Találatok a következő kifejezésre: A férjemnek rossz (77 db)

Fiam kezdi átvenni a férjem rossz tulajdonságait. Hogy akadályozzam meg a továbbiakat?

Alapjáraton férjem eléggé kötekedõs stílusú, mindig durván szokta kifejezni a nemtetszését. Most már fiam is egyre jobban kezd ilyenné válni, ráadásul olyan barátai is vannak akikkel mindig keresik a bajt. Sokszor elõfordult, hogy balhéba keveredett, amit amúgy mindig õ kezdeményezett. Ami rosszabb, hogy tiszteletlenül beszél mindenkivel. Sokszor beszéltem már vele, de nagyon nem érdekli amit mondok, és ugyanúgy nem változtat magán.

Legjobb válasz: Próbálj meg beszélgetni vele és a férjeddel is. A férjednek kellene elmondania, hogy a fiad még fiatal és próbálja leszoktatni magát errõl a viselkedésrõl.

Próbálj meg beszélgetni vele és a férjeddel is. A férjednek kellene elmondania, hogy a fiad még fiatal és próbálja leszoktatni magát errõl a viselkedésrõl.
A 9es megmondta az igazat.
szerintem, ha aférjed viselkedése változna a fiadé is változna.a férjed viselkedése pedig fog változni ha a tiéd is(értem ez alatt:tanulj meg hatni a férjedre, hogy õ is akarja azt, hogy a fia értelmes felnõtt emberré váljon)Nem terrorra , zsarolásra gondolok, hanem értelemre, szeretetre, összetartásra.(Bár sajnos ha eddig a férjed ilyen volt...nehéz lesz jobb útra téríteni)
Hiába bántjátok a gyereket, azt csinálja, amit otthon lát! Nem tehet róla! Inkább az apa és anya a hibás.
Majd a sitten megváltozik
Szerintem van aki az elet neveltetesere se kepes hallgatni. Azert viselkedik ugy mint a ferjed mert ezt latja otthon es neki ez a normalis alapforma. Sok olyan tulajdonsagunk van ami mar otthon belenk nevelodik az szerint, hogy mit latunk a szuloktol. Ezek negativak is lehetnek es pozitivak is. Jobbik esetben a negativakat lehet kesobb eszre vesszuk onmagunkban es probaljuk kinoni. Nekem sok ilyen volt es csak fiatal felnottkorban sikerult felismerni ill. kezelni oket egyedul. Sima pszihologia.
Majd az élet megneveli. Annál jobb tanítómester úgysincs.
Milyen idõs a fiad? A kamaszokat már nem lehet nevelni... büntetni, megtörni igen, de az sosem lesz igazi eredmény (=amint megszabadul tõled, folytatja ott, ahol abbahagyta).
Majd egyszer jól hülyére verik és megtanulja hogy ne kötekedjen.
Próbálj meg nevelni. A szép szó nem hat? Majd a büntetés igen. Mennyi idõs? Ha további segítség kellene, akkor privát. Erre a kérdésre mindenképpen válaszolj.
próbálj beszélni a férjeddel, hogy ez nem jó így, vagy ha nem használ, akkor lépj fel egy kicsit eréjesebben a fiaddal szemben! nehagyd, hogy elnyomjanak a férfiak!
A fiad csak azt csinálja, amit otthon tanult. Miért változtatna, ha azt látta, hogy az apja is így viselkedik? Meg kellett volna gondolnod, hogy kivel vállalsz gyereket.

Mi a véleményetek, igaza van a családomnak, nagyon kiszolgáltatom így magam a férjemnek? Rossz döntés lenne?

A saját hülyeségem miatt nem mentem egyetemre, menekültem otthonról, szakma után rögtön elkezdtem dolgozni. Nem igazán szerettem, de őszintén szólva nem is tudtam, mihez lenne kedvem. Aztán megismertem a férjemet, összeházasodtunk, született 2 gyerekünk. A nagy most 6 éves, a kicsi 2 lesz. Én persze dolgoztam közben. Most viszont szeretnék egyetemre menni, de olyan szakra ami csak nappalin van. A férjem fizetéséből meg tudnánk élni, de a családom szerint nem okos dolog, hogy így kiszolgáltatom magam neki. Én teljesen bízok a férjemben, amíg a gyerekekkel voltam otthon addig sem élt vissza azzal hogy ő többet keres. Támogat a döntésemben, végig támogatott eddig is amíg újra érettségiztem és letettem a nyelvvizsgát, hogy meglegyenek a pontjaim. Mi a véleményetek?

Legjobb válasz: Ha a férjed támogat, igenis vágj bele! A te családod a férjed és a gyerekeid. Nem szólhat bele senki. Nem vagy kiszolgáltatott egyáltalán.

