Találatok a következő kifejezésre: A házasság nagy (87 db)

Ha régen azért ment tönkre a házasságok nagy része, mert házasság előtt nem volt szex, akkor ma, amikor már ez nincs így, hogyhogy mégis rengeteg válás és problémás kapcsolat van?

Egy csomó helyen azt olvastam, hogy hülyeség nem szexelni esküvő előtt, mert úgyis válás lesz a vége. Viszont látok egy csomó példát magam körül, akik úgy házasodtak, hogy már előtte lefeküdtek, mégis sokat veszekednek, nem tudnak együtt élni, csalják egymást, elválnak stb. Míg pl. ott van az én szüleim példája, meg rengeteg másik páré, akik csak esküvő után szexeltek először, mégis hosszú ideje boldog házasok, semmi probléma a kapcsolatukkal. Miért kell általánosítani? Semmivel nem nagyobb hülyeség szűzen házasodni, mint nem szűzen, a kapcsolat minősége nem ezen múlik. Miért olyan elterjedt ma lenézni azokat, akik várnak?

Legjobb válasz: A házasság élettartamának nem sok köze van az elõtte történt szexuális együttléthez. Vagyis normál esetben nem ez a befolyásoló. (Kivételes eset, ha az egyik fél bármilyen okból képtelen a normális nemi életre, és ez csak az esküvõ után derül ki. Ezt is hivatott kiszûrni az elkötelezõdés elõtti "próba". Kicsit ridegen hangzik összehasonlítani a kettõt, de ruhát, vagy cipõt sem veszel anélkül, hogy felpróbálnád. Van esélyed, hogy jó lesz, de minek a rizikó? Ha kényelmes, attól a felpróbálással még semmit nem vesztett az értékébõl.) A probléma inkább az, hogy az emberek nagy része, ha "össze vannak zárva", képtelen hosszabb távon elviselni egymást. Ha nem sikerül olyan párt választanod, akinek el tudod viselni a negatívumait (aki illik hozzád), akkor csak megkeserítitek egymás életét. Hiába teszitek ezt a házasság kötelékében, attól az még nem lesz jó dolog. A szar, masnival átkötve is csak szar. Nagyon régen a szigorúbb vallási nézetek általánossága, és az egymásra utaltság miatt nem volt annyi válás. De attól még sokszor ugyanúgy szenvedett a kapcsolatban egyik, vagy akár mindkét fél.

A házasság élettartamának nem sok köze van az elõtte történt szexuális együttléthez. Vagyis normál esetben nem ez a befolyásoló. (Kivételes eset, ha az egyik fél bármilyen okból képtelen a normális nemi életre, és ez csak az esküvõ után derül ki. Ezt is hivatott kiszûrni az elkötelezõdés elõtti "próba". Kicsit ridegen hangzik összehasonlítani a kettõt, de ruhát, vagy cipõt sem veszel anélkül, hogy felpróbálnád. Van esélyed, hogy jó lesz, de minek a rizikó? Ha kényelmes, attól a felpróbálással még semmit nem vesztett az értékébõl.) A probléma inkább az, hogy az emberek nagy része, ha "össze vannak zárva", képtelen hosszabb távon elviselni egymást. Ha nem sikerül olyan párt választanod, akinek el tudod viselni a negatívumait (aki illik hozzád), akkor csak megkeserítitek egymás életét. Hiába teszitek ezt a házasság kötelékében, attól az még nem lesz jó dolog. A szar, masnival átkötve is csak szar. Nagyon régen a szigorúbb vallási nézetek általánossága, és az egymásra utaltság miatt nem volt annyi válás. De attól még sokszor ugyanúgy szenvedett a kapcsolatban egyik, vagy akár mindkét fél.
Szerintem most nem azért van válás és rossz kapcsolat, mert dugnak az emberek esküvõ elõtt :D, hanem azért, mert mivel már nem ciki a válás, a legtöbb ember nem gondolkodik, mielõtt házasodik. Én a magam részérõl fontosnak tartom, hogy megismerjem a másikat az ágyban esküvõ elõtt, mert bárki bármit mondhat, az egészséges szexuális élet, hogy a két fél passzoljon, elengedhetetlen egy harmonikus kapcsolathoz. Egyszerûen van olyan, hogy a szex nem mûködik, akkor is, ha alapjáraton nem önzõek és kompromisszumkészek. Persze, van olyan pár, akiknek szerencséjük van, vagy a vallásuk ezt mondja... én senkit nem ítélek el, nem nézem le, de azért van abban igazság, hogy elég rosszul elsülhet a dolog, ha elõtte nem feküdtek le. Lehet az egyik fél frigid/impotens, önzõ, agresszív... lehet az egyik félnek olyan problémája, amivel a másik nem tud mit kezdeni. És ez szerintem jobb, ha elõbb kiderül.

Férjemmel éppen elég rossz a házasságunk, nagy a valószínűsége, hogy elválunk? (Többi lent)

Férjem állítólag megszüntette a bankszámláját. Ma találtam egy bizonylatot ami az ő kátya számához tartozik. Egyenleg ratajt van, de az, hogy milyen műveletet végzett az nincs. Tehát, hogy pénzfelvétel vagy mi. Egy bank automata bizonylata. Ez azért fontos, mert hónapok óta egy fillért nem ad haza,semmibe nem fizet bele és ezek szerint nem szüntette meg a számlát és arra pakolja. Hogy tudom kideríteni, hogy miről szól a bizonylat?

Legjobb válasz: 2. vagyok. Ha már látod, hogy vége, akkor viszont minél elõbb add be a papírokat. Mert így, hogy mindent te fizetsz, semmivel nem vagy elõbbre, csak lenullázod magad teljesen. Kérdezd meg, hajlandó-e a közös megegyezésre, ha nem, akkor ügyvédet fogadj inkább, ne a számlákat fizetgesd. Ha õ marad a házban, akkor neki fontos, hogy ne kapcsolják ki a villanyt, gázt. A bíróság nyomozni nem fog, de az említett bizonylatokat kikéri és figyelembe veszi. Készíts magadnak egy leltárt a vagyonotokról, azért ne fizess amit magad is meg tudsz oldani. Mindennek amit a házasság alatt szereztetek a fele a tiéd. Ragaszkodj is hozzá, az ellenkezõjét késõbb nagyon megbánnád.

2. vagyok. Ha már látod, hogy vége, akkor viszont minél elõbb add be a papírokat. Mert így, hogy mindent te fizetsz, semmivel nem vagy elõbbre, csak lenullázod magad teljesen. Kérdezd meg, hajlandó-e a közös megegyezésre, ha nem, akkor ügyvédet fogadj inkább, ne a számlákat fizetgesd. Ha õ marad a házban, akkor neki fontos, hogy ne kapcsolják ki a villanyt, gázt. A bíróság nyomozni nem fog, de az említett bizonylatokat kikéri és figyelembe veszi. Készíts magadnak egy leltárt a vagyonotokról, azért ne fizess amit magad is meg tudsz oldani. Mindennek amit a házasság alatt szereztetek a fele a tiéd. Ragaszkodj is hozzá, az ellenkezõjét késõbb nagyon megbánnád.
Nem értem mit akasz. Add be a válópert és kész.Ne nyomozgass.
Valószínû, hogy csak lekérdezte az egyenlegét. Tehát nem vett le pénzt, nem tett rá, csak megnézte, mennyi van rajta. A számlaszámot meg a számlavezetõ bank nevét jegyezd meg, ez alapján a bíróság kikéri az egyenleget. Már ha az a gond, hogy nem lesz hajlandó elszámolni veled. Bizonyítanod kell, hogy mikor romlott meg a kapcsolat, ha az után tünteti el a pénzt, akkor még közös vagyonnak számít, vagyis fele a tiéd.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen 2. válaszoló. Igen õneki kell majd engem kifizetni, mert õ marad a házban így fontos, hogy hol mennyi pénzt dugdos.

Mik a házasság nagy problémái?

Esetleg kifejtve, ha id?tök engedi. :D

Legjobb válasz: Idõm most nem engedi,de röviden,majd a többiek részletezik: Elkényelmesedés és kompromisszumok...

Idõm most nem engedi, de röviden, majd a többiek részletezik: Elkényelmesedés és kompromisszumok...
a sz*ex hiánya
A kompromisszum és elvárás szerintem is minden hosszú távú kapcsolatra igaz, nem csak a házasságra. Nekem a kapcsolataimban egyébként több kompromisszumra volt szükség, mint most a házasságomban, mert a mostani helyzetünket közösen alakítottuk ki, a kapcsolatokban pedig még két külön "élet" volt, többmindenhez kellett igazodni. A házasság buktatója talán a papír kötöttsége lehet, hogy nehezebb kilépni belõle, és emiatt csapdában érzi magát valaki.
Szerintem a házasság annyiban más egy komoly kapcsolattól, hogy ott talán nehezebben lépsz ki belõle. Szóval mik a problémák? Talán az, hogy elfelejted, hogy egykor a másikban mit szerettél. Amit korábban aranyosnak találtál az idegesítõvé válik. Kialakulnak a szerepek amitõl az elején mindenki félt és nem lépnek ki a mókuskerékbõl. Nem figyelnek már annyira oda a külsejükre a házastársak, mert már megszerezték a másikat. Nincs már izgalom, a mai rohanó világban kevesen mutatnak újat vagy lepik meg valamivel a párjukat. Szerintem az is rossz a hosszú kapcsolatokban, hogy az párok nem tisztelik egymást, a veszekedésnél lehorgyák egymást, pedig akkor is lehetne bennünk tartás. és persze ott a szex kérdése.. "jaj nincs kedvem, kemény napom volt" régebben persze az sem érdekelte, ha a kocsiban kell csinálni.. nos..ilyenek..
Kompromisszum, elvárás ugyanúgy kell, ha nem vagy házas. Azt hiszem nem kell papír ehhez.
Szerintem a pénz körüli problémák.
A házasság úgy ahogy van egy problémás dolog ami megöli a kapcsolatokat. A sok kompromisszum, a sok elvárás aminek meg kell felelni és akkor ehhez még jó arcot is vágni. Nem lehet ezt bírni.
A házasság maga.
A hûség :)
A szülök akik nem akarják elengedni a gyerekeiket mással élni mert jobbat érdemelnének! Vállás a vége!!!
Nem gondolom, hogy a házasságra ki lehetne vetíteni bármilyen problémát. Ha szimplán együtt élünk valakivel és eltelik 10 év, ugyanazok a problémák fognak elõjönni, mintha házasságban telt volna el az a 10 év. Egy papírtól nem lesz több-kevesebb vagy más jellegû probléma a felek között.


