Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy esetleg (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Van-e itt olyan ember, aki a kórházi kezelés, illetve a gondozóban lévő dokik által ténylegesen meggyógyult? A kérdés nem arra vonatkozik, hogy az illetőnek csökkentek-e a tünetei.

pszichés betegség,gyógyulás,

2

Mi bajom lehet, hogy nem nagyon merek beszélni emberekkel?

Tudok beszélni idegenekkel, férfiakkal, de olyanokkal, akik ismernek már régóta, pl. falubeliek, és nem szimpatikus emberek számomra, nem merek beszélni.

5

Mit gondoltok arról, ha valaki olyan akar öngyilkos lenni, akinek gyereke van?

és egyedül neveli a gyerekét, aki 13 éves.

6

SOS hogyan jutok pszichiáterhez?

még nem töltöttem be a 18 at, és sűrgősen szükségem volna egy pszichiáterre, hogyan lehetséges ingyenesen bejutni egyhez?

1

Ezek a Derealizáció jelei?

Ez az egész úgy kezdődött, hogy egyszer nyáron mentünk egy helyre amit annyira vártam, hogy azt hittem az elött nap este, hogy nem fogok felébredni, és amikor reggel felébredtem akkor azt hittem, hogy álmodok. Na és ez így ment úgy egy másfél hétig és utána azt mondtam magamnak, hogy ilyen nincs, és akkor utána jobban lettem egy kis időre. Utána megint elő jött ez az érzés, és azt hittem, hogy megbolondultam, és most azt is sikerült legyűrnöm de ez az érzés bennem maradt. Ez az "érzés" olyan mintha nem érezném magam a testemben, és olyan mintha ismeretlen lenne minden, de közben ismerem. Ezzel érdemes orvoshoz fordulni? Mivel lehet ezt megszüntetni? Amúgy 14 éves vagyok. :D

8

Volt olyan hogy valaki annyira paranoiás lett a slender nevü játéktól, hogy pszihológushoz kellett mennie?

Ja, és ha már itt tartunk. Melyik gombal lehet futni a játékban?

3

Ez mit jelent, mi lehet a bajom? Mit lehet ilyenkor csinálni?

Sziasztok! Szeretném a segítségeket kérni, hogy mi lehet a problémám! Az alábbi "tüneteim" vannak:
- nem vagyok biztos az érzéseimben (barátnőm iránt, ezzel indult az egész)
- úgy érzem, hogy "kísért" valami rossz, mintha valami rossz került volna belém, ami nem hagy nyugodni
- sokszor olyat érzek, hogy az agyam, a testem, és "én" nem vagyunk összhangban
- úgy érzem, hogy teljesen más ember vagyok mint eddig
- nem tudok koncentrálni a suliban (szédültem, rosszul is láttam, szaporán vert a szivem), órákon rosszul érzem magam, már jöttem is haza emiatt
- olyan, mintha teljesen "magamon kívül" lennék
- olyan, mintha a testem "automatikusan" csinálna dolgokat, öntudatomon kívül (de ezek nem feltétlen rossz dolgok)
- sokszor érzem magam úgy, mintha egy teljesen más világban élnék, "magamba zárva", teljesen egyedül

Köszönöm a segítséget előre is! :)

3

Hogy szokjam le a vagdosásról?

Már több mint 1 éve, vagdosom magam. Mindig is érdekeltek ezek a depresszív, öngyilkos dolgok. Valamiért ezek szinte vonzottak engem. Egyszer rátaláltam 1 videóra amin a lány vagdossa magát. Azután több hétig az járt az agyamban, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Eleinte csak ollóval karcolgattam magam, de az annyira pici volt, hogy még vérezni se vérzett. Csupán fájt egy hangyányit. Majd kezdtem nagyobbakat, rendszeresebben. Most mát ott tartok, hogy szinte heti szintem 3x-4x is vagdosom magam. Ez attól függ milyen szar a hetem. Volt már hogy a hét minden napján vagdostam magam. De nem akarok, 1x elhatároztam, hogy nem vagdosom magam, de nem haladtam sokat. 3 hétig sikerült kibírnom. Persze hozzátartozik, hogy nyár volt..és akkor rövidgatya stb stb.. és emiatt bírtam. Már a húgom is kezdi észrevenni..nem akarom hogy a szüleim megtudják. :\ mit tegyek? légyszi segítsetek :(

13

Mit tegyek ellene? (többi lenn)

szóval kicsit ilyen "elvarázsolt" vagyok. és ezt a közelemben levő lányok is észlelték. lényegre törve, mit lehetne tenni ezellen? Van valamiféle viselkedésgyakorlat?

11

Szociális fóbia, szorongás. Mit lehet tenni?

Fő kérdésem az lenne, hogy szociális fóbia, szorongás és depressziós tünetekkel be tudja az ember magát check-oltatni egy pszichiátriai intézetbe, vagy ez csak így magától nem megy?

(A témával kapcsolatos bármilyen történetet is szívesen fogadnék.)

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!