Ha a férjed támogat, igenis vágj bele! A te családod a férjed és a gyerekeid. Nem szólhat bele senki. Nem vagy kiszolgáltatott egyáltalán.
Pont hogy nem kiszolgáltatod magad, hanem õ lehetõvé teszi neked, hogy a jövõdet jobbá tedd. A családod sajnos csak rövid távon mérlegelte a kérdést, ezért szerintem rossz tanácsot adtak.
Én bevállalnám, ha a férjem ennyire partner benne. Nem kell elõre aggódni a dolgok miatt, mindig van megoldás.
Szerintem vágj bele a dologba bátran, ha támogatnak, akkor az nagyon nagy segítség, mert bizony a vizsgaidõszak nem lesz egyszerû két kisgyerekkel.
Ha jól csinálod a nappalit, akkor ha nem is sok, de kaphatsz ösztöndijakat is, elég sokféle van. Kezd bele, ezt szeretnéd, férjed támogat. hisz akkor miért érettségiztél volna ujra, miért csináltad volna a nyelvvizsgát?
Te ismered a férjed, de ha a két gyerek mellett nem hagyott el, nem hinném, hogy ezzel ne tudnátok megbirkózni. Ha elmész nappalira, az mennyit ront az anyagi helyzeteteken? Szóval a te kiesõ fizetéseddel sem lesznek anyagi gondjaitok?
Ez a helyzet azért teljesen más, mint pl akik háztartásbeliként otthon maradnak a család mellett, pedig abból is van sok. Így Te gyakorlatilag azt alapoznád meg, hogy jobb, több munkalehetõséget találj magadnak, tehát ez nem kiszolgáltatottság, hanem elõre lépés és egyébként is csak ideiglenes. (Sok olyan nõt ismerek, akik nagy bajba kerültek az által, hogy a gyerekek megszületése után otthon maradtak a család ellátására és amikor a házasság megromlott, ott maradtak bevétel, mindenféle szakmai tudás, gyakorlat nélkül, de nálad nem arról van szó.)
A férjed már bebizonyította, hogy nem él vissza azzal a helyzettel, hogy õ a fõkeresõ. A családod meg inkább azon gondolkodna el, miért menekültél otthonról, nemhogy téged piszkálna azért, mert egyetemre akarsz menni szakmázás helyett.
2 gyerekkel biztos hogy nem hagynám ott a munkámat és mennék el nappalin tanulni. Nem azért mert kiszolgáltatott lennék így, a férjemben maximálisan megbízom. Csak nem lehet tudni mit hoz a jövõ. Azt a 2 gyereket akkor is etetni kell, ha a férjed keresete bármi miatt kiesik. Ha mégis szükség lenne a te fizetésedre vissza tudnál menni azonnal dolgozni? Amit elvégeznél piacképes diplomát ad? Biztos, hogy nincs levelezõ képzés? (Ha nem titok írd már le mit szeretnél végezni.)
A Te családod: a férjed, meg a gyerekek. Sima, és rosszindulatú bajkeverésnek látom a megjegyzéseket: hogy lennél "kiszolgáltatva" ? Ha mégis probléma lenne, - de ennek semmi jele, ugye, - akkor abbahagyod az egyetemet, és marad minden, ahogy volt, illetve, ahogy most van
majd maglatod hogy a vilag nem all meg ha elhagyod a 20 evedet. Mindig lehet tanulni mindig lehet elore haladni. Soha nem keso aki mast gondol annak korlatolt a gondokodasa es megkeseredett dobozban elo ember. Ha hiszel es bizol magadban jonnek a munkak es a sikerek.
Tudtam már mikor elkezdtem írni, hogy lepontoznak majd, de nyugtat a tudat, hogy ez bizonyítja, hogy igazam van.
13 ez butasag En 35 evessen kezdtem el az utolso foiskolamat gyerekek mellett. Palyakezdokent orultek neki hogy mar nem akarok szulni. Tanulni mindig megeri a kor nem szamit. Jobb tobb mill tanulasra mint hulyesegekre. a vilag nem a 20 eveseke.
Vágj bele! Oké, van benne kockázat, de miben nincs? Az is lehet, hogy 5 év múlva a férjed elhagy, és akkor lenne egy gondolom jobban fizetõ állásod, mintha nem csinálnád meg a diplomádat. Na most nem azt mondom, hogy el fog hagyni, csak érted, több szempont létezik... Egyébként éljetek boldogan örökké, természetesen!
Szerintem, ha te elég stabilnak látod a kapcsolatotokat, akkor vágj bele! Én semmi kiszolgáltatottságot nem látok benne, hogy egy darabig csak õ keres. Számomra ez a stabil párkapcsolat bizonyítéka, hogy kitartotok és támogatjátok egymást.
Szerintem nyugodtan vágj bele!!Sõt!! Nem azért mert ki vagy szolgáltatva..mert nem vagy!Hanem azért mert sosem tudhatod mit hoz az élet!Baleset, halál, rokkantság..tudom..erre senki nem szeret gondolni, de én úgy vagyok vele, hogy mindig a legrosszabbra kell készülni.Mert szerintem elég nagy felelõtlenség arra építeni, hogy a párod mindig ott lesz..mert mi van ha nem?
Aki volt már nappalis, az tudja, hogy sokkal jobb, mint a levelezõ tagozat. Utóbbi tömbösítve van, nagy dózisban kapod az anyagot, unalmas, foglaltak a hétvégéid, szinte túl kell élni csak. Ha nappalis vagy kötetlenebb vagy, hétfõtõl csütörtökig vannak óráid, szuper csoportos és egyéni feladatokat kapsz, délután a családoddal lehetsz, és napközben is fel tudod magad szabadítani, ha kell, sokat tudsz alakítani a tanrendeden. Vágj bele!!!

