Találatok a következő kifejezésre: A férjem az anyja (53 db)

Békítsem a férjem az anyjával, vagy inkább maradjak ki ebből?

A férjem elvált ember,van egy kisfia is az el?z? házasságából.A gond az,hogy az ex odajár az anyósomékhoz és a gyereket is folyton lepasszolja nekik,amikor mi éppen nem tudunk mi füttyszóra ugrani.Oda fajultak a dolgok,hogy a gyerek már nem is akar eljönni hozzánk,mert a papa és a mama mindent megenged,mi pedig alkalmazunk némi szigort,amiben neki otthon nincsen része.Az ex adott be gyerektartás emelési kérelmet,amir?l tudott az anyósom,de nekünk nem szólt.A mikor a párom szóvátette,hogy minek jár oda az exe,az anyós még neki állt feljebb,hogy ez nem tartozik rá.A férjemet tartja hibásnak a válás miatt,pedig minden ismer?sük tudja,hogy az ex egy könnyen megkapható n?cske,és a folytonos kicsapongásai miatt volt a válás is.Az anyós azt vágta a férjem fejéhez,hogy ? csinált hontalant a gyerekb?l is.Pedig arról ? már nem tehet aztán tényleg,hogy az ex eladta a lakást,felélte a pénzt és az anyjánál volt kénytelenek lakni.Most pedig az éppen aktuális élettársánál.Nagyon haragszik a férjem az anyjára,de én mégis azt tanácsoltam neki,hogy tegye félre a büszkeségét és mennjen el hozzájuk.Már elég id?sek és én nem szeretném,ha csak a temetésen lennénk ott.Azt még hozzá kell tennem,hogy van egy közös kislányunk,akit megtagadott az anyósom.

Legjobb válasz: Azert ez egy elegge osszetett dolog, valoszinuleg ti sem vagytok 100%-ig tisztak, de az anyosod sem, mert magunktol, vagy 1 embertol sztem nem alakul ilyenne a helyzet. En szerintem 2 dolgot tehetsz, vagy bekitsd, vagy maradj ki teljsen, de egyaltalan ne kommentald az esemenyeket se. Ilyen,ha egy elvalt, gyermekes pasival allsz ossze, sosem egyszeru a helyzet veluk. Folosleges leallni veszekedni vele, mert sosem lesz vege ennek a ceconak.

