel ezelõtt is ilyenek voltak. Van egy nagyon nagyon szép lány a faluban, de tényleg szép...én amikor elõször megláttam meg is jegyeztem milyen szép lányka, tényleg helyes, erre az anyósom az anyjával kánonba szidták, krva, ribi, nézzem meg a haját, nem is egyformán van levágva, a körmei bénán vannak kilakkozva, BUTA!, az anyja krva, az apja is, nincs a füvük rendszeresen vágva. Ezzel csak ábrázolni szeretném, hogy nekik mindegy ki az csak szidhassák, és bizonygathassák, hogy õk jobbak szebbek okosabbak. A férjem már rájuk szólt minap amikor a szomszédot kezdték el szidni, (mert ugatni mert a kutyája, és ez zavarta õket, ) hogy betegek.
A kérdező hozzászólása: 8:54-es, köszi. Igen...valóban jó volna, de ez nem mindig kivitelezhetõ. Ugyanis itthon nyilván nem a legjobb ruhámban, talpig sminkben szaladgálok a gyerek és a szarÖs pelenka között. A férjem jön, hogy szaladjunk már át az anyjáékhoz, ekkor én veszem a papucsom és átszaladunk, 9 percre. Szóval nincs arra energiám, hogy én 9 percért átöltözzek, megcsináljam a hajamat...stb. De igen...rátapintottál a lényegre.
mondom én bele mennék a játékba... legalább lenne valami amin jót szorakzol, és nyugodtan nevesd ki õket mint ahogy a tûsarkú viráglocsolásnál tetted.. Fûszerezd meg egy kis iróniával is..élvezni fogod hidd el... és utána az egész falu rajtuk fog röhögni....
A kérdező hozzászólása: Igen, persze próbáltam már, hisz én elég humoros ember vagyok, az a tipus aki simán röhög saját magán. Csak tudod egy idõ után már nem megy...mint ahogy eddig nem érdekeltek a beszólások, csak olyan mintha egy pohár lennék amibe töltik töltik a szrt és egyszer csak betellik. És most betelt. Egyébként ezerszer volt olyan, hogy felvettem a kesztyût, és vicceltem, de ezeken általában csak én nevettem, õk megsértõdtek, vagy azonnal mindhárman nekem jöttek. Olyanok akik a verébre is ágyúval lõnek. Ha belementem a buta játékba és visszadícsértem, akkor tudod mi volt? Féltékeny vagyok, és rosszindulatból dícsérem meg a lányt, vagy irigykedem a fényes hajára. Persze az enyém is fényes, de az övé MÉGfényesebb :-) Érted? :-)
Humorod is van, kérdezõ!!! Használd azt! Gondold azt, pulykák õk, és pulykául beszélnek.. Te nem is érted, mit mondanak! copy: Fehér Klára.
A kérdező hozzászólása: Igen..látom tényleg az lenne a legegyszerûbb ha egyszerûen nem venném észre, nem hallanám meg õket. Ezt még leírom, mert ez is sokat elmond róluk. Volt egy összejövetel náluk nem olyan rég, nagyon szépen fel voltunk öltözve én is a férjem is a kisbaba is, fodrász, smink, illatfelhõ, a lehetõ legjobb ruha, a legszebb cipõ. Megérkeztünk, még csak õk voltak ott, vendégek sehol, bemegyünk, köszönünk, a nagymama végigmér és hangosan, de tényleg hangosan szinte kiabálva: (pedig nem szólt zene se, semmi) Kisbaba, neked ma különösen szép a hajad, és mindenkiétõl szebb a ruhád, és szebben vagy kisminkelve mint egy menyasszony (kb. mint Amy Winehouse úgy sminkeli magát, csak zölddel és kékkel, roppan csinos)!! Rajtam gyomorgörcs, hisz csak a hülye nem veszi észre, hogy ez nekem szólt. Erre én kényszert érzek, hgy odaszóljak a nyanyának: Mármint tõlem "mindekitõl" szebb a ruhája Gyöngyi néni? Mosolyogtam. Erre Õ:Igen! Szebb is! És sokkal drágább is! Ebbe én nem mentem bele, engem ez nagyon elszomorít. Bólintottam, nevettem egy kényszeredettet és inkább hagytam a fenébe.
A kérdező hozzászólása: A helyzetet nem tudom kezelni. Nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Ez volna a lényege a kérdésemnek, de inkább panaszáradat lett belõle. Szóval nem tudom kezelni a helyzetet, hogy ilyenkor mi lenne jó? De legtöbben azt írják, hogy engedjem el a fülem mellett. Akkor nyilván ez a legkézenfekvõbb megoldás. Csak én már a pulykaméregtõl nem nagyon tudok reálisan gondolkozni, és azt gondolom, hogy fel kell vennem velük a "harcot" .
Ha harcolsz, csak te jöhetsz ki vesztesen. Tudatosítsd magadban, hogy csak az esik rosszul, amit hagysz, hogy rosszul essen. Engem a férjem exfelesége talál meg állandóan (pedig a megismerkedésünk elõtt váltak el). A legviccesebb az volt, amikor jobbhíján abba kötött bele, hogy milyen fehér a bõröm. Há' vazze tényleg az, ilyen a bõrtípusom. Én se vettem fel és nem is akarok ilyen "ki a szebb" jellegû gyerekes játszmákba beszállni. Azzal lealacsonyodnék az õ szintjére. Ha neki az kell a boldogságához, hogy ócsároljon, hajrá. Én tisztában vagyok a saját értékeimmel és különben se neki akarok tetszeni. Elégtételnek bõven elég, hogy TUDOM, hogy ezzel a saját komplexusait próbálja helyretenni, ergo nem boldog. Nem dörgölöm az orra alá, nem is reagálok rá. Nekem elég a tudat.
A kérdező hozzászólása: Igen igen...nagyon jókat írsz utolsó!
Egyik füleden be, a másikon ki. Gondolj arra, miközben ezeket mondják, hogy milyen szegényes a lelki és érzelmi világuk, ha õket ez örömmel tölti el és mosolyogj vissza rájuk. Majd következõ pillanatban felejtsd el.
A kérdező hozzászólása: Nem az volt a cél, hogy bármi is kitûnjön a storyból az általad felsoroltakból. De mindegy. És tévedsz, mert leírtam, hogy soha nem volt baj az önértékelésemmel, egészen addig amíg ezek nem kezdtek ki. 3 évig álltam a sarat. Azért a tévképzetekrõl adhatnál magyarázatot, mit gyártok ami tévképzet?

