Találatok a következő kifejezésre: A férjemmel második (53 db)

3 hete halt meg a férjem, második babánkat várom. Hogy élem túl?

Már van egy 1 éves kisfiúnk,aki leköti a figyelmemet,de rettegek a jöv?t?l..És a szülést?l..Hogy nem lesz ott velem..Még 3 hetem van vissza.Aki volt hasonló helyzetben,kérem adjon egy kis vigaszt!

Legjobb válasz: Szia!Nem vagyok hasonló helyzetben...csak el szeretném mondani,hogy mennyire sajnálom!És remélem valaki melletted áll ebben az idõben!Talán anyukád vagy a legjobb barátnõd bent lehetne!De nem is tudom...nagyon rossz lehet!A picurid,aki hamarosan megszületik biztosan enyhíti majd a fájdalmadat!Esetleg vannak gyásztanácsadók!Felkereshetsz egyet...õ biztosan segítene!

Szia!Nem vagyok hasonló helyzetben...csak el szeretném mondani, hogy mennyire sajnálom!És remélem valaki melletted áll ebben az idõben!Talán anyukád vagy a legjobb barátnõd bent lehetne!De nem is tudom...nagyon rossz lehet!A picurid, aki hamarosan megszületik biztosan enyhíti majd a fájdalmadat!Esetleg vannak gyásztanácsadók!Felkereshetsz egyet...õ biztosan segítene!
Nagyon sajnálom, fogadd részvétemet:-( én sem vagyok hasonló helyzetben, nem is tudok sok okosat mondani, de ne feledd, a picik ott lesznek veled, õk erõt adnak!Tudom hogy az nem olyan ha valaki más megy be veled, de biztosan nagyon ügyesen végigcsinálod!!Sok kitartást, minden jót!!!
fogadd õszinte részvétem! Belehalnék, ha a férjemmel valami történne. Vigasztalódj a két pici babával, akikben õt látod viszont. A szülést férj nélkül is túl lehet élni, ezen ne rágódj. Inkább a sírással vigyázz, nehogy hamarabb jöjjön a pici a sok stressz miatt.
Édes Istenem, rettenetesen sajnálom.. Valaki, aki hozzád tudna költözni? Anyukád, barátnõ, tesó, valaki? Elképzelni sem tudom, min mehetsz keresztül... Hatalmas lelki erõt és kitartást kívánok és ha beszélgetni szeretnél, nyugodtan írj privit. Nekem 3 éves lesz a nagyobbik fiam, a kicsi 4 hetes.
Fogadd õszinte részvétemet! Kitartást és sok erõt kívánok neked! Nagyon sajnálom, ami a férjeddel történt! Van valaki, aki segít neked...anyukád, testvéred, barátnõd? Valaki közülük is bent lehetne veled a szülésnél és utána is segíthetne neked.
Szia! Nagyon sajnálom ami történt, részvétem! :( Élj, a gyerekeidnek, meríts belõlük erõt, hihetetlen mennyi erõt tudnak adni ezek a kis csöppségek! És ha nem vagyok indiszkrét, merrefelé laksz?
Én 5 hetes terhes voltam, amikor meghalt a párom. Csak az nyújtott vigaszt, hogy lesz egy közös babánk, különben nem tudom, hogy éltem volna túl. Ennek lassan másfél éve, nagyon boldog vagyok a kislányommal, de a párom még most is hiányzik. Ha gondolod, írj privit.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, , aranyosak vagytok! Segítségem van, sokan segítenek szerencsére.De mindettõl függetlenül akkora ûr van a szívemben, ami hihetetlen fájdalmas..Mindjárt itt a pici, én meg társ nélkül.Nem is tudom mi lenne velem az 1éves kisfiam nélkül...Annyira kegyetlen az élet...:(

Megvolt első békítő. Kitüzték a másodikat, a felperes közölte a férjjel, nem megy el mert igy maradhat a közös házban a gyerekkel! A férj ki akarja fizetni, a nő nem akarja! Azt se akarja, hogy ő fizesse ki a férjet! Mikor fogják őket elválasztani?

A ház hitelét a férj fizeti! A felperes a n?

Legjobb válasz: Ha nem tudnak a második tárgyaláson közös megegyezzésel elválni akkor lesz még egy vagy két tárgyalás, és nagy valszínûséggel a feleség fog a gyerekkel a lakásban maradni fõleg ha a gyerekre való tekintettel kéri a lakáshasználatot attól függetlenül, hogy ki fizeti a hitelt.A bíróság ilyen esetben közös lakáshasználatot állapít meg, de ha a nõ bizonyítani tudja, hogy összeférhetetlenség van közöttük, veszekedés, vita, bármi akkor a gyerekre való tekintettel kérheti a KIZÁRÓLAGOS lakáshasználatot..még akkor is ha nem tudja kifizetni a férjének a lakás rá esõ részét..így a férjnek ki kell majd onnan költöznie, de kérheti a férj a közös tulajdonjog megszûntetését és ha a feleség nem tud fizetni akkor elárverezhetik a házat és a pénz azon részét ami a férjet illeti..tehát nem a felét..mert a gyereké és a nõé a nagyobb hányad ki kell fizetni a részére..fúú remélem érted??

A kérdező hozzászólása: A gyerek 12éves, õ dönt mindenrõl szinte! Közös felügyeletben egyeztek!
Ha nem tudnak a második tárgyaláson közös megegyezzésel elválni akkor lesz még egy vagy két tárgyalás, és nagy valszínûséggel a feleség fog a gyerekkel a lakásban maradni fõleg ha a gyerekre való tekintettel kéri a lakáshasználatot attól függetlenül, hogy ki fizeti a hitelt.A bíróság ilyen esetben közös lakáshasználatot állapít meg, de ha a nõ bizonyítani tudja, hogy összeférhetetlenség van közöttük, veszekedés, vita, bármi akkor a gyerekre való tekintettel kérheti a KIZÁRÓLAGOS lakáshasználatot..még akkor is ha nem tudja kifizetni a férjének a lakás rá esõ részét..így a férjnek ki kell majd onnan költöznie, de kérheti a férj a közös tulajdonjog megszûntetését és ha a feleség nem tud fizetni akkor elárverezhetik a házat és a pénz azon részét ami a férjet illeti..tehát nem a felét..mert a gyereké és a nõé a nagyobb hányad ki kell fizetni a részére..fúú remélem érted??
A házasság alatt szerzett vagyon közös, esetleg ha a férj örökölt azt el lehet különiteni, de nem számit az hogy kinek volt nagyobb a jövedelme(nem értem hogy a férj épitette a házat, a feleség hol volt?gondolom õ addig a gyerekekkel törödött és fözött stb.)Mindig könnyebb egy férfinak odébb állni, mint egy anyának 2gyerekkel, meg kell egyezniük, de a gyerekek helyzetét fogja a biróság nézni, nem pedig azt hogy a férfi egy másik növel szeretne uj életett kezdeni.
Pont az ilyen esetekre van a törvény lehet hogy évekig fog tartani de a vagyont megosztják. De a legjobb az lenne ha leülnétek és átbeszélnétek a dolgot esetleg albérlet, kis lakás, rokkonok végsõ esetben ne ragaszkodj a házhoz ed el és az árából vegyetek 2 kis lakást. A gyerekre gondolj ne legyen hajléktalan és ne éljen évekig háborus övezetben.
Ha a felperes nem megy el a tárgyalásra, akkor vége a pernek. Ezesetben ha a férj válni akar, akkor adja be a válási papirokat és akkor elválasztják õket. Természetesen a feleségnek minden joga megvan a házban maradni, hiszen az az õ háza, otthona. Onnan õt kidobni nem lehet, a vagyont rendezni fogja kérésre a biróság, de az nem rövid folyamat, ha a feleség nem akar egyezkedni...
A kérdező hozzászólása: A 2.tárgyalásra nem megy el a felperes elválasztják õket?
nekem ez kicsit zavaros
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszaitokat! az a tényállás hogy közös megegyezéssel indult a dolog de a felperes(nõ) a házban akar maradni és nemakar semmitse fizetni! a férj kifizetné a részét, de azt se akarja mert nemakar hitelt felvenni másik házhoz mert azt se fizetné, nem tudná! mindketten válni akarnak ! a férj vagy kifizetné, vagy elfogadná ha kifizetné a feleség! Új életet szeretne kezdeni! A házat nemigazán szeretné elvesziteni mivel õ éputette!
Ha jól értem, a férj fizeti a házat, és a nõnek nincs hova mennie, a gyereket meg gondolom így az apánál helyeznék el, ezt meg a nõ nem akarja. Jól értem? Kicsit zavaros tényleg. Szerintem sokára.
A közös tulajdon megszüntetése (vagyonmegosztás) majd a jogerõs bontóper után kezdõdhet. Addíg minden a kettõtöké.
A kérdező hozzászólása: Huhh! Nem irigyellek! Hihetelen és érthetetlen hogy némely embereknek milyen lételemük hogy tönkretegyék a másikat! de hidd el õ hamarabb tönkre fog mint hinnéd! kitartás!!!!!!