Azert ez egy elegge osszetett dolog, valoszinuleg ti sem vagytok 100%-ig tisztak, de az anyosod sem, mert magunktol, vagy 1 embertol sztem nem alakul ilyenne a helyzet. En szerintem 2 dolgot tehetsz, vagy bekitsd, vagy maradj ki teljsen, de egyaltalan ne kommentald az esemenyeket se. Ilyen, ha egy elvalt, gyermekes pasival allsz ossze, sosem egyszeru a helyzet veluk. Folosleges leallni veszekedni vele, mert sosem lesz vege ennek a ceconak.
Szerintem maradj ki ebbõl, jobb tanácsot nem lehet adni. Te nem tudnád õket kibékíteni egymással, hiszem téged utál a mama.A körülményeket csak õk ismerik, talán még Te sem tisztán csak ahogy a párod elmondta neked, de az éremnek mindig 2 oldala van.De ezzel neked már nem is kell foglalkoznod, ez legyen az Õ dolguk.Abban igaza van anyósodnak, hogy valóban semmi közötök hozzá ha oda jár az ex.Miért kellene nekik haragban lenni fõleg, hogy ott az unoka.Az persze nagyon nem szép dolog, hogy a tiéteket nem fogadja el, így a Te viselkedésed, hogy nem foglalkozol velük érthetõ.Annyit tehetsz, hogy a férjed támogatod abban, hogy valamennyire tartson velük kapcsolatot, hiszen mégis csak a szülei, legalább havi, vagy 2-3 havonta látogassa meg õket, fõleg mert idõsek már.Az is érthetõ, hogy ellenszenvet érzel a másik kisgyerek iránt is ezek miatt a dolgok miatt, de tartsd kordában az érzéseidet, ne feledd nem a gyerek tehet róla, neki ne mutasd ha találkoztok.Arra vigyázz, hogy köztetek ez ne legyen vita téma, ennyit nem ér a dolog.Sajnálatos, hogy így alakult a helyzet.Neked ne legyen ezért lelkiismeret furdalásod.
szia! Vélemény. Becsülni kell a jóindulatodat, mert ilyenkor már a legtöbb nõ kigyót-békát szór az anyósára és a férje exére is. Valószínûleg tehát nem a Te gondolkodásoddal van a baj! Ha egy család vagytok, márpedig igen , hiszen a fia felesége vagy, azért van közöd hozzá, hogy az "ex" miért viszi anyósékhoz a gyereket. Mert egyrészt lehordja érte a férjedet ("hontalanná tette") , Téged abban a hitben hagy , hogy "örökös második" vagy; ráadásul azért gondolom jópárszor volt nálatok is a gyerek , tehát már ezért is van beleszólásod, belelátásod a dolgokba. Én egyet tennék a helyedben. Úgy , ahogy írod, állj ki a férjed mellett , és ne hagyd hogy megutálja a saját anyját ; de a nagy 3 lépés távolság legyen meg!
szia Én azt vettem észre ebbõl a "leírásból vagy történetbõl"hogy az anyósod jobban szereti az exfeleséget mint téged . probálj meg még ha nehéz is kedveskedni az anyósodnak segíts neki fõzni vagy ilyesmi hátha megenyhül a szíve . Utána õ is jobban belátja hogy hibázott(ik).Azt azért ne engedd hogy a kislányt és téged "levegõnek nézzen " én se hagynám.
A kérdező hozzászólása: Ezzel engem is mélyen megsértett, hiszen nincsen oka rá, semmivel nem különbb a másik kisgyerek.:(Én nem akarok rájuk ajtót nyitni soha, ezt mondtam is a férjemnek.Ez is oka lehet, hogy nem akar a szüleihez menni, vagy valóban ennyire megharagudott rájuk?Mit tanácsoltok, mit tegyek, egyáltalán résztvegyek "a családi huzavonában"?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat!
Undorító. Erre mi mást mondhatnék??
Kinek az anyja? A feleség helyében válnék.
Ajánld fel sógornõdnek, hogy egy idõre hozzátok eljöhet, míg talpra nem áll. Gyerek van? Amúgy látlelet, feljelentés mindkettõ ellen. Bántalmazás és bántalmazásra való felbujtás vádjában
Kérdezd meg a sógornõdet, hogy boldog-e így? Így akarja leélni az életét és emellett a vadállat mellett akar megöregedni? Anyósodnak pedig megmondanám a helyedbe a magamét. És beszélnék a sógornõd szüleivel is. Joguk van tudni hogy bántják a lányukat. A sógoroddal pedig a te férjednek kellene leülni beszélgetni.
Ha a feleség nem tesz semmit te nemigazán tudsz bármit segiteni.A feleségnek kellene eldönteni hogy marad ebben a megaláztatásban vagy kilép a kapcsolatból. Ha kilép akkor tudnál neki segiteni, pl helyet keresni ahova mehet.
Jó primitív nép lehetnek.
Sõt, az is lehet, hogy nem áll módjában változtatni, mondjuk ;nincs hova mennie, albérletbe nem mer kimozdulni, mert fél, hogy ha az állása megszûnik mi lesz?Sajnos nem tud hosszú távra tervezni az emberek többsége a munkanélküliség miatt.Így aztán családban is lehet kiszolgáltatottá válni.
Nem jó ebbe beleszólni, mert a hallottakból világosan kiderül, hogy a vert nõ ragaszkodik a férjéhez, különben mégiscsak változtatna.Tudat alatt , szeretheti, ha verik.Hát?Nem tudom miért, de van ilyen is.Kár, hogy van ilyen is.
A kérdező hozzászólása: Igen. Én biztos nem maradnék meg egy ilyen házasságban. Bármi áron mennék és vinném a gyereket. Csak tudnám, a férjem kire hasonlít ebbõl a bolond családból, biztosan az apjára (aki 30 éve elhunyt...), mert a maradék család meg õ ég és föld...
Es az egeszben az a szomoru, hogy az esetek tobbsegeben a bantalmazottak meg akkor sem tesznek semmit, mikor megtehetnek.
A kérdező hozzászólása: Igen, még egy jó érv. Köszönöm Nektek!
A kérdező hozzászólása: Én is gondolkodtam, hogy beleszóljak-e vagy nem, de amikor a sógornõm napi rendszerességgel segítséget kér úgy gondoltam, hogy tényleg szüksége van segítségre. És én annál többet nem tudtam mondani, mint amit leírtam az elején (hogy a gyereknek ezt látni is legalább annyira rossz, mint apa nélkül felnõni, illetve bátorítom, hogy váljon), de ez a gyámügyes dolog tetszik. Meg az, hogy majd a gyerekverés gondolatát is fel fogom hozni neki, hátha elgondolkodik.
Arról nem írtál, hogy a sógornõd szülei tudnak-e errõl az áldatlan állapotról? Az én szüleim meghaltak még a házasságom elején, de biztos vagyok benne, hogy odafigyelnének a történésekre. Nem tesznek ellene semmit? Anyám olyan volt mint egy anyatigris. Az õ szüleivel ha beszélsz és összefognátok akkor sem lehetne eredménye? Ha õk is fellépnének a férj és az anyóssal szemben csak lenne foganatja!
A kérdező hozzászólása: Igen, tudnak róla, de valamiért nem avatkoznak bele rendesen. Az apja párszor megmondta a férjnek hogy ne viselkedjen így a lányával, de anyósommal nem beszélnek a dolgokról.
Furcsa egy népek ezek hallod! Sógornõ szülei akik nem védik meg a lányukat, és ugyanezt teszi az anya is aki nem védi meg a gyerekét az ilyen helyzetektõl. Az anyóst aki bátorítja a fiát a verésre, én ezer százalék, hogy egy kicsit megszorongatnám és megkérdezném milyen érzés ha valaki visszaél az erejével. Nem irigyellek ilyen rokonokkal. Próbálj meg valamit tenni!
