Találatok a következő kifejezésre: A férjemnek rossz a (74 db)

Fiam kezdi átvenni a férjem rossz tulajdonságait. Hogy akadályozzam meg a továbbiakat?

Alapjáraton férjem eléggé kötekedõs stílusú, mindig durván szokta kifejezni a nemtetszését. Most már fiam is egyre jobban kezd ilyenné válni, ráadásul olyan barátai is vannak akikkel mindig keresik a bajt. Sokszor elõfordult, hogy balhéba keveredett, amit amúgy mindig õ kezdeményezett. Ami rosszabb, hogy tiszteletlenül beszél mindenkivel. Sokszor beszéltem már vele, de nagyon nem érdekli amit mondok, és ugyanúgy nem változtat magán.

Legjobb válasz: Próbálj meg beszélgetni vele és a férjeddel is. A férjednek kellene elmondania, hogy a fiad még fiatal és próbálja leszoktatni magát errõl a viselkedésrõl.

Próbálj meg beszélgetni vele és a férjeddel is. A férjednek kellene elmondania, hogy a fiad még fiatal és próbálja leszoktatni magát errõl a viselkedésrõl.
A 9es megmondta az igazat.
szerintem, ha aférjed viselkedése változna a fiadé is változna.a férjed viselkedése pedig fog változni ha a tiéd is(értem ez alatt:tanulj meg hatni a férjedre, hogy õ is akarja azt, hogy a fia értelmes felnõtt emberré váljon)Nem terrorra , zsarolásra gondolok, hanem értelemre, szeretetre, összetartásra.(Bár sajnos ha eddig a férjed ilyen volt...nehéz lesz jobb útra téríteni)
Hiába bántjátok a gyereket, azt csinálja, amit otthon lát! Nem tehet róla! Inkább az apa és anya a hibás.
Majd a sitten megváltozik
Szerintem van aki az elet neveltetesere se kepes hallgatni. Azert viselkedik ugy mint a ferjed mert ezt latja otthon es neki ez a normalis alapforma. Sok olyan tulajdonsagunk van ami mar otthon belenk nevelodik az szerint, hogy mit latunk a szuloktol. Ezek negativak is lehetnek es pozitivak is. Jobbik esetben a negativakat lehet kesobb eszre vesszuk onmagunkban es probaljuk kinoni. Nekem sok ilyen volt es csak fiatal felnottkorban sikerult felismerni ill. kezelni oket egyedul. Sima pszihologia.
Majd az élet megneveli. Annál jobb tanítómester úgysincs.
Milyen idõs a fiad? A kamaszokat már nem lehet nevelni... büntetni, megtörni igen, de az sosem lesz igazi eredmény (=amint megszabadul tõled, folytatja ott, ahol abbahagyta).
Majd egyszer jól hülyére verik és megtanulja hogy ne kötekedjen.
Próbálj meg nevelni. A szép szó nem hat? Majd a büntetés igen. Mennyi idõs? Ha további segítség kellene, akkor privát. Erre a kérdésre mindenképpen válaszolj.
próbálj beszélni a férjeddel, hogy ez nem jó így, vagy ha nem használ, akkor lépj fel egy kicsit eréjesebben a fiaddal szemben! nehagyd, hogy elnyomjanak a férfiak!
A fiad csak azt csinálja, amit otthon tanult. Miért változtatna, ha azt látta, hogy az apja is így viselkedik? Meg kellett volna gondolnod, hogy kivel vállalsz gyereket.

Mi a véleményetek, igaza van a családomnak, nagyon kiszolgáltatom így magam a férjemnek? Rossz döntés lenne?

A saját hülyeségem miatt nem mentem egyetemre, menekültem otthonról, szakma után rögtön elkezdtem dolgozni. Nem igazán szerettem, de őszintén szólva nem is tudtam, mihez lenne kedvem. Aztán megismertem a férjemet, összeházasodtunk, született 2 gyerekünk. A nagy most 6 éves, a kicsi 2 lesz. Én persze dolgoztam közben. Most viszont szeretnék egyetemre menni, de olyan szakra ami csak nappalin van. A férjem fizetéséből meg tudnánk élni, de a családom szerint nem okos dolog, hogy így kiszolgáltatom magam neki. Én teljesen bízok a férjemben, amíg a gyerekekkel voltam otthon addig sem élt vissza azzal hogy ő többet keres. Támogat a döntésemben, végig támogatott eddig is amíg újra érettségiztem és letettem a nyelvvizsgát, hogy meglegyenek a pontjaim. Mi a véleményetek?

Legjobb válasz: Ha a férjed támogat, igenis vágj bele! A te családod a férjed és a gyerekeid. Nem szólhat bele senki. Nem vagy kiszolgáltatott egyáltalán.