Hogy vegyem rá a férjem a második babára?

Van egy 2 éves lányom!Eddig nagyon-nagyon nem akarta több gyereket!De az utóbbi 1-2 hónapban rengetegszer eszembe jut,hogy jó lenne még egy kicsi:)Tegnap meg is említettem a férjemnek és sajnos teljesen elzárkózott a kérdést?l.Mostanában nagyon sok ismer?snek jön a 2. kicsi én meg sóvárogva nézem:(...vagy cdak pillanatnyi fellángolás ez a részemr?l?

Legjobb válasz: Szerintem beszélgess el a férjeddel arról, miért nem akar második gyereket. Vagy ez nyilvánvaló számodra? Ha tudod az okokat, akkor lehet elgondolkodni azon, hogyan lehetne esetleg megváltoztatni a véleményét. Persze én alapból azt gondolom, hogy ilyet nem szabad senkire ráerõszakolni, mert rossz vége lehet. Hogy neked pillanatnyi fellángolás-e, azt nem tudom, csak te tudod, hogy vágysz-e még gyerekre. Segíthet, ha belegondolsz abba az állapotba, hogy egy tesónál már nem tudsz olyan nyugiban foglalkozni a kicsivel majd, nem tudsz annyit sem pihenni, mint az elsõnél, és egyéb „nyalánkságok”, és ezek sem rémisztenek el, akkor nyilván nagyon eltökélten szeretnél még egy gyereket. :)

Szerintem beszélgess el a férjeddel arról, miért nem akar második gyereket. Vagy ez nyilvánvaló számodra? Ha tudod az okokat, akkor lehet elgondolkodni azon, hogyan lehetne esetleg megváltoztatni a véleményét. Persze én alapból azt gondolom, hogy ilyet nem szabad senkire ráerõszakolni, mert rossz vége lehet. Hogy neked pillanatnyi fellángolás-e, azt nem tudom, csak te tudod, hogy vágysz-e még gyerekre. Segíthet, ha belegondolsz abba az állapotba, hogy egy tesónál már nem tudsz olyan nyugiban foglalkozni a kicsivel majd, nem tudsz annyit sem pihenni, mint az elsõnél, és egyéb „nyalánkságok”, és ezek sem rémisztenek el, akkor nyilván nagyon eltökélten szeretnél még egy gyereket. :)
Nálam nem pillanatnyi dolog volt!-mondjuk a mi ismerõseink körében nem voltak "sorozatos szülések", én csak ismét át akartam élni a terhességgel járó dolgokat, az élet csodáját! Az elsõ gyermek születésével felébredt bennem az Õsanya :-) A második gyermekünk úgy születhetett meg, hogy volt egy becsúszott terhesség az 1. lányunk 1 éves szülinapjára, de az nem sokkal utána spontánnal végzõdött. A pozitív tesztet látván mondta amit gondolt, de amikor spontán lett a vége, láttam rajta, hogy már Õ is szerette volna. Akkor amikor megnyugodtam, azt mondtam, hogy 1 év múlva nyáron szeretnék nagy pocakkal járni. Látta, hogy nekem ez egy ments vár, így nem tiltakozott, 1 év múlva, nyáron megszületett Ketteske. A harmadik gyermekre rá kellett beszélni, én szégyen szemre az anyagiakat tudtam felhozni- lejár a gyed-em, ha csak a gyest kapom is ezt az életszínvonalat tudjuk tartani, + a családi is több lesz. Ennél több érvet, amit Õ el tudott fogadni, nem tudtam felhozni.Szerencsére nem is kellett :-) Az az alapvetõ probléma a férfiakkal-ezt általánosságban írom!- hogy nem tudnak beszélni az érzéseikrõl. Egy kérdést letudnak azzal a válasszal, hogy "Nem kell és kész!!" Nálunk az is elhangzott, hogy "Még a meglévõk is sok!!" és a jól ismert "Fel is kell ezeket nevelni!!" (megjegyzem imádja a gyerekeit!!) Aztán ráfogják valamire hogy miért nem akarnak, és hallani sem akarnak többet a témáról- aztán pár hét után talán enyhülnek egy kicsit. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy felesleges lenne leülni megbeszélni a dolgot, EGY PRÓBÁT MINDENKÉPPEN MEGÉR!!! De ha nem tudsz meg semmit, akkor ne bánkódj, ez a férfiak sajátossága. Egy a nagyon fontos, ahogy az elsõ is írta: ne próbálj meg semmit ráerõszakolni a Párodra!!! Hallgasd végig csendben, ha kérdésed van, akkor nyugodt hangnemben kérdezz. Értékelni fogja, ha így teszel!! Majd kérd meg, hogy hallgassa meg, hogy Te hogy gondolod, mit szeretnél, és kérd, hogy gondolja végig. Milyen jó egy kicsi baba, annyira aranyos- gondoljuk mi. A pasik: Õ már nagy, Vele már nincs gond! Egy anya szemével a kicsivel sincs, de az apukák máshogy mûködnek! Ezt meg kell próbálnod megérteni! Sok sikert!! Majd írj, hogy sikerült e rávenni a Párod egy második csemetére!! Drukkolok!! Üdv: 3 lányos, 9hkm


Masodik hazasagba elek az elsobol van 2 gyerek a masodik jol indult de a ferjem bealt hivonek azota mas nezetei vanak sehogy se egyezunk ebbol a hazasagbol is van 2 gyerek. Mind a 4 gyereket en nevelem Van esejem hogy az egesz gyerek hozam keruljon?

tudom hogy a nagy gyerekek velem johetnek de a ket kicsit a torveny nekem itelne ?4 eves es 8 honapos. kozos hazunk van mik lenenek az eljarasok ?soha nem hittem hogy a hivoseg tonkre tehet egy hazasagot de sajna a ferjem ha nem dolgozni van akkor gyulekezetbe egy normalis szot nem lehet vele valtani a gyerekekkel se igazan torodik raadasul az elso hazasagbol szulettett gyerekeimet ki nem alhassa minden cselekedetukbe hibat talal. van ertelme megmenteni ezt a hazasagot?

