Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy esetleg van rá (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

"Szelektív" alvászavar?

Miért van az, hogy iszonyú rosszul alszom egész éjszaka, és csak abban az idősávban alszom (aludnék) jót, amikor fel kell kelnem, ha időre megyek? (Ha nem megyek időre, akkor abban az időtartományban sem alszom jól, tehát nem az van, hogy adott időben alszom jól.)

2

Ez másnál is van így?

A helyzet hogy igencsak már a "felnőttek" életét élem, de még családom nincs. Melo és menni...testvérem nincs, barátaim...hát barátok, azt gondolom ez fiatal korban van inkább (de biztos vannak ellenpéldák és ez jó, nálam nem így van, bár ebben biztos én is szerepet játszok)

Úgy mondanám nincs igazán "bizalmasam". Nincs társasági életem, nem járok el szórakozni másokkal...és tudjátok, az a bizonyos ismerkedés. Régen azért tudtam hatást gyakorolni a lányokra mikor olyan kedvemben kaptam el magam, de ez mondhatom egy szerep volt és bár hatásos volt, de nem tudtam mindíg hozni, és bele is fáradtam. Most meg már eleve kedvem sincs szerepbe bújni.
Nem jó út...olyan jó lenne csak úgy tényleg valakivel igazán kellemesen elbeszélgetni egy ismerkedés keretén belül ahol érzem hogy igen így kellek, és ő is nekem viszont. Nagyon régen volt benne részem...talán emiatt vágyom rá ennyire (de ez sem jó)
Valaki egyszer azt mondta nekem: járj mozdulj kicsit ki, mert később ha az ember megszokja a "magányt" egyedüllétet, még nehezebb lesz. Főleg kapcsolatot kialakítani valakivel, közel engedni magadhoz...stb Én sokszor valahogy ezt érzem. Fura dolgok ezek...más érez így?
Kimondom: nem érzem azt hogy ha tetszik egy lány, akkor azt meg tudom szerezni. Ennyi. Ennek azt gondolom belülről kell fakadnia..nem játszani. És itt a kulcs a sikeres ismerkedéshez...ezt azért jó itt leírni.

(természetesen itt csak a számomra "negatív" dolgokat emeltem ki, vannak szép dolgai az embernek az életében, és erényei) azokra most nem fektettem hangsúlyt.

6

Jó pszihológust Biatorbágy, Törökbálint, esetleg Tatabánya környékén?

Aki valóban odafigyel a páciensre, a mondandójára, a problémáira és nem tömné feleslegesen gyógyszerrel, csak amivel és ameddig szükséges.
Ilyen szakembert keresnék.

4

Nincs kedvem élni. Monjatok dolgokat, amikért érdemes élni! (? )

Mostanában pokolként látom az egész világot. Folyton csak rossz történik velem és a környezetemben lévőkkel. Nem részletezném, többnyire magánügyekről lévén szó. Tudom, sok szép hely van, ahova érdemes eljutni, ezért is megéri élni. De hiába minden, mikor nincs rá pénzem. Hiába a sok jó élmény és cucc ami még rám vár, ha egy vasam sincs, hogy megtapasztaljam vagy megszerezzem. Valami olyan dolog kell nekem, olyan élmény, amihez nem kell pénz, és olyan érzést ad, amiért érdemes élni. Hülyeségektől kíméljetek - nem vagyok vicces kedvemben.

18

Indulatkezelésre megoldás, jó tippek?

1

Ez biztosan pánikbetegség?

Kb. 2 és fél éve vagyok pánikbeteg, ill. mostanra már állandósult a szorongásom.
A kezdetekkor a következő tünetek voltak: ájulás-érzés, belégzés képtelenségének érzése, enyhe hányinger/émelygés.
Azóta már szedtem többféle antidepresszánst(már nem szedek), és nyugtatót is(ezt a mai napig szedem, Frontin), és a 2 és fél év alatt újabb és újabb tünetek jelentek meg.
Mostanára a következőket is érzem a fent felsoroltak mellett:
- szorongás
- szédülés
- egy fura egyensúly-vesztés szerűség, olyan érzés, mintha nem tudnám az egyensúlyomat megtartani, úgy érzem, hogy eldőlök valamilyen irányba; ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor nagyon durván be vagy rúgva, és nem tudsz egyenesen járni/állni
- mellkasi szorítás, néha szúrás
- mintha a gyomrom elzsibbadna, ami néha továbbterjed a mellkasomra
- elesettség, gyengeség érzés
- állandó fáradtság, erőtlenség
- végtagok elzsibbadása

Mivel ez a szívtájéki szúrás, gyengeség-érzés egyszer-kétszer komolyabb fizikai megterhelés után jelentkezett, ezért gyanakodtam valami szívproblémára, de szívultrahang nem mutatott semmit, valamint - gondolom - ha a szívemmel lenne valami para, akkor állandóan jelentkezne nagyobb megterhelés után, pedig járok futni, és nem hiszem, hogy képes lennék lefutni 5-6 km-et fél óra alatt, ha valami szívbajom lenne.

