Találatok a következő kifejezésre: A férjemmel vagyunk (1207 db)

Úgy érzem, nem szeretem a férjem! Vagy csak összezavarodtam?

Pedig nagyon sokat tesz értem és a kisfiunkért, de valahogy nem az igazi a kapcsolat. Gyerk?c 7 hónapos. Soha nem volt (legalább is részemr?l) lángolóan nagy szerelem, de ennek ellenére jól elvoltunk egymással. Most úgy érzem, mintha én magam már nem is lennék. Gyerek, mellette otthoni munka. Az autóból csak egy van, azzal a párom jár dolgozni, tehát napközben ülhetek otthon a gyerekkel, délután rohangálhatok vásárolni, intézkedni. A férjem bizonygatja, hogy ? nagyon szeret, de azért elnézi, hogy este 11-ig dolgozom, vagy hajnal 4-kor kelek. Egyre rosszabbul érzem magam a b?römben. Tudom, hogy a gyereknek az lenne a jó, ha egy család maradnánk, de így nagyon nehéz.

Legjobb válasz: szerintem elõször neked kéne eldöntened hogy mit is szeretnél valójában. mert ugye 2 eset lehetséges, de egyikben sem lehetsz biztos h mi a kimenetel. mert ha együtt maradsz a férjeddel, megeshet h helyreáll a boldogság és szeretni fogod õt újra, de az is lehet h jön több gyerek és 40-50 évesen döbbensz rá arra, hogy elmentél a saját életed mellett, és már nem is tudsz mit csinálni, annyira erõs a családi kötelék, hogy nem bírsz elszakadni. ha pedig elhagyod a férjed, megtudhatod, hogy a régi barát iránt mély szerelemre lobbanhatsz, vagy csak egy futó fellángolás és késõbb megbánod h elhagytad a gyereked apját. szóval nehéz helyzet. ámde. ha a férjed kellõen megértõ (azt írtad sosem volt égig érõ szerelem, de hozzámentél tehát barátként biztos jól kijöttök, nem?) akkor mindezt el tudod neki mondani. muszáj h tudja h rosszul érzed magad és esetleg megpróbáljon segíteni. kellõ odafigyeléssel mindkettõtök részérõl helyre lehet állítani a dolgot, csak kérdés hogy érdemes e egy olyan kapcsolat szebb jövõjében reménykedni, ami eddig se volt szerelem. most biztos azt gondolod h fiatal vagyok még ahhoz h belelássak ezekbe (csak 19 vagyok), de én nem tudnám leélni az egész életem egy ember mellett aki bár sokat jelent nekem, nem tudja megadni nekem (önhibáján kívül) a teljes boldogságot.

szerintem elõször neked kéne eldöntened hogy mit is szeretnél valójában. mert ugye 2 eset lehetséges, de egyikben sem lehetsz biztos h mi a kimenetel. mert ha együtt maradsz a férjeddel, megeshet h helyreáll a boldogság és szeretni fogod õt újra, de az is lehet h jön több gyerek és 40-50 évesen döbbensz rá arra, hogy elmentél a saját életed mellett, és már nem is tudsz mit csinálni, annyira erõs a családi kötelék, hogy nem bírsz elszakadni. ha pedig elhagyod a férjed, megtudhatod, hogy a régi barát iránt mély szerelemre lobbanhatsz, vagy csak egy futó fellángolás és késõbb megbánod h elhagytad a gyereked apját. szóval nehéz helyzet. ámde. ha a férjed kellõen megértõ (azt írtad sosem volt égig érõ szerelem, de hozzámentél tehát barátként biztos jól kijöttök, nem?) akkor mindezt el tudod neki mondani. muszáj h tudja h rosszul érzed magad és esetleg megpróbáljon segíteni. kellõ odafigyeléssel mindkettõtök részérõl helyre lehet állítani a dolgot, csak kérdés hogy érdemes e egy olyan kapcsolat szebb jövõjében reménykedni, ami eddig se volt szerelem. most biztos azt gondolod h fiatal vagyok még ahhoz h belelássak ezekbe (csak 19 vagyok), de én nem tudnám leélni az egész életem egy ember mellett aki bár sokat jelent nekem, nem tudja megadni nekem (önhibáján kívül) a teljes boldogságot.
Szerintem csak összezavarodtál! Igazából nekem még nem volt olyan, hogy úgy éreztem nem szeretem a páromat. Viszont mikor 1 évvel ezelõtt együtt laktunk (akkor még nappalin jártam egyetemre) én is elfásultam kicsit. Minden nap ugyan az a monotonitás, megéreztem milyen felnõttnek lenni és azon kezdtem el gondolkodni milyen jó lenne visszaköltözni a szüleimhez és hagyni az egészet a francba. Pedig elõtte ki nem állhattam otthon lakni. Azt hiszem ez is valami hasonló lehet. Belecsöppentél egy monoton éltbe, úgy érzed nincs belõle kiút, bánod, összezavarodsz. Az én véleményem szerint biztosan megbánnád ha visszatáncolnál. Egy ideig jó lenne a változatosság de késõbb belátnád hogy egy boldog családi életet dobtál el. Azt hiszem csak egy kis kikapcsolódásra lenen szükséged. Kivenni 3-4-5 nap szabit és elmenni egyedül egy kisvárosba jó termálfürdõvel és masszázsszalonnal. Vagy nem egyedül, hanem a férjeddel, hogy újjáélesszétek a kapcsolatotokat. Ne érezd magad rossznak, minden ember ilyen. Mindenkinek egyszerre kell a biztonság és a változatosság is, csakhogy olyan nincsen. Próbálj egyensúlyt teremteni. Valószínûleg nálad a munka okozta stressz váltotta ki ezt. Talán épp a régi párod az aki segíteni tud neked elviselni a hétköznapokat, mint barát. Próbálj meg kimászni a reménytelenségbõl, ha mégsem sikerül... Hát akkor tegyél meg bármit, hogy boldog légy... De egy próbát megér helyrehozni a családi életedet, nem?:)
Ismerem az érzést amit leírtál.Szerintem az a baj hogy a férjed nem törödik veled eleget.És ha már van egy másik férfi aki bókol, udvarol akkor inkább ahhoz ragaszkodsz, , , mert nõnek érzed magad.NEm így van??Én is voltam ilyen helyzetben és azt hittem én is h nem szeretem a férjem....mert volt egy másik srác aki sokat foglalkozott velem és valamiért azt éreztem h vele akarok lenni.Mindig akkor volt velem mikor a férjem nem volt mellettem mert õ dolgozott.De ráébredtem mikor már ott tartott a dolog h szakítunk HOGY NEM TUDNÉK NÉLKÜLE ÉLNI....Õ A FÉRJEM ÉS IMÁDOM.Azóta eltelt 7 év kb. de azóta sülve fõve együtt vunk és vele akarom leélni az életem.Remélem segítek vmit neked.Jól gondold át h mit teszel.
szerintem csak egy kis törõdésre vágysz, mert bele csöppentél egy monoton életbe és hiányolod a változatosságot. most itt van a gyerek és ugye fáradt vagy. elõtte nem jelentett gondot, mert nem voltál semmihez sem lekötve, akkor is sokáig dolgoztál csak változatossabb volt az életed. beszélned kellene a férjeddel, hogy több törõdésre vágysz. azért vonzódhatsz a másik férfihoz, mert tõle figyelmet kapsz.gondold át amit teszel, mert nem minden arany ami fénylik.
Szóval a jelenlegi férjedért hagytad el a volt párod?Most meg visszamennél hozzá...Érdekes, szerintem te magad sem tudtad soha h mit akarsz.Bár ha így volt én nem vennélek vissza a helyében, mert aki 1szer ezt tette velem nem tudnék bízni benne többé.
A kérdező hozzászólása: Kedves 4. válaszoló! Csak a tisztánlátás kedvéért: egyedülálló harmincas nõként éltem az életem. Az elõzõ barátommal szinte gyerekkorunktól ismertük egymást, nagyon-nagyon sokmindent meg tudtunk beszélni és ebbõl alakult ki egy vonzalom, aminek nem volt helye az életünkben: neki a családja, nekem pedig a munkám miatt. Soha nem ígértem neki semmit, fel sem merült, hogy valaha mi társai lehessünk egymásnak. Most sem hozzá akarok visszamenni, csak megrémít a gondolat, hogy ÍGY tudok rá visszagondolni akkor, amikor a férjemben igazi társamat kellene hogy lássam.
4-ik vagyok.Bocs nem akartalak megbántani, csak van pár ilyen tapasztalatom amit leírtam.

Elmondjam a férjemnek, vagy inkább hallgassak róla?

A férjem mostani legjobb barátja egy távoli rokona. Kb. b? fél éve elkezdtek összejárni sörözni. Pár hónapja a srác elkezdett nekem üzeneteket küldeni msn-en napközben, hogy elképzeltem-e, milyen lenne vele a szex, kérdezgette melyik a kedvenc pózom, rendesen kielégít-e a párom. El?ször azt hittem, poénkodik, és mivel soha nem válaszoltam az üzenetekre, abbahagyta pár nap múlva. Mivel sokat kellett tanulnom, meg a srác barátn?jének is, nem nagyon találkoztunk velük. Most párom egyre s?r?bben jár össze a sráccal. Azóta megtudtam, a srác mással is kikezdett a baráti társaságból.

Legjobb válasz: a férjed férjed? Ha vele nem tudsz ilyeneket megbeszélni, akkor kivel???? Naná, hogy mondd el

a férjed férjed? Ha vele nem tudsz ilyeneket megbeszélni, akkor kivel???? Naná, hogy mondd el
Rám a legjobb barátnõm férje mászott rám, persze hogy én voltam a hibás. Õk jól elvannak azóta is, mi meg nem tartjuk a kapcsolatot egyáltalán. Ráadásul én nem is akartam elmondani, csak kiderült.
Még az is lehet, hogy a nagytudásúak együtt eszelték ki, hogy téged teszteljenek.
mondd
Mond el most, hamarabb megszabadulsz tõle. Az ilyen "jóbarátok" késõbb sokba kerülnek.
"Nem szeretném tönkretenni a barátságot" - Egészen nyugodtan, de különben is nem Teteszed tönkre, hanem õ. Másrészt meg madarat tolláról...
Én elmondanám, már csak azért is, hogy a férjed megtudja, milyen emberekkel barátkozik mostanában...
Naná hogy mondd meg!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Az a baj, hogy ezek után nem szeretném, ha vele barátkozna. Félek, a férjem is olyan lesz, mint õ :(
A kérdező hozzászólása: Azt nem hiszem. Csak a srácról most derültek ki bizonyos dolgok, és otthagyta a barátnõje. Férjem azt kérte, hozzuk õket újra össze, de én nem akarom, mert tudom, milyen a srác.
Hát emberre válogatja! Csak arra gondolok nehogy fordítva süljön el, mert az ilyen jóbarát még valami történetet kanyarít, csakhogy mentse magát. Aztán a férjed meg lehet hogy téged fog vádolni. Gondold meg jól. Bár ahogy magamat ismerem a férjem húzná a rövidebbet (repülne õ is a haverral együtt)
Én elmondanám a férjemnek, mert ha mástól tudja meg, akkor nem fog hinni neked. Nem szabhatod meg, kivel barátkozik (felnõtt, önálló ember - a férjed, nem a tulajodnod), de nekem valami azt súgja, hogy nem lesz hosszú életû a barátságuk.
én elmondaná, a férjemnek. ez a "barát" õt is megsérti ezzel, hogy a feleségének ilyeneket ír...akinek ilyenek a barátai, nincs is szüksége ellenségekre...

Kinek van igaza, a férjemnek vagy nekem? Nevelési kérdés.

A férjemmel abszolút nem egyezünk semmiben, ki hogyan csinálná a dolgokat a kislányunkkal kapcsolatban. Másfél éves. Én úgy gondolom, hogy mivel egész nap velem van, nem tesz jót neki, ha este abban a 2 órában mikor a férjem itthon van és foglalkozik vele, teljesen máshogy csinálja, mint én nap közben. A f? probléma, hogy szerinte én mindent megengedek neki, szerintem meg ? tilt meg túl sok mindent. A tegnapi 2 eset:

Legjobb válasz: nagyon fura a férjed amik eszembe jutottak: félelem mások véleményétõl, hogy szétdobálja a kavicsot, vagy nem "minta szerûen" meneteltek? Képmutatás, másnak megfelelni vágyás. Fél, hogy kiengedi az "irányítást" a kezébõl, ha a gyerek elkalandozik? Vannak szülei a férjednek? szeretik õt? hagyták eleget játszani?

nagyon fura a férjed amik eszembe jutottak: félelem mások véleményétõl, hogy szétdobálja a kavicsot, vagy nem "minta szerûen" meneteltek? Képmutatás, másnak megfelelni vágyás. Fél, hogy kiengedi az "irányítást" a kezébõl, ha a gyerek elkalandozik? Vannak szülei a férjednek? szeretik õt? hagyták eleget játszani?
Én veled értek egyet. És a férjednek nagyon nincs türelme ezek szerint a gyerekhez... Ezen sokat nem tudsz segíteni szerintem :(
A kicsi most fedezi fel a világot, én is szoktam engedni, hogy bogarásszanak. Ha meg érdeklõdik a bili után, akkor örülj neki, legyen pelus nélkül. Adjál a férjednek egy könyvet a gyerekek életkori sajátosságairól meg nagyon el van tájolva. Arra meg ne is számítson, hogy ovis kor elõtt szépen kézen fogva sétál veletek.
Tényleg az látszik h nincs türelme a férjednek. Ilyenek gyerekek. Nem biztos h õk azt akarják amit mi. Beszélgessetek el errõl, mert ezzek csak a gyereknek ártottok, ha nem következetessen ugyanazt a nézetet valljátok. Egyébként szerintem neked volt ebben a két esetben igazad. Lehet van oylan amikor az õ nevelését kell követni majd.
Nagyon rossz, hogy nem értetek egyet a nevelés terén késõbb amikor a gyerek nagyobb lesz ebbõl még komolyabb viták lesznek + a gyerek simán ki fog játszani titeket egymás ellen (ezt még akkor is megpróbálja, ha nagy az összhang a szülõk között) Valahogy dûlõre kellene jutnotok, kicsit neked is engedned kell, mert ha nem megy akkor kemény idõk jönnek. Ami az általad leírt szitukat illeti szerintem neked van igazad, én is megengedem ezeket, sõt durvább dolgokat is :) Szobatisztaság egyébként is kényes kérdés egy ordítás a pisi miatt és akár pelusos lesz 3 évesen is (na jó ez kicsit túlzás). Koszolódás kavicsozás szerintem is a séta része, fõleg, hogy egy 1.5 éves de még egy 4 éves sem szeret katonás rendben menni. Viszont a gyerekek rettenetesen okosak ám, hamar fel fogja ismerni a lányod, hogy mi az amit nálad szabad és mi az amit apunál nem szabad. Szerintem hagyd, rá kicsit a férjedre a dolgokat (már ha nem bánik durván a gyerekkel-rángatás/verés ilyesmire gondolok) Max a lányodnak nem lesz olyan harmonikus a kapcsolata vele, mint veled, mert tartani fog tõle, de ez akkor is így marad, ha folyamatosan veszekedtek, hogy ki mit hogyan csináljon. A férjed kicsit túl szigorú, viszont, ha ezt nem tudod elfogadni akkor lehet el kell gondolkodni a hogyan továbbon.
A 2. válaszolónak nagyon igaza van. Meg persze Neked is, kedves KÉrdezõ. S annyira átérzem, pedig az én férjem sokkal kevésbé szól bele, s sokkal kisebb dolgokban, mégis néha megõrjít.. Hát még egy ilyen! A mi egyik kislányunk 2, 5 múlt, a Pici lassan másfél lesz, hát nálunk is van rohangálás, kavicsozás (errõl jóval késõbb szoknak csak le), szerintem akiket láttok 3-4 évesek, lehet, hogy az adott szakaszon, míg látjátok, épp szépen mennek, de õk is rohangálnak, bogarakat szemlélnek... A férjedet nem értem. Mert amúgy nyilván imádja a gyermeketeket... Hát, sok türelem! Neked!!... S néha ereszd ki itt a gõzt.
A leírt szituációkban szerintem neked van igazad, de a férjeddel le kell ülnötök megbeszélni, h. ez így nem mehet tovább. Sok problémátok lesz abból, h. nincs meg az összang. A ygerek érzi ezt. Saját családunkban is elõfordult, és nem könnyû a helyzet, de már nagyobb a gyerek és nem tudnak változtatni rajta
Én is írhattam volna! A mi lányunk is másfél éves. Az én férjem is "bepánikolt" az elsõ pisis szituknál. Közölte, hogy nem érett rá, mert még nem tud beszélni és szólni.. :) Mondjuk most is egybõl adná rá vissza a pelust. Kiborít sokszor. És igen, ha sétálunk, akkor õ is jobban szereti, ha a benne ül a babakocsiban. Azért lazult õ is sokat, nem tudom a tieddel hogy lesz..mondjuk elég erõsen reagált a kavicsozásnál. Szerintem én leüvöltöttem volna az enyém fejét, ha ilyet csinál. Teljesen normális dolog, hogy egy másfél éves mindenre kíváncsi, imád kavicsozni, bogarászni, megállni, nézelõdni. "Nevelni" akkor lehet, ha nem sétálni visszük le, hanem konkrét uticélunk van, ahova oda kell érni. Ilyenkor menni kell, visszafelé van nézelõdés, kalandozás, természetesen fokozatosan a távolságokkal. A séta viszont nem arról szól egy másfél évessel, hogy kézenfogva, katonásan menetelünk a levegõn. Még annyit, hogy azért nem ezek a dolgok árulják el, mennyire "jólnevelt" a kicsi gyerekünk és hát igenis te neveled egész nap :)
A kérdező hozzászólása: Nem durva a gyerekkel, nagyon szereti, õ a mindene. Én következetes szeretnék lenni. Azt hittem, hogy ebben a korban nem értik, hogy nálam miért szabad, Apánál miért nem. De ha ezt így el tudja különíteni, akkor... Csak sajnálom õt, hogy amikor 3-an vagyunk, olyan sok mindent nem csinálhat. Pl ha ketten vagyunk, elmegyünk a városba, ott ki vannak téve olyan pénzbedobós játékok. Neki még nem kell bedobni pénzt, mert akkor megijed, de ha egy helyben állnak a játékok, nagyon szeret rájuk felülni, fél órákat vagyunk ott. Hát tegnap ezt sem szabadott, mert ennek csak úgy van értelme, ha pénzt dobunk be. Én meg örülök h nem kell rá költeni és mégis jól érzi magát a gyerek. Ja és már elõtte 100 méterrel közölte, hogy ott nem fogunk megállni. A kislányunk meg tudja, hogy a játékok következnek és még nem is látja õket, de már csettinget a nyelvével h õ lovagol.
A kérdező hozzászólása: Ja és még annyit hogy kettõnk közül én vagyok az idegbeteg típus, õ a nyugodt... Õ türelmes, én nem. Én hamar robbanok, bepöccenek, õ nem érti miért. Szóval tényleg nem értem, hogy ebben a szituban miért viselkedik így.
A két szitunál egyértelmûen neked van igazad. Séta: nyugodtan mond meg a férjednek, hogy a babakocsiban ülve soha nem is fogja megtanulni azt hogy hogy kell szépen sétálni, és azok a 4 éves gyerekek akik most szépen mennek az anyjuk mellet, 1, 5 évesen ugyan úgy elszaladgáltak.De ha nem hiszi mond meg hogy legközelebb ha sétánál lát olyat hogy a 4 éves kézen fogva megy az anyjával, menyjen oda és kérdezze meg. A pelusnál ugyan így, ha állandóan rajta van a mai szuper pelenka, amiben akkor sem érzi hogy bepisilt ha egész nap nem cseréled, olyan szuperül felszívja, akkor hülye lenne át szokni a bilire, hisz egy ilyen apróságért miért is szakítaná meg a vidám játékot, ha a közben is lehet pisilni.Ha már nincs rajta pelus, és zavarja hogy pisis a bugyija akkor rá fog jönni.
Szia! Érdekes egy szituáció, de szerintem is neked van igazad. És az is igaz, hogy meg tudja különböztetni, hogy kinél mit szabad. Nekem 14 hós a fiam, de már simán tudja, hogy mit lehet apánál, anyánál, és a mamáknál. Õ is sokat bogarászik ha sétálunk, de mindig hagyjuk, hiszen azért megyünk el sétálni, hogy felfedezhesse a világot.

