Találatok a következő kifejezésre: A hipochondria vagy (1 db)

A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Legjobb válasz: Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.

Érdemes ilyen gonddal megkeresni egy pszichológust. Õ elképzelhetõ, hogy tud a dologgal valamihez kezdeni.
A hypochondria csak akkor igaz, ha a betegségrõl való képzelgés olyan mértékû, ami megakadályoz a normális életvitelben, annyira kitölti a gondolatodat, hogy nem tudsz rendesen dolgozni, élni. Elõszõr mérd fel a helyzetedet, hogy nálad valóban fennt áll-e a hypochondria. Én átestem ezen sajnos még kamaszkoromban. Nem voltam egyszerû eset. Mindennap felfedeztem magamon vmi újabb betegséget, az orvosok a mindennapi teendõim közé tartoztak, egyfolytában sírtam, hogy vajon mi lesz velem, megélem-e a holnapot. Láttam egy filmet, amiben egy férfinak agytumora volt, engem akkor nem lehetett leállítani, megvoltam gyõzõdve, hogy nekem is az van. A félelmem olyan mértékû volt, hogy bekerültem kórházba, persze semmi szervi elváltozást nem találtak. Ez az idõszak tarthatott nálam kb. 1-2 évig, és nem értem, hogy, de úgy ahogy jött, el is múlt. Talán belefáradtam a sok fehér köpenyes emberkébe. :) Ha hallok valami betegségrõl, ma már csak azt gondolom, hogy "remélem ilyesmi velem nem fordul elõ..."
Pont nem rég olvastam arról, hogyha csak idõnként fordul elõ veled, ha épp nincs más dolgod, akkor megnyugtatlak, hogy az tényleg nem hypochondria. Bár, tudom az sem lehet kellemes, hogyha idõközönként elõfordul. Nagyon ritkán velem is elõfordul, hogy 1 napig gondolkozom, hogy mivan ha van olyan betegségem nekem is. (Talán annak köszönhetem, hogy az orvostudományt tanulom, és rengeteg betegségrõl informáltak már) De tisztában vagyok vele, hogy ez nálam már nem hypochondria. Nálam is az egyetlen orvos akihez nem mentem el, az a pszichológus volt, de ha elmegyek, lehet, hogy hamarabb átvészelem azt a nagyon nehéz idõszakot, és a családomnak sem okozok hosszantartó problémát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az összes választ, fõként az utolsó kettõ segített! ... Nos, én még csak véletlenül se mentem volna orvosira - pedig szép hivatásnak találom, ... fõleg a sebészet érdekel, mert abban van vmi "mûvészi" -, mert egy szimpla kórház sorozatot se tudok végig nézni. Menekülök a tv elõl, ha elkezdõdik a Vészhelyzet, a Doktor House és társai :( ... De az mindenképpen megnyugtató, hogy csak átmeneti zavarról van szó, és nem végleges "hobbiról". :)
Örülök, hogy vmit tudtam segíteni! A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :) A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték. Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják, hogy nem nõnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.
A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned. Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.
Ismerem az érzést. Én is õrülten hipohonder vagyok. Ha valami elváltozást találok magamon, egybõl a legrosszabbra gondolok.Emiatt néha elaludni sem merek. Jó lenne ha végre túllépnék ezen :(((


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tegyek ha öngyilkossági gondolataim vannak?

Egyrészt a helikopterszülő apám elől nem nagyon tudok menekülni, másrészt kb. az egyetlen szórakozási lehetőségem az internet egy eléggé instabil kapcsolaton keresztül, harmadrészt PTSD-től szenvedek.

Az utolsó lehetőségem az elhúzásra pár napja lett volna, ha az előző munkahelyem kiutalta volna a pénzt, de egy hiba miatt ez nem történt meg, csak jövő hónapban, ha egyáltalán utalják. És így nem lett egyszerre elegandő pénzem egyszerre (a 80 000 es diákhitel és a kb 50 000 es fizetés elég lett volna az első hónapra, utána még munkát is könnyebben találtam volna), így meg kajára megy el, mert otthon vagy alig van, vagy valami ehetetlen + az útiköltség, mert még erre sem kapok egy vasat sem, utazgathatok napi 5 órát, közben még tanulni sem tudok, mert kinyiffant a laptopom akkumulátora köszönhetően apámnak.