Fél éve vagyok együtt párommal, ő már nagyon szeretne babát, a házasságot még korainak találja. Azt mondja, hogy nagyon szeret, és én vagyok a mindene. (Amúgy neki már volt egy házassága, gyerek abból nem született) Nem csak a babát szeretné inkább?

Legjobb válasz: Én nem szülnék házasság nélkül gyereket. Ráadásul fél év nagyon kevés idõ, szerintem inkább csak babát szeretne. Vigyázz vele nagyon, nehogy bekavarjon a védekezésbe, hogy baba legyen. Sajnos vannak akik képesek ilyenre.

Én nem szülnék házasság nélkül gyereket. Ráadásul fél év nagyon kevés idõ, szerintem inkább csak babát szeretne. Vigyázz vele nagyon, nehogy bekavarjon a védekezésbe, hogy baba legyen. Sajnos vannak akik képesek ilyenre.
Házasság nélkül nuku gyerek! Bár valószínû fél a házasság ötletétõl, ha més nem a rossz tapasztalat miatt is. Legyél vele türelmes, megértõ, még változhat a dolog pozitív irányba :) . Egy ismerõsöm barátja elejében össze sem akart költözni az ismerõsömmel, pedig már jó ideje együtt voltak, aztán mégis, õ hozta fel végül, és most minden ok. Türelem a kulcs.
Én se szülnék házasság nélkül.
majd elhagy, azért nem akar elvenni
A kérdező hozzászólása: Azt mondta, hogy nincs a házasság ellen, csak most még közömbös neki ez az egész nõsülés dolog, talán mert nem szereti a lakodalmakat.

Van egy párkapcsolatom, ahol a szex nagyon jó és nagy szenvedély van köztünk, ezen kívül szeretjük is egymást. Szóba került a házasság is. Szeretjük egymást, de nem szerelemmel, viszont nagyon jó köztünk minden. Házasodjunk így?

Legjobb válasz: Aki azt írta, hogy azért van nagyon sok válás mert sokan szerelem nélkül házasodnak az szerintem téved. Pont ennek az ellenkezõje miatt van ... Mert sokan vak szerelembõl házasodnak. Olyan szerelembõl amikor még nem lehet tisztán látni a másik hibáit, "velejáróit" és, hogy ha néha észre is veszik 1-1 pillanatra akkor is csak legyintenek, hogy ó hát én elfogadom Õt így meg majd megváltozik, majd ha együtt fogunk élni másképp lesz én tudom ... Én vallásos ember vagyok és sokat beszélgettem papokkal, tanítottak is. Õk mondták el, hogy ugye õk tartanak jegyesoktatást és mindig meg kell, hogy kérdezzék, hogy miért döntöttek a párok a házasság mellett. Azt mondták nagyon sokat adták azt a választ a kérdésre, hogy hát mert mi szerelmesek vagyunk egymásba és azt mondta ezek közül a párok közül majdnem mind elvált. Mert késõbb amikor már együtt éltek és sok-sok problémával szembesültek ami nem javult akkor ott nem volt más választás ... A szeretetre kell építeni. Ha Te úgy érzed, hogy szereted annyira a párodat, hogy akár egy egész életet is letudnál vele élni és megvan köztetek az összhang, az egyetértés és az a bizonyos láthatatlan kötelék ... Meg természetesen ha úgy érzed, hogy számodra Õ az igazi és ez kölcsönös akkor miért ne?:) Igaza van az elõttem szólónak... A szerelem egy idõ után elmúlik és ha nincs mögötte tiszta és önzetlen szeretet amelyre egy életen át lehet építeni akkor hiába volt ott a szerelem...Csak néznek egymásra az emberek, hogy: - Fuh, hogy voltam képes eddig ezzel az emberrel élni? Hogy nem vettem észre ezidáig, hogy Õ ilyen?" ... A szíved úgyis megsúgja a választ. Viszont ha vannak kételyeid akkor célszerû még várni vele ... Mindenestre én sok boldogságot kívánok! :-) (Jah és még annyit hagy jegyezzek meg, hogy nálunk is ez volt az elõzõ párommal, megvolt minden ... Szerelem nem volt. Házasság nálunk is felmerült és boldogan hozzámentem volna. De Mi sajnos rengeteget veszekedtünk ... És egy idõ után ennek meg is lett az eredménye. :( )

Aki azt írta, hogy azért van nagyon sok válás mert sokan szerelem nélkül házasodnak az szerintem téved. Pont ennek az ellenkezõje miatt van ... Mert sokan vak szerelembõl házasodnak. Olyan szerelembõl amikor még nem lehet tisztán látni a másik hibáit, "velejáróit" és, hogy ha néha észre is veszik 1-1 pillanatra akkor is csak legyintenek, hogy ó hát én elfogadom Õt így meg majd megváltozik, majd ha együtt fogunk élni másképp lesz én tudom ... Én vallásos ember vagyok és sokat beszélgettem papokkal, tanítottak is. Õk mondták el, hogy ugye õk tartanak jegyesoktatást és mindig meg kell, hogy kérdezzék, hogy miért döntöttek a párok a házasság mellett. Azt mondták nagyon sokat adták azt a választ a kérdésre, hogy hát mert mi szerelmesek vagyunk egymásba és azt mondta ezek közül a párok közül majdnem mind elvált. Mert késõbb amikor már együtt éltek és sok-sok problémával szembesültek ami nem javult akkor ott nem volt más választás ... A szeretetre kell építeni. Ha Te úgy érzed, hogy szereted annyira a párodat, hogy akár egy egész életet is letudnál vele élni és megvan köztetek az összhang, az egyetértés és az a bizonyos láthatatlan kötelék ... Meg természetesen ha úgy érzed, hogy számodra Õ az igazi és ez kölcsönös akkor miért ne?:) Igaza van az elõttem szólónak... A szerelem egy idõ után elmúlik és ha nincs mögötte tiszta és önzetlen szeretet amelyre egy életen át lehet építeni akkor hiába volt ott a szerelem...Csak néznek egymásra az emberek, hogy: - Fuh, hogy voltam képes eddig ezzel az emberrel élni? Hogy nem vettem észre ezidáig, hogy Õ ilyen?" ... A szíved úgyis megsúgja a választ. Viszont ha vannak kételyeid akkor célszerû még várni vele ... Mindenestre én sok boldogságot kívánok! :-) (Jah és még annyit hagy jegyezzek meg, hogy nálunk is ez volt az elõzõ párommal, megvolt minden ... Szerelem nem volt. Házasság nálunk is felmerült és boldogan hozzámentem volna. De Mi sajnos rengeteget veszekedtünk ... És egy idõ után ennek meg is lett az eredménye. :( )
Minek kell házasodni? Attól megváltozik bármi is a nõ nevén kívül?
Áldásom adom rátok, járjatok békével.
A kérdező hozzászólása: És ez most hogy jön ide?
Most ez lehet bunkóságnak fog hangozni, hogy ezzel jövök, de azért az sem elhanyagolható tény, hogy házasságnál minden megy közösbe, válásnál meg felezõdik ugye. Szóval ha évekig küzdöttél a kis lakásodért, az válás után már nem csak a tiéd...
A kérdező hozzászólása: köszönöm az utolsónak. Köszönöm, a választ, a hozzászólást, a szavait.
A kérdező hozzászólása: 2 és fél éve. Igazából sosem voltunk egymásba, inkább õrült, szerelemszerû pillanatok voltak csak.
voltatok szerelmesek valaha vagy mindig csak a szenvedély? mert a szerelem csak egy ideig van jelen minden kapcsolatban, utána átalakul valami mássá.. mióta vagytok együtt?
meg hal valamelyikõtök hogyha nem házasodtok össze:O? nem értem miért olyan fontos ez úgyis csak papírok, semmi jelentõségük... L/16
Azért van ennyi válás, mert rengetegen szerelem nélkül házasodnak.
A kérdező hozzászólása: Úgy értem, hogy szerelem nélkül érdemes házasodni? Mert különben a szex nagyon jó vele, és másban is egyetértünk, szeretjük egymást.
Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy láttál egy szép nyugágyat, megvedd -e? Csak te tudhatod, mi a jó neked.
Én is engedélyezem !
Hát nem szállok vitába, de az a válaszoló aki megcáfolta a válaszomat, mely szerint a szerelem nélküli házasság váláshoz vezet szerintem téved. De nem gyõzködök senkit, mert errõl úgyis mindenkinek más a véleménye. Én csak azt tudom hogy anyukámék 16 éves koruk óta együtt vannak most 50 évesek és õrülten szerelmesek egymásba még mindig. Bár õk megtalálták egymást, õket a sors is egymásnak szánta. Én a valódi szerelemre gondoltam, nem fellángolásra, ami okán rögtön házasságba ugranak a felek.

A házasságnak nincsen nagy értéke az emberek között. Vajon a vallás meg tudná erősíteni a házasság intézményét?

Sokan csak úgy élnek együtt, amit Isten nem helyesel. 1Péter 2:13,14

Legjobb válasz: Egyetértek az elõzõvel, régen sem a vallás tartotta össze az embereket. A házasság gazdasági kapcsolat is volt egyben, a magasabb rangú személyek tartottak szeretõket, még az átlagpolgár számára is ott volt a kupleráj.. A parasztok között meg ki tudja ki mit mûvelt a szénakazalban.... Az angyalcsinálóknak is volt dolguk. Nem volt a múltunk egy picit sem erkölcsösebb mint manapság. Amúgy meg mit tudna tenni a vallás? Az emberek nagy része nem hívõ, vagy ha az is akkor csak a maga módján, nem templombajáró. Szóval a nagyobb rétegre nem tudna hatni.