Engedjek a férjemnek, vagy ragaszkodjak a megbeszéltekhez?

Kislányunk 7 hónapos, 1 hónapja elkezdtem tornászni. Reggel kelek 5-kor, lefejem a reggeli tejet és megyek 6-ra. Fél 8-kor találkozunk a villamosnál, párom megy dolgozni én pedig a babával haza. mindezt heti 3x.

Legjobb válasz: Szeritem menj délutáán, vagy tornázz otthon és figyelj az étkezésekre. Én reggel kelek, reggeliztetem a picim, elcsókolom a férjem, aztán tornázok. Én sem terhelném a férjem ezzel, neki fontos az, hogy kipihenten menjen dolgozni, mert nagy rajta a felelõsség. Amúgy bizti támogat, mert felajánlotta a délutáni opciót. És ne aggódj, én is híztam a szoptatás alatt azelején, de mikor el kezdett csökkeni a tejmennyiség, akkor a súlyom is megindult lefelé. Szoptatás alatt vizet tart vissza a szervezet az is plusz kiló...

Szeritem menj délutáán, vagy tornázz otthon és figyelj az étkezésekre. Én reggel kelek, reggeliztetem a picim, elcsókolom a férjem, aztán tornázok. Én sem terhelném a férjem ezzel, neki fontos az, hogy kipihenten menjen dolgozni, mert nagy rajta a felelõsség. Amúgy bizti támogat, mert felajánlotta a délutáni opciót. És ne aggódj, én is híztam a szoptatás alatt azelején, de mikor el kezdett csökkeni a tejmennyiség, akkor a súlyom is megindult lefelé. Szoptatás alatt vizet tart vissza a szervezet az is plusz kiló...
kipróbálhatnátok a délutáni tornát, 1 hónap alatt kiderül, hogy Te bírod-e vagy sem. Utána lehet más megoldáson közösen gondolkodni, ha nem megy.
szerintem: minek kelsz ötkor, nem lennél du.-ra fáradt, ha nem kellene ötkor kelni és fejni, hanem fél 7-kor csak simán szoptatnál. Meg lehet szokni a délutáni tornát is, igen, most ebben engedjél a férjednek. Én meg akkor ugrálok itthon DVD-re, amikor alszik a két gyerekem, volt, hogy délben, volt, hogy este 9-kor.
lehet, h eredetileg õ kérte, de az egy hónap alatt rájött, h ez nagyon fárasztó neki. én megértem, munka elõtt ezt végigcsinálni hajnali 5-tõl (ha nem is kel fel, biztos nem alszik már olyan mélyen, mikor te felkelsz és készülõdsz), hát nekem is nagyjából egy hónap kellene ahhoz, h kipurcanjak tõle. mondjuk, én eleve nem is javasoltam volna, mert világ életemben kevésbé volt megterhelõ éjszaka tovább fenn maradnom, mint reggel korábban felkelnem. egy szó mint száz, szerintem tedd át délutánra. ettõl még támogat. igen, lehet, h áthívja az anyukáját, de miért bánt téged, ha a férjednek könnyebb dolga lesz? hiszen szereted, nem?
Ha megoldható neked a délután is, akkor inkább menj akkor.
Én azt szeretem, ha a férjem nyugodtan megy el dolgozni otthonról. Márpedig ha rábízom a gyereket reggel, akkor minden lesz, csak nem nyugodt.. Én baba-mama tornára járok, te is utána olvashatsz ennek. :)
Hát én nem "terhelném" ezzel reggel meló elõtt a férjem. Délután mennék, fõleg hogy õ is ezt ajánlotta fel. Szerintem támogat, mert fel ajánlotta a délutánt, hogy vigyáz a kicsire én meg értem hogy reggel ez sok Neki.
Alternatív megoldásnak szerintem az jó volna, ha otthon tornáznál (akár be is szerezhettek valami gépet) és hétvégén járnál el terembe 1-1 órát. Amíg szoptatsz, addig egyébként is elég volna az otthoni testmozgás, ráérsz akkor ráfeküdni az edzésre, mikor már nem korlátoz benne a szoptatás.
"Magyarul Anyuka mondjon le az egyetlen dologrol, amit szeretne csinalni" Te sem jól értelmezted, anyuka nem szeretné csinálni. Anyuka nyugodtan szeretné tenni a dolgát, és kinézni úgy, ahogy õt a Jóisten megteremtette, viszont mellette szeretne megfelelni élete párja kicsit sem önzõ elvárásainak is. A problémát amúgy nyilván õk ketten tudják csak megoldani, a kérdés pedig költõi volt, hisz abban, hogy férj akarna valamit, de annak elõmozdítását nem támogatja, nem tudnak a gyakorikérdéses kismamák segíteni. Kérdezõ szerintem inkább csak lelki támaszra vágyik, mielõtt összeomlik azoktól a terhektõl, amikkel szemmel láthatóan nem bír. Ebben a helyzetben még "osztani" valóban nem kellene. Mindezekkel együtt én úgy gondolom, hogy a kicsit nem a munába indulás elõtt kellene apukára rátestálni, mert így eleve feszülten indul a nap, és elb'ssza az egész napot-hetet.
Nem akarok pszichomókust játszani, de szerintem az Anyukának pont nem az a problémája, hogy õ reggel szeretne edzeni járni, hanem hogy neki is kell már végre valami, amin keresztülhúzhatja az akaratát. Nyilvánvaló, hogy minden ember megunja egyszer, hogy õ a kompromisszum-készebb, és õ bólint rá mindenre. Talán még örült is ennek a heti 3x1 órának, mert végre a férj foglalkozik kicsit a saját gyerekével. Én úgy gondolom, hogy le kéne ülni, és megbeszélni, nem csak ezt, hanem MINDENT, elmondani, hogy neked mi nem tetszik, és IGENIS, hogy a férjednek is változtatni kell, mert a csinos kolléganõ férje egészen biztos nem otthon mereszti a seggét a gép elõtt szabadidejében.
Kérdezõ, nem bántani akarunk, csak szerintem itt sokunk úgy van vele, hogy valamit nem jól osztasz be az idõdben, ha délutánra nagyon elfáradsz. És ahogy leírtad, valóban sok olyan dolgot csinálsz meg, amit el lehetne hagyni, össze lehetne vonni stb. A férjed egy nagy b.nkó, már bocsi, ahogy hozzád áll, de ez attól független, hogy mikor menj tornászni, elõbb azt kéne letisztáznotok, hogy amit te otthon végzel munka, az is ugyanolyan munka, mintha eljárnál dolgozni. Apropó, tényleg mi lesz akkor, ha eljársz majd dolgozni? Akkor a férjed átvesz majd házimunkát tõled és a gyerekkel is fog foglalkozni? Én abból, amit leírtál kétlem. Beszélgess el vele komolyan.
De az elõszoba felmosása az max 5 perc......Vizet engedek a vödörbe, beleöntöm a Domestost, belemártom a felmosót és végighúzom szépen méterrõl méterre. Kimegyek a budihoz, és kiöntöm a lötyit, leöblítem a mopot. Na jó, lehet hogy 7 perc, ha nagy az elõszoba...... :)
A kérdező hozzászólása: Napi felmosás: egyrészt a kertbõl sok mindent beviszek. Emellett a babakocsi is az elõszobában van.
Kérdezõ, egyébként a férjed beszól ha mondjuk nem minden nap mész boltba, csak háromnaponta? Beszól, ha nem gyomlálsz minden nap? Beszól ha két napig ugyanazt a finom kaját kell ennie? Mert a legtöbb panaszkodó háziasszony férje nem szól ezekért, csak õk beszélik be hogy "tuti szólna ezért megcsinálom".
De ez hülyeség! Nem tudják fizetni a hitelt, ha a kérdezõ nem dolgozik, de ahelyett hogy normálisabban osztanák be az idejüket, inkább fizessenek ki egy házvezetõnõt? Nem ez a megoldás. A megoldás az, hogy ne legyen a kérdezõ panaszkodó háziszolga (bocsánat), hanem tervezze be az idejét rendesen. EGyébként nem tudom de én EGÉSZEN BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy ha a kérdezõ nem törölne minden nap port és nem gyomlálna meg ültetne minden nap, a férj nem tenné szóvá. Csak vannak olyan nõk, akik önként vállalják az áldozati bárány szerepét......nekem anyósom ilyen. kényszeres takarító, de persze a férj nem húzza végig a tv-n az ujját, hogy megnézze, por lett-e ma is törölve...... Ebbe belegondlt bárki is?
Most ide hiába írja le egy-két ember az õ napi/heti beosztását, minden háztartás más. Valaki 5 perc alatt felmos valakinek meg kell hozzá 15 vagy több perc is. Ez a ház nagyságától és a háziasszony fürgeségétõl is függ. Írta itt valaki, hogy nem elég a férjnek 1 óra elkészülés. Hát mégis mit csinál egy órán át? A legtöbb férfinek a reggeli elkészülés legyen 15perc, na jó ha nagyon piperkõc 30. De itt nem is az a lényeg, hogy magára nem jut elég idõ, hanem hogy neki kell megcsinálni a reggeli teendõket. A kedves férjed nagyon el van kényelmesedve azáltal, hogy te mindig kiszolgálod. Vagy elfogad pár plusz kilóval vagy igenis vállalja magára a reggeli macerát. Gondolom két ember akarta ezt a gyereket, akkor ne csak egy nevelje, foglalkozzon vele. Beszéld meg a férjeddel, jussatok közös nevezõre. De, ha már egyszer beszéltek, akkor én azt is megbeszélném vele, hogy nagyon nem okés, hogy mindent te csinálsz õ meg eljár dolgozni, és kész kifújt.
"Már kértem, de szerinte ez ilyenkor az én feladatom, egész nap itthon vagyok." Nálunk egyszer mondta ezt a férjem. Az volt rá a válaszom: Ha azt akarod, hogy csinos legyek, fõzicskézzek, meg kertészkedjek, akkor nem fér bele az idõmbe a takarítás. Szóval vagy fizet egy takarítónõt, vagy megcsinálja õ. Mondanom sem kell, az elõbbi megoldást választotta :) De ehhez az kell, hogy tudjatok beszélni, el merj neki mondani mindent. Ne csak a te dolgod ez. Ha nem bírod, szólj neki, ha nem segít, fizessen valakit aki segít. Amúgy meg nem hinném, hogy az alakod miatt hagyna el...ez baromság. Az miatt fog elhagyni, mert lerobbansz a aok munka mellett és keres olyat, aki foglalkozik vele
19-es vagyok. Reggeltõl déli alvásig csak a gyerekkel foglalkozok, akkor is ha épp kocogok sétáltatás közben.Képzeld, ágyban lustálkodva is lehet vele foglalkozni. Déltõl 4ig dolgozom, abból 2 órát átalszik, maradék kettõt eljátszik körülöttem.Utána vacsit fõzünk, közben játszunk, kezébe adom a dolgokat, tanuljuk a neveit (répa, tészta, stb).5re ér haza párom, onnantól közösen játszunk a gyerekkel, közösen fürdetjük, elmegyünk sétálni, most már fagyizni, nagyszülõkhöz, ide-oda. Ha az alvásidõt nem számitjuk, akkor kb napi 2 órát nem foglalkozok a gyerekkel.Nem leszek ettõl rossz anya, fõleg hogy érte dolgozok, hogy meg legyen mindene, legyen hova visszamennem dolgozni amint bölcsis lesz. Kérdezõ: nagyobb bajok vannak a házasságoddal mint a heti 3x reggeli torna ideje...
"Mi van, ha valaki minden nap foz, minden nap takarít, minden nap port torol, felmos, kertészkedik stb. Neki ez a normális." - Neki nem ez a normális, különben csendben tenné a dolgát és nem lenne fáradt délután menni tornázni.
Mi a férjed, diktátor? Itt akkor más gondok vannak! Õ mondja meg, hogy takarítani minden nap kell, fõzni minden nap kell, mert nem eszi meg a másnapos kaját? Kertészkedéshez nem értek. De véleményem szerint valahogy nem jól osztod be az idõdet. Nekem eszemben sincs minden nap fõzni, 2-3 napra szoktam, takarítani hetente, de akkor is hetente takarítottam, amikor a gyerekem kúszott-mászott. Dolgozom, a gyerekkel foglalkozom, háztartást vezetek, plusz van 2 webáruházunk, amit 90%-ban én viszek. És én is most akarok elkezdeni tornázni, legjobb lenne otthon, de nekem is az a gondom, hogy otthon nincs motiváció. Mondjuk rajtam nincs sok felesleg, ezért én heti 1x tervezek tornázni járni (vagy otthon), de beiktatom. Sürgõsen beszélj a férjeddel, mert ahogy õ viselkedik nem férjhez és apához méltó. Ha az én férjem a munkatársnõjét dicsérné az én káromra, máris küldeném hozzá. Így nem volna szabad megsérteni a házastársamat. Rajtam is van felesleg, ne érts félre (és még az is lehet, hogy a férjem munkatársnõjének tökéletes az alakja, nem tudom), de ezt nem így kell elõadni, hogy a másik tökéletes, te pedig [email protected] vagy.
A kérdező hozzászólása: Már kértem, de szerinte ez ilyenkor az én feladatom, egész nap itthon vagyok. "sztrájkoltam" is, de csak azt értem el hogy utána 2 napnyit mosogathattam.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszokat! Ha nincs másnap új kaja, azért szól, igen. A tisztaság és a kert miatt nem, de ez nekem fontos. A napirendet próbálom variálni, alakítgatni, csak a munka elég kiszámíthatatlan. Emiatt nekem szinte minden nap más napirendem van. A lányunknak nem, õ fix idõben eszik, alszik stb. Ha nem kellene dolgoznom, nem lenne semmi gond...
Nekem nincs kertem ezért nem tudom mi a túrót lehet minden áldott nap a kertben mûvelni? Termesztetek valamit és naponta le kell szedni? Vagy vannak olyan gyomnövények amik éjszaka nõnek és minden nap le kell szedni? Tényleg nem tudom, sosem volt nagy kertem, kíváncsi vagyok mi az, amit minden nap egy kertben meg kell csinálni és idõigényes. Egyébként a hétvégi torna, mint öltet szerintem magasan a legjobb az összes leírt közül! De ettõl függetlenül, a férjednek ne hagyd hogy ennyire királykodjon, milyen ember az aki két nap egymás után nem tudja megenni ugyanazt? De egyébként erre is van megoldás: van a tûzhelyeden két fõzõlap is? EGyikre tegyél fel fõni egy kaját aznapra, másikra meg másnapra. Vagy a sütõ is mehet....és akkor elég csak háromnaponta fõzni, mert megcsinálod a kaját elõre két-három napra, és a férj mégis minden nap mást eszik. Ez eddig nem jutott eszedbe? De ettõl függetlenül a férjjel elbeszélgetnék, hogy álljon már néha oda mosogatni. Egyébként minden nõ a maga életének alakítója, aki hagyta hogy a férj háziszolgának használja, ott már el lett rontva az elején sajnos. Ha a feleség hagyta magát beleszokni abba hogy õ a házitündér, a férj meg az uralkodó, akkor az õ hibája volt. Nem szabadott volna. Mondanám, hogy beszéld meg vele, de az ilyen háziasszonyoknak erre úgyis az a válasza: "nem ér semmit, próbáltam"" Nem tudom mit lehet csinálni egy olyan helyzetben, ahol a férj már hozzászokott a jóhoz, nem volt még részem ilyen házasságban, mi mindenben egyenlõek vagyunk, besegítünk egymásnak mindenben.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm még egyszer. Igazából ti is azt mondjátok, amit õ: nem jól szervezem a napomat, ezt bármelyik másik nõ meg tudja oldani - pl ti is, akik válaszoltatok.
Te is találhatsz olyan férfit, aki elfogad így, ahogy vagy...
Soha életemben nem értettem miért szeret egy nõ áldozati bárány lenni. Kicsit észre kéne téged térítenie valakinek....mert ez nem normális viselkedés TÕLED SEM, hogy idejössz és szomorú szmájlikkal panaszkodsz hogy a férjed megint mivel alázott meg és hogy nem baj akkor te majd éjfélkor mész tornázni.....dönts: sajnáltatni akarod magad? változást akarsz? ha az elsõ a célod, akkor jó helyen jársz, itt kell panaszkodni valóban, mert sok háziasszony sajnál és szétszidja a férjedet. Persze változás nem lesz az életedben, mert ettõl nem fog változni semmi. Ha változást akarsz, nem ide jössz panaszkodni, hanem a férjednek mondod meg hogy most már aztán fogja be a száját mert te fogod úgy otthagyni mint az állat, ha nem fejezi be, és nem fog más nõt találni aki szomorú kutyafejjel hozza vissza az eldobott labdát nap mint nap... Kihasználni, szétalázni csak azt lehet, aki hagyja. Az kevés, hogy itt panaszkodsz minden egyes nap hogy már megint milyen csúnyát mondott a férjed, a háziasszonyok meg virtuális vasvillát rázva elmondják mindennek. Ettõl még nem változott meg egy nõnek sem az élete. Most komolyan, szerinted ez megoldás, hogy akkor majd éjjel jársz tornázni? Ilyet ír több oldalnyi kommentre egy értelmes felnõtt nõ? Hát ennyire nem használt semmit, amit mindenki írt a férjedrõl? Vagy csak jól esik ha megint azt olvasod, hogy "jaj te szegény, nehogy éjfélkor tornázz, hát hogy lehet ilyen goni a férjed?" Itt már tényleg neked kéne felnõnöd a feladathoz, és felnõttként kiállni saját magadért. Nem sajnálgatom soha azokat a nõket, akik nem képesek tenni a férj alázása ellen, csak panaszkodnak. Mert egyelõre csak ezt látom...inkább eljárnál éjfélre csak hagyjon békén? EZ mi??
Utolsónak teljesen igaza van. Ha nekem mondott volna ilyet a férjem, abban a pillanatban pakolok és megyek, mondván, máris keresheti azt a jobbat. Ennek elõbb utóbb ez lesz a vége, az idõ húzásával csak magadat teszed tönkre. A gyereke nem érdekli, te pedig csak egy háztartási alkalmazott vagy, akivel szemben egyéb követelmények vannak. Ezek után meg sem merem kérdezni, de feltételezem, a hálószobában is vannak elvárásai.
74. kommentedre reagálva ha ez így, ebben a formában hangzott el, akkor a férjed már rég nem szeret téged. ebben az esetben kisebb problémám is nagyobb volna annál, h mikor tudok edzeni járni. tisztáznotok kellene, h mit kerestek egymás mellett
Húha ez tényleg durva, sajnálom igazán. :( Sajnos itt tényleg nem "csak" a tornázás beillesztése a napirendbe a probléma, hanem sok minden más is. Kíváncsi lennék, ha a torna hatására lefogynál, akkor a kedves férjed másképp viselkedne-e?
Te szent ég! Nem mondod komolyan, hogy ennyire eldurvultak a dolgok? Akkor marad az éjféli edzõterembe járás. "Nem akar veszõdni a gyerekkel"--->?????? Ehhez kapcsolódóan lenne egy kérdésem! Csak becsúszott a baba vagy mindketten szerettétek volna? Mert ez így nagyon nem okés... Szerintem besokallt a férjed.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Megmondtam a férjemnek, hogy valamibõl engedni kell, de megkaptam hogy simán talál valakit, aki nálam jobban csinálja és még jobban is néz ki :-( És igaza van :-((( Már a délután sem jó neki, mert az anyja talált munkát így nem tud jönni délutánonként õ meg nem akar veszõdni a gyerekkel. Találtam egy termet, ami éjfélig van nyitva, majd járok valahogy altatás után :-(
Szerintem neked van igazad, kérdezõ. Azért az agyrém, hogy miatta kell sportolnod menni, erre õ hátráltat benne... Bele ne haljon már, hogy heti háromnegyed órát kell foglalkoznia a saját gyerekével. És a házimunka se egyedül a te dolgod, mert te is dolgozol, nem háztartásbeli vagy. Én is fordító vagyok, tudom, hogy nehéz leküzdeni az elõítéleteket, mert a legtöbb ember szemében ha otthon dolgozol, az nem munka, csak az a munka, ha benn ülsz valami irodában, ahol nyugodtan lehet hétköznap délután kettõkor a gyakorikérdéseken válaszolgatni. És azt is megértem, hogy az otthon sportolás (amit lelkesen ajánlgat itt mindenki, nehogy férjuradnak korán kelljen kelnie...) nem mindig megoldás, én szeretek sportolni, de még az se megy mindig, ha nem hajtanak a többiek, hát még ha olyat kéne csinálnom, amit nem szeretek... Próbálj beszélni a férjeddel, mondd meg neki, hogy rosszul esik a hasonlítgatás a kolléganõvel, meg hogy az õ kedvéért jársz sportolni és igazán megtehetné, hogy segít ebben.
69! Örülj neki, hogy édesapád ennyire jól tartja magát. DE szerintem nem az volt a kérdés, hogy kinek a szülei, hány óra alatt végeznek a kerttel és, hogy milyen gyümölcsöse van. Én már fentebb válaszoltam érdemben a kérdésre, nem tudom, hogy szám szerint melyik voltam, de meg kell, hogy védjem a kérdezõt, mi közötök van hozzá, hogy õ meddig szöszmötöl a kertben? Ha már ilyen családi példát hozunk fel, akkor apukám 2 muskátlis ládát 5 percig locsol, mi anyukámmal ez idõ alatt kiparézzuk jóformán az egész kertet. Szóval kinek hogy... Úgy bírom, hogy idejön pár ember segítséget kérni, és mindig találnak valamit amibe belelehet kötni. Kérdezõ remélem, hogy megoldódik/megoldódott a probléma és tudtál a férjeddel beszélni.