Próbáltam megint munkát keresni, de nem találtam. Szinte bármit elvállalnék, még a legalitása sem igazán érdekel már. De sajnos ez nem sikerül. Ott rontottam el, hogy nem tudtam a nyári munkám miatt felvenni egy hosszabb távút, ami még jobban is fizetett volna. Mondjuk apám nem is akarja, hogy dolgozzak, mert félt, de mitől azt én nem tudom.

Mit tegyek? Pszichológus kilőve, mert apáméknál nagyon nagy botrányt kavarnék vele. Amúgy Budapesten tanulok programozónak és Nógrád megyében élek. Én már lassan csak ezt az egy kiutat látom a pokolból.

22/F

3

Szociális fóbiásként hogy éljek túl egy felelés?

jó tanuló vagyok, a tanáraim tudják, hogy ez az egyik betegségem, azonban úgy gondolják, hogy mivel jó tanuló vagyok a felelés mit árthatana nekem?! de azt nem tudják, hogy akár ki is ájulhatok stb. mit tehetnék hogy túl éljem vagy eltereljem a figyelmem a "közönségről"?

6

Szédülés, Most mit tegyek?

Az lenne a problémám hogy még egész kicsi koromban mindig ringattak és úgy aludtam el, és amikor nagyobb lettem nem tudtam elaludni és úgy szimuláltam a ringatást hogy forgattam a fejemet ide-oda az ágyban. Minden este amikor elalszok elkezdem még ma is forgatni a fejemet. Most pedig olyan problémám van ha ezt nem teszem olyan mintha egy súly húzná hátra a fejemet, és amikor kinyitom a szememet akkor hátrafele forog a világ, néha akkor is amikor már megint forgatom a fejemet és közbe is szédülök. Valamikor meg úgy szédülök hogy rezeg jobbra-balra. Szerintetek mit tegyek?

5

Van olyan akinek sikerült a kényszerbetegségből kijönnie, hogyan csinálta?

Már nagyon régóta van kényszerbetegségem, viszont az igazság az hogy csak akkor jön elő igazán, ha valami miatt aggódom, félek, de a leginkább akkor amikor depressziós, szorongásos időszakban vagyok. Egyébként nem nagyon szokott. Annyira nem extrém, de zavaró. És a rossz gondolatok is, például valami teljesen független dologtól rossz érzéseim támadnak, ez nagyon kellemetlen...
Arra lennék kíváncsi hogy akinek volt ilyen, annak sikerült valahogyan, valamilyen megoldást találnia rá? Tapasztalatok érdekelnének. Amúgy nemsokára szakemberhez megyek, nem csak ezzel a problémával.

3

Van itt esetleg gyakorlott pszichologus?

Nem voltam meg soha pszichologusnal es nem is biztos, h szuksegem van ra de meg is meg kerdezem. Meg probalom leirni par sorban a problemamat: 26 eves ferfi vagyok. Soha nem ert semmifele nagyobb trauma. Tokeletesen teljes, es boldog gyerekkorom volt. De ugy 11 evesen elkezdtem fuvezni. 11 eves koromtol kezdve 16-ig, tehat 5 even keresztul minden nap kemenyen beteptem. Meg az iskolaban is majdnem minden szunetben toltam egy cigit. Jol ereztem magam betepve es ez a szenvedelyem nem ment semmi rovasara. A tanulmanyi eredmenyem nem romlott, a maganeletemben sem okozott kart. 16 evesen egyszer csak elegem lett. Rajottem, ha igy folytatom kesobb talan baj is lehet belole. Egyik naprol a masikra abbahagytam! Aztan 2 evig a kozelebe se mentem. Nem hiszem, h fuggo lettem volna hiszen egyaltalan nem okozott nehezseget abbahagyni de persze az igaz, h sokszor gondoltam ra de jo lenne betepni es ugy nezni egy jo filmet. Ugy 18 eves elmultam mar mikor ujra elkezdtem. De csak ritkan. Olyan havonta egyszer, hetente egyszer. Hihetetlen rossz elmenyben volt reszem. Azt hittem elmulik, de nem... csak rosszabb lett. Mikor beteptem eros depresszio, es paranoia lett urra rajtam. Es ezek az erzesek szinte minden alkalommal. Es ami furcsa, h 2 slukk utan ugy beut mint 5 evvel ezelott egy egesz cigit szivtam volna el. Ma mar eleg 2 slukk ahogy h total betepjek pedig azthittem ez forditva lesz. Hat nalam nem igy van. Mar nem erdekel a fu mert nem erzem jol magam tole. Neha meg probalkozok es ugy 2 havonta elszivok egy cigit, de 10-bol 9 szer jon a paranoia es a sok szar. Ez miert van?