Legjobb válasz: Megkérdezhetem, h milyen valláshoz csatlakozott a férjed? Nem hiszem, h pl. a katolikus vagy református vallás tönkretehet egy normális házasságot. A szekta az mindjárt más..

Megkérdezhetem, h milyen valláshoz csatlakozott a férjed? Nem hiszem, h pl. a katolikus vagy református vallás tönkretehet egy normális házasságot. A szekta az mindjárt más..
Amennyiben a hitbéli lét veszélyezteti a gyermek pszichológiai, mentális vagy testi fejlõdését, igenis ítélhet ellene a bíróság. Persze nem azért, mert az apa hívõ, hanem mert alkalmatlan a megfelelõ gyereknevelésre. Tehát önmagában az, hogy hisz, nem elég arra, hogy "kizárják" a gyereknevelésbõl. A kérdés az, hogy te meg akarod-e menteni a házasságot? Hiszen ezen múlik minden, hogy még mennyi idõt adsz, meddig próbálkozol. Nem mondom, hogy egy fanatikus hívõvel könnyû dolgod van (pláne pl. Hitgyüli esetén a felekezet is elõszeretettel orrol a férjedre, ha elvált asszony, más apától származó gyerek is "képbe kerül". Ilyenkor a cél: elszakítani a gonosztól a hívõt.) Persze nem mondom, hogy nem lehet meggyõzni, és a családja mellé állítani. A kérdés: Akarod-e, mered-e és tudod-e az ezzel járó feladatokat vállalni.
Úgy tudom párhónapos vagy -éves gyermekeknél nagyon ritka eset, hogy az apának ítéljék.
Ez egy bonyolult helyzet. Igaziból szerintem az lenne jó, ha a férjed és te közösen le tudnátok ülni beszélgetni egy normális lelkipásztorral, akiben mind a ketten megbíztok. (Nem kellene feltétlenül pünkösdi legyen, de akár az is lehet. Vannak nagyon is jó fej, nyitott gondolkozású, intelligens lelkészek ott is. Én nem vagyok pünkösdi, de a feleségem az õ teológiai fõiskolájukon tanít, és nagyon jó tapasztalatai vannak velük. Ettõl persze még elképzelhetõ, hogy egy nagyon elvadult, rossz gyülekezetet fogtatok ki, és az is, hogy a férjed helytelenül viselkedik, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem igaz, hogy a pünkösdiek mind elvakult szektás emberek lennének.) A következõ megfigyeléseim vannak a dologgal kapcsolatban, remélhetõleg valamelyik segít. 1.) A legjobb az lenne, ha megpróbálnátok megmenteni a házasságot. Ebben a férjednek nagy szerepe van, és ha hívõ, akkor ezt fel is kell fognia. Egyrészt azt, hogy a Biblia egyértelmû abban, hogy Isten nem akarja a válást. Másrészt azt is írja, hogy aki "az övéirõl nem gondoskodik, az rosszabb a hitetlennél"! Tehát még a gyülekezetbe menésnél is fontosabb Isten szemében az, hogy jól vezesse a családját. 2.) Az, hogy az ember gyülekezetbe jár, amúgy önmagában nem kellene semmi rosszra tanítsa, sõt. Ha mégis így van, akkor vagy azzal a gyülekezettel van baj, vagy a helyi lelkésszel, vagy a férjeddel, vagy mindhárommal. Szerintem ne kövesd el azt a hibát, hogy a fürdõvízzel együtt a gyereket is kiöntöd. (Mármint ne fordulj el Istentõl csak azért, mert ott rossz tapasztalataid vannak. A keresztény hívõ ember alapesetben igenis nagyon jól törõdik a családjával. A környezetemben szinte csak ilyenek vannak.) 3.)Természetesen senki nem kötelezhet arra, hogy odajárj abba a gyülekezetbe. Olyan nincs, hogy "nem hagynak kimászni". A hitnek szabad akaratból kell történnie, és a gyülekezetbe járásnak is, különben az egész nem ér semmit. Ha nem akarsz, ne menj oda. Ha zaklatnak, légy türelemmel, abba fogják hagyni. Ha mégsem, vagy ha ez túlmegy egy bizonyos határon, akkor tehetsz ellenük feljelentést. De én nem hiszem, hogy idáig kellene a dolgoknak fajulniuk. 4.) Mivel csak a te részedrõl hallottuk a sztorit, automatikusan neked adunk igazat. De hasznos lehet, ha megpróbálod a dolgokat a férjed szemével, vagy kivülállóként is nézni, és elgondolkozni azon, hogy lehet, hogy te is hibázol valamiben. Ha igen, akkor próbálj meg változtatni rajta. Mindenképpen van értelme megmenteni a házasságot!!! Kérjetek segítséget olyan embertõl, akit mindaketten elfogadtok. Ha kell, szívesen segítek ilyen embert keresni, akár lelkészt, akár nem. 5.) Ha mégsem sikerül semmi, és mégis elválnátok, akkor se legyen gyûlölet a szívedben, se a férjed, se a pünkösdiek iránt, hanem próbálj meg megbocsátani, és engedd, hogy a férjed továbbra is a gyerekeid apja legyen (pl. engedd õt látni õket, és soha ne szidd a gyerekek elõtt) Hát ennyit tudtam írni, remélem van benne olyan, amit hasznosnak találsz. Remélem, hogy megoldódik a helyzet békességben, és rájön a férjed is, hogy az elsõ számú terület, ahol szolgálnia kell, az a saját családja.
A bíróság nem fog különbséget tenni hívõ és nem hívõ ember között, mert ez diszkrimináció lenne! Ha a férjed nem bántalmazza, vagy nem tanítja rosszra a gyerekeket, nem részeges stb. akkor nincs okuk, amiért ne ítélhetnék neki a gyerekeket. DE! A gyakoribb az, ha az anyánál helyezik el a gyerekeket, mert mi nõk sokkal jobban tudunk róluk gondoskodni. Az, hogy Te és a férjed nem értetek egyet bizonyos dolgokban, az nem a gyerekekre tartozik, és attól még õ az apjuk. Én azért drukkolok, hogy a javadra ítéljen a bíróság!
OFF Kedves utolsó hozzászóló! Õszintén sajnálom, ami veled történt, és hiszem, hogy Jézus is sajnálja. De vagyunk vagy két milliárdan ezen a földön, akik kereszténynek valljuk magunkat. Ezek között van ilyen is, olyan is. Kérlek, hogy ne vegyél mindannyiunkat egy kalap alá, és ha tudsz, akkor adj még egy esélyt a kereszténységnek, mert nem mindenki viselkedik úgy, mint a volt párod.
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat valoba punkosdi szektaba alt be de sajna en is bealtam es most nem engednek szabadulni belole barmit elkovetnek hogy engem es a gyerekeimet kihagyak belole . barmijen jo tanacsot elfogadnek mert ugy erzem ebbe az egeszbe magam mind egy fuldoklo
nem aggódj, a magyar bíróság nagyon nagyon ritkán ítéli az apának a gyereket! ha a férjed nagyon fellép, hogy szeretné, akkor csináltatnak majd egy igazságügyi pszichológusi vizsgálatot, ahol az egész családot megvizsgálják. abból tudni fogják, hogy a gyerekek kihez kötõdnek jobban + ti milyenek is vagytok.