Szüleim már nyugdíjasok, de teljesen fittek. Van egy kb 1000 nm-es kert, aminek egy részén gyümölcsfák, egy részén termények, illetve rengeteg virág van. Fõleg apám kertben matatós, felhívtam tegnap, hogy mennyi idõ a kert. Mondta, hogy ha füvet kell nyírni, az 1 óra, mert minden kis bokrot kerülgetni kell, illetve figyelni, hogy a kutyák nem raktak-e aknát a fûbe, mert arra ciki rátolni a fûnyírót. Egyébként naponta nem sok, este fél óra locsolás (ha nincs esõ), a terményeknél fél óra gazolás/érett zöldség, gyümölcs leszedése. Ha naponta szedi, akkor 10 perc alatt begyûjthetõ. Gyümölcsfákat heti kétszer szüreteli, gyakrabban nem érdemes. A ribizlit átvették a kutyák, ameddig felérnek, ott nincs ribizli, mert lelegelték. Hosszabb idõ akkor, ha nekiáll fát oltani (évente egyszer-kétszer), az fél napos piszmogás, mert olyankor meg is metszi õket. A permetezés szintén pár órás mutatvány, de azt se kell mindennap. Neki az egy napos munka a szõlõ, mert ott nagy területen kell piszmogni vele, illetve õsszel egy hétre is felköltözhetne a hegyre a szüret miatt.
Naponta 3-4 óra munka? Jaj azért ez már túlzás......Na jó, lehet hogy ti termesztetek 20 féle zöldséget, gyümölcsöt még 40 félét, de azért egy átlagos kertben nincs napi 3-4 óra munka....gondolj csak bele: a legtöbb ember eleve dolgozik, mellette még gyereknevelés, fõzés, hogy lenne már ideje az embernek napi ennyi kerti munkára? Mondjuk nekem is van ismerõsöm, pláne az idõsebb korosztályból (mamák, nagyik), akik elszöszölnek a kertben napi 4-5 órát is, de õk nem muszájból, hanem mert egyrészt ez a hobbijuk, és mert ezzel csapják agyon az idõt otthon, tesznek-vesznek a kertben. De ezt azért nem írnám le mérvadónak......Mit kellene 3-4 órát minden egyes nap a kertben csinálni? Minden nap kapálni kell, ha mondjuk van a kertben rózsa meg némi fû? Meg leszedni akkor is minden egyes nap ÓRÁKIG a termést, ha az ember leszedi egyik nap, akkor utána is minden nap mit szedsz le?
Sziasztok! Én a kert részében "vagyok otthon" illetve anyukám. Egy átlagos kertben naponta körülbelül 3-4 órás munka van. Kapálni, ilyenkor leszedni ami folyamatosan érik + locsolni. Ez egy igen megterhelõ feladat pláne ha más dolga is van az embernek.
63-as vagyok. Márcsak azért sem jól oszthatja be a kérdezõ az idejét, mert otthon van a picivel. Kérdezem én, mi lesz akkor, ha visszamegy dolgozni? Kismillió nõ csinálja azt, hogy dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet és sokunknak még egyéb más teendõi is vannak (másodállás, kb. mint a kérdezõnek a kert mûvelése).
Nyugodtan offoljatok engem. Szegény kérdezo is kapott hideget. Mi van, ha valaki minden nap foz, minden nap takarít, minden nap port torol, felmos, kertészkedik stb. Neki ez a normális. Egyszeruen a férje egy bunko, taplo, akit már rég szája vertem volna, ha így b---gatna az alakommal. De ugy látom, itt mindenki szuper anya, szuper házvezetono és szuper feleség. Mindenkinek van ideje mindenre.
EGyébként aki egy gyerekkel nem bír, azzal mi lesz ha lesz kistestvér is? Mert ugyanúgy kell majd gondozni a házat, a két gyereket is......szanatóriumba vonul? Valahogy aki ennyire kikészül hogy hatra már "húzza a beleit", ott valamit nagyon nem jól csinálnak a felek....ez csak tanács.
Egyébként van nem egy gyeses anyuka ismerõsöm, aki mindig panaszkodik hogy semmire nincs ideje és olyan fáradt. Sosem értettem, de aztán kiderült a nyitja a dolognak: Bevásárlást, fõzést, mindent lassan és kényelmesen csinál, reggel 9-kor áll neki, és már délután háromra annyira elfáradt hogy még lasssaaaabb lesz, tehát mire a férj hazaér, már a halálán van. Nem mindenki egyformán energikus. Egyébként a férjet sem árt rávenni a segítésre, pl. ha délután hazaér, átöltözött, evett, utána elmosogathat. Vagy babázhat, vagy kertezhet hétvégén. Az a nõ aki vállalja hogy egyedül ganézza az egész birodalmat, még jó hogy nem bírja......de ehhez ki kell nyitni a szánkat, és néha meg kell kérni a férjet hogy segítsen. De nem arra hogy reggel gondozza a gyereket még munka elõtt, hanem miután hazajött, kicsit pihent, mosogassa el az edényeket, vagy szedje le a szárítót, netán hazafelé melóból ugorjon már be a boltba. Sokkal egyszerûbb így, mindenki kiegyensúlyozott, és a házaspároknak több az idejük egymásra és magukra. Mert az senkinek nem jó ha anyuka már kidöglik ötkor, mert nem bírja energiával a mosogatást, boltba járást és a kisautók elpakolását, ha meg fõzött is, soknak az már pláne megerõltetõ.
Nem gondolod, hogy durva, hogy te csinálsz mindent a házban+körül+dolgozol+még szép is legyél??? Férj meg gépezik, ha otthon van????? Én még b.szogat???? Hát tudod, szülés után EGY ÉV kell, hogy visszaálljon az alakod!! Én pl. 55 kg voltam szülés elõtt és után is, de az alakom nem volt ugyanolyan. Ahhoz kizárólag IDÕ kellett, hogy visszaalakuljak. Hiába a torna, igaz, segít, de ne várj azonnal csodát. A férjed meg igazán nem szépen viselkedik, már bocs.
7 honapos korátol a férjemmel van otthon a gyerek.Vissza álltam dolgozni. O éjszaka dolgozik (minden nap teszem hozzá) én meg nappal. Igy megtudtuk oldani a gyerek felugyeletet is. O eteti, pelenkázza, játszik vele, oltozteti és olyan is volt, hogy meg is furdeti ha céges rendezvényre kellett mennem. O nem nyavajog, szívesen megcsinálja. Te felkelsz hajnali 5-kor, hogy tegyél valamit a tulsulyod ellen (foleg, hogy még o is ezzel piszkál )és neki nem tetszik, ha reggel 1 órát a kicsivel kell torodni. En is híztam vagy 5-7 kg, de nekem lehetoségem sincs edzeni. Ennyi áldozatot o is hozhat értetek. Csak nekem annyi lenne a bokkeno, hogy esetleg rossz idoben kell hurcolászni a gyereket. Es ha csak annyira menne át az anyja, amikor megy munkába a férjed és ne kelljen a gyereket is vinni?!
Én lusta vagyok kora reggel felkelni, igy reggel párom átpelenkázza a kicsit indulás elõtt, beteszi hozzám az ágyba, eszik, alszunk még kicsit, 8 után ébresztõ, a babakocsi nagyon könnyû, van rendes járda, igy babakocsit tolva kocogok.Nekem is meg van a mozgás, gyerek is megsétáltatva, hazafele bevásárolok.Megetetem ismét, leteszem aludni, délutánig dolgozom itthonról (amikor felébred peluscsere max, és eljátszik magának, igy van szoktatva, muszáj dolgoznom).4kor befejezem, járókában elvan mellettem, fõzök, takaritok, 5re párom hazaér, onnantól közös vacsi, közös séta. Pozitivan kell hozzáállni a dolgokhoz, ennyi a lényeg.
A kérdező hozzászólása: Ja, a torna csak szórakozás.... Nekem sajnos nem :-( De a férjem folyton b.szogat, hogy bezzeg x.y. kolléganõje 3 gyereket szült, mégis sokkal csinosabb mint én....
A kérdező hozzászólása: Amikor elvan vagy alszik a gyerek, akkor DOLGOZOK! Reggel megjön e-mailben a fordítandó 8-9 között, amit estére meg kell csinálnom. Ez olyan napi 3-5 óra munkát jelent. Ha nem csinálom meg határidõre, az ügyfél keres mást a következõ munkára.
és otthoni dvd-re nem gondoltál?olyan sokan csinálják. vagy sok séta a picivel az is mozgás.meg ha megoldható minden hova gyalog menni akkor járj gyalog.+dvd torna otthol
Tényleg nem piszkálni akarlak, bár lehet, hogy kekeckedésnek tûnik. Ha te minden nap takarítasz, kertet gondozol, 2x fõzöl, akkor nem igen kell még tornára járnod, bõven megvan a mozgásod. Talán a kicsit le lehetne már szoktatni az éjszakai szopizásról, akkor te is kipihentebb, és kevésbé frusztrált lennél, mert én így ismeretlenül azt látom, hogy tele van a hócipõd az egész mindennel. Miért baj az, ha az anyós foglalkozik a gyerekkel, amíg nem vagy otthon? A tornára meg úgy gondolj, mint kikapcsolódásra, ami ár neked az egész napos nyüzsi után, és ne úgy, mint valami kötelezettségre, amit minél elõbb le kell tudnod.
Ez minden anyukánál így van :) Mindennap takarítok, fõzni is szoktam, gyerekre is jut idõ. Tornázni vagy reggel tornázok, amikor elvan a pici és van fél óráám, vagy este-ebéd után, mikor alszik, vagy sétálunk nagyokat, futok utána-az is torna :) Nem tudom hogy mennyi plusz van rajtad mondjuk, de nem hiszem, hogy heti 3szor a férjed reggelét fel kéne borítanod, amikor más megoldás is van. Persze lassabban megy le a súlyfelesleg, hogyha nem 3szor tornázol, meg csak otthon tudsz, de most szerintem nem az kéne hogy a fontos legyen, hogy fél év alatt nyered vissza az alakod, vagy egy év alatt. Én 61kg val szültem (48kgval kezdtem), aztán szoptatás alatt 65kg lettem. Kb a 10.hónaptól kezdtem el tornázni most 22hós a lányom és 55kg vagyok. (igaz, nem vagyok kövér) 10es voltam
Nagyon egyszerû a megoldás: ha a drága férjed karcsú feleséget szeretne, de a gyerekkel meg napi 1 órát sem hajlandó foglalkozni, akkor nyúljon a zsebébe és heti három reggelen fizesse a bébiszittert. Valamit-valamiért, miért csak te vállalsz mindent, csak te hozz áldozatot az õ kényelméért?
A kérdező hozzászólása: Amiben elfáradok: gyerek, kert, munka, fõzés, takarítás. Takarítás minden nap kell, mert a lányunk most kezdett kúszni. Fõzni szintén kell minden nap, mert a férjem azt viszi másnap. Kert szintén minden napos, fõleg most. Dolgoznom is kell, különben nem tudjuk fizetni a hitelt. Aztán megjön a férjem, neki vacsit készíteni, elpakolni a játékokat. Néha vasalni, ágyat húzni, bukást feltörölni, ablakról spenótot pucolni, az üvöltõ-vonagló gyereket a csap alatt kimosni a szarból.
Elolvastam többször a kérdésedet. A baba reggel fél hét és hét között kel, apukának fél nyolcra oda kell érnie vele a buszmegállóba, ami negyed óra séta. Vagyis a munkába indulás elõtt van cirka fél órája a babát rendbe tenni, megetetni, felöltöztetni stb. Közben neki is készülõdni. Gondolom nem "dolgozós" ruhában pelenkáz, etet, büfiztet stb. Nem csodálom, ha sok neki ez hetente 3x. Tényleg nem provokálás képpen, de délutánig miben fáradsz el annyira, hogy nem tudsz elmenni tornázni?
A kérdező hozzászólása: A gyerek alvásidejében dolgozok (fordítok itthon). Nem kel fel rám, mert a lányunk kel 1 körül enni, onnantól a nappaliban alszok pont emiatt. Ha átjön az anya, az így fog kinézni: anyós a gyerekkel van, õ meg ül a gép elõtt.
A kérdező hozzászólása: Elvileg megoldható, gyakorlatilag nem hiszem hogy olyan fáradtan majd ráveszem magam.
Hát mit mondjak, kedves egy férjed van, ha ilyeneket beszólogat! Itt kezdõdnek szerintem a gondok! Valahogy finomabban is a tudtodra adhatná, ha valami nem tetszik neki rajtad. Igen, lehet, hogy nem kéne apukát munka elõtt terhelni, de ha õ ennyire b.szogat a súlyod miatt, akkor maradjon mélyen csendben és vállalja õ is a dolog nehezebbik részét. Mond meg neki, hogy ha azt szeretné, hogy csinos felesége legyen, akkor meg ne szólaljon, hogy õ ilyen-olyan fáradt, mert te sem egész nap a s.ggedet vakarod.
Akkor beszélj a férjeddel, hogy kaját rendeljetek heti 2szer, akkor felszabdul heti 2szer fél órád. Na akkor, tudsz tornázni otthon DVDre fõzés helyett. Vagy este mikor már leadtad a munkát, és lefektetted a picit, vagy esti fürdetést a férjed csinálja. 30perc mozgás elég heti 3szor, fõleg, hogy kertimunkázol is. Ha meg a férjem ilyet mondana, hogy: "bezzeg x.y csinosabb" akkor mehet hozzá. Nem értelek...egy kicsit olyan, mintha kifogásokat keresnél és kompromisszumra nem lennél képes. Én sem értem, miért nem jó, hogyha anyós vigyáz a gyerekre. Minden anyukánál ez van, ahol pici a gyerek. Mi lenne ha 2gyereked lenne? Akkor nem fõznél? Nem értem. Amúgy meg a férjednek is kell a kikapcsolódás, gondolom azért gépezik. Neked a torna a kikapcsolódás. Ezzel szerintem nincs baj.
Futni járj, ne tornázni. Úgy indulj neki a futásnak, hogy fél 7-re otthon legyél. Mindenki örül. Én ugyanezt csinálom, fél 6-kor már kint vagyok a parkban, futok, fél 7-7 között van nálunk is az ébredés, addigra le is tusolok.
"De igenis kell fõzni, takarítani, kertészkedni minden nap és mellette jól kinézni, különben talál nálam jobbat, aki megadja ezt neki! " Kedvesem! Találni fog így is, nem akarlak elkeseríteni. Ha keres. Sose másnak akarj megfelelni, mindig csak magadnak. Ha magaddal rendben vagy, akkor leszel szép, nyugodt és kiegyensúlyozott, így csak idegroncs válik belõled hamarosan, és azért fog mást találni, mert az kedves, mosolygós, beszélgetõs...
KIhagytam a napi négyszeri kutyasétáltatást. Ez is bõven belefér. Oké, hozzáteszem, én este 11 után fekszem le, de nem azért mert addig súrolom a lakást, hanem mert így jó :) Én szeretek még a késõ esti tornám után olvasni is egy kicsit a kedvenc könyveimbõl, vagy írni pár fejezetet a sajátomba.
Off. 33-as. Az a baj, hogy nem idézted végig a hozzászólást. A végén van, ami ennek ellentmond....
A kérdező hozzászólása: Nem, délután sem akarna :-( Ez is bánt nagyon. De igenis kell fõzni, takarítani, kertészkedni minden nap és mellette jól kinézni, különben talál nálam jobbat, aki megadja ezt neki! Az is az én hibám, hogy itthon nem tudok tornászni, de ez van :-( Egyrészt találok helyette mást, amit meg kell csinálni, másrészt nincs elég kitartásom hozzá :-( A tornán viszont aki tartja az órát odajön és ösztönöz, így (nekem) könnyebb.
A kérdező hozzászólása: "Ha fontos hogy visszaszerezd az alakod, " - nem fontos. Csak a férjem kedvéért csinálnám.
20, 33-as vagyok. Megértelek kedves kérdezo. Lányom másfél éves. Mi is elkezdtunk játszotérre járni, de a sok munka mellett sajnos nem tudom megtenni. Orulok, ha ketten homokozunk vagy játszunk az udvaron. Sott már segíten akar nekem virágot locsolni, gyomlálni, sepregetni-így munka kozben mellettem van.
"Én lusta vagyok kora reggel felkelni, igy reggel párom átpelenkázza a kicsit indulás elõtt, beteszi hozzám az ágyba, eszik, alszunk még kicsit, 8 után ébresztõ....Megetetem ismét, leteszem aludni, délutánig dolgozom itthonról (amikor felébred peluscsere max, és eljátszik magának, igy van szoktatva, muszáj dolgoznom)" Itt olvastam. En is dolgozok délután 4-ig. Ez a peluscsere max. és eljátszik magána nem arrol árudlkodik, hogy beszélget, játszik a kicsivel.
A kérdező hozzászólása: Most is úgy van idõm erre, hogy a séta korlátozódik a boltra, a lányom akkor van a szabadban amikor én kertészkedek (leterítek 4 plédet, õt középre rakom, játszik és kúszik). Meg most ilyen jó idõben kint dolgozok. Ha majd "kell" járni játszótérre is, ott nem tudok sem kertészkedni sem dolgozni.
Kérdezõ, én sokakkal ellentétben Veled értek egyet. A leírtakból az tûnik ki, hogy a férjednek nagyonis terhére van, hogy a picivel kell foglalkozni. A baj ott van, hogy sok apuka azt gondolja, hogy bizony CSAK az õ munkája nehéz, és jár a pihenés ha letelik a 8 óra. Ebbe egy síró, kakitól büdi baba nem mindig fér bele. Pedig "ha csak otthon van" egy anya és a babát+háztartást látja el, szerintem néha még nehezebb, mint a 8 óra munka....sokszor én is szívesebben végezném a dolgom az irodában, mint itthon a kislányom után rohanjak. De nem panaszkodom, egy baba vállalása ezzel jár. A heti 3x-i alkalom pedig simán bele kellene, hogy férjen, marad 4 napja amikor reggel pihenhet. Együtt vállaltátok a babát, közös "teher", fõleg hogy nem a saját szórakoztatásodra "dumcsizni" mennél el otthonról, hanem azért, hogy a férjed igényeidnek megfelelj. Ez a véleményem
Off. 27-es. Mi a gond a 19-es válasszal? Jól osztja be az idejét. A reggeli séta a gyerekkel (amikor gondolom foglalkozik is vele közben) az õ tornája, mert kocog. Azért, mert dolgoznia kell, nem hinném, hogy hibáztatható. Ha muszáj, muszáj. Amikor az apa hazajött, írja, hogy közös vacsi, közös séta (meg gondolom játék, ha nem lehet menni sétálni). Szóval foglalkozik õ a gyerekével, nem tudom hol olvastál te olyat, hogy nem..... :O
En nem igazan ertem, hogy miert lenne tul nagy keres az, hogy a ferj heti haromszor egy oraval korabban ebredjen es ezt a heti harom orat a gyerekkel valo munkaval toltse. Harom ora melo pluszban a heti kb negyven oras munkaidejehez. Szerintem ez nem nagy keres. Most meselem a ferjemnek, o sem erti, hogy ez miert nem vallalhato... Nagyon sokan ezt csinaljuk szinte egesz nap, mellette dolgozunk es ez is teljesen normalis, nem kell erte sajnalni. A kerdezo is dolgozik a gyerek mellett, raadasul kozvetlenul mellette. Ennyi erovel bejarhatna mar dolgozni is, akkor meg apukanak munkan kivul meg orakat kellene a babaval is "dolgoznia", ahogyan a felesegneknis jutna ennyi. Es azt is birni kellene. Most tenyleg nem ertem, hogy mi ebben olyan nehez. Mi pl kulfoldol elunk, par honapra vissza kellett mennem dolgozni a fiam het honapos koratol es teljesen egyertelmu volt, hogy a ferjem van a gyerekkel munka elott/utan/szabadnapjan, en meg szinten kb ennyit, mert igy tudtunk minden napszakot lefedni. Es egy rossz szava nem volt, de nekem sem, pedig nekem pl kb napi harom oraval hosszabb volt a munkaidom es en csinaltam tovabb ugyanugy a hazimunkat, napi fozest is. Megsem purcantunk ki egy honap alatt. Szoval nem, nem gondolom, hogy egy felnott embernek egy honap alatt ki kelleme attol keszulnie, hogy heti haromszor koran reggel egy-egy oran at el kell latnia a gyermeket, mert a tarsanak mas dolga van. Csoppet kenyelmesnek tunik az apuka. Es nem tudom, hogy mi lenne, ha mondjuk a kerdezonek fel ev mulva vissza kellene mennie dolgozni es a ferjnek kellene mondjuk minden reggel bolcsibe vinnie a gyereket, vagy epp delutanonkent hazahozni, bevasarolni vele, foglalkoztatni amig az anya hata nem er. Akkor azt hogy birna? Csak mert ez nem abszurd elkepzeles, igen sok hazaspar osztja meg igy a gyerek koruli teendoket munka miatt, megsem purcannak ki...
19-es nem semmi, hogy egész nap el van a gyerek magában. Szoval csak annyit csinálsz vele egész nap, hogy megeteted és kicseréled a pelenkáját. Más gyerek (az egyém is) igényli a torodést, a szeretetet, a játszást...
A kérdező hozzászólása: Magamtól nem járnék. Nem zavar, hogy van rajtam pár plusz kiló, nem éri meg ilyen áron leadni. Ez nekem nem kikapcsolódás. A sétálás, olvasás, mozi, színház, beszélgetés a barátnõkkel az. Igen, az zavarna hogy õ egész nap kb 10 percet van a gyerekkel. Semmi bajom anyósommal.
A kérdező hozzászólása: Eredetileg õ kérte így, mert ha délután nem vagyok itt akkor az esti fürdetés az övé. De most ezt úgy oldja majd meg, hogy áthívja az anyját.