Egyetértek az elõzõvel, régen sem a vallás tartotta össze az embereket. A házasság gazdasági kapcsolat is volt egyben, a magasabb rangú személyek tartottak szeretõket, még az átlagpolgár számára is ott volt a kupleráj.. A parasztok között meg ki tudja ki mit mûvelt a szénakazalban.... Az angyalcsinálóknak is volt dolguk. Nem volt a múltunk egy picit sem erkölcsösebb mint manapság. Amúgy meg mit tudna tenni a vallás? Az emberek nagy része nem hívõ, vagy ha az is akkor csak a maga módján, nem templombajáró. Szóval a nagyobb rétegre nem tudna hatni.
Nem úgy mûködik, hogy ezt olvastam és akkor így fogok szeretni.Régen se a vallás tartotta össze a házasságokat, ha nem a félelem, hogy megveti/kitagadja a közösség, ha el mer válni.Persze boldog házasságok is voltak és vannak most is.
Nekem meg a húsvéti nyuszi és a Télapó azt mondták, hogy szerintük együttélni kell és nem házasodni.
Szia Zitus! Az sajnos attól függ, hogy milyen vallás! A tied és az enyém minden bizonnyal, hiszen mi azt valljuk, hogy a házasságot Isten szerezte Édenben, és Jézus Krisztus megerõsítette ezt a tanításaiban. Sajnos azonban vannak olyan vallásosak, akik nem hisznek sem Édenben, sem Krisztusban. Ezért számukra ezek csak üres szavak... Üdv. Péter
Az emberek azért esnek mindig hibába, mert valami megfoghatatlan virtuális valamit akarnak követni, ami mögött nincs semmilyen tartalom. Vagy ezotériát látnak mindenben. Csak számok, betûk maradnak, a kép pedig teljesen elvész. A házasság két emberen múlik, nem a házasság megfoghatatlan minõségén. Ti magatok vagytok a minõség.
A kérdező hozzászólása: Kedves Péter Minden keresztény vallásnak Jézus tanítása a mérvadó, a házasságra vonatkozó is. Nincsen olyan, hogy katolikus, vagy protestáns megteheti, Jehova Tanúja nem. Az alapelv egységes, aki nem tartja magára vonatkozólag kötelezõnek, hogyan nevezheti magát kereszténynek? Hogyan mondhatja azt, hogy hisz Jézusban? Jézus így tekintette a például a házasságot:Márk 10:6-9
A kérdező hozzászólása: Szia Kárhozottak.. Az igaz, hogy a házasság két emberen múlik, de a minõségessé tehetjük, ha megfogadjuk Isten tanácsait vele kapcsolatban. Például ha a férj úgy szereti a feleségét, mint a saját testét(ahogy a Szentarás írja), akkor nem fog a feleségen uralkodni és annak könnyû lesz alárendelnie magát neki, mivel a férj a család feje. És ez csak egy. Hidd el nem lenne annyi válás és gyilkosság a családon belül.
Szerintem az emberek többsége - tudatosan vagy tudat alatt- azért választja az együttélést a házasság helyett, mert fél a végleges elkötelezõdéstõl. Most házasság alatt nem a "papírt" értem, hanem a fogadalmat, hogy kitartunk egymás mellett jóban-rosszban, és a másikkal megelégszünk. Egy olyan korban élünk, hogy ha valami elromlik, akkor azt kidobjuk, nem megjavítjuk, és sajnos így van ez az emberi kapcsolatokkal is. A hit mindenképpen segít a fogadalom megtartásában, mert szeretjük a férjünket/feleségünket akkor is, amikor esetleg nem sok okot ad rá. " A szeretet mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel". (Kor 1, 13) És van rá reményünk, hogy életünk párja is ugyanígy kezel minket, amikor esetleg mi nem vagyunk életünk napsütötte részén.

Lehet, hogy vége a házasságomnak? Szörnyű, de akárhányszor gondolkodom rajta, mostanában mindig arra jutok, hogy nagyon nehéz már bármit is tolerálnom ebben a kapcsolatban. A gyerekünk születése után kezdődött az elhidegülés.

Tudom, hogy valahol még köt?döm hozzá, de szépen lassan t?nnek el az érzelmek és érzések.Már nem vágyom rá , hogy megcsókoljon, hogy együtt legyünk.

Legjobb válasz: Miért divat ma beletörõdni ebbe a helyzetbe és rögtön elválni, külön menni? Fõleg, hoy gyerek is van már és neki apa kell akkor is ha már nemfényes a dolog a szülõk közöztt. Tessék érte tenni valamit! Gondolj vissza arra az idõre, mikor megismertétek egymást. Mire indultál be rajta, mi tetszett benne. Tessék együtt nosztalgiázni, egy kicsit lazulni és nem rögtön feladni. Mindenért küzdeni kell és egy házasság olyan sokszormint egy hullám vasút. De ha meg tudjuk oldani ezt a dolgot és nem csak kesergünk rajta, még büszkék is lehetünk magunkra. Mielõtt lepontoznátok, nálunk is fordult már elõ ilyen nem is egyszer, de mindig sikerült túl lépni rajta. Én amikor férjhez mentem, egy életre gondoltam és ezt komolyan is veszem, még akkor is ha néha vannak olyan napok, hogy egymáshoz sem szólunk. Õ másik fél is szenvedhet, csak esetleg nem tudja megfogalmazni. Oldjátok meg együtt és minden jót kívánok nektek!!! /11 év házasság tapasztalata alapján és még csak 35 éves vagyok!/

Miért divat ma beletörõdni ebbe a helyzetbe és rögtön elválni, külön menni? Fõleg, hoy gyerek is van már és neki apa kell akkor is ha már nemfényes a dolog a szülõk közöztt. Tessék érte tenni valamit! Gondolj vissza arra az idõre, mikor megismertétek egymást. Mire indultál be rajta, mi tetszett benne. Tessék együtt nosztalgiázni, egy kicsit lazulni és nem rögtön feladni. Mindenért küzdeni kell és egy házasság olyan sokszormint egy hullám vasút. De ha meg tudjuk oldani ezt a dolgot és nem csak kesergünk rajta, még büszkék is lehetünk magunkra. Mielõtt lepontoznátok, nálunk is fordult már elõ ilyen nem is egyszer, de mindig sikerült túl lépni rajta. Én amikor férjhez mentem, egy életre gondoltam és ezt komolyan is veszem, még akkor is ha néha vannak olyan napok, hogy egymáshoz sem szólunk. Õ másik fél is szenvedhet, csak esetleg nem tudja megfogalmazni. Oldjátok meg együtt és minden jót kívánok nektek!!! /11 év házasság tapasztalata alapján és még csak 35 éves vagyok!/
Sajnálom... mi ezt megelõztük mert kezdettõl és születéstõl már együtt is töltöttünk kettesben idõt mama vigyázott rá. ha nem lettek volna ilyen órák már mi is tropák lennénk..
Ha csak te akarod, már rég rossz... Amúgy a teszek valamit abból áll, hogy kimozdultok? Mert az egyáltalán nem minden... sõt!! Üljetek le, beszéljétek meg, hogy mi van, miért van, ki mit szeretne, hogy gondolja, és jussatok közös nevezõre, bármi is legyen az. ha kell, menjetek el szakemberhez, csodákat tud mûvelin-ha van értelme az együttmaradásnak! Az elhidegülést nem szabad hagyni, ha elváltok, annak legyen oka, ne az, hogy csak éldegéltek egymás mellett... (volt egy barátnõm ugyanígy, észbekaptak, leültek, megbeszélték és azóta is imádják egymást, több mint 12 éve és 3 gyerekkel...)
Hát ne hagyd leülni a lusta disznó férjedet! Ha kell ostorral verd, hogy igenis vigyen titeket a gyerekkel kirándulni!!
Ismerõs a helyzet...nálunk is ez van.Én már sokszor beszéltem neki errõl, h valamit tenni kell de semmi javulás. Igen olyan már mintha barátok lennénk és így belegondolva leélni az életünk.:(:(Mi összetudunk minden apróságon veszni, a szexuális életünk is egyenlõ a nullával!!!Kisfiamra nem tud senki se vigyázni mert több 100km-re vannak a mamák.Sajnos nem nagyon tudok tanácsot adni mert magunknak sem tudom mi ebbõl a kiút. Én is azon töröm mindig a fejem, hogy mi legyen?Annyira eltávolódtunk egymástól, h a napi történéseken kívül nem nagyon tudunk beszélgetni.Rossz ez így szerintem mindenkinek, csak nem tudjuk mi erre a megoldás.....

A házasságig szeretnék várni de nagyon vágyom a barátomra? H bírhatnám ki?

saját döntésem, h szüzen szeretnék házasodni.A barátommal 3 hónapja vagyunk együtt és ?rülten vágyom rá. Nem szeretném "megszegni" a fogadalmamat, akármilyen nehéz is, ki szeretném bírni. Hogyan lehet ezt? Azt hiszem eleve elég túlf?tött vagyok, ?t ráadásul nagyon szeretem is. Esküv?r?l 2-3 éven belül nem hiszem h szó lenne, mivel 19 vagyok. Az olyan válaszok, h hát feküdj le vele, kérem kíméljenek, mert itt most nem az a kérdés, h megteszem-e, hanem h h tudnám kivárni. Ebben kérek segítséget. köszönöm

Legjobb válasz: Én 2 évig, és megpróbáltunk alkalmat sem teremteni rá, mert annyira oda vagyunk egymásért, hogy nagyon. (még most is, 5 év házasság után) Nem aludtunk együtt sem, mert tuti nem tudtunk volna csak aludni. Szinte sosem voltunk úgy kettesben, hogy csak ketten, tehát tudtuk, hogy tesója vagy vki van még otthon. talán ez volt a legtöbb, ami segített, hogy sosem voltunk csak ketten. Visszatartó erõ volt, hogy bármikor jöhet vki a szoba felé, vagy hív kajálni, vagy ránk néz. Meg is kértük a családot, hogy ne hagyjanak minket kettesben. tudom, furcsa, de mûködött. Meg ugye nálam a párom is így volt teljes mértékben. Amúgy van köze vallási értékekhez a döntésednek?