Válasszam az amniocentézist? Második baba, a dilemmám az, hogy nem nagyon van segítségem, csak a férjem, aki rengeteget dolgozik.

Legjobb válasz: Nekem most 1 honapja csinálták meg,nem kell félni énis nagyon féltem de nem fáj.Az én férjem is sokat dolgozik,de akarjuk ezt a kisbabát,így itthon volt velem 1 hetet és segítet,nem engedet felkelni.Szerintem a te férjed is ha szeret benneteket ez belefér neki!

Nekem most 1 honapja csinálták meg, nem kell félni énis nagyon féltem de nem fáj.Az én férjem is sokat dolgozik, de akarjuk ezt a kisbabát, így itthon volt velem 1 hetet és segítet, nem engedet felkelni.Szerintem a te férjed is ha szeret benneteket ez belefér neki!
Lenne valami oka?
Én márciusban csináltattam korionbiopsziát-a korom miatt, 39 éves vagyok-a kisebbik fiam(amikor vele voltam terhes amniot csináltattam, rossz volt a vérteszt eredménye) még nem volt 4 éves, eléggé anyás, néha emelgetem is, de emiatt számomra nem volt kérdés, hogy megcsináltatom a vizsgálatot.Az én férjem is állandóan dolgozik(ráadásul én is, a saját cégemben), így szinte minden rám hárul itthon.A vizsgálattól ne félj, inkább mondanám kellemetlennek, mint fájdalmasnak.2gyerekes+32hkm
én pécsrõl jöttem a balatonra haza kocsival, de utánna pihi
A kérdező hozzászólása: Egyébként lehet a szúrás után autóval utazni? A rázkódásra gondolok.
Ha indokolt, akkor valahogyan próbáld megoldani, hogy legyen segítséged.De csak ha tényleg szükséges.Gondolj bele ha véletlenül beteg a baba, hogy fogod bírni kettõvel?
A kérdező hozzászólása: Igazándiból csak a korom indokolja, a rengeteg indokot, ami a fejemben jár, nem lehet egy kérdésben feltenni, ezért írtam ezt az egyet csak. A leleteim eddig rendben vannak, csak nagyon félek a szúrástól, és tényleg kevés a segítségem, mi van akkor, ha még sem tudok annyit pihenni, amennyit elõírni és stb. A 21 hónapos kisfiam közel 12 kg, nehéz mellette nem csinálni semmit sem:(.
Van valami gond a terhességeddel?
Nem egészen értem az összefüggést. A vizsgálat akkor kell, ha egyéb vizsgálati eredmények (vérvétel, UH) vagy a korod indokolja. Egyébként felesleges. Ha meg az eredmények indolkolják, nem lehet kifogás a férjed munkája, mert ez 1-2 nap szabi, egy beteg baba meg élethosszig tartó munka, szünet és szabi nélkül.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat, most már egy kicsit nyugodtabban állok hozzá, és el is döntöttem, hogy vállalom, és nagyon fogok vigyázni magamra.

Jelenleg dolgozom, férjem van otthon a lányunkkal GYED-en. Jön a második baba, lehetséges hogy amig én TGYÁS-on vagyok, közben a férjem is otthon van GYES-en a nagyobbik gyerekkel?

TGYÁS lejárta után szintén vissza kell mennem dolgozni, jogosult a férjem ismét GYED-re a második baba jogán? Köszönöm előre is a válaszokat.

Legjobb válasz: Ha te otthon maradsz Tgyás-on, akkor a féejed nem maradhat a másik gyerekkel gyes-en. Egy család, csak egyféle juttatást kaphat. Miután lejárt a kisebbik gyerekkel a Tgyás-od, a férjed maradhat otthon vele gyed-en. Miután megszületik a kicsi, a nagy után már csak családipótlék jár.

Ha te otthon maradsz Tgyás-on, akkor a féejed nem maradhat a másik gyerekkel gyes-en. Egy család, csak egyféle juttatást kaphat. Miután lejárt a kisebbik gyerekkel a Tgyás-od, a férjed maradhat otthon vele gyed-en. Miután megszületik a kicsi, a nagy után már csak családipótlék jár.
Úgy van, ahogy az elsõ írja. Ráadásul, ha több mint 6 hónapot lenne a párod gyesen, akkor nem lenne jogosult gyedre, csak ha legalább 180 napot dolgozik.
fifikás....grat!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.

A férjem szeretne egy második gyereket, de nem tudom elhatározni magam. Minden férfi arra vágyik, hogy legyen egy fia is?

Van egy tündéri hatéves lányunk.A férjem egyre többször pedzegeti,hogy kéne tesó.Mindig nagy családra vágytam,de annyi nehézséggel kellett megküzdenem a lányunkkal,hogy nem merek belevágni.Nagy önzőség,tudom,de félek,hogy gond lesz a kicsivel.Az első gyerekünknél évekig az lebegett a fejünk fölött,hogy autista,meg viselkedési zavarai vannak,de a sok fejlesztés hatására nagyon szépen javult,és kiderült,hogy egy nagyon késő érő típus. A férjem családjában nagyon gyakori különböző neurológiai probléma,ezek után csodálom,hogy egészséges a lányunk.Az autizmust nem tudják szűrni,félek,hogy az lenne. Sajnálom a férjemet,hogy szerintem nem lesz fia,legalábbis tőlem nem.Félek,hogy örök tüske lesz a szívében.

Legjobb válasz: És ha nem is fiú lenne a második baba,akkor harmadikra igy vágyna? (dédnagypapán vágyott nagyon fiúra, 9 lányuk lett végül)

És ha nem is fiú lenne a második baba, akkor harmadikra igy vágyna? (dédnagypapán vágyott nagyon fiúra, 9 lányuk lett végül)
Én megértelek téged, hasonló cipõben járok. Én úgy döntöttem, hogy amíg nem érzek magamba elég erõt, és teljes elhatározást, addig nem szülök még egy babát. Ha a férjem emiatt elhagyna, az hatalmas veszteség lenne, de az én életem, és az én félelmeim pont olyan fontosak a házasságunkban úgy gondolom, mint az õ vágyai. Beszéljétek át, mond el neki, hogy még nem állsz rá készen.
A kérdező hozzászólása: Szerintem igen.:) Így lenne csak nagy a család..:) Nekem mindegy lenne, hogy milyen nemû, csak tudnám, hogy van egy tesója a világban, ha mi már nem leszünk.
A kérdező hozzászólása: Nem türelmetlen, nem erõszakos. De tudjuk, hogy csak nõ a korkülönbség, míg nem határozom el magam.Lehet, mire készen állok egyszerre lesz gyerekem és unokám...:) Keresek egy genetikust és egy pszichológust.
Megértem a kétségeidet. Nekem az 5 éves fiam sajátos nevelési igényû, de most már egész jó. Belevágtunk a tesó dologba, miután kiderült, hogy ez abszolút véletlen dolog, semmi köze a "hozott anyagnak".Kislányunk makk egészséges, lassan két éves. És nem minden férfi arra vágyódik, hogy fia legyen. Elsõ alkalommal a párom inkább a lánynak szurkolt.
Férjednek semmilyen joga nincs, addig míg nem adoptálja a kislányod.
Ha összeházasodtatok jár.
Ha házasok vagytok akkor jár mindenféle kedvezmény , mi együtt neveljük a fiamat aki az elsõ házasságomból született, házasok vagyunk és mindenféle kedvezmény jár, így a pótszabi is.Sõt még a munkahelyétõl szeptemberbe kaptunk beiskolázási támogatás is stb.