A kérdés: tud-e valaki bármilyen olyan betegségről, ami a pánikbetegséghez hasonló tünetekkel jár? Valami hormonális probléma esetleg?
Illetve a pánikbetegségem előtt pár hónappal egy csuklótörés miatt egy krómacél protézist raktak a csuklómba, és tudni kell, hogy fém-allergiám van egyébként, a bőröm kiütéses lesz a fémtől. A kórházban anno pár napig megfigyelésen voltam, nem volt semmi gyulladás, vagy ilyesmi, de hosszú távon okozhat ez ilyesmit?

Annyit még leírnék, hogy nem azért kérdezem ezt, mert hipohonder vagyok, hanem azért, mert az elmúlt 2 és fél évben - amint írtam - próbáltam már 3 féle antidepresszánst, szedtem nyugtatót, jártam pszichiáterhez, pszichológushoz terápiára, tanultam autogén tréninget, végigbeszéltük az egész életemet az elejétől a végéig, de nem jutottunk semmire vele, azon kívül, hogy a kialakulás oka valszeg az akkoriban ért sok stressz volt(durva szakítás, a csuklótörésem, egy elhúzódó vesekő-betegség, munkahelyi túlterheltség). Végül a terapeuta is azt mondta, hogy lehet, hogy nincs ennek semmi érzelmi zavar a hátterében, csak simán egy ördögi körbe kerültem, miszerint sok stressz -> pánikbetegség tünetei megjelentek -> szorongás a tünetektől, ezért beszűkülés-> pánikbetegség tünetei erősödtek-> még inkább beszűkülés, stbstb. Ezért azt találtuk ki, hogy akkor szarjam le a tüneteket, próbáljak ne félni tőlük, éljem úgy az életem, mintha nem lennének. 1 éve már ezen dolgozok, járok szórakozni, nyaralni, van hobbim, van újra párkapcsolatom, sportolok, stb., és még mindig nem múlik. Szóval minden olyan lehetőséget kimerítettem már, ami a psziché oldaláról közelíti meg ezt a dolgot, de mégsem gyógyulok.

4

Miért mondják mindig ezeket a baromságokat az adrenalinnal kapcsolatban? (pl. azt, hogy erőt ad) Hogy lehet blokkolni az adrenalin termelést?

Mindig olyan baromságokat mondanak az adrenalinnal kapcsolatban, hogy ez jó segítség a harcolj vagy menekülj helyzetekben, felpörget, erőt ad, stb. Valójában ez nem így van.

A valóság az, hogy az adrenalin csak LEBLOKKOLJA az embert (például autó elől nem ugrik félre, nem mer/tud visszaütni ha megtámadják), hasmenést és hányingert okoz, rontja a teljesítményt (például még el sem kezdtem futni, máris alig kapok levegőt az adrenalintól, és fáj a mellkasom).

Szociális fóbiás, anti- és aszociális is vagyok, tehát amióta elkezdődött az iskola, folyamatosan hasmenésem, gyomoridegem és hányingerem van... (Sokéve van így. Lehet, hogy ezért vagyok még mindig 55 kiló a 180 cm mellett 20 éves fiú létemre?)

Hogyan, milyen gyógyszerrel lehet blokkolni az adrenalin termelést? (Ez a lényeges kérdés.)

9

20 éves fiú vagyok kb 2 éve derült ki sok szenvedés után hogy Chron betegségem van. Többi lent?

Gyógyszerbeállítások megtörténtek és kb 2 év után most állt helyre minden tényleg nagyjából mindent ehetek. 0.50-es Xanaxot szedek persze emelet rengeteget gyógyszert a családom támogat mindenben sikerült leérettségiznem csinálom tovább az életem de olykor eszembe jut ez az egész betegség és hogy soha nem fogok a régi lenni mindig rettegek a vizsgálatoktól és néha teljesen kivagyok. Aki chron betegek ti hogy oldottátok meg fejében ezt az egészet?

3

Pszichológust keresek Békéscsabán vagy Gyulán?

Lehet Tb-s is vagy magán rendelés is.

2

Miért van az, hogy egyes emberi tulajdonságokat, amik adottak, negatív színben tüntetnek föl?

Ilyen például:
-konfliktuskerülő,segítőkész,készséges
-meghunyászkodó
Az erőszakosságot,meg sokszor pozitív színben,és a képviselőik büszkék is rá.Pedig minden tulajdonságnak van előnye,és hátránya.(Valakik szerint lehet változni,de egyesek szerint nem.)
Ha valamelyiket is bevallom egy állásinterjún vagy máshol,abból származhat hátrány??

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!