Én 2 évig, és megpróbáltunk alkalmat sem teremteni rá, mert annyira oda vagyunk egymásért, hogy nagyon. (még most is, 5 év házasság után) Nem aludtunk együtt sem, mert tuti nem tudtunk volna csak aludni. Szinte sosem voltunk úgy kettesben, hogy csak ketten, tehát tudtuk, hogy tesója vagy vki van még otthon. talán ez volt a legtöbb, ami segített, hogy sosem voltunk csak ketten. Visszatartó erõ volt, hogy bármikor jöhet vki a szoba felé, vagy hív kajálni, vagy ránk néz. Meg is kértük a családot, hogy ne hagyjanak minket kettesben. tudom, furcsa, de mûködött. Meg ugye nálam a párom is így volt teljes mértékben. Amúgy van köze vallási értékekhez a döntésednek?
És határozottan húzz egy vonalat, mert aztán jaj csak még egy kicsit, még egy kicsit, és lesz egy pont, ahol nem tudsz már gondolkodni!
Hát, nehéz, de nem lehetetlen! (saját példa). Ha arra gondolsz, hogy mennyire megbánnád, az segíthet visszatartani magad. + gondolj arra, mennyire büszke leszel majd arra, hogy sikerült! Másrészt, ne hozd magatokat olyan helyzetbe, amikor eluralkodhatnak a vágyak! Pl. ha kettesben otthon filmeztek, amikor nincs senki más otthon, könnyen belesodródhattok. ha ehelyett strandolni mentek, kirándulni, vagy kettesben vagytok, de úgy, hogy más is van otthon, az jó visszatartó erõ. Másrészt, végsõ esetben gondolhatsz a nem kívánt terhességre is... Mert ha nem tervezed, hogy lefekszel vele, akkor ugye nem is szedsz semmit, és nem tartasz otthon gumit... Sok sikert, és ha sikerül megtartanod magad, nagyon jó érzés lesz, ellenben, ha megfogadtad, de nem sikerül, elveszítheted az önbecsülésed, és megromolhat a kapcsolatotok is , ha a párod is így van a dolgokkal, mint te. Amúgy a fiú is így gondolja? Mert megnehezíti a helyzetet, ha nem...
Szia, én is 19 vagyok. Amikor azt mondod, hogy szûzen szeretnél megházasodni akkor csak a közösülésre gondolsz, vagy mindenre?
petting
Akkor azt hiszem, nem tudsz mit csinálni... Esetleg ha jó sokszor odabújsz a párodhoz, a tested beéri annyival is, szóval öleld, amikor csak lehet. :) Tud róla, hogy várni akarsz, ugye?
Na jó, de mit lehet akkor csinálni, ha már másként döntöttem, és úgy is együtt vagyok a párommal, aki nem vallásos, míg én igen. És mit lehet csinálni, ha tudom, hogy nem minden van így a helyén. Mégis... mi lehet a megoldás, hogy lehet akkor ismét Isten elõtt állni úgy, hogy tiszta legyek.
Kedves Kérdezõ! Úgy látom, kaptál már mindenféle javaslatot, tanácsot A- tól Z-ig. Nem hiszem, hogy ehhez még sokat hozzá lehetne tenni, ezért hezitáltam, írjak-e vagy ne. De mert újra és újra belebotlottam a kérdésbe, írok. Én azokhoz csatlakozom ebben a kérdésben, akik azt mondják, nem jó dolog a tûzzel játszani, mert elõbb-utóbb megégetheted magad. Lehet, hogy van 1 - 2 kivétel, de az esetek többségében bukás lesz a végkifejlet. Az évek során lehet, hogy a mai elhatározásod is gyengül, a folyamatosan meglévõ vágy pedig szinte biztosan erõsödik pontosan betöltetlensége miatt. Ha erõs a kapcsolatod Istennel, akkor sincs garancia, mint ahogy valamelyik válaszoló is errõl tett bizonyságot, sõt, e kapcsolat meggyengülésérõl. Szerintem mindenképp erõsítsd a saját részedrõl az Istennel való közösséget, kérd az Õ vezetését erre a kapcsolatra is. Végül figyelmedbe ajánlok egy videót, amit nemrég találtam. Nagyon keményen hangzik, nekem is megdöbbentõ volt, de el kell ismernem a benne foglaltak igazságát. http://www.youtube.com/watch?v=l5DUwFBpF4U&feature=mfu_in_or.. Ezt az elõadást 6 részben rakták fel; azért a 4. részt linkeltem be, mert ebben van konkrétan a helyzetedhez illõ tanítás. De ha "kibírtad" ezt a kemény beszédet, érdemes megnézni a többi részt is, ill. az elõadótól mást is.
A kérdező hozzászólása: egy ideig igen, elég sok ilyen példát látok. Sajnos az ellenkezõjét is, akik túl hamar lefekszenek egymással és utána évekig nyûglõdnek, mert nem bírják ott hagyni a másikat amikor már rég nem mûködik. Nyilván van ezen kívül más eset is, én mégis szeretném lelkileg teljesen megismerni azt, akivel összekötöm az életem. Ha hajlandó várni rám, akkor késõbb is át tudunk majd közösen jutni a nehézségeken.
Szerintetek mûködhet akkor egy igazi párkapcsolat szex nélkül? Csak a lelkiekre és szellemi értékekre koncentrálva?
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat. Az utolsó "beszámoló" nagyon tetszett, és nagyra becsüllek titeket.
A mi esetünk a párommal egy kicsit más, akár rigolyásnak is nevezhetõ. Õ vallásos, én kevésbé. Sokat beszélgettünk még a legelején a szexrõl, tényleg többször átrágtuk magunkat ezen a témán, mint az elõzõ kapcsolataimban. Már egyikünk sem volt szûz, így ilyen mértékben nincs nagy tétje a dolognak, viszont fogadalmat tettünk egymásnak. Megfogadtuk, hogy amíg bírjuk és amíg úgy érezzük, hogy elvagyunk szeretkezés nélkül is, addig a lelkiekre koncentrálunk és azt helyezzük elõtérbe. Nekem nagyon fura, ugyanakkor érdekes élmény is, hogy több mint féléve vagyunk együtt, 21-2 évesek vagyunk és nincs szex. Együtt alszunk, merünk üres lakásban is egy helységben tartózkodni, mert valamelyikünk mindig észnél van. Ha nagyon belemelegedünk, akkor is elkezd valamelyikünk agyában motoszkálni valami, hogy ez így nem oké... egyszerûen jön egy puszi, elengedjük egymást, hanyatt fekszünk, mély levegõk és nyugi van. Mi ezt ketten így határoztuk el, számunkra fontos, hogy be is tartsuk és alapvetõ, hogy mindkét fél hasonlóan gondolja, különben úszik az egész. Fogalmunk sincs, hogy mire várunk, talán egy jelre, de az sem kizárt hogy az esküvõre. (ezt a párom sem mondja ki egyértelmûen, hogy addig várni szeretne, én sem) Egyszerûen csak jó az, hogy egymás lelki vágyait nézzük, a másik belsõjét látjuk, arra vagyunk kíváncsiak és ezt a kapcsolatot próbáljuk tökéletesre fejleszteni. Az eddigi kapcsolataimban 2-3 hónap után mindig volt szex, ahhoz képest ez igen nagy váltás, de nagyon jó érzés. Mi maximum addig megyünk, hogy ruhán keresztül simogatjuk egymást, itt már általában "felébredünk" és valamelyikünk leállítja a másikat! Szerintem fontos az, hogy ne csak részedrõl legyen ez egy döntés, mert arra vagy az elhatározásod, vagy pedig a kapcsolatotok fog rámenni! Ha a párod megérti, hogy számodra ez fontos, te várni akarsz és az elhatározásotok közös lesz, mertek egymásnak fogadalmat tenni és mered Isten segítségét kérni, hogy ez az egymásnak tett fogadalom fennmaradjon, akkor nem lesz gond. Azt, hogy hol van a határ neked kell érezned! Te tudod, hogy mi az amivel még eltudsz számolni Isten színe elõtt és mi az amivel már nem!
""Test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test elle." Olvasd el a Pál Rómaiakhoz írt levelének 8. részét." Nem értelmezitek kicsit félre a test kívánságát? Ez ellen menne? "És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet" Hol van megírva, hogy bûn a házastársaknak falni nyalni egymást? Nem lehet, hogy inkább ez? "És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék." Ez éppolyan, mint ahogy házasságnak veszik Krisztus eme kijelentését is: "És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." Ez nem ellenkezne egy kicsit ezekkel? Mt 19, 6 "Úgy hogy többé nem kettõ, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza." Mt 19:7-9 "Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettõl fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörõ; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörõ." Nincs Péternek utódja, úgy ahogy sokan hiszik hogy van. Nem is volt, nem is lesz. A meztelenség a Biblia szavai alapján nem azt jelenti, hogy nemi szerve nincs eltakarva. A meztelenség jellemtelenség. "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:" Ahogy a nyomorult sem azt jelenti, hogy szegény, a nyavajás sem azt, hogy allergiás, a vak sem, hogy nem lát az egyik szemére. Éppúgy, ahogy a fehér ruha nem azt jelenti, hogy most lett Ariellel kimosva. "Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." A házastársi szex nem bûn, hanem parancs. Nincs megírva (kvázi Isten nem mondta sehol), hogy mit tegyenek a házastársak egymással, ha jó nekik. Az viszont írva van: "A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége." 1Kor 7, 4 Itt a kérdés, hogy ki számít Isten elõtt házastársnak? "Ha tudni akarod, hogy Isten elõtt mi a házasság, akkor olvasd el a például Mózes elsõ könyvében Jákob történetét. Például:"És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa. Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób." Ezzel talán egyértelmû: "Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." Magyarúl, akivel lefekszel a férjed. Légy hû mindhalálig a férjedhez, ne törj házasságot. Légy szeretõ, alázatos hozzá, miképpen neki is annak kell lennie hozzád, mert :" "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserû kedvûek." Kol 3:18, 19 "Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak." Ef 5:22 1Kor 7, 9 "De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni." Miért nem értitek? Miért kiáltjátok ki bûnnek, mit Isten teremtett? Miért mondjátok szentségnek, mit ember szentesít, és miért szentségtelenítitek meg, mit Isten szent szava szentesít?
Ja, es kedves Elõzõ, a tudasvagy sem bun am, azt is ember tette csak azzá a meghamisitott (kanonizalt) Bibliaban!
Na végre, egy elvtársam! Nem vagy veletlenul fiu? Én 35 eves nõ vagyok.;)
12.42-es vagyok. Én anno pont egy olyan gyülekezetbe jártam, ahol az volt a módi, amit az utolsó linkelt. Nem mesélném el az egész sztorit, két évig voltam a gyülekezet tagja, de lelkileg totálisan megrokkantam és azt hiszem sokkal jobban tettem volna, hogy ha egy pillanatra sem fordulok el a katolikus hittõl, ami számomra sokkal nagyobb lelki biztonságot jelent(ett), mint egy ilyen gyülekezet, ahol azt is megszabták kb. hogy mikor vehetek levegõt. A hangsúly nem ezen van, nem akarok senkivel kötekedni, csak azért mondtam el, hogy érezhetõ legyen, hogy azért ilyen téren is akad egy kevés tapasztalatom. Szerintem igenis kell a kísértés!!! Hogy miért? Akkor derül ki igazán, hogy az embernek mekkora a kitartása, a hite, az elszántsága. Elmondhatatlanul jó érzés, amikor igen... megérintjük egymást, igen... megöleljük egymást, simogatjuk egymást, kettesben maradunk egy lakásban, még is akkora tisztelet van bennünk egymás iránt, hogy sosem használnánk azt ki, hogy a másik kicsit gyengébb és igen is egymás mellett fekve egy üres lakásban is tudunk nemet mondani a kísértésre! Menekülni könnyû és igen valószínûleg ez a legjobbbb/legkönnyebb út is (bár szerintem egy idõ után ebbe is bele lehet bolondulni), de nekem pl. azért is jelent nagy kihívást, ugyanakkor nagy "büszkeséget" is az, hogy a párommal nem szeretkezek, mert FELTÉTEL NÉLKÜL képes vagyok bízni benne, ahogy én is tisztelem annyira, hogy ha éppen gyengébb pillanata van, mint nekem, akkor én állítom le õt. Szerintem ebben rengeteget tud fejlõdni egy pár lelkileg is. Én olyan lelki kapcsot érzek a jelenlegi párom és köztem, hogy olyat még soha egyetlen srác mellett sem éreztem, akivel anno szeretkeztem is akár már 2-3 hónap után. Más részrõl... Egy pár kapcsolatát ne egy egyház szabályozza! Már régen rossz, ha õk mondják meg mit kell tennie egyiknek vagy másiknak és mit nem! Nagyon helyes az, hogy a kérdezõ SAJÁT elhatározásából döntött így és nem azért mert egy egyház és a vallása, vagy egy hasonló elõadó ezt úgy követelné meg, avagy azt mondaná ez így helyes és kész. Persze ez is benne van, de fontos az, hogy õ saját maga ezt eldöntötte! Ha ez erõsen megvan, illetve a párja is teljesen partner a dologban, akkor õk érzik, hogy meddig mehetnek, mit csinálhatnak, mi az a határ, ami már nem lenne "tiszta", avagy mi az a határ ami már tényleg megnehezítené a dolgokat. Ki lehet bírni! Csak akarat és elszántság kérdése az egész és nincs olyan kísértés ami ezt legyõzné, akkor sem ha kettesben van valaki valakivel a négy fal között! Nehéz ezt így elmagyarázni, de remélem érthetõ. Valaki kérdezte, hogy mûködik-e szex nélkül egy kapcsolat. Azt hiszem a válaszaimból kiderült, hogy amennyiben mindkét fél úgy gondolja, hogy ki szeretné bírni és ki kell bírni, akkor mûködhet! Úgy, hogy az egyik csak arra vár mikor gyengül el a másik és azt a pillanatot ki is használja, úgy nem mûködik!