Gyermekre vágyó nők! Ti mit tennétek az alábbi helyzetben? A férj rossz minőségű spermája miatt 5 lombik után sem jön össze a gyerek..

A n? szeretne gyereket akár spermabankból származó spermával is, de a férj ebbe nem egyezik bele.

Legjobb válasz: hat a spermabank az jo megoldas, sajnalom a ferjed is, nem lehet konnyu megbaratkozni a helyzettel, hogy az o "hibajabol" nem lehet baba. nem irtad hany eves vagy, es hogy mit probalt a ferjed, hogy nemzokepesebb legyen. én azt mondom, hogy nem tagadhatja meg a gyermeket, és attol az apja, hogy o neveli fel, stb, nem attol, hogy az o spermajabol van (pl en a mai napig ugy erzem, hogy nem volt apam, max biologiai, mert magasrol es nagyivben nem erdekelte, hogy élek e vagy halok). ha meg te szulod, a terhesseged is vegigkoveti, meg minden.

hat a spermabank az jo megoldas, sajnalom a ferjed is, nem lehet konnyu megbaratkozni a helyzettel, hogy az o "hibajabol" nem lehet baba. nem irtad hany eves vagy, es hogy mit probalt a ferjed, hogy nemzokepesebb legyen. én azt mondom, hogy nem tagadhatja meg a gyermeket, és attol az apja, hogy o neveli fel, stb, nem attol, hogy az o spermajabol van (pl en a mai napig ugy erzem, hogy nem volt apam, max biologiai, mert magasrol es nagyivben nem erdekelte, hogy élek e vagy halok). ha meg te szulod, a terhesseged is vegigkoveti, meg minden.
Ha ily módon vállaltok gyerekeket, õk nem más gyerekei, hanem a saját gyermeketek! Sok sikert és egészséget!
Szia, Hû ez elég érdekes kérdés. A pasik valahogy nehezen viselik, hogy más gyerekét nevelgessék, bár ha igazán vágyik egy gyermekre, nincs szervi akadály a nõnél, akkor a lombik másvalaki spermájával, jobb megoldás az örökbefogadásnál. Ha a kapcsolat kibírja azt a tényt, hogy a pasi miatt nem lesz gyerek, akkor kis rábeszéléssel ez is összejön. Persze tényleg kell összhang a két fél között. Ha ebben a helyzetben lennék, akkor én mindenképpen megpróbálnám ezt az utat ki és megbeszélni a párommal...
Sajnos van ilyen eset, elég sok ebben a világban. Szerintem, mind két szülõnek kompromisszumot kell kötni. Biztos vagyok benne, hoy lehet olyan gyereket is szívbõl szeretni, aki genetikailag nem a szülõké. De ha velem történne ez, biztos agyalnék azon, hogy nekem mégis lehet gyerekem, csak a páromnak nem. egy embernek nehéz ezt elfogadni. lehetne fordítva is. mi van akkor, ha a nõnek nem lehet, de a férfinak igen. lehet, hogy szétmennek ez miatt??sajna ez is benne van, és ezt is meg lehet valahol érteni....
Én megérteném a páromat, ha nemet mondana, pedig nálunk is napirenden van a téma. Volt egy elhalt terhességem nyáron, most ismét terhes vagyok, de még nem látszik semmi az uh-on. Szóval ha igazán szeretitek egymást, biztos meg tudjátok beszélni! Ha a férjed úgy dönt, nem akarja "más" gyerekét felnevelni, hát... Elítélni talán nem tudnám, de lehet hogy elfogadni sem! Eléggé patt-helyzet. Én lehet, hogy inkább boldogan, szerelemben, gyerek nélkül élném le az életemet, mint hogy esetleg emiatt tönkremenjen a kapcsolatunk. De ez iszonyú nehéz... Nagyon sok erõt és szerencsét kívánok Nektek!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat!
Én nõ vagyok, de én sem örülnék neki, ha valaki más spermáját ültetnék belém, mert szegény párom hogy érezné magát? Az biologiailag csak az enyém lenne, az övé pedig nem.Én sem örülnék pl ha 1 béranya horadná ki a gyermekem. Én ebben az esetben az örökbefogadást választanám, mert az valóján annyira az enyém mint a páromé (biológiailag).
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a választ! 18:07-es válaszolóval értek leginkább egyet, de a többiekében is sok igazság van.. 25 éves vagyok, tehát idõnk még van bõven szerencsére, és még a lombik is elõttünk van. Igen, valóban nehéz helyzet, de szerintem egy nõt nem szabad megfosztani az anyaság lehetõségétõl. A biológiailag nem teljesen saját gyerek is lehet "saját", ha mi neveljük fel, senkinek nem is kell tudnia rajtunk kívül ezt a dolgot. Szerintem azért jobb, ha legalább félig saját, "ismert" gének vannak a babában (ízlések és pofonok..:S).

Mit tennetek? Boldogok vagyunk a ferjemmel, a sexuälis kapcsolatunk, Napi:3 a legkevesebb. sokszor mar lebukott a ferjem, hogy különbözö sex filmeket, oldalakat nez. Mindig csak kesöbb derült ki, nekem ez lelkileg rosszul esik es csak sirok dühömben.

