Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy esetleg van (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Amfetamin tartalmú tablettát szedtem egy ideig. Mit lehet most tenni? (bővebben lent)

Két hónapig szedtem ilyen szert, meg előtte más gyógyszereket, de azokat betegség miatt.
Letettem körülbelül egy hónapja. A hiányérzet, agresszió, hangulatingadozások elmaradtak. Viszont bármilyen gyógyszert szedek be, legyen az fájdalomcsillapító, vagy antibiotikum, ugyanazt a hatást idézi elő, mint az amfetamin. Ami lássuk be, elég idegesítő és feltűnő ugyebár.
Ezen hogy lehet segíteni? Esetleg pszichológus tud segíteni?
Elkeserít, mert azt hittem, ha a tablettát leteszem és utána leküzdöm a démonjaimat, csak a rám törő vággyal kell szembe néznem. Elkeserít, hogy pár napja egy egyszerű algoflex bevétele tönkretette a délutánomat és estémet egyaránt. :(

2

Lassan már hetek óta nem tudok aludni, mert rettegek. Lehet ezzel csinálni valamit?

15 éves lány vagyok. A szüleim mostanában váltak, új házba költöztünk. Már azelőtt is volt néha, hogy annyira féltem, hogy nem voltam képes elaludni, de mostanában egyre rosszabb. Nem tudom, lehet-e köze hozzá, de azért leírok mindent, hátha. Már járok pszichológushoz, próbálunk segíteni a szorongásomon, valamint megoldani egy zaklatásos ügye (ügyemet).
Amikor ideköltöztünk, pár napig semmi, utána pedig megint elkezdődtek a dolgok. Általában 10-kor fekszem, ami szerintem egy normális időpont, már álmos is vagyok, de ahogy lekapcsolom a villanyt, kicsit be szoktam parázni és rögtön éber leszek. Mármint nem a sötéttől, azzal semmi bajom, viszont folyton csoszogó és kopogó (mint amikor valaki a körmével kocogtatja az asztalt), lihegő hangokat hallok a szoba közepéről, amikor odanézek, nincs ott semmi. Pontosítva nem tudom eldönteni, hogy láttam-e valamit, vagy csak elképzeltem, hogy látni fogok és az maradt meg a szememben. Aztán meg jön a csönd. Mint a vihar előtti csönd. Ilyenkor félek a legjobban, mert semmit nem lehet hallani, csak azt a r*hadt órát. Korábban javított valamennyit, amikor felkapcsoltam a villanyt, de mostanában már nem segít, ma pedig egyenesen úgy éreztem, hogy nem fogom kibírni az éjszakát (ezért írom most ezt). Ha becsukom a szemeimet, eszméletlenül elkezdek félni attól, hogy valamik vannak a szobámban, amik meg akarnak támadni és nem tudom meggyőzni magam arról, hogy baromság. Minden nap eljátsszuk, hogy ilyenkor beparázok, elkezdek körülnézni, de az az érzésem lesz, hogy mindig csak olyan helyre áll, ahol nem látom, ettől pedig még inkább félni kezdek és a végén már nehezen veszem a levegőt, zúg a fülem. Van, hogy hajnal kettőig is fenn vagyok így és csak utána leszek elég fáradt eléggé, hogy elaludjak. Amit kicsit furcsának találok, mivel nap közben alig bírom nyitva tartani a szemeimet. (A napokban többször éreztem úgy, hogy össze fogok esni, ha nem borulok a padra és alszom ki magamat, de valahogy mindig sikerült ébren maradni.) Folyton remegnek a kezeim és az sem segít, hogy minden egyes mozdulatomra erősen oda kell koncentrálnom. Ha nem koncentrálok, van, hogy egyszerűen összeakadnak a lábaim, a kezeimmel leverek valamit, nekimegyek valaminek/valakinek, stb. Meg aztán az emberekkel való kommunikáció sem megy így valami jól. Nem szokták érteni, amit mondani akarok nekik, ráadásul folyton dühös, ingerült vagyok. Tudom, hogy kamaszkor, meg minden, de azért csak nem kell ezt játszanom egészen addig, amíg véget nem ér, ugye? Mit tudok ezzel kezdeni?

7

Szükségem van a fájdalomra?