Ha a férjed támogat, igenis vágj bele! A te családod a férjed és a gyerekeid. Nem szólhat bele senki. Nem vagy kiszolgáltatott egyáltalán.
Pont hogy nem kiszolgáltatod magad, hanem õ lehetõvé teszi neked, hogy a jövõdet jobbá tedd. A családod sajnos csak rövid távon mérlegelte a kérdést, ezért szerintem rossz tanácsot adtak.
Én bevállalnám, ha a férjem ennyire partner benne. Nem kell elõre aggódni a dolgok miatt, mindig van megoldás.
Szerintem vágj bele a dologba bátran, ha támogatnak, akkor az nagyon nagy segítség, mert bizony a vizsgaidõszak nem lesz egyszerû két kisgyerekkel.
Ha jól csinálod a nappalit, akkor ha nem is sok, de kaphatsz ösztöndijakat is, elég sokféle van. Kezd bele, ezt szeretnéd, férjed támogat. hisz akkor miért érettségiztél volna ujra, miért csináltad volna a nyelvvizsgát?
Te ismered a férjed, de ha a két gyerek mellett nem hagyott el, nem hinném, hogy ezzel ne tudnátok megbirkózni. Ha elmész nappalira, az mennyit ront az anyagi helyzeteteken? Szóval a te kiesõ fizetéseddel sem lesznek anyagi gondjaitok?
Ez a helyzet azért teljesen más, mint pl akik háztartásbeliként otthon maradnak a család mellett, pedig abból is van sok. Így Te gyakorlatilag azt alapoznád meg, hogy jobb, több munkalehetõséget találj magadnak, tehát ez nem kiszolgáltatottság, hanem elõre lépés és egyébként is csak ideiglenes. (Sok olyan nõt ismerek, akik nagy bajba kerültek az által, hogy a gyerekek megszületése után otthon maradtak a család ellátására és amikor a házasság megromlott, ott maradtak bevétel, mindenféle szakmai tudás, gyakorlat nélkül, de nálad nem arról van szó.)
A férjed már bebizonyította, hogy nem él vissza azzal a helyzettel, hogy õ a fõkeresõ. A családod meg inkább azon gondolkodna el, miért menekültél otthonról, nemhogy téged piszkálna azért, mert egyetemre akarsz menni szakmázás helyett.
2 gyerekkel biztos hogy nem hagynám ott a munkámat és mennék el nappalin tanulni. Nem azért mert kiszolgáltatott lennék így, a férjemben maximálisan megbízom. Csak nem lehet tudni mit hoz a jövõ. Azt a 2 gyereket akkor is etetni kell, ha a férjed keresete bármi miatt kiesik. Ha mégis szükség lenne a te fizetésedre vissza tudnál menni azonnal dolgozni? Amit elvégeznél piacképes diplomát ad? Biztos, hogy nincs levelezõ képzés? (Ha nem titok írd már le mit szeretnél végezni.)
A Te családod: a férjed, meg a gyerekek. Sima, és rosszindulatú bajkeverésnek látom a megjegyzéseket: hogy lennél "kiszolgáltatva" ? Ha mégis probléma lenne, - de ennek semmi jele, ugye, - akkor abbahagyod az egyetemet, és marad minden, ahogy volt, illetve, ahogy most van
majd maglatod hogy a vilag nem all meg ha elhagyod a 20 evedet. Mindig lehet tanulni mindig lehet elore haladni. Soha nem keso aki mast gondol annak korlatolt a gondokodasa es megkeseredett dobozban elo ember. Ha hiszel es bizol magadban jonnek a munkak es a sikerek.
Tudtam már mikor elkezdtem írni, hogy lepontoznak majd, de nyugtat a tudat, hogy ez bizonyítja, hogy igazam van.
13 ez butasag En 35 evessen kezdtem el az utolso foiskolamat gyerekek mellett. Palyakezdokent orultek neki hogy mar nem akarok szulni. Tanulni mindig megeri a kor nem szamit. Jobb tobb mill tanulasra mint hulyesegekre. a vilag nem a 20 eveseke.
Vágj bele! Oké, van benne kockázat, de miben nincs? Az is lehet, hogy 5 év múlva a férjed elhagy, és akkor lenne egy gondolom jobban fizetõ állásod, mintha nem csinálnád meg a diplomádat. Na most nem azt mondom, hogy el fog hagyni, csak érted, több szempont létezik... Egyébként éljetek boldogan örökké, természetesen!
Szerintem, ha te elég stabilnak látod a kapcsolatotokat, akkor vágj bele! Én semmi kiszolgáltatottságot nem látok benne, hogy egy darabig csak õ keres. Számomra ez a stabil párkapcsolat bizonyítéka, hogy kitartotok és támogatjátok egymást.
Szerintem nyugodtan vágj bele!!Sõt!! Nem azért mert ki vagy szolgáltatva..mert nem vagy!Hanem azért mert sosem tudhatod mit hoz az élet!Baleset, halál, rokkantság..tudom..erre senki nem szeret gondolni, de én úgy vagyok vele, hogy mindig a legrosszabbra kell készülni.Mert szerintem elég nagy felelõtlenség arra építeni, hogy a párod mindig ott lesz..mert mi van ha nem?
Aki volt már nappalis, az tudja, hogy sokkal jobb, mint a levelezõ tagozat. Utóbbi tömbösítve van, nagy dózisban kapod az anyagot, unalmas, foglaltak a hétvégéid, szinte túl kell élni csak. Ha nappalis vagy kötetlenebb vagy, hétfõtõl csütörtökig vannak óráid, szuper csoportos és egyéni feladatokat kapsz, délután a családoddal lehetsz, és napközben is fel tudod magad szabadítani, ha kell, sokat tudsz alakítani a tanrendeden. Vágj bele!!!