Legjobb válasz: Én azt tenném, hogy örülnék, ha boldog vagyok vele. Nekem is rosszul esik egy kicsit ha meglátom ezeket az oldalakat, de szerintem természetes, hogy megnézi... Ha ennél többet nem csinál. Próbálj meg nem haragudni rá.

Én azt tenném, hogy örülnék, ha boldog vagyok vele. Nekem is rosszul esik egy kicsit ha meglátom ezeket az oldalakat, de szerintem természetes, hogy megnézi... Ha ennél többet nem csinál. Próbálj meg nem haragudni rá.
Nincs benned hiba... Akkor lenne baj, ha helyetted is azokat nézegetné.
szia, míg nem csinálja mással örülj a boldogságotoknak. Én is megnézem a pornó oldalakat lány létemre, úgy hogy tökéletesen harmónikus kapcsolatban élek párommal. Sõt, vettünk együtt csináld utána dvd-t (szex, nem pornó) és baromi jól éreztük magunkat. Szerintem semmi rossz nincs abban, hogy mást is megnéz. Van egy kedvenc ógörög mesém, amit már megszámlálhatatlanul sokszor írtam le ezen az oladlon, de mgeteszem mégegyszer. Egy görög állapolgár megölt egy másik görögöt. A nép várta az elítélésének napját. A büntetése az lett, hogy egy lakatlan szigetre számûzték a kedvenc kajájával együtt. A nép fortyongott, hogy mi ez és hogy ez nem büntetés.... A pasi egy éven belül éhenhalt..... Ennyi... Ha a férjed csak téged nézne meg és csak benned gyönyörködne és csak veled és mindent csak veled. (mármint verbálisan gondolom), akkor egyszercsak soha többet nem bírna rádnézni. Örülj neki, hogy boldogok vagytok! :o)
A kérdező hozzászólása: mikor rä kerdezek, miert, csak mosolyog, es mondja többet nem csinälja.en ugy gondolom a sexuälis eletünk , kitünö, napi 3 minimum.de megis most bennem van a hiba?
A kérdező hozzászólása: en nagyon boldog vagyok vele, de ezek a dolgok fäjnak, es ugy erzem magam mint akit megcsalnak.bär azt mondja hogy közbe nem csinäl semmit magaval.de en meg nem lättam olyan hapsit akinek ne ällt volna fel ha olyat lät...magamban kellene ezt rendezni, de nem tudom hogyan.
Csatlakozom a 11.54-es hez.Sztem is inkább csak nézze, mint mással csinálja házon kívül.Én is szoktam pornó oldalakat nézni(27 lány) és kiegészítõ dolgokat is rendeltem már.Nincs ebben semmi rossz.Akár nézhetnétek együtt is, tuti utána sokkal jobb lesz még a szex is!

Örökbefogadott fiunkat a szüleim teljesen saját unokájukként kezelik a férjem szülei viszont úgy, mintha kb a férjem elvett volna egy gyermekes asszonyt és az ő gyerekéről lenne szó, rosszul esne ez nektek?

Legjobb válasz: Nálunk is ez van, azzal a különbséggel, hogy anyósék imádják az örökbefogadott unokákat, az én szüleim, vagyis inkább csak édesapám meg nem törõdik velük. Igen, rosszul esik, de túlteszem magam rajta. Elvárom, hogy a szüleim elfogadják az én döntésemet, én meg elfogadom az övéket. Ahogy nõnek a gyerekek, majd nyilván észreveszik a dolgot, és az apám azt fogja kapni tõlük, amit õ adott. A nagy semmit.

Nálunk is ez van, azzal a különbséggel, hogy anyósék imádják az örökbefogadott unokákat, az én szüleim, vagyis inkább csak édesapám meg nem törõdik velük. Igen, rosszul esik, de túlteszem magam rajta. Elvárom, hogy a szüleim elfogadják az én döntésemet, én meg elfogadom az övéket. Ahogy nõnek a gyerekek, majd nyilván észreveszik a dolgot, és az apám azt fogja kapni tõlük, amit õ adott. A nagy semmit.
A kérdező hozzászólása: A gyerek lassan 6 éves, újszülöttkorától neveljük. Évente párszor találkoznak vele a férjem szülei csupán(húsvét, szülinap, karácsony), akkor elmondják, hogy mennyire aranyos, okos . Még egyszer sem vitték el magukkal sehová, nélkülünk még egy percig nem volt velük. Az én szüleim rengeteget foglalkoznak vele, a testvérem már meg is sértõdött , hogy talán az õ gyerekeit nem is szereti úgy anyukám , mert már ismerõsök is mondogatják , hogy annyira áradozik az én fiamról , persze a testvérem gyerekeit is imádja és róluk is sokat beszél, sokat vannak a mamánál õk is , csak a sok lökött ismerõs ezzel hergelte a testvéremet, hogy az az elképzelésük, hogy az én örökbefogadott fiamat jobban szereti, mint a vér szerinti unokáit, anyu azt mondja, hogy egyformán szereti õket , mert annyira értékes az én "szív-szerinti" fiam is mint a vér szerinti unokák, hiszen picibaba korától hozzánk tartozik.

Rossz példát mutat a férjem a gyerekeinknek?

A választ tudom:igen. De akkor mit tegyek?