égebben egyszer megvagdostam magam, aztán éreztem, hogy megint akarom, és megint, és megint. aztán megcsináltattam a tetoválásom és jól eső érzés volt, hogy "igen, végre érzek valamit" piercinget is csináltattam még jóval előtte akkor is boldogság öntött el tőle. mostanában érzem megint, hogy kell a fájdalom, érezni akarom, hogy élek. megyek nem sokára újra tetováltatni, de nem lehet ezt mindig amikor úgy érzem kell a fájdalom... ez mennyire beteges, mit lehet ezzel kezdeni?

8

Van itt olyan aki ismert valakit erről az oldalról aki öngyilkos lett?

Esetleg az okát is tudja?

5

Miért érdeki a pszichológust, hogy mit gondolok a többi klienséről?

Valójában csak azért ütötte meg a fülemet ez a dolog, mert mikor voltam ezer éve más segítőnél, ő is föltette azt a kérdést, hogy "zavar-e, hogy mások is járnak hozzá?".
Engem ez nem zavar, furcsa is lenne, ha csak velem foglalkozna és egyébként teljesen más polgári foglalkozással keresné a kenyerét.
Evvel mire következtetnek? Miért olyan fontos ez, hogy mindenkinél előkerül?

10

Ebben a világban?

Ez egy őrült,beteg világ minden csak egyre szarabb lesz,rengetegen feladják az életet a saját családjukkal végeznek stb. vajon miért is? A megélhetés is rohadt nehéz szinte az kap normálisan fizető munkát aki protekciós.
Az emberek nagy része leszarja a másikat nem jelent már semmit egy másik ember nem úgy mint régen..
Nagyon nehéz ebben a világban az élet.
Az emberek nagyon nagy százeléka már belebetegedett ebbe az egészbe.
Miért van ez így? Évek alatt minden csak rosszba megy át

12

Kérdésem a következő, tehetek e feljelentést szándékos károkozás leépítés miatt, vagy kérhetek-e kártérítést miatta? Bővebben lent leírom, mire célzom!

Édesanyám, születésemtől fogva beteg, pszichiátriára jár, és gyógyszert szed, Pánikbeteg, de a pontos kórképet még nem tudom. a pontos információk, még nincsenek a birtokomban a kezelésekről, de úgy tudom elektrosokkot is kapott kezdetben de ez nem biztos!azután gyógyszerrel lőtték be neki, a mai napig lassan 30 éve nem sikerült kigyógyulnia belőle, az orvos meg egyfolytában variál a gyógyszerekkel.
A kérdésem a következő: Kiadják-e nekem a teljes kezelésről szóló dokumentumokat, a kezelés elejétől fogva.
Tehetek-e feljelentést kártérítést mert egyre rosszabb az állapota.Szándékos egészség károsításért, vagy nem tudom mi ennek a helyes megfogalmazása.
mit tehetek, mert ez így nem állapot, és csak rosszabb lesz!

2

Miért nem tudom felhőtlenül jól érezni magam?

Akárhova megyek bulizni, vagy bármit csinálni, mindig ott motoszkál az érzés, hogy magányos vagyok, hogy most épp nincs barátnőm, és ez rányomja a bélyeget minden estére. Mitől van ez, de ami fontosabb: hogyan tudnám magam jól érezni ? Tudatmódosító szerekkel hagyjatok.

6

Van akkora szerelmi bánat, amiből nem tudok kijönni?

Veszélyben a 4 éves kapcsolatom. Nem akarok nélküle itt maradni,és a szervezetem is így reagál. Étvágytalanság,életkedvtelenség,stb......

10

Létezik olyan, hogy valaki a házától legyen depressziós?

Amikor otthon vagyok akkor semmihez sincs kedvem. Régebben még csináltam a házimunkát, de most már hiába látom hogy csinálni kéne egyszerűen nem tudok nekiállni. Mondjuk anyám az aki megnehezíti a dolgokat, mert minden apróságon kiakad.

Azt hittem ha mindhárman dolgozunk(én, anya és a nővérem) jobb lesz de semmivel se lett jobb mert állandóan megy a harc az anyagiak meg minden hülyeség miatt.

Ha otthon vagyok egyszerűen elmegy minden életkedvem.

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!