Gyermekre vágyó nők! Ti mit tennétek az alábbi helyzetben? A férj rossz minőségű spermája miatt 5 lombik után sem jön össze a gyerek..

A n? szeretne gyereket akár spermabankból származó spermával is, de a férj ebbe nem egyezik bele.

Legjobb válasz: hat a spermabank az jo megoldas, sajnalom a ferjed is, nem lehet konnyu megbaratkozni a helyzettel, hogy az o "hibajabol" nem lehet baba. nem irtad hany eves vagy, es hogy mit probalt a ferjed, hogy nemzokepesebb legyen. én azt mondom, hogy nem tagadhatja meg a gyermeket, és attol az apja, hogy o neveli fel, stb, nem attol, hogy az o spermajabol van (pl en a mai napig ugy erzem, hogy nem volt apam, max biologiai, mert magasrol es nagyivben nem erdekelte, hogy élek e vagy halok). ha meg te szulod, a terhesseged is vegigkoveti, meg minden.

hat a spermabank az jo megoldas, sajnalom a ferjed is, nem lehet konnyu megbaratkozni a helyzettel, hogy az o "hibajabol" nem lehet baba. nem irtad hany eves vagy, es hogy mit probalt a ferjed, hogy nemzokepesebb legyen. én azt mondom, hogy nem tagadhatja meg a gyermeket, és attol az apja, hogy o neveli fel, stb, nem attol, hogy az o spermajabol van (pl en a mai napig ugy erzem, hogy nem volt apam, max biologiai, mert magasrol es nagyivben nem erdekelte, hogy élek e vagy halok). ha meg te szulod, a terhesseged is vegigkoveti, meg minden.
Ha ily módon vállaltok gyerekeket, õk nem más gyerekei, hanem a saját gyermeketek! Sok sikert és egészséget!
Szia, Hû ez elég érdekes kérdés. A pasik valahogy nehezen viselik, hogy más gyerekét nevelgessék, bár ha igazán vágyik egy gyermekre, nincs szervi akadály a nõnél, akkor a lombik másvalaki spermájával, jobb megoldás az örökbefogadásnál. Ha a kapcsolat kibírja azt a tényt, hogy a pasi miatt nem lesz gyerek, akkor kis rábeszéléssel ez is összejön. Persze tényleg kell összhang a két fél között. Ha ebben a helyzetben lennék, akkor én mindenképpen megpróbálnám ezt az utat ki és megbeszélni a párommal...
Sajnos van ilyen eset, elég sok ebben a világban. Szerintem, mind két szülõnek kompromisszumot kell kötni. Biztos vagyok benne, hoy lehet olyan gyereket is szívbõl szeretni, aki genetikailag nem a szülõké. De ha velem történne ez, biztos agyalnék azon, hogy nekem mégis lehet gyerekem, csak a páromnak nem. egy embernek nehéz ezt elfogadni. lehetne fordítva is. mi van akkor, ha a nõnek nem lehet, de a férfinak igen. lehet, hogy szétmennek ez miatt??sajna ez is benne van, és ezt is meg lehet valahol érteni....
Én megérteném a páromat, ha nemet mondana, pedig nálunk is napirenden van a téma. Volt egy elhalt terhességem nyáron, most ismét terhes vagyok, de még nem látszik semmi az uh-on. Szóval ha igazán szeretitek egymást, biztos meg tudjátok beszélni! Ha a férjed úgy dönt, nem akarja "más" gyerekét felnevelni, hát... Elítélni talán nem tudnám, de lehet hogy elfogadni sem! Eléggé patt-helyzet. Én lehet, hogy inkább boldogan, szerelemben, gyerek nélkül élném le az életemet, mint hogy esetleg emiatt tönkremenjen a kapcsolatunk. De ez iszonyú nehéz... Nagyon sok erõt és szerencsét kívánok Nektek!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat!
Én nõ vagyok, de én sem örülnék neki, ha valaki más spermáját ültetnék belém, mert szegény párom hogy érezné magát? Az biologiailag csak az enyém lenne, az övé pedig nem.Én sem örülnék pl ha 1 béranya horadná ki a gyermekem. Én ebben az esetben az örökbefogadást választanám, mert az valóján annyira az enyém mint a páromé (biológiailag).
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a választ! 18:07-es válaszolóval értek leginkább egyet, de a többiekében is sok igazság van.. 25 éves vagyok, tehát idõnk még van bõven szerencsére, és még a lombik is elõttünk van. Igen, valóban nehéz helyzet, de szerintem egy nõt nem szabad megfosztani az anyaság lehetõségétõl. A biológiailag nem teljesen saját gyerek is lehet "saját", ha mi neveljük fel, senkinek nem is kell tudnia rajtunk kívül ezt a dolgot. Szerintem azért jobb, ha legalább félig saját, "ismert" gének vannak a babában (ízlések és pofonok..:S).