A kérdező hozzászólása: Sógornõm apja is agresszív és iszik is :( talán azért nem avatkoznak bele jobban, mert õ magára ismert, az anyja pedig fél az apjától :( Nem is nagyon tartjuk a kapcsolatot, anyós próbál nekem nyalizni, de nem tudom magamhoz közel engedni. Vagy nem akarom, de ez lényegében mindegy. A sógornõmnek segítek ahol tudok...
Aki nem akarja, sajnos nem lehet megmenteni. Mindig a gyerekre van fogva, hogy valaki amiatt nem lép, de ha szépen végiggondolná, akkor épp a gyereknek nem tesz jó vele hosszútávon. A gyereknek egy erõs anyára van szüksége, nem egy idegileg meggyötört, megalázott anyára.
Az jutott eszembe, mi lenne ha ezekbõl a válaszokból amiket úgy ítélsz meg, hogy értékesek és jó tanácsokat adnak, a sógornõdnek kimásolnád és megmutatnád. Nem haragudhat meg szerintem mert név nélkül vetetted fel az õ problémáját. Nagyon szépen leírja és kiértékeli a szitut az elõttem szóló hölgy is. Fõleg a kislány miatt lehetne érvelni.
A kérdező hozzászólása: Én nem vagyok szakember, de járt pszichológushoz is a sógornõm. Viszont az a véleményem, hogy inkább a férjének volna szüksége szakemberre, hogy ezt az agresszivitást le tudja gyõzni magában, õ viszont nem hajlandó menni. Amúgy iszik is. Szóval én megteszem ami tõlem telik, és el is mondtam neki, hogy miket írtatok. Elgondolkodik rajta... Köszönöm!
kérdezd meg, hogy mit fog tenni, ha majd a kislányt is üti is apja? azt is szó nélkül nézi majd? nagyon nehéz helyzet, elismerem, fõleg, hogy a sógornõd már annyira megszokta, hogy természetesnek veszi az erõszakot.
A kérdező hozzászólása: Ezt fogom neki javasolni. Az igazság az, hogy a gyerekre nem emelt kezet, de akkor is érintett a kislány. És tényleg sérült lelkileg, mert olyan kis hisztis - de hát milyen legyen ha ilyen körülmények között vannak?!
A kérdező hozzászólása: Az. De mint félig-meddig kívülálló, mit tehetnék? A másik meny vagyok, nálunk ilyesmi nincs, viszont undorodom anyóstól és sógortól... szeretnék a sógornõmnek segíteni, de nem tudom, hogyan.
A kérdező hozzászólása: A férj anyja. Aki nekem is anyósom. Velem nem ilyen a kapcsolata, nekem van bajom vele ezek után.
A kérdező hozzászólása: Gyerek van, sokszor elõtte emel kezet az anyára. Látlelet is van, nem egy. Pár feljelentés is és rendõrségi jegyzõkönyv. Én is a válást ajánlgatom, de fél a jövõtõl. Hiába mondom neki, hogy ez nem jó senkinek, helyette válni nem tudok. :(
A kérdező hozzászólása: Ebben benne vagyok. De tudjátok, azzal takarózik, hogy a gyerek mindenek ellenére szerti az apját és nem akar neki rosszat, ezért inkább tûr. Én meg folyamatosan magyarázgatom, hogy a gyerek meg fogja érteni és elmúlik neki, de ahogy az sérülés lenne, hogy a szülei elválnak, úgy az is sérülés, hogy nézi a veréseket.
Mármint? Biztatja, hogy üsd vágd kisfiam?
Ez családon belüli erõszak, amit a törvény bünteti. De ha õ el tûri nem lehet tenni ellene. Neki kellene a lépéseket meg tenni.
A kérdező hozzászólása: Kedves 10-es ha tudnád ezen a beszélgetésen hányszorosan túlvagyunk... Anyósnak párszor megmondtam a magamét, és nálunk meg sem mukkan. De az van, hogy a veszekedések és egyéb agressziók után anyukapicifia megy anyzucihoz sírni, hogy a feleséget már megint le kellett ültetni. A férjem kapcsolata sem jó a testvérével, vele is ilyen volt gyerekkorukban, azóta évente 1-2x beszélnek. Az igazság az, hogy valami érv kéne, amivel mindezek után rá tudom venni a sógornõmet hogy otthagyja.
A kérdező hozzászólása: Igen. Azt mondja, a sógornõm biztos megérdemelte amit kapott. Néha felhívja, hogy számonkérje rajta miért viselkedik úgy a fiával. Még õ áll az erdõ felõl...
Akár így lesz, akár nem, mondd neki, hogy ha a gyerek ebben nõ fel, elõfordul, hogy neki is ez lesz a normális és ugyanolyan vadállat lesz, mint az apja. Ezt akarja?
A sógornõd inkább fél kilépni és változtatni. Nem kellene a gyerek érzéseivel takaróznia, mert ha jobban belegondolna akkor tudhatná hogy a gyereknek azzal árt a legtöbbet ha hagyja hogy õt ( az anyját) bokzsáknak nézze a vadállat apja. Így fog felnõni, fül és szemtanúja az anyja bántalmazásának. Ez ki fog hatni az egész életére, iskolai teljesítményére, felnõttkorára stb. Azt tanulja meg otthon hogy mindent agresszióval kell elintézni. Az illyen gyerekekbõl késõbb ugyanolyan családütlegelõs felnõtt lesz, mert õ ezt a kintát hozta magával. Másképp nem tudja megoldani a problémákat. Azonnal ki kell szakítania abból a környezetbõl a gyereket, már így is sérült a gyerek lelkileg de nem engedheti hogy tovább sérüljön. Ez sokkal nagyobb lelki megrázkódtatás neki, minthogy nem az apjával fog együtt élni. És az miért lesz neki megrázkódtatás??? Azért, mert anyát többé nem bánthatja senki? Azért, mert végre nem kell összeszûkült gyomorideggel várnia mikor tör ki otthon a balhé??? Azért mert az otthon tényleg az otthont fogja jelenteni ahova jó hazamenni??? Ahol boldogság és béke van és nyugalom??? Mégis miért hagyja a sógornõd hogy így megalázzák??? Én is elváltam. A gyereknek nem lett semmi baja. Ugyanolyan kiegyensúlyozott gyerek mint az egyik vagy a másik. Attól hogy nem az apjával élünk, attól még ugyanúgy szereti az apját.
A kérdező hozzászólása: Kislány egyébként és már nem is olyan kicsi (5 éves). Ezeket szoktam én is mondani, hogy az sokkal nagyobb sérülés neki, hogy látja az agressziót, mint az, hogy különmennének.
Én a gyámügyön jelenteném, hogy mi folyik otthon. Talán akkor észbekapna az anyuka.
Megelõzött az elõttem szóló, bár a rendõrségnek hivatalból jelentenie kellene a gyámhatóságon a családon belüli erõszakot, ha kiskorú is érintett. Lebegtesd be elõtte a gyámhatóságot, mondd azt, hogy ha nem változtat, a gyereket el is vehetik tõle. Tudom, mocskos dolog, de még mocskosabb, ha hagyja, hogy a gyereke így éljen.
Nem véletlenségbõl választott sajnos ilyen férjet. Soha nem az egyén, mindig a család, mint egység a beteg. Ha a sógornõd változtat, akkor a helyzete is fog változni. Soha nem a másik embert, hanem önmagunkat, a saját viselkedésünket tudjuk változtatni.