Tudom hogy már unjátok de nekem is lenne egy adókedvezményes kérdésem. Ha én gyeden vagyok a férjem dolgozik de nekem az előzö kapcsolatomból van egy lányom ő utánna is igényelheti a férjem vagy csak én? Én igényelhetem a gyed mellett?

Legjobb válasz: Szia! Alapvetõen a gyed összegétõl függ, de még ha a max. gyedet is kapod, akkor sem tudod a két gyerekre járót teljesen kihasználni, még az egy gyerekre járót sem. A másik kérdésedre (hogy a nagylányodra igényelheti-e a férjed): én úgy értelmezem, hogy ha közös háztartásban nevelitek, akkor igényelheti a házastárs, de ha csak élettársad lenne, akkor nem.

Szia! Alapvetõen a gyed összegétõl függ, de még ha a max. gyedet is kapod, akkor sem tudod a két gyerekre járót teljesen kihasználni, még az egy gyerekre járót sem. A másik kérdésedre (hogy a nagylányodra igényelheti-e a férjed): én úgy értelmezem, hogy ha közös háztartásban nevelitek, akkor igényelheti a házastárs, de ha csak élettársad lenne, akkor nem.
hát a 2. kérdést én tettem fel, de az elsõbõl ahogy éreztem a válaszokból a FÉRJ igényelheti...nem a vér a lényeg, hanem a kapcsolat, sztem ahogy kiolvastam :)
Ezek a példák vannak a nyomtatványban, csakhogy mindkét példában ÉLETTÁRSAK szerepelnek, nem HÁZASTÁRSAK...
Mindkét kérdésedre igen a válasz, te is igényelheted, de a GYED-ed nincs akkora összeg, hogy tlejesen ki tudd használni. A férjed is igényelheti mindkét gyerek után, ha neki a bére több, mint br. 158.000 Ft, akkor õ egyedül is teljesen ki tudja használni a kedvezményt, ekkor egyszerûbb, ha csak õ veszi igénybe a kedvezményt és ennek megfelelõen töltitek ki a papirt.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!
Amíg a vagyonmegosztás nem történik meg, addig ne jelentkezzen ki. Egy ismerõs emiatt fizetett rá.
Ne jelentkezzen ki, sõt el se kell költöznie ha nem akar. Ugyanannyi joga van ott lakni, mint a nõnek.
Ha kijelentkezel, lemondasz az ottlakásról (persze nem a tulajdonjogról). Kizáró lakhatást kérhet a feleség, akkor menni kell, lakatlan érték-lakott érték rád esõ része jár ilyenkor (nem az ár fele, de a 1/2tulajdonjog marad)
Amíg a vagyonmegosztás nem történt meg, és Te már nem laksz ott, köteles a volt kedves lakhatási díjat, vagy valami egyéb néven futó térítés fizetni, járj utána, de így van. Olyan nincs, hogy valaki egyik napról a másikra földönfutó, csak azért, mert a másik úgy akarja!

A férjed vagy a gyereked fontosabb neked?

Tehát ha muszáj lenne választanod, melyiket választanád?

Legjobb válasz: 90: Na és hány olyan kapcsolatfüggõ nõ van, aki feláldozza magát a férjéért és nem kap cserébe semmit, csak egyszer a férfi közli, hogy bocs, van más? Többször olvastam itt olyan választ, hogy ha szereted a férjed akkor menj vele oda lakni ahová akar (a nõ rosszul van a gondolattól is), ha a férjed nem akar gyereket akkor mondj le róla, mert õ a fontosabb, stb... Tehát az normális, sõt követendõ, hogy a nõ viszonzás nélkül áldozza fel magát a kapcsolatáért, de az már fúj õsanya, ha a gyerekének rendeli alá magát?? (én nem mondom, hogy egészséges lenne bármelyik is, csak fura, hogy az önfeláldozó mártírszerepet eljátszó feleség az jó, az önfeláldozó mártíranyu az fúj)