14:24-nek Nem akarok vitatkozni, de reagálnék a válaszodra. Már leírtam a saját álláspontomat, és azt is, hogy elõször nekem is keményen hangzott Paul Washer, de végül el tudtam fogadni. A saját környezetemben nem volt senki ennyire "szigorú", sem egyéni, sem közösségi szinten, hanem inkább kisebb-nagyobb mértékben megengedõ; de ebbõl aztán mindig ugyanaz a vita kerekedett ki, mint itt is, hogy akkor mégis hol van a határ. Hallottam bukásokról, de fõleg más, tapasztaltabb és a témához jobban értõ emberek elmondása alapján alakítottam ki a véleményemet. Csak érdekességképp: Nemrég épp azt hallottam valakitõl, hogy mindenkinél máshol van a határ. S ha valakinek már egy kézfogás kísértést jelent, akkor neki ott kell megállni. A saját sztoridhoz annyit, hogy sokféle gyülekezet van, mindenki maga dönti el, hová jár. Gondolom, senki nem kényszerített arra, hogy oda menj, vagy a maradásra sem, különben nem tudtál volna kiszállni. De lényeg, hogy attól, hogy egy bizonyos területen ugyanaz a módi, még nem biztos, hogy minden más is egyezik. Ha lelkileg megrokkantál, mint írod, annak is több oka lehet, s ez is hosszú téma. A leírtakból az látszik, hogy kívülrõl akartak szabályozni, törvénykezõ módon, s ezzel volt a problémád, legalábbis Te úgy érzed. Itt fontos kérdés, hogy ezek a szabályzások min alapultak: Isten szaván, törvényein, vagy emberek torz elképzelésein. Optimális eset: az elsõ, aminek folytán Isten szava belsõvé válhat, tehát belülrõl mozgat. Az sem nem mindegy, hogyan adják azt elõ, ld. az elõbb említett törvénykezés. Utóbbi esetben pedig természetes, hogy minden épeszû ember menekül. A 2. bek.- hez annyit, hogy az abban írtak alapján Neked az lehet a baj, hogy nem belülrõl származnak a "szabályok", nem tetted magadévá azokat. Ezt az mutatja, hogy azt írtad: "igenis kell a kísértés!!!", és hosszan érveltél állításod alátámasztására. Pedig ennek pont az ellenkezõje van a Miatyánkban, amit ugye katolikusként is imádkozol: "Ne vígy minket a kísértésbe." Ha Jézus így tanította imádkozni a tanítványait, annak bizonyára jó oka volt, nem? És lehetne még sorolni a példákat, de nem teszem. Te most büszke vagy az ellenállásodra, de legyél óvatos, mert - mint szokták mondani - az ördög nem alszik. "Menekülni könnyû és igen valószínûleg ez a legjobb / legkönnyebb út is." Én ezt nem menekülésnek mondanám, inkább bölcs döntésnek. És nem könnyû. Itt tényleg csak belülrõl lehet meghozni a döntést úgy, hogy aztán ne pofára esés legyen belõle. És határozottan állítom, nem a legkönnyebb út; egyéntõl függõen kisebb-nagyobb harcokkal jár, ritkábban vagy gyakrabban. És itt nem csak arra gondolok, hogy meddig lehet elmenni egy párkapcsolatban, hanem arra is, hogy egyáltalán érdemes-e sürgetni azt, próbálkozni, akár többször is, s közben mindig azt gondolni, hogy a mostani az igazi. Ismerek olyan személyt, aki 13 évig is tudott várni a leendõ házastársára, s azt mondja, megérte. Aki közeli, jó kapcsolatban van Istennel, és igyekszik megmaradni ebben, annak nem olyan elképzelhetetlen ez, talán mert nem ekörül forog az egész élete. Én azt gondolom, itt vannak aztán igazi harcok, de megéri. Egyrészt a tisztaság miatt, ami ugye sokaknál felmerül igényként. Másrészt nincs félelem sem attól, hogy mi van, ha mégsem ez a kapcsolat az igazi, sem pedig a nem kívánt terhességtõl, amit szintén említett valaki. Tehát itt a nézõpontok között van különbség, s emiatt térnek el az álláspontok. Belsõ vagy külsõ törvény? Isteni vagy emberi megközelítés? Honnan nézzük, és hogyan határozzuk meg a házasságot, a családot, stb. A 3. bek.-hez: Egyetértek abban, hogy ne egy egyház szabályozzon, hanem saját belsõ döntés, ezt fentebb írtam is. De optimális esetben ezek az egyházi prédikációk, tanítások, egyéb elõadások a belsõ meggyõzõdés kialakulását kívánják elõsegíteni, ill. utat mutatnak, segítenek azon járni. Tehát javunkra szolgálnak, nem romlásunkra.
Kedves Kérdezõ! Nem tudom, ismered-e ezt a blogot, de nagyon jó: http://biztosut.blogspot.com/2011/04/meddig-mehetunk-el.html Ha úgy gondolod, olvasd át a bejegyzéseket, remélem segítenek!
Találtam néhány hasznos dolgot a témához kapcsolódva, bemásolom a linkeket. Azok figyelmébe ajánlom, akiket érdekel, hogy milyen a Biblián alapuló keresztény gondolkodás e körben. Tehát nem vitaanyagnak szánom. Apológia Kutatóközpont honlapja: http://apologia.hu/ Szex, szerelem témakörben 3 hanganyag. Csak az elsõt hallgattam meg, de abból kiindulva a 2. és 3. rész is valószínûleg jó. A videó nekem elindult ugyan, de kép nélkül. Jobb oldalt felül pedig mp3 formátumban le is lehet tölteni õket: http://www.golgota.tv/?p=10991 http://www.golgota.tv/?p=11031 http://www.golgota.tv/?p=11121 Szintén "ellenõrizetlenül", de az elõadót ismerve 2 db: Phil Metzger: Párkapcsolat http://www.golgota.tv/?p=8791 Phil Metzger: A nõkrõl, a férfiakról és a kapcsolatokról: http://www.golgota.tv/?p=21831
Kedves Kérdezõ! Ne aggódj! Ha az elhatározásod szívbõl jön, akkor ki fogod bírni a házasságig szex nélkül. Üdv: 29/L
Szerintem a keresztények nem buták, bár ez sok értelmû lehet, mert attól hogy valaki tanult még lehet buta (szerintem). Viszont keresztény és keresztény ember között is van különbség.
16:11-nek Szerintem a testi vonzalom kialakulhat érintés nélkül is, már ha ugyanazt értjük a fogalom alatt. Én talán inkább vonzódásnak mondanám. Tehát szvsz nem feltétel azon dolgok elõzetes megtapasztalása, amiket írtál. Viszont senki nem állította, hogy a házasságkötéskor a kézfogástól kell elkezdeni felépíteni a kapcsolatot. De ha ragaszkodsz ehhez, akkor viszont nem kell olyan hosszú idõ, lehet max. sebességre kapcsolni... :-) Amúgy ez csak egy sarkos példa volt arra, hogy kinek hol lehet a határ. Ne haragudj, nincs idõm átfutni az összes eddigi válaszodat, hogy egyebekben hogyan gondolkodsz, tehát csak erre és egy másik kérdésedre tudok alapozni. Ezekbõl nekem az jön le, hogy az általában félreinformált többséggel együtt úgy, hogy a kereszténység egy vallás, szigorú, ókori és buggyant szabályokkal, tudatlan, buta emberekkel, ezért most itt oszlatnám el ezt a tévhitet. A kereszténység, legalábbis annak normális változata nem vallás, hanem életforma. A szabályokról már elõzõleg írtam. Más a szemlélet- és gondolkodásmód, és még ezer dolog. És nem csak bizonyos IQ-szint alatt jön be... :-) Én magam elég sok diplomást, értelmiségit is ismerek, az építész- / villamos- / erdészmérnököktõl kezdve a közgazdászon, az orvoson, az informatikuson és a meteorológuson át a különféle pedagógusokig. Sõt, még egy kémikus hölgyet is. :-) És lehet, hogy kifelejtettem még néhányat. :-) Nem becsülöm alá a fizikai munkát, és nem gondolom, hogy csak a diplomások lehetnek okosak, tényleg csak a fent említett "hívõ = buta" tévhitet eloszlatandó említettem õket. Persze náluk sokkal jobb példa a sok keresztény tudós, csak közülük senkit nem ismerek személyesen. :-)
Visszatérve az eredeti sztorihoz: barátnõm is ilyen fogadalmat tett. Majd megismert egy fiút, aki nem osztotta az elveit, de azt mondta neki, õ tud rá várni. Barátnõm repdesett az örömtõl, majd fél évnyi járás után a fiú azt mondta, nem tud várni, nagyon kívánja. Megtörtént a dolog, mmert a lány nem akarta elveszíteni a fiút emiatt. Kb. 1 hónapon belül rájöttek, egész más elképzeléseik vannak a jövõjükrõl, nem illenek össze. szakítottak. Lánynak fájt a dolog, de úgy tûnt túltette magát. 1 év múlva megismert egy fiút, immár olyat, aki hasonló elvekkel volt errõl a dologról. Megbeszélték, nem lesz szex köztük az esküvõig, fiú szûz volt. 1 év múlva összeházasodtak. Barátnõm azt mondja, a haláláig bánni fogja, hogy elpazarolta a szüzességét egy olyanra, aki nem érdemelte meg. Az a legrosszabb, hogy nem adhatta meg a férjének azt, amit õ megkapott tõle: hogy mindketten elsõk legyenek egymásnak. A fiú ezt sosem mondta neki, de a lány a mai napig bánja. Azért mondtam el, mert bár nagyon szereted a barátod (és ne legyen így!!!) de lehet, hogy nem õ vele fogod leélni az életed. ha vársz házasságig a szexxel, nem bánod meg. ellenben, ha lesz szex, és szétmentek, lehet, hogy megbánod.
14:13-nak Szegény, még nem válaszolt Neked senki...:-) Mivel az én hsz-em után írtál, akkor most úgy veszem, hogy tõlem kérdezted, jó? :-) Megpróbálom összefoglalni, remélem jól szedtem össze az infókat: Vallásos vagy, a párod nem az, nem vagytok házasok, de szexuális kapcsolatban vagytok; tudatában vagy annak, hogy ez így nem jó, kérdésed pedig az, hogy mit lehet csinálni. Sõt: "mi lehet a megoldás, hogy lehet akkor ismét Isten elõtt állni úgy, hogy tiszta legyek." Húú... Hát tényleg benne vagy a kulimászban, de nyakig. :-( Gondolom, mivel vallásos vagy, tudod, hogy erre van lehetõség, s ez alapon jó dolog. Azt is tudhatod, hogy Isten elõtt akkor állhatsz tisztán, ha rendbe hozod azt, amit elrontottál. Ezt viszont lehet, hogy nehéz lesz kivitelezni. Merthogy a sablon válasz az lenne, vélhetõen a többség egyetértésével, hogy ne törõdj a lelkiismeret-furdalással, ez manapság már nem bûn, nem kell szélsõségesnek lenni, stb. Vagy az, hogy legalizáljátok a kapcsolatot, azaz házasodjatok össze mielõbb, aztán ezzel rendben is van a dolog. + Felekezeti hovatartozásodtól függõen meggyónod, vagy megvallod a bûnt, ki hogy szokta, aztán kész. De szerintem ez sem a legjobb megoldás, ráadásul, mint az elsõ posztodból kiderül, esélye sincs még pár évig. Én tehát egy nehezebb, de meggyõzõdésem szerint jobb eredménnyel kecsegtetõ utat javasolnék: Tedd le Isten kezébe a kapcsolatot, hogy Õ mutassa meg, hogyan tovább. Azt írtad, nem tudod, most hányadán állsz Istennel. Derítsd ki...:-) Fordulj Hozzá õszintén, de bizalommal, hogy segítsen a "rendrakásban". Õ megbocsátja a bûnt, nem kárhoztat emiatt, ha tényleg komolyan gondolod a dolgot. Azt is írtad, a barátod kedvéért mentél bele ebbe a dologba, mert nagyon szeretted. Tehát tõle pedig érzelmileg függsz. Nos, ha elég határozott és erõs vagy, engedd el ezt a szálat, legalábbis olyan mértékben, hogy képes legyél elfogadni, bármi is lesz. Imádkozz, lehet, hogy gyorsan választ kapsz, lehet, hogy hosszabb idõt fog igénybe venni, de adj egy esélyt magadnak... Két példát tudok említeni: az egyik egy fiatal lány, akinek nem hívõként volt egy barátja, tehát õ csak megtérése után érezte, hogy nem stimmelnek a dolgok. Kész volt arra (belülrõl érezte, nem külsõ nyomásra!), hogy feladja a kapcsolatot adott esetben, pedig szerelmes volt. Õszintén imádkozott, letette Isten kezébe, s pár nap múlva minden érzelme "eltûnt", tehát már nem volt akadálya a szakításnak. A másik ennél bonyolultabb és hosszadalmasabb eset, de ugyanez a folyamat volt: határozott, komoly, belsõ döntés az elengedésrõl (nagyon erõs érzelmi és egyéb kötelékekkel), és hasonló eredmény: érzelmek eltûnése, szabadság. Ellenpéldát most hirtelen nem tudok, de lehet, hogy a végkifejlet Nálad más lesz: lesz lehetõség a házasságra hamarabb, vagy valami más... :-) Esetleg kérhetnél segítséget abban a közösségben, ahová jársz / jártál: paptól / lelkésztõl / megbízható emberektõl, akik tudnak tanácsot adni szükség esetén. Sok sikert! :-)