Milyen büntetésre lehet számítani? (a férjem áthajtott a piroson, nem volt ittas, csak fáradt, és rossz lámpát nézett)

Vád:közúti baleset gondatlan okozása

Legjobb válasz: Magában a piroson való áthajtás 100.000 Ft, tehát mindenképpen ezen felül várható.

Magában a piroson való áthajtás 100.000 Ft, tehát mindenképpen ezen felül várható.
A kérdező hozzászólása: Sajnos azt hazudta, hogy be volt kötve.
A kérdező hozzászólása: A helyszínen a mentõsöknek mondta, hogy nem volt bekötve, de a vádiratban, amit a férjem kapott, már nem ez szerepelt.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm!
A kéztöréséért nem vehetik elõ, mivel az nem volt bekötve. Azért tört el a keze, mert ennyi esze volt, hogy nem kötötte be az övet és emiatt nem nyilt ki a légzsák!
Szerintem eleve nehezen bizonyítható, hogy összefüggés lenne az öv bekötése és a kéztörés között. Igazából az a kérdés, hogy milyen mechanikai hatás okozta a kéztörést: az, hogy a férjed autója belecsapódott a másikba és ekkor tört el a hölgy keze, vagy az, hogy a hölgy kirepült az ülésbõl, nekiütközött a karosszéria túloldali részének vagy bármi más tárgynak és ekkor tört el a keze. Nem mindegy... Az elsõ esetben a férjed terhére róható a sérülés, a második esetben megoszlik a felelõsség - na nem a baleset, hanem a sérülés okozása tekintetében.

Nem jövünk ki a férjemmel, rengeteg a meddő vita. Melyik a kevésbé rossz megoldás szerintetek? (7 hónapos babánk van)

Az volna a jobb, ha erőltetnénk az együtt maradást a pici miatt (mert ha együtt maradnánk, az csak őérte tennénk), vagy váljunk mielőbb szét, mielőtt még a gyerek akkora lesz, hogy fel is fogja mind a veszekedéseket, mind pedig magát a szétválást? Természetesen bármikor engedném, hogy lássa a gyerekét. Ha nem válunk el, nem lesz sérült felnőtt a gyerekből, ha azt látja, hogy a szülei nem szeretik egymást? Ki melyik megoldást választaná? Köszönöm.

Legjobb válasz: Én úgy éltem 11 éves koromig, hogy folyton a szüleim ordibálását hallgattam. Nagyon rányomta a bélyeget az életemre, megváltásként éltem meg, amikor elváltak. Ettõl még apukámmal ugyanolyan szoros maradt a viszonyom, rengeteget mentünk el kettesben csavarogni.