Legjobb válasz: Nehéz helyzet. A férjem sem beszél már 5 éve az apjával, anyjával is csak elvétve telefonon és neki is nyomós oka van, amit megértek és támogatom. A mi fiunk csak 2 éves, soha nem is ismerte õket (és nem is fogja, ez szinte biztos), szóval azért ez más helyzet, mint nálatok. Megértem a férjedet én sem szívesen tartanám a szüleimmel a kapcsolatot, ha ilyenek lennének, de ha nagyszülõnek jók, akkor a gyerekeket veled elengedném hozzájuk.

Nehéz helyzet. A férjem sem beszél már 5 éve az apjával, anyjával is csak elvétve telefonon és neki is nyomós oka van, amit megértek és támogatom. A mi fiunk csak 2 éves, soha nem is ismerte õket (és nem is fogja, ez szinte biztos), szóval azért ez más helyzet, mint nálatok. Megértem a férjedet én sem szívesen tartanám a szüleimmel a kapcsolatot, ha ilyenek lennének, de ha nagyszülõnek jók, akkor a gyerekeket veled elengedném hozzájuk.
A kérdező hozzászólása: Hát így valahogy vagyunk most, hidd el. Nekem sem hiányoznak, a férjem is ezzel érvel, hogy nem hiányoznak, megvagyunk nélkülük, csupán a gyerekek miatt nyomaszt az egész, mert õk csak azt látják, hogy haragszunk a nagyiékra, de hogy miért azt még nem értik, majd késõbb fogják megérteni, de ki tudja milyen kép alakul ki bennük!!!
Szerintem meg a 6-os pont nem tudja mirõl beszél. Nehogy már a gyereknek kelljen megalázkodni mindenben "mert csak a szülei". Persze, de ha semmit sem érnek, mint szülõ, ha alkoholista, ha semmirekellõ, ha a saját hülyesége miatt a gyereke és unokái megélhetését veszélyeztetõ ember, akkor is? Szerintem nem. Te is írod, hogy eddig sem érdekeltétek õket. Nagyszülõként sem szuperek? Akkor mirõl beszélünk? Talán anyósodhoz a helyedben elvinném a gyerekeket (de csak ha a férjeddel elõtte megbeszélitek), de apósodért egy könnycseppet nem ejtenék. 1. vagyok
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Talán a 6-os válaszoló értette meg a legjobban, úgy gondolom/ettõl félek én is. Az a baj, hogy sose volt köztük túl jó a viszony. Nem úgy gondolja a férjem, hogy a pénz fontosabb mint a szeretet.Már amikor annak idején elkezdtünk együttjárni a párommal, akkor is furák voltak nekem a szülei, olyan közömbösek, távolságtartóak, nem nagyon érdekelte õket fiuk boldogulása. Az unokákkal is így voltak, szépek, jók, örülnek hogy vannak, de különösebben nem strapálták magukat értük. Ha elvittük õket hozzájuk jó, ha nem akkor nem, maguktól nem jöttek. Sajnos a férjem a közös munka során jött rá, hogy az apja egy önzõ féreg, akit csak a saját kényelme érdekel, s az hidegen hagyja, hogy velünk mi van, míg más szülõ meg azt nézi, hogy segítse gyermekét, annak örül, ha viszi valamire, boldogul, de náluk nem így van. Viszont most hogy harag van, a fiukat látni sem akarják, csak az unokákat. Félek, hogy ez a helyzet csak rosszabb lesz, nincs kiút. Már arra gondoltam, elmennék pszichológushoz, mit mond a szakember ilyen esetben, vagy a gyerekeket vigyem el a nevelési tanácsadóba, hogy ott segítsenek? Mit tudom én, amikor egy pszichológus a gyerek rajzából megállapítja, mi játszódik le a lelkében, vagy ilyesmi...
Nálunk is hasonló a történet. Itt is van három unoka, nem engedték a szülõk el õket, a nagyszülõkhöz 12 éven át. Utána mégis megengedték, sõt oda is adták majdnem két hétre hirtelen. A gyerekeknek az volt a véleményük, hogy nem is olyan rossz itt. Birtokba vették a házat és nagyon jól érezték magukat. Nekik a nagyszülõ minta, tapasztalat, õk szeretik az idõs szülõket, másképp nézik a dolgokat. Egy idõs sokkal nyugisabb, engedékenyebb, ez kell a gyerekeknek. Õket nem kell belekeverni a vitákba, én engedném õket.