14.24 vagyok. Így van, senki sem kényszerített, hogy maradjak a gyülekezetben, de idõ kellett mire rengeteg csalódás után végre kitudtam nyitni a szemem és rájöttem arra, hogy ez itt nem az én helyem. Még ezután is sokszor bennem volt a kétely, hogy biztosan csak emberi botlások azok, amiket ott kaptam, ezért néha még visszajártam, de egy ponton elpattant a húr és úgy döntöttem többé nincs ott keresni valóm. Ebbe a témába annyira nem szeretnék belemenni, de tisztán emlékszem, hogy ott amikor becsuktam magam mögött az ajtót, olyan volt mintha kicsit a szívemben is becsukódott volna valami. Nagyon nehezen tudtam elvonatkoztatni a gyülekezetet Istentõl és rengeteg idõmbe telt, mire egyáltalán újra képes voltam szóba állni Vele, de amint említettem most sem nevezném magamat kifejezetten vallásosnak és ilyen mértékben pont ezen indokból és az elõzõ tapasztalataimból nem is igazán veszem alapul egyik egyház tanításait sem. A katolikus hithez állok legközelebb, mert anno oda tartoztam, illetve a nehézségeim után is egy pap segített leginkább abban, hogy visszatérjek legalább valamilyen szinten a hitemhez. Eszem ágában sincs ítélkezni, vagy bírálni bárkit is azért, mert ilyen közösségekbe jár, avagy ilyen és ehhez hasonló tanítások szerint él mint ez a videó. Szerintem az is relatív hogy a Biblia egy-egy részlete kinek mit mond, elvégre az lenne a lényeg, hogy az ember csendben leül és elgondolkodik, hogy neki mirõl szólt az a pár sor. Elfogadom, hogy valaki ez alapján él és issza az ilyen tanítók szavait, de szeretem ha más is elfogadja, hogy én egy kicsit lazábban veszem a dolgokat és nekem mondjuk a kísértés nem hogy belefér a kapcsolatomba, de képes voltam/vagyok a párommal ezt olyan elõnyünkre fordítani, hogy azt laikusként nehéz elképzelni. Lehet a kísértés bûn, de mivel én ezt pozitívumként élem meg és eltudok számolni a lelkiismeretemmel, illetve a párom is, ezért nem igen érdekel! Lényegében jól idekevertük a vallástémát, pedig nem ez volt a kérdés, no nem baj. :) Anno amikor a katolikus papunknak hoztam fel az elszenvedett sérelmeimet és szóba került ez a téma is, akkor õ mindig azt mondta, hogy a legfontosabb tudni hol a határ. Tudjam, hogy nekem hol van a határ és bárki bármit mond én azt tartsam be. Ha nekem a kézfogás a határ, akkor az, ha a csók akkor az és így tovább, a lényeg hogy szex ne legyen belõle! Én ezt már nem vettem annyira komolyan, mert nem... ezt is hosszú lenne taglalni, de azzal hogy egy vallásos párra találtam õ újra felkeltette bennem ezeket a szavakat és rávilágított arra, hogy van értelme várni és a lelki kapcsolatot fejleszteni, míg a testiek háttérbe szorulnak. A kérdezõnek is az lenne a legfontosabb szerintem, hogy fel tudja magának állítani azt a határt, amin átlépni nem fog. Ha ezt megteszi és a párja is elfogadja, akkor nem állhat közéjük semmi és tudom hogy itt azon van a hangsúly, hogy az egyházak többsége azt vallja jobb a kísértést kerülni, de nem azt kell elfogadni SZERINTEM amit egy egyház mond és vakon cselekedni, hanem amit az ember érez, amilyen jeleket kap Istentõl, stb. Ha neki belefér a kísértés, attól még nem lesz kevesebb, mint bármelyik vallásos ember, akinek már a kézfogás sem férne bele. Tudom ezzel a kommentemmel is rengeteget lehet kötekedni, mert én úgymond egyfajta "szabad nézetet" képviselek, amiben nem az a lényeg, hogy egy pap, egy lelkész, egy lelki pásztor, egy akárki közvetítõ ember mit mond, szerinte mi a helyes, hanem az, hogy nekem milyen a kapcsolatom Istennel és én hogy érzem mi az amit még megtehetek és mi az amit már nem. Az hogy x egyház y. parancsa mit mond ki, az engem õszintén szólva nagyon is hidegen hagy! :)
"ha valakinek már egy kézfogás kísértést jelent, akkor neki ott kell megállni." A párválasztás, ráadásul egy életre, no de egy annál rovidebb távra is, testi vonzalmon is alapszik. Hogyan alakul ki akkor a testi vonzalom, ha nem erintitek meg egymast? Hogy tudod megkulonboztetni a legjobb baratodtol a kedvesedet akkor? Honnét tudod, hoyg vele akarsz szeretkezni, ha sosem érezted az érintésének az ízét, a szájénak az ízét, nem ismered az intim illatának a szagát, lehet, hogy elhányod magad tole (nekem volt iylen!), és ez majd a hazassagkotes utan honapokkal vagy evekkel derul majd ki (mert ugye ha hazassagkoteskor a kezfogastol kezdik felepiteni a kapcsolatot, akkor akéár évek is eltelhetnek a teljes egyesulesig, vagy szagmintavételig), az mekkora szivas!
Csak aztán nehogy a házasság után kiderüljön, hogy nem illetek össze az ágyban. Nem félsz attól, hogy megcsal? Egy férfi azért más, mint egy nõ, benne sokkal jobban buzog a tesztoszteron, és elég egyetlen erotikus apróság, már lehet más karjaiba zuhan, még ha szerelmes is beléd. Nem akarlak eltántorítani, de a negatív oldalait is végig nézted? Tudsz velük számolni, ha beüt a krach? Nehogy aztán összetörj!
Mást tanácsolt a korintusiaknak, mint a rómaiaknak?:D:D Miért?
Jézus erejével ki lehet védeni. Jézus mindenek fölött áll. "Istennel minden lehetséges." "Kérjetek és adatik nektek" - Kérd Istent, hogy segítsen ellene állni. "Test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test elle." Olvasd el a Pál Rómaiakhoz írt levelének 8. részét.
Szerintem pettinggel meg orállal ki tudjátok húzni addig. Ha ezek vannak, akkor nem olyan nagy mûvészet. Csak ne nagyon képzeld el, hogy milyen jó lesz amikor végre lefeküdhettek, mert az valószínûleg csalódás lesz. Nem a párod miatt, hanem mert az fájhat, de ezt már biztos tudod. A legnagyobb visszatartó erõ meg az lehet, hogy nincs otthon gumitok, meg semmi.
Nem értünk egymáshoz ott lenn, sehogy, és strand kivételével nem láttuk egymást fehérnemûben sem. Tényleg nagyon erõs elhatározásnak kell lenni! Hidd el, ha nem vagy elég erõs, a vágyak erõsebbek lesznek.
A kérdező hozzászólása: a saját döntésem arra utal, h nem csupán azért mondom ezt, mert ezt nevelték belém, hanem mert ÉN így szeretném csinálni. Nem próbálkozik, sõt van h õ mondja, h most hagyjuk abba, mert fél h elkezdünk túlságosan belemelegedni. A határt nem mondtuk ki, amin azt hiszem változtatni kéne. Sajnos én magam sem tudom h hol kéne meghúzni
A kérdező hozzászólása: köszönöm, h leírtad. Igen, én katolikus vagyok és sok jó példa áll elõttem, h akik vártak, szinte kivétel nélkül boldog házasságot kötöttek. Nincs afelõl kétségem, h ez egy helyes döntés. Nektek mi volt a határvonal?
És volt hogy kettesben maradtunk, de akkor még mikor nem melegedtünk bele semmi visszafordíthatatlanba, tiszta fejjel elmentünk otthonról.
Lehetõségeid 1, Nem várod ki (tudom, ezt a választ nem kérted, de akkor is ez az egyik lehetõség) 2, Amilyen gyorsan csak tudtok, összeházasodtok 3, Szenvedsz 4, Sokat gondolsz arra a dologra, ami visszatart a házasság elõtti aktustól. Ha ez ilyen erõs, hogy rábírt erre az elavult (bocs, de így van, tiszteletben tartom az elveidet, hitedet, de nem titkolom el a véleményem) döntésre. akkor ahhoz is elég erõs lesz, hogy kibírd. Ha nem bírod ki, nem volt valódi a döntésed. Egyébként a párodnak mi a véleménye errõl? Õ is így tartja helyesnek? Vagy csak elfogadja? Vagy el sem fogadja, és próbálkozik? Kicsit árulkodó ez a "saját döntésem", és nem elvitatni szeretném tõled a döntés jogát.
A kérdező hozzászólása: a barátom nem vallásosan nevelkedett, de nyitott rá. Eredetileg nem gondolta így, de megbeszéltük h így csináljuk, és maximálisan megbízok benne, h nem fog "letámadni". Te mennyi ideig voltál együtt a férjeddel az esküvõ elõtt? H kezeltétek azokat a helyzeteket, amikor alkalmatok adódott volna rá? Együtt aludtatok pl? Köszönöm
A kérdező hozzászólása: magával az aktussal szeretnék mindenképpen várni. Sajnos nem nagyon tudom magam sem, h hol kéne meghúzni a határt, de az biztos, h az orális szexig sem szeretnék eljutni
A kérdező hozzászólása: megengedtem neki h a mellemet simogassa, azt gondoltam az belefér, és együtt is szoktunk aludni. Tudom, sokak szerint már ez is sok
ja, most nézem, hogy nincs orál. bocsi
Szerintem a petting meg orál az már szexuális aktusnak számít, de ez ugye nézõpont kérdése, nekem nem fért bele.
Ha a melledet simogatja, szerintem rég rossz. Elõbb utóbb továbbmegy, tudja, h te sem bírod sokáig. Szerintem máshogy nem nagyon lehet kibírni, minthogy mindkettõtöknek igazi személyes kapcsolata legyen Istennel, õszinte hívõ élettel. Ha errõl szól az életetek meg sem fordul a fejetekben h lefeküdjetek egymással.
Ja, már értem a kulonbség okát: "kamaszkorban megbolondulnak a hormonok, de ne feledd: a lélek a test fölött áll" Ez tevedes, a lélek a testben lakik, a test a lélek 3dimenziós ruhája, Isten egyik arca, jelenlegi megtestesuléseinek egyike.:)
Kedves utolsó, én azt gondolom, ez a gondolkodas a bûn. A test az Isten egy szikrajanak, a léleknek lakhelye, temploma. A testenm kerezstul Isten szólal meg. Ez a követelõ vágy Isten kívánsága, érzése. A legszebb dolog, beteljesules, egysegelmeny, ami tortenhet emberrel, angyallal, istennel: a szerelem. Ellene harcolni bûn. Miert gondolod maskepp?
Tekintsd példának a múlt fiataljait.Akkor természetes volt, hogy esküvõ elõtt nincs szex, pedig bizonyára nekik is voltak vágyaik.Abban az idõben a szülõk feladata volt vigyázni a fiatalokra, hogy ezt be is tartsák. A legfontosabb az volt, hogy még a lehetõségét is kerülték annak, hogy a fiatalok kettesben maradjanak.Mindig volt valaki aki felügyelte õket.A lányok nem véletlenül nem mehettek sehova kísérõ nélkül(gardedám) és a házakban a hall nevezetû helyiségnek is az volt a funkciója, hogy ott a fiatalok kettesben beszélgethettek, de a szülõk bármikor ellenõrizhették õket. Nagyon rossz ötletnek tartom a pettinget, ölelgetést, simogatást mert ezek csak fokozzák a vágyat, nem csillapítják. Ezért nevezzük elõjátéknak. Ha szilárd az elhatározásod, kerüld az ilyen helyzeteket. Nem lesz könnyû, mert kamaszkorban megbolondulnak a hormonok, de ne feledd: a lélek a test fölött áll. Emellett van egy nagyon erõs segítséged akire mindig számíthatsz. Én azt tapasztaltam a saját házasságomban, hogy minél többet foglalkozom Istennel, minél jobban betölti az életemet, annál kevésbé érdekelnek a testi dolgok, pl a szex.Imádkozz sokat, és kérd az Úr segítségét, hogy kitartó legyél. Hidd el megéri.
Bizony helyesen írt felõletek Pál, mikor ezt mondta a Korintusiaknak írt elsõ levelének hetedik részében: "De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni." Elõször is tisztázni kellene, hogy mi az a házasság szerinted? Egy emberi procedúra? Mi a házasság Isten elõtt? Mikor mondhatod, hogy házastársak vagytok, és innentõl kezdve nem törhetsz házasságot? És mi elõtt igen? Van ilyen egyáltalán? Meg tudsz nekem válaszolni ezekre a kérdésekre?
Irtó nehéz volt. Az volt jó, hogy mindketten így akartuk. Mert egymást ösztönöztük, ha egyikünk gyengébb volt, akkor a másik tudott gondolkodni, vagy ha kimondtuk, akármelyikõnk, hogy én úgy érzem, nem bírok magammal, ez annyira kijózanítóan hangzott, hogy fogtuk magunkat, és elmentünk vásárolni, vagy a plázába sétálni. Így visszatekintve, elmondahatatlanul jó, hogy mind2en elsõk voltunk egymásnak, és én csak az övé, õ csak az enyém. Tényleg megéri. Arról nem is beszélve, hogy attól féltem leginkább, milyen lesz a lelkiismeretem, ha egész életemben így terveztem, így állok tisztán Isten elõtt. Inkább a fiút veszítettem volna el, mert akkor nem szeretett volna igazán. De mi mindketten így voltunk, így nagyon más helyzet.
Szia! Rosszul dontottel, nem illik a sajat lelki alkatodhoz.:) Szerintem a testi-lelki vonzalomnak es kozelsegnek egyutt kell mozogniuk. Ha mar nagyon melyen szereted a baratodat es megvan egy annal melyebb erzelmi intimitas, mint amilyen szoros testi kapocs van koztetek, az ugynaugy nem jo, mintha valaki ezt forditva csinalja, tehat mondjuk idegenekkel fekszik le. Mind a ketto bomlasztja az embert spiritualis-szellemi-erzelmi-testi EGY-ségét. Szerintem a dontesedet valtoutasd "csak a volegenye(i)mmel szeretkezek"-re! ;) (35/L)
Lányok, tudjátok, mennyire felnézek rátok? Remélem sikerül kitartanod az elhatározásod mellett. Biztos vagyok benne, hogy ha a párod is képes ezt kivárni veled, akkor nagyon gyümölcsözõ lesz a késõbbiekben... Én vallásosan lettem nevelve. NAGYON! Az én párom viszont nem az. Én várni szerettem volna, õ viszont nem. Belementem. Nem akarom azt mondani, hogy megbántam, mert nagyon szeretem õt. Viszont az tény, hogy ezt nem egészen így akartam eredetileg. Ráadásul folyton ott van bennem a félsz, mi van, ha terhes leszek. Tudom, hogy õ mindenestül felvállalna engem ebben az esetben, de akkor is elég gáz idõ elõtt teherbe esni... Nekem házasságra még beláthatatlan ideig kell várni vele. Féltem tõle, hogy elveszítem, ha nem engedek. Azóta nem nagyon tudok Isten elé sem hogyan állni. Egyszerûen tudom, hogy ennek nem így lett volna a rendje, és azt is tudom, hogy határozottan úgy döntöttem, ahogy tettem. Így aztán nem tudom, most hányadán állunk Istennel... Talán ti értitek mire gondolok. A lényeg, légy büszke az elhatározásodra, és az nagyon jó tanács, hogy ne maradjatok egyedül kettesben.
A kérdező hozzászólása: mi számít "mindennek?"

