Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy esetleg (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Van aki nem iszik/eszik más után, de én magam után sem. Van ennek valami orvosi magyarázata?

Más furcsa "betegségem" nincs.

2

Miért esnek ki az emlékezetemből darabok?

neharagudjatok, ha hülyén fogalmaztam.
nagyon sok minden kiesik a fejemből, egyre hosszabb időben, ha visszagondolok, hogy mi történt velem tegnap pl. amikor elmentem otthonról semmi sem esik be, régebben (2-3hónapja) maximum 1-1 kis részlet, de mostanág 1 órák is.
10 órákat alszom, pánikbeteg vagyok, és rtó sokat halucinálok.
tudnátok segíteni? nagyon zavaró.

5

Mit kezdjek magammal, hogy ne legyen rossz kedvem minden nap, már több hónapja? Gyűlölök felkelni, levegőt venni! Tönkrementem teljesen 1 év alatt. Többi lent.

Amióta barátommal összeköltöztünk, az anyagi helyzetem nagyot romlott, mindenhol kifizetetlen számlák vannak. Elvesztette a munkahelyét és ott kezdődtek a gondok. Már van munkája, nekem nincs. Minimálbéres munka se segítene most rajtam. Sok mindenről le kellett mondanom, amit csináltam meg terveztem és ebbe őrültem bele. Súlyos depresszióm van és az egészségemre is kihat az idegeskedés. Már több hónapja egész nap rossz kedvem van. Barátomnak nem tetszik, hogy ilyen vagyok,de nem direkt csinálom. Nem gazdag akarok lenni, csak nem mínusz 500000-ben, hanem normálisan élni. Amit ő kitalált,hogy jó legyen, az hosszadalmas, de jó ötlet. Sajnos nekem elfogyott a türelmem 1 év alatt. Ilyen rosszul soha nem éreztem magam ennyire huzamosan. Orvoshoz sem merek elmenni, mert lehet,hogy bajom van és tudni se akarok róla, pénzem úgysincs semmire. Barátom szerint túl nagyok az igényeim,pedig csak úgy szeretnék élni, mint előtte. Leszid sokszor, mert látszik a fejemen,hogy rossz a kedvem. Találtam egy munkát, amivel tudok annyit keresni, hogy rendeződjenek a dolgok pár hónap alatt, de barátomnak nem tetszik, mert el kellene utaznom innen. Neki meg itt van munkája, meg ami üzletet akar, ahhoz is itt van minden. Ha elmennék 70ezerért valahová, nem jutnánk azzal előrébb soha, csak az aktuális dolgokat tudnánk kifizetni. Karácsonyt már boldogabban akarom tölteni. Szerintetek bunkóság,ha elutazok dolgozni és ritkán járok haza hozzá? Annyi mindenről lemondtam már szinte miatta, hogy sajnos nem bírom már tovább. Gyűlölök így élni is!!

5

Ez a pánikbetegség egyik fajtája? Valaki segítene?

Amikor társaságban vagy nyilvánod helyen tartózkodom vagy akár kettesben bárkivel, úgy érzem teljesen lelassulok agyilag, ugyanakkor tudat alatt borzasztóan ideges vagyok.Folyton csak hebegek-habogok szinte összefüggéstelenül beszélek, így lehetetlen kapcsolatokat teremteni,pedig szeretnék.

4

Mihez kezdjen egy olyan ember, akinek nincs eletkedve. Aki mar annyira elzarkozott a vilag elol, hogy a csaladjaval sem beszel, mert annyira rossznak erzi magat? 24/L

3

Félek, hogy komolyabb bajom lesz ha ezt így folytatom. Mit tegyek?