Sajnálom a férjedet. Majd akkor fog rájönni, hogy jó lett volna tartani a kapcsolatot a szüleivel, amikor már nem lesznek. Oké értem: elverte a pénzt. Szörnyû. Ha 10 év múlva megkérdezi a gyerek hogy miért nem szerette apu nagyapát akkor mit mondtok? A pénz miatt? Ekkor a gyerek elgondolkodik majd hogy a pénz fontosabb majd mint a szeretet? Tudom nehéz, sokan vannak bajban az országban de ettõl még nem lesz könnyebb ha megszakítjátok velük a kapcsolatot. Oké értem: alkoholista. Az én apósom is az volt. Nem hagytuk magára. Hónapokig gyõzködtük, fenyegetõztünk, kérleltük hogy hagyja abba. Nagyon nehezen de egy évre rá már alig ivott. Neki is nehéz volt, nekünk is de legalabb még eltölthettünk két évet úgy hogy nem azt kellett néznünk hogy részegen alszik a kanapén. Ne hagyjátok magára. Hidd el, a gyerekeitek azt a példát tanulják amit ti mutattok (ha más nem legalább ezért próbáljatok nekik példát mutatni). Viszont ha a férjed nem szereti a saját szüleit, akkor ez amit leírtam mind lényegtelen, mert lesz..ja õket, valószínû neki akkor sem fognak hiányozni majd amikor már nem lesznek. Így is lehet élni és drukkolni, hogy a ti gyerekeitek majd szeressenek titeket késõbb is.
A kérdező hozzászólása: Nagyszülõként milyenek? Hát semmilyenek. Örülnek az unokáknak, mosognak rájuk, ennyi. Apósom mindig is iszogatott hébe-hóba, de ahogy teltek az évek, egyre jobban, és most már nem beszámítható... A gyerekek kérdezgetik a nagyszülõket, mert eddig azért havi 1-2 alkalommal mentünk hozzájuk, az összeveszés óta ez nincs, õk eddig sem jöttek hozzánk, viszont anyósom most tönkrevan, 20 kg-mot fogyott az idegtõl...
Nem feltétlen az a rossz példa, ha nem találkoznak apósodék a gyerekekkel, egy alkoholista felelõtlen nagypapa sem a legjobb minta egy gyereknek. Szerintem a férjed is erre gondolva nem akarja velük tartani a kapcsolatot.
Nehez ebben tanacsot adni. Mint ahogy az elso valaszolo irta az is kerdes hogy nagyszulokkent milyenek?! Hianyoznak a gyerekeknek?! Ha mint nagyszulok jol bannak veluk akkor csak kene valami megoldast talalni ami mindenkinek megfelelo.
megértelek titeket de azt gondolom hogy a gyerekeket is büntetitek ezzel :( fõleg a nagyobbak akik már értik is mi zajlik körülöttük, szokták emlegetni a nagyszülõket?szeretik õket?szerintem az járhato ut lenne ha pl a nagymamával elengednéd õket egy egy délutáni programra, fagyizni, állatkertbe vagy csak játszotérre, ez nem fér bele?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 6os vagyok: milyen kép alakul ki bennük? Hát amit tõletek látnak. Most még nem értik de 10 év múlva tudni fogják miért nem mentetek soha a nagyiékhoz. Mindig nagyon rendesek legyetek a gyerekeitekkel, sose okozzatok nekik csalódást, mert õk most ezt tanuljak meg épp tõletek, hogyha a szülõk nem tökéletesek akkor nem kell foglalkozni velük. Nem értelek miért kérdezed ennyit, amikor neked is tudnod kell, hogy a gyerekeitek azt a mintát viszik tovább amit nálatok. Fognak még változni külsõ behatásokra, de az alapot ti rakjatok le. Reméljük benned és a férjedben nem fognak csalódni a gyerekeitek, mert akkor majd ti is várhatjátok hogy vigyék majd hozzátok az unokákat... Szomorú, hogy egyesek milyen könnyen egy vallrándítassal elintézik a szüleiket. Tudom alkoholista a papa meg tönkretette a vállalkozast, csak tudnam milyen közös vállalkozás lehetett ez, hogy ti semmit nem vettetek észre az egészbõl...
Szerintem igen, nagyon rosszul tudja :) )
A munkaügyis oldalakon érdemes ennek utánanézni, de szerintem jár neki. Unokatesóm kb 10 évig dolgozott magyar cégnél mint villamosmérnök, de mindig kihelyezték külföldre, kb félévente másik országban élt. Munkaköri feladata volt az utazás. ettõl függetlenül ugyanúgy megillette volna minden munkanélküli juttatás õt is. Persze neki ilyen múlttal nem volt szüksége rá, amikor úgy döntött, nem csinálja tovább a gyerekek miatt ezt a világvándorlás, hazajött és egy héten belül talált másik munkát. Viszont ha nem osztrák cégnek dolgozik a férjed, miért is ne járna neki mindaz, ami azoknak, akik itthon húzzák az igát? A szerzõdésre lehet alapozni. Gondolom itthoni Tb jár neki, hiszen itthon van bejelentve. Minden járulékok itthon fizetnek utána, ha itt van bejelentve. Szóval dolgozhatna akál Bolíviában is, ez a lényegen nem változtat.
Ha jól tudom jár neki a munkanélküli segély azt nem tudom hogy 3 hónap után már kap e de sajnos a magyar segélyt kapja és nem az osztrákot.
Ha külföldön dolgozik, nem is magyar cégnél, akkor is jár neki itthon ellátás, feltéve, hogy: az elmúlt 3 évben fel tud mutatni min. 360 nap munkaviszonyt, ami után ellátást még nem vett igénybe.