25 évi házasság után nem kívánjuk egymást. A kezdeményező fél eddig is én (nő) voltam, de már belefáradtam. A férjem nagyon hamar "elmegy", nekem ez nagyon rossz. Van még remény, vagy ez mással is így van ebben a korban?

Legjobb válasz: Sajnos ilyen hosszú házasság után elõfordul az,hogy a felek már nem kívánják annyira a szexet.Valószínûleg még nem vagytok "öregek",még 60 éves korban,vagy afölött is normális lenne a vonzalom.Próbáld meg megbeszélni a férjeddel a dolgot.Lehet,hogy merevedési probléma,vagy valami más oka van.Ne rögtön magadban keresd a hibát!Remény mindenféleképp van,valószínûleg azért megy el korán,mert kevés az aktusok száma.Remélem minden megoldódik!Sok sikert!

Sajnos ilyen hosszú házasság után elõfordul az, hogy a felek már nem kívánják annyira a szexet.Valószínûleg még nem vagytok "öregek", még 60 éves korban, vagy afölött is normális lenne a vonzalom.Próbáld meg megbeszélni a férjeddel a dolgot.Lehet, hogy merevedési probléma, vagy valami más oka van.Ne rögtön magadban keresd a hibát!Remény mindenféleképp van, valószínûleg azért megy el korán, mert kevés az aktusok száma.Remélem minden megoldódik!Sok sikert!
25 évi házasság után azért nem törvényszerû, hogy már ne kívánják egymást a felek. Az én szüleim is most nyáron fogják ünnepelni a 25. házassági évfordulójukat, és imádják egymást, rendszeres a szexuális életük. (onnan tudom, hogy anyukámmal nagyon jó viszonyom van, nincsenek elõttünk tabu témák.) Pedig szegényeknek nincs könnyû dolguk, ritkán maradnak kettesben. Bár nem tudom, ti hány évesek vagytok, õk ilyen téren még viszonylag fiatalok. (43 és 45 évesek) Unokák érzekése után sajnos ez érthetõ, hogy õk a fontosabbak, de ha hiányzik a férjed ilyen téren, szerintem ülj le vele beszélgetni, és mondd meg neki õszintén, hogy hiányolod. Sok sikert!
hát ez van segithetek
A kérdező hozzászólása: A probléma fõleg az unokák megszületése óta érzõdik. Talán már nem egymásra figyelünk, hiszen õk mindennél fontosabbak! De nekem hiányzik...:-( Azért köszi!