Én úgy éltem 11 éves koromig, hogy folyton a szüleim ordibálását hallgattam. Nagyon rányomta a bélyeget az életemre, megváltásként éltem meg, amikor elváltak. Ettõl még apukámmal ugyanolyan szoros maradt a viszonyom, rengeteget mentünk el kettesben csavarogni.
A baba elõtt is voltak viták vagy a születése után kezdõdött? Ha szülés után kezdõdtek a gondok akkor döntés elõtt mindenképp menjetek el családterapeutához, mert lehet hogy a szülõvé válás viselt meg titeket annyira, hogy másképp nem tudjátok levezetni a feszültséget.
Nehéz kérdés... Nem lehet, hogy ez csak egy feszültebb idõszak az életetekben? A gyerekvállalás sokaknál próbára teszi a kapcsolatot, de lehet, hogy még helyre lehet hozni. Azt kéne tisztázni, hogy szeretitek-e még egymást. Mert ha a válasz nem, akkor én a helyetekben válnék inkább. De csak ha már tényleg azt érezném, hogy már nem szeretem.
Régóta tart már ez az állapot? Tudod, hullámvölgyek mindig vannak... nem lehet hogy csak átmeneti ez a helyzet? Esetleg túlterheltek vagytok és ki kellene kapcsolódnotok kettesben?
Azt nem értem, hogyha két embernek nem egyezik az értékrendje, igényeik, ízlésük, és amúgy nem szeretik egymást, akkor mi a ló[email protected] vállalnak gyereket EGYÜTT? Ami azért nem olyan, hogy "megnézzük mi lesz, aztán legfeljebb hazaköltözöm". Ezt azelõtt gondoltad volna végig mielõtt vállaltad a gyereket, most már tessék megoldani a problémákat, az a minimum, hogy legalább megpróbálod!!! Ilyen szülõi attitûddel a gyerek lehet így is úgy is sérült lesz...
Akkor szeritem a valas. Ha egyebkent sincs minden rendben, akkor keress olyat, aki ugy szeret, ahogy szereted, ha szeretnek! :)
Nekem a szüleim hol nagyon boldogok voltak, hol meg veszekedtek. De amúgy mindig szerették egymást, csak néha rosszul :( Azt nem mondom, hogy semmiben nem sérültem, de sokkal rosszabb lett volna, ha apám nem marad velünk, mert minket gyerekeket mindig nagyon szeretett. Ha 7 hónapos a babátok, akkor ez egy személyes krízis is lehet mindkettõtök részérõl, az is lehet hogy mindkettõtöknek saját magával van baja, és azt kellene megoldani, de ezt te jobban tudod. A gyereknek mindkettõtökre szüksége van, attól sérülne, ha ezt nem kapná meg.
Attól nem lesz sérült egyetlen gyerek sem, ha a szülei nem szeretik egymást. Legfeljebb csak akkor, ha állandó a kiabálás, veszekedés. Menjetek el egy család pszichológushoz, ha anélkül nem tudjátok rendbe hozni a házasságotokat.
Jobb minél hamarabb, hogy a gyerek fel se tudja fogni, hogy most ti mit csináltok. :/ Gyerektartást még így is kell majd fizetni és senki sem hanyagolhatja el a saját vérét.
Blablabla. Akkor is felelõtlen vagy, így gyereket vállalni badarság. De nekem mindegy, ki hogy cseszi el az életét. Csak mikor az én adómból nyomják a gyerektartást a felelõtlen szülõk miatt, akkor tudnék érdekes dolgokat mûvelni a szülõkkel...
A kérdező hozzászólása: Egy általános kérdés alapján feltételezel olyan részleteket, amik nem fedik a valóságot. Nem azt mondtam, hogy a gyerekvállaláskor derültek ki, hogy nem egyezünk alap dolgokban, hanem azt, hogy sokáig nem zavartak be ezek az ellentétek, amikor elõjött az, hogy ennek mik a hátrányai, akkor volt már késõ. Ezt igazán nem kéne kiforgatni szerintem, de ha neked jól esik, csak rajta.
Lehet, hogy nem vagy 20 éves, de úgy viselkedsz, úgyhogy ezt inkább nem reklámoznám. Amúgy meg ne ferdíts, normális ember akkor vállal gyereket, ha biztos a dolgában, hogy a fenébe derülhet ki olyan dolog gyerekvállaláskor, hogy nincs azonos értékrend meg hasonlók?
Az apuka külföldi esetleg? Mert ebben az esetben én inkább a megoldást keresném a békés együttélésre :)
Azért jöttetek anno össze mert van bennetek valami közös. Valamilyen értékrendetek egyezik. Erre építsetek. Ezen felül meg kell tanulnotok kommunikálni egymással. Mivel ide is te írtál ebbõl gondolom te lehetsz nyitottabb. Párodnak is meg kell tanulnia, hogy számodra érthetõ módon mondja el, hogy mit szeretne. Egy újabb személy (gyerek)meg csak bonyolítja a kapcsolatotokat.
Nem haragszom. Én sem vagyok abortuszpárti, védekezni is lehet. Ha meg már így alakult, mert van ilyen, no meg nyilván valamiért összeházasodtatok, és gondolom nem azért mert pisztolyt tartottak a fejetekhez (tehát nem utálhattátok egymást oly nagyon), akkor ahogy elõzõ is írta, félig meddig komolyan kéne venni a jóban rosszbant, fõleg ha már gyerek is van. A mai fiatalok mindig mindennek a könnyebbik végét ragadják meg. Nem tudom a részleteket, bizonyára unod, hogy mindig csak Te akarod megoldani a problémákat, de érdemes lenne a másik oldalt is meghallgatni, mert nem csak Te vagy ebben a a kapcsolatban. Szinte semmit nem írtál a problémáról, honnan tudjuk, hogy nem valami apró "koszos zokni miért nincs a szennyesben" sztori ihlette a kérdést. Fõleg, hogy a babás nõk amúgy is érzékenyebbek ilyesmikre, hiszen hónapok óta nem alszanak, akár csak a férjük. Ilyenkor minden probléma megoldhatatlannak tûnik.
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj, de nem vagyok abortusz párti, és az, hogy nem hasonlítunk sok mindenben, elég késõn derült ki. A problémákat pedig mindig csak én igyekszem megoldani, ami egy kicsit már unalmas
A baba miatt csak még jobban felerõsödnek az ellentétek, ez az egyik legnehezebb idõszak egy házaspár életében(fõleg, hogyha közben még friss házasok vagytok). Én úgy vallom, hogyha valaki összeházasodik, akkor legalább félig vegye komolyan ezt az örökké szöveget, és KÜZDJÖN a házasságáért(sokan azt hiszik, hogy innentõl nem kell küzdeni a kapcsolatukért, pedig igazán csak a házasságban kell), és ne akarjon az elsõ hullámvölgyben a bíróságra szaladni.Szerintem egy próbát megér, fõleg, hogyha még szereted a párod(nem feltétlenül a szerelemre gondolok). Nehéz lesz, de kitartást!
A kérdező hozzászólása: Hát igen, az én szüleim is ölték egymást, és nagyon rossz volt átélni, látni azt, hogy anyukám egész életében boldogtalan volt, de közben apukám nagyon jó apa volt, és szerettem. Nem akarom elhamarkodni a válást, tényleg lehet hullámvölgy, igazából visszatérõen a nézeteltérések mennek már majdnem a kapcsolatunk eleje óta, csak a baba születése óta gyakrabban veszünk össze. Nagyon különbözünk: az értékrendünk, igényeink, ízlésünk, ez lesz a gond...
A kérdező hozzászólása: Én meg mentem volna abortuszra, mert te így gondolkodsz blablabla. Nem szorulok a te adódra. Ha téged meg nem érdekel mások élete, akkor ne válaszolj ilyen jellegû kérdésekre, ilyen egyszerû.