Õ "beteg" gyermek? Húgom kisfia, 14 hónapos de folyamatosan repked, és ilyen fura módon öltögeti a nyelvét. Ha valamit szeretne akkor elkezd makogni köözben repked mint egy kolibri és dugja a szájából ki a nyelvét.

Ez jelezhet bármiféle problémát, vagy ez teljesen normális egy 14 hónapos gyereknél?

Legjobb válasz: Hát megmondom õszintén az én fiam ilyen idõs korában nem így jelzett, de egyik ismerõsöm gyereke sem. Természetesen a gyerekek sem egyformák....de nekem mégis olyan fura ez a szokása. De teljesen igaz, ki tudna mondani helyes diagnosztizálálst ennyibõl :-) CSak reméltem, hogy valaki találkozott már hasonlóval.

A kérdező hozzászólása: Hát megmondom õszintén az én fiam ilyen idõs korában nem így jelzett, de egyik ismerõsöm gyereke sem. Természetesen a gyerekek sem egyformák....de nekem mégis olyan fura ez a szokása. De teljesen igaz, ki tudna mondani helyes diagnosztizálálst ennyibõl :-) CSak reméltem, hogy valaki találkozott már hasonlóval.
Igen, találkoztam. A lányomnál. Õ Asperger-szindrómás autista. De csak 5 és fél évesen tudták diagnosztizálni, addig még semmit nem lehet tudni.
Lehet, hogy nem lesz semmi baj, 14 hónaposan még mindez belefér, de ha az én gyerekem volna, én aggódnék. Az, hogy az egyéves státuszvizsgálatnál nem mondott semmit az orvos, önmagában sajnos nem elég. lehet ugyanis, hogy nem mondott, de gondolt, és az is lehet, hogy a pszichés fejlõdés eltéréseire egyszerûen nem fordított elég figyelmet. Jó volna tudni, mit csinál illetve nem csinál még ez a kisgyerek. Hogyan játszik? Hogy alakult ki a napirendje? Hogyan viszonyul az emberekhez? Mennyire képes mások érzéseit, hangulatát dekódolni? Azon kívül, hogy nem beszél, milyen szinten tud kommunikálni? érti-e az egyszerû utasításokat, kérdéseket? Hogy próbálja magát megértetni a gagyogáson kívül? Ilyen jelegû vizsgálatot végeznek a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi Bizottságok, a korai fejlesztõ központok, az Autizmus alapítvány, és még más helyek is. Az interneten is tájékozódhat az anyuka. Fizetõs és ingyenes helyek is vannak.
Hát ezt így szerinted meg lehet mondani? Nekem a 8 hónapos lányom repked meg nyújtogatja a nyelvét. A makogás meg...hát kevés egy éves beszél még, szerinted hogy kellene kifejeznie magát?
Volt 1 éves státuszvizsgálaton? Talán feltûnt volna a védõnõnek, dokinak, ha baj van vagy nem??????
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.
9 nálam fiatalabb unokatesóm van. Ennyi idõsen a makogós-nyelv kidugós "kommunikáció" normális a babák körében, a röpködést meg szinte mindegyik csinálja.
Akkor én írok egy másik lehetséges okot: hipotónia. Legalábbis az én kisfiam kisfokú oxigénhiánnyal született amit persze nem mondott senki csak nekem lett gyanús 3 hónaposan, hogy nem olyan mint a többi baba hanem repked és folyton kint van a nyelve... 7 hónapnyi dévény tornával (az arcát is masszíroztuk naponta a gyógytornász utasítása szerint) sikerült elérni, hogy nem repked, szépen végigment minden mozgásszakaszon és a nyelvnyújtogatást is sikerült enyhíteni de megszüntetni nem. Most 13 hónapos, nem beszél, nem gagyog, mindent a gesztusaival és a hangjával "mond" el...
A kérdező hozzászólása: Köszi!:)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!