90: Na és hány olyan kapcsolatfüggõ nõ van, aki feláldozza magát a férjéért és nem kap cserébe semmit, csak egyszer a férfi közli, hogy bocs, van más? Többször olvastam itt olyan választ, hogy ha szereted a férjed akkor menj vele oda lakni ahová akar (a nõ rosszul van a gondolattól is), ha a férjed nem akar gyereket akkor mondj le róla, mert õ a fontosabb, stb... Tehát az normális, sõt követendõ, hogy a nõ viszonzás nélkül áldozza fel magát a kapcsolatáért, de az már fúj õsanya, ha a gyerekének rendeli alá magát?? (én nem mondom, hogy egészséges lenne bármelyik is, csak fura, hogy az önfeláldozó mártírszerepet eljátszó feleség az jó, az önfeláldozó mártíranyu az fúj)
A kérdezõnek fáj az igazság, ezért pontozgat le mindenkit. A gyerekemet választanám!!
A gyerekeim. Aki mást mond, annak nem kéne szülnie :(
Nálam mindig a gyerek az elsõ. Õ tõlem függ. Felelõs vagyok érte, és a legjobbat akarom neki.
A gyerek, egyértelmûen!
Egyértelmüen: A gyermekeim!!!!
gyerek
A gyerek!
gyermekeim
Hmm elsõ válaszoló vagyok, miért lettem lepontozva? egy szülõ igenis mindig a gyermekeiért felel elsõ sorban!
Csak nem te vagy az a lány, akinek a párja közölte vele, hogy az anyja fontosabb??
Már eleve abszurd a kérdés. Hát még egyes válaszok! Mi az, hogy könnyû a gyerek mellé állni? Miért? Akkor mi a férj, ellenség??
"Sokan jöttök itt a férjjel hogy gondoskodni kell nem elhanyagolni, meg legyünk mellette ha szüksége van ránk. És Õ mikor van melletted ha nekünk szükségünk van rá?? Többnyire csak hazajön aztán morog a tévé elõtt hogy sz.ar napja volt a nõk többsége meg le van kakálva a gyerekkel együtt...Holott természetesen Õ is szerette volna, egészen addig amig rá nem jött hogy ez kikapcsolni már nem lehet. Nem bizony....e nem Call of Duty amit majd holnap ujrakezdek ha nem tudtam átmenni a szögesdrótos kerítésen." Ezért nem szabad csak úgy fejest ugrani a házasságba! Meg kell ismeri a férfit, és csak akkor hozzámenni, ha olyan, hogy szívesen együtt élnénk vele. Én egyszer egy 7 éves kapcsolatból léptem ki, mert bár sok közös dolgunk volt, de mégsem tudtunk otthon úgy együtt lenni, hogy az nekem is jó legyen. Volt benne elég sok önzõség, és keveset figyelt rám. Mások ilyenkor is erõltetik a házasságot, és azzal ringatják magukat, hogy majd akkor meg fog változni, meg ha gyerek lesz, akkor biztos jobb lesz. Nem, nem lesz jobb, és egy ilyen lépéstõl nem fog nagyot változni jellemeiben senki! Ezért ekkor kell eldönteni, hogy lemondva a férfi aktívabb törõdésérõl belemegyünk vele a közös életbe, vagy keresünk mást, aki hasonlóan gondolkodik! Ha én sem léptem volna ki, valószínû már mi is megházasodtunk volna, gyerekeink lennének, és mellettük rendszeresen szomorkodnék és sírnék, amiért az apa/férj nem olyan, mint ami számomra elfogadható, és inkább belemenekülnék a gyerekek tutujgatásába. De ez számomra nem egy boldog élet, úgyhogy örülök, hogy idõben kiszálltam.
Nekem is ki kelett volna!!! Sajnos Nekem sikerült eltolnom és ezt be is ismerem, az én férjemnek csak saját maga a fontos, senki más. Õ erõltette a házasságot meg a gyerekeket, én majaom meg nem vettem észre, hogy b.szik az egészre, csak megcsinálni volt könnyû. De mindegy. Most békéban válunk, én nem óhajtok veszekedni, én is hibás vagyok, és talán egyszer én is megtalálom azt az embert akivel társak lehetünk egy életen át. Én a gyerekeimet választanám, mivel a volt férjemet inkább nem ha lehet. (bár hülye a kérdés azt tény...). Ha "rendes" házasságban élnék nyilván nem ez lenne a válaszom.
Mindenki maga választ. Akit le sem szar a férje, az is magának köszönheti. Baromira nem tudom sajnálni.
Az igaz, hogy egy ANYA a gyerekét választja. De egy nõ nem csak ANYA, hanem FELESÉG és TÁRS is! Ezért a szereptõl függõen változhat az analógia: ANYA-> gyerek a legfontosabb, FELESÉG, TÁRS-> a férje, a társa a legfontosabb. A gond az, hogy sok nõ a szülés után az ANYA szerepében látja már csak magát, és megszûnik FELESÉG lenni. Ami nem jó, mert ha tényleg a TÁRSÁVAL él házasságban (aki tényleg az õ egész életre való párja), akkor bizony az az oldala is ugyanolyan fontos lelkileg. Aki ezt nem tudja átérezni, az vagy nem találta meg még a lelki társát, legjobb barátját, szeretõjét és bizalmasát egy személyben, vagy nincs rá lelkileg igénye. De akiknek van, azokat ne ítéljük már el! Én is azt az elvet vallom, hogy gyerekem még lehet másik (bármennyire borzalmas lenne elveszteni), de még egy olyan társat, mint a férjem, biztos, hogy nem találnék - már az is minden nap hihetetlen gondolat az agyamban, hogy EGYSZER az életben találkozhattam egy ilyen csodálatos és hozzámillõ emberrel. Szerintem õt választanám, mert a gyerekem elvesztése utáni lelki borzalmakat is túl tudnám élni, ha õ ott van nekem, de ha a férjemet veszteném el, a gyerekem sajnos nem tudna olyan támasz lenni.
Etika oran is volt egy ilyen kerdes , , Kit mentenel meg egy veszelyes operacioban az anyat vagy a magzatot ha valasztani kellene?? A csoportban langolt a vita szegeny gyerek meg kell menteni!!hat en az anyat valasztottam mert a meg meg nem szuletett kovetkezo gyermeket a ferjet es az otthon levo masik ket gyereket is figyelembe kell venni. Egy etikai vita casus nelkul meddo teorias vita. Kedves kerdezo irj egy casusut milyen esetre gondolsz mikor kell a valaszoloknak valasztani a ferj es a gyerek kozott.
Elõzõ: én úgy értelmeztem, hogy ha most csak úgy az egyiknek meg kellene halnia, itt és most, akkor melyik lenne. Nyilván lehet bonyolítani a körülményeket, de akkor meg már nem kapunk abszolút választ, hogy ki a fontosabb, mert akkor már a körülménytõl függ, nem? Igy viszont maradhatunk egy 'elvi kérdésnél'.
"Mindenki maga választ. Akit le sem szar a férje, az is magának köszönheti. Baromira nem tudom sajnálni. " majd sajnálod ha a te fejedre is szarnak. És meg is fogod érdemelni!
", , Kit mentenel meg egy veszelyes operacioban az anyat vagy a magzatot ha valasztani kellene?? " - ebbõl volt vita??? Szerintem teljesen egyértelmû (100/0) hogy az anyát kell ilyenkor megmenteni, és szerencsére ez az, amit csak illendõségbõl kérdeznek meg a szülõszoba elõtt tipródó apától, mert teljesen egyértelmû szakmai elõírás van rá, nem fordulhat elõ az a nonszensz eset, hogy egy orvos egy magzatot favorizál a terhes nõ életet veszélyeztetõ kockázatára.
Jó magam csak az adott kérdésre válaszoltam. "Tehát ha muszáj lenne választanod, melyiket választanád? Ilyet ne írjatok hogy "mindkettõ ugyanolyan fontos nekem" itt ilyen most nincs." Ennyi volt csupán.Se több, se kevesebb.
"Sokan jöttök itt a férjjel hogy gondoskodni kell nem elhanyagolni, meg legyünk mellette ha szüksége van ránk. És Õ mikor van melletted ha nekünk szükségünk van rá?? " Na ezért nem mindegy, hogy a szuperanyu az ellenségének szül, vagy egy olyan férfinak, akit ismer, akivel jó kapcsolatot tud fenntartani gyerekkel együtt is. Egy eleve f.s házasságban nagyon könnyû egyértelmûen az ártatlan kisgyerek mellé állni a szemét sz.ralak férj helyett. Más kérdés, hogy jó anyának lenni már eleve ott kezdõdik(kezdõdne...), hogy eldöntöm: akarok-e ennek a férfinak gyereket szülni.
Választani kell, a kor egy kivülállót választanák.
Lepontoztak mert a ferjem szeretem es apolom a kapcsolatunkat???? Nem vagyok martir sem alszent nem mondom a gyerekekert mindent.Aki ezt mondja az majd meglatja oregsegere egyedul marad es sir a muskatlik mogott varja a halas gyereket aki eli sajat eletet es neha neha odakukkant az annyara csak azert mert ugy valo.Ott leszel egyedul es nem erted majd ez miert tortent hiszen TE felaldoztad az eleted a gyerekeidnek.Ezen gondolkodjatok el mennyi peldat latunk erre maganyos oregek egyedul
Érdekes! Én nem azért nevelem a gyerekem, hogy hálás legyen. Attól meg nem leszek egyedül, hogy elsõ körben az ö szükségleteinek teszek eleget. Nevetséges példa de elõször a gyereknek adok enni, utána a páromnak..
A ferfi a csalad a hazassag vezetoje a csalad feje tiszteletet erdemel mindenkitol a gyerekektol is .Nalunk ritualissan a ferjemnek szedek eloszor hiszen o a csalad feje es sajat kezemmel fejezem ki o a legfontosabb utana o szed a gyerekeknek ezzel kifejezve a gondoskodast es szeretetet irantuk.A fozesben mindenki segit asztalt terit mosogat stb Nalunk ove az utolso szo es mindent megkerdezek tole a gyerekkel kapcsolatban hagy lassak a gyerekek apa a csalad feje es az igzai ferfi.
Hát egészségedre! Ez kb olyan mintha azt mondanád, mindenkinek kuss a neve, senki nem egyenjogú, az van, amit apa mond. Aztán meg ha valami nem tetszik neki megy a bõrszíjjal..
Mindez alapja a szeretet es tisztelet es senki neve nem kuss egyenjogusag van de a csalad feje a ferjem es o dont vita eseten ez igy jo.Eroszakrol szo sincs miert kapcsolodna a tisztelethez eroszak nem ertem.A tisztelet mindig ket oldalrol jon aki kapja annak ki kell erdemelni es viszont kell a masikat tisztelni. A gyerekek velemenye szamit tiszteljuk oket de utolso szo joga a csaldfoe
Ha a férjemet veszíteném el szörnyû lenne, csonka lenne a családunk. Ha a gyermekemet akkor ugyanez történne. Mi így vagyunk egyek. Hárman. Bármelyikük elvesztése hatalmas ûrt és fájdalmat hagyna maga után.
Sokan jöttök itt a férjjel hogy gondoskodni kell nem elhanyagolni, meg legyünk mellette ha szüksége van ránk. És Õ mikor van melletted ha nekünk szükségünk van rá?? Többnyire csak hazajön aztán morog a tévé elõtt hogy sz.ar napja volt a nõk többsége meg le van kakálva a gyerekkel együtt...Holott természetesen Õ is szerette volna, egészen addig amig rá nem jött hogy ez kikapcsolni már nem lehet. Nem bizony....e nem Call of Duty amit majd holnap ujrakezdek ha nem tudtam átmenni a szögesdrótos kerítésen.
Ennek kölcsönösnek kéne lennie. Mármint, hogy a férj is törõdik a feleségével. Ha nincs meg a harmónia, akkor nem is kérdés egy nõnek (de egy férfinak sem), hogy a gyereke felé húzzon. De ha megvan a harmónia, akkor nincs választás. Nekem legalábbis nincs.
74-es mindent leírt, amit egy értelemsen, érzelmeit fejletten és tisztán használó ember gondolhat. Tökéeltes. Irigylem a férjed 74-es! 27F
teljessen egyetertek a 74 valaszoloval es en is no vagyok. nagyon jol megfogalmazta a lenyeget.en is igy erzek mint anya es mint feleseg
A gyerekemet, mindenképpen. És a férjem is kötelezne, hogy a gyerekünket mentsem.És ha én lennék a gyerekünkkel valami rémes válaszút elõtt, a férjem is a gyerekünket vinné tovább, nem mi ketten élnénk túl. Sajnálok mindenkit, aki csak teng-leng az életben és nem érzett ehhez hasonló szeretetet a vére iránt. Szomorú lehet az életetek. Az a pasi elhagyhat, az a nõ megcsalhat, de a gyereked az, akinek tartozol, akit védelmezned kell, hogy felnõhessen. Nagyon szeretem a férjemet, sosem szeretnék még egy férfit ennyire, de menne tovább az élet. Az öt éves lányom nélkül nem biztos.
Érdekes több ezer éven keresztül nemigen voltak vitatva a ffi-nõi szerepek, régen nem volt gond ha anyuka szült apuka meg kiment kapálni a fõdre 4 hónapra. Csak mióta beköszöntött a fene nagy demokrácia, hirtelen mindenki öntudatra ébredt mint a Skynet... Úgy látom azóta nem jó semmi senkinek, fõleg nem az ahogy a másik csinálja. Mindenki gány szar alak, ha gyereket választja azért ha a férjét azért. Most miért nem lehet elfogadni a másik válaszát? Komolyan embereek mint a dedóban. Nem meggyõzni kell a másikat miért nem jó a válasza, mindenki azt választja ami számára fontosabb.
Az általad idealizált "anyuka szült, apuka kapált" életpályamodell se kifejezetten díjazta az eltérõ véleményeket és önálló választást...
#95 "Sajnálok mindenkit, aki csak teng-leng az életben és nem érzett ehhez hasonló szeretetet a vére iránt. Szomorú lehet az életetek" - tudod, ez nem így mûködik, hanem úgy, hogy van az ember a saját érzéseivel, vágyaival, gondolataival, és ha annak megfelelõen képes élni nagyrészt az életét akkor boldog, ha meg attól ellentétes módon kénytelen létezni, akkor boldogtalan.
"Az általad idealizált "anyuka szült, apuka kapált" életpályamodell se kifejezetten díjazta az eltérõ véleményeket és önálló választást... " nem, de nem is volt ennyi nyavajgás egyik fél részérõl sem. Szülés után ment mindenki dolgozni, most meg mindenki nyvajog Ezért azért...ne legyél szûklátókörû, régen is voltak problémák, most is vannak és lesznek is, csak az a baj hogy mindenki a maga igazát hajta és itt a gyakorin próbálja meggyõzni a másikat, hogy miért egy orbitális idióta, "mertszerintemmárrégelkellettvolnahagynod..." Fogjátok már fel hogy senkinek nem egyforma az élete és a választása na.... Itt folyamatosan az van hogy van egy kérdés és mindenki egymásnak esik ahelyett hogy irna egy választ osztjónapot...
Szerk: aztán nem tökmindegy hogy egy vadidegen ember milyét választja? Nektek attól lesz álmatlan éjszakátok? Itt tényleg mindeki ovis aki ezzel van elfoglalva. Nem kell senkinek a megváltó Krisztus játszani mert egy két ember kilóg a sorból...
a gyerek
Milyen helyzetben? Ha választanom kellene, hogy kiért áldoznam fel az életem, mert csak egyiküket tudnám vele megmenteni, az a párom lenne. A gyerekem egyedül mit kezdene az élettel? Nevelõ otthon, magány, elhagyottsag? Hogy tudnám biztonságban? Ha olyan hétköznapi dolog, mint kié legyen az utolsó sütemény, melyik filmet nézzük, stb, akkor a gyerekem.
Utolsó, nincs ebben semmi csoda, a "férjével szemben mártír" nõ az többnyire tényleg mártír, a saját döntésébõl. Ez sem jó több okból, de max önmagának árt vele, ha túlzásba viszi. Na, ezzel szemben a "gyerekkel szemben mártír" õsanyucik nagy része valójában egy önzõ, kegyetlen zsarnok, a gyereke életét ellehetetleníteni akaró T Rex féleség, tudod, a Magna Mater...
Hát a gyakorikérdéseken szocializálódást vitatnám, életem eddig eltelt 48 évébõl kb fél éve olvasom ezt a portált... na, ehhet képest párok, családok, kapcsolatok, emberek sorsát meg 48 éve látom, és mondjuk 35 éve tudatosan értelmezem... Szóval akárhogy hadakozol foggal-körömmel valami okból ez ellen a TÉNY ellen, ez sajnos egy sokakat érintõ társadalmi jelenség.
Te komolyan gyakorikérdéseken szocializálódtál!:O Igen, van ilyen is, amit leírtál de olyan is, hogy leszarják a gyereket, illetve olyan, aki normális szülõ és nem akaszkodik rá a gyerekre, nem terrorizál és nem kér semmit sem számon, sõt!! Attól, hogy a te anyud az elsõ kategóriába tartozik még nem kéne egész társadalmat illetõ "egyetemes" bölcsességeket kinyilatkoztatni!
Szóval ha teszem azt, van egy gyermeked- nem 2-3 hónapos, aki még csak vegetál, hanem öntudatánál lévõ gyermek- és van a férjed. Melyiküket haljon bele egy autóbalesetbe? (Játék szabály: Kettõjük közül valamelyiknek meg kell.)
*Melyikük
Köszönöm, 81. és 82.! Örülök, hogy van, aki egyetért velem (74. vagyok). Kicsit féltem leírni a gondolataimat, hátha jönnek köpködni az anyatigrisek, de elég erõs érzelmeim vannak ebben a témában, úgyhogy nem hagyhattam ki. :)
A párom a fontosabb. De nekem még nincs gyerekem. Így nem tudom, mi lenne akkor.
Én a gyerekemet választanám mindig, és minden körülmények között. És, ha én lennék életveszélyben a gyerekkel együtt, és a férjemnek kellene dönteni hogy ki maradjon életben, akkor habozás nélkül meghalnék a gyerekemért! Én így érzek, számomra ez a normális. Nagyon békés ember vagyok, de, ha valaki a gyerekemet bántaná ok nélkül, érte harcolni, ölni, bármire képes lennék! A páromért is, de a gyerekem, vér a vérembõl, érte BÁRMIT! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a társamat, de az anya-gyerek kapcsolat más. Egy eltéphetetlen kötelék! A gyerekemet választanám egyértelmûen!
Mindenkepp a gyerek! De ez nem azt jelenti hogy a ferjem nem szeretem hanem a kerdes az volt ha muszaj dontenem! Rossz hasonlat a terhessegnel a mutet...ott en is az anyat mentenem nem a magzatot! Hiszen meg nincs is kotodes foleg apa gyerek kotodes. Van egy hulye anyosom aki kozolte azert jo a kis testver tobbek kozott mert mi van ha tortenik a gyerekkel valami akkor meg is van masik! Hat en meg ekkora baromsagot nem hallottam. Hogy tudna potolni?! AIgy azokat sem ertem akik azt mondjak lehet masik gyerek de a tars az az isten. Hangulyozom nagyon szeretem a ferjem, szerintem minta hazassagban elunk.... megsem adnam a gyerekem semmiertes senkiert, ezt a hazassagot i barmennyire fajna felrugnam ha valasztas ele allitana.. de tudjatok van annyira intelligens hogy nem tenne mert tudna a valaszom.
"Anno nálam is bepróbálkozott anyám ilyesmivel, én meg visszakérdeztem, hogy "Én kértem? Nem? Akkor miért rajtam kéred számon?" - oszt ott hagytam fõni a saját levébe... Semmi közöm nincs ahhoz, és semmi felelõsségem nincs abban, hogy õ anno milyen döntéseket hozott meg a saját életében az én megkérdezésem nélkül... és ez ennyi, itten van a pont. " hát ez a Te egyéni szociális problémád, nem mindenki ilyen. Azért mert neked ilyen az anyukád... Én nem azért nevelem a gyerekeket hogy bármit is számonkérjek rajtuk. Aki ilyen annak valami nincs rendben a fejében.
"hát ez a Te egyéni szociális problémád, " - sajnos a fenéket, ez a társadalmunk jó nagy százalékát érintõ általános jelenség, a majomszeretetével a gyerekét megfojtó, majd a leválást foggal-körömmel akadályozó, helyzetbõl kimenekülni próbáló gyereknek szemrehányás-hegyeket tevõ despota anya.
A 74-es és a 79-es válaszolók már kifejtették amit én is írtam volna. Maximálisan igazuk van.