Ha a férj el akar válni mert tönkrement a házasságuk, az anya megtilthatja a gyerek láthatását a birósági itélet hozatalig?

Van egy ismer?söm aki el akar válni a feleségét?l! Attól tart hogy addig amíg a bíróság nem dönt,a felesége meg fogja tiltani a gyerekük láthatóságát! Nem bántalmazta ?ket,nem volt semmi probléma vele...hogy lehetne ezt elkerülni hogy akkor is láthassa a gyereket amíg a bíróság nem engedélyezi a láthatást?

Legjobb válasz: Nem,hiszem amíg házastársak és nincs bírói ítélet egyenlõ jogokkal bírnak a gyereknevelésben, az ingatlan birtoklásban egyaránt.-ahogy eddig is.

Nem, hiszem amíg házastársak és nincs bírói ítélet egyenlõ jogokkal bírnak a gyereknevelésben, az ingatlan birtoklásban egyaránt.-ahogy eddig is.
Amíg a gyerek hivatalosan nincs elhelyezve, addig mindkét szülõnek ugyanannyi joga van a gyerekhez.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!! :) erre voltam kíváncsi :)
Elvileg közös a jogok, a válás, illetve a gyermekelhelyezés kimondásáig. Viszont, ha az anya elkezd az állandóságra, meg hasonlókra hivatkozni, akkor úgyse lehet mit tenni. Az én feleségem, így csökkentett le heti 2 napra a láthatásomat. Nincs róla papír, hogy így kellene lenni, sõt a bíróság kimondta az elsõ tárgyaláson, hogy még a láthatás nincs korlátozva. Még sem tudok mit tenni. Ha emiatt hõbörgök úgy is én leszek a hülye, na meg aki nem veszi figyelembe a gyermek állandóságát. Meg jártam én már családsegítõt, gyámügyet emiatt, mindenütt én voltam a szemét. Sõt már zaklatásért is fel lettem jelentve, persze alaptalanul. Nincs itt semmilyen egyenjogúság, ez tévhit. Ameddig anyapárti a közmegítélés, addig így is marad. Addig vagy a bíróság bölcs megítélésében vagy az anya rendességében lehet bízni.
A kérdező hozzászólása: Ez igy elég szomorú amit leírtál :( sajnálom :( az én ismerõsöm ezért fél otthagyni a családját mert ettõl tart hogy nem fogja engedni a felesége hogy lássa a fiát!! igazából én nõ vagyok és ilyen helyzetben lehet hogy én is ilyennel "zsarolnám" az apukát :/ pedig tényleg semmi értelme hisz a gyereknek mindkét szülõre szüksége van, attól függetlenül hogy a házasság már nem mûködik :/ egyébbként mit jelent az az állandóság?
Ha megtiltaná, alapból rossz esélyekkel indulna a gyermekelhelyezéskor.

Valamikor a 80-as években láttam egy filmet, ahol a fiatalasszony az anyja tanácsára a férjét egy kutyanevelési tanácsadóból (kb. ) nevelte. Mi a címe? Talán francia lehetett.

Szerintem romantikus vígjáték. Jelenetekként rajzokkal el volt választva... Még gyerek voltam másra nem emlékszem.

A férjem nevelö anya már azon a szinten van hogy zaklat minket a szép szó semmit nem ér mit csináljak?

Legjobb válasz: Vegyetek másik telefonszámot(benzinkutakon van)! Ha odamegy hozzátok,akkor meg zárjátok be az ajtót! Vagy mondjátok el neki,hogy mostmár hagyjon békén titeket,vagy jelentitek a rendõrségnek!!

Vegyetek másik telefonszámot(benzinkutakon van)! Ha odamegy hozzátok, akkor meg zárjátok be az ajtót! Vagy mondjátok el neki, hogy mostmár hagyjon békén titeket, vagy jelentitek a rendõrségnek!!

Furcsa az, hogy a szülésem után, amíg kórházban vagyok, addig csak a férjemet, és anyámat akarom, hogy bejöjjenek hozzám és a babához?

A többi rokonság szerintem jöhet megnézni a babát akkor is, amikor már itthon vagyunk. Szerintem nem jó, ha bemászkálnak a kórházba, még a velem együtt lakó mamát is zavarhatják. Én nem szeretném. :( Meg fognak sértődni, ha ezt betartatom velük? Hogyan tálalhatnám ezt a dolgot?