Igaz, hogy a hosszú házasság jó de nagyon unalmas? Mit tudunk tenni, hogy a házasság maradjon, de a következő éveinket szebbé tegyük?

A szerelem és a h?ség szép dolog. A rohanó életben az ember csak hajt és hajszólja a pénzt, de egyszer csak azon veszi észre magát, hogy belesüllyedt a hétköznapi unalmas életbe. Minden a megszokottként m?ködik és kezd unalmas lenni! Nem kapsz, kedves szavakat,nincsenek meglepi ajándékok, nincsenek dícsér? szavak! Csa az - mi van enni?

Legjobb válasz: Szerintem a férjed/feleséged TÁRS és nem privát szórakoztatóközpont. *Nem kapsz, kedves szavakat,nincsenek meglepi ajándékok, nincsenek dícsérõ szavak! Kérdés az, hogy mit ADSZ, amikért mindezt nem kapod meg cserébe.

Szerintem a férjed/feleséged TÁRS és nem privát szórakoztatóközpont. *Nem kapsz, kedves szavakat, nincsenek meglepi ajándékok, nincsenek dícsérõ szavak! Kérdés az, hogy mit ADSZ, amikért mindezt nem kapod meg cserébe.
Hát igen, ez a legnehezebb! Odafigyelni, hogy ne süllyedj bele a hétköznapokba. Ezért is mondják, hogy megtartani nehezebb, mint megszerezni! És ez igaz. Mindkét félnek erõt kell venni magát, hogy jobb legyen. Szerintem ebbe a hibába idõnként minden pár beleesik, még az is, aki tagadja. A kérdés mindig az, hogy fontos-e még nekem annyira a párom, hogy megembereljem magam, és kirángassuk a kapcsolatunkat a hétköznapiasságból. Nálunk is van olyan, hogy sokat dolgozunk, stresszelünk és bizony észrevesszük, hogy hetek óta elmegyünk egymás mellett. De olyankor mindig bekapcsol a vészjelzõ, hogy ez így nem jó, változtatni kell, hiszen szeretjük a másikat, és vele akarunk élni. Na addig jó, amíg ez bekapcsol. Mi ilyenkor megpróbálunk lelassítani, elmenni sétálni, még ha fáradtak is vagyunk, vagy egy hétvégére valahova. Ilyenkor többet csinálok gyertyafényes vacsorát, hosszú borgõzös, teraszon ülõs beszélgetéseket. El sem hinné az ember, hogy akár egy ilyen este milyen jót tud tenni.
Csak rajtatok múlik, hogy alakitjátok ki a kapcsolatotokat. Meg lehet beszélni, hogy vágysz erre vagy arra és talán a másik is.Kezdheted te is meglepi ajándékkal, s ha neki jól esik, elmondani, te is szeretnél örülni stb. Jó programokat lehet szervezni, ami nem is pénz kérdése pl. egy kirándulás, egy vacsi valami szokatlan helyen, egy szinház, bármi, ami más a megszokottnál.
Velem is megtörtént..uncsi hétköznapok jöttek-mentek és én azt hittem, hogy nem vagyok boldog. Közben a boldogság ott volt a szemem elõtt..csak nem lett volna szabad hagyni, hogy elrohanjon..meg kell látni a szépet azokban az uncsi hétköznapokban is és a legfõbb igazság, amit idáig hallottam ezzel kapcsolatban: nincs jobb, csak másik! (persze ez alól vannak kivételek, de ha alapvetõen szeretitek egymást, akkor nagy baj nem lehet!!!) Tessék beszélni róla! Ez a legfontosabb, addig hiába is vársz változást. Ha mindkettõtökben megvan az akarat a változtatásra, akkor még ne temesd ezt a kapcsolatot! Megbánhatod késõbb..


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!