A 62. válaszolóval nagyon egyetértek, bár látom, hogy õ itt ki van utálva, mondom is, hogy miért: Sokan végletekben gondolkoznak, azt hiszik, a világ, az ember csak fekete vagy csak fehér lehet. El sem tudják képzelni, hogy valakinek van ideje/energiája/türelme ahhoz, hogy mindkét(három/nõgy/öt) kapcsolatot rendben tartsa, holott kivitelezhetõ lenne, de az emberek nagy része mártír: "feláldozom magam a gyerekért". Felesleges. Szülõként köteles az ember a gyerek érdekében cselekedni, de ezt nem azt jelenti, hogy akkor is a kicsit tutujgatja, mikor a párjának nagyobb szüksége lenne rá. A gyereknek elsõsorban az az érdeke, hogy szeretõ családban nõjön fel, így egy jó házasság fenntartásával a gyerek érdekeit is szolgálják a szülõk. Igazából a sok "GYEREKEMET!!!!" válaszból pont ez a megfontolatlanság tûnik ki, talán a kérdésfeltevés miatt is, de az emberek amúgy is nagyon szélsõségesek. Látszik, hát most is egy III. világháború van kitörõben.
Gondoljunk bele, ha az anyanak a gyermeke fontosabb mint a ferje, a gyerek "kirepulese" utan vajon milyen lessz a hazassag, ha mar nincs ott a kapocs? Vajon ezert van ennyi válás? Elnetest az OFF-ert, csak ezt fontosnak tartottam.
aki a gyereket választja az önzõ, mert a saját utódját szereti és ezzel együtt saját magát. a férfi ebben a felállásban már csak pénzkeresõ és spermadonor. gyereket lehet csinálni másikat, de rendes esetben férj csak egy van. bár manapság a válás nagy divat.
23: "gyereket lehet csinálni másikat, " Gondolom neked nincs egy sem...
Ez egy nagyon hülye kérdés, olyan helyzetben nem lehet választani, ahol egy jól mûködõ házasságról beszélünk és õszinte szeretetrõl. Egy harmonikus családban a férj és a gyerekek is fontosak egy nõnek, egy viharosban természetesen a társ szerepe csökken. Hogy kiért halnék meg elõbb? A gyermekemért, de csak azért, mert tudom, hogy az apja tökéletes gondját viselné.
OFF: 26-os, ugyan nem értek egyet a "lehet csinálni másikat" hozzáállással, de azért azt tegyük hozzá, hogy amíg az orvostudomány még nem állt ott, ahol ma, igenis az volt a filozófia. Született egy családban 9-10 gyerek, abból jó esetben felnõtt mondjuk 5. Ha az összes haláleset után a szülõk apátiába zuhannak, depressziósak lesznek és/vagy elválnak (ezek a mai típusreakciók egy gyermek halála után), akkor éhen hal az összes többi gyerek... Kegyetlen dolog, de eltemették, meggyászolták, túlléptek rajta, csináltak másikat. Úr adta, úr elvette, áldassék érte. Ma meg ott tartunk, hogy a kórházak versengenek, melyikük tud kisebb súlyú koraszülöttet életben tartani (és ki tudja, milyen életre "ítélni", ugyanezen élet védelmének címszavával). Megint csak kegyetlenség ez ellen szólni, de 450 grammos "embriókkal" is próbálkoznak mostmár... Aminek komoly anyagi, lelki, társadalmi következményei lehetnek. Régebben ezeket a szegény babákat, magzatokat a szülõk elengedték, meggyászolták, és jött a következõ gyerek. Igazság persze - mint az összes bonyolult kérdésben - itt sincs. Mert ugye most joggal áll fel az a 6 hónapra született kommentelõ, aki a csodával határos módon ép ember lett, hogy õ kikéri magának, amit mondtam. És igaza van. Tehát ma háboroghatunk a "majd lesz másik" hozzáálláson, de akár tetszik, akár nem, ez is egy lehetséges normális emberi reakció. ON: Hogy nekem melyik lenne fontosabb? Fene tudja, hogy ott, akkor mi lenne. Mondjuk még sem férjem (csak komoly párkapcsolatom) nincs, sem gyerekem. Most a párom a legfontosabb a világon, és úgy érzem, amíg érdemtelen nem lesz rá, ez így is marad. De a szülés talán mindent megváltoztatna bennem. Ha pl. a választás az, hogy véletlen teherbe esem, és õ azt mondja, vagy elvetetem, vagy elhagy, akkor gondolkodás nélkül a gyereket választanám, mert ezzel a zsarolással már eljátszotta a bizalmamat és megbecsülésemet. De ha mondjuk az a választás, hogy annyira szörnyû anyagi helyzetbe kerülünk, hogy itthon nem tudunk kikecmeregni, és a gyereket mondjuk a nagyszülõkre hagyva külföldön tudnánk együtt lerakni egy új élet alapjait (a gyereket mondjuk nem vihetnénk, mert túl rosszak a körülmények a kezdetekkor), akkor valószínûleg félig összetört szívvel, de odaadnám pl.az édesanyámnak a kicsit, hogy nevelje õ, amíg mi a férjemmel megpróbálunk új életet kezdeni, hátha sikerül, és egy napon újra együtt lehetünk.
Na, pont ezért nem fogok megnõsülni.
Érdekes egyébként, hogy minden válasz 50% körül mozog. A hasznosak és az én trollkodásom is.
Még hogy a egy férfi társat keres magának és azt szeretné hogy õ legyen a legfontosabb. Te melyik bolygón élsz a b*zik vagy a metroszexuálisok bolygóján? Én férfiként bár még nincs gyerekem nem várnám el azt hogy jobban szeressenek engem mint a gyerekemet nekem is a gyerek lenne az elsõ. Egy feleség/barátnõ mindig csak harmadik lesz hiszen a gyerekeim között ott a vérségi kapcsolat ahogy anyámnál is és ez mindennél fontosabb. A mai világban meg fõleg amikor már nem számítanak a régi emberi értékek és megjelent a pusztító liberalizmus.
#32, ha te így vagy vele, akkor élj eszerint, nekem spec a párom az elsõ az anyám elõtt is, ettõl ELSÕ.
Nekem (férfiként) egyértelmûen a párom a legfontosabb, és el is várom, hogy õ is hasonlóan legyen vele, ugyanis nem szeretem az egyenlõtlen kapcsolatokat, nem is mûködne hosszabb távon. Emellett azt gondolom, hogy van igazság az elõzõ válaszadó álláspontjában is, hogy abszolút nem mindegy, hogy milyen szituról van szó, amit az elõbb írtam az kizárólag normális családi, emberi viszonyokra igaz, és nem a szélsõséges viselkedésekre, ott nyilván a szélsõséges viselkedés elszenvedõje válik a fontosabbá, és nem az elkövetõje.
Milyen szituációban? Mert szerintem az tökre nem mindegy.
Ez hülye kérdés, mert teljesen más jellegû a két kapcsolat. Ha azt írom, hogy a gyerekek, attól a férjem még nem kevésbé fontos. Ha a gyerek és a férjem is fuldokolna és egyet menthetnék ki, és ha a férjemet választanám az elsõ reakciója az lenne, hogy megfojtana, hogy hogy lehettem akkora idióta, hogy nem a gyereket mentettem... és fordítva én is így reagálnék..
Ki a fene pontoz le mindenkit??? Ha azt írjuk hogy a férj a fontosabb akkor 100%-os a válasz??? Szerintem senki nem fog ilyet írni, legalábbis nem fogja bevallani! Akinek egy férfi még ha a férje is fontosabb mint a gyereke az inkább ne szüljön!!! Természetesen szeretni kell mindkettõt, de ha már választani kell akkor a gyerek!
Köszönöm a lepontozást, mert nekem a gyermekeim fontosabbak mint egy férj/férfi!
Pontozz le engem is mert nekem is a GYEREKEIM a legfontosabbak és ezért már volt 1 válásom is!
termeszetessen a ferjem a legfontosabb mint 4gyerek anyja allithatom a gyerekek kirepulnek ott marad a ferjed a tarsad egy eletre.Ezert megy tonkre sok hazassag mert a gyerekek a ferj erdekei fole kerulnek pl csalsdi agyban alszanak keves maganelet minden gyengedseg a gyerekek fele iranyul es a ferjnek mar nem jut. A ferjem a parom ketten alkotunk egyet o a legfontosabb es igy ketten szereto egyeterto szulok tudunk lenni gyermekeinknek. Barcsak ezt hamarabb tudtam volna mielott a ket idoseb kirepult talan kevesebb vitank lett volna a ferjemmel. ajanlom egy hires predikator hazassagarol szolo predikacoijat amiben ugyanezt vallja minden hazassagrol o eloszor a feleseget szereti es a gyerekei masodik helyen vannak
Kedves #11-es, azt gondolom, termeszetes, hogy egy anyanak a gyermeke a legfontosabb.Ha nem igy van, az mar nagyon gaz.Akinek egy barmilyen ferfi fontosabb, mint a sajat gyereke, az inkabb tenyleg ne szuljon.De attol, hogy valakinek a gyereke fontosabb mint a ferje, az nem azt jelenti, hogy, hogy a ferje nem fontos, vagy hogy nincs meg az a kapocs, ami osszetarthatna a hazassagot azutan is, hogy a gyerekek kirepultek.A hazassagok inkabb kiuresednek, ellaposodnak az evek alatt, talan ezert is sok a valas.Bar biztos elofordul olyan is, ahol az anya "tulszereti" a gyereket, mar ha lehet ilyet mondani, es ez tesz be a hazassagnak.
11-es és 15-ös. Biztos igazatok van nektek is és a gyerekes tábornak is. Számomra a férj azt jelenti hogy most itt van....de mi van ha jön egy olyan aki miatt otthagy??? Ne forduljon elõ, de ha már így belementünk .....lássuk be, attól hogy te a férjed választottad a gyereked helyett, elvesztettél mindent. De ha a gyereked választod, az a gyerek , gyereked lesz míg élsz. Nekem van 4 éves és 3 hós gyermekem így talán jobban megérted hogy inkább a gyermekem aki rám van utalva...és amúgyis régen rossz ha választani kell. A kérdezõtõl kérdezném....Mennyi idõs gyerekrõl van szó??? és a férj a gyerekek apja??? Talán így jobban megérthetünk ha ezeket tudjuk!
"termeszetessen a ferjem a legfontosabb mint 4gyerek anyja allithatom a gyerekek kirepulnek ott marad a ferjed a tarsad egy eletre" Ezzel nagyon nem értek egyet! A gyerekeid bármilyen messze is lesznek tõled akkor is a gyerekeid maradnak, de a férjed egyáltalán nem biztos hogy az is marad örökre!
erre meg szerintem nem lehet válaszolni..ilyen nincs, h ki a fontosabb, számomra legalábbis...szituaciõ függõ.Nyilván míg a gyerek kicsi és tõlem függ, õ az elsõ, az õ érdekeit tartom szem elõtt .Ahogy önállósodik a felno úgy lehet egyre jobban mérlegelni, h. ki felé húz a szív/ész adott helyzetben, hogy miért is kellene választani.Vészhelyzetben pedig nyilván a magatehetetlenebbet mentenem. Ezekkel a dolgokkal a férjem is így van..szóval nálunk ebbõl nincs vita...
A gyerekem mivel a párom(nem volt a férjem), megcsalt mikor 8hónapos terhes voltam. A gyereket mindketten akartuk!
Nekem a párom. A gyerek is fõleg azért fontos, mert az Õ gyereke... Könnyû itt fröcsögni, kedves anyukák, hogy "akinek nem a gyerek az elsõ, az minek szül", de nem féltek, hogy valaki visszaír, hogy ha nem a férjetek az elsõ, akkor minek mentetek férjhez? Vagy már elválni is sikerült emiatt a hozzáállás miatt? Tényleg nem lehet véletlen, hogy sokan a gyerek 2-3 éves korában válnak.
#36 - ha nem csalt volna meg, akkor a párod lenne a fontosabb?
15 vagyok Ha valakit erdekel ez a kereszteny predikator egy nagyon kemeny dolgot mond itt , , ha borulna a hajo eloszor a felesegem mentenem mert o az en tarsam es szovetsegesem, , , , https://www.youtube.com/watch?v=FueXpuMyrUA&feature=my_liked.. Elgondolkodtato tanulasagos beszed a hazassagrol valasrol szeretetrol gyerekekrol.
http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/legfeljebb-elva.. Idevago cikk itt rakta ki valaki milyen igaz
Nincs gyereked. Majd akkor prédikálj ha tudod, mivel jár az anyaság és érzed, hogy a gyerek és közted életre szóló kapocs van és amíg fel nem nõ, rád van utalva- míg a férjed nem.
Ez egy nehéz kérdés és szerintem igenis létezik az a válasz, hogy egyforma. A gyerekekért felelõs az ember, hogy is ne lenne az, hiszen egy gyerek, aki önmagáról gondoskodni képtelen és olyan szeretet ad és szül ez a kapcsolat, ami példátlan, más módon el nem érhetõ. A férjjel létesített kapcsolat ugyanúgy szeretet és ugyanúgy más ezt képtelen kiváltani, csak a férj. Egymással össze nem mérhetõ, mert más a két szeretet. Az egyiket megszültem, a másikat egy életre választottam. Képtelen lennék akármelyikrõl is lemondani és soha nem fogom megérteni, aki különbséget képes tenni közötte.
48-asnál a pont egyébként. Mindent leírt, amivel szerintem senkinek semmi baja nem lehet. Én írtam azt, hogy ha nem lehet azt válaszolni, hogy mindkettõ ugyanolyan fontos, akkor inkább passzolom a kérdést. Akinek mindkét féllel nagyon jó a kapcsolata (mint pl. nekem is) én csakis a 48-as által leírt eset szerint "választanék".
Off: Bocs, hogy nem a kérdésre válaszolok, csak elkezdtem olvasni a válaszokat, és teljesen feleslegesnek látom, hogy sokan vitába szállnak egymással. Érdemes lenne kiegészíteni a kérdést! Akik válaszoltatok, -Szerelembõl házasodtatok, vagy csak hogy minél elõbb házasok legyetek és gyerekeitek legyenek? -Boldog házasságban éltek, mindent megtudtok beszélni a férjetekkel és odafigyeltek egymásra, vagy pedig ilyen-olyan okok miatt már kutya-macska harcban álltok csak a gyerek miatt vagytok együtt? -Úgy választottátok a férjeteket, hogy valóban egy életen át szeretni szeretnétek, vagy pedig amíg jó, jó, aztán majd elválunk? Hát ha ilyesmi infók is ott lennének a válaszok alatt, akkor azt hiszem, az sokkal többet mondana, és nagyjából érthetõ lenne, hogy valakinek miért a gyerek, másnak meg miért a férj a fontosabb! Teljesen felesleges itt egymással veszekednetek. Mindenkinek más az élete, és itt a legtöbben a saját példájukból indulnak ki. Még az is érdekes lenne, hogy amikor még nem volt férjed, se gyereked, csak mindezt elképzelted... Akkor is ugyanaz volt benned a fontossági sorrend? (Na majd ha lesz kedvem, hétvégén felteszem én is kibõvítve a kérdést, és belinkelem ide, majd nézzetek vissza!)
Ma 60% felett van a válások aránya. Ezeknek a nagyrésze a nõk miatt van, pontosan evvel a gondolkodás miatt, hogy csak a gyerek. Sõt. Hogy a gyereket elõrébb helyezik, mint a párjukat. A másik ezt megérzi ám.
Hát, ha végignézzük a közvetlen hozzátartozókat, az anyámat teljes egésszében a sors dobta, a gyerekem annyiban már az én döntésem, amennyiben én vállaltam és felerészben az általam választott párom, a párom az, akit teljes egésszében szabad akaratból én választottam. És mivel a döntés és a felelõsség együtt jár, ez szerintem már kiadja a felelõsség sorrendjét is, elsõ sorban a páromért vagyok felelõs. A családban a favorizált viszont valszeg a gyerek lesz, egyszerûen azért, mert érte a párom is, és a kettõ összeadódik, ha nekünk van egymástól 1-1 elsõ helyünk, a gyerekünknek meg mindkettõnktõl egy második, akkor a két második összesen több, mint az elsõk külön. Szóval szerintem kb ilyen egy ideális család.
Szerintem ez egy nagyon buta kérdés, és csak provokációra (értsd: lepontozásra) jó! Erre nincs jó válasz. MINDENKI EGYFORMÁN FONTOS. Azért család a család. És hiába mondod, hogy ezt nem akarod válaszként kapni, ha egyszer így van. Mindenkinek más a szerepe a családban, és mindenkié egyformán fontos. És egyik sem fontosabb a másiknál. Nem, a gyerek sem. Mert nem a gyerek lesz a társa az embernek, nem õrá támaszkodik a bajban, nem õ fog segíteni, ha fáradt az ember... Ugyanakkor a gyerek IS fontos azoknak, akiknek van, nyilván. Érte dolgoznak, õ a "motiváció", hogy javuljon a helyzet, hogy neki megadjanak mindent. A család így teljes, és még egyszer hangsúlyozom: a kérdésedre bármit válaszolnak, az csak lepontozásra szolgál!
Maradjunk annál az analógiánál, hogy fuldokolnak, kit választok... Számomra teljesen egyértelmû a válasz: Azt, akit abban a szituációban NAGYOBB ESÉLLYEL meg tudok menteni. Minden helyzet más. Az életben nagyon kevés az olyan helyzet, amikor tényleg választani kell, a legtöbb dolgot meg lehet és meg is kell oldani máshogyan. Amíg az ember nem volt ilyen helyzetben, hogy muszáj lett volna választania, addig úgysem tudja érdemben megválaszolni a kérdést. Kivéve persze, ha valamelyik féllel nincs jóban, de szerintem a kérdezõ nem erre gondolt.
Erre a kérdésre szerintem a tudja csak kapásból rávágni a "gyerekemet" választ, aki már nem tökéletesen harmonikus viszonyt ápol a férjével. Én még mindig szerelmes vagyok belé, úgyhogy nem tudnám nem õt választani, igaz, ez a gyerekemmel is így van. Viszont ha adott volna egy olyan abszurd helyzet, hogy ott vagyok a szülõszobán és azt mondják nekem, hogy vagy a kisbabát mentik meg, vagy az apát (tehát valakinek meg kell halnia), akkor biztos, hogy a férjemet választanám, mert akkor a késõbbiekben tudnánk még gyereket vállalni. De õszintén, ez a kérdés értelmetlen és f.szság is.
Teljesen egyertelmu: A GYERMEKEM mindenkinel fontosabb!
Teljesen egyertelmu: A GYERMEKEM mindenkinel fontosabb! Nem is ertem a kerdezo milyen egyeb valaszokra szamit!
Gyanum, hogy a kérdezõ férfi! Értelmes nõ ilyen kérdést fel sem tesz! Mindenek elõtt a GYEREK a legfontosabb! Ez nem lehet kérdés! Én is elhagytam az akkori párom emiatt a lánykám 1 éves korában. Neki nem a gyerek volt az elsõ!
Nekem régen valaki azt mondta. -Jobban szeretem a férjemet a gyerekemnél, de bármikor meg tudnám ölni a gyerekemért.- Gondolkodj!
Nem lehet így kategorizálni! Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, h melyik gyerekedet szereted jobban!! Mindkettõ nagyon fontos! A gyerek miatt is! Ha a gyereket tartod elsõ helyen, tuti, h megromlik a házasság, válás lesz belõle. Akkor a gyereknek az miért jó, ha ezek után az apját 2hetente látja, meg a szünetekben? És jó ez az anyának? Mindenkit egyformán fontosnak kell tartani egy családon belül! És ez nagyon nem könnyû, de megoldható. Csak oda kell figyelni! Persze ez csak úgy mûködik, ha mindkét szülõ így áll a kapcsolathoz, és a családhoz!
Ha olyan nincs, akkor nem tudnék választani. Passz.
Két külön kategória a férj/pár meg a gyerek de egyértelmûen a gyerek. 9 hónapig egy testben éltünk és e normális emberekbe bele van kódolva, hogy az utód az elsõ!
"és e normális emberekbe bele van kódolva, hogy az utód az elsõ!" - na az ilyen "normálisok" eredményezik elsõ sorban, hogy ma feleakkora vagy még kevesebb Magyarországon az utódvállalási hajlandóság, mint volt 40 éve, és évtizedeken belül fel fognak borulni a nagy szociális rendszerek. Ami persze létrehozza a saját önkorrekcióját, mert a nõk újra sokkal jobban rá lesznek szorulva a párjaikra az utódvállalásnál, tehát a párok fel fognak értékelõdni... szóval csak szólnék, hogy a "nekem a babóka az elsõ" = a lányaitoknak majdan pápá GYED, GYES... és akkor voltaképp kivel is lett kiszúrva??? Azok a lányok majd biztosan roppant hálásak lesznek érte, hogy az anyjuk anyatigris-mentalitása miatt mehetnek vissza 6 hét múlva szülés után gályázni a gyerekeik mellõl... mint volt a 60-as évek végéig...
59. Ezzel nem válaszoltál ám.... TUDOD vagy csak megérzed?