Legjobb válasz: Furcsának nem furcsa, hogy így érzel, sokan vannak ezzel így rajtad kívül is. A sértõdés meg két dolgon múlik: képes vagy-e ezt kellõ tapintattal, és diplomáciai érzékkel tálalni, és persze függ a rokonság gondolkodásán, kompromisszumkészségén is. Én nagyon örültem minden látogatónak. Baba-mama szobában voltunk, a másik két anyukához is többen jöttek be, de a társalgóba is ki lehetett menni a babával együtt. Nekem jól esett, hogy mindenki eljött, akit szeretek.

Furcsának nem furcsa, hogy így érzel, sokan vannak ezzel így rajtad kívül is. A sértõdés meg két dolgon múlik: képes vagy-e ezt kellõ tapintattal, és diplomáciai érzékkel tálalni, és persze függ a rokonság gondolkodásán, kompromisszumkészségén is. Én nagyon örültem minden látogatónak. Baba-mama szobában voltunk, a másik két anyukához is többen jöttek be, de a társalgóba is ki lehetett menni a babával együtt. Nekem jól esett, hogy mindenki eljött, akit szeretek.
Eleve a szobába ne menjen látogató! Ahol én szültem, elvben tilos volt (még az egyágyas szobában is, kivéve az apuka, õ este bejöhetett és ott is alhatott - persze ára is volt!). A hatágyasban viszont iszonyú zavaró, hogy szoptatnak az anyukák, és közben ki-be mászkálnak a vadidegenek. Úgyhogy még az apuka se menjen be a szobába! A látogatókkal a folyóson kell találkozni. Hozzám bejött több ismerõs, barát is, olyan is, aki épp ott járt a kórházban, és ha már arra járt, beugrott hozzám. Engem nem zavart, én örültem, hogy végre nem csak újszülötteket meg frissen szült anyukákat látok, de én ilyen vagyok. :) De a látogatókkal mindig szigorúan csak a folyosón találkoztam!
utolsó vagyok. Remélem érthetõ volt amit leírtam, kicsit kuszának tûnik..... Sok sikert :)
Ugyanígy voltam vele én is. Én mondtam mindenkinek, hogy ez és ez is be akar jönni, de megmondtam neki, hogy ne jöjjön, mert pihenni is szeretnék nem rohangálni a látogatókhoz. Így mindenkibe tudatosult ez a dolog, és meg se bántottam senkit (vagyis nem mutatták).Én kicsit hátulról közelítettem meg a dolgot, de bejött :)
Nekem is furcsa. DE látogatóként természetesen megérteném és nem sértõdnék meg. Sok boldogságot a babához :-))))))
Mivel magyarországon nincs vagy nagyon ritka az egyágyas szoba így megértem. habár anyós anyukád szintjén lesz a gyereknek, így azért öt eltíltani nem lehetne. De ha apukádat testvéredet sem engeded akkor mondhatod apósnak sógornak is hogy maradjon kint.
Én is így gondoltam terhesen, de mikor megszültem akkor nem zavart, hogy sokan bejöttek.Jól voltam, jól éreztem magam, semmi gondom nem volt, és szívesen mutogattam a kis gyönyörûségem :)
Nekem furcsa, de hát nem vagyunk egyformák. El sem tudom képzelni, hogy az apukámat és a tesómat eltiltsam a látogatástól.
Szent Imrében is csak üvegablakos látogatás volt!Én is kifejezetten örültem neki. Hozzám is inkább csak férjem, a két nagyobb fiam és a két nagymama meg tesóm (szûk csalás) jött-az pont elég volt. Egy-két barátnõ még bepróbálkozott, és tökarik vltak, hogy érdeklõdtek nagy lelkesen, és mondák, hogy szóljak hogy mikor jöhetnek, de mi együtt voltunk a babával, nem tudtam elõre kiszámolnli mikor eszik-alszik, nem-e akkor fog sírni éppen, ha jön valaki... tökmacera volt már mikor megszólalt a telefon, hogy kinek mit magyarázkodjak. Én is azt montam már többeknek, hogy ÓÓ akkor nem jó, ha jösz mert anyuék is akkor jönnek... Itthon pár hét után mindenkivel bepótoltuk a babázást- az már sokkal nyugisabb volt. :)
Én simán megmondtam a rokonoknak és a barátoknak, hogy ne jöjjenek, hanem majd haza. Senki nem sértõdött meg, megértették. Kétszer szültem, mindkétszer így volt. A kórházban pont a hátam közepére kívántam mindenkit, kivéve férjem.
Én is a kórházban csak a nagyszülõket és a férjemet szeretném látni, de anyósomék a férjemmel együtt, nem túl jó a viszonyunk. Senki mást. Szerencsére a férjem ebben mellettem áll és megbeszéltük, hogy az elsõ hetekben rajtuk kívül szintén ne jöjjön senki babanézõbe, ez nem róluk szól, hanem rólunk. Én simán megmondom, ha valaki bejelentkezik, van telefon, e-mail, érdeklõdjenek abban a pár hétben ezeken. 33 hetes kismama
Nem, nem fura. Nekem sem hiányoztak látogatók, de azért jöttek. Igaz nem sokan, de jöttek. Én nem mondtam, hogy elég majd otthon.
Tegnapi 20:55-ös vagyok, én is a Bajcsy-ban szültem, szóval akkor fokozottan igaz lesz rád, amit írtam a kórházban töltött idõrõl. Állandóan van valami, amiért jönnek a nõvérek, vagy a takarítõnõ, vagy a kaját hozzák, vagy vizitre jönnek, vagy az baba anyakönyvezését intézni, közben azért szeretnél naponta 2-3 alkalommal lezuhanyozni, közben wc-re is kell menni, mert a bent töltött 3 nap alatt székletet kell produkálnod, ami mondjuk hüvelyi szülésnél kicsit próbára teszi az embert. És akkor még lehet, hogy a melleid is bedurranak a tejbelövelléstõl, kerítened kell valakit, aki megmutatja, hogy hogyan is szoptasd a kisbabádat, közben elsõ gyerekes anyukaként mondjuk igényelnéd, hogy mutassák meg a csecsemõsök, hogy hogyan kell a köldököt ápolni, a babát fürdetni, tisztába tenni... na egyszóval az ember azt se tudja, hogy hova kapja a fejét. Ha lesz rá lehetõséged, akkor szerintem vedd igénybe az alapítványi szobák valamelyikét, úgy nyugodtabban telnek a benti napok, mert tényleg igaz, hogy bemehetnek a látogatók a kórterembe. Egyébként, ha úgy leszel, mint én, akkor a melleidre nem úgy fogsz tekinteni, mint korábban (hogy nem szívesen mutogatod mások elõtt), hanem természetes lesz, hogy próbálgatod szoptatni a babádat akkor is, ha több látogató is van a szobában. Idegeneknél - akik a szobatárs(ak)hoz jönnek - ez könnyebb, mert az életben nem látod õket többet valószínûleg. Mondjuk nem biztos, hogy apósom elõtt én szívesen szoptattam volna. Talán ezért is jobb, ha csak olyanok látogatnak meg a kórházas napok alatt, akik elõtt nem feszengsz. Ja, és ne hagyd magad lerázni, ha valami kérdésed vagy problémád van, a csecsemõsök azért (is) vannak ott, hogy felvilágosítsanak, ha valamit nem tudsz. De eszméletlen sok dolguk van, és általában kevesen is vannak bent egyszerre, ezért idegesek többnyire.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszi a sok tanácsot! De képzeld, a sima szobák most gyönyörûbbek, mint az alapítványiak :) Patentra fel lettek újítva :) Meg talán jobb, ha nem vagyok egyedül :) Mert vagy mázlim van, és tapasztalt anyuka kerül mellém, vagy együtt röhögünk a bénázásokon egy szintén kezdõvel :D:D:D
Na majd szeptemberben meglátom én is. :-) Ami engem aggasztott, az a sokágyas kórterem és a közös fürdõ és wc. Ez utóbbiak kritikán aluli állapotban szoktak lenni, míg az alapítványi szobákhoz tartozó fürdõszobát 3 anyuka használja csak. Egyébként alapítványiból is van kétágyas, persze nem biztos, hogy lesz is másik lakója, míg ott vagy. Nekem a férjem/anyukám szinte végig bent volt, csak éjszakára voltam egyedül. De az biztos, hogy mondjuk ha egyedül vagy, akkor sokkal félelmetesebbnek tûnik éjszakára kihozni a babát a csecsemõsöktõl. Én baromira féltem, hogy nem fogok felébredni rá, hogy sír, vagy valami kárt teszek benne a bénaságommal, szóval inkább éjjelre a csecsemõsökkel hagytam. Most a 2. babával már nem így fogok tenni. De nem igazán tudom elképzelni, hogy ahol több anyuka és baba alszik egy szobában ott hogy alszanak, valamelyik baba biztos sír... :-)
A Bajcsyban siman bemehetnek a latogatok a szobaba...sajnos.
a kisfiammal voltunk kórházban 2 hónappal ezelõtt( igaz nem szülés után) és én megmondtam kerek perec hogy csak apa jöhet be, õ is kétnaponta a tiszta cuccal, meghogy lefürödjek - az anyám sem jöhetett, akit egyébként nagyon szeretek- mert rossz az elválás és felzaklatna engem is meg a gyereket is. Annak meg semmi értelme hogy bõgjünk egymás vállán. Semmi sértõdés nem lett.
nekem nem furcsa. De ahol én szültem ott pl. nem jöhettek be látogatók a szobába, máshol talán bemehetnek? Hozzám jöttek sokan, én pont inkább úgy voltam vele, hogy inkább most jöjjenek, otthon nem akartam senkit fogadni az elsõ hetekben a nagyszülõkön kívül. A kórházba akik eljöttek mindenkinek örültem, de itt a folyosón találkoztunk csak (mivel beljebb jönni nem lehetett), és a babát mutattam meg nekik üvegablakon keresztül.
Egyszerûen mond meg nekik, hogy kórházban töltött napokat szeretnéd pihenéssel, és a babára hangolódással tölteni, nem szeretnéd, ha ezt a folyamatos látogatással megzavarnák. Esetleg még azt is tedd hozzá, hogy nem szeretnéd ha véletlenül valamit elkapna a baba, hiszen ilyenkor még nagyon "fogékonyak" a betegségekre.
Abszolút nem furcsa. Teljesen megértem. Én alapítványi szobában voltam, de a szobatársamnak köszönhetõen legalább annyi látogató megfordult a szobában mintha egy teli hatágyasban lettem volna. Szóval kár volt fizetni érte. Nagyon idegesítõ volt mindig szólni, hogy fáradjanak ki, mert szoptatnék. Direkt szóltam minden ismerõsnek elõre, hogy szeretnék pihenni a kórházban, mikor hazamentünk jöhetnek...ehhez képest.
Szerintem nem gond. Én túlvagyok már egy szülésen, szeptemberben lesz a következõ (kop-kop-kop), és megfogadtam, hogy hacsak lehet, anyun és a férjemen (+ kislányomon) kívül mást nem akarok ott tudni a 3 nap alatt. Kislányommal nagyon fel voltam dobva, én magam hívtam az apósomat és a barátnõjét, hogy nézzék meg, jöttek, kb. 20-25 percet maradtak, teljesen jó volt. Azután bejelentkezett anyósom, sógornõm és a párja hozták el, hát ott teljesen kész voltam. Ott volt a férjem, utána a férjem hazament, azután visszajött, és ez a 3 ember még mindig ott volt. Én alapítványi szobában voltam, kétágyasban, de egyedül, szóval mást nem zavartak, de én nagyon ki voltam már merülve tõlük. A baba végig aludt. Mivel nem sokszor találkoztam anyósommal addig (férjemmel még 1 éve sem voltunk együtt, mikor megszületett a lányunk, plusz anyósom és apósom el is váltak, nem sok közös program volt), de azóta is a hideg futkos a hátamon, ha jönni akar. :S Na mindegy, nem minden látogató ilyen, de igazad van, ha úgy érzed, hogy nem kell egymásnak adogatniuk a kilincset a kórházban. Én igazából azért intéztem így, mert itthon aztán végképp nem akartam 4-6 hétig vendégjárást. Az is egy megoldás, ha 3-4 nappal a szülés után szóltok a rokonoknak, hogy megszültél, bár ez lehet necces is, ha közeli rokonokról van szó. Nyugodtan mondd meg, hogy a kórházban nem szeretnél látogatótak fogadni, ha császárral szülsz, akkor azért, ha hüvelyi úton, akkor azért. Nem a legkényelmesebb olyankor, fõleg, hogy bármikor megébredhet a baba és szopiztatni kell, vagy épp vizitre jönnek az orvosok. Szóval a kórházi napokat nem úgy kell elképzelni, hogy ott vagy nyugiban, hajnalban már jönnek kelteni a lázmérõvel (fél 6-6 körül), 6-ra menni kell a csecsemõsökhöz a babáért (ha nem veled volt éjjel), utána egész nap ott van veled, de hol ide viszik, hol oda, szóval hamar elmegy a 3 nap, szerintem is jobb, ha csak anyukád és férjed vannak ott, akik érdemben tudnak neked segíteni.
Én kerek perec megmondtam, hogy csak a férjemet akarom látni a kórházban senki mást. És milyen jó is volt...császármetszés után menni alig bírtam, nem még a rokonokkal is foglalkozni meg mutogatni nekik a babámat. A mi rokonaink megértették, nem is jöttek be, csak itthon látogattak meg engem meg a picit. Szerintem aki ezen megsértõdik az önzõ és csakis a saját érdekeit nézi, nem pedig veled és a babával foglalkozik.
A kérdező hozzászólása: hát nagyon diplomatikus kell hogy legyek :D pedig legszívesebben lezárnám egy rövid és határozott mondattal :D:D:D
A kérdező hozzászólása: köszi :) és hogy tálaljam ezt? hogy tapintatosan hangozzék? szájbarágós tippet is elfogadok!
A kérdező hozzászólása: Mondom, gyönyörû lett minden! Novi új hûtõktõl kezdve, új ágyak, burkolatok, tisztaság, friss illat.... Nem tudom mi lesz, egyenlõre faros a baba, 34.hétben vagyok :S Emellett rengeteg más miatt nem biztos, hogy engednek természetesen szülni, szóval 90% császár :(

Szerintetek működhet jól egy kapcsolat, ha a férjem és az anyám gyűlölik egymást?