Ma voltam együtt a férjemmel ujra, a szülés után. Nagyon rossz volt ( nem fájt, de teljesen kitágultam, és semmit sem éreztem, és ő sem). Van olyan intimtorna gyakorlat ami ezen segit?

Ti hogy voltatok ezzel?Ti is ennyire kitágultatok? Van valami gyakorlat ami nektek segitett?El vagyok keseredve

Legjobb válasz: Szia! Ne keseredj el, menj el Kriston intim torna tanfolyamra, már nagyon sok városban elérhetõ. Nekem könyvbõl nem sikerült elsajátítani a gyakorlatokat, a tanfolyamon értettem meg, miért. Kelleni fog néhány hónap, mire "helyre áll" a rend, de sikerülni fog! I.

Szia! Ne keseredj el, menj el Kriston intim torna tanfolyamra, már nagyon sok városban elérhetõ. Nekem könyvbõl nem sikerült elsajátítani a gyakorlatokat, a tanfolyamon értettem meg, miért. Kelleni fog néhány hónap, mire "helyre áll" a rend, de sikerülni fog! I.
Nálam épp fordítva történt- úgy érzem, szûkebb lettem mint elõtte...az elsõ alkalom (és utána még több) szörnyû volt, olyan érzés volt mintha még szûz lennék! Mai napig csak sikosítóval tudunk együtt lenni (8 hónapja szültem), mert máskülönben nagyon fájdalmas :-(

Mit tennetek? Boldogok vagyunk a ferjemmel, a sexuälis kapcsolatunk, Napi:3 a legkevesebb. sokszor mar lebukott a ferjem, hogy különbözö sex filmeket, oldalakat nez. Mindig csak kesöbb derült ki, nekem ez lelkileg rosszul esik es csak sirok dühömben.