Miota kismama vagyok elég sürün vannak rossz álmaim éjjel! Ez mitöl van? A hormon változástol? Sokszor azt álmodom hogy elhagy a férjem pedig hát ilyenre nem is gondolnék mert tudom hogy szeret!

Legjobb válasz: jaaa nalam is ilyen volt,raadasul meg mikor terhes voltam a ferjemmel 8 honapig kulon voltunk( nem akaratbol) hanem en kulfoldon voltam o meg otthon, es hat ne tudd meg hogy ebredtem fel mikor ezeket almodtam!

jaaa nalam is ilyen volt, raadasul meg mikor terhes voltam a ferjemmel 8 honapig kulon voltunk( nem akaratbol) hanem en kulfoldon voltam o meg otthon, es hat ne tudd meg hogy ebredtem fel mikor ezeket almodtam!
Velem is volt ilyen. GYakran álmodtam a babáról. Szegényt hol a radiátoron altattam, hogy egy hûtõpultban felejtettem az egyik üzletben. Nem tudom, hogy hogy jutott ilyen az eszembe. És ami még meglepõbb, hogy nagyon rosszul éreztem magam ezektõl az álmoktól egész nap, pedig így visszagondolva inkább viccesek, mint ijesztõek. Amúgy az egész felerõsödött, ahogy a picikém mocorogni kezdett. Biztos a hormonokban van valami, és abban, hogy éjszaka is piszkálgatják az embert a babák, és tudat alatt folyton benned van, hogy hamarosan minden megváltozik, itt lesz a gyerek, lógni fog a hasad egy ideig, folyik a tej a melledbõl, esetleg nem tetszel majd a férjednek.De ez el fog múlni ne félj! Igyál langyos mézes tejet (ha szereted) alvás elõtt, attól nyugodtabb lehet az éjszakád. És ne nézz felkavaró filmeket, ne olvass ilyen könyvet. Nekem az is jót tett, hogy a terhestorna-DVD-n lévõ relaxációs gyakorlatot csináltam elalvás elõtt többször is.
Szia. Velem is voltak ilyenek. Sokszor a férjem ébresztett fel, mert zokogtam álmomban. Én rendszeresen a szüleimmel vesztem össze álmomban.
Én a halott nagymamámmal álmodom mostanság.Talán azért mert akkor halt meg, amikor a kicsi babám megfogant.De vannak jó álmaim is-többnyire.Ilyenkor karomban tartom végre a babám.Nyugodj meg, és próbálj beszélgetni ezekrõl a férjeddel.Lehet, hogy elhanyagoltnak érzed magad??
Én is összevissza álmodok a 12. heti uh elõtt pl azt hogy hiányzott a picur füle.Meg minden hülyeséget ezen kívül is.

Hogyan fogadjam el a férjem gyerekkori legjobb barátját, ha szerintem rossz hatással van rá?

Egyre többször van vita abból, hogy a barátját nem hívom meg magunkhoz pl. sütögetni vagy beszélgetni.

Legjobb válasz: Nem kell, hogy elfogadd! Ezt a férjednek kell megoldania. Egy felnõtt férfi ne takarózzon azzal, hogy a barátja beszélte rá a hazugságokra! Üljetek le, mond el, hogy ez így nem fog menni.