Tisztában vagyok vele, hogy kiskorom óta vannak lelki problémáim, bár azt nem tudom, hogy mi okozta/okozza. Ne fogjátok a koromra, ez annál több.
Szóval szinte egyáltalán nincs önbizalmam, csak akkor merek máshoz szólni ha felidegesítenek vagy van mellettem valaki akit ismerek. Ha kimegyek az utcára folyton azon stresszelek, hogy ez rajtam röhög, ez engem néz, ez rólam beszél, úristen mit gondolhat, érjünk már haza, menjünk már. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy észre se vesznek. Ha egyedül vagyok az 1000x rosszabb ennél. Legjobb barátnőmmel elmentem egy rendezvényre ahol nagyon sok ember volt és amit beértem a nagy tömegbe elkezdtem kicsit szédülni meg furcsa érzésem volt de pár perc alatt elmúlt és nem is gondoltam olyanokra amire szoktam pedig sok fiatal volt. Az iskola a rémálmom mert még nem tudtam beilleszkedni 1 év alatt és nem is hiszem, hogy menni fog. A régi osztályomban is voltak ilyen érzéseim ha nem jött suliba a legjobb barátnőm de az jobb volt. A mostani osztályomba (10-be megyek) is vannak ilyen érzéseim de annyira nem zavar mint az iskola többi tanulója. Megfeszülök, görcsbe rándul a gyomrom és a sírás kerülget ha egyedül kell elmenni előttük. Utálom őket mert mindig azt várom, hogy mikor fognak beszólni pedig én vagyok az akit a legtöbbször kihagytak az ilyenekből, mégis én félek a legjobban. Bele szoktam nézni idegenek szemébe de azokéba nem akikkel egy iskolába járok vagy valamiért tartok tőlük. Előfordul, hogy egy 3-4 éves kisgyerekkel se működik a dolog. A felnőttekébe simán bele merek nézni. Mit tegyek? :(
16/L

3

Depresszios vagyok es egyre melyebbre sujjedek. Mit tegyek?

16 eves lany vagyok. Nagyon szegenyek vagyunk. Nincs rendesen ruham csak szakadt vagy ami nagy ram. Nincs penzem sportolni futni meg nem lehet farmerban. Szeretek olvasni de nincs penz konyveket venni konyvtarba meg nem tudok menni mert tartozasom van. Szoval amihez kell penz az nallam lehetetlen megoldas. Volt egy fiu akivel tetszettunk egymasnak de o azt mondta hogy nem megy neki a dolog szoval csak baratok vagyunk. De sajnos megszerettem es emiatt is magam alatt vagyok. A csaladom hulyenek es betegnek tart. Szerintuk mindig mindent rosszul csinalok es egyre inkabb ugy latom hogy igazuk van. Mindenki ellok magatol. Egyedul vagyok mint a kisujjam. Nincs egy baratom aki mellettem alna. Neten van 1-2 de azok nek olyanok. Meg okk fiuk es nem csupan baratkozni akarnak. Ezt murisnak is tartom. Rengeteg fiu hajt ram de annak nem kellek aki nekem kell. Mindegy. Lehet tenni valamit hogy ne legyek depresszios? Vagy remenytelen a hejzetem? Magantanulo leszek mert a suliban.is folyton bantanak es megalaznak engem. Sajat szobam sincs. Anyukammal vagyok egy szobaban.

4

A pszichológus tényleg tud segíteni?

4

Beszéne valaki nekem bövebben ezekröl a mentális betegségekröl? (Lent)

Bipoláris zavar
skizofrénia
Bipoláris depresszió

1

Mihez kezdjek az életemmel?

Sziasztok.

Ma szóltak a kórházból,hogy apa meg fog halni,úgyhogy
látogassuk amíg lehet,ő a mindenem,ő nevelt fel,egyetlen
ember az életben aki szeret,akire számíthattam. Folyamatosan épült le,egy életvidám 46 éves ember,
a szemem előtt.

Voltak már kapcsolataim,de most 21 évesen találtam meg az első fiút,aki életem első nagy szerelme,sokat kellett harcolnom érte,aztán végre együtt lehetünk,majd múlthét
csütörtökön belém rúgott és elhagyott.

Egy másik városba kell járnom hetente kezelésre,2:30 óra az út oda,tegnap voltam,jövőhét csütörtökön be kell feküdnöm,mert annyi vizsgálat kell,mert rosszak az eredményeim.

Egyik napról a másikra,2 hónapja apa két állását kell betöltenem belecsöppentem. 2 hete munka közben leestem a lépcsőn agyrázkódásom lett,és megsérült a lábam,még azóta
is sántítva megyek dolgozni,ezzel telik el a nyaram.

Elkezdtem az egyetemet,mert apa rám erőltette,de nem tetszik,nagyon nehéz,nem is sikerült pár vizsga,a
nyáron olyan szinten depressziós lettem,hogy most is
azon gondolkodom,hogy kimegyek a konyhába,és szíven
szúrom magamat,így ott hagyom az iskolát,dolgozom
apa helyett,és ez is külön ideg,hogy miből fogom
én azt az 1 év képzést visszafizetni,mondjuk azt
mondták,ha meghalok,akkor nem kell visszafizetni.

Szerintetek is az öngyilkosság lenne a legjobb ötlet?

Szeretném megkérni,most az egyszer a vicces válaszokat
kerüljük,csak komoly válaszok érdekelnének,most is ülök az ágyam szélén,már ég a szemem a sírástól.

21/L

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!