Legjobb válasz: Én azt tenném, hogy örülnék, ha boldog vagyok vele. Nekem is rosszul esik egy kicsit ha meglátom ezeket az oldalakat, de szerintem természetes, hogy megnézi... Ha ennél többet nem csinál. Próbálj meg nem haragudni rá.

Én azt tenném, hogy örülnék, ha boldog vagyok vele. Nekem is rosszul esik egy kicsit ha meglátom ezeket az oldalakat, de szerintem természetes, hogy megnézi... Ha ennél többet nem csinál. Próbálj meg nem haragudni rá.
Nincs benned hiba... Akkor lenne baj, ha helyetted is azokat nézegetné.
szia, míg nem csinálja mással örülj a boldogságotoknak. Én is megnézem a pornó oldalakat lány létemre, úgy hogy tökéletesen harmónikus kapcsolatban élek párommal. Sõt, vettünk együtt csináld utána dvd-t (szex, nem pornó) és baromi jól éreztük magunkat. Szerintem semmi rossz nincs abban, hogy mást is megnéz. Van egy kedvenc ógörög mesém, amit már megszámlálhatatlanul sokszor írtam le ezen az oladlon, de mgeteszem mégegyszer. Egy görög állapolgár megölt egy másik görögöt. A nép várta az elítélésének napját. A büntetése az lett, hogy egy lakatlan szigetre számûzték a kedvenc kajájával együtt. A nép fortyongott, hogy mi ez és hogy ez nem büntetés.... A pasi egy éven belül éhenhalt..... Ennyi... Ha a férjed csak téged nézne meg és csak benned gyönyörködne és csak veled és mindent csak veled. (mármint verbálisan gondolom), akkor egyszercsak soha többet nem bírna rádnézni. Örülj neki, hogy boldogok vagytok! :o)
A kérdező hozzászólása: mikor rä kerdezek, miert, csak mosolyog, es mondja többet nem csinälja.en ugy gondolom a sexuälis eletünk , kitünö, napi 3 minimum.de megis most bennem van a hiba?
A kérdező hozzászólása: en nagyon boldog vagyok vele, de ezek a dolgok fäjnak, es ugy erzem magam mint akit megcsalnak.bär azt mondja hogy közbe nem csinäl semmit magaval.de en meg nem lättam olyan hapsit akinek ne ällt volna fel ha olyat lät...magamban kellene ezt rendezni, de nem tudom hogyan.
Csatlakozom a 11.54-es hez.Sztem is inkább csak nézze, mint mással csinálja házon kívül.Én is szoktam pornó oldalakat nézni(27 lány) és kiegészítõ dolgokat is rendeltem már.Nincs ebben semmi rossz.Akár nézhetnétek együtt is, tuti utána sokkal jobb lesz még a szex is!

Örökbefogadott fiunkat a szüleim teljesen saját unokájukként kezelik a férjem szülei viszont úgy, mintha kb a férjem elvett volna egy gyermekes asszonyt és az ő gyerekéről lenne szó, rosszul esne ez nektek?

Legjobb válasz: Nálunk is ez van, azzal a különbséggel, hogy anyósék imádják az örökbefogadott unokákat, az én szüleim, vagyis inkább csak édesapám meg nem törõdik velük. Igen, rosszul esik, de túlteszem magam rajta. Elvárom, hogy a szüleim elfogadják az én döntésemet, én meg elfogadom az övéket. Ahogy nõnek a gyerekek, majd nyilván észreveszik a dolgot, és az apám azt fogja kapni tõlük, amit õ adott. A nagy semmit.