Nem kell, hogy elfogadd! Ezt a férjednek kell megoldania. Egy felnõtt férfi ne takarózzon azzal, hogy a barátja beszélte rá a hazugságokra! Üljetek le, mond el, hogy ez így nem fog menni.
Az en paromnak is volt gyerekkori legjobb baratja.. lattam mar a szeme allasan hogy nem jo ez az ember.. mondtam is neki belevitte eleg sok rossz dologba plusz hazugsag stb... de vege szakadt mert mert olyat tett amit nem kellett volna.. en is csak fapovalal ultem, neha mosolyogtam mintha orulnek hogy huu de jo hogy itt van.... de alig vartam h elmenjen......
ma 18:27 Na ezt mibõl tetszett megállapítani?
Hasonló férjem volt, akit állandóan ki kellett húzni a s z a r b ó l! A házamat, amit örököltem édesanyámtól beígérte a haveroknak, mert annyi tartozást halmozott fel. Aztán lelépett egy szép nap én meg küzdöttem az uzsorás kemény legényekkel kb. 10 millát hagyott hátra. Ha nem akarsz hasonló sorsra jutni, válj el!
Kezdj el szivességeket kérni a baráttól... Fesse ki a lakást stb.
Õszödi Ferenc, Te egy hímsoviniszta, nõgyûlölõ vagy? De...
"a férjem a megkérdezésem nélkül felvett egy 3 milliós hitelt a barátjának" Az ugye tetszik tudni, hogy a házasság vagyonközösség, így a hitelért Ön és a férje egyetemlegesen felelnek? A közös kassza jó ötlet, de a hitel ettõl függetlenül az Öné is.
A barát gátlástalanul kihasználja a férjedet, aki ezek szerint egy papucs, bármit megtesz neki. Jobb is, ha külön kasszán vagytok. Arra számíts, hogy ez a barát majd megpróbál elmarni titeket egymástól!
A kérdező hozzászólása: Azért nem örülnék neki, ha látogatóba jönne, mert olyankor mindig eltûnik 1-2 dolog. A férjem szerint persze ezek között nincs semmi összefüggés.
A kérdező hozzászólása: Sajnos a férjem családja elé zûrös volt, apja és anyja is alkoholisták, a testvérei is leléptek, amint tehették, ezért megpróbált olyan emberek felé fordulni, akik õt fontosnak tartották (vagy kihasználhatónak). Ezek a "barátai" akkor morzsolódtak le, amikor munkanélküli lett, én akkor ismertem meg. Közös barátaink lettek, akiket most szépen elfelejt, mert már nincs rájuk ideje. Segítettem neki talpraállni, közös életet terveztünk, lassacskán helyrerázódtunk anyagilag és ekkor bukkant fel a régi barátja, akinek teljesen véletlenül pénzre volt szüksége. Akkor még én is azt hittem, hogy csak a véletlen mûve az egész, de kiderült, hogy anyósom kotyogta el, hogy jobban megy a sorunk és ezért vette fel megint a kapcsolatot a régi barátjával. Azóta lerázhattlan. Azért váltunk el majdnem, mert a férjem a megkérdezésem nélkül felvett egy 3 milliós hitelt a barátjának, aki persze azóta se tudja fizetni a részleteket. Az is kiderült, hogy addigra már több kölcsönre is sor került, ami persze szintén nem lett megadva. A férjem szerint én túl anyagias vagyok. Lehet, hogy igaza van, de én nem azért dolgozok, hogy a barátjának ne kelljen. Azóta külön kasszán vagyunk, de ez nem tetszik a férjem barátjának, mert így eléggé megcsappant az elkéregethetõ összeg. A válás többször is megfordult a fejemben, de a gyerekek miatt sem tehetem meg, hogy ilyen könnyen feladjam, csak már ötletem nincs, mivel próbálkozhatnék. Egy hete volt a férjem születésnapja, amire a barátja vett neki egy használt mp3 lejátszót (1500Ft értékben, a kertkapuban dobta el a blokkot), azóta a férjem ezzel példálózik, hogy amint van egy kis pénze, a barátja azonnal rá gondol és ez az igazi barátság... Néha olyan ez az egész, mintha a férjem egy báb lenne, amivel a barátja kedve szerint játszik.
Hát tudod, madarat tolláról, embert barátjáról... Nekem a párválasztásnál fontos szempont volt az is, hogy hasonló körökben mozogjunk, hasonló társadalmi háttérrel rendelkezzünk. Meglehetõsen idealista elképzelés, hogy a másik majd szerelembõl megszakítja a kapcsolatot az addigi barátaival, a családjával stb.. Olyan emberrel kell(ett volna) összekötni az életed, akit el tudsz fogadni mindennel és mindenkivel együtt, akik hozzá tartoznak. Tudom, ez már veszett fejsze nyele.
Jobban jársz ha igyekszel jó képet vágni a baráthoz, különben folyton veszekedni fogtok ezen a férjeddel. Mellesleg ha te jóban vagy vele akkor jobban szemmel is tudod tartani õket.
Ezt a férjednek kellene elintéznie. Lehetne egy normális viszony is, csak rajta múlik. Nyilván kettõjük közül ez a barát a dominánsabb, õ irányít. A férjednek fel kellene nõnie és nem vakon menni a barát után bármi áron. Lehet ezt más mederbe is terelni, hogy ne legyen senkinek oka megbántódni, de ez rajta múlik.
A gyerekkori legjobb barát vs a házsártos feleség. Ha pénzben kellene fogadni, én arra tennék, hogy a barátját választja.
Igen, egyrészt felnõtt ember, kialakult személyiséggel, egy barát nem tudja átnevelni. Másrészt valószínûleg nem azért barátok, mert annyira különbözõek lennének...
az én páromnak olyan haverjai voltak, hogy buli, pia, nõk(bnõ mellett)a haverjai olyanok h a legjobb baratja nojevel, exnojevel is összefeküdtek .csavargás, semmi munkA.stb.. semmi más nem érdekelte õket..párom sokszor kimaradt miattuk vagy velük..(a felsoroltakbol a paromra csak a bulizas volt jellemzo csak nem akartam h ilyen emberek vegyek korul)egy idõ után mikor ezt meguntam..valasztas ele allitottam..hogy vagy haverok vagy en..mert nekem nincs ilyenre szuksegem.....itt alszik mellettem :) ) 8eve egyutt..:)
A kérdező hozzászólása: bocsi.a férjem nem érez semmit
Szia! Én most vagyok a 25. héten. A férjem elég sokat dolgozik, csak este van itthon. Eddig soha nem akart neki mocorogni a baba, ha éppen rugdosott is, amikor rátette a kezét a pocakomra, rögtön abbahagyta. Tegnap este tévézés közben újra rákezdett, sikerült a férjemnek VÉGRE "elcsípnie" !!!! Azon csodálkozott, hogy már mennyire lehet érezni, mert eddig csak a beszámolóimat hallgathatta szegény...
Elõzõ vagyok. Te hány hetes vagy?
Szia! Én is 6 hónapos vagyok és kb. 2 hete érzi a férjem is a picit, pedig nem vagyok valami sovány alkat. Szerintem napok kérdése és a te férjed is érezni fogja, csak még gyengécske és nem mocorog olyan erõsen a babád. Ne legyél szomorú!
Én 22 hetes vagyok, és a párom már érzi, csak nem mindig tudja elcsípni. Sok türelem kell, na meg szabadidõ, hogy a pocakot tapogassa, stb. Nekünk is elõször jó másfél óra csend után kezdett rá a baba, és akkor ment is a buli rendesen. Még azt is látta, ahogy a bõröm mozgott, meg mindig szólt, mikor érezte, hogy megkeményedett a hasam, meg utána ha puha lett, stb. :)
A kérdező hozzászólása: most vagyok 25-hetes

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!