Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy esetleg (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

A stresszbe tényleg bele lehet betegedni, vagy "csak" funkcionális zavarokat okozhat?

Egészen konrétan mostanában annyira erős sressz alatt vagyok, mégpedig állandóan, hogy a szívem nyugalmi állapotban is erősen és nagyon fájdalmasan (néha összevissza) dobog, mindenféle előjel nélkül hányok és hasmenésem van, meg gennyes kiütéseim, felborult a menstruációm (ráadásul legutóbb annyira fájdalmas volt, hogy azt hittem, túl se élem), remegek stb... Idáig sportoltam, de most már nem megy, nem csak a szívem miatt, hanem mert a fizikai erőt is teljesen kiszívja belőlem ez az állapot.

És ez mind olyasmi, amit eddigi életem során még SOHA NEM éltem át.

Nem szeretném részletezni, lényeg az, hogy a lakóközösséget, ahol lakom, újabban nagyon súlyos feszültségek terhelik, szinte lehetetlen már itt élni.
Tudom, azt fogjátok mondani, hogy költözzem el, nyilván, dolgozom is rajta, de bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez nem csettintésre megy. (Eddig se jókedvemben laktam itt, ahol, hanem mert ezt tudtam megfizetni. Csakhogy most aztán igazán válságosra fordult a helyzet.)

Addig is az érdekelne, hogy valóban belebetegedhetem-e mindebbe. Mert ki tudja, mikorra tudok végre változtatni, ebből kilépni...
A normális válaszokat előre is köszönöm. 27/N

5

Miért van az, hogy viszonylag rendben van az életem, időnként mégis rosszul érzem magam?

Ilyenkor csak bőgök a semmin, egész nap lehangolt vagyok. Miért van ez és mit tehetek ellene? Időnként rám jön és teljesen a hatalmába kerít a lehangoltság. Egyszerűen nem értem magamat. Kérlek mondjatok valamit!

2

Ezek kényszergondolatok lennének? Megkeserítik az életem.

Eddig rengeteg olyan gondolatom volt/van, amik egy időszakon belül tönkretették/teszik az egész életemet.
Akaratom ellenére előjönnek, befurakodnak, és nem tudom őket elhessegetni.
Emiatt a gondolatok miatt akkora nyomasztó érzés telepszik rám, hogy az szinte kibírhatatlan.
Egész nap a fejemben vannak, félek, szorongok, rettegek tőlük.
Már nem tudok egy jóízűt nevetni, mert ezek a gondolatok nem hagyják, hogy jó kedvem legyen.
Hiába mondogatom magamnak, hogy ezek csak gondolatok, nem nyugszok meg, nem múlnak el a nyomasztó érzések.
Felsorolom az eddigi ilyen gondolataimat:
1.Nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Azt hittem, hogy álom a valóság, és rettegtem, hogy valami hülyeséget csinálok.
2.Meg akartam ölni a húgomat.
Rettegtem, szorongtam, sokszor már meg kellett erőltetnem magam, hogy ne menjek oda, és fordítsam ki a nyakát. Borzasztó volt.
3.Öngyilkos akartam lenni.
Rettegtem, hogy bekattanok, és megteszem.
Minden nap halálfélelmem volt.
4.Féltem, hogy meleggé válok.
Lejátszódott a fejemben, ahogy férfiakkal szexelek, és akkora szorongó érzést váltottak ki ezek a képzetek, hogy majd beleőrültem.
5.Most attól rettegek, hogy nekrofillá válok.
Lejátszódik a fejemben, hogy egy hullával szexelek, és nagyon-nagyon félek.
Ez a gondolat /az utolsó/, már hetek óta kínoz, és nem enyhül, nem tudok tőle szabadulni.
Mindig bennem van az a nyomás.
Ha a jövőmet tervezgetem, az ugrik be, és rögtön félek.
Ha próbálok jó dolgokra gondolni, az ugrik be, és rettegem.
Ha egy filmben meghal valaki, vagy egy könyvben meghal valaki, rögtön a nekrofília ugrik be, és félek. És félek, félek, és rettegek.
Már soha nem leszek boldog, és tényleg nekrofillá fogok válni, annyira belémrögződött már.
Mi van velem?
Megőrülök!!
15/F

6

Előidézheti valaki saját maga a depressziót, vagy a bipoláris zavart?

Előfordulhat, hogy valaki azért lesz ilyen beteg, mert bebeszélte magának? Létezik ilyen?

5

22 éves férfi vagyok és fél éve elhagyott a párom. Azóta teljesen alkoholista lettem. Munka után otthon 3-4 sör, péntek estétől vasárnap hajnalig folyamatosan iszok. Vasárnapot átalszom, így tudok melózni. Megoldás?

3

Öngyilkosság megoldás?

Sokszor jut eszembe az öngyilkosság. Nem hiszek már semmiben sem. Nem bízok senkiben sem. Nincs kedvem már semmihez. Élni sem. Minden szürke, egyhangú, hideg. Fáradtnak érzem magam. Nem érdekel már semmi. Nincs semmi és senki aki boldoggá tudna tenni.
Úgy érzem nincs remény. Nem tudok már hinni önmagamban sem.
Van így értelme az életemnek?

12

MIlyen változatai vannak a bipoláris zavarnak? VAn valami 1.2.3. fokozata. Hol találhatnám meg ezek leírásait?

létezik olyan hogy kevert? vagyis hogy egyszerre van jelen egy életen át az általános életkedvetlen értelmetlen küzdelmekkel teli életérzés, és az erre reakcióként adott üres pörgés? MIvel ez egy mejgátszás, azt gondolom, hogy ebből nő ki a szorongás.

Ti éltek át ilyet bipolárisok? ha nem bipoláris zavar, akkor mi lehet ez?

3

Tudnátok ajánlani nem borsos árú, jó pszichológust?

Lehetőleg Újpesten vagy a közelben. És akiről tényleg ismertek, nem bízok a netes hirdetésekben. Köszönöm szépen előre is!

1

Hogy van kapcsolatban a bipoláris zavar a szorongással?

kinek milyen ötlete, tapasztalata, tudása van?

5

Létezik olyan tudatosan végezhető kúra, terápia vagy módszer, amivel egy traumát el lehet felejteni?

Több szerencsétlen balesetet átéltem (robbanás, karambol), és meghalt pár éve pici korában a kisfiam. Megpróbáltam feldolgozni ezeket, egy darabig úgy tűnt, hogy működik, de újra előtörnek az emlékek és az ezekkel járó fájdalmas érzések. Szeretnék tudatosan felejteni, vagy megbirkózni ezekkel. Ha létezik ilyen terápia, mi az?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!