Nálunk is ez van, azzal a különbséggel, hogy anyósék imádják az örökbefogadott unokákat, az én szüleim, vagyis inkább csak édesapám meg nem törõdik velük. Igen, rosszul esik, de túlteszem magam rajta. Elvárom, hogy a szüleim elfogadják az én döntésemet, én meg elfogadom az övéket. Ahogy nõnek a gyerekek, majd nyilván észreveszik a dolgot, és az apám azt fogja kapni tõlük, amit õ adott. A nagy semmit.
A kérdező hozzászólása: A gyerek lassan 6 éves, újszülöttkorától neveljük. Évente párszor találkoznak vele a férjem szülei csupán(húsvét, szülinap, karácsony), akkor elmondják, hogy mennyire aranyos, okos . Még egyszer sem vitték el magukkal sehová, nélkülünk még egy percig nem volt velük. Az én szüleim rengeteget foglalkoznak vele, a testvérem már meg is sértõdött , hogy talán az õ gyerekeit nem is szereti úgy anyukám , mert már ismerõsök is mondogatják , hogy annyira áradozik az én fiamról , persze a testvérem gyerekeit is imádja és róluk is sokat beszél, sokat vannak a mamánál õk is , csak a sok lökött ismerõs ezzel hergelte a testvéremet, hogy az az elképzelésük, hogy az én örökbefogadott fiamat jobban szereti, mint a vér szerinti unokáit, anyu azt mondja, hogy egyformán szereti õket , mert annyira értékes az én "szív-szerinti" fiam is mint a vér szerinti unokák, hiszen picibaba korától hozzánk tartozik.
Szerintem igen, nagyon rosszul tudja :) )
A munkaügyis oldalakon érdemes ennek utánanézni, de szerintem jár neki. Unokatesóm kb 10 évig dolgozott magyar cégnél mint villamosmérnök, de mindig kihelyezték külföldre, kb félévente másik országban élt. Munkaköri feladata volt az utazás. ettõl függetlenül ugyanúgy megillette volna minden munkanélküli juttatás õt is. Persze neki ilyen múlttal nem volt szüksége rá, amikor úgy döntött, nem csinálja tovább a gyerekek miatt ezt a világvándorlás, hazajött és egy héten belül talált másik munkát. Viszont ha nem osztrák cégnek dolgozik a férjed, miért is ne járna neki mindaz, ami azoknak, akik itthon húzzák az igát? A szerzõdésre lehet alapozni. Gondolom itthoni Tb jár neki, hiszen itthon van bejelentve. Minden járulékok itthon fizetnek utána, ha itt van bejelentve. Szóval dolgozhatna akál Bolíviában is, ez a lényegen nem változtat.
Ha jól tudom jár neki a munkanélküli segély azt nem tudom hogy 3 hónap után már kap e de sajnos a magyar segélyt kapja és nem az osztrákot.
Ha külföldön dolgozik, nem is magyar cégnél, akkor is jár neki itthon ellátás, feltéve, hogy: az elmúlt 3 évben fel tud mutatni min. 360 nap munkaviszonyt, ami után ellátást még nem vett igénybe.

Miota kismama vagyok elég sürün vannak rossz álmaim éjjel! Ez mitöl van? A hormon változástol? Sokszor azt álmodom hogy elhagy a férjem pedig hát ilyenre nem is gondolnék mert tudom hogy szeret!

Legjobb válasz: jaaa nalam is ilyen volt,raadasul meg mikor terhes voltam a ferjemmel 8 honapig kulon voltunk( nem akaratbol) hanem en kulfoldon voltam o meg otthon, es hat ne tudd meg hogy ebredtem fel mikor ezeket almodtam!

jaaa nalam is ilyen volt, raadasul meg mikor terhes voltam a ferjemmel 8 honapig kulon voltunk( nem akaratbol) hanem en kulfoldon voltam o meg otthon, es hat ne tudd meg hogy ebredtem fel mikor ezeket almodtam!
Velem is volt ilyen. GYakran álmodtam a babáról. Szegényt hol a radiátoron altattam, hogy egy hûtõpultban felejtettem az egyik üzletben. Nem tudom, hogy hogy jutott ilyen az eszembe. És ami még meglepõbb, hogy nagyon rosszul éreztem magam ezektõl az álmoktól egész nap, pedig így visszagondolva inkább viccesek, mint ijesztõek. Amúgy az egész felerõsödött, ahogy a picikém mocorogni kezdett. Biztos a hormonokban van valami, és abban, hogy éjszaka is piszkálgatják az embert a babák, és tudat alatt folyton benned van, hogy hamarosan minden megváltozik, itt lesz a gyerek, lógni fog a hasad egy ideig, folyik a tej a melledbõl, esetleg nem tetszel majd a férjednek.De ez el fog múlni ne félj! Igyál langyos mézes tejet (ha szereted) alvás elõtt, attól nyugodtabb lehet az éjszakád. És ne nézz felkavaró filmeket, ne olvass ilyen könyvet. Nekem az is jót tett, hogy a terhestorna-DVD-n lévõ relaxációs gyakorlatot csináltam elalvás elõtt többször is.
Szia. Velem is voltak ilyenek. Sokszor a férjem ébresztett fel, mert zokogtam álmomban. Én rendszeresen a szüleimmel vesztem össze álmomban.
Én a halott nagymamámmal álmodom mostanság.Talán azért mert akkor halt meg, amikor a kicsi babám megfogant.De vannak jó álmaim is-többnyire.Ilyenkor karomban tartom végre a babám.Nyugodj meg, és próbálj beszélgetni ezekrõl a férjeddel.Lehet, hogy elhanyagoltnak érzed magad??
Én is összevissza álmodok a 12. heti uh elõtt pl azt hogy hiányzott a picur füle.Meg minden hülyeséget ezen kívül is.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!