Az első babát hány évesen szültétek, spontán vagy császárral? A férjed mennyi idős volt? Saját lakásban laktatok, volt autótok? A második baba mikor született? Milyen állatotok volt/van?

Legjobb válasz: 1. baba simán szültem 26 évesen, férjem 28 éves volt akkor. Saját lakásunk van és saját autónk. A 2. babát 28 évesen simán szültem. Állat nincsen.

36 évesen szültem az elsõ babámat, a férjem is 36 éves, mindkettõnknek ez a második házassága.Saját lakás és autó van, állatunk nincs.A második baba egyenlõre tervben van, de ki tudja hogy alakul.Kb 2 év múlva tervezem akkor 38 leszek.
27 éves voltam.Simán szültem, fájdalomcsillapitás nélkül.Párom 31 volt.Lakásunk van hitelbõl, autónk nincs.Van egy cicánk.Tervezzük 1-2 év múlva a tesót
Elsõ babánál én 26 a férjem 28 volt.Autó lakás nem volt. És most sincs. bár most készülünk autót venni. Van 3 kutyánk. És egyenlõre nem tervezünk másik babát!
25 évesen szültem, simán fájdalomcsillapítás nélkül (mert nem volt a kórházban) :/ A férjem 28 volt. Autónk volt, saját lakásunk nem. Most már van, de hitellel terhelt, sajnos mi senkitõl nem örököltünk semmit. Ha arra vártunk volna (hogy 100% ban saját lakás), 40 évesen se lett volna gyerekünk. Második baba 2 évre rá született. Nincs állatunk, sajnos allergiás vagyok.
Szia! 23 évesen szültem, hüvelyi szülés volt. Férjem 25 volt. Saját lakásunk volt, autónk volt akkor is. Cicáink voltak, de nyár óta nincsenek. Másodikat nem tervezünk.
1 babánknál 22 éves voltam, férjem 24, albérletben laktunk, állat nem volt akkor még, kocsi se. 2 babánál 26 voltam, férjem 28, saját ház, saját kocsi, kutya, macska. Dolgozunk a harmadikon. :)
Elsõ terhességem 23 évesen volt. (méhen kívüli, se lakás, se kocsi...) Az 1 baba 26 éves koromban császárral született, férjem ekkor 30 éves volt. egy kutya. 2. baba 28 éves koromban császárral. férjem 32. lakás, kocsi hitelmentesen a miénk. 2 nagy kutya. Több gyermeket nem tervezünk.
-28 éves voltam (párom majdnem 27) ez 2000 januárban volt - simán, eda val (4, 4 kilós baba volt) szültem - saját kertes házban laktunk/lakunk azóta is, anyámék vették nagymamámnak, de õ 95-ben meghalt, azóta mi lakunk itt - autónk volt, már elõtte is, létszükséglet - egy landser fajtájú (http://hu.wikipedia.org/wiki/Landseer)kutyának van, 13 éves lesz tavsszal, kint lakik a kertben és egy sima macskánk A másodk baba, kislány 2009-ben született, õ most 22 hónapos.
1. baba simán szültem 26 évesen, férjem 28 éves volt akkor. Saját lakásunk van és saját autónk. A 2. babát 28 évesen simán szültem. Állat nincsen.
Szia! 24 éves voltam, férjem 26, sima szülés volt, anyóséknál laktunk és nem volt autónk, állatunk sem volt. A második gyerkõc is simán született(4 év múlva), akkor már volt lakásunk, autónk, állataink:degunk és teknõsünk:)
20 évesen, spontán (de majdnem császár lett, mert nem akart beékelõdni a feje). Nem voltam férjnél, de az apja akkor 26 éves volt. Albérlet, nem volt autó, azóta sincs. Második baba nincs még, mostanában nem is lesz. Állat nincs.
- elsõ babánál 22 éves voltam, a férjem 33 - az elsõ spontán szülés, a második császár - saját lakás és kocsi - a második babánál 33 éves voltam - kutyánk van
Én 26 , férjem 29 volt, hüvelyi - indított szülés eda-val (4, 1 kg-mal született a kisfam). :) Lakásunk volt/van még 28 év devizahitellel :( Autóra esélyünk sincs, Állatra sem ebben a pici panelben. Kistesó pedig úton, így is terveztük :)
A kérdező hozzászólása: 27 éves voltam amikor a lányom született, császárral szültem. A férjem 29 éves volt. Saját lakásunk és autónak van. Tervezzük neki a kis tesót. 1 kutyánk van.
Elsõ baba 4 nappal a 29. szülinapom elõtt született, a párom (nem a férjem) 34 volt.Saját autónk(hitel), házunk volt(hitelmentes, szülõi segitséggel 7 évig épitkeztünk).Háziállat nincs, szép kertünk igen :) A második babát 30 és fél évesen szültem, apa 35 volt.Kutya macska még mindig nincs.Mindkét gyerek simán, fájdalom csillapitás nélkül és gyorsan született.
26 évesen szültem a kisfiamat, párom 30 éves volt. Autónk nincs, nem is tervezzük. Anyósom lakásában lakunk, így már 4-en. Lakásvásárlást sem tervezünk, mert ez a lakás a páromé lesz, ha anyukája már nem lesz. Egy cicánk van. Szeretnénk majd egy második gyerkõcöt is, de addig amíg 4-en lakunk egy kétszobás lakásba nem vállaljuk. Így lehet, hogy 1-2 év múlva mégis marad a lakásvásárlás, bonyolult helyzet...
1.babámat 27évesen szültem, vacuummal.akkor a férjem 28éves volt.a szülés elõtt 2hónappal költöztünk a saját (épített) házunkba, ami valamikor 23év múlva lesz a miénk(ha addig a bank el nem viszi) van egy öregebb autónk, amit az apósom ajándékozott az unokájának(de mire felnõ hozzá, roncstelepre kerül :-) ) a 2.babánk tavaj júniusban született.oxitocinnal indították, mert 41+2hetes volt már.de simán(bban)ment mint az elsõ.tehát akkor lettem 29éves.õ nagyon is tervezett volt, elsõre megfogant., a gyerekek elõtt az albérletben volt egy szobakutyánk, aki hamarabb költözött ki a házunkhoz, mint mi.most van 2 kutyánk és 2 macskánk