5

Van valami módszer, hogy leálljak? (már a csípőm a karom és a lábam is tele van vágással. és egyre mélyebb. ha így folytatom nem lesz jo vége. :/) többi lent

Először is sajnàlom ha rossz kategóriaba irtam.az a helyzet, hogy mostanába nagyon depis vagyok.minden este kényszert érzek arra, hogy megvàgjam magam.talán azzal kezdődött hogy augusztusban elvesztettem (a saját hülyesegem miatt)egy olyan személyt aki a világon mindenkinél többet jelentett.szeptemberbe is elvesztettem a masik legfontosabb embert az eletembol és azóta olyan szinten kivagyok,hogy leírhatatlan.és rendszeresen az öngyilkosságra gondolok.plussz a szüleim is válnak.egy igaz barátom sincsen úgy érzem.annyira egyedül vagyok.es ezt màr nem bírom..probálom elfelejteni a dolgokat és tovább lépni de nem megy.talán majd jobb lesz jövőre új suli.új emberek.segítsetek.mit tegyek?ha tovább is így mennek a dolgok én belehaok.

4

Generizált Szorongásos szindróma miatt már öngyilkos gondolataim vannak. Ilyenkor már el kéne menni pszichológushoz?

Nem először gondolok már rá , 3 éve van már ez. De mostmár szinte minden nap. Pár hete már minden nap már a szorongással álmodok. Minden álmom is már csak erről szól, már ott sincs nyugtom.
Arról nem is beszélve ,hogy már el sem bírom képzelni milyen egy normális élet, már nem is emlékszem rá. Régebben le tudtam kötni magam, akkor megszűnt a szenvedés de mostmár csak ez jár a fejemben. Már nem tudok egy szobában csendben leülni sem. Egyből rosszul leszek. Pszichológusra már nincs pénzem...

5

Lehetnek bipoláris zavaraim?

Minden nap 8-9 órát alszok, mégis képes vagyok akár 10-12 órát is aludni, vagy akár ágyban lenni egész nap, mert hullafáradtnak érzem magam. Minden nap úgy jövök haza, hogy fáradt vagyok, de lassan nem normális szinten. Általában mindig fel vagyok pörögve, olyan boldognak érzem magam, mintha nem is tudom, mi lenne velem, de akár egy pillanat alatt lehetek szomorú tulajdonképpen anélkül, hogy bármi okom lenne rá, és olyan dolgokon kezdek el gondolkodni, hogy engem mindenki megvet, és hogyha meghalnék, tulajdonképpen senkit sem foglalkoztatna a dolog. Igazából még elég fiatal vagyok, és azt olvastam, ilyen korban nagyon nehéz ezt kideríteni, de valamikor elkezdődik ez az egész, nemde? Az egyik közeli barátom jegyezte meg, hogy mostanában elég feszült vagyok, és olyan dolgokon tudok ideges lenni, ami szinte teljesen felesleges. Igazából van egy jelentős önképzavarom (legalábbis mások ezt mondják) és sohasem vagyok magammal elégedett, szörnyen maximalista vagyok. Ha nem érem el azt, amit szeretnék, gyakran "magamon vezetem le" később a feszültséget. Köszönöm a válaszokat előre is!

3

PARNASSAN (15 mg olanzapin) nevű gyógyszert szedett már valaki?

Én most azt kaptam, mert nem volt a gyógyszertárban Zyprexa...mennyiben más? A hatóanyag tudom, hogy ugyanaz...de a vivőanyagok, stb. nem teljesen, nem akarok mellékhatást...

0

Mit tegyek, hogy megcsináljam amit akarok?

Voltam dokinál is. Azt mondta, hogy úgy látja, hogy amit én akarok azt valójában nem akarom eléggé, csak úgy jó lenne ha....
Jól átgondoltam és igaza van. Csomó dolgot nem is akarok igazán, legalábbis nem annyira, hogy tegyek érte. Inkább csak álmodozok.

De most van 2-3 dolog amit ugyan így nem tudok megtenni, de ha nem teszem meg rohadtul szarul vagyok/ szenvedek.
De másnap vagy 1 hét múlva ugyan úgy nem teszem meg.

Mit tehetek ez ellen?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!