Válásnál az eljegyzési gyűrűt vissza kell adnom a férjemnek, vagy megtarthatom?

Legjobb válasz: Nem kell, de illik. Gábor Zsazsa sem adta vissza a gyémántgyûrûit, az elvált férjeknek.

Nem kell, de illik. Gábor Zsazsa sem adta vissza a gyémántgyûrûit, az elvált férjeknek.
illik visszaadni, igen
Szerintem a gyûrû visszaadása jelképezi azt, hogy az adott ajánlatot elutasítja a nõ. A gyûrû nem olyan, mint a többi ajándék, hanem azt jelképezi, hogy a nõ már foglalt, a férfi életének része akar lenni. Voltaképpen egy elõvásárlási jogot jelent. Csak azok a nõk tartják meg, akik pénzzé akarják tenni, máskülönben minek tartogatnak egy olyan tárgyat, amihez csupa régi emlék kötõdik?
Szerintem egyszer Neked adta, Neked vette, Neked szánta...
én is elváltam, de nem adtam vissza se az eljegyzési gyurut, se a karika gyurut, mivel azt én kaptam, az enyé.de nem tartottam meg, hanem beolvasztattam.
Miért kellene visszaadni??? Az egy ajándék volt, akkor most össze kellene szedni minden tõle kapott ajándékot? Szerintem tartsd meg! Az egy emlék, bármilyen rosszul sikerült is a házasság!
biztos nem adnám vissza, de ha nem százezereket ér, akkor lehet az orra elõtt beleejteném a csatornába... amugy nem kell visszaadnod, te kaptad...ilyen erõvel akkor a csokikat is add vissza
12:11 Jól mondod, én pénzzé tenném, az lenne a "vígaszdíj".
Hát én biztos nem adnám vissza, hogy aztán más ujjára húzza fel...Vagy a belõle származó pénzbõl vegyen gyûrût a következõ nõnek.
te esetedben addig add el amig meg nem gondolod magad, és rendezz belõle valamenyni tartozást pici babával ne is gondolkodj
Azt én kaptam és nem azért, hogy eladjam meg beolvasztassam, ettõl nekem hánynom kell. Mivel már nem vagyok a párja így elraknám emlékbe, mert ez egy emlék, nem divatcikk és nem pénz. Szerint nem akar emlékezni, és nehéz helyzetbe is a férje miatt került.
Általánosságban írtam, nyilván az õ esete az adósság miatt más és ez veszélyezteti a megélhetésüket, de minek írjam le, amit már százan, hogy fizesse ki belõle az adósság egy részét? A reakciómat inkább azoknak kellene magukra venni, akik pénzt csináltak belõle vagy divatcikket.
*Nézzük jogi szempontból a dolgot. A gyûrû ajándék volt, a személyes tárgyaidhoz tartozik, a tied. Nem "kell" visszaadni. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha akarod, viseled, ha akarod, eladod vagy elajándékozod, ha akarod, a fejéhez vágod, ha akarod, lehúzod a wc-n. Az eljegyzési gyûrû sem különbözik a többi ajándéktól ebbõl a szempontból. Erre 27%-ot kaptam, de gondolom, lesz még kevesebb is. Nos... A családjogi törvényt értékeltétek 27%-ra. Gratulálok!
Ha van gyerek, akkor nem adnám vissza, hanem eladnám és számlát nyitnék belõle a gyereknek. Szerintem ez teljesen korrekt és ésszerû így. Ellenkezõ esetben sem tartanám meg. Most mit érek azzal, ha visszaadom? az exférjem éppúgy nem tudna mit kezdeni vele, ahogy én sem. Valószínûleg akkor is túladnék rajta és valamelyik családtagomnak adnék a pénzt, aki támogatásra szorul. 25 N
a 2. vagyok/voltam ha így állsz, vissza NE add, add el és költsd tényleg a picire, ahogy fentebb írták
A reakciómat inkább azoknak kellene magukra venni, akik pénzt csináltak belõle vagy divatcikket. Nem voltak anyagi gondjaim, de igen undorító módon szakított velem, ezért igenis eladtam, és a pénzt olyasmire költöttem, ami felvidított.Nem hiszem, hogy ez elítélendõ.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, úgy gondoltam, hogy az én szemszögembõl nézve az teljesen oké, hogy a felhalmozott tartozásokba beleteszem a gyûrût, pláne úgy, hogy afennmaradó tartozásokat is nyilván én fogom visszafizetni, mert neki nincs mibõl...viszont pártatlan véleményre is szükségem volt, mert ki tudja, lehet, hogy rosszul látom a dolgokat. Amúgy elég érdekes, hogy a válaszolók abszolút többsége nem adná vissza a gyûrût, míg a százalékokból ítélve, akik lepontozták a válaszokat, biztosan visszaadnák, mert hogy csak azok a válaszok vannak lepontozva, akik azt írták, hogy megtartanák.
A lepontozást ne vedd alapul, mindig lepontoznak mindenkit, bármit is ír, mert aki nem ért egyet az azt hiszi, hogy csak az õ véleménye hasznos. Én pl. sosem pontozok, mert annyira nem izgat, de ha valakinek ez szórakozás... Annak a válaszolónak, aki írta, hogy csúnya szakítás miatt adta el a gyûrût neki üzenem, hogy megértem, de egyetérteni nem tudok. A kapcsolatban azért voltam benne, mert boldoggá tett és a gyûrû arra emlékeztet, hogy valamikor boldog voltam. A szépet látom nem a rosszat és a gyûrû is a dolog szépségét szimbolizálja, számomra anyagi értéke nincs.
Én felajánlanám, hogy vissza adom, ha nem kéri akkor megtartanám, de többé nem hordanám. Azt én kaptam és nem azért, hogy eladjam meg beolvasztassam, ettõl nekem hánynom kell. Mivel már nem vagyok a párja így elraknám emlékbe, mert ez egy emlék, nem divatcikk és nem pénz.
*tudnék
A kérdező hozzászólása: Azért válunk, mert link, felelõtlen, felhalmozott egy csomó adósságot, amit nem lehet tudni, mire költött, ezért a rezsikkel is elmaradtunk, van egy pici gyerekünk, és a gyûrût eladi gondoltam, hogy abból rendezhetnénk valamennyi adósságot. Ez így gáz?
Csak azok a nõk tartják meg, akik pénzzé akarják tenni, máskülönben minek tartogatnak egy olyan tárgyat, amihez csupa régi emlék kötõdik? Hát ebbõl is látni, hogy különbözõek vagyunk. Én éppen azért tartanám meg, mert régi emlék kötõdik hozzá. Egy párkapcsolatban, házasságban éltünk valamikor, közünk volt egymáshoz. Biztosan rengeteg jó is volt a kapcsolatban, különben nem jutott volna el házasságig a dolog. Számomra a gyûrû visszaadása annak a szimbóluma lenne, hogy visszautasítom, elvetem azt az x évet, amit együtt töltöttünk. Én legalábbis úgy tudnék csak túllépni egy kapcsolaton, új életet kezdeni és belekezdeni egy következõ kapcsolatba, ha az elõzõt letisztáztam, és beleintegráltam az életembe, jó és rossz oldalával együtt. Én nem adnám vissza a gyûrût.
Nézzük jogi szempontból a dolgot. A gyûrû ajándék volt, a személyes tárgyaidhoz tartozik, a tied. Nem "kell" visszaadni. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha akarod, viseled, ha akarod, eladod vagy elajándékozod, ha akarod, a fejéhez vágod, ha akarod, lehúzod a wc-n. Az eljegyzési gyûrû sem különbözik a többi ajándéktól ebbõl a szempontból.
Hát nem akartam én írni elsõnek - hogy eszem ágában nem lenne visszaadni! Ezzel az erõvel õ meg adja vissza pl. az összes kaját, amit Te fõztél neki? Minden ajándékot visszaadni? Ugyan már! Ha nem akarod, nem hordod, eladod, el ne dobd ki/el, inkább húzz belõle hasznot és tedd pénzzé! Visszaadni?! Kizárt! Ha váltok, kétlem, hogy ennyire nagylelkû hozzáállást megérdemelne. Tartsd csak meg! A Tied, Te kaptad! A visszaadom a nekem írt leveleit és hasonlókat hagyjuk meg az éretlen tiniknek! Amit egyszer Te kaptál, az a Tied, Te rendelkezel vele! Nekem ez olyan, mintha vett volna neked mondjuk egy tévét és vissza kell-e adni. Már ugyan miért kéne? Attól, hogy közben megváltoztak az érzései - nekem ez olyan, mint visszavonni valamit. Nem lehet. Tartsd meg!
Na pláne! Egy ilyennek visszaadni?! Mikor ekkora slamasztikába húzott magával/mikor ekkora slamasztikában vagy?! Szerintem egy ilyen fazonnal szemben nehogy már még Neked legyen lelkiismeret-furdalásod! Tedd fel a kérdést fordítva: õ vajon visszaadná Neked? Kétlem... Amúgy minden jókat!
Szia! Sem az eljegyzési, sem a karikagyûrût (ha akár így külön volt)nem kell visszaadni . Ez teljesen világos. A "felhasználása" pedig még mindig nagylelkûbb és célravezetõbb (kifizetni az adósságot), mint tartogatni pl.
Add el, és költsd a picire.
Szerintem nem kell visszaadni. Ennyi erõvel akkor az összes ajándékról listát kéne írni, és szépen visszaadogatni. Az mondjuk durva volt, mikor egyik ismerõsöm eljegyzés után egy héttel meggondolta magát, és úgy gondolta a gyûrût azért megtartja. Ilyen estben vissza kellett volna adnia.
Ebben az esetben eladnám és kifizetném belõle az adósság egy részét, de úgy gondolom úgy lenne igazságos, ha az õ (karika) gyûrûjének az ára is az adósságra menne, hisz õ halmozta fel.Persze, ha még megvan a gyûrûje és nem vágta zaciba. Egyéb esetben, ha nem szorulnék a pénzre, akkor visszaadnám.Nem tekintem ezt olyan ajándéknak, mint bármelyik másikat, hisz ez a házasság jelképe.Egy tõle kapott blúz vagy hi-fi nem ugyanaz a kategória, mint az a gyûrû, ami összekötött titeket.Nem tudnák úgy ránézni, hogy ne az elrontott házasság jusson róla eszembe.Hogy utána mit kezd vele, már mindegy.Azt úgy is el kell fogadnom, hogy lesz utánam más nõje.Ha egyszer elváltam, akkor már nem érdekel az utódom, hisz azért tettem, mert nekem úgy nem volt jó.Utána már elõre kell tekinteni és a saját boldogságot keresni.
Hát nem tudom.. Azaz, hogy tudom! Még nincs feleségem, de ha lesz és évek után odakerülnénk, hogy válnunk kell... akármilyen körülmények között is tennénk ezt én nem kérném vissza és meg lennék sértõdve, ha exem megpróbálá. Számomra ez azt jelentené, hogy igazábol el sem akarta volna fogadni, hazugság volt az egész múlt. Tönkre ment egy kapcsolat valamiért, az egy dolog, de attól még nem kell eldobálni a régi szép emlékeket.

Honnan tudom, hogy kíván-e a férjem, vagy csak szükségletből szeretkezik velem?