31 évesen szültem a fiamat császárral. Párom akkor 32 volt. Saját házunk van, bár ha az igazat szeretném írni, akkor azt írnám, hogy a banké. Az autó saját! :) Második baba tavasszal születik, idén leszek 34. 1 kutyánk van.
kislányomat 2009ben szültem, normál szülés volt, érzéstelenítõ nélkül, ekkor 27 éves voltam, apa 32. Lakásunk volt már ekkor (igazából a banké), autó a sajátunk, állatunk nincs. Most várjuk a kicsit, aki szintén nyári baba lesz, 2 év korkülönbséggel.
34 évesen császárral, nem fért ki a szentem.
31 évesen, császárral.Férjem 32.Saját házunk volt/van és autónk is.A második 34 évesen(8hete)született.Francia bulldogunk volt/van, és óriási akvárium halakkal.
-27 évesen szültem az elsõ gyermekünket, a férjem 29 éves - volt. -Természetes úton született. -Saját házunk van, kettõ autónk egy motorunk. -A második gyermeket a nyáron tervezzük "összehozni". -Egy kutyánk van, szigorúan kinn él.
Én 29 voltam a férjem 33. Császárral szültem. Saját lakásunk és autónk van (igaz még hitel 1 évig mindegyiken) Csak egy babánk van és többet nem is tervezünk. Állatunk nincs, és nem is lesz, max. halakat engedek a lakásba.
2, 5 évvel esküvõ után, tervezetten. 20 évesen teherbeesés, 21 évesen szülés, férj 24. Albérlet, autó saját, munkánk is volt (akkoriban egy sima érettségivel is jó állást be lehetett tölteni, nem kellett rá éveket várni és jó kapcsolatokat). 2. gyerek 6 év múlva. Állat nem volt, amíg albérletbe laktunk. A gyerekek azóta már felnõttek, az egyik középiskolás, a nagyobbik dolgozik már, azóta is boldog házasok vagyunk.
ma 20:12 vagyok Sima hüvelyi szülés volt mindkettõ, fájdalomcsillapítás nélkül.
31 voltam, simán, fájdalomcsillapítás nélkül szültem. A férjem is 31 volt. Saját lakás, saját autó van, állat nincs. MOst tervezzük a tesót.
Elsõ babám kislány, amikor született, 30 voltam, a férjem 40. Simán szültem, itthon a saját hálószobánkban. Egy kutyánk és két cicánk lakik a lakásban, az udvaron nyúl, tengerimalacok, a tanyán a szüleimnél a lovaim (pocakkal is lovagoltam). Második babám kisfiú, majdnem napra pontosan két évvel a lányom után született, szintén itthon. Állatok ugyanazok. Kertes házban lakunk, de nem saját, béreljük, sajátra gyûjtünk, de semmiképp nem akarunk hitelt. Autó van, 4 éves Toyota.
-31 évesen -spontán, fájdalomcsillapítás nélkül -férjem nincs, a párom 32 éves volt -saját lakás, autó nincs -második baba tervben -két degunk van (olyan mint a patkány és a mókus keveréke)
30 évesek voltunk mindketten amikor született a lányunk(2.5 éves lassan). Spontán, simán, fejdalomcsillapító és Eda nélkül(4kg volt).Jócskán túlhordtam, reggel indítani akarták, de hajnalban úgy gondolta inkább kijön egyedül. Saját házban lakunk, van rajta hitel, de a felét kifizettük megvételkor.Volt/van autónk, Pest megyében lakunk, létszükséglet, + a munkaeszközöm. Egy nagytestû kutyánk van(Német Dog) és ha minden jól megy nyáron veszünk egy Rex törpenyuszit. Nem tervezünk még 1 gyerkõcöt.
25 éves voltam, spontán, a férjem 29 :) [pont ma egy éves a kislányom, Maja :) ] Saját lakásunk Svájcban, Budapesten van, férjemnek is van autója, nekem is. Második babát úgy szeretnénk, hogy 2, 5-3 év legyen kettejük között a korkülönbség, így még várunk. Vadászgörényeink voltak, de terhességem alatt meghaltak (lehet, hogy õk így hálálták meg a gondoskodást, és nem nehezítették meg a dolgom?), amúgy is úgy terveztük, hogy pincében lett volna a birodalmuk, ahol meleg is van, és a babót sem veszélyezteti... Egyébként egy Berni pásztor kutyusunk van :)
28 voltam, a párom 30. Császárral szültem. Saját lakás, autó volt, mindkettõn hitel. Állatunk nincs, volt egy fajkutyusunk, nagyon szerettük, de betegségben meghalt a kisfiam születése elõtt 1 évvel, és a párom azt mondta, addig nem kell kutya, míg nem lesz annyi ideje, hogy foglalkozzon vele és munkakutyát neveljen belõle. Most 1 éves a fiunk, gyúrunk a kistesóra. A kocsit kifizettük, és mire a pici megszületik, a házat is befejezzük. Kutyánk még mindíg nincs, a párom minden idejét lefoglalja a cége, nem lenne ideje idomítani. azért meg, hogy tanulatlanul összevissza rohangáljon egy kutya az udvaron, nem veszünk. És amúgy is csak egyetlenegy fajta jöhet szóba, törzskönyvvel, az pedig drága mulatság.
22 évesen szültem az elsõt, spontán, fájdalomcsillapító, gátmetszés nélkül. A férjem akkor 34 éves volt. Anyósommal éltünk, de 2 hónapos volt a fiúnk, amikor beköltöztünk a saját házunkba, autónk volt. A második, ha minden jól megy idén születik, 3 év lesz köztük. Állatunk nincs. Üdv
33, 5 éves voltam, amikor született elsõ és eddig egyetlen kisfiam, császárral. A párom 36, 5 volt akkor. Saját házunk és két autónk van. Állatunk nincs, és nem is tervezzük egyelõre. És hogy lesz-e még egy baba? Ez még a jövõ zenéje. Idén visszamegyek dolgozni gyedrõl, aztán majd meglátjuk.
34 évesen, császárral, nem fért ki a szentem. saját lakás nincs, albérletben lakunk, autó van, állat 2 macsek.