Sajnos amióta történt az a bizonyos nagy veszekedés köztük,azóta nem tudok a férjem felé közeledni.Az igaz,hogy anyámnak csak én vagyok egyedül,s?r?n találkozok,mindent megbeszélünk és mindenbe beleszól.Az is igaz,hogy a férjem nagyon tiszteletlen,arogáns volt vele kishíján nekiment anyukámnak.Anyukám szerint,ha ?t nem tiszteli akkor engem se.Nekem nem segít a háztartásba se(a bevásárláson kívül)a gyereknevelésbe,ellátásba is csak nagyon keveset(11 hónapos a baba)és ráadásul nagyon kevés pénzt hoz haza.Vettünk egy házat melybe 2x annyi pénzem van mint neki de sajnos felesbe írattam.Az én pénzemb?l élünk mivel nekem több felöl jön(maszek,gyed)Mindenen spórol,hogyminél több maradjon a megélhetésre,ahelyett hogy dolgozna máshol.De a legnagyobb baj az hogy mióta láttam anyukámmal hogy viselkedett,nem tudok közeledni.Békülni vele soha nem akar,megmondta.

Legjobb válasz: Ide nem az anyáddal való kapcsolatát kéne keverni, hanem magát a férjed dolgát, mennyire számíthatsz rá, mennyire jó férj és apa. A leírtak alapján nem éppen. Te szerintem már jobban tartozol anyádhoz, mint a férjedhez.

Ide nem az anyáddal való kapcsolatát kéne keverni, hanem magát a férjed dolgát, mennyire számíthatsz rá, mennyire jó férj és apa. A leírtak alapján nem éppen. Te szerintem már jobban tartozol anyádhoz, mint a férjedhez.
Így van. Nem az a legnagyobb baj, hogy anyukáddal nem jön ki, hanem a kettõtök viszonya.
Esetleg hallgass anyádra, a jelek szerint több esze van, mint neked.
Az elsõ véleményét 110%-ban osztom!
Elsõ kettõ leírta a tutit!
Ha õt nem tiszteli? Miért anyukád kicsoda? A pápa lánya? Egyébként a férjed is elgondolkozhatna kicsit magán.
Nem ott kezdõdik a felnõtt kor, hogy mindkét szülõrõl leválunk?

Hogyan ébresszem rá a férjemet arra hogy az anyja egy buta nő? Közben azért ne sértődjön meg a férjem.

Legjobb válasz: Ha erre rá akarod ébresztenia férjedet, akkor ne haragudj, de Te követsz el butaságot. Ilyet nem szabad mondani egy férfinak. Szerintem, ha okosabb vagy mint anyósod, akkor a szituációkból kell "gyõztesen kikerülni", mikor a férjed is látja. De az, hogy leülteted a férjedet és megpróbálod meggyõzni arról, hogy buta az anyja, az a lehetõ legnagyobb hülyeség, és csak a saját helyzeteden rontasz vele. ( ez mindössze csak az én véleményem, kíváncsi vagyok a jó tanácsokra én is. :) )

Ha erre rá akarod ébresztenia férjedet, akkor ne haragudj, de Te követsz el butaságot. Ilyet nem szabad mondani egy férfinak. Szerintem, ha okosabb vagy mint anyósod, akkor a szituációkból kell "gyõztesen kikerülni", mikor a férjed is látja. De az, hogy leülteted a férjedet és megpróbálod meggyõzni arról, hogy buta az anyja, az a lehetõ legnagyobb hülyeség, és csak a saját helyzeteden rontasz vele. ( ez mindössze csak az én véleményem, kíváncsi vagyok a jó tanácsokra én is. :) )
A kérdező hozzászólása: A múltkor már leültem vele és ami 3 éve bánt engem elmondtam neki. Nekem adott igazat. Mégis az anyját Isteníti.
miért akarod ráébreszteni õt erre?

Tényleg igaz, hogy az újszülötteket automatikusan a férj vezetéknevére anyakönyvezik? Ha valaki "leányanya", vagy házasságban él ugyan, de mivel válófélben vannak, akkor nem lehet az anya vezetéknevét adni a gyereknek?

Hol tudok ennek utánaolvasni?

Legjobb válasz: Aki házasságban él,ott a férj az apa ( még akkor is,ha mással és már együtt az anya),Ebben az esetben az igazi apának apasági nyilatkozatot kell tenni.Pontos válaszért fordulj az Anyakönyvi Hivatalhoz.

Aki házasságban él, ott a férj az apa ( még akkor is, ha mással és már együtt az anya), Ebben az esetben az igazi apának apasági nyilatkozatot kell tenni.Pontos válaszért fordulj az Anyakönyvi Hivatalhoz.
A kérdező hozzászólása: Bocs, nem voltam világos: a kérdés engem nem érint közvetlenül, csak itt olvastam sok hasonló esetet, és ezért merült fel bennem a dolog.
ez tényleg igaz ez az apaság vélelme-jogi kifejezés
Nem olyan túl régi szabály, hogy házasságkötéskor nyilatkozni lehet arról, hogy a születendõ közös gyerek milyen vezeték nevet viseljen. (régebben kötött házasságoknál az anyakönyvi kivonatokban nincs is ilyen rovat, ott automatikus az apa vezeték neve) Mondjuk Nagy Pál házasságot köt Kiss Évával, akkor most nyilatkozhatnak arról, hogy a születendõ gyerek az anyavezeték nevét kapja. A házasság késõbb megromlik és Kiss Évának Szabó Pistától születik egy gyereke. A gyerek vezeték neve Kiss lesz, de az apa rovatban bejegyzik Nagy Pál nevét. Másik esetben ha Kiss Éva hajadonként szül gyereket Szabó Pistától, és nincs apasági nyilatkozat. A gyerek vezetékneve így is Kiss lesz, de az apa neve rovatba ilyen esetben nem írnak semmit.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen, hasznos válaszokat kaptam!
http://www.babazo.hu/kategoriak/20020903apasag.html Ha az anya házasságban él akkor a jog a férjet tekinti apának, akkor is ha nem õ tényleges apa. Ha az anya a terhesség alatt elválik, de nem köt új házasságot, akkor is a volt férjet tekintik apának. Az anya vezetéknevére csak akkor anyakönyvezik a babát ha az anya hajadon vagy több mint 300 napja elvált. A tényleges apaságot ilyenkor csak szülés után lehet rendezni.
Menj el a helyi anyakönyvi hivatalba és ott kérdezd meg! Tõlük fogsz kapni majd egy papírt, ami azt igazolja, hogy az édesanya vezetéknevét kapja a pici! Ez majd szülés után fog kelleni! De semmi akadája egyébként! CCsak nem tudom mennyi van még hátra, minnél hamarabb menj és csináltasd meg!
A kérdező hozzászólása: Azt értem, hogy a gyerek apjaként a férjet anyakönyvezik, ez világos. De miért a férj vezetéknevét adják automatikusan a gyereknek? Vagy ez nem így van?
A kérdező hozzászólása: 20.08-as: köszönöm, és egyet is értek veled! :)

Ha a férjed anyja nem engedne be karácsonykor (meg máskor sem) a házába Téged, és azt mondaná, hogy csak a férjed mehet haza, Te nem, az normális lenne?