Legjobb válasz: én is kíváncsi lennék úgyhogy írhatnának! nekünk is van már gyerekünk. pasik írjatok! én úgy gondolom hogy a férjem kíván mert nem lehet lelõni.mindig újra és újra akarja. 24N

Mi 7 éve vagyunk együtt, 4 éve házasok.Sok a gond, néha veszekszünk, de ma is ugyanúgy kívánom a feleségemet mint rég.Persze az a bizonyos lángolás már rég elmúlt, de a vágy még nagyonis él...Sosem tudnék vele betelni :) Legyél kívánatos és akkor kívánni fog biztos :)
én is kíváncsi lennék úgyhogy írhatnának! nekünk is van már gyerekünk. pasik írjatok! én úgy gondolom hogy a férjem kíván mert nem lehet lelõni.mindig újra és újra akarja. 24N
Én pasi vagyok, 3 gyerek után, 16 éves házasság után sem kényszerbõl szeretkezem a feleségemmel. El sem tudnám képzelni kényszerbõl! Amúgy szerintem is lehetne látni a szemén, mozdulatain vagy ahogy hozzád ér, hogy akarja vagy csak "kényszer".
bocsi az offért, de erre én is kíváncsi vagyok! mik lehetnek a jelek vajon? mióta vagytok együtt és hány évesek vagytok? mi 7 éve együtt és 2 éve házasok. 24N
Tisztelt hölgyeim! 3 gyerek és 20 év házasság van a hátam mögött 44 évesen. Ha azt mondom férfiként, hogy minden a nõtõl függ, nekem elhihetik! Amíg a fickó azt hiszi, hogy Õ az úr a háznál, addig minden rendben lesz, de mihelyest megrendül eme tudatában, kezdõdik a baj. Ha a nõ igazi nõ marad, akkor higgyék el kedveseim, a férfi is igazi férfi marad és ezek a dolgok a legnehezebbek a hosszú évek alatt, de ha sikerül, akkor mindent túlélhet egy házasság, vagy élettársi kapcsolat. Persze nálunk minden OK, én könnyen beszélek!
Javítás: ne pasizd le a férfiakat,
Elõször is, ha férfiaktól vársz választ, akkor ne pasikat írj. Tudom, napjainkban a hülye média (fõleg a tv-k) által elterjedt divatos szóhasználat, egyébként sértõ és lekicsinylõ mint a csaj, csajszi (ami ráadásul kifacsart, értelmetlen szó). Ha úgy érzed, hogy nem figyel úgy rád a férjed mint hajdanában, akkor már vannak jelek, hiszen érzékelted. Tehát tárd fel (magad elõtt) ezeket a jeleket: — ma már nem mondja a férjed minden pillanatban (értelmetlenül mint az amerikai filmekben), hogy szeretlek; — elfelejtett egy vagy két évfordulót; — nem hoz naponta virágot; — kevesebbet beszélgettek (ez a legfontosabb!); — nem beszélitek meg egymással (ami valószínû) saját napi (pl. munkahelyi) problémáitokat; — nem érdekel téged az Õ munkája, munkahelyi gondjai; — egyre kevesebbet tudtok egymásról stb. Ha feltártad a jeleket, akkor vizsgáld meg, hogy mik okozták ezeket: — talán túlságosan fáradt, mert sokat dolgozik, hogy legyen lakásotok vagy, ha van, akkor azt fenn tudjátok tartani; — talán Te sem fordítasz kellõ figyelmet iránta, ezért Õ begubózott; — talán Te is elfelejtettél vagy figyelmen kívül hagytál — számodra lényegtelen — egy-két dolgot amit Õ fontosnak tart; — Te sem beszélgetsz vele ma már úgy mint régen stb. Amikor elvégezted MAGADBAN e vizsgálatsort és olyan következtetést szûrtél le, hogy a jelenlegi helyzetnek nem csak Te vagy a kiváltója, akkor mielõbb kulturáltan beszéld meg a férjeddel és a lehetõségeitekhez mérten minél több közös programot szervezzetek! Mint egy keretes költemény visszatérek a pasi kifejezésre. Általában ne pa115izd le a férfiakat, vagy ne használj általában negatív jelzõket, mert elõször nem, de késõbb joggal érezheti úgy a férjed, hogy Õ is csak egy a sok „hülye” férfi közül: csak egy pasi.
Lehet, hogy a szerelem, szex vagy családi kapcsolatok rovatba kellett volna ezt kiírni. Ott talán több férfi olvas, mint itt. Én is kíváncsi lennék a válaszokra.
A kérdező hozzászólása: Mi ha együtt vagyunk, már zavaró, hogy az én örömöm mennyire fontos neki.azt mondja katasztrófam ha együtt vagyunk és nekem nem jó. Ez OK. De az egyik válaszoló írta, hogy látja a szeme csillogásából. Stb. Na én ezt nem érzem.Együtt vagyunk, het 1x jó esetben, de közben nincs idõ ölelésre, csókra, nem látom rajta, hogy eszébe jutna az hogy nõ vagyok, csak akkor.
Ha csak a sajàt örömêt keresi, az màr nem tul jò jel.
szerintem igazad van! én eddig nem vettem észre hogy nem kívánna csak amikor a kérdezõ kiírta a kérdést akkor elgondolkoztam hogy vajon mik lehetnek a jelek. szóval én még nem tapasztaltam hogy kötelességbõl tette volna, mert mindig figyel rám!simogat , ölelget, szeretget stb... annyira jó érzés mikor látom rajta hogy megbolondul értem. szóval mind az amit leírtál.remélem mindig így is fog maradni. 24N
Sziasztok!Hat nem tudom, bar mi 2eve vagyunk együtt, 9honapos kismama vagyok, de a szeme csillogasabol latom, a mozdulataibol erzem es ahogy megcsokol ahhh....Ti ezt nem erzitek? Vagy miert merült fel ez a kerdes? Szerintem ha kötelessegböl teszi ezt egy ferj, akit mar regota ismersz, eszre venned a valtozast. Nem figyel rad, se a hetköznapokban, se az agyban, csak neki legyen jo es minnel hamarabb tul akar esni rajta! Gondolom en!!!
A kérdező hozzászólása: Mi 3 éve vagyunk együtt és 3 éve házasok és 3 éve volt, hogy terhes lettem.Szóval kíváncsi vagyok, de senkine ír, pedig pasik írhatnának.
nem tettem hozzá hogy 3 éves fiunk van...

Most már végképp tanácstalan vagyok, mindenfélét hallok! Apás szülés, vagy ne? Jó ha bentvan a férj, vagy nem? Tapasztalatok?

Legjobb válasz: Szerintem fontos, hogy ott legyen az apa. Végülis az õ gyereke is, miért kellene õt kihagyni élete legfontosabb eseményébõl. Nálunk bent volt a férjem, azóta jobban tiszteli a nõket, és felnéz rám, hogy min mentem keresztül. Õ vágta el a köldökzsinórt, õ fogta meg elõször a babánkat. Együtt sírtunk boldogságunkban. Kihagytam volna ebbõl????

Szerintem fontos, hogy ott legyen az apa. Végülis az õ gyereke is, miért kellene õt kihagyni élete legfontosabb eseményébõl. Nálunk bent volt a férjem, azóta jobban tiszteli a nõket, és felnéz rám, hogy min mentem keresztül. Õ vágta el a köldökzsinórt, õ fogta meg elõször a babánkat. Együtt sírtunk boldogságunkban. Kihagytam volna ebbõl????
Az én párom rosszul van a kórházban, gyerekkori fóbia.Az elsõ lányunknál szerettem volna , ha bent van, persze kint volt a folyosón, de hiányzott a közelsége:(vákum lett a vége, úgyhogy nem maradhatott volna.A második lányunknál vidékre vitt a mentõ, mert koraszülés lett, de ott meg jó volt, hogy nem volt ott, szerintem megtakarta volna a szülésznõt, mert nagyon durva volt.
Én is teljesen tanácstalan vagyok.Szeretném is, meg nem is ha bejönne.Igazából csak annyi tart vissza, hogy 2 ismerõs férfitõl is hallottam, hogy egy idõre megundorodott a feleségétõl, nem kívánta.Olyan rossz volt hallani, hogy azóta is a szavaik visszhangoznak a fülemben, pedig nem én vagyok a feleségük.Jelenleg a párom is bizonytalan, nem biztos, hogy beszeretne jönni, úgyhogy nem erõltetem.Az õ döntése lesz.
Nekem bent volt a férjem, végig fogta a kezem, simogatta a hátamat, nem is tudom mit kezdtem volna nélküle, tényleg erõt adott. Azt mondta kihagyhatatlan élmény látni megszületni a kisfiát, és minden tisztelete a nõké :-)
Õ nem szeretett volna bejönni, és én sem erõltettem, mert inkább az egyedül szenvedõs típus vagyok. Jobban is jártam, mert vákuum lett a vége, és kidobták volna a szülõszobáról kétségek közt. A következõ szüléseimnél sem lesz bent. (még két babát szeretnék) Ez szerintem alkati kérdés, nekünk így a jó, másnak meg más a jó. Ja, nem érzem úgy, hogy kimaradt volna életünk legfontosabb eseményébõl. Szerintem életünk legfontosabb eseménye nem konkrétan az a nap volt, hanem akkor kezdõdött, és azóta is tart.
Szia! Szerintem mindenképpen õ döntse el, õ tudja, hogy mit bír. Ha kicsit is bizonytalan, inkább ne menjen be. Velem nem volt bent a férjem, és nem is bántam meg. Szülés után azt mondtam, hogy ha ezt elõre tudom, biztos fel sem merül, hogy bejöjjön. Nem azért, mert rossz vagy nagyon nehéz szülésem volt. Csak tudom, hogy én nem tudtam volna végignézni. Sajnos segíteni nem tudott volna túl sokat. De ezt mindenki maga tudja eldönteni. Könnyû szülést kívánok.
Nekem bent volt a férjem és nem bánta meg. Nem beszélve arról hogy nagyon nagy segítség volt nekem. Egy gyönyörû élmény maradt neki, legalábbis ezt mondja :) A szülõszobán ilyenkor nem csak egy baba születik hanem egy kis család is.
Szerintem az két emberen múlik, rajtad és rajta!Ha mindketten szeretnétek akkor menjen be, egy felejthetetlen élmény lesz számára, Neked meg biztonságot fog nyújtani, hogy ott van.Én nem bántam meg, hogy a párom bent volt!
Kérdezd meg tõle. Nekem nagyon jó volt, hogy ott volt, de ha nem akart volna bejönni, akkor nem kényszerítem. De vissza se lehetett volna tartani. Én rossz tapasztalatról még nem hallottam.
Az én páromnál ez úgy történne, hogy az orvos nem érne rá velem foglalkozni, az emberemet kéne újraélesztenie. Akkor is el akar ájulni, mikor az állatorvos oltást ad a kutyának, hát még egy szülésnél :)
Szia! Az én férjem bennt volt, de csak míg a babám feje ki nem bújt. Aztán kiment, de nem a látvány miatt, hanem mert a doki teljes erõvel beletenyerelt a hasamba, hogy felgyorsítsa a kitolást, mert a babám szíve kezdett gyengülni. Nekem nagyon fel sem tûnt, hogy a doki hova tenyerelt, vagy mit csinált, de a férjemet nagyon felzaklatta. Aztán már amikor stoppoltak össze, akkor már végig velem volt, nem zavarta a vér meg ilyesmi dolgok. De azt nagyon sajnálja, hogy nem vághatta el a köldökzsinórt. 2hetes baba anyucija
nagyon nehéz lett volna apa nélkül...nagyon sokat segített, bíztatott, simogatott, masszírozott, szorította a kezem, hívta a dokit, szülésznõt elsõ nyikkanásra :) én csak javasolni tudom, hogy bent legyen. DE: van olyan pasi, akit ez az egész sokkol és nem a jó értelemben. Ha nem tud megbarátkozni a gondolattal, a vérrel, egyébb trutyik látványával és a nõje szenvedésével, akiért úgy érzi, nem sokat tehet, nem erõltetném. Meg kell beszélni és nem megértõdni, ha nem akarja. Szerencsére nálunk fel se merült, hogy ne jöjjön be :)
Szia! Engem még jobban imád a párom mióta szültem neki egy szépséges gyereket. A vajúdás ideje alatt velem volt. (2 napig, csak éjszakára jött haza aludni) De végül a 3. napon császár lett belõle és a mûtõbe nem jöhetett be, de gondolom nem is akart. :D Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen bátran viselkedett annak ellenére, hogy mindentõl fél és undorodik, még egy injekciós tû látványától is. Amikor bekötötték nekem az infúziót annyira sápadt volt szegény, hogy féltem, hogy össze ne essen. :) Nem bánta meg, hogy velem volt. Nekem is nagyon jó volt, sokat segített a jelenléte. Egyedül nem bírtam volna ki. Õ is büszke magára. Na meg az az élmény, hogy õ elõbb látta a gyereket mint én... Teljesen oda van. Imádja a fiát. :) ) Én meg õket! :) ) Szerintem ez egy nagy élmény az apák számára is és nem szabad kihagyni. Persze ha végképp nem akar ott lenni, erõltetni nem szabad, de én még nem láttam olyat aki megbánta volna, hogy bement a szülére. 3 hós királyfi anyukája
Szia! Én ezt nem értem. Eddigi összes babás ismerõsünk közül senki nem bánta meg hogy bent volt. Velem is ott volt a férjem elejétõl a végéig, és azért nem értem a dolgot mert nem lát semmi véreset és csúnyát. A fejednél áll, fogja kezed, bátorít, erõt ad, nem a lábadnál áll. Az az orvos és a szülésznõ dolga. Semmi olyat nem lát amitõl megundorodhat. A baba puszta látványa meg annyira felemelõ érzés neki is hogy esze ágában sincs arra gondolni hogy az ronda vagy ilyesmi :)
utolsónak: hát azért van amitõl undorodhat! Nekem folyott állandóan a magzatvíz, meconiumostól, 10 percenként cseréltem a betétet magam alatt, izzadtam, hánytam, csak úgy magam elé, mert hirtelen jött rám. Apa a fejemnél volt ugyan, mikor toltam, de hidd el azért onnan is mindent látott. A véres baba, ahogy sok véres nyákkal és a kék köldökzsinórral kibújik... :) õt nem zavarta, fotózott és én mondom utólag a képek alapján, hogy akinek ehhez nincs gyomra, idegzete, azt ne kényszerítsük be :) a születés egy csoda, a maga módján gyönyörû, de van, akinek alacsony az ingerküszöbe...:)
Nagyon függ TÕLED és TÕLE hogy jó-e az ha bent van.De tényleg. Én szivesen leírom nálunk hgy volt, és miért, de attól még nem bizts hogy közelebb leszel a "jó" megoldáshoz. Egy dolgot bizton állíthatok: ne olyasmiken gondolkodjatok, hyg pl párod bírja-e a vért stb...mert ezek akkor ott nem számítanak. (Én párom nem bírja, nálunk vérfürdõ volt és mégis hõsiesen kitartott).
Szia! Én megkérdeztem anno a férjem azt mondta nem szeretne bent lenni kint ült a folyosón 12 órán keresztül. Õ volt a második aki látta a fiunkat! Azt mondta a következõ szülésnél sem lesz bent elfogadtam a döntését. 9 hós kisfiú anyukája
Nekem mindhárom erddigi szülésemnél bent volt a férjem, és a puszta jelenlétével rengeteget segített, nagy biztonságot jelentett nekem. Alapvetõen õ sem bírja a véres dolgokat, de a szülés az teljesen más! Mindháromnál buzgón fotózott, amikor bújtak ki, és többször elmondta, hogy óriási élmény volt ezt látnia. És nem hogy összementem volna a szemeiben, vagy kevésbé találna emiatt nõiesnek, hogy látott szülni, hanem ellenkezõleg, becsül miatta. Most is közös szülésre készülünk a negyedik babánál, már el sem tudnám képzelni a férjem nélkül, és szerintem õ se hagyná ki... De ez csak az én személyes tapasztalatom, nálad lehet, hogy más jön be. Sok sikert hozzá!
Ó én még csak 19.hétben, és Székesfehérvár:) (8.)
A kérdező hozzászólása: Igen, nálunk is nagyjából ez a helyzet (mint a 8. válaszolónál)Csak még annyi , hogy itt van egy 2X 1 órás tanfolyam, amin ott kell lenni és akkor kapod meg a tuti együttszülõs szobát. Ha nem végzed el akkor is biztosítanak helyiséget, nem olyan modern és tuti, mint az. Szóval nekünk vasárnap már menni kell erre a tanfolyamra. De én úgy döntöttem ma szóba hozom és megmondom neki, hogy csináljuk meg a tanfolyamot és ha oda kerül a sor, akkor majd meglátjuk és eldönti, hogy bent lesz-e. A 8. válaszolótól kérdezem, hogy hol fog szülni és hányadik hétben van. Én 32 és Debrecen.
Mi úgy egyeztünk meg, hogy a vajúdás alatt bent lesz, a kitolásnál már nem. Én nem szerettem volna, ha a véres résznél bent van. Végül a 20 órás vajúdásom utolsó 4 órájára ért oda. Mire a kitoláshoz értünk volna belázasodtam, a gyerek meg magas egyenes állásban volt, úgyhogy elvittek császározni. A következõnél sem szeretném, ha végig bent lenne. Nekem egy szülész orvos mondta a szülésre felkészítõn, hogy nem szabad erõltetni az apás szülést, mert õ látott emiatt kapcsolatokat tönkre menni. Ugyanitt megkérdezte a jelen lévõ kismamákat, hogy miért szeretnék, hogy a párjuk bemenjen? A legtöbb válasz az volt, hogy az apuka lássa és átélje, mennyit kell szenvedni. Na ezt nagyon önzõ álláspontnak tartom. Volt aki azt mondta, hogy azért, hogy segítsen. Törölgesse a homlokát, masszírozza a hátát. Azt senki nem válaszolta, hogy csak azért, hogy részese legyen a gyermeke születésének.
Én vagyok a 8.válaszadó:) Nálunk is ugyanez van, egyszer azt mondja nem akar bejönni, másszor meg talán, majd meglátjuk....Lehet, hogy titokban azért az õ fejükben is megfordul, mi lesz ha undorítót látnak...Ezért nem hozom fel többet neki a témát, majd ha ott lesz, hogy szülni fogunk, had döntsön õ.Titokban vágyom, hogy bejöjjön, de ezt nem tudja, nem akarom, hogy az én akaratom segítségével döntsön. Nagyon rossz érzés, mert beszélgetnék vele errõl a témáról, de nem mutat hajlandóságot, én meg vívódok magamban...Ezek szerint nem csak bennem van ez az érzés?
A kérdező hozzászólása: A 8. válaszolóval vagyok hasonló helyzetben. A férjem azt mondja bent lesz, de igazából úgy érzem, hogy nem akar bent lenni, csak azért mondja, mert tudja, hogy én igényelném. Erõltetni nem akarom, de tényleg szükségem lenne rá. No meg félek, hogy a szagok, a vér stb látványa - mit szól majd hozzá, nem igazán bírja és mi van ha - ahogy az elõbbi válaszoló is írta - megundorodik tõlem.
elõttem szóló:) : persze én ezt értem is amiket leírtál, de a férjem is a fejemnél állt és mondja hogy semmit nem látott. Mondjuk én magára a kitolásra gondoltam.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!