A kérdésem két részből állna. Először is miért van az, hogy ha Gyeden vagy akkor már értéktelennek számitasz? Másodjára miért lett ilyen lusta, b*nkó a férjem?

Gyeden vagyok lassan 2 éve,nem fényezem magam,de a belem kilóg sokszor,és éjfél el?tt ritkán kerülök ágyba.A férjem meg mostanában állandóan alszik,igaz dolgozik és ezt becsülöm,de utána semmit nem csinál,csak alszik,fekszik,a gyerek körül is alig segít.Most ott tartunk,hogy a gyerekünk nem is akar nála ellenni,sír ha ölbe akarja venni.Ma is este 9-re értem haza a fiunkkal,annyit kértem mosogasson már el ha lehet,persze nem tette meg.

Legjobb válasz: nem lehet, hogy van valami problémája ami miatt kivan és azért ilyen?amúgy elég durva amit leírtál, sajnállak:( ha leülnél vele beszélni nem segítene? megismerkedésetek alatt nem derült ki hogy ilyen a férjed?

nem lehet, hogy van valami problémája ami miatt kivan és azért ilyen?amúgy elég durva amit leírtál, sajnállak:( ha leülnél vele beszélni nem segítene? megismerkedésetek alatt nem derült ki hogy ilyen a férjed?
Szerintem kérdezd meg hogy válni akar-e?Lehet, hogy azt mondja igen, de nem tudom, mennyire tesz jót neked, meg a gyereknek, ha így viselkedik.
A férjed nincs tisztába a gyereknevelés részleteivel. ÉS ahogy látom csak magával törõdik. Ennek jó vége nem lesz. Hogy beszélhet így valaki a másikkal. Ez nem a szeretett jele.
Úgy otthagynám, mint a huzat!
itt az idõ, h szakiccsá, me a gyereket ijen melet akarod felneveni?
Azt írod, a kapcsolatotok elején a tenyerén hordott a párod. Gondolj bele, azóta mennyi minden megváltozott körülöttetek! A felhõtlen, romantikus, lazább idõszakot felváltotta egy felelõsségteljes, terhekkel, kötelességekkel tarkított élet, amit sajnos nem mindenki tud jól kezelni. Mi nõk, többségében azért vesszük jobban ezeket az akadályokat, mert mi biológiailag is felkészülünk az anyaságra. Sokkal intenzívebben éljük át a változásokat is, ezért könnyebben igazodunk hozzá, de azért itt is vannak kivételek, hiszen lehet hallani depressziós, GYES beteg anyukákról. Egy férfi élete is totál felborul, amikor családja lesz. Megnõ a felelõssége, nagyobb anyagi teher hárul rá, a kötelességei megszaporodnak az által, hogy már nem csak önmaga megélhetéséért, anyagi biztonságáért tartozik felelõsséggel, hanem legalább 3 emberért. A személyes szabadsága is korlátozódik (már ha rendes apa, társ), hiszen az ideje jó részét a munkája és a családja veszi el. A pihenését ugyanúgy felborítja a kisgyerek, mint az anyáét, kikapcsolódásra neki sem jut már annyi idõ, mint régen. Sok férfi nem képes szembenézni ezekkel a változásokkal, nehezen tud "betörni", ettõl idegessé, ingerültté válik és mivel erre az egészre nem volt felkészülve, a csalódottságát többféle módon fejezi ki. Van, aki ápolatlan, depressziós lesz, mások agresszívvé válnak, vagy elkezdenek kocsmázni, stb. A gyerekvállalás nem csak örömteli dolog, mindig is stresszhelyzet minden családban és nagyon nehéz megõrizni a békét, a harmóniát a pár életében.
A kérdező hozzászólása: Nem akarom, hogy azt higyjétek mindig mindenkinek igazat adok, de tényleg igy van kedves utolsó. Hihetetlen mennyiféle képpen meg tudjátok magyarázni a problémáimat, és mind igaz.Valahogy mindben van igazság. Jó ötlet a levél, mivel nem tudok vele értelmesen beszélni a leirtakat pedig el tudja olvasni többször és bízom benne megérti, jó ötlet ha kicsit "bekeményitek" igy talán összekapja magát és nem fog lustálkodni, és szépen ki lett fejtve, hogy mitõl lehet ilyen b*nkó ezen érdemes elgondolkodnom. Köszike
A kérdező hozzászólása: Jó nagy h*lye vagyok.Az ember gondoskodik a családról és megszívja :( A gyerek megérdemli, de õ már nem.
A kérdező hozzászólása: Tegnap óta mióta elküldtem nem hallottam róla, de nem bánom, végre egy kis nyugalom.Muszáj gondolkodnom mi legyen.
A kérdező hozzászólása: Szerintetek mit lehet tenni egy ilyen emberrel? Akartuk, vártuk a babát, de nekem is nehéz sokszor az anyaság bármennyire imádom.
Ez tényleg szomorú. Figyelj, szerintem ha még lehet vele normálisan beszélni, egyszer üljetek le kettesben, és õszintén kérdezd meg, bántja-e valami. Hiszen nem csak veled ilyen idegbeteg. A férjem hasonlóan viselkedett velem pár hónapja, jó, ilyen durván nem, aztán lassan kibökte, hogy gondok vannak a munkahelyén, és egész nap szétpattan az idegtõl. Félre ne érts, ezzel nem védeni szeretném a férjed, mert amit mûvelt, az rettentõen ocsmány. De abból, amit leírtál, én azt gondolom, hogy itt komoly dolgok lehetnek, tõled függetlenül. Majd írj, mi történt.
Ilyen helyzetben nagyon nehéz jó tanácsot adni, mert nem tudom, mennyire vetted zokon tõle, hogy megalázott, ocsmányul beszélt veled. Ha úgy érzed, ezen túl tudsz most lépni, akkor érdemes egy próbát tenni. Le kell ülni vele beszélgetni, de nem vádaskodva, hanem figyelve, kérdezve, megértõn. Ugyanúgy elmondhatod neki, mint ahogy leírtam neked, hogy tudod, megérted, mennyire nehéz neki is ez az új helyzet. Beszéljétek meg, mik azok a dolgok, amiket elvártok egymástól, mik azok, amitõl jobban éreznétek magatokat. Ne kiabáljatok egymással, ne szidalmazzátok egymást, mert az ilyen viselkedés nagyon mély sebeket hagy maga után és már nem nagyon van visszaút.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Tegnap visszengedtem, nem szívesen, de az anyja nem tûrte meg maguknál, mert ott is csak ordított:( Kérte anyósom, hogy legalább még egy esélyt adjak neki, hát nem tudom... Vélemények pszichológusi segitségrõl? Ha a beszélgetésünk esetleg nem vezetne sehová...:(
Hát ráférne, de gyanítom nem akar majd elmenni.Családterápia?Nektek az kéne, szerintem. Gyeden lévõ sorstársad
Te ismered a párodat a legjobban, így neked kell megtalálni azt a módszert, technikát, amivel hatni lehet rá és segíteni neki abban, hogy felelõsségteljes apa, férj válhasson belõle. A férfiak többsége nem szereti bevallani még saját magának sem, hogy gondban van, hogy esetleg lelki segítségre szorul, mert azzal be kéne ismerni a saját gyengeségét. Nekem pl sokat segített a házasságom körüli problémák megértésében ez a könyv: http://hu.shvoong.com/books/guidance-self-improvement/169766..
Hát reméljük nem lett az.De ha már fenyegetõzött vele, beszélj pszichológussal, akár a férjed nélkül is, mert baj van vele.Biztos hallottad már, hogy aki öngyilkossággal fenyegetõzik, tulajdonképpen segítségért kiált, és komolyan kell venni.Esetleg fogj össze anyósoddal.Majd írj, mi van.Ha gondolod, írj privit.
A kérdező hozzászólása: Igen megint.Hiába mondtam, hogy fejezze be, csak nem.Mondta-mondta-mondta.Azt mondja, hogy állandóan elzavarom és elege van, most nem lehet elérni.Most hívott anyósom, hogy nem ért oda hozzájuk, pedig már elég régen elment.:S Anyósom leb*szta és most attól fél csinál valamit magával mert sokszor mondta már, hogy öngyilkos lesz.
Megint ordibált?Szegény fejed...(Sorstárs)
A kérdező hozzászólása: Nos megint itt vagyok:( Megint ugyanaz a nóta, és persze neki áll feljebb. Elegem van, befejeztem.
A kérdező hozzászólása: Utolsó: nagyon jól leirtad. :D Köszönöm mindenkinek:) Remélem nálatok nem lesz hasonló.:( Köszönöm nektek a biztatást , tanácsot:)