Ez van velünk. Mit tegyek? Mit tehetek? A férjem nem tartja annyira gáznak, hogy mi mindig külön menjünk haza a szüleinkhez. Normális dolog ez???? Valakinek volt így? Mit tegyek?????? Mit tegyünk?????

Legjobb válasz: Elösször is,nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem,amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt,hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is,de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is,el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.

A helyedben megmondanám az anyósnak, hogy gondolja végig, mikor fogja majd látni az unokáját, és hagyj neki egy kis idõt hogy pörögjön ezen.
Elösször is, nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem, amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt, hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is, de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is, el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.
Én bevallom azt tartom gáznak, ahogy a párod gondolkodik... Nem, ez egyáltalán nem nevezhetõ szerintem normálisnak, hogy téged nem engednek be:) ) Nekem ez valahol a vicc kategória. A mit tegyünk, kérdést áthárítanám a férjednek, mert ez bizony rajta múlik. Az én párom el sem tudná képzelni, hogy engem kirekesszenek.. Nem tettél esetleg olyat, amiért ez kialakult??
Mi az oka?
Hát én a férjed helyébe nem mennék. Nálunk volt hasonló szituáció. Igaz nem pont karácsonykor. Szóval a párom anyja közölte a párommal hogy oda hozzá engem soha nem vihet, és nem tehetem be a lábam az õ házába. Erre párom közölte az anyjával hogy jó anyu, de akkor egyhamar engem se fogsz látni, mert ezentúl ha megyek akkor vagy a kedvesemmel aki hamarosan az unokád anyja lesz, vagy sehogy. Akkor hirtelen az volt a válsz hogy jó hát akkor ne gyere. De azóta többször hív hogy menjünk el hozzá együtt, érdeklõdik felõlem hogy hogy vagyok stb.
Hát kb azt tenném, hogy amikor a férjem hazajönne az anyjától, akkor én sem engedném õt be... Nem normális, az biztos, és az sem, hogy a férjed ezt eltûri.
De valami csak történt? Nem hiszem, hogy a diplomádat, állásodat az esküvõ elõtt nem tudta... Itt a férjed a hunyó, akkor is , ha az anyós a hibás. Ha egyszer lépnél fel határozottan, akkor a férjed sem lenne ilyen, csak látja, hogy te nem szólsz igazából semmit.
Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Tehát neki nem fontos a házasság, csak fél õ válni. Ha így áll hozzá, csak a kést forgatjátok magatokban. Ezek szerint neki már nem kellesz, de amíg úgy táncolsz, ahogy õ fütyül, eltûr. Jó ez így neked?
Szia. Hát ne haragudj de ilyen hozzáállással a férjed sem normális. Anyósról ne is beszéjünk, de nekem az nagyon furcsa, hogy a férjed is helyesnek véli azt, hogy külön külön látogassátok a szülõket. Már bocsánat de nem 18 évesek vagytok, akik járogatnak. Mégis mit mond anyósod ilyenkor? van valami indoka, amiért kizár téged?
Az ilyen miért nem marad anyuci puncija mellett?Minek ezeknek feleség anyapótléknak?Cselédnek?Én a vége is lehetnél közöltem volna vele, hogy oké vége, menjél haza anyukád mellé...
A házastárs az csak házastárs, a szülõ meg mindig szülõ marad.
"Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem." Ne alázd meg magad ennyire. Ha nem vagyok kívánatos valahol, nem megyek oda. De azokkal az emberekkel, akik így bánnak velem, tudom, mi a dolgom. Többet nem veszek tudomást róluk. És ebbe én a páromat is beleérteném, ha úgy állna a kérdéshez, mint a Te párod.
25-én, 26-án lenyelném a békát, menjen a férjem. Én vmiért arra gondoltam, hogy a 24-ét töltenétek így...
Te figyelj, minek erõlteted ezt? Nem kíváncsiak rád, ez van. Te akkor minek akarsz menni hozzájuk? Nem zavar téged, hogy pont leszarnak? Menj át a szüleidhez ilyenkor és örülj, hogy a te szüleid normálisak. Ne akarj pitizni az anyóséknak.
Én biztos azt mondanám, hogy rendben, nem megyek soha többet oda, de akkor sem amikor majd lesz unokájuk! Természetesen õk sem jöhetnek majd. Ennyi. Amúgy tényleg a férjeddel van a nagyobb baj, hogy nem áll ki melletted. Szóval nálam valószínûleg borulna a bili.
Hazástárs az csak házastárs, szülõ meg mindig szülõ, marad, az ilyen ne alapitson családot, maradjon otthon szüleivel.De ha már van új családja, lekéne egészségesen szakadni anyukáról, meg apukáról, mert ez a normális, aki meg mg 30 40 évesen is anyuhoz rohan a problémáival, és közbe feleség, gyerek le van tojva, az nem egészséges férfi, hanem egy nagyra nõtt óriáscsecsemõ...
ez az állapot nem normális, na meg anyósod sem a párodnak kerek perec mond meg hogy ha így áll ehhez hogy akkor vége hát menyen isten hirével, ha igazán érdeklödne ez iránt párod akkor ki állna melletted de itt úgy látszik még az ünnep sem fontos számára inkább anyuci pici fia maradt, a másik ki tudja hogy anyósod nem magyaráz be a hátad mögött valamit a férjednek amiért ilyen a viselkedése szerintem nyisd ki a szemed, ne hogy egyszer pofára ess!
"Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet." - konkrétan ebben a pillanatban [email protected] volna rá az ajtót. Nincs benned tartás? Nincs neked eszed? Hozzámentél anyuci kisfiához, gratulálok! 24/F
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy nem csak egy ebédrõl van szó, aztán indul is haza, hanem mivel 200 km választ el bennünket, így a 25-e és a 26-a is az övé.
Kedves kérdezõ! Ha még idenézel esetleg, megírod, kérlek, mi lett veletek? Hogy oldottátok meg?
"KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!" Ahhoz te egymagad kevés vagy. Ha a férjed ennyire lesz*rja, te törheted magad a végtelenségig a megmentésért.
Ti együtt csak egy fedél alatt éltek.Megmenteni a házasságot?Drága ez már rég nem az .Itt megalázó és megalázott viszony van. A helyedben jan.2-án keresnék egy ügyvédet és beadnám a válókeresetet. Ez a helyzet soha nem lesz jobb.Ha gyerek lesz akkor sem.Akkor gyerekestõl fog leszarni.
Na én megmondanám neki, hogy mehetsz anyádhoz semmi gond.Csak maradj is ott. Nálunk a volt férjem anyjával volt ilyen helyzet.A párom rettentõen leosztotta az anyját.De úgy , hogy már a végén nekem kellett visszafogni és elrángatni. Szeret ez a pasi egyáltalán téged?Nekem gyanús , hogy nem.
Az elõzõvel értek egyet. Ha a férjem életében nem én lennék az elsõ, egy percig nem ülnék vele többet.