4 nagyon fontos lépést már megtett a párod! 1. Elismerte, hogy csúnyán viselkedett veled. 2. Elismerte, hogy gondjai vannak. 3. Változtatni szeretne rajta! 4. Keresi a megoldást a változásra! Szerintem ez már nagyon jó kiindulási alap arra, hogy együtt megtaláljátok a megoldást. Hidd el, a férfiak még nehezebb megbirkózni a problémákkal, jobban kikészülnek tõle, ha kiderül, lelki eredetû gondjaik vannak, mert még a társadalom is lenézi, ha a férfi gyenge, oda lesz a saját önbecsülésük is. Ezért is van, hogy hamarabb menekülnek a gondjaik elõl pl alkoholba, egyéb szenvedélybetegségbe, mint hogy valódi megoldást keressenek a problémák megoldására. Az általad leírt tünetek lehetnek a kedélybetegség jelei, de lehet, hogy egész egyszerûen tehetetlennek, sikertelennek, gondterheltnek érzi magát és elég lenne neki a Te segítséged, figyelmed, szereteted is:) .
Lehet benne valami, az õ életük is felborul.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat és a könyvajánlást is :D Most jelenleg ott tartunk, hogy próbál normális lenni, meg ugrál a gyerek körül, ez jó de ne csak ideiglenes legyen, mondtam neki.Mindenképpen szükséges valami terápia, akár neki, akár kettõnknek. Tegnap olvasgatott a neten és azt mondta látott egy cikket, ami férfi depirõl szólt.Szóval nem csak a nõk hanem a pasik is bedepizhetnek szülés után és az a gyerek elsõ pár évében akármikor jelentkezhet.Hát nem tudom, mit mondjak, van benne valami.De hogy ez e tényleg a baj nem tudom igy eldönteni.:S Figyelmetlen, iszonyúan feledékeny, ingerlékeny, fáradékony.Szerintetek?
A kérdező hozzászólása: Igazad van, ez is nagyon jó taktika, köszönöm. Olyan jó hogy jó válaszokat kaptam, tegnap is ma is. Többet fogok menni barátnõmhöz is, õ meg addig legyen a fiával, ráfér.Most, hogy belegondolok, tényleg mindent én intéztem.
Törölték a mai kérdésed úgyhogy ide írok. Szerintem elkényelmesedett, rájön, hogy megoldódnak nélküle is a dolgok, a tányér elmosogatódik, a ruha tiszta lesz, a gyerek nevelõdik.Ez mind nem az õ baja!!!Hanem a tiéd!!Persze belül tudja, hogy nincs igaza, de a kényelme fontosabb, a legjobb védekezés meg a támadás, hát ordibál veled! Pont mint az én férjem...bunkó! Ordít velem, hogy a gyerekek miért a szomszéd fiatalemberrel játszanak a játszótéren, talán õt akarom új apukának???Én meg visszavágtam neki, hogy ha nem idefönn döglenél gatyában, akkor esetleg te is focizhatnál a fiaddal!!És még sorolhatnám... Semmi elõzékenység nincs benne, csak akkor KELL csinálnia valamit, ha kedve van hozzá, és persze szépen kell kérni. Én azt találtam ki, hogy magamban felosztottam a munkát.Amikor itthon van nem fürdetem a gyerekeket, ha szól a gyerek, hogy szomjas nem állok fel, kaját nem rakok elé, ruháját ha nem dobja a szennyestartóba akkor visszahajtom koszosan a szekrénybe...megvárom amíg magának elintézi a dolgait. Mostanában a sexel piszkál, hogy több kéne...hát barátom amíg este egyedül kell pakolásznom, és mosogatnom utánatok, addig bizony csak akkor kerülök ágyba amikor te már alszol.Én már nem engedem, hogy lelkiismeret furdalást okozzon. Hogy hova vezet ez, nem tudom vagy észhez tér, vagy viszont látásra!Nem mondhatja, hogy nem szóltam. Most én alkalmazom a kedvenc taktikáját, a vagy megszoksz, vagy megszöksz beszólást!!
A kérdező hozzászólása: Amióta összeházasodtunk azóta ilyen, mintha már nem kellene törnie magát semmiért.Azt hiszi, hogy minden okés és nem kell tennie semmit.Van, hogy 2 hétig nem borotválkozik meg hasonlók.A fiunkat imádja de nem tud vele mit kezdeni.Jó ha 2x levitte sétálni azt is úgy, hogy mondtam neki.Nekem is vannak hibáim de nem hinném, hogy egy K*rva lennék, lustának meg végképp nem tartom magam. Többször õ szólt már rám, hogy pihenjek mert már túlzásba viszem a rendrakást, takarítást, intézkedést stb.
A kérdező hozzászólása: Ja igen, most annyira kikelt magából, hogy még a villanykapcsolót is betörte ugy rávágott. Teljesen kivagyok már, és ezt tényleg igy kell csinálni, mert megkértem, hogy segítsen?De a legszörnyûbb, ahogy és amiket mond.:(
A kérdező hozzászólása: Nem akar válni, szerinte mi örökre együtt maradunk.De nem hinném, hogy akarom mivel nem akarok boldogtalan lenni egy életre.
A kérdező hozzászólása: Jót biztos nem tesz, én boldogtalan vagyok, a gyerek húzódik tõle. Tudom hogy nagyon szereti a fiát, csak borzasztóan elhagyja magát.Én meg nagyon szomorú vagyok, hogy amirõl azt hittem örökké tart az most nem megy.
Lehet vele értelmesen beszélni?Ha nem, én választás elé állítanám:ha még egyszer lek*rváz, repül.Ha nem másért, azért, mert a fiad azt fogja megtanulni, hogy az anyja egy k*rva.
A kérdező hozzászólása: Na igen ettõl félek én is, hogy ha a gyerek érteni fogja amit mond, akkor mit fog gondolni, hogy fog érezni? Most egy jódarabig nem akarom látni az tuti, aztán fogalmam sincs mi lesz. A gyerek miatt ugy is látnom kell, pedig nem nagyon akaródzik. A legrosszabb, hogy egy rakás sz*arnak érzem magam, mert én "csak" Gyeden vagyok.
Én is.Szerintem igenis nagyon nagy munkát végzünk.Ha csak a gyerekkel foglalkoznál, az is sok lenne néha.A párod nagy marha, az biztos.Én is hasonló cipõben járok, csak nem annyira durva a helyzet.Ma összevesztünk a párommal, elkezdtem öltözni, hogy megyek Világgá(csak sétálni akartam menni a gyerekkel).Láttad volna hogy megijedt!!Néha kell a "pofon" nekik, hogy magukhoz térjenek.
A fiad már most fél az apjától, hívd fel rá a figyelmét, hogy ezt érte el az ordítozásával.
A kérdező hozzászólása: Utolsó igazad lehet, mert anyósommal is folyton ordit, egyszer pont ott volt a gyerek és azóta az anyós háza közelébe sem akar menni.
A kérdező hozzászólása: Annyira szerettem volna, családban, békében nevelni a gyereket és boldogan élni, de ez csak mese habbal.
A kérdező hozzászólása: 23:40-es sajnálom, hogy te sem érzed jól magad:( 24 órában foglalkozni egy gyerekkel, nem könnyû, kár, hogy ezt nem értik meg.
az utolsót is én írtam, a gyeden lévõ anyuka.Ha így folytatja a párod, nagy baj lesz belõle, ezt kéne tudatosítania benne.Én mikor nem lehet kommunikálni valakivel, levelet szoktam neki írni.Ha nem tudsz vele beszélni(úgy érzem, nem fog meghallgatni)írd meg mi bánt, hátha elolvassa.És írás közben még a megoldást is megtalálhatod.
A kérdező hozzászólása: ez egy jó ötlet, elég jól fogalmazok, igy szépen leirom mit érzek és, hogy mit szeretnék :) remélem ezt fel fogja fogni
Sok sikert hozzá, és remélem lesz hatása.Nálam be szokott válni.Majd megírod, hogy volt-e eredménye?
A kérdező hozzászólása: Igen megírom :D köszönöm
Nincs mit:) Mi gyeden lévõ semmittevõk tartsunk össze, nem:D
A kérdező hozzászólása: Na hallod... :DDDD legalább jobb lett a kedvem:)
A kérdező hozzászólása: Megismerkedésünkor tenyerén hordozó tipus volt.Beszélni vele nem tudok"értelmesen" mert olyan mint ha itt sem lenne, válasza általában annyi, hogy "persze" meg "aha". Nem egy beszélgetõs fajta. Neki problémája van mindennel, h*lyék a munkahelyén, h*lyék a szülei, mindenki h*lye rajta kívül.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!