Csak az a baj, hogy amiket leírtál azalapján a férjednek mindegy, hogy együtt vagytok vagy külön.Bocsi, de én ilyennel nem próbálnám meg javítani a házasságomat inkább elválnék tõle.És boldog vagy?E.
A kérdező hozzászólása: KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!
Akkor van 2 napod, hogy összepakold a dolgait, majd a csomag tetejére a ház elõtt teszel egy kis pénzt üzemanyagra, a visszaútra az anyjához.
Hogy a fenébe lenne normális! gondolom a férjed anyuci pici fia volt egész életében és láthatóan most is az, ha egyet is ért anyukával... Külön karácsonyoztok, mindenki a szüleivel? ez hol lenne normális? és mégis mi a bûnöd, hogy anyós-pajti utál? hadd találjam ki: az, hogy elvetted tõle a fiát! én megmondanám a férjemnek, ha anyád nem akar látni, te se menj, így tisztességes. ha õ képes magadra hagyni és hazarohanni, ahelyett, h beolvasna az anyjának én zárat cserélnék, mire hazaér...
Én nem hagynám annyiba a dolgot ha a szüleim nem lennének kíváncsiak a férjemre.....Hiszen mindenkinek a békesség a jó!!! Az, hogy férjed szerint semmi gond nincs azzal, hogy az anyja nem kíváncsi rád arra akivel majd családot szeretne meg leélni az életét és nyugodtan együtt az egész család...hát nem tudom, lehet már nem éppen ezt akarja a férjed és azért nem érdekli ez az egész. Férjed tuti tisztába van azzal, hogy pontosan mi is anyós baja és biztos lehetne segíteni a dolgon, ha érdekelné
Sajnos, alapvetõ gondok vannak a kapcsolatotokban, ha a férjed azt mondja, hogy "akár vége is lehet"... Biztos, hogy õ a megfelelõ ember számodra? Nekem nem úgy tûnik, hogy meg lennél becsülve..
Nyilván nem normális dolog. De, ha te sem nagyon vágysz oda (gondolom), akkor akár el is fogadhatod, és kész. Szerintem ne rágd magad rajta. Jó, a férjed meg akkor ne Szenteste menjen oda, nyilván aznap nehogy már egyedül hagyjon téged. Vagy te is hazamész? Persze ebben is meg lehet állapodni, ti tudjátok. Nem azzal kell foglalkozni, hogy normális-e, hanem, hogy hogy lehet akkor az adott szituációt a legjobban kezelni. Annak nincs értelme, hogy anyósodékra erõltesd magad, ha nem akarnak beengedni. Lehet, a párod is csak ezt mérte fel, csak hülyén fejezte ki magát. Neki attól még a szülei, akkor is, ha nem ért egyet velük...
Ez ritkan fordul elo, de fogadd el ezt! A ferjedet elfogadtad, a szuleinek joga van ahhoz, hogy nem engednek be teged, illetve nem fogadnak el. Elozmenyek? Mivel az eskuvo elott fogadtak, s ott voltal, igy mar akkor elfogadtak teged, de biztosan tortent valami, ami miatt azota megvaltoztak, tehat ennek oka van, s nem hinnem, hogy a szakkepzetseg miatt lenne ez.
9:03: pedig van olyan, hogy a szakképzettség az "ok". A sógornõmet anyós mind a mai napig nem fogadja el, mert nem végzett egyetemet. Engem elfogadna (ugyanolyan végzettséggel mint õ), csak a sógornõmhöz való hozzáállása miatt nem akarok én közelebbi viszonyt vele.
De esküvõ elõtt még nem volt gond, én sem hiszem, hogy ez pont esküvõ után jutott eszébe!
Engem a férjed reakciója jobban meglep mint az anyósé. Nálunk is így volt.Az apósom egyszerûen kijelentette, hogy engem soha nem akar látni az otthonában.A fiát igen.A párom viszont megmondta az apjának, hogy én a felesége vagyok, és ha én nem kívánatos személy vagyok akkor õ is.Így õ sem ment.Mivel az apja már 80 felé járt nekem kellett mondogatni, hogy a férjem menjen és látogassa meg..Én soha többé nem láttam..(azóta meghalt már)
Onnantól, hogy a férjed téged választott feleségének, veled kéne töltenie a karácsonyt, akár azon az áron is, hogy ebbõl az anyja kimarad. Az anyja olyan, amilyen. Ezen nem tudsz változtatni. Engem (is) a férjed viselkedése lep meg. Én ilyen embernek nem szülnék gyereket. Ha lenne gyereked, akkor is így gondolná a férjed, hogy te menj a te szüleidhez, õ pedig az övéhez? Szép kis család lennétek (és ezt minden bántás nélkül mondom).
Gyere hozzánk vendégségbe! Szépen öltözz fel, vidáman mondd meg, amikor a férjed indul abba a házba, hogy EMBEREK meghívtak KARÁCSONYRA magukhoz!!! (ha érdekl, írj, részletek priviben)
A férjednek ki kell állnia melletted. Én a helyedben nagyon elgondolkodnék, hogy tényleg olyan szilárd-e ez a kapcsolat, mint amilyennek hiszed, mert szerintem nem. Egyébként pedig ami nálam bevált: érezze meg a másik fél, hogy mit csinál. Te se engedd be a drága mamát. De ahogy látom, itt a fõ probléma a férjed viselkedése.
Ilyen esetben tuti, hogy a férjem sem menne.
A kérdező hozzászólása: És hogyan hathatnék a férjemre, hogy elgondolkodjon, hogy ez tényleg így nem normális dolog?
és a Te szüleid hogy viszonyulnak a férjedhez? Ök sem látják Öt szívesen? Vagy csak a férjed édesanyja ilyen?
Elé állsz, leülteted, és megmondod, hogy addig innen egy tapodtat sem megy sehova, amíg dûlõre ne juttok, mert ez tarthatatlan, és nem állapot. Vagy: -mentek együtt anyukához, ezt rendezze le anyukával, az õ anyja végül is -vagy nem megy õ sem. Ha igen, akkor te meg a házba nem fogod beengedni. Ennyi. A legideálisabb az elsõ eset lenne.
A kérdező hozzászólása: Döntés elé állítottama férjem, ezért most nem beszél velem. Nem tudom, mi lesz a hét végéig. Az én szüleim befogadják õt, és szeretik. Bármikor mehet(ünk) hozzájuk. Õ mindenképpen el akar hozzá menni, mert milyen lenne már, ha egyedül hagyná. (nem karácsony este, hanem elsõ és másodnap) Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem. A kedves Mama sosem jön el hozzánk - egyébként - tehát lehetõségem sincs nem-beengedni õt.
Helyesen tetted! Hiszen az sem állapot, hogy így megaláznak. Mert ez tényleg megalázó, hogy míg a Te szüleid szeretettel befogadták a párod, addig a férjed édesanyja meg ilyen.. és ezt kell elviselned.. megáll az ész..
Fél óra alatt lerendezted a férjeddel?? Jó gyors voltál..Én ilyen esethez több idõt szántam volna.
A kérdező hozzászólása: Nem fél óra alatt... ...még a múlt hétvégén... ...szóval azóta rendesen áll a bál...
A kérdező hozzászólása: Nincs elég pénzem, és nincs egyetemi diplomám, csak fõiskolai. És nem keresek minimum 300ezer forintot. AZt hiszem, ennyi a bûnöm. Mindezek mellett rengeteget segítettem nekik a ház körül - még az esküvõ elõtt. AZ esküvõ óta látni sem akar. Továbbra is azt kérdem, mit tegyek??? Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Én nem akarom, hogy vége legyen. Egymás mellett döntöttünk. Akkor mind a kettõnknek lehet valamit tennie, nem? Adjatok tanácsot!!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!